MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/5566.
számú
országgyűlési határozati javaslat

a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló
1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv megerősítéséről

Előadó: Dr. Persányi Miklós
környezetvédelmi és vízügyi miniszter

Budapest, 2003. szeptember

Az Országgyűlés
.../2003. (...) OGY határozata
a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló
1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv megerősítéséről

Az Országgyűlés

1. megerősíti a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv);
2. felkéri a köztársasági elnököt a megerősítő okirat kiállítására;
3. felkéri a külügyminisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy a megerősítő okiratot az ENSZ Főtitkáránál helyezze letétbe;
4. felhívja a Kormányt, hogy a Jegyzőkönyv hatályba lépését követően - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 16. §-ának (1) bekezdése alapján - terjessze az Országgyűlés elé a Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot.

INDOKOLÁS

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezés csökkentését célzó 1979. évi Genfi Egyezményt az európai országok, valamint Kanada és az Amerikai Egyesült Államok írták alá, s eddig 42 ország ratifikálta. A Genfi Egyezmény hazánkban a Magyar Közlöny 1984. július 8-án megjelent 28. számában került közzétételre.

A Genfi Egyezmény céljainak megvalósítása érdekében szükséges intézkedéseket az egyes részterületekre vonatkozó jegyzőkönyvek tartalmazzák.

Magyarország 1998. decemberében írta alá a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (a továbbiakban: POP-ok, persistent organic pollutants) kibocsátásának csökkentését, illetve kiküszöbölését célzó, un. Aarhusi POP Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv). A Jegyzőkönyv a 16. ratifikáló okirat letétbe helyezése után 90 nappal, 2003. október 23-án lép hatályba.

Magyarország deklarálta azon szándékát, hogy a Jegyzőkönyv részesévé kíván válni, melyhez szükséges az aláírás megerősítése. A magyar meghatalmazott az aláírási dokumentumot az ENSZ Főtitkáránál, New Yorkban 1998. december 18-án helyezte letétbe. A Kormány 2283/1998. (XII. 19.) számú határozatában előírta, hogy a Jegyzőkönyv ratifikálása előtt az abból eredő feladatok végrehajtására - az érintett tárcák bevonásával - programot kell készíteni, valamint a Kormány 2143/2003. (VII.1.) számú határozata előírja a Jegyzőkönyvvel kapcsolatos egyes feladatok végrehajtását, annak hatályba lépését követően.

Az országgyűlési határozati javaslat célja az Aarhusi POP Jegyzőkönyv hazánk részéről történő ratifikálása.

A Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó anyagok veszélyessége, környezeti tartóssága és elterjedt használata miatt az általuk okozott környezeti problémát csak világméretű összefogás oldhatja meg. Szintén a POP-ok korlátozására - 2001-ben hazánk által is aláírt - UNEP Stockholmi Egyezmény sok tekintetben a Jegyzőkönyvhöz hasonló követelményeket tartalmaz, valamint szintén alapvető kötelezettségként írja elő a "Nemzeti Intézkedési Terv" kidolgozását, ezért a POP anyagok csökkentéséről szóló mindkét nemzetközi megállapodásból fakadó kötelezettségek teljesítésére célszerű egy mindenre kiterjedő végrehajtási programot készíteni.

A széleskörű feladatok ellátásának elősegítése érdekében 2002. augusztusában megkezdte munkáját a POP Tárcaközi Bizottság, melyben az összes érintett szaktárca és intézmény szakemberei működnek együtt.

A Jegyzőkönyvben előírt kötelezettségek teljesíthetőségének előzetes vizsgálata alapján biztonsággal kijelenthető, hogy a Jegyzőkönyv ratifikálása után, annak hatályba lépésével hazánkra háruló kötelezettségek túlnyomó többsége már teljesült, valamint a szükséges további intézkedések meghozatala és végrehajtása biztosítható.

Tekintettel arra, hogy a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv megerősítéséhez Magyarország részéről fontos környezetvédelmi érdek fűződik, a Kormány kéri a határozati javaslat elfogadását.

A NAGY TÁVOLSÁGRA JUTÓ, ORSZÁGHATÁROKON ÁTTERJEDŐ LEVEGŐSZENNYEZÉSRŐL SZÓLÓ 1979. ÉVI EGYEZMÉNY VÉGREHAJTÁSÁT SZOLGÁLÓ 1998. ÉVI JEGYZŐKÖNYV A KÖRNYEZETBEN TARTÓSAN MEGMARADÓ SZERVES SZENNYEZŐANYAGOKRÓL

A Felek

Elhatározva a Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés tárgyú Egyezmény végrehajtását,

Felismerve, hogy sok, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyag szállítódik át az országhatárokon és rakódik le Európában, Észak-Amerikában és az északi sarkvidéken, eredetük helyétől távol és hogy a légkör a szállítás fő eszköze,

Annak tudatában, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok természetes körülmények között ellenállóak a lebomlással szemben és hogy az emberi egészségre és a környezetre káros hatással vannak,

Aggódva, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok a táplálkozási lánc felső szintjein olyan koncentrációkká bio-magnifikálódhatnak, melyek befolyásolhatják az érintett állatvilágot és embereket,

Elismerve, hogy az északi-sarkvidék ökoszisztémái és főleg a bennszülött lakossága, akik az északi-sarkvidék halakon és emlősökön élnek, különösen veszélyeztetve vannak a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok biológiai feldúsulása miatt,

Figyelemmel arra, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok emisszióinak korlátozására irányuló intézkedések ugyancsak hozzájárulnának a környezet és az emberi egészség védelméhez az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága régióján kívüli területeken is, beleértve az északi-sarkvidéket és a nemzetközi vizeket,

Elhatározva, hogy intézkedéseket tesznek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok emisszióinak megelőzésére vagy csökkentésére, számításba véve az elővigyázatosság elvének alkalmazását, a Környezet és Fejlődés tárgyú Riói Nyilatkozat 15. Elvének meghatározása szerint,

Megerősítve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi jog elveivel összhangban az egyes Országoknak szuverén joga saját környezeti és fejlesztési politikájuknak megfelelően saját erőforrásaikat kiaknázni, továbbá saját felelősségüket biztosítani, hogy a hatáskörük vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más Államok környezetében vagy saját nemzeti fennhatóságuk határain túli területeken,

Megjegyezve a globális intézkedés szükségességét bizonyos, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokról és emlékeztetve az Agenda 21 9. fejezetében a regionális megállapodásoknak előirányzott szerepre a globális határokon átlépő légszennyezés csökkentésében és különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottság feladatára, hogy regionális tapasztalatait megossza a világ más régióival,

