MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4928.
számú
törvényjavaslat

az élelmiszerekről

Előadó: Dr. Németh Imre
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Budapest, 2003. augusztus

2003. évi ............ törvény
az élelmiszerekről

Az Országgyűlés annak érdekében, hogy meghatározza az élelmiszer-vállalkozások működésének feltételeit, biztosítva ezzel a fogyasztók egészségének, érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét, a fogyasztók megfelelő tájékoztatását és az élelmiszereknek az Európai Unió tagállamai közötti szabad áramlását, illetve segítve az élelmiszerek nemzetközi kereskedelmét, a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezések

1. §

(1) A törvény hatálya az élelmiszereknek a Magyar Köztársaság területén történő előállítására, illetve forgalomba hozatalára terjed ki.

(2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszerek magánháztartásban, saját fogyasztásra történő előállítására.

(3) E törvény előírásait a külön jogszabályokban foglalt rendelkezésekkel együtt kell alkalmazni.

2. §

E törvény alkalmazásában:

1. Élelmiszer: az európai élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendeletének (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 2. cikke szerint élelmiszernek minősülő anyag, illetve termék.
2. Új élelmiszer: az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 258/97/EK rendelete (a továbbiakban: 258/97/EK rendelet) 1. cikkének 2. pontja szerint új élelmiszernek minősülő élelmiszer.
3. Nyers élelmiszer: olyan élelmiszer, amely eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletek nélkül alkalmas, illetve kerül végső fogyasztásra.
4. Feldolgozott élelmiszer: olyan élelmiszer, amelyet eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel hoztak végső fogyasztásra kész állapotba.
5. Forgalomba hozott élelmiszer: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerint forgalomba hozatalra került élelmiszer.
6. Vendéglátó termék: olyan étel, ital, cukrászati, hidegkonyhai készítmény, amelyet az előállítás helyén, ideiglenes árusítóhelyen, tálaló konyhán vagy házhoz szállítva értékesítenek a végső fogyasztó számára.
7. Élelmiszer-vállalkozás: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 2. pontja szerinti élelmiszer-vállalkozás.
8. Élelmiszer-vállalkozó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 3. pontja szerinti élelmiszer-vállalkozó.
9. Élelmiszer-előállítás: a feldolgozott élelmiszer előállítása érdekében történő tisztítási, osztályozási, előkészítési, technológiai, csomagolási, tárolási műveletek összessége vagy ezek részműveletei.
10. Élelmiszer-előállító: a feldolgozott élelmiszert előállító élelmiszer-vállalkozó.
11. Élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer-előállítás folyik.
12. Élelmiszer forgalomba hozatal: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti forgalomba hozatali tevékenység.
13. Élelmiszer-forgalmazó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti forgalomba hozatali tevékenységet végző élelmiszer-vállalkozó.
14. Élelmiszer-forgalmazó hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer forgalomba hozatal folyik.
15. Vendéglátó: a vendéglátó terméket előállító élelmiszer-vállalkozó.
16. Fogyasztó: az élelmiszer végső fogyasztója, valamint az élelmiszert tevékenységéhez felhasználó élelmiszer-vállalkozó.
17. Végső fogyasztó: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 18. pontja szerinti végső fogyasztó.
18. Élelmiszer-biztonság: annak biztosítása a termelés, az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal teljes folyamatában, hogy az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja.
19. Élelmiszer-minőség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmassá teszik az élelmiszert a rá vonatkozó előírásokban rögzített, valamint a fogyasztók által elvárt igények kielégítésére.
20. Élelmiszer-összetevő: olyan anyag, az élelmiszer-adalékanyagot is beleértve, amelyet az élelmiszer előállítása során alkalmaztak és változatlan vagy módosult formában jelen van az élelmiszerben.
21. Élelmiszer-adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem - amelyet élelmiszerként önmagában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, és amelyet az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja; hozzáadása azt eredményezi vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik.
22. Élelmiszer-megjelenítés: az élelmiszer külső tulajdonságainak (például forma, alak, méret), a csomagolása módjának és anyagának, valamint forgalomba hozatala környezetének összessége.
23. Élelmiszer-csomagolás: olyan anyag, amelyet az élelmiszerek burkolására, megóvására, kezelésére, szállítására és megjelenítésére használnak az élelmiszer-előállítás bármely szakaszában a nyersanyagtól a feldolgozott termékig, az élelmiszer-vállalkozótól a fogyasztóig.
24. Hatósági élelmiszer-ellenőrzés: az erre kijelölt hatóságok által végrehajtott olyan ellenőrzés, amelynek célja annak megállapítása, hogy az élelmiszerek, az élelmiszer-összetevők, valamint azok a személyek, anyagok és tárgyak, amelyek az élelmiszerekkel érintkeznek, megfelelnek-e a fogyasztók egészségének, érdekeinek (beleértve a fogyasztók tájékoztatását), valamint a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó, illetve más jogszabályoknak.

