A Magyar Köztársaság Kormánya

J/5471.
számú
jelentés

a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről

Előadó: Gyurcsány Ferenc
gyermek-, ifjúsági és sportminiszter

Budapest, 2003. szeptember

Tartalomjegyzék

I. Összefoglaló *

II. A fontosabb kormányzati intézkedések áttekintése *

III. Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások *

A) Helyzetkép *

A/1. Demográfiai alapadatok *

A/2. Családformálódás *

A/3. Társadalmi változások, társadalmi mobilitás *

A/3.1. Az egyetemisták és főiskolások intergenerációs mobilitása *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Családpolitika *

B/1.1. A családpolitika feladata *

B/1.2. Családtámogatási rendszer *

B/1.3. Gyermekvédelem *

B/1.4. A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere *

B/1.5. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézkedései: a gyermekek és fiatalkorúak ügyei *

IV. Egészségi helyzet - egészséges életmód *

A) Helyzetkép *

A/1. Népegészségügyi alapmutatók *

A/1.1. Várható élettartam, népmozgalom *

A/1.2. A 2002. évi OSAP iskolai (szűrő) vizsgálat legfontosabb eredményei *

A/1.3. Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás 2002. évi eredményei *

A/2. Szenvedélybetegségek *

A/2.1. Dohányzás *

A/2.2. Alkoholfogyasztás *

A/2.3. Drog *

A/3. Sport *

A/3.1. A felsőoktatási hallgatók fittségi mutatói *

A/3.2. A 11-17 éves tanulók sportolási szokásai *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Egészségügyi intézményrendszer *

B/1.1. Finanszírozás *

B/1.2. Kormányzati intézkedések *

B/1.3. Az ÁNTSZ keretében 2002-ben végzett gyermek- és ifjúsághigiénés tevékenység összefoglalása *

B/2. Egészségügyi programok *

B/2.1. Kormányprogram *

B/2.2. "eGeneráció - informatika a gyermekekért" - az IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére *

B/2.3. Csont és Izület Évtized program *

B/3. Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás *

B/3.1. Dohányzás *

B/3.2. Drog *

B/4. Sport *

B/4.1. A sporttevékenységet támogató programok, események, rendezvények *

B/4.2. Fogyatékosok sportja *

V. Képzés, tudástőke, személyes élettervek *

A) Helyzetkép *

A/1. Közoktatás: iskolaválasztás, iskolatípusok *

A/1.1. Az óvodai nevelés múltja és jelene *

A/1.2. Alapfokú oktatás: az általános iskola *

A/1.3. Középfokú oktatás *

A/1.4. Felsőoktatás *

A/1.5. Kollégiumok *

A/2. Szakképzés *

A/3. Munkaerőpiacon hasznosuló tudás, képességek *

A/3.1. Idegen nyelv *

A/3.2. Az egyetemi és főiskolai hallgatók nyelvtudása, nyelvismerete *

A/3.3. Írásbeli és olvasás-szövegértési képességek *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Közoktatás *

B/1.2. Óvodai nevelés *

B/1.3. Az alap- és középfokú oktatás *

B/1.4. Felsőoktatás *

B/1.5. Érdekképviselet az oktatás területén *

B/2. A határon túli magyarok képzésének elősegítése *

B/2.1. Szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása *

B/2.2. Vendégtanár program, szülőföldi diáktevékenység (40 millió Ft) *

B/2.3. A Határon túli magyar értelmiség támogatása *

B/3. Szakképzés *

B/3.1. A szakképzési törvény hatálya *

B/3.2. A törvénymódosítás főbb területei *

B/3.3. Akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzés *

B/4. A nemzeti kisebbségi oktatás *

B/4.1. A kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése *

B/4.2. Az alapfokú oktatás *

B/4.3. Középfokú oktatás *

B/4.4. Pedagógusképzés, felsőoktatás *

B/4.5. Kollégiumok *

B/4.6. Nemzeti, etnikai és kisebbségi oktatás *

B/5. Közoktatás a menekültügyben *

B/5.1. "10. CIKKELY *

VI. Megélhetési viszonyok *

A) Helyzetkép *

A/1. Munkavállalás, munkanélküliség *

A/1.1. A fiatalok munkaerő-piaci helyzete *

A/1.2. A főiskolai és egyetemi hallgatók lakás- és lakóhelykörülményei *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A lakáspolitika, az otthonteremtés területén megtett intézkedések *

B/1.1. A fiatalokat is segítő támogatási formák *

VII. Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés *

A) Helyzetkép *

A/1. Társadalmi problémák, a bűnözés tendenciái *

A/1.1. A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők *

A/1.2. A gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények *

A/1.3. Családon belüli erőszak *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A bűn- és balesetmegelőzés, valamint a bűnüldözés kapcsán tett intézkedések *

B/1.1. A Rendőrség (bűnmegelőzési) ifjúságvédelmi tevékenysége *

B/1.2. A gyermek- és fiatalkorúak közlekedésbiztonsági helyzete, baleseti veszélyeztetettsége, az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság
tevékenysége *

B/2. Büntetés-végrehajtás *

B/3. Kampány a családon belüli erőszak megfékezéséért *

B/4. Gyermek- és ifjúsági bűnözés a büntetés és a prevenció között program *

B/5. Áldozatvédelem (jogharmonizáció) *

VIII. ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika *

A) Helyzetkép *

A/1. Az ifjúsági szervezetek Magyarországon *

A/1.1. Nonprofit ifjúsági szervezetek *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A Kormányzat kapcsolata a gyermek és ifjúsági civil szektorral *

B/1.1. A közoktatási szakmai szervezetek és az országos diákszervezetek támogatása *

B/1.2. Együttműködés a magyarországi ifjúsági civil szervezetekkel *

B/1.3. Együttműködés a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel *

B/2. Az ifjúságra fordított pénzeszközök, pályázatok *

B/2.1. 2002. évi ifjúsági célú pályázatok *

B/2.2. A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) *

B/2.3. Regionális Ifjúsági Tanácsok *

B/2.4. Mobilitás-Nemzetközi Igazgatóság *

B/2.5. A Mobilitás Pályázati Igazgatóság *

B/2.6. 2002. évi egyedi támogatások *

B/3. Ifjúsági célú programok *

B/3.1. Nemzedéki Életpálya Modell *

B/3.2. A Gyermekmosoly program *

B/3.3. Fehér Könyv folyamat *

B/4. Ifjúsági Turizmus *

B/4.1. Ifjúsági Turisztikai Bizottság *

B/4.2. Központi táboroztatási program *

B/4.3. Szakmai kiadványok *

B/4.4. Konferenciák *

B/5. Jogszabálymódosítások: GYIA, Regionális Ifjúsági Irodák *

B/6. Ifjúságkutatás *

B/6.1. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet *

IX. Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok *

A) Helyzetkép *

A/1. A rendszerváltozás vesztesei *

A/2. Demográfiai adatok *

A/3. Etnikai kisebbségi oktatás-képzés *

A/3.1. A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése *

A/3.2. Képzettség és intézményrendszer a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint *

A/3.3. A roma fiatalok oktatási esélyei és a kétféle forgatókönyv *

A/4. Munkaerő-piaci helyzet *

A/5. Kultúra, életmód, lakóhely *

A/6. Egészségügyi helyzet *

A/6.1. Az egészségi állapot szubjektív megítélése *

A/6.2. Egészségügyi ellátás *

A/6.3. Depresszió *

A/6.4. Prevenció *

A/7. Roma ifjúsági szervezetek *

A/7.1. Roma ifjúsági szervezetek kutatás, 2000 *

A/7.2. Fiatal Romák Országos Szövetsége (FIROSZ) *

A/8. Kisebbségi önkormányzatok *

A/8.1. A kisebbségi jogok érvényesülésének vizsgálata az önkormányzatiság tükrében *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Kormányzati romapolitika *

B/1.1. Történeti áttekintés *

B/1.2. A társadalmi integráció elősegítésének alapelvei *

B/1.3. Az új kormányzati program koncepciója *

B/2. Az etnikai kisebbségi oktatás és képzés területén meghozott intézkedések és eredmények *

B/2.1. HU01.01-01. számú, "A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása II." Phare-program *

B/2.2. Nemzeti Fejlesztési Terv HEF OP 2.1 intézkedése *

B/2.3. Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása az oktatás kapcsán (2002. decemberi állapot szerint) *

B/2.4. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által szervezett oktatási fórum a kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről *

B/3. Roma fiatalok a munkaerőpiacon - a foglalkoztatáspolitika kapcsán megtett intézkedések és eredmények *

B/3.1. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium roma vállalkozókat támogató programja *

B/4. Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása a kultúra kapcsán (2002. decemberi állapot szerint) *

B/4.1. Kulturális támogatások, programok és pályázatok *

B/5. A 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat, a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomag kapcsán megtett egyéb intézkedések *

B/6. A roma gyermekek és fiatalok egészségügyi helyzetének javítása érdekében megtett intézkedések és eredmények *

B/6.1. A roma lakosság életminőségének, egészségi állapotának javítására irányuló programok *

B/7. A roma ifjúsági szervezetek támogatása *

B/7.1. Magyarországi Cigányokért Közalapítvány *

B/8. Jogvédelemmel kapcsolatos intézkedések *

B/8.1. Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat *

1. Melléklet *

Egészségi helyzet - egészséges életmód *

2. Melléklet *

Roma gyermekek és fiatalok *

3. Melléklet *

Ifjúsági és civil szervezetek véleménye *

ábrajegyzék *

Táblajegyzék *

I. Összefoglaló

A Magyar Köztársaság Kormánya immár hetedik éve tesz eleget a 106/1995. (XI. 1.) OGY. határozat 1. pontjában foglalt kötelezettségének, hogy elkészítse jelentését a gyermekek és ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben - jelen esetben - a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről (a továbbiakban Jelentés).

A Jelentés célja, hogy áttekintést adjon a gyermekek és fiatalok helyzetéről, s számba vegye az említett korosztály életkörülményeit, és a mindezen területekre vonatkozó legfontosabb kormányzati intézkedéseket. A tárgyalandó beszámoló alapvető feladata, hogy a gyermekek és fiatalok helyzetét, életviszonyait tárgyszerűen, statisztikai adatok felhasználásával mutassa be. A Jelentést a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálásával a közreműködő intézmények, minisztériumok és szervezetek állították össze úgy, hogy az a gyermekek és a fiatalok aktuális életkörülményeit, az elmúlt években készített Jelentésekben is közölt folyamatokat és az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedéseket egyaránt tükrözze. Nem elhanyagolandó szempont, hogy mind a társadalmi folyamatok, mind a kormányzati intézkedések kormányzati ciklusokat átívelő folyamatokat tükröznek. Különösen így van ez a választások évében, hiszen az előző Kormány által megkezdett tevékenységet, az intézkedések hatását befolyásolhatják ellentétes kormányzati szándékok. Ezért is fontos, hogy a Jelentés ne csupán egy adott évre koncentráljon, hanem, amennyiben lehetséges, fölhívja a figyelmet folyamatokra, intézkedési kontinuitásokra.

A Jelentés kilenc fejezetet tartalmaz, ebből hét fő fejezet, mely fejezetek két alfejezetre tagolódnak: egy {A jelű} helyzetképre és az ehhez kapcsolódó {B jelű} kormányzati intézkedésekre. A helyzetkép felrajzolása minden esetben komoly szakmai háttérmunkával készített részletes beszámoló, mely tudományos elemzéssel készült kutatások által alátámasztott adatokra támaszkodik.

A 3. Melléklet a gyermek, ifjúsági- és civil szervezetek véleményét tartalmazza.

A Jelentés - műfajából fakadóan - a rendelkezésre álló adatokat, kormányzati cselekvéseket nem tárcák szerint tárgyalja, hiszen nem létezik külön-külön megjelenítendő, saját gyermek- és ifjúságpolitikájuk az egyes tárcáknak. Gyermek- és ifjúságpolitikai koncepcióval a mindenkori kormányzat egésze rendelkezik.

A 2002. évi Jelentés fókuszfejezetének témájául a magyar ifjúsági társadalom legnehezebb körülmények között élő rétegének, a roma gyermekeknek és fiataloknak az életesélyeit, életkörülményeit és az e réteget érintő kormányzati intézkedéseket választotta.

A 2002. évről szóló Jelentésben megjelenik annak hiánya, hogy az adott időszakban nem készült olyan átfogó ifjúsági vizsgálat, amely több területen is hiteles, kiegészítő statisztikai adatokkal érzékeltetheti a korcsoport életmódját, értékeit, elvárásait. A rendszeres, időközönként ismételendő átfogó jellegű gyermek/ifjúsági vizsgálat fontosságát és szükségességét jelzi, hogy a dokumentumban található 2002-es kutatások, így pl. az egészségügyi, valamint az első évfolyamos egyetemistákat és főiskolásokat felmérő vizsgálatok árnyalják ugyan a fiatalokról alkotott képet, de nem nyújtanak átfogó szemléletet, bár az eddig a szélesebb nyilvánosság számára még ismeretlen folyamatok feltárásával segíthetik a döntéshozók munkáját.

A Jelentés összeállításakor a Belügyminisztérium; az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium; a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium; a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium; a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium; a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium; a Honvédelmi Minisztérium; az Igazságügyi Minisztérium; a Informatikai és Hírközlési Minisztérium; a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium; a Központ Statisztikai Hivatal; a Külügyminisztérium; a Legfelsőbb Bíróság; a Legfőbb Ügyészség; a Miniszterelnöki Hivatal; a Mobilitás; a Nemzeti Család-, és Szociálpolitikai Intézet; a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet; a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal; a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma; a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet; az Oktatási Minisztérium; az Oktatáskutató Intézet; az Országos Bűnmegelőzési Tanács; az Országos Rádió és Televízió Testület; az Országos Rendőr-Főkapitányság; az Országos Tisztifőorvosi Hivatal; a Pénzügyminisztérium; a SOTE Magatartástudományi Intézet; a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége; a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége; a Magyar Önkormányzatok Szövetsége; az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa; az Adatvédelmi Biztos; a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Biztosa; valamint az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa dokumentumai, adatai kerültek felhasználásra.

A szerkesztői munka alapelvei

A szerkesztési munka során a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet munkatársai az egyes tudományos szervezetek és intézetek által beküldött elemzések és tanulmányok szintézisére törekedtek a Jelentés "A" fejezeteiben.

A kormányzat ifjúsággal összefüggő tevekénységének ismertetésekor az egyes minisztériumok által készített beszámolókat egy előre elkészített tematikus sablon alapján szerkesztették egésszé a Jelentés "B" fejezeteiben. A szerkesztési elvek szerint az egyes minisztériumok, mint az egységes kormányzati tevékenység részei, nem pedig mint önálló szervezeti egységek jelennek meg.

A Jelentés Mellékletében a kormányzati előterjesztés szövegébe nehezen, vagy egyáltalán nem illeszthető kutatási anyagok, egyéb háttéranyagok kerültek, amelyek az árnyaltabb tájékoztatást kívánják szolgálni.

Az alábbi összefoglalás a Jelentés 2002 "A" jelű fejezetei alapján készült, azaz az ifjúság magyarországi helyzetének bemutatására törekszik. A "B" fejezetek alapján a Kormány tevékenységének összefoglalóját a II. fejezet tartalmazza.

Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Az 1990-es években folytatódott a népesség számának csökkenése: az évtized elején a magyar lakosság 10 millió 375 ezer főt számlált, 2003-ra ez a szám 10 millió 152 ezer főre csökkent. Magyarázza a népességcsökkenést, hogy 1990-től egészen az 1999-es mélypontig folyamatosan csökkent a születésszám. Az évtized elején ezer főre még 12 élveszületést regisztráltak, a legalacsonyabb érték 9,4 volt. 2000-ben a ráta emelkedett (10-re), 2002-ben viszont ismét visszaesett a 9,5-es szintre.

A 2002. évi termékenységi szint mellett száz nő élete során 130 gyermeket hozhatna világra, ez kevesebb a 2001. évinél, és csak egy árnyalatnyival magasabb, mint 1999-ben (129) volt. Ilyen termékenységi szint mellett a felnövő generációk nagysága 36-37 százalékkal marad el az anyákétól. A teljes termékenységi arány az Európai Unióban átlagosan 153, Franciaországban a legmagasabb, és Spanyolországban a legalacsonyabb. A magyarországihoz hasonló arány Görögországban és Ausztriában található.

Az elmúlt évtizedekben érdemleges változások zajlottak le a népesség korcsoportok szerinti összetételében is. Folyamatosan csökkent a 15 évesnél fiatalabbak hányada, miközben növekedett az idősebb korosztályok részaránya. A népesség öregedése folytatódott 2002-ben is: a kor szerinti összetétel 2001 és 2003 eleje között úgy változott, hogy a gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 16,6-ról 16,1 százalékra mérséklődött, a 65 és idősebbeké 15,2-ről 15,4 százalékra növekedett, míg a felnőtt középgenerációké lényegében változatlan maradt. Jelenleg mintegy félmillióval kevesebb a gyermek, csaknem 200 ezerrel több az idős ember. Mindez azt jelenti, hogy 2002-ben lényegében ugyanannyi a munkaképes korban lévő állampolgár, mint egy évtizeddel ezelőtt volt.

2002-ben folytatódott a népesség családi állapot szerinti összetételében az utóbbi években tapasztalt változás: tovább emelkedett a nőtlenek, hajadonok és az elváltak aránya, viszont csökkent a házasoké. A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy e folyamat mögött elsősorban az iskolai életút, valamint az első munkahely választásának kitolódása, a karrierkezdés megnövekedett nehézségei és a párkapcsolat-formálódással kapcsolatos értékek megváltozása áll.

Egészségi helyzet-egészséges életmód

A lakosság egészségi állapotának főbb mutatói, mind más országokéval összevetve, mind az ország általános fejlettségi szintjéhez képest, általánosságban igen kedvezőtlen helyzetet tükröznek. Ezen belül a gyermekek egészségügyi állapota a rendszerváltás óta Janus-arcot mutat, mivel az alsó decilisekbe tartozók egészségi állapota inkább romlott, szemben a középső és felső decilisekben élőkkel, ahol az egészségi állapotot jelző mutatók inkább javuló tendenciát jeleznek, jóllehet még ezek az adatok is elmaradnak az EU-országok átlagától.

A körzeti védőnői nyilvántartásban, 2002-ben 1 207 922 család és 1 862 815 gondozott személy (várandós anya, 0-16 éves gyermek) szerepelt. Az összes gondozottak közül a 0-11 hónapos korúak 5,1 százalékát, a 12-35 hónapos korúak 10,3 százalékát, a 3-5 éves korúak 14,2 százalékát és a 6-16 éves korúak 62,6 százalékát alkotják. A fokozott gondozottak aránya összesen 13,2 százalék. A nyilvántartott 0-11 hónapos korúak 20,3 százaléka, a 12-35 hónapos korúak 15,7 százaléka, a 3-5 éves korúak 14,2 százaléka 6-16 évesek 9,1 százaléka igényelt fokozott védőnői gondozást. A körzeti védőnők 2002-ben 146 046 várandós anyát vettek nyilvántartásba. A várandósság 12. hetéig az anyák 80,4 százalékát, 13-28. hét között a 18,3 százalékát, a 28. hét után az 1,3 százalékát vették gondozásba.

A kedvezőtlen egészségügyi mutatók kialakulásához nagyban hozzájárul, hogy a dohányzás kipróbálásának gyakorisága az életkorral meredeken emelkedik: az 5. osztályosok 18,8 százaléka, míg a legidősebb vizsgált korcsoportba tartozók tanulók több mint 80 százaléka gyújtott rá életében legalább egy alkalommal. A rendszeres dohányzás gyakorisága a dohányzás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával szintén folyamatosan emelkedik. A legnagyobb ugrás a hetedik és kilencedik osztály között tapasztalható: mindkét nemre igaz, hogy a rendszeresen dohányzó tanulók száma több mint háromszorosára emelkedik.

A dohányzással párhuzamosan az alkoholt kipróbálók aránya is emelkedik az életkor emelkedésével, és a legidősebb korcsoportban meghaladja a megkérdezettek 92 százalékát. Megdöbbentő adat, hogy a 11. osztályos fiúk 63,7, míg a lányok 40,8 százaléka - saját bevallása szerint - életében már több alkalommal is volt részeg.

Az első tiltott drog használat továbbra is többnyire középiskolás korban, 14 évesen vagy azt követően történik. Azonban míg a kilencvenes évek második felében a 15 és a 16 éves korban való első próbálkozás arányában tapasztalható volt némi elmozdulás, addig az utóbbi három évben - bár a kipróbálások többsége most is 15 évesen történik - megnőtt a 14 éves korban próbálkozók aránya. A megkérdezett középfokú tanintézmények 9. és 11. évfolyamaiban tanuló diákok 9,3 százaléka fogyasztott életében legalább egyszer valamilyen gyógyszert visszaélésszerűen, hangulatjavítóként, vagy gyógyszert és alkoholt együttesen ugyanilyen célzattal. Több mint az egyötödük pedig fogyasztott már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst. A drogfogyasztás gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy a drogot már fogyasztott fiatalok többsége, 60-80 százaléka a drogot ténylegesen csak kipróbálta, vagy legfeljebb egy-két alkalommal használta.

Az egészségi helyzetet másik oldalról a mozgásszegény életmód is befolyásolja. A vizsgált korcsoporton belül a férfiak 39,2 százaléka mozog hetente öt alkalommal egy órát vagy annál többet, míg a nők alig egyötöde végez testmozgást rendszeresen. Így a nők 41,7 százalékára, a férfiak 30,1 százalékára egyértelműen a mozgásszegény életmód jellemző. A testmozgásra fordított idő mennyisége és gyakorisága az életkor emelkedésével egyre kedvezőtlenebb arányokat mutat. Az életkor növekedésével egyre kevesebben tartoznak az eleget - heti kétszer egy óránál többet - sportolók csoportjába. A lányok minden korcsoportban kevesebbet mozognak, mint a fiúk.

A kedvezőtlen egészségügyi helyzetképet örvendetesen árnyalja, hogy a vizsgált időszakban a folyamatos és a kampányoltás esetében is az átoltottság meghaladta a 99 százalékot. Kiemelendő az a tény, hogy hosszú évek óta a világon a legjobb védőoltási teljesítettséget hazánk tudja felmutatni. Jól alátámasztja ezt az állítást, hogy az ÁNTSZ megyei intézeteinek jelentése szerint a BCG oltások teljesítése az utóbbi években 100 százalék volt.

Képzés, tudástőke, személyes élettervek

A 2001/2002. tanévben, óvodai nevelésben és a közoktatás nappali rendszerű képzésében 1 millió 838 ezer gyermek, tanuló vett részt. Az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatásban 100 ezren tanulnak, a felsőoktatásban 349 ezer hallgató folytat tanulmányokat.

Az óvodába járó gyermekek száma a 2001/2002. tanévben 342 ezer fő volt, 2002/2003-ban pedig 332 ezer gyermek jár óvodába, (ez a 3-5 évesek több mint 88 százaléka, az előző évi 86 százalékkal szemben). Ezen belül közel 5 ezer a fogyatékos gyermek; az óvodások 1,5 százaléka, és többségük integrált formában¹ részesül óvodai nevelésben. 2002-ben a 16 évesek kb. 90 százalékát találjuk az iskolapadban, miközben a kilencvenes évek elején a nappali tagozatos képzés keretében oktatottak aránya még 80 százalék alatt maradt. Az expanzió ennél is erőteljesebb volt az "idősebb" fiatalokat illetően: míg 1991-ben, ebben az oktatási formában a 20 éveseknek mindössze egytizede vett részt, addig 2001-ben már több mint egyharmaduk.

A felsőoktatás kilencvenes évekbeli expanziója elsősorban a nem egyetemi képzés bővülésére vezethető vissza. 2000-ben több mint háromszor többen tanultak főiskolákon, mint 1990-ben. Az egyetemeken a létszámnövekedés ennél mérsékeltebbnek mutatkozott, de a hallgatók száma az ezredfordulón még így is csaknem két és félszerese volt az 1990. évinek. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizetteknek még csak 20 százalékát vették fel ugyanabban az évben valamilyen felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, 2001-ben már kétötödüket.

2002-ben összesen 124 592 sikeres nyelvvizsga eseményt regisztráltak. Ennek 38 százalékát a középiskolás korosztály, további 33 százalékát 19-28 éves fiatalok tették le. A legkedveltebb nyelv az angol és a német.

Megélhetési viszonyok

A munkanélküliség által leginkább veszélyeztetett csoportok egyikét a fiatalok alkotják. A kilencvenes években a 15-19 éves népesség munkanélküliségi rátája végig messze meghaladta a többi korcsoportét: 1993-ban 33,3 százalék volt, és csak 1998-ban csökkent 25 százalék alá. A fiatalok - a 15-24 évesek - munkanélküliségi rátája az átlagosnál nagyobb mértékben, 11 százalékról 12,3 százalékra emelkedett. Ez a mutató az EU átlagában, 2002-ben 14,6 százalék volt. A 20-24 évesek körében a mutató szintén viszonylag magas, bár kevésbé szakad el a többi korosztályétól. Az életkor előrehaladtával a csökkenő munkanélküliségi rátát az önként vállalt inaktivitással is magyarázhatjuk. A kényszerítő körülmények elfogadása azonban más korosztályban sem ismeretlen: az alacsony iskolai végzettségű 15-19 éves fiatal meg sem kísérli, hogy munkahelyet keressen, hanem otthon marad; a gyermekgondozáson lévő nő legalább néhány évre szintén felhagy a próbálkozással.

Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak deviáns magatartásában a 2002. évben - a bűnelkövetők számában tapasztalt növekedés ellenére - lényeges változás nem történt. A bűnelkövetői arányokra és a szerkezeti összetételre figyelemmel, a fiatalkori bűnözés intenzitása változatlanul magasnak tekinthető a Legfőbb Ügyészség adatai szerint. A 2002. évben az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számában a 2001. évben tapasztalható emelkedés kismértékben ugyan, de tovább folytatódott, az 1998 óta megfigyelhető csökkenő tendencia irányváltása tartósnak bizonyult. 2002-ben a bűnelkövetők 9,6 százaléka volt fiatalkorú (11 689), ami az előző évhez képest (11 631) 0,5 százalékos emelkedést jelent.

A bűnelkövetésben közrejátszó - a fiatalkorú bűnelkövető személyével kapcsolatos - oksági tényezők között a leggyakoribb, mintegy 50 százalékos aránnyal az anyagi haszonszerzés. Jelentősen közrejátszik továbbá a rossz baráti környezet, a családi probléma, a bűnöző családi környezet hatása, a kalandvágy és az agresszivitás is.

A kiskorúak kiszolgáltatottságuk folytán gyakran válnak bűncselekmények áldozatává, ezért az ilyen sértettek a büntetőeljárásban megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A 2002. évben sajnálatosan tovább nőtt azon kiskorúak száma, akik sérelmére bűncselekményt követtek el: a fiatalkorú sértettek száma 14,8 százalékos emelkedést mutat (2001.: 7 300; 2002.: 8 379); a gyermekkorú sértettek tekintetében a növekedés meghaladta a 30 százalékot (2001.: 2 842; 2002.: 3 759).

Ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika

Míg a non-profit szervezetek összességét tekintve a társas szervezetek száma valamelyest meghaladja az alapítványok számát (az összes szervezet 42 százaléka alapítvány vagy közalapítvány), addig az ifjúsági non-profit szervezetek esetében a két típus aránya épp ellentétes, ráadásul sokkal nagyobb az eltérés. Az ifjúsági non-profit szervezetek jelentős részét az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységű alapítványok, egyesületek stb. teszik ki.

Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok

A Magyarországon élő kisebbségek között a legnagyobb létszámú és anyanyelvi közösségként is a legnépesebb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 190 046 fő cigány nemzetiségűnek, 129 259 fő hagyományokhoz kötődőnek, 48 072 fő anyanyelvet beszélőnek, míg 53 323 fő családi, baráti közösségben nyelvet használónak vallotta magát.

Az elsőéves egyetemistákat és főiskolásokat vizsgáló kutatás adatai arra utalnak, hogy a 2001/2002. tanévben a nappali szakos hallgatók 2,6 százalékának, a levelezősök három százalékának volt a felmenői között roma. Az önbevalláson alapuló adatok alapján a nappali szakos egyetemisták 1,4 százaléka, a főiskolásoknak 3,2 százaléka roma származású. A levelező szakosok esetében az egyetemisták esetében kedvezőbb (3,2%), míg a főiskolásoknál kedvezőtlenebb adatok mutathatók ki (2,8%).

Az iskolarendszerből frissen kikerült roma fiatalok között a tartós munkanélküliek aránya 40 százalékkal haladta meg az azonos végzettségű és életkorú, nem roma pályakezdők hasonló adatait, ami a fiatal roma generációk életesélyeinek igen jelentős mérvű beszűküléséről tanúskodik.

A roma lakosság és ezen belül is a roma fiatalok egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos átlagnál rosszabb képet mutatnak. Jóval magasabb körükben a krónikus megbetegedések előfordulása. Sokan laknak egészségtelen, vizes, sötét, nehezen fűthető, alacsony komfortfokozatú lakásban, ahol a társadalomban átlagos higiéniai normák átvétele és érvényesítése nehezen képzelhető el, s ahol már a zsúfoltság miatt is fokozottabb a fertőzésveszély. Magasabb a csecsemőhalandóság, a születéskor várható élettartam - a halandósági mutatók javulása ellenére is - 9-10 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A roma munkavállalók jelentős része a múltban egészségre ártalmas munkakörülmények között megterhelő, nehéz fizikai munkát végzett, ezért magasabb körükben a rokkantak, leszázalékoltak aránya.

A romák dinamikusan fejlődő kisebbségi önkormányzati rendszerrel, valamint a civil szerveződések és alapítványok kiterjedt hálózatával rendelkezik. Míg az 1998. évben 740 roma kisebbségi önkormányzatban mintegy 3 000 roma képviselő tevékenykedett, addig a 2002. évben az önkormányzati választások során 998 településen választottak roma kisebbségi önkormányzatot, 4 településen roma polgármestert, valamint 545 roma származású települési önkormányzati képviselőt. A 2002. évi parlamenti választások során - országos pártlistáról - 4 roma képviselő jutott be az Országgyűlésbe. A roma ifjúsági szervezeti struktúra is egyre szélesedik, mélyül. Kutatási adatok szerint a roma fiatalok többségi társaiknál nagyobb gyakorisággal alapítanak olyan szervezeteket, amelyek elsősorban foglalkoztatási helyzetük javítását tűzi ki célul. Feltűnő továbbá, hogy a roma ifjúsági szervezeti hálóból hiányzik a sportegyesületi forma.

II. A fontosabb kormányzati intézkedések áttekintése

Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Az anyasági támogatás

Míg 2002. december 31-ig az anyasági támogatás összege azonos volt a tárgyévi öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150%-ával, vagyis gyermekenként 30 150 Ft illette meg az anyákat, addig a 2002. évi XXXIII. törvényben történt intézkedés nyomán az ellátás összege emelkedett.

A családi pótlék

2002. szeptember 1-től a családi pótlék összegei egységesen 20%-os mértékkel emelkedtek.

2002-től minden év augusztusában az iskolakezdés támogatására céljából további egy havi családi pótlék illeti meg a családokat.

2003-tól évenként egy évvel emelkedik a családi pótlékra való jogosultság felső korhatára, így 2004. szeptember 1-jétől a gyermek 23 éves koráig jár az ellátás.

Gyermekgondozási támogatások ikreket nevelő családoknak

Az ikreket nevelő családok esetében 2003. január 1-től a GYES összege a duplájára emelkedett, vagyis 43 600 Ft.

2002. december 1-től kezdődően a GYES-t a nyugdíjjal, vagy annak megfelelő ellátással rendelkező szülők és nagyszülők is igénybe vehetik.

Gyermekétkeztetési támogatás

A gyermekvédelmi törvényt módosító 2002. évi IX. törvény a gyermekétkeztetés normatív kedvezményét kiterjesztette a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekekre is. Így 2003. január 1-jével normatív kedvezményként az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedő gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőknek is.

Emellett külön nevesítődik a kollégiumi ellátásban részesülők célcsoportja, akiknek esetében normatív kedvezményként - ha egyébként nem esnek bele az 50%-os kedvezménybe - az intézményi térítési díj 30%-át kell biztosítani.

A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2002-ben kezdte meg azokat az előkészületeket, amelyek egy Ifjúsági Otthonház kialakítására és egy nem kormányzati szerv általi működtetésére irányulnak.

A migrációs törvénycsomag módosítása 2002. január 1-jén lépett hatályba. Ennek keretében a szeparált gyermekek menekültügyi eljárás során történő jogérvényesítése érdekében garanciákat építettek be a végrehajtási jogszabályokba.

Egészségi helyzet-egészséges életmód

Egészséges Nemzetért Népegészségügyi program

Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak (MAP) című program finanszírozása a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Kht. indításával 2002. év őszén.

A Mentálhigiénés Továbbképző Műhely Pedagógusoknak elnevezésű program keretében 2002. folyamán 13 műhelycsoport képzése.

A 2002/2003-as tanév első félévétől 100 főiskolai, illetve egyetemi mentálhigiénés jellegű szakirányú továbbképzési szakon hallgatóként részt vevő, gyakorló pedagógus költségtérítésidíj-támogatása.

Az Egészség Évtizede Johan Béla nemzeti program

A parlamentnek benyújtott Nemzeti Program egyrészt olyan egészségnevelést célzó intézkedéseket és egészségügyi ellátás fejlesztését célzó terveket, másrészt speciális pervenciós projekteket tartalmaz, amelyek akár rövidtávon is kedvező irányba fordíthatják a fiatalok egészségügyi helyzetét. A program gyermekekre és fiatalokra vonatkozó részei:

a gyermekek és fiatalok egészségnevelését javító programok;

az egészségügyi ellátás fejlesztését célzó programok;

speciális megelőző programok fiatalok részére.

Egészségnevelés kiemelten fontos feladatai

Az iskolai drogprevenciós képzést végzett pedagógusok (1200 fő) folyamatos szakmai tájékoztatása és szupervíziója.

A hátrányos helyzetű fiatalok számára kialakítandó drogprevenciós programok fejlesztése, támogatása.

A 2002-ben elindított iskolapszichológus szak bővítése, a pedagógusok ösztönzése a képzések igénybevételére.

Az iskolapszichológus módszertani központ támogatása.

IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére

Az IHM négy pályázatot írt ki az esélyegyenlőség biztosítására:

Gyermekotthon programok

Nyertesek száma: 289; összeg: 291 900 000 Ft

Védőnői tanácsadó szolgálatok program

Nyertesek száma: 71; összeg: 142 900 000 Ft

Védőnő program

Nyertesek száma: 1100; összeg: 522 900 000 Ft

Kismama oktatási csomag

Nyertesek száma: 15; összeg: 15 000 000 Ft

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok I.

2002. év végén elkezdődött a tárca drogprevenciós stratégiájának kidolgozása. A stratégia alapelveit a 2002. novemberi miniszteri értekezleten fogadták el.

A 2002-es tanévben drogügyi koordinátorok képzése (négy alkalommal 14 szakember vezetésével, 500 pedagógus vett részt a programon).

Biztonságos Szórakozóhely program kiterjesztése, a jogszabályi környezet módosítása.

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok II.

A Honvédelmi Minisztérium drogprevenciós programja sorkatonák körében:

"Szer nélküli laktanyák" program: 7 helyőrségben drogprevenciós rendezvények.

"Az egészség a legerősebb fegyvered" projekt: 5 alkalommal 4 helyőrségben az újonnan bevonult állomány számára drogprevenciós foglalkozások szervezése.

A "Drogriadó" program: a sorállomány részére, az alapkiképzés időszakában, valamennyi kiképző központban drogprevenciós foglalkozások szervezése.

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok III.

- A GYISM 2002. évre 12 drogprevenciós pályázati programcsomagot írt ki:

- a pályázatok keretösszege 302 036 000 Ft;

- összesen 1 250 pályázat érkezett be, amelyből 626 nyert 480 450 000 Ft összegben.

Sportprogramok

A 2002/2003-as tanév Góliát program keretében 1036 iskola és 3003 csapat vett rész, és több mint 40 000 5-12 éves játékosnak adott lehetőséget a labdarúgással való megismerkedésre, a játék alapjainak elsajátítására.

Az 2002/2003-as tanévtől 100 általános iskolai leánycsapat támogatásával beindult az Iskolai leány labdarúgó program. A 6 régiónak van NB 1-es vagy NB 1/B-s női labdarúgó szakosztályhoz felmenő ági kapcsolata.

2002-ben 40 millió Ft. jutott a fogyatékos diáksport rendszer támogatására.

Képzés, tudástőke, személyes élettervek

Közoktatás

2002-ben folytatódott a magyar közoktatás rendszerében új elemként elindított, az országosan komplex és egységes szakmai terv szerint szervezett mérési-értékelési program.

Az oktatási miniszter "A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről" szóló 3/2002 (II. 15.) OM rendeletében megalapította, majd pályázatot írt ki a "Közoktatás Minőségéért Díj"-ra.

2002. márciusában elindult a COMENIUS 2000 program III. intézményi modell kifejlesztése.

2002-ben folytatóik az Írisz-Sulinet program.

KidSmart program

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az IBM Magyarország ajándékaként 2002 decemberétől 30 számítógépes munkaállomást osztott szét az ország legkülönbözőbb területein, azaz 15 óvoda jutott 2-2 olyan számítógéphez, mely gyermekek számára készített fejlesztő szoftvereket futtat.

Alap- és középfokú oktatás

2002 folyamán az iskolatej program folytatása.

Felsőoktatás

Lakhatási támogatás:

2002. IX.-tól a helyben lakó diákok után is jár az intézményeknek a lakhatási támogatás.

Doktorandusz ösztöndíj kiegészítése:

2002. decemberében óradíj címén a Ph.D. hallgatók egyszeri 24 200 Ft-os egyszeri támogatásban részesültek.

Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj:

2002. IX. 1-től havi 50 000 Ft-os ösztöndíj nappali tagozatos hallgatók részére.

Megélhetési viszonyok

Lakáspolitika, otthonteremtés

Lakásépítési kedvezmény

Az új lakásépítések számának növelése céljából a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) összege 2002. december 1-jétől

egy gyermek után 200 000 forintról 500 000 forintra,

két gyermek után 1 200 000 forintról 1 600 000 forintra,

három gyermek után 2 200 000 forintról 2 700 000 forintra,

négy gyermek után 2 400 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.

Megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmény

A lakásépítési kedvezmény megelőlegezésének a bevezetésével a fiatal házaspár, két gyermek vállalásával, legfeljebb 1 600 000 Ft lakásépítési kedvezményhez jut, amely az első lakás megszerzése során a szükséges saját erő pótlásában nyújt segítséget.

Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

Családon belüli erőszak

A GYISM 2002. évre 3 millió forintot biztosított a családon belüli erőszak elleni kampány lebonyolításához.

2002. november 8-án egyeztető tárgyalás zajlott le a családon belüli erőszak elleni kormányzati kampány megszervezése érdekében

Ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika

Együttműködés a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel

Agora program támogatása

Az Agora program megvalósítását végző Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvány költségvetési forrásból 2002-ben az Agora Irodahálózat működtetésére 49 793 ezer Ft összegű támogatásban részesült.

Határon túli normatív támogatás

2002-ben első alkalommal a határon túli magyar ifjúsági szervezetek normatív működési támogatásban részesültek. A szerződéskötéssel és egyéb adminisztratív feladatok elvégzésével a Kormány a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítványt bízta meg. A rendelkezésre álló keretösszeg 30 000 000 Ft volt.

GYISM ifjúsági célú pályázatai

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium és az általa működtetett forráselosztó testületek (Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, Nemzetközi Programok Tanácsa, regionális tanácsok) a 2002. évben összesen 1 501 266 655 Ft támogatásban részesítették a gyermek és ifjúsági szervezeteket.

a 12 867 pályázat közül mintegy 5 603 kapott támogatást tervezett programja megvalósításához.

A GYISM egyedi támogatásai

A GYISM a 2002. évben egyedi támogatási szerződés formájában 171 esetben mintegy 1 438 393 000 Ft támogatást fizetett ki. Az egyedi elbírálás alapján támogatásban részesített szervezetek pontos listája megtalálható a www.gyism.hu honlapon.

A GYISM egyéb programjai

Gyermekmosoly Program

A GYISM 2002 őszén dolgozta ki a Gyermekmosoly Programot. Célja olyan a gyermeki jogok megismertetését, érvényesítését és védelmét képviselő kormányzati politika kidolgozása, amelyek kijelölik a Minisztérium gyermekügyek terén végzendő munkájának alapvető irányait.

A Kormány gyermek táboroztatási programjai, 2002

"I. Balatoni Nyárbúcsúztató Tábor"

A Kormány első 100 napos programjának keretében 2002. augusztus 26-31. között 2 500 rászoruló gyermek egyhetes üdültetésére került sor. A program végrehajtásának fedezetére a Kormány 60 millió Ft-ot különített el. A gyermekek üdültetésére egy turnusban, három településen (Balatonföldvár, Zamárdi, Zánka) került sor.

5000 rászoruló gyermek ingyenes üdültetése a téli szünidőben

Kormány második 100 napos programjának keretében 5 000 rászoruló gyermek egyhetes ingyenes üdültetésére került sor két turnusban a téli szünidőben. A program végrehajtásának fedezetére a Kormány 110 millió Ft-ot különített el, amelynek további 6 millió forinttal egészítettek ki.

Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok

Roma fiatalok oktatása

A 2002/2003-as tanév első félévében 499 190 000 Ft felhasználásával 18 911 roma fiatal részesült támogatásban.

A 2002/2003. tanév első félévi támogatása során a keret felhasználása 9 996 általános iskolás, 7 103 középiskolás, 1 748 felsőfokú, valamint 64 külföldön tanuló ösztöndíjas támogatását tette lehetővé.

A Roma Kollégiumi Alapprogram 2002-ben ismét elindított 3 kollégiumi csoportot, így az Alapprogramba járó tanulók létszáma 100 fő.

Roma fiatalok vállalkozásainak támogatása

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium KKV Fejlesztési Helyettes Államtitkársága, KKV Támogatási Főosztálya 2002. október 15-től roma referens bevonásával megkezdte a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások gazdasági integrációját elősegítő támogatási rendszer kidolgozását.

Roma fiatalok kulturális életének támogatása

A NKÖM a középtávú intézkedéscsomag feladatai alapján az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ Kht. (a továbbiakban: OCIMK) működtetésére évente 35 millió forintos támogatást biztosít.

10/5/4 Magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségi kulturális feladatok támogatása", amely feladathoz 120 millió forint lett rendelve. A tárca ebből 70 millió forintot fordít a cigány kulturális feladatok megvalósítására: 50 millió forintot három pályázatra és eseti támogatásokra, 20 millió forintot a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló kormányhatározatban, a NKÖM számára meghatározott feladatokra.

A NKÖM által kiírt cigány kulturális kezdeményezések támogatását szolgáló pályázat keretösszege 26 millió forint volt. E pályázaton belül 25 olyan szervezet és iskola kapott támogatást, amelyeknek programjai a gyermekek kulturális életének gazdagítását szolgálták (2 870 000 Ft).

Magyarországi Cigányokért Közalapítvány

A Közalapítvány 2002-ben 9 pályázatot írt ki, amelyekből 7 pályázat pénzügyi fedezetét az éves működési költségkeret tette lehetővé.

Az Oktatási Minisztériummal kötött megállapodás eredményeként, az egyetemi, illetve főiskolai tanulmányokat nappali tagozaton folytató roma hallgatók számítógép-használatára vonatkozó pályázat meghirdetésére nyílt lehetőség a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának támogatásával, 100 millió forintos keretösszeggel. (300 db komputer beszerzése és kihelyezése vált lehetővé.)

Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat

A hálózatnak minden megyében van irodája, a feladatot 23 ügyvéd végzi, egyes nagy kiterjedésű megyékben 2 ügyvéd dolgozik. Az ügyvédeket az IM fizeti. 2002-ben 1082 ügy keletkezett, ebből 53 volt diszkriminációs.

III. Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Helyzetkép

Demográfiai alapadatok

A Központi Statisztikai Hivatal vizsgálatai szerint az 1990-es években folytatódott a népesség számának csökkenése: az évtized elején még 10 millió 375 ezret tett ki, 2003-ra 10 millió 142 ezerre esett vissza. A kilencvenes években, ha nem is látványosan, de tovább növekedett a nők aránya.

A népesség növekedése, illetve fogyása, ezer fő

Forrás: A vonatkozó népszámlálások; Demográfiai Évkönyvek

Magyarországon 1990-től egészen az 1999-es mélypontig folyamatosan csökkent a születésszám. Az évtized elején ezer főre még 12 élve születés jutott, a legalacsonyabb érték 9,2 volt, majd 2000-ben 9,6-ra emelkedett, 2002-ben viszont ismét visszaesett a 9,5-es szintre.

Az élve születések ezer lakosra jutó száma Magyarországon magasabb, mint a csatlakozó országok átlaga, de elmarad az Európai Unió átlagától. A halálozási ráta meghaladja a csatlakozó országok átlagát is (2002-ben ezer lakosra 13,1 elhunyt jutott Magyarországon), ami a lett és az észt értéket követően a legmagasabb. Az Unióban - Németország, Görögország és Olaszország kivételével - az élve születési ráta meghaladta a halálozásokét.

Nyers élve születési arányszám²

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

Az 1993. évi rekordnagyságú, több mint 150 ezres halálozás után a 2001. évi 132 ezres halandóság a legalacsonyabb érték volt. A halálozások száma 2002-ben enyhén emelkedett, 132 800-an haltak meg. A halandóság az év első felében nőtt, a másodikban csökkent. A 40-55 éves (középkorú) férfiak halandósága tovább javult, de még mindig magas, a nőknél főleg az idősebb korosztályok esetében figyelhető meg csökkenés. A főbb halálokok közül az érelmeszesedés és a baleset okozta halálozás emelkedett, a daganatos megbetegedések, valamint a szív- és májbetegségek okozta halálozás csökkent.

A népesség reprodukciójáról torzítatlanabb képet ad a teljes termékenységi arányszám³. Hasonlóan a nyers élve születési arányszámhoz, ennek értéke is visszaesett, jelezve, hogy a kilencvenes években lanyhult a szülési kedv. Amíg az évtized elején egy nő átlagosan 1,9 gyermeknek adott volna életet, addig a mélypontnak számító 1999-es évben már csak 1,3-nak.

A 2002. évi termékenységi szint mellett száz nő élete során 130 gyermeket hozna világra, ez kevesebb a 2001. évinél, és csak egy árnyalatnyival magasabb, mint 1999-ben (129) volt. Ilyen termékenységi szint mellett a felnövő generációk nagysága 36-37%-kal marad el az anyákétól. A teljes termékenységi arány az Európai Unióban átlagosan 153, Franciaországban a legmagasabb, és Spanyolországban a legalacsonyabb. A magyarországihoz hasonló arány Görögországban és Ausztriában található.

Teljes termékenységi arányszám

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A fejlett országokban tapasztalthoz hasonlóan a nők Magyarországon is jelentősen magasabb életkorban szülik első gyermeküket: 1990-ben átlagosan 23 éves korukban, 2001-ben azonban már több mint 25 éves korukban vállalkoztak erre. A jelenség hátterében éppen úgy ott van az iskolai életút meghosszabbodásának a hatása, mint a változó gazdasági-társadalmi környezet befolyásoló ereje vagy az életvezetési értékek, attitűdök átalakulása.

A szülő nők idősebb korosztályaiban 2002-ben is nőtt a szülési kedv. Az ezer megfelelő korú nőre jutó élve születések száma a 30-44 évesek korcsoportjában emelkedett, így a 15-49 éves nők mutatójának értéke kissé feljebb mozdult a korábbiakhoz képest (38,1 ezrelékről 38,3 ezrelékre).

Nők átlagos életkora első gyermekük születésekor (életkor)

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A csecsemőhalandóság 2002-ben tovább mérséklődött, főleg a fiúcsecsemők életesélyei javultak. Ezer élve születettre számítva az előző évi 8,1-ről 7,2-re csökkent az egy éven aluli korukban elhunytak száma. A fiúk esetében a javulás 16%, a leányoknál 9%. A leányok helyzete még ma is kedvezőbb, mint a fiúké. A hazai mutatószám jóval magasabb az Európai Unió valamennyi tagországáénál.

