2003. július

Az Országgyűlés

1. megerősíti az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. november 4-én kelt Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezményét;

2. felkéri a Magyar Köztársaság elnökét, hogy a megerősítő okiratokat aláírásával és pecsétjével ellátva adja ki;

3. felhatalmazza a külügyminisztert, hogy a megerősítő okiratot az Európa Tanács főtitkáránál helyezze letétbe.

A korrupció veszélyt jelent a társadalomra, a jogrendre, az emberi jogokra, gátolja a gazdaság fejlődését, és veszélyezteti a piacgazdaság megfelelő működését. A korrupció leküzdéséhez nemzetközi összefogásra van szükség, nemcsak a büntetőjog, hanem a polgári jog területén is. Az Európa Tanács keretében erre figyelemmel került sor 1999-ben a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény, majd néhány hónappal később a Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezmény kidolgozására. (Az Európa Tanács Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményét Magyarország már megerősítette és a 2002. évi XLIX. törvénnyel kihirdette.)

Az Európa Tanács Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) alapján a részes államok arra vállalnak kötelezettséget, hogy biztosítják egyrészt belső jogukban a hatékony jogvédelmet azok számára, akik korrupció folytán kárt szenvedtek, másrészt együttműködnek az ilyen jellegű nemzetközi vonatkozású polgári eljárásokban.

Az Egyezmény (amelynek hivatalos magyar nyelvű fordítását az előterjesztés melléklete tartalmazza) belső jogunkkal összhangban van; az igényérvényesítésre a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) és a Polgári Perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései biztosítanak megfelelő lehetőséget.

A 2. cikk határozza meg a korrupció fogalmát; a Büntető Törvénykönyv 250-258/F.§ rendelkezései e meghatározásnak megfelelnek.

A 3. cikk rendelkezik arról, hogy a korrupció folytán kárt szenvedett személy a részes államok belső joga alapján szabadon érvényesítheti kártérítés iránti igényét. Az Alkotmány 57.§-a és a Ptk. 7.§-a mindenki számára biztosítja a bírósághoz való fordulás jogát. Vonatkozik ez a kárt szenvedett személyre is, aki a káreseményből származó vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését egyaránt követelheti. Bár a Ptk. elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását írja elő, másodlagosan azonban a teljes vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére kötelezi a károkozót (355.§ (1)bek). A kártérítés Ptk. által biztosított köre mindenben megfelel az egyezmény előírásainak (355.§ (4) bek.).

A 4. cikk határozza meg a kártérítési felelősség feltételeit; a Ptk. 339.§ (1) bekezdése, amely kimondja a jogellenesen másnak okozott kár megtérítése iránti kötelezettség általános szabályát, megfelel az Egyezmény előírásainak.

A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthető a büntetőeljárás során előterjesztett polgári jogi igény formájában, de nincs akadálya annak sem, hogy az igény érvényesítése polgári bíróság előtt, polgári peres úton történjen. A Pp. 152.§ (1) bekezdése szerint, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ezen eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Ha ez az eljárás még megindítva nincs, a büntetőeljárás megindításáról hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében a bíróság gondoskodik, egyébként pedig az eljárás megindítására megfelelő határidőt tűz ki. Ha a határidő eredménytelenül telik le, a tárgyalást folytatni kell. (Ha polgári bíróság nem tudja megítélni a jogellenes magatartás bekövetkeztének tényét, a polgári per folytatásával kénytelen bevárni a jogerős büntető ítéletet.) A 4. cikk (2) bekezdésre vonatkozóan - miszerint a kárért felelős több személy együttesen és egyetemlegesen felelős - a Ptk. 344.§-a tartalmaz megfelelő rendelkezést.

A 5.cikk rendelkezik a közhivatalokban foglalkozási körben elkövetett korrupciós cselekményért való állami felelősségről. A Ptk. 348.§-a szerint, ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ehhez képest szűkíti a kört a Ptk. 349.§-a, amely szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A közszférában dolgozók által elkövetett cselekményekért a munkáltató, így közvetetten az állam helytáll.

