A Házszabály 85. § (2) bekezdés d. pontja alapján az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítására a következő

terjesztjük elő:

1. § Az 1990. évi XCIII. törvény 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"55. § Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1%-a, de legalább 5000 forint, legfeljebb 250 000 forint. Ha az eljárás értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint."

2. § Ez a törvény a kihirdetés napjától számított 15. napon lép hatályba. A törvény rendelkezését a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

Az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 1997. január 1-től 2003. január 1-ig hatályos 55. §-a szerint: "Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1 %-a, de legalább 2000 forint, legfeljebb 100 000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 5000 forint."

A 2002. évi XLII. törvény 179. §-a úgy módosította a korábbi szabályozást, hogy a 100 000 Ft-os felső határt eltörölte, tehát az illetékekről szóló törvény jelenleg hatályos szövege értelmében: "Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1 %-a, de legalább 5000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint." A törvénymódosítás indokolása nem tér ki a 100 000 forintos felső határ eltörlésének okára. Ugyanakkor az állami bíróságoknál ezt a felső határt 750 000 forintról 900 000 forintra emelték fel. Az indokolás szerint a jogalkotó e módosítással is emelni kívánta az állami bevételeket, minthogy az állami igazságszolgáltató szervekre fordított személyi és dologi kiadások az elmúlt években nagymértékben emelkedtek. Az állami költségvetésnek a választottbíráskodásra nem kell költenie. Ugyanakkor a választottbírósági eljárások számának növekedése gazdasági és jogpolitikai szempontból egyaránt kívánatos: tehermentesíti az állami bíróságokat, meggyorsítja a jogviták elintézését.

A választottbíróság hatáskörének kikötésekor a felek előre tudják, hogy jogvita esetén milyen összegű eljárási díjjal kell számolniuk. A választottbírósági díj a bírói honoráriumokból és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát illető ún. adminisztrációs költségből áll. Az állami illetéket és a választottbírói honoráriumot terhelő egészségügyi hozzájárulást az adminisztratív költségből fizeti az MKIK. 2003-ban a beérkezett ügyek 70 %-ának perértéke 10.000.000 forint alatt van, tehát a felek által fizetett adminisztrációs költség arányosan alacsony. Ugyanakkor egyetlen nagy ügy állami illetéke nagyobb lehet, mint az egész évi ügyforgalom alapján befolyt adminisztrációs költség teljes összege. Ha ezt a felekre kellene hárítani, akkor számolni lehetne azzal, hogy a jövőben megkötendő szerződéseikben mellőznék az ügy választottbírósági útra terelését. A választottbírósági díjak ugrásszerű megemelése maga után vonhatja a klauzulák felek általi felbontását és az ügyek állami bírósági útra terelését. Nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy a hazai vállalkozók egymás közötti vagy külföldi partnereikkel kötött kereskedelmi szerződéseikben jogvitáik rendezésére minél nagyobb számban továbbra is belföldi választottbírósági fórum hatáskörét kössék ki a lényegesen költségesebb külföldi állami vagy választottbíróságok helyett.

Ez teszi szükségessé a javaslat 2. §-ában szereplő rendelkezés azon megfogalmazását, hogy a javasolt módosítás elfogadása esetén az a hatályba lépéskor folyamatban lévő ügyekre is irányadó legyen. Minthogy a jelenlegi szabályozáshoz képest kedvezményt jelentő módosítást tartalmaz a javaslat, a kihirdetéstől számított 45 napos időtartam elteltétől is el lehet tekinteni.

Budapest, 2003 május 22.