K/3202.
Írásbeli kérdés
dr. Szili Katalin
az Országgyűlés elnöke
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály 91.§ (2) bekezdése alapján kérdést kívánok feltenni
Kiss Péter
a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úrnak
"A közérdek sérelmének mielőbbi megszüntetése érdekében támogatják-e a Vezseny és Tiszaföldvár közötti komp újraindítását?"
címmel.
Kérdésemre írásbeli választ kérek Miniszter úrtól, azért tőle, mert e tárgykörben a kormány tagjai közül ő az illetékes.
Tisztelt Miniszter Úr!
Vezseny és Tiszaföldvár között több mint száz éve működik a közúti forgalmat elősegítő hídpótló komp. A tiszaföldvári oldalon a térképek már 1881 óta jelölték a komphoz vezető utat, ám az 1994-es részaránytulajdon kiadásakor - törvénysértések, hibák sorozataként - a terület magántulajdonba került és ez perek sokaságát indította el. Az ingatlan jogi helyzetének és a komp használatának tisztázatlansága miatt az ügy odáig fajult, hogy a kompot 2002-ben le kellett állítani.
Az újraindítás érdekében számos települési, hatósági kezdeményezés történt, de máig nincs - és az elmérgesedett állapotokat látva még akár évekig nem is lesz - megoldás.
Közben jelentősen sérül a közérdek, mert a Tiszán való átkelés csak 60 km-es kerülővel lehetséges Szolnoknál, illetve Tiszaugnál. Ez fékezi a kereskedelmet, felszámolja a létrejött munkahelyeket, ellehetetleníti a mezőgazdasági vállalkozókat és felháborítja az esetenként erre utazókat.
Miután egyszerű és közeli megoldást csak hatósági és/vagy jelentős anyagi terhek vállalása esetén látok, tisztelettel kérem segítségét, intézkedését.
Az ügy teljeskörű leírására - bonyolultsága és az ügyiratok sokasága miatt - nem vállalkozom, de néhány momentumát a visszakereshetőség érdekében kiemelem:
Tulajdonszerzés:
Nádor Iván (továbbiakban: N.I.) 1994 elején 35,12 AK értékben részarány földtulajdont vásárolt, hogy a komplejárónál lévő - általa haszonbérelt - terület tulajdonjogát megszerezze.
A Tiszaföldvári Földkiadó Bizottság még ez év áprilisában kiadja a részaránytulajdont.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Földhivatal azonban a tulajdonjogot nem jegyzi be. A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közlekedési Felügyelet ugyanis - a fellebbezési határidőn túl - fellebbezést nyújtott be.
Az FVM Megyei Földművelésügyi Hivatala (továbbiakban: FM Hivatal) 1994. augusztus 12-i 1619/1994. számú határozatában megsemmisítette a Földkiadó Bizottság határozatait. Indok: nem az 1993. évi II. törvény alapján kérte N.I. a részaránytulajdon kiadását, nem igazolta jogosultságát, a bizottság természetvédelmi oltalom alatt álló területeket adott ki és nem értesítette erről a hatóságokat.
A megsemmisítő határozatot N.I. megfellebbezte, mely elutasításra került. Keresetét az első- és másodfokú bíróság is elutasította, mely döntést a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta, mivel a támadott határozat nem minősül érdemi határozatnak.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség e határozat ellen 1997. február 26-án V89/1996/11-1. számon óvást nyújtott be, melyet a Legfőbb Ügyészség 1997. május 14-én Vlü 497/1997/3-1. számú átiratával módosított. Indok: a törvény nem írta elő a Földkiadó Bizottság részére, hogy a határozatot küldje meg a fellebbezést benyújtóknak.
Az FM Hivatal 1997. május 27-én 971/1997. számú határozatával az óvást elutasította. Indok: az 1957. évi IV. törvény 45. §-a alapján tájékoztatni kell az érdekelt feleket.
A Főügyészség ezután keresetet indított az FM Hivatal ellen. Indok: az óvást - elutasítása esetén - az FM Hivatal fellettes szervének kellett volna elbírálni.
