IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM
M I N I S Z T E R

K/2686/1.

Czerván György Úr részére,

országgyűlési képviselő

FIDESZ-Magyar Polgári Párt

Budapest

Tisztelt Képviselő Úr!

A "Van-e esély igazságos, esélyegyenlő rendezésre a települések gázvagyonát illetően?" címmel feltett írásbeli kérdésére hivatkozással az alábbiakról tájékoztatom:

Képviselő Úr kérdése arra irányul, hogy azok a települési önkormányzatok, amelyek részben vagy egészben önerőből, illetve lakossági hozzájárulásból létesítettek gázvezetékeket, s ezeket ellenszolgáltatás nélkül, vagy a bekerülési költség alatt adták át a már privatizált gázszolgáltató társaságok tulajdonába, kaphatnak, ill. kapnak-e (utólag) az állami költségvetésből kompenzációt az ügyletből származó veszteségeik mérséklésére.

A kérdésének az ad aktualitást, hogy az Országgyűlés 2001-ben és 2002-ben már törvényeket alkotott a gázközmű-vagyonnal összefüggő önkormányzati igények rendezése érdekében. E törvények szabályozási célja a következőkben foglalható össze:

1) A gázközmű-vagyonnal összefüggő önkormányzati igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvény (Göt.) célja és feladata - az Alkotmánybíróság döntésére is figyelemmel - a korábbi jogszabályokban [nevezetesen a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben (Ötv.), valamint az 1993. évi LXXXII. törvényben (Getm.)] meghatározott állami kötelezettségek teljesítése volt, ami az un. áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapításával egészült ki. Ez utóbbi körben (áthúzódó beruházások) a törvény a Getm. hatályba lépéséig (1993. augusztus 3-ig) már teljesített, igazolt önkormányzati, lakossági hozzájárulásból megvalósított vezeték beruházások után járandóságot állapított meg, abban az esetben, ha a vezeték ellenszolgáltatás nélkül 1995. december 31-ig (privatizáció időpontja) átkerült a gázszolgáltató tulajdonába.

1993. augusztus 3-át követően már nem volt hatályban olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az önkormányzatok kötelesek lettek volna az általuk finanszírozott közművek gázszolgáltató társaságoknak történő ingyenes vagy kedvezményes vételáron történő átadására. Ilyen átadásra, illetve eladásra tehát kizárólag az önkormányzatok akarat elhatározása alapján kerülhetett sor. Ebből is következően a Göt. megalkotása idején nem volt olyan törvényi rendelkezés, amely az 1993. augusztus 4-e után - bármely megfontolásból a gáztársaságnak átadott vagyonra tekintettel - vagyonjuttatást vagy kompenzációt állapított volna meg a települések számára.

A Göt. parlamenti vitája során azonban a valamennyi párt részéről felvetették, hogy a későbbi, az 1993. augusztus 4. és 1995. december 31. közötti, (az esetek nagy részében ingyenes) önkormányzati forrás-, illetve vagyonátadás - még ha jogilag ekkor már nem is volt kötelező, és a település gázellátását volt hivatva szolgálni - végső soron az állami tulajdonú gáztársaság vagyonát gyarapította, melynek privatizációja során a központi költségvetés bevételhez jutott. Ezért a Göt 1. §-ába (módosító indítvánnyal) bekerült kiegészítés további célként jelöli meg az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti önkormányzati, lakossági forrásokból megvalósult, majd a privatizáció időpontjáig a gázszolgáltatók tulajdonába került gázközmű beruházások utáni kompenzáció juttatását is. A jogalkotó tehát 2001-ben egy jövőbeli jogalkotási kötelezettséget vállalt, mely feladatul szabta a Kormánynak, hogy az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti gázközmű járandóságok tárgyában 2002. október végéig egy külön törvényjavaslatot nyújtson be.

A vonatkozó törvényjavaslatot a Kormány benyújtotta, és az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközmű-vagyonnal kapcsolatos igények rendezéséről szóló 2002. évi LXIII. törvényt az Országgyűlés 2002. december 23-án elfogadta.

E törvény .- a fentieknek megfelelően - kimondja, hogy az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti időszakban önkormányzati hozzájárulásból létesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába - annak privatizációját megelőzően - került gázközművekkel összefüggésben az önkormányzatokat járandóság illeti meg. A járandóság számításának alapja az adott időszakban - igazoltan - gázközmű létesítésére fordított önkormányzati hozzájárulás.

A törvény szerint önkormányzati hozzájárulásnak minősül:

a) az állami gázszolgáltató által bonyolított beruházás esetén az önkormányzat részéről a gázszolgáltatónak átadott készpénz,

b) az önkormányzat által bonyolított beruházás esetén az állami gázszolgáltatónak átadott gázközművek kivitelezésére fordított készpénz összege, valamint

c) a lakosság természetbeni munkavégzésének az adott beruházás összköltségének százalékos arányában, műszaki számítás alapján meghatározott értéke.

A törvény továbbá beszámítani rendeli azon önkormányzati hozzájárulásokat is, amelyek esetében a pénzeszköz átadására még 1995. december 31-e előtt sor került, de a beruházás műszaki átadás-átvétele a gáztársaság privatizációját követő időre, azaz 1996. január 1 utáni időre tolódott; továbbá azokat is, amelyeknél a beruházások műszaki átadás-átvétele még 1995. december 31 előtt megtörtént, de ennek finanszírozásában - ezen időpontig - az önkormányzat nem, vagy csak részben tudott részt venni, ugyanakkor a műszaki átadás-átvételt megelőzően a gázszolgáltatóval kötött szerződésben vállalta, hogy egy későbbi időpontban a fennmaradó részt is átutalja a gázszolgáltatónak "utólagos hozzájárulásként". E hozzájárulások figyelembe vételének indoka az volt, hogy azok az elsőként említett esetben mint pénzeszközök, a másodikként említett esetben pedig mint követelések a privatizáció időpontjában már szerepeltek a gázszolgáltató társaság vagyonában.

