A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésnek a Magyar Köztársaság részéről történő aláírásáról

Budapest, 2003. március

Az Országgyűlés

megemlékezve arról, hogy az európai uniós tagság a rendszerváltozás egyik alapvető céljának megvalósítása, és négy, szabadon választott Országgyűlés egybeeső törekvése;

felidézve a magyar nép áldozatos munkáját, amely lehetővé tette, hogy hazánk részesévé válhat az európai építkezésnek;

emlékeztetve a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására irányuló kérelmének az Európai Unió Tanácsához történő benyújtásáról szóló határozatára;

annak tudatában, hogy a koppenhágai Európai Tanácson hazánk lezárta az Európai Unióhoz történő csatlakozásra vezető tárgyalásokat;

figyelemmel az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdésére és arra, hogy az ország lakossága népszavazáson úgy döntött, hogy hazánk csatlakozzon az Európai Unióhoz;

1. a kormány előterjesztésére

a) elhatározza

a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság között,

a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésnek (a továbbiakban: csatlakozási szerződés) a Magyar Köztársaság részéről - az Országgyűlés általi megerősítésének fenntartásával - történő aláírását;

2. Ez a határozat az elfogadása napján lép hatályba.

INDOKOLÁS

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás magyar szándékát és stratégiai célját már az Európai Megállapodás kifejezésre juttatta bevezetőjének utolsó fordulatában.

Az Európai Unió azonban első alkalommal csak az 1993. júniusi koppenhágai csúcsértekezleten ismerte el, hogy a társult közép- és kelet-európai országok csatlakozási célkitűzései jogos és indokolt igények, és közép-, illetve hosszabb távon teljesíthetők. A csúcsértekezlet a társultak későbbi taggá válásához politikai, gazdasági és jogi elemekből álló kritériumrendszert határozott meg, amelynek az is része volt, hogy az új csatlakozókkal való kibővülés nem akadályozhatja az integráció elmélyülését. A kritériumrendszer teljesülését az Európai Unió folyamatosan felügyelte és értékelte.

Kevéssel az Európai Megállapodás 1994. február 1-jei hatálybalépése után az Országgyűlés 16/1994. (III. 31.) OGY határozata hatalmazta fel a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására irányuló kérelmét benyújtsa az Európai Unió Tanácsához. A kérelmet a külügyminiszter 1994. április 1-jén adta át Athénban az unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország külügyminiszterének.

A csatlakozási kérelem benyújtásához kapcsolódóan a kormány 1994. április 27-én Brüsszelben egy memorandumot is átadott az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak. A memorandum a koppenhágai kritériumokhoz igazodóan ismertette Magyarország integrációs helyzetét, tagságra való felkészülésének akkori terveit és a csatlakozás általa elképzelt menetrendjét. Ez utóbbiban a taggá válás lehetséges időpontját 2000 körül jelölte meg.

Az Európai Unió Magyarország, majd a többi térségbeli ország tagfelvételi kérelmére az 1995. decemberi esseni csúcsértekezleten elfogadott előcsatlakozási stratégiával és ennek részeként az 1996. júniusi cannes-i csúcsértekezleten jóváhagyott, a belső piaci alkalmazkodást elősegítő ún. Fehér Könyvvel reagált.

Az első konkrét válaszlépés 1997-ben történt, amikor az Európai Bizottság - a kérdőívére adott, az ország helyzetét az uniós vívmányok tükrében felmérő válaszok értékelése alapján és az unió közelgő reformjaira való figyelemmel - elfogadta az Agenda 2000 nevű dokumentumot. Ebben az Európai Bizottság, az első kibővítés időpontját munkafeltételezésként 2002-re téve, középtávon lehetségesnek ítélte Magyarország és további öt ország csatlakozását, és javasolta velük a csatlakozási tárgyalások 1998. évi megkezdését a mind a tizenkét tagjelöltre érvényes, egységes kibővítési keretben. 1997 decemberében a luxemburgi csúcsértekezlet ennek a javaslatnak megfelelően határozott.

