Mellékletek

1. Az adatvédelmi biztos tájékoztatója

2. Az adatvédelmi biztos ajánlásai

3. Az adatvédelmi biztos közleményei

4. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásai*

Függelék

A politikai pártok tevékenységük bemutatására, programjaik ismertetésére, a képviselőjelöltek népszerűsítésére mind gyakrabban alkalmazzák azokat a módszereket, amelyek során a polgárokkal közvetlenül - sokszor személyes adataik felhasználásával - veszik fel a kapcsolatot, vagy folytatnak kommunikációt.

A személyes adatok gyűjtésének, felvételének és tárolásának, feldolgozásának és hasznosításának (továbbításának és nyilvánosságra hozatalának) legfontosabb kérdéseit az adatvédelmi törvény és más, adatkezelésre vonatkozó jogszabályok meghatározzák. Az országgyűlési képviselők 2002. évi választásához kapcsolódva szükségesnek tartom, hogy a személyes adatok jogszerű felhasználásának körülményeiről, feltételeiről, az adatokat kezelő, illetve azokat feldolgoztató politikai pártok, illetve független jelöltek (a továbbiakban együtt: pártok), valamint az érintettek jogairól, kötelességeiről, illetve lehetőségeiről tájékoztatást adjak ki.

I.

A választókkal való kapcsolatba lépéshez, illetve a velük való folyamatos kapcsolattartáshoz (így mindenek előtt a politikai programot, jelölteket népszerűsítő propaganda-anyagok, levelek, üzenetek, kérdőívek, stb. választókhoz juttatásához) a pártok többféle módszert alkalmaznak:

1. Személyes adatok felhasználását, illetve ilyen adatok megismerését nem igénylő módon, például:

2. Személyes adatok (név, lakcím, egyéni előfizetői telefonszám, e-mail cím) felhasználásával, különösképpen:

II.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adatok körén belül kiemelt védelem illeti meg a különleges adatokat, köztük a politikai véleményre vagy pártállásra vonatkozó személyes adatokat. A törvény úgy rendelkezik, hogy személyes adatot kezelni, azaz gyűjteni, felvenni és tárolni, feldolgozni, hasznosítani (továbbítani, nyilvánosságra hozni) és törölni csak akkor lehet, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény (vagy törvény által meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet) elrendeli. Különleges adat kezeléséhez az érintettnek a hozzájárulását írásban kell megadnia.

Az Avtv. szerint adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja. Az adatkezelő az adatkezelési műveletek, technikai feladatok elvégzésére adatfeldolgozót vehet igénybe, akinek a tevékenységéért felelősséggel tartozik.

Az országgyűlési képviselők választásával összefüggésben személyes adatok jogszerű kezelésére törvényi felhatalmazás alapján, vagy az érintett hozzájárulásával kerülhet sor.

Az első csoportba tartoznak:

1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 45. §-a szerint a jelöltek és a jelölő szervezetek a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalától, illetve a helyi választási iroda vezetőjétől - díjfizetés ellenében - a szavazás napja előtti 20. napot követően hozzájuthatnak a választópolgárok adataihoz.

A törvény értelmében egyrészt a központi hivataltól - például nem, életkor vagy lakcím szerint csoportosításban - lehet igényelni a névjegyzékben szereplő választópolgárok név- és lakcímadatait, másrészt a helyi választási iroda a közszemlére tett névjegyzék másolatát - legfeljebb szavazóköri bontásban - adhatja ki.

2. A személyiadat- és lakcímnyilvántartás illetékes szervének közbeiktatásával - a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 18. §-a alapján - a pártok kapcsolatfelvétel céljából "megszólíthatják" a választópolgárokat. Adatszolgáltatás helyett például azt igényelhetik, hogy a nyilvántartás szerve keresse meg az általuk megjelölt személyi kört, és kérje írásos hozzájárulásukat ahhoz, hogy név- és lakcímadataikat a kérelmezőnek átadhassa, vagy arról értesítse őket, hogy a kérelmezőt közvetlenül keressék meg, ha vele a kapcsolatot fel kívánják venni.

3. A Ve. rendelkezései alapján, jelöltállítás céljából - az ajánló választópolgár nevét, lakcímét, személyi azonosítóját, az ajánlott személy, és a jelölő szervezet nevét, illetőleg a független jelölés tényét tartalmazó, saját kezűleg aláírt - ajánlószelvényt gyűjthet a jelölt, illetve a jelölő szervezet képviselője. Az ajánlószelvények - és az azokon szereplő adatok - csak jelöltállítás céljára használhatók fel, azokról másolat nem készülhet.

Az érintett hozzájárulásával történő adatkezelésnek minősül különösen, ha:

Az előbb említett esetekben érvényesülnie kell az Avtv.-ben megfogalmazott alábbi követelményeknek: az érintettel közölni kell egyrészt azt, hogy adatai kiszolgáltatása nem kötelező, másrészt azt a célt, amelyre az adatokat a párt fel kívánja használni, továbbá azt is, hogy az adatokat kik fogják kezelni, feldolgozni, illetve a párt szándékozik-e az érintett adatait harmadik személynek továbbítani. Az érintett hozzájárulásával történő adatkezelés akkor jogszerű, ha a választópolgár mindezek ismeretében adja beleegyezését.

III.

A polgárok név- és lakcímadatához, telefonszámához, e-mail címéhez több forrásból lehet hozzájutni, egyebek mellett a nyilvánosságra hozatal céljából készített és nyilvánosságra hozott adatállományból, név- és címjegyzékből, valamint kiadványból (például nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvekből, előfizetői listákból vagy címtárakból). E nyilvántartásokban szereplő személyes adatok választókkal való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás céljára történő felhasználását azonban akár az Avtv. előírásai (a fentiekben említettek mellett például: az adatkezelés célhoz kötöttségének elve, az adatok pontosságára, időszerűségére, az adattovábbításra vonatkozó követelmények, valamint az adatvédelmi nyilvántartásba történő bejelentés kötelezettsége, stb.), akár az adott nyilvántartásra vonatkozó törvényi szabályok, valamint az érintettnek az adatkezeléshez adott hozzájáruló nyilatkozata tartalma egyaránt korlátozhatja.

A célhoz kötöttség elve azt jelenti, hogy személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet, és az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. Ennek megfelelően a választási kampány céljára kezelt adatok más célra nem használhatók fel.

A célhoz kötöttség elvéből az is következik, hogy a felvett személyes adatokat csak meghatározott ideig lehet kezelni. A választások céljára felvett és tárolt személyes adatokat - törvény vagy az érintett eltérő rendelkezésének hiányában - a pártok legfeljebb az országgyűlési választások második fordulóját megelőző kampánycsend beálltáig kezelhetik, ezt követően az adatokat törölni kell.

A Ve. 45. §-ának rendelkezése értelmében a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatala, valamint a helyi választási iroda vezetője által a pártok rendelkezésre bocsátott adatokat a szavazás napján meg kell semmisíteni, és az erről készült jegyzőkönyvet három napon belül át kell adni az adatszolgáltatónak.

Az ajánlószelvényekhez hasonlóan a Ve. tiltja azt is, hogy a - helyi vagy országos - népszavazás vagy népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívéről, illetve az azon feltüntetett személyes adatokról (név, lakcím, személyi azonosító) másolat készüljön, azokat tehát az országgyűlési képviselők választásának kampánya során sem szabad felhasználni.

Az adatok továbbítása akkor jogszerű, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.

A pártok a személyes adatok kezelésével járó kampánytevékenységüket mindaddig nem kezdhetik meg, amíg az adatkezelést az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett be nem jelentették. A pártok csak a velük tagsági viszonyban állók tekintetében mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól. Minden egyéb esetben a bejelentésnek tartalmaznia kell az adatkezelés célját; az adatok fajtáját és kezelésük jogalapját; az érintettek körét; az adatok forrását; a továbbított adatok fajtáját, címzettjét és a továbbítás jogalapját; az egyes adatfajták törlési határidejét; az adatkezelő, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét (székhelyét), a tényleges adatkezelés, illetve az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét.

IV.

A jogszerűen megszerzett személyes (egyes esetekben a különleges) adatok kezelése során az adatkezelő pártoknak, illetve az általuk az adatok feldolgozásával (például postázásával) megbízott szervezeteknek az Avtv., illetve az adott adatkezelésre vonatkozó más törvény adatvédelmi, adatbiztonsági előírásait maradéktalanul be kell tartania. Így például biztosítani kell, hogy:

V.

Az országgyűlési képviselők választásával összefüggő adatkezelések jogszerűsége jelentős mértékben függ attól is, hogy a polgárok az információs önrendelkezési jogot miképpen érvényesítik. Például:

Végezetül felhívom a választópolgárok figyelmét, hogy a személyi azonosító (korábbi nevén személyi szám) használata nem minden esetben tiltott, a választási eljárási törvény is - pontosan körülhatárolt esetekben - lehetővé teszi annak felhasználását, illetve előírja annak kötelező kiszolgáltatását.
A választópolgárokat az alábbi esetek érintik a legközvetlenebbül:

Budapest, 2002. január 24.

2. Az adatvédelmi biztos
ajánlásai

ajánlás

Az első szabad választások óta az adatvédelem nagy kihívása a választásokkal összefüggő adatvédelmi garanciák hiánya.

A demokratikus és törvényes választások a Magyar Köztársaságban a jogállamiság alapját jelentik. Ennek fontos eleme a választással összefüggő adatkezelési szabályok rendezettsége. Hazai és külföldi tapasztalat, hogy a politikai hatalomért versengő pártok a választópolgárok meggyőzése és szavazatának megszerzése érdekében minden korábbinál erőteljesebben igyekeznek a választópolgár közelébe férkőzni.

A választás az állampolgárok politikai állásfoglalása. A politikai véleményre és a pártállásra vonatkozó adatok, mint különleges adatok a törvény fokozott védelme alatt állnak. Az adatvédelmi biztos fokozott felelősséggel viseltetik azon polgárok iránt, akik Alkotmányban biztosított választójogukkal élve ajánlószelvény útján kifejezik politikai véleményüket és pártszimpátiájukat, illetve akik a politikai kampány során akaratuk ellenére vannak kitéve rendszeres inzultusnak, mert kampánylevelek, telefonos és más modern telekommunikációs üzenetek révén zaklatják őket.

