1. Az ÁSZ 2002. évi tevékenysége *

2. Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztése *

3. Az intézmény működése és gazdálkodása *

1. Az ÁSZ 2002. évi tevékenysége

1. Az ellenőrzési munka súlypontjai

Az ÁSZ 2002-ben is az elnök által jóváhagyott - a Számvevőszéki Bizottság által megtárgyalt - ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte tevékenységét, azzal a szándékkal, hogy a hibák megelőzéséhez, megismétlődésük elkerüléséhez nyújtson segítséget.

A számvevők 2002-ben összesen 61 vizsgálati téma ellenőrzésén dolgoztak, amiből 34 fejeződött be, és így a 2001-ben lezárult, de csak az elmúlt évben közreadott 12 jelentéssel együtt az ÁSZ 46 jelentést publikált. A 2002. évi ellenőrzési terv alakulását az 1. sz. melléklet mutatja be.

Az ÁSZ 2002. január 1-jétől a feladatokhoz és az ellenőrzési módszerekhez pontosabban igazított, megújult szervezeti felépítésben végezte munkáját. Az elvégzett feladatok végrehajtása 2002-ben összesen 52.040 ellenőri napot igényelt.



A 2002-ben befejezett vizsgálatok 65%-át törvényekben előírt, meghatározott gyakoriságú évenkénti, kétévenkénti, illetve rendszeres ellenőrzési kötelezettségek határozták meg.

A 2002-ben közzétett jelentések jellemzőit (a jelentés tárgya, száma, a jelentést készítő igazgatóság, az ellenőrzés jogszabályi alapja és indoka, célja, a költségvetési nagyságrend) a 2. sz. melléklet tartalmazza.

Az ÁSZ vizsgálati feladatai között első helyen szerepeltek az évenkénti ellenőrzési kötelezettséggel meghatározott feladatok (az állami költségvetés véleményezése és zárszámadásának ellenőrzése, az önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó állami támogatások igénylésének és felhasználásának szabályszerűségi vizsgálatai, valamint az ÁPV Rt. és az MTI Rt. működésének ellenőrzése). E feladatkörben 7 ellenőrzési jelentés készült, ezek közül a legnagyobb feladatot a 2001. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése jelentette, ami az ÁSZ éves kapacitásának közel 14%-át kötötte le.

A 2001. évi tevékenységünk elfogadására vonatkozó 69/2002. (X. 4.) OGY határozat 3. pontja szerint az Országgyűlés szükségesnek tartja a költségvetés végrehajtásának ellenőrzésénél a beszámolók szabályszerűségét minősítő ellenőrzések fokozatos teljes körűvé tételét, ennek érdekében a felügyeleti költségvetési ellenőrzés bevonásával ezen ellenőrzések egységes, zárt rendszerben való kiépítését. Kifejezésre juttatja, hogy a minisztériumi ellenőrzési apparátusok megerősítendők és a kormányzati ellenőrzésnek is alkalmazkodnia kell a számvevőszéki ellenőrzéshez.



A kétévenkénti ellenőrzési kötelezettségként jelentkező feladatok közül 2002-ben 2 párt gazdálkodásának ellenőrzésére került sor, de a jelentések közzététele 2003-ra húzódott át.

A rendszeres ellenőrzési feladatok teljesítéseként 11 vizsgálati jelentés készült.

E körbe tartoznak azok az ellenőrzési kötelezettségek, amelyeknél a törvény a feladat teljesítésének "rendszerességét" írja elő, illetve ahol a törvény nem rendelkezik a feladat teljesítésének gyakoriságáról, de gyakoriság nélkül a feladat nem értelmezhető.

A rendszeres ellenőrzési feladatok körében több évre visszanyúló átfogó
ellenőrzést végeztünk például a központi költségvetés 7 fejezeténél, valamint összefoglaltuk és közzétettük a 195 helyi és 81 helyi kisebbségi önkormányzatnál 2001-ben végzett helyszíni ellenőrzéseink tapasztalatait.

Az államháztartáson kívüli szervezetek körében a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényben foglalt felhatalmazás alapján első alkalommal került sor a jegybank működésének ellenőrzésére.

Az ÁSZ elnökének döntési hatáskörébe tartozó ellenőrzések közül 2002-ben 24 ellenőrzés fejeződött be. Ezen feladatok teljesítése az ÁSZ éves ellenőrzési kapacitásának 30%-át kötötte le.

2002-ben 4 jelentés volt, amelyek végrehajtására az Országgyűlés határozatot hozott, illetve a Kormány nevében a miniszterelnök kérte fel az ÁSZ elnökét. Ezek közül három nem szerepelt az ellenőrzési tervünkben, egy - a SAPARD Hivatal akkreditáció előtti átvilágítása - a terveknek megfelelően történt.

Stratégiánkat 2002-ben megújítottuk. Főbb jellemzőit a legutóbbi, 2001. évi beszámolónkban már bemutattuk. A megújult stratégiánk mindenekelőtt arra irányul, hogy a gazdasági és pénzügyi, valamint a demokratikus kockázatokat körültekintően feltárjuk és azokat figyelembe véve, a szinte állandóan bővülő feladatokhoz képest szűkös erőforrásainkkal a legfontosabb területekre, folyamatokra összpontosuló ellenőrzéseket valósítsuk meg, azon - több év átlagban mintegy 40%-os - kapacitásunkkal, melyet a törvényi kötelezettségekkel megkerülhetetlenül determinált vizsgálatok végzésére nem kell lekötnünk.

A 2003. évi ellenőrzési terv kialakítása során - éppen e viszonylag "szabad felhasználású" rész-kapacitás hatékony hasznosítására - tudatosan törekedtünk olyan témaválasztásra, amely módot ad a nemzetgazdaság, elsősorban a közháztartás működésének biztonságára ható tényezők feltérképezésére. A biztonságot itt a pénzügyi folyamatok szabályszerű és a céloknak megfelelő alakulására, a rendeltetésszerű feladatok színvonalas teljesítésére, s mindenekelőtt adott tevékenységeknek a közszféra működésére, a fontosabb pénzfolyamatokra gyakorolt hatására koncentrálva értelmezzük.

Ahhoz, hogy az önkormányzatok helyzetét minél teljesebben tudjuk bemutatni, arra törekszünk, hogy országgyűlési ciklusonként minden egyes önkormányzatnál legalább egy alkalommal ellenőrzést végezzünk átfogó, szabályszerűségi vagy teljesítmény vizsgálat keretében.

A jövőben az ÁSZ helyi önkormányzatokra irányuló ellenőrzéseinek súlyponti feladatát az átfogó ellenőrzés képezi. 2002-ben az önkormányzati ellenőrzések közel felét tette ki az ún. átfogó (szabályszerűségi és teljesítmény elemeket magában foglaló) ellenőrzés. E vizsgálatok célja kettős: egyrészt közvetlenül kívánják segíteni az önkormányzatok gazdálkodásának hatékonyságát a képviselő-testületnek átadott javaslatokkal, másrészt rendszerbeli képet ad e terület működéséről az Országgyűlés számára. Az átfogó ellenőrzéseken belül továbbra is kiemelt figyelmet fordítunk a jelentős nagyságrendű költségvetéssel, illetve vagyonnal rendelkező közel 300 megyei, városi és fővárosi kerületi önkormányzat ellenőrzésére.

A helyi önkormányzatok ellenőrzésének korszerűsítése, a szélesebb körű nyilvánosság biztosítása érdekében azt tervezzük, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó ellenőrzéséről készített - az eddigiekben redszeresített - összefoglaló jelentés mellett a fővárosi és fővárosi kerületi, megyei, megyei jogú városi önkormányzatok, tehát a számottevő pénzügyi kockázatokkal gazdálkodást folytató önkormányzatok esetében az ellenőrzési tapasztalatokat önkormányzatonként is közreadjuk.

A társadalmi stabilitás fenntartása, a közbizalom kialakulása szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a közpénzek felhasználására, a közvagyon hasznosítására vonatkozó közérdekű adatok minél teljesebb körben megismerhetőek, nyilvánosak legyenek, és ezt a törekvést az üzleti titok megőrzésére hivatkozva se lehessen indokolatlanul korlátozni.

Az államháztartás finanszírozásának modernizációja, a közszolgáltatások szektorsemleges, hatékonyabb megvalósítására való törekvés magával hozza, hogy mind több állami feladat, illetőleg közpénz felhasználás lép ki az állami-költségvetési-intézményi, vállalati keretből. Az ezzel járó ellenőrzés-hatásköri és vizsgálatszervezési gondok 2002-ben markánsabbá váltak.

Ellenőrzésünk hasznosításának további lehetőségei szempontjából fontos, hogy a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és - ezt előmozdítandó - az ÁSZ ellenőrzések hatókörének bővítésével összefüggő kezdeményezés van folyamatban. E törvényjavaslat szerint az ÁSZ olyan közjogi felhatalmazást kapna, amelynek alapján ellenőrzéseivel tulajdonformától függetlenül követhetné a közpénzek és a közvagyon felhasználásának útját, egészen a megrendelővel szerződéses viszonyban álló partnerekig, illetve a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetig.

Ennek, a jövőben várható szakmai kihívásnak úgy tehetünk eleget, ha - e körben - ellenőrzéseinket elsősorban a jelentősebb beruházásokra, ezek sorában az autópálya építésre, valamint a számottevő állami garancia vállalásokra összpontosítjuk, de nem feledkezünk meg például az egészségügyi privatizációnak a törvényi felhatalmazással összefüggő vizsgálatáról sem.

2. A jelentések országgyűlési tárgyalása, határozatok és az országgyűlési kapcsolatok

Az ÁSZ tevékenysége elsősorban az Országgyűlés bonyolult és felelősségteljes munkájának szolgálatában áll. Ennek érdekében - támaszkodva az Országgyűlés vezetőinek bátorítására és igényeire - újabb és újabb gyakorlati kezdeményezésekkel törekszünk a parlamenti képviselők munkájához hozzájárulni.

Így például az éves ellenőrzési terv kidolgozásához minden parlamenti bizottságtól véleményt kérünk és nemcsak az ellenőrzési jelentéseket, hanem az ellenőrzési programokat is átadjuk a Képviselői Tájékoztató Központnak, ily módon azokat a parlamenti elektronikus hálózaton elérhetik a képviselők. Az új ciklus megkezdésekor komplex bemutatkozó füzeteket, ismertetőket bocsátottunk az országgyűlési képviselők rendelkezésére, különös tekintettel az új képviselők felelősségteljes tevékenységére való felkészüléséhez.

Az előző parlamenti ciklusban megkezdett gyakorlatot folytatva az ÁSZ elnöke személyes konzultációkat kezdeményezett az Országgyűlés tisztségviselőivel és a képviselőcsoportok vezetőivel. A bizottsági elnökök szeptemberi értekezletén az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére az ÁSZ elnöke írásban és szóban tájékoztatta az értekezlet tagjait az ÁSZ stratégiájáról, aktuális feladatairól, az adott évben addig befejeződött és folyamatban lévő ellenőrzéseiről, a jelentések tárgyalásának, s főként hasznosításának fontosságáról, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről.

A bizottsági elnökök és a Házbizottság támogatásával törekvéseinket keretbe foglalta és valóra váltásukat segítette az Országgyűlés és az ÁSZ főtitkárai által jegyzett együttműködési megállapodás. A jelentősebb törvénymódosításra vonatkozó - még meg nem valósult számvevőszéki - javaslatok bekerültek az Országgyűlés "Kimutatás az Országgyűlés által meghatározott feladatokról és határidőkről" szóló kiadványába, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának javaslataihoz hasonló módon. Ezáltal lehetőség nyílik a számvevőszéki javaslatoknak, az Európai Bizottság 2001. évi országjelentésében megfogalmazottak szerinti nyomon követésére. Így az előző évi beszámoló jelentés gyakorlatát folytatva az ellenőrzések során tett - általunk fontosnak tartott -, de meg nem valósított javaslatainkat a 3. sz. melléklet mutatja be.

Valamennyi ellenőrzési jelentésünket megküldtük az Országgyűlés vezető tisztségviselőinek, a Számvevőszéki bizottságnak, valamint a Költségvetési és pénzügyi bizottság-, a Gazdasági bizottság-, illetve az illetékes bizottságok elnökének, kísérőlevélben összefoglalva, kiemelve a legfontosabb megállapításokat. A különböző vizsgálati programok, az ellenőrzések főbb kérdései ugyancsak az Országgyűlés szakbizottságainak rendelkezésére álltak annak érdekében, hogy magának az ÁSZ ellenőrzéseknek a végrehajtása, irányultsága, a munka súlypontjai is átláthatók legyenek, és az Országgyűlés ellenőrző funkcióját szerveztünkre nézve is megfelelően gyakorolhassa.

Az ÁSZ a közelmúltban felmerült országgyűlési képviselői igényre, jelentéseit - ahol ez lehetséges - szövegközi utalásokkal, korábbi jelentésekre való hivatkozásokkal látja el, és emellett továbbra is felsorolja a témához kapcsolódó közzétett ellenőrzési jelentés címét.

2002-ben 10 számvevőszéki jelentés szerepelt bizottsági ülések napirendjén, s e jelentéseken felül a SAPARD programmal kapcsolatos (főigazgató által kiadmányozott) ellenőrzési jelentést is napirendjükre tűzték a bizottságok. Az előző parlamenti ciklus azonos időszakában tárgyalt jelentések számához viszonyítva ez lényegesen több. Az ÁSZ vezetői, szakértői a jelentések bizottsági tárgyalásán túl, az intézmény feladatkörét, ellenőrzéseit érintő napirendek tárgyalásán is részt vettek és szót kaptak.

Az ÁSZ éves beszámoló jelentését 3 bizottság tárgyalta. A plenáris ülés tartózkodás és ellenszavazat nélkül egyhangulag fogadta el a Számvevőszéki bizottság határozati javaslatát.

Szinte valamennyi bizottság megtárgyalta a 2001. évi zárszámadásról szóló jelentést és a 2003. évi költségvetésről készült véleményt.

A plenáris ülés napirendjéhez kapcsolódóan tárgyalta meg a Gazdasági bizottság a települési önkormányzatok szilárd hulladék-gazdálkodási feladatai ellátásának ellenőrzéséről szóló jelentést. A helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2001. évi címzett és céltámogatások igénybevételének és felhasználásának vizsgálatáról készült jelentés megtárgyalása alkalmával eseti munkacsoport alakításáról döntöttek a címzett és céltámogatási rendszer működési zavarainak áttekintésére, a törvényi szabályozás módosításának elősegítésére.

Az éves beszámoló, a zárszámadási jelentés, a költségvetés véleményezésén túl a plenáris ülés napirendjére került több, beszámolásra kötelezett szervezet még nem tárgyalt jelentése is. Így került sor a MTI Rt. 1997-2001 közötti beszámolóinak és a kapcsolódó ÁSZ jelentéseknek a tárgyalására is.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma és a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriuma 1997-2001 közötti beszámolóinak tárgyalásakor a Kulturális bizottság országgyűlési határozati javaslatait elfogadva, az Országgyűlés a Magyar Televízió Rt. és a Duna Televízió Rt. 2003. évi költségvetési támogatási igénye megalapozottságának, indokoltságának megítéléséhez célellenőrzések elvégzésére kérte fel az ÁSZ-t. Országgyűlési határozat alapján elvégeztük a két célellenőrzést. Az Országgyűlés elnöke 2003 februárjában külön is felkérte a Költségvetési és pénzügyi, valamint a Kulturális és sajtóbizottságot, hogy a hivatkozott véleményeket tűzzék a bizottsági ülések napirendjére, tekintettel a vizsgálatban megfogalmazott javaslatok aktualitására.

A Költségvetési és pénzügyi bizottság a közszolgálati médiák és a kapcsolódó közalapítványok ellenőrzésére albizottságot állított fel és az ÁSZ-t ellenőrzés lefolytatására kérte az MTV, a Duna TV, a Magyar Rádió vonatkozásában.

Az ÁSZ országgyűlési kapcsolattartásában meghatározó a Számvevőszéki bizottság, amely a plenáris ülés napirendjéhez kapcsolódó jelentéseken túl - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - megtárgyalta az ÁSZ 2003. évi ellenőrzési tervjavaslatát. A Számvevőszéki bizottság igényére is figyelemmel, a stratégiában elhatározottakkal összhangban került sor 2002-ben a korrupció társadalmi és gazdasági jellemzőiről, e káros jelenség visszaszorításában betölthető számvevőszéki szerepről szóló, valamint az önkormányzati rendszer forrás- és feladatszabályozását feldolgozó elemzések közreadására. Legutóbb a helyi adók és illetékek témakörében készült hasonló összeállítás. E szolgáltatás 2003-ban a korábbi jelentéseink feldolgozásával a privatizációs folyamatot, annak leglényegesebb makrogazdasági összefüggéseit értékelő elemzés készítésével folytatódik. A bizottság folyamatos tájékoztatását szolgálta az ÁSZ hivatali működéséről, az elnöki értekezletekről készülő emlékeztetők és elnöki határozatok, beszámolók, tárgyalási anyagok megküldése.

Az ÁSZ vezetése áttekintette az átalakított szervezeti-irányítási modell egy éves működésének tapasztalatait, melyről az Számvevőszéki bizottságot tájékoztatta. A szervezet fejlesztése a "megőrizve megújulni" rendező elv alapján valósult meg. Az új szervezeti-irányítási rendszer a koncepcióban foglalt elhatározásoknak megfelelően működik. A munkaszervezés és a vezetési folyamat korszerűsítése, az ezekhez kapcsolódó szervezeti átalakítások a korábbi eredményeket, bevált módszereket megtartva, egyidejűleg a változó, bővülő feladatokhoz és az Európai Unió tagországaiban rendszeresített ellenőrzés-szakmai igényszinthez igazodva teremtenek javuló feltételeket a számvevőszéki ellenőrzés folyamatos fejlesztéséhez, hatásfokának növeléséhez. Ez a modell azt is lehetővé tette, hogy a szervezet alelnökök nélkül is működőképes maradjon.

A bizottság bemutató keretében tájékoztatást kapott a 2003-tól induló új internetes közönségkapcsolati lehetőségről.

Az elmúlt évben tovább bővültek a nem hagyományosan számvevőszéki ellenőrzési feladatok. A Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosításával a jövőben a tulajdonosi jogok gyakorlója az MFB könyvvizsgálatára az ÁSZ elnöke által javasolt könyvvizsgálót bízza meg. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló törvény szerint az APEH elnökjelöltjéről kinevezés előtt az ÁSZ elnöke véleményt mond.

A plenáris és bizottsági üléseken a jelentések tárgyalása kapcsán hozott döntéseken túl az Országgyűlés növekvő figyelmét jelzi, hogy a plenáris ülések mintegy fele volt olyan, ahol különböző indíttatással a jelentésekben megfogalmazott megállapításokra, javaslatokra hivatkoztak a képviselők. A bizottságok napirendjén szereplő ÁSZ jelentésekről, a bizottsági és plenáris döntésekről készült kimutatást a 4. sz. melléklet foglalja össze.

3. Az 2002. évi ellenőrzések alapján általánosítható tapasztalatok

A beszámolóban foglaltak a 2002. évi jelentések tapasztalataira épülnek, az ismétlődő jelenségek, trendek, összefüggések bemutatásának szándékával. Jeleznünk kell, hogy a 2002-ben végrehajtott ellenőrzések egy része a vizsgált pénzfolyamatok sajátosságaiból adódóan 2001-es, illetve azt megelőző évek lezárt pénzügyi adataira támaszkodik. Ezeket igyekeztünk azonban úgy bemutatni, hogy a 2002. évi államháztartási folyamatokra is egyértelműen következtetni lehessen, s a legfrissebb tapasztalatok is tükröződjenek.

Tájékoztatásul - az 1. sz. táblázatban - a nagyságrendek és a kiadások egymáshoz viszonyított arányai hosszabb távú alakulása érzékeltetése céljából bemutatjuk az államháztartás kiadásait néhány nagy ellátórendszerre nézve a GDP-hez, illetve az államháztartás kiadásaihoz viszonyítva. Az összeállítás érzékelteti, hogy - egyenlőre - hosszabb távon is a strukturális változások elmaradása jellemzi a kiadásokat.

1. számú táblázat

Az államháztartás kiadásai néhány nagy ellátórendszerre nézve a GDP, illetve a teljes államháztartási kiadás %-ában

	1991			1995			2000					2001
	GDP: 2498,2 (Mrd Ft)			GDP: 5614,0 (Mrd Ft)			GDP: 13 150,8 (Mrd Ft)					GDP: 14 876,4 (Mrd Ft)
	Kiadás Mrd Ft (folyó áron)	GDP %-ában	Áht.telj. kiad. %-ában	Kiadás Mrd Ft (folyó áron)	GDP %-ában	Áht.telj. kiad. %-ában	Kiadás Mrd Ft (folyó áron)	GDP %-ában	Áht.telj. kiad. %-ában			Kiadás Mrd Ft (folyó áron)		GDP %-ában		Áht.telj. kiad. %-ában
Hon- és rendvédelem	89,3	3,6	6,3	140	2,5	4,7	357,5	2,7	5,8		433,9		2,9		6,4
Közigazgatás	66,3	2,7	4,7	145,7	2,6	4,9	579	4,4	9,4			642,5		4,3		9,4
Egészségügy	124,6	5,0	8,9	245,9	4,3	8,3	552,1	4,2	8,9			623,1		4,2		9,1
Nyugellátás	262,8	10,5	18,7	491,1	8,7	16,7	1051,4	8,0	17,0			1213,4		8,2		17,8
Alap és középfokú okt.	92,7	3,7	6,6	161,8	2,9	5,5	262,2	2,0	4,2			309,4		2,1		4,5
Felsőfokú oktatás	42,9	1,7	3,0	83,8	1,5	2,8	193,2	1,5	3,1			227,7		1,5		3,3
Környezetvédelem	17,9	0,7	1,3	42,8	0,8	1,4	102,8	0,8	1,7			141,9		1,0		2,1
Közlekedés	30,2	1,2	2,1	87,8	1,6	3,0	253,5	1,9	4,1			227,8		1,5		3,3
Összesen	726,7	29,1	51,6	1398,9	24,9	47,3	3351,7	25,5	54,2			3819,7		25,7		55,9
Egyéb áht. Kiadás összesen	682,4	27,3	48,4	1555,5	27,7	52,7	2834,2	21,6	45,8			3006,9		20,2		44,1
Mindösszesen	1409,1	56,4	100	2954,4	52,6	100	6185,9	47,1	100			6826,6		45,9		100

Megjegyzés: A táblázat a Pénzügyminisztérium által előállított adatok felhasználásával készült

1. A központi költségvetési alrendszer

A központi költségvetés 2001-ben az előző évihez képest több közvetlen bevételt realizált, noha az APEH illetékességi körébe tartozó kiemelt adónemek közül mindössze a gazdálkodó szervezetek társasági adója haladta meg a módosított előirányzatot. Az ÁFA és az SZJA bevételek kismértékben elmaradtak az előirányzattól, alakulásukban különböző tényezők, jogszabályváltozások és a javuló adóztatási tevékenység hatásai egyaránt közrejátszottak.

A kincstári vagyon koncesszióba adásából a központi költségvetésnek 2001-ben két jogcímen (infrastruktúrával és árveréssel kapcsolatosan, illetve szerencsejáték kaszinók révén) keletkezett koncessziós díjbevétele. A bevétel az előirányzat egyötödét sem érte el. Az előirányzat jelentős alulteljesítése elsősorban az infrastruktúrával kapcsolatos koncessziós és árverési díj bevételi előirányzatánál jelentkezett a befizetések, illetve a tervbe vett pályázati kiírások halasztása miatt.

A költségvetési források elosztásának, felhasználásának szabályszerűségéről, célszerűségéről, eredményességéről, a pénzügyi folyamatokról 2002-ben 7 költségvetési fejezetnél - általában az 1998-2001. évekre irányuló - lezárt és nyilvánosságra hozott átfogó ellenőrzésekre, a 2001. évi zárszámadás vizsgálatára, továbbá a 2003. évi állami költségvetési törvényjavaslat véleményezésére alapozva formáltunk képet.