Az élelmiszer-vállalkozás létesítésének és működésének feltételei

3. §

Élelmiszer-vállalkozás olyan helyen és módon létesíthető, amely biztosítja, hogy az élelmiszer biztonsága, minősége és a környezet védelme a külön jogszabályok szerinti követelményeknek megfeleljen.

4. §

Az élelmiszer-vállalkozás működése során:

a) a berendezéseknek, a technológiának, a felhasznált élelmiszer-összetevők minőségének, az alkalmazott személyek egészségének, szakképesítésének, illetve szaktudásának alkalmasnak kell lennie a megfelelő minőségű és biztonságos élelmiszer garantálására,

b) olyan minőségbiztosítási, élelmiszer-biztonsági-, nyomon-követési, termék-visszahívási rendszereket vagy ilyen rendszerek elemeit kell működtetni, amellyel biztosítható az élelmiszer megfelelő minősége és biztonsága.

5. §

(1) Az élelmiszer-előállítónak és a vendéglátónak az általa előállított élelmiszerről gyártmánylapot kell vezetnie.

(2) A gyártmánylapnak tartalmaznia kell:

a) az élelmiszer egységnyi mennyiségre, illetve adagra számított anyagösszetételét,

b) az előállítási eljárás rövid leírását,

c) az élelmiszer összetételi jellemzőit.

6. §

(1) Az élelmiszer-előállítónak a működése megkezdését - az élelmiszer forgalomba hozatalának megkezdésével egyidejűleg - írásban be kell jelentenie az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak (a továbbiakban: állomás).

(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) az élelmiszer-előállító nevét, címét,

b) az élelmiszer-előállítás helyét,

c) az élelmiszer-előállító tevékenységi körét,

d) az előállított élelmiszerrel kapcsolatos minőségi követelményeket.

(3) Az élelmiszer-előállító helynek működési engedélyt az élelmiszer-előállítás megkezdése előtt a külön jogszabályban meghatározott esetekben, az ott megjelölt hatóságtól kell kérni.

7. §

(1) Az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszernek biztonságosnak, megfelelő minőségűnek kell lennie.

(2) Az Európai Gazdasági Térség Szerződő Államaiban jogszerűen előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer a Magyar Köztársaság területén forgalomba hozható.

(3) A Magyar Köztársaságban export céljára előállított élelmiszereknek - kivéve, ha az importáló ország hatályos előírásai vagy illetékes hatóságai másként nem követelik meg - meg kell felelniük a vonatkozó magyar előírásoknak.

8. §

(1) Új élelmiszer forgalomba hozatalának a 258/97/EK rendelet 4. cikke szerinti engedélyezését a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál kell kérelmezni.

(2) A kérelem elsődleges értékelését a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetének szakvéleménye alapján a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal végzi.

Csomagolás, a fogyasztók tájékoztatása

9. §

(1) A csomagolásnak védenie kell az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól.

(2) A csomagolás a fogyasztók egészségére nem jelenthet veszélyt.

(3) A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie az újrafelhasználásra, hulladékának hasznosítására, illetve ártalmatlanítása esetén környezeti szennyező hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie.

(4) A csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy felnyitása vagy megsértése nélkül az élelmiszer ne legyen változtatható.

10. §

(1) A forgalomba hozatalra kerülő élelmiszer csomagolásán magyar nyelven, közérthetően, egyértelműen, jól olvashatóan fel kell tüntetni a fogyasztók tájékoztatásához szükséges - az élelmiszerek jelöléséről szóló külön jogszabályokban meghatározott - jelöléseket.

(2) Az élelmiszer megjelenítése nem tévesztheti meg a fogyasztót.

Hatósági élelmiszer-ellenőrzés

11. §

(1) A hatósági élelmiszer-ellenőrzés külön jogszabályban meghatározott feladatait

a) az állomások,

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fővárosi), illetve városi (fővárosi kerületi) intézetei (a továbbiakban együtt: intézet),

c) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a fogyasztóvédelmi felügyelőségek

látják el.

(2) A hatósági élelmiszer-ellenőrzést végző személyek és a külön jogszabályban foglaltak szerint az Európai Bizottság szakértői jogosultak különösen

a) az élelmiszer-vállalkozás területére belépni,

b) az élelmiszer-vállalkozó birtokában lévő iratokat, adathordozókat megismerni és azokról másolatot, illetve kivonatot készíteni,

c) a vizsgálatok céljára térítésmentesen mintát venni.

12. §

A 11. § (1) bekezdése szerinti hatóságok (a továbbiakban: élelmiszer-ellenőrző hatóságok) e törvény szerinti ellenőrző munkáját a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal koordinálja. Ennek keretében kerül sor különösen

a) az ellenőrzési tervek, illetve módszerek egyeztetésére, összehangolására,

b) szükség szerint összehangolt, közös ellenőrzések szervezésére,

c) az ellenőrzési tapasztalatok, illetve az ellenőrzési jelentések kicserélésére.