Felismerve, hogy léteznek szubregionális, regionális és globális rendszerek, beleértve a veszélyes hulladékok kezelését szabályozó nemzetközi dokumentumokat, különösen a Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és lerakásának ellenőrzéséről,

Figyelembe véve, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok felhalmozódásához hozzájáruló légszennyezés elsődleges forrásait képezi bizonyos rovarirtó szerek használata, bizonyos vegyi anyagok gyártása és felhasználása, valamint némely anyagok szándékolatlan keletkezése a hulladékégetés, égés, fémkohászat során és mobil forrásokból,

Tudatában, hogy megfelelő műszaki és gazdasági eszközök állnak rendelkezésre a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok légköri kibocsátásának csökkentésére,

Tisztában lévén a légszennyezés költséghatékony regionális megközelítésének szükségességével,

Megjegyezve a magán- és civil szektorok fontos hozzájárulását a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokkal kapcsolatos hatások ismeretéhez, a rendelkezésre álló alternatívákhoz és mérséklési technikákhoz, valamint szerepüket a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok emissziói csökkentésének segítésében,

Észben tartva, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsátásainak csökkentésére teendő intézkedések nem képezhetik önkényes vagy indokolatlan diszkrimináció vagy a nemzetközi verseny és kereskedelem álcázott korlátozásának eszközét,

Figyelembe véve a meglévő tudományos és műszaki adatokat az emissziókról, légköri folyamatokról és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok környezeti hatásairól, valamint a mérséklés költségeiről és elismerve a tudományos és műszaki együttműködés folytatásának szükségességét ezen dolgok megértésének előmozdításához,

Elismerve, hogy a Felek közül néhány már tett intézkedéseket a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokra nézve nemzeti szinten és/vagy más egyezmények alapján,

Megállapodtak a következőkben:

1. cikk

MEGHATÁROZÁSOK

A jelen Jegyzőkönyvre vonatkozóan,

1. "Egyezmény" az 1979. november 13-án Genfben elfogadott Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló Egyezményt jelenti;

2. "EMEP" a nagy távolságra jutó légszennyező anyagok megfigyelésére és kiértékelésére létrehozott Európai Együttműködési Programot jelenti;

3. "Végrehajtó Testület" az Egyezmény Végrehajtó Testületét jelenti, amelyet az Egyezmény 10. cikkének 1 bekezdése alapján alkottak;

4. "Bizottság" jelenti az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságát;

5. "Felek" jelenti, kivéve ha a szöveg másként nem rendelkezik, a jelen Jegyzőkönyv Részes Feleit;

6. "Az EMEP földrajzi kiterjedése" jelenti az 1979. évi Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló Egyezmény Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezés megfigyelésére és kiértékelésére létrehozott Európai Együttműködési Program (EMEP) Hosszú Távú Finanszírozására vonatkozó Jegyzőkönyvének 1. cikke 4. bekezdésében meghatározott térséget, melyet 1984. szeptember 28-án fogadtak el Genfben;

7. "A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok" (POP-k) szerves vegyületek, melyek: (i) mérgező tulajdonságokkal bírnak; (ii) tartósan megmaradnak; (iii) biológiai felhalmozódásra hajlamosak; (iv) nagy távolságú, határokon átterjedő szállításra és lerakódásra hajlamosak; és (v) jelentős káros emberi egészségi vagy környezeti hatásokat eredményezhetnek forrásaik helyének közelében és attól távol;

8. "Anyag" jelent egyetlen vegyi összetevőt vagy néhány kémiai összetevőt, melyek egy meghatározott csoportot képeznek annak alapján, hogy (a) hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek és együtt emittálódnak a környezetbe; vagy (b) olyan keveréket (elegyet) képeznek, amelyet általában egyetlen termékként értékesítenek;

9. "Emisszió" jelenti a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsátását pontszerű vagy diffúz forrásokból a légkörbe;

10. "Helyhezkötött forrás" jelent bármilyen rögzített épületet, objektumot, üzemet, létesítményt vagy berendezést, mely bármilyen POP-t közvetlenül vagy közvetve bocsát vagy bocsáthat a légkörbe;

11. "Nagy helyhezkötött forráskategória" jelent a VIII. Mellékletben felsorolt bármilyen helyhezkötött forrást;

13. "Új nagy helyhezkötött forrás" jelent bármilyen nagy helyhezkötött forrást, melynek építését vagy jelentős módosítását a következő időponttól számított két év eltelte után kezdik meg: (i) a Jegyzőkönyv hatálybalépése; vagy (ii) a III. vagy VIII. Melléklet módosítása, ahol az állandó forrás csak a nevezett módosítás következtében válik e Jegyzőkönyv rendelkezéseinek tárgyává. Az illetékes nemzeti hatóság feladata eldönteni, hogy egy módosítás jelentős-e vagy sem, számításba véve olyan tényezőket, mint a módosítás környezeti hasznai.

2. Cikk

CÉLKITŰZÉS

A jelen Jegyzőkönyv célja a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsátásainak és veszteségeinek ellenőrzése, csökkentése vagy kiküszöbölése.

3. Cikk

ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEK

1. Kivéve, ahol a 4. cikknek megfelelően kifejezett felmentést adtak, a Felek hatékony intézkedéseket tesznek:

(a) az I. Mellékletben felsorolt anyagok gyártásának és használatának az itt előírt végrehajtási követelményeknek megfelelően történő megszüntetésére;

(b) (i) annak biztosítására, hogy amikor az I. Mellékletben felsorolt anyagokat ártalmatlanítanak vagy elhelyeznek, az ilyen ártalmatlanítás vagy lerakás környezetkímélő módon történjen, figyelembe véve a veszélyes hulladékok kezelését és lerakását szabályozó szubregionális, regionális és globális rendszereket, különösen a Bázeli Egyezményt a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és lerakásának ellenőrzéséről;

(ii) törekedve annak biztosítására, hogy az I. Mellékletben felsorolt anyagok lerakása belföldön történjen, figyelembe véve a vonatkozó környezeti szempontokat;

(iii) annak biztosítására, hogy az I. Mellékletben felsorolt anyagok országhatárokon át történő szállítása környezetkímélő módon történjen, figyelembe véve a veszélyes hulladékok kezelését és lerakását szabályozó és vonatkozó szubregionális, regionális és globális rendszereket, különösen a Bázeli Egyezményt a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és lerakásának ellenőrzéséről;

(c) hogy a II. Mellékletben felsorolt anyagokat a leírt felhasználásokra korlátozzák, az ott előírt végrehajtási követelményeknek megfelelően.