Az államháztartási reformfolyamat keretében a már előző években elkezdett munka folytatódott. A megtett és hatásaiban kedvező intézkedések mellett - a tapasztalatok tükrében - mind a változtatások iránya, mind az üteme tekintetében vannak lényeges elmaradások. A feladatok és azok intézményi kereteinek felülvizsgálata, a célok, feladatok, források összhangjának biztosítása tekintetében - a pozitív irányú elmozdulások ellenére - nem történt érdemi áttörés, mert ez idő szerint még nem rendelkezünk az államháztartás egészének komplex reformját megalapozó, kiérlelt, részleteiben is kimunkált és konszenzussal elfogadott stratégiával. A gazdálkodás feltételeihez szükséges források megteremtése érdekében a fejezetek továbbra sem vállaltak kezdeményező szerepet az intézményrendszer átalakításában, holott a tervezési szempontok között változatlanul kiemelt szerepet kapott az intézmény- és feladat-felülvizsgálat. A központi költségvetésből finanszírozott állami feladatok köre nem csökkent. A feladatok és források összhangjának megteremtése érdekében - átfogó stratégiai iránymutatás hiányában - a jogszabályi előírások szűkítése nem valósult meg a 2003. évi költségvetési tervezés keretében sem.

A kormányzati munkamegosztásban ciklusonként bekövetkező változások a fejezetek közötti feladat átrendezéssel, esetenként (pl. informatikát, közlekedést, egyházügyet érintően, illetve a nemzeti kisebbség, határon túli magyarság ügyei terén) visszarendezéssel jártak. Az utóbbiak, a profiltisztítás szándéka mellett, összefüggtek a szoros vagy kevésbé szoros kormányzati koordináció szükségességének eltérő megítélésével is. Jellemzően a permanensen feladatváltoztatásokkal érintett tárcáknál nem alakulhatott ki stabil szervezeti struktúra, ami a fejezeti irányító munkára hátrányos, különösen az átrendezés éveiben.

A feladat-megosztások változtatását nem minden esetben követte a szervezeti irányítási rendszer felépítése, illetve a vezetési, belső ellenőrzési tennivalók célszerű kialakítása. Párhuzamosságokat tapasztaltunk a különböző kormányzati döntést előkészítő fórumok feladatainak meghatározásában, ellátásában, és következetlenséget, átgondolatlanságot a fejezeti előirányzat kezelő szervezet alapításában. Átfogó ellenőrzés során állapítottuk meg például azt is, hogy a településfejlesztés támogatására kialakított eszközrendszer - a megosztott források és ágazati irányítás - mellett a belügyi tárca nem rendelkezett a településfejlesztés koordinációjához szükséges feltételekkel.

Ugyanakkor a fejezetek működésének ellenőrzése kedvező változásokra is ráirányította a figyelmet. Így megállapítottuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia jogállását, feladatait meghatározó 1994. évi törvény hozzásegítette az Akadémiát, hogy megújulva illeszkedjék a megváltozott társadalmi viszonyokba, csak részben tartva fenn a korábbi kutatási struktúrát. Az Akadémia szervezete és működése gyakorlatilag minden tekintetben megújult. A kialakított működési rend az irányítás, döntéselőkészítés, döntés és ellenőrzés tekintetében - az ellenőrzött szervezetek különböző szintjén kapott vélemények szerint - jól és törvényesen működik, esetenkénti kifogások legfeljebb a folyamatok többszörös áttételéből eredő lassúság miatt fordulnak elő.

Az ún. "alkotmányos" fejezetek (I-VIII.) költségvetési gazdálkodása évről-évre kiegyensúlyozott. Az általuk felhasznált közpénzek a központi költségvetési források mindössze néhány százalékát jelentik, hatásuk azonban ezen messze túlmutat. Ezen fejezetek egységes kezelése - éves költségvetésük közvetlen országgyűlési megállapítása - függetlenségük biztosítása mellett a nemzetközi prezentáció szempontjából is indokolt. A költségvetési törvény vitája során e fejezetekkel összefüggésben felmerülő kérdések, viták a többi fejezethez képest eltérő jellegűek. A kormányzati arányok nem értelmezhetőek az alkotmányos fejezetek költségvetésének megállapításakor, amint ez a 2003. évi költségvetés vitája alkalmával is megmutatkozott.

A költségvetési tervezési folyamat továbbfejlesztése, új alapokra helyezése - a választások évében lerövidülő időszakra is tekintettel - az államháztartás pénzügyi reformja keretében változatlanul sürgető, tovább nem halasztható feladat. Az előző években tapasztaltakhoz hasonlóan a tervező munka jellemző hiányosságaként jeleztük, hogy az előirányzatok megalapozottabbá tétele érdekében indokolt, részletesebb intézményi szintű előirányzatok kialakítása elmaradt. A 2003. évi tervezés időszakában érvényes és a tervezési köriratban is hivatkozott, az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztési irányairól és a kincstári rendszer új szervezeti rendjének kialakításáról szóló kormányhatározat végrehajtására, a tervezést megkönnyítő normatívák, feladatmutatók kidolgozására a fejezetek felügyeleti szervei érdemi lépéseket nem tettek. Ezek kidolgozását módszertani útmutatás nem segítette, ebben a fejezetek csak a saját elképzeléseikre támaszkodhattak. Az Áht.-ban foglalt törvényi követelményeknek csak formálisan eleget tevő gördülő tervezés nem felel meg a törvényalkotói szándéknak.

Hiányzik a költségvetési rendszerből az állami feladatok, a költségvetési szervek által elérendő célok és az elvárt eredmények meghatározása. A céljellegű előirányzatok teljesítése a jelenlegi beszámolási rendszerben nem jelenik meg teljes körűen. A célok és a feladatok teljesítéséről csak esetlegesen kap információt az Országgyűlés. A költségvetési szervek kiadási előirányzatai - normatívák hiányában - az igényekhez képest minden elemükben (személyi juttatások, dologi előirányzatok, felhalmozási kiadások, fejezeti kezelésű előirányzatok) feszültséget hordoznak.

A tevékenységek szabályozásának tekintetében az ellenőrzött szervezetek többségénél a szabályzatok lefedték a működés, gazdálkodás egész területét. Ezzel együtt szűkebb körben továbbra is azt tapasztaltuk, hogy a jogszabályi háttér változását a belső szabályozás nem követte teljes körűen, vagy megfelelő időben. A feladatok, folyamatok szabályozása hiányos, esetenként elmaradt, a belső szabályzatok közötti összhang nem valósult meg mindenütt. Több évvel a törvényben előírt határidőt követően, még mindig tettünk megállapítást az intézményi alapító okiratok hiányára, hiányosságára, törzskönyvi nyilvántartásuk rendezetlenségére.

A szabályozottság tekintetében meg kell említeni, hogy a költségvetési gazdálkodás rendjét általánosan szabályozó jogi háttér mellett a sajátosságokat figyelembe vevő jogi előírások köre az indokoltnál szűkebb. Átfogó ellenőrzéseinkben jeleztük, hogy a fejezeti gazdálkodás specialitásait jóváhagyó jogszabály kibocsátása annak ellenére elmaradt, hogy erre kormányhatározat kötelezte a felelősöket és azt az érdekelt fejezet többször is kezdeményezte.

Javulás érzékelhető a költségvetési intézményi gazdálkodás és feladatellátás színvonalában, továbbá a törvényességi, pénzügyi, szabályossági követelmények betartásában. A fejezetek többségénél 2001-ben is jellemző volt a költségvetési előirányzatok és teljesítésük mind a bázis évhez, mind az eredeti előirányzathoz viszonyított emelkedése. Fejezeti szinten a teljesített kiadások egyetlen esetben sem haladták meg a módosított előirányzat összegét.

Az éves működési költségek több mint 60%-át változatlanul a személyi kiadások képviselték. Az eredeti előirányzathoz mért növekedésben az év közben végrehajtott, a köztisztviselők új illetményrendszerének bevezetéséből adódó, pótlólagos illetményemelésből, a közszféra egyösszegű kereset kiegészítéséből, valamint a minimálbér felemeléséből adódó többletkiadások, továbbá a létszámcsökkentés egyes kiadásainak pótlólagos fedezete játszott szerepet.

A dologi kiadások, bár az eredeti előirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél részben a Kormány, részben a fejezeti hatáskörben történő módosítások hatására emelkedtek, a fenntartást, működtetést szolgáló, ún. dologi automatizmusok azonban elmaradtak a bérkiáramlástól. A beszámolási időszak utolsó napjaiban kormányhatározat által juttatott többletforrások felhasználására már nem volt lehetőség, ezért jelentős a maradványképződés.

A felhalmozási kiadások módosított előirányzatától elmaradó teljesítések okai között változatlanul a megkéső kormánydöntések, a közbeszerzési eljárások hosszú átfutási ideje, valamint a feladat egy részének a következő évre szóló kötelezettségvállalása említhetők.

Az ágazati feladatok prioritásainak érvényesítésében jelentős szerepet játszanak a fejezeti kezelésű előirányzatok. Ezeken belül a feladatfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok összege és aránya növekedett. Ennek ellenére - a felhasználások tükrében - nem tudták maradéktalanul betölteni szerepüket. Mint azt az előző évben is megállapítottuk, jelentős (egyes fejezeteknél 40%-ot meghaladó) a fejezeti kezelésű előirányzatok maradványa, ami a felhasználással kapcsolatos döntési mechanizmusokra, az eljárások elhúzódására, a nem kellően megalapozott előkészítésre, késői időpontban történő pótelőirányzat biztosítására, a tervszerűség hiányára vezethető vissza.

A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása jellemzően a jogszabályban engedélyezett jogcímeken és rendeltetéssel, nyomon követhető módon, analitikus nyilvántartásokkal alátámasztottan valósult meg. Előfordult azonban egyes fejezeteknél, illetve fejezeti kezelésű előirányzatoknál, hogy a végrehajtási szabályok hiányosságai nem biztosították az egységes és célirányos felhasználást, illetve a koordinációs feltételekben, a pályázati rendszer működésében tapasztalt hiányosságok kedvezőtlenül befolyásolták annak célszerűségét, eredményességét.

A költségvetési törvényben előírt, illetve az évközben módosított bevételi előirányzatokat - amelyek túlfeszített voltát az előző évben jeleztük - a fejezetek többsége nem teljesítette. Ezen belül az intézményi saját bevételek eseti túlteljesítése mögött előre nem tervezhető bevételek, feladatváltozások, pénzátvételek, valamint áthúzódó szakmai feladatok miatti előző évi maradványok igénybe vétele húzódott meg.

A fejezetek költségvetési gazdálkodása feltételeinek differenciáltsága a tervezésnél jelzett problémák miatt változatlanul fennáll. Az intézményi gazdálkodásban jelentkező átmeneti likvidítási problémákat részben takarékossággal, illetve előirányzat átcsoportosításokkal, feladatok halasztásával, pénzügyi technikákkal igyekeztek megszüntetni. Konszolidációt igénylő, tartós pénzügyi egyensúly hiányt - átfogó ellenőrzéseink keretében - az előző éveket érintően esetileg (BM-Rendőrség) jeleztünk. Ennek okai között a szakmai döntések gazdasági kihatásai vizsgálatának elmaradása, az elégtelen finanszírozás, a forrásokhoz képest túlzott kötelezettségvállalások egyaránt szerepeltek. A különböző kormányzati fejezeti póttámogatások, tartozás átütemezések, radikális takarékossági intézkedések és visszafogott, illetve elhalasztott fejlesztések révén sikerült a likviditási gondokat felszámolni.

A likviditási gondok, feszültségek elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a feladatok és finanszírozásuk összhangját az éves költségvetések továbbra sem biztosítják teljes körűen, az évközi új feladatok többnyire nem jártak a kiadási előirányzat növekedésével.

Az évek óta jelzettek ellenére nem történt változás az előirányzat maradványok jóváhagyása idejét tekintve. Szabálytalanságok forrását is jelentheti, hogy a Pénzügyminisztérium a törvényi előírással szemben, késedelmesen tesz eleget előirányzat jóváhagyási kötelezettségének. Ennek következményeként a felügyeleti szervek sem tudják ez irányú feladataikat teljesíteni, később realizálódnak a központi költségvetést megillető befizetési kötelezettségek.

A fejezetek eszközállományának értéke - erős szórással - gyarapodott. A vagyonnövekedés többféle jogcímen - beruházás, beszerzés, vásárlás, térítésmentes átvétel miatt - következett be, a vagyoncsökkenést nagyobb arányban az elszámolt értékcsökkenés, továbbá a térítésmentes vagyonátadás (szolgálati lakások, üdülő- és sportlétesítmények), kisebb arányban az értékesítések, selejtezések és a leltározást követően kimutatott hiányok elszámolásai okozták. A vagyongyarapodást döntően költségvetési támogatások, egyes esetekben PHARE támogatások biztosították, de a térítésmentes átvétel is növelte néhány fejezet vagyonát. A vagyonnövekedés döntő részben az ingatlanok, gépek, berendezések és járművek állománycsoportban következett be, emellett jelentős arányt képviselt a befejezetlen beruházások állománya is. A feleslegessé vált, korszerűtlen vagyontárgyak értékesítését - eseti kivétellel - a jogszabályoknak és a belső szabályozásoknak megfelelően végezték.

A fejezetek gazdasági társaságokban való részvétele új társaságok (kht., kft.) alapítása következtében 2001-ben tovább növekedett. Az állami közfeladatok társasági formában történő ellátása, a tulajdonosi jogok gyakorlása ugyanakkor - megállapításaink szerint - nem problémamentes. A tárcák különböző mértékű részesedésével működő vállalkozások közül több volt veszteséges. E körben jogkövetkezményekkel járó, gondatlan vagyonkezelést is tapasztaltunk, ahol a szükséges jogi kezdeményezéseket megtettük.

Az ellenőrzött körben a közbeszerzési törvény előírásait jellemzően betartották. Észrevételt az átfogó ellenőrzés keretében esetileg a rendszeresítési és közbeszerzési eljárások összehangolt tárcaszintű szabályozásának hiányára vonatkozóan tettünk, amely hiányosság szerepet játszott abban, hogy adott szakmai feladatra nem azonos típusú eszközöket vettek használatba. A közbeszerzésekről szóló törvény alapján a fejezetek felügyeletét ellátó szervek határidőre elkészítették és megküldték a Közbeszerzések Tanácsa részére a 2001. évi közbeszerzéseket tartalmazó "Éves jelentést".

A közbeszerzés kívánatosnál lassabb és ellentmondásosabb terjedése, a hibák elsősorban a jogalkalmazók felkészületlenségére, szemléleti okokra, illetve alapvetően a csoportérdekek sikeres érvényesítésére, az átláthatósággal szembeni ellenérdekeltségre vezethetők vissza. Másrészt a problémák az államháztartási finanszírozás időbeli szinkron hiányából, nem egészen világos elszámolási szabályaiból származnak. Még az előző kormányzati ciklusban megkezdődött a műhelymunka a közbeszerzési szabályok és a különböző támogatási rendszerek (például az önkormányzati cél-, címzett, a környezetvédelem, a vállalkozásfejlesztés, az EU források stb.) pályázati igénybevételi feltételei - köztük az igénybevételi lehetőségek papíron egyszerűnek tűnő időbeli összhangjának - megteremtésére, illetve fejlesztésére. A szabályozás számos ponton már változott, azonban további jogalkotói lépésekre, a munka felgyorsítására, a társadalmi-gazdasági-politikai érdekharmonizáció javulására lenne szükség, hogy 2003-ban már valóságos változásokról lehessen számot adni.

A korábbi évek ÁSZ beszámolóiban is jeleztük: a korrupciós kockázatok mérséklésének akadálya az is, hogy a hatásköri korlátok, az üzleti titok védelmének szinte értelmezhetetlen falakat jelentő bástyái "féloldalas" helyzetet teremtenek. Így nem követhető a közpénzek útja a "végfelhasználóig". Mindez úgy alakult ki, hogy látható volt, a költségvetési és a nonprofit szféra intézményei a közösségi szolgáltatások mind nagyobb körét vásárolták meg a magánszektor üzleti vállalkozásaitól, s a gazdasági fellendüléssel növekvő mértékű infrastrukturális beruházásokra került sor. A pénzügyi ellenőrzés a közbeszerzést kiíró állami szerveknél mindent, a pályázóknál, a közreműködő fő- és alvállalkozóknál viszont lényegében semmit sem ellenőrizhetett. Az előkészületben lévő törvényi kezdeményezések - ha az ellenőrzések a legmeghatározóbb tételekre, pénzügyi konstrukciókra irányulhatnak - kedvező változásokra teremtenek lehetőséget.

A költségvetési belső ellenőrzés területén sem következett be a szükséges fejlődés. A költségvetési beszámoló valódisága, az intézményi működés és gazdálkodás szabályszerűsége szempontjából kockázati tényező a belső irányítás, ellenőrzés rendszerének nem kielégítő kiépítettsége, működése. A felügyeleti költségvetési ellenőrzés feltételei továbbra sem elégségesek, a költségvetési ellenőrzés jogi szabályozási háttere is korszerűsítést, módosítást igényel. Észrevételeztük, hogy az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály módosítása a gazdálkodásban is elismerte a középirányító szerv létjogosultságát, aminek szabályozásbeli leképezése a felügyeleti költségvetési ellenőrzések végrehajtásában - a középirányító szervek gazdálkodásban betöltött szerepének figyelembevételével - nem történt meg.

Az új piacgazdasági követelményeknek megfelelő belső ellenőrzés szervezetrendszere még a lehetőségeknél is lassabban, működése színvonalát tekintve pedig nagy hiányosságokkal épült ki. A köz- és a magánszféra kibontakozó együttműködése, annak az előzőekben bemutatottak szerint nem mindenben átlátható kapcsolata miatt, e területen új veszélyek is jelentkeznek. A Kormány ellenőrző apparátusaként működő szervezet késéssel, a különböző kormányzati időszakokban eltérő, de utólagos "szankcionáló" célvizsgálatokra koncentráló működési koncepció szerint épült ki. A belső (kormányzati) ellenőrzés fejlesztése EU követelmény. A helyzet megváltoztatása - legalább annak eldöntése, hogy egy központi, kormány kabinethez tartozó, belső ellenőrzési apparátus kap súlyponti szerepet, vagy inkább az EU különböző dokumentumaiban lévő ajánlásoknak megfelelően az ÁSZ tapasztalataira is épülően a minisztériumi felügyeleti (belső kontroll) szervezeteket erősítik meg és a megelőzés kerül a középpontba - nemcsak az államháztartás átlátható működése, hanem a korrupciós kockázatok közvetlen csökkentése szempontjából is elsődleges fontosságú.

Utóbbi koncepció megvalósításával harmonizáló, a zárszámadás ellenőrzése keretében - az elszámoltatás korszerűsítése érdekében - fontos törekvésünk a négy éve akkor még kísérletként elkezdett "financial audit"-on alapuló, megbízhatósági nyilatkozattal záruló ellenőrzések számának növelése. A pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzéssel a központi költségvetés kiadási főösszegéből közel 300 milliárd forintot - az előző évinek több mint négyszeresét - a bevételi főösszegből, pedig több mint 3.000 milliárd forintot - az előző évinek másfélszeresét - fedtük le. Így a 2001. évi zárszámadás keretében - a rendelkezésre álló kapacitással összefüggésben - a célkitűzésnek megfelelően 8 fejezetnél, 2 fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetés címnél teljes körű, illetve a további fejezeteknél az igazgatási címnél végeztünk pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzést. A fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolóját 8 fejezetnél, továbbá a nemzetgazdasági elszámolások közül az APEH illetékességi körébe tartozó adónemeket és a VP által kezelt vám és adó bevételeket ellenőriztük ezzel a módszerrel.

Megállapítottuk, hogy - tekintettel a lényegesség elvére - az ellenőrzött fejezeteknél, illetve költségvetési szerveknél (egy igazgatási alcím kivételével), fejezeti kezelésű előirányzatoknál (négy fejezet kivételével) a költségvetési beszámolók, a fejezeti kezelésű beszámolók megfelelnek a törvényi előírásoknak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelően tükrözik. A "financial audit" típusú vizsgálatok keretében feltárt leggyakoribb hiányosság az analitikus és egyéb nyilvántartások teljes körűségének és megbízhatóságának hiánya, a kötelezettségvállalás, illetve egyes esetekben az utalványozás ellenjegyzésének hiánya, a tárgyi eszközök aktiválásának helytelen időpontja volt.

Az Országgyűlés a 2001. évi tevékenységünkről szóló jelentést elfogadó 69/2002.(X. 4.) számú határozatában - többek között - megerősítette korábbi állásfoglalását, miszerint egyetért ezzel, az uniós követelményekkel harmonizáló, nemzetközi ellenőrzési sztenderdeken alapuló pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzési módszer alkalmazásával. Szükségesnek tartotta továbbá a költségvetés végrehajtásának ellenőrzésénél a beszámolók szabályszerűségét minősítő ellenőrzések fokozatos teljes körűvé tételét, és ennek érdekében a felügyeleti költségvetési ellenőrzés bevonásával ezen ellenőrzések egységes, rendszerszemléletű kiépítését, valamint ehhez a szükséges források biztosítását a 2003. és a 2004. évi költségvetési előirányzatokban.

A határozatban foglaltak figyelembe vételével felgyorsítottuk a felügyeleti költségvetési ellenőrzés felkészítését a módszerek, a gyakorlat elsajátítására, és jeleztük a pénzügyi kormányzatnak a feladat várhatóan szükséges kapacitás igényét. A Kormány részéről azonban nem történt konkrét intézkedés a szükséges feltételek biztosítására, ami a tárcáknál bizonytalansághoz vezetett. Megítélésünk szerint a Kormány részéről az Országgyűlés által kért intézkedések megtételének további halogatása veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a 2004. évi zárszámadási dokumentum megbízhatóságáról minősítő véleményt adhassunk.

A 2002. évről készített számvevőszéki beszámoló jelentésben összegzett általánosítható ellenőrzési tapasztalatok sok tekintetben egybevágnak a 2001-re megfogalmazottakkal. A költségvetési feladatok és a hozzájuk rendelt források összhangjával, a tervezéssel, a gazdálkodás szabályozottságával, a fejezeti előirányzatok maradványával és a belső kontroll rendszerek kiépítettségével és működésével kapcsolatban ismételten a korábbiakkal megegyező, illetve közel azonos megállapítások tehetők.

Az ellenőrzési tapasztalatok alapján államszámviteli rend megalkotására (költségvetési számviteli rend, vagyonnyilvántartás, teljesítmény mutatók, az államháztartás teljes körű elszámolását biztosító mérlegrendszer) lenne szükség az évek óta jelzett - a tervezési, szabályozási és gazdálkodási rendszer működésében tapasztalt - hiányosságok felszámolására.

Új elemként épültek be megállapításaink közé azok a tapasztalatok, amelyek a kormányváltásból adódó struktúraváltás kapcsán merültek fel. Ezek, a természetükből fakadóan főként ciklikusan jelentkező át- és visszaszervezések a munka folyamatosságára, a feladatok, a szervezet, illetve a költségvetési gazdálkodás összhangjára általában kedvezőtlenül hatnak, ezért hívjuk fel a figyelmet ezek átgondoltabb, feladat-felülvizsgálattal alátámasztott megvalósítására.

2. Elkülönített állami pénzalapok

Az államháztartás ezen alrendszeréhez tartozó két elkülönített állami pénzalapnál (Munkaerőpiaci Alap, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap) a 2001. évi zárszámadás ellenőrzése, illetve a 2003. évi költségvetési tervezés véleményezése keretében folytattunk vizsgálatot, melynek során költségvetésük végrehajtását, a törvényi előírások betartását, a bevételek és kiadások alakulását meghatározó tényezőket, működésük sajátos körülményeit értékeltük.

Az elkülönített állami pénzalapok beszámolóit a törvényi előírások szerint könyvvizsgáló ellenőrizte és hitelesítő záradékkal látta el.

Az államháztartási törvény zárszámadásra vonatkozó előírásai az elkülönített pénzalapok tekintetében nem érvényesültek maradéktalanul. A pénzforgalmi mérlegek jóváhagyásán túl a törvény nem rendelkezett az alapok tárgyévi egyenlege rendezésének módjáról. A Munkaerőpiaci Alap hiányát a korábbi évek többletbevételének maradványa terhére számolják el. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy - az alap 2002. évi költségvetésben meghatározott hiányát is figyelembe véve - közeledik a maradvány teljes felhasználása, ezért is gondoskodni kell a működéshez szükséges likviditásról.