13. §

Az élelmiszer-ellenőrző hatóság a jogszabályi előírások megszegése esetén

a) az élelmiszer-vállalkozás vagy annak egy része, illetve bizonyos tevékenysége működését megtilthatja, újbóli működését feltételhez kötheti,

b) az élelmiszer forgalomba hozatalát megtilthatja, feltételhez kötheti vagy elrendelheti az élelmiszer megsemmisítését,

c) a szabálysértésekre vonatkozó külön jogszabály alapján pénzbírságot, illetve helyszíni bírságot szabhat ki.

14. §

(1) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság minőségvédelmi bírságot szab ki, ha eljárása során megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve a jelölésen feltüntetett jellemzőknek.

(2) A minőségvédelmi bírság mértéke:

a) fogyasztó egészségét veszélyeztető élelmiszerbiztonsági hiba esetén a kifogásolt tétel értékének másfélszerese,

b) a fogyasztó érdekeit veszélyeztető összetételi, minőségi hiba esetén a kifogásolt tétel értéke,

c) a fogyasztó valósághű tájékoztatását veszélyeztető jelölési hiba esetén a kifogásolt tétel értékének 60%-a,

de legalább ötvenezer forint.

(3) A tétel értéke az adott élelmiszer-előállító, illetve -forgalmazó helyen a mintavétel időpontjában alkalmazott egységár és a tétel mennyiségének szorzata.

(4) A minőségvédelmi bírság a 13. §-ban foglalt intézkedésekkel együtt is kiszabható.

15. §

(1) A minőségvédelmi bírságot az azt kiszabó élelmiszer-ellenőrző hatóság számlájára kell befizetni. A befolyt összeg az ellenőrzési és vizsgálati módszerek folyamatos fejlesztésére használható fel, a konkrét felhasználásról - az intézet esetében az országos tisztifőorvos javaslatára - az élelmiszer-ellenőrző hatóságot felügyelő miniszter dönt.

(2) A bírság meg nem fizetése esetén a kiszabott összeget késedelmi pótlék terheli, amelynek mértéke a mindenkor érvényes jegybanki alapkamat kétszerese. A bírságot és a késedelmi pótlékot adók módjára kell behajtani, amelyről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal gondoskodik.

Az élelmiszer-szabályozás

16. §

(1) Az élelmiszer-szabályozásban biztosítani kell a nemzetközi szervezetek - mindenek előtt a FAO/WHO Codex Alimentarius (a továbbiakban: Codex) - szabályainak, illetve ajánlásainak figyelembe vételét.

(2) A magyar Codex munka szakmai irányítása a Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság feladata.

(3) A Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság 15 tagból áll, akiket a gazdaság, a tudomány, a fogyasztók és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviselőiből a FAO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke nevez ki.

(4) A Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság titkársági feladatait a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium látja el.

17. §

(1) Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat és ajánlásokat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza.

(2) A Magyar Élelmiszerkönyv

a) I. Kötete a 20. § (3) és (4), (6)-(13) bekezdésében fel nem sorolt területeken az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült előírásokat és nemzeti termékleírásokat,

b) II. Kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembevételével készült ajánlott irányelveket,

c) III. Kötete - a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény - az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült vizsgálati módszer-előírásokat, továbbá ajánlott magyar nemzeti szabványokat (MSZ), illetve ajánlott vizsgálati módszer irányelveket

tartalmazza.

18. §

(1) A Magyar Élelmiszerkönyv előírásait és irányelveit a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság dolgozza ki.

(2) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket a gazdaság, a tudomány, az élelmiszer-ellenőrzés, a fogyasztóvédelmi szervezetek, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselőiből - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter egyetértésével - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nevezi ki.

(3) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagjai közül elnököt, elnökhelyettest és titkárt választ. Működési szabályzatát maga alakítja ki, és azt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hagyja jóvá.

(4) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság az egyes szakterületek előírás és irányelv tervezetei kidolgozására a (2) bekezdésben foglaltak szerint szakbizottságokat hoz létre.

(5) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság működésével kapcsolatos titkársági feladatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium látja el.

19. §

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv

1. I. kötete előírásainak és III. kötetének az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült előírásainak sorszámát, jelét, címét, a kötelező alkalmazás időpontját, és amennyiben közösségi jogszabályt vesz át, annak számát - a gazdasági és közlekedési miniszter, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter egyetértésével - rendelettel kiadja,
2. II. kötete és III. kötetének nem az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült irányelvei jelét és címét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos lapjában megjelenteti.

