Magyar köztársaság kormánya

T/3780.
számú
törvényjavaslat

az orvosok és más egészségügyi dolgozók
jogállásának egyes kérdéseiről

Budapest, 2003. április

2003. évi ... törvény
az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről

Az Országgyűlés

- az egészségügyi tevékenység kiemelkedő jelentőségének tudatában,

- az egészségügyi dolgozókat megillető társadalmi megbecsülés szem előtt tartásával,

- az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működésének és az egészségügyi dolgozók tevékenységének sajátosságaira figyelemmel,

- tekintettel a betegek jogára a pihent egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátáshoz,

- az egészségügyi tevékenységet végzők jogai és kötelezettségei szektorsemleges követelményeinek szem előtt tartásával,

- az egyes egészségügyi tevékenység folytatására, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyokból adódó eltéréseket figyelembe véve,

- az egészségügyi dolgozókra vonatkozó előírások egységes meghatározása és ezáltal az ellátás biztonságának javítása céljából

az egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről a következő törvényt alkotja:

I. FejezetAlapvető rendelkezésekA törvény célja

1. §

E törvény célja az orvosok és az egészségügyi dolgozók (a továbbiakban együtt: egészségügyi dolgozó) gyógyító-megelőző tevékenységére vonatkozó alapvető rendelkezések egységes, az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától független meghatározása, továbbá az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok sajátosságaiból adódó eltérő követelmények megállapítása.

A törvény hatálya

2. §

(1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén

a) egészségügyi szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiség nélküli szervezetekre,

b) egészségügyi tevékenységet végző természetes személyekre

terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény hatálya alá tartozó személyes gondoskodást nyújtó intézményben egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók tekintetében is alkalmazni kell, amennyiben az intézmény egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel is rendelkezik.

(3) E törvény rendelkezéseit a 4. § b) pontjában meghatározott, az egészségügyi ellátásban közre nem működő dolgozók tekintetében csak a törvényben külön nevesített esetekben kell alkalmazni.

(4) Nem terjed ki e törvény II. és III. fejezetének hatálya a külön törvény alapján közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészekre és az igazságügyi orvosszakértőkre.

(5) Ahol e törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ott az adott munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó törvény előírásait kell alkalmazni.

Alapelvek

3. §

(1) A Magyar Köztársaság területén mindenki, aki megfelel az e törvényben és más jogszabályokban foglalt követelményeknek, jogosult az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítések megszerzésére, továbbá - a rendelkezésre álló lehetőségek között - a választott jogviszony keretében egészségügyi tevékenység végzésére.

(2) Az egészségügyi dolgozókkal szemben támasztott követelmények egységesek, és - ha e törvény másként nem rendelkezik - függetlenek az egészségügyi dolgozót foglalkoztató egészségügyi szolgáltató jogállásától, illetve az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától.

(3) Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony típusának megválasztása nem irányulhat az egészségügyi dolgozó jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.

Fogalom-meghatározások

4. §

E törvény alkalmazásában:

a) egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy

aa) aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy

ab) nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban,

b) egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy,

c) egészségügyi tevékenység: az egészségügyi szolgáltatás részét képező minden olyan tevékenység, amelynek végzéséhez szakképesítés szükséges,

d) az a)-c) pontokban foglaltakon túl e törvény alkalmazásában az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-ában foglalt fogalom-meghatározásokat kell figyelembe venni.

5. §

(1) Az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, a szakmai kamarák által kidolgozott etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja.

(2) Az egészségügyi dolgozót hivatása gyakorlása során a betegek iránti elkötelezettség és a beteg érdekeinek kiemelt védelme vezérli. Minden egészségügyi tevékenység a beteg személyisége, méltósága és jogai tiszteletben tartása, életkorának, valamint önrendelkezésének figyelembevétele mellett történik.

(3) Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatónál munkavégzésre létesített jogviszony keretében tevékenykedik, az egészségügyi tevékenység végzése során - az (1) bekezdésben foglaltakon túl - figyelembe kell venni a szakmai felettes(ek) jog- és szakmai szabályoknak megfelelő utasításait is.

(4) A szakmai felettes a (3) bekezdésben foglaltak keretében gondoskodik

a) a 4. § ab) pontja szerinti egészségügyi dolgozók szakmai irányításának megszervezéséről,

b) az irányítása alá tartozó egészségügyi dolgozók

c) az egészségügyi szolgáltató vezetésével való kapcsolattartásról.

(5) Az egészségügyi dolgozó által egy héten valamennyi, az e törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama - 6 havi átlagban - nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor.

(6) A több, illetve a több fajta jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó az egyes jogviszonyai szerinti egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozatban tanúsítja, hogy az egészségügyi tevékenysége az (5) bekezdés szerinti korlátot nem haladja meg.

6. §

(1) Az egészségügyi dolgozó köteles önképzéssel és a szervezett továbbképzések által biztosított lehetőség igénybevételével magát rendszeresen továbbképezni annak érdekében, hogy tevékenységét az egészségtudományok mindenkori állásának megfelelően - a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek keretei között - végezhesse.

(2) Az egészségügyi dolgozók egészségügyi tevékenység végzésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit egyebekben az Eütv. 125.-140. §-a tartalmazza.

7. §

(1) Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére - ide nem értve a sürgős szükség esetén ellátási kötelezettség alapján végzett tevékenységet - akkor jogosult, ha a külön jogszabályokban foglaltak szerint

a) rendelkezik az adott egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban való közreműködésre jogosító szakképesítéssel, és

b) szerepel az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartásában, illetve az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában, és

c) amennyiben külön törvény a tevékenység gyakorolását szakmai kamarai tagsághoz köti, tagja az illetékes szakmai kamarának, és

d) egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas, és

e) amennyiben az egészségügyi tevékenységet saját nevében és felelősségére végzi, rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel.

(2) Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban történő közreműködésre - a rendelkezésre álló lehetőségek között - az alábbi jogviszonyok keretében jogosult

a) szabadfoglalkozás keretében,

b) egyéni egészségügyi vállalkozóként,

c) társas vállalkozás tagjaként,

d) közalkalmazotti jogviszonyban,

e) munkaviszonyban,

f) közszolgálati jogviszonyban,

g) szolgálati jogviszonyban,

h) önkéntes segítőként.

