A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/5179.
számú
törvényjavaslat

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

Előadó: Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter

Budapest, 2003. szeptember

2003. évi ... törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

1. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"269. § (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy

a) mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz,

b) azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű."

2. §

Ez a törvény a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba.

Indokolás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításához

Általános indokolás

1. A véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság a demokratikus társadalom, a közösségi együttélés alapvető eleme, ugyanakkor e jogok tartalma nem jelentheti azt, hogy e jogokkal visszaélve a szabadságjogokat bárki csorbíthatja.

A gyűlöletkeltés elleni hatékony büntetőjogi fellépés az elmúlt évtizedben folyamatos viták tárgya volt, és mára ismét felerősödött az igény, hogy a Btk. 269. §-ában meghatározott közösség elleni izgatás bűntettét vizsgálja felül a jogalkotó úgy, hogy a törvényi tényállás hatékonyabb büntetőjogi üldözést biztosítson, és rendezze az e körben az utóbbi években kialakult jogalkalmazási és jogértelmezési problémákat.

2. A megalkotójáról, Csemegi Károlyról elnevezett 1878. évi V. törvénycikk (a továbbiakban: Csemegi-kódex) "Az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy hatósági közegek elleni izgatás" címet viselő VI. Fejezetében, a 172. § második fordulatában határozta meg azt, hogy meg kell állapítani a büntetőjogi felelősségét annak, "a ki a 171. §-ban meghatározott módon, valamely osztályt, nemzetiséget vagy hitfelekezetet gyűlöletre a másik ellen [...] izgat." Tehát csak akkor bírt büntetőjogi relevanciával e cselekmény, amennyiben azt a 171. §-ban meghatározott módon: "nyilvánosan, szóval, [...] nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által" követték el.

E rendelkezés sem volt előzmények nélküli a magyar büntetőjogban: már az 1874. évi XXXIIII. törvénycikk 98. §-a is úgy rendelkezett, hogy büntetendő cselekményt követ el, "a ki nyilvánosan, szóval vagy irat által [...] valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre izgat [...]."

3. A második világháborút követő jogalkotás az izgatást rendszertanilag az államrend elleni bűncselekmények közé helyezte. Az 1946. évi VII. törvénycikk 12. §-a hatályon kívül helyezte a Csemegi-kódex 172. §-ának második bekezdését, az 1948. évi XLVIII. törvénycikk 19. §-ának (2) és (3) bekezdése pedig szubszidiárius tényállásban - az állam belső biztonsága elleni bűncselekmények között - rendelte büntetni azt, aki a magyar nemzetre, a népi demokratikus államrendre vagy népköztársaságra, annak valamely alapintézményére, az országban élő valamely nemzetiségre, illetőleg hitfelekezetre lealacsonyító kifejezést használt, vagy ilyen cselekményt követett el, ha pedig mindezt sajtó útján, vagy egyébként nyilvánosan követték el, a bűncselekmény súlyosabban minősült. Ezzel az izgatás tényállása erősen politikai töltetűvé vált, ezt a tényállást alkalmazták mind a pártállam érdekei elleni, mind az emberi méltóság elleni magatartások leírására.

Az 1961. évi Btk. az izgatást továbbra is az állam elleni bűncselekmények között helyezte el, ugyanakkor született ennek a tényállásnak egy olyan változata is, amely a közrend elleni bűncselekmények között - lényegében azonos tartalommal - a közösség megsértését rendelte büntetni.

Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 1989. előtt - megtartva az 1961. évi Btk. megoldását - továbbra is két tényállást tartalmazott: az állam elleni bűncselekmények között szabályozott izgatás bűntettét (148. §), valamint a közrend (közelebbről: köznyugalom) elleni bűncselekmények között a közösség megsértésének vétségét (269. §). A két tényállás közötti különbség a célzat létének, illetve hiányának alapul vételével volt megállapítható: amennyiben az elkövetőt a gyűlölet szításának célzata vezette, akkor izgatás bűntette miatt kellett a felelősségét megállapítani.