Az adatvédelmi biztos intézményének felállítása óta Magyarországon kétszer tartottak általános országgyűlési és önkormányzati választásokat. 1998-ban is és még inkább 2002-ben, jelentős számban fordultak a választópolgárok hivatalomhoz a választásokkal összefüggő panaszaikkal. Az ajánlószelvények által keletkezett rendszeres adatvédelmi kifogások 2002-re kiegészültek a modern hírközlési eszközökkel folytatott politikai kampány elleni panaszokkal.

Hivatali időm első jelentős ügycsoportja is a választási kampányhoz kapcsolódó adatkezelésekkel függött össze. Tájékoztatást adtam ki az országgyűlési képviselők választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről (2002. január 24.); az MSZP adatkezelésével kapcsolatos vizsgálat lezárásáról (2002. március 25.), amely érintette a telefonkönyvek adatainak felhasználását a kampány során; továbbá közleményt bocsátottam ki az e-mail útján küldött kéretlen politikai reklámokról (2002. április 28.).

Az eddigi választások során szerzett tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy a hatályos jogszabályok egyes rendelkezései, azok alkalmazásának gyakorlata veszélyeztetik az információs önrendelkezési jogot. Más esetekben a jogi szabályozás hiánya vet fel a személyes adatok - illetve tágabban a magánszféra - védelmével kapcsolatos alkotmányos aggályokat.

I.

A választásokkal kapcsolatos adatvédelmi kérdések

1. A választásokkal kapcsolatos beadványok két alapvető csoportba sorolhatók:

2. A sajtó részletesen beszámolt arról, hogy az ajánlás időszakában:

Szintén az ajánlószelvényekkel kapcsolatos adatkezelést érinti, hogy - törvényi kötelezettségük ellenére - a jelölő szervezetek, illetve a jelöltek egy kivételével nem jelentették be az adatvédelmi biztosnak, hogy különleges adatokat kívánnak kezelni.

3. A választási kampány időszakában, illetve közvetlenül azután számos panasz érkezett hivatalomhoz, amelyekben a polgárok kifogásolták: különböző pártoktól, illetve egyéni választókerületi jelöltektől annak ellenére kaptak névre szólóan megcímzett kampányleveleket, hogy - élve a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) nyújtotta lehetőséggel - személyes adataik kiadását korlátozó, illetve tiltó nyilatkozatot (a továbbiakban: korlátozó nyilatkozat) tettek.

Több tucat beadvány alapján külön vizsgálatot folytattam a telefonkönyvek adatainak felhasználásával kézbesített névre szólóan megcímzett kampányanyagokkal kapcsolatban.

Már az 1998. évi választások során is aggályokat vetett fel hangbemondásos üzenetek továbbítása az előfizetők vezetékes telefonjára, amihez 2002-ben további új kommunikációs eszközök (SMS, e-mail) felhasználása társult. Számos panasz érkezett hivatalomhoz amiatt, mert az érintettek ismeretlenektől választási kampány célját szolgáló e-maileket kaptak.

Egy országgyűlési képviselőjelölt abban kérte állásfoglalásomat, hogy lehetséges-e az őt jelölő párt tagsága, szimpatizánsai, illetve ezek ismerősei részére SMS-ben választási kampánynak minősülő üzenetet továbbítani.

II.

Az ajánlás hatályos rendjével, az ajánlószelvényeken szereplő személyes, illetve különleges adatok kezelésével kapcsolatos adatvédelmi kérdések

1. Az ajánlószelvény jelen formájában adatvédelmi szempontból aggályos.

Az ajánlás intézménye azt a célt szolgálja, hogy pártok és egyes képviselőjelöltek társadalmi támogatottságát előzetesen fel lehessen mérni és csak olyan jelöltek induljanak az országgyűlési és helyi választásokon, akik jelentős vagy legalábbis viszonylag nagy társadalmi támogatottsággal rendelkeznek.

Az ajánlás intézményét az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény vezette be (a továbbiakban: Vjt.), melyet később több ponton módosított a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.). Az ajánlószelvény intézménye azt a célt szolgálja, hogy legalább hétszázötven választópolgár hitelesített ajánlásával támogassa az egyéni választókerületben indult jelöltet [(Vjt. 5. (2) bekezdés], illetve, hogy csak azon pártok állíthassanak területi listát, amelyik meghatározott számú egyéni választókerületben jelöltet tudtak állítani [(Vjt. 5. (3) bekezdés].

Az ajánlószelvény intézménye személyes adatok, ráadásul politikai meggyőződésre vonatkozó különleges adatok tömeges kezelésével jár. Adatvédelmi szempontból teljesen indokolatlan olyan jelölési rendszer alkalmazása, amely személyes adatok ilyen nagyságrendű kezelését igényli, ha az alkotmányos cél elérésére - pártok jelöltállításának szabályozására - van olyan megoldás is, amely egyáltalán nem jár személyes adatok kezelésével és így nem kell korlátozni a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben (a továbbiakban: Avtv.) garantált személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Számos olyan külföldi megoldás alakult ki, amely nem jár személyes adatok kezelésével. Ilyen elsősorban az úgynevezett kauciós rendszer, illetve - a kedvezményezett jelölő szervezetek tekintetében - a korábbi választáson a szavazatok bizonyos mértékét elért jelölő szervezetek mentesítése az ajánlások gyűjtése alól.

Az ajánlószelvény intézménye iránti állampolgári bizalmatlanság lemérhető a hivatalomhoz érkező jelentős számú panaszból. A bizalmatlanság feltehetően abból adódik, hogy az ajánlószelvényen több olyan személyes adatot kezelnek együttesen, amelyek külön-külön is alkalmasak természetes személyek azonosítására. Ez az Alkotmánybíróságnak "az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról" hozott 2/1990. (II. 18.) AB határozata értelmében nem alkotmányellenes, azonban felveti azt az igényt, hogy a jogalkotó olyan jelölési megoldást dolgozzon ki, amely az adatvédelmi követelményeknek hathatósabban megfelel.

2. Az ajánlás jelenlegi rendje sem az Avtv. idézett szabályainak, sem az Alkotmánybíróság említett határozatából fakadó követelményeknek nem felel meg, így a jogszabályi környezet és a kialakult gyakorlat nem tudja biztosítani a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülését.

a) A Ve. 47. §-a értelmében az ajánlás az ajánlószelvénynek a jelölt, illetve a jelölő szervezet képviselője részére történő átadását jelenti.

Az ajánlószelvény gyűjtésének meg kell felelnie az Avtv. 6. §-ában írt követelménynek is, vagyis az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni. Az érintett csakis ennek tudatában adhatja tájékozott beleegyezését adatai jelölő szervezet általi kezeléséhez.

b) Az Avtv. 6. §-a értelmében a tájékoztatásnak ki kell terjednie annak az adatkezelőnek a megnevezésére is, akinek a képviseletében eljáró személy az ajánlószelvényeket gyűjti. A jelölő szervezet tehát az ajánlószelvényen szereplő személyes és különleges adatok tekintetében adatkezelőnek minősül. A választásokon jelöltet állító jelölő szervezetek (Ve. 149. § g) pont) jogi személyek, amelynek a képviseletére a jelölő szervezet bíróságnál nyilvántartásba vett törvényes képviselője jogosult, illetve az, akinek a törvényes képviselő szabályszerű meghatalmazást adott. E személy az Avtv. 2. § 7. b) pontja alapján adatfeldolgozónak minősül.

Ajánlást csak a jelölttől, illetve a jelölő szervezettől származó meghatalmazással rendelkező személy gyűjthet, az adatkezelőnek minősülő jelöltnek és jelölő szervezetnek ezekért az adatfeldolgozó személyekért felelősséget kell vállalniuk.

c) Az ajánlások ellenőrzésének eljárási szabályai nem kívánják meg annak egyértelmű igazolását, illetve az ajánlószelvény jelenlegi formájában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ajánlást tényleg az a választópolgár tette-e meg, akinek a Ve. 47. § (2) bekezdése szerinti adatai az ajánlószelvényen szerepelnek. Az aláírások hitelességének ellenőrzésére vonatkozó szabályt a Ve. hatályon kívül helyezte.

d) A Ve. szabályai jogi kötelezettséget rónak a jelölő szervezetekre a be nem nyújtott ajánlószelvények megsemmisítésére, illetve megtiltják másolat készítését az ajánlószelvényekről, de ezen szabályok gyakorlati érvényesülése ellenőrizhetetlen.

e) Az ajánlószelvényekkel egyidejűleg eljuttatott értesítő mindazokat az adatokat tartalmazza, amelyek az ajánlószelvény kitöltéséhez (és így formailag érvényes ajánlás megtételéhez) szükségesek. Az ajánlószelvényt és az értesítőt együtt tartalmazó boríték, illetve akár csak az értesítő illetéktelen kezekbe kerülése az ajánlással való visszaélés lehetőségét nagyban megkönnyíti. Az ilyen visszaélések lehetőségét csökkenthetné, ha a választópolgár személyi azonosítóját az értesítő nem tartalmazná, hanem azt más módon juttatnák el a választópolgárokhoz. Az új típusú személyazonosító igazolványokra és lakcímigazolványokra való általános áttérés pedig feleslegessé tenné a személyi azonosító választások előtti kötelező közlését is.

A fenti adatvédelmi aggályokra való tekintettel az ajánlószelvényekre vonatkozó hatályos szabályozás felülvizsgálatra szorul.

Az ajánlás rendszerének adatkezeléssel nem járó, az ajánlószelvény intézményét mellőző szabályozási lehetőségre utalt az Alkotmánybíróság "az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról" hozott 2/1990. (II. 18.) AB határozatában.

Az ajánlószelvény intézményének fenntartása esetén garanciális szabályokkal kell megakadályozni a személyes, illetve a különleges adatokkal való visszaélés lehetőségét. Ilyen garanciális rendelkezés lehet például olyan rendszer kialakítása, amely elsősorban a választópolgár aktivitására épül, illetve ha az ajánlás olyan körülmények között történik, amikor az ajánlószelvényt átadó választópolgár és az ajánlások ellenőrzésére jogosult választási szerv közé nem iktatódik be más szervezet. Ilyen megoldást korábban a magyar jog is ismert.

III.