(3) A 4. § ab) pontja szerinti egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenység végzésében a (2) bekezdés c)-h) pontjai szerinti jogviszonyban működhet közre.

(4) A (2) bekezdés a)-b) pontjai szerinti jogviszonyban csak az (1) bekezdésben foglalt valamennyi rá vonatkozó rendelkezésnek maradéktalanul megfelelő egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység gyakorlására.

A szabadfoglalkozás

8. §

(1) Az egészségügyi dolgozó jogosult bármely egészségügyi szolgáltatónál megbízási szerződés alapján a szakmai kompetenciájába tartozó egészségügyi tevékenység ellátására.

(2) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó e tevékenységét az egészségügyi hatóság egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélye és - amennyiben az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató nem követeli meg - a tevékenységével esetlegesen okozott károk megtérítését biztosító kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötése nélkül végezheti.

(3) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet az őt megbízó egészségügyi szolgáltató nevében végzi.

9. §

(1) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató közötti megbízási szerződésben rögzíteni kell

a) az ellátandó feladat(ok) pontos megnevezését, a feladatok ellátásához szükséges tárgyi feltételek biztosításának módját, valamint a munkavégzés helyét és idejét,

b) a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó szakmai felettesének megnevezését,

c) amennyiben a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó feladatkörébe más egészségügyi dolgozók szakmai irányítása is beletartozik, az általa irányított, illetve felügyelt egészségügyi dolgozók munkakörének megnevezését,

d) az adott időszakban, de legfeljebb 6 hónap alatt a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó által végzendő egészségügyi tevékenység időtartamát és beosztását, illetve a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó nyilatkozatát az önkéntesen vállalt többletmunka tervezett mértékéről,

e) az ellátott feladatok díjazását,

f) a megbízás keretében okozott kár megtérítésének szabályait,

g) a szerződés megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés további tartalmára a szakmai kamarák ajánlásokat adhatnak.

(3) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó által ellátott feladatok díjazására a szakmai kamarák tehetnek javaslatot, amelyet az Egészségügyi Közlöny közzétesz.

(4) A szabadfoglalkozás keretében ellátott ügyeletre és készenlétre a 14. §-ban foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell.

Egyéni egészségügyi vállalkozás

10. §

(1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában, egyéni egészségügyi vállalkozóként a saját nevében és felelősségére egészségügyi szolgáltatóként működni.

(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozóként történő munkavégzés esetén az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyt kiadó egészségügyi hatóság részére be kell mutatni az egészségügyi tevékenységre való egészségi alkalmasság igazolását is.

(3) Egyéni vállalkozás keretében, amennyiben az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, minden olyan egészségügyi tevékenység végezhető, amelynek végzését külön törvény nem korlátozza, illetve amely kapcsán külön jogszabály nem nevesíti a feladatot ellátó konkrét egészségügyi szolgáltatót.

Társas vállalkozás

11. §

(1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában - jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli - társas vállalkozás tagjaként, a társas vállalkozás nevében és felelősségére egészségügyi tevékenységet végezni.

(2) A társas vállalkozás tagjaként történő egészségügyi tevékenység végzése esetén a 10. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

Munkaviszony és közalkalmazotti jogviszony

12. §

(1) A munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban - ide értve a külön jogszabály szerint központi gyakornoki rendszer keretében egészségügyi tevékenységet végző személyeket is - álló egészségügyi dolgozó (a továbbiakban együtt: alkalmazott) egészségügyi tevékenységet, amennyiben az egészségügyi szolgáltató megszakítás nélküli munkarendben működik

a) műszakbeosztás szerinti munkarendben,

b) műszakbeosztás szerinti munkarendben és ügyeleti, továbbá készenléti szolgálat útján

végezhet.

(2) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató - ide nem értve a háziorvosi ügyeleti szolgálatokat - 22 óra és 6 óra között nem nyújt egészségügyi szolgáltatást, egy vagy két műszakos munkarendet kell megállapítani.

(3) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató munkarendje szerint az egészségügyi szolgáltatások folyamatosan több mint 10 órán át, de nem 24 órán keresztül hozzáférhetők, több műszakot kell szervezni.

(4) Amennyiben a folyamatos egészségügyi ellátást, továbbá a fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató külön jogszabály alapján nem köteles a folyamatos működését műszakok szervezésével biztosítani, a folyamatos betegellátás ügyelet és készenlét szervezésével is ellátható.

(5) Az ügyelet az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi szolgáltató által meghatározott helyen és időben való rendelkezésre állása és a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig nem halasztható feladatok ellátása érdekében történő munkavégzése.

(6) A készenlét az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan elérhető helyen és időben való rendelkezésre állása.

13. §

(1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára hat havi munkaidőkeret állapítható meg. A heti munkaidő - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a munkáltató rendelkezése szerint a 48 órát nem haladhatja meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - külön, írásba foglalt megállapodás alapján - az alkalmazott egészségügyi dolgozó heti legfeljebb 12 óra önként vállalt többletmunkát végezhet. Az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.

(3) Az egészségügyi szolgáltató az önként vállalt többletmunkáról külön jogszabályban meghatározott tartalommal nyilvántartást köteles vezetni.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama nem haladhatja meg a heti 60 órát.

(5) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó egy naptári napra eső egészségügyi tevékenységének időtartama a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor.

(6) Amennyiben az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletében meghatározott rendkívüli körülmények ezt szükségessé teszik, az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkavégzése nem esik az (1) és az (5) bekezdések szerinti korlátozás alá.

(7) Adott naptári napon folytatott egészségügyi tevékenység befejezése és a következő naptári napon megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra - a felek eltérő megállapodása alapján legalább 8 óra - időtartamnak kell eltelnie.

(8) Az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszony alapján oktatói feladatokat is ellátó egészségügyi dolgozók tekintetében az (1)-(4) bekezdésekben foglaltakat az oktatói és az egészségügyi tevékenység együttes végzésére kell alkalmazni.