Ezt a Szolnok Városi Bíróság 1.P.21.678/1997/4. számú végzésével elutasította, melyet a Megyei Bíróság 3.Pf.21.188/1997/3. szám alatt helybenhagyott.
N.I. ezt követően az FVM-hez fordult, hogy az FM Hivatal hatáskör nélkül hozott határozatát semmisítse meg és a benyújtott óvást érdemben bírálja el. Az FVM az óvást elfogadva 30.197/1998. (1998. május 11.) számú határozatával az FM Hivatal 971/1997. számú határozatát az 1616/1994. számú határozatára is kiterjedően megsemmisítette és a Földkiadó Bizottság határozatait helybenhagyta. Indok: a Földkiadó Bizottság határozatainak meghozatalakor még nem volt érvényben a 28/1994. (V.20.) számú Alkotmánybírósági Határozat, amely szerint a természetvédelmi területek nem adhatók ki, ugyanakkor az AB. nem rendelkezett a már kiadott határozatok megsemmisítéséről sem.
A tulajdon bejegyzése:
A tulajdon nyilvántartásba vétele legalább olyan zűrös és bonyolult, mint az előbb vázolt tulajdonszerzés.
Az ügy kiindulópontja lényegében a hibás földhivatali nyilvántartás, mert több mint száz év után 1986-ban az EOTR térkép készítésekor "eltűnt" az út. A felmérő szerv nem tüntette fel a területjegyzékben, és az ingatlant gyepként rögzítették a tulajdoni lapon.
Így fordulhatott elő, hogy a Földkiadó Bizottság a meglévő utat magántulajdonba adta. Amikor a tulajdonvita során mindez bebizonyosodott, már hiába pontosították a bejegyzést, mert a sorozatos földhivatali, ügyészségi, bírósági eljárások végén - amelyben ismét nagy szerepe volt az FVM nevében eljáró dr. Niklasz Lászlónak (48.289/4/1999.) - mindez nem befolyásolta a tulajdonszerzést.
Leáll a komp:
A tulajdonszerzés körüli bonyoldalmak miatt az ügyben érintettek közötti viszony időközben rendkívül elmérgesedett, ami más címen újabb eljárásokat, pereket váltott ki. Ennek részeként, illetve következményeként megkérdőjeleződött a komp működése.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közlekedési Felügyelet 2001. április 17-i határozatában a komp üzemben tartási engedélyének meghosszabbítását felfüggesztette, mert N.I. a komplejáró út tulajdonosaként nem járult hozzá az engedély kiadásához. Egy hónap múlva az üzemeltetési engedélyt az 1998. évi I. törvény 3. §-a alapján mégis kiadják, mondván: a közforgalom elől el nem zárt magánutat közlekedés céljából bárki igénybe veheti.
N.I. ezt bírósági úton megtámadja, melynek következményeként az új közigazgatási eljárás során a 11/1979. (VI.7.) KPM rendelet 6. §-a alapján már nem engedélyezik az üzemeltetést és a komp 2002-ben leáll.
Ebből a szomorú, de igen tanulságos történetből a fenti kiemeléseket tartottam lényegesnek. Szerintem kimondható, hogy a hibák, törvénysértések sorozatát nem helyben követték el, ugyanakkor ennek következményeként a helyi közérdek sérül.
Helyi megoldás nem látszik, mivel N.I. az őt ért sérelmeket, károkat is beszámítva közel 100 millió forintos igényt támaszt, amit az önkormányzatok nem tudnak megfizetni.
A terület kisajátítása vagy a komp áthelyezése ugyancsak nagy anyagi teher, nem is beszélve az évekig elhúzódó eljárásokról.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ez ügyben, támogatást kérve megkereste a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal Területrendezési Főosztályát.
A közérdek sérelmének mielőbbi megszüntetése érdekében kérem segítségét!
Tisztelettel:
Farkas Imre
országgyűlési képviselő
Tiszaföldvár, 2003. március 26.
4