Az elmúlt évtizedekben érdemleges változások zajlottak le a népesség korcsoportok szerinti összetételében is. Folyamatosan csökkent a 15 évesnél fiatalabbak hányada, miközben növekedett az idősebb korosztályok részaránya. 1970-ben még a férfinépesség 22, a női népesség 20%-át tették ki a 0-14 évesek, 2001-ben viszont már csak 18, illetve 16%-át. A legidősebbek körében nagyobbak a nemek szerinti különbségek. A férfiakat illetően az elmúlt harminc évben alig-alig változott a 60 évesnél idősebbek népességen belüli aránya, míg a nők esetében ez a ráta egyrészt már 1970-ben is magasabb volt, másrészt az ezredfordulóra
5%-kal még tovább növekedett. Így ma csaknem egynegyedük tartozik a 60 éven felüliek csoportjába.

A népesség korcsoportonkénti és nemek szerinti megoszlása (%)

Forrás: Népszámlálások

A népesség öregedése 2002-ben is folytatódott: a kor szerinti összetétel 2001 és 2003 eleje között úgy változott, hogy a gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 16,6-ról 16,1%-ra csökkent, a 65 éveseké és idősebbeké 15,2-ről 15,4%-ra nőtt, a felnőtt középgenerációké pedig lényegében változatlan maradt. Jelenleg mintegy félmillióval kevesebb a gyermek, csaknem 200 ezerrel több az idős ember, és lényegében ugyanannyi a munkaképes korban lévő, mint 1990-ben. Az Európai Unióban mind a gyermekek, mind az idősek aránya valamivel magasabb a magyarországinál. A tagállamok között a gyermekkorúak aránya 20% körüli Írországban, Luxemburgban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Az uniós országok között a legmagasabb az idős lakosság hányada Olaszországban, a legalacsonyabb Hollandiában és Írországban.⁴

A népesség korstruktúráját makroökonómiai szempontból jellemzik az úgynevezett eltartottsági ráták. A gyermeknépességre nézve ez a kilencvenes években számottevően visszaesett, azaz csökkent a 15 évnél fiatalabbaknak a 15-64 évesekhez (a potenciálisan aktív népességhez) viszonyított hányada. Ezzel párhuzamosan viszont némileg növekedett az időseknek az aktívakhoz viszonyított aránya. Mindez szintén a népesség fokozatos elöregedésére utal.

Családformálódás

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a népesség struktúrájának számos következményt hordozó metszete a családi állapot szerinti összetétel. Régóta tartó tendencia, hogy a 15 éves és idősebb népességben csökken a házasok aránya, ami a nőtlenek, hajadonok és az elváltak részarány-növekedésével jár. Az özvegy nők arányának mérsékelt növekedése a középkorú férfiak emelkedő halandóságának tudható be.

A 15 évesnél idősebb férfiak és nők családi állapot szerinti arányának alakulása, 1970-2001 (%)

Forrás: Népszámlálások

A 2002. év során tovább módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele: tovább emelkedett a népességben a nőtlenek, hajadonok és az elváltak aránya, viszont csökkent a házasoké.

A felnőtt népesség megoszlása családi állapot szerint
(az év elején)(%)

Forrás: 2001. évi népszámlálás és Demográfiai Évkönyv

A férfiak 54%-a házas és 34%-a nőtlen, a többi özvegy vagy elvált. A nők nagyobb számából adódóan kisebb hányaduk házas (48%), mint a férfiaké, egyötöd-egyötöd körüli az özvegyként és a hajadonként élők aránya, az elváltaké meghaladja a 10%-ot. Az együttélési formák változásáról és az eltolódó önálló életkezdésről árulkodik, hogy az 1990-es évtizedben a 30 éven aluliaknál nagymértékben visszaesett a házasok aránya: míg 1990-ben a 25-29 éves férfiaknak közel kétharmada, a nőknek több mint háromnegyede volt házas, napjainkban az e korcsoportba tartozó férfiak közel egyharmada, a nők kevesebb mint fele az. Ezzel párhuzamosan a korosztályban az elváltak száma a férfiaknál 4,7-ről 2,8%-ra, a nőknél pedig 8,1-ről 5,5%-ra csökkent.

1990 és 2000 között - a kilencvenes évek közepének stagnálásától eltekintve - folyamatosan csökkent a házasságkötések száma. 2002-ben 46 ezer házasságot kötöttek, 5,5%-kal többet az egy évvel korábbi - minden eddiginél alacsonyabb - értéknél. Ezen belül mérséklődött a 25 év alatti fiatalok házasságkötéseinek száma, az emelkedés főként a húszas éveik második felében járó nők, valamint a harmincas férfiak házasodási kedvének élénküléséből adódott. A válások száma a 2000. évi 6-7%-os csökkenést követően emelkedik, főként a 25-29 évesek között gyakoribb a válás.

Házasságkötések száma

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A teljes első házasságkötési arányszám szintén a házasságkötési kedv látványos csökkenését jelzi. 1998 és 2000 között némileg emelkedett, 2001-ben viszont az 1998-as szint alá esett vissza a mutató értéke.

Változásokat lehet tapasztalni az első házasságkötések időzítésében is: a nyugat-európai államok többségében kialakult gyakorlathoz hasonlóan folyamatosan emelkedett az első házasságkötési életkor. 1990-ben a hajadon nők átlagosan 22 éves korukban kötötték első házasságukat, 2001-ben viszont már 25 éves kor felett. A nőtlen férfiak első házasságkötésének átlagos életkora a kilencvenes évek elején közel 25, az ezredfordulón 27 év volt.

Az okok hasonlóak lehetnek, mint a gyermekvállalási életkor emelkedése mögött: az iskolai életút kitolódása, a párkapcsolat-formálódással kapcsolatos értékek megváltozása, a munkába állás, a karrierkezdés megnövekedett nehézségei.

Átlagos első házasságkötési életkor

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

Társadalmi változások, társadalmi mobilitás

Társadalmi mobilitáson az egyén, illetve a család társadalmi helyzetének megváltozását értjük. Az ilyen típusú vizsgálatokba olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy mennyire nyitott egy társadalom; változnak-e az előrejutási lehetőségek; az embereknek milyen esélyük van társadalmi pozíciójuk megtartására. Mérése két nézőpontból történik. Köthetjük a változást egyrészt a származási helyzethez (elsősorban az apa, esetleg az anya társadalmi-foglalkozási csoportjához), másrészt az egyén korábbi, az esetek többségében az első társadalmi pozíciójához. Az előbbi elemzési módot nemzedékek közötti (intergenerációs), az utóbbit nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitásnak nevezzük.

Az aktív kereső, mobil férfiak között egyre nagyobb azok aránya, akik az apjukhoz képest vertikális irányban mozdultak el a foglalkozási hierarchiában (pl. a szakmunkás apák értelmiségi fiai, a vállalkozó szülők képzetlen munkás gyermekei), és egyre kisebb a horizontális értelemben mobilak hányada (pl. a szakmunkás családokból származó iparosok, kereskedők vagy a technikus, termelésirányító apák szakmunkás fiai). Arra is érdemes felfigyelni, hogy a foglalkozási ranglétrán vertikálisan mozgó férfiak körében egyre gyakoribb a lefelé irányuló mobilitás. Amíg a nyolcvanas évek első felében a munkaerőpiacon mozgó férfiak mintegy egytizede dolgozott az apjáénál alacsonyabb státusú foglalkozásban, addig az ezredfordulón már 17%-uk. Mindezzel párhuzamosan csökkent a mobilitásvizsgálatokban dominánsnak tekintett, felfelé irányuló mozgás volumene. A nők esetében nem mutatkozott ilyen komplementer folyamat, sőt a kilencvenes években a korábbi 30%-ról 40%-ra ugrott azon aktív kereső nők részaránya, akik az apjukénál kedvezőbb munkaerő-piaci pozícióba kerültek.

A lefelé irányuló mozgás gyakoriságának a kilencvenes években bekövetkezett növekedése arra utal, hogy a gazdasági, munkaerő-piaci változások következményeként bizonyos társadalmi csoportok számára nem csupán a származási helyzethez viszonyított előrelépés útjai zárultak el, de a szülői státus megőrzése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

Az egyetemisták és főiskolások intergenerációs mobilitása⁵

Az Oktatáskutató Intézet szociológiai felmérése az a 2001/2002. tanévben egyetemre vagy főiskolára felvett elsős hallgatókat vizsgálta, az adatfelvétel eredménye reprezentatív az elsőévesek teljes populációjára. A kutatás az elsős hallgatók mobilitását a szüleik legmagasabb iskolai végzettsége alapján vizsgálja.

Az eredmények azt mutatják, hogy az elsős hallgatók 39,7%-a első generációs értelmiségi, közel egyharmada második generációs és egynegyede harmadik generációs értelmiségi lesz tanulmányai befejeztével. A főiskolásoknak csaknem fele - 47,3%-a - az egyetemistáknak viszont csak egynegyede lesz első generációs értelmiségi. Az egyetemistáknak egyharmada harmadik generációs, a főiskolások egyötödével szemben. A nők nagyobb arányban válnak első generációs értelmiségivé, mint a férfiak.

Első generációs értelmiségivé válik a falusiak 55,3%-a, a kisvárosiaknak 44,5%-a, a megyei jogú városokból érkezőknek 38,7%-a, a budapestieknek viszont csak 17,1%-a. A budapestieknek közel fele harmadik generációs értelmiségivé válik, ezzel szemben a falusiaknak alig több mint egytizede, a kisvárosiaknak alig egyötöde, a megyei jogú városokból érkezőknek mintegy egyötöde!

Az apáknak az összes megkérdezett százalékában több mint egyharmada diplomás, az anyák estében hasonló az arány. Az apák között 21,4% az egyetemet, 15,7% a főiskolát végzettek aránya, az anyák között megfordul: 14,9, illetve 23,6% a fenti arány. Az apák közel egyötödének, az anyáknak viszont alig egytizedének a legmagasabb iskolai végzettsége a szakmunkásképző.

Képzés szerint igen markánsak a különbségek. Az egyetemisták apjának mintegy fele diplomás: 33%-a egyetemet, 17,2%-a főiskolát végzett. Az anyáknak pedig 23,6%-a végzett egyetemet, 28,6% pedig főiskolát. A főiskolások apjának, illetve anyjának alig több, illetve nem egészen egyharmada diplomás. Szembetűnő az is, hogy az egyetemisták apjának alig több mint egytizede, a főiskolások apjának viszont egyötöde rendelkezik szakmunkásképzőben szerzett legmagasabb iskolai végzettséggel.

Kormányzati intézkedések

Családpolitika

A családpolitika feladata

Az állam a család intézményét - a társadalom döntő többségének egyetértésével és támogatásával - a nemzet jövőjét alapvetően befolyásoló központi értéknek tekinti, ezért a védelmét minden kormányzati politika kiemelten kezeli. A feladatok azonban rendkívül komplex módon jelentkeznek: a jövedelempolitikától, foglalkoztatáspolitikától, lakáspolitikától, oktatáspolitikától kezdve a társadalmi életnek szinte minden területén jelentkeznek feladatok.

A gyermekneveléssel összefüggő készpénzes családtámogatások a magyar szociális ellátórendszerben fontos szerepet töltenek be. Nemcsak azért, mert az e célra fordított kiadások az állami közkiadások volumenében is számottevő tételt képviselnek, hanem azért is, mert a társadalmi közvélemény is kiemelt szerepet tulajdonít a családtámogatásoknak. (Több kutatás igazolja, hogy a magyar lakosság a jóléti újraelosztás során a családtámogatásra fordított kiadások növelését preferálja - akár a nyugdíjak, a munkanélküli ellátások vagy az egyéb szociális ellátások emelésének kárára is. A közvélemény úgy ítéli meg, hogy a készpénzes családtámogatás emelése befolyásolja leghatékonyabban az életszínvonal alakulását. [Egy felmérés során a megkérdezettek 37%-ának volt az a véleménye, hogy elsősorban a családtámogatásokat emeljék, és csak 18%-uk tartotta fontosabbnak a nyugdíjak emelését, TÁRKI 2002.])

Tényszerű adat, hogy - a munkajövedelmek után - a gyermekes háztartások bevételeinek a második legnagyobb forrását, átlagosan 13%-át, a családtámogatások adják.

Az ifjú nemzedék számára a családalapítás feltételei a mai modern világban jelentősen megváltoztak. Miközben önmaguk megvalósításának külső feltételei javultak, és oldódott a családokat évszázadokon át összetartó gazdasági kényszer, az életmód gyökeres változásával a család intézménye mégis rendkívül törékennyé vált.

E jelenség, amely egyes elemzők szerint már a válság fogalmát is kimeríti⁶, számtalan hátrányos társadalmi következményben nyilvánul meg, így például a kedvezőtlen demográfiai folyamatokban, a házasságkötések számának csökkenése mellett a válások kedvezőtlen arányában, a gyermeket nevelő családok jövedelmi viszonyainak kedvezőtlen alakulásában, egyes rétegeknél a szociális problémák erősödésében. A csökkenő születésszám és a magas halálozási arányszám együttes hatásának eredményeként évente mintegy 30 ezer fővel csökkent a lakosság száma. (A tendencia részletes illusztrálására az I/A fejezet adatai szolgálnak.)

A modern világ által teremtett körülmények - az európai országok többségéhez hasonlóan - Magyarországon sem kedveznek a családi kapcsolatok erősödésének. 20 év alatt közel a felére csökkent a házasságkötések száma. Az ezredfordulóra minden második házasság válással végződik.

Bár a családok döntően párkapcsolatban élnek, de emelkedik az egyszülős családok száma, ami a tárgyalt időszak végén már meghaladja a 16%-ot. A párkapcsolatra épülő családok között ugyanakkor 10 év alatt 5%-ról 11%-ra nőtt az élettársi kapcsolatok aránya. A jelenség összefüggését a termékenységgel jelzi, hogy amíg 100 házaspárból álló családra 104 gyerek jut, addig ugyancsak 100 élettársi kapcsolatra csak 85 gyermek esik. Magyarországon ma már minden harmadik gyermek házasságon kívül születik.

A felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar emberek értékrangsorában a házasság igen előkelő helyen áll. A fiatalok döntő többsége családalapításra készül, legalább két gyermeket szeretne, de a gyermekvállalással kapcsolatos elvárásai rendre nem teljesülnek. Az első gyermeküket egyre többen csak 30 éves koruk körül szülik meg, mert előnyben részesítik karrierjüket, anyagi, egzisztenciális szempontjaikat. E tendenciák természetesen nem egyedül Magyarországon jellemzőek, a kérdés csak az, hogyan tudunk ezekre a kihívásokra válaszolni.

A gyermekvállalást döntően befolyásolja a családok gazdasági stabilitása. A döntően még mindig kétkeresős családon alapuló társadalomban ha gyermek érkezik a családba, az anya jövedelme a gyermekvállalás miatt kiesik, és közben a háztartás kiadásai a gyermek jelenlétéből fakadóan ugrásszerűen megnőnek. A gyermekes és gyermektelen családok közötti jövedelemegyenlőtlenséget az újraelosztás korrekciójával kell kiegyenlíteni. A lehetőségeket illetően nem mindegy azonban, hogy egy adott országnak milyen a gazdasági teljesítőképessége, és a jövedelemegyenlőtlenség milyen mértékű.

A jövedelmek reálértékének csökkenését a rendszerváltást követő időszakban a jövedelmi különbségek növekedése kísérte. A korábbi 4-5-szörös különbség a kilencvenes évek második felére már 7,5-szeres lett, és ez stabilizálódni látszik. A jövedelmi egyenlőtlenség témakörében végzett kutatások szerint a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok tagjai, illetve maguk a gyermekek és a nők.

A következő táblázat bemutatja, hogy a TÁRKI 2002. évi felmérése szerint hogyan alakul a szegények aránya a lakosság egészét illetően, valamint a gyermekek vonatkozásában. A szegénység kérdése természetesen ennél sokkal árnyaltabb; ez a tábla meglehetősen leegyszerűsített formában csak a relatív jövedelmi szegénységi helyzetet mutatja, a kérdéskör azonban megközelíthető még a deprivációs szegénység oldaláról is.

A szegénység méréséhez különböző szegénységi küszöböket szokás alkalmazni. A táblázatban feltüntetett mindhárom szegénységi küszöb alapján belátható, hogy a gyermekes családok körében mért szegénységi ráta mintegy kétszer akkora, mint a magyar lakosság körében regisztrálható érték általában. A szegénységi kockázat legnagyobb a gyermekeket egyedül nevelők családjában, valamint a háromnál több gyermeket nevelőknél, bár az utóbbi időben a nagycsaládok szegénységi kockázatát sikerült némiképp enyhíteni.

Szegénységi ráta 2002-ben

Forrás:TÁRKI adatai, 2002

A gyermeket nevelő családok számára a munkanélküli élethelyzet különös megpróbáltatást jelent. Bár a munkanélküliségi ráta az elmúlt időszakban - kisebb ingadozásoktól eltekintve - kedvezően alakult (5,9%-os), de ezen belül magas a tartós munkanélküliek aránya (46,7%). Közel 150 ezer továbbá azoknak a tartósan munkanélküli személyeknek a száma, akik már nem jogosultak munkanélküli ellátásra, hanem segélyt kapnak, ezért nincsenek munkanélküliként nyilvántartva. Az eltartott gyermekek magasabb száma önmagában is szegénységi kockázatot jelent, de ha a hátrányok (munkanélküliség, alacsony képzettség, betegség stb.) halmozódnak a családban, az még inkább kiszolgáltatottá teszi a család tagjait.

Családtámogatási rendszer

A készpénzben nyújtott családtámogatások célja az állam részéről a gyermeknevelés költségeihez való, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó hozzájárulás. Az e címen biztosított ellátások meglehetősen kiterjedt, összetett rendszert alkotnak, alkalmazkodva a családok speciális igényeihez és helyzetéhez.

Családtámogatási rendszer ellátásai

A személyi jövedelemadó törvény adómentesnek tekint a családoknak juttatott számos támogatási formát, így például adómentes bevételnek minősülnek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető különellátmány összege.

A családtámogatási rendszer ellátásai a következők szerint csoportosíthatók:

1./ anyasági támogatás

2./ családi pótlék

3./ gyermekgondozási támogatások

gyermekgondozási segély (GYES)

gyermeknevelési támogatás (GYET)

4./ munkaviszonyban álló, illetőleg biztosítási jogviszonnyal rendelkező szülők ellátásai

terhességi gyermekágyi segély

gyermekgondozási díj (GYED)

gyermekek után járó családi adókedvezmény

5./ szociális rászorultsághoz kötött támogatások

rendszeres gyermekvédelmi támogatás

rendkívüli gyermekvédelmi segély

Az anyasági támogatás

A gyermek születésekor járó egyszeri pénzbeli támogatás, melyre minden gyermekét nevelő szülő nő alanyi jogon jogosult, ha a terhessége időszakában legalább négy alkalommal, vagy koraszülés esetén legalább egy alkalommal terhesgondozáson vett részt. Az ellátást az örökbefogadó szülők és a gyámok is megkapják, ha a gyermek a születését követő 180 napon belül gondozásukba kerül. Az anyasági támogatás mértéke az évente emelkedő öregségi nyugdíj legkisebb összegének százalékában van meghatározva.

A beszámolási időszakban történt intézkedés az ellátás mértékét érintette. 2002. december 31-ig az anyasági támogatás összege azonos volt a tárgyévi öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150%-ával, vagyis gyermekenként 30 150 Ft illette meg az anyákat. A 2002. évi XXXIII. törvényben történt intézkedés nyomán az ellátás összege jelentősen emelkedett.

Az állami költségvetésben anyasági támogatásra tervezett előirányzat 2002-ben 3 milliárd forint (2003-ban 5 milliárd forint).

A családi pótlék

Minden gyermekes családot megillető univerzális ellátás, amely a támogatási rendszer egyik meghatározó eleme. 2002-ben az összege gyermekenként 3800 és 10 500 forint között változott, attól függően, hogy a gyermek egyszülős, vagy teljes családban él, van-e eltartott testvére, vagy tartós betegsége, illetve súlyos fogyatékossága. 2002. szeptember elsejéig az ellátást a tanköteles korúak iskoláztatási támogatás címen kapták, de azonos feltételekkel, mint azok, akik még nem érték el a tanköteles kort vagy intézetben nevelkedtek.

A beszámolási időszakban történt intézkedés során 2002. szeptember 1-jétől a családi pótlék összegei egységesen 20%-os mértékkel emelkedtek. Az iskoláztatási támogatás megszűnt, mert nem volt alkalmas a tankötelezettség teljesítésnek az ösztönzésére, ezért ezen időponttól kezdődően a tanköteles korúak is családi pótlék címén kapják az ellátást.

Először 2002-ben - és ezentúl minden évben augusztus hónapban - az iskolakezdés támogatása céljából további egyhavi családi pótlék illeti meg a családokat.

A közoktatási intézményben tanulók után eddig a gyermek 20 éves koráig folyósították a családi pótlékot. 2003-tól évenként egy évvel emelkedik a családi pótlékra való jogosultság felső korhatára, így 2004. szeptember 1-jétől a gyermek 23 éves koráig jár az ellátás. A családi pótlékra való jogosultság korhatára összhangba kerül a közoktatási törvényben foglaltakkal, mert a közoktatási törvény szerint 23 éves korig lehet nappali tagozatos oktatásra beiratkozni.

Az állami költségvetésben családi pótlékra tervezett előirányzat 2002-ben 135 milliárd forint volt (2003-ban ez 176 milliárd forintra emelkedett).

Adómentes bevételnek minősül a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott nevelési ellátás (amely a jelenlegi törvény szerint egységesen "családi pótlék" elnevezés alatt szerepel).

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a családok élethelyzetét leginkább befolyásoló nevelési ellátásban - 2002 novemberétől családi pótlékban - 2,1 millió gyermek után részesült 1,3 millió család. Családi pótlékot az év utolsó két hónapjáig a gyermekek egyharmada után fizettek a családoknak, a többi nevelési ellátásban részesült. Novembertől az ellátott gyermekek száma több mint 4%-kal nőtt.

Családi pótlékban részesülő családok és gyermekek havi átlagos száma, 1990 -2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Gyermekgondozási támogatások

Gyermekgondozási segély (GYES)

Erre az ellátásra minden olyan szülő alanyi jogon jogosult, aki 3 éven aluli gyermekét saját háztartásában neveli. Az ellátás havi összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével (2002-ben: 20 100 Ft/hó volt, 2003-ban: 21 800 Ft/hó), az ellátás folyósításának időtartama pedig szolgálati időnek minősül.

A beszámolási időszakban történt intézkedés eredményeként az ikreket nevelő családok esetében a folyamatos többletkiadás kompenzálása érdekében 2003. január 1-jétől a gyermekgondozási segély összege a duplájára emelkedett, vagyis 43 600 Ft. Ezzel egyidejűleg az ikreket nevelőknél a gyermekgondozási segélyre jogosultság időtartamát a gyermek tanköteles koráig terjesztették ki.

2002. december 1-jétől a gyermekgondozási segélyt a nyugdíjjal vagy annak megfelelő ellátással rendelkező szülők, nagyszülők is igénybe vehetik.

Az állami költségvetésben gyermekgondozási segélyre tervezett előirányzat 2002-ben 38,2 milliárd forint volt (2003-ban ez 50,5 milliárd forintra emelkedett).

A GYES - mint a gyed alternatívája - 1996-tól került előtérbe, 2000-től azonban visszaesett (az 1999. évi 245 ezer főről 192 ezerre, azaz 22%-kal, majd 2001-ben további 6%-kal).

Gyermekgondozási segélyben részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei.

Gyermeknevelési támogatás (GYET)

Azok a szülők, akik legalább három kiskorú gyermeket nevelnek, és a legkisebb gyermek életkora 3 és 8 év közötti, alanyi jogon vehetik igénybe a gyermeknevelési támogatást. Az ellátás összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, és a gyermekgondozási segélyhez hasonló módon és feltételekkel (nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot kell a biztosítónak téríteni) a folyósítás időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Ez az ellátás tehát főként a nagycsaládosok részére biztosít támogatást.

A beszámolási időszakban az ellátást érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben gyermeknevelési támogatásra tervezett előirányzat 2002-ben 13,9 milliárd forint volt (2003-ban ez 14 milliárd forintra emelkedett).

A gyermekgondozási segélyen és a gyermeknevelési támogatáson lévők után a költségvetés nyugdíjbiztosítási járulék címén 2003-ban 11,32 milliárd forintot térít a Nyugdíjbiztosítási Alapnak.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gyermeknevelési támogatásra (GYET) az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. Havi átlagos számuk 1993-1994 fordulóján több mint háromszorosára emelkedett, majd folyamatos növekedés után 1998-ban megközelítette a 73 ezret. Azóta állandó csökkenés figyelhető meg, 2001-ben már alig haladta meg az 51 ezret.

Gyermeknevelési támogatásban részesülők havi átlagos száma, 1993-2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Munkaviszonyban álló, illetőleg biztosítási jogviszonnyal rendelkező szülők ellátásai

Terhességi, gyermekágyi segély

Azok az anyák, akik biztosítási jogviszonyt igazolnak, és a szülést megelőző két éven belül rendelkeznek legalább 180 nap biztosítási jogviszonnyal, a szülési szabadság időtartamára (24 hét) terhességi gyermekágyi segélyt kapnak, melynek bruttó összege a korábbi átlagkereset 70%-a.

A beszámolási időszakban az ellátást érdemben érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben terhességi gyermekágyi segélyre tervezett előirányzat 2002-ben 11,6 milliárd forint volt.

Gyermekgondozási díj (GYED)

A terhességi, gyermekágyi segélyt követő gyermekgondozási díjat a gyermek 2 éves koráig igényelheti a szülő, ha biztosítási jogviszonyt igazol, illetőleg az ellátás igénylését megelőzően rendelkezik legalább 180 naptári napi biztosítási jogviszonnyal. A gyermekgondozási díj is keresetarányos ellátás, bruttó összege a korábbi átlagkereset 70%-a, de a maximális összege legfeljebb havi 83 ezer forint lehet.

A beszámolási időszakban az ellátást érdemben érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben gyermekgondozási díjra tervezett előirányzat 2002-ben 41,2 milliárd forint volt (2003-ban ez 44 milliárd forintra emelkedett, ezenfelül a költségvetés nyugdíjbiztosítási járulék címén 1 milliárd forintot térít a Nyugdíjbiztosítási Alapnak).

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy a GYED-ben részesülők havi átlagos száma 1990-ben volt a legmagasabb (155 ezer fő), majd az 1996. évi jogszabályváltozásig fokozatosan csökkent. Az utóbbiból adódóan, 1998 áprilisára ez az ellátási forma kiesett, de 2000-es visszaállítását követően 54 ezren újra ezt az ellátást választották, közülük 31 ezren olyanok, akik korábban GYES-en voltak.

Gyermekgondozási díjban részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Gyermekgondozási díjban és gyermekgondozási segélyben részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

A gyermekellátásra fordított összeg 2002-ben a bruttó hazai termék mintegy 1,5%-át tette ki, ez az arány az Európai Unióban 2,2%. A gyermeknevelés segítését 1999-ben a jövedelemadó-kedvezménnyel egészítették ki, amelynek összege a bevezetés évében átlagosan 2%-kal, 2000-ben 0,5%-kal, 2001-ben 1,3%-kal emelte a reálkereseteket. 2002-ben a gyermekek utáni adókedvezmény nem változott, ezért az alkalmazásban állók szintjén a reáljövedelmi pozíció alakulására érdemi hatása nem volt.

Gyermekgondozási díjat 70 167-en, gyermekgondozási segélyt 172 ezren vettek igénybe 2002-ben. A jövedelemtől függő, nagyobb összegű gyermekgondozási díjon gyermeküket otthon nevelők száma az újbóli bevezetés után 24%-kal emelkedett, a gyermekgondozási segélyen lévőké 1999-hez képest 30%-kal csökkent. Az ellátások összege 2002-ben együttvéve meghaladta a 250 milliárd forintot (2002-ben az összes családtámogatás - anyasági, terhességi, GYES, GYET, családi pótlék, iskoláztatási támogatás - 250 789 millió Ft.), reálértéken számolva több mint 9%-kal nőtt az előző évihez képest.

Gyermekek után járó családi adókedvezmény

A családi adókedvezmény rendszerét 1998-ban vezették be. A kedvezmény a nevelési ellátásban részesülő eltartottak, valamint az anya váradósságának 91. napjától a magzat után vehető igénybe. A személyi jövedelemadó rendszerében biztosított, a saját háztartásban nevelt gyermekek után érvényesíthető kedvezmény mértéke 2001. év óta nem változott, az egy gyermeket nevelő családok esetében havi 3000 Ft, két gyermeket nevelő családok esetén gyermekenként havi 4000 Ft, a három vagy több gyermeket nevelő családok gyermekenként havi 10 000 forint adókedvezményt vehetnek igénybe. A családi adókedvezményt a gyermeket nevelő szülők megosztva is érvényesíthetik. Az ilyen címen 2002. évre becsült adókedvezmény (várható) összege 83,1 milliárd forint.

Családpolitikai program és pályázat

Az ESZCSM családpolitikai programja teljesítette alapvető céljait. Segítette az integrált preventív családsegítő tevékenység országos szintű fejlesztését. A program főbb témakörei: a családi életre való felkészítés, a családi közösségépítés, a nehéz helyzetben lévő családok krízisprevenciós programjainak fejlesztése, külföldi programok adaptációjának előkészítése, családi csoportok vezetőinek képzése, családbarát médiaprogramok készítése. A program során a már működő szolgáltatások fejlesztése, hatékonyságnövelése, az adott célcsoport szélesebb körének elérése, standardizálható programok futtatása valósult meg. A program több, már működő tevékenység folytatását, bővítését szolgálta.

A program végrehajtásában elsősorban társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok, egyházak és civil szervezetek) vettek részt. A programhoz csatlakoztak a társadalmi szervezetekkel együttműködést vállaló önkormányzati szervek és intézmények. A program során 2002-ben 865,5 millió forint értékben írtak ki pályázatot.

A támogatásban részesült szervezetek aránya szervezeti forma szerint 2002-ben a következő: alapítvány 31%, egyesület 29%, egyházi szervezet 24%, önkormányzat és intézményei 14%, egyéb civil szervezet 2%.

A program finanszírozta az "Otthon segítünk" családsegítő tevékenység modellkísérletét, amelynek célja az angliai eredetű és ma már számos országban működő "Home Start" program magyarországi adaptációja és e tevékenység elindítása.

Országos programként folytatódott a "családi játszóterek" létrehozása, amelynek célja a lakótelepi környezetben élő és a szabad idejüket az utcán töltő fiatalok bevonása hasznos programokba.

A programok a költségvetésben megfogalmazott célt szolgálták, új, preventív, családi kohéziót, társadalmi beilleszkedést segítő programok valósultak meg, illetve vannak folyamatban.

Gyermekvédelem

A Központi Statisztikai Hivatal adatai a szerint gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, családban történő nevelésének elősegítését, a veszélyeztetettség megelőzését, illetve a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, valamint a gyermekek családjukból történő kiemelésének megelőzését célzó gyermekjóléti szolgálatok száma 1999 és 2001 között folyamatosan csökkent (2001-ben nem érte el az 1500-at), ugyanakkor az ellátásba bevont települések aránya megnőtt. Jelenleg a magyarországi települések 95%-ában biztosított valamilyen formában ez az ellátás. A nagyobb helységekben több az önálló intézmény, illetve a más intézményekkel integrációban működő szolgálat. A kisebb falvak önkormányzatai vagy önálló családgondozókat alkalmaznak, vagy az erre alkalmas szakemberek más tevékenység mellett töltik be ezt a feladatot. 2000-ről 2001-re 24%-kal (193 ezerre) nőtt a szolgáltatást igénybe vevők száma, a foglalkoztatottaké ugyanakkor csupán 6%-kal.

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok főbb adatai, 1998-2001

Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyvek. Budapest, KSH

A gyermekjóléti intézmények körébe tartozó bölcsődékben 1990 és 2001 között mind a férőhelyek, mind a beíratott gyermekek száma csökkent. Az előbbi 51, az utóbbi pedig 71%-ára esett vissza.

A háromévesnél fiatalabb gyermekeknek 2001-ben 10%-a volt bölcsődés. A működő bölcsődék és a férőhelyek száma évről évre csökken. A nonprofit szervezetek bölcsődéiben az utóbbi három évben nőtt a létszám. Az igénybe vett szolgáltatástípusok közül a játszócsoport/klub a legkedveltebb. E korosztály ellátása - alacsony és csökkenő születésszám mellett - növekvő arányban otthon, gyermekgondozási segély vagy díj igénybevételével valósul meg.

Bölcsődei férőhelyek és bölcsődébe beíratott gyermekek száma, 1990-2001

Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyv 2000, KSH, 2001; Magyar Statisztikai Évkönyv 2001, KSH, 2002

A szülők döntő többsége jelenleg is igényli gyermeke óvodai és napközi otthoni ellátását. Az óvodáskorúak közül az óvodába járók aránya 86%, napközi otthoni ellátásban részesül az általános iskolások 39%-a. Jelenleg a dolgozó anyák háromnegyede, a háztartásbeliek 41%-a, a GYES-GYED-GYET-en lévők 14%-a veszi igénybe a gyermekintézményeket. A kisgyermekes háztartások 12%-a részlegesen, jelentős hányada (38%) azonban egyik gyermek esetében sem élt a lehetőséggel.

A gyámhatóságoknál nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma 1999 óta folyamatosan csökkent, és 2002-ben nem érte el a 236 ezer főt, az előző évhez képest 5,7%-kal, az 1999. évhez viszonyítva 21%-kal lett kevesebb. A gyermekek gyámhatósági nyilvántartásba kerülésének - a veszélyeztetettség - okai közül változatlanul az anyagi indok a leggyakoribb (65%), a többi főleg egészségi, környezeti és magatartási gondokra vezethető vissza.

A gyermekvédelmi szakellátás keretében a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésükben veszélyeztetett gyermekeket családjukból kiemelik, és gyermekotthonokban, illetve nevelőszülőknél helyezik el. A gyermekvédelmi gondoskodásba vett gyermekek száma 1999-hez képest 4,4%-kal csökkent, 2002-ben 17 800 fő volt. A gyermekeket lehetőség szerint továbbra is családi környezetben helyezik el. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek aránya 1999 óta 42%-ról 47%-ra nőtt. A gondoskodásból kiöregedő, 18. életévüket betöltött fiatalok 24 éves korukig - saját kérésre - utógondozói ellátásban részesülhetnek. 2002-ben
4100 volt az utógondozottak száma, 5,3%-kal több, mint 1999-ben.

Az engedélyezett örökbefogadások száma változatlanul évi 900 körül mozog, ebből a külföldieknek örökbe adottak száma 2002-ben 112 volt.

Gyermekvédelmi törvény

A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az ENSZ Gyermeki Jogok Egyezményével összhangban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló, többször módosított 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban Gyvt.) határozza meg az állam ezzel kapcsolatos feladatait, mindazonáltal a gyermekvédelmi rendszerben is általános alapelv a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

Hazánkban több alrendszerből tevődik össze a gyermekvédelem rendszere, amely kettős funkcióval rendelkezik. Egyrészről a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül gyermekeknek garantál ellátásokat, melyek a családban történő nevelkedésüket segítik elő, továbbá megelőzi, illetve megszünteti a kialakult veszélyeztetettséget, a családban keletkezett problémákat. Másrészről a gyermekvédelmi szakellátáson keresztül valamilyen okból családjukban nem nevelhető gyermekek számára nyújt családpótló vagy a családi modellhez közelítő ellátást.

A gyermekvédelmi rendszer működtetése az állam és az önkormányzat feladata, szakmai irányítását és felügyeletét az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Miniszter látja el.

A Gyvt. 2002. évi módosítása a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak differenciáltabb - lakosságszámhoz kötött - meghatározását, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezését, a gyermekétkeztetés normatív kedvezményével érintett személyi kör bővülését, a családból kiemelt gyermekek számára differenciáltabb - speciális, illetve különleges ellátást biztosító - intézmények rendszerének kiépítését biztosítja.

A Gyvt. értelmében gyermekvédelmi gondoskodáson a gyámhatósági intézkedésen alapuló ellátást és védelmet kell érteni. A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések a következők: védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel, utógondozás elrendelése, illetve utógondozás vagy utógondozási ellátás elrendelése.

2002. évben a védelembe vett gyermekek száma több mint 15 ezer, 3300 gyermeket helyeztek el ideiglenesen elsősorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél, mintegy 17 300 az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermekek közül 4133 fogyatékos, valamint 4080 fiatal felnőtt kap további utógondozói ellátást.

A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. A gyermek alkotmányos jogainak védelmét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a hatáskörébe tartozó eszközökkel segíti.

A Gyvt. módosítása a gyermekjogi képviselő kinevezéséről rendelkezik, aki ellátja a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. A Gyvt.-ben meghatározott gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző intézményekben jogosult tájékoztatást kérni, információkat beszerezni és a helyszínen tájékozódni, valamint figyelemmel kíséri az oktatási intézményekben folyó gyermekvédelmi tevékenységet, és segíti e területen is a gyermeki jogok érvényesülését. Ennek érdekében indokolt esetben az intézmény fenntartójánál vagy a gyámhatóságnál eljárást kezdeményezhet.

A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma az 1998. évig folyamatosan emelkedett, majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatás bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést mutat. A 2002. évben a nyilvántartott 236 ezer gyermekkel szemben 1998-ban még 380 ezer gyermeket tartottak nyilván.

A gyermekvédelmi alapellátás intézményrendszere

A települési önkormányzat kötelező feladatai

A települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha az őt gondozó családban az 1 főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, feltéve, hogy a települési önkormányzat rendelete alapján elrendelt vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a jogszabályban meghatározott értéket.

A támogatásban részesülők száma 2001-ben mintegy 750 ezer gyermek, illetve mintegy 30 ezer tanulmányaikat folytató nagykorú. A 2002-ben 746 116 gyermek, valamint 31 150 nagykorú részesült e támogatásban.

Az ország településeinek 95%-ában működik valamilyen formában gyermekjóléti szolgáltatás, ez 3048 települést jelent. A szervezeti egységek száma 1587, az általuk ellátásba bevont települések száma 1461. A gyermekjóléti szolgáltatást önálló családgondozó útján 310 településen biztosítják.

A Belügyminisztérium adatai szerint a települési önkormányzat az ellátásban részesülő gyermekek után 2002-ben 208 800 Ft/ellátott állami hozzájárulást vehet igénybe. Ennek teljes előirányzata 2002-ben 3 602 millió Ft volt.

A települési önkormányzatot a kommunális és igazgatási feladatainak ellátásához, állandó lakosai után, 1439 Ft állami hozzájárulás illeti meg. Ezenfelül a körzeti gyámügyi és építésügyi igazgatási feladatokat ellátó települési önkormányzatokat egységesen
5805 ezer Ft/önkormányzat, továbbá 270 Ft/lakos kiegészítő állami hozzájárulás illeti meg (lásd 14. táblázat). A körzeti igazgatási feladatok összkiadása 8 360,1 millió Ft.

A bentlakásos és átmeneti elhelyezést biztosító intézményt fenntartó települési önkormányzat a gyermekek vagy családok átmeneti gondozását biztosító intézményben vagy helyettes szülői hálózat, illetve helyettes szülő által ellátottak után vehette igénybe 2002-ben a 539 200 Ft/fő összegű állami hozzájárulást.

A kormányzat hozzájárulása az önkormányzati támogatásokhoz

Ez a hozzájárulás a települési önkormányzatok által nyújtandó pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátásokhoz, az egyes ellátásokhoz tartozó és az önkormányzatokat terhelő különféle járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségekhez, valamint a közcélú munka szervezésének igazgatási feladataihoz kapcsolódik.

E feladatokon belül a gyermekeket és az ifjúságot érinti a kiegészítő családi pótlék 25%-ának finanszírozása, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás a bölcsőde, a családi napközi által nyújtott szolgáltatás, gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díj normatív kedvezményének biztosítása, valamint a gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott étkeztetés térítési díjának szociális alapú egyedi mérséklése vagy elengedése.

Gyermekjóléti szolgálat

A Gyvt. a gyermekjóléti szolgáltatás biztosítását minden településen a helyi önkormányzatok kötelező feladatává teszi annak érdekében, hogy az ország területén bármely bajba jutott gyermek és családja bárhol segítséget és támogatást, szükség esetén védelmet kapjon.

A gyermekjóléti szolgáltatás a szociális munka eszközeinek és módszereinek alkalmazásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését. Ennek köszönhetően minden évben folyamatosan csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma, így a 2001. évben a 249 928 veszélyeztetett gyermek közül 50 700-at környezeti okból, 25 584-et magatartási, 7281-et egészségi, illetve 166 363 gyermeket anyagi okból tartottak veszélyeztetettként nyilván.

A gyermekjóléti szolgálat folyamatosan figyelemmel kíséri a településeken élő gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét, és egyéni családgondozás útján vagy a gyermekek hátrányos helyzetű csoportjait érintő programokkal látja el feladatát. Az egyes gyermeket, illetve a gyermekek egyes csoportjait érintő veszélyeztető helyzetek feltárásában és megszüntetésében együttműködik a gyermeket ellátó egészségügyi szolgáltatókkal, oktatási intézményekkel. A gyermekjóléti szolgáltatásokat a gyermek szükségleteihez, a helyben felmerülő speciális problémákhoz igazodóan kell nyújtani, és úgy megszervezni, hogy a szolgáltatás minden gyermek és családja számára helyben elérhető legyen. A gyermekjóléti szolgálat a gyermekek speciális problémákkal küzdő csoportjai számára önálló programokat szervez.

A Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény a nagyobb lélekszámú (40 000 fő feletti) településeken kötelezővé teszi a gyermekjóléti központok létrehozását, és az úgynevezett "utca-gyerek" programok működtetését utcai-lakótelepi szociális munka biztosításával és a kórházi szociális munka biztosítását a kórházak gyermekosztályain (elhanyagolt, bántalmazott gyermekek) és a szülészeti osztályokon (szociális krízishelyzetű anyák, fiatal anyák). A gyermekjóléti központokban a készenléti szolgálatot is meg kell szervezni, valamint hétvégi kapcsolattartási ügyeletet is működtetni kell az elvált szülők gyermekének külön élő szülőjével és a nevelőszülőknél élő gyermekek vér szerinti szüleikkel való kapcsolattartásának elősegítése érdekében.

Megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatok

A hálózat kiépülésében és szakszerű működésében fontos a megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatok szerepe, amelyek rendszerét a 2003. évben minden megyére kiterjedően tervezik kiszélesíteni.

Bölcsődei ellátás

A gyermekek napközbeni ellátása megszervezhető napközbeni vagy hetes időszakra, különösen bölcsődében, családi napköziben, óvodában, iskolai napközis foglalkozás vagy házi gyermekfelügyelet keretében.

A Gyvt. a gyermekek napközbeni ellátásának három formáját nevesíti: a bölcsödét, a családi napközit és a házi gyermekfelügyeletet.

A bölcsőde a családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását biztosítja, továbbá korai habilitációs és rehabilitációs gondozásban részesít fogyatékos gyermekeket. A bölcsőde az alapfeladatán túl szolgáltatásként időszakos gyermekfelügyeletet vállalhat, illetve gyermekhotel működtetésével vagy más, gyermeknevelést segítő szolgáltatásokkal segítheti a családokat.

Ma már a bölcsődék 26,1%-a vállal időszakos gyermekfelügyeletet, 15,4%-a működtet játszócsoportot és 3 bölcsőde gyermekhotelt. Jelentős előrelépés történt a sérült gyermekek gondozásában, korai fejlesztésében is, hiszen a bölcsődék 66%-ában (347 bölcsődében) van erre lehetőség, és 35%-ában, vagyis 177 bölcsődében gondoznak is fogyatékkal élő kisgyermeket.

A Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény a 10 ezer lakosságszám feletti településeken 2004. január 1-jével kötelezővé teszi bölcsődék működtetését, hiszen bölcsődék ma jellemzően a nagyobb városokban, megyei jogú városokban működnek.

Adómentes jövedelemnek minősül a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján nyújtott természetbeni juttatás a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás.

Működő bölcsődék és férőhelyek száma

A 2001. évben 532 bölcsődében közel 29 ezer gyermek napközbeni ellátását biztosították. A 3 év alatti gyermekek mintegy 10%-a járt bölcsődébe. A működő férőhelyek száma 24 394 volt, ami 571-gyel kevesebb, mint a 2000. évben. A 2001-ben beíratott gyermekek száma 11,43%-kal több volt, mint a működő férőhelyek száma.

A bölcsődék munkáját 33 módszertani bölcsőde segíti. Az ESZCSM a módszertani intézmények működését pályázati úton támogatja.

Családi napközi

A családi napközi elsősorban a kisebb településeken nyújt napközbeni ellátást a 14 éven aluli gyermekek számára. Az ellátást nyújtó a saját lakásán vagy más, erre a célra kialakított helyiségben fogadja és látja el napközbeni időszakban a gyermekeket. Az ellátás tartalmát és annak személyi, valamint tárgyi feltételeit jogszabály határozza meg. Ezt az ellátási formát és az alábbiakban részletezendő házi gyermekfelügyeletet a Gyvt. hozta létre, így az országos hálózat kiépülése csak a közelmúltban kezdődött el, ez a magyarázata ezen ellátások alacsony számának.

A gyermekek napközbeni ellátásának minősül a bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülő, továbbá az iskolai oktatásban részesülő gyermeknek az iskola nyitvatartási idején kívüli, valamint az iskolai napközit vagy tanulószobai ellátást igénybe nem vevő gyermek családi napköziben történő, nem közoktatási célú ellátása.

A családi napközi a családban nevelkedő gyermekek számára nyújt életkoruknak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. A fogyatékos gyermekek számára sajátos szükségleteikhez igazodó ellátást kell nyújtani.

2001-ben a 34 családi napköziben 284 férőhelyen 1 011 gyermek napközbeni ellátását biztosították.

Házi gyermekfelügyelet

A házi gyermekfelügyelet keretében a gyermek saját otthonában biztosítják a napközbeni ellátást, olyan gyermek számára, aki valamilyen ok miatt nem helyezhető el napközbeni ellátást biztosító intézményben. A házi gyermekfelügyelet keretében a gyermekek napközbeni ellátását a szülő vagy más törvényes képviselő otthonában gondozó biztosíthatja, ha a gyermek állandó vagy időszakos ellátása nappali intézményben nem biztosítható (pl. betegség miatt), és a szülő a gyermek napközbeni ellátását nem vagy csak részben tudja megoldani.

A házi gyermekfelügyelet keretében végzett napközbeni ellátás időtartama a szülő munkarendjéhez igazodik. A 2001. év során 38 intézmény keretein belül 274 gyermek gondozását látta el gyermekfelügyelő.

Gyermekek átmeneti gondozása (gyermekek és családok átmeneti otthona)

A gyermekek átmeneti gondozását biztosító helyettes szülői családok, illetve hálózatok, a gyermekek átmeneti otthonai és a családok átmeneti otthonainak száma a Gyvt. rendelkezése ellenére országszerte még igen alacsony, de évről évre folyamatosan emelkedik, és ennek megfelelően az ellátott gyermekek száma is nő.

2001-ben helyettes szülőknél 191 gyermek, a gyermekek átmeneti otthonaiban 614 gyermek, a családok átmeneti otthonaiban 999 szülő és 2008 gyermek részesült átmeneti gondozásban.

A családok átmeneti otthona az a gondoskodási forma, ahol a szülők gyermekeikkel a lehető leghosszabb ideig tartózkodnak, mivel az elhelyezés leggyakoribb oka a családos hajléktalanság, a lakhatási nehézségeket azonban általában egyéb, szociális tartalmú probléma is generálja. A családok átmeneti otthonának működtetésében a legnagyobb a civil szervezetek aránya, 2001-ben 58 ilyen otthon működött az országban a 15 átmeneti otthon mellett.

A Gyvt. értelmében 2004. január 1-jével a családok átmeneti otthonának működtetése a 30 ezer főt meghaladó lakosságszámú, a gyermekek átmeneti otthonának működtetése pedig a 20 ezer főt meghaladó lakosságszámú települések kötelező feladata lesz. Kiemelt feladatként kezeljük a válsághelyzetű várandós anyák, illetve a kórházból kikerült anya és újszülöttje együttes elhelyezésének minél szélesebb körű biztosítását.

Helyettes szülői ellátás

A helyettes szülő a családban élő gyermek átmeneti gondozását saját háztartásában biztosítja, tevékenységét a gyermekvédelmi törvényben meghatározott helyettes szülői jogviszonyban végzi. A helyettes szülő együttműködik a működtetővel, a települési önkormányzat jegyzőjével, a gyermekjóléti szolgálattal, a gyermek törvényes képviselőjével és a tevékenységét ellenőrző gyámhivatallal.

A helyettes szülői ellátás fejlődése - mint a gyermekek átmeneti gondozásának egyik formája - mára már felgyorsult. Jelenleg 175 a helyettes szülők száma.