14. §

(1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által ellátott ügyelet ideje alatt végzett egészségügyi tevékenység tartamát elsősorban a tényleges tevékenység mérésével kell megállapítani.

(2) Amennyiben az ügyelet alatt végzett tényleges egészségügyi tevékenység mérésére nem kerül sor, annak idejét jogszabály vagy kollektív szerződés állapíthatja meg.

(3) Jogszabály vagy kollektív szerződés hiányában az egészségügyi dolgozó által teljesített ügyelet teljes tartama beszámít a munkaidőbe.

(4) Az egészségügyi dolgozó által ellátott készenlét idejéből a ténylegesen teljesített egészségügyi tevékenység ideje számítandó be a munkaidőbe.

15. §

Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunkavégzés keretében ellátott ügyelet egy órára eső díjazásának (ügyeleti díj) mértéke a külön jogszabályban meghatározott ügyeleti díj - mint átalánydíj - 50 %-kal megemelt összege.

16. §

(1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejébe a pontszerző kötelező továbbképzésére fordított időből - ide értve a kongresszusi részvételt is - az egészségügyi szolgáltató szabályzata szerint megállapított időt be kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés szerint figyelembe vehető idő évi 3 munkanapnál kevesebb és 10 munkanapnál több nem lehet.

Közszolgálati jogviszony és szolgálati viszony

17. §

(1) Az egészségügyi dolgozó közszolgálati jogviszony keretében csak az őt foglalkoztató közigazgatási szerv tevékenységével összefüggő egészségügyi tevékenység végzésére jogosult.

(2) Az egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység végzése céljából a külön törvényben nevesített szervekkel szolgálati viszonyt létesíteni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt jogviszony létesítése hiányában is jogosult a sorkatonai szolgálatot teljesítő egészségügyi dolgozó - ide értve a polgári szolgálatot teljesítőket is - egészségügyi tevékenység végzésére.

(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó által végzett egészségügyi tevékenységre a 12.-14. §-okban foglaltakat, illetve továbbképzésére a 16. §-ban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

Önkéntes segítő

18. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatók feladataiban önkéntes segítőként

a) az egészségügyi dolgozó,

b) hivatásszerűen nem közvetlen betegellátással foglalkozó egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy,

c) minden egészségügyi képesítést nem igénylő feladat ellátásában segítséget adni kívánó személy

részt vehet.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy az egészségügyi szolgáltatóval - a 9. §-ban foglalt tartalom szerint - kötött megállapodás alapján, az egészségügyi szolgáltató nevében és felelősségére, díjazás nélkül működhet közre a szolgáltató által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti személy a szakmai gyakorlata megőrzése céljából, önkéntes segítőként jogosult a betegellátásban részt venni.

(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti önkéntes segítő csak olyan egészségügyi tevékenység végzésében működhet közre, amelyre nézve megfelel a 7. § (1) bekezdés a), és d) pontjában foglalt feltételeknek.

(5) Az egészségügyi szolgáltató a betegellátás biztonsága érdekében megkövetelheti a beteg jó közérzetét, testi-lelki egyensúlyát és életvitelét segítő tevékenységben részt vevő, (1) bekezdés c) pontja szerinti önkéntes segítő egészségi alkalmasságának vizsgálatát.

(6) Az egészségügyi szolgáltató feladataiban önkéntes segítőként nem működhet közre - a munkakörébe tartozó feladatai körében - az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló dolgozó.

A különböző jogviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók együttműködése

19. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátásokban közreműködő egészségügyi dolgozók, függetlenül a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk típusától, a (2) bekezdésben foglalt szabályzat szerint kötelesek az egészségügyi tevékenység végzése során együttműködni.

(2) Az az egészségügyi szolgáltató, amely az egészségügyi szolgáltatásait több típusú jogviszony keretében ténykedő egészségügyi dolgozók közreműködésével nyújtja, szabályzatban köteles rendezni a feladatok ellátása során az egyes dolgozókat megillető utasításadási jogosultságokat.

(3) A szabályzat kidolgozását a szakmai kamarák ajánlások összeállításával segíthetik elő.

Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi dolgozókra vonatkozó speciális rendelkezések

20. §

(1) Az állami költségvetésből, illetve az Egészségbiztosítási Alapból külön jogszabályok szerint finanszírozott egészségügyi szolgáltatók keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó feladatainak ellátása során köteles figyelembe venni a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 19. § (1) bekezdése alapján, az adott finanszírozott ellátásra a miniszter által meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rendet is.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt egészségügyi szolgáltatónál történő tevékenység keretében, továbbá az Ebtv. 32. §-a szerint gyógyszer és gyógyászati segédeszköz társadalombiztosítási támogatással történő rendelésére jogosító szerződés alapján gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt rendelő orvos a rendelés során köteles figyelembe venni az (1) bekezdésben említett terápiás eljárási rendet, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által közzétett gyógyszerterápiás ajánlásokat.

21. §

(1) Egészségügyi tevékenység végzésére csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi, mentális és fizikai (a továbbiakban együtt: egészségi) állapotára tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas (a továbbiakban: munkaköri alkalmasság).

(2) Az egészségügyi tevékenység megkezdése előtt az egészségügyi dolgozó előzetes alkalmassági vizsgálaton, az egészségügyi szolgáltató rendelkezése szerinti gyakorisággal pedig időszakos alkalmassági vizsgálaton vesz részt.

(3) Az alkalmassági vizsgálat az egészségügyi dolgozót foglalkoztató, illetve foglalkoztatni kívánó egészségügyi szolgáltatóval e feladat ellátására szerződött, vagy általa működtetett foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál végezhető el.

(4) Amennyiben az egészségügyi dolgozó nem kívánja az alkalmassági vizsgálatot az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltatónál elvégeztetni, alkalmasságának megállapítását - saját költségére - más arra jogosult egészségügyi szolgáltatónál is kezdeményezheti.

(5) A 7. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglalt jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó alkalmassági vizsgálatának elvégzésére a miniszter rendeletében meghatározott foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult.