2. A fenti 1. bekezdés (b) pontban előírt követelmények az egyes anyagokra nézve azon a napon lépnek hatályba, amelyen az adott anyag gyártása vagy használata megszűnik, a hatálybalépés napja az, amelyik később következik be.

3. Az I., II. vagy III. Mellékletben felsorolt anyagokra mindegyik Fél dolgozzon ki megfelelő stratégiákat a még használatban lévő árucikkek és hulladékok azonosítására, amelyek ilyen anyagokat tartalmaznak, s tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ilyen hulladékok és ilyen árucikkek, amikor hulladékká válnak, környezetkímélő módon legyenek ártalmatlanítva vagy elhelyezve.

4. A fenti 1-től 3-ig terjedő bekezdések céljára a hulladék, lerakás és környezetkímélő fogalmakat a Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és lerakásának ellenőrzéséről szerinti fogalmak használatával megegyező módon kell értelmezni.

5. A Felek:

(a) a III. Mellékletben felsorolt anyagok mindegyikének évi összes emisszióit csökkentik a referencia évben a nevezett Mellékletnek megfelelően megállapított szintről, az adott körülményeknek megfelelő hatékony intézkedésekkel.;

(b) legkésőbb a VI. Mellékletben előírt időrendnek megfelelően, alkalmazzák:

1. az elérhető legjobb technikákat, figyelembe véve az V. Mellékletet, minden új helyhezkötött forrásra egy nagy, helyhezkötött forrás kategórián belül, melyre az V. Melléklet azonosítja az elérhető legjobb technikákat;
2. a határértékeket legalább a IV. Mellékletben előírtakkal azonosan szigorúra korlátozzák minden egyes új helyhezkötött forrásra egy nagy, helyhezkötött forrás kategórián belül, figyelembe véve az V. Mellékletet. Alternatívaként, egy Fél alkalmazhat eltérő csökkentési stratégiákat, melyek egyenértékű összemisszió szinteket érnek el;
3. az elérhető legjobb technikákat, figyelembe véve az V. Mellékletet, mindegyik meglévő helyhezkötött forrásra egy nagy, helyhezkötött forrás kategórián belül, melyre az V. Melléklet azonosít elérhető legjobb technikákat, amennyire ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható. Alternatívaként, egy Fél alkalmazhat eltérő csökkentési stratégiákat, melyek egyenértékű összemisszió szinteket érnek el;
4. a határértékeket legalább a IV. Mellékletben előírtakkal azonosan szigorúra korlátozzák minden egyes meglévő helyhezkötött forrásra egy nagy, helyhezkötött forrás kategórián belül, amennyire ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, figyelembe véve az V. Mellékletet. Alternatívaként, egy Fél alkalmazhat eltérő csökkentési stratégiákat, melyek egyenértékű összemisszió szinteket érnek el;
5. a hatékony intézkedéseket a nem helyhez kötött forrásokból származó emissziók korlátozására, figyelembe véve a VII. Mellékletet.

6. A lakossági tüzelési források esetében a fenti 5. bekezdés (b) (i) és (iii) pontokban előírt kötelezettségek az összes helyhezkötött forrásra vonatkoznak a nevezett kategóriában összesítve.

7. Ahol egy Fél, a fenti 5. bekezdés (b) pont alkalmazása után nem tudja teljesíteni a fenti 5. bekezdés (a) pont követelményeit a III. Mellékletben előírt valamelyik anyagra, mentesítést kap arra az anyagra a fenti 5. bekezdés (a) pont szerinti kötelezettségek alól.

8. Mindegyik Fél emisszió leltárakat készít és karbantart a III. Mellékletben felsorolt anyagokra és összegyűjti az I. és II. Mellékletekben felsorolt anyagok gyártására és értékesítésére vonatkozóan rendelkezésre álló információkat az EMEP földrajzi hatályán belüli Felek számára, legalább az EMEP Irányító Testület által előírt módszereket, valamint térbeli és időbeli felbontást alkalmazva, az Irányító Testület munkaterve szerint kidolgozott módszereket használva útmutatásként. Ezt az információt a 9. cikkben alább lefektetett jelentési követelményeknek megfelelően kell jelenteni.

4. Cikk

MENTESÍTÉSEK

1. A 3. cikk 1. bekezdése nem vonatkozik egy anyag laboratóriumi léptékű kutatáshoz vagy referencia standardként használandó mennyiségeire.

2. Egy Fél felmentést adhat a 3. cikk 1. bekezdés (a) és (c) pontjai alól egy adott anyag vonatkozásában, feltéve, hogy a felmentést nem olyan módon adják meg vagy használják fel, mely aláásná a Jegyzőkönyv célkitűzéseit, továbbá csak a következő célokra a következő feltételek mellett:

(a) A fenti 1. bekezdésben hivatkozottól eltérő kutatás céljára, ha:

1. nem várható, hogy jelentős mennyiségű anyag jusson a környezetbe a javasolt felhasználás és az azt követő lerakás során;
2. az ilyen kutatás célkitűzései és paraméterei a Fél értékelésének és engedélyezésének tárgyát képezik; és
3. az anyag jelentősnek minősülő környezetbe kerülése esetén a mentesség azonnal megszűnik, megfelelő intézkedéseket kell tenni a kibocsátás enyhítésére és el kell végezni a kibocsátás elszigetelésére irányuló intézkedések felmérését, mielőtt a kutatás ismét folytatódhat;

(b) Egy közegészségügyi vészhelyzet szükség szerinti kezelésére, ha:

1. a vészhelyzet kezeléséhez nem állnak megfelelő alternatív intézkedések a Fél rendelkezésére;
2. a hozott intézkedések arányosak a vészhelyzet nagyságrendjével és súlyosságával;
3. megfelelő óvintézkedések történnek az emberi egészség és a környezet védelmére és annak biztosítására, hogy az anyagot ne használják a vészhelyzet tárgyát képező területen kívül;
4. a felmentést olyan időtartamra adják, mely nem haladja meg a vészhelyzet tartamát; és
5. a vészhelyzet megszűnésekor az anyag megmaradt készletei a 3. cikk 1. bekezdés (b) pont rendelkezéseinek tárgyát képezi;

(c) A Fél számára nélkülözhetetlennek tartott kisebb alkalmazáshoz, ha:

1. a felmentést legfeljebb öt évre adják;
2. korábban még nem adtak felmentést ezen cikk alapján;
3. nem léteznek megfelelő alternatívák a javasolt használathoz;
4. a Fél becslést készített az anyag felmentéséből eredő emisszióiról és azok hozzájárulásáról a Felek általi összes emisszióhoz;
5. megfelelő óvintézkedések történtek annak biztosítására, hogy a környezetbe jutó emissziók minimálisak legyenek; és
6. a mentesítés megszűnésekor az anyag megmaradt készletei a 3. cikk 1. bekezdés (b) pont rendelkezéseinek tárgyát képezi.