A 6. cikk értelmében a kártérítés mértéke csökkenthető vagy az igény elutasítható, ha a károsult a kár bekövetkeztéhez saját hibájából maga is hozzájárult. A Ptk. 340. § (1) bekezdése ezen rendelkezésnek teljes mértékben megfelel.

A 7. cikk előírja, hogy a részes államok belső joga a korrupcióval okozott kár megtérítésére irányuló igényre a tudomásszerzéstől számított három éves szubjektív elévülési időt, és a cselekmény bekövetkeztétől számított legalább tíz éves objektív elévülési időt állapítson meg. E rendelkezéssel a Ptk. hatályos szabályozása (324.§ (1) bek., 326.§ (2) bek., 360.§ (4) bek.) nincs teljesen összhangban, ezért az Egyezményt kihirdető törvényben kerül sor a megfelelő elévülési szabály megalkotására.

A 8. cikk értelmében a részes államok belső jogának rendelkeznie kell arról, hogy a "korrupcióra irányuló" szerződések semmisek. A Ptk. 200.§ (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A "korrupcióra irányuló" szerződés a büntető jogszabályokba ütközik, ezért semmis. A semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség (Ptk. 234.§ (1) bekezdés).

A 9. cikk védeni rendeli a korrupciós cselekményeket jóhiszeműen jelentő munkavállalókat. A jogellenes munkáltatói intézkedésekkel szemben a Munka Törvénykönyve (Mt.), illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) széles körben biztosít jogorvoslati lehetőséget. A munkavállaló ilyen esetekben munkaügyi jogvitát kezdeményezhet (Mt. 199-202.§, Ktv. 59-60/A.§).

A 10. cikk értelmében a szerződő feleknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük - elsősorban a könyvvizsgálói intézmény révén - annak biztosítása érdekében, hogy a gazdálkodó szervezetek valós képet adjanak pénzügyi helyzetükről. E rendelkezésnek megfelelő szabályozást tartalmaz a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, különös tekintettel a 41-45.§-okra, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, elsősorban annak X. fejezete.

A 11. cikk írja elő, hogy a részes államok belső jogukban hatékony bizonyítási eljárást biztosítani kötelesek. A szabad bizonyítás elvéből (Pp. 3.§ (5) bek.) következik, hogy a polgári eljárásokban bármilyen bizonyítási indítvány előterjesztése megengedett.

A 12. cikk rendelkezik arról, hogy a korrupciós cselekmények miatt indult polgári eljárásokban a felek jogainak és érdekeinek védelmében ideiglenes intézkedések elrendelésére kerülhessen sor. A Pp. 156.§ (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.

Az Egyezmény hatályosulásának vizsgálatára az Európa Tanács égisze alatt létrehozott "Korrupció Elleni Államok Csoportja" (GRECO) hivatott, amelynek a Magyar Köztársaság 1999 óta tagja. (E szervezet figyelemmel kíséri valamennyi korrupcióval kapcsolatos Európa Tanács-i egyezmény, ajánlás, irányelv érvényesülését.)

Az Egyezmény még nem lépett hatályba, miután ahhoz tizennégy állam megerősítő nyilatkozatának letétbe helyezése szükséges. Bár az Egyezményt már számos állam aláírta, megerősítésre egyelőre csak tizenkét államban került sor.

A Kormány 2179/2002. (VI. 8.) Korm. határozata alapján 2003. január 15-én került sor az Egyezmény magyar részről történő aláírására - az Országgyűlés utólagos megerősítésének fenntartásával. Az Egyezményt az 1982. évi 27. tvr. 10.§ (1) bekezdésének megfelelően az Országgyűlésnek kell megerősítenie, majd az Egyezmény hatálybalépését követően törvénnyel kihirdetnie.