A költségvetési beszámoló mérlege nem tartalmazza a Munkaerőpiaci Alapot érintő (az APEH tájékoztatása szerint 11,4 milliárd forint összegű) tartozásokat - holott a valódiság számviteli alapelv megkívánná az adósállomány mérlegben szerepeltetését. Ez összefügg azzal, hogy az APEH csak a bevallások és befizetések teljesítéséről ad tájékoztatást az Alapnak, de nem szolgáltat adatokat a kintlevőségekről (túlfizetésekről).

A Munkaerőpiaci Alap 2001. évi kiadásai meghaladták a költségvetési törvény által jóváhagyott előirányzatokat. Az alapvetően a tervezettnél magasabb keresetkiáramlás miatt keletkező többletbevételek felhasználásról az illetékes miniszter és a Munkaerőpiaci Alap irányító testülete saját határkörben döntött.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a Kormánynak évente kell foglalkoztatás-politikai irányelveket kiadni. 2001-re vonatkozóan ilyen irányelv nem készült. A 2000-ben az EU-csatlakozásra való felkészülés keretében összeállított Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv - középtávra - stratégiai célként a foglalkoztatottság bővítését, az inaktivitás tendenciájának visszafordítását, a munkanélküliség jellegének megváltoztatását, a foglalkoztatottak alkalmazkodóképességének és a vállalkozások versenyképességének javítására irányuló törekvések támogatását, valamint a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek mérséklését fogalmazta meg. A célok évenkénti konkretizálása a munkaerőpiaci helyzet jobb áttekinthetőségét és a költségvetési tervezést egyaránt segítené.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap négy év alatt felhalmozott pénzeszközeinek nagysága (az évenkénti pozitív egyenlegek összessége) megközelíti a 27 milliárd forintot, amit a kincstári egységes számlán elkülönítetten tartanak nyilván. A felhalmozás összege évenként ugyan még növekvő, de a növekedés üteme csökkenő. Ennek fő oka, hogy az Alap értékállóságának biztosítására a központi költségvetés 2001-ben és 2002-ben nem nyújtott támogatást.

3. A társadalombiztosítási alapok

A társadalombiztosítási alapok 2001. évi hiánya az előirányzottat meghaladóan, közel háromszorosára (28,8 milliárd forintra) nőtt. Ennek alapvető oka az Egészségbiztosítási Alap (E. Alap) pozíciójának romlása. Az E. Alap pénzügyi helyzete 2001-ben is kedvezőtlenül alakult, jellemzően a bevételi és kiadási előirányzatok megalapozatlan tervezése miatt.

A 2003. évi költségvetési előirányzatok tervezésében a bizonytalansági tényezők fölerősödését jelentette, hogy - a választási évben lerövidült tervezési időszakban - a tervezés keretfeltételeit képező makrogazdasági paraméterek közül az alapok előirányzatai reális tervezése tekintetében meghatározó bruttó keresettömeg, illetve a bruttó és nettó átlagkeresetek növekedési ütemét 2003-ra és a következő évekre konkrétan és az alapokra egységesen nem írták elő.

Az Egészségbiztosítási Alap pénzbeni ellátásai közül 2001 végére túlteljesültek a rokkantsági nyugellátások, a táppénz és terhességi-gyermekágyi segély kiadásai. A természetbeni ellátások, a gyógyító-megelőző ellátások zárt előirányzata is - a felhasználásra vonatkozó szabályok betartása mellett - túlteljesült. Három éve folyik az irányított betegellátás modellkísérlete, amelyhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az egészségügyi tárca is komoly reményeket fűz. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján azonban nem született döntés a kiterjesztésről, amit legalább az egészségügy átalakításának koncepcionális kérdésével összekapcsoltan célul kellene kitűzni.

Évek óta a legnagyobb gondot a gyógyszerkassza zárt előirányzatának tarthatatlansága jelenti. A kiadások mérséklését célzó intézkedések nem születnek, illetve nem valósulnak meg. A havi finanszírozás állandósult központi beavatkozás mellett teljesült. A gyógyszerkiadások társadalombiztosítási támogatási előirányzata - amelyet már a tervezéskor is alacsonynak minősítettünk - 2001 novemberére kimerült. A kritikus helyzet a támogatási előirányzat időben történő módosításával elkerülhető lett volna. A gyógyszerkiadásokon belül folyamatosan emelkedik a külön keretes gyógyszerek beszerzésére fordított összeg.

Az Nyugdíjbiztosítási Alap (Ny. Alap) pénzügyi egyensúlyát sikerült megőrizni, sőt pénzforgalmi egyenlege 2001 végén pozitív lett. A megközelítően 1,5 milliárd forintos többlet a költségvetési túlfinanszírozás által következett be. Bár az Alap pénzügyi pozíciója év végére érdemben nem változott, a napi likvidítási helyzet ugyanakkor változatosan alakult, három banki nap kivételével az év minden napján szükség volt a kincstári egységes számláról való hitel igénybevételére.

Az Ny. Alap megnövekedett kiadásainak fedezetét alapvetően a saját bevételi többletek biztosították. A bevételei növekedésében meghatározóan - a tervezettnél nagyobb mértékű és tömegű bérkiáramlással összefüggésben - a munkáltató által fizetett nyugdíjbiztosítási járulék emelkedése játszott szerepet. A központi költségvetésből a tervezettnél kisebb összegű pénzátadásra került sor.

A makroparaméterek (a fogyasztói árindex és nettó keresetek) tervezettet meghaladó növekedése miatt a nyugdíjak éves szinten 2001-ben átlag 15,9%-kal emelkedtek. A nyugdíjemelések végrehajtása megfelelt a vonatkozó kormányrendeleteknek.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság működési kiadásai az előirányzattal csaknem azonos szinten teljesültek. Ugyanakkor év közben a fejlesztési célok közötti súlypont eltolódások következtében többször változtatták az eredeti előirányzatokat. Az átcsoportosítások szabályszerűen történtek, ám azok előkészítettségét és indokoltságát illetően - elsősorban a kiemelt jelentőségű feladatok esetében - számos kifogás merült fel. A fejlesztési célú pénzforrások felhasználásában meghatározó nagyságrendű informatikai fejlesztésekhez és az ingatlan beruházásokhoz kapcsolódó tételes ellenőrzésünk kedvezőtlen tapasztalatokkal zárult. Az ágazat egésze szempontjából olyan körülmények alakultak ki, ami miatt sürgetőnek ítéltük a helyzet teljes körű áttekintését és a szükséges intézkedések megtételét.

A Fiumei úti ingatlan beruházás és a kapcsolódó feladatok előkészítettségét összességében tervszerűtlennek, koncepcionálisan és részleteiben is átgondolatlannak tartottuk. A tervezési programot megalapozó feltételek időközbeni változása többletköltségekkel jár. A beruházás pénzügyi előkészítése sem volt megfelelő. A beruházásra vonatkozó döntést, a közbeszerzési eljárás megindítását nem előzte meg a feladatok részletes felmérése és a költségek meghatározása. A SAP integrált pénzügyi rendszer - aminek alapcélkitűzése a többszörös adatbevitel kiküszöbölése, a gazdálkodás naprakészségének, átláthatóságának biztosítása - ma sem működőképes teljes körűen és számos bizonytalansági elemet hordoz. A problémák zöme a fejlesztők költségvetési ismereteinek hiányából, a projekt előkészítetlenségéből és a SAP rendszer üzemgazdasági szemléletéből fakad.

A tárgyévet megelőző évi személyes nyugdíjbiztosítási adatokról a biztosítottak tájékoztatását szolgáló kiértesítési rendszer bevezetése - tekintettel a reális hasznosítás rendkívül alacsony arányára, valamint költségességére - felülvizsgálatot, illetve módosítást igényel.

A társadalombiztosítási alapok beszámolóit a törvényi előírásoknak megfelelően könyvvizsgáló hitelesítette. Az Ny. Alap működési költségvetési beszámolója - egy szabálytalanul elszámolt és felhasznált bevételi tétel miatt - korlátozó záradékot kapott.

A társadalombiztosítási alapok tekintetében az alapvető probléma változatlanul fennáll. Továbbra sem történt kedvező elmozdulás az alrendszer egészének pénzügyi helyzetét tekintve, nem került sor a társadalombiztosítás egészének reformértékű megújítására.

4. A helyi önkormányzati alrendszer

A helyi önkormányzatok és intézményeik elsődleges kiadásainak aránya az államháztartáson belül (2001-ben mintegy 24%) a korábbi évekhez hasonlóan alakult. Az önkormányzati részesedésen belül a felhasználások döntő többségét (75%) a jóléti funkciók teszik ki, amelyeken belül a közoktatási és a szociális kiadások meghatározóak. E területeken növekedtek leginkább az önkormányzatokra átruházott feladatok.

Az államháztartás önkormányzati alrendszerének (3.177 helyi önkormányzat, mintegy 1.250 helyi kisebbségi önkormányzat és 13.462 intézmény) tárgyévi kiadásai 14%-kal, bevételei 16%-kal emelkedtek az előző évihez képest.

A központi költségvetés által az önkormányzatoknak átadott költségvetési támogatások és hozzájárulások arányának évtizedes csökkenése a központi költségvetés kiadásai között 2001-ben megállt. Mindennek ellenére a normatív állami hozzájárulások, a központi költségvetés által átengedett egyéb források és az államháztartás más alrendszereitől átvett pénzeszközök együttes részaránya a tárgyévi bevételek között az előző évivel megegyező részarányt (55%) képviselt.

Változatlanul gondot okoz, hogy a települési önkormányzatok önállóságához, széleskörű feladat- és hatásköréhez nem kapcsolódik megfelelő mértékű pénzügyi forrás.

A növekvő feladatok finanszírozását az önkormányzatok továbbra is a helyi adók és a felhalmozási-, valamint tőkebevételek növelésével ellensúlyozták. Ezért és a fejlesztésekhez bevonható források megszerzése érdekében saját bevételek növelésére kényszerülnek. A megfelelő saját erő a hazai és nemzetközi pályázatok elnyerésének és a regionális együttműködésnek is feltétele. A saját folyó, felhalmozási- és tőkebevételek növekvő szerepét tükrözi, hogy részarányuk a bevételek között 2001-ben már kétszerese az 1991. évinek, eléri a 40%-ot. A saját bevételeken belül kiemelkedő a helyi adóbevételek dinamikája. 2000-ben 207, 2001-ben már csak 127 önkormányzat nem élt a helyi adó kivetésének lehetőségével. A területi egyenlőtlenségek változatlanul jelentősek, összességében a községek (az önkormányzatok 85%-a) a helyi adóbevételekből csak 12%-kal részesednek, miközben a lakosság 36%-a él e területen.

Az átfogó vizsgálatok tapasztalatai szerint a gazdálkodás szabályozottsága területén javulásként értékelhető, hogy az önkormányzatok költségvetése megalapozottabbá vált. Emellett azonban a költségvetési rendeletek tartalma és szerkezete továbbra sem felel meg a jogszabályi követelményeknek. A vizsgált önkormányzatok 25%-a nem rendelkezett gazdasági programmal. A helyi önkormányzatok gazdálkodását végrehajtó hivatalok közel 25%-a nem rendelkezett szervezeti és működési szabályzattal, ügyrenddel, mintegy 75%-ánál nem volt megfelelő a számviteli politika. Továbbra is hiányos a kisebbségi önkormányzatok együttműködésének szabályozása a helyi önkormányzatokkal, a feladatok és a hatáskörök vonatkozásában egyaránt.

A vizsgált önkormányzatok mindössze 25%-a folytatott közbeszerzési eljárást. A közbeszerzési törvény és a helyi szabályozások előírásait a vizsgált eljárások kétharmadában nem tartották be teljes körűen. Leggyakrabban a döntéshozatal szabályai sérültek.

Az ellenőrzött önkormányzatok továbbra sem mérték fel, hogy anyagi lehetőségeik és a jelentkező igények alapján milyen kötelező és önként vállalt feladatokat kívánnak ellátni.

Az önként vállalt feladatok körében a források csökkenése miatt főként a városi önkormányzatok esetében tovább folytatódott a térségi feladatellátás és intézményátadás a megyei önkormányzatok számára (döntően középfokú oktatási intézmények). Az átadások gyakorlatilag a települési önkormányzatok működésében jelentkező forráshiány egy részének továbbgördítését jelentik a megyei önkormányzat költségvetésébe. A megyei önkormányzatok forráshiányos helyzetbe kerülése több esetben a körzeti feladatokat ellátó intézmények átvételével volt kapcsolatos. (Az Ötv. által biztosított feladat-átadási lehetőséggel az ellenőrzött városi önkormányzatok 16%-ánál éltek). Mindez azt bizonyítja, hogy a térségi feladatok hatékony ellátásának pénzügyi finanszírozása továbbra sem megfelelő.

Kedvezően értékelhető viszont, hogy az ellátások iránti mennyiségi igények csökkenése és a gazdasági kényszer hatására néhány kiterjedt intézményhálózattal rendelkező megyei és városi önkormányzat áttekintette a feladatellátás struktúráját és szervezeti kereteit. A intézmények hatékonyabb működtetése és a feladatellátás színvonalának szinten tartása érdekében szűkítette az intézményi struktúrát, helyi kiskincstári típusú gazdálkodást vezetett be. Több önkormányzatnál sor került létszámleépítésre, csökkentették az önként vállalt feladatok mértékét. Az intézkedések végrehajtása azonban néhány önkormányzat esetében nélkülözte a megalapozott helyzetelemzést.

A közös feladatellátást és a hatékonyság növelését ösztönző - 1990 óta létező - körjegyzőségek központi támogatása 1997 óta folyamatosan emelkedik, 2001-ben meghaladta a 2,9 milliárd forintot. Mindennek ellenére az 1000 fő lakosságszám alatti önkormányzatok közel egyharmada még jelenleg is körjegyzőségen kívül működik. Egy-egy településhez átlagosan 2-3 önkormányzat tartozott 2001-ben. Továbbra is tisztázatlan a körjegyzőség jogszabályi fogalma, kidolgozatlan a szakmai követelményrendszer, amely biztosítaná, hogy csak a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő körjegyzőség kapja a központi támogatást.

Bár a forrásszabályozás az önkormányzatok közös feladatellátását továbbra is ösztönzi, a szükséges együttműködési készség hiányában a társulásos forma még mindig nem jellemző. A társulási törvény közös feladatellátást ösztönző hatása a körjegyzőségek kivételével nem kielégítő, a társulások száma a városok és a vonzáskörzetükhöz tartozó községek között a jelentősebb pénzügyi erőforrást igénylő intézményi feladatok ellátásában alacsony.

Az előző évi tapasztalatokhoz hasonlóan az önkormányzatok mintegy fele-fele arányban gazdálkodtak stabil, illetve romló pénzügyi feltételek között. A vizsgálatok szerint az önkormányzatok egyharmada továbbra is forráshiányos. Az évközben felmerült likviditási problémákat az önkormányzatok a feladatok átütemezésével, rövid lejáratú működési hitelek és kiegészítő központi támogatások igénybevételével oldották meg. Esetenként gazdasági szigorító intézkedéseket tettek, vagyontárgyaikat értékesítették. Helyenként a szükséges többletforrások megszerzése érdekében a lakásállomány felújítására, bővítésére fordítandó pénzeszközöket használták fel szabálytalanul működési feladatokra.

A közfeladatok ellátásában továbbra is meghatározó a hagyományos szervezeti forma, de emellett érzékelhető az államháztartáson kívüli szervezeti formák bevonása is az önkormányzatok vagyoni, pénzügyi helyzetétől és egyéb lehetőségeitől függően. A szolgáltatások társasági megvalósításának feltételei a városokban továbbra is kedvezőbbek a községekénél, főként a közszolgáltatási igények összetettsége, valamint a jelentősebb mértékű vagyon koncentrálása miatt.

A helyi önkormányzatok vagyona 2001-ben 13%-kal haladta meg az előző évit, év végére elérte a 3.505 milliárd forintot. A növekedés továbbra is csak részben tekinthető az önkormányzati gazdálkodás következményének, abban sokkal inkább szerepet játszott a térítésmentesen átvett és korábban érték nélkül nyilvántartott ingatlanok érték megállapítása, az "újraértékelés", de nem hagyható figyelmen kívül a privatizált gázközmű-vagyon értékesítése sem. A kötelezettségek 34%-os növekedése jelentős mértékben meghaladta az eszközérték növekedését, mivel az önkormányzatok harmada csak külső források igénybevételével tudta működési és fejlesztési feladatainak finanszírozását megoldani. Az adósságot keletkeztető kötelezettségvállalások a vizsgált önkormányzatok 12%-ánál meghaladták az önkormányzati törvényben meghatározott mértéket. E helyzet kialakulásában szerepet játszik a likvid hitel számításának jogszabályi hiányossága is.

Az ellenőrzött önkormányzatok felénél a könyvviteli mérleg nem ad hiteles tájékoztatást az önkormányzat vagyoni helyzetéről, mert az érték nélkül nyilvántartott földterületek értékelését teljes körűen nem végezték el, az állományban lévő immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenését szabálytalanul számolták el. Nem végezték el a gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedések és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok év végi értékelését, ezáltal nem számolták el az értékvesztéseket sem.

Továbbra sem alakult ki egyeztetett nyilvántartásokon alapuló célszerű gazdálkodási gyakorlat a vagyon számbavétele, hasznosítása terén. A vagyoni állapot kimutatása még mindig nem felel meg a valódiság és áttekinthetőség követelményének, rendre eltérés mutatkozik a vagyonkataszter, a vagyonmérlegben nyilvántartott adatok és a valóság között. A vizsgált önkormányzatok kevesebb, mint fele támasztotta alá éves vagyonmérlegét dokumentált leltárral. Az önkormányzatok egyharmada csatolt a zárszámadáshoz a vagyoni helyzetét részben bemutató - jellemzően csak az ingatlanokat részletező - vagyonleltárt, vagyonkimutatást.

Az önkormányzati gazdálkodást végrehajtó hivataloknál és intézményeiknél, a felügyeleti és belső kontroll rendszerek kiépítettségét, működését illetően, a korábbi évekhez hasonlóan kedvezőtlenek a tapasztalatok. Mind a mai napig nem készült el az önkormányzatok ellenőrzési tevékenységét részletesen meghatározó jogszabály. Az ellenőrzési rendszer önkormányzaton belüli kiépítettsége, a kontrollok kialakítása mind a felügyeleti és belső-, mind a munkafolyamatba épített és a vezetői ellenőrzés területén hiányos. A vizsgált önkormányzatok csaknem kétharmadánál a belső ellenőrzési rendszer nem működik. A munkaköri leírások nem rögzítik a megelőző, illetve kapcsolódó részfolyamat eredményének ellenőrzési kötelezettségét, a szükséges egyeztetési kötelezettség módját. A községek nem éltek a megbízásos jogviszony, illetve a társulásos formában végezhető ellenőrzés lehetőségével.

A 479,2 milliárd forint előirányzatú normatív állami hozzájárulások igénylését és elszámolását az előző évinél kevesebb, 79 önkormányzatnál (és a hozzájuk tartozó 227 intézménynél) vizsgáltuk. Ennek részben az az oka, hogy a TÁH-okon keresztül végzett kormányzati ellenőrzési tevékenység kibővült ezen a területen, másrészt, hogy kapacitásunk növekvő részét köti le az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó ellenőrzése. Tartalmilag pedig az támasztja alá, hogy részben a korábbi ellenőrzések eredményeként a számvevőszéki ellenőrzés során feltárt eltérés - a vizsgált önkormányzatok elszámolásához viszonyítva - minden évben 1% alatt maradt, ez tehát a központi költségvetés szempontjából nem jelentős kockázati tényező.

A vizsgált évben a helyi önkormányzatok 76 feldolgozási kódszámon igényeltek normatív állami hozzájárulást, ami jelentős csökkenés az elmúlt évekhez képest (2000-ben 103 volt). Az igénylési és elszámolási rendszer bonyolultságának enyhítése ellenére 2001-ben nőtt az ellenőrzés által feltárt eltérések aránya. A legnagyobb eltérést a nappali szociális intézményi ellátás, a különleges gondozás keretében nyújtott ellátás és a közoktatási kiegészítő hozzájárulás mutatta a központi költségvetés javára. Az eltérések jellemzően az önkormányzatok gazdálkodási fegyelmének, illetve a felügyeleti és a belső ellenőrzés hiányosságaira vezethetők vissza. A támogatás jogtalan igénybevételét legtöbb esetben a feladatmutatók kiszámításával kapcsolatos szabályozás hiányosságaival (félreértelmezhetőségével), és a tevékenységek engedélyeztetésével összefüggésben állapítottuk meg.

Kiemelt figyelmet fordítottunk 2002-ben a normatív, kötött felhasználású támogatások ellenőrzésére (előirányzatuk 100 milliárd forint volt 2001-ben). Összegük az előző évhez képest csaknem 60%-kal emelkedett, a központosított előirányzatok számának és összegének rovására. Ez utóbbiak - javaslatainkat is figyelembe véve - már csak az önkormányzatok kisebb körét érintő egy-egy probléma megoldását segítik, jórészt pályázati úton.

A támogatásokon belül a szociális jellegű támogatások aránya folyamatosan nő, ami elsősorban a rendszeres szociális segélyezés jogszabályi feltételeinek változásával függ össze. E változások nyomon követése nehezíti az ellátások helyes megállapítását, folyósítását, a szabályozásnak megfelelő igénylést, a bizonylatokkal alátámasztott felhasználást.

A közoktatáshoz és a közcélú foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások esetén - a tavalyi évhez hasonlóan - ismét kiemeltük, hogy olykor éppen a jogszabályi kötöttségek akadályozzák a célszerű és eredményes felhasználásukat.

A 2001. évben is a cél- és címzett támogatások voltak az önkormányzatok fejlesztési tevékenységének meghatározó forrásai, a céltámogatások 50-80%-ban finanszírozták a beruházásokat. A helyi önkormányzatok rendelkezésére álló címzett és céltámogatások együttes összegéből (ez az előző évek maradványát is figyelembe véve 103 milliárd forint) 32% felhasználását ellenőriztük (ez az előző évi vizsgálatokhoz hasonló mértéket jelent) 152 beruházás megvalósítása kapcsán.

A vizsgált vízgazdálkodási, egészségügyi, oktatási és hulladékgazdálkodási beruházások mindegyikére jellemző, hogy a sokcsatornás támogatási rendszer átláthatatlan és nem biztosítja az önkormányzatok közötti esélyegyenlőséget. A címzett- és céltámogatások elbírálása időben és rendszerében is eltér a fejlesztésekre pályázatok útján elnyerhető egyéb állami támogatások rendszerétől. Ez az összehangolatlanság azt eredményezi, hogy az egyéb állami pénzekre való sikeres pályázat esetén megszerezhető a beruházás előirányzatának akár 100%-a is, ami ellentmond annak az elvnek, hogy az önkormányzat a címzett- és céltámogatással megvalósuló fejlesztéseihez saját erővel is járuljon hozzá.

A szabályozás negatívuma továbbra is, hogy ott tudnak beruházni, ahol jobbak a helyi bevételi, illetve érdekérvényesítési lehetőségek. Az infrastrukturális különbségek nem csökkennek az ország települései között. Sajátos ellentmondása a rendszernek, hogy miközben a beruházási pénzeszközök iránti kereslet mindvégig meghaladta az elmúlt évtizedben a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat, a fel nem használt pénzeszközök maradványa tartósan magas.

A maradványokat - az előző évekhez hasonlóan - az indokolatlan előirányzat lekötések okozták. Ezen túl szerepet játszott a maradványok keletkezésében az előminősítéses közbeszerzési eljárás időigénye, ami miatt több beruházás a tárgyévben el sem kezdődhetett. Ugyanakkor a támogatási arányok növekedése kedvezően hatott a korábbi években indított tőkeigényes beruházások megvalósítására, egyúttal a maradványok csökkenésére.