3. Minden Fél legkésőbb kilencven nappal a fenti 2. bekezdés alapján történt felmentés megadása után, legalább a következő információkkal látja el a titkárságot:

(a) a felmentés tárgyát képező anyag kémiai megnevezése;

(b) a cél, melyre a felmentést adta;

(c) a feltételek, melyekkel a felmentést adta;

(d) az időtartam, melyre a felmentést adta;

(e) azok, akikre, vagy az a szervezet, melyre a felmentés vonatkozik; és

(f) a fenti 2. bekezdés (a) és (c) pontjai alapján megadott felmentéshez a felmentés eredményeként az anyag becsült emissziói és egy becslés az anyagnak a Felektől származó összes emisszióihoz való hozzájárulásáról.

4. A Titkárság az összes Fél számára hozzáférhetővé fogja tenni a fenti 3. bekezdés alapján kapott értesítést és információt.

5. Cikk

INFORMÁCIÓ- ÉS TECHNOLÓGIACSERE

A Felek, nemzeti törvényeiknek, szabályzataiknak és gyakorlatuknak megfelelően, kedvező feltételeket teremtenek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok létrehozásának és kibocsátásának csökkentését szolgáló információ és technológia cseréjének elősegítéséhez és költséghatékony alternatívák kidolgozásához, elősegítve, egyebek között:

(a) a kapcsolatokat és együttműködést a megfelelő szervezetek és egyének között a magán- és állami szektorokban, melyek képesek technológiákat, tervezési és műszaki szolgáltatásokat, berendezést vagy finanszírozást nyújtani;

(b) információk cseréjét és hozzáférhetőségét a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok alternatíváinak fejlesztéséről és használatáról, valamint azon kockázatok értékeléséről, melyekkel az ilyen alternatívák terhelik az emberi egészséget és környezetet, továbbá információt az ilyen alternatívák gazdasági és társadalmi költségeiről;

(c) jegyzékek összeállítását és rendszeres aktualizálását a kijelölt nemzeti hatóságokról, melyek hasonló tevékenységekkel foglalkoznak más nemzetközi fórumokon;

(d) információcseréket más nemzetközi fórumokban folytatott tevékenységekről.

6. Cikk

LAKOSSÁGI TUDATOSSÁG

A Felek, törvényeikkel, szabályzataikkal és gyakorlatukkal összhangban, elősegítik az információ továbbítását a nagyközönséghez, beleértve olyan egyéneket, akik a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok közvetlen felhasználói. Az ilyen információ, egyebek között, a következőket foglalhatja magában:

(a) információkat, beleértve a címkézést, a kockázat felméréséről és veszélyéről;

(b) információt a kockázat csökkentésről;

(c) információt a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok használatának megszüntetésére vagy csökkentésére buzdításról, beleértve, ahol helyénvaló, az integrált kártevő kezelést, integrált terménykezelést és információt az ilyen kiküszöbölés vagy csökkentés gazdasági és társadalmi hatásairól; és

(d) információt a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok alternatíváiról, valamint azon kockázatok értékeléséről, melyeket az ilyen alternatívák jelentenek az emberi egészségre és környezetre, továbbá információt az ilyen alternatívák gazdasági és társadalmi hatásairól.

7. Cikk

STRATÉGIÁK, POLITIKÁK, PROGRAMOK, INTÉZKEDÉSEK ÉS TÁJÉKOZTATÁS

1. Minden Fél nemzeti stratégiákat, politikákat és programokat dolgoz ki a jelen Jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségek teljesítésére, legkésőbb hat hónappal azt követően, hogy ez a Jegyzőkönyv reá nézve hatályba lép.

2. Minden Fél:

(a) ösztönözze gazdaságilag kivitelezhető, környezetbarát gazdálkodási technikák használatát, beleértve a legjobb környezeti gyakorlatokat, tekintettel a jelen Jegyzőkönyv tárgyát képező anyagok és az ilyen anyagokat tartalmazó elegyek vagy oldatok használatára, előállítására, kibocsátására, feldolgozására, elosztására, kezelésére, szállítására és újrafeldolgozására;

(b) bátorítsa más gazdálkodási programok alkalmazását a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok emisszióinak csökkentésére, beleértve önkéntes programokat és gazdasági eszközök használatát;

(c) mérlegelje további politikák és intézkedések alkalmazását, ahogy az adott körülményeiknek megfelel, melyek magukban foglalhatnak nem szabályozási megközelítéseket is;

(d) tegyenek gazdaságilag kivihető határozott erőfeszítéseket a jelen Jegyzőkönyv tárgyát képező anyagok szintjeinek csökkentésére, melyek mint szennyezők vannak jelen más anyagokban, vegyi termékekben vagy gyártott árucikkekben, amint a forrás jelentősége megállapítást nyert;

(e) az anyagok értékelésére szolgáló programjaikban vegyék figyelembe az Irányító Testületnek az I., II. vagy III. Mellékletek és azok módosításainak tárgyát képező anyagokkal kapcsolatos információ benyújtására és anyagok hozzáadására vonatkozó 1998/2 sz. döntésének 1. bekezdésében előírt jellemzőket.

3. A Felek hozhatnak a jelen Jegyzőkönyvben megköveteltnél szigorúbb intézkedéseket is.

8. Cikk

KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS MONITORING

A Felek előmozdítják a kutatást, fejlesztést, megfigyelést és együttműködést a következők vonatkozásában, de nem csak azokra korlátozva:

(a) emissziók, nagy távolságú szállítás és ülepedési szintek és ezek modellezése, meglévő szintek biotikus és abiotikus környezetben, eljárások kidolgozása a fontos módszerek harmonizálására;

(b) szennyező anyagok pályái és leltárai a reprezentatív ökoszisztémákban;

(c) lényeges hatások az emberi egészségre és a környezetre, beleértve ezen hatások mennyiségi meghatározását;

(d) rendelkezésre álló legjobb technikák és gyakorlatok, beleértve a mezőgazdasági gyakorlatokat is, valamint a Felek által jelenleg alkalmazott emisszió csökkentési technikák és gyakorlatok;

