K/2258/1.

Nagy Gábor Tamás úr

országgyűlési képviselő

Fidesz-Magyar Polgári Párt

Képviselőcsoportja

Országgyűlés

Budapest

Tisztelt Képviselő úr!

K/2258. számon benyújtott írásbeli választ igénylő kérdésére válaszolva először is engedje meg, hogy leszögezzem: helyes és szükséges lépésnek tartom a "nyolcak levelének" aláírását. Az elmúlt évtized több nemzetközi konfliktusa, így például a délszláv térségben kitört fegyveres konfliktusok megmutatták, hogy sikeres rendezés csakis a nemzetközi közösség, és ezen belül Európa és az Egyesült Államok egységes fellépésével érhető el. Ez a szoros együttműködés hozott eredményt a nemzetközi terrorizmus elleni harc első, afganisztáni szakaszában is. Az iraki tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetettség megszüntetése, Irak lefegyverzése közös cél, miként azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által egyhangúlag elfogadott 1441. számú határozat is bizonyítja.

Az európai vezetők által 2003. január 30-án aláírt levél célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az Egyesült Államok és Európa, az európai szövetségesek egységes fellépésének fontosságára az Irak lefegyverzése érdekében megtett erőfeszítések területén. A dokumentum a közös értékrendet, a transzatlanti kapcsolat szerepét, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának felelősségét hangsúlyozza. A levél szövege nem áll ellentmondásban egyetlen EU-tagállam, vagy európai szövetséges korábban kifejtett álláspontjával sem. A magyar diplomácia fontos szerepet játszott a dokumentum végső hangvételének és formájának kialakításában, lépéseivel a megosztottság elkerülését célozta. A levél a békés megoldás esélyének növelését szolgálta.

Az EU-tagállamok állam- és kormányfői által Irak ügyében 2003. február 17-én egyhangúlag és kötelező érvénnyel hozott határozat, a békés megoldásra való törekvés mellett, az egység további erősítését is hangsúlyozza. A közös állásfoglalás kiemeli a katonai nyomásgyakorlás fenntartásának fontosságát az iraki leszerelés biztosításához. Meggyőződésem, hogy a "nyolcak levele" hozzájárult az egységes európai álláspont kialakulásához, egyben fontos lépést jelent az Irak lefegyverzéséhez vezető úton.

A második kérdésére válaszolva utalni kívánok arra, hogy a NATO Védelmi Tervező Bizottsága 2003. február 16-án döntött a Törökország védelmének megerősítéséhez szükséges lépések meghozataláról. Ez a döntés nem jelenti az ENSZ keretein belül folyó, a békés megoldásra irányuló erőfeszítések feladását, sem a NATO részvételét egy Irak elleni esetleges katonai akcióban. A Törökország megsegítésével kapcsolatos döntést Németország támogatta, és Belgium elfogadta. Franciaország - amely nem tagja a Védelmi Tervező Bizottságnak - szintén jelentős lépésnek nevezte a döntést a NATO szempontjából. A magyar parlament pártjai között az egyeztetéseket követően, február 24-én sikerült kompromisszumot kialakítani a Törökország védelmének megerősítését szolgáló NATO-kérésről.

A magyar kormány úgy ítéli meg, hogy a békés rendezés lehetőségei nem merültek ki, ezért kitart a békés megoldást szorgalmazó álláspontja mellett. A helyzet kulcsa azonban Irak kezében van. Az ENSZ vonatkozó határozatainak maradéktalan végrehajtásával Irak elkerülheti a katonai erő alkalmazását. Ugyanakkor nem szabad fenntartanunk azt a látszatot, hogy a nemzetközi közösség türelme végtelen, mert ezzel azt kockáztatjuk, hogy az iraki vezetés ismét megpróbál kibújni a felelősség alól, miként tette azt az előző 16 vonatkozó BT határozat teljesítésének elmulasztásakor.

Budapest, 2003. február 27.

Üdvözlettel:
( Kovács László )