Záró rendelkezések

20. §

(1) Ez a törvény a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény, valamint az azt módosító 2001. évi LIV. törvény,

b) a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény 33. §-ának (3) bekezdése,

c) az egyes, egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló 2002. évi LVIII. törvény 41. §-a, 49. §-a (4) bekezdésének h) pontja,

d) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 246. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a "valamint az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja" szövegrész, valamint

e) a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 119. §-ának b) pontja.

(3) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza

a) az élelmiszerek jelölését,

b) az élelmiszerek hatósági ellenőrzésének szabályait,

c) az élelmiszer-előállítás feltételeit,

d) az ivóvíz és az ásványvíz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályait, valamint

e) a szükséges engedélyek és vizsgálatok díját, továbbá a díjak megfizetésének és felhasználásának módjait, a pénzügyminiszter egyetértésével.

(4) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal élelmiszer-higiéniai feltételeit.

(5) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a gazdasági és közlekedési miniszter, valamint az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter egyetértésével rendelettel kiadja a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásait.

(6) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek különleges tulajdonsága tanúsításának működését.

(7) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy rendeletben szabályozza

a) a gyümölcs és zöldség ellenőrzését, valamint

b) a kiváló minőségű élelmiszerek megfelelőségének tanúsítását.

(8) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, valamint a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza

a) az élelmiszerek tápanyag összetételére vonatkozó állításokat, valamint

b) a technológiai segédanyagokat.

(9) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a gazdasági és közlekedési miniszterrel, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a vendéglátás higiéniai feltételeit.

(10) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszerek mikrobiológiai szennyezettségének megengedhető mértékét, valamint a radioaktív és vegyi szennyezettséggel kapcsolatos előírásokat.

(11) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza

a) a különleges táplálkozási célú élelmiszereket, valamint

b) az étrend kiegészítőket.

(12) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszerek forgalomba hozatalának és a vendéglátó termékek előállításának feltételeit.

(13) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az előrecsomagolt élelmiszerek megengedett tömeg- és térfogatértékeit és azok ellenőrzési módszereit.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az élelmiszeripar a magyar nemzetgazdaságnak ma is egyik igen jelentős ágazata, annak ellenére, hogy az iparon belüli súlya - más, gyorsan fejlődő ágazatok előretörése folytán - az elmúlt 8-10 év során fokozatosan csökkent. A mezőgazdasági termékek iránt támasztott kereslete, a hazai élelmiszer-ellátásban és az exportban, valamint a foglalkoztatásban betöltött szerepe alapján az élelmiszeripar stratégiai fontossága napjainkban sem vitatható.

A 2000 milliárd Ft-ot meghaladó termelési értéket és a bruttó hazai termékek több mint 3,5 %-át előállító, az összes foglalkoztatottak mintegy 4 %-ának munkát adó ágazat a mezőgazdaság legfontosabb gazdasági partnere: az itt megtermelt alapanyagok és termékek több mint 75 %-át dolgozza fel piacképes végtermékké. Az ország exportjából 7-8 %-kal részesedik, külkereskedelmi egyenlege tartósan pozitív.

Az élelmiszeripar előzőekben ismertetett jelentősége elengedhetetlenné tette, hogy a hozzá kapcsolódó, tevékenységét segítő tudományos kutatás, oktatás, technológia és gépfejlesztés, valamint az előállítás feltételeit szabályozó jogi normarendszer is mindig magas színvonalú legyen.

Magyarország - az európai országok között harmadikként - 1895-ben alkotta meg első élelmiszer törvényét. Ezt 1950-ben egy törvényerejű rendelet, majd 1976-ban újabb élelmiszer törvény váltotta fel. Az élelmiszerekről szóló, jelenleg hatályos, a 2001. évi LIV. törvénnyel módosított 1995. évi XC. törvény a piacgazdaság viszonyaihoz való igazodást és az Európai Uniós tagságra való felkészülést szolgálta elsődlegesen.

Az 1995. évi XC. törvény fenti feladatait betöltötte. Az Európai Unióhoz történő csatlakozástól új, már a tagállami feltételekhez igazodó szabályozás szükséges. A törvény több jogtechnikai ok miatt nem működhet az EU tagság után. Ezek legfontosabbjai a következők:

1. A hatályos törvény több közösségi rendeletet is átvett. A közösségi rendeleteket a tagállamokban közvetlenül alkalmazni kell, így a közösségi rendeletekkel még egyező tartalmú nemzeti előírás sem maradhat hatályban a csatlakozást követően.
2. Az 1995. évi XC. törvény olyan közösségi irányelvek átvételét is megvalósítja (jelölés, tétel jelölés, hatósági ellenőrzés egyes részei), amelyek gyakran változnak. A változások követése - az irányelvben megadott határidőre - a törvényi szabályozás módosításának szükségessége esetén gyakorlatilag nem lehetséges.
3. Megjelent az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete, amely több, a magyar élelmiszer törvényben is szereplő definíciót, elvet rögzít.
4. A 2001. évi módosítás ellenére további, kisebb jelentőségű - de a közösségi szabályokban és a tagállamok gyakorlatában nem létező - piacra jutást megelőző engedélyezési eljárás (pl. különleges táplálkozási célú élelmiszer, adalékanyag, csomagolóanyag) szerepel a hatályos törvényben.