Több éven át szóvá tettük, hogy a saját forrás előteremtése érdekében az önkormányzatok számos esetben pénzügyi függő helyzetbe kerültek a kivitelezőkkel (közterület használati, helyiségbérleti, eszközhasználati szerződéseket kötöttek, amely többletköltségeket a kivitelezők a vállalkozói díjban érvényesítették). A 2001. évi új szabályozás szerint ez a lehetőség megszűnt.

A működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatásának feltételrendszerét illetően a szabályozás több ponton módosult, de lényegét tekintve nem változott.

A helyi források elégtelensége miatt a 2001. évi zárszámadás adatai szerint a működésképtelen önkormányzatok támogatására az előző évinél 1,2 milliárd forinttal magasabb, összesen 13,6 milliárd forint került felhasználásra 1.317 önkormányzat között. A tartósan fizetésképtelen 6 önkormányzat átmeneti támogatására felhasznált támogatási összeg pedig 59 millió forint volt. A forráshiányos és tartósan fizetésképtelen önkormányzatok száma 96-tal emelkedett az év folyamán. Az igénybevétel feltételeit első ízben szabályozó 1993. évi költségvetésben szereplő 900 millió forint támogatási összeg 2002-re tizenötszörösére nőtt, a támogatott önkormányzatok száma pedig nyolcszorosára. Jellemzően a kis költségvetésű önkormányzatok működési forráshiányát az intézmények nem megfelelő kapacitáskihasználása, az igénybevett hitelállomány miatt megnövekedett tőketartozás és kamatterhei okozták.

Az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került (ÖNHIKI), működési forráshiányos, illetve tartósan fizetésképtelen önkormányzatok megsegítésének 2000-től újabb formája is létezik. A visszatérítendő, vagy esetenként vissza nem térítendő támogatást a belügyminiszter célhoz, feladathoz is kötheti. 2001-ben már 458 önkormányzat pályázott erre a támogatásra, közülük 369 helyhatóság részesült 1,5 milliárd forint összegű segítségben. Ez a nem elhanyagolható nagyságrendű, lényegében egyedi elbíráláson alapuló támogatás nem illik a normatív finanszírozás koncepciójába. Megléte arra utal, hogy az ÖNHIKI nem tudja teljes körűen kezelni a bajbajutott önkormányzatok finanszírozási problémáit.

Ellenőrzéseink alapján összefoglalóan megállapítható, hogy az önkormányzatok forrásszabályozási rendszerében az alapelvek érvényesülése mellett a konkrét számításokat meghatározó részletek, támogatási jogcímek, az átengedett bevételek megosztásának szabályai az elmúlt években, javaslatainkat is figyelembe véve folyamatosan változtak. A módosítások összességében pozitív hatásúak voltak, a rendelkezésre álló források feladatokhoz jobban igazodó elosztását, normativitásának erősítését, az indokolatlan igénybevétel megakadályozását, a kormányprogramban meghatározott prioritások érvényesítését célozták. Mindezek ellenére az önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források közötti évek óta fennálló feszültségek oldását a költségvetés 2002-ben sem tudta biztosítani.

Az önkormányzati feladatok és hatáskörök kormányhatározatokban elrendelt felülvizsgálata nem történt meg, a kormányprogramban is szereplő és az ÁSZ által is több éve szorgalmazott finanszírozási reform előkészítésében érdemi előrelépés nem tapasztalható. Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat meghatározó kormányhatározat - az éves költségvetési törvényjavaslatok elkészítéséhez igazodóan - az érintett miniszterek feladatává tette a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak áttekintését, az ésszerű feladat- és hatáskör telepítéssel összehangoltan a helyi önkormányzatok forrásszabályozásának továbbfejlesztését, melyre azonban nem került sor.

Ellenőrzéseink szerint változatlanul jellemző az a gyakorlat, hogy az új önkormányzati feladatokhoz nem biztosítja a költségvetés az Ötv. által előírtaknak megfelelően a szükséges fedezetet, és nincs lényegi előrelépés a feladat- és költségarányos finanszírozásban, amit jól tükröz az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok tartósan magas aránya. A gazdálkodás továbbra is alapvetően a központi pénzellátás függvénye, de a támogatások elosztásának rendszere még nem kellően hatékony. Esetenként a források felhasználását jogszabályi korlátok, olykor a szabályozás késedelmei nehezítik.

5. Az állami vagyon

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. tevékenységében a privatizációs és vagyonkezelési funkció tovább gyengülése tükröződött. A korábbi elhatározástól eltérően azonban a szervezet átalakítása, illetve megszüntetése lekerült a napirendről. Sőt az ÁPV Rt. a részére biztosított költségvetési támogatással gazdaságpolitikai lépések végrehajtójává vált. A hozzárendelt vagyon értéke a törvényi változások (111 milliárd forint), valamint törvényi előírások figyelmen kívül hatásával, kormányhatározattal - államháztartáson kívüli szervezet részére - történő ingyenes vagyonátadás (közel 23 milliárd forint) következtében csökkent. Ez utóbbi intézkedés az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatatlanná válását erősítette, akadályozta az ellenőrzést.

Az ÁPV Rt. üzleti terve és a költségvetési törvény előirányzatai között a pénzügyileg lezárt, vizsgált 2001-es évet tekintve nem volt meg az összhang. Az év során a költségvetési törvény, az üzleti terv és a tényleges ráfordítások adatai olyan mértékben eltértek egymástól, hogy az ÁPV Rt. gazdálkodása a hozzárendelt vagyonnal nem volt tervszerűnek ítélhető, ami a költségvetés pozíciójára is kedvezőtlenül hatott. A privatizációból elért bevétel (29 milliárd forint) a tervezett összeg felét sem érte el. Az ÁPV Rt. költségvetési befizetési kötelezettségének teljesítése alól a felmentést utólagosan - a 2000. évi zárszámadási törvénnyel módosított költségvetési törvény keretében -, kapta meg. A költségvetési törvényben meghatározott kiadások jogcímenkénti teljesítése a vizsgált 2001. évben egyetlen tételre nézve sem valósult meg teljes körűen. A 0-87% közti erős szóródásnak azonban nem csak a bevételek elmaradása miatti forráshiány volt az oka, hanem az abból is eredt, hogy a teljesített ráfordítások végleges elszámolása nem a költségvetésben rögzített jogcím szerint, hanem a privatizációs tartalék számla terhére történt.

Az ellenőrzött, közszolgálati feladatokat ellátó társaságok működésére az állandósuló pénzügyi egyensúlyhiány és az állami finanszírozás iránti növekvő igény volt a jellemző. Ennek okai a feladat sajátosságától, jellegétől nem elválasztható módon külső és belső körülményekre egyaránt visszavezethetők. E tapasztalatok közül kiemeljük a Magyar Államvasutak (MÁV) vizsgálata nyomán szerzetteket. A MÁV részvénytársasággá alakulását követően a mindenkori kormányok több alkalommal foglalkoztak a gazdaságtalan személyszállítási közszolgáltatást is ellátó vasúttársaság gazdálkodásának gondjaival, az állami szerepvállalás kérdéseivel, de érdemi változás nem történt. A MÁV Rt. 2000-ben elfogadott átfogó reformjának célja a piaci viszonyokhoz rugalmasan alkalmazkodó, jó minőségű szolgáltatást nyújtó, modern nagyvállalat megteremtése volt. Az ehhez szükséges állami szerepvállalást azonban nem sikerült érvényre juttatni a 2001. és 2002. évi költségvetés tervezése során. A vasútról szóló törvény módosítása, a felügyeletet ellátó tárcánál történő koncepcióváltozások, a költségvetésben nem érvényesíthető forrásigények, a társaság gazdálkodását érintő, hatékonyság javító intézkedések nem teljesülése, valamint az EU-csatlakozás előkészítése idején a vasút tekintetében megfogalmazott uniós előírások módosulása miatt a vasúti reform nem valósult meg. A tarifapolitika és a személyszállítási díjkedvezmények egyszerűsítésére és korszerűsítésére tett, 2000-ben kidolgozott MÁV javaslatokat nem fogadták el. A vasúti reformmal kapcsolatosan korábban kidolgozott határozatokat 2001-ben visszavonták, és új célkitűzéseket fogalmaztak meg az EU-csatlakozással kapcsolatos kötelezettségek teljesítése, valamint a MÁV Rt. versenyképességének növelése érdekében.

A MÁV Rt. 1995-2000 közötti gazdálkodása - a költségvetési finanszírozás és szanálása ellenére - veszteséges volt. Az alapellátás költségvetési támogatása (fogyasztói árkiegészítés és termelési támogatás) nem biztosította a személyszállítás nullszaldós finanszírozását. A tervezett veszteséget a társaság egyik évben sem lépte túl. Átfogó, tartalékfeltáró átvilágítások a költséggazdálkodásban a társaságnál azonban nem voltak. A termékre közvetlenül, vagy áttételezéssel el nem számolható általános költségek 2000. évi nagymértékű növekedése a reformfolyamattal volt összefüggésben. Új központi szervezetet hoztak létre, erősödött a pályavasút koordináló szerepköre, nőttek a reformmal kapcsolatos szakértői vizsgálatokra fordított kiadások. A költségeket növelte az informatikai rendszer korszerűsítésével összefüggésben az informatikai szolgáltatások költségének emelkedése. A pályavasúti fejlesztések halmozott elmaradása, valamint a szintentartáshoz elégtelen karbantartás a vasúti pályák fokozatos elhasználódásához vezetett. Ennek következtében forgalombiztonsági okok miatt egyre növekvő mértékű sebességkorlátozást vezettek be. Az elmaradt beruházások következménye, hogy a járművek üzemkészsége romlott, és a karbantartásra fordított költségek növekedtek. Törvényszerű volt a közelmúltban bekövetkezett, a motorvonatok üzemkészségét érintő, súlyos forgalmi és szolgáltatási zavar.

A közszolgáltatások sajátos feladatcsoportja a közszolgálati televíziózás, rádiózás. Szabályozási hátterük nem ad megfelelő eligazítást a "közszolgálatiság" szakmai követelményrendszeréről, a szükséges állami támogatás mértékét meghatározó kritérium rendszerről. Ennek hiánya, felerősítve a tulajdonosi jogok gyakorlásában mutatkozó gyengeségekkel, a támogatás odaítélésének megalapozottságát, továbbá célszerű és eredményes felhasználása ellenőrzését nehezíti.

Az alacsony tőkeellátottsággal (Duna Televízió), illetve örökölt tartozásállománnyal (Magyar Televízió) létrehozott társaságok a média törvényben meghatározott műsorpolitikai célok figyelembevételével összeállított, pénzügyileg megalapozatlan, illetve - a lehetséges és szükséges normák hiánya mellett, a költségekből kiinduló, a forráskorlátokkal nem számoló - eleve veszteséget mutató üzleti tervre alapozott gazdálkodása az adósságok felhalmozódásához, az eszközállomány elavulásához, a vagyonvesztéshez vezetett. A stratégiai és operatív működés, irányítás szempontjából a hatékonyabb tulajdonosi irányítás, ellenőrzés és működtetés folyamata átfogó tulajdonosi felülvizsgálatot és összehangolt szabályozást igényel az egyébként javuló gazdasági mutatók mellett eredménnyel záruló gazdasági évet maga mögött tudó Magyar Távirati Iroda Rt. esetében is.

A meghatározott feladat-ellátási kötelezettség és a közszolgálati televízió finanszírozási módja közötti ellentmondás nehezíti a stratégiai döntések meghozatalát és tényleges végrehajtását. A normatív alapra helyezett, média törvényben előírt feladatok ellátásához rendelt támogatási rendszer, kiegészítve a szükség szerinti céltámogatással, elősegíthetné a hosszú távú megalapozott döntéshozatalt, és az így hozott döntések végrehajtását.

6. A politikai pártok gazdálkodása

Az ÁSZ 2002-ben ugyan nem adott közre pártellenőrzésről készített jelentést - mivel azok közzététele 2003-ra áthúzódott -, de teljesítette ezirányú kötelezettségeit, így összegzést adhat a szerzett tapasztalatokról. A pártok gazdálkodása körében végzett ellenőrzések továbbra is megerősítették azt az 1995 óta folyamatosan megfogalmazott számvevőszéki javaslatot, amely szerint szükség van a párttörvény módosítására.

A számviteli törvény 1992-es hatálybalépése óta folyamatosan gondot okoz, hogy az éves pártbeszámoló tartalmának meghatározásakor nem vették figyelembe a számviteli törvény által megszabott alapvető követelményeket.

A Kereszténydemokrata Néppártnál végzett ellenőrzés a párttörvény szabályainak további ellentmondását tárta fel. A párt gazdálkodása körében tiltott bevételhez jutott, amelynek garanciájaként a párttörvény értelmében a párt költségvetési támogatását is csökkenteni kell. A 2002. évi országgyűlési képviselői választásokon elért eredménye alapján azonban a párt már nem részesült költségvetési támogatásban, ezért e szankció nem volt alkalmazható. Ennek megfelelően jelezte az ÁSZ a pénzügyminiszternek a tényleges helyzetet, kérve, hogy vizsgálja meg a szankció alkalmazásának lehetőségét. Egyben javasolta a Kormánynak, hogy a hasonló esetek elkerülése végett indokolt a párttörvény olyan módosítása, amely egyértelmű szabályozást ad a hasonló esetekre, és egyben megszünteti a költségvetési támogatásban részesülő és nem részesülő pártok között jelenleg meglévő szankcionálási különbséget.

7. Egyes kiemelt területekre vonatkozó ellenőrzési tapasztalatok

Az ÁSZ 2002-ben megújított stratégiája az intézmény tevékenységében új elemként fogalmazta meg a gondolatot, miszerint a lehetőségekhez képest úgy kell megválogatni az ellenőrzési témákat, hogy a nemzetgazdaság egy-egy területéről néhány év alatt készült jelentések felhasználásával önálló elemzés keretében adjunk átfogó képet az adott területen érvényesülő folyamatokról, s azok okairól. E célkitűzés értelemszerűen mintegy 3-4 év alatt válhat valóra.

Addig is, míg e feladat stratégiai szintű megvalósításának folyamata "körbeér", az államháztartás alrendszereinek évről-évre történő átfogó értékelése mellett lehetőség nyílik arra, hogy az ÁSZ korábbi években és 2002-ben lefolytatott ellenőrzései alapján néhány fontos, kiemelt területről az eddigieknél átfogóbb helyzetértékelést készítsen.

1. Felkészülés az Európai Uniós csatlakozásra, nemzetközi támogatások igénybevétele

Kiemelt figyelmet fordítottunk az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő feladatok, illetve végrehajtásuk vizsgálatára, az uniós forrásokból juttatott pénzeszközök (PHARE, ISPA) igénybevétele, felhasználása szabályszerűségének ellenőrzésére. Megállapításaink szerint az indokoltnál lassabban történt az uniós követelményeknek való megfelelés a jogharmonizáció, illetve az intézményi háttér megteremtésében, ami hátrányosan befolyásolta hazánk megítélését és késleltette a lehetséges források igénybe vételét. Kedvező ugyanakkor, hogy a felzárkózási folyamat az utóbbi időben erőteljesebbé, eredményesebbé vált.

A SAPARD előcsatlakozási program keretében Magyarország 2000-2006 között (illetve a csatlakozás évéig) évi 38 millió euró összegű támogatáshoz jut. A SAPARD Program lebonyolításában részt vevő intézményrendszer szervezetének, eljárásainak akkreditáció előtti átvilágítását, ami az akkreditálásra vonatkozó nemzeti szintű döntés alapja, a Kormány felkérése alapján végeztük el a Nemzeti Programengedélyező és az ÁSZ elnöke által kijelölt felelős vezető által kötött megállapodás alapján.

A "Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása", a "Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése", a "Vidéki infrastruktúra fejlesztése", továbbá a "Technikai segítségnyújtás" intézkedésekhez kapcsolódóan a SAPARD Hivatalnál és a Nemzeti Alapnál végzett ellenőrzésünk megállapította, hogy mind a két intézmény felkészültsége megfelel a Többéves Pénzügyi Megállapodás (MAFA) előírásainak, nemzeti akkreditációra alkalmas. Az előakkreditációs ellenőrzésünket az uniós követelményeknek megfelelő módszerrel végeztük. Jelentéseink és ellenőri véleményünk alapján hozta meg a Nemzeti Programengedélyező a nemzeti akkreditációról szóló döntését és ezzel egyidejűleg a vonatkozó dokumentumokat megküldte az Európai Bizottságnak. A magyar intézményrendszer akkreditációjával kapcsolatos hivatalos határozatát az Európai Bizottság 2002. november 26-i dátummal hozta meg.

Az európai uniós csatlakozás közeledtével létrejött monitoring intézményi rendszert a kettősség jellemezte: egyrészt a Monitoring Vegyes Bizottság működésével megfelelt az európai uniós előírásoknak, másrészt működtek a hazai szabályozás szerinti - a PHARE, az ISPA és a SAPARD, továbbá az országos, a fejezeti és részben a regionális szintre kiépült - monitoring bizottságok. A támogatás felhasználást megfigyelő, értékelő és jelző rendszer - amelynek feladata a felhasználás folyamatos nyomon követése, a célelérés elősegítse - szervezeti és működési szabályai nincsenek összhangban a nemzetközi megállapodásokkal, ami a hazai monitoring bizottságok formális működéséhez vezetett. Az adatgyűjtő számítástechnikai rendszerek kialakítása, adattartalma az európai uniós, illetve hazai monitoring szabályozásnak megfelelt, a pénzügyi adatainak gyűjtése, elemzése megoldott, de az egyes rendszerek között átfedések tapasztalhatók, a rendszerek között sem adathordozón, sem hálózati úton adatcsere nem történt.

Az európai uniós erőforrások a Magyarország számára meghatározott monitoring feladatokkal összhangban voltak, azonban a hazai szabályozásban előírt feladatokhoz az erőforrások csak részben álltak rendelkezésre. A megtett monitoring intézkedések közvetlen eredménye, hogy az 1999. évi Nemzeti Program fel nem használt pénzeszközei a korábbi évekhez képest csökkentek. A teljesítménymérések tekintetében új követelmény az európai uniós módszertan elsajátítása, amelyben a célok, az eredmények és a hatások európai uniós jelzőszámokkal, azok figyelembevételével mérhetők, ami további feladatot jelent. A vizsgált időszakot követően, 2002 áprilisában a PHARE és az ISPA monitoring feladatok ellátására is vonatkozó nemzetközi megállapodások a hazai jogrendbe beépültek, megváltoztak az európai uniós támogatásokhoz kapcsolódó, a monitoringot is érintő hazai szabályozások, továbbá a csatlakozásig terjedő időszakra vonatkozó részletes tartalmi, szervezeti, személyi és pénzügyi munkaterv kidolgozását írták elő.

Az államhatár őrzése, védelme, valamint a határrendészeti feladatok tekintetében az EU-csatlakozáshoz megkezdett felkészülés, a Schengeni Egyezményben lefektetett alapelvek érvényesítése legkézzelfoghatóbb módon a határőrség feladatainak, szervezeteinek módosítási igényében jelent meg, amely egyaránt érintette a személyi állományt (erőteljes létszám csökkenés, sorozott állomány kiváltása hivatásos állománnyal) és a technikai eszközök összetételét. Az integrációs követelmények forrásszükséglete, a fejlesztések tapasztalt elhúzódására tekintettel a fejlesztési koncepciók racionalizálását, ennek alapján a határidőre végrehajtható és finanszírozható feladatok meghatározását tartottuk szükségesnek.

A szlovák-magyar együttműködéssel közösen - mindkét félnek juttatott PHARE és nemzeti források igénybevételével - újjáépített Mária Valéria híd beruházást a Szlovák Számvevőszékkel összehangoltan, párhuzamos ellenőrzés keretében vizsgáltuk. Tapasztalataink összességében kedvezőek voltak, megállapítottuk, hogy a projekt megvalósítási folyamatában a PHARE előírásokat és a FIDIC (Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége) feltételeit szigorúan betartották. A munkálatok a jóváhagyott dokumentáció szerint valósultak meg, a megkövetelt műszaki és gazdasági jellemző értékek betartása mellett. A környezetvédelem és a környező régiók fenntartható fejlődésének elveiből származó követelményeknek megfelelő beruházás határidőben fejeződött be, átadására határidő előtt került sor.

A tárcáknál a támogatások odaítélését a PHARE eljárási szabályoknak megfelelően végezték, ugyanakkor néhány eszközbeszerzésnél a hazai számviteli előírásoktól eltérő aktiválást, nyilvántartást tártunk fel, egyes esetekben helytelen szerződés-kiegészítési, illetve módosítási gyakorlatot folytattak. Ezek előfordulásának megelőzése érdekében az érintetteknek, a projektek megvalósításával kapcsolatos feladat- és hatáskörök, jogosultságok kellő mélységű szabályozottságának, valamint a monitoring, a külső és belső ellenőrzések összehangolásának jelentőségét hangsúlyoztuk. A projektekhez kapcsolódó - hazai forrásból finanszírozott - beruházásoknál tapasztalt számlázási szabálytalanságok ügyében az adóhatóság felé szignalizációval éltünk. Előfordult, hogy egyes PHARE programok nem kellő előkészítése miatt a vállalt kötelezettségek teljesítésére a határidőt közvetlenül megelőző időszakban került sor. Ezeknél pénzügyi szabálytalanságot nem tártunk fel, azonban a nemzetközi támogatások nyilvántartási rendszere tekintetében - a projektek nyomon követése, időarányos teljesítése érdekében - intézkedéseket tartottunk szükségesnek.

Az ISPA programok végrehajtására csak az előkészületek történtek meg, a szervezeti háttér kialakult, de működése nem volt szabályozott. Az éves keretlekötések ellenére kifizetések nem történtek, tekintettel arra, hogy a pénzügyi megállapodásban foglalt feltételek teljesítéséig a programok végrehajtása nem kezdődhet el.

2. Egészségügy

Az egészségüggyel kapcsolatos állami feladatokat az egészségügyről szóló törvény tartalmazza. Megalkotásakor - a törvény indoklása szerint - az volt a cél, hogy az egészségpolitika meghatározó, átfogó kérdéseiben következetes, konszenzusra törekvő, átlátható döntéshozatali rendszer alakuljon ki. A törvény előírta a Nemzeti Egészségfejlesztési Program kidolgozását, amelyet az Országgyűlés fogad el és négyévenként rendszeresen felülvizsgál. A törvény értelmében a Nemzeti Egészségfejlesztési Programnak tartalmaznia kell egyrészt a népegészségügyre vonatkozó hosszú távú célokat, feladatokat, másrészt az egészségügyi ellátások és ellátó rendszer, az egészségbiztosítási rendszer, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátás koncepcionális irányait és feladatait. A Nemzeti Egészségfejlesztési Program ilyen tartalommal mindeddig nem készült el.

A Kormány 2001-ben elfogadta a 2001-2010 közötti évekre szóló Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot, amely az Egészségfejlesztési Programban meghatározott tartalmi követelmények egy részét lefedi, de nem tartalmazza a közfinanszírozott egészségügyi ellátásokra (beleértve a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz ellátást is), az ellátórendszerre és a társadalombiztosítási finanszírozás módjára vonatkozó koncepciót. Ezek kidolgozása a Nemzeti Fejlesztési Terv egészségügyi ágazatra vonatkozó részeként folyamatban van. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program nem került az Országgyűlés elé, többletforrást a 2001. és 2002. évi költségvetésben nem rendeltek hozzá.

Az egészségügyi ágazat irányító tevékenységét értékelve megállapítható, hogy a szakmai területek szabályozásában, illetve a jogszabályok elkészítésében a tárca általában teljesítette az egészségügyről szóló törvényben, illetve az egészségügyi miniszter feladat és hatásköréről szóló kormányrendeletben előírt feladatokat. Megtörtént az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményrendszerének, az egészségügyi képzés, szakképzés rendszerének és követelményeinek, a kutatási tevékenység irányításának, a szakmai kamarák törvényességi felügyeletének szabályozása. Az egészségügy egyes kérdéseivel foglalkozó kormányhatározatokban előírt szabályozási feladatoknak kevés kivétellel eleget tettek.