22. §

(1) Az alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egészségügyi dolgozó

a) nem szenved a miniszter rendeletében nevesített, az adott egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró megbetegedésben és a feladatkörébe tartozó egészségügyi tevékenység végzésére egészségi állapota alapján alkalmas,

b) nem szenved az a) pont szerinti megbetegedésben, de más betegsége, illetve fizikai vagy mentális állapota (továbbiakban együtt: betegsége) miatt egészségügyi tevékenység végzésére ideiglenes vagy végleges jelleggel alkalmatlan,

c) az a) vagy a b) pont szerinti betegsége miatt egészségügyi tevékenység végzésére korlátozással alkalmas.

(2) Amennyiben az alkalmassági vizsgálat során az egészségügyi dolgozó

a) ideiglenes alkalmasságát állapítják meg, meg kell határozni az alkalmatlanság időtartamát, illetve amennyiben ez nem lehetséges, az egészségi alkalmasság felülvizsgálatának időpontját,

b) korlátozással történő alkalmasságát állapítják meg, meg kell határozni azoknak az egészségügyi tevékenységeknek a körét, amelyek végzésére az egészségügyi dolgozó nem alkalmas.

23. §

(1) Amennyiben a vizsgálat alapján az egészségügyi dolgozó az általa ellátott, illetve ellátandó munkakörre egészségileg alkalmas, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa a munkaköri alkalmasságot igazolja.

(2) Amennyiben a (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a munkaköri alkalmasság nem igazolható, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa az egészségügyi dolgozó hozzájárulásával a munkaköri alkalmasságának vizsgálatát az Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézeténél (a továbbiakban: OKK OMFI) kezdeményezi. Az OMFI a vizsgálat elvégzéséről 8 munkanapon belül gondoskodik.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti vizsgálat az egészségügyi dolgozó munkakörre való alkalmasságát állapítja meg, azt az (1) bekezdésben foglaltak szerint igazolja. Amennyiben a vizsgálat eredményeként az egészségügyi dolgozó alkalmatlannak, illetve korlátozással alkalmasnak minősül, az OKK OMFI kezdeményezi az alkalmatlanság 24. § szerinti megállapítását.

24. §

(1) Az egészségügyi dolgozó alkalmasságát elbíráló szervezet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak az egészségügyi dolgozó lakóhelye vagy az egészségügyi szolgáltató telephelye szerint illetékes megyei (fővárosi) intézeténél (a továbbiakban: egészségügyi hatóság) kezdeményezi, hogy az egészségügyi dolgozó adott munkakörre való alkalmatlanságát, illetve korlátozással történő alkalmasságát állapítsa meg, illetve amennyiben indokolt az egészségügyi dolgozót - valamennyi munkakörre kiterjedő hatállyal - az egészségügyi tevékenység folytatásától tiltsa el.

(2) Az egészségügyi tevékenységtől való eltiltásra irányuló eljárás lefolytatása során igazságügyi orvosszakértőt kell kirendelni.

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti eljárás az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységtől való eltiltásával, illetve egy munkakörre való végleges alkalmatlanság, vagy korlátozással történő alkalmasság megállapításával végződik, erről a működési nyilvántartást vezető szervet értesíteni kell.

25. §

Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység gyakorlásától való eltiltására a belátási képesség érintettsége miatt kerül sor és az érintett egészségügyi dolgozó orvos, az egészségügyi hatóság kezdeményezi az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál a pro familia gyógyszerrendelésre jogosító szerződés felmondását.

26. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató szabályzatában az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozók rendszeres időszakonkénti alkalmassági vizsgálatát rendelheti el.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül is jogosult az egészségügyi szolgáltató az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozó rendkívüli alkalmassági vizsgálatát elrendelni.

(3) Az egyéni egészségügyi vállalkozók, illetve a társas vállalkozás tagjaként egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók időszakos, illetve rendkívüli egészségi alkalmasságának vizsgálatát a tevékenységüket engedélyező egészségügyi hatóság kezdeményezheti, illetve a kezdeményezés eredménytelensége esetén a vizsgálatot elrendelheti.

27. §

(1) Az egészségügyi tevékenység végzésére alkalmasnak minősített egészségügyi dolgozó sem végezhet egészségügyi tevékenységet, amennyiben pillanatnyi egészségi állapota következtében a beteg számára nagyobb kockázatot jelentene a tevékenységével, mint amelyet annak elmaradásával okozna.

(2) Az egészségügyi dolgozók alkalmassági vizsgálatára egyebekben a munkaköri alkalmasság véleményezéséről rendelkező jogszabályok előírásait kell alkalmazni.

28. §

Az egészségügyi tevékenységet nem végző, de a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező 4. § b) pontja szerinti egészségügyben dolgozók, valamint az egészségügyi tevékenység végzésében tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján közreműködő személyek alkalmassági vizsgálatára a 21. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

29. §

(1) Ez a törvény - a 14. és a 15. §-a kivételével - 2004. január 1-jén lép hatályba. A törvény 14. §-2005. január 1 hatályba lépéséről külön törvény rendelkezik, 15. §-a 2004. május 1-jén lép hatályba.

(2) Az (1) bekezdés szerinti külön törvény hatályba lépéséig az ügyelet alatt végzett egészségügyi tevékenység - munkaidő és díjazás szempontjából - figyelembe vehető tartamát a Kormány rendeletben határozza meg.

(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy meghatározza a folyamatos egészségügyi ellátás szervezésének szakmai követelményeit, továbbá az egészségügyi tevékenységre való alkalmasság részletes szabályait.

(4) A törvény hatályba lépésével egyidejűleg

a) hatályát veszti az Eütv. 114. és 128. §-a, és 77. § (3) bekezdéséből a "legnagyobb" szövegrész,

b) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a következő 43/A. §-sal egészül ki:

"43/A. § (1) A 43. § (1) bekezdés szerint számított szolgálati időn túl az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek - a munkáltató által munkaórában igazolt - 2003. december 31. utáni, - napi 8 óra alapulvételével átszámított - időtartamát.