A csatlakozásról szóló szerződés létrehozására irányuló tárgyalások az ún. 5+1 országgal, köztük Magyarországgal 1998. március 31-én kezdődtek, az előző napon az ún. Európa Konferencia névvel elindított egységes kibővítési folyamat keretei között. (Az 1999. évi helsinki csúcsértekezlet eredményeképpen 2000-ben valamennyi tagjelölttel megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások.)

A 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozattal jóváhagyott tárgyalási alapelvek és a követendő főbb célkitűzések alapján a magyar csatlakozási tárgyalási stratégia arra épült, hogy Magyarország mielőbb, lehetőleg 2002-ben, a többi tagállammal azonos elbánásban részesülve, és a zökkenőmentes integrációt biztosító feltételekkel váljék az Európai Unió tagjává. A mindenkori kormány csak annyiban változtatott a csatlakozás célkitűzésein és elvein, amennyiben kénytelen volt a csatlakozás időpontját illetően az Európai Unió körülményeiből következő objektív adottságokhoz igazodni, és előbb a 2003., majd a 2004. évi taggá válás tényét elfogadni. A csatlakozási tárgyalásokat természetszerűleg mind a három választási ciklusban a kormány folytatta. Ugyanakkor ez a folyamat mindenkor szoros parlamenti felügyelet alatt állt, amelyet hat-, ill. négypárti konzultációk is kiegészítettek.

2002 decemberében eredményesen befejeződtek a csatlakozási tárgyalások, amelyeket a koppenhágai csúcsértekezlet hivatalosan lezárt. Döntése értelmében az Európai Unió tíz új taggal, köztük Magyarországgal való kibővülésére 2004. május 1. napján kerülhet sor, feltéve, hogy a következő pontokban részletezett jogi aktusok, valamint - egyes új tagállamok esetében - a népszavazások eredményesek lesznek.

A csatlakozási tárgyalások lezárása, az Európai Unió tagállamainak döntése megnyitotta az utat a rendszerváltozás egyik alapvető célkitűzésének megvalósulásához, ahhoz, hogy Magyarország egyenlő jogok és kötelezettségek alapján vehessen részt az európai nemzetek integrációjában. Hazánk az Európai Unió intézményeiben teljes jogkörrel - a népességszámához igazodó parlamenti képviselettel és tanácsi szavazati súllyal, a további fő szervekbe a többi tagállammal azonos számú tagot jelölve - vehet részt. Az Európai Közösségekben megvalósuló gazdasági integráció tekintetében részvétele - konkrétan meghatározott kérdésekben átmeneti időre szóló kivételekkel - ugyancsak teljes körű az egységes belső piac működése során, és módjában áll a gazdasági és monetáris unió harmadik fázisához, az euróövezethez akkor csatlakozni, amikor már képes teljesíteni ennek a feltételeit. Átmeneti idő nélkül és a többi tagot megillető jogokkal működhetünk közre az Európai Unió második pillérét képező közös kül- és biztonságpolitika kialakításában, és a harmadik pillért jelentő bel- és igazságügyi együttműködési kérdésekben is csak annyi időnek kell eltelnie a teljes részvételünkig, amíg kiépül a schengeni külső határrendszer.

Az Európai Unió korábbi bővítéseinek gyakorlatát követve, az új tagállamok csatlakozásáról szóló okmányokat egyetlen nemzetközi szerződésbe (a továbbiakban: csatlakozási szerződés) foglalják. A csatlakozási szerződés egyrészt az Európai Unió tizenöt jelenlegi tagállama, másrészt a tíz új tagállam között jön létre.

A csatlakozási szerződés három fő részből áll.