A politikai élet szereplőinek és a választópolgárok kapcsolatának kérdése

Az Alkotmány 3. §-ának (2) bekezdése értelmében "a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában". A politikai pártok alkotmányos rendeltetése, hogy sajátos közvetítő szerepet töltsenek be a társadalom és az állam között. Méltányolható törekvésük tehát, hogy e funkciójuk teljesítése érdekében a választópolgárokkal a választási kampány időszakában, valamint azon kívül is kapcsolatba kerülhessenek, illetve kapcsolatot tarthassanak fenn. Ugyanakkor azonban a pártok e tevékenysége sem sértheti a választópolgárok személyes adatok védelméhez fűződő jogait, illetve tágabban a magánszféra tiszteletben tartásához fűződő jogait.

Méltányolható az állampolgárok azon igénye, hogy a magánéletüktől távol tartsák a kampány keretében és azon kívül is a politikai reklámanyagok bármilyen formában történő kéretlen terjesztését.

A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választójogi törvény a pártokat megillető jogokat az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezetek, illetve - korlátozott mértékben - a közhasznú szervezetek számára is biztosítja. E tekintetben a politikai pártokkal kapcsolatos megállapítások rájuk is érvényesek.

A politikai pártok üzeneteiket sokféle módon juttathatják el a választókhoz, amelyeknek a megítélése attól is függ, hogy ezek a módok igénylik-e vagy sem személyes adatok kezelését, illetve az üzenetek eljuttatásához a pártok milyen eszközöket vesznek igénybe. A magyar jogalkotás ezekre a különbségekre még alig reagál, és a meglévő jogi szabályozással szemben is számos kritika fogalmazható meg.

1. Az Nytv. 20. §-a értelmében a polgár név- és lakcímadatáról - függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával - más polgárnak, jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek adatszolgáltatás akkor teljesíthető, ha azt törvény előírja.

a) A Ve. 45. §-a - amely lehetővé teszi, hogy pártok a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalától a névjegyzékben szereplő választópolgárok családi és utónevét, valamint lakcímének átadását igényeljék - az említett törvényhelynek megfelelően szabályokat tartalmaz. A letiltó nyilatkozatnak ugyanis - a hatályos jogszabályok szerint - csak az Nytv. 19. §-a tekintetében van jelentősége, vagyis akkor, ha a név- és lakcímadatok szolgáltatását valamely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében; tudományos kutatás céljából; közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta, valamint közvetlen üzletszerzés (direkt marketing) célját szolgáló lista összeállításához kéri. A Ve. 45. §-ában írt adatszolgáltatás nem tartozik ebbe a körbe.

Indokolatlan, hogy a választási kampány esetén nem jár ugyanaz a védelem, amit a polgárok a közvetlen üzletszerzést végző szervezetek tevékenységével szemben élvezhetnek.

Jelenleg sincs technikai akadálya annak, hogy a letiltó nyilatkozatot tett polgárokat is kiszűrjék az adatszolgáltatás során.

b) Az a) pontban említett követelményeket a Ve. 45. §-ának (2) bekezdésében szabályozott esetben is érvényesíteni kell, azaz a közszemlére tett névjegyzéknek a jelölő szervezet rendelkezésére bocsátott másolati példánya sem tartalmazhatja azokat a választópolgárokat, akik korlátozó nyilatkozatot tettek. A jogalkotó feladata annak eldöntése, hogy - mérlegelve a technikai lehetőségeket - hogyan szerez érvényt ennek a követelménynek.

c) A Ve. 45. §-ának (4) bekezdése azzal, hogy a helyi választási iroda vezetőjén, illetve a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalán kívül csak más állami vagy önkormányzati szervnek tiltja, hogy saját nyilvántartásaiból személyes adatot szolgáltathassanak ki, lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely szerint nem állami, illetve nem önkormányzati szerv nyilvántartásából személyes adatok igényelhetők. A Ve. 45. §-a (4) bekezdésének megfelelő módosításával ezt az értelmezési lehetőséget ki kell zárni.

2. A telekommunikációs eszközök igénybevételével zajló választási kampány jogilag jelentős részben rendezetlen.

a) A hírközlésről szóló 2001. évi XL törvény (a továbbiakban: Htv.) 64. §-a az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer közvetlen üzletszerzési célú alkalmazásának az előfizető előzetes hozzájárulásától függő alkalmazásáról, illetve a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló közlemények továbbításának tilalmáról tesz említést.

Ez a szabály - hasonlóan a Htv. 62. §-ához - csak a közvetlen üzletszerzést végző szervek lehetőségét korlátozza, ezen túlmenően azonban további korlátokat nem állít fel. Így formálisan jogszerű akár pihenésre szánt időszakban küldött üzenet is, noha ennek a magánszférát sértő volta nyilvánvaló.

A nemzetközi gyakorlat e téren is kimunkálta már a legfontosabb garanciális szabályokat:

Biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy az ilyen üzenetek bármikor megszakíthatóak legyenek és a megszakítást követően a telefon eredeti rendeltetésének megfelelően ismét használható legyen.

b) Az e-mail, illetve SMS útján küldött reklámokra vonatkozó különös szabályokat az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény tartalmazza, amelynek szabályai - eltérő rendelkezés hiányában - alkalmazhatók a választási kampány céljából küldött elektronikus levelekre, SMS-ekre is. Így a törvény 14. §-ában megfogalmazott korlátokat a választási kampány során sem lehet mellőzni.

3. A nyilvános adattárakban (pl. szakértői névjegyzék, telefonkönyv) hozzáférhető személyes adatok tömeges felhasználása - a vonatkozó szabályozástól függetlenül - a választási kampány során veszélyeztetheti a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog érvényesülését, ezért indokolt az ilyen adatok választási kampány céljára történő felhasználásának közvetlen szabályozása.

IV.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdésében és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-ában biztosított jogkörömben eljárva az alábbi ajánlást teszem:

Budapest, 2002. június 20.

I.

Ez év elején írásban és telefonon is többen sérelmezték, hogy bár a nyelvvizsgaközpontok lehetőséget biztosítanak a vizsgázó számára az általa írt nyelvvizsgadolgozat megtekintésére, a vizsgázónak nincs lehetősége arra, hogy a dolgozatról másolatot kérjen, vagy jegyzeteket készítsen.

Az egyik bepanaszolt vizsgaközpont az Idegennyelvi Továbbképző Központ (a továbbiakban: ITK) volt, amely vizsgaszabályzatának 9. § 1. pontja a vizsgázó számára biztosítja a jogorvoslatot, ezen belül a betekintés, a fellebbezés és a felülvizsgálat kérelmezésének jogát, azonban az 5. pontja kizárja a feljegyzés- és másolatkészítés lehetőségét. Az alábbiakban kifejtett érvelésem alapján kezdeményeztem az ITK igazgatójánál a vizsgaszabályzat olyan módosítását, amely alapján a vizsgázó megkaphatja dolgozatainak másolatát, az igazgató azonban válaszában ettől elzárkózott. Indokolásában arra tért ki, hogy a tesztek újrafelhasználhatósága érdekében szükséges a másolatkészítés és a jegyzetelés tiltása. A tesztek újrafelhasználására, pedig azért van szükség, hogy a különböző vizsgaidőpontokban azonos nehézségi fokú vizsgafeladatokkal mérjék a vizsgázók tudását. Az ITK igazgatója ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy megkeresésem nyomán a jövőben kérésre, a vizsgázóval együtt érkező felkészítő tanár is betekinthet a vizsgadolgozatokba.

Egy másik írásban tett panasz a BME Nyelvvizsgaközpont hasonló gyakorlatát érintette. A nyelvvizsgaközpont vizsgaszabályzata úgy rendelkezik, hogy a "dolgozatokat írásos kérvény benyújtásával és előre rögzített időpontban kizárólag a vizsgázó tekintheti meg. Az írásbeli dolgozat nem adható ki, nem (fény)másolható, jegyzetek arról nem készíthetők". A szabályzat alapján a dolgozatok megtekintésekor a vizsgázók rendelkezésére áll maga a vizsgadolgozat, az értékelési szempontokat, a javítókulcsot és a mintafordítást tartalmazó dokumentum, a hallás utáni szövegértés feladataihoz a transzkripció, valamint egy tájékoztató.

Álláspontom szerint a beadványozók panasza megalapozott: a vizsgaközpontok gyakorlata sérti a vizsgázóknak az Alkotmány 59. §-ában garantált személyes adatok védelméhez való jogát.

II.

Az értékelt írásbeli dolgozatok megtekintésének lehetőségét az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet 3. § (6) bekezdése alapján kell biztosítani. E rendelkezés szerint a "vizsgázóval az értékelt írásbeli, szóbeli vagy komplex vizsga eredményét a vizsgaközpont a vizsga időpontját követően, legkésőbb 30 napon belül közli. Az eredmények közlésétől számított 15 napon belül a vizsgázó az értékelt írásbeli dolgozatot, illetve szóbeli vizsgájának értékelését megtekintheti." A rendelet jogorvoslati jogot is biztosít a vizsgázóknak, a 3. § (8) bekezdése szerint a "vizsga értékelése ellen jogszabálysértés vagy az eredményszámításban mutatkozó számszaki hiba esetén, az eredmény közlésétől számított 15 napon belül lehet fellebbezni", amely fellebbezést első fokon a vizsgaközpont vezetője, másodfokon a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület elnökével egyetértésben a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ vezetője bírál el.

A beadványozók által sérelmezett ügyekben figyelemmel kell lenni a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezéseire. Ennek 2. § 1. pontja szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. E törvényi definíció szerint személyes adatnak kell tekinteni mindazt, amit a vizsgázó a vizsgadolgozaton a vizsgaközponttal közöl, a tudását tükröző, a feltett vizsgakérdésekre adott válaszait is. Ez akkor is így van, ha a vizsgázó a dolgozata alapján közvetlenül nem azonosítható, mert a vizsgafolyamat alatt - ideértve az eredmények közzétételét is - nem a neve, hanem egy kód azonosítja őt. A jelentkezési lapon ugyanis rögzítik a vizsgázó azonosításához szükséges adatait (a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét és lakcímét), ezzel pedig egyénenként azonosíthatóvá válnak az esetenként teljesen egyformán megoldott és értékelt - közvetlenül csak az érintett vizsgázó kódjával összekapcsolt - részvizsgák megoldásai is. Az tehát, hogy egy megadott kérdésre a vizsgázó milyen választ adott, a vizsgázó személyes adata, amelyre nézve az adatvédelmi szabályok megfelelően irányadóak.