(2) Az (1) bekezdés és a 43. § (1) bekezdés szerint külön-külön számított szolgálati idő együttes időtartamát a 12., 20., 29. és 34. §-ok alkalmazásánál kell figyelembe venni.

(3) A kiegészítő szolgálati időre vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg."

(5) A 19. § szerinti szabályzatot az egészségügyi szolgáltató e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül készíti el.

(6) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

- a Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK Irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól,

- az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i 2000/34/EK Irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi Irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az 1980-as évek végétől jelentős átalakulás kezdődött az egészségügyi ellátórendszerben, amelynek első lépéseként 1989-ben megszülettek az orvosi magángyakorlatot és az egészségügyi vállalkozást szabályozó rendeletek, majd a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény rögzítette az egyes egészségügyi szolgáltatások megszervezéséért való felelősség rendszerét. Ezzel párhuzamosan kialakult a biztosítási alapú ellátások rendszere és megkezdődött az egészségügy teljesítményarányos finanszírozásának kialakítása is. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény és az egyes egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételeit meghatározó jogszabályok már döntő többségükben szektorsemleges előírásokat tartalmaznak az egészségügy különböző szereplői számára, azaz függetlenül az egészségügyi szolgáltató működési formájától és tulajdonosától, a működési engedély kiadásához azonos szakmai követelményeknek kell megfelelni.

A különböző szervezeti formákban működő egészségügyi szolgáltatók keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók tekintetében azonban nem született egységes szabályozás, így jelenleg az határozza meg a tevékenység végzésére irányuló jogviszony tartalmát, hogy az egészségügyi szolgáltató pl. költségvetési szervként, gazdasági társasági formában vagy egyéni vállalkozásként működik-e. Így pl. az állami, önkormányzati költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatott egészségügyi dolgozók közalkalmazottként, a gazdasági társaságoknál foglalkoztatottak munkaviszony keretében, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat keretében köztisztviselőként, a fegyveres szerveknél szolgálati viszony keretében, illetve az egészségügyi szolgáltató jogállásától függetlenül különböző polgári jogi jogviszonyok keretében vagy önfoglalkoztatóként látják el feladataikat.

A különböző jogviszonyra vonatkozó szabályozás azonban számos kérdésben nem egységes, más-más követelményeket határoz meg az egészségügyi dolgozókkal szemben, illetve más-más rendelkezéseket tartalmaz a munkavégzés egyes szabályaira (pl. a rendkívüli munkavégzés évi kerete, az ügyelet és a készenlét alatti effektív munkavégzés meghatározása). A 2003. július 1-jén hatályba lépő Munka Törvénykönyve és a Közalkalmazotti Törvény módosítása valójában lényeges változást nem hoz az ügyelet és készenlét vonatkozásában, változatlanul megmarad a kettősség az Mt. és a Kjt. hatálya alá tartozó egészségügyi dolgozók tekintetében, azaz változatlanul fennáll a munkajog megosztottsága a munkáltatók jogállása szerint. A munkajogi törvények eltérő szabályozási tárgyukból eredően nem rendezhetik továbbá a vállalkozás keretében végzett egészségügyi tevékenységek kérdését sem, így ezek vonatkozásában munkavégzési korlátot jogszabály jelenleg nem állapít meg.

Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvény tervezetének egyeztetése során fogalmazódott meg az egyértelmű igény az egészségügyi dolgozók jogállásának egyes alapvető kérdéseit rendező önálló törvény megalkotására. Számos szakmai szervezet kezdeményezte, hogy a költségvetési szervként működő egészségügyi intézmények gazdasági társasággá történő átalakulásának lehetőségével párhuzamosan készüljön egy olyan szabályozás, amely az ágazatban dolgozókra vonatkozó alapvető szabályokat szektorsemlegesen határozza meg.

Ennek megfelelően a Javaslat az első részében az egészségügyi tevékenység végzésének feltételeit és egyes alapvető szabályait tartalmazza. A Munka Törvénykönyve elfogadott módosításával és a vonatkozó Európai Uniós irányelvekkel összhangban meghatározza az egészségügyi dolgozók esetében kötelezően elrendelhető, illetve önként vállalható egészségügyi tevékenység időtartamát. E kérdésben két, alapvetően új elem kerül bevezetésre, egyfelől a jövőben a különböző jogviszonyokban végzett egészségügyi tevékenységeket egybe kell számítani, hiszen az egészségügyi dolgozók pihenéshez való joga egyben kötelezettség is, mivel a betegeknek a megfelelő fizikai és szellemi állapotban lévő, azaz pihent egészségügyi dolgozók által nyújtott ellátáshoz van joguk. Másik alapvető új elem az önként vállalható többletmunka megjelenése, amely a vonatkozó direktívákkal és az Európai Bíróság döntésével összhangban lehetőséget biztosít az egészségügyi dolgozók számára többletmunka vállalására, de a pihenéshez való jog és kötelezettség biztosítása érdekében ez a vállalás sem lehet korlátlan, ezért a Javaslat meghatározza az önkéntes többletmunka végzésének maximális időtartamát is.

A Javaslat számol azzal, hogy egy személy különböző jogviszonyok keretében is fejthet ki egészségügyi tevékenységet és erre tekintettel, ezek egybeszámításával mondja ki az egészségügyi tevékenység végzésének felső korlátait.

A Javaslat második része az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló egyes jogviszonyokat nevesíti és egyben meghatározza azokat az alapvető feltételeket, amelyek a jogviszony létesítésének alapjául szolgálnak. E feltételek döntő többsége a különböző egészségügyi tárgyú törvényekben megtalálható, így az egészségügyi törvény rendeli el az alap- és a működési nyilvántartás vezetését, a kamarai törvényekből adódik a kötelező kamarai tagság stb.