A Belügyminisztérium fejezetében szereplő családsegítő és gyermekjóléti támogatások a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvény alapján

Forrás: BM

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat működése

Azok a települési önkormányzatok, amelyek a gyermekjóléti szolgáltatást intézményes formában, legalább 3 fő foglalkoztatásával látják el, az állandó lakosok számához igazodva a 2002-ben 410 forint/fő összegű kiegészítő állami hozzájárulást vehettek igénybe.

A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatok alap-hozzájárulási összege 1160 Ft/lakos. Az alap-hozzájárulás a települési önkormányzatoknak a Szociális Igazgatásról és Szociális Ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Szt.), valamint a Gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. törvényben meghatározott szociális és gyermekjóléti alapellátási kötelezettségei körébe tartozó szolgáltatások és intézmények működési költségeihez kapcsolódik. Ezek különösen: a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított családi napközis ellátás és a házi gyermekfelügyelet.

A Pénzügyminisztérium határozata alapján hozzájárulásra jogosult az a gyermekjóléti feladatot ellátó települési önkormányzat, amelyet a megyei gyámhivatal módszertani feladatok ellátására jelölt ki. Összege 2002-ben 2 millió Ft.

Családsegítő szolgálat módszertani feladatai

A szociális intézményi módszertani feladatok között szerepelnek a családsegítő szolgálat módszertani feladatai. A 3,1 millió Ft hozzájárulásra azok a helyi önkormányzatok jogosultak, amelyek a vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott feltételek szerint olyan családsegítő szolgálatot tartanak fent, amely gondoskodik a módszertani feladatok kialakításáról.

Pénzbeli ellátások

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti az önkormányzat az átmenetileg létfenntartási gondokkal küzdő gyermekes családokat.

A települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket a rendeletében meghatározott mértékű, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó család időszakosan létfenntartási gondokkal küzd vagy létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került. Elsősorban azokat a gyermekeket, illetve családjukat kell támogatásban részesíteni, akik alkalmanként jelentkező többletkiadások miatt anyagi segítségre szorulnak. Különös figyelmet érdemel a várandós anyák gyermekének megtartása, illetve a kapcsolattartás a nevelésbe vett gyermek családjával.

A természetben nyújtott támogatás általában az iskolai étkezés térítési díjának önkormányzati átvállalását és a tankönyvek, tanszerek megvásárlását jelentette.

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban a 2001. évben 407 232 személy részesült, a felhasznált összeg 2 589 000 forint volt. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatást természetbeni ellátásként 121 959 fő részére juttattak az önkormányzatok. Ennek összege 726 310 ezer forint volt.

A gyermekvédelmi törvényt módosító 2002. évi IX. törvény a gyermekétkeztetés normatív kedvezményét kiterjesztette a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekekre is. Így 2003. január 1-jével normatív kedvezményként az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedő gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőknek is. Emellett külön nevesítődik a kollégiumi ellátásban részesülők célcsoportja, akiknek esetében normatív kedvezményként - ha egyébként nem esnek bele az 50%-os kedvezménybe - az intézményi térítési díj 30%-át kell biztosítani.

A gyermek lakóhelye szerint illetékes önkormányzat a gyermek egyéni rászorultsága alapján további - gyermekenkénti - kedvezményt állapíthat meg. Ingyenes ellátásban kell részesíteni a jogosultat, ha a térítési díjfizetésre kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik.

A kiegészítő családi pótlék

A kiegészítő családi pótlékot mindazok a gyermekes családok megkapják, amelyekben az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimumot. Ezt a rendszeres támogatást mindaddig folyósítják, amíg a jogosult a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.

A rendszeres támogatás célja, hogy elősegítse a gyermek ellátását, nevelését a családi környezetben, és megelőzze kiemelését a családból.

A kiegészítő családi pótlékként juttatott támogatások összege 2002-ben 40 844 millió forint volt (BM-TÁKISZ adat).

Egyes jövedelempótló támogatások kiegészítései között szerepel a kiegészítő családi pótlék. Az állam és az önkormányzat feladatellátásának megfelelően 75%-ot a központi költségvetés, az egyes jövedelempótló támogatások elnevezésű központosított előirányzatból, 25%-ot pedig a települési önkormányzat a pénzbeli és természetbeli, szociális és gyermekjóléti ellátások elnevezésű normatíva terhére finanszíroz.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás

2001. január 1-jétől 2003. február 15-ig a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kiegészítő családi pótlékként szerepel, így a 2002. évben is.

Gyermektartásdíj

A gyámhivatal a gyermektartásdíj állam által történő megelőlegezéséről dönthet akkor, ha a tartásdíj fizetésére köteles szülő (az esetek többségében az apa) átmenetileg nem tudja fizetni a tartásdíjat, és ennek következtében a gyermeket gondozó szülő nem tudja a gyermek számára a megfelelő ellátást biztosítani.

A gyámhivatal a gyermektartásdíjat megelőlegezi, ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani, feltéve, hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó jövedelem összege nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének háromszorosát.

A gyermektartásdíj megelőlegezésben részesültek száma 2001. december 31-én 4751 gyermek, a megelőlegezésre kifizetett összeg 2001. évben 304 016 ezer Ft. (BM TÁKISZ adata).

Otthonteremtési támogatás

A gyermekvédelmi intézményrendszerben felnövő fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedése nehéz, ezért kiemelkedően fontos önálló egzisztenciájuk megteremtésének elősegítése, elsősorban a lakhatásuk biztosításában, a lakáskérdés megoldásában. Ezt a célt szolgálja a fiatal felnőttek otthonteremtési támogatása, mellyel 2001-ben 445 fiatal felnőtt önálló egzisztenciájának megteremtéséhez nyújtott segítséget az állam összesen 269 487 ezer forint összegben. (2002-ben 491 fő 320 393 ezer forint támogatást kapott).

Gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszere

A Belügyminisztérium a gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszerére előirányzott összkiadása 2002-ben 14 628,9 millió forint. Az ellátotti körbe a gyermekeken kívül a 18-24 éves korú, utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek is beletartoznak. Ennek keretében otthont nyújtó, illetve utógondozói ellátás jogcímen a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei (fővárosi) önkormányzat 2002-ben 640 590 Ft/ellátott összegű állami hozzájárulást vehetett igénybe. A speciális otthoni ellátásban részesülő gyermekek után a központi költségvetés 714 400 Ft/ellátott összegű hozzájárulást biztosít. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei (fővárosi) önkormányzat 2002-ben 62 200 Ft/fő összegű állami hozzájárulást vehetett igénybe.

Gyermekotthonok

Az ESZCSM számára is fontos alapelv, hogy a családjából kiemelt gyermeket elsősorban örökbe fogadó szülőnél, nevelőszülőnél, vagy ha ez nem lehetséges, kis létszámú, családias körülményeket biztosító gyermekotthonban, lakásotthonban kell elhelyezni, feltéve, ha saját családjába ismételten nem kerülhet vissza.

1997. november 1-je után - a megyei, fővárosi önkormányzatok által elkészített koncepciók alapján - megkezdődött a gyermekvédelmi szakellátás átalakítása, s ennek eredményeképpen a gyermekek túlnyomó többsége mára már korszerű intézményekben él.

A gyermekvédelmi szakellátásban 14 996 átmeneti, illetve 2281 tartós nevelésbe vett gyermek - ebből 4006 fogyatékos - kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban.

Jelenleg 545 gyermekotthon működik országosan. A gyermekotthoni hálózaton belül ma még elenyésző a speciális gyermekotthonok száma, mintegy 50 ilyen intézmény működik, de hosszú távon egyre nagyobb igény van rájuk, arra is tekintettel, hogy a Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény nagy hangsúlyt fektet az egyéni szükségletekre épülő ellátásra. Ennek érdekében meghatározza a különleges ellátást (a tartósan beteg, illetve fogyatékos, továbbá 3 év alatti gyermekek körét), illetve a speciális ellátást (súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutatókat, pszichoaktív szerekkel küzdőket) igénylő gyermekek körét.

2001-ben először készítették elő 500 gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek nyári üdülését, ami a Zánkai Gyermeküdülési Centrum Kht. és az ESZCSM együttműködésének eredményeképpen valósult meg. 2002 decemberében és 2003. január első hetében 2200 gyermekotthonban és nevelőszülőnél élő, illetve 2300 nagycsaládos gyermek térítésmentes üdültetését szervezték meg, több más minisztérium részvételével.

Lakásotthonok

A lakásotthon olyan gyermekotthon, ahol önálló lakásban vagy családi házban helyezik el a gondozott gyermeket vagy fiatal felnőttet. A lakásotthonban legfeljebb 12 gondozott gyermek, fiatal felnőtt helyezhető el. Jelenleg 317 lakásotthon működik országosan, ezekben összesen 3165 gyermek, illetve fiatal felnőtt él.

Fogyatékos gyermekek ellátása

Az otthont nyújtó ellátás keretében 2004. január 1-jétől az egyéni szükségletekre épülő, különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek számára. A gyermekvédelmi szakellátásban 4133 fogyatékos gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban.

Jórészt többcélú nevelési-oktatási intézményben vannak elhelyezve a fogyatékkal élő gyerekek, kitagolásuk folyamatban van. Várhatóan 2004 decemberére megszűnnek a kollégiumban elhelyezett gyermekotthonok, az itt élő gyerekek lakásotthonokba, illetve gyermekotthonokba költözhetnek.

Hivatásos nevelőszülői hálózat

Nevelőszülői hálózatot működtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet.

A nevelőszülők száma és a náluk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így a családból kiemelt gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek mintegy 47,4%-a él nevelőszülőnél. A 5020 nevelőszülőből 420 hivatásos nevelőszülő, akiknél 1515 gyermek nevelkedik.

A hivatásos nevelőszülői hálózatként működő SOS gyermekfalvakban és ifjúsági házakban jelenleg mintegy 1921 gyermek és fiatal felnőtt gondozását és utógondozói ellátását biztosítják.

Javítóintézeti nevelés

A fiatalkorú bűnelkövetők közül javítóintézeti nevelésre utaltak számára több mint 100 éve működő hálózat biztosít elhelyezést, ahol hatékony pedagógiai munka segíti a fiatalkorúak eredményes reszocializációját. Az ESZCSM fenntartásában 4 javítóintézet működik, amelyek ellátják az előzetes letartóztatásba kerülők nevelését is. Javítóintézetben 2001-ben összesen 169-en voltak előzetes letartóztatásban, 253 fiatalkorút pedig jogerős ítélet alapján utaltak be ide.

Gyermekvédelmi gondoskodás

A Gyvt. értelmében gyermekvédelmi gondoskodáson a gyámhatóság intézkedésén alapuló ellátást és védelmet kell érteni. A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések a védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel, illetve utógondozás vagy utógondozási ellátás elrendelése. 2001-ben 13 292, 2002-ben 15 327 gyermeket vettek védelembe, 2001-ben 3380, 2002-ben 3307 gyermeket helyeztek el ideiglenesen elsősorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél, 2001-ben 17 363, 2002-ben 17 277 átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett - ebből 4006 fogyatékos - gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban, valamint 4064 fiatal felnőtt részesül utógondozói ellátásban a gyermekvédelem rendszerében.

Az azonnali intézkedést igénylő ügyek a települési önkormányzat jegyzőjéhez (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés), a speciális szakmai felkészültséget igénylő ügyek pedig a városi gyámhivatalhoz kerültek (nevelésbe vétel, családba fogadás, örökbefogadás, perindítások).

A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések

A gyámhatóság védelembe vétele a célszerű és hatékony beavatkozás érdekében tartós, családgondozással is párosuló hatósági felelősségvállalást jelent. A szociális munka minden gyermek esetében egyéni gondozási-nevelési terv alapján történik. Az ideiglenes hatályú elhelyezési lehetőségek kiválasztásakor elsőbbséget kap a külön élő másik szülő, más hozzátartozó vagy más személy. Az átmeneti vagy tartós nevelésbevétel keretében a gyermek gondozását elsődlegesen család közeli ellátásban vagy nevelőszülői családban kell biztosítani. A nevelésbevétel - mint a családból való kiemelést elrendelő közigazgatási döntés - egyidejűleg jelent gyermekelhelyezést és gyámrendelést is.

A gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült gyermekek és fiatal felnőttek a legalább egyéves időtartamú utógondozás során segítséget kapnak a családjukba való visszailleszkedéshez és önálló életük megkezdéséhez.

Családba fogadás

A gyámhivatal meghatározott feltételek esetén a családba fogadás során hozzájárul ahhoz, hogy a szülő kérelmére a gyermeket ideiglenesen, a szülő által megnevezett, más család gondozza, nevelje. A családba fogadó szülőt gyámul kell kirendelni. A családba fogadott kiskorúak száma 2001-ben 2433, 2002-ben 2561 fő volt.

Örökbefogadás

A családjukból kiemelt, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek helyzetét évente - három éven aluli gyermek esetében félévente - rendszeresen felül kell vizsgálni, azzal a céllal, hogy a gyermekek mihamarabb visszakerüljenek a családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, elő kell segíteni az örökbefogadásukat. 2001-ben 870 gyermek sorsa rendeződött örökbefogadással. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő örökbe fogadott gyermekek száma 2002-ben 363 fő volt.

A külföldi örökbefogadással érintett gyermekek száma a 2002. évben 112 fő volt.

Utógondozói ellátás

A gyermekvédelmi gondoskodásban nagykorúvá vált fiatal felnőttek meghatározott feltételek mellett utógondozói ellátásban részesülhetnek annak érdekében, hogy a nevelőszülő háztartásában vagy gyermekotthonban, illetve utógondozói otthonban maradhassanak legfeljebb 25. életévük betöltéséig. 2002-ben utógondozói ellátásban 4080 fiatal részesült, ebből 1390 fő számára az év folyamán rendelte el a gyámhivatal az ellátást. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott utógondozói ellátás adómentes.

Gyámügyi igazgatás

A Gyvt. új feladatmegosztást alakított ki a gyámügyi igazgatás terén is, amikor a gyámügyek intézését megosztotta a települési önkormányzat jegyzője és a városi gyámhivatal (a kijelölt városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal gyermekvédelmi és gyámügyi ügyintézője), valamint a megyei fővárosi gyámhivatal (gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatási szerve) között.

Gyámhatóságok

A gyámhatóság fogalmán egyrészt a települési önkormányzat jegyzőjét, másrészt a megyei, városi és fővárosi gyámhivatalt érjük.

A városi gyámhivatalok hatósági feladataikat községekre kiterjedően látják el. 2002-ben 274 elsőfokú gyámhivatal végezte tevékenységét.

A gyámhatóságok széles körű feladatait 2002-ben 4163 ügyintéző látta el, ebből 1018 fő a városi gyámhivatalnál, 106 fő a megyei gyámhivatalnál. A jegyzői gyámhatóságok évente átlagosan mintegy 40 ezer, a városi gyámhivatalok mintegy 230 ezer, a megyei, fővárosi gyámhivatal pedig 2001-ben több mint 2300 határozatot hozott, míg 2002-ben 2600-at. A városi gyámhivatalok átlagos létszáma 5 fő, a megyei gyámhivatalok átlagos létszáma 15 fő.

A jellemzően felügyeleti és ellenőrzési feladatok a megyei gyámhivatalok hatáskörébe tartoznak. Ellátják a szakmai irányítást, a másodfokú hatósági jogkört, illetve engedélyezik a bentlakásos gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységek működését. Ezen túlmenően segítik a helyi ellátórendszer kiépítését, illetve részt vesznek a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben dolgozók, illetve a gyámügyi ügyintézők, hivatásos gondnokok képzésében, továbbképzésében.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat értelmében a megyei fővárosi gyámhivatalban működő mintegy 180 hivatásos pártfogó átkerül az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Országos, illetve Megyei Pártfogói Szolgálathoz. A tágabb értelemben bűnmegelőzési célokat szolgáló feladatok ellátását a továbbiakban a megyei, fővárosi gyámhivatalokban működő 50 gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor folytatja.

A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere

A Belügyminisztérium adatai alapján 2002-ben nem volt olyan speciális fogadó intézmény, amely a gondozóiktól elszakadt, kísérő nélkül maradt, 18. életév alatti menedékkérők, befogadottak vagy elismert menekültek számára otthon jellegű elhelyezést nyújtott volna. A menekülteket befogadó állomások és közösségi szálláshelyek nem tudtak szeparált elhelyezést biztosítani.

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2002-ben kezdte meg azokat az előkészületeket, amelyek egy Ifjúsági Otthonház kialakítására és egy nem kormányzati szerv általi működtetésére irányulnak. E tekintetben uniós tagállami tapasztalatokra kell támaszkodni. A traumatizált, szüleiktől elszakított, távoli országokból érkező gyermekek számára a hagyományos vagy akár a lakásotthon típusú elhelyezés nem megfelelő, elsősorban az ott dolgozó szakemberek menekültügyi előképzettségének és idegennyelvtudásának hiánya miatt. Ezért e vonatkozásban a kísérő nélkül maradt kiskorú gyermekek elhelyezését közép és hosszú távon úgynevezett speciális "gyermekotthonokban" kell megoldani. Ezeknek a gyermekotthonoknak (ifjúsági otthonok) a szakmai felügyeleti fórumát is meg kell határozni, tekintettel arra, hogy a jelenlegi kettős gyámhatósági feladatmegosztás intézményi felelős szervei nem rendelkeznek szakmaspecifikus (menekültügyi, migrációs) ismeretekkel.

A migrációs törvénycsomag módosítása 2002. január 1-jén lépett hatályba. Ennek keretében a szeparált gyermekek menekültügyi eljárás során történő jogérvényesítése érdekében garanciákat építettek be a végrehajtási jogszabályokba.

A kísérő nélkül maradt kiskorú menedékkérő számára eseti gondnokot kötelező kirendelni. Az eseti gondnok jelenléte az eljárás folyamán biztosított. Mindaddig, amíg nem kerül sor az eseti gondnok kirendelésére, a menekültügyi hatóság nem kezdeményez új eljárási cselekményt. Az eljárás során a gondnok személye változatlan. A gyermekeket csak családjukkal együtt lehet elhelyezni. Az eseti gondnok azonban csak a menekültügyi és idegenrendészeti hatóság előtti eljárásban képviseli a kiskorút, s jogai ezen túlmenően nincsenek.

Ténylegesen, a gyakorlatban ilyen gyermekek számára nem került sor gyám kijelölésére. A gyámhatóság a kiskorú - menekültügyi eljáráson kívüli - egyéb érdekeinek képviseletére hivatásos gyámot rendelhet ki abban az esetben, ha a gyermek származási országa lemondott erről a joghatóságról. Ez a szabályozás azonban nem a menedékkérő és a menekült szeparált gyermekek helyzetéből indul ki. Esetükben a szülők tartózkodási helye többnyire ismeretlen. Erre a joghézagra megoldást kell találni, meg kell határozni, hogy a származási országban vagy ismeretlen helyen tartózkodó szülő beleegyezésének hiányában milyen eljárás keretében jelölhet ki gyámot a gyámhivatal, tekintettel arra, hogy a menedékkérők esetében a származási országnak nem lehet tudomására hozni a gyermek hollétét.

Az állampolgársági szakterületen 2002-ben jogszabályi változás nem történt. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 2001-ben elfogadott módosítása a korábbihoz képest újabb kedvezményes állampolgárság-szerzési lehetőséget teremtett a magyar állampolgár által örökbe fogadott kiskorúak, valamint azon kiskorúak számára, akiknek a szülője a magyar állampolgárságot már megszerezte.

2002-ben 30 magyar állampolgár által örökbe fogadott gyermek nyerte el a magyar állampolgárságot (2001-ben 6 ilyen eset volt), 9 honosított gyermek pedig a másik új kedvezményes jogcímen szerezte meg a magyar állampolgárságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézkedései: a gyermekek és fiatalkorúak ügyei

2002-ben az állampolgári jogok biztosa öt vizsgálatot indított a gyermekotthonok működésével kapcsolatban. A biztosok - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a gyermekintézmények tevékenységét hivatalból is vizsgálták, s mind az elődeik, mind a saját vizsgálataik során tett ajánlások további sorsát figyelemmel kísérték. Ezért a Győr-Moson-Sopron megyei látogatás keretében a soproni József Attila Gyermekközpontban 2001-ben végzett vizsgálat utóvizsgálatára is sor került. Az általános helyettes 2002 áprilisában, OBH 2376/2002. számon hivatalból utóvizsgálatot indított annak feltárására, miként érvényesültek az OBH 550/1998. sz. - a korábbi általános helyettes által az otthont nyújtó gyermekintézményekben élő gondozottak alkotmányos jogainak érvényesülését vizsgáló - vizsgálat megállapításai alapján tett ajánlások a gyakorlatban.

A 2002. évi vizsgálatban az alapvizsgálat során a legtöbb alkotmányos joggal összefüggő visszásság megállapítására okot adó öt intézmény utóvizsgálatára nyílt lehetőség. Az általános helyettes megállapította, hogy egyes intézményekben - az 1998-as vizsgálat megállapításaival egyezően - továbbra is sérül a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, a tulajdonhoz, a művelődéshez, továbbá az egészséges környezethez fűződő joga.

2002-ben a biztosok - ugyancsak a korábbi gyakorlatnak megfelelően - figyelemmel kísérték a sajtó, a rádió és a televízió azon híradásait, amelyek alapján felmerül a gyermeki jogok sérelmének gyanúja.

Beadványra indult vizsgálatok alapján a biztos négy esetben állapította meg a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való alkotmányos jogának sérelmét. Jogértelmezési bizonytalanság miatt ilyen sérelmet okozott, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben édesanyjával együtt elhelyezett csecsemő után a szülők családi pótlék iránti igényüket nem tudták érvényesíteni. Ugyanezt a sérelmet okozta a települési önkormányzatnak az az eljárása, mely során a gyermek után járó kiegészítő családi pótlék folyósítását azért szüntette meg, mert a településen állandó bejelentett lakcímmel rendelkező szülő életvitelszerűen máshol tartózkodott. Egy esetben a megfelelő fejlődéshez, továbbá a gyermek családi kapcsolathoz való jogának sérelmét állapította meg a biztos.

A 2002. évben hét - a szülői, illetőleg a nagyszülői kapcsolattartással kapcsolatban - beadványt vizsgált az állampolgári jogok biztosa. Az elmúlt évekhez hasonlóan a biztosnak és általános helyettesének több esetben hatásköre hiányában vagy mint nyilvánvalóan "alaptalant" kellett elutasítania a beadványok egy részét. Három olyan beadvány érkezett a biztosi hivatalhoz, amelyről - bár sokszor csak hosszadalmas vizsgálat után - az derült ki, hogy a külön élő szülők egymással, illetőleg a nagyszülő a gyermeket nevelő szülővel nem tud együttműködni a kapcsolattartás érdekében. Ezekben az esetekben a gyámhivatal tehetetlen, és sajnálatos módon az országgyűlési biztos sem tudott segítséget nyújtani.

A gyámhivatalok eljárásával kapcsolatban nyolc esetben volt megállapítható a jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme. E jogsérelmet a gyámhivatalok azzal okozták, hogy eljárásaikat nem fejezték be az ügyintézésre rendelkezésükre álló harminc nap alatt, vagy a panaszos kérelméről nem vettek fel jegyzőkönyvet. Ugyancsak a jogbiztonságot sértette, amikor a gyámhivatal az általa okozott jogellenes állapotot több hónapig fenntartotta, továbbá, amikor az ügyintéző a panaszos bejelentését figyelmen kívül hagyta. A hatóságok vezetői az országgyűlési biztos kezdeményezéseit, amelyeket a fenti jogszabálysértések elkerülése érdekében tett, minden esetben elfogadták.

A 2002-es évben gondnoksági ügyekben tíz panasz érkezett az országgyűlési biztos hivatalához, ezek közül is csupán egy volt vizsgálatra érdemes. Annak, hogy a beadványok száma jelentősen csökkent, feltehetőleg az az oka, hogy a gondnokság alá helyezés szabályait, a gondnokoltak személyi és vagyoni érdekének védelmét a Polgári Törvénykönyv 2001. november 1-jén hatályba lépő módosítása a korábbinál szigorúbban szabályozza.

IV. Egészségi helyzet - egészséges életmód

Helyzetkép

Népegészségügyi alapmutatók

Várható élettartam, népmozgalom

A népesség főbb korcsoportok szerint (január 1.)

Forrás: ESZCSM

A várható átlagos élettartam alakulása

Forrás: ESZCSM

A különböző életkorokban (még) várható élettartam egy adott társadalom adott korú népességének életesélyeiről ad összefoglaló becslést.

Születéskor várható élettartam

Forrás: Demográfiai Évkönyv, 2001; CD-melléklet. Budapest: KSH, 2002

A születéskor várható élettartam emelkedése részben a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének köszönhető.

A lakosság egészségi állapotának fő mutatói - mind más országokéval összevetve, mind az ország általános fejlettségi szintjéhez képest - igen kedvezőtlen helyzetet tükröznek. A hozzánk hasonló társadalmi-gazdasági utat bejáró Csehország, Szlovákia és Lengyelország nőlakossága átlagosan 2, férfilakossága közel 4 évvel számíthat hosszabb életre születésekor, mint magyar társaik. Az Európai Unió valamennyi országában hosszabb életet élhetnek az emberek - a nők átlagosan 6, a férfiak átlagosan 7 évvel többet -, mint nálunk. A csatlakozó országok között akadnak nálunk rosszabb helyzetűek: egy ország nőlakosságának (Észtország) és három ország férfilakosságának (a balti államok) rövidebb élet adatik a magyarokénál. A Világ-egészségügyi Szervezet (WHO) mutatószáma - mely egy adott évben világra jött újszülöttek egészségben eltöltött várható élettartamát fejezi ki - szerint az európai országok rangsorának utolsó hatodában helyezkedünk el.

A természetes népmozgalom főbb adatai

Forrás: ESZCSM

A 2002. évi OSAP iskolai (szűrő) vizsgálat legfontosabb eredményei

Jogszabály határozza meg az iskolai (szűrő) vizsgálatok számát, gyakoriságát. OSAP szerinti jelentés készül - tanévenként - az 5 éves óvodásokról és a 3., 5., 9., 11. osztályos tanulókról Az adatokból tudjuk, hogy néhány betegség, illetve elváltozás aránya évről évre növekszik. Minden korcsoportban a csont, izom és kötőszövet elváltozásai vezetik a szűrési eredménylistát, növekszik az asztmások és az elhízottak száma.

Néhány általános megállapítás a jelentőlapon szereplő kórképek és elváltozások sorrendjében.

A legriasztóbb képet a csont, izom, kötőszövet elváltozásai mutatják. A romló adatok elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza. A középiskolások között 10%-ot meghaladó a tartási rendellenesség előfordulása. Hasonló mértékű, de évről évre növekvő arányú a gerincferdülés, amely az életmóddal összefüggő, még javítható elváltozás. 1-1,5%-ban fordul elő a M. Scheuermann és a 15-17 évesek között 11-14 ezrelék az elfajulásos csont- és porcbetegségek aránya. A statikai lábbetegségek (elsősorban a lúdtalp) előfordulási aránya minden életkorban 17-18% körüli.

A látászavarok (fénytörési hibák) az idősebb tanulók között gyakoribbak és fokozatosan növekvő arányt mutatnak (20%). Örvendetes, hogy a kancsalság előfordulási aránya minden korosztályban csökkenő tendenciájú. A 15-17 évesek között 7 ezrelékben fordul elő a tompalátás (amelynek aránya 2002-ben növekedett). A színlátás zavarait nagyobb számban, elsősorban a fiúknál találjuk. Az 1,5-2,0%-os előfordulási gyakoriság állandónak tűnik. Az egyszemű látás aránya, bár igen alacsony, de az életkorral együtt növekszik. A vakság és csökkent látás aránya az iskolások között 3,5-4 ezrelék körüli.

A süketséggel és hallásvesztéssel rendelkezők aránya az 5 éves óvodások és a 15 éves tanulók között az 6, míg a 17 évesek között 8 ezrelék. A 3. és 5. osztályosok között a legalacsonyabb, 3 ezrelék körüli.

A keringési rendszer elváltozásai között viszonylag stabilnak mondható a vitiumok, cardiomyopathiák (4-5 ezrelék) és a ritmuszavarok aránya (5-7 ezrelék). A ritmuszavarok arányszáma egyébként az óvodások között magasabb. A figyelem középpontjába a magas vérnyomást kell állítani, melynek előfordulási gyakorisága az életkorral nő; a 15 évesek körében 1,2-1,3%, a 17 évesek között 1,7-1,8%.

A korábbi években a gyomor- és nyombélfekély előfordulását rögzítettük, a 2001/2002-es tanévtől a nem fertőzéses vékony- és vastagbélgyulladás előfordulását jelentették. A mutatószámok alacsonyak, mégis figyelemre méltó a korral növekvő előfordulási gyakoriság.

A felszívódási zavarok helyett a jövőben a coeliakia és egyéb táplálékintolerencia, allergia jelentendő. Itt az óvodások közötti magas arányszám (2,5 ezrelék) a figyelmeztető.

A krónikus vesebetegségek előfordulási gyakorisága is emelkedő arányú, különösen a 17 éves lányok körében. Az 5 éves óvodások között évről évre kevesebb visszamaradt herét diagnosztizáltak, most ismét 4 ezreléket közelít az érték.

Új adat a havi vérzés zavarai, mely a 15, 17 éves lányok körében 5,5 ezreléknek bizonyult.

Az endokrin táplálkozás és anyagcserezavarok között állandónak és a korcsoportnak megfelelőnek tekinthető a cukorbetegek aránya (15 évesek között 1,8 ezrelék). A golyvások aránya enyhe emelkedést mutat. Folyamatosan nő a kövér gyermekek aránya. Legtöbb obez gyermek a 11 évesek között található (7,5%). Ez az egyetlen korcsoport, ahol a fiúk nagyobb arányban elhízottak, mint a lányok. Meglepő, hogy viszonylag sok a kórosan sovány gyermek is. A 15 évesek között a 6 évvel korábbi 4 ezrelékes előfordulási gyakoriság 9-10 ezrelékre növekedett. A statisztikai növekedést az is magyarázhatja, hogy erre vonatkozóan csak néhány éve kérünk jelentést. Figyelemre méltó, hogy a növekedés elmaradása az 5 és 10 évesek között alacsonyabb értéket mutat, mint az előző évben.

Az adatok elemzése során megállapítható, hogy ma fele annyi az anaemiás gyermek, mint 20 évvel ezelőtt. Korosztályi különbség nélkül az előfordulási arány 5-7 ezrelék.

Sajnos erőteljesen növekvő arányú - különösen a magasabb évjáratoknál - az asztma előfordulása (1-1,5%)

Az allergiás megbetegedések helyett az új jelentőlapon az allergiás náthát rögzítjük (amely a 15, 17 évesek között 3,5%). Az előző évhez viszonyítva alacsonyabbnak tűnik az allergiás bőr- és nyálkahártya-elváltozások aránya.

A magatartási és emocionális zavarok felismerése az óvodások körében a legmagasabb (1,8%), mert az óvodai nevelés, gondozás során inkább feltűnik. Az iskolai teljesítmény zavarait inkább a 9 és 11 évesek között jelzik. Kifejezett a testi panaszok jelenléte, amelynek hátterében környezeti, lelki okok állnak. Ezek a zavarok a 15, de inkább a 17 évesek körében észlelhetők. Az arányszám az előző évekhez képest jelentős növekedést mutat.

Stabilnak tűnik, de finomabb elemzéssel megállapítható, hogy az epilepszia előfordulási gyakorisága évről évre növekszik. A 2,5-3,0 ezrelékes érték - ismereteink szerint - külföldi adatokkal azonos.

Új adatunk az agyi bénulás és egyéb bénulás szindróma, amely 0,6-1 ezreléknek bizonyult.

Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás 2002. évi eredményei

A közölt adatok az "Iskolás gyermekek egészségmagatartása" WHO kollaborációban, 1985 óta folyó nemzetközi kutatás hazai 5. adatfelvételéből származnak. Magyarország az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának (EVSZ/EURO) kérésére 1985-ben csatlakozott ahhoz az európai ifjúságkutatáshoz, melyet az 1980-as évek elején négy ország (Norvégia, Finnország, Ausztria és Anglia) kutatói indítottak el informális együttműködésként.

Az EVSZ hamarosan adoptálta a kutatást, amely 1984-től az európai iroda egyik kiemelt programjaként működik. Hazánkban a kutatást 1985-1999 között intézményközi együttműködés keretében az Országos Csecsemő és Gyermek-egészségügyi (OCSGYI) és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) szakemberei végezték. A kutatásnak jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központ ad helyet. A kutatás négyévenként megismételt⁸, országosan reprezentatív, anonim módon végzett kérdőíves adatfelvételekből áll, melyekben egyre bővülő számú ország⁹ vesz részt Európában és Észak Amerikában.

(A kutatási célok és az adatfelvételi módszerek ismertetését lásd az 1. számú Melléklet Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás célkitűzése és mintavételi eljárása alfejezetben.)

Eredmények

Önminősített egészségi állapot, közérzet

A szubjektív jól-lét vizsgálatának kérdése az utóbbi évtizedekben kitüntetett helyet foglal el. Ez a fokozott érdeklődés részben azt a szociális trendet tükrözi, amely az egyén szubjektív nézőpontját hangsúlyozza az élet értékelésében.

Fizikai és lelki tünetek

A szomatikus tünetek előfordulása általánosnak mondható serdülőkorban, ezt részben a normál serdülőkori fejlődéssel együtt járó, a testi változások felé fordult figyelemből származó introspekció magyarázhatja. Serdülőkorban a tünetek ritkán szervi eredetűek, általában nem korlátozzák jelentős mértékben a serdülők mindennapi tevékenységét, és nem utalnak komoly emocionális zavarra sem. Különböző vizsgálatok szerint azonban a gyermekek kisebb hányada gyakran tapasztal valamilyen testi tünetet. A fejfájás és a visszatérő hasi fájdalom a leggyakoribb testi panaszok serdülőkorban. Emellett a hátfájás és az alvási problémák is magas arányban fordulnak elő.

A szubjektív panaszokat általában a stresszel hozzák összefüggésbe, amely serdülőkorban elsősorban a személy és környezete közötti problémás kapcsolatokból származhat. A szomatikus tünetek mellett serdülőkorban az érzelmi problémák, így a depressziós hangulat, súlyosabb esetben a depresszió előfordulása is ugrásszerűen megnövekszik

Mind a nem, mind az életkor jelentősen befolyásolja a szubjektív egészség, szubjektív jól-lét alakulását. A lányok sérülékenyebbek az emocionális zavarokra, és ugyanez az összefüggés a szomatikus tünetekre is releváns.

Az önminősített egészségi állapot nem szerint az egész mintában

Forrás: OTH

Az önmagukat a rossz vagy megfelelő egészségi állapotú csoportba soroló tanulók aránya nem és osztály szerint

Forrás: OTH

Az élettel való elégedettség átlagpontszáma (11 fokú skálán mérve) nem és osztály szerint

Forrás: OTH

Depressziós hangulat

A depressziós hangulat mérésére a Gyermek Depresszió Kérdőív rövidített változatát használták. A 8 item a szomorúságot, az anhedóniát, az öngyűlöletet, a sírást, a döntésképtelenséget, az öngyilkossági gondolatot, a másokkal való kijövést és a szeretetlenséget mérte. A skála lehetséges pontszáma: 0-16.

Epidemiológiai és klinikai vizsgálatok a Gyermek Depresszió Kérdőívben kritikus pontként a négy pontot jelölik meg. Az alábbi ábrán látható, hogy a tanulók nagy részének (fiúk 74,4%-a, a lányok 57,7%-a) az összpontszáma 0-2,¹⁰ ami jó általános közérzetre (a depresszív tünetek hiányára) utal. A tanulók kb. 10%-a (fiúk 8%-a, a lányok 12%-a) ért el 3 pontot, ami zavart hangulatot jelölhet, míg a lányok közel 30%-a és a fiúk 18%-a négy vagy több pontot kapott, ami depresszív hangulatot jelezhet.

Érdemes megjegyezni, hogy az öngyilkossági gondolat a 4 pontot vagy annál többet elérők csoportjában kiugró, ugyanis több mint 50%-uk fejében már megfogalmazódott ez a gondolat.

A depressziós skálán elért pontszámok alapján kialakított csoportba tartozó 7-11. osztályos tanulók aránya nemek szerint

Forrás: OTH

Szomatikus és pszichés tünetek előfordulása

A fiúknál és a lányoknál mindegyik osztályban magas a kedvetlenség, az idegesség és a fáradtság előfordulása. A gyakori fáradtság a 9. és 11. osztályban a lányoknál (44,8, illetve 47,8%) és fiúknál (31,6, illetve 33,3%) egyaránt kiugró, ugyanez mondható el a gyakori idegességre is (lányoknál 40,1, illetve 42,3%, fiúknál 30,9, illetve 30,4%). Lányoknál ezek a tünetek már 5. osztályban magas arányban fordulnak elő (több mint 20%), és a fiúknál sem elhanyagolható az előfordulásuk. A kedvetlenség gyakori előfordulása a lányoknál jóval magasabb arányú, mint a fiúknál.

A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt lánytanulók aránya osztályok szerint - a gyakori tünetről beszámolók aránya (%)

Forrás: OTH

A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt fiútanulók aránya osztályok szerint

Forrás: OTH

A szomatikus tünetek közül a fej-, a gyomor- és a hátfájás gyakori előfordulásáról a lányok magasabb arányban számolnak be. Míg a fiúknál a gyakori fejfájásra panaszkodók aránya a 11%-ot egyik osztályban sem haladja meg, addig a lányoknál 18,6 és 32% között mozog a fejfájás gyakori előfordulása. Hasonló mintázat figyelhető meg a gyomorfájás esetében is, míg a fiúknál a 10%-ot sem haladja meg a gyakori gyomorfájásra panaszkodók aránya, addig a lányoknál 15-18% közötti értékeket találunk.

Szomatikus panaszok az egyes évfolyamokban (%)

Forrás: OTH

Az alvásproblémákkal (nehéz elalvás, gyakori felébredés éjszaka) küzdők aránya nem és osztály szerint

Forrás: OTH

A tanulók nagy arányban számolnak be két vagy több tünet együttes jelenlétéről a vizsgált féléves periódusban. A táblázatban látható, hogy a 9. és 11. osztályos lányok több mint fele több visszatérő tünetet tapasztal. 9. és 11. osztályos lányoknál a 6 vagy több visszatérő szubjektív egészségi panaszról beszámolók aránya 20, illetve 16,1%.

Két vagy több gyakori tünetről beszámolók aránya nem és osztály szerint

Forrás: OTH

Eredményeink arra utalnak, hogy a szubjektív egészség mutatóinak monitorozása már gyermekkorban és serdülőkorban is alapvető fontosságú, ezek ismeretében prevenciós eljárások alkalmazásával későbbi (szomatikus és mentális) betegségek előzhetők meg.

Szenvedélybetegségek

A szenvedélybetegek egy részének ellátása elsősorban a pszichiátriai, valamint az alkohológiai ellátás keretei között történik, más része a speciális ellátást biztosító drogambulanciákon. Az ellátórendszert tekintve az utóbbi években a járóbeteg-ellátás fejlődése volt számottevő. Napjainkban azonban még ez az ellátási szektor is meglehetősen heterogén sajátosságokat mutat. Sajnos még mindig találunk olyan megyét, ahol nincs működő drogambulancia, és még mindig komoly különbség jellemzi a drogambulanciákat és a TÁMASZ gondozókat.

A ma is rendkívül magas arányban jellemző alkoholizmus, illetve túlzott alkoholfogyasztás mellett az elmúlt 15 évben jelentősen megváltoztak a kábítószer-fogyasztási szokások. Míg kezdetben a visszaélésre használt szerek közül a gyógyszerek és a szerves oldószerek használata dominált, mára döntően a kemény kábítószerek (ezen belül az ópiátszármazékok) használata vált jellemzővé.

A gyógyítás ezért mind az akut fázisban, mind a hosszú távú kezeléseket illetően munka- és időigényesebb feladat lett, ami még nagyobb felkészültséget, szaktudást és nem utolsósorban fejlettebb intézménystruktúrát igényel, mint a jelenleg elérhető és rendelkezésre álló lehetőségek.

A Szociális Szolgáltatási Főosztály feladatai közé a felnőtt szenvedélybetegek szociális ellátása tartozik. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. tv. nevesíti, illetve szabályozza az ellátó rendszeren belül a szenvedélybetegek nappali, illetve bentlakásos (átmeneti, rehabilitációs és ápolást-gondozást nyújtó) intézményét.

A felnőtt szenvedélybetegek szociális ellátórendszerének alakulása érinti a gyermekek és fiatalkorúak helyzetét, hiszen ezen társadalmi csoport életmódváltozásai előre jelzik a szükséges változtatásokat az ellátás területén (intézményi háló láncszemeinek bővítése, a hálón belül mely intézményi forma szükséges, hogy kövesse - elsőként - a társadalmi változásokat stb.).

A kábítószerfüggő fiatalok (drogrehabilitációs intézményben 16. életévüktől tartózkodhatnak az ellátottak) igénybe veszik az ellátórendszer (nappali intézmények) szolgáltatásait. Az elmúlt években egyre erősebb igény jelentkezett az ország bizonyos pontjain (tranzit útvonalak mentén, főváros) a drogbetegek nappali, illetve rehabilitációs intézményeire. A szenvedélybetegek szociális ellátása során szakmai szempontok alapján megfogalmazódott, illetve megvalósult a kábítószerrel visszaélők számára nyújtandó szolgáltatások szétválasztása az alkohol-, illetve más szenvedélybetegekétől.

A szenvedélybetegek ellátására egyre inkább nő az igény. A már elkezdett szakmai koncepciókat (szakdolgozói munka színvonalának emelése, terápiás eljárások számának növelése) a továbbiakban is szükséges erősíteni. Bővítésre, illetve kialakításra szorulnak a nappali és a rehabilitációs, átmeneti intézmények egyaránt. Ezen ellátási formákban megjelenő 16. életévüket betöltők száma növekszik, jelenleg a férőhelyek 1%-át foglalják el. 2002-ben a rehabilitációs (drog) intézmények száma: 10 db, a férőhelyek száma: 216.

Dohányzás

A dohányzási szokások alakulása a 11-17 éves tanulók esetében¹¹

A dohányzás kipróbálása

A kipróbálás gyakorisága az életkorral meredeken emelkedik: az 5. osztályosok között 18,8%, míg a legidősebb vizsgált korcsoportban már a tanulók több mint 80%-a gyújtott rá életében legalább egyszer. A legfiatalabb korosztályban jelentős a nemi különbség, míg az életkor emelkedésével a fiúk és a lányok közötti eltérés egyre jelentéktelenebbé válik.

A dohányzást már kipróbált tanulók nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A dohányzás gyakorisága

A rendszeres dohányzás gyakorisága a dohányzás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával szintén folyamatosan emelkedik. E tekintetben a fiúk és a lányok között nincs számottevő különbség. A legnagyobb ugrás a hetedik és kilencedik osztály között tapasztalható: mindkét nemre igaz, hogy a rendszeresen dohányzó tanulók száma több mint háromszorosára emelkedik. A 11. osztályos fiúk 39,8%-a, míg ugyanebben a korosztályban a lányok 34,5%-a dohányzik rendszeresen.

A rendszeresen (naponta és hetente) dohányzók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A család és a kortárskapcsolatok hatása a dohányzásra

A korábbi kutatások adatai is bizonyítják, hogy szignifikáns különbség mutatható ki a tanulók dohányzási gyakoriságában aszerint, hogy a számukra fontos, modellértékű személyek (szülők, barátok) dohányoznak-e vagy sem. A naponta dohányzó szülők gyermekei közül majdnem kétszer annyian dohányoznak naponta, mint a nem dohányzó szülők gyermekei. Nem dohányzó barát esetén a napi rendszerességgel dohányzó tanulók aránya 3,7%, rendszeresen dohányzó barát esetén 56,4%.

A Honvédelmi Minisztérium felmérése a sorkatonai szolgálatot teljesítők dohányzásával kapcsolatban¹²

A 18-24 éves populációt tekintve elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 56%-a a kérdőív kitöltésének idejében rendszeresen dohányzott. Szerencsére ebből csak 4% válaszolta azt, hogy naponta több mint 2 doboz cigarettát szív el.

A megkérdezettek 8%-a válaszolta, hogy még életében nem dohányzott, 6%-uk pedig korábban dohányzott, de leszokott. Az első rágyújtás leggyakrabban 13-14 éves korban történik (26%). Ez az adat önmagában nem minősíti a fiatalok dohányzási szokásait, hiszen az első rágyújtás jelentheti a leszokás kezdetét éppúgy, mint a rászokás pillanatát.

Alkoholfogyasztás

Az alkoholizmus mint probléma megítélése bár társadalmanként, koronként és kultúránként eltérő, devianciának minősül, ami szerepet játszhat egyebek mellett az öngyilkosságban, a bűnelkövetésben, az áldozattá válásban. A rendszerváltást követő évtizedben átlagosan 10,4 liter/év (tiszta szeszre átszámított) alkoholtartalmú ital jutott egy lakosra. A legmagasabb ez az érték 1990-ben volt, 11 liter; 1994-ig 10,5-10,6 körül ingadozott; az 1995-ös mélypont után növekedés következett, majd a mutató alacsonyabb szinten megrekedt. (Abszolút liter: az átszámításánál bor esetében átlagosan 11,5v/v%, sörnél változó mennyiségű (3,5-4,6 fokos) szesztartalmat vettünk figyelembe, égetett szeszesitaloknál az átszámítás kiindulási alapját 50 fokos szesztartalom képezte.)

Italfajtánként vizsgálva, a sörfogyasztás a rendszerváltást követő évtizedben - bár meghatározó arányú maradt - 30%-kal visszaesett (1990-ben 105, 2000-ben pedig 73 liter/év jutott egy főre). A bor esetében a hivatalos statisztikai adatok nem jeleznek lényeges változást: mértéke átlagosan 29-30 liter körül ingadozott évente, a legmagasabb az 1998-as érték, 34 liter volt. A legkisebb mennyiségben fogyasztott égetett szeszes italok a kilencvenes évtizedben visszaszorultak, csaknem 2 literrel.

A 11-17 éves tanulók alkoholfogyasztási szokásai¹³

Az alkoholfogyasztás kipróbálása

Az alkohol kipróbálását jelző tanulók aránya az életkor növekedésével párhuzamosan emelkedik, és a legidősebb korcsoportban meghaladja a megkérdezettek 92%-át.

Az 1-2 kortynál több alkoholt már fogyasztott tanulók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Részegségek száma

Az alkoholfogyasztás módját jól jellemzi a részegségek száma. Az alkoholfogyasztás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik azon tanulók száma, akik már voltak részegek. Az alábbi ábrán látható, hogy a 11. osztályos fiúk 63,7, míg a lányok 40,8%-a többször volt már részeg életében.

A kétszer vagy többször részeg tanulók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A Honvédelmi Minisztérium sorkatonai szolgálatot teljesítők alkoholfogyasztásával kapcsolatos felmérése

Az adatok elemzésekor lehangoló képet kaptunk a fiatalok alkohollal való első találkozásának időpontjáról, amely a 2001-es adatfelvétel óta szignifikánsan nem változott.

A válaszadók 15%-os aránya 13-14 éves korában nyúlt először a pohárhoz, 20% azoknak az aránya, akik 16 éves korban találkoztak először az alkohollal, és 18% azoké, akik nem fogyasztanak alkoholt.

Az általános iskolás korú 13-14 éves gyermekek 23%-a már az első alkoholfogyasztás alkalmával berúgott.

Az átlagosan 22-24 éves fiatalemberek esetében elrettentően magas, 23% azoknak az aránya, akik életükben már 39 alkalomnál többször rúgtak be, míg mindössze 13% azok aránya, akik még sohasem csíptek be.

A kérdőív adatainak feldolgozását követően kiderült, a válaszadóink családjában 30% azok aránya, akik rendszeresen sok alkoholt fogyasztanak.

A kutatási terület a gyógyszerek helytelen használatának visszaéléseire is vonatkozik:

Orvosi rendelvényre 86% még nem szedett nyugtatót.

Orvosi ajánlás nélkül sem jellemző az altató, nyugtató szedése: 1-2 alkalommal 2%, 3-5 alkalommal 2%.

Úgy tűnik, ebben a kutatásban is beigazolódott az a feltételezés, hogy a férfiak a feszültséget és a stresszt inkább az alkohollal, a nők pedig nyugtatókkal, altatókkal oldják fel.