4. Változást jelentett az 1989. évi XXV. törvény, amelynek 15. §-a állapította meg a Btk. 269. §-ának új címét (Közösség elleni izgatás) és új szövegét, ezzel egyidejűleg a jogalkotó kiiktatta az állam elleni bűncselekmények közül az izgatás bűntettét. A módosítást követően a közösség elleni izgatás bűntette: aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség, illetve valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszít [(1) bekezdés], ugyanakkor a bűncselekmény vétségi alakzata: aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el [(2) bekezdés)].

A (2) bekezdést azonban az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozattal megsemmisítette azzal az indokolással, hogy a köznyugalom fenntartásához nem szükséges, hogy a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezés nagy nyilvánosság előtti használatát önmagában véve büntetőjogi büntetéssel fenyegesse a törvény, hiszen ezzel a jogalkotó szükségtelenül, és az elérni kívánt célhoz képest aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot.

A tényállás következő módosítására az 1996. évi XVII. törvénnyel került sor: a "gyűlöletre uszít" kifejezés változatlanul hagyása mellett beemelték a szövegbe a "gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el" magatartási formát. Ezt a kodifikációs megoldást azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a 12/1999. (V. 21.) AB határozatában azzal az indokkal, hogy a Btk.-módosítás olyan tényállási elemet iktatott be, amely nem felelt meg a jogbiztonság elvének, nem elégítette ki az alkotmányos büntetőjog határozottságának, egyértelműségének követelményét, és magában hordozta a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog önkényes korlátozásának lehetőségét.

A Btk. 269. §-a tehát - a tartalmát tekintve - jelenleg azon rendelkezés felét tartalmazza, amelyet az Országgyűlés 1989. szeptemberében fogadott el, a hatályos tényállás elkövetési magatartása továbbra is a "gyűlöletre uszítás", amelynek értelmezése azonban nem egységes.

Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban a "gyűlöletre izgatás" kifejezést a "gyűlöletre uszítás" fogalmával összevetve arra a következtetésre jutott, hogy a két fogalom azonos jelentéstartalommal bír. Erre vezethető vissza az is, hogy a tényállás címe és szövege közötti különbséget nem találta alkotmányellenesnek, és a közösség elleni izgatás súlyosabb formájaként ezen elkövetési magatartás büntetőjogi értékelését - lévén "megfelel az arányosság követelményének: csak a legveszélyesebb magatartásokra terjed ki és a tényállási elemek a jogalkalmazók részéről egyértelműen értelmezhetők" - alapjogi szempontból nem kifogásolta.

Az Alkotmánybíróság a határozata meghozatalakor a történeti értelmezést választotta, ám a jogalkalmazás - és ezen belül is a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata - nem ezt, hanem a nyelvtani értelmezést alkalmazta. A két, merőben ellentétes álláspont miatt gyakorlatilag értelmezési zsákutcába jutott a tényálláshoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság 1997-ben hozott végzése szerint ugyanis az "izgatás" és az "uszítás" közötti tartalombeli különbség - és egyben elhatárolási szempont - az, hogy az "uszításnak" támadásra irányuló mozgósítási, aktivitási tartalma van. Egy későbbi, 1998-as eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság már árnyaltabban fogalmazott, és rögzítette: a gyűlöletre uszítás "nem más, mint az erőszak érzelmi előkészítése." Ebben a vonatkozásban tehát már nem történik meg az "aktív, tevékeny gyűlölet" kifejezés megemlítése.