Elmaradás elsődlegesen az egészségpolitikával összefüggő koncepcionális feladatok teljesítésénél van. Nem került a Kormány elé a szükségleteknek megfelelő, finanszírozható egészségügyi ellátórendszer, intézményi struktúra kialakítására vonatkozó koncepció, elmaradt az amortizáció kérdésének rendezése, az egészségügyi finanszírozás korszerűsítése. Az egészségügyi ellátórendszer kapacitásának szabályozására megalkották az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló törvényt, azonban a megyei szintű alku-mechanizmus keretében folyó "ágyszám-csökkenés" nem vezetett el a szükségletekhez jobban igazodó és finanszírozható ellátórendszer kialakulásához. Az 1991-ben elindított egészségügyi reform csak a háziorvosi ellátásban valósult meg teljes körűen. A szakellátás átalakítása szempontjából jelentős változásokat tartalmazó 2001. évi szabályozás hatása még nem érzékelhető.

Az egészségügyről szóló törvény - az európai normákat figyelembe véve - az állam felelőssége körében határozta meg a mentés, a vérellátás és a népegészségügyi feladatok ellátását. Mindhárom területen megtörtént a szakmai feladatok újradefiniálása, s egyidejűleg szervezeti átalakításokra került sor.

A vérellátás új rendszerének, szervezeti struktúrájának átalakítása a teljes körű jogi szabályozással együtt 2000. július 1-jével megvalósult. Forráshiány miatt elmaradás van az országosan egységes működéséhez szükséges informatikai rendszer létrehozásában.

Az ÁNTSZ szervezeti átalakítása is megtörtént, központi szerve az Országos Tisztiorvosi Hivatal 1998. január 1-jétől új feladat- és hatáskörrel rendelkezik. A két szervezet belső szabályozása még nem teljes körű, kiegészítése folyamatban van. Hiányolható, hogy a tárcánál egyik esetben sem készült előzetes megvalósítási ütemterv az átszervezéshez.

A sürgősségi betegellátás, ezen belül a mentés, fejlesztésére jelenleg sincs a felügyeleti szerv által elfogadott szakmai koncepció, bár a feladat - összhangban az EU követelményeivel - 1998-tól 2001-ig az egészségpolitika prioritásai között szerepelt. A sürgősségi betegellátás átalakításának részeként 2001-ben megtörtént az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet létrehozása a korábbi Országos Traumatológiai Intézet és a Mentőkórház összevonásával. Az új szervezet létrehozásával kapcsolatos alapítói feladatoknak a tárca nem tett eleget maradéktalanul. Az intézkedés hatását az ellátás színvonalára még korai lenne értékelni. Az Országos Mentőszolgálat működésével kapcsolatos célokat - a 15 percen belüli elérhetőséget - csak részlegesen sikerült teljesíteni.

Az egészségügy az állami újraelosztás egyik legjelentősebb, az egész társadalmat érintő ágazata. Hazánkban a lakosság egészségi állapota rosszabb, mint ami az ország helyzetéből következne. Az ágazattal kapcsolatos feszültségek oldása, az EU elvárásaihoz igazodás az egészségügy reformját igényli, amelynek fő területei az egészségfejlesztés, a közegészségügy és az ellátó rendszer átalakítása. Az utóbbi átalakításán belül a sürgősségi ellátás élvez elsőbbséget.

Bár ezeken a területeken - mint a pénzügyi ellenőrzés is bizonyítja - eredmények születtek, a finanszírozás reformjában nem történt előrelépés. Erre azért nem kerülhetett sor, mert - egyebek mellett - ez olyan, megoldásában konszenzust igénylő kérdések megoldását feltételezi és igényli, mint az önkormányzatok szerepe, a vagyon sorsa.

3. Környezetvédelem

A környezet- és természetvédelem államigazgatási irányítása, szakmai felügyelete a Környezetvédelmi Minisztérium feladata. A környezetvédelmi feladatok megvalósításához a fejezeti kiadásokon kívül más fejezetek (Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium), valamint az önkormányzatok forrásai is hozzájárultak.

A környezetvédelem területén az utóbbi időszakban tett (szervezeti és jogi szabályozás) intézkedések hatására az EU 2001-ben hazánk környezetvédelmi fejezetet érintő jogharmonizációs követelmények teljesítése terén elért eredményét pozitívnak minősítette és ideiglenesen lezárta a környezetvédelmi fejezet tárgyalását.

2002-ben több számvevőszéki vizsgálat érintette a környezetvédelmet, a Környezetvédelmi Minisztérium fejezet működésének ellenőrzéséről szóló ÁSZ jelentés szerint több szabályozási kérdésben sikerült előrelépni. A vizsgált időszak alatt az Országgyűlés elfogadta a Nemzeti Környezetvédelmi Programot (NKP), amely hat évre vonatkozó beavatkozási tervrendszert jelent, s a jelen környezeti problémáinak megoldását, és a jövő problémáinak megelőzését kell, hogy eredményezze, valamint megalkotta a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt. Ugyanakkor törvények végrehajtásához nélkülözhetetlen kormányzati és minisztériumi jogalkotási tevékenységnél lemaradás mutatkozott.

A környezetvédelem kormányzati kezelését tekintve jellemző, hogy az a költségvetési tervezési köriratban prioritásként nem szerepelt és a legfőbb tervezési elv az intézmények működőképességének fenntartása volt. A fejezeti kezelésű előirányzatok, valamint az intézmények felhalmozási előirányzatainak kialakítására a "maradvány elv" alapján került sor. A folyamatos működés pénzügyi fedezetét a tárca csak a Központi Környezetvédelmi Alap és a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat pénzeszközeinek igénybevétele mellett tudta biztosítani. A környezet- és természetvédelmi feladatok intézményi finanszírozása nem ellentétes ugyan a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat alapvető céljával, azonban - megállapításunk szerint - párhuzamos, nehezen átlátható feladat finanszírozásához vezetett.

A hulladékgazdálkodás területén a gyorsabb ütemű előrelépés nemcsak az ország környezeti állapotának fokozatos javítása érdekében szükséges, hanem az EU-csatlakozás egyik különösen fontos előfeltétele is. Az EU országjelentése is sürgetően vetette fel e tevékenység ellátása területén meglévő hiányosságok, problémák fokozatos felszámolását.

A helyi önkormányzatoknál a működőképességük megőrzése mellett a településeken továbbra is kiemelt feladatként jelent meg a lakossági kommunális ellátás javítása, melynek következtében javult a települések infrastrukturális ellátottsága. A környezetvédelemben meglévő lemaradás csökkentésére és az EU követelményekhez igazodóan a támogatási rendszer ösztönzi a szilárd és folyékony hulladékgyűjtési, ártalmatlanítási és hasznosítási beruházásokat. Az ország településein a szilárd hulladék EU követelményeknek megfelelő begyűjtése, kezelése területén terén csak lassú, fokozatos előrelépés tapasztalható. A begyűjtött szilárdhulladék mennyisége évente 3-4%-kal emelkedett. A szilárdhulladék gyűjtésbe bevont települések aránya 80%-ot ért el, miközben 604 település ellátatlan, ezek többségében 2000 fő alatti lakosságszámú települések. A fejlesztések eredményeként létrejött hulladéklerakó kapacitások közel fele a főváros tulajdonában van.

A szilárdhulladék gazdálkodási feladatok ellátását szabályozási, finanszírozási és szemléletbeli problémák egyaránt nehezítették. A feladatellátás törvényi szabályozása időben elhúzódott. A törvényekben megfogalmazott köztisztasági és szilárdhulladék gazdálkodási feladatok, jórészt a törvényalkotás késedelme miatt, még nem épültek be valamennyi önkormányzat gyakorlatába.

Az ellenőrzött szilárdhulladék lerakó telepek mintegy 30%-a felelt csak meg az EU környezetvédelmi direktíváiban meghatározott követelményrendszernek. Az összegyűjtött szilárd hulladékok közel 90%-át lerakással ártalmatlanítják, 5-7%-át elégetik és alig 1-2%-át hasznosítják újra. Nem történt lényeges előrelépés a szelektív hulladékgyűjtés területén, egyenlőre csak kísérleti bevezetésre került sor néhány településen. A szelektíven gyűjtött szilárd hulladékok mennyisége az összesen keletkezett éves hulladéknak az 1%-át sem éri el. Az önkormányzatok a szelektív gyűjtés műszaki és technikai feltételeit pénzügyi források hiányában nem alakították ki.

A szervezett gyűjtés megteremtésére, a hulladékgyűjtés korszerűsítésére, a szelektív hulladékgyűjtés fokozottabb ütemű bevezetésére, a hulladékhasznosításra, a szerves hulladékok komposztálására, a fővárosi égetőmű korszerűsítésére, a regionális hulladéklerakó telepek létesítésére, a régi lerakó telepek rekultiválására 2001-2008. évek közötti időszakban számítások szerint mintegy 140 milliárd forintra van szükség.

Önálló jelentésben foglalkoztunk a nyugat-dunántúli környezetvédelmi beruházásokkal. Az Osztrák Köztársaság 1996-tól támogatást nyújtott Magyarország nyugati határvidékén fekvő városainak olyan energiakoncepciók kidolgozásához, amelyek Ausztria számára környezeti szempontból kedvezőbb helyzetet eredményezhetnek. A program 1996-2000 között öt magyar város (Szombathely, Sopron, Körmend, Mosonmagyaróvár és Csorna), köztük a szombathelyi FALCO Rt. 7 projektjét támogatta. A projektek döntően az érintett városok környezetvédelmi feladatait, az energiafelhasználás optimalizálását, korszerűsítését, valamint a javasolt beruházások megvalósíthatósági tanulmányát foglalták magukban.

Bár a városok környezeti javulását célzó marketing és kommunikációs jellegű javaslatok végrehajtásához szükséges forrásokat az önkormányzatok nem tudták biztosítani, de a koncepciókra fordított osztrák támogatás hasznosulását jelzi a beruházások megvalósításával elért energia- és pénzmegtakarítás, valamint a levegő minőségének a javulása.

4. Közoktatás

Az ország jövője, fejlődése, versenyképessége szempontjából meghatározó állampolgárai megalapozott és hasznosítható tudásszintjének folyamatos növelése. E követelményeknek megfelelni kívánó oktatási rendszernek lépést kell tartania a tudományok fejlődésével és meg kell felelnie a technikai és szakmai kihívásoknak. Ebben az alapképzésnek, az általános iskolai oktatás minőségének is kitüntetett szerepe van.

Az elmúlt évtizedben a magyar közoktatási rendszerben a legtöbb kritika a szolgáltatás minőségét érte. Ahhoz azonban, hogy az oktatásban a minőséggel kapcsolatos elvárások, követelmények teljesüljenek, a célok pontos meghatározására, a megvalósításukat segítő feladatok kijelölésére, s az e feladatok végrehajtását biztosító feltételek számbavételére és megteremtésére van szükség. Mindennek gondjai az ÁSZ vizsgálataiban sajátos pénzügyi-gazdasági tükörként jelentek meg.

A helyi önkormányzatok jóléti feladatain belül közel 40%-os részarányt képvisel a közoktatás. A 2001. évi 524 milliárd forint oktatásra fordított kiadásból 3%-os nagyságrend célzottan az oktatás minőségét szolgálta pedagógiai szakmai szolgáltatások és szakértők igénybevételével. Bár az 1998. évi kormányprogram közoktatási fejezete kiemelt feladatnak tekintette az oktatás minőségének javítását, minőségbiztosításának kialakítását, ennek ellenére nem készült olyan hosszú távú terv-stratégia ami meghatározná a feladat megvalósításának eszközrendszerét kockázati tényezőit és forrásszükségletét. A közoktatási törvény módosításával az iskolák közötti minőségi különbségek csökkentésének szándékával a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek közé - azok tapasztalatainak értékelése nélkül - beépült a kerettanterv.

A megyei oktatási fejlesztési tervek felülvizsgálatát előíró törvénymódosítás csak korlátozottan valósult meg, mert a települési önkormányzatok ehhez nem szolgáltattak megfelelő adatokat. Az elkészült megyei fejlesztési tervek ennek következtében hiányosak, esetenként ellentmondásosak és nem szabályozzák az önkormányzatok együttműködését, az információáramlás rendjét.

Az elmúlt években némileg javultak az oktatás személyi feltételei, bár a kistelepüléseken feszültségek jelentkeznek. A vizsgált körben a létszámfeltételek biztosítottak voltak, a városokban számottevően, de a községekben is némileg javult a szakos ellátottság. Ez nem mondható el a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében, ahol csak a pedagógusok más településekkel közös foglalkoztatása, vagy a társulás segíthetne a problémák megoldásában.

Kedvezően értékelhető, hogy az önkormányzatok között a fenntartói feladatokra létrehozott társulások mellett illetve attól függetlenül több kistérségi együttműködés jött létre igazgatási és közoktatási szakmai feladatokra egyaránt.

Nem következett be továbbra sem számottevő javulás az oktatás tárgyi feltételeiben. Az iskolaépületek fele nem felel meg az előírásoknak, a taneszközökkel felszerelésekkel való ellátottság messze elmarad a követelményektől. Gondot okoz, hogy a pénzügyi információs rendszer önmagában nem teszi lehetővé az általános iskolai oktatás ráfordításainak elkülönített számbavételét.

A megyei közoktatási közalapítványok nem bizonyultak kellően hatékony eszköznek a helyi feladatok finanszírozásában. Egyrészt nem tudtak államháztartáson kívüli forrásokat mozgósítani, másrészt a költségvetési törvényben meghatározott felhasználási célok miatt háttérbe szorult a támogatás megyei fejlesztési tervnek megfelelő felhasználása.

A közoktatási törvény módosítása minden intézmény számára kötelezően előírja a helyi minőségbiztosítási rendszer kiépítését. Ennek elősegítésére beindult a Comenius 2000 közoktatási minőségbiztosítási program. A mérés-értékelés rendszerének működéséről még nem beszélhetünk, de kiépítése megkezdődött.

5. Foglalkoztatás

A közszolgáltatási feladatokat illetően az elmúlt években a legtöbb teendő a szociális ellátás területén mutatkozott. A helyi önkormányzatok a szociálisan rászorulók körében jelenleg közel egymillió fő segélyezését látják el. A segélyezési rendszer kiterjed azokra a lakossági csoportokra, amelyek munka által szerzett vagy biztosítási elven járó, a megélhetéshez szükséges jövedelemmel nem rendelkeznek, a hátrányos helyzetű családokban élő gyermekekre, krízis helyzetbe kerültekre egyaránt. A szociális tevékenységet illetően az önkormányzatok munkájában az előző évekhez viszonyítva hangsúlyeltolódások történtek, bővültek a munkanélküliekkel kapcsolatos feladataik.

Az önkormányzatok kezdettől fontos szerepet játszanak a foglalkoztatási helyzet befolyásolásában. Az 1991-től hatályos, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény rendelkezései alapján részben az álláskereséshez, vállalkozóvá váláshoz kapcsolódóan munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtanak, másrészt közvetlenül részt vesznek a foglalkoztatásban.

2000 májusától megszűnt a munkanélküli jövedelempótló támogatás megállapítása, az érintett körre a munkanélküli ellátásból kikerültek rendszeres szociális segélyezése vált általánossá. Vizsgálati tapasztalataink szerint a lakossági támogatások körében a munkanélküli ellátások rendszerének változásával összefüggésben 2001-ben a munkanélküli járadékra jogosultak száma csökkent és egyidejűleg nőtt a rendszeres szociális segélyben részesülők száma. A szociális ellátó rendszerben a szabályozás-változtatásokkal összhangban jelentősen emelkedett a rendszeres szociális segélyezésre jogot szerző aktív korú, nem foglalkoztatottak létszáma. A szociális törvény a rendszeres szociális segély nyújtásának feltételeként az önkormányzatot legalább 30 munkanap közfoglalkoztatás (közhasznú, közcélú munkavégzés és közmunkaprogram keretében végzett munka) megszervezésére kötelezte. A három támogatási forma működésének célszerűségéről, eredményességéről differenciáltak a tapasztalatok.

Az önkormányzatok a foglalkoztatási formák közül előnyben részesítették a közhasznú foglalkoztatást, elsősorban annak többéves múltra visszatekintő gyakorlata, valamint az önkormányzatot tehermentesítő munkaerőpiaci szervezet szakértő közreműködése miatt.

A 2000 májusától induló közcélú foglalkoztatás kiszélesítette az önkormányzatok eszköztárát a helyi foglalkoztatási gondok kezelésében. Mivel a kiadásokat teljes egészében fedezni képes költségvetési támogatáshoz való hozzájutás feltételei a közhasznú és a közmunkaprogramhoz képest lényegesen könnyebbek, rugalmasabbak voltak, az önkormányzatoknak jó esélyt teremtett a munkanélküliség következményeinek enyhítésére. Ennek megvalósulására azonban összességében nem a törvényalkotói szándék szerint, a rendelkezésre álló támogatások legeredményesebb felhasználásával került sor. A közcélú munkák támogatásának rendszere - a felhasználási szabályok egyértelmű megfogalmazásának hiányával párosulva - csak részben érte el célját, mivel az régiónként, megyénként, de még az egyes kistérségek és önkormányzatok szintjén is jelentősen eltérően működött. Sem a foglalkoztatottsági helyzet, sem az erősen differenciált helyi munkanélküliség javításában nem tudott átütő sikereket hozni, tartós megoldások esélyével járó foglalkoztatást kínálni.

A három vizsgált foglalkoztatási forma közül a kormányzati szándékoknak és a társadalmi elvárásoknak leginkább a közmunkaprogramok feleltek meg. A pályázati rendszerben működő támogatási forma biztosította a konkrét, értékteremtő foglalkoztatás programszerű tervezését, számonkérését, értékelhetőségét és ellenőrzését, a minimum száz fő foglalkoztatása révén jól szolgálta a regionális és kistérségi szerveződések megerősödését.

Összességében véve az ellenőrzési tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a közfoglalkoztatások támogatási eszközrendszerének működése, az e területre irányuló költségvetési eszközök felhasználásának célszerűsége és eredményessége nem megfelelő. Ennek következtében indokolt, a jelenleg három csatornán át áramoltatott foglalkoztatási támogatás rendszerének megváltoztatása. Ez a közcélú munkavégzés támogatásának jelenlegi formájában való megszűnését jelentené, s annak foglalkoztatásban betöltött szerepét a szervezeti kereteiben már begyakorlott, de működési feltételeiben szigorításra szoruló közhasznú foglalkoztatás venné át. Ezzel egyidejűleg a közhasznú foglalkoztatás támogatási keretén belül célszerű növelni az értékteremtő jellegű, programszerűen, pályázati jelleggel működő források arányát, valamint bővíteni szükséges a közmunkaprogramokra szánt támogatások összegét.

6. Nonprofit szervezetek

A nonprofit szervezetek megváltozott társadalmi jelentőségére, gazdasági súlyára jellemző, hogy a működő szervezetek száma eléri az 50 ezret, valamint költségvetési támogatásuk mértéke dinamikusan nő (2001-ben közel 200 milliárd forint). Erre is figyelemmel ellenőrizte 2002-ben az ÁSZ a közalapítványoknak, alapítványoknak, társadalmi szervezeteknek és köztestületeknek 1998-2001. években juttatott nem normatív központi költségvetési támogatás felhasználását.

A közalapítványok, alapítványok esetében az elmúlt négy évben évente 1000-1600 közalapítvány, illetve alapítvány kapott a központi költségvetésből - évente növekvő ütemben a négy év alatt összesen közel 80 milliárd Ft összegben - nem normatív támogatást, amelynek 80%-ról az Országgyűlés döntött, a (köz)alapítványok nevének és általában a támogatás céljának megjelölésével.

A minisztériumok a fejezeti kezelésű előirányzataik terhére adott támogatásaik 16%-át a pályázati út mellőzésével ítélték oda, és az éves költségvetési törvények előírásával ellentétesen - az ellenőrzött esetek csaknem negyedrészében - nem közhasznú alapítványoknak is adtak támogatást. Négy minisztérium az államháztartási törvény előírásait megszegve 7 esetben olyan alapítványnak is adott támogatást, amelynek 60 napot meghaladó köztartozása volt. A minisztériumok a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerződéskötési kötelezettségre vonatkozó előírását megszegve mintegy 13 milliárd Ft támogatás felhasználására nem kötöttek szerződést. A megkötött szerződések teljesítését a minisztériumok kevesebb, mint fele ellenőrizte a helyszínen, az adott támogatások alig 10%-ára kiterjedően.

Az állami támogatások felhasználásához a minisztériumok összesen 800 millió forint saját forrás bevonását írták elő, ez azt jelzi, hogy a közhasznú feladatok ellátásában az államháztartáson kívüli forrásokat nem sikerült mobilizálni.

A közpénzek felhasználásának, átláthatóságának egyik - törvényekben előírt - feltétele a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása. Ennek azonban sem a minisztériumok, sem az ellenőrzött (köz)alapítványok nem tettek maradéktalanul eleget, mivel a minisztériumok fele csak a támogatási lehetőségek egy részét hozta előzetesen nyilvánosságra, 4 minisztérium egyet sem, a közhasznú, vagy kiemelten közhasznú (köz)alapítványoknak pedig több mint egyhatoda nem hozta nyilvánosságra gazdálkodásának legfontosabb adatait, közöttük 2 a Kormány által alapított közalapítvány volt.

A (köz)alapítványoknak adott központi költségvetési támogatások odaítélése, elszámoltatása és felhasználása során feltárt törvénysértések, illetve eljárási hibák, a törvényi szabályozások hiányossága, a minisztériumok és a kuratóriumok jogkövető magatartásának hiánya miatt az ÁSZ az átlagosat meghaladó számú és részletezettségű feladat elvégzésére tett javaslatot.

A társadalmi szervezetek, köztestületek támogatásának összege a nonprofit szervezetek költségvetési juttatásának mintegy egyötödét tette ki.

Az elosztási rendszerben nem érvényesült kellő módon az államháztartási törvényben megfogalmazott alapelvek közül a teljesség, az egységesség, az áttekinthetőség és a nyilvánosság követelménye. A teljesség követelményének hiányára utalt, hogy a pénzügyi információs rendszerben nem volt megállapítható pontosan a társadalmi szervezetek, köztestületek központi költségvetési támogatásának mértéke. A társadalmi szervezetek, köztestületek központi költségvetési támogatásáról nem álltak rendelkezésre megfelelő mélységű és bontású költségvetési adatok, csak becsülni lehetett a támogatás összegét.

A központi költségvetési támogatások 93%-a a minisztériumok, 7%-a az elkülönített állami pénzalapok döntési hatáskörében, míg az Országgyűlés bizottságainak javaslatai alapján 0,3%-a került elosztásra. A központi támogatások 80%-ának elosztása 1998-2001 közötti időszakban egyedi döntések alapján történt.

A jelenlegi pénzelosztási rendszerben nem különült el az állami közfeladatok és nem állami tevékenységek finanszírozása. Nem készült felmérés az átvállalt állami feladatok finanszírozási igényéről.

Az éves költségvetési törvényekben címzett támogatásban részesülő szervezetek száma - a négy év viszonylatában - 22-26 között volt, így átlagosan évente 1000 szervezet közül mindössze 1 részesült ebben a támogatási formában.

A nem címzett támogatások elosztása a vizsgált időszakban pályázati úton és egyedi elbírálás alapján történt. Az 1998-2001 között a szervezetek 80%-a pályázat útján nyerte el támogatását, azonban e támogatások összege mindössze 20%-át jelentette a fejezeti hatáskörű döntésekkel adott támogatásoknak.

A pályázati támogatások rendszere nem egységes, minisztériumonként és pályázati kiírásonként változó tartalmú volt. A pályázatot kiírók nem mindig tartották be az elbírálási, finanszírozási határidőket, ami pénzügyi nehézséget okozott a felhasználóknál.

4. Az ellenőrzések hasznosítása

Az ÁSZ munkája iránti figyelem erősödése évről-évre tapasztalható. A számvevőszéki tevékenység megkezdését követő években elsősorban az ellenőrzési jelentésekben rendszerezett, helyzetfeltáró információk iránt volt fokozott az érdeklődés. Az ezt követő időszakot az jellemezte, hogy egyre több, a hibák megelőzését szolgáló, a működést jobbító ajánlásunk épült be az államháztartás szabályozó rendszerébe és az állami élet irányításába. E máig tartó folyamat jelzi számunkra, hogy a demokratikus intézményrendszer, az ország közvéleménye számít az intézmény munkájára.