Drog

Magyarországon a drogfogyasztás közvetlen indikátorairól a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium csak a középiskolás populációra vonatkozóan rendelkezik időben összehasonlítható - azonos vagy egymást részben átfedő populációkat képviselő mintákon, azonos módszerekkel készült kutatásokból származó -, azaz a trendek felrajzolására alkalmas adatokkal, ezek viszont meglehetősen nagy részletezettségű trendvázolásra adnak lehetőséget. A budapesti változásokra vonatkozóan az 1992., 1995., 1998., 1999. és 2000., valamint a legutóbbi vizsgálat alapján a 2002. évre vonatkozóan is vannak adatok. Így a fővárosban meglehetősen részletes és az országosnál hosszabb időszakot felölelő, az utóbbi évek tendenciáit is bemutató képet lehet adni a változásokról.

A kilencvenes évek második felében a tiltott drogok (a marihuána és a hasis, LSD, ecstasy, amfetamin, crack, kokain, heroin, az egyéb ópiátok, mágikus gomba, valamint az itt fel nem sorolt egyéb tiltott drogok - így a fel nem sorolt kategória szerepeltetése lehetővé teszi az összesített értékek összehasonlíthatóságát) és az inhalánsok együttes életprevalencia-értéke országosan közel kétszeresére - 10%-ról 19%-ra - növekedett a másodéves középiskolások körében. A korábbi, illetve a két országos vizsgálat közötti időszakra vonatkozó helyi, illetve regionális adatokból azonban nem a rendszerváltozás óta folyamatosan tartó növekedés rajzolódott ki. Ezek a kutatások már az évtized elején az 1995-ös, országosan jellemző értékhez hasonló, 7-12% körüli életprevalenciákat jeleztek a tiltott szerek és/vagy inhalánsok esetében, s ezt a kb. 10%-os prevalenciaértékkel jellemezhető, stagnáló időszakot az évized elejétől 1996-ig sejtetik.

A szerenkénti életprevalencia-értékek tendenciái 1992-től napjainkig, a budapesti 10. évfolyamos középiskolások körében

Forrás: GYISM

A biztosan droghasználati célú fogyasztás összesített prevalenciaértéke a kilencvenes évek első felében jellemző stagnálás után az évtized második felében hirtelen és igen drasztikusan emelkedett, majd 1999-2000-ben stagnált. Ez a stagnálás átmeneti jelenségnek mutatkozik a legfrissebb, 2002-es adatok alapján. 2000-2002 között ismét növekedés tapasztalható. Ez a növekedés azonban jóval kisebb mértékű annál, mint ami azt megelőzően, a kilencvenes évek második felében következett be. A fogyasztás intenzitásában az évtized második felében megfigyelt drasztikus változások az utóbbi években nem jelentkeztek, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a leginkább intenzív használók aránya 2000 és 2002 között valamelyest növekedett.

A tiltott drogok és inhalánsok összesített prevalenciaértéke a kilencvenes évek második felében és az ezredfordulón, a két időszak lineáris trendvonalainak feltüntetésével (a 10. évfolyamos középiskolások körében)

Forrás: Elekes-Paksi (2000)

Az első tiltottdrog-használat továbbra is többnyire középiskolás korban, 14 évesen vagy azt követően történik. Míg azonban a kilencvenes évek második felében a 15 és a 16 éves korban való első próbálkozás arányában tapasztalható elmozdulás, addig az utóbbi három évben - bár a kipróbálások többsége most is 15 évesen történik - megnövekedett a 14 éves korban próbálkozók aránya¹⁴.

Az első tiltottdrog-használat életkora
(a kérdésre válaszoló 10. évfolyamos drogfogyasztók %-ában)

Forrás: GYISM

A 11-17 éves tanulók drogfogyasztási szokásai¹⁵

A megkérdezett középfokú tanintézmények 9. és 11. évfolyamaiban tanuló diákok 9,3%-a fogyasztott életében legalább egyszer valamilyen gyógyszert visszaélésszerűen, hangulatjavítóként, vagy gyógyszert és alkoholt együttesen ugyanilyen célzattal. Több mint az egyötödük, 21,5%-uk pedig fogyasztott már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst. Szertípusonként vizsgálva a fiatalok drogfogyasztását, elmondható, hogy a marihuána és a hasis a leggyakrabban alkalmazott szer a drogot fogyasztók körében. Ezeket a válaszadók közül szinte minden ötödik tanuló, 19,8% kipróbálta már életében. A tanulók 15,8%-a az adatfelvételt megelőző évben fogyasztott marihuánát vagy hasist. A drogfogyasztás gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy többségük, 60-80%-uk a drogot ténylegesen csak kipróbálta, mivel csak 1-2-szer használta életében. A legtöbbek által kipróbált szert, a marihuánát vagy hasist is a használók kicsit több mint a fele csak 1-2-szer használta életében.

A különböző szerek használatának gyakorisága (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A következő leggyakrabban alkalmazott szerek a legális drogok csoportjába tartoznak, tehát a különböző, nem orvosi céllal fogyasztott gyógyszerek, valamint az alkohol. Az illegális drogok közül a marihuána után az ecstasy, valamint az amfetaminok következnek 4,3 és 3,6%-os fogyasztási aránnyal. Az oldószerek, ragasztók, az LSD és egyéb hallucinogének, az ópiátok és a kokain, valamint a crack viszonylag kicsi, 2,1% és 0,7% közötti aránnyal követik az előzőeket.

Az egyes tiltott szerek, a szipuzás, valamint a különböző visszaélésszerű gyógyszerhasználat élet- és évi prevalenciaértékei a magyarországi 9. és 11. évfolyamba járó középiskolások körében (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Életkori különbségek is felfedezhetők az illegális drogok használatában: minden szer esetében magasabb az arány az idősebbek között.

Az egyes szerek használatának gyakorisága a 9. és 11. osztályba járó középiskolások körében

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A nemek szerint vizsgálva a drogfogyasztási szokásokat, jelentős eltéréseket találunk. Míg a lányok 17%-a, addig a fiúk 26,8%-a fogyasztott már valamilyen illegális anyagot.

Az illegális drogok kipróbálásának gyakorisága nemenként (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

(A további táblázatokat lásd az 1. számú Melléklet Kábítószer-fogyasztás miatti halálozási adatok alfejezetben.)

A Honvédelmi Minisztérium epidemiológiai felmérésének droghasználatra vonatkozó adatai

A kábítószer nem tiszteli a honvédség intézményrendszerének határait sem. A honvédség a kábítószer-fogyasztás legveszélyeztetettebb színterévé válhat. A prevenciós munkánknak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy az állomány jelentős csoportja használhat illegitim szereket.

A sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalok prevencióját már jóval a bevonulás életkora előtt meg kellene kezdeni, azonban nemcsak az idejében megkezdődő, hanem a megfelelő tematikájú és hatékonyságú prevenció lehet sikeres. A honvédelmi tárcánál a drogprevenciós tevékenységet a Magyar Honvédség Drogprevenciós Bizottsága koordinálja.

Ez az adatforrás nemcsak a drogfertőzöttség mérőszámát, hanem a fogyasztási szokások jellemzőit, a szerhasználat előre jelző tényezőit, a hozzáférhetőséget és mindezek szociális háttértényezőit is jelzi.

A kérdőíves felvételek egy reprezentatív mintán történtek, ezért a droghasználatról általánosabb kép adható. A kutatások rávilágítottak a drogszíntér, illetve drogtípusok évenkénti változásaira, melyeket a Magyar Honvédség beépít drogprevenciós stratégiájába.

Ennek a fajta kérdőíves vizsgálatnak az a hátránya, hogy a megkérdezettek közül nem mindenki hajlandó válaszolni, ezen kívül a válaszok valódiságát nem lehet ellenőrizni, és amennyiben büntetendő cselekményről van szó, feltételezhető, hogy a megkérdezettek egy része az anonimitás biztosítása mellett sem válaszol őszintén bizonyos kérdésekre. Az adatfelvétel minőségével és különböző statisztikai módszerek alkalmazásával korrigálni lehetett a mintavételi és válaszadási módszertani problémákat.

A honvédség állományában végzett epidemiológiai felmérés szerint (mintaelemszám: 2700 fő) a válaszadók 11, 5%-a került kapcsolatba valamilyen formában kábítószerrel.

A droghasználók esetében a drog kipróbálásának első életkora a különböző drogfajtáknál azonos: 13 éves korban kezdődik. Ezen belül a kipróbálók 50%-ánál az úgynevezett szipuzás (szerves oldószerrel való visszaélés) kipróbálásának van jelentős szerepe. A marihuána kipróbálása 15 éves korban emelkedik meg, hasonlóan az LSD-hez és az amfetaminszármazékokhoz. 16 éves korban jelenik meg erőteljesen az ópium 18%-os aránnyal.

A megkérdezettek között 17 éves korban jelenik meg a kokain, 7%-ban.

A valamely tudatmódosító szert fogyasztó 18 éves korosztályba tartozó fiatalok 30%-a marihuánát fogyaszt, ezt követi az amfetamin élvezete 25%-kal, az LSD 12%-kal, a kokainélvezők 7%-nyian vannak, a legkevesebben ópiumot használnak (6%), a maradék 20% az egyéb drogélvezők aránya.

A követéses vizsgálatokban megfigyelhető az első droghasználat életkorának csökkenése is. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a serdülőkori droghasználat előrejelzője (prediktora) a későbbi, így a potenciális katonai szolgálatra alkalmas életkorban bekövetkező illegális droghasználatnak.

Egyéb felmérések szerint valamennyi deviáns viselkedési forma szignifikánsan magasabb arányban fordul elő az illegális drogot fogyasztók családjában.

A szabadidő strukturálását illetően a drogfogyasztás szempontjából a legveszélyeztetettebb csoport a gyakran szórakozni járók csoportja.

A vizsgálatokban - a problémakatalógus felállítása érdekében - felmértük a drog kipróbálásával kapcsolatos attitűdöt, valamint veszélyességének megítélését. A megkérdezettek az amfetamin kipróbálását vagy nem tartják kockázati tényezőnek, vagy elutasítják a hozzászokás lehetőségét. A kemény drogokat még a kipróbálás szintjén is veszélyesnek ítélik.

Sport

A felsőoktatási hallgatók fittségi mutatói

2000/2001-ben felmérés készült a felsőoktatási hallgatók fizikai állapotáról, mely alapján az Oktatási Minisztérium megküldte az ISM-nek részletes fejlesztési koncepcióját a sport fejlesztésére a felsőoktatásban, illetve egyeztetések történtek az ISM szakembereivel annak érdekében, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók fizikai állapota javulhasson, illetve ne azért romoljon, mert a felsőoktatásban már nem biztosított számukra a napi sport és a rendszeres testmozgás.

Előtérbe került és elfogadottá vált a sport, a testedzés életmódformáló hatása, de gyakorlati megvalósítása még nem felel meg a jelen elvárásainak. A 2001-ben végzett felmérések adatai alapján a felsőfokú intézményekben tanuló hallgatók fizikai (fittségi) állapota még mindig, csak közepesnek értékelhető.

Az intézmények által megadott adatok összegzése alapján, a tényleges hallgatói létszámot figyelembe véve, a nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója az alábbiak szerint alakult:

Nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója (vizsgáltak arányában, %)

Forrás: OM

A 11-17 éves tanulók sportolási szokásai¹⁶

Fizikai aktivitás mennyisége és gyakorisága a fiatalok körében

Elegendő testmozgásnak azt tekintjük, ha a válaszadó heti két alkalommal vagy annál gyakrabban végez legkevesebb egyórányi, kellően intenzív testmozgást.

Ennél kevesebbet mozog - tehát mozgásszegény életmódot folytat - a diákok valamivel több mint egyharmada (35,4%). Az összes válaszadó tanuló átlagában a serdülők 63,6%-a végez átlagosan hatvanperces testmozgást hetente három, illetve ennél több alkalommal. A megkérdezettek csaknem egyharmada (30,6%) a hét minden napján, illetve hetente legalább 5 alkalommal végez testmozgást.

Ennek alapján megállapítható - az előző vizsgálatokhoz hasonlóan -: a tanulók mintegy egyharmadáról állítható, hogy fizikailag nagyon aktív, egyharmaduk aktivitása elfogadható és egyharmaduk aktivitása elégtelen. A nemek között szignifikáns különbség figyelhető meg minden vizsgált korosztályban a fizikai aktivitás mennyiségét és gyakoriságát illetően. Mint az alábbi táblázatban látható, a mozgásszegény életmód jellemző a lányok 41,7%-ára, a fiúk 30,1%-ára. A fiúk 39,2%-a mozog hetente öt alkalommal egy órát vagy annál többet, míg a lányoknak ez csak 23,3%-ára jellemző.

Az elmúlt heti fizikai aktivitás nemek szerinti megoszlása (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A testmozgásra fordított idő mennyisége és gyakorisága az életkor emelkedésével egyre kedvezőtlenebb arányokat mutat. Mint az alábbi ábrán is látható, az életkor növekedésével egyre kevesebben tartoznak az eleget - heti kétszer egy óránál többet - sportolók csoportjába. A lányok minden korcsoportban kevesebbet mozognak, mint a fiúk. Emellett az életkor emelkedésével a fiúkénál meredekebben csökken a fizikailag kellően aktív lányok aránya. A középiskolai évfolyamokban, a 9. és 11. osztályban nagyobb különbség figyelhető meg a nemek között, mint az általános iskolás korosztályban.

Heti két vagy több alkalommal egy órát fizikai aktivitással töltő fiatalok aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Sportegyesületi tagság

A rendszeres fizikai aktivitást leginkább az iskolai vagy iskolán kívüli egyesületek keretében való sportolás biztosítja. A lányok kisebb mértékű aktivitása itt is megfigyelhető: alacsonyabb arányban vesznek részt szervezett sporttevékenységben, mint a fiúk.

Mindkét nemnél megfigyelhető a rendszeres, szervezett sportolásra való hajlandóság csökkenésének életkori trendje: a középiskolás korosztály jóval alacsonyabb arányban tagja sportegyesületnek, mint az általános iskolás korosztály.

Iskolai egyesületben sportoló tanulók aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Állóképesség

Az állóképesség önértékelése mindkét nemnél jobb a fiatalabb korosztályban. Az életkor emelkedésével megfigyelhető, hogy a "Milyen az állóképességed?" kérdésre egyre nagyobb arányban a "nem kielégítő" és "átlagos" válaszokat jelölték meg a gyerekek, és egyre kevesebben sorolják magukat a "jó", illetve "nagyon jó" kategóriába. Mint az alábbi ábrán is látható, a fiúk minden korosztályban jobbnak minősítik a fizikai teljesítőképességüket, mint a lányok.

Az állóképességüket jónak vagy nagyon jónak minősítő tanulók aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A fizikai teljesítőképesség önminősítése szorosan összefügg a sportolásra fordított idő mennyiségével és gyakoriságával. Mint az alábbi ábra mutatja, a "jó" és "nagyon jó" szubjektív állóképességű diákokra inkább jellemző a megfelelő mennyiségű testmozgás. A nagyon jó állóképességű fiúk 81,2%-a, a lányok 73,4%-a legkevesebb háromszor egy órát vagy annál többet mozog hetente.

A szubjektív állóképesség az elmúlt heti testmozgás arányában (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Kormányzati intézkedések

Egészségügyi intézményrendszer

Finanszírozás

A gyermekellátás finanszírozása az egészségügyi szolgáltatások Egészségügyi Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet, illetve az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM-rendelet szerint történik. Adómentességet élvez az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás.

Kormányzati intézkedések

2002-ben az egészségügyi intézményrendszer átalakulását célzó törvénytervezet előkészítése megtörtént (amely 2003-ban elfogadásra került).

A Kt. 93. § (1) bek. j) pontja értelmében az oktatási miniszter meghatározza a közoktatási intézmény tervezésével, egészséges és biztonságos üzemeltetésével, továbbá a berendezésével, taneszköz- ellátottságával kapcsolatos követelményeket. E felhatalmazás alapján - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, és a gyermek-, ifjúsági és sportminiszterrel egyetértésben - került kiadásra 19/2002. (V.8.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás és a részben már megindult iskolarekonstrukciós program sürgetővé tette a Tárca számára, hogy a közoktatási intézmények tervezési előírásai korszerű módon kerüljenek szabályozásra. Ennek megfelelően a rendelet módosítása folyamatban van. Fontos új elem a településnagysághoz való igazodás, és az, hogy a tervezést a pedagógiai program alapján kell kezdeni.

Az ÁNTSZ keretében 2002-ben végzett gyermek- és ifjúsághigiénés tevékenység összefoglalása

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi és valamennyi Megyei Intézete feladatkörének megfelelően évről évre beszámoló jelentést készít a szolgálat tárgyévben végzett tevékenységéről. A gyermek- és ifjúsághigiénés feladatot végző munkatársak illetékességi területükön a létesítmények közegészségügyi biztonsága érdekében rendszeresen végeznek ellenőrzéseket, szükség esetén hatósági intézkedéseket hoznak, és ellátják a létesítmények építésével, felújításával kapcsolatos megelőző közegészségügyi feladatokat is.

A 2002. évi megyei beszámolók alapján országos viszonylatban megállapítható, hogy tárgyévben a gyermek- és ifjúsági intézmények közegészségügyi biztonságát nagymértékben veszélyeztető akut események nem fordultak elő. Legjobb higiénés helyzetben változatlanul a bölcsődés, óvodás kisgyermekek elhelyezésére szolgáló intézmények vannak. Az iskolák helyzete sok esetben kedvezőtlen. Ezen a csökkenő gyermek- és tanulólétszám sem tud javítani.

Az Országos Egészségfejlesztési Központ szakmai irányításával elvégezték az általános iskolák és középiskolák higiénés helyzetének felmérését: a vizsgálat eredményesnek bizonyult. Az iskolafenntartók, az illetékes szakmai minisztériumok napirendre tűzték a helyzet javítását. A sajtó és egyéb tömegkommunikációs eszközök révén a közvélemény folyamatos információt kap az intézkedésekről.

A gyermekvédelmi törvény megjelenését követően megindult folyamat a nevelőotthonok felszámolására 2002-ben már valamelyest mérséklődött.

A legnagyobb létszámnövekedés a felsőoktatási intézetekben volt. A fenntartó önkormányzatok költségvetési gondjai miatt nehezen megoldható a leromlott épületek tatarozása, felújítása. Az egyetemi, főiskolai intézményekre és kollégiumokra támasztott megnövekedett igény miatt megindultak a fejlesztések.

A nyári időszakban működő létesítmények ellenőrzését a tisztiorvosi szolgálat mindig kiemelt feladatként kezeli. A 2002. évben, úgy látszik, növekedett a hazai vízpartokon és hegyvidékeken működő táborok iránt az igény. A nyári napközi otthonos táborok és egyéb üdülőtáborok problémamentesen üzemeltek.

Országszerte örvendetesen nőtt a minőségi követelményeknek is megfelelő játszóterek száma.

Egészségügyi programok

Kormányprogram

A kormányprogramban az V. Oktatás fejezet 5. pontja az "Új oktatási intézményrendszer kialakítása" részben hangsúlyosan foglalkozik az iskolai egészségnevelés kérdéseivel:

"Megerősítjük a gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerét."

"Kiépítjük, s ahol megvan, megerősítjük az iskolapszichológusi, a mentálhigiéniai, a logopédiai szolgáltatást."

A "Cselekedni, most és mindenkiért!", a nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja a korábbi kormányzati feladatmegosztási rendet megtartva a GYISM feladatai között hagyta az intézményesített drogpolitika koordinálásával együtt járó feladatokat. A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített Nemzeti Stratégiai programról szóló 96/2000. (XII. 11.) OGY határozatból, valamint az 1036/2002. (IV. 12.) Korm. határozatából következően az OM és a GYISM együttműködik az iskolai drogprevenciót érintő kérdésekben.

Ugyanakkor az új Országgyűlés megalakulása után felkérte a kormányt, hogy a korábban kormányhatározat formájában kihirdetett, irányaiban helyes és időszerű népegészségügyi programot a megjelölt prioritások mentén újítsa meg és nyújtsa be jóváhagyásra a parlamentnek. Ennek érdekében adta ki a 35/2002. (VI. 28.) OGY határozatot a hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról, mely szerint az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy - az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi program korszerűsítésével és kiterjesztésével - a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében 2002. december hó 15. napjáig terjessze az Országgyűlés elé Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját.

A Johan Béla Nemzeti Program részei

A gyermekek és fiatalok egészségnevelését javító programok:

egészségfejlesztési ismereteket oktató, akkreditált pedagógus-továbbképzések támogatása;

iskolai egészségfejlesztési programok egységes szempontok szerinti megfelelőség-vizsgálata;

az egészségfejlesztő iskola és óvoda működési kritériumainak kidolgozása.

Az egészségügyi ellátás fejlesztését célzó programok:

az anya- és gyermek-egészségügyi ellátásban a megelőzés fejlesztése;

az iskola-egészségügyi ellátás javítását célzó szakmai konszenzus - konferencia;

az iskola-egészségügyi szolgálat fejlesztési stratégiájának megfogalmazása;

védőnői szakfelügyeleti rendszer fejlesztése.

Speciális, megelőző programok:

akció a jódhiány kialakulásának megelőzésére;

esélyegyenlőségi programok a magas egészségügyi kockázatú, halmozottan hátrányos helyzetű csoportok egészségi állapotának javítására;

dohányzást visszaszorító programok óvodákban, iskolákban;

alkohol- és drogprevenciós programok iskolákban;

egészséges táplálkozás oktatása az ötödikes általános iskolai tanulóknak;

mindennapi iskolai egészségfejlesztő testmozgás megvalósításának normatív támogatása ESZCSM-GYISM-OM-KOMA-pályázat útján;

a szív- és érrendszer felnőttkori betegségeinek megelőzését szolgáló országos program a gyermek- és fiatalkorúak részére;

lelki egészségvédelmi programok - lelki segély telefonos szolgálatok fiataloknak;

a gerinc porckopásos betegségeit megelőző országos, iskolai testnevelési prevenciós program;

gerinc- vagy egyéb mozgásszervi betegségben szenvedő gyermekek és fiatalok szűrésének és gyógytorna-kezelésének modellprogramja;

a szexuális egészség iskolai programjai.

A program az alábbi fejezetek esetében feladatokat szab meg az Oktatási Minisztérium számára:

egészségfejlesztési programok a gyermek- és ifjúsági korosztály számára, az egészséget támogató iskolák rendszere - későbbi új címe: Egészséges ifjúság;

esélyegyenlőség az egészségért;

egészségfejlesztés a mindennapi élet színterein;

a dohányzás visszaszorítása;

alkohol- és drogprevenció;

egészséges táplálkozás;

aktív testmozgás elterjesztése;

Nemzeti Környezet-, Egészségügyi Akció program;

mentális betegségek megelőzése;

mozgásszervi betegségek megelőzése;

AIDS-prevenció.

Ezen döntések következtében az Oktatási Minisztérium számára közvetlen együttműködési feladatokat jelölt/jelöl ki a két szaktárca, illetve a Kormány annak érdekében, hogy az OM a közoktatási intézmények működését meghatározó jogszabályokat - elsőként a közoktatási törvény 2. § c, a 19. § 7 bek. c, a 41. § 5), valamint 47. §-ai - szem előtt tartva, az oktatásirányítással összefüggő feladatait ellátva, folyamatos szakmai egyeztetést is végezzen az említett minisztériumokkal. Mindezt tegye annak érdekében, hogy az egyes általuk kibocsátott szakmai tervezetek és jogszabályok, programok minél nagyobb összhangban legyenek az Oktatási Minisztérium egészségnevelési célkitűzéseivel, programjaival, illetve a közoktatási törvénnyel.

2002-ben az oktatási tárca továbbra is nagy hangsúlyt fektetett az egészséges életmód népszerűsítésére és elterjesztésére az oktatási intézményekben.

Mivel az egészségnevelés megalapozásának feladatai ma társadalmunkban a családokra, de ennek az intézményre hárítása miatt még inkább a pedagógusokra, illetve az iskolákra maradnak, kiemelkedő jelentőségűek az Oktatási Minisztérium 2002-ben elvégzett ez irányú feladatai, melyek a következők köré csoportosíthatók:

az egészségnevelés területén kifejlesztett pedagógus-továbbképzések fenntartása, támogatása;

az iskolai drogprevenciós képzést végzett pedagógusok (1 200 fő) folyamatos szakmai tájékoztatása és szupervíziója;

a kiépített regionális drogprevenciós hálózat továbbfejlesztése;

a hátrányos helyzetű fiatalok számára kialakítandó drogprevenciós programok fejlesztése, támogatása;

az akkreditált, szakmai civil szervezetek hatékony bevonása az iskolák prevenciós munkájába;

az iskolai drogprevenciós és egészségstratégiák kialakításának szakmai támogatása;

a 2002-ben elindított iskolapszichológus szak bővítése, a pedagógusok ösztönzése a képzések igénybevételére;

az iskolapszichológus módszertani központ támogatása;

a "Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak"(MAP) továbbfejlesztése;

a MAP c. továbbképzési programba tömörült pedagógusok hálózatának bővítése;

mentálhigiénés szakirányú továbbképzési szakokon tanuló pedagógusok költségtámogatása;

a Mentálhigiénés Szakértői Bizottság működtetése.

"eGeneráció - informatika a gyermekekért" - az IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére

A támogatás célja, hogy elősegítse az informatikai kultúra kialakulását a gyermekek környezetében, biztosítva a jövendő nemzedékek számára az esélyegyenlőséget az információs társadalomban elengedhetetlen készségek elsajátításához és a tudásalapú társadalomban való versenyképességhez. Pályázni az alábbi részterületekre lehetett:

Gyermekotthonok program>

Gyermekotthonok pályázhattak, a gyermekek létszámának függvényében 1-5 hagyományos asztali, illetve egyedi kialakítású számítógépre és kiegészítő eszközökre, valamint havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatás biztosítására. Vállalniuk kellett, hogy legalább egy munkatársukat kiképeztetik a gépek használatára, vagy informatikai képzettségű szakembert alkalmaznak, az üzemeltetés költségeit fedezik.

Védőnői tanácsadó szolgálatok program

Az önálló védőnői szolgálatok, illetve fenntartóik (az önkormányzatok) pályázhattak 1 darab hordozható számítógépre, kivetítőre és a multimédiás bemutatókhoz szükséges szoftvereszközökre, valamint havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatásra. A pályázónak vállalnia kellett, hogy a kismamák, illetve gyermeküket nevelők részére rendszeres előadásokat tartanak a gép adta lehetőségek kihasználásával, s hogy egy személyt a gép kezelésére kiképeztetnek, vagy ilyen személyt alkalmaznak, valamint fedezik a gépek üzemeltetésével járó költségeket.

Védőnő program

Pályázatot nyújthattak be minden önkormányzattal vagy annak intézményével közalkalmazotti jogviszonyban levő, védőnői munkakörben foglalkoztatott személyek. Ezenkívül pályázhattak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatban a Családvédelmi Szolgálatnál köztisztviselőként vagy közalkalmazottként foglalkoztatott védőnői munkakört ellátók (munkáltatójukkal), valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatban köztisztviselőként, a védőnői szolgálat szakmai felügyeletét ellátó, védőnői munkakörben foglalkoztatottak. Pályázni egy darab asztali vagy hordozható számítógép beszerzésének támogatására, havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatás biztosítására, illetve informatikai távoktatási anyagra lehetett. A pályázónak vállalnia kellett a pályázati tájékoztatóból választható vizsga/vizsgák letételét és költségüket, valamint a távközlési, illetve a biztosított kereten felüli internet költségeit. Informatikai vizsga letétele (amennyiben ilyen jellegű végzettsége nincs) kötelező. A pályázatban vállalható volt önrész.

A beérkező pályázatok között előnyt élveztek:

az intézményi vagy saját önrészt vállalók;

a több vizsgát vállalók;

a kis (1000 fő alatti) lélekszámú településeken dolgozók;

hátrányos helyzetű települések munkáltatói (ide értve az Önhibáján Kívül Hátrányos Helyzetű Településeket is - ÖNHIKI);

a fogyatékossággal élők ellátásában részt vevő személyek;

ahol az ellátásban részesülők száma magas;

azok, akik a fogyatékossággal élő személyek számára megkönnyítik a szolgáltatáshoz való hozzáférést.

A felsorolás nem jelent sorrendiséget, az értékeléskor az egyes szempontokat az arányosítás során figyelembe vették, de abszolút prioritásként nem értelmezhetők. A pályázási időszak (a részletes feltételek közzétételével) 2002. október 22-én indult. A pályázat beadási határideje: 2002. november 22. volt.

Kismama-oktatási anyag program

Védőnők képzését végző felsőfokú iskolák, illetve kismamák tájékoztatásával foglalkozó szakmai nonprofit szervezetek (beleértve a költségvetési intézményeket) pályázhattak a kismamák, gyermeküket otthon nevelők, illetve a védőnők számára is használható oktatási anyagok kidolgozására. Támogatásként a digitalizáláshoz szükséges gépi eszköz-környezet (számítógép, digitalizáló, kamera, nyomtató, programok), valamint egymillió forint támogatás volt elnyerhető, az igénybe vett szolgáltatások és az útmutatóban megadott egyéb költségek fedezésére (a pénzügyi támogatási rész utófinanszírozási jelleggel).

A támogatás célja olyan elektronikus (multimédiás) oktatóanyag elkészítése - kész, jelenleg is használt és a gyakorlatban bevált oktató anyagok felhasználásával -, amely segítséget nyújt a védőnői szolgálatoknak, védőnőknek a várandós nők és kismamák, csecsemőkorú gyerekek gondozásában, ellátásában végzett tájékoztató, ismeretterjesztő, családsegítő munkájuk végzésében. Az oktatóanyagnak tartalmaznia kell a választott téma ismertetését szolgáló előadás-sorozat multimédiás szemléltetőanyagát, a hozzá tartozó előadásszöveget és az ismeretterjesztési szintű háttéranyagot, továbbá alkalmasaknak kell lennie arra is, hogy a kismama önállóan tájékozódjék belőle a csecsemőgondozás alapkérdéseiről.

Pályázni az alábbi részterületekre lehetett:

a kisbaba táplálása (ismeretterjesztő oktatóanyag egészséges kisbabák táplálásáról újszülött kortól a baba egyéves koráig);

a kisbaba gondozása (smeretterjesztő oktatóanyag egészséges kisbabák gondozásának különböző kérdéseiről újszülött kortól a baba egyéves koráig);

az egészséges baba fejlődése (ismeretterjesztő oktatóanyag a kisbabák fejlődésének - mozgás, beszéd stb. - különböző szakaszairól újszülött kortól egyéves korig);

a várandós mamák, kismamák testi-lelki egészsége (ismeretterjesztő oktatóanyag a terhesség alatt és a szülés után a nőket saját testi-lelki egészségüket illetően foglalkoztató legfontosabb kérdésekről);

a problémamentes szülés (ismeretterjesztő oktatóanyag a problémamentes szülés legfontosabb kérdéseiről).

További előírás volt, hogy az oktatóanyagok a témát világos, közérthető formában, témánként legalább 6, egyenként 45 perces előadás formájában ismertessék. Legyenek alkalmasak a kismamák egyéni vagy kiscsoportos szemléltető oktatására és/vagy segítsék otthoni, egyéni tájékozódásukat. A nyertes pályázók kötelesek az elkészült oktatóanyagot az Országos Tiszti Főorvosi Hivatallal és Védőnői Szakmai Kollégiummal jóváhagyatni. Az elkészült és az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal, valamint a Védőnői Szakmai Kollégium által jóváhagyott oktatóanyagot a nyertes pályázó az interneten köteles közzétenni. A beérkezett pályázatok előfeldolgozásakor megállapítást nyert, hogy az IHM-ITP-4/GY, T és V jelű pályázatokra összesen az alábbi darabszámú és státusú regisztráció érkezett be:

Az IHM-ITP4 pályázat előfeldolgozásának eredményei: beérkező pályázatok

Forrás: IHM

*Az előfeldolgozás során érvényes státust kapott minden pályázat, amely a pályázati kiírásban foglalt alaki feltételeknek megfelelt, azaz a pályázat beadásához szükséges mellékletek, okmányok, igazolások postai úton a meghatározott határidőig beérkeztek.

Az IHM-ITP4 pályázat nyerteseinek összesített adatai

Forrás: IHM

Csont és Ízület Évtized program

A gyermekek gerincének egészséges fejlődését biztosító speciális tartásjavító tornát 2003. május 15-ig 3316 oktatási intézményből 6030 testnevelő és testneveléssel foglalkozó pedagógus ismerte meg, közülük 976 pedagógus 31 707 gyermekről készített és küldött be 49 133 izomtesztet a Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programjának központjába; ezek az izomtesztek a testtartásért felelős izmok erejét és nyújthatóságát tesztelik. Annak a gyermeknek működnek megfelelően a testtartásért felelős izmai, aki 12 tesztmozdulat közül mindegyiket helyesen tudja elvégezni. A tesztelt tanulók között csak 12%-uknál működnek helyesen a testtartásért felelős izmok, a többiek izmai gyengültek és zsugorodottak. Békéscsabán a 2001/2002-es tanévben kontrollált, prospektív vizsgálatot végeztek (közlés alatt), mely azt igazolta, hogy a testtartásért felelős izmok erejét és nyújthatóságát javító, valamint a helyes testtartás automatizálását szolgáló speciális tartásjavító torna testnevelési órába épített rendszeres alkalmazása igen erősen, szignifikánsan javítja a testtartásért felelős izmok állapotát. (A helyes testtartás automatizálása és fenntartása a fiatal felnőttkortól jelentkező népbetegség, a gerinc porckopása megelőzésének alapvető eszköze. Az ülő, mozgásszegény életmód miatt a gyermekek veszélyeztetettek a felnőttkori porckopást illetően, ezt mutatja izmaik állapota és a tartáshibák feltűnő, 60-70%-os gyakorisága.)¹⁷

Mindez része a WHO által támogatott nemzetközi mozgalomnak, a Csont és Ízület Évtized programjának, melyhez Magyarország elsőként csatlakozott 2001-ben. A fent leírt, testnevelésben végzett elsődleges megelőzési program a nemzetközi szakmai színtéren is elismerést kiváltva jelent meg: a Csont és Ízület Évtized nemzetközi értékelő konferenciáján elismerést vívott ki, valamint plenáris előadás formájában szerepel a World Confederation for Physical Therapy World Physical Therapy 2003 című kongresszusán.

Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a drogmegelőzésben a prevenció klasszikus hármasszintű megközelítését¹⁸ (Caplan) alkalmazza, amely ma még általánosan meghatározó. Ugyanakkor - bár még általánossá nem válik - megjelenik a szélesebb kitekintést megengedő egészségfejlesztés (Ottawa Charta) szemlélete is. Ez különösen az iskolai színtéren nagy jelentőségű, hiszen a drogmegelőzésben elkötelezett pedagógusok számára meglehetősen frusztráló tényező, hogy nincsenek megfelelő információik (pl. a kábítószerek megjelenési formái, fogyasztásának tünetei, hatása, a védekezés lehetőségei stb.) a kábítószer-probléma iskolai színtéren történő kezeléséhez. A prevenciós programok (szemléletükből, módszereikből, célkitűzéseikből stb. adódóan) olyan prevenciós felkészültséget igényelnek, amely külön képzettséget, tapasztalatot feltételez.

Az egészségfejlesztés - tekintettel arra, hogy nem megelőzni szeretne valamit (így nem a problémára összpontosít), hanem az egészséget befolyásoló tényezőket kívánja pozitívan befolyásolni - egyrészt lehetővé teszi, hogy speciális addiktológiai képzettséggel nem rendelkező (pl. pedagógus) szakemberek is végezhessenek ilyen tevékenységet, másrészt alkalmat ad arra, hogy a különböző színterek (pl. a szakmai szervezetek, iskolák, önkormányzatok stb.) ugyanabban a szemléletben tevékenykedhessenek együtt.

Dohányzás

Óvodai program a dohányzás megelőzésére

Az ESZCSM Óvodai Dohányzás Megelőzési Programja 2001-2002-es oktatási évben az Országos Egészségfejlesztési Központ szakmai irányításával jött létre.

Az alapelképzelés szerint attól az életkortól lehet és kell szervezett dohányzásprevenciós tevékenységet végezni, amikor a dohányzásra ösztönző negatív hatások már érik a befogadó gyermeki agyat, befolyásolják akkori és későbbi magatartását. Egyre több óvodában találhatók olyan gyerekek, akik kipróbálták a dohányzást. Az alapvető cél egy dohányzás-megelőzési óvodai program létrehozása volt, amelynek segítségével bármelyik óvodában sikerrel lehet információt átadni és attitűdöt formálni a dohányzással kapcsolatban a gyerekeknek, az óvónőnek, az óvodai kiszolgáló személyzetnek, a szülőknek, védőnőnek, gyermekorvosnak. A program figyelmet fordított a szülők bevonására is. A tevékenységek gerincét egy mese adja, amely négy részből áll, és részenként tartalmazza azokat a fogalmakat, amelyek megértése lényeges az aktuális téma szempontjából.

A program feladatai:

a cseresznyés szimbólum jelentésének megismertetése, elfogadtatása;

az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű információk átadása;

az egészséges életmód választását megkönnyítő, dohányzással kapcsolatos attitűd formálása;

a passzív dohányzás kényszere elleni, tudatos aktív fellépés kialakítása.

Az eredmények azt mutatják, hogy már ennél a korosztálynál - 5-7 éves korban - érdemes a kérdéssel foglalkozni. A gyerekek az ismereteket befogadják, az ok-okozati tényezőket megértik. Mivel a passzív dohányzás szóba került a program kapcsán, a gyerekek arra kérték a felnőtteket, hogy velük közös légtérben ne gyújtsanak rá.

Generációs megközelítéssel a cseresznyés szimbólum jelentésének megismerésén, elfogadásán, az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű információk átadásán, a passzív dohányzás kényszere elleni, tudatos, aktív fellépés kialakításán keresztül a helyes értékrend, egészségmagatartás és attitűdök formálása a végső cél.

2001/2002-es oktatási évben a programra jelentkezett, illetve a programot végző óvodák

Forrás: ESZCSM

Drog

Drogprevenciós segítő és adatgyűjtő intézmények

Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) létrehozására és működtetésére kialakított támogatási programja eredményeként immár harmadik éve juthatnak kidolgozott szakmai programjaik alapján működési támogatáshoz a már megalakult és az újonnan alakuló városi, illetve megyei, regionális, kistérségi, fővárosi, kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok. A KEF-ek szakmai és módszertani támogatásának feladatát a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) látja el. Az intézet munkatársai személyes kapcsolatot alakítottak ki a megalakult KEF-ekkel, ellátják az ott feladatot vállaló munkatársakat az általuk jól hasznosítható kiadványokkal, személyes és telefonos konzultációkat folytatnak, valamint szempontokat adnak a helyi szinten végezhető munka megkönnyítése és hatékonyabbá tétele érdekében.

Összességében elmondható, hogy 2002-ben nőtt a KEF-ek aktivitása, amit mind a tagok és a munkacsoportok számának növekedése, mind pedig az egyes speciális területeken elvégzett feladatok minőségének és mennyiségének alakulása is igazol.

A Nemzeti Stratégia által meghatározott célok elsősorban a közösség, együttműködés és a prevenció területein valósultak meg. A KEF-ek a családban, az iskolában és a szabadidős programok területein fejtették ki leggyakrabban tevékenységüket.

A KEF-ek egyre inkább felismerik, hogy az együttműködés és kommunikáció ezen új terepe lehetőséget biztosít a különböző intézmények, szervezetek, szakemberek számára, hogy a kábítószer-megelőzés, a gyógyítás, a bűncselekmények visszaszorítása, a kínálat- és keresletcsökkentés érdekében hatékonyabban és feladatorientált módon közösen működjenek együtt.

Az NDI feladata, hogy e folyamatot erősítse, szakmai periodikákkal, konferenciákkal, képzési programokkal segítse, személyes konzultációkkal támogassa. Továbbá elősegítse a KEF-ekben a Nemzeti Stratégiában megfogalmazott rövid-, közép- és hosszú távú célok helyi szintű megvalósítását és az eredmények közzétételét, publikálását.

A magyar kábítószerügyi adatgyűjtő központ

A magyar kábítószerügyi adatgyűjtő központ (nemzeti Focal Point) intézményesítése a HU0006-02 sz. Phare projekt keretében 2001 novemberében kezdődött meg. A projekt partnerkapcsolati (twinning) együttműködésben folyik a Spanyol Nemzeti Drogközponttal. A projekt költségkerete 1 millió euró, amelyből 850 ezer eurót a spanyol partner szolgáltatásaira kell felhasználni, 150 ezer euró pedig az adatgyűjtő központ technikai felszerelésére költhető el. Felállt egy szervezeti egység az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban, amelynek feladata, hogy előkészítse a magyar Focal Point másodlagos adatszolgáltató központ kialakítását. Előkészítés alatt áll az a kormányhatározat, amely a nemzeti Focal Point felállításáról és feladatairól rendelkezik. A tárcaközi tárgyalások szerint a nemzeti Focal Point az ESZCSM szervezeti keretében (annak háttérintezményeként) áll fel, s tevékenységét a KKB felügyeletével végzi. Legfontosabb feladata az Európai Unió Lisszabonban működő Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) elvárásainak megfelelően harmonizált adatszolgáltatás lesz.

Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban 16 közigazgatási szerv képviselteti magát magas szinten. Feladata a Nemzeti Drogstratégia végrehajtásának ellenőrzése, a tárcák koordinálása, az ágazati szemléletek közelítése. A szervezési és koordinációs teendőket a Titkárság látja el, amelynek vezetője a kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkár.

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság évente tájékoztatja a Kormányt a stratégia megvalósulásáról, kétévente pedig elvégzi az ellátóintézmény-rendszer átvilágítását, valamint hatékonyságvizsgálatát.

Drogprevenciós programok

Az Oktatási Minisztérium drogprevenciós tevékenysége

Az Oktatási Minisztérium 2002. évi drogprevenciós tevékenysége nagymértékben a 96/2000. Ogy. hat. a Nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására című, illetve ennek végrehajtásáról szóló 1036/2002. Korm. határozatban megfogalmazottak szerint alakult.

Az Oktatási Minisztériumnak továbbra is feladata, hogy szervezetté tegye az iskolai drogprevenciót. A tárca külsős szakértő bevonásával tanulmányt készíttetett a fiatalok drogfogyasztási szokásairól a hazai és nemzetközi adatok alapján. A tanulmány jelentős segítséget jelent az iskolai egészségnevelési és drogprevenciós tevékenységek támogatásában, és irányt mutat a prevenció további feladatainak megvalósítására.

A 2002. év végén elkezdődött a tárca drogprevenciós stratégiájának kidolgozása. A stratégia alapelveit a 2002. novemberi miniszteri értekezleten fogadták el.

A drogügyi koordinátorok program

Az Oktatási Minisztérium a Nemzeti Stratégiából adódó feladataként megteremtette a pedagógusok egészségfejlesztési és drogprevenciós ismereteinek és készségeinek bővítését azzal, hogy a pilisborosjenői Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ Kht. által megalapította, a Zánka Kht.-vel kötött közhasznú szerződés keretén belül elindította a 30 órás Iskolai drogkoordinátor képzés című akkreditált pedagógus-továbbképzési programot, amelynek folyamatosságát azóta is biztosítja. A képzés során közel 1000 pedagógus szerzett iskolai drogkoordinátor-végzettséget igazoló tanúsítványt.

Az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására című dokumentumban fogalmazódott meg, hogy a helyi, kis közösségi színtereken szükséges a "drog" témakörben felkészült s a prevenció területén is megfelelő jártassággal rendelkező szakemberek jelenléte. E megállapításból kiderül, hogy eredendően az oktatási intézményekben is határozottan szükség van e szakemberekre, akiket "iskolai drogkoordinátor" néven említ a stratégia. A drogügyi koordinátorok jelenléte fontos az iskolákban, hiszen a legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 éves fiatalok köre, akik a közoktatási intézményekbe járnak.

A drogügyi koordinátorok - négynapos, bentlakásos, intenzív - képzése elsősorban az alapismeretek elsajátítását teszi lehetővé, illetve megfelelő alapot szolgáltat az iskolai munka megkezdéséhez. A képzés kialakításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszú távú preventív munka további folyamatos képzést, konzultációs lehetőséget igényel. A képzés során a gyakorlatban is erről kaptunk információkat és megerősítést a pedagógusoktól, képzőktől.

Az így kialakult tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az elkezdett munkát folytatni kell. A képzéseket régiónként szervezték meg, ezért az OM továbbra is régiókban gondolkodott. Így merült fel a regionális drogügyi koordinátorhálózat kialakításának gondolata, illetve kidolgozásra került a megvalósítási projekt.

A regionális drogügyi koordinátorhálózat célja:

szakemberek bevonásával a képzésen részt vett pedagógusok számára folyamatos továbbképzés, konzultáció, esetmegbeszélési lehetőség biztosítása;

szakmai háttér és adatbázis kialakítása, amely segíti a drogügyi koordinátorok munkáját.

A drogügyi koordinátorhálózat jelenlegi struktúrája:

Régiónként az OKÉV-ek biztosították a tárgyi feltételeket, szervezték a helyi találkozókat, amelyekre évente négy alkalommal került sor. A konzultációkat alkalmanként három órában két szakember tartotta. A találkozók során továbbképzésre, esetmegbeszélésre és egyéni konzultációra volt lehetőség.

A drogügyi koordinátorhálózat működése:

A hálózat kialakítása, a tárgyi feltételek biztosítása az OKÉV által készített terv alapján és a regionális OKÉV irodák bevonásával valósult meg.

Valamennyi (7) régióban elkezdődött a munka, a 2002-es tanévben 4 alkalommal volt konzultáció, 14 szakember vezetésével, közel 500 pedagógus részvételével. Az első konzultációt az OM mindenütt megnyitotta.

A visszajelzések alapján a régiókban végzett pedagógusok közül átlagosan 60-70% jelent meg a "hálózatban". A konzultációkon egyértelműen kiderült, a pedagógusok igénylik a szakmai segítséget, hiszen ők is elismerik, hogy a drogproblémával nem akkor kell foglalkozni, amikor megjelenik: a legfontosabb a megelőzés, s ezt a munkát a lehető legkorábban kell elkezdeni. A 2002. év végére világossá vált, hogy a hálózatot bővíteni szükséges, és "közelebb kell vinni" a pedagógusokhoz. (A 2003. évre a minisztérium már megyei szintű hálózat és évi 4 x 6 órás foglalkozás bevezetését tartja szükségesnek a drogügyi koordinátorok számára.)

Az iskolai drogügyi koordinátorok képzése folytatódik az általános iskolákban tevékenykedő pedagógusok számára. A projekt keretén belül ebben az évben közel 700 fő részesülhet képzésben.

A drogügyi koordinátorhálózat további építése az eddigi tapasztalatok alapján kisebb módosításokat tesz szükségessé. Elsősorban megyei szinten kell szervezni a konzultációkat az egyszerűbb koordináció és megközelítés érdekében.

Vészcsengő program

2002-ben az OM és a GYISM immár második alkalommal rendezte meg a "Vészcsengő", a pedagógus lehetősége a drogprevencióban (Konferencia és módszervásár) című rendezvényt, amely a visszajelzések alapján ismét elérte célját: a pedagógusok részéről nagyfokú az érdeklődés és az elismerés a programok hasznosságáról.

Írisz SuliNet program

Az Írisz SuliNeten elindult az egészségfejlesztéssel, drogprevencióval foglalkozó oldal működtetése, amelyen keresztül az érdeklődő pedagógusok naprakész információkat, pályázati felhívásokat ismerhetnek meg. E program keretében hamarosan levelezési rendszer is működni fog, hogy az e témakörben a mindennapi életben felmerülő problémákra szakemberek bevonásával kapjanak gyors választ a pedagógusok és az iskolai drogügyi koordinátorok.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Biztonságos Szórakozóhely programja

A biztonságos szórakozóhelyek hálózatának kialakítása jelenleg is folyik. A program célja, hogy a kiemelkedően magas drogfogyasztási adatokat mutató színtereken, így a zenés-táncos szórakozóhelyeken olyan ártalomcsökkentő programok honosodhassanak meg, amelyek biztosítják az úgynevezett diszkóbalesetek visszaszorításához elengedhetetlen egészségügyi feltételeket. A nemzetközi tapasztalatokon alapuló projekt kiemelt szempontként kezeli a maximált létszámot, a megfelelő szellőztetést, a mindenki számára ingyenesen elérhető hideg vizet (falikút), a prevenciós programokat, a helyben elérhető egészségügyi ellátást stb. A GYISM a Biztonságos Szórakozóhely Egyesület civil szervezet (ennek tagjai diszkók üzemeltetői és tulajdonosai) és az érintettek bevonásával dolgozta ki a legfontosabb szabályokat a biztonságos szórakozóhelyek kialakítására. A megfelelő jogszabályi háttér megteremtéséig az említett üzemeltetők és tulajdonosok önként vállalták, hogy eleget tesznek a "biztonságos szórakozóhely" közösen kialakított kritériumainak. 2002-ben került sor a vonatkozó jogszabályi környezet módosítására. A pályázók civil szervezetek által vezetett szórakozóhelyek részvételével létrejövő konzorciumok lesznek. A HU2002/000/180-05-02 számú (A kábítószerügyi egyeztető fórumok intézményfejlesztése című) Phare-projekt 1,4 millió eurós pályázati alapjának 20%-a fordítható a Biztonságos szórakozóhely program pályázatainak támogatására. A pályázóktól 25%-os önrészt vár el a kiírás. A civil szervezetnek a támogatásból biztosítania kell információs anyagok rendelkezésre bocsátását, valamint személyes tanácsadást és elsősegély-szolgálatot. A szórakozóhely hozzájárulását a Biztonságos szórakozóhely programban előírt berendezések, felszerelések biztosítása jelentheti.