Az Avtv. 2. § 4. a) pontja alapján az alkalmazott eljárástól függetlenül adatkezelésnek minősül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Erre figyelemmel minden olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely meghatározza a személyes adatok kezelésének célját, meghozza és végrehajtja az ezzel összefüggő döntéseket, vagy a végrehajtás érdekében adatfeldolgozót bízhat meg, az Avtv. 2. § 7. a) pontja alapján adatkezelőnek minősül. A vizsgadolgozatokban szereplő személyes adatok kezelője a nyelvvizsgaközpont, így az adatkezelőre nézve kötelező törvényi rendelkezéseket be kell tartania.

Az Avtv. 11. § (1) bekezdésének a) pontja szerint "az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről". Az Avtv. 12. § (1) bekezdése alapján az "érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat".

Az érintettek tájékoztatáshoz való joga azonban nem korlátlan. Az Avtv. az alábbiak szerint rendelkezik:

"13. § (1) Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott esetekben a törvény lehetővé teszi.

"16. § Az érintett jogait (11-15. §) törvény az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy helyi önkormányzati pénzügyi érdekből, valamint az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében korlátozhatja."

Jelenleg nincs olyan hatályos törvényi rendelkezés, amely a nyelvvizsgázó tájékoztatáshoz való jogát a fentiek szerint korlátozná, ennek megfelelően a tájékoztatást tehát minden esetben meg kell adni.

Az Avtv. 12. § (2) bekezdése a tájékoztatás megadásának módját határozza meg: "Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást." A 12. § (3) bekezdése szerint e "tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be. Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg. A már megfizetett költségtérítést vissza kell téríteni, ha az adatokat jogellenesen kezelték, vagy a tájékoztatás kérése helyesbítéshez vezetett."

III.

A tájékoztatáshoz való jog gyakorlásának tipikus módja a törvény alapján az, hogy az érintett levélben kéri az adatkezelőtől a tájékoztatás megadását, aki arra levélben válaszol. A tájékoztatás a betekintés engedésével is megadható (így történik a vizsgadolgozatokban szereplő adatok kezeléséről való tájékoztatás megadása), ilyenkor ugyanis az érintettnek lehetősége van magát az adatkezelést, illetve annak egy részét, a kezelt adatok körét közvetlenül megismerni. Az érintett kifejezett kérésére azonban ilyenkor sem maradhat el az írásbeliség, vagyis az érintettet, ha kéri, olyan helyzetbe kell hozni, hogy írásos dokumentum álljon rendelkezésére az általa feltett kérdésekre a törvény alapján kötelezően megadott válaszokkal együtt. Ha tehát az érintett a kezelt adatok körére kíváncsi, akkor az adatkezelő eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének azzal is, ha betekintést enged az iratokba (a jelen esetben a vizsgadolgozatokba), de ha az érintett kéri, másolatot is kell arról adnia. Mivel a törvény alapján a tájékoztatást írásban kell megadni, az adatkezelő nem zárkózhat el az írásbeliségtől. Figyelemmel arra, hogy az íráskép is az érintett személyes adata, és az is, hogy a vizsgadolgozat válaszait milyen sorrendben, a lap tetejére, aljára vagy a túloldalára írta-e - az eredményszámításban mutatkozó számszaki kérdésekben felmerülő viták ugyanis gyakran ezzel kapcsolatosak - a tájékoztatás céljának leginkább a kezelt adatokról készített fénymásolat felel meg.

A vizsgázók a személyes adataik védelméhez fűződő jogukból eredő tájékoztatáshoz való jogukat nem feltétlenül önmagáért, hanem egy másik joguk, a vizsgadolgozat értékelésével szemben fennálló jogorvoslati joguk eszközeként gyakorolják. Ennek jogalapját a fent idézett jogszabályok, különböző formáit (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem) pedig a vizsgaszabályzatok biztosítják a vizsgázók számára. A jogorvoslati kérelem előterjesztésének elengedhetetlen feltétele, hogy a vizsgázó ismerje azt a dolgozatot és azt az értékelést, amellyel kapcsolatban a kérelmet elő kívánja terjeszteni, ezért biztosítja a fent idézett rendelet a betekintés jogát a vizsgázók számára.

Amint arra az Alkotmánybíróság is rámutatott, a jogorvoslathoz való jog biztosítékaként megállapított betekintési jognak lényegi eleme a másolatok készítésének joga. A 41/1991. (VII. 3.) AB határozatában többek között azt mondta ki, hogy az iratok másolását megtiltó rendelkezések "a jogorvoslatnak közvetett eszközökkel való korlátozását jelentik. Az iratok tartalma, a határozat indokainak ismerete nélkül a fellebbezés, a jogorvoslat lehetősége akkor is merő formalitássá válna, ha egyébként az eljárásban részt vevő állampolgároknak ilyen joga biztosított lenne."

A felülvizsgálati kérelmet és a fellebbezést a vizsgázó a megtekintett vizsgadolgozatok alapján fogalmazhatja meg. Annak érdekében, hogy a kérelmet a vizsgázó megfelelő felkészülés után, az ahhoz szükséges eszközök és idő birtokában tudja megfogalmazni, a megtekintés nem jelentheti pusztán a dolgozatnak és a dolgozat értékelésének a vizsgaközpont helyiségében, meghatározott időkeretben való megismerését és tanulmányozását. A megtekintésnek szükségszerűen magában kell foglalnia a dolgozat birtoklását, vagyis arról másolat rendelkezésre bocsátását is, ennek hiányában a jogorvoslati kérelem megfogalmazásakor a vizsgázó csak az emlékezetére hagyatkozhat.

A vizsgaközpontok vizsgáztatói autonómiája nem zárja ki azt, hogy más személy - bárki, akár egy nyelvtanár, vagy jogász - a dolgozatot (vagy annak másolatát) megtekintse, a kérelem megírásában a vizsgázónak segítséget nyújtson. Ehhez is szükséges a dolgozat és az értékelés egy másolati példányának birtoklása. Azonban enélkül is - a fent hivatkozott információs önrendelkezési jog, mint alkotmányos alapjog alapján - az érintettet megilleti az a jog, hogy személyes adatairól tájékoztatást kapjon, függetlenül attól, hogy ezzel van-e valamilyen további célja, vagy nincs.

A vizsgaközpontok által követett gyakorlat jogsértő voltán az a körülmény sem változtat, hogy a feljegyzés, illetőleg a másolat készítését a vizsgaközpontok szakmai érdekeik védelmében tiltják. Ennek magyarázata az, hogy a teszteket a későbbiekben szeretnék újra felhasználni. Érthető, hogy a piaci alapon működő vizsgaközpontok minél kevesebb ráfordítással minél több vizsgát igyekeznek lebonyolítani, vagyis azt szeretnék elérni, hogy a lehető legkevesebb vizsgafeladatot kelljen elkészíteni, úgy, hogy azok minél több alkalommal felhasználhatóak legyenek, ezzel biztosítva azt, hogy a vizsgák közel azonos nehézségűek legyenek. Ez a cél elérhető lenne úgy is, ha több vizsgafeladatot készítenének elő a vizsgaközpontok. Ezzel csökkenne az igény egy-egy feladat újbóli felhasználására, ugyanazok a feladatok ritkábban kerülnének elő a vizsgákon, ami ellentétes a vizsgaközpontok gazdasági érdekével.

A vizsgázók személyes adatok védelméhez való joga és a vizsgaközpontok gazdasági érdeke (vagy akár a tesztek többszöri újrafelhasználásának érdeke) közötti konfliktust maga az Avtv. oldja fel amikor úgy rendelkezik, hogy a "személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik" (Avtv. 4. §). Ezzel a törvény az alkotmányos jog elsődlegességét állapítja meg.

Mindezek alapján a vizsgaközpontoknak a dolgozatokba, azok értékelésébe való betekintés esetén biztosítaniuk kell a másolatkészítés lehetőségét is.

IV.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogkörben és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 20. § (1) bekezdése szerint eljárva a következő ajánlásokat teszem:

Budapest, 2002. július 23.

Az Országgyűlés 2002. július 9-i ülésnapján elfogadta a 41/2002. számú országgyűlési határozatot (a továbbiakban: Határozat), mely a rendszerváltás utáni első, szabadon választott Magyar Országgyűlés megalakulását követően kormányzati politikai szerepet betöltő személyeknek az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgáló bizottság felállításáról rendelkezik. A bizottság alkotmányos tevékenységének biztosítása érdekében a bizottság elnöke, és egy magánszemély indítvánnyal fordult hivatalomhoz.

A beadványok elsősorban arra kívántak választ kapni, hogy a bizottság a Határozatban előírt kötelezettsége - mely szerint a vizsgálatáról szóló jelentést nyilvánosságra kell hoznia - nem ütközik-e alkotmányos akadályokba.

A beadványok alapján vizsgálatot folytattam annak megállapítása érdekében, hogy a hivatkozott OGY határozat szerinti feladatának ellátása során a bizottság a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alkotmányos jogok érvényesülését biztosítani tudja-e.

A 41/2002 (VII. 12.) számú országgyűlési határozat vizsgálóbizottságot hozott létre annak felderítésére, hogy az 1990. május 2-át követően kormányzati politikai szerepet betöltő személyek, illetve az 1990. május 2. után megalakult kormányok politikai vezetői részt vettek-e az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében (I.-III. pont). A bizottság tevékenységéről jelentést készít, mely tartalmazza - egyebek mellett - vizsgálatának ténybeli és jogi megállapításait és azt, hogy megállapítását milyen bizonyítékokra alapította (VI. pont). A bizottság jelentését a Határozat X. pontja alapján nyilvánosságra hozza.

A vizsgálatot a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) által meghatározott hatáskörömben a beérkezett indítványok alapján az alábbi kérdésekre terjesztettem ki:

I.

A Határozat I. valamint II. és III. pontjában meghatározott személyi kör egymásnak ellentmond, hiszen a szabadon választott Országgyűlés megalakulásakor hivatalban volt még az előző - pártállami feltételek között - létrejött kormány, ugyanakkor a III. pont rendelkezése szerint a vizsgálat személyi köre az 1990. május 2-a után megalakult kormányok politikai vezetőire terjed ki. Ebből kifolyólag nem határozható meg egyértelműen a vizsgálandó személyi kör, és a bizottság által kezelendő személyes adatok köre sem.

A bizottság megbízatása a Határozat V. pontja szerint kiterjed minden, az I-IV. pontban meghatározott vizsgálatra, ugyanakkor nem jelöl meg olyan okot, mely a vizsgált időszak kezdő időpontját - az 1945. január 1-jét - alkotmányosan igazolná.

