Tisztelt Elnök Asszony!

A házszabály 91.§-a szerinti jogomnál fogva kérdést kívánok intézni

Dr. Németh Imre,
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter úrhoz
"Fagykár sújtotta a támogatási alapot...?" címmel

Sajnos ez évben is folytatódott a természeti károk sorozata Magyarországon. Nagyon jelentős pusztítást végzett a téli fagy, amelyről az első hírek a dél-alföldi őszibarack- és szőlőtermelőktől érkeztek. E térségben január 14-án,-26, február 14-én -21 C° volt. Ez a fagy az őszibarackosokban és a szőlőkben (a terület kitettségétől és a fajtától függően) 90-100%-os terméskiesést okozott. Az előző évi fagytól eltérően nem csak a virágrügyek, hanem a hajtórügyek is károsodtak, tehát ebből kifolyólag több évre kiható a veszteség.

Hasonlóan jártak a hevesi és nógrádi termelők is. Jelentős kár érte sok helyen a fiatal ültetvényeket, tudunk kifagyott szamócáról és jelentős a kár a bogyósokban is. Törzses ültetvényekben több esetben a kis fákat vissza kellett vágni a hó által eltakart részekig, és újra kell a növényeket indítani.

Komoly megélhetési gondokat jelent ma a termelőknek, hogy ez már a második esztendő, amikor a fagy következtében a gyümölcsösük egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen termést hoz.

A kertészeti ágazat az uniós csatlakozás után az egyik lehetőség a fejlesztésre. Az ágazat Eu-kompatibilis fejlődése a rendszerváltoztatás után megindult, nagyon jelentős magántőke és állami támogatás felhasználásával. A termelők jellemzően erőn felül vállalva építették ki kapacitásaikat, de ebben a versenyfutásban tartalékot képezni nem tudtak.

Az uniós csatlakozás idejéig a sorozatos természeti csapások és a fokozott ütemű fejlesztések, valamint a sokszor nyomott árak miatt a termelők számára nem nyílt mód a jövedelem kivételére, a tartalékok létrehozására. A csatlakozást követő versenyben életfontosságúak a további beruházások, a technológiai, logisztikai, infrastrukturális stb. fejlesztés, ám így, tartalékok és segítség nélkül, a sok területen meglévő versenyhátrány nem mérséklődhet.

A földalapú támogatást ez évben már megvonta a tárca. A Mezőgazdasági Bizottság ülésén ezt Miniszter Úr azzal indokolta: nyugaton sem szokás a gyümölcsösökben a földalapú támogatás.

Meg kell jegyeznem a tavalyi esztendőben volt arra példa, amikor az Orbán kabinet döntését elfogadva, ha kis mértékben is, de legalább egy jelképes összeg erejéig a Medgyessy kormányzat is megsegítette a termelőket.

Megfontolandónak tartom, a 2003-ban is a támogatás fenntartását, mert mint a bevezetőben már említett elsősorban, az őszibarackos- és szőlősgazdák tavaly a támogatás mellett is veszteséggel zárták az évet. A jelenlegi kiadások mellett a termelők költségeikből csak a szüret költségét tudják megspórolni, és így a hektáronkénti ráfordításuk több százezer forint, a bevételük viszont teljesen elmarad. Az elmúlt évi támogatás is csak maximum a növényvédelemi szerek anyagköltségét fedezte a szőlő és az őszibarack ültetvények ápolásában, és ezen ágazatok nagyon jelentős veszteséggel zárták az évet.

Választókörzetemben több száz család él, és szeretne megélni ezen kultúrák termesztéséből. A fagykár nem csak őket sújtotta, a jelenség - és a kárenyhítés feladata - országos jelentőségű. Nem lehet cél, hogy ezek a gazdák tönkre menjenek, illetve csőd-közeli helyzetből induljanak az unióban folyó éles versenyben két fagyos tél után.

Kérdésem az volna a Miniszter Úrhoz, hogy a fagykárral sújtott termelőket szándékozzák-e idén megsegíteni? - hogy ezek az emberek számíthatnak-e a kormányzat támogatására? - segít-e és milyen formában a kormányzat abban, hogy az önhibájukon kívül, a természeti csapások okozta károk miatt tömegesen nehéz helyzetbe került termelők újra versenyhelyzetbe kerülhessenek?

Budapest, 2003 június 2.