A Honvédelmi Minisztérium drogprevenciós programjai a sorkatonáknál

A "Szer nélküli laktanyák" program keretében a szárazföldi csapatoknál 7 helyőrségben (Szabadszállás, Hódmezővásárhely, Tata, Pécs, Debrecen, Szolnok és Székesfehérvár) került sor drogprevenciós rendezvényekre.

"Az egészség a legerősebb fegyvered" projekt keretében 5 alkalommal 4 helyőrségben (Szabadszállás, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza) valósultak meg az újonnan bevonult állomány számára drogprevenciós foglalkozások interaktív csoportos beszélgetések formájában, amelyeken mintegy 1500 fő vett részt.

A "Drogriadó" program keretében a sorállomány részére, az alapkiképzés időszakában, valamennyi kiképző központban drogprevenciós foglalkozásokat szerveztek.

Az ORFK drog-prevencióval kapcsolatos programjai

A Rendőrség bűnmegelőzési tevékenysége keretében kiemelt figyelmet fordít a drogfogyasztás- és kábítószer-bűnözés megelőzését célzó prevenciós programokra. A kínálati oldal visszaszorítására irányuló erőfeszítések, a hagyományos bűnfelderítés nem lehet eredményes a keresleti oldal befolyásolása nélkül. A rendőrségi prevenciós programokról az ORFK 2002. októberében felmérést készített, melyet a KKB jóváhagyott. A felmérés szerint országszerte az alábbi megelőzési programok működnek.

D.A.D.A. Program

A Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programja, mely 2002-ben 342 településen, 565 általános iskolában, 2.102 osztályban 49.241 kisdiák és 404 oktató rendőr vezetésével zajlott. A Program alapján egyenruhás rendőr-oktatók meghatározott tematika szerint tartanak interaktív foglalkozásokat általános iskolás tanulóknak. A témakörök azokat a leggyakoribb veszélyeket, devianciákat érintik, amelyekkel a fiatalok szembesülhetnek. A drogfogyasztás és kábítószer-bűnözés mellett szó van az erőszakról, a huliganizmusról, a szexuális agresszióról, az internetes bűnözésről, a pedofíliáról, a csavargásról és a "Plaza-jelenségről". A felső tagozatos korosztály a tananyag közel 25%-ában találkozhat és foglakozhat a drogokkal, kábítószerekkel.

A Program arra törekszik, hogy kialakítsa a fiatalokban azt az attitűdöt, mely képessé teszi őket a drogok elutasítására, segítse a visszautasítási technikák elsajátítását, illetve a kábítószerek és a bűnözés kapcsolatának megismerését is. A D.A.D.A. az elmúlt években kipróbálásra került speciális, nevelőotthoni környezetben is. A hátrányos helyzetű, fokozottan veszélyeztetett gyermekeknek, ha lehet még nagyobb szükségük van a biztonságra nevelésre, mint családban nevelkedő társaiknak. Az ORFK tervei között szerepel a Program speciális változatának továbbfejlesztése, további kiterjesztése.

A D.A.D.A. a Rendőrség egyetlen országos méretű megelőzési programja, mely kiterjedtségét, ismertségét, elfogadottságát tekintve is egyedülálló. A tízéves tapasztalat, az oktatás kialakult rendszere jó alapot ad a továbblépésre, a Program kiterjesztésére. Az ORFK megkezdte az anyag középiskolás változatának kidolgozását is.

A "Bűn küszöbén" komplex iskolai nevelési program

A programot a kábítószer-fogyasztás- és a bűnelkövetővé válás megelőzése érdekében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság, Bűnmegelőzési Osztálya dolgozta ki 1999-ben.

A nevelési-oktatási program felajánlásával a főkapitányság lehetőséget biztosított a megyében működő valamennyi oktatási intézmény számára, hogy azt beépítve pedagógiai programjukba, hatékonyabb, sokrétűbb bűnmegelőzési munkát végezhessenek.

A drogmegelőzésre, a bűnözés elkerülésére, illetve a helyes életvitelre fókuszáló koncepció a 6-18 éves korosztálynak szól, mert ez az az életszakasz, amikor a fiatalok személyisége, világszemlélete formálható, befolyásolható.

A "Sulizsaru" Program

A Sulizsaruban résztvevő valamennyi iskolának olyan "saját rendőre" van, aki állandó jelenlétet biztosítva, az oktatási intézmény környékén felügyel a rendre, a közbiztonságra, a közlekedési szabályok betartására. Emellett primer prevenciós munkát végez a gyermekek és a pedagógusok között, konkrét esetekben felvilágosítást, gyakorlati segítséget nyújt.

A programban a fiatalok, a szülők, és pedagógusok rendőrképének alakítása, a közlekedés és az ifjúságvédelem témakörébe tartozó ismeretanyag bővítése mellett fokozott hangsúlyt kap a drogmegelőzés.

"Vezess józanul" Program

A Pécs és Mohács mintegy húsz középiskolájában folytatott program keretében a vonatkozó alapfogalmak mellett a drogfogyasztás társadalmi aspektusait, a járművezetést hátrányosan befolyásoló anyagok hatásait, a fogyasztás közvetett és közvetlen veszélyeit, az ezekhez kapcsolódó következményeket mutatja be a program.

A résztvevők négy foglalkozás keretében ismerkedhetnek meg a tananyaggal, melynek fő célja a szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzése, a kábító hatású anyagok személyiségromboló hatásának bemutatása, a fiatalok egészséges fejlődésének elősegítése, a drogokkal szembeni ellenállás kialakítása.

A résztvevők kiscsoportos foglalkozásokon, szituációs játékokon keresztül adaptálják a megfelelő személyiségmodulokat, megismerik és elsajátítják a visszautasítási technikákat.

"RENDbe jövünk - a tizenegyben" Program

Modell értékű koncentrált bűnmegelőzési program a fiatalok biztonságáért, mely 2002. november 11-15. között zajlott a főváros XI. kerületében. A program célja a szituációs bűnmegelőzés módszereinek alkalmazásával a fiatalok biztonságát befolyásoló veszélyhelyzetek feltárása, visszaszorítása, az áldozattá és elkövetővé válás megelőzése volt.

Az egy hétig tartó eseménysorozat összehangolta és a főváros XI. kerületére koncentrálta a Rendőrség közrendvédelmi, bűnügyi és bűnmegelőzési szakszolgálatainak aktivitását. A program a következő elemekből állt:

Ifjúságvédelmi célú rendőri akciók a közterületen és egyéb csoportképző helyeken,

"Egy hét - egy iskola - egy rendőr" részprogram a kerület valamennyi középfokú oktatási intézményében,

A hét minden napján CHAT-részprogram a bázisiskolában,

Kosár- és röplabda bajnokság az érintett iskolák csapatai között,

Drogmentes diszkó a hét záróeseményeként.

A kísérleti jellegű program két alapelvre épült:

a rendelkezésre álló rendőri erők összefogása és egy területre koncentrálása,

a Rendőrség, az iskolák, az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködése.

Az ORFK tervei között szerepel a program továbbfejlesztése, más helyszíneken való megrendezése.

Információs kiadványok, médiaesemények

A Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata 2002-ben számos igényes kiadvánnyal, tájékoztatóval, információs anyaggal állt a fiatalok, a szülők és a pedagógusok rendelkezésére. A rendőr-főkapitányságok Bűnmegelőzési Osztályai önállóan készítették el szakanyagaikat, melyeket kérésre az érdeklődők rendelkezésére bocsátanak. A színes, képekkel, történetekkel illusztrált anyagok a drogok bemutatásán, hatásmechanizmusaik leírásán túl tartalmazzák a vonatkozó jogi és rendőrszakmai ismereteket is. Az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya a Kék Pont Drogkonzultációs Központtal közösen "Ne legyen több áldozat" címmel tájékoztató köbyvet készített, melyet az iskolai drogügyi koordinátorokhoz juttattak el. A Fejér megyei rendőr-főkapitányság "Beszéljünk róla" című tájékoztatója fiatalok számára készült, a Veszprém megyei rendőr-főkapitányság "Hogy ne kerülj hűvösre" címmel készített információs anyagot. A Tolna megyei Bűnmegelőzési Alapítvány "Kábítószer? Soha" szórólapja a jelentősebb kábítószerekkel kapcsolatos orvosi- és jogi ismereteket tartalmazza.

Pályázati lehetőségek

Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok intézményfejlesztése

A helyi közösségek kábítószer-ellenes aktivitásának elősegítésére igen széles körű pályázati és egyéb működési támogatási rendszer áll rendelkezésre, mely a korábbi évekhez képest jelentős előrelépést eredményezett. A KEF-ek működési támogatására 2002-ben 68 millió forintot fordított a minisztérium (s a támogatási keret 2003-ban is eléri a 70 millió forintot); a kutatási programok támogatására (mindkét évben) 50 millió forint fordítható, ebből 20 millió pályázat keretében. A helyi közösségek szerepének erősítését szolgálja a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok intézményfejlesztése című HU2002/000/180-05-02 számú Phare-projekt pályázati alapja is, mely a helyi prevenciós programok fejlesztését és megvalósítását fogja támogatni a következő területeken:

iskolai prevenciós programok kidolgozása és/vagy megvalósítása és értékelése;

a Biztonságos szórakozóhely program továbbfejlesztése;

alacsony küszöbű intézmények választékának szélesítése helyi szinten;

a kábítószerügy területén megelőzéssel foglalkozó civil szervezetek humánerőforrás-fejlesztése.

A Pályázati Alap teljes összege 1,4 millió euró, területi megoszlását a következő táblázat mutatja:

KEF-ek intézményfejlesztése című Phare-projekt által támogatott területek

Forrás: GYISM

GYISM-OM iskolai drogmegelőzési pályázat

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium között kétoldalú megállapodás született. A megállapodásnak köszönhetően széles körű, nagyon eredményes együttműködés alakult ki a két minisztérium között. Ennek a számos közös akción, rendezvényen túl a legeredményesebb formája a két miniszter által bejelentett, az általános és középfokú oktatási intézményeket támogató prevenciós pályázat volt, amely jelenleg is tart

A pályázat keretében elsőként a középfokú, majd az általános iskolai nevelési-oktatási intézmények egészségfejlesztő - különös tekintettel drogprevenciós tevékenységre - programja részesült támogatásban. A pályázat forrást biztosított arra, hogy tanulónként normatív jellegű támogatásban részesüljenek az iskolák olyan programok megvalósítására, amelyet a két minisztérium együtt dolgozott ki, és a honlapjaikon közzétett szakértői listából kiválasztott szakértőkkel valósíthattak meg. A pályázat lebonyolítását, adminisztrációját az Oktatási Minisztérium finanszírozza, s a konkrét feladatokat Pilisborosjenői Pedagógus-továbbképző Módszertani és Információs Központ Kht. bevonásával látja el.

A középiskolai projekt során kérdőíves felmérés is készült, amely a fiatalok drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. Az adatokat 2002-ben dolgozták fel.

A következő táblázat tartalmazza a GYISM 2002. évre kiírt kábítószer-prevenciós pályázatainak legfontosabb adatait.

Kábítószer-prevenciós pályázatok, 2002

Forrás: GYISM

Kiadványok, ismeretterjesztés

Éves jelentés

Célja a közösség számára használható hazai adatok összegyűjtése, a nemzetközi adatbázisok hozzáférhetővé tétele. A GYISM gondozásában évente megjelenik a Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről című kiadvány, mely tartalmazza a legfontosabb hazai adatokat és kezdeményezéseket. A 2002-ben kiadott éves jelentés a kannabiszszármazékok részletesebb elemzésével bővült ki. A kötet 2000 példányban jelent meg, gyakorlatilag az összes olyan állami, egyházi, szakmai és civil szervezet, önkormányzat, illetve KEF kapott belőle, amely drogproblémákkal foglalkozik. A Jelentés anyaga a minisztérium honlapján is folyamatosan hozzáférhető.

Nemzeti Drogportál

A Nemzeti Drogportál (www.drogportal.hu) olyan internetes elérhetőséget kínál, amelyben öt célcsoport találhatja meg a számára kínált lehetőségeket: hírek, beszámolók, érdekességek, nyílt és zárt fórumok. A célcsoportok a következők: tizen-, huszonévesek, szülők, pedagógusok és szakemberek. A portálon 24 órás ügyeletben működik az SOS vonal (egy chat szoba), amelyen keresztül bárki igénybe veheti szakember segítségét. A résztvevők több fórumon is kicserélhetik véleményüket.

Sport

A sporttevékenységet támogató programok, események, rendezvények

Az Oktatási Minisztérium tevékenysége

Fittségi felmérések

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 41. § (5) kimondja, hogy az általános, közép- és szakiskolában évente két alkalommal el kell végezni a tanulók fizikai állapotának mérését. Az egységes mérés érdekében eddig több próbálkozás történt, az iskolákban többféle mérést kipróbáltak. 2000 februárjában az OM eljuttatta minden iskolának az Útmutató a tanulók fizikai és motorikus képességeinek méréséhez című kiadványt, mely az eddig kipróbáltak közül a két legkiforrottabb próbarendszert tartalmazta. Az iskolák többsége a Hungarofit tesztek mellett tette le voksát, mert a mérések egyszerűek, végrehajtásukhoz kevés eszközre van szükség, a tesztek eredményei reálisak, pontozási rendszerük kiforrott. Ezen tapasztalatok alapján az OM támogatta a tesztek feldolgozásához készült CD-ROM eljuttatását minden iskolához. Így az iskolák számára a teszteredmények feldolgozása roppant egyszerűen megoldható, s leegyszerűsödik az eredmények beküldésének problémája is, mivel az archivált és kódolt adatok akár e-mailben, akár floppyn is beküldhetők.

Pályázat a mindennapos egészségvédő testmozgás megvalósítására

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek egészségi állapota folyamatosan, évről évre romlik. Elsősorban a tartáshibák és a gerincbántalmak nagyarányú növekedése, valamint a fiatalok fizikai állapotának rohamos romlása következett be az utóbbi években a helytelen, mozgásszegény életmód következtében. Ezért az Oktatási Minisztérium az Egészségügyi Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium szakértői a 2001-2002-es tanévre meghirdették a Mindennapos egészségvédő testmozgás támogatását segítő közös pályázatot. A pályázatnak igen nagy sikere volt, több mint ötszáz iskola jelentkezett rá. A sikeres pályázók egyik feladata az volt, hogy elképzelésüket mások számára is hozzáférhető dolgozat formájában írják le. Igen sok értékes és jól hasznosítható pályamunka érkezett, melyekből az OM és az EüM közös kiadvány elkészítését tervezte. Az OM is részt vett a HM által meghirdetett "Ép testben ép lélekkel a honvédő ifjakért" pályázat kiírásában és lebonyolításában.

Konferenciák támogatása

Az OM több, az iskolai testneveléssel foglalkozó regionális és országos konferenciát támogatott (pl. a Testnevelési Egyetem által immár nyolcadik alkalommal megrendezett rekreációs konferenciát, a Gyógytestnevelők Országos Konferenciáját stb.).

Mindennapos egészségfejlesztő és játékos testmozgás az alsó tagozaton és a napköziben

A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. A testmozgás új kötelező formájaként határozza meg a javaslat, hogy a napköziben, a tanulószobán és a kollégiumban, amennyiben a foglalkozások száma meghaladja a három órát, biztosítsanak naponta legalább negyvenöt perc mozgást a tanulók számára. A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti három testnevelési óra és a játékos testmozgás keretében valósul meg. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást, ha az időjárási viszonyok engedik, a szabadban kell megtartani. Ideje naponként legalább harminc perc, amelyet több, legalább tizenöt perces foglalkozás keretében is meg lehet tartani.

34/2001. (IX. 14.) OM-ISM együttes rendelet az iskolai sporttevékenységről

A rendelet az iskolai sportkör szakmai programját, időkeretét határozza meg, továbbá előírja, milyen módon használható fel a mindennapos testedzésre a költségvetési törvényben a diáksportra, iskolai sportra biztosított normatív, kötött felhasználású támogatás.

A tornateremmel, tornaszobával nem rendelkező iskolák számára meghatározza, milyen módon biztosítsák a mindennapos testedzéshez szükséges feltételeket (pl. természetjárás, tájfutás, úszás, korcsolyázás, labdajátékok stb.)

A sporttevékenységhez kapcsolódó adómentességek

A Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által, a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi és sportösztöndíj adómentes bevételnek minősül.

Szintén adómentes az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, szállást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség juttat az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének.

A közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemélynek, a diák- és szabadidősport résztvevőjének kifizetett, alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósított összeg adómentes bevételnek minősül.

HÉRAKLÉSZ program

A Nemzeti utánpótlás-nevelési koncepcióban megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítására - figyelembe véve az eddigi törekvéseket, egyúttal megfogalmazva a jövő feladatait - a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) gondozásában indult el a Héraklész program. A NUPI megalakulása óta alapvető funkciót tölt be a megújúló utánpótlás-nevelési rendszer létrehozásában, a magasszintű tehetséggondozás kidolgozásában és működtetésében.

A Héraklész program megalkotásakor első lépésként a sportági szakemberekkel közösen megfogalmazta azokat az alapvető versenyeredményességi, általános és speciális sportági felkészültségi szinteket, pedagógiai célokat, amelyeket fiatal felnőttkorra el kell érni. A célok kijelölése magában foglalta a felnőttkori nemzetközi szintű sportteljesítmény és eredményesség alapjainak biztosítását. Erre építve a sportági szövetségekkel közösen megfogalmazódtak a hatékony képzési folyamatok, a felkészítési módszerek, az eszközeiket is tartalmazó sportági tervek.

A sportágak kiválasztása kérdésében a sportpolitikai elveknek megfelelő egységes állásfoglalás alapján született döntés. (Mindezek figyelembevételével 2003-ban a program újabb 6 sportággal bővül, jelenleg 19 sportág közel 2000 utánpótlás sportolóját gondozza.) A program sportági feltöltése fokozatosan történik a magyar sport hagyományait, jelenlegi helyzetét, a várható nemzetközi tendenciákat figyelembe vevő rangsor alapján. Ennek érdekében a NUPI folyamatosan vizsgálja a sportágfejlesztési programokat is a minőségi utánpótlás szempontjából, feltárja a Héraklész programhoz csatlakozás lehetőségeit. Elemzi a sportiskolai rendszerű képzést folytató intézmények jelenlegi helyzetét, kidolgozza a sportiskolákra vonatkozó szakmai követelményrendszert. Megvizsgálja a sportiskolai rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit.

Mindezeknek megfelelően a Héraklész program három jól artikulálható alprogramként (Alap program - sportiskolai rendszer -, a Bajnok program - minőségi utánpótlás-nevelés - és a Csillag program - tehetséggondozás) lett kidolgozva.

Nemzeti Utánpótlás-nevelési Koncepció

A rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban végbemenő társadalmi és gazdasági mozgások a hazai utánpótlás-nevelés alapjait is megrengették, nagyfokú szervezeti és szakmai erózió volt megfigyelhető. A sport iránti érdeklődés csökkenése és az említett kedvezőtlen gazdasági és társadalmi környezet együttes hatása rossz előrejelzést nyújtott. A gyermek- és ifjúsági sport, a minőségi sport utánpótlás-nevelési helyzete nehezen volt áttekinthető, kevés információ állt rendelkezésre. A különböző korosztályokban a minőségi sport igényével foglalkoztatott sportolók száma - egyes kivételektől eltekintve - a legtöbb sportágban csökkenő tendenciát mutatott. A magyar sport nemzetközi eredményességét komolyan veszélyeztette az a körülmény, hogy a sportágak többsége nem rendelkezik szervezett hátországgal. Az utóbbi évtizedben a tervszerű munka hiánya miatt az utánpótlás-nevelésben sok a lyukas évfolyam és korosztály, sok esetben szakágak szűntek meg. A Nemzeti utánpótlás-nevelési koncepcióban megfogalmazódtak az egységes és átfogó utánpótlás-nevelési rendszer alpjai, melyekhez kapcsolódni tudnak a sportiskolai rendszerű képzést folytató iskolákat fenntartó, illetve a sportot kiemelten támogató ömkormányzatok, a sportági szakszövetségek, egyesületek. A koncepció fő célja a magyar sport nemzetközi eredményességének hosszú távú biztosítása

Holdsugár program

Magyarországon növekszik azon csoportok száma, amelyek önhibájukon kívül, gazdasági, társadalmi vagy szociális okok miatt kiszorulnak a sportolási lehetőségekből. A sport egyik fontos funkciója, hogy a sporttevékenység végzésével elősegítse az ezen csoportokba tartozó egyének integrálódását a társadalomba. Ma Magyarországon ezen a területen kevés számú hatékony program működik. Kiemelkedik a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesületének már évek óta működő és hosszú távra tervezett programsorozata.

Az egyesületet azok a személyek hozták létre, akik az ország különböző területein az Éjféli Sportbajnokság programját működtették más célú civil szervezet keretei között. Az országban ez volt az első olyan szervezet, amelynek alapszabálya sajátosan a sportolásra, elsősorban az éjszakai sportolás megszervezésére irányult. Tevékenységük az egész országot lefedi. A sportolást mint értékközvetítő lehetőséget kínálja fel alternatívaként a fiataloknak. Az egyesület elnöksége és önkéntesei koordinálják a főváros és az ország egyéb területein működő éjféli klubok tevékenységét. Rendezvényeikkel az ügyet népszerűsítő, tudatos PR-tevékenységet folytatnak, amelynek eredménye, hogy lassan a kistelepüléseken és aprófalvakban is nyitásra készen állnak vagy működnek hasonló klubok. Az elmúlt években több tízezer fiatal választotta több-kevesebb rendszerességgel az esti szórakozásnak ezt a formáját, mintegy célul tűzve ki a sportot, az utca, a bandába tömörülés, a kábítószer, a bűnözés alternatívájaként. Ezeknek a fiataloknak nőtt az esélyük arra, hogy egészséges életmódra nevelő, családpótló kis közösségek tagjai legyenek.

A Holdsugár program a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesülete és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közös programja a 2001. év óta. Célja a fiatalok szabadidő-eltöltésének és szórakozási kultúrájának megváltoztatása a sport, a játék, a káros szenvedélyektől mentes, tiszta eszközökkel folytatott versengés irányába.

A Holdsugár programban regisztrált résztvevők száma¹⁹

Forrás: GYISM

Bozsik program

A kilencvenes évek végére a magyar labdarúgás soha nem látott, mély válságba jutott. A stadionok állapota, az egyre növekvő nézőtéri erőszak, a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen megjelenő pénzügyi, gazdálkodási szabálytalanság, az eredménytelenség és az igen alacsony színvonalú mérkőzések csökkentették a labdarúgás iránti érdeklődést.

A labdarúgás jelentős és sajátos társadalmi szerepénél fogva kiemelt hangsúllyal került be a Nemzeti utánpótlás-nevelési stratégiába. Fő elemei közé a sportág utánpótlásbázisának kiszélesítése, megerősítése, támogatása tartozik. E célok megvalósítására dolgozták ki a Bozsik József labdarúgó utánpótlás-nevelési programot (Bozsik program). A program szakmai részleteinek kidolgozása a szaktárca és a sportági szakszövetség szakértőinek sorozatos egyeztetésével zajlott, a program sikere érdekében mindvégig konszenzusra törekedve.

Az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Labdarúgó Liga és a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga együttműködési megállapodást írt alá, amelyben rögzítették az egyetértésben kialakított, egységes Nemzeti labdarúgó utánpótlás-nevelési program megvalósításának kritériumait. Az eredeti elképzelésnek megfelelően a program három, szakmailag és szervezetileg elkülöníthető részből, a Góliát programból, az Alközponti programból és az Akadémiák programjából állt. A megállapodás rendelkezett a Nemzeti Labdarúgó Akadémia felállításáról, amely a program különböző szintjein jelentkező feladatok megfelelő munkamegosztással történő elvégzésének koordinálását, szervezését végzi el. Az együttműködési megállapodásnak megfelelően 2001. november 15-én aláírásra került a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. (NLA Kht.) alapító okirata, melynek értelmében az ISM 90%-os, az MLSZ 10%-os tulajdonosa a szervezetnek.

A közösen kialakított egységes programszerkezet a Kormány 2001. december 29-i ülésének döntése nyomán módosult. A kormányhatározat és annak sorozatos módosításai, a konszenzussal kialakított, egységes Bozsik programnak egymástól elkülönülten működő szervezetek felelősségi körébe helyezése következtében 2002-ben egymással párhuzamosan működött a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (korábban ISM) felelősségével az Iskolai labdarúgás programja (Bozsik I. program a Nemzeti Labdarúgó Akadémia operatív irányításával), valamint az MLSZ által működtetett Bozsik II. program. A Bozsik III. program megvalósítására az MLSZ előzetes számításokat végzett, de a programot nem indította el.

Góliát program

A szakmai célkitűzéseknek megfelelően az NLA Kht. szerződést kötött a Góliát-McDonald's FC-vel (GMFC) a Góliát program üzemeltetésére. A GMFC az NLA-GMFC szerződés alapján megállapodásokat kötött az iskolákkal, csoportvezetőkkel, szervezőkkel, így számítógépes nyilvántartásban szerepelnek a játékosok, testnevelők és az iskolák adatai.

A Góliát program a 2001/2002-es tanévben 867 iskolában, 2039 csapatban közel 27 000 játékost foglalkoztatott, akik a heti két kötelező iskolai labdarúgó edzésen kívül - 141 kiskörzetben - kiskörzeti futballtornákon vehettek részt.

A 2002/2003-as tanév Góliát programra vonatkozó fő statisztikai adatai az elsődleges feldolgozás után a következők: a Góliát program 1036 iskolában, 3003 csapatban, több mint 40 000 5-12 éves játékosnak adott lehetőséget a labdarúgással való megismerkedésre, a játék alapjainak elsajátítására.

Grund program

A Góliát program központi forrásokból is támogatott tevékenységének egyik tanulsága, hogy a labdarúgás sportág által megérintett, azt megszerető és góliátosként rendszeresen űző gyerekek - ha nem kerültek egyesületi szinten kiválasztásra - a programból "kiöregedve" nem találnak megfelelő szervezeti keretet továbbfoglalkoztatásukhoz. Korábban nem volt lehetőségük arra, hogy tovább játszhassanak, sportági kötődésüket aktív módon tovább élhessék, és ezzel bent maradjanak a minőségi labdarúgás későbbi szimpatizánsai, finanszírozói körében.

A beindult Grund program teljesítette célját, azazhogy az egyesületi színtérre át nem kerülő, de a futball szeretetével "megfertőzött" gyerekek számára iskolai bázison, nagy szabadságfokkal szervezett, mégis egységes rendszerben működő iskolai labdarúgó hálózatnak kell kialakulnia és működnie. Ez a teljesen új, régi hiányt pótló kezdeményezés pozitív fogadtatásra talált a testnevelő tanároknál és sportvezetőknél.

A program épít a megyék, megyei jogú városok önkormányzatainak, diáksport- és szabadidősport szervezeteinek, labdarúgó szövetségeinek struktúráira, szakembereire, hatékonyan érvényre juttatja a helyi sajátosságokat, figyelembe veszi a már meglévő, működő kezdeményezéseket, és lehetőséget teremt a helyi szakmai és anyagi erőforrások bevonására.

Iskolai leány labdarúgó program

Az NLA Kht. ösztönzésére beindult és működik az Iskolai leány labdarúgó program. Ez a 2002/2003-as tanévtől 100 általános iskolai leánycsapat folyamatos támogatásával, szakmai segítésével és felügyeletével 6 régióba szervezve segíti a leánylabdarúgás fejlesztését. Minden régiónak van NB 1-es vagy NB 1/B-s női labdarúgó szakosztályhoz felmenő ági kapcsolata.

A játékosok labdarúgó-felszerelést, az iskolák labdát, labdarúgó segédeszközöket, a testnevelők, edzők - megfelelő UEFA képesítés megléte esetén - havi tiszteletdíj-kiegészítést kapnak. A lányokkal foglalkozó szakemberek számára írott és videoszakanyag készült.

A leány labdarúgás támogatásának másik útja a Góliát programon belül valósul meg, ahol a leányokkal foglalkozó testnevelők emelt (a 2001/2002-es tanévben dupla) tiszteletdíj-kiegészítésben részesülnek. Ezenkívül a szünidei iskolai labdarúgó táborra pályázatokkal elnyerhető támogatás is magasabb volt leánylabdarúgó tábor szervezése esetén 2002-ben.

Az Iskolai labdarúgó program eredményei

Összességében megállapítható, hogy a Bozsik program beindulásával, a megnövekedett anyagi források és az iskolai labdarúgás különböző szakmai alrendszereinek a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. irányításával átlátható, egységes, minden nevelési-oktatási intézmény számára nyitott, minden korosztályt érintő, a speciális iskolai személyi és tárgyi feltételekhez igazodó Iskolai labdarúgó program működik.

A program 4 meghatározó alrendszere (Góliát program, Labdarúgó Diákolimpia, Grund program, Leány labdarúgó program) szakmai célkitűzéseiket, korosztályaikat illetően egymásra épülnek, nincs párhuzamos foglalkoztatás, versenyeztetés és finanszírozás.

A Bozsik II. program (az egyesületi típusú minőségi labdarúgó-utánpótlás nevelésének programja)

A Bozsik II. program lebonyolítója a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az MLSZ 2002 tavaszán kiskörzeti tornák szervezésével indította be a Bozsik II. programot az U-7, U-9 és U-11-es korosztályokban. Az MLSZ Bozsik II. programmal foglalkozó szakemberei a 2002. év tavaszi időszakában intenzív, döntően a nevelési-oktatási intézmények bázisait kihasználó szervezési munkával gyerekek tízezreit vitték ki a pályákra. A 2002/2003-as bajnoki évtől az U-13-as korcsoporttal bővült a programba bevont korosztályok száma.

Az egyesületeknek 2002 tavaszától mindhárom korosztályban csapatokat kellett küldeniük a kiskörzeti eseményekre. A körzeti eseményeket követően az alközponti vezetők és instruktorok által kiválasztott legügyesebb gyerekek juthattak el az alközponti tornákra.

Az MLSZ kialakította futballgondnoki hálózatát, amellyel azt kívánta elérni, hogy egyetlen település vagy amatőrcsapat utánpótlás-labdarúgója se essen el a tornákon való részvétel lehetőségétől.

Kialakult a szakmai irányítás rendszere. Ennek értelmében az MLSZ Szakmai és Edzőképző Központjának irányítása és felügyelete mellett az MLSZ megyei instruktorainak a feladata a területükön működő egyesületek, kiskörzetek, alközpontok munkájának koordinációja.

Nemzeti atlétikai program

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a sportágfejlesztési programok közül 1999. június 1-jén indított útjára a Nemzeti atlétikai programot. A program fő célja a magyar sport színvonalának megőrzése, fejlesztése és a nemzet egészségi állapotának javítása. A program a 6-14 éves korosztály számára nyújt lehetőséget a rendszeres sportolásra a délutáni atlétikai foglalkozásokon és a N. A. P. Diákolimpia versenyeken.

Hosszú távú célok:

az atlétika mint alapsportág népszerűsítése, a résztvevők számának növelése;

mozgásprogramként alapvető egészségpolitikai célok megvalósítása (egészséges nemzedék, fiatalság, életmód);

tehetségkutatás és -gondozás;

szakember-ellátottság széles körű fejlesztése.

Középtávú célok

a "sportok királynőjeként" más sportágak számára is az alapok letétele, alapképességek korai fejlesztése;

új foglalkoztatás-, esemény- és versenyrendszer kialakítása;

az infrastruktúra fejlesztése;

szakosztályi műhelyek létrehozása, támogatása;

gyakori médiajelenlét, népszerűsítés, eladható, vonzó nemzetközi versenyek.

Részprogramok

N. A. P. műhelyiskolák támogatása;

iskolai versenyrendszer támogatása;

szakosztályi támogatás;

egyedi események támogatása;

szakemberképzés;

létesítményfejlesztés;

MASZ közvetlen támogatása;

marketing, PR kiadások.

A meghatározott részprogramok egymásra épülve, egymást kiegészítve egyetlen egészként hivatottak a célokat megvalósítani.

1999-ben a program felkutatta azokat az általános iskolákat, ahol az atlétikai képzés kiemelt szerepet töltött be az iskola sportéletében, és aktív résztvevői voltak a Diákolimpia versenyeinek. A 2001/2002-es tanévben több mint négyszáz iskola anyagi támogatásával kezdődött a részprogram megvalósítása.

Kosárlabda-fejlesztési program

A Kosárlabda-fejlesztési program harmadik átfogó sportágfejlesztési programként indult el 2000-ben. 2002-ben alapvetően az iskolai kosárlabda további fejlesztését és a minőségi utánpótlásbázisok támogatását tűzte ki célul, összhangban a Héraklész program szakmai céljaival.

Az iskolai kosárlabda fejlesztése az alábbi célokat kívánta megvalósítani:

a minőségi utánpótlás-nevelés ne függjön teljes mértékben a hivatásos kluboktól, és önállóan tudja hosszabb távon is szolgálni a magyar kosárlabdasport stratégiai céljait;

új fiatal korosztályok - 10 éven aluliak - megismertetése a sportággal;

az iskolai sportoktatás keretein belül minél több iskoláskorú fiatal vegyen részt rendszeres testedzésen, és jusson játéklehetőséghez a kosárlabda sportágban.

A fenti célok részben eszköz- és működési támogatáson keresztül, részben - a 10 éven aluli korosztály bevonására - a Kenguru Kupa elindításával és további menedzselésével valósult meg.

2002-ben a kosárlabda utánpótlás-fejlesztési programban részt vett általános és középiskolák száma dinamikusan fejlődött, hiszen közel duplájára emelkedett az eszköz- és működési támogatásban részesülő iskolák száma. A Kenguru Kupában 7 régió 123 csapata versenyez, több mint 1700 gyerek részvételével a kosárlabda alapját és jövőjét jelentő programban.

Gyermek- és ifjúsági sport - Diákolimpia

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiájában központi helyet foglal el az iskolai testnevelés és sport hatékonyságának javítása, az alapvető személyi, tárgyi és anyagi feltételek fokozatos bővítése.

A prioritásként megfogalmazott szabadidősporton belül kiemelten kezeljük az iskolai testi nevelést. Arra törekszünk, hogy az iskolai évek alatt a rendszeres sportolás igénye életmódelemmé váljon, a diákok hosszabb távon a rekreációs sportpiac valóságos fogyasztóiként jelenjenek meg.

A gyermek- és ifjúsági sport támogatása és szervezése a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium egyik legfontosabb partnere, a Magyar Diáksport Szövetség útján valósul meg. A szövetség szervezettsége a módosított közoktatási törvény megjelenéséig 62%-os volt. A közoktatási törvény sportkörműködtetési kötelezettséget ír elő az iskolák számára. Az újonnan alakuló iskolai sportkörök, továbbá diáksport-egyesületek tagszervezeteiken keresztül megerősítették tagsági viszonyukat a szövetséggel, így annak szervezettsége elérte a 90%-ot.

Az MDSZ hármas foglalkoztatási és versenyrendszerben nyújt lehetőséget a diáksportszervezetek és az iskolák számára. Az alapfokú vagy általános sportfoglalkoztatás helyi, területi szinten megyei döntőkig bezárólag folyik egyre gazdagabb programmal, növekvő résztvevői létszámmal.

A diákolimpiai versenyprogram keretében hat korcsoportban, 16 sportágban rendeznek felmenő rendszerű versenyeket. Ezen túlmenően, a sportági szakszövetségekkel közösen, 36 sportágban írtak ki diákolimpiai versenyt. A diákolimpiai versenyrendszerben több mint 300 ezer tanuló foglalkoztatásáról, versenyeztetéséről gondoskodnak.

A versenyek között az atlétika és a labdajátékok iránt a legnagyobb az érdeklődés. Atlétikai versenyeiket a Nemzeti Atlétikai Programirodával közösen szervezik egyre nagyobb létszámot megmozgatva, de partneri a kapcsolat a kézilabda, a kosárlabda és a röplabda országos szakszövetségekkel is. A különböző foglalkoztatási rendszerek összehangolásával a diákolimpiák a labdarúgás utánpótlás-nevelési programjának, a Bozsik programnak is fontos színteréül szolgálnak.

Immár négy éve a labdajátékok korcsoportonkénti országos döntőjét egy-egy nagyvárosban összevontan rendezik meg. Ezek a sporttalálkozók 800-1200 fős, igazi olimpiai hangulatú sport-, ifjúsági és kulturális fesztiválok. Népszerű és tömegesített versenyeknek tekinthetők az alsó tagozatosok számára kiírt játékos sportversenyek, valamint a futásból és kerékpározásból álló duatlon és a hatodik éve megrendezett mezei futó diákolimpia.

Labdarúgó Diákolimpia

Hagyományosan, szervezetten, az utóbbi években a korábbiakhoz képest korrekt finanszírozással működik a Labdarúgó Diákolimpia versenyrendszere. Az NLA Kht. a Labdarúgó Diákolimpiát az MDSZ-szel kötött, tanévre vonatkozó együttműködési keretmegállapodás alapján támogatja. Ennek értelmében az NLA Kht. az MDSZ-en keresztül segíti a körzeti és megyei szintű diákolimpiai labdarúgó versenyek megrendezését, az országos döntők finanszírozására közvetlenül köt megállapodást a lebonyolítókkal.

Fogyatékosok sportja

A fogyatékosok sportja nem sportágak, hanem fogyatékossági ágak szerint szerveződik. Jelenleg hazánkban hat + két fogyatékos sportolókat tömörítő sportszervezet működik. Ez a szervezeti keret annak köszönhető, hogy a hat önálló országos sportszervezeten kívül működik egy kisebb "ernyőszervezet", a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB), mely a paralimpiai mozgalomhoz kötődő három szervezetet tömöríti, illetve a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (FONESZ), amely a legmagasabb szintű, köztestületi jogállású ernyőszervezet a fogyatékosok sportjában.

A hat önálló országos sportszervezet a következő:

Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége (MÉS);

Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS);

Magyar Siketek Sportszövetsége (MSSSZ);

Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ);

Magyar Szervátültetettek Országos Sport-, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetsége (MSzSz);

Magyar Vakok és Gyengénlátók Sportszövetsége (MVGYSSZ).

Az országos sportszövetségek múltja, tevékenysége változatos képet mutat. A fogyatékosok sportjában a támogatók kevésbé jelennek meg, mint az épek sportjában, így a kiemelkedő arányú állami támogatás alapfeltétele a működésnek. A sporttevékenység itt is felosztható minőségi (verseny-), szabadidő-, diáksportra, rehabilitációs sporttevékenységre stb.

A sporttörvény szerint a fogyatékosok sportjának kiemelkedő versenyei - az olimpiával analóg módon - a speciális világjátékok. Ide tartozik a Paralimpia, a Speciális Olimpia, a Siketlimpia és a Szervátültetettek Világjátéka.

Egyes sportágak azonosak vagy közel azonosak az épek sportágaival, szükség szerint néhány speciális szabály alkalmazása teszi lehetővé a különleges igények kielégítését (kerekesszékes vívás, atlétika, vízilabda). A látássérültek sportjában megjelennek olyan sportágak is, melyek fogyatékosság-specifikusak, az épeknél nem űzik őket (pl. csörgőlabda).

A jelenlegi társadalmi szemlélet indokolttá és feltétlenül szükségessé teszi a fogyatékosok sportjának önálló megjelenítését az államigazgatás rendszerében, hosszú távon azonban vízió a szerves integráció az épek sportjába, az elkülönülés államigazgatási és össztársadalmi megszüntetése.

Célkitűzések:

a megfelelés az európai kihívásoknak (akadálymentesítés);

az integráció elve alapján a fogyatékosok sportjának az épek sportjával együttes kezelése, ahol a fogyatékosság jellege ezt nem zárja ki (elsősorban közös sportprogramok, versenyrendszerek szervezésével, működtetésével);

a rehabilitáció elve alapján annak biztosítása, hogy a fogyatékos emberek érdemi erőfeszítést tehessenek állapotuk, képességeik javítására a sport segítségével;

a Fogyatékosok Európai Éve kapcsán programok szervezése, támogatása;

bővíteni és fejleszteni szükséges a fogyatékosok sportszervezetei és a fogyatékos sportolók együttműködését az épek sportszövetségeivel.

A fogyatékos diáksport szervezeti felépítése és átalakulása

Fontos az önkormányzatok, ehhez kapcsolódóan a területi önkormányzatok sportcélú tevékenységeinek megerősítése. A GYISM Fogyatékosok Sportjáért Felelős Helyettes Államtitkársága szakmailag és pénzügyileg támogatja a FONESZ-hez hasonló megyei önálló szervezetek megalakulását. Ezen szervezetek elsődleges célja, hogy a fogyatékos emberek legszélesebb köre tudjon bekapcsolódni a megyei sportéletbe.

A FONESZ a jelenlegi törvényi szabályozás miatt nem veheti fel tagjai sorába ezeket a megyei szervezeteket, de mód van arra, hogy bizottságot hozzon létre e szervezetek megalakulásának előkészítése, majdani munkájának koordinálása érdekében.

A sporttörvény tervezett módosításakor, a felvételi igények számbavétele után lehetőség nyílhat arra, hogy a megyei szervezetek beléphessenek a FONESZ-be, és a Közgyűlés tagjává válhassanak. Ezen szervezetek kifejezetten a szabadidősporttal, a diáksporttal és a rehabilitációs sporttal foglalkoznak. E megyei "ernyőszervezeteknek" sokkal jobb rálátásuk lehet a megyei sportéletre, a fogyatékos emberek sportjának azon területeit bővíthetnék, melyeket nem fed le, nem fog össze a diákolimpiai rendszer, a fogyatékosok országos sportszövetségeinek támogatási rendszere, illetve a fogyatékos személyek országos érdekvédelmi szervezeteinek tevékenysége sem.

Az diáksport területén a GYISM célkitűzése, hogy minél több fogyatékos gyermek - képességeihez és lehetőségeihez mérten - mozogjon, sportoljon minél többet. Rendszeresen vehessenek részt szakemberek által irányított és vezetett sportfoglalkozásokon megfelelő körülmények között, a szükséges eszközök igénybevételével.

A fogyatékos diáksport program eredményei

A program által érintettek az alap- és középfokú képzésben részesülő hallás-, látás-, mozgássérült és értelmi fogyatékos tanulók.

A program célja:

a fogyatékos diákok egészségi és fittségi állapotának fejlesztése;

minél több fogyatékos diák mozogjon, sportoljon minél többet;

a testnevelés-oktatás színvonalának emelése;

az ép diákokéhoz hasonló versenyrendszer működtetése;

a fogyatékosok társadalmi megítélésének megváltoztatása, javítása.

A program tartalma:

a versenyrendszer működéséhez szükséges feltételek biztosítása;

az integrációs lehetőségek megkeresése, megteremtése;

a felmenő rendszerű versenyrendszer bővítése új sportágakkal;

az épek versenyein való megjelenés.

2002-ben 40 millió forint támogatást kapott a fogyatékos diáksport az alábbiakra:

négy sportágban őszi és tavaszi megyei fordulók;

középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók, fiatalok részvételével regionális versenyek atlétika sportágban;

a hallássérültek iskoláinak versenyrendszere országos szintre emelkedik;

a speciális szakiskolák tanulóinak atlétikai és labdarúgás-versenyrendszere országos szintre emelkedik;

összesen 158 sportesemény kapott támogatást, ahol közel 9000 diák sportol.

Kapcsolódó pályázatok:

ISM-GYIA tematikus tábor pályázata hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekek, fiatalok részére 42 millió forint keretösszeggel. 300 nyertes pályázó kapott támogatást.

az ISM - Fogyatékos Gyerekekért Közalapítvány közös pályázata sporttáborok és a sporttáborokhoz szükséges sporteszközök beszerzésére 60 millió forint keretösszeggel. 93 nyertes pályázó kapott támogatást.

az ISM - Fogyatékos Gyerekekért Közalapítvány közös pályázata rendszeres sportoktatásra (kiemelve úszás és lovas terápia) 20 millió forint keretösszeggel. 54 nyertes pályázó kapott támogatást.

A felsorolt programok és pályázatok eredményeképpen hatszor annyi gyerek sportol, mint korábban, jelenleg csak a közvetlen támogatás keretében 158 sporteseményen sportolhatnak a fogyatékos diákok.

A fogyatékos tanulók körében legnagyobb létszámban az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok vannak. A számukra megrendezett felmenő rendszerű versenyek csúcseseményei a Diákolimpiai döntők, ahol közel 1500 tanuló méri össze tudását atlétika, labdarúgás, asztalitenisz sportágban.

A fogyatékos szabadidősport programok támogatása

A program célja és tartalma:

megyei szinten a fogyatékos személyek szabadidősportjának összehangolása;

fogyatékos személyek sportolási igényeit kielégítő, az egészséges életmódot, rehabilitációt szolgáló megyei sportszerveződések létrejötte;

a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségéhez hasonló, megyei szintű sportszövetségek megalakításának elősegítése;

megyei szabadidősport- és diáksportesemények támogatása;

50 ezer fő lélekszámnál nagyobb települések esetében fogyatékosok sportnapja rendszeres rendezésének terve, pl. a Fogyatékos Emberek Világnapján (december 3.), a Magyar Sport Napján (május 6.) integrált sportesemény.

Rehabilitációs és sportegészségügyi programok

A program célja:

a friss gerincsérültek és amputáltak rehabilitációjának megreformálása, a sportos rehabilitáció bevezetése;

mozgáskorlátozott (különösen integráltan tanuló) gyermekek önálló életvezetésének támogatása, a sporttevékenység megismertetése;

a sportegészségügyi és sportorvosi hálózat reformja.

A program tartalma:

nemzetközi tapasztalatok szerzése, tanulmányutak megszervezése;

rehabilitációs és terápiás eljárások felzárkóztatása az európai színvonalhoz;

rehabilitációs és sportorvosok, gyógytornászok, pszichológusok folyamatos továbbképzése;

nyári életmódtáborok szervezésének támogatása EU-s partnerekkel (Németország, Svájc).

A fogyatékosok sportjában tevékenykedő szakemberek képzése

A fogyatékosok sportjában tevékenykedő szakemberek képzésének kérdését három irányból kell megközelíteni. Beszélnünk kell egyrészről a szoros értelemben vett sportszakemberekről (sportorvosok, rehabilitációs szakorvosok, edzők, sportmenedzserek stb.), másrészt említést kell tennünk a pedagógusképzésről (óvodapedagógusok, tanítók és testnevelők), harmadrészt pedig gondolnunk kell maguknak a sportolóknak a szakirányú képzésére.

A program célja:

rövid távon: a jelenleg a területen dolgozó szakemberek továbbképzésének biztosítása;

középtávon: a testkulturális képzések alapképesítési követelményei közé beemelni a fogyatékos emberekről és a fogyatékosok sportjáról szóló ismereteket;

hosszú távon: az általános pedagógusképzés és egészségügyi képzés alapképesítési követelményei közé beemelni a fogyatékos emberekről szóló ismereteket.

A program tartalma:

együttműködés az Oktatási Minisztériummal, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal, valamint a képző felsőoktatási intézményekkel;

szakmai anyagok, tananyagok kidolgozása;

a képzések tematikájának kidolgozása, akkreditálása;

a képzések megszervezése, lebonyolítása;

nemzetközi tapasztalatok szerzése, tanulmányutak megszervezése;

Phare-program lebonyolítása.

A fogyatékos sporttudomány fejlesztése

A fogyatékos emberek sportjában az épek sportjához hasonlóan a sporttudománynak meghatározó szerepe van, nemcsak az utóbbi időben egyre nagyobb teljesítményt követelő versenyeken, hanem a sport egyéb színterein (diáksport, szabadidősport) is. Hazánkban is erősödik az egészségorientált testedzés és szabadidősport, ami motiválja a testmozgás és az egészség összefüggéseinek tudományos feltárását.

Így fokozott igény jelentkezik a fogyatékosok sportélete társadalmi-gazdasági mozgatóerőinek tudományos feltárására a szociológiai elemzések és a kutatások iránt.