5. A véleménynyilvánítás Alkotmányban biztosított joga napjainkban (ismét) különös jelentőséggel bír nemcsak hazánkban, de nemzetközi szinten is. A vizsgálódások középpontjában alapvetően az a kérdés áll, hogy a véleménynyilvánítás joga, illetve más alkotmányos alapjogok között a megengedhetőség határa hol húzódik. Az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze." A 70/A. § (1) bekezdése szerint pedig: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." A (2) bekezdés szerint "Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

6. A Magyarországon az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban, 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) 4. pontja határozza meg, hogy a részes államoknak a faji alapú megkülönböztetés mely formáit kell büntetendővé nyilvánítaniuk. A New York-i Egyezmény 4. Cikkének a) pontja szerint a részes államok "Törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színű vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá fajgyűlölő tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve." Az Egyezmény 4. Cikkének b) pontja pedig előírja, hogy a részes államok "Törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propaganda-tevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja, vagy arra izgat, az ilyen szervezetekben való részvételt pedig törvény által büntetendő cselekménynek tekintik."

Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány), 19. Cikkének 2. pontja rögzíti a véleménynyilvánításhoz való jogot, a 3. pont azonban úgy rendelkezik, hogy a véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jogok gyakorlása korlátozható. Az Egyezségokmány 20. Cikkének 2. pontja rögzíti: "Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat."

Mindkét dokumentum tiltja a faji megkülönböztetést, a New York-i Egyezmény pedig kifejezetten előírja a részes államok - közöttük Magyarország - számára azt, hogy a faji megkülönböztetés elleni fellépés érdekében melyek a törvény által büntetendővé nyilvánítandó cselekmények.

Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 10. Cikkének 1. pontja rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, a 2. pontja pedig az annak korlátozhatóságára vonatkozó rendelkezést. A 14. Cikk szerint az "Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani." Külön kiemelendő a 17. cikk, amely egyértelmű állásfoglalás a joggal való visszaélés tilalma mellett: "Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul."

Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Erre az Alkotmányban rögzített szabályra figyelemmel megállapítható, hogy Magyarország mindmáig elmulasztotta a hivatkozott nemzetközi szerződésekben - különösen a New York-i Egyezményben - előírt kötelezettségét teljesíteni.

Az Európa Tanács Számítástechnikai bűnözésről szóló Egyezményének a számítástechnikai rendszerek útján megvalósított rasszista és idegengyűlölő cselekmények büntetendővé nyilvánításáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyve szintén jelentőséggel bír a rasszizmus és idegengyűlölet elleni fellépés vonatkozásában. Az Egyezményt 2002. november 23-án, Budapesten nyitották meg aláírásra. Az ET történetében ez az első Budapesti Egyezmény, és már az aláírásra megnyitás napján kiemelkedően magas számú résztvevő, harminc állam írta alá, azonban eddig még nem lépett hatályba.

A Jegyzőkönyv (amelyet hazánk még nem írt alá) megköveteli a rasszista vagy idegengyűlölő céllal elkövetett fenyegetés és sértegetés büntetendővé nyilvánítását, az ilyen jellegű anyagok terjesztésének, valamint a népirtás és az emberiség elleni bűncselekmények tagadásának, igazolásának, illetőleg azok jelentéktelen színben való feltüntetésének a belső jogban bűncselekményként történő meghatározását.

Az Európa Tanács keretében 1985. augusztus 19-én jött létre az Európai Egyezmény a sporteseményeken, különösen a labdarúgó mérkőzésen megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről, amelyhez hazánk 1990. április 18-án csatlakozott, ám még nem történt meg a belső jogi kihirdetése.

Az Egyezmény szerint a részes államok vállalják, hogy az alkotmányos rendelkezéseik keretein belül megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék a labdarúgó mérkőzések nézői részéről megnyilvánuló erőszakot, a futball-huliganizmust.

7. A rasszizmussal és az idegengyűlölettel szembeni fellépés hazai szabályozási folyamatát tovább bonyolítja hazánk európai uniós csatlakozása. Az Európai Bíróság 1969. novemberében a Stauder v. City of Ulm-esetben kimondta, hogy az alapvető emberi jogok a közösségi jog általános elveinek részét képezik, az Európai Bíróság pedig védi ezen jogokat. Döntéseiben nem egyszer hivatkozott különböző nemzetközi szerződésekre, például az Emberi Jogok Európai Egyezményére, illetve ezen egyezmény jogvédelmi fórumának, a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának az esetjogára.