A bizottság tevékenységéről szóló jelentés a Határozat VI. pontja szerint - egyebek mellett - tartalmazza a bizottság ténybeli és jogi megállapításait, valamint e megállapításokat megalapozó bizonyítékait. A Határozat X. pontja előírja a jelentés nyilvánosságra hozatalát.

II.

Az Alkotmány a kérdésre vonatkozóan az alábbi szabályokat tartalmazza:

8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza.

21. § (3) Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 5. § f) pontja meghatározza, hogy az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen a személyhez fűződő jogokat és kötelességeket.

A 12. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

A 46. § (1) bekezdése előírja, hogy az Országgyűlés határozatban szabályozza az általa irányított szervek feladatait, a saját működését, és állapítja meg a feladatkörébe tartozó terveket.

Az Alkotmány 59. és 61. §-ának érvényesülése érdekében megalkotott Avtv. 1. §-a értelmében az abban foglaltaktól csak törvény kifejezett rendelkezése alapján lehet eltérni akkor, ha a kivételt megengedő törvény a kivétel hatálya alá tartozó adatfajtát és adatkezelőt is meghatározza. Az Avtv. 2. §-ában található értelmező rendelkezések szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.

A 3. § (1) bekezdése előírja, hogy személyes adat akkor kezelhető - értve ez alatt a nyilvánosságra hozatalt is -, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. A (3) bekezdés alapján közérdekből is csak törvény rendelheti el az adatok nyilvánosságra hozatalát.

Az Avtv. 4. §-ának rendelkezése szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát is, nem sérthetik.

Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatban kifejtette, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként.

Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.

Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) AB határozata a következőket állapítja meg:

1. A jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. § szerinti közérdekű adatok.

2. b) [Ha a jogalkotó] a közérdekű és a személyes adatok elhatárolására nem alkalmazza következetesen ugyanazt az ismérvet, az az azonos ismérveknek megfelelő személyi köröket tekintve az ellenőrzés alá eső, illetve attól mentes csoportok között alkotmányellenes megkülönböztetésre vezet.

Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet a visszaható hatály tilalmába ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 147.) AB hat.]

III.

Az adatvédelmi biztos az országgyűlési képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló 103/2000. (XII. 20.) számú OGY határozat vizsgálatát követően a vizsgálóbizottságok által kezelhető személyes adatok kérdésével 2001 márciusában kiadott állásfoglalásában, a rendszerváltoztatás előtt keletkezett állambiztonsági iratok kezelésének kérdésével az 1996 februárjában kiadott ajánlásában is foglalkozott. Állásfoglalásában, illetve ajánlásában az alábbiakat fejtette ki:

Álláspontom szerint van alapja egy olyan érvelésnek, mely szerint az Alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezése csak akkor alkotmányos, ha az az Alkotmány egyéb rendelkezéseivel összhangban áll. Így például nyilvánvalóan vitatható, ha egy parlamenti vizsgálóbizottság úgy értelmezné ezen alkotmányos szabályt, hogy joga van bárkinek a magántitkai, a vallásos meggyőződése iránt érdeklődni, vagy olyan kérdést feltenni, amelynek megválaszolásával a megkérdezett magát vagy hozzátartozóját bűncselekménynyel vádolná. Az Alkotmány 21. § (3) bekezdésének - mely szerint az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni - nyelvtani értelmezése nem zárja ki olyan parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását, melynek feladata például az országgyűlési képviselők vagy akár az állampolgárok szélesebb köre szexuális orientációjának feltárása, az ezzel kapcsolatos adatoknak egészségügyi és egyéb szervektől való bekérését. Ez azonban az Alkotmány egyik szabályának a másik ellenében való kijátszását jelentené. Lehet arra is hivatkozni, hogy alkotmányos demokráciákban a parlamenti vizsgálóbizottság értelemszerűen - tehát erre vonatkozó részletes szabályok nélkül is - a kormányzat ellenőrzésére szolgál, és nem szokás olyan omnipotens szervként működtetni, amely az igazságszolgáltatás vagy a bűnüldözés funkcióit veszi át az ezek eljárására vonatkozó - többek között az adatkezelésükkel kapcsolatos - alkotmányos és törvényes garanciák nélkül." (Az adatvédelmi biztos beszámolója 2001., 325-326. o.)

A III/I. Csoportfőnökség a hírszerzést, a III/II. a kémelhárítást, a III/IV. a katonai elhárítást végezte, a III/V. a technikát szolgáltatta. A hírszerző és kémelhárító valamint katonai hírszerző tevékenység részben eltért attól a tevékenységtől (a politikát közvetlenül szolgáló belső elhárítás) amelyet a III/III. Csoportfőnökség végzett. A Magyar Köztársaság védendő nemzetbiztonsági érdekei bizonyos hányadban nem 1990. után keletkeztek, a Magyar Népköztársaság titkai ugyancsak bizonyos hányadban egyben a Magyar Köztársaság titkai is." (Az adatvédelmi biztos beszámolója 1995-96., 213. és 216. o.)

IV.

A fentiekben ismertetett jogi helyzet és az adatvédelmi biztos gyakorlata alapján a Határozatban foglalt adatkezelést tekintve megállapítható, hogy az több szempontból nem felel meg az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó alkotmányos követelményeknek.

Nem felel meg e követelményeknek elsősorban azért, mert az Alkotmány végrehajtására készült Avtv. rendelkezései szerint adatkezelést - az érintett hozzájárulásán kívül - csak törvény rendelhet el. A személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülésével szemben a közérdekű adatok nyilvánosságának elsőbbségét is csak törvény állapíthatja meg. Az országgyűlési határozat a Jat. értelmében nemcsak, hogy nem törvény, de nem is jogszabály, ezért személyes adatok kezelésére nem is adhat felhatalmazást.

Nem felel meg a Határozat az alkotmányos követelményeknek azért sem, mert a vizsgálandó személyi kört az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak ellenére úgy határozza meg, hogy a politikai közhatalmat gyakorlók, illetve a politikai közéletben részt vevők csoportjai közötti megkülönböztetésre nem alkalmazza következetesen ugyanazt az ismérvet, ami alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezet. Jogállamban nemcsak a kormány tagjai és az államtitkárok tartoznak a politikai közhatalmat gyakorlók, politikai közéletben részt vevők körébe, hanem például az országgyűlési képviselők, polgármesterek vagy települési önkormányzati képviselők is.

Ellentétes a Határozat továbbá az alkotmányos követelményekkel azért is, mert a vizsgálatra indirekte visszaható hatályt keletkeztet, amit jogállami alapértékek szerint törvény sem tehet meg, nemhogy a Jat. szerint az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő határozat. Ennél fogva olyanokra is kiterjesztené a vizsgálatot, akikre nézve korábban törvény nem vonatkozott, illetve akiknek az időközben megalkotott törvény megadta a visszavonulás lehetőségét. A nyilvánosságra hozatal szankciója tehát olyanokat is sújthat, akik a tisztség elvállalásakor nem rendelkeztek mérlegelési jogkörrel. Kiterjed a vizsgálat olyanokra is, akik ma már nem töltenek be politikai közhatalmi, közéleti tisztséget, ezért az ő adataik a vizsgálat időpontjában nem tekinthetők az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata szerint közérdekű adatnak. Nekik tehát nincs olyan közfeladatuk, amely miatt védett személyes adataik körét indokolt volna másokénál szűkebbre vonni.

A Határozat IV. pontja nem követi az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény 1. §-ának meghatározását, és nem annak megfelelően kívánja eljárását lefolytatni, hanem lényegesen szélesebb személyi kört von azonos elbírálás alá. A hálózati nyilvántartás korabeli rendszerében ugyanis nemcsak az állambiztonsági szolgálat számára érdemi tevékenységet folytatók, hanem a belügyminiszteri parancsnak megfelelően olyanok is szerepeltek, akik nem voltak a hálózat tagjai. Ennél fogva érint a vizsgálat olyan személyeket is, akiknek semmi közük nem volt az állambiztonsági szolgálat érdemi tevékenységéhez, abban részt nem vettek, sőt arról sem tudnak (tudtak), hogy a hálózati nyilvántartásban szerepelnek. Súlyosan jogsértő lenne az ő adataikat olyan környezetben nyilvánosságra hozni, mely azt a látszatot keltheti, hogy ezek a személyek együttműködtek az előző rendszer állambiztonsági szolgálataival.

Mindezeken felül csak történelmileg alátámasztott és nem alkotmányos okokkal volna igazolható az érintett személyi kör vizsgálandó időszakra vonatkozó tevékenysége. Az 1945. január 1-jei időpont semmilyen alkotmányos jelentőséggel nem bír, alkotmányjogilag nem releváns, azonban nyilvánvalóan befolyásolja azt, hogy az érintett személyi kör életének mely korszakát tekinti át a bizottság.

Nyilvánvaló, hogy a bizottság felállítása az Alkotmányon alapul, azonban tevékenységét a jogállam elvei szerint, a hatályos jogszabályok alapján köteles végezni. Megállapítható, hogy a vizsgálóbizottságnak nincs alkotmányos felhatalmazása arra, hogy vizsgálata eredményeinek személyes adatokat tartalmazó részét nyilvánosságra hozza, hiszen erre vonatkozóan a Határozat a fentiekből következően nem rendelkezhetett volna.

Természetes ugyanakkor az is, hogy mind a politika, mind a történettudomány képviselői meg kívánják ismerni közelmúltunk történetét és azon közfeladatot ellátó személyek nevét is, akik a diktatúra állambiztonsági szervezetével együttműködtek. Ennek az igénynek azonban az Alkotmány szabályaiból fakadóan csak törvény keretei között lehet eleget tenni.

Összességében megállapítható, hogy az Alkotmány 21. § (3) bekezdésében foglalt szabályt nem lehet úgy értelmezni, hogy az prioritást élvezne más - az Alkotmányban lefektetett - szabályokkal szemben. Az országgyűlési bizottságok is csak az alkotmányos, jogállami normák szerint működhetnek. Tekintettel azonban arra, hogy az információs jogok tekintetében a Magyar Köztársaság jogrendje rendelkezik pozitív jogi normával, az adatvédelmi törvénnyel, míg a vizsgálóbizottságok működését sajnálatosan csak a fent hivatkozott egy mondatnyi alkotmányos rendelkezés szabályozza, minden adatkezelő köteles az Avtv. szabályait megtartani. A két alkotmányos szabály nincs összhangban, ennek feloldása az Alkotmánybíróság alkotmányértelmező hatáskörébe tartozik, arra az országgyűlési biztosnak nincs hatásköre. Hatásköre kiterjed azonban arra, hogy az információs jogok érvényesülésének védelmezőjeként felhívja az adatkezelők figyelmét arra, hogy a jogosulatlan adatkezelés büntető- és polgári jogi következményeket vonhat maga után.