Az Európa Tanács tagjai, egyéb államok és az Európai Közösség

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagok közötti szorosabb egység megteremtése;

tudatában a korrupció elleni harc területén a nemzetközi összefogás erősítése fontosságának;

hangsúlyozva, hogy a korrupció jelentős fenyegetést jelent a jogállamiságra, a demokráciára és az emberi jogokra, a méltányosságra és a társadalmi igazságosságra, akadályozza a gazdasági fejlődést, veszélyezteti a piacgazdaság megfelelő és tisztességes működését;

felismerve a korrupció egyéneket, vállalatokat, az államot, valamint a nemzetközi szervezeteket érintő káros pénzügyi következményeit;

meggyőződve annak a fontosságáról, hogy a polgári jog hozzájárul a korrupció elleni harchoz, különösen azzal, hogy lehetővé teszi, hogy a károsultak méltányos kártérítést kapjanak;

felidézve az Európai Igazságügyi Miniszterek XIX. (Málta, 1994.), XXI. (Cseh Köztársaság 1997) és a XXII. (Moldova, 1999) konferenciájának döntéseit és határozatait;

figyelembe véve a Miniszteri Bizottság által 1996. novemberben elfogadott Korrupció Elleni Akcióprogramot;

figyelembe véve a korrupcióból eredő károk polgári jogi jogorvoslatáról szóló konvenció kidolgozásának megvalósíthatósági tanulmányát is, amit a Miniszteri Bizottság 1997 februárjában hagyott jóvá;

figyelembe véve a Miniszteri Bizottság 1997. novemberében tartott, 101. ülésszakán elfogadott (97)24. számú határozatát a Korrupció elleni harc 20 Irányelvéről, a Miniszteri Bizottság 1998. májusában tartott, 102. ülésszakán elfogadott (98)7. számú határozatát, amely felhatalmazást ad a "Korrupció elleni Államok Csoportja" (GRECO) felállításáról szóló kibővített részmegállapodás létrehozására és az 1999. május 1-én elfogadott, a GRECO megalapításáról szóló (99)5. számú határozatot;

felidézve az Európa Tanács tagállamainak állam- és kormányfői által 1997. októberében, a második csúcstalálkozón, Strasbougban elfogadott Végső Határozatot és Akciótervet, az alábbiakban állapodtak meg:

I. Fejezet

Nemzeti szinten meghozandó intézkedések

1. Cikk

Az Egyezmény célja

Mindegyik Szerződő Fél belső joga hatékony jogorvoslatot biztosít azoknak a személyeknek, akik korrupció miatt szenvedtek kárt; lehetővé téve számukra, hogy jogaikat és érdekeiket megvédjék, ideértve a kártalanítás igénybevételének lehetőségét is.

2. Cikk

A korrupció fogalma

Ezen Egyezmény vonatkozásában a "korrupció" megvesztegetés közvetlen vagy közvetett kérése, felajánlása, adása vagy elfogadása, illetve egyéb jogtalan előny vagy ezek kilátásba helyezése, amely elfogadójának a megfelelő kötelességteljesítését vagy magatartását meghiúsítja.

3. Cikk

Kártérítés

1. Mindegyik Szerződő Fél belső joga rendelkezik arról, hogy aki korrupció miatt kárt szenvedett, jogosult legyen eljárást kezdeményezni annak érdekében, hogy teljes kárát megtérítsék.

2. Az ilyen kártérítés az anyagi kár, az elmaradt haszon és a nem vagyoni kár megtérítésére is kiterjedhet.

4. Cikk

Felelősség

1. Mindegyik Szerződő Fél belső joga a kártérítés érdekében a következő feltételek teljesüléséről rendelkezik:

i. a vádlott elkövette a korrupós cselekményt vagy felhatalmazást adott annak megtételére, illetve elmulasztott ésszerű lépéseket tenni ellene,

ii. a panaszost kár érte,

iii. ok-okozati kapcsolat van a korrupciós cselekmény és a kár között.