A testedzéssel és versenyzéssel kapcsolatos alap- és alkalmazott tudományi ismeretek bővülése, az edzésmódszerek korszerűsödése, az elektronika és informatika nagyarányú sportbeli térhódítása, illetve a sportlétesítményekkel, a sporteszközökkel és a sportfelszerelésekkel kapcsolatos technológiai fejlődés következtében a sporttudomány ismeretanyaga óriási mértékben megnőtt és differenciálódott, emellett egyre határozottabban kialakultak sajátos módszerei is. Ezek az irányok éppúgy tért hódítanak a fogyatékosok sportjában, mint az épek sportéletében.

Fontos, hogy a felsőfokú sporttudományi képzés fejlődjön, s hogy a tudományos fokozattal rendelkező és a továbbképzésben részt vevő sporttudományi szakemberek aránya növekedjen. A fent említett célkitűzések elérése érdekében 2002-ben a GYISM Fogyatékosok Sportjáért Felelős Helyettes Államtitkársága számos kutatási programot támogat a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának közreműködésével.

Ifjúsági és sportlétesítmények akadálymentesítése (Phare-programok)

A fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésének alapvető feltétele az akadálymentesítés. Az akadálymentesítés azonban minden ember - legyen az fogyatékos vagy ép, fiatal vagy idős - számára mást jelent. A mozgássérültek napi problémája pl. a liftek, korlátok, rámpák hiánya. A látássérültek problémája, hogy nincsenek megfelelő gombokkal ellátott liftek, kitapintható írásos információk. A hallássérültek pedig nélkülözik a jeltolmácsot és az írott információkat.

Hazánkban több jogszabály is rendelkezik az akadálymentesítésről, köztük a sporttörvény is.

Az akadálymentesítés azonban nemcsak a fent említett hibák korrigálását, kijavítását jelenti. Az akadálymentesség híd az épek és a fogyatékosok között, hiszen ha egy fogyatékos ember pl. a sportban sikerélményhez jut, nagyobb önbizalommal, önállósággal éli életét, könnyebben integrálódik a társadalomba.

Pályázatok

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítvánnyal együttműködve írja ki diáksportpályázatait.

A pályázatok célja:

a közoktatásban részt vevő fogyatékos gyermekek, tanulók tanórán kívüli szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatásának, gyógylovagoltatásának elősegítése;

a közoktatásban részt vevő fogyatékos gyermekek, tanulók szabadidős sportrendezvényeinek támogatása.

A pályázók köre:

szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatás: a közoktatásban részt vevő, tanulásban és értelmileg akadályozott, testi, érzékszervi fogyatékos vagy autista gyermekek, tanulók tanórán kívüli szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatását megszervező, megvalósító civil szervezetek;

terápiás gyógylovagoltatás: a közoktatásban részt vevő, értelmileg akadályozott, testi, érzékszervi fogyatékos vagy autista gyermekek, tanulók tanórán kívüli gyógylovagoltatását megszervező, megvalósító civil szervezetek;

szabadidős sportprogram megvalósítását, szervezését, illetve más sportszervezetek által helyi/megyei szinten szervezett sportrendezvényeken való részvételt megvalósító, fogyatékos gyermekeket oktató, nevelő közoktatási intézmények, illetve civil szervezetek, melyek alapító okiratában a szervezet feladatai között szerepel fogyatékos gyermekek szabadidős sporttevékenységének szervezése.

A felnőtt fogyatékos sportolók szabadidős sportrendezvényeire a megyei sport-szakigazgatási szervek írnak ki pályázatokat a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával.

Jogszabályi háttér

Mint az élet minden területén, a fogyatékosságügyben is elengedhetetlen, hogy pontosan megfogalmazott jogszabályok (törvények, rendeletek, határozatok) tegyék világossá és egyértelművé az állam, az önkormányzatok, az intézmények vagy akár a magánszemélyek jogait és kötelezettségeit.

Az alábbiakban olvashatók azon legfontosabb jogszabályok, amelyek a fogyatékos emberek életminőségét befolyásolják.

Az 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról szabályozza többek között a szülő jogait fogyatékos gyermeke iskoláztatására, valamint az iskolafenntartók és pedagógusok kötelezettségeit a fogyatékos gyermekek közoktatásában.

Az 1997. évi LXXVIII. törvény Az épített környezet alakításáról és védelméről tételesen felsorolja az akadálymentesség ismérveit, rendelkezik a közhasználatú épületek akadálymentes építéséről és átalakításáról.

A 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet Az országos településrendezési és építési követelményekről 4. sz. mellékletében pontos és részletes információkkal szolgál az építők és építtetők számára az akadálymentes építés követelményeiről.

Az 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról az első olyan antidiszkriminációs kerettörvény, amely kizárólag a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik, s a jogok megsértése esetén szankciókat helyez kilátásba. Foglalkozik a sporthoz való joggal is, kimondja, hogy minden állampolgárnak joga van a testmozgáshoz, a sportlétesítményeknek pedig mindenki számára használhatóknak és megközelíthetőknek kell lenniük. A fogyatékosok sportjának finanszírozását meghatározott állami keretek között közvetlen módon és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Közalapítványán keresztül kell segíteni

A 100/1999. (XII.10.) OGY határozat melléklete az Országos Fogyatékosügyi Program, mely a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozását szolgálja.

1999 januárjában megalakult az Ifjúsági és Sportminisztérium, mely helyettes államtitkársági szintre emelte a fogyatékosok sportját, s amelynek költségvetésében önálló fejezetként jelenik meg a fogyatékosok sportja.

A 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozat Az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervről az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak megvalósítását segíti elő és teszi konkréttá. Tételesen rendelkezik az elvégzendő feladatokról, a felelősökről és a határidőkről.

A 2000. évi XLV. törvény A sportról a fogyatékosok sportja újszerű szervezeti és financiális felépítésének, az épek sportjához kapcsolódásának kérdéseire adott megoldást. Ennek alapján 2001 óta a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége köztestületként látja el az előbb említett feladatokat. Az eurokompatibilitás érdekében is szükségszerű volt egy országos ernyőszervezet kialakítása, amely elősegíti a közös érdekérvényesítést, nagyobb hatékonyságot eredményez a napi munkában.

A 29/2002. (V.17.) OM rendelet A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről rendelkezik, biztosítva a fogyatékos hallgatók egyenrangú részvételét a felsőoktatásban.

A 19/2002. (V.8.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről.

A kiemelés nem a teljesség igényével készült, hiszen olyan fontos jogszabályok nincsenek megemlítve, mint a szociális igazgatásról szóló törvény, a cél azonban a speciális jogi szabályozás bemutatása volt.

Sajnos tény, hogy bár léteznek már jobbnál jobb jogszabályok, az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak nagy valószínűséggel nem teljesülnek határidőre, s a tapasztalatok alapján újabb jogszabályok megalkotása, módosítása is időszerű lesz a közeljövőben.

V. Képzés, tudástőke, személyes élettervek

Helyzetkép

Közoktatás: iskolaválasztás, iskolatípusok

Az Oktatási Minisztérium adatai alapján 2001/2002. tanévben óvodai nevelésben és a közoktatás nappali rendszerű képzésében 1 millió 838 ezer gyermek, tanuló vett részt. Az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatásban 100 ezren tanulnak, a felsőoktatásban 349 ezer hallgató folytat tanulmányokat.

A Központi Statisztikai Hivatal eredményei azt mutatják, hogy ma már a 16 évesek kb. 90%-át az iskolapadban találjuk, miközben a kilencvenes évek elején a nappali tagozatos képzés keretében oktatottak aránya még 80% alatt maradt. Az expanzió ennél is erőteljesebb volt az "idősebb" fiatalokat illetően: míg 1991-ben ebben az oktatási formában a 20 éveseknek 14%-a vett részt, addig 2001-ben már 37%-uk.

Figyelemre méltó átrendeződés ment végbe az iskolatípusok látogatottságában. A 14-17 éves korosztályban 1990-ben is többségben voltak a középiskolások, de a szakmunkástanulók, illetve az érettségit adó középfokú oktatási intézménybe járók aránya korántsem különbözött olyan mértékben, mint 2001-ben. A vizsgált időszak elején az említett korcsoport 30%-a tanult valamilyen szakmát nappali tagozatos érettségit nem adó képzés keretében, 40%-uk pedig gimnazista vagy szakközépiskolás volt, 2001-re azonban az előbbiek aránya kevesebb mint 20%-ra (18%) esett vissza, míg az utóbbiaké majdnem 60%-ot tesz ki. Mindezzel párhuzamosan a 18-22 éves korosztályban csaknem megkétszereződött a nappali tagozatos főiskolások, egyetemisták aránya.

A kilencvenes években, különösen az évtized második felében a 15-24 évesek között folyamatosan emelkedett a nappali tagozatos oktatásban résztvevők aránya. 2002-ben e korosztály 47%-a nappali tagozaton tanult. Nyilvánvaló különbségek vannak azonban a 15-19 és a 20-24 évesek között: míg az előbbi korcsoportnak több mint háromnegyede iskolás, addig az utóbbinak csak egyötöde.

A férfiak és nők aránya a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben az elmúlt évtizedekben kiegyenlítődött, 2002-ben a nők aránya kismértékben meghaladja a népesség egészében tapasztalható nemi arányokat. A szakmunkásképzőkben, illetve a szakiskolákban a képzés jellege miatt a férfiak nagyobb arányban tanulnak, mint a nők.

Az óvodai nevelés múltja és jelene

Az óvodába járó gyermekek száma a 2001/2002. tanévben 342 ezer fő volt, 2002/2003-ban pedig 332 ezer gyermek jár óvodába (ez a 3-5 évesek több mint 88%-a, az előző évi 86%-kal szemben). Ezen belül közel 5 ezer a fogyatékos gyermek; az óvodások 1,5%-a, és többségük integrált formában²⁰ részesül óvodai nevelésben.

Az óvodahálózat egészét illetően a fenntartói többséget továbbra is az önkormányzatok képviselik. Az óvodák 94%-a (a fővárosban 81,7%-a) önkormányzati és egyéb állami fenntartású, míg a kilencvenes évek kezdetén 95,2% (a fővárosban 82,8%) volt. Finomabb bontásban nézve felfigyelhetünk arra, hogy az önkormányzati és egyéb állami fenntartású óvodák évtizedes görbéjét egy emelkedő tendencia után (az 1994. évi csúcsponttól) folyamatos esés jellemzi országosan és a fővárosban egyaránt. Ami az alapítványi, egyházi és más fenntartókat illeti, egyre szélesedő a kínálat. A nem önkormányzati fenntartók szerepe az óvodáskorú gyerekek ellátásában, különösen a fővárosban erőteljesebb, mint tíz évvel korábban volt.

Az óvodai nevelésnek az 1990/1991 és 1999/2000 közötti, tízéves szakaszában az óvodák száma országosan 4718-ról 4643-ra (a fővárosban 581-ről 559-re) csökkent. Ez 75 (a fővárosban 22) óvodával jelent kevesebbet.

Az óvodáskorú népesség 87,8%-a óvodai ellátásban részesül, szemben az egy évtizeddel ezelőtti 87,1%-os aránnyal. Vagyis a korosztálynak mintegy 0,7%-kal nagyobb része jár óvodába.

Az óvodások száma a demográfiai változásokból eredően visszaesett. Tíz év alatt országosan 391 129-ről 365 704-re (a fővárosban 61 110-ről 53 906-ra) csökkent. Ez 25 425 (a fővárosban 7204) kisgyerekkel jelent kevesebbet. 1995-ben kiugróan sok óvodás gyerek volt: országosan 399 339. 1990 és 1995 között folyamatosan felfelé ívelő tendencia érvényesült. Az óvodások számának visszaesése csak a kilencvenes évek második felétől kezdődött.

A gyereklétszám csökkenése ellenére hely hiányában 4845 jelentkező óvodai felvételét utasították el az 1999/2000. nevelési évben. A férőhely hiánya miatti az elutasítás a vizsgált tízéves szakasz kezdetén, 1990/1991-ben volt a legkevesebb (2772), és 1994/95-ben a legtöbb (7145).

Alapfokú oktatás: az általános iskola

Az általános iskolai tanulólétszám a 2001/2002. tanévben 947 ezer volt. Ezen belül a gyógypedagógiai tanterv szerint, illetve integráltan oktatott fogyatékos tanulók száma - kismértékű növekedést mutatva - csaknem 47 ezer, a felnőttoktatásban résztvevőké csaknem 3 ezer fő.

Az általános iskolákkal kapcsolatos adatok (1990/1991-2001/2002)

Forrás: OM

1990-től 1999-ig az általános iskolák számának folyamatos növekedését figyelhetjük meg. Ez a tény részben összefüggést mutat a különböző fenntartású intézmények növekvő számával, a szülők igényei szerinti oktatási kínálat bővülésével. Az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett az egyházi és alapítványi fenntartású intézmények száma és aránya.

Az általános iskolák száma fenntartók szerint a 2001/2002-es tanévben

Forrás: OM

Tanulók

Jellemző tendencia az elmúlt évtizedben az általános iskolai tanulók számának folyamatos csökkenése. Ezen belül az első 5 évben (az 1986/87. évi létszámcsúcs utáni) jelentős mértékű csökkenés állapítható meg. Az 1994/95-ös tanévtől lassabban folytatódó létszámcsökkenés figyelhető meg.

Pedagógusok

A főállású pedagógusok számának csökkenése nem arányos a gyermeklétszám csökkenésével. Ez kedvezően befolyásolta az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám átlagának csökkenését. (Vagyis a jobb feltételek kialakulását a nevelő-oktató munka hatékonyabb megvalósítására.) A 2002/2003. évi tanévre 1259 fővel csökkent a pedagóguslétszám az előző tanévhez viszonyítva.

Napközi ellátás

Az elmúlt két évtizedben lényegében nem változott az iskolában tanórán kívüli nevelésben (napközi) részesülő általános iskolások aránya. Számuk, mint tudjuk, jelentős mértékben csökkent, ami azt jelenti, hogy az ellátandó gyermekek létszáma észrevehetően visszaesett. Még a közétkeztetésből is alig több, mint az iskolások fele részesül. A középiskolások iskolai étkeztetése egyenesen csekély. Ezek az adatok (az óvodai ellátás romló statisztikáihoz hasonlóan) a gyermeket nevelő családok terheire utalnak: az általános iskolás gyermekek kétharmadának felügyeletéről napközben a családnak kell gondoskodni (ha tud), egyharmaduk esetében még az étkeztetést sem az iskola biztosítja.

Középfokú oktatás

A 2001/2002-es tanévben a nappali rendszerű oktatásban szakiskolákban 131 ezren, gimnáziumokban 182 ezren, a szakközépiskolákban 239 ezren tanulnak, azaz szakiskolákba jár a tanulók 24%-a, gimnáziumokba 33%-a és szakközépiskolákba 43%-a.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a 2001/2002-es tanévben 6 évfolyamos gimnáziumba 36 760 tanuló járt, ebből magántanuló 103 fő volt. 8 évfolyamos gimnáziumba 28 391 tanuló járt, ebből magántanuló 94 fő volt. A középfokú felnőttoktatásban 98 ezren tanulnak. 2001-ben csaknem 89 ezren érettségiztek sikeresen a nappali és felnőttoktatásban együttesen.

A Központi Statisztikai Hivatal eredményei azt mutatják, hogy minél iskolázottabbak a szülők, annál kisebb arányban járatják gyermekeiket szakmunkásképzőkbe, szakiskolákba. Amíg az általános iskolai végzettségű apák gyermekeinek hozzávetőlegesen 45%-a tanul ezekben az iskolatípusokban, addig a diplomás szülők fiainak/lányainak alig több mint 5%-a. Jellegzetesek az időbeli változások is: 1984 és 2000 között - és különösen a kilencvenes évek második felében - általánosan visszaszorult a szakmunkásképzőkben/szakiskolákban továbbtanulók részaránya, ugyanakkor teret nyert az általános iskolai végzettségű apák gyermekei körében. Ebből az következik, hogy ha a szülők képzetlenek, utódjaik számára egyre nehezebbé válik bármiféle szakképesítés megszerzése, ami a munkaerő-piaci és szélesebb értelemben vett életesélyeik beszűküléséhez vezethet. Ugyanakkor azt a következtetést is sugallja, hogy a szakmunkásképzők és szakiskolák egyre inkább az általános iskolai végzettségű és a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szülők gyermekeinek tanintézményeivé válnak.

Az érettségit adó középiskolákat viszont elsősorban az iskolázottabb szülők részesítik előnyben, és az időbeli változások is elsősorban ezekben a csoportokban jelentkeztek. A nyolcvanas évek közepe és az ezredforduló között a szakmunkás végzettségű, az érettségizett és a diplomás apák gyermekei esetében egyaránt ilyen irányú elmozdulás mutatkozott. Ennek eredményeként ma már a főiskolát/egyetemet végzett apák csaknem 100%-a szakközépiskolába vagy gimnáziumba járatja gyermekét.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a különböző szülői háttérrel rendelkező érettségizettek milyen arányban tanulnak tovább, ugyanezekre az összefüggésekre kell felhívnunk a figyelmet. Minél iskolázottabb tehát az apa, annál valószínűbb, hogy fia/lánya egyetemen vagy főiskolán folytatja iskolai pályafutását. Ezt a tendenciát jelzik az elmúlt másfél évtized adatai, mivel lényegesen megemelkedett a diplomás és az érettségizett apák felsőfokon tovább tanuló gyermekeinek aránya.

A kilencvenes években a szakképző, illetve az érettségit adó iskolák arányeltolódásához hasonlóan karakteres változások zajlottak le a szakközépiskola, illetve gimnázium viszonylatában is. Amíg 1990-ben a középfokon tanulók 37%-a volt szakközépiskolás és 24%-a gimnazista, addig 2001-ben ez utóbbiak részaránya 35% volt, az előbbi csoporté pedig 45%.

Felsőoktatás

A nappali tagozaton közép- és felsőfokú képzésben tanulók aránya a 15-24 évesek között, 1990-2002

Forrás: Laky Teréz: A munkaerőpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. 2002, Budapest, Foglalkoztatási Hivatal Kutatási Iroda Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, KSH

A felsőoktatás kilencvenes évekbeli expanziója elsősorban a nem egyetemi képzés bővülésére vezethető vissza. 2000-ben több mint háromszor többen tanultak főiskolákon, mint 1990-ben. Az egyetemeken a létszámnövekedés ennél mérsékeltebbnek mutatkozott, de a hallgatók száma a nappali tagozaton az ezredfordulón még így is csaknem két és félszerese volt az 1990. évinek.

A kilencvenes évek elejétől folyamatosan növekszik az egyetemeken, főiskolákon tanulók száma és aránya. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizetteknek még csak 20%-át vették fel ugyanabban az évben valamilyen felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, 2001-ben már 40%-ukat

A felsőfokú intézmények nappali tagozatára felvettek aránya az ugyanabban az évben nappali tagozaton érettségizettek között

Forrás: Statisztikai Tájékoztató; Középfokú oktatás; Felsőfokú oktatás. Oktatási Minisztérium.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a 2001/2002-es tanévben a felsőoktatási intézményekben összesen 349 ezer hallgató tanult, közülük 193 ezren nappali képzésben. A nappali tagozatos hallgatólétszám 5%-kal, az esti, levelező és távoktatási tagozatokon tanulók száma 9%-kal növekedett az előző évhez viszonyítva. 4,5 ezer hallgató vesz részt akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésben, 313 ezer hallgató főiskolai és egyetemi szintű alapképzési programokban, közel 25 ezer hallgató szakirányú továbbképzésben, további 7 ezer hallgató pedig PhD, DLA képzésben.

Egyetemi és főiskolai szintű továbbtanulásra, nappali tagozatra jelentkezettek és felvettek száma és aránya

Forrás: OM

Felsőoktatási hallgatói létszámadatok tagozatonként

Forrás: OM

A fenti táblázat jól mutatja a hallgatói létszám dinamikus emelkedését a rendszerváltás óta. Az emelkedésben nyilvánvalóan szerepet játszó tényezők a következők:

az államilag finanszírozott létszám emelkedése a nappali tagozaton;

a térítéses képzés belépése;

a felnőttképzés és a távoktatás szerepének növekedése.

A tagozati arányokban 1997-ben nagy ugrás következett be. Ennek fő oka, hogy a térítéses képzés lehetősége a felsőoktatási intézményeket érdekeltté tette a nem nappali tagozatos képzésben is. A felvehető, államilag finanszírozott hallgatói létszám növekedése 1997-től lassult, ezt ugyancsak a térítéses képzés lehetősége ellensúlyozta a nappali tagozaton.

Az oktatók száma és a hallgató/oktató arány

Forrás: OM

A táblázat adatai jól mutatják, hogy a hallgatói létszám dinamikus emelkedése az egy oktatóra jutó hallgatói létszám több mint kétszeres növekedésével járt együtt. Ez a változás az oktatás minősége és módszerei szempontjából új helyzetet teremtett. Az oktatás minőségének fenntartása, illetve javítása a korábbi módszerekkel aligha lehetséges. A hallgatói önálló munka szerepe nő, a kiscsoportos oktatás szerepe csökken, és a korszerű oktatástechnológiák és módszerek (távoktatás, elektronikus-interaktív tanár-diák kapcsolat) szerepe nő.

Oklevelet szerzett hallgatók

Forrás: OM

A fenti táblázatból jól kiolvasható, hogy a nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya magasabb, mint az egyéb tagozatokon. Ugyanakkor a nem nappali tagozat átlagosnál gyorsabb növekedése 1996 után azt eredményezte, hogy az 1990. évi 34%-ról 2001-re 37,5%-ra emelkedett a nem nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya, az összes diplomát szerzett hallgatóhoz viszonyítva.

Nemek aránya a felsőoktatásban

Az egyetemeken és főiskolákon az évtizedek óta fokozatosan növekvő részvételi arány eredményeképp immár több nő tanul, mint férfi.

Az egyetemen és főiskolán tanulók nemek szerinti megoszlása, 1970-2001

Forrás: 1970-2001 évi adatok: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH

A különböző ágazatok, szakterületek közötti megoszlás igen nagy eltéréseket mutat. Az időbeli változások kedvező fordulatot takarnak: az egészségtudományi, a tanítói és óvónői szakok (amelyeken tíz éve még szinte kizárólag nők tanultak), valamint a bölcsészettudományok kivételével minden egyes ágazatban javult a nők részvétele, néhol nem is kismértékben, ami a szakági szegregáció csökkenését jelenti, s hozzájárulhat majd a foglalkozási szegregáció visszaszorulásához is. Bizonyos területeken azonban - a megfelelő gazdasági ágak presztízsének romlásával - már látszanak a majdani új szegregáció jelei: a mezőgazdasági és állatorvostudományi szakokat a férfiak igen nagy iramban engedik át a nőknek.

A nők és férfiak aránya a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóin belül tanulmányi ágak szerint (%)

Forrás: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002

Miközben az egyetemeken igen magas a nők részvétele, s az egyes szakterületek legtöbbjében is külön-külön magasabb, mint a férfiaké, a komolyabb előmenetel ígéretével kecsegtető PhD és mesterképzéseken még jelentős mértékben alulmarad a nők részvétele a férfiakéhoz képest.

A tudományos fokozatok megszerzésének feltételeit - a férfiakénál minden korcsoportban jobb szövegértés és írás-olvasási készség, valamint a magasabb egyetemi beiskolázási arány ellenére -, úgy látszik, nőknek jóval nehezebb teljesíteni, mint férfiaknak. Ez és a vezető pozíciók nemek szerinti arányai, a nők férfiakéhoz képest jelentősen elmaradó keresetei, a rövidebb szabadidő, a munkával töltött idő hosszabb volta külön-külön is a társadalmi javak nemek szerint egyenlőtlen elosztására utalnak.

Tudományos fokozattal rendelkezők (nemek szerinti bontás), 2000

Forrás: MTA Doktori Tanács Titkársága, In: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002

Az elsős hallgatók létszáma, demográfiai összetétele²¹

Az Oktatáskutató Intézet szociológiai felmérése a 2001/2002-es tanévben egyetemre vagy főiskolára felvett elsős hallgatókat vizsgálta, az adatfelvétel eredménye reprezentatív az elsőévesek teljes populációjára. A kuatatás eredményei alapján elmondható, hogy a 2001/2002. évi tanévben az elsőéves nappali tagozatos hallgatók száma 50 308 fő volt. A férfiak aránya 45,3%, a nőké pedig 54,7%. A nappali tagozatos hallgatóknak 66,7%-a főiskolai, 33,3%-a egyetemi hallgató, 87,1%-a állami, 13,1%-a költségtérítéses képzésben részesül. Életkor szerint a nappali tagozatos hallgatók mintegy egynegyede (25,1%) 19 éves, több mint egyharmada (38,8%) 20 éves, csaknem egynegyede (24,3%) 21-22 éves, 7,1%-a 23-24 éves és 4,7%-a 25 évnél idősebb. A kormegoszlást támasztja alá, hogy az érettségi évében a felvételizőknek 60%-át, azaz csaknem kétharmadát vették fel elsőéves hallgatónak.

Alapvető fordulat következett be a főiskolai és egyetemi hallgatók arányában. A főiskolai hallgatók aránya 40%-ról 66,7%-ra emelkedett. Az elsőéves hallgatók körében 1997/98-hoz képest 22%-ról 27%-ra emelkedett a megyeszékhelyekről érkezők aránya.

Az elsőéveseknek csaknem kétharmada (58,9%-a) egy testvérrel rendelkezik, 16,9%-a két testvérrel, és a három vagy több testvérrel rendelkezők aránya mindössze 4,9%. 19,5% azok aránya, akiknek nincs testvére.

A megkérdezettek 11,6%-a édesanyjával, 2,7%-a pedig édasapjával él, azaz csonka családból érkezett a felsőoktatási intézménybe.

Kollégiumok

A kollégiumi elhelyezésre jogosult hallgatók száma dinamikusan növekedett, a kollégiumi férőhelyek száma 1995-től alig nőtt, az elhelyezett hallgatók aránya pedig radikálisan csökkent.

Egy kollégiumi hely finanszírozása átlagosan mintegy 90 ezer forintba kerül. Ezt kb. 1/3-1/3 arányban az állami támogatás, a hallgatói befizetés és az intézményi hozzájárulás fedezi.

A kollégiumi elhelyezésben nem részesülő hallgatók 1998-tól lakhatási támogatást kaptak, amelynek összege 33 ezer forint/hó.

A hallgatók esélyegyenlőségének egyik alapvető feltétele a kollégiumi ellátottság javítása. Az új Kormány kollégiumfejlesztési programot indított az átlagos ellátottság javítására, valamint az intézmények közötti különbségek csökkentésére, illetve megszüntetésére.

Szakképzés

A harminc év alattiak iskolarendszeren kívüli képzése az OSAP - 1665, 1664 - adatbázisában 2002-re vonatkozóan az alábbi számokat, arányokat mutatja:

A húsz évesnél fiatalabbak közül 10 013 fő vett részt iskolarendszeren kívüli képzésben, ami a tárgyalt időszakban képzésben résztvevők 6,8%-a, 20-24 év között 29 560 fő - 20,2% az iskolarendszeren kívüli képzésben részesülők számaránya. A 20-29 évesek közül 29 500 fő, 20% vett részt ebben a képzési formában. Az adatok tehát azt mutatják, hogy 2002-ben a 69 413 iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevő fiatal az összes e képzési formában részesülők 46,9%-át tette ki.

Megjegyzendő, hogy az 1996 óta nyilvántartott adatok szerint a 20 év alattiak iskolarendszeren kívüli ( OKJ, nem OKJ és nyelvi) képzéseknek száma több, mint kétszeresére, a 20-24 éveseké majdnem háromszorosára, a 20-29 éveseké pedig megközelítőleg ötszörösére nőtt.

Az esti, levelező és távoktatási képzési formájukat elsősorban a főiskolák fejlesztették. Ezek nem nappali tagozatán az évezred elején több mint hatszor többen tanultak, mint 1990-ben. Ugyanez a növekedés az egyetemek esetében 2,3-szeres volt. A táblázatból az is leolvasható, hogy az egyetemek főiskolai szintű képzési programjai az esti-levelező tagozatra koncentrálódnak.

A nem nappali tagozatos felsőoktatás expanziója (a hallgatók száma, 1990 = 100%)

Forrás: Statisztikai Tájékoztató; Felsőoktatás. Oktatási Minisztérium

Munkaerőpiacon hasznosuló tudás, képességek

Idegen nyelv

A Központi Statisztikai Hivatal 2001. évi népszámlálása során a megkérdezettek 19,2%-a állította magáról, hogy idegen nyelven képes másokat megérteni és magát megértetni.

A nyelvvizsga megszerzése, a középiskolások nyelvtudása

A kötelező iskolai képzés keretein belül megszerezhető tudások közül a nyelvtudás az egyetlen, amelynek olyan korai (14 éves kortól letehető) és külső (iskolarendszeren kívüli) minősítési rendszere van, amelyet az iskola és a munka világában egyaránt elfogadnak. Az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez számos előny, sőt hiányához ma már több hátrány is (bizonyos szakokra nem lehet felvételizni, nem lehet államvizsgázni, tudományos fokozatot szerezni nélküle stb.) kapcsolódik, s mindez erősen motiválja a diákokat a nyelvvizsga minél korábbi letételére.

Az idegen nyelvet tanulók száma a középiskolák nappali tagozatán

Forrás: OM

Az államilag elismert nyelvvizsgák száma a középiskolások körében 2002-ben 47 327 sikeres nyelvvizsga, ennek kb. 90%-a angol és német nyelvből.

2002-ben összesen 124 592 sikeres nyelvvizsgát regisztráltak. Ennek, 38%-át a középiskolás korosztály, további 33%-át 19-28 éves fiatalok tették le. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a kilencvenes évek elején az ITK-ban (Rigó utca) sikeresen vizsgázók közül 8% tartozott a 14-19 éves korosztályhoz. Az összes sikeres nyelvvizsga 23,23%-a alapfokú, 71,25% középfokú és 5,52%-a felsőfokú. A nyelvek szerinti megoszlás nagyjából megegyezik a közoktatásban tanult nyelvek arányával. 55% az angol részesedése, 34% a németé, és az összes többi nyelv a maradék 12%-on osztozik.

Az egy felvételizőre jutó nyelvvizsgák arányában az úgynevezett vegyes középiskolák majdnem kétszeresen felülmúlják a szakközépiskolákat, ugyanilyen arányban maradnak el viszont a gimnáziumoktól.

Mindennapi tapasztalat, hogy a különböző középiskola-típusok igencsak eltérő nyelvtudással bocsátják útjukra végzős tanulóikat, de a nyelvvizsga-bizonyítványok megszerzésében mutatkozó több mint nyolcszoros esélykülönbség okainak feltárása igen alapos elemezést kíván.

Az érettségizők nyelvtudását, a nyelvtudás intézményenkénti, illetve iskolatípusonkénti eloszlását viszonylag megbízhatóan jelzi a nyelvvizsgaeredmények alakulása, erről azonban hazánkban nem készülnek egészen pontos statisztikák. A Felsőoktatási Felvételi Iroda évente közzéteszi a 100 felvételiző tanulóra jutó nyelvvizsgák száma szerint a középiskolák rangsorát, amelynek alapján jó becslést tehetünk a nyelvtudás oktatási intézmények szerinti megoszlására.

A középiskolák két típusának színvonalkülönbsége ebben az értékelési dimenzióban, azaz a kimenet oldaláról is markánsan megmutatkozik. Nyolc tanév (1991/92-1998/99) átlagában a gimnáziumok 9,2%-ában a továbbtanulásra jelentkezők nyelvvizsgáinak aránya meghaladta a 100%-ot, 43,2%-ában az 50%-ot és 88,6%-ában a felvételizők több mint 20%-a kísérelte meg a bejutást a felsőoktatásba állami nyelvvizsga birtokában. Ugyanezek az arányok a szakközépiskoláknál: 100%-os nyelvvizsga az intézmények 0,6%-ánál; 50%-os a 3,4%-ánál és legalább 20%-os az iskolák 14,6%-ánál.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok rámutatnak arra, hogy a használható nyelvtudás megszerzésének esélyei nemcsak a középiskolák típusai, hanem településtípusok szerint is különbözőek; legnagyobb esélye a budapesti gimnáziumokba járó tanulóknak van erre, legkisebb pedig a kisvárosi szakközépiskolásoknak. A legtöbb nyelvvizsgázott felvételizővel rendelkező 10 gimnáziumból 5 budapesti, az országos ranglista első 30 helyezettjéből 16 fővárosi. A középiskolák nyelvvizsgák szerinti rangsora nem esik egybe a sikeresen felvételiző tanulók aránya alapján képzett sorrenddel. Az előbbiben sokkal nyomasztóbb a fővárosi fölény, mint a felsőoktatási felvételeknél. A sorrend alapján egyértelműen megállapítható, hogy még a gyengébb budapesti gimnáziumok is igen nagy súlyt fektetnek a nyelvtanításra, nyelvvizsga-előkészítésre, míg a vidéki középiskolák közül csak a két tanítási nyelvűek, illetve, az osztrák határ közelségéből profitálók tartják velük a lépést. Ebben a modernizációs folyamatban egyelőre még az erős, tradicionálisan jónak számító megyeszékhelyi elitiskolák és a vidéki egyetemi-főiskolai gyakorlóiskolák is lemaradtak.

A felsőoktatási felvételire jelentkező, nyelvvizsgával rendelkező tanulók számából és arányából mint közvetett adatból kis hibahatárral megbecsülhető a különböző képzési programmal működő iskolák nyelvoktatásának eredményessége. A nyelvvizsgaadatok együtt tartalmazzák valamennyi vizsgaszint eredményét, de a sikeres vizsgák közül meghatározó a középfokú, viszont jelentéktelen és azonos nagyságrendű az alap- és a felsőfokú állami (vagy honosított) nyelvvizsgák aránya.

Az egyetemi és főiskolai hallgatók nyelvtudása, nyelvismerete²²

Legalább egy alapfokú és középfokú nyelvvizsgával rendelkezik az elsősöknek több mint egyharmada (38,6, illetve 36,9%), a legalább egy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya pedig 6,4%. Legalább két alapfokú nyelvvizsgával rendelkezik az elsősök 15%-a, két középfokú nyelvvizsgával a hallgatók 10,4%-a, két felsőfokú nyelvizsgával pedig a megkérdezettek 4,9%-a. A legtöbben, a megkérdezettek 83,2%-a az angol nyelvet ismeri. Az elsősöknek 6,9%-a angol alapfokú, 30,2%-a középfokú, 4,8%-a felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, 41,7%-a pedig csak beszéli a nyelvet, de nem rendelkezik róla papírral. A második legismertebb nyelv az elsősök körében a német, a megkérdezettek 63%-a említette, hogy tud németül. A németül tudóknak 5%-a alapfokú, 19,9%-a középfokú, 3%-a pedig felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, 35,1%-a pedig csak beszéli nyelvet, de nem rendelkezik róla semmiféle dokumentummal. Az elsős hallgatóknak 12,1%-a ismeri a francia, 7,5%-a az olasz, 5,5%-a az orosz, 6,1%-a a latin nyelvet. A 2001/2002-es tanévben az elsősök nyelvismerete a 1997/1998-as tanévhez képest emelkedett, többen ismerik mind az angol, mind a német nyelvet, ugyanakkor csaknem felére csökkent a felsőfokú angol, illetve német nyelvvizsgával rendelkezők aránya.

Írásbeli és olvasás-szövegértési képességek

Az Oktatáskutató Intézet adataiból kitűnik, hogy gyakorlatilag minden korcsoportban jobbak a nők (lányok) irás-olvasási készségei, szövegértése, mint a férfiakéi (fiúkéi). Ennek az adatnak az ismeretében érdemes majd a foglalkozási előmenetellel és a munkaerőpiacon elért keresetekkel, kiváltképp a felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyeken elérhető keresetekkel kapcsolatos adatokat értelmezni.

A felnőtt lakosság írásbeli és olvasás-szövegértési képességeinek értékelése egy 500 pontos skálán történt. 1. szint (0-225 pont): a mindennapi életben nehezen vagy alig boldogul; 2. szint (226-275 pont): a mindennapi életben elboldogul, de új ismeretek befogadása már gondot okoz számára; 3. szint (276-325 pont): a mindennapi életben való boldogulás alapszintje, ami durván a középiskolai érettséginek felel meg; 4-5. szint (326-375, illetve 376-500 pont): magas szintű és komplex ismeretek.

A felnőtt népesség írásbeli és olvasás-szövegértési képessége korosztályonként és nemek szerint

Forrás: SIALS (Second International Adult Literacy Survey) felmérés OKI Értékelési Központ, 1998. In: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002, 3/2. grafikon, 42. oldal

Kormányzati intézkedések

Közoktatás

Országos mérési és értékelési program

2002-ben folytatódott a magyar közoktatás rendszerében új elemként elindított, az országosan komplex és egységes szakmai terv szerint szervezett mérési-értékelési program. A korábbi gyakorlat elsősorban a monitor jellegű, az intézményeknek csak a töredékére kiterjesztett önkéntes mérés, valamint az egyes nemzetközi mérésekben való részvétel volt. Az országos értékelési és mérési program elindításával először indul olyan átfogó program, amely a kötelező tanköteleskor három évfolyamán vizsgálja meg a tanulók teljes körének a teljesítményét, segítve ezzel elsősorban az iskolák önértékelését, valamint a közép- és hosszú távú tartalmi fejlesztéseket.

A program jogszabályi feltételeként az oktatási miniszternek a 2001/2002. tanév rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) rendelete a 24. §-a (5) pontjában elrendelte egy országos szakmai mérés-értékelés lebonyolítását az oktatási intézmények 1-5-9. évfolyamain.

A program lebonyolításának a koordinációját az Oktatási Minisztérium felkérésére az OKÉV végzi, a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény közreműködésével. Az 1. évfolyamon a mérés 2002 áprilisában zajlott le.

A legfontosabb cél az volt, hogy az iskolákban minél inkább tért hódítson a pedagógiai szakmai mérés-értékelés, ismertté váljanak és elterjedjenek annak módszerei, eszközei, érzékelhetővé váljanak várható előnyei.

Hasonlóan lényeges elem, hogy a program közreműködői tapasztalatokat szerezzenek egy országos mérési-értékelési rendszer felépítéséhez, működtetéséhez. A mérés-értékelés a rendeletnek megfelelően alapkészségekre és kompetenciákra terjed ki. Két fő része közül az egyik az anyanyelvvel, a másik a matematikával kapcsolatos jellemzőket méri. A tesztek összeállítása a hazai és nemzetközi mérési irányelvek és hagyományok alapján történt (Monitor, OECD-PISA, TIMSS, IEA-PIRLS).

Az Oktatási Minisztérium közvetlenül juttatja el az iskolákba a mérőeszközöket - a kellő darabszámban - és minden, a méréshez szükséges egyéb szakmai anyagot.

Az önálló elemzést, az értékelést segítő kiadvány is támogatja. A segédkönyvben útmutatásokat találnak saját adataik értelmezéséhez. A program igyekezett az iskolákat a mérés-értékelés minden mozzanatába bevonni, és az önálló iskolai fejlesztő-továbbfejlesztő tevékenységhez minden szakmai támogatást megadni. Nem elhanyagolható továbbá, hogy a program eredményeképpen az intézmények olyan mérőeszközök és mérési-értékelési eljárásrend birtokába jutnak, amelyet a későbbiekben önállóan is használhatnak.

Fejlesztésre került a Közoktatási Információs Rendszer: Középfokú Intézmények Felvételi Információs Rendszere (KIFIR) és a Közoktatási Információs Rendszer - Statisztikai Rendszer (KIR-STAT).

COMENIUS 2000

A COMENIUS 2000 Közoktatási minőségfejlesztési program (a továbbiakban: COMENIUS 2000 program) két szinten (intézményi és fenntartói) és három modellben fogalmaz meg követelményrendszert a közoktatás minőségfejlesztéséhez.

Az intézményi munka megkezdése előtt alakították ki az intézményi I. és II. modellt, amelyet az Oktatási Minisztérium módszertani segédanyagokkal együtt a Minőségfejlesztési kézikönyvben küldött meg minden intézménynek és fenntartójuknak.

A 3/2002. sz. OM rendelet megjelenése tovább strukturálta és egyben kijelölte a következő időszak feladatait, jelentős mértékben meghatározva a COMENIUS 2000 program szakmai irányításának, ellenőrzésének feladatait és fejlesztésének irányait is.

A program elindítását követően 2002 májusáig összesen 1735 intézmény csatlakozott a programhoz.

A 2002 tavaszi kormányváltás a minőségfejlesztés új paradigmáját határozta meg.

A COMENIUS 2000 eddigi tapasztalataira alapozva szükségessé vált a program továbbfejlesztése oly módon, hogy az új Közoktatási minőségfejlesztési program egy korszerű, az EU-trendekhez igazodó programmá váljon, mely gyorsan és hatékonyan reagál a közoktatásban felmerülő minőségfejlesztési igényekre. Tevékenységében támaszkodik a COMENIUS 2000 program eddigi eredményeire, az alkalmazási tapasztalatok alapján megújított modellek továbbfejlesztett változataira. Az új program pályázati rendszerben kidolgozandó iskolai modellekkel, meglévő iskolai modellek rendszerbe emelésével, egyes minőségfejlesztési eljárások ágazati honosításával, nemzetközi modellek adaptációjával kívánja az intézmények előtt megjelenő kínálatot bővíteni.

A 2000 júniusában elindított COMENIUS 2000 I. intézményi modell kiépítését végző intézmények 2002 áprilisában befejezték a projektet.

Az Oktatási Minisztérium - a COMENIUS 2000 Programiroda létrehozásával - támogató környezetet hozott létre az intézmények számára, amelynek főbb elemei: folyamatos továbbképzések (pedagógusoknak és tanácsadóknak), konferenciák, monitoringrendszer, módszertani segédanyagok (a Minőségfejlesztési kézikönyv mellékletei, módszertani CD-lemez) és a Hírlevél biztosítása, valamint a programban részt vevő intézmények közötti horizontális tanulás segítése (intézményi klubhálózat).

2002-ben a nagy intézményszámra való tekintettel, valamint a tevékenységek újszerűsége miatt a különböző támogató környezeti elemek további szakmai fejlesztéseket igényelnek.

Az oktatási miniszter A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló, 3/2002. (II. 15.) OM rendeletében megalapította a Közoktatás Minőségéért Díj-at. A miniszteri rendelet megjelenését követően az Oktatási Minisztérium 2002. február 22-én pályázatot hirdetett a 2002. évi Közoktatás Minőségéért Díj elnyerésére.

Az előterjesztésben az értékelők a COMENIUS 2000 Partnerközpontúság Díj kategóriájában 2 intézményt javasoltak kitüntetni, 5 intézményt oklevélre, a COMENIUS 2000 Kiválóság Díj kategóriában pedig 3 intézményt javasoltak kitüntetni, 7 intézményt pedig okleveles elismerésre.

2002 márciusában elindult a III. intézményi modell kifejlesztése.

A III. intézményi modell kidolgozását a Közoktatási minőségfejlesztési program jelentős kiszélesítésének, kiterjesztésének igénye indokolja, másfelől a multiplikációs feladatokban való részvétel a programba bekapcsolódott és az ott eredményesen dolgozó iskolák, óvodák számára is perspektívát nyújthat, segítheti a továbblépést.

A III. intézményi modell célja, hogy a közoktatási intézmények pedagógusai, pedagógusközösségei képessé váljanak a minőségfejlesztés terén megszerzett ismereteik, tapasztalataik továbbadására, más közoktatási intézmények minőségfejlesztési munkájának támogatására.

A korábbi évek közoktatási minőségfejlesztési programjainak tapasztalatai alapján szükségessé vált egy olyan közoktatási minőségfejlesztési program kialakítása, mely komplex rendszerbe foglalja a közoktatási minőségfejlesztéssel kapcsolatos szereplőket, tevékenységeiket, a rendelkezésre álló kínálati elemeket, továbbá megfelel az EU-irányelvekben megfogalmazott ajánlásoknak, valamint a hazai oktatáspolitika minőségfejlesztési célkitűzéseinek.

2002 őszén - az ismert kritériumok alapján - megindult a fejlesztés, mely egy átfogó közoktatási minőségfejlesztési program megvalósítását tűzte ki hosszú távú célként. A programmal kapcsolatos szakmai és oktatáspolitikai elképzelések folyamatos egyeztetések során épültek be az alapverzióba, s a fejlesztők az előző programok tapasztalatait is figyelembe vették a kialakítás során.

Ennek megfelelően olyan program jött létre, amely figyelembe vette az NFT-ben szereplő elképzeléseket, és integrálódott az OM közoktatással kapcsolatos fejlesztési programjába.

A Programiroda új vezetése kialakította a szervezeten belül a kutatásfejlesztést mint a szervezeten horizontálisan átívelő ágazatot, mely jellegéből adódóan a korábbi szervezeti struktúrára és a szervezeti kultúrára is hatást gyakorolt.

A 2002. évi új címzett támogatások a közoktatási ágazatban

Az alábbi táblázat azokat a közoktatási címzett támogatásokat tartalmazza, amelyeket a beruházásokhoz az Országgyűlés hagyott jóvá a 2002. évre a Belügyminisztérium fejezetében (a Belügyminisztérium közlése szerint).

Az Országgyűlés által jóváhagyott 2002. évi új címzett támogatások a közoktatási ágazatban,(ezer forintban)

Önkormányzat	Beruházás megnevezése	Beruházási összköltség	Saját forrás	Összes címzett támogatás	Címzett támogatás éves ütemezése
					2002.	2003.
Budapest I. kerület	Toldy Ferenc Gimnázium, tornaterem építése	671 460	134 292	537 168	40 000	357 168
Fejér Megyei Önkormányzat	A Móri Gárdonyi Géza Általános Iskola életveszélyessé vált épülete helyett új épület emelése	335 530	135 530	200 000	30 000	170 000
Csorna város önkormányzata	A Csornai Arany János Általános Iskola és Speciális Szakiskola új építéssel és épületátalakítással megvalósítandó intézmény rekonstrukciója	687 500	0	687 500	77 500	500 000
Hajmáskér	A Hajmáskéri Általános Iskola átalakítása 12 tantermes intézménnyé, tornaterem, konyha étkezővé építése	306 306	40 000	266 306	28 641	152 359
Kalocsa	A Belvárosi Általános Iskola rekonstrukciója	292 000	15 000	277 000	19 000	128 000
Kántorjánosi	Általános Iskola bővítése	232 442	23 244	209 198	41 839	167 359
Kaposvár	A Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában tanétterem és tanszálloda építése	1 221 404	32 000	1 189 404	60 000	951 523
Mohács	Széchenyi Ifjúsági Centrum (tornaterem, 5 db foglalkoztató, 6 db öltöző, konyha, könyvtár)	400 000	40 000	360 000	58 000	252 000
Miskolc	Földes Ferenc Gimnázium bővítéses rekonstrukciója	550 000	55 000	495 000	63 020	280 000
Pécs	Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola	500 000	200 000	300 000	60 000	100 000
Siklós	A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola bővítéses rekonstrukciója	820 137	82 014	738 123	50 000	463 500
	Összesen:	6 016 779	757 080	5 259 699	528 000	3 521 909

Forrás: BM

Oktatáshoz kapcsolódó bevételek adómentesége

Az oktatáshoz kapcsolódó bevételek közül számos adómentes bevételnek minősül a Szja. törvény alapján.

Ezek közül a fontosabbak:

A közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban, a magánszemélynek kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak.

A külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj. (Ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető - cég, magánszemély stb. - által folyósított összeget kell érteni.).

A nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem.

A külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem.

A kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatási miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj és egyéb juttatás.

A külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi felsőoktatási intézményben tanuló hallgató, külföldi hallgató vagy külföldi oktató, kutató részére folyósított juttatás, kedvezmény.

Az a természetbeni juttatás, amelyet az államháztartás valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény saját bevételéből a tanulmányi kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is), valamint az a természetbeni juttatás, amely az említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges (így különösen az utazás, szállás, étkezés értéke).

Az a természetbeni juttatás, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásról szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló számára a - rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult - szülő vagy a vele közös háztartásban élő házastárs útján a tanév első napját megelőző 60 és az azt követő 30 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat (ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évi 10 ezer forint értéket meg nem haladóan juttat (adómentes iskolakezdési támogatás). (Megjegyezzük, hogy a szabály a 2003. évre annyiban változott, hogy a tanév megkezdése utáni 30 nappal kibővíti a juttatásra nyitva álló időtartamot, továbbá lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltató, a bér kifizetője utalvány formájában nyújtsa a támogatást. A módosítás lehetővé teszi, hogy ugyanazon gyermek után mindkét szülő jogosult legyen a támogatás igénybevételére.)