V.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-a, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 23. § (2) bekezdése alapján az információs jogok érvényesülésének elősegítése érdekében az alábbi ajánlást teszem:

Budapest, 2002. augusztus 6.

Egy gyermekvédelmi szakszolgálat vezetője állásfoglalásomat kérte arról, hogy az örökbefogadás előkészítése során, az örökbe fogadni szándékozó személy pszichikai alkalmassági vizsgálatát követően a gyermekvédelmi szakszolgálatnak milyen adatokat kell továbbítania az alkalmasság kérdésében dönteni jogosult gyámhivatal részére. Álláspontomat - annak érdekében, hogy az örökbefogadással kapcsolatos eljárásban résztvevő szervek előtt minél szélesebb körben ismert legyen - ajánlásban foglalom össze.

I.

A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 38. § (1) bekezdése szerint az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására. Az örökbefogadás előtti eljárást a gyermekvédelmi szakszolgálat készíti elő: tájékoztatja az örökbe fogadni szándékozót az örökbefogadás feltételeiről, környezettanulmányt készít és alkalmassági vizsgálatot végez. Az alkalmassági vizsgálat kiterjed az örökbe fogadni szándékozó személy egészségi állapotának és pszichikai alkalmasságának vizsgálatára. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 145. § (6) bekezdése értelmében a szakszolgálat a háziorvos szakvéleménye, a lélektani alkalmassági vizsgálat, valamint a helyszíni tájékozódás alapján kialakítja álláspontját az örökbe fogadni szándékozó alkalmasságát illetően, majd a lefolytatott vizsgálat eredményét és javaslatát megküldi írásban az illetékes gyámhivatalnak [Gyer. 39. § (1) bekezdés]. A gyámhivatal az alkalmasság kérdésében a háziorvosi igazolás, a gyermekvédelmi szakszolgálat által megküldött szakvélemény, a környezettanulmány, az örökbe fogadni szándékozó személy meghallgatása, valamint szükség szerint egyéb bizonyítékok alapján dönt [Gyer. 39. § (2) bekezdés].

A Rendelet 145. § (4) bekezdése írja elő azt, hogy mit kell feltárni a pszichikai alkalmasság vizsgálata során. A beadványozó álláspontja szerint azonban nem derül ki egyértelműen a jogszabályok szövegéből, hogy a pszichológiai vizsgálat eredményét milyen részletességgel kell a gyermekvédelmi szakszolgálatnak a gyámhivatal elé tárnia, ennek következtében gyámhivatalonként eltérő, hogy mennyire részletes szakvéleményt követelnek meg. A pszichológusok gyakorlata sem egységes abban, hogy milyen részletes szakvéleményt adnak: minden részletre kiterjedő, valamennyi vizsgálati eredményt részletesen feltáró, vagy csak a végső következtetés megfogalmazását tartalmazó véleményt.

Ha a szakszolgálatnak a teljes személyiségképet tartalmazó, az érintett személy élettörténetét teljes részletességgel bemutató, illetve valamennyi teszteredményt leíró pszichológiai szakvéleményt kell átadnia a gyámhivatal részére, az sérti az örökbe fogadni szándékozó személy személyes adatai védelméhez való jogát.

II.

Az örökbe fogadni szándékozó személy pszichikai alkalmasságának felmérése az érintett személyiségének igen beható vizsgálatával valósul meg, ennek keretén belül személyes, illetve a törvény alapján fokozottabb védelmet érintő különleges adatait kezeli a vizsgálatot végző szakszolgálat. A vizsgálat lényege, hogy az érintett személyre vonatkozó ismeretekből (teszteredmények, interjún elhangzottak, a pszichológus benyomásai stb.) következtetéseket vonjanak le az örökbe fogadni szándékozó pszichikai alkalmasságára vonatkozóan. Ez a következtetés, a szakvélemény a vizsgálat eredménye.

A Gyer. a gyermekvédelmi szakszolgálat feladatává teszi az örökbe fogadni szándékozó személy pszichikai vizsgálatának elvégzését. A Rendelet 145. § (4) bekezdése pedig azt határozza meg, hogy ezt a vizsgálatot milyen szempontok szerint kell elvégezni, vagyis milyen szempontok alapján kell véleményt mondani az érintett pszichikai alkalmasságáról. A jogszabály a szakszolgálat belátására bízza, hogy milyen eszközöket vesz igénybe a vizsgálat során, csupán az eredmény tekintetében fogalmaz meg tartalmi követelményeket, úgy rendelkezik, hogy a 145. § (4) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt szempontok alapján kell azt vizsgálni, hogy a gyermek harmonikus fejlődése, felnevelése biztosított lenne-e. A négy pont tulajdonképpen négy önálló kérdés, amelyekre a szakszolgálatnak választ kell adnia. A szakvélemény e négy kérdésre adott választ tartalmazza, a megjelölt négy szempont szerint minősíti az örökbe fogadni szándékozó személyt alkalmasnak vagy alkalmatlannak. A válaszok megadása (a jogszabály nyelvére lefordítva: az alkalmasságról a vélemény kialakítása) a Rendelet 145. § (6) bekezdése alapján a szakszolgálat kompetenciájába tartozik, amely tehát nem egy másik szerv véleményalkotásához gyűjt adatokat, hanem a vizsgálat alapján állást foglal, és ezt hozza azt a döntéshozó szerv tudomására.

A Gyer. 39. § (1) bekezdése, illetve a Rendelet 145. § (7) bekezdése szerint a gyermekvédelmi szakszolgálat nem a rendelkezésére álló adatokat, hanem csak a lefolytatott vizsgálat eredményét és javaslatait küldi meg a gyámhivatalnak, amely eredmény és javaslat a fentiek szerint a pszichikai alkalmasság tekintetében annyit tartalmaz, hogy a gyermekvédelmi szakszolgálat megítélése szerint az örökbe fogadni szándékozó motivációja, a családi élethelyzete, életkora és személyisége, illetve a gyermekneveléssel kapcsolatos elképzelése alapján biztosított-e a gyermek harmonikus fejlődése, felnevelése. Ez a vizsgálati eredmény tehát nem tartalmazhatja az érintett teljes személyiségképét tartalmazó, élettörténetét, élethelyzetét részletesen bemutató, teszteredményeket leíró megállapításokat, csupán az azokból levont következtetéseket.

Az ezzel ellentétes gyakorlat a fent megjelölt rendelkezéseken túlmenően sértené a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezéseit is. Az Avtv. szerint csak olyan személyes adat kezelhető (ideértve az adatok továbbítását is), amelyek kezelése az elérni kívánt cél megvalósulásához elengedhetetlen [5. § (2) bekezdés]. A jogszabály által elrendelt adattovábbítások esetében a továbbítandó adatok körét a jogalkotó határozza meg, ezt tette a Gyer. és a Rendelet hivatkozott szakaszaiban is, amikor úgy döntött, hogy csak a szakvéleményt kell a gyámhatóságnak továbbítani.

Álláspontom szerint tehát a hivatkozott jogszabályok együttesen és külön-külön is egyértelműen úgy rendelkeznek, hogy a vizsgálat eredményét és a javaslatot kell megküldeni a gyámhatóság részére, a vizsgálat részeredményeit, a teszteredményeket, az érintett élettörténetének, élethelyzetének részletes bemutatását nem.

III.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. § (2) bekezdése alapján az alábbi ajánlást teszem:

Felkérem a gyermekvédelmi szakszolgálatokat, hogy az örökbefogadás előtti eljárás során a gyámhivatal részére továbbítandó, az örökbe fogadni szándékozó pszichológiai alkalmasságáról szóló szakvéleményt úgy készítsék el, hogy az csak a végső következtetést tartalmazza.

Budapest, 2002. november 13.

I.

Az elmúlt években az adatvédelmi biztos irodájához több magánszemély is fordult azt kifogásolva, hogy a postahivatalokban a sok esetben szűkös hely, néhány ablakos ügyintézés, hosszú sorban állás miatt nem érvényesülhet megfelelően a polgárok személyes adatok védelméhez fűződő joga.

A panaszok lényege az, hogy a postai dolgozóval a levél- és/vagy pénzforgalmi ügyét bonyolító polgár személyes adatait a sor jellege, a többi ügyfél fizikai közelsége miatt más is megismerheti.

II.

A kifogásokkal egyetértve felhívom a figyelmet a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény egyik lényeges alapelvére, az adatbiztonság érvényesítésének követelményére. Eszerint "az adatkezelő, illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek" [10. § (1) bek.].

Megjegyzem, hogy példamutató módon e szabályra tekintettel a bankfiókokban, pénzintézetekben már bevett gyakorlat, hogy az ügyintéző ablaknál egyszerre csak egy ügyfél lehet, a többi várakozó legalább egy méterre tartózkodik a pulttól, ezt figyelmeztető táblával kérik. Költségkímélő megoldás, ha a padlóra festett színes vonallal, paravánnal, vagy korláttal választják el a várakozó közönségtől a pultot. Adatvédelmi szempontból üdvözlendő megoldás a sorszámkiadó berendezés üzemeltetése is.

III.

Mindezek, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-a, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 23. § (2) bekezdése alapján az alábbi ajánlást teszem:

Budapest, 2002. november 26.

Az eljárás megindulása

December első hetében több napilap tudósított arról, hogy a Magyar Posta Rt. vezetősége egyes postai alkalmazottakat hazugságvizsgáló készülék felhasználásával kérdezett ki. A poligráf (hazugságvizsgáló) alkalmazásának célja annak kiderítése volt, hogy ki juttatta el a sajtóhoz a Részvénytársaság Defend Kft.-vel kötött üzleti szerződéseit. A hír sajtóban való megjelenését követően beadvány érkezett az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, melyben sérelmezték a Magyar Posta Rt eljárását. A beadvány előterjesztőinek véleménye szerint a közszolgáltatást végző részvénytársaság megsértette dolgozóinak személyiségi jogait, hiszen poligráf alkalmazására csak büntetőeljárás keretében kerülhet sor.

A panasz alapján az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság, illetve a személyes adatok védelméhez való jog [59. § (1) bekezdés] megsértésének gyanúja miatt vizsgálat indult.