2. Mindegyik Szerződő Fél belső joga rendelkezik arról, hogy ha több alperes felelős ugyanazon korrupciós cselekménnyel okozott kárért, akkor az ő felelősségük együttes és egyetemleges.

5. Cikk

Állami felelősség

Mindegyik Szerződő Fél belső jogában rendelkeznie kell megfelelő eljárásról annak érdekében, hogy azok a személyek, akik köztisztviselők által, foglalkozás körében elkövetett korrupciós cselekmény miatt szenvedtek kárt, megfelelő módon kártérítést igényelhessenek az Államtól vagy nem-állam szerződő fél esetén annak megfelelő hatóságától.

6. Cikk

A károsult gondatlansága

Mindegyik Szerződő Fél belső joga, minden körülményt figyelembe véve rendelkezik a kártérítés csökkentéséről vagy elutasításáról, ha a károsult saját hibája hozzájárult a károkozáshoz vagy a kár súlyosbodásához.

7. Cikk

Elévülési határidő

1. Mindegyik Szerződő Fél belső joga rendelkezik arról, hogy a kártérítési igényt megállapító bírósági eljárás elévülési határideje nem lehet kevesebb, mint 3 év, attól a naptól számítva, hogy a károsult személy tudomást szerzett vagy ésszerűen tudomást szerezhetett a kárról vagy a korrupciós cselekmény megtételéről és a felelős személy kilétéről. Azonban ilyen eljárás nem indítható a korrupciós cselekményt követő 10 év elteltével.

2. Mindegyik szerződő Fél törvényei rendelkeznek arról, hogy szükség esetén felfüggesztik vagy megszakítják az 1. bekezdésben leírt időszakra vonatkozó elévülési határidőt.

8. Cikk

A szerződések érvényessége

1. Mindegyik Szerződő fél belső joga rendelkezik arról, hogy minden, a korrupcióra irányuló szerződés vagy szerződéses előírás érvénytelen és semmis.

2. Mindegyik Szerződő Fél belső joga rendelkezik arról, hogy a feleknek lehetőségük van arra, hogy a bírósághoz fordulva érvényteleníttessék azt a szerződést, amelynek a közös akaratnyilvánítása korrupciós cselekményen alapszik, mindamellett, hogy joguk van kártérítési igény érvényesítéséhez.

9. Cikk

Az alkalmazottak védelme

Mindegyik Szerződő Fél belső joga megfelelő védelmet biztosít minden indokolatlan szankció ellen azoknak az alkalmazottaknak, akik megalapozottan feltételezik korrupció meglétét, és akik ezt jóhiszeműen jelentik a felelős személyeknek vagy hatóságoknak.

10. Cikk

Könyvvitel és ellenőrzés

1. Mindegyik Szerződő Fél belső jogában minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervezetek világosan megfogalmazott, valós és tisztességes képet adjanak a vállalat pénzügyi helyzetéről.

2. A korrupció megelőzése céljából a Szerződő Felek belső joga rendelkezik arról, hogy könyvvizsgálók hitelesítsék az éves jelentést annak érdekében, hogy az valós és tisztességes képet adjon a vállalat pénzügyi helyzetéről.

11. Cikk

Bizonyítékok beszerzése

Mindegyik Szerződő Fél belső joga hatékony eljárást biztosít a bizonyítékok beszerzésére a korrupciós cselekmény miatti polgári eljárásban.

12. Cikk

Ideiglenes intézkedések

Mindegyik Szerződő Fél belső joga biztosítja olyan bírósági határozatok meghozatalát, amelyek szükségesek a felek jogainak és érdekeinek védelméhez a korrupciós cselekmény miatti polgári eljárásban.

II. Fejezet

Nemzetközi együttműködés és a végrehajtás ellenőrzése

13. cikk

Nemzetközi együttműködés

A Szerződő Felek a korrupciós ügyekben folyó polgári eljárásokban hatékonyan együttműködnek, különösen az iratok kézbesítését, bizonyíték külföldről történő beszerzését, a joghatóságot, a külföldi ítéletek és a perköltség elismerését és végrehajtását illetően, összhangban azokkal a polgári és kereskedelmi ügyekben való nemzetközi együttműködésről szóló vonatkozó nemzetközi jogforrásokkal, amelyekben Részes Felek, illetve összhangban belső jogukkal.