Az új törvény legfontosabb céljai a következők:

1. Az Európai Unió működési szabályaihoz igazodva biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmét, segítse az élelmiszerek országok közötti szabad áramlását.
2. Az előállítás és forgalmazás legfontosabb lépéseinek csak általános feltételeit szabályozza, hangsúlyozza az ezek betartásáért viselt előállítói/forgalmazói felelősséget.
3. Azon területeken, ahol az előállítók részére engedélyezési/bejelentési kötelezettség marad fenn, nevesítse az ebben illetékes hatóságokat.
4. Térjen ki az élelmiszer-szabályozás világméretű (Codex Alimentarius) rendszerében való magyar részvételre és a Magyar Élelmiszerkönyv működésére.
5. Jelölje ki a hatósági ellenőrzést végző szervezeteket, és határozza meg az általuk alkalmazható szankciókat.
6. Adja meg a felhatalmazásokat további, a részletes szabályozást tartalmazó rendeletek elkészítésére, amelyek átveszik a közösségi irányelvek konkrét rendelkezéseit.
7. A tagországokban közvetlenül hatályos közösségi rendeletekkel való összhang biztosítására csatlakozásunk napjával lépjen hatályba.

A törvény és a felhatalmazása alapján készülő rendeletek világos, áttekinthető, az Európai Unió rendszeréhez igazodó magyar élelmiszerjogi rendszert teremtenek.

Az új törvény legfontosabb tartalmi változásai (amelyek mindegyike az EU szabályokhoz való igazodást jelenti) a következők:

1. Megszünteti az élelmiszer-előállító hely működésének megkezdése előtti engedélyezési kötelezettséget. Külön jogszabály speciális (pl. hús-, tej-, tojásgyűjtő-, stb.) üzemekre természetesen előírhat és elő is ír előzetes engedélyezést.
2. Bevezeti az élelmiszer-előállító működése megkezdésének bejelentési kötelezettségét, amely minden közfogyasztásra szánt élelmiszer előállítójára (így az őstermelőkre is) vonatkozik.
3. Megszünteti az adalékanyagok, különleges táplálkozási célú élelmiszerek és csomagolóanyagok engedélyezési kötelezettségét.
4. A három minisztérium (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) háttérintézményei által végzett hatósági ellenőrzés harmonikus, összehangolt működésének biztosítására megnevezi a koordináló szervezetet.

A törvény-tervezet kevés tartalmi változást jelent a hatályos szabályozáshoz képest. Természetesen a gazdaság szereplőit - mindenek előtt a kisvállalkozókat, őstermelőket - ezekről a változásokról tájékoztatni kell. Ezért fontos, hogy a törvény és a felhatalmazása alapján készülő rendeletek még ez évben megjelenjenek, így a 2004. május 1-jei hatálybalépésig van idő a kellő tájékozódásra, tájékoztatásra.

Az előzetes engedélyezési eljárások megszűnése a részben állami költségvetésből gazdálkodó, az engedélyezést eddig végző intézményeknél évi mintegy százmillió Ft-os nagyságrendű bevétel-kiesést okoz. Ugyanez az érdekelt gazdálkodóknál megtakarításként jelentkezik, amelynek azonban a fogyasztói árakra feltehetően nem lesz hatása.

A törvény és a felhatalmazása alapján készülő rendeletek a lakosságot közvetlenül nem, közvetetten azonban érintik, hiszen elsődleges céljuk (mint a törvény preambuluma deklarálja) a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelme.

Ezen egészségvédelem körébe tartozik a közfogyasztásra szánt élelmiszer előállítóinak - beleértve az őstermelőket - kötelező regisztrációja is. Ezen előírás egyes őstermelők részéről esetlegesen ellenérzést kelthet, noha költséget, vagy hosszadalmas eljárást nem jelent.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A törvény hatálya - a saját fogyasztásra, magánháztartásban történő előállítás kivételével - a Magyarországon előállított (beleértve az exportra készültet is), valamint forgalomba hozott (beleértve az importból származót is) élelmiszerekre terjed ki. A hatályos törvénytől eltérően a törvényjavaslat - az Európai Unió rendszeréhez igazodva - nem vonatkozik a dohánytermékekre.

A 2. §-hoz

A törvényben előforduló fogalmak egy része (élelmiszer, új élelmiszer, élelmiszer-vállalkozás, élelmiszer-forgalmazó, végső fogyasztó stb.) közösségi rendeletekben meghatározásra került. Csatlakozásunkat követően ezen fogalmak definiálására nem, csak a közösségi rendeletek adott előírásaira való hivatkozásra van lehetőség.

