ÚJ VÁLTOZAT a H/1677.helyett
Képviselői önálló indítvány
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
H/2483.
Az Országgyűlés
.../2002. (...) OGY. határozata
(javaslat)
a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról
Az Országgyűlés
- a közelmúltban a közvéleményt felkavaró tragédiák nyomán felismerve a családon belüli erőszak nagymértékű jelenlétét a magyar társadalomban, amikor az élet, testi épség, nemi erkölcs vagy személyi ellen irányuló támadás áldozata a kiszolgáltatott hozzátartozó (gyermek, házastárs, idős rokon);
- felismerve, hogy Magyarországon
- hozzátartozója erőszakos magatartása következtében átlagosan minden harmadik napon meghal valaki;
- házastársa, élettársa (volt házastársa vagy élettársa) erőszakos magatartása következtében átlagosan minden héten meghal legalább egy nő;
- a családon belüli erőszak gyermekáldozatainak száma havonta legalább egy;
- eleget téve a családon belüli erőszak visszaszorítását célul kitűző társadalmi szervezetek és az őket támogató több tízezer állampolgár jogos követelésének;
- Eleget téve a Magyar Köztársaság kötelezettségvállalásainak, a nemzetközi egyezményeknek és ajánlásoknak, így különösen
- az ENSZ CEDAW Egyezményére (A Nőkkel Szembeni Diszkrimináció Minden Formájának Felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott Egyezmény, amelyet Magyarországon az 1982. évi 10. tvr-el hirdettek ki);
- Az ENSZ CEDAW Bizottságának a Magyar Köztársaság IV-V. összevont Kormányzati Jelentéséhez fűzött 5. számú Ajánlására (2002);
- A Nők Elleni Erőszak Felszámolásáról szóló Nyilatkozatra, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1993. december 20-án New Yorkban elfogadott 48/104. számú határozatával hirdettek ki
- A Nők IV. (Pekingi) Világkonferenciájának Cselekvési Programjára és Zárónyilatkozatára (1995)
- A Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Egyezményre és az ENSZ Gyermeki Jogok Bizottságának a Magyar Köztársaság Első Kormányzati Jelentéséhez fűzött Ajánlásaira (1998.)
- Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1450 számú Ajánlására (2000)
- Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 5. számú Ajánlására (2002)
- felismerve a hatályos jogi szabályozás hiányosságait, a hatályos jog érvényesülésének nehézségeit, a társadalomban nemritkán tapasztalható tudatlanságot, illetve érdektelenséget;
- felismerve a társadalmi szervezetek munkájának elengedhetetlenségét mind a prevenció, mind az áldozatok segítése, mind a felvilágosítás terén;
- felismerve azt, hogy a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében a jelenleginél hatékonyabb intézkedésekre, az egyes állami szervek közötti, valamint az állami szervek és a társadalmi szervezetek közötti együttműködés formáinak kiépítésére van szükség;
- elítélve a családon belüli erőszak minden, akárcsak verbális formáját is;
- figyelembe véve azokat a statisztikai tényeket, melyek igazolják, hogy a családon belüli erőszak áldozatai túlnyomó többségükben nők, gyermekekés az időskorúak;
- kiemelve a mindenkit megillető emberi jogok védelmének elsődlegességét, kijelentve, hogy a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek;
- észlelve, hogy a 2002. október 2-i országgyűlési ülésnap napirend előtti felszólalásai alapján az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok mindegyike egyformán fontosnak és sürgetőnek nevezte a családon belüli erőszak visszaszorításának össztársadalmi ügyét;
- felismerve a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében egy nemzeti stratégia kialakításának szükségességét,
a következő határozatot hozza:
I. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával egy éven belül dolgozza ki és terjessze az Országgyűlés elé az alábbi törvényjavaslatokat;
a. Az ún. "távoltartó rendelkezés" bevezetése a magyar jogba;
b. A családon belüli erőszak eseteiben a bíróságok és a hatóságok előtti eljárásokban soron kívüliség (gyorsított eljárás) biztosítása;
c. A rendelkezésre álló tanúvédelmi szabályok megerősítése, illetőleg további tanúvédelmi szabályok megállapítása annak érdekében, hogy a törvény megfelelő hatékonysággal védje a családon belüli erőszak áldozatainak, illetőleg, tanúinak a személyes biztonságát és emberi méltóságát tanúskodásuk esetén;
II. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy saját hatáskörben, az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával egy éven belül
a. Alkossa meg azokat az egyértelmű és egységes szabályokat (protokollokat), amelyeket a rendőrség, a gyermekvédelmi szervek, szociális intézmények, egészségügyi intézmények alkalmazni kötelesek családon belüli erőszak vagy annak gyanúja esetében, beleértve az érintett szervek együttműködései kötelezettségét is;
b. Bővítse a biztonságos menedékház hálózatot és áldozatvédelmi központokat az erőszak elől menekülő nők, gyermekek és más bántalmazott hozzátartozók számára;
c. Tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszakkal összefüggő hatósági eljárások során a bántalmazott családtagok életének, testi épségének és biztonságának védelme kiemelt szempontként érvényesüljön.
d. Biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk - szociális nehézségeik, egyéb méltányolható személyes körülményeik - folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen az áldozatok jogainak eredményes védelméhez;
e. Szervezze meg a családon belüli erőszak megelőzésében és kezelésében érintett szakemberek felvilágosítását, folyamatos képzését;
f. Tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos célzott statisztikai adatgyűjtés elveit az illetékes állami szervek kidolgozzák és bevezessék;
III. Az Országgyűlés - a hatalmi ágak alkotmányos elválasztásának szempontját tiszteletben tartva - felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, hogy saját hatáskörén belül, lehetőségei szerint
a. Szervezze meg a bírák továbbképzését a családon belüli erőszak jelenségével kapcsolatban, az erre szakosodott társadalmi szervezetek szakembereinek bevonásával;
b. Találjon megoldást arra, hogy a családon belüli erőszakkal összefüggő ügyeket a bíróságok soron kívüliséget élvezve bírálják el.
IV. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy indítson országos felvilágosító kampányt, amelynek célja, hogy az állampolgárok ne tekintsék magánügynek a családon belüli erőszakot, és a társadalom ne legyen közömbös a családon belüli erőszak semmilyen megnyilvánulásával szemben.
I n d o k o l á s
A nemzetközi és hazai statisztikák és az utóbbi időkben médiafigyelmet kapott tragikus események fájón ráirányították a figyelmet arra az elkötelezett kutatók és civil szervezetek által már régóta kimutatott tényre, hogy a családon belüli erőszak jelen van a magyar társadalomban.
A családon belüli erőszak nem lehet magánügy, legyen szó akár a gyermekek, valamint állapotuknál, idős koruknál fogva kiszolgáltatott családtagok bántalmazásáról, a nők bántalmazásáról, a családon belüli nemi erőszakról, lelki terrorról vagy fenyegetettségről.
Az üggyel foglalkozó elkötelezett társadalmi szervezetek magas színvonalú munkát végeztek az elmúlt években, tevékenységük továbbra is elengedhetetlen, a családon belüli erőszak problémája kezelésének egyik alappillére.
Be kell látni azonban, és úgy tűnik, hogy a parlamenti pártok között egyetértés van ebben a kérdésben, miszerint ez nem elegendő, komplex és többirányú állami beavatkozásra is szükség van a családon belüli erőszak megelőzéséhez, illetve megfékezéséhez. Szükséges többek között a téma speciális, kiemelt kezelése, a számos más országban bevált ún. távoltartó rendelkezés bevezetése a magyar jogba, de elengedhetetlen a hatóságok és a szakemberek megfelelő hozzáállásának kialakítása is.
Az országgyűlési határozati javaslat olyan intézkedési tervet tartalmaz, amely megfelelő végrehajtás esetében reményeink szerint alkalmas lesz arra, hogy a családon belüli erőszak súlyos társadalmi problémájának megoldását megalapozza.
Budapest, 2003. február 26.
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Dr. Vadai Ágnes |