14. Cikk

Ellenőrzés

A Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) ellenőrzi jelen Egyezmény végrehajtását a Szerződő Feleknél.

III. Fejezet

Záró rendelkezések

15. Cikk

Aláírás és hatályba lépés

1. Jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai, az Egyezmény kidolgozásában részt vett nem tagállamok, és az Európai Közösség előtt.

2. Jelen Egyezmény megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást igényel. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

3. Jelen Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni naptári hónap első napján lép hatályba, amikor tizennégy állam az Egyezményt az 1. bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően magára nézve kötelezőnek ismeri el. Minden olyan aláíró, amely az Egyezmény megerősítése, elfogadása vagy jóváhagyása időpontjában nem tagja a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO), automatikusan tagjává válik az Egyezmény hatálybalépésekor.

4. Azon aláírók vonatkozásában, amelyek később ismerik el az Egyezményt magukra nézve kötelezőnek, az Egyezmény az 1. bekezdés rendelkezéseivel összhangban álló, az Egyezmény kötelező jellegét elismerő nyilatkozat megtételétől számított három hónap eltelte utáni hónap első napján lép hatályba. Minden aláíró, amely az Egyezmény megerősítése, elfogadása vagy jóváhagyása időpontjában nem tagja a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO), annak automatikusan tagjává válik az Egyezmény e vonatkozásban való hatálybalépésekor.

5. Az Európai Közösségnek a Korrupció Elleni Államok Csoportjában (GRECO) való részvételével kapcsolatos különös szabályok - amennyiben szükséges - az Európai Közösséggel kötött közös megállapodásban kerülnek meghatározásra.

16. Cikk

Csatlakozás az Egyezményhez

1. Az Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Egyezmény Szerződő Államaival folytatott tárgyalás után, az Európa Tanács Statútuma 20.d Cikkében meghatározott többségi döntéssel, valamint a Szerződő Államok Miniszteri Bizottságba delegált képviselőinek egyhangú szavazatával csatlakozásra hívhatja meg azon nem tagállamokat, amelyek nem vettek részt az Egyezmény kidolgozásában.

2. Bármely csatlakozó állam vonatkozásában az Egyezmény a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezésétől számított három hónap eltelte utáni naptári hónap első napján lép hatályba. Bármely csatlakozó állam, amennyiben nem tagja a GRECO-nak a csatlakozáskor, automatikusan annak tagjává válik azon a napon, amelyen az Egyezmény reá nézve hatályba lép.

17. Cikk

Fenntartások

Jelen Egyezmény rendelkezéseivel kapcsolatban fenntartás nem tehető.

18. Cikk

Alkalmazási terület

1. Az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezésekor minden állam vagy az Európai Közösség meghatározhatja azt a területet vagy területeket, amelyeken jelen Egyezményt alkalmazni kell.

2. Mindegyik Állam bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott más területre. Az ilyen terület vonatkozásában az Egyezmény a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő naptári hónap első napján lép hatályba.

3. Az előbbi két bekezdés alapján tett nyilatkozat az abban megjelölt bármely terület viszonylatában az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel visszavonható. A visszavonás attól a naptól számított harmadik hónap utáni naptári hónap első napjától hatályos, amelyen a Főtitkár az erről szóló értesítést átvette.

19. Cikk

Más egyezményekhez és megállapodásokhoz való viszony

1. Jelen Egyezmény nem érinti a speciális tárgyú többoldalú nemzetközi jogforrásokból származó jogokat és kötelezettségvállalásokat.