A közösségi irányelvekben szereplő fogalmakat (élelmiszer-összetevő, élelmiszer-adalékanyag, élelmiszer-megjelenítés, hatósági élelmiszer-ellenőrzés) a törvényjavaslat már idézi, miután az irányelveket nemzeti jogszabállyal át kell venni.

Ahol nincs az Európai Unióban definíció, ott a törvényjavaslat más, széleskörűen ismert nemzetközi szervezetek (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet - élelmiszer-minőség; FAO/WHO Codex Alimentarius - élelmiszer-biztonság) meghatározásait használja.

A legfontosabb fogalom, az "élelmiszer" eltér a hatályos törvényben szereplőtől, mert a tápszereket is az élelmiszerek közé sorolja, így azok a törvény hatálya alá kerülnek.

Az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó új fogalmak, ezekkel (amelyek az élelmiszer-lánc bármely pontján működő szereplőt azonos fogalommal jelölik), a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig tartó lánc egységes kezelését segíti a törvényjavaslat.

A fogyasztó fogalmába a végső fogyasztó mellett (aki az élelmiszert elfogyasztja) a törvényjavaslat beleérti azt az élelmiszer-vállalkozót is, aki egy élelmiszert egy újabb élelmiszer készítéséhez felhasznál (pl. a lisztből kenyeret készítő péket).

Az élelmiszer-megjelenítés közösségi irányelvből átvett fogalma (amely az élelmiszer külső tulajdonságai, csomagolási módja mellett még a forgalomba hozatali környezetet is magában foglalja) a fogyasztókra irányuló egyre agresszívabb reklám-kampányok tisztességes keretek között tartásához szükséges.

A 3. §-hoz

A törvényjavaslat az élelmiszer-vállalkozás létesítésének általános feltételeit írja elő. A konkrét feltételeket és ezek megvalósítását az építési engedélyezés keretében - az építésügyről szóló törvény alapján - a törvényjavaslat 11. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti hatósági élelmiszer-ellenőrző szervezetek határozzák meg és igazolják.

A 4. §-hoz

A törvényjavaslat az élelmiszer-vállalkozás működésének általános (tárgyak, személyek és rendszerek) feltételeit írja elő.

Az 5. §-hoz

A törvényjavaslatban szereplő gyártmánylap fogalma, vezetési kötelezettsége (amely az 1976. évi élelmiszer törvény óta ismert nálunk) arra szolgál, hogy maga a gyártó, a termék vásárlója, vagy a hatósági ellenőr mindig egyszerűen, gyorsan, pontosan megismerhesse az adott terméket.

A hatályos törvény végrehajtási rendelete a gyártmánylap formáját, a benne szereplő adatokat részletesen előírja. A kiállítási kötelezettség nem vonatkozik az őstermelőkre. A vendéglátókra jóval egyszerűbb, terméklapnak nevezett adatlap kötelező.

Közösségi szinten és az Európai Unió tagállamaiban nincs ilyen követelmény. A törvényjavaslat a hazai és a nemzetközi helyzet elemzése alapján a gyártmánylap kiállítási kötelezettséget fenntartja, általánossá teszi, de lényegesen leegyszerűsíti, így csak az élelmiszer legfontosabb jellemzőinek rögzítését (összetevők, előállítási mód, minőségi jellemzők) követeli meg. Ezzel az eddig vezetésére nem kötelezett őstermelők számára is egyszerűen elkészíthető lesz a gyártmánylap, a vendéglátók esetében pedig lényegében megegyezik az eddigi terméklappal.

A 6. §-hoz

Az élelmiszer-előállító működésének bejelentési kötelezettsége a hatályos törvényben szereplő működési engedélyt váltja ki, amely az Európai Unióban általános jelleggel nem ismert. Fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos, élelmiszer-biztonsági szempontból "veszélyes" ágazatok (hús, tej, tojás) esetében közösségi szabályok előírják a működési engedélyek beszerzésének kötelezettségét, így ezekben az esetekben nálunk is fennmaradnak, mint erre a (3) bekezdés utal is.

A jelenleg javasolt bejelentési kötelezettség - amely minden ágazatra, minden élelmiszer-vállalkozóra (az eddig működési engedélyre nem kötelezett őstermelőkre is) kiterjed - kellően biztosítani tudja a fogyasztók védelmét.

A hatósági élelmiszer-ellenőrzés azonnal értesül az élelmiszer-vállalkozás működésének megkezdéséről. A működés legelső napjaiban ellenőrizheti azt, és ha szükséges, a 13. § szerinti szankciók segítségével felléphet az esetleges hibás gyakorlat (technológia, berendezés, stb.) ellen.