Az első és alapvető dokumentum maga a három cikkből álló csatlakozási szerződés, amely valójában keretszerződés. Ennek 1. cikkében a felek, a régi és az új tagállamok, nemzetközi közjogi értelemben kimondják az új tagállamok csatlakozását az alapító szerződések által létrehozott unióhoz, ami által végül is létrehozzák a huszonöt országból álló Európai Uniót. Ez a cikk kimondja továbbá, hogy az elsődleges és a másodlagos közösségi jogszabályok a kibővítés folytán a szerződés szerves részét képező csatlakozási okmány rendelkezései szerint módosulnak. A 2. cikk tartalmazza a hatálybalépés 2004. május 1-jei időpontját, feltéve, hogy a szerződés megerősítéséről szóló okmányokat 2004. április 30-áig letétbe helyezik az olasz kormánynál. Valamely új tagállam megerősítésének elmaradása nem akadályozza meg a csatlakozási szerződés hatálybalépését, a régi tagállamok esetében azonban mindegyikük kellő időben történő ratifikációja szükséges a szerződésnek a tervezett időpontban való hatálybalépéséhez. A 3. cikk mondja ki azt, hogy a csatlakozási szerződés mind a huszonöt ország hivatalos nyelvén, azaz összesen húsz nyelven egyaránt hiteles.

A második dokumentum, az ezer oldalt meghaladó terjedelmű csatlakozási okmány rögzíti tehát a csatlakozás jogi feltételeit és a közösségi jogszabályoknak a kibővítés miatt szükségessé vált módosításait. Az ezzel kapcsolatos elveket és az intézményi kérdéseket az okmány főrésze tartalmazza, míg az átmeneti intézkedések és a technikai kiegészítések a mellékletekbe kerültek.

A harmadik dokumentum a záróokmány, amely egyetlen okmányban felsorolja a csatlakozási tárgyalások céljából összehívott kormányközi konferencia által elfogadott valamennyi joghatással járó szöveget, így magát a csatlakozási szerződést és a csatlakozási okmányt, valamint a feleknek a csatlakozási szerződés aláírásakor tett közös, többoldalú, kétoldalú, illetőleg egyoldalú nyilatkozatait.

A csatlakozási szerződés tartalma megfelel a csatlakozási tárgyalások eredményeinek, ezért 2003. február végén valamennyi fél megállapodott annak angol nyelvű szövegében.

Az Európai Unió intézményeinek belső eljárásában az Európai Bizottság 2003. február 19-én kedvező véleményt állított ki a tíz ország csatlakozási kérelméről. Az Európai Parlamentnek az ezzel egyező véleményét - új tagállamonként elkülönített - határozatokban kell kifejeznie 2003. április 9-én. Az Európai Unió Tanácsa 2003. április 14-én tárgyalja a bizottsági javaslatot, és várhatóan valamennyi új tagállamra nézve elfogadó határozatot hoz. Az aláírásra Athénban, 2003. április 16. napján kerül sor.

Az Alkotmány szerint a csatlakozási szerződést az Országgyűlés köti meg. Ezért az Országgyűlés dönt a csatlakozási szerződés létrehozásával összefüggő kérdésekről is: az aláírásról. Az aláírásról szóló döntés országgyűlési határozatban jelenik meg, amely kimondja: az Országgyűlés elhatározza a csatlakozási szerződésnek a Magyar Köztársaság nevében történő aláírását. Ezzel egyidejűleg meghatalmazza a kormányt a szerződésnek az aláírására.

Az Alkotmány alapján 2003. április 12-én országos, ügydöntő népszavazást kell tartani Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról. Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés - a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény szerint - az Országgyűlésre kötelező. A népszavazás azonban nem helyettesíti, csupán kijelöli az Országgyűlésnek a csatlakozási szerződés aláírásával kapcsolatos döntése kereteit. Nyilvánvaló, hogy egy eredményes népszavazás igenlő döntése nyomán az Országgyűlés köteles határozatot hozni a csatlakozási szerződés aláírásáról.

Az Országgyűlés Európai Uniós Nagybizottságának 2003. március 11-i ülésén a csatlakozási szerződéssel kapcsolatos országgyűlési határozat tárgyában a nagybizottság tagjai a következőkben állapodtak meg:

• Az országgyűlési határozat elfogadására a népszavazást követően, április 14-én vagy 15-én kerüljön sor; az általános vitát az Országgyűlés a népszavazást megelőzően lefolytatja;
• A csatlakozási szerződés aláírására szóló meghatalmazást a kormány kapja;
• A határozat preambulummal egészüljön ki.

A nagybizottsági ülés után átdolgozott, mellékelt határozat-tervezettel a 2003. március 16-i négypárti egyeztetés során az országgyűlési pártok képviselőcsoportjai egyetértettek.