MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról

Budapest, 2003. május

1. § A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan szülők Magyarországon született gyermekét;".

2. § Az Ápt. 4. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A köztársasági elnök a folyamatos magyarországi lakóhely tekintetében az (1)-(4) bekezdésben meghatározott időtartam, valamint az (1) bekezdés c) és e) pontjában meghatározott feltétel alól - a belügyminiszter javaslatára - felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik."

3. § Az Ápt. 5/A. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

"c) aki magyar állampolgár anyától és külföldi állampolgár apától 1957. október 1-je előtt született, és születésével nem vált magyar állampolgárrá."

4. § Az Ápt. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon lakik az a lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek, valamint aki letelepedési engedélyt kapott, továbbá az Európai Unió más tagállamának EGT tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgára."

5. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Ápt. 5/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a "feltéve, hogy a nyilatkozó a magyar állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet" szövegrész, valamint 19. §-a (1) bekezdésében a "továbbá a személyazonosító igazolványt kiállító" szövegrész, továbbá a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 21. §-ának g) pontjából az "az állampolgársági és" szövegrész hatályát veszti.

(2) E törvény 4. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

6. § E törvény 5. §-a (1) bekezdésében foglalt hatálybalépésével egyidejűleg az Nytv. 24. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A bíróság és a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében - a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén -, valamint a nyomozó hatóságok bűnüldözési tevékenységük ellátásához, továbbá az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a kérelmező adatainak azonosításához e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének [17. § (2) bekezdés d) pont] igénylésére jogosultak."

A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 3. §-a (3) bekezdésének módosítása szövegpontosítás.

Az Ápt. a magyar állampolgárság honosítással történő megszerzésének lehetőségei körében felhatalmazást ad a köztársasági elnöknek arra, hogy a Magyar Köztársaság számára fontos érdekből egyes feltételek alól felmentést adhasson. A felmentés a törvény alapján a magyarországi lakóhely létesítésének időpontjától eltelt várakozási idő (8, 5, 3, illetve 1 év), a lakhatás és megélhetés biztosítottsága, illetőleg az alkotmányos alapismereti vizsga letételének bármely hiányzó feltétele alól mentesíthet.

Az Ápt. 4. §-a (7) bekezdésének jelenlegi megfogalmazása a köztársasági elnök engedélyező gyakorlata számára értelmezési gondokat vetett fel. A vonatkozó szabály nem az egyes feltételeket meghatározó törvényhelyre való pontos hivatkozással, vagy a feltételek szó szerinti felsorolásával, hanem röviden összevont módon állapítja meg a felmentési körbe tartozó feltételeket.

Ez a helyzet az érintett és a jogalkalmazó számára is bizonytalanságot eredményez, továbbá azt a látszatot kelti, mintha a köztársasági elnök felmentési lehetőségét az Ápt. 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítása szűkítette volna.

A jogbiztonság alkotmányos követelményének a rendelkezés pontos és egyértelmű megfogalmazása felel meg, olyan módon hogy az a jogintézmény tényleges tartalmát nem érinti. Ezért szükséges az Ápt. 4. §-a (7) bekezdésének szövegpontosítás útján történő módosítása, amellyel a Köztársasági Elnöki Hivatal is egyetértett.

A nemek egyenjogúságát az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata deklarálta első ízben az alapvető nemzetközi dokumentumok közül. Az egyes államok állampolgársági jogában lassan jutott érvényre ez a ma már nyilvánvalónak számító elv. A XX. század első felében általános volt a világon, hogy a családtagok állampolgársága a "családfő" állampolgárságához igazodott: a házasságkötéssel a feleség elvesztette az eredeti állampolgárságát és megszerezte férje állampolgárságát. A gyermek értelemszerűen apja állampolgárságát követte.

A férjes nők állampolgárságáról szóló 1957. évi New York-i egyezmény fogalmazta meg először, hogy a házasságkötés nem lehet automatikus kihatással a nők állampolgárságára. Ugyanakkor a külföldi állampolgár nő kedvezményesen szerezheti meg férje állampolgárságát. Az ENSZ-egyezményben meghatározott elvet az 1997-ben elfogadott európai állampolgársági egyezmény - melyet Magyarország 2001-ben ratifikált, kihirdette a 2002. évi III. törvény - oly nyomatékkal hangsúlyozta, hogy fenntartást sem lehet hozzá tenni.

A magyar állampolgársági jogban az 1957. évi V. törvény hatályba lépése, 1957. október 1-je óta érvényesül maradéktalanul a nemek egyenjogúságának elve: a házasságkötés nincs automatikus hatással a házasfelek állampolgárságára, a gyermek pedig mind anyja, mind apja után magyar állampolgárságot szerezhet, függetlenül attól, hogy a szülők házasok-e.

Az 1948-ban hozott állampolgársági törvény a házasságkötés kapcsán még úgy rendelkezett, hogy a magyar állampolgár nő elveszíti magyar állampolgárságát, ha a házasságkötéssel elnyeri férje állampolgárságát. Abban az időszakban
- tekintve, hogy egyes államokban már Magyarországot megelőzve megszűnt a házasságkötés állampolgárságot keletkeztető hatása - előfordult, hogy a magyar állampolgár nő külföldi férfival kötött házassága után is megtartotta magyar állampolgárságát. E házasságból származó gyermekek azonban törvényes (külföldi) apjuk állampolgárságát követték, tehát magyar állampolgárságot nem szereztek. E személyi körnek kíván a törvényjavaslat egyszerűsített állampolgárság szerzési lehetőséget biztosítani.

Az Ápt. alkalmazásában - más törvényekhez hasonlóan - Magyarországon élő külföldinek a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, valamint a menekültként elismert személy minősül. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően más tagállamok állampolgárai új jogcímen, új típusú engedéllyel tartózkodhatnak Magyarországon. A javaslat e személyi körre terjeszti ki a Magyarországon élő külföldiek fogalmát.

A törvény hatálybalépésének időpontja kellő időtartamot biztosít a felkészülésre, és a csatlakozás időpontjához igazodik.

Az Ápt. 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítása a magyar állampolgárság visszaszerzésére irányuló nyilatkozat elfogadását attól tette függővé, hogy az érintett nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet. A gyakorlatban egyetlen esetben sem volt szükség a nyilatkozat elfogadásának megtagadására az említett okból. A rendelkezés az eljárást lassítja és életszerűtlen. A nyilatkozat intézményével fogalmilag is nehezen egyeztethető össze ilyen jellegű feltétel állítása, ezért indokolt a hatályon kívül helyezése.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) értelmében magyar állampolgár a személyazonosságát igazoló hatósági igazolványt bármely körzetközponti jegyzőnél (okmányirodán) igényelhet. A személyazonosító igazolvány igénylése csak abban az esetben kötelező, ha a magyar állampolgár más személyazonosságot igazoló okirattal nem rendelkezik. Az Ápt. 19. §-a (1) bekezdésének hatályon kívül helyezésre javasolt szövegrésze elavult rendelkezés.

Az Ápt. 19. §-a (3) bekezdésének b) pontja betekintést, illetve adatkérést engedélyez a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásából. Az Nytv. 21. §-a részleges adatigénylést tesz lehetővé az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek. Emiatt például a magyar állampolgárságot kérelmező személynek külön hatósági bizonyítványban kell igazolnia a magyarországi lakóhelyét, illetve a lakóhely létesítésének időpontját. Az Nytv. 24. §-ában meghatározott teljes körű betekintési jog feleslegessé teszi az említett igazolás beszerzésére kötelezést, továbbá megkönnyítheti, meggyorsíthatja az állampolgárság igazolási kérelmek elintézését.