Az Oktatási Minisztérium Világ-Nyelv programja

A 2003-ban elindított program előkészítése 2002-ben zajlott.

Az Oktatási Minisztérium Világ-Nyelv programjával egy új, az idegennyelv-tudás fejlesztését átfogóan szolgáló stratégia lép életbe, amelynek célja, hogy hazánk felzárkózzék az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, vagyis minden, az iskolapadot elhagyó fiatal rendelkezzen legalább egy idegen nyelv középszintű és egy másik nyelv alapszintű ismeretével, legyen képes nyelvtudását fenntartani, továbbfejleszteni és más idegen nyelveken is megtanulni.

A Világ-Nyelv program a nyelvoktatás hiányosságainak felszámolását és problémáinak megoldását hivatott elősegíteni. Támogatásának előterében a közoktatás áll, mint az ismeretszerzés első színtere az állampolgárok életében, emellett azonban a felső- és a felnőttoktatásban megvalósuló nyelvoktatás fejlesztéséhez is hozzájárul.

A Világ-Nyelv program az iskolai nyelvoktatás színvonalának növelésére sokrétű megközelítést kíván: egyszerre támogatja a pedagógusok nyelvi és módszertani ismereteinek bővítését, újféle alap- és továbbképzési komponensek bevezetése révén; elősegíti a tartalomalapú nyelvhasználat terjesztését a szaktárgyi órákon; hozzájárul a hátrányos helyzetű tanulócsoportok sajátos igényeinek megfelelő módszerek kidolgozásához, és támogatást biztosít az új módszerek, idegen nyelvi programok beindításához szükséges tárgyi feltételek megteremtéséhez.

A 10 alprogram

A Világ-Nyelv alprogramok a nyelvoktatás különböző területeit érintik, amelyek a fejlesztéshez szükséges anyagi támogatást különféle pályázati formák keretében biztosítják.

1. A Forrás alprogram a közoktatás hátrányos helyzetű résztvevőinek felzárkóztatását támogatja az idegen nyelvek tanulásában, az önálló tanulást lehetővé tevő idegen nyelvi könyvtár-tanulóközpontok kialakítása révén. Tanulóközpontok létesítéséhez általános és középiskolák pályázhatnak támogatásra.

2. A Váltogató alprogram célja az idegen nyelvi anyagok használatának beépítése a nem nyelvi tárgyak oktatásába a tanulók ismeretszerzési képességeinek és tartalomközpontú nyelvhasználatának fejlesztése érdekében.

3. Az Előre fuss alprogram a nyelvoktatásban hátrányt szenvedő diákok igényeinek megfelelő nyelvoktatási programok létrehozását támogatja.

4. A Mesterfokon alprogram célja a nyelvtanárjelöltek szakmódszertani és nyelvi ismereteinek és készségeinek fejlesztése.

5. Az Élesztő alprogram a Magyarországon kevésbé tanult nyelvek iskolai oktatását támogatja. A valamely kevésbé tanult nyelv oktatásának bevezetésére vállalkozó általános és középiskolák a szükséges tanmenetek kidolgozására és a választott idegen nyelv legalább egy tanulócsoporton belüli oktatásának bevezetésére pályázhatnak.

6. A Mértékelés alprogram célja az idegen nyelvi programok folyamatának és kimenetének a tantervi és vizsgareform folyamatával összhangban történő szabályozása. Ennek érdekében továbbképzések keretében támogatást biztosít a nyelvtanárok felkészítéséhez a mérési, értékelési és az új érettséginek megfelelő vizsgáztatói feladatok ellátására.

7. A Nyelv + szakma középfokon alprogram célja a megfelelő szintű általános és szakmai nyelvtudás megszerzésének biztosítása a szakképzésben részt vevők számára. Ennek érdekében a szakmához kötődő idegen nyelvi elemek szaktárgyi órán történő használatát bevezetni szándékozó szakképző intézmények tanáraik nyelvi és módszertani továbbképzéséhez, valamint az elsajátított módszerek bevezetéséhez pályázhatnak támogatásra kísérleti oktatási projektek keretében. A Világ-Nyelv támogatással különprojekt keretében előállított oktatási segédanyagokra kell támaszkodni.

8. A Nyelv + szakma felsőfokon alprogram a felsőoktatási hallgatók számára biztosít lehetőséget a magas szintű szakmai nyelvtudás elsajátításához, a tanult szakterület idegen nyelvű oktatásának bevezetése révén.

9. Az Egy életen át alprogram a közfeladatokat ellátó intézmények és szervezetek nyelvvizsgával nem rendelkező alkalmazottai számára biztosít támogatást valamely idegen nyelvből alapfokú nyelvtanfolyamon való részvételhez.

10. A Kiegészítő tevékenységek alprogram a Világ-Nyelv program általános célkitűzéseivel összhangban az innováció és a bevált gyakorlat terjesztésének érdekében szakmai kiadványok és rendezvények költségeihez biztosít hozzájárulást.

Írisz-Sulinet program

A 2001. évben is folytatódott a közoktatási intézmények informatikai fejlesztése. A fő hangsúly azonban a tartalomfejlesztésre és a rendszer adta kommunikációs lehetőségek fejlesztésére került.

Fő feladat volt az informatikai eszközök felhasználásának segítése is az oktatásban. Alapvető cél, hogy minden gyermek - függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétől - a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzést kapjon. Az Írisz-Sulinet program a közoktatási intézmények internethozzáférését, valamint a rendszeres szolgáltatási díjakat biztosítja.

Az Oktatási Minisztérium 1996-ban indította el a Sulinet programot, hogy a közoktatási intézményeket interneteléréshez és számítógépes laborokhoz juttassa. A program meghatározó jelentőségű a tudásalapú társadalom kialakításában, a digitális írástudás elterjesztésében. 2002-ben az oktatási miniszter bejelentette, hogy a program folytatódik.

Beszámoló a Sulinet jelenlegi helyzetéről, távlati céljairól

A Sulinet Programiroda az Oktatási Minisztérium tulajdonában lévő Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság szervezeti egysége.

A Sulinet központi fejlesztési program 1996 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy korlátlan és ingyenes internetkapcsolattal, az ehhez kapcsolódó internetes tartalomszolgáltatással, multimédiás számítógépes laborokkal lássa el a hazai és határon túli magyar közoktatási intézményeket. A Programiroda feladatai között szerepel még rendezvények szervezése, illetve pedagógus-továbbképzés is.

Napjainkban 2385 oktatási intézmény csatlakozik a Sulinet hálózatához, ez azt jelenti, hogy a középfokú oktatási intézmények 99%-a, az általános iskolák 20%-a, illetve néhány határon túli magyar iskola rendelkezik ingyenes és korlátlan internetkapcsolattal és internetlaborral, ami átlagban egy helyi szerverből és 7 kliensgépből áll. (A 2003-ban induló Sulinet expressz programnak köszönhetően idén további 600 oktatási intézmény kapcsolódhat a hálózathoz, a tervek szerint 2005-re valamennyi hazai és 300 határon túli közoktatási intézmény csatlakozik a Sulinet programhoz.)

A Sulinet hálózathoz tartozó közel két és fél ezer intézmény zömében 128 Kbps digitális, illetve ADSL I., valamint ADSL II. kapcsolattal, vagy ahol erre nem volt lehetőség analóg (ez általában 56 Kbps-os, különösen indokolt esetben 128 kbps-os) vonallal kapcsolódik a hálózathoz.

A Sulinet hálózat hierarchikus felépítésű: az intézmények a regionális központokhoz csatlakoznak, a regionális központok pedig a Sulinet országos központjához. Ez a megoldás könnyen átlátható, egyszerű, hatékony struktúrát eredményezett.

Minden intézményben a kapcsolat típusához (ADSL, ISDN, bérelt vonal) igazodó végponti eszköz és router található. Az iskolai számítógépek a routerhez kapcsolódó HUB-on keresztül érik el az internetet.

Az iskolai vonalak a regionális központok nagy teljesítményű routereihez kapcsolódnak. Regionális központból jelenleg tizenegy van az országban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Zalaegerszeg, valamint Budapesten három). Minden központban található egy regionális szerver, amelynek legfontosabb feladata az iskolák web-elérésének gyorsítása (proxy, cache szolgáltatás).

A régiók 15 Mbps-os optikai kábellel kapcsolódnak a Sulinet technikai központjához, amelynek feladata a régiók közötti, valamint a Sulinet és a "külvilág" közötti kommunikáció biztosítása. A központ 68 Mbps-os kapcsolattal rendelkezik a világ felé és 100 Mbps-os vonallal csatlakozik a hazai hálózathoz.

Az Oktatási Minisztérium által működtetett tartalomszolgáltató központ 2 Mbps-os sávszélességgel kapcsolódik a Sulinethez. A központban található a Sulinet webszerver (http://www.sulinet.hu), Ftp-szerver (Ftp://Ftp.sulinet.hu) és levelezőlista-kezelő szerver. A webszerver a tartalomszolgáltatás legfontosabb eleme. Ezen találhatók a tanuláshoz, tanításhoz, iskolai adminisztrációhoz, iskolai hálózat karbantartásához kapcsolódó friss hírek, anyagok. Az Ftp-szerver az iskolai hálózat üzemeltetéséhez kötődő legfontosabb programokat tartalmazza.

A levelezőlista-kezelő szerver több mint 10 levelezőlistát szolgál ki. Ezen listákon az oktatás résztvevői kicserélhetik véleményeiket, tapasztalataikat. Ezek közül a két legnagyobb létszámú lista a Sulinet hírlevél (kb. 6000 tag), amely heti rendszerességgel ad tájékoztatást a Sulinet program újdonságairól, és a TechInfo (kb. 700 tag), amelyen iskolai rendszergazdák oldják meg felmerülő problémáikat, segítik információkkal, tapasztalataikkal egymást.

Sulinet laborok

Minden Sulinet hálózatba kötött intézmény kapott egy multimédiás számítógép-laboratóriumot, amellyel elérheti és használhatja a Sulinet szolgáltatást. Egy átlagos laboratórium egy szerverből és hat munkaállomásból áll. A szerver és a hozzá kapott szoftverek lehetővé teszik az iskolák számára, hogy internetes szolgáltatásokat (elektronikus levelezés, web, Ftp) indítsanak. Elmondható, hogy egyre több az olyan intézmény, iskola, amely felismeri és kiaknázza az ilyen szolgáltatások működtetésében rejlő lehetőségeket.

Tartalomszolgáltatás

Jelentős állomás volt a program életében a www.sulinet.hu portál elindulása. Ma már elmondható, hogy a Programiroda a világháló legnagyobb és leglátogatottabb - napi 110-120 ezer látgató - magyar nyelvű oktatási portáljával rendelkezik. Az oldal az oktatáshoz közvetlenül, illetve közvetve kapcsolódó valamennyi látogatói rétegnek (diákok, pedagógusok, intézményvezetők, -fenntartók, szülők) szolgáltat tartalmakat.

A Sulinet legfontosabb tartalomfejlesztési célja egy közoktatási, digitális tananyag-adatbázis létrehozása az elkövetkezendő egy-másfél év során. A műveltségi területek zömét lefedő digitális tananyag több mint egy elektronikus tankönyv, hiszen a törzsanyag mellett számos kiegészítő anyag található benne. Feladatok, filmek, filmbejátszások, hang file-ok, animációk színesítik majd a tanulást és a felkészülést. Az elérendő cél, hogy ez minél teljesebb legyen, ezért elkészítésében a program a pedagógusok munkájára is számít. A tárca közbeszerzési pályázatot hirdetett, amelyen indulhatnak tananyag-készítő cégek, egyéni vállalkozók, pedagógusok, tankönyvkiadók vagy bárki, akinek digitális tananyag van a birtokában vagy napi oktatói munkája során ilyet készített.

Tanártovábbképzés, kutatások

A Sulinet program nyújtotta lehetőségek, szolgáltatások minél hatékonyabb kihasználtsága érdekében a pedagógusoknak, iskolai rendszergazdáknak rendszeres továbbképzési lehetőségeket biztosítunk.

Az IKT a közoktatásban, IKT a Sulinetben módszertani kutatás és tanár-továbbképzési program célja az Információs Kommunikációs Technika oktatásban betöltött jelenlegi szerepének és helyének hazai és nemzetközi vizsgálata, értékelése, az ezeken a tényeken alapuló és a célként megjelölt lehetséges fejlesztési irányok meghatározása, fejlesztési program kidolgozása. A közreműködő szaktanárok, oktatási szakértők és szakmai műhelyek bevonásával kialakításra kerülnek a programhoz kapcsolódó informatikai és informatika alapú szaktárgyi módszertani segédanyagok, a végleges struktúra, a fejlesztési terv és program, a rendszerhez kötődő minőségbiztosítási alapelveken alapuló akkreditációs rendszer.

Rendszergazda képzés

A Sulinetbe kötött intézmények rendszergazdáinak gyakorlatcentrikus képzése, továbbképzése az intézményükben megtalálható (vagy telepítendő) hálózati operációs rendszernek (a 3 legelterjedtebb hálózati operációs rendszer közül egyet választva: MS Windows, Novell, Linux) és a rendszergazda szintjének (alap-haladó) megfelelő, amely során megtanulja az iskolájában működő vagy most létrehozandó hálózat alapvető telepítési, beállítási, üzemeltetési ismereteit.

Rendezvények

A szélesebb körű ismertség, elismertség érdekében ma már elengedhetetlenné vált, hogy egy-egy internetes szolgáltatás off-line is szem előtt legyen. A Sulinet Programiroda számos rendezvény által is igyekszik közvetlen kapcsolatot teremteni az oktatás szereplőivel. Az egyik lehetőség erre az Ablak a világra konferencia, amelyen pedagógusok, szakmai műhelyek vitatják meg egymással az oktatás aktuális problémáit, fejlődési irányait.

A diákok és a tanárok minden évben óriási lelkesedéssel várják a Kalandtúra küzdelmeit, amelyen minden évben embert próbáló, de igen szórakoztató feladatokat kell megoldaniuk a csapatoknak - komoly fődíjakért.

A Sulinet nyári tábor több turnusból áll: tehetséges diákok, pedagógusok és iskolai rendszergazdák tölthetik kellemesen és hasznosan nyaruk egy részét.

Az évről évre megrendezett Educatio szakkiállítások szervezésében is jelentős szerep jut a Programirodának. A kiállítás 2002-ben mind látogatottságában, mind a kiállítók számábant tekintve rekordokat döntött, és az érdeklődés évről évre nő e rendezvény iránt is.

Óvodai nevelés

KidSmart program az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az IBM Magyarország ajándékaként 30 számítógépes munkaállomást osztott szét az ország legkülönbözőbb területein, azaz 15 óvoda jutott 2-2 olyan számítógéphez, mely gyermekek számára készített fejlesztő szoftvereket futtat. A munkaállomás része egy biztonságos műanyag ház, amely védi a kis felhasználókat, és vonzóvá teszi számukra a gépet. A program 2002 decemberében indult, és jelenleg is folytatódik, az eddigi visszajelzések pozitívak. A programot jól fogadták mind a gyermekek, mind az óvodapedagógusok.

A pályázatra óvodák jelentkezhetnek. A pályázatban prioritást élveznek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések, valamint az "Élhetőbb faluért" programban részt vevő települések, mivel ezeken a területeken tapasztalható leginkább az informatikai ellátottság hiánya. Az itt felnövő generációnak biztosítani kell az esélyegyenlőséget az információs társadalomban. Ezek a speciális eszközök lehetővé teszik az óvodás korú gyermekek számára, hogy elsajátítsák a számítógép használatához szükséges ismereteket, jártasságokat.

A program jól szolgálja azt a széles körben elfogadott törekvést, miszerint az információs társadalom fejlesztése jelentős feladata az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak. Az információs társadalom fejlesztését érdemes a legfiatalabb korosztállyal kezdeni, hiszen nekik van esélyük arra, hogy annak lehetőségeit maradéktalanul kihasználják. Amennyiben az informatika helyet kap az óvodai nevelésben, elérhetővé válik ez a cél.

Az esélyegyenlőségbeli különbséget, mely a kedvezőbb és kedvezőtlenebb gazdasági körülmények közt élő kisgyermekek között létezik, tovább mélyítheti az információs szakadék növekedése. Éppen ezért a program elindítása olyan régiókra, illetve településekre irányul, ahol az infokommunikációs eszközökkel való ellátottság a legkevésbé biztosított. Az ott élő kisgyermekek esélyegyenlőségének biztosítását is segítené a programhoz való csatlakozás, amennyiben az információhoz jutás mint jog biztosítása felé mutatna. A számítógép használatához kapcsolódó jártasság elsajátítása és későbbi használata egyik eszköze lehet a társadalmi beilleszkedésnek, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásának.

A program bővítése a látás- és hallássérült, valamint enyhe értelmi fogyatékkal élő gyermekek iskolára való felkészítésében, felzárkóztatásában is hathatós segítséget nyújthatna. Ennek érdekében számukra speciális szoftverek s bizonyos esetekben hardverek kialakítása és beszerzése látszik szükségesnek.

Az eddig kihelyezett munkaállomások befogadóitól pozitív visszajelzések érkeznek. A program híre elterjedt, és számos érdeklődő megkeresés történt. A program hatékonyságáról információk várhatók a jelenleg folyó elővizsgálatból.

A programmal kapcsolatban felmerülő nehézségek közül a legszembetűnőbb, hogy az óvodapedagógusok és a szülők egy részeének ellenérzése van az informatika ilyen korai bevezetésével kapcsolatban. Ezért célszerű lenne olyan informatikai, módszertani képzések, szakmai fórumok támogatása, melyek útmutatóul szolgálhatnának az óvodapedagógusoknak a számítógép óvodai használatáról. Ugyanakkor a szülők és pedagógusok a program előrehaladtával tapasztalhatnák, hogy a számítógéphasználatnak nincs káros következménye, sőt új világ nyílik meg vele a gyermekek számára. A program hosszú távú működtetésével kapcsolatban megkerülhetetlen kérdés, hogy ki vállalnja a munkaállomások fenntartását. Mivel a fenntartási költség nem jelentős, ezért vélhetően pályázó intézmények vállalni tudják a rendszer üzemeltetését.

Az alap- és középfokú oktatás

Az intézményi étkeztetés támogatása

Az Oktatási Minisztérium gyermekétkeztetéssel kapcsolatos hatásköre és feladata arra terjed ki, hogy meghatározza azokat a jogi kereteket, amelyek előírják a közoktatási intézmények fenntartóinak feladatellátási kötelezettségeit, az igénybevétel lehetőségeit, valamint javaslatot tegyen a mindenkori költségvetési törvényben a szervezett intézményi étkeztetés, kiegészítő hozzájárulás és támogatás igénybevételének normaszövegére.

A 2003. évi költségvetési törvény megalkotásakor figyelmet kapott az intézményi étkeztetés támogatása, különösen a rászorultság alapján nyújtandó többletforrások biztosítása. A szabályozás további fontos eleme, hogy az önkormányzatok és egyéb intézményfenntartók helyi szinten határozzák meg a felhasználás kereteit, lehetséges módozatait.

Nagyon valószínű, hogy az EU-csatlakozást követően szükségessé válik a gyermekétkeztetés jelenlegi szabályainak felülvizsgálata annak érdekében, hogy miként lehet beilleszteni a csatlakozást követő agrártámogatási célrendszerből és az egyéb ez irányú támogatási rendszerekből igénybe vehető forrásokat. E munkában nem jelentene hátrányt, ha nagyobb rálátással rendelkeznénk az EU-tagállamokban alkalmazott gyakorlatra és módszerekre.

A tankönyv ingyenességének kiterjesztése a rászorultság alapján

Kiemelkedő cél, hogy a kormányprogram alapján az arra rászorulók számára tankönyv-támogatási kedvezmények lépjenek életbe.

Fontosabb intézkedések a területen:

a normatív kedvezmények bevezetése 2003. szeptember 1-jétől történik. A 2003/2004. tanévtől a tartósan beteg vagy fogyatékos, a három vagy többgyermekes családban élő, továbbá egyedülálló szülő által nevelt tanulók teljes körére, a gyermekvédelmi támogatásban részesülők közül az 1-4 évfolyamos tanulók körére terjed ki;

a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók közül az ötödik-nyolcadik évfolyamra járók a 2004/2005. tanévtől részesülhetnek ingyenes tankönyvellátásban;

a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók közül a kilencedik-tizenharmadik és a szakképzési évfolyamokra járó tanulók a 2005/2006. tanévtől kezdődően részesülhetnek ingyenes tankönyvellátásban.

A kerettantervek ismeretkövetelményeinek csökkentése

A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 83. §-a módosította a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 52. §-t, mely meghatározza a tanuló kötelező tanórai foglalkozásának - napi óraszámban megállapított - felső határát.

A költségvetési törvény által meghatározott feladat a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló - többször módosított - 28/2000. (IX. 21) OM rendelet módosítása.

Az óraszámcsökkentés, illetve a követelmények csökkentése közvetlenül a kormányprogramból és az OM középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiájából következő feladat. Megkezdődik a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentése, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtése, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelő nevelésben, törődésben van része. Az iskolákban több idő jut a kulcskompetenciák, a tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs készségek és képességek fejlesztésére.

Fontosabb intézkedések a területen:

a tantárgyi bizottságok elvégzik a kerettantervek ismeretkövetelményeinek csökkentését;

a Nemzeti Szakképzési Intézet és szakértői a szakmai orientáció és a szakmacsoportos alapozó oktatás tananyagait azonos elvek alapján módosítják.

A modern nyelvoktatás feltételrendszerének javítása

A kormányprogram és ezzel összhangban az Oktatási Minisztérium közoktatás-fejlesztési stratégiája kiemelt célnak tekinti az idegennyelv-oktatás fejlesztését a közoktatásban. Európai szinten az Európai Bizottság is szorgalmazza a nyelvoktatás fejlesztését mind a tagállamokban, mind a csatlakozó országokban. A közoktatási törvény javasolt módosítása értelmében a 2004 szeptemberében kezdődő tanévben minden érettségit adó középfokú intézmény indíthat egy osztályban úgynevezett "nulladik", intenzív nyelvtanulási évfolyamot a 8. osztályt végzett tanulók számára, ha a kötelező tanórai foglalkozás legalább 40%-ában idegen nyelveket tanítanak.

Fontosabb intézkedések a területen:

2003 júniusában hatályba lép a közoktatási törvény módosítása;

a nulladik évfolyam idegennyelv-oktatási tantervének kidolgoztatása;

a Nyelvtanulás Évének meghirdetése;

nyelvtanárok számára továbbképzések szervezése.

Az idegen nyelvi érettségi vizsga szabályozása

2005-ben az idegen nyelvi érettségi, igazodva az új érettségi vizsga rendszeréhez, két szinten lesz letehető. Szemben a jelenlegi idegen nyelvi érettségivel, az új vizsga mind tartalmi, mind formai szempontból egyenrangú lesz a korszerű, kommunikatív nyelvtudást mérő nyelvvizsgákkal, tartalmában és szintjeiben is alkalmazkodik az európai referenciakerethez. Az új vizsgára való felkészülés a nyelvtudás valódi fejlesztését szolgálja, és kedvezően befolyásolja a nyelvtanulás/tanítás folyamatát. A középszintű vizsga belső vizsga marad, míg az emelt szinten vizsgázónak külső tantárgyi bizottság előtt kell vizsgáznia.

Fontosabb intézkedések a területen:

az érettségi vizsga vizsgaszabályzatáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosítása;

az oktatási miniszter (V. 24.) OM rendeletének módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

pedagógus-továbbképzések, vizsgáztatóképzések indítása;

a szülők, pedagógusok tájékoztatása.

Az érettségi vizsga követelményeinek csökkentése

2002 őszén döntés született arról, hogy a 2005-ben bevezetendő érettségi vizsga tantárgyainak követelményeit mind közép-, mind emelt szinten csökkenteni kell. Ennek megfelelően a követelmények kidolgozásával megbízott szakértői csoportok középszinten átlagosan 10%-kal, emelt szinten 20-25%-kal csökkentették a tantárgyak vizsgakövetelményeit. Az összesen 22 tantárgy részletes érettségi követelményeit a 40/2002. (V. 24.) OM rendelet tartalmazza, amely jelenleg éppen módosítás alatt áll. (A rendeletet 2003 júniusában újra módosítani kell. Ennek során további közismereti és szakmai előkészítő tárgyak részletes követelményeit hirdetik majd ki).

Fontosabb intézkedések a területen:

az oktatási miniszter 40/2002. (V. 24.) OM rendeletének módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

az oktatási miniszter 40/2002. (V. 24.) OM rendeletének újabb (júniusi) módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

a szülők és pedagógusok tájékoztatása.

Iskolatej program Magyarországon P>A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére 1998. évtől kezdődően iskolatej program indult a tárca jelentős pénzügyi támogatásával. Az ezt követő években az iskolatej program folyamatos bővítésére került sor, így a többlépcsős bővítési folyamat során a programhoz Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Somogy, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék, továbbá Székesfehérvár város csatlakozott.

A Tej Terméktanács tájékoztatása szerint a fenti kiterjesztés mellett az oktatási napokon átlagosan 368 ezer pohár iskolatejet, illetve kakaót szállítottak ki. Ez 180 oktatási napra számolva mintegy 66 millió pohár éves kiszállítását jelenti, ami kb. 13 millió liter tejnek felel meg.

Időközben az iskolatej program finanszírozásával kapcsolatban az Állami Számvevőszék és a KEHI vizsgálatának eredményére tekintettel az FVM minisztere a programot 2001. április 1-jén leállította. Az elkészített jelentésben megállapította, hogy az iskolatej program finanszírozására az FVM-ben kialakított gyakorlat nem felel meg a vonatkozó jogi szabályoknak.

Az iskolatej programot 2001. december 31-ig a Tej Terméktanács önállóan folytatta, a program 2002. első félévi folytatásához pedig a 2382/2001. (XII. 20.) Korm. határozat biztosított 800 millió forintot.

A 2002. szeptember-december havi iskolatej program központi költségvetési támogatásáról szóló 2284/2002. (IX. 26.) Korm. határozat értelmében a Kormány egyetért azzal, hogy az iskolatej programot a Tej Terméktanács a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium felkérése alapján 2002. szeptember-december hónapokban saját hatáskörben folytassa, aminek érdekében a központi költségvetés 2002. évi általános tartalékából 540 millió forintot csoportosítottak át a XXIV. Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezet részére.

Javaslatok az iskolatej program újraindítása kapcsán

A bekerülési költségek csökkentése érdekében a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium javasolja, hogy egy koordináló szervezetet (kifizető ügynökség) kell megbízni a program gyakorlati lebonyolításával. A kifizető ügynökség feladata az önkormányzatokkal, közintézmények étkeztetésével megbízott személlyel/szervezettel, valamint az iskolatej-ellátással megbízott cégekkel a kapcsolattartás és a koordináció a program egészére vonatkozóan. A program folytatását biztosító forrást a továbbiakban a kifizető ügynökség kezeli. A közintézmény étkeztetésével megbízott személy/szervezet pályázati úton juthat az iskolatej-ellátást biztosító pénzhez. Az iskolatej-ellátásra való jogosultságot a feldolgozó cégek a kifizető ügynökség által kiírt pályázaton nyerhetik el.

Jelentős különbség mutatkozik a különböző zsírtartalmú iskolatejre igényelhető támogatások mértékében. Ezért célszerű lenne iskolatej céljára teljes tejet gyártani és szállítani, mert a támogatás különbsége önmaga bőven fedezi a zsírtöbblet árát.

A tapasztalatok szerint, iskolatej-ellátás akadálya sokszor a megfelelő tárolási, hűtési lehetőség hiánya volt. Annak érdekében, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben ne essenek el az érintettek a támogatási lehetőségektől, szóba jöhet a tej helyett sajtfélék szállítása is.

Felsőoktatás

A felsőoktatáshoz való hozzáférést és a nyugodt tanulási feltételeket Magyarországon széles és folyamatosan fejlődő hallgatói jóléti rendszer biztosítja. A rendszerben minőségi változást hozott a hallgatói normatíva, illetve a doktorandusz-ösztöndíjak 2002. évi jelentős emelése.

Hallgatóknak nyújtott támogatások

Az egyetemi és főiskolai hallgatóknak nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet rendelkezik. A felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott hallgatókat és költségtérítéses hallgatókat vehetnek fel. Államilag finanszírozott hallgató lehet az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésre (AIFSZ), az első főiskolai és egyetemi alapképzésre, a kiegészítő alapképzésre nappali, esti vagy levelező tagozaton felvett hallgató.

Az államilag finanszírozott hallgató számára a hallgatói normatíva és egyéb támogatási formák időtartama a képesítési követelményekben meghatározott képzési időre szól. A kreditrendszer fokozatos bevezetése (a kötelező bevezetést a még jobb felkészülés érdekében a Kormány 2003-ra halasztotta) és ezzel egyidejűleg a hallgató számára fennálló lehetőség, mely szerint maga választhatja meg tanulmányai során az előrehaladás ütemét, indokolta, hogy 2000-től az a hallgató, aki nem fejezi be a tanulmányait a képesítési követelményekben rögzített képzési idő alatt, 4 éves vagy annál rövidebb idejű képzésben további 2 félévig, 4 évnél hosszabb idejű képzésben további 3 félévig költségtérítés fizetésének kötelezettsége nélkül folytathatja tanulmányait. De ekkor már nem részesülhet állami támogatásban. 2002-től pedig költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatóvá válik az a hallgató, aki az államilag finanszírozott képzésben a rá vonatkozó képesítési követelményekben meghatározott képzési időt 8 féléves vagy annál rövidebb képzési idő esetén 2 félévet, 8 félévnél hosszabb képzési idő esetén 3 félévet meghaladóan túllépi.

A hallgatói normatíva

Az államilag finanszírozott nappali képzésben részt vevő hallgatók után az állam a költségvetésben meghatározott normatívát fizet. Az államilag elismert állami, egyházi és alapítványi felsőoktatási intézmények számára az államilag finanszírozott hallgatók után a költségvetés 2002-ben 78 400 Ft/fő/év, 2003-tól 91 000 Ft/fő/év hallgatói normatívát biztosít. Az intézmények saját szabályzataikban rögzített módon ezen előirányzatból biztosítják a tanulmányi ösztöndíjakat (az első félévre beiratkozó hallgató nem kaphat ösztöndíjat), a rendszeres és időszakos szociális támogatásokat, valamint a tantervi követelményeken túlmenő, kiemelkedő szakmai, tudományos és közéleti tevékenység alapján megállapított ösztöndíjat.

A lakhatási támogatás

A kollégiumi ellátásra jogosult, államilag finanszírozott képzésben részt vevő azon hallgatók után, akik nem kaphattak kollégiumi férőhelyet, a költségvetés 33 000 Ft/fő/év összegű lakhatási támogatást biztosít. Az intézmények szabályzataik szerint használják fel ezt az összeget albérleti támogatásra, kollégiumi célú férőhelyek bérlésére vagy kollégiumi férőhelyek bővítésére. 2002 szeptemberétől az intézmény a helyben lakó diákok 5%-a után is megkapja a támogatást. A kollégiumi elhelyezésben részesülő hallgatók után a költségvetés férőhelyenként évi 33 000 forint összegű támogatást nyújt az intézményeknek.

A tervezett, vállalkozói alapon létesülő diákotthonok, kollégiumok kihasználtságát az állam a szeptemberben megemelt diákhitel- és ösztöndíjkeret mellett a megemelt lakhatási támogatással segíti elő. A következő évek költségvetésében ezért folyamatos emelkedés szerepel majd, a lakhatási támogatás mértéke 2004-ben 5000, 2005-ben 8000, 2006-ban pedig 10 000 forintra (fő/hó)emelkedik.

A megnövelt hallgatói juttatásokból a diákok finanszírozni tudnák a befektetők által kialakított színvonalas szolgáltatások előre láthatóan havi - kétágyas kollégiumi szobára viszonyított - 100 eurós árát.

A tankönyv- és jegyzettámogatás

A központi költségvetés évente hallgatónként 7000 forintot biztosít tankönyv- s jegyzettámogatásra. Ennek felhasználását az intézményi SzMSz rögzíti.

A sport- és kulturális célú támogatás

Sport-és kulturális célú normatív támogatás összege hallgatónként 820 forint évente. E normatíva felhasználását a 22/2001 (VII. 8.) OM rendelet szabályozza.

A diákhitel

Az országos szintű hallgatói hitelrendszer működésének jogi alapját a 119/2002 (VI. 30.) Korm. rendelet teremtette meg, mely egyben intézkedett a lebonyolító szerv, a Diákhitel Központ Rt. (www.dhk.hu) létrehozásáról is. A 2001 szeptemberében bevezetett diákhitelt a magyarországi felsőoktatási intézményekben beiratkozott, felsőfokú akkreditált iskolai rendszerű szakképzésben, főiskolai és egyetemi szintű alapképzésben, kiegészítő alapképzésben, illetve külföldi ösztöndíjas képzésben nappali, levelező, esti, illetve távoktatás keretében részt vevő hallgatók vehetik igénybe, tekintet nélkül arra, hogy az adott képzés államilag finanszírozott-e vagy költségtérítéses. A felvehető hitel maximális összege havonta
25 000 forint.

A Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj

Az Oktatási Minisztérium a települési és megyei önkormányzatokkal együttműködve a 2000/2001. tanév során indította be a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjpályázatot (www.bursa.hu). Az ösztöndíj célja, hogy a hátrányos szociális helyzetű egyetemi és főiskolai hallgatók, továbbá felsőoktatási intézménybe jelentkezni kívánó fiatalok számára is elérhetővé tegye a felsőoktatási képzésben való részvételt.

A Bursa Hungarica többszintű támogatási rendszer, amelynek pénzügyi fedezetéül három forrás szolgál: 1. a pályázó állandó lakhelye szerint illetékes települési önkormányzat támogatása (települési önkormányzati ösztöndíjrész); 2. ennek esetleges megyei kiegészítése (megyei önkormányzati ösztöndíjrész); 3. az Oktatási Minisztérium támogatása, amely a települési (és a megyei) önkormányzati támogatással megegyező összeg - 5000 Ft/hó/fő erejéig (intézményi ösztöndíjrész). A 2118/2002. (IV. 19.) Korm. határozat értelmében a Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj intézményi ösztöndíjrészre vonatkozó keretösszegének fedezetét 2003-tól a költségvetési törvényben külön sor tartalmazza.

Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány

Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány (www.prof.iif.hu/esely) azoknak a rossz anyagi körülményekkel rendelkező, a felsőoktatásban tanulmányokat folytatni kívánó, illetve folytató hallgatóknak nyújt támogatást, akik e támogatás nélkül nem lennének képesek tanulmányaikat folytatni. Ebben a támogatási rendszerben a szociális komponens mellett a tanulmányi eredmények is számítanak. A támogatást elnyert hallgatók átlagosan megközelítőleg 9000 Ft/hó támogatásban részesülnek. Az Oktatási Minisztérium költségvetésében évente 400 millió forint áll rendelkezésre a Közalapítvány számára. Az egy pályázattal elnyerhető támogatás időtartama 10 hónap.

A köztársasági ösztöndíj

Az oktatási miniszter a kiemelkedő tanulmányi eredményű és tudományos diákkörben, illetve szakmai területen kimagasló munkát végző hallgatóknak - egy év időtartamra - köztársasági ösztöndíjat adományoz. Köztársasági ösztöndíjban a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos, első alapképzésben, illetve első kiegészítő alapképzésben részt vevő hallgatóinak 0,8%-a részesülhet két lezárt félév, illetve legalább 55 kreditpont megszerzése után. Az ösztöndíj összegét az éves költségvetési törvény határozza meg. Jelenleg ez az összeg
275 ezer Ft/fő/év (2003-tól várhatóan 302 500 Ft/fő/év).

A diákigazolvány

A hallgatói jogviszonyban lévő hallgatók diákigazolványt kapnak (ez a költségtérítéses hallgatókat is megilleti), és ehhez városon belüli és helyközi közlekedési kedvezmények, kulturális kedvezmények és más szolgáltatások, valamint kereskedelmi kedvezmények igénybevételének lehetőségei kapcsolódnak (www.diakigazolvany.hu; www.diakbonusz.hu).

A nyelvvizsgadíjak megtérítése

2002-ben az OM az intézményeknek átutalt keretösszegből megtéríti az államilag finanszírozott hallgatók számára a képesítési követelményekben előírt államilag elismert nyelvvizsgák díját. Ez 2002-ben több mint 200 millió forint támogatást jelentett a felsőoktatási intézményeknek és az azokon belül működő nyelvvizsgaközpontoknak.

A GYES-ben, GYED-ben, GYET-ben és GYÁS-ban részesülő hallgatók költségtérítési díjának megtérítése az intézménynek

2000 szeptemberétől a költségtérítéses képzésben részt vevő terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő hallgatóktól költségtérítési díj nem szedhető, a felsőoktatási intézmény számára ezen hallgatók képzésének fedezeteként szolgáló összeget az Oktatási Minisztérium megtéríti. A térítés mértéke nem haladhatja meg a hallgató által felvett szak képzési és fenntartási normatívájának összegét. Ezen a jogcímen az OM 2002-ben közel félmilliárd forint támogatást juttatott el az intézményekhez.

A doktorandusz-ösztöndíj

Az egyetemi képzést követően a felsőoktatási intézmények doktori (PhD) képzésre ösztöndíjas (államilag finanszírozott) és költségtérítéses hallgatókat vehetnek fel. A felvett doktorandusz hallgatók az egyetemi tanulmányokat követően további három évig hallgatói jogviszony keretében folytathatják tanulmányaikat. Az államilag finanszírozott doktorandusz hallgatók évi ösztöndíja 2002-ben 660 000 forint. Ehhez 2002 decemberében óradíj címén kapnak egy 24 200 forintos egyszeri támogatást. Ez az összeg 2003-tól az 51/2002. (III.26.) Korm. rendeletnek megfelelően a garantált professzori illetmény 22%-a lesz, és ez 950 400 Ft/fő/év juttatást jelent, ami több mint 50%-os emelkedés (www.phd.hu).

Egyéb hallgatói juttatások: TDK pályadíj és szakdolgozatdíj

Az intézmény a költségvetési támogatáson felül is adhat juttatásokat a hallgatóknak. Ez jelenleg elsősorban az intézménnyel együttműködési szerződésben álló vállalatok által felajánlott tanulmányi ösztöndíjakat, TDK pályadíjakat és szakdolgozatdíjakat jelenti.

Tandíjhoz kapcsolódó adókedvezmény

Az összevont adóalap adója csökkenthető a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíjára befizetett összeg 30%-ával, maximálisan évi 60 ezer forinttal (havi 6000 forinttal). A tandíjkedvezmény 2002. évre becsült (várható) összege 2,4 milliárd forint.

Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj (EKKÖ)

A Magyar Kormány 1998-ban alapította az Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíjat, amelynek célja az Európai Unióhoz csatlakozással és az Európai Közösségbe való integrációval járó feladatok megvalósítását magas szinten ellátni képes, jól felkészült köztisztviselők képzésének elősegítése. A program címzettjei olyan nappali tagozatos alapképzésben részt vevő felsőoktatási hallgatók, akik mindenekelőtt elkötelezettséget éreznek a közszolgálat iránt, érdekli őket az európai uniós csatlakozási folyamat és a benne rejlő feladatlehetőségek, jól beszélik az Európai Unióban használatos nyelveket, és jó eredménnyel végzik felsőoktatási tanulmányaikat. Ösztöndíjban részesülhetnek azok a hallgatók, akiknek pályázatát elfogadja az EKKÖ Bizottság, illetve akik vállalják a hivatkozott rendeletben és a pályázati felhívásban foglalt feltételeket. Az ösztöndíj mértéke havi 50 000 forint, amelyet 21 hónapon keresztül a pályázatot elnyerő ösztöndíjasnak a felsőoktatási anyaintézményén keresztül a Miniszterelnöki Hivatal folyósít, első ízben 2002. szeptember 1-jétől. Legfeljebb kétévi ösztöndíj felhasználásával legalább féléves külföldi résztanulmány végzésére van lehetőség. A program célországai az EU-tagállamok.

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítása

A felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának növekedése, a tömegoktatás új feladatai, a felsőoktatási intézményhálózat átalakulása, az Európai Unióhoz való csatlakozás, valamint az Európai Felsőoktatási Térség kialakításával összefüggő feladatok indokolják a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény átfogó vizsgálatát és egy új törvény megalkotásának szükségességét. A felsőoktatási törvénymódosítás többek között azt a célt szolgálja, hogy a törvény egyes fejezetei összhangba kerüljenek a munka világát szabályozó törvényekkel.

Az elmúlt évtizedben megháromszorozódott a felsőoktatásban tanulmányokat folytató hallgatók száma. Ezért - a tömegoktatás kihívásaihoz igazodva - meg kell teremteni a hallgatói munka feltételeit, a felsőoktatási törvénynek pedig garanciát kell biztosítania a hallgatói jogok érvényesüléséhez.

Az átfogó törvénymódosítás indoka

a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának növekedése;

a tömegoktatás új feladatai;

a felsőoktatási intézményhálózat átalakulása;

az Európai Unióhoz csatlakozás kihívásai;

az Európai Felsőoktatási Térség kialakításával összefüggő feladatok.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás jogharmonizációs rendelkezései

A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló, nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépéséhez kapcsolódóan a módosítás, többek között, az alábbiakra tér ki:

az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel nyerhetnek felvételt, illetve lehetnek oktatók és kutatók;

az átlátható, átjárható képzési rendszer Magyarországon és a nemzetközi gyakorlatban is szükségessé teszi az úgynevezett oklevélmelléklet kiadásának intézményi kötelezettségét;

a törvény fogalomtára kiegészül a külföldi hallgatók fogalmának értelmezésével;

a bolognai folyamat részeként a felsőoktatási intézmények szak- és szakcsoportonként eltérő ütemezéssel készülnek fel a képzés szerkezetének átalakítására, az oktatási miniszter külön engedélyével - az akkreditációs eljárás keretei között - a képzés szerkezetének változására irányuló kísérleti programok indíthatók.

Érettségi vizsga, felvételi, nyelvvizsga

A közoktatási törvény módosulásával változik az érettségi vizsga jellege és tartalma:

a felsőoktatási intézményekben megszűnik a felvételi vizsga azáltal, hogy az érettségi vizsgán elért eredmény jogosít a felsőfokú tanulmányok megkezdésére;

2005-től az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés - új nevén felsőfokú szakképzés - a jelenlegi középiskolai tanulói és felsőoktatási hallgatói jogviszony helyett a felsőoktatási intézményben folyó képzésben, a felsőoktatási és közoktatási intézmény között létrejött megállapodás alapján, a szakközépiskola közreműködésével folyó képzésben is hallgatói jogviszony létesítésével indul;

a törvénymódosítás a nyelvvizsga-kötelezettség alól 40 év felett felmentést biztosít abban az esetben, ha a képesítési követelmények államilag elismert általános nyelvvizsgát írnak elő;

a felnőttképzési törvénnyel összhangban felsőoktatási intézmények feladatai között nevesítjük a felnőttképzési tevékenységet, továbbá bővül a feladatrendszer a felsőoktatásban is a számítástechnikai és informatikai kultúra fejlesztésével;

a felsőoktatásban tovább tanuló hallgatók számának növekedése és a munkaerő-piaci szükségletek indokolják az államilag finanszírozott képzések körének kiterjesztését, amire a tervezet a kormánynak ad felhatalmazást az évenként felvehető államilag finanszírozott keretszám meghatározásával egyidejűleg.

A hallgatói jogviszonyt érintő kérdések

A hallgatói létszámában megnövekedett felsőoktatási intézményekben az oktatás olyan szolgáltatás, amelyben a tömegoktatás kihívásaihoz igazodóan meg kell teremteni a hallgatói munka feltételeit:

a módosítás révén a hallgatók felsőoktatási intézmény döntése, intézkedése vagy mulasztása ellen - a hallgatói jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozással - az intézményen belül panasszal, majd felülbírálati kérelemmel élhetnek, és ezt követően az intézmény döntése ellen bírósági eljárást kezdeményezhetnek (a jogorvoslati eljárásban alkalmazniuk kell az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény egyes rendelkezéseit);

az oktatási miniszter jogköre a szakindítási engedély megvonása esetén kiegészül a tanulmányok befejezését lehetővé tévő feltételek biztosításának kötelezettségével;

a törvénytervezet meghatározza az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a diákigazolvánnyal kapcsolatosan kezelt adatok körét, az adatok kezelőjét, valamint az adatok kezelésére és továbbítására vonatkozó szabályokat, időbeli korlátozásokat;

a törvénymódosítás a felsőoktatási intézményekbe jelentkező fogyatékkal élők jogainak biztosításához fogalmaz meg garanciális szabályokat;

a hallgatói jogviszonyhoz kapcsolódóan a tervezet meghatározza a végbizonyítvány (abszolutórium) fogalmát;

a törvénymódosítás értelmében a végbizonyítvány megszerzését követően a hallgató időbeli korlátozás nélkül teheti le záróvizsgáját a vizsga letétele idején hatályos képesítési követelményeknek a záróvizsgára vonatkozó rendelkezései alapján;

a módosítás rendelkezik arról, hogy a felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott képzésre felvett hallgató tanulmányi eredménye vagy más ok miatt költségtérítésre nem kötelezhető;

az államilag elismert nyelvvizsga követelményeinek teljesítése az oklevél kiadásának feltétele lett, ezért kiegészülnek az oklevél kiadására vonatkozó rendelkezések;

a felsőoktatási törvény rendelkezései értelmében az Országgyűlésnek kell döntenie az akkreditáció ismeretében az új alapítványi főiskola állami elismeréséről, amely Harsányi János Nobel-díjas közgazdász nevét veszi fel.

Infrastruktúra-fejlesztés

A módosítás lehetőséget ad a befektető alapú infrastruktúra-fejlesztés megvalósítására, az egyházi oktatási intézmények esetében az egyenlő elbánás elvét alkalmazza:

a kollégiumi férőhelyek számának növelését szolgálja a felsőoktatási kollégiumok fenntartói körének bővítése, igénybevételének és a működési engedélyek kiadásának szabályozása;

az oktatási-kutatási infrastruktúra fejlesztése érdekében külső befektetések szervezett intézményi fogadására és hosszú távú kötelezettségek vállalására tesz javaslatot a módosítás;

a törvény lehetővé teszi, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények működési és fejlesztési támogatására rendelkezésre álló forrásból valamennyi felsőoktatási intézményt fenntartó egyház azonos elvek szerint részesüljön.

EISZ - Elektronikus Információ Szolgáltatás

Az EISZ olyan nemzeti program, amelynek célja, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen elektronikus információforrásokat központilag, nemzeti licensz alapján vásárolja meg, így az eddigieknél lényegesen több információt, szélesebb felhasználói körnek, fajlagosan kedvezőbb áron lehessen biztosítani.

Az EISZ rendszer segítségével az oktatási intézmények tanárai, oktatói, kutatói, hallgatói az intézmény informatikai hálózatán keresztül hazai és nemzetközi tudományos, szakmai publikációkhoz, információkhoz ingyenesen férhetnek hozzá.

Érdekképviselet az oktatás területén

Országos diákszervezetek

Az országos szervezetek száma mára már elérte a 21-et. A diákszervezetek tevékenységében hangsúlyosabban jelenik meg az érdekképviselet, kisebb súllyal a szakmai képzések, továbbképzések.

A diákszervezetek a képviselőik megválasztása illetve delegálása útján gyakorolhatják az Oktatási Miniszter tanácsadó testületeiben vélemény nyilvánítási, javaslattételi jogukat, illetve az adott korosztály érdekeit képviselhetik.

Az országos diákszerveztek képviselői két testületben vannak jelen: a Közoktatáspolitikai Tanácsban (4 fő) és az Országos Diákjogi Tanácsban (6 fő; korosztályi bontásban: 3 fő a 6-14 éves korosztályt és 3 fő a 15-18 éves korosztályt képviseli). Az előbbiben (KT) az oktatási miniszter oktatáspolitikai döntéseit előkészítő, véleményező szerepet tölt be a diákoldal, míg az utóbbiban az (ODJT) mint szakmai bizottságban, a tanulói jogokkal kapcsolatos döntések előkészítésében működnek közre.

A fenti két testületben való részvételüket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. számú törvény 97. és 98. §-a szabályozza.

Diákparlament

Az 1993. évi LXXIX. számú közoktatási törvény 95.§ (3) bekezdése értelmében az Országos Diákjogi Tanács közreműködésével az oktatási miniszter három évenként hívja össze a Diákparlamentet. A Diákparlament saját ügyrend szerint működött, melyet a jelenlévő küldöttek fogadtak el.