A 7. §-hoz

A törvényjavaslat rögzíti az élelmiszer forgalomba hozatalának általános követelményei (biztonságos, megfelelő minőségű) mellett az Európai Unió tagállamaiból történő behozatal és az export legfontosabb szabályait.

Az EU működésének egyik gazdasági alapelvéből, az áruk szabad mozgásából következően a tagállamokban jogszerűen előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer bármely tagországban (így Magyarországon is) minden korlátozás nélkül forgalomba hozható. Szükséges megjegyezni, hogy ezt az élelmiszert (ahogy a Magyarországon előállítottat is) a magyar hatóságok a forgalmazás során természetesen rendszeresen ellenőrzik.

A törvényjavaslat az exporttal kapcsolatban rögzíti, hogy az ilyen célra előállított élelmiszernek alapvetően a magyar előírásokat kell kielégítenie, kivéve, ha az illető ország vagy annak illetékes hatósága másként nem rendelkezik.

A 8. §-hoz

Az új élelmiszer (definíciójának lényege, hogy az Európai Unió tagállamaiban még nem fogyasztották, így nincs biztonságos alkalmazási előtörténete) közösségi rendeletben előírt engedélyezése közösségi feladat, így a tagállam csak a kérelmek befogadását, előzetes értékelését és az Európai Bizottsághoz való továbbítását végzi.

A tervezet e feladatot a nemrég létrehozott Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalra bízza, az értékelésbe az Országos Élelmezés- és Táplálkozás-tudományi Intézetet bevonva.

A 9. §-hoz

A csomagolásnak - a törvényjavaslatban előírt általános követelmények szerint - az élelmiszert nem csak a szennyeződéstől és minőség-csökkenéstől kell védenie, hanem olyannak kell lennie, hogy megsértése nélkül az élelmiszerhez ne lehessen hozzáférni. Ezen utóbbi követelmény - a vásárlók megkárosításának megakadályozása mellett - a sokak szerint a jövőben valós veszéllyé váló bioterrorizmus elleni védelmet is szolgálja.

A csomagolás előnyei mellett hátrányt is jelenthet, hiszen hulladékként szennyezheti a környezetet. Ezért igen fontos az itt szereplő azon előírás, hogy a környezeti szennyező hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie.

A 10. §-hoz

A fogyasztók alapvető igénye és joga, hogy a megvásárolt, elfogyasztott élelmiszerről minden fontos információval rendelkezzenek. Az egyre élesedő piaci versenyben egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes előállítók túlzó, valótlan állításokkal próbálnak vevőt szerezni. Ezzel nemcsak a fogyasztót tévesztik meg, de versenytársaik érdekeit is sértik. Ezért minden piacgazdaságban igen részletesen szabályozzák az élelmiszerek jelölését. Az (1) bekezdés a tájékoztatás általános kötelezettségén túl a részletes közösségi élelmiszer jelölési előírások átvételét megvalósító magyar jogszabályok betartását írja elő.

A (2) bekezdés a fogyasztói döntés befolyásolásának a jelölésen túli "kifinomultabb" módozatai ellen védi a fogyasztót. A csomagolás formája, mérete, de az is, hogy az élelmiszert milyen környezetbe helyezik el a kirakatban, vagy a bevásárló pulton (mindez együtt a "megjelenítés") befolyásolja a fogyasztót.

A 11. §-hoz

A törvényjavaslat az e törvényben és a felhatalmazásai alapján elkészülő rendeletekben előírt követelmények betartásának ellenőrzését végző szervezetek megnevezését adja meg.

Az ellenőrzés részletes feladatait a közösségi irányelvek átvételével elkészülő külön rendelet tartalmazza. E rendelet rögzíti - a (2) bekezdésben szereplők kivételével - a hatékony ellenőrzéshez szükséges felhatalmazásokat is. Ezeknek a rendelet szövegéből történő kiemelését és a törvényjavaslatban történő szerepeltetését az indokolja, hogy a magyar jogrend szerint ezeket a felhatalmazásokat törvénynek kell megadnia.

A 12. §-hoz

Magyarországon (mint az európai országok mindegyikében) a történelmi fejlődés során több hatósági élelmiszer-ellenőrző szervezet alakult ki és működik. Ezek összehangoltabb, így hatékonyabb működésének elősegítésére (az Európai Unió tagállamaiban az utóbbi években megindult folyamathoz csatlakozva) a törvényjavaslat a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalt bízza meg a szervezetek általános tevékenységének (ellenőrzési tervek, módszerek, közös ellenőrzések, tapasztalatok, jelentések kicserélése) koordinálásával.

A 13. §-hoz

Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok által az előírások megsértése esetén alkalmazható szankciókat a törvényjavaslat a hatályos törvénnyel azonos módon szabályozza. Az itt adott lehetőségek (tevékenység megtiltása, forgalomba hozatal megtiltása, szabálysértési bírság) a tapasztalatok szerint alkalmasak a törvényjavaslat preambulumában rögzített célok teljesítésére.