Az Unióban az 1990-es évek második felétől élénkült a rasszizmussal és idegengyűlölettel kapcsolatos fellépéssel összefüggő jogalkotási folyamat, amelynek első jelentősebb megnyilvánulása egy, az Európai Tanács által 1996-ban elfogadott Együttes Fellépés volt, amely szerint - szükség esetén további jogszabályok, alkalmasint büntető jogszabályok alkotásával - folytatni kell a tagállamok jogszabályainak közelítését, és fokozni kell az igazságügyi együttműködést e téren is.

A rasszizmussal és az idegengyűlölettel szembeni hatékonyabb európai fellépés érdekében 2001-ben az Európai Unió Bizottsága kerethatározat-tervezetet készített elő. Magyarországot - az Európai Unióról szóló Szerződés 34. Cikke alapján - a kerethatározat (az eredményét tekintve) kötelezi.

A kerethatározat-tervezetet az Európai Unió bel- és igazságügyi együttműködés Tanácsa első körben 2002. november 28-án tárgyalta. Az ülésen több tagállam is fenntartását hangoztatta: ezen álláspont szerint mindenek előtt azt kell kidolgozni, hogy milyen módon tartható fenn az egyensúly a büntetőjogi felelősség terjedelme, valamint a véleménynyilvánítási, szólás-, sajtó-, és egyesülési szabadság között. A vita, és az annak során elhangzott számos fenntartás hatására az elnökség a javaslat szövegének megváltoztatását javasolta. E szerint utalni kell a kerethatározat szövegében arra, hogy figyelembe kell venni az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkét, valamint utalni kell arra is, miszerint a tagállamok alkotmányos elveit és értékeit a kerethatározat nem kívánja csorbítani. Mindezek alapján a Tanács megbízta a megfelelő testületeit azzal, hogy a kerethatározat tervezetét vizsgálják meg annak érdekében, hogy a Tanács valamely következő ülésén politikai megegyezés születhessék. A kerethatározat-tervezet következő tárgyalására 2003. február 26-27-én került sor, de ez is előzőhöz hasonló tartalmú állásfoglalással zárult.

Kiemelendő továbbá az Európai Unió Alkotmányáról szóló tervezet, amelyet az Európai Tanács 2003. június 20-i Theszaloniki Ülésére készítettek el, és amely II. Részének Preambulumában - az EU Alapjogi Chartájával összefüggésben - a következő olvasható: "E charta [...] megerősíti azokat a jogokat, amelyek különösen a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezményből [...], valamint [...] az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából következnek."

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat az Általános Indokolásban kifejtettek miatt a Btk. 269. §-ának teljes átalakítását tartalmazza.

A bűncselekmény általános jogi tárgya továbbra is a jogállam politikai és társadalmi berendezkedéséhez fűződő közösségi, tudati, érzelmi és meggyőződésbeli viszonyok összessége, vagyis a közhangulat, és ennek zavartalanságával kapcsolatos köznyugalom. A köznyugalom a demokratikus jogállam létezésének, a rendezett társadalmi együttélésnek egyik alapvető feltétele, olyan alkotmányos érték, amelyet az állam - adott esetben büntetőjogi eszközökkel - védeni köteles.

1. A jelenleg hatályos rendelkezéstől eltérően az (1) bekezdésben a speciális - közvetlen - jogi tárgyak megfogalmazása tekintetében egyetlen változás történik. Nem szükséges megtartani a "magyar nemzet" jogi tárgyat, elegendő a "valamely nemzet" kifejezés használata. Ebbe természetesen beletartozik a magyar nemzet is, de új elemként beletartozik bármely más nemzet is. Ugyanakkor a Javaslat megtartja az eddigi közvetlen jogi tárgyakat: a valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetőleg a lakosság egyes csoportjai nem kerülnek ki a büntetőjogi védelem alól.