Az egyes jogviszonyok nevesítése mellett szükséges rögzíteni az adott jogviszonyra vonatkozó speciális rendelkezéseket is. E körben a vállalkozások részére garanciális rendelkezés, hogy - a szakmai követelmények teljesítése esetén - minden olyan egészségügyi tevékenység végezhető, amelyet külön törvény nem korlátoz, vagy amely vonatkozásában külön jogszabály nem nevesíti a konkrét egészségügyi szolgáltatót. Az előbbire példa az intézményi törvény javaslata, amely a fekvőbeteg ellátás nyújtásához megköveteli az egészségügyi szolgáltató jogi személyiségét, az utóbbira pedig azok a jogszabályok, amelyek pl. nevesítik a 12. hetet betöltött terhesség egészségi okból szükséges megszakítását végző egészségügyi intézményeket.

A Javaslat a különböző jogviszonyok párhuzamos jelenlétéből adódó esetleges konfliktusok, illetve működési zavarok megelőzése céljából külön rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha egy egészségügyi szolgáltató keretében többféle jogviszonyban foglalkoztatott teamek működnek. Az utasításadási jogok alakulását az egészségügyi szolgáltató szabályzatban fogja meghatározni, amelyet a szakmai kamarák ajánlások kidolgozásával segítenek elő.

Harmadik részében a Javaslat az egészségügyi alkalmasság kérdését rendezi. A hatályos szabályok jelenleg - a munkavédelem általános szabályaihoz igazodóan - csak a szervezett munkavégzés esetére írják elő a kötelező munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, így jogszerűen előfordulhat, hogy a közalkalmazottként alkalmatlan egészségügyi dolgozó egyéni egészségügyi vállalkozóként működési engedélyt kapjon. Az egészségügyi dolgozók munkaköri alkalmasságának szektorsemleges szabályozásától várható az ellátás szakmai színvonalának emelkedése, hiszen az egészségi állapotuk - ide értve az előrehaladott kor miatti egészségkárosodásokat is - miatt nem kellő színvonalon tevékenykedők a jövőben nem csak foglalkoztatottként, hanem vállalkozóként is csak olyan egészségügyi tevékenységet végezhetnek, amelyre teljes mértékben alkalmasak.

A Javaslatban foglalt szabályozás célja tehát azoknak a szektorsemleges követelményeknek a meghatározása, amelyek függetlenül a konkrét munkavégzésre irányuló jogviszony fajtájától minden egészségügyi dolgozóra egyformán kötelezettséget vagy jogosultságot állapítanak meg.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-2. §-hoz

A Javaslat célként tűzte ki a gyógyító-megelőző tevékenységet végző orvosokra és más egészségügyi dolgozókra vonatkozó alapvető rendelkezések egységes rendszerének kiépítését, az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonytól függetlenül a munkavégzésre vonatkozó alapvető szabályok szektorsemleges rendezését.

A személyi és tárgyi hatályról szóló rendelkezések az egészségügyi szolgáltatások teljes körére kiterjesztik a törvény hatályát, ideértve az egészségügyi közszolgáltatások mellett az egészségügyi magánszektort, továbbá a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben működési engedély alapján egészségügyi szolgáltatást nyújtó személyeket is. Az egészségügyi tevékenység végzésére vonatkozó általános szabályokat, valamint az egyes jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket a közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészekre és az igazságügyi orvosszakértőkre nem kell alkalmazni, hiszen e speciális jogviszonyok (személyes közreműködési kötelezettség, illetve egészségügyi szolgáltatásban való közreműködés hiányában) nem illeszthetők az egységes egészségügyi tevékenységek rendszerébe.

A Javaslat a hatályra vonatkozó rendelkezések körében rögzíti, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni valamennyi olyan kérdésben, amellyel kapcsolatban a Javaslat eltérő rendelkezést nem tartalmaz, így az Mt., a Kjt., a Ktv. és a Ptk. hatálya alá tartozó jogviszonyokban e törvények előírásai vonatkoznak minden olyan esetre (pl. szabadság, felelősség, stb), amelyre nézve a Javaslat speciális előírást nem tartalmaz.

A 3-4. §-hoz

A Javaslat alapelvként határozza meg az egészségügyi képzésben való részvétel és az egészségügyi dolgozóvá válás, illetve az egészségügyi vállalkozóvá válás szabadságát, továbbá az egészségügyi dolgozók személyétől, a tevékenység végzésére irányuló jogviszony jellegétől független egységes szakmai követelményrendszer meghatározását.

A Javaslat alapvetően az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény fogalmaira épül. Az egészségügyi dolgozó fogalomkörén belül megkülönbözteti az adott tevékenység végzéséhez szükséges, arra jogosító, szakképesítéssel rendelkező, illetve a megfelelő szakképesítés hiányában - esetlegesen éppen annak megszerzése érdekében - az egészségügyi tevékenység végzésében csupán közreműködő személyeket. Az egészségügyi tevékenységet nem végző, de a beteggel közvetlenül érintkező személyek tekintetében a Javaslat bevezeti az egészségügyben dolgozó fogalmát. E megkülönböztetés alapja az egyes jogviszonyok önálló gyakorolásához szükséges képesítési követelmények eltérő volta (pl. egyéni egészségügyi vállalkozó csak a szükséges szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozó lehet), továbbá a betegellátásban közvetlenül részt nem vevő dolgozókkal szemben megfogalmazott alkalmassági vizsgálatok eltérő jellege indokolja (az egészségügyi szolgáltató alkalmazásában álló tb ügyintéző és a betegekkel közvetlenül érintkező beteghordó, illetve az egészségügyi ellátást nyújtó egészségügyi dolgozó munkaköri alkalmasságára eltérő követelmények vonatkoznak).

Az 5-6. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi tevékenység végzésének általános követelményeként határozza meg az adott helyzetben általában elvárható gondossággal és a szakmai kompetenciának megfelelően nyújtott egészségügyi szolgáltatást. Az egészségügyi törvény rendelkezéseivel összhangban a Javaslat kiemeli, hogy az egészségügyi dolgozót a hivatása gyakorlása során elsősorban a beteg érdekeinek kiemelt védelme kell, hogy vezérelje. A Javaslat általános jelleggel rögzíti, hogy amennyiben az egészségügyi dolgozó nem önfoglalkoztató, a tevékenységét a szakmai felettese útmutatása szerint végzi.