(e) gazdasági és szociológiai tényezők figyelembe vételét lehetővé tevő módszerek az alternatív csökkentési stratégiák értékelésénél;

(f) hatásalapú megközelítés, mely integrálja a megfelelő információkat, beleértve a fenti (a)-tól (e)-ig terjedő pontok alapján kapott információkat is, a mért vagy modellezett környezeti szintekről, pályákról és az emberi egészséget és környezetet érő hatásokról, a jövő csökkentési stratégiáinak megfogalmazása céljára, mely ugyancsak számításba veszi a gazdasági és technológiai tényezőket;

(g) módszerek az egyes, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok nemzeti emisszióinak becsléséhez és jövőbeni emisszióinak előrevetítéséhez, valamint annak kiértékelése, hogy a nemzeti emisszió szintek ilyen becsléseit és előrejelzéseit miként lehet felhasználni a jövőbeni kötelezettségek kialakításánál;

(h) a jelen Jegyzőkönyv tárgyát képező anyagok szintjei, melyek szennyezőkként vannak jelen más anyagokban, vegyi termékekben vagy gyártott árucikkekben és az ilyen szintek jelentősége a nagy távolságra történő szállításban, valamint technikák az ilyen szennyezők és ezen túlmenően, a pentaklór-fenollal kezelt faanyag élettartama alatt keletkezett a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok szintjeinek csökkentésére.

Elsőbbséget kell adni azon anyagok kutatásának, melyeket a 14. cikk 6. bekezdésében előírt eljárások alapján a legnagyobb valószínűséggel nyújtanak be.

9. Cikk

JELENTÉS

1. A kereskedelmi információ bizalmasságát szabályozó törvények függvényében:

(a) a Felek a Bizottság Végrehajtó Titkárságán keresztül a Végrehajtó Testület ülésén meghatározott rendszeres időközönként jelentéseket küldenek a Végrehajtó Testületnek a Jegyzőkönyv előírásainak teljesítése érdekében tett lépésekről;

(b) az EMEP földrajzi hatókörébe eső Felek a Bizottság Végrehajtó Titkárságán keresztül az EMEP Végrehajtó Testülete által meghatározott és a Végrehajtó Testület ülésén a Felek által jóváhagyott időközökben rendszeres jelentéseket küldenek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok emisszióinak szintjeiről, legalább az EMEP Végrehajtó Testülete által előírt módszereket, valamint idő és tér szerinti bontást alkalmazva. Az EMEP földrajzi hatókörén kívül eső Felek hasonló információt bocsátanak a Végrehajtó Testület rendelkezésre, ha arra felkérését kapnak. Ugyancsak minden Fél információt szolgáltat a III. Mellékletben felsorolt anyagok emisszióiról a nevezett Mellékletben előírt referencia évre vonatkozóan.

2. a fenti 1. bekezdés (a) pontban megadott információkat a Végrehajtó Testület ülésén a Felek által elfogadott formai és tartalmi előírásokkal összhangban kell jelenteni. A jelentésekben magadandó információk formai és tartalmi követelményeiről szóló előírásokat a Felek szükség szerint felülvizsgálhatják és módosíthatják annak érdekében, hogy további formai és tartalmi elemek is bekerülhessenek a követelményrendszerbe.

3. A Végrehajtó Testület éves ülése előtt kellő időben az EMEP tájékoztatást fog adni a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok nagy távolságú transzportjáról és kiülepedéséről.

10. Cikk

A FELEK ÁLTAL VÉGZETT FELÜLVIZSGÁLATOK A VÉGREHAJTÓ TESTÜLET ÜLÉSEIN

1. A Felek a Végrehajtó Testület ülésein, az Egyezmény 10. cikk 2. bekezdés (a) pontjának megfelelően felülvizsgálják a Felek, az EMEP és más segédtestületek, valamint a jelen Jegyzőkönyv 11. cikkében hivatkozott Végrehajtást Ellenőrző Bizottság jelentéseit.

2. A Felek a Végrehajtó Testület ülésein áttekintik a jelen Jegyzőkönyvben előírt kötelezettségek teljesítésének előrehaladását.

3. A Felek a Végrehajtó Testület ülésein felülvizsgálják a jelen Jegyzőkönyvben előírt kötelezettségek alkalmasságát és hatékonyságát. Az ilyen felülvizsgálatoknál számításba kell venni a rendelkezésre álló legjobb tudományos információkat a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok lerakódásának hatásairól, technológiai fejlesztések értékeléseiről, a változó gazdasági körülményekről és az emisszió szintekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséről. Az ilyen felülvizsgálatok eljárásait, módszereit és időzítését a Feleknek kell meghatározni a Végrehajtó Testület ülésén. Az első ilyen felülvizsgálatot legkésőbb a jelen Jegyzőkönyv hatálybalépése után három évvel kell elvégezni.

11. Cikk

TELJESÍTÉS

A Felek a Jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségeinek teljesítését rendszeresen felül kell vizsgálni. A Végrehajtó Testület 1997/2 számú határozata alapján a tizenötödik ülésén megalakított Végrehajtást Ellenőrző Bizottság fogja végezni az ilyen felülvizsgálatokat és jelentést tesz a Felek Irányító Testületen belüli értekezletének a nevezett határozat mellékletében foglalt feladatoknak megfelelően, beleértve annak minden módosítását.

12. Cikk

VITÁK RENDEZÉSE

1. A jelen Jegyzőkönyv értelmezését vagy alkalmazását érintő két vagy több Fél közötti vita esetén, az érintett Felek tárgyalások útján vagy saját választásuk szerinti bármilyen más békés úton keressék a megoldást. A vitában álló Felek kötelesek tájékoztatni a Végrehajtó Testületet vitájukról.

2. A jelen Jegyzőkönyv ratifikálása, elfogadása, jóváhagyása, vagy az ahhoz történő csatlakozás során, illetve azt követően bármikor azon Felek, akik nem valamely regionális gazdasági integrációs szervezetet képviselnek, a Letéteményeshez eljuttatott írásos nyilatkozatban kijelenthetik, hogy valamely a Jegyzőkönyv értelmezése vagy alkalmazás kapcsán támadt vita tekintetében az alábbi rendezési módok valamelyikét, vagy mindkettőt magára nézve ténylegesen és külön megállapodás nélkül kötelezőnek tekinti mindazon Felekkel kapcsolatban, akik ezen kötelezettséget maguk is elfogadják:

(a) a vitás kérdés Nemzetközi Bíróság elé történő terjesztése;

(b) döntőbíráskodás a Felek által a Végrehajtó Testület ülésein elfogadott és, amint lehet, a döntőbíráskodási mellékletben meghatározott eljárásrend szerint.