Az önkormányzatok a gázközmű beruházásokhoz annak idején számos esetben visszatérítendő vagy vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek. A törvény az önkormányzat részére az adott beruházáshoz adott visszatérítendő állami támogatás összegét - szemben a vissza nem térítendő támogatással - önkormányzati hozzájárulásként veszi figyelembe. (E támogatást ugyanis az önkormányzatok visszafizették, vagy visszafizetési kötelezettségük fennáll, ezek lényegében az önkormányzat által felvett hitellel azonos funkciót töltöttek be.) A vissza nem térítendő állami támogatásból létesített gázközművek után azonban nem jár törvényi juttatás az önkormányzatoknak, kivéve a saját finanszírozási hányadukat.

A törvény a gázszolgáltató részére ellenérték fejében átadott beruházások esetén az önkormányzatok igazolt ráfordításai és a gázszolgáltató által fizetett vételár különbségét szintén a járandóság alapjaként veszi figyelembe. Az önkormányzatok ugyanis e kiadást saját forrásból, a település gázellátása érdekében teljesítették, az ugyanakkor az a kapott vételárból - adott esetben - csak részben térült meg.

A fentiekből egyértelműen megállapíthatóan a privatizáció utáni vagyonátadások vizsgálata, valamint a gázközművekre vonatkozó hatályos szabályok kérdése a Göt., valamint a 2002. évi LXIII. törvény szabályozási célján, feladatán és hatályán kívül esik.

2) A törvényjavaslat parlamenti vitájában felmerült, hogy az 1995. december 31-e utáni időszakra is terjedjen ki a törvény hatálya, vagy legalábbis a törvény mondja ki, hogy - egy későbbi felmérés, ill. további szabályozás alapján - az 1995 december 31-e utáni időszakra is járandóságot igényelhetnek az önkormányzatok azon önerős gázközmű beruházásaikra tekintettel, amelyet kedvezményesen vagy ingyenesen átadtak a már magántulajdonban lévő gáztársaságoknak.

A törvény országgyűlési vitája során kifejtett és jelenleg is fennálló kormányálláspont szerint ilyen járandóság megállapítására nem kerülhet sor:

- A fentiekben már szerepelt, hogy az a jogszabályi kötelezettség, miszerint a lakossági/tanácsi forrásból kiépített gázvezetéket kötelezően az állam tulajdonába (és a gázszolgáltatók kezelésébe) kellett adni, 1993. augusztus 3-mal valamennyi vezetéktípus vonatkozásában megszűnt. E vagyonátadásra tehát ezt követően kizárólag az önkormányzat döntése alapján kerülhetett sor.

- Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti hozzájárulás utáni járandóság megállapítását az indokolta, hogy ezen önkormányzati forrás, ill. vagyonátadások végső soron az akkor még állami tulajdonú gáztársaság vagyonát gyarapították, melynek privatizációja során a központi költségvetés bevételhez jutott. A privatizált gáztársaság részére teljesített vagyonátadás eredményeként azonban államnál - értelemszerűen - bevétel nem keletkezett.

- Nincs alapja olyan szabályozás megalkotásának, amely az állami költségvetésből utólag kompenzálná a települések azon veszteségeit, amelyek abból eredtek, hogy magántulajdonban lévő gázszolgáltatóknak adtak át önkormányzati vagy lakossági forrásból létesített gázvezetékeket.

- Más megközelítésben: a már privatizált gázszolgáltatók részére a települések által ellenszolgáltatás nélkül vagy a bekerülési költség alatt átadott gázvezetékek, továbbá a magántulajdonban lévő gáztársaság részére az önkormányzatok részéről teljesített pénzátadás már semmilyen szempontra tekintettel sem tekinthető olyan önkormányzati finanszírozásnak, melyet az egész ország adóbevételeiből és a közpénzekből utólag az államnak támogatni vagy társfinanszírozni kellene. Ilyen rendelkezés a jövőre nézve is egyértelműen kedvezőtlen hatással járna: mivel a) az önkormányzatokat arra ösztönözné, hogy a gáztársaságokkal a jövőben is olyan gázvezeték átadási, vagy gázvezeték-finanszírozási szerződéseket kössenek, mely számukra nem előnyös, ugyanakkor veszteségeik megtérítését az államtól igényelnék; b) e támogatási konstrukciót végső soron a magántulajdonú gázszolgáltatókat, s nem a településeket kedvezményezné.

A felmerült javaslatot - a fenti érvekre tekintettel - az Országgyűlés sem támogatta. Az Országgyűlésben kialakult álláspont szerint a már meghozott törvényekkel az önkormányzatok gázközmű-hozzájárulásaival összefüggő kompenzáció véglegesen lezártnak tekinthető, ezt az önkormányzati érdekszövetségek sem vitatták.

3) Összefoglalva tehát - álláspontom szerint - a hivatkozott törvények a gázberuházásokkal kapcsolatos önkormányzati igényeket alkotmányos eszközökkel, megnyugtatóan és végleges jelleggel rendezi. Ezen túlmenően nincs olyan elvi vagy jogi szempont, amely a kérdésével érintett önkormányzatok esetében egy új állami pénztámogatási jogcím megállapításához vagy kompenzációs forma kidolgozásához alapul szolgálna.

Budapest, 2003. március ...

Tisztelettel:
dr. Bárándy Péter