Érintett alkotmányos jogok és alkalmazott jogszabályok

7. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény

8. A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény

9. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény

10. A nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák termékellenőrzési jegyzékének megállapításáról szóló 31/1998. (V. 15.) IKIM rendelet

11. A haditechnikai eszközök és szolgáltatások kiviteléről, behozataláról, illetve reexportjáról szóló 48/1991. (III. 27.) Kormány rendelet

A megállapított tényállás

Áttekintve a poligráf felhasználásának lehetőségeiről szóló jogi szabályozást, a következő tények állapíthatók meg. A jelenleg hatályos büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek (Be.) csak a kommentárja szól néhány szót a poligráfos vizsgálat felhasználhatóságáról. A poligráf büntetőeljárásban való alkalmazásának lehetősége, és annak jogszerűsége egyébként a Be. 5. § (3) bekezdéséből vezethető le, amely a bizonyítás és a bizonyítékok értékelése szabadságának elvét határozza meg. Ezt az elvet erősíti a Be. 61. § (1) és (3) bekezdése is, mely előbbi a bizonyítás eszközeit csak példálózó jelleggel, és nem taxatíve sorolja fel. E rendelkezésekből, illetőleg a bizonyítás szabadságának elvéből kiindulva kimondható, hogy bizonyítékká válhat minden olyan tény, adat, körülmény, amely a bizonyítás során a bizonyítási eszközből nyerhető. A gyakorlatban azonban a mai napig vitatott, hogy bizonyos eljárások, így például a poligráfos vizsgálat, ill. az azokból származó bizonyítékok a bizonyítási eljárás során felhasználhatók-e vagy sem. Az élő joggyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőeljárás folyamán, elsődlegesen a nyomozás operatív (vizsgálati) szakaszában kerülhet sor poligráf használatára, de alkalmazásának szükségessége felmerülhet a bizonyítási eljárás során is. A bírói gyakorlat a hazugságvizsgálat felhasználhatóságát a pszichológiai szakértői vizsgálat keretében fogadta el. (BH 1997. 115.) A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 41. § kiegészíti a Be. hiányos rendelkezéseit, amikor kimondja, hogy a rendőrség a büntetőeljárásban az ügyben érintettet, ha előzetesen írásban hozzájárul, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselőjének írásos hozzájárulásával műszeres (poligráfos) vizsgálat alkalmazásával ellenőrizheti.

A 2003. január 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárásról szóló törvény (1998. évi XIX. tv.) a nyomozás szabályai között rendelkezik a poligráf alkalmazhatóságáról. A 180. § szerint a gyanúsított kihallgatása során felhasználható a poligráf, de a vallomás ily módon történő vizsgálatához a gyanúsított belegyezése kell. Ilyenkor a vizsgálat jogszerűségét biztosító eljárási garanciaként szaktanácsadó igénybevétele kötelező. Az új Be. tehát már konkrétan rendelkezik a hazugságvizsgálatról, de annak alkalmazását csak a terhelt gyanúsítottá válását, vagyis az alapos gyanú közlését követően, az érintett beleegyezése mellett teszi lehetővé. Ez a törvény a poligráf felhasználását fiatalkorú terheltek esetében teljességgel kizárja, az sem a nyomozati, sem az ügyészi, sem a bírói szakban nem vehető igénybe.

A poligráf büntetőeljáráson kívüli alkalmazhatóságáról egyedül a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény rendelkezik. E törvény 12. § (1) bekezdése az eltűnt személyek és tárgyak felkutatására, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítására indult államigazgatási eljárásban (körözés) teszi lehetővé a rendőrség számára a poligráf alkalmazását, ha ahhoz a meghallgatni kívánt személy - gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselője - előzetesen írásban hozzájárult.

A poligráf büntetőeljárási szerepét mutatja továbbá a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák termékellenőrzési jegyzékének megállapításáról szóló 31/1998 (V. 15.) IKIM, valamint a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kiviteléről, behozataláról illetve reexportjáról szóló 48/1991. (III. 27.) Kormány rendeletek. E rendeletek mellékletükben a poligráfot mint neurofizikai reakciót vizsgáló berendezést a bűnfelderítő eszközök között nevesítik.

A poligráf alkalmazhatóságát tehát a hatályos jogi szabályozás konkrét hatóság, illetve igazságszolgáltatási szerv törvényileg szabályozott eljárásához, eljárásaihoz köti.

A vizsgálat megállapításai

Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint az ember alapvető jogainak, így a személyhez fűződő jogoknak a tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az általános, mindenkit megillető személyiségi jogot deklarálja az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, kimondva, hogy minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz. Az alaptörvény 59. § (1) bekezdése alapján a "Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog".

A személyiségi jogok vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 75. § (1) bekezdése kimondja, hogy a "személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak." A Ptk. 76. § a személyhez fűződő jogok sérelmei között említi meg - az itt található felsorolás nem taxatív - a becsület és az emberi méltóság megsértését is. A Ptk. két említett szakaszának együttes értelmezésével határozható meg a személyhez fűződő jogok, illetve személyiségi jogok lényeges tartalma, nevezetesen az, hogy a jogalanyok autonómiájának, önrendelkezésének, méltóságának van egy olyan magja, amelyet mindenki, még az állam is köteles tiszteletben tartani, ami felett senki más nem rendelkezhet. "Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti.(...) Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható." [8/1990. (IV. 23.) AB hat.] A konkrét esetre vonatkoztatva ez a védelmezni kívánt autonómia jelenti azt is, hogy az állampolgár részére biztosítani kell a szabad döntés lehetőségét a poligráfos vizsgálatban való részvétel kérdésében.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) előírásai szerint a poligráf alkalmazása személyes, sőt akár különleges adatok kezelését jelenti, amely akkor jogszerű, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény elrendeli. A magánszférában történő alkalmazására törvény nem ad felhatalmazást, az érintettek hozzájárulásának önkéntessége és befolyásolástól mentessége - a munkáltató és a munkavállaló közötti függőségi viszony miatt - objektíve nem áll fenn.

A poligráfos vizsgálat alkalmazását megelőzően a Magyar Posta Rt. üzleti titkai kerültek nyilvánosságra. A Munka Törvénykönyve (Mt.) 103. § (3) bekezdése alapján a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. Amennyiben a munkavállaló e törvényi előírásnak nem tesz eleget, megszegi a munkaviszonyból származó kötelezettségét. A munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén a munkáltatónak törvényben biztosított joga, hogy azt - a kötelezettségszegés súlyosságától függően - kártérítési vagy rendkívüli felmondási jogának érvényesítésével szankcionálja, ehhez azonban előzetes bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a kötelezettségszegő kilétének, a kár bekövetkeztének és mértékének, a kötelezettségszegés súlyosságának megállapítása érdekében. Ennek a bizonyítási eljárásnak az alapvető szabályait sem a Mt., sem más speciális jogszabály nem rendezi, így erre az eljárásra is a generális jogszabály, vagyis a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A jogosult tehát [Ptk 75. § (1) bek.] a személyiségi jogainak sértetlenségét mindenkivel szemben követelheti. A személyiségi jogok körébe tartozó bármely jogosítvány, így a szabad döntési lehetőség, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog sérelmét előidéző magatartás objektíve jogellenes, a Ptk., az Avtv., illetve a Btk. által tiltott, illetve szankcionált. A jogellenességet kizáró okokról az említett törvények rendelkeznek. A Polgári Törvénykönyv 75. § (3) bekezdése például kimondja, hogy nem sérti a személyhez fűződő jogokat az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A hozzájárulásnak - ugyanis csak ekkor fogadható el jogellenességet kizáró okként - önkéntesnek kell lennie. Mivel azonban a Magyar Posta Rt. mint munkáltató és alkalmazottai mint munkavállalók között egyfajta függőségi jogviszony áll fenn - a munkavállaló a poligráfos vizsgálatban való részvétel megtagadása esetén joggal félhet állásának elvesztésétől, és attól, hogy indokolatlanul gyanúsítottá válhat - a hozzájárulás megadásának önkéntessége nem vélelmezhető. Kizárhatja még a sérelmet előidéző magatartás jogellenességét jogszabály felhatalmazása is. A Magyar Posta Rt. azonban hazugságvizsgáló igénybevételére vonatkozó jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezik, eljárása során poligráfot nem alkalmazhat. Poligráfos vizsgálatot - törvényi felhatalmazás alapján - csak büntetőeljárás során és csak a nyomozó hatóság és a bíróság, valamint azon kívül csak a személy- és tárgykörözés keretében a rendőrség alkalmazhat. A Magyar Posta Rt. által lefolytatott poligráfos vizsgálat jogellenessége tehát egyik szempontból sem zárható ki, így az kétséget kizáróan jogsértő.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Magyar Posta Rt. a hazugságvizsgáló felhasználásával egyrészt megsértette alkalmazottainak személyiségi jogát, és ezáltal az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, másrészt a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot [59. § (1) bekezdés] megsértve jogellenesen kezelte, illetve dolgoztatta fel az érintettek adatait.

Az üzleti titok megsértését a törvény bünteti. A Büntető Törvénykönyv 300. § (1) bekezdése szerint "aki üzleti titkot haszonszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva jogosulatlanul megszerez, felhasznál vagy nyilvánosságra hoz, büntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". A Magyar Posta Részvénytársaságnak tehát az elkövető kiléte megállapításában, a tényállás felderítésében törvényben biztosított büntetőeljárás is a rendelkezésére állt, amelynek keretében a nyomozó hatóság a törvényi előírásoknak megfelelően, jogszerűen alkalmazhatta volna a poligráfos vizsgálatot. Ez a tény a Magyar Posta Rt. által előidézett alkotmányos joggal összefüggő visszásságot még súlyosabbá teszi.

Ajánlás

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdésében, illetve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján:

Budapest, 2002. január 14.

I. A konkrét panaszügy bemutatása

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa eljárását kezdeményezte egy állampolgár, aki jelezte, hogy az örökbefogadási eljárás során az örökbefogadó szülők a kitöltendő űrlapon nyilatkozhatnak többek között az örökbe fogadni kívánt gyermek neméről, életkoráról, egészségi állapotáról, valamint "származásáról" is. Tudomása szerint az örökbefogadó szülő a kérdőíven "magyar", "román" és "roma" származású gyermekek közül választhat.