Azon Fél, amely valamely regionális gazdasági integrációs szervezetet képvisel, hasonló eredménnyel járó nyilatkozatot tehet a döntőbíráskodással kapcsolatban a (b) pontnak megfelelően.

3. A 2. bekezdés szerint tett nyilatkozatok a nyilatkozatban foglalt feltételeknek megfelelően lejártukig, vagy a Letéteményeshez eljuttatott írásbeli visszavonásukat követően még három hónapig maradnak érvényben.

4. Egy új nyilatkozat, illetve egy visszavonási értesítés vagy egy nyilatkozat érvényességének lejárta semmilyen módon nem befolyásolja a Nemzetközi Bíróság, vagy egy döntőbíróság elé terjesztett eljárás menetét, hacsak erről a vitában érintett Felek másképpen nem állapodnak meg.

5. Kivéve azt az esetet, ha a vitában érintett Felek a 2. bekezdés alapján elfogadták ugyanazt a rendezési módot, amennyiben a vita fennállásáról szóló írásbeli értesítést követő tizenkét hónapon belül a Felek nem képesek a vitát az 1. bekezdésben megadott eszközökkel rendezni, a vitát bármely a vitában érintett Fél kérésére békéltető eljárásra lehet terjeszteni.

6. Az 5. bekezdés céljaira fel kell állítani egy békéltető bizottságot. A bizottságot az érintett felek által egyenlő számban delegált tagokból kell összeállítani, vagy ha a békéltetésben résztvevő egyes Felek ugyanazon az oldalon állnak, akkor az adott érdekcsoport delegálja a tagokat, továbbá az így delegált bizottsági tagok megválasztják a bizottság elnökét. A bizottság ajánlás jellegű döntést hoz, amelyet a Feleknek jóhiszeműen figyelembe kell venni.

13. Cikk

MELLÉKLETEK

A jelen Jegyzőkönyv mellékletei a Jegyzőkönyv szerves részét képezik. Az V. és VII. Melléklet ajánlás jellegű.

14. Cikk

MÓDOSÍTÁSOK

1. A jelen Jegyzőkönyv módosítására bármely Fél tehet javaslatot.

2. A módosítási javaslatokat a Bizottság Végrehajtó Titkárságához kell írásban eljuttatni, ahonnan továbbküldik a többi Félnek. A Végrehajtó Testület keretében találkozó Felek a legközelebbi ülésen megvitatják a javasolt módosításokat, feltéve, hogy a Végrehajtó Titkárság legalább kilencven nappal előbb eljuttatta a javaslatot a Feleknek.

3. A jelen Jegyzőkönyvre, illetve annak I-IV., VI. és VIII. mellékletére vonatkozó módosítási javaslatokat a Végrehajtó Testület ülésein jelenlévő Felek egyhangúlag kell, hogy elfogadják. A módosítások a javaslatot elfogadó Felek számára kilencven nappal azután lépnek életbe, hogy a Felek kétharmada eljuttatta erről szóló elfogadó nyilatkozatát a Letéteményeshez. A többi Fél esetében a módosítások az adott Fél elfogadó nyilatkozatának a Letéteményeshez történő eljuttatását követően a kilencvenedik napon lép életbe.

4. Az V. és a VII. melléklet módosításait a Végrehajtó Testület ülésein jelenlévő Feleknek egyhangúlag kell elfogadniuk. A Bizottság Végrehajtó Titkársága által a Feleknek szétküldött közlést követő kilencvenedik nap lejárta után ezen mellékletek módosítása mindazon Felek esetében hatályba lép, akik a következő 5. bekezdés alapján nem juttattak el írásos közlést a Letéteményeshez, feltéve, hogy legalább tizenhat Fél nem juttatott el ilyen közlést.

5. Bármely Fél, amelynek nem áll módjában elfogadni az V. vagy a VII. melléklet módosítását, a határozat szétküldésétől és kézhezvételétől számított kilencven napon belül erről értesíteni köteles a Letéteményest. A Letéteményes az ilyen közlésekről a többi Felet haladéktalanul értesíteni köteles. Az ilyen közlést küldött Felek a későbbiekben bármikor elfogadhatják a módosítást, és ekkor az elfogadási nyilatkozatnak a Letéteményeshez való eljuttatásától számított kilencvenedik napon számukra is életbe lép a melléklet módosítása.

6. Az I., II. vagy III. mellékletek módosítására tett javaslatok esetében, ha az egy újabb anyag jelen Jegyzőkönyvbe való felvételére irányul:

(a) a javaslattevő köteles a Végrehajtó Testület rendelkezésére bocsátani a Végrehajtó Testület 1998/2. határozatában, illetve annak mindenkor hatályos szövegében megadott információkat; és

(b) a Felek a Végrehajtó Testület 1998/2. határozatában, illetve annak mindenkor hatályos szövegében rögzítettek szerint értékelik a javaslatot.

7. A Végrehajtó Testület 1998/2. határozatát csak a Végrehajtó Testületben részt vevő Felek egyhangú döntése alapján lehet módosítani, és a módosítás a határozat meghozatalától számított hatvanadik napon lép életbe.

15. cikk

ALÁÍRÁS

1. A jelen Jegyzőkönyvet a Bizottság tagországai, továbbá a Gazdasági és Szociális Tanács 1947. március 28-i 36 (IV). számú határozatának 8. bekezdése alapján a Bizottságban tanácskozási joggal rendelkező államok, illetve a Bizottság szuverén tagjai által létrehozott olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek, akik illetékesek a jelen Jegyzőkönyvben foglalt kérdésekkel kapcsolatban nemzetközi megállapodásokról tárgyalásokat folytatni, illetve ilyen megállapodásokat megkötni és végrehajtani, feltéve hogy az érintett országok és szervezetek csatlakoztak az Egyezményhez, 1998. június 24-25-én Aarhusban (Dánia), ezt követően pedig 1998. december 21-ig az ENSZ New York-i székházában írhatják alá.

2. A regionális gazdasági integrációs szervezetek - illetékességi körükön belüli kérdésekben - saját nevükben gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyek jelen Jegyzőkönyv szerint e szervezetek tagországait megilletik. Ilyen esetekben e szervezetek tagországai külön-külön nem gyakorolhatják e jogukat.