2. Az (1) bekezdésben javasolt elkövetési magatartás a "gyűlöletre izgatás, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére felhívás".

Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság a "gyűlöletre uszít" formát alapjogi szempontból alkalmasnak találta, mégis felmerül a hatályos tényállás elkövetési magatartása megváltoztatásának igénye, amely által a jogértelmezési és jogalkalmazási problémák orvosolhatók lennének.

Az "izgatás" kifejezés értelmezése már a múlt században megkezdődött - tekintélyes büntetőjogászok is állást foglaltak e kérdésben.

Angyal Pál szerint az "izgatás a gondolatnak minden oly természetű közlése, mely alkalmas arra, hogy mások büntetendő cselekmény elkövetésére indíttassanak vagy az uralkodó állami és társadalmi rend ellen felingereltessenek", ám hivatkozik a Curia által meghatározott fogalomra is, amely szerint "a törvény eme kifejezése alatt "izgat" nem valamely kedvezőtlen és sértő véleménynek nyilvánítása, hanem olyan lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet (Bjogi dtár 7. köt. 272. l.) . [...]:" "Izgatásról csak akkor van szó, midőn a kifejezések, megjegyzések stb. nem az értelemhez szólnak, hanem az érzelmi világra akarnak hatni s szenvedélyek, ellenséges indulatok felkeltésére alkalmasak." Angyal Pál megemlíti továbbá: "a Curia is kifejezte, hogy a gyűlöletre izgatás nem tettre vagy mulasztásra való felhívást, hanem lelki állapot előidézését jelenti (Bjogi dtár 4. köt. 118. l.)."

Edvi Illés Károly szerint az "Izgatás tágabb értelemben a gondolat minden nyilvános közlése, mely által mások a büntetendő cselekmény elkövetésére felhívatnak vagy az állami és társadalmi rend, a fennálló jogi vagy politikai intézmények ellen, - gyülölségre, megvetésre és általában ellenséges hangulatra ingereltetnek. Az izgatás ilyen értelemben az egyenes felhivást, s a szorosabb értelemben vett izgatást egyiránt magában foglalja."[...] Az "izgatás szor. ért. csak a szenvedélyek felköltésére, a gyülölet vagy megvetés felébresztésére, s általában a kedélyek felzaklatására van irányozva, a nélkül, hogy abból valamely büntetendő cselekmény szándéka felismerhető volna.[...] Az izgatás büntetőjogi értelemben magában foglalja a határozatlan (nem egyenes) felhivást, nemkülönben a bűntett vagy vétség nyilvános magasztalását, illetőleg az ily cselekmények elkövetőjének nyilvános feldicsérését és kitüntetését is [...]". Finkey Ferenc - Edvi Illés Károlyra hivatkozva - rögzíti: azáltal, hogy a büntető törvény "az izgatást is büntetés alá helyezi, forrásainál keresi fel ama bűntetteket, amelyeknek elkövetésére az alkalmul szolgál."

Isaák Gyula a Curia egyik döntésére hivatkozva leszögezi: "[...] az egyszerű izgatás (Btk. 172. § 2. bekezdés) [...] nem akar ellenséges, támadó cselekvést kiváltani az olvasókból vagy a hallgatóságból, hanem beéri azzal, hogy azok lelkületében az izgatás tárgya ellen csak gyűlöletet, ellenszenvet, ellenséges indulatot támasszon [...]. [...] A gyűlöletre izgatás az ellenséges indulat felköltésére való törekvést jelenti. [...] Hogy a gyűlölet egyelőre csendes vagy végképp az is marad, az az izgatás jogi megállapítását nem akadályozza, mert a törvényes tényálladékban csak gyűlöletről és nem fokozást jelentő jelzővel, legveszélyesebb formájában kialakult gyűlöletről van szó."

Mindezen megközelítésekből kitűnik, hogy nem az elhangzott szó, hanem az általa előidézett hevesség foka volt a jogalkalmazás számára a determináló tényező, ugyanakkor a tényállás szempontjából nem az elkövetési magatartások, hanem a tényállás rendszertani elhelyezése volt a meghatározó.