A kisebbségi biztos megkereséssel fordult a Fővárosi Gyámhivatal vezetőjéhez a beadványban közöltekkel kapcsolatban, választ várt továbbá arra is, hogy milyen nyilvántartás alapján teljesítik az örökbe fogadó szülőnek - a gyermek "származására" vonatkozó igényét.

A Fővárosi Gyámhivatal vezetője - Budapest Főváros Önkormányzatának Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálata igazgatójával egyeztetett - válaszában elismerte, hogy "a szülő, illetőleg a gyermek kérése alapján" valóban nyilvántartják a nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozásra vonatkozó adatokat, és abból az örökbe fogadó szülők részére adatokat szolgáltatnak.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa ezt követően felkérte az adatvédelmi biztost arra, hogy a panaszolt adatkezelési szabályozás és gyakorlat jogszerűsége tekintetében ebben - a mindkét országgyűlési biztos kompetenciáját érintő kérdésben - szülessék közös állásfoglalás.

II. Az ügy megítélése szempontjából fontos jogszabályi rendelkezések

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 162. § (1) bekezdés g) pontjában felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg "a személyes adatok kezelésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat".

A gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról szóló 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet Mellékletének XVI. számú adatlap B) része az örökbe fogadható gyermekről tartalmazza egyebek mellett az anyanyelvre, valamint az etnikai és vallási hovatartozásra vonatkozó adatokat. A C)-jelű adatlapon az 5. kérdéscsoportban az örökbe fogadó szülő megfogalmazhatja a gyermekkel kapcsolatos elvárásait, többek között a származást.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 2. a) pontja szerint a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra és a vallásos meggyőződésre vonatkozó adatok különleges adatnak minősülnek. Különleges adatot csak akkor lehet kezelni (ide értve az adatok felvételét, tárolását, továbbítását is), ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult, vagy törvény elrendeli.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nektv.) 7. § (1) bekezdése előírja, hogy "valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez (a továbbiakban együtt: kisebbséghez) való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető".

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 3. § (2) bekezdése szerint "állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad. A nyilvántartásban már szereplő ilyen adatról csak az érintett személy vagy - halála után - egyenesági rokona részére adható tájékoztatás".

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) alapelve, hogy annak alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni (1. § (2) bek.). Ide sorolandók a gyermekvédelmi adatkezelések és -nyilvántartások, ezekkel szemben is alapvető elvárás, hogy a gyermek érdekeit szolgálják. Ennek megfelelően az örökbefogadási eljárás során szükséges adatkezeléseknek is mindenkor elsődlegesen a gyermek érdekeit kell szolgálniuk, jelen esetben ez tekinthető az adatkezelés céljának is.

III. Megállapítások

Az Avtv. hivatkozott 3. § (2) bekezdése előírja, hogy különleges adatot akkor lehet kezelni, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult, vagy törvény elrendeli. Az Avtv. 1. §-a szerint az e törvényben foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt az Avtv. kifejezetten megengedi. Ilyen kivételt csak meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani.

A Gyvt. által tartalmazott felhatalmazás nem adatfajták megállapítását írja elő a Kormány számára rendeleti formában, hanem "személyes adatok kezelésére vonatkozó részletes eljárási szabályok" megállapítását. A Kormány ennek megfelelően csupán eljárási szabályok megalkotására jogosult, a kezelendő személyes adatok körét nem határozhatja meg. Megjegyezzük, hogy a Gyvt. jogszerűen nem is adhat felhatalmazást a Kormány számára az adatfajták meghatározására, mivel erre csak törvényben kerülhet sor az Avtv. szerint. A származásra, vallásra vonatkozó különleges adatok kezelésének lehetősége nem szerepel a Gyvt.-ben, azt alacsonyabb szintű jogszabály nem írhatja elő.

Felhívjuk arra is a figyelmet, hogy ellentmondás van a hivatkozott 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet Mellékletének XVI. sz. adatlap A)-B) részei között. A B) részt a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet részére kell továbbítani, ezen az örökbe adható gyermek neve nem szerepel, de tartalmazza más személyes adatai mellett az anyanyelvére, valamint etnikai és vallási hovatartozása vonatkozó adatait. Az A) jelű adatlap az örökbe fogadhatónak nyilvánított, illetve örökbe fogadható gyermek adatait tartalmazza, ezen nincs utalás a származásra, vallásra, ennek ellenére az ügyben megkeresett gyámhivatal vezetője elismerte, hogy a kisebbséghez tartozásról felvilágosítást adnak az örökbe fogadó szülőknek.

Törvényi felhatalmazás hiányában tehát kizárólag az érintett írásbeli hozzájárulásával lehet különleges személyes adatait kezelni.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 12/A. § (2) bekezdése szerint tizennegyedik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. A tizennegyedik életévét be nem töltött cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el [12/C. § (1) bek.].

A Ptk. az állampolgárok és szervezetek vagyoni és "egyes személyes viszonyait" szabályozza [1.§ (1) bek.]. A Ptk. által szabályozott személyes viszonyok körében vannak olyan jognyilatkozatok, amelyeket az érintett csak személyesen tehet meg. Álláspontunk szerint - tekintettel a Nektv. rendelkezésére is - ilyennek tekintendő az identitás szabad vállalása és kinyilvánítása, mely mindenkinek "kizárólagos és elidegeníthetetlen joga". A szabad identitásvállalás tehát olyan kisebbségi népcsoporthoz való tartozást kifejező alapvető emberi jog, amelynek kinyilvánítását csak törvény - kivételesen és indokolható módon - írhatja elő. (Ilyen előírást tartalmaz pl. a Nektv. 43. § (4) bekezdése, amelynek értelmében "egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülőjének vagy törvényes képviselőjének" a nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítására kerüljön sor. Ebben az esetben tehát az identitás kérdésében való nyilatkozás a joggyakorlás feltétele.)

Valamely kisebbséghez tartozás (származás) lényege nem az ennek kinyilvánításáról szóló, azt igazoló (jog)nyilatkozat - mint személyes/különleges adat -, hanem a kisebbségi lét egyénként és közösség tagjaként történő megőrzése, fenntartása. Ennek megfelelően álláspontunk szerint az örökbe adó szülőnek - mint törvényes képviselőnek - az örökbe adandó kiskorú gyermek származásáról szóló nyilatkozata jogilag egyébként sem releváns.

Mindezek mellett még ha a törvényes képviselőnek lenne is joga nyilatkozni a gyermek származásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos az úgynevezett "származási igazolások" problémakörével kapcsolatban 1998. október 19-én kiadott közös ajánlásában hangsúlyozta, hogy a származásról semmiféle állami szervnek nem lehet hivatalos tudomása, nyilvántartása.

Az örökbe adó törvényes képviselőnek a gyermek származására vonatkozó nyilatkozata - mint a gyermek személyes adata és annak kezelése - ellentétes az Avtv. egyik lényeges alapelvével, a célhoz kötött adatkezelés követelményével is. Eszerint személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig (Avtv. 5. §, 6. §). Semmiféle alkotmányos indoka nincs annak, hogy az adatkezelés céljának megvalósulása érdekében a gyermek származására és vallására vonatkozó adatokat a gyermekről lemondó szülő nyilatkozata alapján nyilvántartsanak. A kifogásolt adatok nyilvántartása és kiadása az örökbe fogadó szülő tájékoztatásához, választásához nem elengedhetetlen.

Az örökbefogadáskor az örökbe fogadni kívánt gyermek kiválasztásakor nem az adatkezelési műveleteké a döntő szerep, a gyermek ekkor már nem "kartoték-adat", az örökbe fogadó szülők döntésüket a személyes kapcsolat alapján hozzák meg, azt nem befolyásolhatja a korábbi szülő (törvényes képviselő) nyilatkozata a gyermek származásáról, vallásáról. A célhoz kötöttség elve hiányát erősíti az is, hogy az örökbe fogadó szülőnek mindaddig, amíg hatósági eljárás keretében meg nem vizsgálták az örökbefogadásra való alkalmasságát és engedélyezhetőségét, a gyermek személyes (köztük különleges) adatairól való tájékoztatás a gyermek jogait is sértheti.

Az Alkotmány 67. § (2) bekezdése szerint a szülőket megilleti az a jog, hogy gyermekeik nevelését megválasszák. Ennek része az, hogy lelkiismereti választásuk szerint egyházi vagy állami - és ezen belül nemzetiségi - iskolába járathatják gyermeküket. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 5. §-a ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy "a szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék".

Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában emlékeztetett arra, hogy az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében foglalt választási jog "a szülői vezetés korlátain belül" a gyermeket is megilleti. A gyermek e választási jogát növekedésével arányosan egyre nagyobb mértékben képes felelősen gyakorolni. (A gyermek esetleges vallásos neveléséről szóló szülői döntés nem feltétlenül a gyermek vallási hovatartozásáról szóló döntés, illetőleg a nemzetiségi, kisebbségi iskolába járt gyermek is dönthet úgy, hogy "feladja" identitását, hiszen a kisebbséghez tartozókat megilleti az a jog is, hogy őket ne kisebbségiként kezeljék.)

Ha a (vér szerinti) szülő lemond a gyerek törvényes felügyeleti jogáról, örökbeadóvá válik, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének is az felel meg, ha a lemondás során nem tehet jogszerűen a gyermek későbbi életét, sorsát alakító nyilatkozatot a gyermek származására, vallási hovatartozására vonatkozóan.

Összegezve a fentiekben kifejtetteket, megállapítható, hogy a szabályozás hiányosságaira visszavezethetően sérülhet az örökbe adható gyermekeknek - az Alkotmány 59. §-ában szavatolt információs önrendelkezési joga. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslása érdekében - az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 20. és 25. §-a szerinti rendelkezések alapján az alábbi ajánlásokat (jogalkotási javaslatokat) tesszük.

IV. Ajánlások

1. Felkérjük a Magyar Köztársaság Országgyűlését, hogy a Gyvt. módosításával - a célhoz kötöttség elvére figyelemmel - határozza meg az örökbe fogadható gyermekekkel kapcsolatban kezelhető személyes adatok körét.

2. Felkérjük a Kormányt, hogy módosítsa a gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról szóló 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet Mellékletének XVI. számú adatlapját oly módon, hogy törölje arról az örökbe fogadható gyermek etnikai és vallási hovatartozásra vonatkozó adatait.

3. Felkérjük az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztert arra, hogy gondoskodjon az örökbe fogadható gyermekek etnikai és vallási hovatartozására vonatkozó adatainak törléséről a már létező adatállományokból.

Budapest, 2002. október 18.