A 14. §-hoz

Az előírásoknak meg nem felelő termék forgalomba hozataláért kiszabható minőségvédelmi bírságot a hatályos törvény vezette be. A törvényjavaslat az elmúlt évek tapasztalatai alapján szigorítást jelent, a bírság felső határát (amely bármilyen nagy értékű tétel esetén 1 millió Ft volt) megszünteti, a minimális összeget 20 ezerről 50 ezer Ft-ra emeli és egészséget veszélyeztető hiba esetén a bírságot a tétel értékéről annak másfélszeresére emeli.

A 15. §-hoz

A minőségvédelmi bírságot - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - az ellenőrzés fejlesztésére lehet felhasználni.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges a (2) bekezdés új rendelkezése, amely a bírságot adók módjára behajthatóvá teszi.

A 16. §-hoz

Az élelmiszer-szabályozásnak világméretű, regionális (számunkra ez az Európai Unió) és nemzeti szintjei vannak. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) létrejötte, az ennek keretében kidolgozott szerződések következtében a világméretű rendszer - az ENSZ két szakosított szervezete által működtetett FAO/WHO Codex Alimentarius - vált meghatározó fontosságúvá, tehát a regionális és a nemzeti szabályozás ehhez igazodik.

Magyarország 1962 - a szervezet létrejötte - óta részt vesz a Codex munkájában. Ennek koordinálását a FAO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke által az illetékes állami és civil szervezetek szakértőiből létrehozott Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság végzi. Ezen - már évek óta végzett -tevékenység törvényi szintű szabályozását szolgálja e paragrafus.

A 17. §-hoz

Az 1976. évi élelmiszer törvény által létrehozott Magyar Élelmiszerkönyv a hatályos törvényben kapott igazán fontos - a magyar élelmiszer-szabályozást a közösségi rendszerhez igazító - szerepet. I. Kötetében magyar előírásként átvette az EU irányelveket és rendeleteket. II. Kötetében a korábbi (az EU tagországokban nem ismert) élelmiszer termékszabványokat kiváltó irányelveket alkotott, míg III. Kötetében a vizsgálati módszereket gyűjtötte össze.

A Magyar Élelmiszerkönyv szerepe a törvényjavaslat szerint megmarad, de természetesen az Európai Uniós tagság viszonyaihoz igazodik. Így nem vesz át többé EU rendeleteket, mert azok a tagság után közvetlenül lesznek nálunk is alkalmazandóak. További változás, hogy az I. Kötet kötelezően alkalmazandó előírásai közé a magyar fogyasztók és a gazdaság számára különösen fontos termékek követelményei is bekerülhetnek.

A 18. §-hoz

A Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak és irányelveinek kidolgozását az összes érdekelt fél (gazdaság, tudomány, ellenőrzés, fogyasztóvédelem, minisztériumok) képviselőiből létrehozott Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság és annak szakbizottságai végzik. Ez a - hatályos törvény által létrehozott és a törvényjavaslat szerint is fennmaradó - rendszer az előírások és irányelvek széleskörű konszenzusát és megismertetését egyaránt biztosítja. A Bizottság működésének feltételeit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium biztosítja.

A 19. §-hoz

A Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásainak címét, jelét és alkalmazásuk időpontját az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendelettel adja ki.

A többi irányelv címét és jelét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a minisztérium hivatalos lapjában megjelenteti.

Az előírások és irányelvek szövege - amely igen részletes, technikai jellegű szabályokról lévén szó, sok esetben a 100 oldalt is eléri - az eddigi gyakorlatot folytatva nyomtatott formában megvásárolható, vagy az FVM honlapján elérhető.

A 20. §-hoz

A törvény - a közösségi rendeletekkel való összhang biztosítására - Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján lép hatályba. A hatályos törvény, valamint azt módosító törvényi rendelkezések egyidejűleg hatályukat vesztik.

A hatáskörrel rendelkező miniszterek rendeletek alkotására kapnak felhatalmazásokat, amelyek a törvénnyel együtt, 2004. május 1-jén lépnek hatályba, de remélhetőleg (a termelők kellő felkészülése érdekében) még ez évben megjelennek.

A felkészüléssel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy (mint a törvény esetében is) az új rendeletek inkább formai, mint tartalmi változásokat jelentenek. A rendeletekbe kerülő döntően közösségi szabályok különféle formában (pl. a hatályos törvényben, annak végrehajtási rendeletében, a Magyar Élelmiszerkönyvben) eddig is hatályban voltak.

Tartalmi változást néhány - a csatlakozási tárgyalások idején elvégzett elemzések alapján szükségesnek látott - pontosítás, valamint a legutóbbi időkben megjelent közösségi irányelvek átvétele jelent.