Amint azt az ÁSZ 2001. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról hozott 69/2002. (X. 4.) határozatában is megerősítette, az Országgyűlés fontosnak tartja, hogy a vizsgálatok megállapításainak hasznosulását az ÁSZ, a kialakult gyakorlatot követve, fokozott figyelemmel kísérje, és éves beszámolója keretében adjon erről értékelést is tartalmazó tájékoztatást.

1. A javaslatok érvényesülése az Országgyűlés szintjén

Az Országgyűlés a 2001. évi zárszámadási törvény megalkotásakor a számvevőszéki javaslatok alapján fogadta el az önkormányzatok visszafizetési és pótlólagos támogatási igényeit, valamint az államháztartási törvény módosítását. A módosítások a belső ellenőrzés rendszerére, az előzetes ellenőrzések rendszerének pontosítására, a felügyeleti költségvetési ellenőrzés bevonásával a beszámolók szabályszerűségét minősítő ellenőrzések fokozatos teljes körűvé tételére irányultak.

A Kulturális és sajtó bizottság határozati javaslatát elfogadva az Országgyűlés az MTI Rt. 1997-2001 közötti, évenkénti beszámolói tárgyalásakor az ÁSZ jelentés javaslatai alapján a szervezet módosított mérleg- és eredmény-kimutatását hagyta jóvá, valamint a részvénytársaság hatékonyabb működése, tulajdonosi irányítása, ellenőrzése érdekében a működési folyamat átfogó tulajdonosi felülvizsgálatát és a jogi szabályozás áttekintését határozta el.

Többszöri javaslatunk nyomán 2003-tól módosult az SZJA központi költségvetés és helyi önkormányzatok közötti megosztása. A minden települési önkormányzatot feltétel nélkül megillető - elvileg szabad felhasználású - hányad az eddigi 5%-ról 10%-ra nőtt. Növeli az önkormányzatok bevételeit az is, hogy az általuk beszedett gépjárműadó teljes összege helyben marad.

Javaslatainkkal összhangban 2003-ban tovább szigorodnak a tartósan működésképtelen önkormányzatoknak juttatott támogatás igénybevételének és elszámolásának feltételei.

A 2003. évi költségvetési törvénybe központosított jogcímként került be a belső ellenőrzési társulások működtetésének költségvetésből történő ösztönzésére, támogatására vonatkozó számvevőszéki javaslat.

A 2003. évi költségvetés tovább pontosította a címzett-és céltámogatással megvalósítható fejlesztések körét és a támogatások igénybevételének feltételeit. A kiemelten támogatott szennyvízelvezetés- és tisztítás mellett hangsúlyt kapott a kórházi fekvőbeteg ellátás, a szociális, közoktatási és kulturális feladatok tárgyi feltételeinek megteremtése.

Javaslatunkra 2002-től előrelépés történt az ÁFA levonási jog érvényesítésének gyakorlatában is. A céltámogatások segítségével megvalósuló közös szennyvízközmű beruházásoknál 2001-ben is bizonytalanságot okozott az önkormányzatok számára az ÁFA levonási jog érvényesítése. A szabályozás-módosítással a központi támogatás címzettje a beruházás megvalósítása időszakában nem változhat, és csak a támogatás címzettje (gesztor önkormányzat) nyújthatja be a teljesítést igazoló, kiegyenlítetlen, felülvizsgált és igazolt számlát a pénzintézethez.

Az illetékhivatali tevékenységre vonatkozó vizsgálat tapasztalatai alapján a költségvetési törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások érintik az illetékhivatalok működtetésével kapcsolatos kiadások viselésének szabályait. Megszűnik a fővárosi, megyei illetékhivatalok által beszedett bevételből a felmerült kiadások - a megyék és főváros közötti újraelosztást megelőző - levonhatósága, a kiadásoknak ily módon történő "megosztása". Az intézkedés nagyobb érdekeltséget teremt ezáltal az illetékek beszedésével kapcsolatos kiadások viselésében, a költségtakarékos intézkedések kidolgozásában. Ezzel egyidejűleg 70%-ról 65%-ra csökkent a kincstárhoz utalandó hányad, amelynek kétharmada egyenlő összegben, egyharmada lakosságszám arányában illeti meg a fővárosi, megyei önkormányzatokat, a kincstári felosztást követően.

Elmozdulás történt a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek sok éve vitatott megosztásának szabályozásában. A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításával az Országgyűlés eleget tett az Alkotmánybíróság határozatban előírt jogalkotási kötelezettségének. A törvény tartalmazza a forrásmegosztás elveit, kereteit, de a megosztásra vonatkozó részletes szabályozást (a forrásmegosztás normatív módszereit), valamint a számítások során figyelembe veendő feladatokat külön, később megalkotandó törvényben kívánják meghatározni.

Előrelépés tapasztalható az ÁSZ által évek óta szorgalmazott, a helyi önkormányzatok zárszámadásához csatolandó vagyonkimutatás tartalmának egyértelmű meghatározását illetően is. Az Ötv. módosítására benyújtott törvényjavaslat előirányozza a vagyonkimutatás tartalmának külön jogszabályi meghatározását.

A helyi önkormányzatokat megillető hozzájárulások és támogatások összege egyezőségének biztosítására megoldást jelenthet, hogy (a zárszámadási törvény és a helyi önkormányzati beszámolók összesített adatai között) az Áht. 2002. január 1-jétől az Államháztartási Hivatalok és a Területi Államháztartási Hivatalok feladatává teszi a helyi önkormányzatok központi költségvetésből származó, a Belügyminisztérium fejezetben szereplő támogatások, hozzájárulások év végi elszámolása szabályszerűségi felülvizsgálatát.

A közcélú foglalkoztatási támogatás felhasználásának hatékonyságát többször kifogásoltuk az elmúlt években. 2003-tól az első félévi támogatás felhasználásának függvényében mód nyílik a források átcsoportosítására, hiány esetén pedig igénybe vehető a munkaerőpiaci tartalék.

2. A javaslatok érvényesülése kormányzati szinten

A számvevőszéki vizsgálatok során tett ajánlások, javaslatok hasznosításának nyomon követése érdekében a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az ÁSZ 2002-ben is tájékoztatást kért a minisztériumok vezetőitől az éves ellenőrzések kapcsán tett ajánlások hasznosulásáról. A megkeresésnek az érintettek eleget tettek.

Ez a tájékoztatás azért is fontos információ az ÁSZ számára, mert a számvevőszéki javaslatok figyelembevételére - a törvényesség helyreállítására irányuló jogi realizálás kezdeményezésén túl - nincs általános érvényű törvényi előírás. A célszerűségi és eredményességi követelményekre irányuló ajánlások figyelembevétele nem kötelező, az érintettek belátásán múlik, ezért az ÁSZ részéről kiemelt fontosságú az a törekvés, hogy az ellenőrzöttek már a vizsgálat lefolytatása során fogadják el a megállapításokat és az ezekből következő javító szándékú javaslatokat.

Az ÁSZ 2002-ben a vizsgálatok alapján szám szerint 237 ajánlást fogalmazott meg a fejezetek számára, ezek 30%-a jogszabály módosítást igénylő javaslat.

A minisztériumok többségében konkrét, részletes választ adtak a felvetett problémák megoldási lehetőségeiről, a kezdeményezett jogszabály változtatásokról, a megtett, illetve a folyamatban lévő intézkedésekről. A törvényességi, szabályszerűségi problémák megoldására irányuló javaslatokra 4 minisztériumnál intézkedési terv készült. Az ajánlásokra megfogalmazott válaszok szerint a javaslatok mintegy 43%-a már konkrét intézkedésekkel illetve jogszabály módosítással megvalósult. Közel azonos arányt (42%) képviselnek azok az ajánlások, amelyek előkészítés alatt állnak, folyamatban vannak, illetve megvalósításuk más jogszabály változtatásának függvénye. A megvalósított, illetve a konkrét intézkedéseket kiváltó javaslatok aránya emelkedett az elmúlt évhez képest.

A fennmaradó javaslatokra vonatkozóan (15%) eredményes intézkedésről nem lehet számot adni. A miniszterek tájékoztatása szerint egyes javaslatokra nem történt intézkedés, illetve a javaslatokat célszerűségi, hatásköri szempontból nem tartották indokoltnak (többségében a PM), több javaslatra a miniszteri válaszok nem tértek ki.

Az előző évekhez hasonlóan előfordult, hogy az éves beszámoló összeállításához megkért tájékoztatás kapcsán a választ adók utólag kétségbe vonták a korábban lefolytatott egyeztetés során a minisztérium (a miniszter) által elfogadott javaslatok célszerűségét. (Így például utólag indokolatlannak minősítették a 2001. évi zárszámadási törvényjavaslathoz kapcsolódóan az APEH illetékességi körébe tartozó ÁFA bevételek megbontására, valamint a jövedéki és fogyasztási adó külön alcímeken történő tervezésére, az elkülönített állami pénzalapok bevételi többletéről, illetve hiányáról való rendelkezésre, az illetéktörvény illetékelőlegek egyszerűsített eljárás keretében történő megállapítása tekintetében való módosítására irányuló javaslatokat.) Ezekben az esetekben az ÁSZ csak akkor tudna azonosulni a korábbiaktól eltérő állásfoglalással, észrevétellel, ha az kormányzati döntés vagy a körülmények megváltozásának eredménye lenne.

A 2001. évi zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentésben az ÁSZ minden fejezet vezetőjét érintő ajánlásokat fogalmazott meg. Az alapvetően szabályszerűségi és belső szabályozási követelmények teljesítésére irányuló javaslatok (intézmények és saját alapítású gazdasági társaságok alapító okiratainak, gazdálkodási pénzügyi és számviteli szabályzatainak felülvizsgálata, aktualizálása, vezetői és munkafolyamatba épített ellenőrzések megvalósítása, hatékonyabbá tétele, zárszámadási adategyeztetések teljesítése) eredményes megvalósulása - a miniszterek tájékoztatása szerint - a következő évi zárszámadási jelentések megbízhatóságát segíti elő.

Az ÁSZ a válaszlevelekben közölt intézkedések végrehajtását ellenőrzései során figyelemmel kíséri, a jelentésekben ezek megvalósulására kitér. A legfontosabb ÁSZ ajánlásokat és az ezekre adott válaszokat az 5. sz. melléklet foglalja össze.

A számvevőszéki javaslatok megvalósítása több-kevesebb időbeli eltéréssel történhet meg, a jogalkotói munka időigényéből adódóan. A következőkben néhány, a Kormány hatáskörében történt, hasznosítást mutatunk be.

A plenáris ülés napirendjéhez kapcsolódóan tárgyalta meg a Gazdasági bizottság a települési önkormányzatok szilárd hulladék-gazdálkodási feladatai ellátásának ellenőrzéséről szóló ÁSZ jelentést. A Kormány előterjesztésében figyelembe vette a jelentés megállapításait, tapasztalatait.

A 249/2000. (XII. 24) Korm. rendelet 2002. január 1-jétől hatályos módosításával javaslatunkra a könyvvizsgálatra kötelezett önkormányzatok köre összhangba került az Ötv. 92/A. §-ában foglaltakkal az ÁSZ részére megküldendő dokumentumok körét illetően.

A Belügyminisztérium fejezet működésének ellenőrzését követően a Kormány részére megfogalmazott javaslatunk alapján - a tárca kezdeményezésére - a Kormány 150/2002. (VII. 2.) Korm. rendelettel módosította a Belügyminiszter feladat és hatásköréről szóló kormányrendeletet.

A NATO Biztonsági Beruházás Programja (NSIP) keretében Magyarországon megvalósuló fejlesztések ellenőrzésének ajánlása nyomán a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezése alapján a Kormány 2002-ben kiadta az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási Programja keretében kiírásra kerülő pályázatokon való részvételi jogosultság feltételeiről, a jogosultság megszerzésével kapcsolatos eljárás szabályairól és az eljáró szervezetről szóló 164/2002. (VIII. 2.) Korm. rendeletet.

3. A javaslatok érvényesülése a vizsgált szervezeteknél

Az ÁSZ minden esetben értékeli korábbi ellenőrzései megállapításainak, javaslatainak hasznosulását, a tervezett és tett intézkedések végrehajtását. Különösen nagy hangsúlyt helyeztünk a költségvetési fejezeteknél végzett átfogó ellenőrzések során a belső kontroll mechanizmusok működésének erősítését - így az ellenőrzési kockázat csökkentését - szolgáló ajánlásaink realizálására.

Az ellenőrzött szervezetek tevékenységük során törekedtek a feltárt szabálytalanságok, hibák, hiányosságok felszámolására. Az ennek érdekében tett intézkedéseik kedvező hatásai a tevékenységek, a működés szabályozottságának, a gazdálkodás színvonalának javulásában tükröződtek. Ugyanakkor az intézkedési tervben visszajelzett feladatokat nem mindenütt hajtották végre teljes körűen, illetve az előirányzott ütemezés szerint. Volt rá példa, hogy a kitűzött határidőn túl, a következő számvevőszéki ellenőrzést követően hajtották végre a tervezett intézkedést.

Korábbi javaslataink egy része a vizsgált területet érintő feladat és/vagy szervezeti változás miatt okafogyottá vált, illetve hasznosítása nem volt követhető.

A 2002. évi ellenőrzéseink alapján tett ajánlásainkra az ellenőrzött szervezetek általában részletes intézkedési tervet készítettek, melyeket megállapításainkkal összhangban lévőnek, a hibák, hiányosságok megszüntetésére alkalmasnak ítéltük. Kivételt képezett, hogy a nyugat-dunántúli környezetvédelmi beruházások ellenőrzésénél - a beruházásokra, különösen a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok betartására, a beruházások dokumentációjának kezelésére vonatkozó - javaslatainkra az érintett polgármesterek nem reagáltak.

A helyi önkormányzatok az ellenőrzések során tett javaslatokat elfogadták, a megállapítások megalapozottságát nem vitatták. Az ellenőrzött önkormányzatok 2/3-a készített a feltárt hiányosságok felszámolása érdekében megfelelő intézkedési tervet, amelyet tájékoztatásul megküldtek az ÁSZ részére.

4. Büntető feljelentések, közérdekű bejelentések

Az ÁSZ 2002-ben 12 helyszíni vizsgálata nyomán kezdeményezett büntető eljárást. Mindegyik esetben megindult a nyomozás. A 12 feljelentés tartalmát jellemzi, hogy 11 esetben fordult elő számviteli fegyelem megsértése, 2 esetben jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, 2 esetben hűtlen kezelés, 1 esetben magánokirat hamisítás és 1 esetben sikkasztás volt az alapos gyanú tárgya. A vizsgálati jelentéseinkben feltárt tényállások jellemzően nem nagyobb léptékű, összetett korrupciós jellegű bűncselekményeket takartak, hanem a pénzügyi és vagyoni eszközökkel történő gazdálkodás tartalmi és formai hiányosságaira utalnak. A 12 feljelentés 12 kis- vagy közepes nagyságú községi önkormányzatra vonatkozott, amelyből az a következtetés is levonható, hogy a kisebb önkormányzatoknál különféle okokból adódóan visszatérő gond a gazdálkodási fegyelem be nem tartása.

A 12 feljelentés személy szerint 22 gyanúsítottat érintett (polgármester, jegyző, gazdálkodási előadó, pénztáros).

Az 1990-től számított halmozott adataink szerint 2002-vel bezárólag összesen 40 vizsgálat alapján került sor bűntető eljárás kezdeményezésére, esetenként több jogcímen 105 (89 ismert, 16 ismeretlen) személy ellen.

A fejezeti és egyéb vizsgálatok a helyi önkormányzatok ellenőrzéseihez képest rendszerint bonyolultabb feladatot jelentenek, melyeknél nem könnyű a gazdálkodási hiányosságok információkkal, dokumentumokkal való alátámasztása. Ezekben az ügyekben nyilvánossá vált jelentéseink hozzájárultak ahhoz, hogy a felügyeleti szervek, illetve más erre hivatott szervek meghozzák a szükséges szervezeti és személyi intézkedéseket a gazdálkodási fegyelem helyreállítása érdekében. Nem egyszer a felügyeleti, vagy belső ellenőrzés adataival kiegészítve a bűntető jogi felelősséget is érvényesítették a számvevőszéki vizsgálat adataira támaszkodva.

Az ÁSZ által feltárt szabálytalanságok túlnyomó része a fegyelmi vétség kategóriájába tartozik. A fegyelmi felelősség érvényesítését nagymértékben gátolja, hogy noha a számvevőszéki törvény szerint az ÁSZ-nak van lehetősége munkajogi felelősségre vonást kezdeményezni, azonban a számvevőszéki törvény, és más jogszabály sem tartalmaz arra nézve kötelezést a vizsgált szervnek, hogy az ÁSZ kezdeményezése alapján fegyelmileg kivizsgálja az ügyeket. Előrelépést jelenthetne e téren, ha a számvevőszéki törvény az ügyészségi törvényhez hasonlóan kötelezést írna elő a munkáltatónak arra nézve, hogy az ÁSZ kezdeményezése alapján köteles a fegyelmi eljárást megindítani.

A büntetőjogi felelősséget minden olyan esetben felvetjük, amikor a vizsgálati megállapítások és az ÁSZ jogi apparátusának szakvéleménye szerint a bűncselekmény alapos gyanúja fennáll. A nyomozó hatóságokkal kialakított munkakapcsolatunkat kedvezően befolyásolta az, hogy az ÁSZ elnöke és magasabb vezetői rendszeres és folyamatos szakmai kapcsolatokat tartanak fenn az ügyészség vezetőivel és a különböző nyomozó hatóságok magasabb vezetőivel. Ez is közrejátszott abban, hogy egyes, általunk különösen fontosnak tartott ügyekben fokozott ügyészi felügyelet mellett folytassák le a nyomozást.

Az ügyészség és a rendőrség számos esetben fordulnak hozzánk olyan ügyekben, melyekben más tett feljelentést, és ilyenkor a tényállás tisztázásához igénybe veszik ellenőrzési tapasztalatainkat. Vizsgálati jelentéseinket természetesen akár több évre visszamenőleg is rendelkezésre bocsátjuk a hatóságoknak.

A 2001. évi tevékenységünkről szóló jelentésünkben már utaltunk arra, hogy az eljárási szabályok szerint az igazságszolgáltatás szervei nem kötelesek visszajelzést adni az általunk kezdeményezett eljárások helyzetéről, illetve befejezéséről. Felvetettük annak szükségességét, hogy az ÁSZ kapjon tájékoztatást az általa kezdeményezett bűntető eljárások előrehaladásáról. A helyzet ebben még nem változott. Az ÁSZ továbbra sem rendelkezik információkkal az általa korábban kezdeményezett eljárások eredményeiről. Ezért ismételten felvetjük a vonatkozó bűntető eljárási szabályok módosításának igényét.

Javaslataink megalapozottságát azáltal tudnánk erősíteni, ha tapasztalatokkal rendelkeznénk arról, hogy az igazságszolgáltatás az államháztartás körében felvetett személyi felelősség terén milyen ítélkezési gyakorlatot alakít ki. Ezen a téren ugyanis nincs egységes szemlélet.

Ezt több eset is alátámasztja, így például az Országos Örmény Önkormányzattal kapcsolatos 2001-es feljelentésünk alapján indult eljárás ügyészségi szakban azért került megszűntetésre, mert úgy ítélte meg az ügyészség, hogy a testületi felelősség és az önkormányzat elnökének felelőssége szabályozatlan a kisebbségi önkormányzatok esetében. Visszatérő vizsgálataink esetén javaslatokat kívánunk tenni arra is, hogy a szabályozás a személyi felelősség kérdését egyértelműbbé tegye.

A problémákat részben oldja, az egységes elbírálást segíti, hogy a Legfelsőbb Bíróság és az ÁSZ vezetése közti együttműködés nyomán az ÁSZ rendszeresen tájékoztatást fog kapni a bírósági szakaszba jutott kezdeményezései előrehaladásáról, illetve az ÁSZ, az általa tett büntetőjogi kezdeményezésekről - függetlenül attól, hogy mely rendőri vagy ügyészi szervnél tette meg - tájékoztatja a Legfőbb Ügyészséget, s így az általa tett kezdeményezések sorsa fokozott kontroll alatt áll.

A legutóbbi öt évben összesen 1.114 közérdekű beadvány érkezett az ÁSZ-hoz. Ebből 2002-ben 214, a korábbi évekhez képest kevesebb közérdekű bejelentés és panasz, valamint 88 megkeresés címzettje volt a szervezet.

A közérdekű bejelentések megoszlása 2002-ben témájuk szerint

Helyi önkormányzatokkal kapcsolatos	148	69%
Kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos	18	8%
Állami támogatás felhasználásával kapcsolatos	21	10%
Egyéb, a fentiekbe nem sorolható	27	13%
Összesen:	214	100%

A bejelentések témáiban nem tapasztalható változás. Érthető módon - összefüggésben a lakosságot, az adófizető állampolgárokat érintő szolgáltatásokkal, a mindennapi életvitelt befolyásoló helyi igényekkel, lehetőségekkel és korlátokkal - a helyi önkormányzatok gazdálkodásával, a vonatkozó szabályozás hiányosságaival, s az önkormányzati vezetők vélt, vagy valós visszaéléseivel, továbbá az önkormányzatoknak juttatott állami költségvetési támogatásokkal kapcsolatos bejelentések aránya a meghatározó. Ezek 2002-ben a beadványok több mint kétharmadát tették ki.

A bejelentések egy része más szervektől (közigazgatási hivatalok, APEH, ügyészségek) áttétel folytán került az ÁSZ-hoz. Ezek a bejelentések szinte kivétel nélkül az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzését kérik.

Az ÁSZ, mint ellenőrző szervezet állásfoglalás kiadására nem jogosult. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a bejelentők mellett hivatalos szervek is gyakran kérnek az ÁSZ-tól állásfoglalást. Ez jelzi azt a valós igényt, hogy különböző indítékból adódóan fontosnak tartanák az ÁSZ szakmai megítélésének és állásfoglalásának megismerését. A hatáskör hiánya miatt e bejelentéseket és megkereséseket - megfelelő tájékoztatás mellett - sorra el kellett utasítani.

2002-ben a bejelentések 13%-a hasznosult az ellenőrzésekben oly módon, hogy az éppen folyamatban lévő vagy tervezett ellenőrzés kitért a jelzett probléma vizsgálatára. Előfordult, hogy kifejezetten a bejelentésre tekintettel került sor az ellenőrzés ütemezésére. A bejelentések közel 14%-át hatáskör hiánya miatt az ÁSZ elutasította, illetve áttette az illetékességgel rendelkező más szervhez. A hatáskör hiányában, a tájékoztatás kérése céljából más szervhez részben vagy egészben áttett bejelentésekkel, panaszokkal kapcsolatosan a megkeresett szervek megfelelően tájékoztatták az ÁSZ-t. A bejelentések 28%-ában - az ellenőrzési tervre tekintettel - közvetlen ellenőrzés elrendelésére nem volt lehetőség kapacitás hiánya miatt.

Ugyanazok a nagyságrendek, arányok voltak jellemzők az elmúlt öt évben a bejelentések előterjesztők szerinti megoszlására is. A bejelentéseknek nagyságrendileg 25-30%-a (2002-ben 35%-a) névtelenül érkezett. Ezek, valamint a vizsgálatot nem kérő, tájékoztató bejelentések a kialakult gyakorlatnak megfelelően általában további intézkedést nem igényelnek, kivéve, ha az intézkedést a bejelentés súlya indokolja, illetve a bejelentésben bűncselekmény alapos gyanújáról számolnak be. Az utóbbi esetben a szükséges intézkedés érdekében a bejelentés áttételre kerül az illetékes hatósághoz.

A közérdekű bejelentések megoszlása 2002-ben
az előterjesztő szerint

Névtelen	74	35%
Magánszemély	107	50%
Önkormányzati képviselő, polgármester, jegyző	11	5%
Egyéb (gazd. társaság, szakszervezet, egyesület)	22	10%
Összesen:	214	100%

1. Az ellenőrzések nyilvánossága

Az ÁSZ 2002. évi tájékoztatási munkájában a kialakult és bevált gyakorlat mellett több új elem is helyet kapott a céltudatos tájékoztatására való törekvés, a rendszerszerűen működő kommunikáció érdekében.