A Javaslat szintén általános jelleggel rögzíti, hogy a különböző jogviszonyok alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama - 6 havi átlagban - a heti 60 órát, naptári naponként pedig a napi 12 órát nem haladhatja meg. A több jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó számára a Javaslat előírja, hogy nyilatkozattal tanúsítsa a törvényben meghatározott időkorlátok betartását, hiszen az egyes foglalkoztatók csak a náluk végzett tevékenység figyelemmel kísérésére vállalkozhatnak.

A Javaslat az általános rendelkezések körében előírja az egészségügyi dolgozó számára a szakmai önképzési és a szervezett továbbképzésen történő részvételi kötelezettséget is, amelyhez az egyes jogviszonyok részletezése során (16., 17. §-ok) a foglalkoztatottak esetén munkaidő-kedvezményt is biztosít.

A 7. §-hoz

A Javaslat meghatározza az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges feltételeket, illetve a tevékenység végzésének lehetséges formáit, megjelölve, hogy melyek azok a jogviszonyok, amelyekben a megfelelő szakképesítéssel nem rendelkező személy is közreműködhet.

Az egészségügyi tevékenység végzésének általános feltételeit és lehetséges formáit a Javaslat csupán számba veszi, hiszen más törvények részletesen tartalmazzák azokat az eseteket, amikor pl. az orvos kamarai tagság nélkül is jogosult egészségügyi tevékenység végzésére.

A 8-9. §-hoz

Az egészségügyi tevékenység végzésének új formája a szabadfoglalkozás, amely a 2001. évi CVII. törvényben nevesített szabadfoglalkozású orvosi jogállással szemben minden szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozó számára lehetővé teszi, hogy közreműködjön az egészségügyi szolgáltató feladataiban. Tekintettel arra, hogy a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó feladatait nem saját, hanem az őt megbízó egészségügyi szolgáltató nevében látja el, nincs szükség a tevékenységéhez működési engedélyre és nem szükségszerű feltétele a szabadfoglalkozású jogviszony létesítésének a felelősségbiztosítási szerződés sem. A Javaslat rögzíti a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződés kötelező elemeit is, amelyen túl a szakmai kamarák ajánlása alapján vagy a felek közös megegyezése szerint számos más szerződéses feltétel is meghatározható.

A 10-11. §-hoz

A Javaslat általános jogosultságként határozza meg az egészségügyi egyéni vállalkozóként történő működés lehetőségét. A saját nevében és saját felelősségére egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyéni egészségügyi vállalkozó tevékenységét a Javaslat szerint csak abban a körben lehet korlátozni, amelyben külön jogszabály nevesíti a konkrét szolgáltatást nyújtó intézményt vagy szakmai okokból meghatározott szervezethez rendel egyes ellátásokat (pl. terhességmegszakítás).

Az egészségügyi tevékenység társas vállalkozás tagjaként történő végzésére vonatkozó feltételek gyakorlatilag megegyeznek az egyéni vállalkozóval szemben támasztott követelményekkel azzal, hogy míg az egyéni vállalkozó szükségképpen csak megfelelő szakképesítéssel rendelkező személy lehet, addig a társas vállalkozás tagjaként a vállalkozás nevében és felelősségére - megfelelő képesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátásban - a társas vállalkozás tagja - hasonlóan az alkalmazott dolgozókhoz - közreműködhet.

A 12-13. §-hoz

A Javaslat meghatározza az egészségügyi szolgáltatónál alkalmazottként egészségügyi tevékenységet végzők munkarendjére vonatkozó alapvető rendelkezéseket.

Az egészségügyi ellátás sajátosságainak figyelembevételével meghatározza a munkáltató által meghatározott helyen eltöltött ügyelet és a dolgozó által megválasztott helyen eltöltött készenlét fogalmát és az ezek alatt ellátandó feladatokat.

A Javaslat hat havi munkaidőkeret megállapítására biztosít lehetőséget. E munkaidőkereten belül - a munkáltató rendelkezései szerint - heti 48 órát meg nem haladó munkaidő állapítható meg. A Javaslat lehetővé teszi az egészségügyi dolgozó számára önként vállalt többletmunka végzését. A többletmunkára vonatkozó megállapodás írásba foglalása kötelező, mértéke legfeljebb heti 12 óra lehet. A Javaslat kimondja, hogy a többletmunka vállalására az egészségügyi dolgozó nem kényszeríthető, továbbá alapvető garanciális rendelkezése, hogy tilos a dolgozók között a többletmunka vállalásával összefüggésben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni.

A Javaslat az egészségügyi dolgozó munkavégzésének - elrendelhető és önként vállalt - együttes időtartamát heti 60 órában határozza meg. Az egy naptári napra eső egészségügyi tevékenységek időtartama a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi dolgozó több egészségügyi szolgáltatóval áll munkavégzésre irányuló jogviszonyban, vagy alkalmazottként és vállalkozóként is tevékenykedik.

A 14-15. §-hoz

Az egészségügyi dolgozó által ellátott ügyelet ideje alatt végzett egészségügyi tevékenység tartamát a Javaslat elsősorban a tényleges tevékenység mérésével rendeli megállapítani. Lehetővé teszi azonban az egészségügyi tevékenység tartamának - amennyiben azt nem mérik - jogszabályban vagy a kollektív szerződésben való megállapítását is. Abban az esetben, ha az ügyelet alatt végzett egészségügyi tevékenység tartama az említett módok egyikén sem kerül meghatározásra, úgy annak teljes ideje munkaidőnek számít.

Az ügyelettől eltérően a készenlét idejéből csak a ténylegesen teljesített egészségügyi tevékenység idejét kell a munkaidőbe beszámítani.

A Javaslat preferálja az egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunkát, ezért annak díjazására a kötelezően elrendelt ügyeleti díj 150 %-át állapítja meg.

A 16-17. §-hoz

A Javaslat előírja, hogy továbbképzési kötelezettség teljesítésére fordított időből az alkalmazott egészségügyi dolgozó, valamint a köztisztviselő és a szolgálati jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó esetében, az egészségügyi szolgáltató szabályzata által meghatározott időtartamot a munkaidőbe - évi 3 és 10 munkanap közötti mértékben - be kell számítani.