16. cikk

RATIFIKÁLÁS, ELFOGADÁS, JÓVÁHAGYÁS ÉS CSATLAKOZÁS

1. A jelen Jegyzőkönyvet az aláíró Felek ratifikálják, elfogadják, vagy jóváhagyják.

2. A jelen Jegyzőkönyvhöz 1998. december 21-től a 15. cikk 1. bekezdésben meghatározott követelményeknek eleget tevő bármely ország vagy szervezet csatlakozhat.

17. cikk

LETÉTEMÉNYES

A ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okmányokat az ENSZ Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki egyben a Letéteményesi feladatokat is ellátja.

18. cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. A jelen Jegyzőkönyv a tizenhatodik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon lép hatályba.

2. A 15. cikk 1. bekezdésében meghatározott olyan országok vagy szervezetek esetében, akik a tizenhatodik ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése után ratifikálják, fogadják el vagy hagyják jóvá a Jegyzőkönyvet, illetve csatlakoznak hozzá, a Jegyzőkönyv az ilyen tagok saját ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezése utáni kilencvenedik napon lép hatályba.

19. cikk

VISSZAVONÁS

Bármely Fél a Jegyzőkönyv rá vonatkozóan történő hatályba lépésétől számított öt év eltelte után bármikor visszaléphet a Jegyzőkönyvtől, ha erről írásban értesíti a Letéteményest. A visszalépés az erről szóló írásos értesítésnek a Letéteményes általi kézhezvétele utáni kilencvenedik napon, vagy legkésőbb abban az időpontban lép hatályba, amit a visszalépési értesítésben a visszalépő Fél meghatározott.

20. cikk

HITELES SZÖVEGEK

A jelen Jegyzőkönyv eredeti angol, francia és orosz nyelvű változata, amelyek mind egyformán hitelesnek tekintendők, az ENSZ Főtitkáránál kerülnek letétbe helyezésre.

ENNEK HITELÉÜL alulírottak, akik erre megfelelő felhatalmazással rendelkeznek, a Jegyzőkönyvet aláírták.

Kelt Aarhus (Dánia), az ezerkilencszázkilencvennyolcadik év június hónap huszonnegyedik napján.

I. Melléklet

KIKÜSZÖBÖLÉSRE ELŐIRÁNYZOTT ANYAGOK

A jelen Jegyzőkönyv eltérő előírásai hiányában ez a Melléklet nem vonatkozik az alább felsorolt anyagokra, ha úgy fordulnak elő: (i) mint szennyező anyagok a termékekben; vagy (ii) gyártott vagy használatban lévő árucikkekben a végrehajtás időpontjában; vagy (iii) mint helyre korlátozott vegyi féltermékek egy vagy több különböző anyag gyártásában és ezáltal átalakítva. Eltérő előírás hiányában, mindegyik alábbi kötelezettség a Jegyzőkönyv hatálybalépésének napján lép hatályba.

a/ A Felek megállapodnak, hogy a Jegyzőkönyv alapján 2004. december 31-ig újraértékelik a poliklórozott terfenilek és az "ugilec" termelését és használatát.

II. Melléklet

KORLÁTOZOTT FELHASZNÁLÁSRA ELŐIRÁNYZOTT ANYAGOK

A jelen Jegyzőkönyv eltérő előírásai hiányában ez a Melléklet nem vonatkozik az alább felsorolt anyagokra, ha úgy fordulnak elő: (i) mint szennyező anyagok a termékekben; vagy (ii) gyártott vagy használatban lévő árucikkekben a végrehajtás időpontjában; vagy (iii) mint helyre korlátozott vegyi féltermékek egy vagy több különböző anyag gyártásában és ezáltal átalakítva. Eltérő előírás hiányában, mindegyik alábbi kötelezettség a Jegyzőkönyv hatálybalépésének napján lép hatályba.

 

	Végrehajtási követelmények
Anyag	Korlátozott felhasználások	Feltételek
PCB a/	A hatálybalépés időpontjában használatban lévő, vagy 2005. december 31-ig gyártott PCB-k, az I. Melléklet rendelkezéseinek megfelelően.	A Felek eltökélt erőfeszítéseket tesznek, hogy azok elvezessenek: (a) az azonosítható PCB-k használatának kiküszöbölésére berendezésekben (vagyis transzformátorok, kondenzátorok vagy maradvány készleteket tartalmazó egyéb edényekben), melyek 5 dm3-t meghaladó térfogatú PCB-ket tartalmaznak és amelyekben a PCB-k koncentrációja 0,05 % vagy nagyobb, a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2010. december 31-ig, vagy az átmeneti gazdaságú országokban 2015. december 31-ig; (b) az (a) alpontban hivatkozott összes cseppfolyós PCB és nem berendezésben lévő 0,005 %-nál több PCB-t tartalmazó egyéb cseppfolyós PCB-k környezetkímélő módon történő ártalmatlanításához vagy a szennyezés eltávolításához, a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2015. december 31-ig, vagy az átmeneti gazdaságú országokban 2020. december 31-ig; (c) az (a) alpontban hivatkozott berendezés környezetkímélő módon történő ártalmatlanításához vagy lerakásához.

a/ A Felek megállapodnak, hogy a Jegyzőkönyv alapján 2004. december 31-ig újraértékelik a poliklórozott terfenilek és az "ugilec" termelését és használatát.

III. Melléklet

A 3. CIKK 5 (a) BEKEZDÉSÉBEN HIVATKOZOTT ANYAGOK ÉS A KÖTELEZETTSÉG REFERENCIA ÉVE

Anyag	Referencia év
PAH-ok a/	1990; vagy egy másik év 1985 és 1995 között, a Fél által a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával meghatározva.
Dioxinok/furánok b/	1990; vagy egy másik év 1985 és 1995 között, a Fél által a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával meghatározva.
Hexaklór-benzol	1990; vagy egy másik év 1985 és 1995 között, a Fél által a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával meghatározva.

a/ Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok): az emissziós leltárok céljára a következő négy indikátor vegyületet kell használni: benzo (a) pirén, benzo (b) fluorantén, benzo (k) fluorantén és indeno (1,2,3-cd) pirén.

b/ Dioxinok és furánok (PCDD/F): A poliklórozott dibenzo-p-dioxinok (PCDD) és poliklórozott dibenzofuránok (PCDF) triciklikus, sík aromás vegyületek két benzol-gyűrűből képezve, melyeket két oxigénatom köt össze a PCDD-ben és egy oxigénatom a PCDF-ben és melyet nyolcig terjedő klóratom helyettesíthet.