Az ellenőrzési tapasztalatokról és a számvevőszéki tevékenységről való tájékoztatásban kiemelt feladatunknak továbbra is az Országgyűlés döntésmegalapozó információkkal történő ellátását tekintettük. Emellett jelentéseinket továbbra is megküldtük mind nyomtatott, mind elektronikus formában könyvtáraknak is. A jelentések összefoglalóit megjelentettük a Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatos vizsgálatokat a valamennyi helyi önkormányzathoz eljutó Önkormányzati Tájékoztatóban. A legnépszerűbb információs forrás - évi 31 ezer látogatóval - változatlanul az internetes honlapunk volt, ahol a jelentések teljes szövege, a szervezettel kapcsolatos információk, továbbá a jelentésekről készült összefoglalók angol nyelven is elérhetők.

A jelentéseknek a közvéleménnyel való megismertetése terén eddig elsősorban a sajtó közreműködésére támaszkodtunk. A rendszeres sajtótájékoztatók, az interjúk és szakcikkek, az internetes honlapon és számos könyvtárban elérhető dokumentumaink lefedték a munkánk iránt érdeklődők információ igényét. A sajtókapcsolatok ápolásával, szervezésével folyamatosan törekszünk arra, hogy a publikációk minél inkább az ÁSZ véleményét, megállapításait tükrözzék. Ezt a gyakorlatot évek óta fejlesztjük. Megkezdtük az ÁSZ stratégiájában megjelölt célkitűzés megvalósításaként, hogy a jelentések közvetítők nélkül, a lehető legrövidebb úton és leghitelesebb módon is elérhetők legyenek a széles nyilvánosság számára. A közvetlen, torzítatlan információk arányának növelésére, az Internet nyújtotta lehetőségeket használtuk fel.

2002-ben megújítottuk internetes honlapunkat, melyet elsősorban szakmai információkkal bővítettünk, és új rovatokkal is kiegészítettük (hírek, események, az európai ellenőrzés). 2002-ben készítettük elő azt a 2003-tól működő újabb közönségszolgálati lehetőséget, mely előre meghirdetett időpontban rendszeresen (Elnöki fogadóóra), illetve folyamatosan működni fog (ÁSZ jelentések fóruma). Az "Elnöki fogadóóra" lehetőséget kínál az Internet-használóknak, hogy előre meghirdetett témakörökben és időpontban, várhatóan negyedéves gyakorisággal közvetlenül tegyék fel kérdéseiket az ÁSZ elnökének és vezetőinek, melyekre azonnal választ is kapnak. Az "ÁSZ jelentések fóruma" pedig lehetővé teszi, hogy minden nyilvános jelentéssel kapcsolatban, bármely időpontban kérdéseket tegyenek fel.

Rendszeressé vált, hogy az ÁSZ vezetői, munkatársai előadásokat tartanak, szakcikkeket publikálnak a kiemelt szakmai feladatokról. A sajtótájékoztatókkal összehangolva, a jelentések iránti érdeklődést felkeltő rádió és televíziós interjúkat adott az ÁSZ elnöke. Érdeklődés kísérte az internetes újságok által szervezett fórumokon történt részvételét is.



Megjegyzés: Az Observer által figyelt nyomtatott és elektronikus médiában

A publikációk, rádió és televízió interjúk száma a korábbi évekhez hasonlóan alakult. Az évi mintegy 40 nyilvánosságra hozott jelentéshez általában 5-6 sajtótájékoztató kapcsolódik. Bevált gyakorlat, hogy a tájékoztatók keretében ismertetett új jelentéseink mellett a sajtó munkatársai összefoglaló anyagokat kapnak a negyedévben közzétett jelentésekről. Jelentéseink viszonylagosan egyenetlen közzététele miatt előfordult, hogy egyes ellenőrzési témák nem kaptak súlyukkal, jelentőségükkel arányos részt a nyilvánosság előtt.

Az ÁSZ 2001. évi beszámoló jelentésének bemutatása önálló sajtótájékoztató keretében történt, ahol az Országgyűlés és az ÁSZ elnöke is részt vettek. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a beszámoló jelentés plenáris ülésen való tárgyalása és elfogadása kiemeli a számvevői munka képviselői munkát segítő jellegét. Hangsúlyozták, hogy az EU csatlakozás előkészítésének időszakában a törvényhozás mindinkább támaszkodni kíván az ellenőrzési tapasztalatokra, az ellenőrzés pedig végrehajtja a módszerek harmonizációját.

Az országgyűlési választások szükségessé teszik és egyben lehetőséget is adnak, hogy az ÁSZ megújított információkat jelentessen meg magáról. Ennek jegyében készült el a következő évek feladatait kijelölő megújított "Stratégia" kiadványa. Új formában, megújult tartalommal kétféle kivitelben adtuk ki az ÁSZ-t bemutató tájékoztatókat is. A gyors, áttekintő tájékozódást szolgáló, tömören szerkesztett leporelló formájú kiadvány és a bővebb, részletesebb bemutatkozást jelentő füzet formátum angol nyelven is rendelkezésre áll. A kiadványokkal elsősorban az újonnan választott országgyűlési képviselőket kívántuk segíteni, de a bel- és külföldi kapcsolatok estében is ezek szolgálnak tájékoztatásra. Első ízben került sor az ÁSZ munkáját bemutató és - tekintettel a 2004-ben rendezendő INTOSAI kongresszus szervezésére - egyben országpropagandát is nyújtó CD-ROM összeállítására.

A közkapcsolatok, a tájékoztató munka eleme az arculatformálás. Ennek megfelelően kiadványaink tartalmi megújulása mellett, a formai megjelenés is változott. A tájékoztató anyagok és a jelentések borítóinak mértéktartó átformálásánál a visszakereshetőség, megkülönböztethetőség javítása is cél volt.

5. Néhány következtetés

A számvevőszéki tapasztalatok hasznosításával kapcsolatban - több év gyakorlata alapján - megállapítható, hogy kiemelkedő arányban realizálódnak a költségvetés végrehajtásával összefüggésben tett javaslatok. Ezzel szemben a jogalkotói munkában nem súlyuknak megfelelően hasznosulnak azok az ajánlások, amelyek megvalósítása rendszerbeni változásokat igényel, annak ellenére, hogy a kormányzati szervek jellemzően egyetértenek velük. E javaslatok hasznosításának végigvitele esetenként több, egymással összefüggő jogszabály módosítását is megköveteli, ami nem egy esetben csak több kormányzati cikluson keresztül lehetséges. Az ÁSZ tudatában van annak, hogy az átfogó, rendszerszemléletű változtatások csak a pénzügyi kormányzattal, a szaktárcákkal folyamatosan konzultálva, egyeztetve, az ellenérdekeltségek enyhítésével, fokozatosan juthatnak érvényre akkor, ha a reformértékű előrelépéseket megalapozó munkák szervezett keretekben felgyorsulnak és a szükséges változások stratégiai alapjait megteremtik, egyetértés alakul ki a nagy ellátórendszerek, az egészségügy, oktatás, önkormányzati rendszer finanszírozásában.

Ezért újra és újra fel kell hívnunk a figyelmet azokra a vizsgálatok során tapasztalt hibákra, hiányosságokra és ellentmondásokra, amelyek a törvényi és más jogi szabályozásokban, a döntéselőkészítés, a döntéshozatal, a végrehajtás és annak kompetens ellenőrzésének, értékelésének folyamatában jelentkeznek. Különösen akkor, amikor számos, a gazdaság és a társadalom fejlődése szempontjából fontos területen évről-évre ismétlődő problémákba ütközünk, és az elhatározott intézkedések vontatott megvalósítását tapasztaljuk. Ez az oka annak, hogy a hosszabb távon érvényesülő és tendenciájában kedvező irányú változások ellenére jelentéseink továbbra is hasonló, megoldásra váró problémákat jeleznek.

	A költségvetési számadatok egyértelmű indokolása és alátámasztása				A nyilvánosság számára elérhető tájékoztatás biztosítása
Annak meggyőző bemutatása, hogy milyen prioritásokat kell érvényesíteni a gyakorlatban			ÁTLÁTHATÓSÁG				Az éves beszámolók megjelentetése, és mindenki számára érthető formában való közreadása
	Független, megbízható ellenőrzés és elemzés				A nyilvánosság eszközeivel ösztönzés a magasabb színvonalú munkavégzésre

Az államháztartási célok elérésének hatékonysága nagymértékben függ attól az intézményesített szabályrendszertől is, amely szerint a költségvetési szervezetek működnek. Ezek közül kiemelkedő szerepe van a költségvetés átfogó jellegének, az elszámoltathatóságnak és az átláthatóságnak. Az átláthatóság az elszámoltathatóságot támasztja alá. A teljes körű, szabályozott és meghatározott időben rendelkezésre álló költségvetési és pénzügyi információk fontos alkotórészei a végrehajtók, a törvényhozók és a közvélemény tájékoztatásának.

Egyezőség a költségvetési tervvel		Megfelelő belső kontroll mechanizmusok megléte		A beszámolási kötelezettségek világos rögzítése
Munkakörök és a konkrét munkafeladatok meghatározottsága		ELSZÁMOLTATHATÓSÁG		Szankciók érvényesítése
A beszámolók legyenek pontosak és a lehető legaktuálisabb információkat hordozzák		Beszámoltatás a tervekről és a célok teljesüléséről		Független külső ellenőrzés

 

Emellett a nemzetközi kapcsolódások, az EU-csatlakozás diktálja, de a saját érdekünk is, hogy az átláthatóság és elszámoltathatóság kérdéskörében előrelépjünk. Ez megköveteli a belső (kormányzati) ellenőrzés fejlesztését, ami nem csak az államháztartás átlátható működése, hanem a korrupciós kockázatok közvetlen csökkentése szempontjából is elsődleges fontosságú. A jól működő, hatékony felügyeleti ellenőrzés és a számvevőszéki "financial audit" együttesen biztosíthatja a költségvetés végrehajtásának zárt rendszerű ellenőrzését. Ezzel párhuzamosan az önkormányzati alrendszerben is ki kell építeni a belső ellenőrzési rendszert, illetve fel kell számolni annak működési hiányosságait. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása iránti igény akkor jelenik meg, amikor a közpénzek - felhasználási folyamatuk részeként - elhagyják az államháztartási rendszert.

Az államszámviteli rend kidolgozása, bevezetése és alkalmazása az egyik alapfeltétele az államháztartás alrendszerei által kezelt pénzeszközök áttekinthetőségének, egységes elveken és szabályokon alapuló, konzisztens és zárt rendszerének és maradéktalan ellenőrizhetőségének.

Következetesen meg kell valósítani azokat a törekvéseket, kezdeményezéseket, amelyek az államháztartás hatékony pénzügyi-ellenőrzési rendszerének kiépítését, s általában az ellenőrzés szakmai kultúrájának megerősítését szolgálják. Az ÁSZ rendszervizsgálatokkal, képzésekkel, útmutatókkal, nemzetközi tapasztalataival, az ellenőrzési munka színvonalának javítását szolgáló intézkedésekkel és az ellenőrképzés egyetemi, főiskolai bevezetése szakmai segítésével támogatja a költségvetési gazdálkodás átláthatóságának és elszámoltathatóságának továbbfejlesztését.

Az Állami Számvevőszékről szóló törvény a több, mint egy évtizedes "törvényalkalmazási" tapasztalataink szerint időtállónak bizonyult, megfeleleő keretet nyújt a működéshez. Bár ez idő alatt 13-szor került sor módosításra, ezek jellemzően a köztisztviselői törvényhez, a személyi állományhoz kapcsolódó változtatásokat jelentettek. A közeljövőben - a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosítása kapcsán várható a számvevőszéki törvény újabb módosítása. A törvény korábbi módosításai nem érintették az államháztartási gazdálkodás változásai következtében meghaladottá vált, a mai körülmények között nem értelmezhető rendelkezéseket (például előzetes ellenőrzés, az Országgyűlés elé terjesztett kormányprogramok véleményezése). E mellett a gazdasági-társadalmi környezet változásai, az államháztartási modernizáció, illetve az EU-követelményeknek való megfelelés igénye a legfőbb ellenőrző szervezet függetlensége tekintetében új törvényi előírások beiktatását indokolják. Annak érdekében, hogy az ÁSZ minden tekintetben betöltse alkotmányos funkcióját, a számvevőszéki törvény áttekintésére, időszerű pontosítására lenne szükség.

2. Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztése

A nemzetgazdaság versenyképességének javítása, ehhez kapcsolódóan a közszféra, az államháztartás működésének megújítása, reformja, az ésszerűen és átláthatóan működő pénzügyi rendszer nemzetközi viszonylatban az egyik fő indikátora, tükrözője egy ország fejlettségének, az integrációra való érettségének. A jól működő, átlátható államháztartás igényli és feltételezi a korszerű pénzügyi ellenőrzési rendszert is.

Az ennek való megfelelés érdekében az ÁSZ elkészítette a humán és módszertani támogató stratégiáit és feladatait ezekre építve valósítja meg.

1. Humán erőforrás gazdálkodás és fejlesztés

1. Személyi feltételek

Az ÁSZ szervezeti és működési rendje 2002-ben jelentősen átalakult. A szervezet elnöke (az alelnökök megválasztásáig) elsősorban a három főegység vezetőjére - a főtitkárra, valamint az ellenőrzési igazgatóságokat vezető két főigazgatóra - támaszkodik. Az átszervezés többirányú és jelentős belső személyi mozgásokkal járt együtt.

A középtávú humánpolitikai stratégia jegyében - részben az ÁSZ megalakulása óta a szakmai törzsállományhoz tartozó idősebb munkatársak nyugdíjba vonulása, részben pedig a legfiatalabb ellenőr korosztály, a számvevő gyakornokok nagyobb számú bekerülése következtében - folytatódott a fiatalítás. Utóbbira az Országgyűlés támogatása mellett kialakított, ellenőrzési kapacitásokat bővítő, létszámfejlesztő program adott lehetőséget.

A fiatalítás - párhuzamosan a magyar közigazgatás egészében beindult személyi állomány-frissítéssel - korszerűbb szakmai ismeretanyag, szélesebb körű idegen nyelvismeret és naprakész informatikai készségek behozatalát jelenti. Egyúttal felkészülünk arra is, hogy ellenőreink a nemzetközi szakmai mezőnyben versenyképesekké váljanak és megállják a helyüket az európai uniós, illetve más szervezetek, bizottságok munkájában is. 2002-ben 22 pályakezdő számvevő gyakornok dolgozott az ÁSZ-nál, számuk 2003-ban tovább növekszik. Ugyanakkor a fiatalításnak korlátai vannak, hiszen a szervezet össz-felkészültségében a vizsgálati színvonal megtartásához nélkülözhetetlenek az ellenőrzési, szakmai tapasztalatok.



A fiatalabb vizsgáló korosztály előretörése - amelyen nemcsak a pályakezdőket értjük - a szisztematikus belső karrierfejlesztés kérdéseit is felveti. A felkészítés és a módosuló tartalmú továbbképzés oktatási természetű, az előlépések és a vezetői utánpótlás megszervezése személyzetpolitikai típusú tervezést, illetve intézkedéseket kíván. Az ÁSZ vezetése a személyi állományfejlesztés középtávú programját folyamatosan figyelemmel kíséri, annak ütemezett célkitűzéseit, beszámolóját elnöki értekezlet keretében tárgyalta 2002-ben is.

A 2002. január 1-jei átszervezés módosította a foglalkoztatási és munkáltatói jogosítványok megosztásának rendjét is. Míg korábban a munkáltatói jogok döntően a választott tisztségviselők kezében voltak, a szakmai-szervezeti önállósággal értelemszerűen megnőtt a három főegység vezetőjének személyügyi-munkáltatói hatásköre. A kinevezett számvevő vezetők kivételével (akiknek továbbra is az ÁSZ elnöke a munkáltatójuk), a munkatársak legfontosabb személyi ügyeinek kezelése - kinevezés, előmenetel, felmentés stb. - igazgatósági szintre került. A köztisztviselőkről szóló törvény által 2002-ben rendszeresített személyi teljesítmény-értékelések kiadása is a főtitkár, illetve a főigazgatók feladata.

Az ÁSZ összlétszáma 2002. december 31-én 524 fő volt. A személyi mozgások száma - 76 felvétel, 25 fő jogviszonyának megszűnése - számottevően meghaladta a korábbi évek átlagát. Ennek oka jellemzően a nyugdíjba vonulás, illetve az új feladatokból következő létszámnövekedés. A vizsgálati kapacitások szempontjából meghatározó ellenőri állományban 12 hónap alatt 65 számvevő kapott kinevezést. A szakmai felkészültség végzettségi és képesítettségi mutatói továbbra is meggyőzőek, 27 új munkatárs két- vagy többdiplomás, 26 fő okleveles könyvvizsgáló, 32 bekerülő beszél legalább egy európai uniós nyelvet, 13-an többet is. A szakismeretek szerkezetének változása - főként a nyelvtudás és az informatikai készségek fejlődése - összefüggésben van az életkor-struktúra jelentős elmozdulásával is. 1999-ben 50 év, 2001-ben 48 év, 2002-ben 49 év volt a személyi állomány átlagéletkora. A 2002-ben felvett dolgozók átlagéletkora 38 év.

A számvevőszéki munka szakmai és társadalmi megítélésére, elfogadottságára is utal, hogy a szervezetbe bekerülni szándékozók sokszorosan meghaladják a ténylegesen felvehető szakemberek számát. Annak ellenére, hogy az érdeklődők nagyobb hányada frissen végzett, gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkező diplomás, a megfelelő utánpótlás kiválasztását a széles merítési bázis megkönnyíti. A felvételi kívánalmak közül fokozott súllyal esnek latba a szakirányú (pénzügyi-számviteli és ellenőrzési) ismeretek, az okleveles könyvvizsgálói képesítés, az EU-intézményekben leginkább használatos angol és francia nyelv ismerete, valamint a nemzetközileg elfogadott ECDL informatikai vizsga.



2002-ben szervezetünk munkatársai közül ismét többen kaptak magas állami, illetve szakmai elismeréseket, kitüntetéseket. Külön örvendetes, hogy az ÁSZ elnöke által három éve alapított Hagelmayer István Díj a szakmai közvéleményben ismertté vált. Legutóbbi díjazottja dr. Roóz József professzor, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora kitüntetésével tovább emelte az elismerés rangját, tekintélyét.

2. Oktatás-továbbképzés

1999-ben az ÁSZ összeállította hároméves középtávú továbbképzési tervét, amely elsősorban a közelgő EU-csatlakozással kapcsolatos ellenőrzés-szakmai felkészítés követelményeit, továbbá azokat a fő változásokat tartotta szem előtt, amelyek személyi állományunk felkészültségében a szervezet fennállása óta eltelt évtized alatt bekövetkeztek. Ebből adódóan a képzési programok középpontjába a vizsgálati-módszertani ismeretfejlesztés - kiemelten a "financial audit", illetve a teljesítmény-ellenőrzés - szervezésének és lebonyolításának korszerű sztenderdjei, valamint a fokozatos generációváltással összefüggő felkészítési, készségfejlesztési feladatok kerültek.

A Brit Számvevőszékkel (NAO) 1999-ben kötött twinning-megállapodásban vállalt oktatási-továbbképzési program hivatalosan 2001-ben lezárult, ami nem jelentette a hasonló tematikus továbbképzések befejeződését. Az ellenőrzés-szervezésben és vizsgálati metodikában élenjáró nyugat-európai számvevőszékek és az EU-intézmények ellenőrzési gyakorlata továbbra is irányadó az ÁSZ számvevői, de más pénzügyi ellenőrzési szervezetek munkatársai számára is. Ennek szellemében 2002-ben közel száz munkatárs vett részt "financial audit" tanfolyamon, nagyobbrészt az alapképzésben, húsz fő azonban az újonnan indított, konkrét esettanulmányokat feldolgozó speciális kurzust végezte el. Tovább folytatódott a teljesítmény-ellenőrzések gyakorlatába bevezető felkészítés a belépőknek, illetve azoknak, akik korábban csak a "financial audit"-ot tanulmányozták. Mivel az ÁSZ - lehetőségei határán belül - az ellenőrzésben érdekelt más szervezetek (minisztériumok, országos hatáskörű szervek) ellenőrzési szakembereinek felkészítésében is missziót vállal, 2002-ben 50 külső munkatárs részvételét biztosítottuk "financial audit" képzéseinken.

Folyamatosan nagy az érdeklődés az EU intézményi és működési rendszere iránt. Az EU pénzügyi-ellenőrzési rendje csak a történetileg kialakult szervezeti-jogi háttér, illetve a "közösségi vívmányok" alapismereteiből érthető meg, ezért széles körben vontuk be munkatársainkat a szakmai vonatkozásokra koncentráló tájékoztató előadássorozatba. Az EU strukturális és kohéziós alapjainak pénzügyi ellenőrzésére történő felkészülés jegyében 25 számvevőnek szerveztünk speciális tanfolyamot. A további ellenőrzésszakmai tanfolyamok (számvitel, statisztikai mintavétel, kérdőívszerkesztés stb.) mellett a korábbiaknál nagyobb óraszámban és több résztvevővel rendeztünk kommunikációs készségfejlesztő tréningeket.



Az informatikai alkalmazások helyben, illetve professzionális külső cégeknél szerződéssel lebonyolított tanfolyamain összesen közel 300 jelentkezést regisztráltunk. A magasabb előképzettséggel rendelkezők közül sokan több tanfolyamon is részt vettek. Számítástechnikai kurzusaink tematikailag a nemzetközi követelmény-szabványt jelentő ECDL rendszerében épülnek fel. Ennek köszönhetően munkatársaink mind többen tesznek képesítő vizsgát.

Sajátos feladatot jelent az ÁSZ-hoz bekerülő új munkatársak bevezetése a szervezeti-működési viszonyainkba, felkészítésük az első vizsgálatokban való részvételre. Különösen fontos ez ha - mint 2002-ben - viszonylag sok a belépő. Az ellenőrzési kapacitások védelme érdekében 3-3 munkanapot fordítottunk az új belépők csoportjainak szervezett felkészítésére. Ez valójában orientáló, konzultációs segítség ahhoz, hogy a kollégák a működéssel, szakmai tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat önállóan tanulmányozzák, megismerjék. Amennyiben az ÁSZ-nál szakmai (tanulmányi) gyakorlatukat töltő egyetemisták, főiskolások foglalkoztatása erre az időre esett, tájékozódásuk elősegítésére biztosítottuk részvételüket az új dolgozók szemináriumán.

Anyagi és szervezési lehetőségeinkhez mérten erőfeszítéseket tettünk az idegennyelv tudás - elsősorban az angol és a francia nyelvismeret - fejlesztésére. A közvetlen cél az, hogy a már meglévő haladó szintű nyelvtudást a munkaköri követelményeknek megfelelő vagy a külföldi szakmai együttműködéshez szükséges (majdan az EU-kapcsolatokhoz és vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen) szintre emeljük. Tehetséges munkatársainknak akkor van ellenőrzési feladatvállalási esélyük az EU-bizottságokban vagy intézményekben, ha az angol nyelvet felsőfokon, a franciát pedig társalgási szinten értik, beszélik.

Az ÁSZ 2002. évi belső továbbképzési terve keretében 30 különböző témában, több mint 60 rendezvényen 964 dolgozói jelentkezésre, illetve beiskolázásra került sor. Mindebben nem szerepelnek a - többnyire tanulmányi szerződéssel támogatott - külső, posztgraduális iskolarendszerű képzések.

Távlatilag kiemelkedő fontosságú, hogy tárgyalásaink és előkészítő munkálataink eredményeként 2002-ben megteremtettük munkatársaink számítógépes távoktatásba kapcsolódásának technikai- és szoftverfeltételeit. Az "e-learning" típusú távoktatási programrendszer nemcsak az oktatásban résztvevő munkatársak felkészülését, tájékozódását, de magát az oktatásszervezést, illetőleg a tanulmányok folyamatos figyelemmel kísérését is korszerűsíti.