A 18. §-hoz

Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyok között új formaként megjelenő önkéntes segítő részvételére az egészségügyi szolgáltató feladatainak ellátásában többféle lehetőséget teremt a Javaslat. Az adott tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkező, a tevékenység végzésére egészségi állapota alapján alkalmas egészségügyi dolgozónak minősülő személy az egészségügyi szolgáltató nevében és felelősségére végezheti a tevékenységet. A hivatásszerűen nem közvetlen betegellátással foglalkozó, egészségügyi szakképzettséggel rendelkező személy a szakmai gyakorlatának megőrzése érdekében szakképesítésének megfelelő tevékenységben közreműködőként vehet részt a betegellátásban.

Az egészségügyi szolgáltató által ellátott betegek jó közérzetét, testi-lelki egyensúlyát és életvitelét segítő, egészségügyi képesítést nem igénylő tevékenységben önkéntes segítőként bárki közreműködhet.

Az önkéntes segítő közreműködését az egészségügyi szolgáltató a betegellátás biztonsága érdekében a tevékenységre való egészségi alkalmasság igazolásához kötheti.

Az esetleges visszaélések megelőzése céljából megtiltja a Javaslat az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló dolgozó számára, hogy munkakörébe tartozó feladatai körében önkéntes segítőként tevékenykedjen.

A 19-20. §-hoz

Az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátásokban közreműködők részére - a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk típusától függetlenül - együttműködési kötelezettséget ír elő a Javaslat.

A közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók számára a Javaslat - a közfinanszírozásból adódó speciális követelmények teljesítése érdekében - kötelezővé teszi a kötelező egészségbiztosítás keretében nyújtott ellátásokkal kapcsolatos szakmai rendelkezések figyelembevételét.

A 21-22. §-hoz

A Javaslat a jelenlegi gyakorlattól eltérően, nem csupán a szervezett munkavégzés körében követeli meg az egészségügyi tevékenységet végző személy egészségi alkalmasságának vizsgálatát, hanem az egyéni egészségügyi vállalkozóktól az önkéntes segítőkig, továbbá a betegellátásban részt nem vevő, de munkájukból adódóan a betegekkel kapcsolatban lévő dolgozókig minden munkakör ellátásának feltételéül szabja a betegek és a dolgozók egészségét védő vizsgálatok elvégzését. A Javaslat végrehajtására kiadott miniszteri rendelet fogja tételesen meghatározni azokat a megbetegedéseket, amelyek elsősorban járványügyi szempontból, továbbá a dolgozó fizikai vagy mentális állapota miatt az egészségügyi tevékenység ellátása során veszélyt jelentenének magára a dolgozóra, illetve környezetére.

A 23-24. §-hoz

A Javaslat értelmében az adott munkakör ellátására való alkalmasságot - a többi ágazatban dolgozókhoz hasonlóan - a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok állapítanák meg. Amennyiben azonban a dolgozó a vizsgálatok alapján betegsége miatt nem alkalmas az adott munkakörre, illetve csak korlátozásokkal minősül alkalmasnak, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa kezdeményezi a beteg szakmai országos intézetben, vagy az intézet által felkért szakellátó helyen történő vizsgálatát és alkalmasságának minősítését. Amennyiben az újabb vizsgálat szerint sem alkalmas az egészségügyi dolgozó az általa végzendő egészségügyi tevékenység ellátására, és a dolgozó az ezt megalapozó vizsgálat eredményét vitatja, az alkalmatlanság kimondására az ÁNTSZ megyei intézete határozatban jogosult, amely határozat az államigazgatási határozat ellen érvényesíthető jogorvoslati rend szerint a bíróság előtt is megtámadható, biztosítva ezzel a dolgozó teljes körű védelmét a hivatásának gyakorlásától való eltiltás esetére.

A 25. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi tevékenység végzésére belátási képessége miatt alkalmatlan orvos pro familia gyógyszerrendelésre jogosító szerződésének felmondása érdekében történő intézkedést teszi lehetővé az egészségügyi hatóság számára.

A 26-27. §-hoz

Az egyes egészségügyi szolgáltatók tevékenységének különbözőségére tekintettel a Javaslat az egészségügyi szolgáltató hatáskörébe utalja a rendszeres időszakonkénti alkalmassági vizsgálat elrendelését. Az időszakos alkalmassági vizsgálat mellett az egészségügyi szolgáltatónak lehetősége nyílik rendkívüli alkalmassági vizsgálat kezdeményezésére, ha azt az egészségügyi dolgozó egészségi állapotának változása indokolja. Az egyéni és társas vállalkozók esetében rendkívüli alkalmassági vizsgálatot az egészségügyi hatóság kezdeményezni.

Az egészségügyi dolgozó akkor sem végezhet egészségügyi tevékenységet, ha annak végzésére általános jelleggel alkalmas, de aktuális megbetegedése miatt az ellátottakra és munkatársaira veszélyt jelentene.

A 28. §-hoz

A rendelkezés a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező, egészségügyi tevékenységet nem végzők, illetve az egészségügyi tevékenység végzésében tanulói vagy hallgatói jogviszony keretében közreműködök esetére - a biztonságos betegellátás érekében - az egészségügyi dolgozókkal azonosan írja elő az egészségi alkalmasság előzetes vizsgálatának kötelezettségét.

A 29. §-hoz

A Javaslat a rendelkezések többségét 2004. január 1. napjával rendeli hatályba léptetni, az ügyeletben töltött idő munkaidőbe történő beszámításának módjára és az önként vállalt ügyeletek kiemelt díjazására vonatkozó rendelkezéseket azonban későbbi időponttól kell alkalmazni.

A Javaslat az egészségügyi dolgozók folyamatos egészségügyi ellátást biztosító önként vállalt többletmunkáját javasolja a szolgálati idő számításakor is elismerni, ezért a vonatkozó törvény módosításával bevezeti a kiegészítő szolgálati idő fogalmát, amely a nyugdíj összegének kiszámításánál - ide értve az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjat is - ismeri el az egészségügyi dolgozók által végzett, egy életpályát figyelembe véve sokszor több évben mérhető többlettevékenységet.