A "gyűlöletre izgatás" olyan magatartás, amely mind a racionális mérlegelést, meggyőzést, mind az azonnali, mérlegelés nélküli indulatkeltést magában foglalja. Ennek az az oka, hogy a gyűlölet kettős természetű: egyrészt fellobbanó, heves indulat, másrészt viszont lehet tartós beállítódás is.

A felhívás a Btk. 18. §-ában meghatározott előkészületnek minősülő öt magatartás egyike. A Javaslat a büntetőjog által az előkészület büntetőjogi értékelése érdekében biztosított háromféle lehetőség közül azt a megoldást választja, hogy önálló, befejezett (sui generis) bűncselekményként rendeli büntetni a fogalmi szempontból előkészületi jellegű magatartást. A felhívás egyoldalú aktus, ezért megvalósulása illetve megállapíthatósága nem függ sem a másik fél (felek) beszámítási képességétől, sem az életkorától, sem pedig a felhívás eredményességétől.

Az erőszak a magyar büntetőjog terminológiájában bevett fogalom: valamely személy által más személyre gyakorolt meghatározó, fizikai erejű ráhatás; testileg determináló fizikai kényszerítési mód.

Az erőszakos cselekmény elkövetésére felhívásnak - hasonlóan például az emberölés előkészületéhez - konkrétnak kell lennie, meghatározott erőszakos cselekmény elkövetésére kell irányulnia. A büntetőjogi hagyományokat tekintve megállapítható, hogy az erőszakos cselekmény fogalmi köre régóta tisztázott a büntetőjogunkban.

A javasolt tényállás (1) bekezdése csak az erőszakos cselekmény elkövetésére felhívó elkövetőt bünteti, mert az (ellenséges érzület által motivált) erőszakos cselekményt megvalósító, tevőleges magatartást tanúsító elkövető cselekménye más törvényi tényállásba (a Btk. 174/B. §-ába felvett nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntettének tényállásába) ütközik.

A Javaslatban szereplő elkövetési magatartási forma nemcsak formájában, hanem tartalmában is jelentős változtatást jelent. Azzal, hogy a Javaslat az erőszakos cselekményre felhívást külön kiemelte - és ezzel az elkövetési magatartást egyértelműbbé tette -, lehetővé válik a kialakult jogértelmezési nehézségek feloldása.

A Javaslatban sui generis felhívásról van szó, tehát a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges az eredmény bekövetkezése. Alkalmazhatók a kísérletre, a tettességre és a részességre vonatkozó szabályok; továbbá az önkéntes elállás, illetve az eredmény önkéntes elhárítása nem szünteti meg az elkövető büntethetőségét.

3. A közösség elleni izgatás bűntette jelenleg is csak abban az esetben tényállásszerű, amennyiben az elkövetési magatartást nagy nyilvánosság előtt fejtik ki, és ezt a szabályozást a Javaslat is fenntartja.

A bírói gyakorlat egységes a tekintetben, hogy nagy nyilvánosság előtt valósul meg a bűncselekmény, amennyiben az elkövetéskor nagyobb létszámú személy van jelen, vagy az elkövetéskor ugyan kevesen tartózkodnak a helyszínen, de reális lehetőség van arra, hogy a bűncselekményről előre meg nem határozható számú személy tudomást szerezzen. Ezt kiegészítendő a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerint "nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetőleg elektronikusan rögzített információ távközlő hálózaton való közzététele útján történő elkövetését is érteni kell".

4. A Javaslat szerinti (2) bekezdés a Btk. 269. §-ának keretein belül biztosítja azon elkövető megbüntetését, aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz [(2) bekezdés a) pont], illetőleg aki azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű [(2) bekezdés b) pont].

A Javaslat szerint tehát az emberi méltóságnak a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti megsértése csak akkor büntetendő, ha azt nagy nyilvánosság előtt követik el.