2. A minőségbiztosítás

Az Országgyűlés igényeivel, elvárásával egyezően, az ellenőrzési megállapításaink megbízhatósága, és a jelentésekben megfogalmazott javaslataink megalapozottsága érdekében, 2002-ben továbbfejlesztve működtettük az ÁSZ belső minőségbiztosítási rendszerét. Építettünk az irányadó szakmai szervezetek, az INTOSAI (Legfőbb Ellenőrzési Intézmények Nemzetközi Szervezete) és az IFAC (Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége) ellenőrzési sztenderdjeinek, az ECA (Európai Unió Számvevőszéke) útmutatóinak ajánlásaira. Alaptevékenységünk belső kontrolljának biztosítékaként, az átszervezés részeként, az elnök közvetlen irányítása alá vont Minőségbiztosítási Önálló Osztály feladatokkal is kiegészített szervezeti keretébe csoportosítottuk, egyesítettük a függetlenített szakmai és jogi felülvizsgálati feladatok ellátását.

Az ellenőrzési főigazgatóságokon belül is kialakult a folyamatba épített belső szakmai kontroll és vezetői értékelési rendszer, ezáltal biztosítva annak feltételét, hogy már a számvevői jelentésekbe is többszörösen felülvizsgált, kiérlelt ellenőrzési vélemények és javaslatok, azokat tényszerűen megalapozó megállapítások kerüljenek. A belső kontrollok erősítésére annál is inkább szükség volt, mert a magasan kvalifikált, de a számvevőszéki ellenőrzési munkában még járatlan új kollégák viszonylag magas aránya nagyobb odafigyelést igényelt, a megállapítások kiterjedtebb felülvizsgálatát és korrekcióját vonta maga után. A szakmai színvonal tartása a növekvő feladatok miatt is fokozott erőfeszítést igényelt.

A jelentés-tervezetek kétlépcsős szakmai és jogi felülvizsgálatán túlmenően a minőségirányítási rendszer kialakítása irányába tett következő lépésként, az önálló osztály új feladataként került sor a 2002-ben végzett, statisztikai mintavétel útján kiválasztott ellenőrzések utólagos minőségbiztosítási felülvizsgálatára. Ennek során a minőségbiztosítás értékelte, hogy a számvevők az ellenőrzési munkát a vonatkozó szakmai előírásoknak megfelelően hajtották-e végre. Az egészében kedvező felülvizsgálati tapasztalatok alapján az önálló osztály javaslatokat tett az ellenőrzési tevékenység eljárási szabályainak és módszertanának fejlesztésére.

Az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete bevonásával folytattuk a nemzetközi sztenderdekhez és élenjáró gyakorlathoz igazodó belső szakmai útmutatók, tematikák kiegészítését, pontosítását annak érdekében, hogy a követelmények és a garanciális elemek mind szélesebb körben érvényesüljenek, így a minőség a különböző típusú ellenőrzések vonatkozásában egységesen mérhető és számon kérhető legyen.

3. A módszertani munka

Az ÁSZ az elmúlt években jelentős eredményeket ért el az ellenőrzési eljárások és módszerek fejlesztésére vonatkozó célok megvalósításában. Ezek az eredmények nemcsak a számvevőszéki ellenőrzési munka szakmai színvonalának javításához teremtenek alapot, hanem hozzájárulnak a hazai pénzügyi ellenőrzési rendszer fejlesztéséhez, az EU-csatlakozás előkészítése során felmerülő problémák, feladatok megoldásához is. Az elért eredmények alapján lehetővé vált a közpénzek ellenőrzésében érintett szervezetek, szakemberek közötti intenzívebb szakmai kommunikáció, és a különböző szakmai nézetek közelítése, az ellenőrzési kultúra erősítése.

A módszertani fejlesztések tekintetében az ÁSZ-on belül egy-egy szakmai dokumentum kidolgozása során széleskörű vita bontakozik ki, esetenként külső szakértők bevonásával. A viták nyugvópontra jutását követően meghozott döntésektől, illetve kialakított módszertani irányelvektől és belső szabályoktól az ellenőrzés már nem térhet el. A szakmai dokumentumok elkészítésének, fejlesztésének koordinációs feladatait az intézményen belül megalakított Módszertani bizottság végzi. A bizottság ajánlásával kerülhetnek alkalmazásra az egyes szakmai dokumentumok. 2002-ben megkezdődött e szakmai szabályozó dokumentumok rendszerének áttekintése, egységes hierarchiába rendezése.

Az útmutatók a pénzügyi, illetve a teljesítmény-ellenőrzésekhez rendelkezésre állnak. Elkészítésüknél az INTOSAI ellenőrzési sztenderdekre és a nemzetközi számvevőszéki gyakorlatra támaszkodtunk. Ezeket az elkövetkezendő években az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatokra építve kell javítani, továbbfejleszteni.

Az ÁSZ számottevő ellenőrzési tapasztalatot szerzett, illetve szerez az EU támogatásokkal kapcsolatban, ami kellő alapot biztosít az EU-hoz történő csatlakozást követő ellenőrzési feladatokra történő felkészüléshez. A csatlakozás idejére az ÁSZ-nak ki kell dolgoznia azokat az útmutatókat is, amelyek az EU költségvetésébe történő befizetések, illetve az EU költségvetéséből származó támogatások ellenőrzéséhez adnak eligazítást.

2002. január 1-jén alakult meg az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete. Az ÁSZ háttérintézetének feladata, hogy tudományos igényű fejlesztési tevékenységével, szakmai szolgáltatásaival, elemzéseivel és javaslataival segítse a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás átláthatóvá tételét és az elszámoltatást, az ellenőrzés hazai kultúrájának széleskörű elterjesztését.

Az ÁSZ 2002-ben nyilvános pályázatot hirdetett Fejlesztési és Módszertani Intézete 2003. január 1-jétől öt évre szóló megbízással betöltendő főigazgatói álláshelyére. A pályázatot a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében tettük közzé. A legalkalmasabb jelölt kiválasztása érdekében, a vonatkozó szabályozással összhangban bíráló bizottság alakult, amelynek munkájához az ÁSZ három vezető munkatársát, továbbá véleményezőként két oktatói-kutatói gyakorlattal és tudományos tekintéllyel rendelkező külső szakembert kért fel az ÁSZ elnöke.

Az Intézet 2002. évi tevékenységének súlypontjai tanulmányok kidolgozása, oktatási tevékenység, továbbá szakmai kiadványok, publikációk készítése volt. Az intézeti tanulmányok részben az ÁSZ stratégiájában szereplő feladatokhoz közvetlenül kapcsolódtak, részben az ellenőrzések előkészítéséhez és a napi szakmai munkához adtak támogatást. Az EU tagságra való felkészülést szolgálta az Európai Tükör műhelytanulmányok kötetében is megjelent két tanulmány. A tanulmányok az Európai Unióban a csalások és szabálytalanságok elleni küzdelmet, illetve az Európai Számvevőszék ellenőrzési gyakorlatát mutatják be. Az ellenőrzési munka szakmai fejlesztéséhez, a szakmai szabályozási rendszer kialakításához kívántak hozzájárulni azok a tanulmányok, amelyek a teljesítmény-ellenőrzéseknél alkalmazható ellenőrzési kritériumok kiválasztásával, kifejlesztésével vagy a közpénzek ellenőrzésének szakmai szabályozási rendszerével foglalkoztak. Az intézet egyes számvevőszéki ellenőrzéseket, illetve ezek előkészítését az adott területekre vonatkozó nemzetközi ellenőrzési tapasztalatok összegyűjtésével, továbbá szakmai konzultációkkal is segítette.

4. Az ellenőrzést segítő hazai és nemzetközi kapcsolatok

Munkánk színvonalas ellátása érdekében szervezett keretek között figyelmet fordítunk a hazai szakmai közélet eseményeire, a társadalmi-tudományos egyesületekben, egyetemeken, főiskolákon folyó, a tevékenységünkkel összefüggésbe hozható szakmai munkára, rendezvényekre. Közreműködünk, vezető szerepet vállalunk több egyesület (Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Egyesülete, Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége, Magyar Közgazdasági Társaság, Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság) munkájában. A korábban kötött együttműködési megállapodások alapján több egyetemen és főiskolán részt veszünk az oktatásban, s tudásunk, tapasztalataink átadása közben magunk is gazdagodunk ismeretekben. A külső kapcsolatépítést szakmai fejlődésünk fontos összetevőjeként kezeljük.

2002-ben került sor - a korábbi hasonló megállapodások mellett - a Szent István Egyetem, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem és az ÁSZ együttműködési megállapodására. Az együttműködés, a számvevőszéki szakértők tudásának, tapasztalatainak, valamint az egyetem oktatási tudományos kapacitásának jobb hasznosítása érdekében született. Ez kiterjed a graduális és posztgraduális képzésekre, a módszertani és kutatási tevékenységekre, melyek a jogi ismeretek, a vezetés-szervezés színvonalának emelésével, a pénzügyi ellenőrzés EU követelményeknek is megfelelő fejlesztésével hozzájárul a közpénzekkel, a közvagyonnal való törvényes és hatékony gazdálkodáshoz.

2002-ben közel 200 fő vett rész külső tanfolyami képzésben, és jelent meg különféle hazai konferenciákon (pl. a Magyar Könyvvizsgálói Kamara X. Országos Szakmai Konferenciáján, a X. Országos Közigazgatási Konferencián). A képzések, konferenciák szakmai ismereteink bővítését, meglévő tudásunk mélyítését eredményezték, valamint szakmai tapasztalataink széleskörű megismerésének, hasznosításának lehetőségét biztosították.

A Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Egyesülete szervezésében Miskolcon került megrendezésre, "Kihívások és válaszok - a pénzügyi ellenőrzés az ezredfordulón" címmel a IV. Ellenőrzési és Felügyeleti Konferencia. Az ÁSZ a konferencián 23 fővel képviseltette magát.

Az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetének munkatársai 2002-ben számos oktatási-továbbképzési feladatot vállaltak az ÁSZ belső továbbképzési programjainak megvalósításában, a felsőfokú oktatásban és az ÁSZ nemzetközi szintéren vállalt oktatási kötelezettségei teljesítésében. Az intézet által szervezett, a nemzeti ellenőrzési sztenderdekről szóló konferencia, valamint az "intézeti napok" rendezvénysorozat az ellenőrzést érintő fontos szakmai problémák megvitatására adtak lehetőséget.

Az ÁSZ tudatosan törekszik arra, hogy folyamatosan gazdagodó nemzetközi kapcsolatai mindig a szakmai felkészültséget, az ellenőrzési tevékenységet segítsék. Ez a vezérelve a nemzetközi szakmai szervezetekben vállalt feladatainknak, valamint a kétoldalú kapcsolatépítésnek is.

2002-ben a fő súlypontokat az INTOSAI 2004 októberében megrendezendő XVIII. kongresszusára való felkészülés, az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek teljesítése, a konkrét ellenőrzési kapcsolatok erősítése, valamint a nemzetközi aktivitás fokozása jelentették. E kapcsolatok nem csak külföldi utazásokban, az idelátogató vendégek fogadásában és az ezzel együtt járó kapcsolattartásban mutatkoznak meg, hanem az egyre erősödő szinte protokollmentes munkakapcsolatokban, és a hazai pénzügyi ellenőrzés fejlesztésében immár évek óta tartó hazai kormányzati munkában való részvétellel, az Európai Unió követelmény-rendszerének teljesítése érdekében.

Vitathatatlan, hogy a nemzetközi kapcsolatok területén az ÁSZ előtt álló legnagyobb kihívás a közeljövőben a legfőbb állami ellenőrzési intézmények szakmai szervezete, az INTOSAI XVIII. kongresszusa megrendezése 2004. október 10-16. között. A hozzávetőlegesen 600-800 vendéggel, köztük 160-180 miniszteri rangú vezetővel megrendezendő kongresszuson egyéb fontos témák mellett a nemzetközi szervezet jövőjével kapcsolatosan is várhatóan fontos döntések születnek majd. A szervezés jól halad, amit az INTOSAI Kormányzó Tanácsának legutóbbi bécsi ülése is elismert.

Meg kell említeni az INTOSAI európai regionális tagszervezetének, az EUROSAI-nak a munkájában való részvételünket. Az EUROSAI 2002 májusában rendezett moszkvai konferenciájának előkészítésében jelentős szerepet vállaltunk a költségvetési ellenőrzés témakörének összefogásában, illetve előkészítésében. A résztvevők nagyon sikeresnek értékelték az EUROSAI második képzési rendezvényének, a teljesítményellenőrzéssel foglalkozó szemináriumnak (Budapest, 2002. szeptember 18-20.) megrendezését, amelyet az ÁSZ a Brit Számvevőszékkel közösen készített elő. A szeminárium teljes dokumentációját a rendezvény után egy jó hónappal már az interneten olvashatták az érdeklődők.

Az ÁSZ fontos szereplője a tagjelölt országok és az Európai Számvevőszék 1996 ősze óta folyó együttműködésének. 2002-ben jelentős eredményeket ért el az EU tagállamok és a tagjelölt országok számvevőszékei közötti ellenőrzési együttműködés előmozdításában az e célra létrehozott munkacsoport vezetésével, de tevékeny részese volt más szakmai témákban folyó közös munkáknak, az ellenőrzési kézikönyvek tartalmi kérdéseinek és az ellenőrzési munka minőségbiztosításának szempontrendszere kidolgozása folyamatának. Az ÁSZ 2002-ben is folytatta az Európai Számvevőszékkel való közvetlen ellenőrzési együttműködést, kapcsolódva a PHARE és ISPA területeken végzett vizsgálataikhoz.

Folyamatosan részt vettünk az EITB 28. Pénzügyi ellenőrzési munkacsoportja keretében folyó szerteágazó tevékenységben annak érdekében, hogy az Európai Bizottság által is elfogadható magyar kormányzati belső ellenőrzési modell alakuljon ki. Nagy megtiszteltetésnek tartottuk az Európai bizottság költségvetési ügyekért felelős tagjának látogatását intézményünknél.

A NATO kapcsolatokat tekintve a legfontosabb feladatunk a 2003 májusában tartandó budapesti védelmi szeminárium előkészítése volt.

2002-ben minden eddiginél több párhuzamos ellenőrzést végeztünk a szomszédos országok számvevőszékeivel (Ausztria, Szlovákia, Szlovénia). Ezek közül kiemeljük a Szlovák Számvevőszékkel elvégzett párhuzamos ellenőrzést a PHARE támogatásból újjáépített Mária Valéria híd kapcsán, amelyről három nyelvű (angol-magyar-szlovák) jelentés készült.

A számos kétoldalú kapcsolatból kiemelkedő volt a Svájci Számvevőszékkel rendezett második szeminárium 2002 áprilisában. Svájci rendezvényeinken a résztvevők elsősorban az EU-csatlakozással összefüggő egyes témák számvevőszéki feladatairól (pl. Schengeni határvédelem, környezetvédelem, mezőgazdaság) érdeklődtek. Fejlődtek az orosz és a lengyel legfőbb ellenőrző szervezetekkel ápolt kapcsolataink, mindkettővel együttműködési megállapodást írtunk alá. Továbbra is kiemelkedő jelentőségű az Osztrák Számvevőszékkel fenntartott korrekt és jó viszony, amelynek egyik jele volt az immár hagyományossá vált határmenti találkozó a két számvevőszéki elnök között.

Új jelenség volt 2002-ben, hogy olyan országok számvevőszékei, illetve számvevőszékek ügyeivel foglalkozó parlamenti bizottságok keresték fel az ÁSZ-t, amelyekkel már régen vagy egyáltalán nem volt magas szintű kapcsolatunk. Így például látogatást tett az Orosz Föderáció Legfőbb Ellenőrzési Kamarájának elnöke, de az ÁSZ munkája iránt érdeklődtek a Kínából, Vietnámból, sőt Bosznia-Hercegovinából érkezett vendégeink is.

Az ÁSZ folyamatosan súlyt helyez arra, hogy munkatársai egyre képzettebbek legyenek és mind többen állják meg a helyüket a nemzetközi megmérettetésben is. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy magyar tagot javasolhattunk az OECD Auditori Testületébe a 2003-2006 közötti időszakra. Ennek törvényi alapját az jelentette, hogy a Számvevőszéki bizottság támogatásával a számvevőszéki törvény ezirányú módosítása megtörtént, lehetővé téve a külföldi munkavégzést, illetve szakértői tevékenységet. Miközben előmozdítjuk munkatársaink továbbképzését külföldön (pl. Amerikai Egyesült Államok, Európai Számvevőszék - Luxemburg, Kína stb.) a fejlett ellenőrzési módszerek megismerését lehetővé tesszük közép- és kelet-európai partnereink számára is. Ez történt az USA Számvevőszéke által tartott, Velencén rendezett teljesítményellenőrzési szemináriumon is.

A stratégiai célok valóra váltására, az időszerű és fontos kérdésekre, területekre összpontosuló ellenőrzési tevékenység, a korszerű ellenőrzési technológia és a minőségbiztosítás, immár több mint 13 évi tapasztalataink mellett sokat merít a nemzetközi szakmai együttműködésből. Ma már egyenrangú partnerei vagyunk a külföldi társszervezeteknek. A tapasztalatcsere már nem egyirányú, mert tőlünk is tudnak ismereteket elsajátítani. Ezek alapján elmondható, hogy messzemenőn megtérülnek azok a külföldi partnerintézeteknél folytatott tanulmányok költségei, amelyekre az ÁSZ megalapítása óta igen jelentős összegeket fordított.

5. Intézményi informatika, informatikai kapcsolatok

Az ÁSZ stratégiájának 2002-es megújítása keretében a támogató stratégiák részeként elkészült az IT stratégia is. Ez összefoglalja az ÁSZ IT tevékenységének stratégiai céljait, a fejlesztések és a működtetés alapelveit, szempontjait. Az ÁSZ informatikai és telekommunikációs fejlesztései 1996 óta évente aktualizált, a szervezet elnöke által jóváhagyott részletes IT stratégiában meghatározott projekt tervek szerint történnek.

Az Országgyűlés és az ÁSZ közötti, folyamatosan fejlődik az informatikai kapcsolat, folyamatosan biztosított a parlamenti számítástechnikai hálózat közvetlen elérhetősége. A közvetlen informatikai kapcsolat tette lehetővé számos belső tájékoztatási szolgáltatásunk bővítését.

A hivatal munkáját, a belső tájékoztatást közvetlenül segítő számítógépes hálózat és a Lotus Notes levelező rendszer tovább korszerűsödött, bővült és egyre inkább a napi munkavégzés nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. A szakmai információktól, a működéssel, programokkal kapcsolatos információkon keresztül, a sajtóban megjelent publikációk többféle lekérdezhetősége, valamint a külföldi tapasztalatszerzések úti jelentései, az elnöki értekezletek programja és emlékeztetői. Széleskörű megismerési lehetőség nyílt a Lotus Notes rendszerben kialakított adatbázisban az ÁSZ jelentéseinek és feladatkörét érintő előterjesztések, hozzászólások parlamenti tárgyalásának követésére a plenáris ülések jegyzőkönyveinek feldolgozásával, az ÁSZ-ra történő hivatkozások kiemelésével, az ÁSZ-t nevesítő és feladatkörével kapcsolatos előterjesztések feldolgozásával, az ÁSZ jelentések bizottsági tárgyalási jegyzőkönyveinek, s az ÁSZ-t érintő döntések kigyűjtésével.

Külön projekt terv alapján indítottuk el 2002-ben a XVIII. INTOSAI kongresszussal kapcsolatos informatikai fejlesztéseket. A kongresszus többnyelvű honlapjának és angol nyelvű regisztrációs rendszerének megtervezésére, kivitelezésére és üzembeállítására közbeszerzési pályázatot hirdettünk. 2003. február végére mindkét rendszer bevezetése megtörtént, így márciustól a honlap elérhető az interneten.

2002-ben kezdtük meg az ÁSZ honlapjának tartalmi és formai továbbfejlesztését. 2003 januárjában indult honlapunkon az "ÁSZ elnöki fogadóóra" és az "ÁSZ jelentések fóruma".

Az ÁSZ humánpolitikai stratégiájában megfogalmazott célokat kívánjuk támogatni annak az oktatás szervezési és nyilvántartási feladatokat támogató számítógépes keretrendszernek a bevezetésével, amely egyidejűleg a nemzetközi szabványoknak megfelelő távoktatási tananyagok kezelésére is képes. A rendszert 2003 januárjától üzembe helyeztük. Az ÁSZ belső képzéseire a rendszeren keresztül az ÁSZ dolgozók közvetlenül bejelentkezhetnek, számítógépes tananyag esetén a regisztrált hallgatók a számítógépről érhetik el a tananyagokat, a vizsgakérdéseket, illetve a számítógépen keresztül kommunikálhatnak az előadókkal.

Az infrastruktúra fejlesztése mellett új alkalmazásokat fejlesztettünk, és folyamatosan fejlesztjük a már bevezetett rendszereket. 2002-ben befejeztük az ÁSZ ún. metacímtárának kialakítását, amely tartalmazza az ÁSZ teljes alkalmazotti állományának, valamint szerződéses dolgozóinak címinformációs adatait. A dolgozók címinformációs adatai automatikusan kerülnek be az ÁSZ számítógépes alkalmazásaiba (tárgyi eszköz nyilvántartó rendszer, belső telefonkönyv, Novell hálózati felhasználók, Notes címjegyzék, Szekreter, oktatás nyilvántartási rendszer). A kialakított rendszer teljes körű és megbízható adatforrást biztosít a központi kormányzati címtár számára is. A rendszer kiépítésére az Informatikai Kormánybiztosság támogatásával került sor.

2002-ben kezdődött meg a Szekreter elnevezésű vizsgálat-nyilvántartó rendszer tervezési és munkaidő elszámolási moduljainak alkalmazása. E nyilvántartási rendszer lehetőséget biztosít a kapacitáskihasználás folyamatos figyelemmel kísérésére. A realizálási modul bevezetése, amely a vizsgálataink során tett javaslataink nyomon követésére szolgál, 2003 első negyedévében történik meg.

Az információ mennyiségének növekedésével egy időben az eligazodás igénye is egyre erősebb az információt felhasználók körében. Ebből következően egyre nagyobb az igény a strukturált információ, a strukturált információ források, így a különféle könyvtári adatbázisok iránt is. Ennek jegyében a ÁSZ Könyvtára évről-évre fejleszti szolgáltatásait.

A már évek óta működő sajtófigyelő adatbázisban dolgoztuk fel és tettük közzé az ÁSZ vezetőinek és munkatársainak előadásait és az általuk írt tanulmányokat. Az ÁSZ-ról a vidéki lapokban megjelenő cikkeket havonta külön kigyűjtve juttattuk el a vezetőkhöz és a Számvevőszéki bizottság tagjaihoz. A folyóiratok, a könyvekhez hasonlóan számítógépes integrált könyvtári rendszerben kerülnek feldolgozásra (TINLIB). Ennek alkalmazása nagy lépést jelent az "elektronikus könyvtár" felé, mivel a rendszer nem csak bibliográfiai adatbázisként működik, hanem teljes szövegű dokumentumokat képes tárolni, s azok visszakeresését biztosítani. A tájékoztatási munkában egyre fontosabb szerepet játszottak internetes szolgáltatásaink. Folyamatosan bővítettük az on-line adatbázisok elérési körét. Ezek közé tartozik az Európai Unió jogszabályait tartalmazó adatbázis (CELEX), a magyar nyelvű európai uniós információkat közlő adatbázis (EURO INFO SERVICE).

Az ÁSZ ellenőrzési munkájához kapcsolódó hazai és idegen nyelvű szakirodalomnak az igényekre épített tervszerű beszerzéséről, több szempontú feldolgozásáról és a munkatársakhoz való eljuttatásáról az elmúlt évben is a Könyvtár gondoskodott, különös tekintettel az új irodabérleményekben dolgozókra. Biztosította a munkatársak részére a helyben olvasást, kölcsönzést, tájékoztatást, adatszolgáltatást és másolatszolgáltatást, közreműködött az új dolgozók beilleszkedésének segítésében. Lehetővé tette az ÁSZ jelentéseinek elérését a nyilvánosság: újságírók, tanulók, állampolgárok számára helyben olvasással és másolatkészítéssel.

3. Az intézmény működése és gazdálkodása