Az önkormányzati választás jogi környezete évek óta változatlan. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény és a végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendeletek szilárd alapot jelentettek a választás lebonyolításához.

Az önkormányzati választást nem lehetett volna sikeresen lebonyolítani a választási szervek tagjainak szakszerű munkája nélkül. A választáson közel 30.000 köztisztviselő és közalkalmazott, illetőleg több mint 96.000 választási bizottsági tag vett részt. Képzésük és oktatásuk az országgyűlési választás során szerzett tapasztalatokra kiemelt figyelemmel történt meg.

A választások sikeres lebonyolításának egyik legfontosabb összetevője az országgyűlési választásokon is kitűnően vizsgázó informatikai háttér volt. Ennek segítségével már a választás napján, illetőleg az azt követő nap délelőttjén mindenki megismerhette a választás előzetes - tájékoztató adatokon nyugvó - eredményét. A jelölő szervezetek és a média képviselői közvetlen tájékoztatást kaphattak, így a választópolgárokat folyamatosan informálni tudták a választások részeredményeiről.

A választások lebonyolítására 4 milliárd forint állt rendelkezésre. Ez a pénzügyi háttér elegendőnek bizonyult az állami feladatok megvalósítására.

A választópolgárok törvényes határidőn belül kaptak tájékoztatást a választásról. Példaértékű, hogy a választási irodák az árvíz sújtotta településeken is törvényes határidőn belül biztosították a választópolgárok részére az értesítőket és az ajánlószelvényeket.

A demokratikus választások egyik követelménye a választási folyamat nyilvánossága, illetőleg az a tény, hogy a választópolgárok a lehető legtöbb választási ismeret birtokában járuljanak az urnák elé. Az Országos Választási Iroda ezért minden eddiginél nagyobb figyelmet fordított a lakosság és a média

tájékoztatására. Ennek keretében a pártsemleges kampány új elemekkel bővült: pl.: választási plakátok és rajzfilmek mutatták a választópolgárok számára az érvényes szavazás módját, a szavazatszámlálás menetét. A média képviselői rendszeres sajtótájékoztatókon és az Országos Választási Iroda internetes honlapjának segítségével tájékozódhattak a választási folyamat aktuális eseményeiről és adatairól. Az Országos Választási Iroda tájékoztató kiadványokkal, mindenekelőtt a Választási Füzetek 13 új számával segítette a választópolgárok és a választási szervek tagjainak felkészülését.

A jelöltek nyilvántartásba vételénél erősödött a tendencia, mely szerint a túl korai kampány elkerülésére a határidő lejárta előtt közvetlenül adták le ajánlószelvényeiket. A választási bizottságok összesen 108.537 jelöltet vettek nyilvántartásba.

A választási igazgatás számára sajátos próbatételt jelentett a közel 9.600 féle eltérő mennyiségű szavazólap 32 millió példányban való előállítása és a szavazókörökbe való kiszállítása. Több helyen a jelöltek nagy száma miatt gondot okozott a szavazóknak a "plakátméretű" szavazólapok kezelése.

A választás napján közel 11.000 szavazókörben a választópolgárok 51,11 %-a járult az urnák elé, ami az eddigi választásokhoz képest magasabb szám. Az Országos Választási Iroda a választásra 47.500 darab szavazóurnát és 170 kilométer nemzeti színű szalagot biztosított.

3. A választásokra az EBESZ nem küldött megfigyelőket, de különböző országokból 16 nemzetközi megfigyelő akkreditáltatta magát. Több mint 100 külföldi újságíró érdeklődött a választás iránt. Véleményük szerint az önkormányzati választások törvényesen zajlottak le, különös elismeréssel szóltak a választást támogató informatikai rendszerről.

A nemzetközi megfigyelők és a hazai közvélemény is észlelte azokat a problémákat, melyeket az úgynevezett "etnobiznisz" gerjeszt. A választáson tapasztalható volt, hogy esetenként olyanok is bekerültek a helyi kisebbségi önkormányzatokba, akik korábban más kisebbség önkormányzatának munkájában vettek részt.

4. A fővárosi és országos kisebbségi önkormányzatok megválasztására 2003. január 3. és március 1. között került sor.

A fővárosban 11 eredményes választás történt. A román és a szlovén kisebbség esetében a megismételt elektori gyűlés is határozatképtelen volt. Így e két kisebbség a fővárosban nem alakíthat önkormányzatot.

Országos önkormányzatát valamennyi kisebbség megválasztotta. A cigány országos önkormányzatot választó elektori gyűlés megismétlését - határozatképtelenség miatt - a Legfelsőbb Bíróság elrendelte. Nem bizonyultak megalapozottnak azok a beadványok, melyek az ülés megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos törvénysértésekre hivatkozva próbálták igazolni az elektorok egy részének szervezett eltávozását és a gyűlés rendjét zavaró hangos

demonstrációt. E kifogásokat az Országos Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság is elutasította. Második gyűlés eredményesen zárult.

A kisebbségi önkormányzatok választása a jogi szabályozás hiányosságai és az ebből adódó jogalkalmazási nehézségek ellenére törvényes volt, a megválasztott testületek legitimitása megkérdőjelezhetetlen. A tapasztalt problémák azonban alátámasztják a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény átfogó felülvizsgálatának és ezzel egyidejűleg a kisebbségi önkormányzatok választására vonatkozó önálló törvény megalkotásának szükségességét.