A "nagy nyilvánosság előtti elkövetés", illetve az "emberi méltóság megsértése" olyan objektív, külső korlátok, amelyekből adódóan a véleménynyilvánítás szabadságának - mint kiemelt alkotmányjogi védelmet élvező kommunikációs anyajognak - a büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása alkotmányos keretek között maradhat.

Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, és többnyire annak valóságtartalmától is.

A Javaslat tehát az értéksemlegesség elvére is figyelemmel tartalmazza a két együttes feltételt.

A Javaslat szerinti (2) bekezdés tényállási eleme a nagy nyilvánosság előtti elkövetés. Ennek indoka az, hogy a Javaslat - az (1) bekezdéshez hasonlóan - e vonatkozásban sem kívánja a magánéleti közlések miatt büntetőjogi felelősség megállapítását lehetővé tenni.

E mellett a büntetőjogi felelősséghez szükséges "az emberi méltóság megsértése" is, amelynek indoka, hogy az elkövető ezzel elvitatja a mindenkit megillető egyenlőség jogát, azt, hogy az alkotmányos jogok teljességét élvezze a támadott csoport vagy személy.

Az emberi méltósághoz való jog alkotmányos alapjog, ezáltal pedig a véleményszabadsággal konkuráló érték, tehát ennek külső korlátja lehet, különösen azért, mert a köznyugalom megzavarása nagyszámú egyéni jog megsértésének veszélyével fenyeget.

A Javaslat szerinti 269. § (2) bekezdése a) pontjának elkövetési magatartása az ott meghatározott jellemzők miatti becsmérlés, megalázás.

A Javaslat a sértő vagy lealacsonyító kifejezéshez hasonló jelentéstartalmú, de a köznapi értelemben súlyosabbnak tekintett becsmérlést, megalázást rendeli büntetni, és csakis akkor, ha a két konjunktív feltétel fennáll. Ezzel biztosítja a Javaslat azt, hogy a tényállás a közrendet, a köznyugalmat, a társadalmi békét ne önmagában, elvontan védje. Mivel pedig a "becsmérel, megaláz" magatartási fordulatok az Alkotmányban is nevesített emberi méltóság joga ellen súlyosabb támadást jelentenek, ezért a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen korlátozása megfelel a szükségesség és arányosság követelményének.

A Javaslat szerinti 269. § (2) bekezdésének b) pontja szerint csak az az elkövető büntethető, aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy a meghatározott ismérvek miatt egy személynek, vagy a személyek egy csoportjának alsóbb- vagy felsőbbrendűségét állítja. Ennek indoka az, hogy az ilyen állítás a megkülönböztetésnek olyan szélsőséges formája, amely az emberi méltóság alkotmányos alapjogával ellentétben áll.

A (2) bekezdésben szerepeltetett magatartások bűncselekménnyé nyilvánításával a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeinknek, mindenek előtt a New York-i Egyezményben foglaltaknak tesz eleget hazánk. Erre annál is inkább szükség van, mert a New York-i Egyezményben foglaltak megtartását egy független szakértőkből álló bizottság (Committee on the Elimination of Racial Discrimination - CERD) felügyeli, amely megvizsgálja a szerződő államok által az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatosan kétévente benyújtott jelentéseket. Hazánk az 1990. évi LXXX. törvénnyel elismerte a CERD illetékességét a magyar joghatóság alá tartozó természetes személy, vagy a természetes személyek csoportja által a New York-i Egyezmény rendelkezéseinek megsértése miatt emelt panaszok esetére.

Bár a New York-i Egyezmény a fajgyűlölő tevékenység támogatását - beleértve annak pénzelését is - büntetendővé nyilvánítja, a Javaslat erről külön nem rendelkezik, tekintettel arra, hogy az ilyen magatartás tanúsítója adott esetben a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédi magatartást valósíthatja meg.

A 2. §-hoz

A Javaslat a törvény hatályba lépésének időpontjául a kihirdetést követő 15. napot határozza meg.