A diákparlament nem más mint a diákok közoktatással kapcsolatos tájékoztató fóruma. Lehetőséget ad a tanulói jogok érvényesülésének áttekintésére, valamint ajánlást fogadhatnak el a parlament résztvevői, melyben megfogalmazzák véleményüket, javaslataikat.

A határon túli magyarok képzésének elősegítése

Szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása

A határon túli magyarok ösztöndíjrendszerének hiányosságai miatt 2000-ben az Oktatási Minisztérium ösztöndíjreformba kezdett, amelynek központi eleme az értelmiségi-utánpótlás elvándorlásának megállítása és a hazatérés esélyének biztosítása. Célja az, hogy az ösztöndíjrendszer a szülőföldjük iránt elkötelezett értelmiségiek képzését támogassa.

Az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya (HTMF) a 2000-ben megkezdett ösztöndíjreformot folytatva 2001-ben kiépítette a határon túli magyar ösztöndíjazás szakmai és adminisztratív hátterét. (Ennek köszönhetően az ösztöndíjrendszer alkalmassá vált a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben (Szátv.) biztosított ösztöndíjak kezelésére is.)

Az év második felében került sor a Szátv. végrehajtási rendeleteinek kidolgozására, amelynek a magyarországi ösztöndíjakra vonatkozó része rögzíti a határon túli magyar ösztöndíj-tanácsi rendszer és a háttérintézmények szerepét az ösztöndíjazás folyamatában.

Az ösztöndíjak finanszírozását a 2001-es évhez hasonlóan két forrásból biztosították, a HTMF mellett az Apáczai Közalapítvány (AKA) 150 millió forinttal támogatta a gyakorlati teendőket ellátó Márton Áron Szakkollégiumot, azonban sajnálatos módon az ösztöndíjak emelésére idén sem volt forrás.

A határon túli magyar hallgatók jobb képzési lehetőségeinek biztosítása érdekében 2001-ben is működött a szakkollégiumi képzés a Márton Áron Szakkollégiumban.

A 2001/2002-es tanév I. félévében 1429 fő teljes képzésben részt vevő, 46 fő másoddiplomás, 30 fő kiegészítő képzésben részt vevő, 41 fő "pótösztöndíjas" PhD és 11 fő "pótkeretes" PhD, 517 fő (1087 hónap) részképzős hallgató ösztöndíjazását finanszírozta. 2001-ben nyári egyetemen 600 fő vett részt.

A HTMF 2001-ben fenntartotta a magyarországi általános és a középiskolai ösztöndíjait, amelyek különlegesen indokolt, speciális esetben kerültek csak megítélésre, összesen 85 fő részére. Ilyen a szellemi, testi fogyatékosok magyarországi gyógykezelése alatti tanulásának a támogatása; egyes művészeti, egyházi, vagy speciális szakmai képzés magyarországi biztosítása, vagy az államközi szerződésekből adódó általános és középiskolai ösztöndíjak.

A határon túli magyar hallgatók jobb kollégiumi férőhellyel való ellátottságáért, a szakkollégiumi rendszer hatékony üzemeltetésének az érdekében és az átalakuló ösztöndíjazási rendszer (részképzés emelkedő aránya) kiszolgálásáért 2001-ben Szegeden, Pécsen és Debrecenben megnyíltak a Márton Áron Szakkollégium vidéki kollégiumai. A vidéki Márton Áron Szakkollégiumok a budapesti központhoz hasonló feladatokat látnak el a határon túli hallgatók által nagy számban látogatott egyetemi központokban.

Az ösztöndíjtánogatásra fordított keretösszeg

Forrás: OM-HTMF

Vendégtanár program, szülőföldi diáktevékenység (40 millió Ft)

A két program összesen 40 millió forinttal gazdálkodott.

Vendégtanár program

A határon túli felsőoktatási intézményekben előadást tartó, doktori védésre meghívott magyarországi oktatók, előadók útiköltségének megtérítése, illetve meghatározott esetben ösztöndíjazása volt a feladat.

Egyedi döntések alapján, utólag történt a támogatás, a meghívó fél igazolása és az utazást igazoló jegy, illetve bizonylat alapján, és az előre egyeztetett ösztöndíjak kifizetésével.

A támogatások hasznosságát jelzi, hogy nélkülük több esetben létre sem jöhettek volna a környező országokban növekvő számban meghonosodó, részben, vagy egészben magyar tanítási nyelvű felsőoktatási szakok. A határon túlról hiányzó, hazánkból érkező oktatókat is ebből a keretből finanszírozzák.

A 2001/2002. tanév őszi szemeszterének kezdetekor először került sor A vendégtanárok költségeinek térítése című pályázat meghirdetésére.

Szülőföldi diáktevékenység program

2001-ben a HTMF meghívásos pályázat keretében - a támogatási célokat az Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummal összehangolva - adott támogatást a szülőföldi diáktevékenységre. Ennek keretében a határon túli felsőoktatási intézmények magyar nemzetiségű hallgatóit tömörítő, elsősorban hallgatói és doktorandusz szervezetek - összesen 12 - jutottak támogatáshoz szülőföldi tevékenységük ellátására. A felhasználás hatékonyságának biztosítására a teljes támogatási összeg két részletben, a második az első részlet felhasználása után megküldött szakmai beszámoló értékelését követően került átutalásra. Ismereteink szerint a támogatott programok nagyobb része megvalósult. A támogatások mértéke az előző évhez képest emelkedett.

A program eredményeként szülőföldi szakkollégiumi rendszer került kialakításra illetve megerősítésre Szlovákiában (Selye János Kollégium), Kárpátalján (Kárpátaljai Magyar Szakkollégium) és Vajdaságban (Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium), amely a szülőföldi értelmiség utánpótlását szolgálja.

A Határon túli magyar értelmiség támogatása

A program összesen 115 millió forintból gazdálkodott.

Anyanyelvű oktatás

Meghívásos pályázattal került sor a keret elosztására, a döntést a határon túli magyar pedagógusszövetségekből álló szakmai szervezet, az Oktatási Tanács hozta.

Ebből az összegből a határon túli magyar módszertani központokban folyó oktatási tevékenység, a szakmai szervezetek munkája, a határon túli magyar pedagógusszövetségek által szervezett nyári akadémiák, a szülőföldi továbbképzések támogatása valósult meg. Magyarországi felsőoktatási intézmények megbízást kaptak egyhetes intenzív nyári pedagógus-továbbképzés megtartására, a program támogatta továbbá a határon túli magyar pedagógusok speciális szakmai továbbképzéseken, konferenciákon való részvételét. Magyarországi továbbképzésen megközelítőleg 400 fő, a szülőföldi továbbképzéseken 2000 pedagógus vehetett részt a HTMF által biztosított támogatásoknak köszönhetően. Vajdaságban, Kárpátalján és Horvátországban a szórványban végzett oktatói tevékenység feltételeinek biztosítására írtunk ki meghívásos pályázatot. A program továbbá a szülőföldi anyanyelvőrző, tanulmányi táborok megszervezéséhez, a tanulmányi versenyeken való részvételhez, illetve azok szervezéséhez járult hozzá, illetve a magyar nyelvű felsőoktatási rendszer megteremtéséhez vezető úgynevezett kihelyezett képzések munkáját biztosította.

2000/2001-es tanévben az Írisz Sulinet program rendszerébe a határon túli magyar középiskolák a közoktatási terület által biztosított keretből pályázati úton, a pedagógusszövetségeken keresztül bekapcsolódhattak. A 160 millió forintból 123 milliót a gépek vásárlására, 37 milliót pedig a működtetésre fordítottak.

Valamennyi program a határon túli értelmiség továbbképzését, a határon túli magyar közoktatás, illetve a kihelyezett tagozatokon keresztül a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztését szolgálta, a támogatások döntő többsége a határon túlra került, s a szülőföldön maradást, az ott végzett minőségi munkát, a már kiépített intézményrendszerek szinten tartását biztosította. A támogatások eredményessége jelentős: a Kárpát-medencei nyári akadémiáknak immár 10 éves hagyományuk van, ezek alkalmat biztosítanak arra, hogy a régiók pedagógusai megismerhessék egymás problémáit, kicserélhessék egymással szakmai tapasztalataikat, megismerhessék a magyar oktatás egészét. A továbbképzéseket a határon túli magyar pedagógusszövetségek úgy szervezték meg szülőföldjükön, hogy a kollégák megismerjék szakmájuk és a pedagógia-pszichológia új eredményeit, elsajátíthassák a magyar nyelvű szakterminológiákat.

Szülőföldi felsőoktatás és kutatás támogatása

A kihelyezett tagozatok támogatásakor a HTMF célja az volt, hogy előkészítse a majdani önálló határon túli magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrejöttét, ami Erdély, Kárpátalja és Felvidék esetében már megkezdődött. A határon túli székhelyen kívüli képzések működését a felsőoktatási terület normatív és a HTMF kiegészítő jellegű magyarországi és képzési helyeinek közvetlen intézményi támogatása biztosította és részben biztosítja most is. Az Szátv. végrehajtási rendeletében egy új finanszírozási struktúra alapjai lettek kidolgozva, amely struktúra az erre külön biztosított forrásokat - normatív szabályozáshoz közelítve - háromoldalú szerződés keretében osztja fel. Mivel a Szátv. forrásai nem nyíltak meg, az említett finanszírozási rendszer csak a stratégiai fontosságú, 2001-ben Révkomáromban létrehozott Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem kihelyezett képzése, az ehhez kapcsolódó királyhelmeci képzés és részben a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola esetében valósulhatott meg. Az erdélyi képzések finanszírozása átkerült a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetemhez. Az új szabályozásnak megfelelően az egyes régiók szakemberei a jövőben hivatalos formában is, a Határon Túli Felsőoktatási Tanács tagjaiként részt vesznek az államilag támogatott szükséges kihelyezett képzések meghatározásában.

Tankönyv- és tantervkészítés, tankönyv- és taneszközellátás (25 millió Ft)

A Határon Túli Magyar Tankönyvtanács döntése alapján a 25 milló forintos keretösszeg legnagyobb része a környező országok pénznemében lesz felhasználva a helyi igények alapján megírt tankönyvek, kiegészítő kiadványok, tantervek előkészítésére és kiadására, valamint a tankönyves műhelyek fejlesztésére. A magyarországi tankönyvek és taneszközök eljuttatását csak korlátozott mértékben, ott, ahol erre igény van (Horvátország, Szlovénia, nyugati szórvány) támogatja az Oktatási Minisztérium.

Az elmúlt években elkezdett munka nyomán mostanra készült el A tankönyvkiadás sajátos problémái kisebbségi helyzetben című kiadvány, amely összefoglalja az adott ország jogi, történeti hátterét, lehetőségeit és feladatait.

Fejlesztések és kutatások támogatása

A 20 millió forintos előirányzatból úgynevezett kutatói ösztöndíjak (437 hónap) kiutalására került sor a Határon Túli Magyar Ösztöndíjtanács döntése alapján. A pályázat meghirdetésében és bonyolításában 2001-től kezdődően az Agora irodák is tevékenyen részt vettek.

Így olyan fejlesztések és kutatások támogatására kerülhetett sor, amelynek célja a speciális és kutatási feladatok megoldása a határon túli magyar felsőoktatási intézményekben. Ezzel kapcsolatban az adott országban történő akkreditáláshoz kapcsolódó fejlesztési feladatok megoldását támogattuk.

Julianus testvériskola program

A HTMF által 2001 őszén először meghirdetett Testvériskola program célja, hogy lehetőséget nyújtson a magyar diákok és tanárok számára, hogy megismerhessék a más régióban élő (határon túli vagy anyaországi) magyarság életét és kultúráját, továbbá, hogy a programban való részvétel eredményeként az iskoláknak módjuk nyíljon - a Kárpát-medencében élő magyarság nyelvi, kulturális kapcsolatait, összetartozását erősítendő - intézményi partnerkapcsolatokat, baráti és szakmai együttműködést kialakítani, illetve fenntartani egymással. (A program sikerét bizonyítja, hogy a Julianus Testvériskola program második leadási határidejére 6 régióból 213 pályázat érkezett, melyből 64-et fogadtak el, az _előző (októberi) elbírálási ciklusból 2 iskola nyert támogatást, így összesen 2001/2002-es tanév tavaszi pályázati fordulójában 66 iskola kapott támogatást.)

Szakképzés

A szakképzési törvény hatálya

A szakképzési törvény hatóköre átfogja a szakképzés egészét, egyaránt kiterjed az iskolai és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre. Ezzel a munkavállaláshoz kapcsolódó kompetenciák kialakításának legszélesebb hatású jogszabálya. Ahhoz, hogy az egyén folyamatosan aktív szereplője lehessen a munkaerőpiacnak, stabil készségekre kell szert tennie az iskolában, majd a munkaerőpiacra kilépve képesnek kell lennie tudása folyamatos megújítására. Mindezt hatékonyan, költséggel, pénzzel, idővel, energiával okosan gazdálkodva kell tenni, vagyis a tanulási folyamat nem újraindul, hanem a korábbi ismeretekre, a formális és a nem formális, sőt az informális módon szerzett ismeretekre is épülnie kell. Ehhez is jó alapot teremt a törvény jelenlegi módosítása.

A törvénymódosítás főbb területei

A törvényjavaslat megteremti annak garanciáit, hogy a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozása során egységes alapelvek és formai követelmények érvényesüljenek, meghatározza a szakmai és vizsgakövetelmény kötelező tartalmi elemeit.

A törvényjavaslat a törvény hatályának olyan értelmű kiterjesztését tartalmazza, hogy legyen összhangban a közoktatási, a felsőoktatási és a felnőttképzési törvények előírásaival. A módosítani javasolt rendelkezések egyértelművé teszik, hogy az említett törvények milyen módon kapcsolódnak össze. A törvénymódosítás kiterjed a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok számára szervezett képzésre, a megváltozott munkaképességűeket érintő rehabilitációs képzésre, továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre.

A törvényjavaslat harmóniát kíván teremteni a szakmai jegyzék és a munkaerő-piaci igények alapján gyakrabban változó, információkat is tartalmazó szakmai és vizsgakövetelmény tartalma között, a lehetséges mértékig csökkentve a párhuzamos szabályozást. Az oktatási miniszter felhatalmazást kap, hogy a szakmai struktúra folyamatos fejlesztésére és korszerűsítésére szakmacsoportonként bizottságokat hozzon létre és működtessen. A 21 bizottság munkájában részt vesznek az iskolafenntartók, a szakképzést végzők, a gazdasági és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői.

A törvényjavaslat záró rendelkezése arra kötelezi a szakképesítésért felelős minisztereket, hogy a törvény hatályba lépését követően két éven belül vizsgálják felül az ágazatukhoz tartózó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit, és végezzék el a szükséges módosításokat.

A törvényjavaslat új eleme a szintvizsga bevezetése. A szakmai és vizsgakövetelményben kell meghatározni azt, hogy a szakképesítés alapképzési szakaszának lezárásakor szervezhető gyakorlati szintvizsga. A szintvizsga annak mérésére szolgál, hogy a tanuló elsajátította-e azokat a kompetenciákat, amelyek a gyakorlati képzés további részében folyó irányított munkavégzéshez szükségesek. Ennek elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő gyakorlatigényes szakképesítéseknél van jelentősége. A törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött közigazgatási megállapodás alapján az országos gazdasági kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, a szintvizsgát az illetékes területi gazdasági kamara szervezze.

A szakmai vizsgára vonatkozó módosítás meghatározza az egyes szakképzést folytató intézményeknek a törvényi felhatalmazáson nyugvó, "alanyi jogú" vizsgaszervezési jogosítványát, azzal a megkötéssel, hogy a szakmai vizsga szervezésének lehetőségéről - a megfelelő feltételek (pl. intézményfüggetlen vizsgaközpontok) létrejötte esetén - a szakmai vizsgaszabályzat eltérően is rendelkezhet. Ezt a szakmai vizsgaszabályzat módosítása során kell majd érvényesíteni. Szakmai vizsgát egyébként a szakképesítésért felelős miniszter által feljogosított intézmény szervezhet.

További új eleme a törvényjavaslatnak, hogy a szakmai vizsgabizottság döntésével kapcsolatban megteremti a jogorvoslat lehetőségét a szakképzés egészére kiterjedően.

A szakképzés felső szintű irányítására vonatkozó javaslattal - az oktatási miniszter ágazati irányító szerepének fenntartása mellett - megszűnik a szakképesítésért felelős miniszterek között a jelenlegi különbség. A szaktárcák rendelkeznek ugyanis a legtöbb információval az ágazatukba tartozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei és tartalma meghatározásához.

A szakképzés irányítása témakörhöz tartozik a gazdasági kamarák szakképzéssel kapcsolatos feladatainak szabályozása is. A törvényjavaslat ezt a kérdést a gazdasági kamarákról szóló új törvény előírásaival összhangban szabályozza oly módon, hogy a gazdasági kamaráknak a szakképzésben való közreműködésük során együtt kell működniük az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel. A mesterképzést és -vizsgáztatást illetően a gazdasági kamaráknak ugyancsak együttműködési kötelezettségük lesz a gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel. Az országos gazdasági kamarának a szakképzésben való közreműködésről, területi szervezeteik közötti együttműködésről megállapodást kell kötnie az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel.

A működő gazdasághoz való szorosabb kötődés igénye alapján a törvényjavaslat a gazdálkodó szervezet és a tanuló közötti tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szélesebb körű kiterjesztését irányozza elő. Ennek megvalósítását szolgálja majd a szakképzés korszerűsítésére irányuló intézkedésekről hozott 2015/2003. (I. 30.) Korm. határozat 7. pontja, mely végrehajtásaként a gazdaság színterén zajló gyakorlati képzést ösztönző támogatási rendszer kidolgozásáról és fokozatos bevezetéséről szól. Az előzetes elgondolások - a módosítandó törvény biztosította jogi keretek mellett - az adótörvények korrekciójára vonatkoznak. A gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek, vállalkozók adókedvezményének mértéke ugyanis hat évvel ezelőtt lett megállapítva, ma már ösztönzés helyett ellenérdekeltséget teremt a tanulószerződéssel szemben.

A szakképzés sokszínű rendszer, amelyben a szakképesítések az elméleti és a gyakorlati képzés igénye szempontjából rendkívül differenciáltak. Ezért a törvényjavaslat nem tervezi általánossá tenni a tanulószerződés intézményét. Annak szélesebb körű kiterjesztését elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő gyakorlatigényes szakképesítésekkel kapcsolatban szorgalmazza. Az erre vonatkozó rendelkezések hatályba lépését - a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében - 2005. január 1-ére ütemezi a törvényjavaslat.

A jogbiztonság érdekében a törvénymódosítás tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyekben tanuló gyakorlati képzése a szakképzést folytató intézmények együttműködési megállapodása alapján folytatható. Például a költségvetési szervként működő egészségügyi és szociális intézmények, óvodák és iskolák, művészeti intézmények által szervezett gyakorlati képzés, a nyári vagy évközi összefüggő gyakorlati képzés, az üzemközi tanműhelyben folyó kiegészítő gyakorlati képzés.

Iskolai tanműhelyben a tanuló gyakorlati képzése továbbra is az iskola szakképzési évfolyamára történő felvétellel (beiratkozással) létrejött tanulói jogviszony alapján történik, illetőleg olyan esetben, amikor a tanuló kiegészítő képzésére az iskolai tanműhelyben a gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó és a szakképző iskola együttműködési megállapodást kötött.

A törvényjavaslat új rendelkezésként lehetővé teszi, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben az országos gazdasági kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati képzés törvényességi ellenőrzését a közoktatásról szóló törvényben foglalt eljárási rend szerint - intézkedési jog nélkül, a szakmai szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közreműködésével - az illetékes területi gazdasági kamara végezze el. Az ellenőrzésről és a tapasztalatokról tájékoztatnia kell a szakképző iskola fenntartóját.

Akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzés

A felnőttoktatás mint oktatási forma adórendszeren keresztül történő támogatása érdekében a 2003. évtől hatályba lépő (2002. évi) intézkedés szerint a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szerződés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30%-a csökkenti az összevont adóalap adóját. Lehetőség van az adókedvezmény igénybevételének halasztására is.

Általában az oktatásban részt vevő magánszemélyek kiadásának enyhítése érdekében bevezetésre került a számítástechnikai eszköz vásárlásához kapcsolódó adókedvezmény. A pedagógus, az oktató, a hallgató, a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vesz részt, az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (vásárlására, bérletére, lízingelésére) fordított összeggel, ha a megszerzés a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében történik. A magánszemély által igénybe vehető fenti adókedvezmény(ek) összege adóévenként nem haladhatja meg a 60 ezer forintot.

A nemzeti kisebbségi oktatás

A kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése

A magyar közoktatási reformmal egy időben a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve bevezetésével megindult a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás tartalmi megújítása is.

A közoktatási törvény előírásainak megfelelően készültek el a kisebbségi nevelést, oktatást végző intézmények nevelési, pedagógiai programjai.

A közoktatási törvény 1999. évi módosítása a kisebbségi oktatás esetében 10%-al megnövelte a tanulók heti kötelező óraszámát. Ugyancsak a nemzetiségi oktatás pozícióit erősítette a törvénymódosítás a 8 + 4-es iskolaszerkezet visszaállításával.

A közismereti tantárgyak kerettanterveivel egy időben kezdődött el a kisebbségi nyelv és irodalom, illetve a népismeret kerettanterveinek kidolgozása. A munkát az összes érintett kisebbség oktatási szakembereiből álló Kisebbségi Kerettanterv-bizottság irányította. A munkaanyagokat - melyek a cigány népismeret kivételével a kisebbségek nyelvén készültek - a pedagógusok és az érintett országos kisebbségi önkormányzatok széles körben megvitatták és véleményezték. Elkészültek és két nyelven (a cigány népismeret kerettanterveinek kivételével) megjelentek a szerb anyanyelv és irodalom, továbbá a német, a horvát, a szlovén, a román, a szlovák anyanyelv és irodalom, illetve népismeret, valamint a cigány népismeret kerettantervei.

Az oktatási intézményekkel korábban nem rendelkező kisebbségek közül elkészültek és megjelentek a bolgár, a görög és ruszin nyelv- és irodalom, illetve népismeret részletes követelményei. Erre és a közoktatási törvény kiegészítő kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezésére alapozva megteremthetők a feltételek e kisebbségek esetében is az anyanyelvi oktatás közoktatásba történő átvezetéséhez.

Az Országos Kisebbségi Bizottság közreműködésével lezárult az anyanyelv és irodalom oktatásához szükséges tankönyvek felülvizsgálata, és elkészült e tankönyvek fejlesztési terve.

Az alapfokú oktatás

A korábban kialakult struktúrák, és az új dokumentumok szabályozását figyelembe véve az alapfokú kisebbségi nevelés és oktatás az alábbi formákban valósul meg.

Nyelvoktató formák:

kétnyelvű forma;

anyanyelvű óvoda, illetve tannyelvű iskola;

cigány kisebbségi nevelés-oktatatás.

Középfokú oktatás

Az országban kisebbségi középfokú oktatás tizenkilenc tannyelvű, illetve kétnyelvű, tizenhárom nyelvoktató középiskolában, cigány kisebbségi oktatás pedig tíz középfokú oktatási intézményben folyik.

Pedagógusképzés, felsőoktatás

Az elmúlt időszakban többségében megtörtént az ország különböző felsőoktatási intézményeiben önálló kisebbségi tanszékek vagy tanszéki csoportok programjainak akkreditációja. Kétoldalú egyezmények alapján a kisebbségi tanszékek többségénél anyaországi lektor segíti az oktató munkát. A kétoldalú egyezmények alapján több kisebbségnek lehetősége van ösztöndíj igénybevételére anyaországi képzésben, részképzésben való részvételhez.

Pedagógus-továbbképzés

2001-2002-ben az oktatási tárca kiemelten támogatta a kisebbségi pedagógusok továbbképzését, különösen a népismereti oktatásra való felkészítést. 1999-ben akkreditált továbbképzéseket, 2000-ben csak akkreditált kisebbségi pedagógus-továbbképzésekhez indítottak.

Kollégiumok

A kormányprogram kiemelkedően fontos feladatként határozta meg a hátrányos helyzetű tanulókat támogató eszközök erősítését a közoktatásban. 2001. decemberében 46/2001.
(XII. 22.) OM MK 2001/151. (XII. 22.) oktatási miniszteri rendeletként megjelent, ami 2002-ben kiegészült a kollégiumi nevelés országos alapprogramjához kiadott keretprogramokkal is.

Nemzeti, etnikai és kisebbségi oktatás

Anyagi támogatásban részesültek a hazai kisebbségi oktatásban részt vevő pedagógusok nyelvi-módszertani, illetve a kisebbségi népismeret oktatását segítő továbbképzések, a pedagógiai továbbképzésekről, a pedagógiai szakvizsgákról, valamint a továbbképzésben résztvevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló, a 185/1999. (XII. 13.) Korm. rendelettel módosított 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdés b) pontja szerint az anyaországban népismeret oktatásával összefüggő vagy nemzetközi szerződések alapján megvalósuló kisebbségi pedagógus-továbbképző programok, a kisebbségi pedagógusok számára szervezett akkreditált továbbképzések.

A közoktatási intézménnyel nem rendelkező (örmény, lengyel, ukrán) vagy csak egy-két intézménnyel bíró (bolgár, görög, ruszin) kisebbségek úgynevezett vasárnapi iskoláinak működéséhez a fejezeti keretből, pályázat útján nyújtott támogatást a tárca. Ennek köszönhetően az e kisebbségekhez tartozó gyermekek számára is lehetővé vált a kisebbségi nyelv és népismeret elsajátítása.

Közoktatás a menekültügyben

A menedékkérő, befogadott és elismert menekült gyermekek oktatása, nevelése - hasonlóan a nemzeti etnikai kisebbségi oktatáshoz, neveléshez - jól elhatárolható többletfeladatokat tartalmaz. E feladatellátás a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekből ered, amelyekhez a közeljövőben kapcsolódnak az Európai Unió Tanácsa által migráció és menekültügy témakörben megalkotott EK irányelvek. A nemzetközi szerződések közül az 1989. évi a Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt említjük meg, mely az oktatáshoz való jogot gyermeki alapjogként definiálja. Az uniós normák közül a 9/2003. EK irányelv, melynek alkalmazásáról 2005-től valamennyi tagországnak jelentést kell tennie, a fent említett gyermekcsoport kapcsán az alábbiakat tartalmazza:

"10. CIKKELY

Iskoláztatás és gyermekek oktatása

(1) A tagállamoknak a fiatalkorú gyermek menedékkérők oktatáshoz való jogát a saját állampolgárokéval azonos módon és feltételek szerint kell biztosítania mindaddig, amíg vele vagy szüleivel szemben kiutasítási határozat nem született. Ilyen oktatás a befogadó állomásokon is nyújtható.

A tagállam kimondhatja, hogy az iskolarendszerbe történő belépés csak az államilag finanszírozott intézményekre vonatkozik.

A gyermeknek a menedékjogi kérelem benyújtásának helye szerinti vagy a kérelem elbírálását folytató tagállam joga szerint meghatározott nagykorúsági életkor alatt kell lennie. A tagállam nem tagadhatja meg a középfokú oktatás befejezését azon az alapon, hogy a menedékkérő elérte a felnőttkort.

(2) Az oktatási rendszerbe történő belépés lehetősége nem halasztható a fiatalkorú vagy szülei által történő menedékjogi kérelem benyújtását követő 3. hónapon túlra. Ez az időszak legfeljebb egy évre bővíthető abban az esetben, ha megfelelő speciális felkészítő képzés biztosított annak érdekében, hogy az állami oktatási rendszerbe történő belépés biztosítható legyen.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott oktatási rendszerbe való belépés lehetősége a gyermek speciális helyzete miatt nem lehetséges, a tagállamok más oktatási lehetőséget ajánlhatnak fel."

"A tanulási és nyelvi nehézségekkel küszködő hátrányos helyzetű és különleges képzési igényű fiatalok oktatása jobb feltételek biztosításával támogatandó" célkitűzéseket a menedékkérő, befogadott és menekültként elismert fiatalokat illetően is hangsúlyozni kell. Figyelembe kell venni az uniós csatlakozással várható olyan következményeket, mint a menedékkérők számának jelentős növekedése.

A többletfeladatokat a magyar nyelv ismeretének hiánya, a gyermekeknél jelentkező poszttraumás szindróma tüneteinek enyhítése és az eltérő kulturális identitás jelenti. A nemzetközi kötelezettségből további jogalkotási feladatok vezethetők le, mind a közoktatásban, mind a gyámügyi igazgatásban.

Az oktatásban a felmerülő feladatok ellátásához a költségvetési törvénynek kiegészítő támogatásokat kell nyújtania az ilyen, gyermekek oktatásával foglalkozó intézmények fenntartói számára.

2002-ben a többletköltségek finanszírozására nem született állami megoldás, az oktatási tárca nem tudott megfelelő alternatívát felajánlani. Átmeneti megoldásként az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság projekttámogatása finanszírozta (pl. oktató pedagógus bére, tananyag-sokszorosítás révén) az ilyen, iskoláskorú gyermekek felzárkóztató magyar nyelvi oktatását néhány olyan oktatási intézményben, amelyek ilyen gyermekeket nagyobb számban befogadtak. Az egyedi szerződés alapján történő, nem állami forrású finanszírozási rendszert fel kell váltania az ilyen jogállású tanulók után nyújtott szabad felhasználású kiegészítő normatív finanszírozás rendszerének. 2002-ben ezeknek a tanulóknak a felkészítését nehezítette, hogy még nincs olyan, általános érvényű, szakemberek által kidolgozott oktatási tematika, amely a speciális felkészítési igényeknek megfelelne.

VI. Megélhetési viszonyok

Helyzetkép

Munkavállalás, munkanélküliség

A fiatalok munkaerő-piaci helyzete

A kilencvenes években a 15-19 éves népesség munkanélküliségi rátája végig messze meghaladta a többi korcsoportét: 1993-ban 33,3% volt, és csak 1998-ban csökkent 25% alá. A 20-24 évesek körében a mutató szintén viszonylag magas, bár kevésbé szakad el a többi korosztályétól. Az életkor előrehaladtával a csökkenő munkanélküliségi rátát az önként vállalt inaktivitással is magyarázhatjuk. Az idősebb munkavállaló a munkanélküliség helyett a még mindig több biztonságot nyújtó korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat választja. A kényszerítő körülmények elfogadása azonban más korosztályban sem ismeretlen: az alacsony iskolai végzettségű 15-19 éves fiatal meg sem kísérli, hogy munkahelyet keressen, hanem otthon marad; a gyermekgondozáson lévő nő legalább néhány évre szintén felhagy a próbálkozással. Mindazonáltal ezek az egyéni választások és életvezetési döntések a kényszer szülte élethelyzetekre jellemzők.

A fiatalok - a 15-24 évesek - munkanélküliségi rátája az átlagosnál nagyobb mértékben, 10,9%-ról 12,3%-ra emelkedett. Ez a mutató az EU átlagában 2002-ben 14,6% volt.

Különböző iskolázottságúak eltérő munkaerő-piaci esélyei

A képzésben való részvétel hozadéka természetesen nemcsak a tanulmányi előmenetellel vagy teljesítménytesztekkel mérhető, hanem a különböző iskolázottságúak eltérő munkaerő-piaci esélyeivel is. Ahogy várható, azok vannak leginkább kitéve a munkanélküliség veszélyének, akik még az általános iskolát sem fejezik be. A magasabb iskolai végzettségűek között alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Ami az időbeli változásokat illeti: 1993 után a legképzetlenebbek kivételével mindenütt visszaesett a munkanélkülieknek a megfelelő korú aktív népességhez viszonyított aránya. Jellegzetes trend szerint alakult azoknak a munkanélküliségi rátája, akik nem jutottak el az általános iskola befejezéséig sem: esetükben a csökkenés csak 1998 után indult meg. Feltételezhető eszerint, hogy az ő munkaerő-piaci esélyeik legfeljebb akkor javulhatnak valamelyest, ha a gazdasági növekedés felgyorsul.

A munkanélküliség által leginkább veszélyeztetett csoportok egyikét a fiatalok alkotják. A legfeljebb szakmunkás képzettségű 15-19 éves fiúk egytizede már nem tanul, de (még) elhelyezkedni sem tudott; ez az arány az ugyanilyen végzettségű 20-24 éves férfiaknál még ennél is magasabb, 15%. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek körében nyilvánvalóan a képzettség hiánya, a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők esetében pedig - feltehetően - a nem megfelelő szakképesítés nehezíti az elhelyezkedést. Az iskolai hierarchián felfelé haladva fokozatosan csökken a nem tanulók és nem dolgozók aránya.

Az iskolázottság erőteljesen befolyásolja azt is, milyen foglalkozási-kereseti karrier nyílik meg valaki előtt. A legfeljebb általános iskolai végzettségű fiatalok háromnegyede kénytelen a képzetlen munkás pozíciójával beérni. A szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők közül minden második tud elhelyezkedni szakmunkásként, csaknem 40%-uk képzetlen munkássá válik. Szakközépiskolai végzettséggel már jóval kedvezőbbek a munkába állási lehetőségek: az érintettek egynegyede középszintű szakalkalmazott, szakasszisztens lesz; egyötödük szakmunkásként vagy a szakmunkásokat közvetlenül irányító technikusként helyezkedik el; 13%-uk pedig alsószintű vezetőként, alsószintű hivatalnokként kezdi pályáját. A gimnáziumi érettségivel rendelkezők kilátásai ehhez hasonlók. Feltűnő azonban, hogy mind a szakközépiskolát, mind a gimnáziumot végzettek 35-39%-a képzetlen munkásként kezdi pályáját. Többségük valamilyen rutintevékenységgel járó szolgáltatási-kereskedelmi állásban (biztonsági őr, eladó, számítástechnikai segéderő stb.) helyezkedik el, és feltehetően rövid időn belül állást és/vagy foglalkozást vált, illetve továbbtanul. Ez a foglalkozási pozíció tehát számukra rendszerint csak átmenetinek tekinthető. Hasonlóképpen alakul a technikusi oklevéllel rendelkezők sorsa, akiknek 30%-a már első állásában alsószintű vezetői, hivatalnoki pozícióba kerül, és egynegyedükből szakmunkásokat irányító technikus válik. A főiskolai-egyetemi végzettségűek többsége vezetőként, értelmiségiként, hivatalnokként indul; az egyetemi diplomások 36%-a középvezetői, felső szintű értelmiségi munkakörökben, a főiskolát végzetteknek csaknem fele pedig alsó szintű vezetői, értelmiségi, szakalkalmazotti foglalkozásokban kezd. Azonban még az utóbbiaknak is több mint az egytizede képzetlen munkásként indítja a pályáját.

A főiskolai és egyetemi hallgatók lakás- és lakóhelykörülményei²³

Az elsőéveseknek 76,7%-a állította, hogy a szülőkkel közös háztartásban él, azaz rendszeresen látogatja tanulmányai alatt a szülői házat. A megkérdezettek közel fele, 47,2%-a tanulmányai ideje alatt is a szüleinél lakik, ez az arány a távoktatásos képzésben résztvevőknél a legmagasabb, 61,1%. A megkérdezetteknek 17,5%-a lakik kollégiumban, 15,2%-a vezet önálló háztartást, és az elsősöknek 16%-a lakik saját lakásában. Az önálló háztartást vezetők aránya az esti és levelező tagozatosak körében legmagasabb, 28,5, illetve 29,8%. Az elsősöknek 8,3%-a él egyedül, 7%-a pedig társakkal albérletben. Az albérletben lakók aránya, különösen a társakkal élők esetében a nappali tagozatosak körében igen magas, 9,6%, illetve 10,7%.

Az elsőéves nappali szakos hallgatóknak 23,9%-a falusi, 25%-a városi, 27,2%-a megyei jogú városi és 23,9%-a budapesti. Az arányok 1997/1998 tanévhez képest nem változtak, azaz az oktatási expanzió ellenére az elsőéves egyetemi polgárok sokkal urbanizáltabb környezetből kerülnek ki, mint az ország polgárai, akiknek 40%-a él falvakban.

Ráadásul a képzési szint szerint igen jelentős különbség rajzolódik ki közöttük. A nappali szakos főiskolások egynegyede, az egyetemistáknak viszont alig több mint egyötöde falusi. Különösen figyelemre méltó, hogy az egyetemistáknak csaknem egyharmada budapesti, a főiskolások egyötödével szemben. Figyelemre méltó az is, hogy a levező szakosok még inkább városi környezetből kerülnek ki, mint a nappali szakos hallgatók, annak ellenére, hogy a budapestiek aránya a nappali szakosok egynegyedéről egyötödre csökken. Erdemes megyjegyezni azt is, hogy mind az egyetemisták, mind a főiskolások mintegy egyötöde falusi.

Kormányzati intézkedések

A lakáspolitika, az otthonteremtés területén megtett intézkedések

A lakáspolitika a nemzetgazdaság kiemelkedően fontos részterülete, amely társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célokat egyaránt szolgál. A megfelelő lakáskörülmények nemcsak a társadalom tagjainak életminőségét határozzák meg, de a lakásépítések, felújítások új munkahelyek létrejöttét is elősegítik. A fiatalok számára az első otthon megszerzése a legnagyobb teher. Az állam különféle támogatások segítségével 2002-ben is többféle, akár egymással kombinálható lehetőséget is biztosított e cél eléréséhez.

A fiatalokat is segítő támogatási formák

Lakásépítési kedvezmény

Az új lakásépítések számának növelése céljából a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) összege 2002. december 1-jétől egy gyermek után 200 000 forintról 500 000 forintra, két gyermek után 1 200 000 forintról 1 600 000 forintra, három gyermek után 2 200 000 forintról 2 700 000 forintra, négy gyermek után 2 400 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.

Az újonnan épülő, bővített, vásárolt vagy tetőtérbeépítéssel kialakítandó lakások várhatóan mintegy feléhez vesznek igénybe meglévő gyermekek után lakásépítési kedvezményt.

Megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmény

A lakásépítési kedvezmény megelőlegezésének bevezetésével a fiatal házaspár két gyermek vállalásával legfeljebb 1 600 000 forint lakásépítési kedvezményhez jut, amely az első lakás megszerzése során a szükséges saját erő pótlásában nyújt segítséget.

A gyermekvállalás teljesítésének határideje egy gyermek esetében 3 év, két gyermek esetében 6 év lehet. Amikor a gyermek megszületett, a hitelintézet a megelőlegezett lakásépítési kedvezmény összegét a központi költségvetéstől lehívja, és ezzel a megelőlegező kölcsön visszafizetési kötelezettsége megszűnik.

A megelőlegezés időtartama alatt az ügyfélnek nem kell a kölcsönt törlesztenie, az esedékes kamatot és költséget a hitelintézet a központi költségvetéssel számolja el. A gyermekvállalás nem teljesítése esetén a megelőlegezett támogatást a költségvetés által korábban az adósok helyett a hitelintézetnek kifizetett kamatokkal és kezelési költséggel növelten kell visszafizetni. A megelőlegző kölcsönre 100%-os állami garancia lép életbe.

Adó-vissztérítési támogatás

Az új lakás építőjét megillető legfeljebb 400 000 forint összegű adó-visszatérítési támogatást igénybevevők arányának mérsékelt növekedése várható. 2003-ban a lakásépítések és újlakás-vásárlások mintegy feléhez valószínűsíthető a támogatás folyósítása, ami így 7 milliárd forint lesz.

Kamattámogatások

Kiegészítő kamattámogatás

Új lakás építéséhez vagy eladás céljára épített új lakás vásárlásához 2002-ben is kiegészítő kamattámogatással, kedvezményes hitelt lehet igénybe venni. A kiegészítő kamattámogatásos hitelkonstrukciót egyszer minden házaspár vagy gyermekét egyedül nevelő személy igénybe veheti új lakás építéséhez, vagy értékesítés céljára épített új lakás vásárlásához. Maximum 10 millió forint hitelösszeghez lehet jutni legfeljebb 35 éves futamidőre. A hitel kamataihoz az állam 20 évig nyújt támogatást.

Jelzáloglevél-kamattámogatás

2002-ben nemcsak új, hanem használt lakás vásárlásához, valamint építéshez, bővítéshez és korszerűsítéshez - mindenki, így fiatal egyedülállók által is igénybe vehető - lehetett jelzáloglevél-kamattámogatással hitelhez jutni a jelzálog-hitelintézettől és annak partnerbankjaitól. 2002. március 1-jétől pedig e hitelek állami támogatása 7 százalékpontról 10 százalékpontra növekedett. A hitelek forrásául szolgáló, legfeljebb 30 millió forint összegű kölcsönök finanszírozására kibocsátott jelzáloglevelek kamataihoz a költségvetés meghatározott ideig - jelenleg már 20 évig - támogatást nyújt.

Bérlakások, fecskeházak, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében nyújtott támogatások

Állami támogatású bérlakásprogram keretében az önkormányzatok fiatal hallgatók részére garzonházak létesítésére pályázatot nyújthattak be a Gazdasági Minisztériumhoz. A fecskeházak lakóinak az alacsony bérleti díj fizetése mellett vállalniuk kellett kötelező lakás-takarékpénztári előtakarékoskodást is önálló otthon megteremtése érdekében.

Az Állami támogatású bérlakásprogram segítségével felépült önkormányzati bérlakások is javították a fiatalok, fiatal házaspárok helyzetét.

Személyi jövedelemadó-kedvezmény

2002. január 1-jétől az új lakás építésére, vásárlására és bővítésére felvett hitelintézeti kölcsönök törlesztő részleteinek 40%-ával, de maximum évi 240 000 forinttal csökkenthető az összevont adóalap adója. Az adókedvezmény visszamenőleges hatállyal már a 2001. január 1. és 2001. december 31. között megfizetett törlesztő részletekre is vonatkozik. A lakáscélú kedvezmény 2002. évre becsült (várható) összege 28,6 milliárd forint.

Lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatása

A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény szerint a támogatás mértéke megtakarítási évenként a betétként elhelyezett összeg 30%-a, de legfeljebb 36 000 forint. Az így megtakarított összeget legalább 4 év kötelező előtakarékosság után lehet - állami támogatással és kamatokkal növelten - lakáscélra fordítani. Ezt a támogatást 2002. évben is igénybe lehetett venni.

Kezességvállalás a köztisztviselők lakáshiteleire

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) módosítása alapján 2001. július 1-jétől új juttatási formaként került bevezetésre a pénzügyminiszter útján történő állami készfizető kezességvállalás, a köztisztviselő által - a méltányolható lakásigényét kielégítő lakásépítésre, lakásvásárlásra - igénybe vett hitelnek a hitelbiztosítéki érték legmagasabb arányát meghaladó részére. Ennek segítségével a fiatal köztisztviselők 2002-ben is nagyobb összegű lakáshitelhez juthattak, mint amekkorát egyébként megkaphattak volna. Az állam ezzel a támogatással is segítséget nyújtott az önálló otthon megteremtéséhez és a jobb lakáskörülményeik kialakításához.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, ha a 2002-ben egy kétgyermekes család vagy fiatal házaspár elkezdte lakása felépítését, úgy alanyi jogon, hitelintézetek útján vehette igénybe a gyermekek után a lakásépítési kedvezményt (vagy a vállalt gyermekekre a megelőlegzett lakásépítési kedvezményt 2002. december 1-jétől), az adó-visszatérítési támogatást és a legfeljebb 6%-os kamatozású hitelt. Támogatást nyújthattak ezenkívül a települési önkormányzatok az állami normatív támogatásból és/vagy saját pénzeszközeikből. Ezeken túl a lakáscélú hiteltörlesztés során legfeljebb évi 240 ezer forint kedvezmény a személyi jövedelemadóból is érvényesíthető, amely az adóstársak között megosztható.

Használt lakás vásárlására szintén legfeljebb 6%-os kamatozású hitel volt igénybe vehető, illetve a lakás-takarékpénztári megtakarítás is felhasználható volt e célra.

A támogatási rendszer hatásaként 2002-ben tovább emelkedett az új lakások építésére kiadott engedélyek száma.

Lakásépítési engedélyek száma, 1998-2002

Forrás: GM

VII. Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

Helyzetkép

Társadalmi problémák, a bűnözés tendenciái

A bűnözés egyik jellemző és nemzetközileg elfogadott tájékoztató jellegű mutatója, az ismertté vált bűncselekmények száma. Ez 2002-ben 421 ezer volt, az előző évihez mintegy 10%-kal, 1999-hez képest 17%-kal csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal eredményei szerint az ismertté vált bűnözés a 2001. évi átmeneti emelkedés után mérséklődött. 2002-ben az ismertté vált bűnelkövetők száma 122 ezer volt, 7%-kal kevesebb, mint 1999-ben, és valamelyest több, mint egy évvel azelőtt. A bűnelkövetők közül a fiatalkorúak aránya a 2000. évi 9%-ról 9,6%-ra nőtt. Az ismertté vált elkövetők aránya érdemlegesen az észak-magyarországi és a dél-alföldi régióban csökkent, a közép-magyarországi, valamint a dél- és közép-dunántúli régióban nőtt. A mutató értéke a legmagasabb Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön, valamint a Dél-Dunántúlon.

A sértettek között a "felnőttek" vannak a legtöbben. Korosztályos összehasonlításban a 25 évesek és az idősebbek dominálnak. Ami a tendenciákat illeti, a vizsgált időszakban a fiatal felnőtteket illetően az arányszámok változatlanok maradtak, a fiatalkorú és a gyermekkorú sértettek esetében viszont kétszeresükre nőttek. A 25 évesnél idősebbek körében 1998-tól kedvező folyamat indult el, s ez mondható el a fiatal felnőttekről is.

A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak devianciájában 2002-ben - a bűnelkövetők számában tapasztalt növekedés ellenére - lényeges változás nem történt. A bűnelkövetői arányokat és a szerkezeti összetételt illetően a fiatalkori bűnözés intenzitása a Legfőbb Ügyészség adatai szerint változatlanul magasnak tekinthető. 2002. évben az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számában a 2001-ben tapasztalható emelkedés kismértékben ugyan, de tovább folytatódott, az 1998 óta megfigyelhető csökkenő tendencia irányváltása tartósnak bizonyult. 2002-ben a bűnelkövetők 9,6%-a volt fiatalkorú (11 689), ami az előző évhez képest (11 631) 0,5%-os emelkedést jelent.

A bűnelkövetők, a fiatalkorú bűnelkövetők és a gyermekkorú elkövetők számának
alakulása az 1998-2002-es években

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnözés alakulásának értékelésekor figyelembe kell venni a fiatalkorú bűnelkövetőknek a fiatalkorú lakónépességhez viszonyított arányát. A legutóbbi öt év alatt az elkövetők aránya kisebb hullámzás mellett számottevően nem változott, inkább stagnált.

A gyermekkorú elkövetők és a fiatalkorú bűnelkövetők száma és aránya a lakónépességhez viszonyítva

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A nem büntethető gyermekkorú elkövetők száma 6,1%-kal volt több, mint egy évvel korábban (2001: 3 730; 2002: 3 959). A változás azonban nem haladja meg az utóbbi öt évben tapasztalható kisebb ingadozások nagyságát (1997: 4 287; 2000: 3 964).

A gyermekkorú elkövetők és a fiatalkorú bűnelkövetők összefoglaló adatai

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A Legfelsőbb Bíróság tapasztalatai szerint a befejezett büntető ügyek fiatalkorú vádlottainak száma 1998 óta évről évre mérséklődött, majd 2002-ben ismét nőtt. Ekkor 8108 fiatalkorú vádlott ügyében döntöttek a bíróságokon, 4,9%-kal több esetben, mint egy évvel korábban. A vádlottak mintegy 10%-át az előző évekhez hasonlóan felmentették vagy megszüntették ellenük az eljárást.

A bíróságokon elítélt fiatalkorúak nemek szerinti megoszlása állandóságot mutat. A lányok által elkövetett bűncselekmények aránya évek óta 8%. A fiatalkorú elítéltek kormegoszlása sem mutat változást, 14%-uk töltötte be a 14 évet, 22%-uk a 15-öt, 28%-uk a 16-ot, 36%-uk pedig a 17. életévét, amikor a bűncselekményt elkövette. A 14 évesen elítéltek aránya átlagot meghaladó (17%) a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni, illetve a vagyon elleni bűncselekményekben. A 17 éveseké pedig a közlekedési és a gazdasági bűncselekményekben, amelyekből minden másodikat ők követték el.

A gyermekkorú elkövetők nemek szerinti megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők korcsoportos megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők nemek szerinti megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők korcsoportos megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők nemenkénti és korcsoportos megoszlása

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Fiatalkorú bűnelkövetők nemenkénti és korcsoportos megoszlása

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők száma és százalékos megoszlása az ország megyéiben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Fiatalkorú bűnelkövetők száma és százalékos megoszlása az ország megyéiben