2. Az Egyezményben részes Szerződő Felek két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymással az Egyezményben szabályozott kérdésekben az itt szabályozott rendelkezések kiegészítése vagy megerősítése, illetve az abban foglalt elvek alkalmazásának megkönnyítése céljából, vagy, az Egyezmény céljai és elvei sérelme nélkül, egy speciális rendszer keretében olyan szabályoknak vethetik alá magukat ebben a tárgyban, amelyek őket kötik az Egyezményt aláírásra megnyitásának pillanatában.

3. Amennyiben két vagy több Szerződő Fél már kötött szerződést vagy megállapodást a jelen Egyezményben szabályozott kérdések valamelyikéről, vagy más módon rendezte kapcsolatait abban a tárgyban, jogukban áll jelen Egyezmény helyett az ilyen megállapodást vagy szerződést alkalmazni, illetve kapcsolataikat ezeknek megfelelően szabályozni.

20. Cikk

Módosítások

1. Bármelyik Szerződő Fél javasolhatja a jelen Egyezmény módosítását. A javaslatot az Európa Tanács Főtitkára közli az Európa Tanács tagállamaival, azon nem-tagállamokkal, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában, az Európai Közösséggel, valamint minden, a 16. Cikk szerint csatlakozott vagy csatlakozásra meghívott állammal.

2. Minden Szerződő Felek által javasolt módosítási indítványt meg kell küldeni az Európai Jogi Együttműködési Bizottságnak (CDCJ), amely az indítványozott módosítással kapcsolatos véleményét közli a Miniszteri Bizottsággal.

3. A Miniszteri Bizottság megvizsgálja a javasolt módosítást és az Európai Jogi Együttműködési Bizottság (CDCJ) véleményét, majd - az Egyezményben részes nem-tagállamokkal folytatott konzultációt követően - azt elfogadhatja.

4. A Miniszteri Bizottság által a 3. bekezdés szerint elfogadott módosítás szövegét meg kell küldeni a Szerződő Feleknek elfogadás végett.

5. Bármely, a 3. bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítás az azt követő 30. napon lép hatályba, amelyen valamennyi Szerződő Fél értesítette a Főtitkárt az elfogadásról.

21. Cikk

A viták rendezése

1. Az Európa Tanács Európai Jogi Együttműködési Bizottságát (CDCJ) tájékoztatni kell a jelen Egyezmény alkalmazásáról és értelmezéséről.

2. A Szerződő Felek között a jelen Egyezmény alkalmazása és értelmezése tekintetében felmerülő bármely vita esetében a Szerződő Felek a vitás kérdéseket tárgyalások vagy a választásuk szerinti bármely más békés eszköz útján törekednek elrendezni, ideértve az érintett Szerződő Felek közötti közös megállapodás értelmében a vitának az Európai Jogi Együttműködési Bizottságát (CDCJ) elé vagy a vitában érintett Szerződő Felekre kötelező döntést hozó választottbíróság elé, illetőleg a Nemzetközi Bíróság elé terjesztését is.

22. Cikk

Felmondás

1. Jelen Egyezményt bármely Szerződő Fél bármikor felmondhatja az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal.

2. A felmondás a Főtitkárhoz eljuttatott értesítés kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő naptári hónap első napján lép hatályba.

23. Cikk

Jelentés

Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait és valamennyi, az Egyezményt aláíró és abban Részes Felet:

a) valamennyi aláírásról;

b) valamennyi megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

c) a jelen Egyezmény 15. és 16. Cikkeivel összhangban történt valamennyi hatálybalépésről;

d) a jelen Egyezménnyel kapcsolatos valamennyi cselekményről, értesítésről és közlésről.

Fentiek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt aláírták.

Készült Strasbourgban, 1999. november 4-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amely az Európa Tanács levéltárában marad letétbe helyezve. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatot küld az Európa Tanács valamennyi tagállamának, a jelen Egyezmény kidolgozásában részt vett nem-tagállamoknak, az Európai Közösségnek, valamint valamennyi, az Egyezményhez történő csatlakozásra meghívott Államnak.