IV. Melléklet

HATÁRÉRTÉKEK NAGY, HELYHEZKÖTÖTT FORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ PCDD/F-RE

I. BEVEZETÉS

1. A dioxinok és furánok fogalom meghatározását a jelen Jegyzőkönyv III. Melléklete adja meg.

2. A határértékek ng/m³-ben vagy mg/m³-ben vannak kifejezve standard körülmények mellett (273,15 K, 101,3 kPa és száraz gáz).

3. A határértékek rendes üzemi állapotra vonatkoznak, beleértve a beindítási és leállítási eljárásokat, amennyiben nincsenek külön határértékek meghatározva az ilyen helyzetekre.

4. Az összes szennyező anyag mintavételezését és elemzését a Comité européen de normalisation (CEN), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által lefektetett standard eljárások, vagy az Egyesült Államok vagy Kanada megfelelő referencia módszerei szerint kell elvégezni. Amíg a CEN vagy ISO szabványok kidolgozásra várnak, a nemzeti szabványokat kell alkalmazni.

5. Ellenőrzési célokra, a mérési eredményeknek a határérték viszonylatában történő értelmezéséhez ugyancsak számításba kell venni a mérési módszer pontatlanságát. Egy határérték akkor tekinthető teljesítettnek, ha a mérési eredmény, melyből levonták a mérési módszer pontatlanságát, nem haladja meg azt.

6. A különböző PCDD/F-ek kibocsátásai toxicitási egyenértékekben (TE) vannak megadva a 2,3,7,8-TCDD-hez viszonyítva, a NATO Modern Társadalom Kihívásainak Bizottsága (NATO-CCMS) által 1998-ban javasolt rendszer használatával.

II. HATÁRÉRTÉKEK NAGY, HELYHEZKÖTÖTT FORRÁSOKRA

7. A következő határértékeket - melyek a füstgáz 11 %-os O₂ koncentrációjára vonatkoznak - kell alkalmazni a következő égető berendezés típusokra:

Kommunális szilárd hulladék (óránként 3 tonnánál többet elégetve)

0,1 ng TE/m³

Kórházi szilárd hulladék (óránként 1 tonnánál többet égetve)

0,5 ng TE/m³.

Veszélyes hulladék (óránként 1 tonnánál többet égetve)

0,2 ng TE/m³.

V. Melléklet

AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNIKÁK NAGY, HELYHEZ KÖTÖTT FORRÁSOK BÓL SZÁRMAZÓ, A KÖRNYEZETBEN TARTÓSAN MEGMARADÓ SZERVES SZENNYEZŐANYAGOK EMISSZIÓJÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE

I. BEVEZETÉS

1. Ezen Melléklet célja útmutatást adni az Egyezményben részes Felek számára az elérhető legjobb technikák azonosításához, lehetővé téve számukra a Jegyzőkönyv 3. cikkének 5. bekezdésében foglalt kötelezettségeik teljesítését.

2. Az "elérhető legjobb technikák" (BAT) a leghatékonyabb és legfejlettebb stádiumot jelentik a tevékenységek és üzemeltetési módszereik fejlesztésében, melyek az adott technikák alkalmasságát jelzik, hogy elvi alapot képezzenek az emissziók és a környezet egészére kifejtett hatásuk megelőzésére és, ahol nem megvalósítható, általánosságban csökkentésére szolgáló emissziós határértékekhez:

• a 'technikák' magában foglalja az alkalmazott technológiát és a módot, ahogyan a berendezést megtervezik, megépítik, karbantartják, üzemeltetik és üzemen kívül helyezik;
• 'elérhető' technikák az olyan léptékben kifejlesztetteket jelenti, mely lehetővé teszi az alkalmazást az érintett ipari ágazatban, gazdaságilag és műszakilag életképes feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, függetlenül attól, hogy a technikákat a szóban forgó Fél területén belül használják vagy állítják elő, mindaddig, amíg azok ésszerűen hozzáférhetők az üzemeltető számára;
• 'legjobb' a környezet egészének védelme magas általános szintjének eléréséhez a leghatékonyabbat jelenti.

Az elérhető legjobb technikák meghatározásánál külön figyelmet kell fordítani, általában vagy specifikus esetekben, az alábbi tényezőkre, szem előtt tartva egy intézkedés valószínű költségeit és hasznait és az elővigyázatosság és megelőzés elveit:

• a kevés hulladékkal járó technológia alkalmazása;
• a kevésbé veszélyes anyagok használata;
• az eljárásban keletkezett és használt anyagok és hulladék visszanyerésének és újrafelhasználásának elősegítése;
• összehasonlítható eljárások, eszközök vagy üzemeltetési módszerek, melyeket sikerrel próbáltak ki ipari léptékben;
• technológiai haladás és változások a tudományos ismeretekben és megértésben;
• a vonatkozó kibocsátások természete, hatásai és mennyisége;
• új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezésének időpontjai;
• az elérhető legjobb technika bevezetéséhez szükséges idő;
• a folyamatban felhasznált nyersanyagok (beleértve a vizet is) fogyasztása és jellemzői és a folyamat energiahatékonysága;
• annak igénye, hogy a kibocsátások környezetre gyakorolt hatását és ennek kockázatát a minimálisra csökkentsék vagy megelőzzék;
• annak igénye, hogy megelőzzék a baleseteket és a minimálisra csökkentsék ezek környezetre gyakorolt hatását.

Az elérhető legjobb technikák koncepciója nem valamely specifikus technika vagy technológia előírását célozza, hanem az érintett létesítmény műszaki jellemzői, földrajzi elhelyezkedése és a helyi környezeti viszonyok számításba vételét.

3. Az csökkentési intézkedések hatékonyságára és költségeire vonatkozó információ a Feladat Csoport és a POP Előkészítő Munkacsoport által megkapott és átvizsgált dokumentumokon alapul. Eltérő jelzés hiányában a felsorolt technikákat az üzemeltetési tapasztalatok alapján jól bevezetettnek kell tekinteni.

4. A kis emissziójú technikákat magukban foglaló új üzemekkel, valamint meglévő üzemek átépítésével szerzett tapasztalatok folyamatosan gyarapodnak. Ezért szükséges lesz a Melléklet rendszeres kidolgozása és módosítása. Az új üzemekhez azonosított elérhető legjobb technikákat (BAT) rendszerint meglévő üzemekre is lehet alkalmazni, feltéve, hogy megfelelő átmeneti idő áll rendelkezésre és hogy azokat adaptálják.

5. A Melléklet több ellenőrző intézkedést sorol fel, melyek átfogják a költség és hatékonyság tartományokat. Az intézkedések megválasztása bármely adott esethez számos tényezőtől függ, beleértve gazdasági körülményeket, technológiai infrastruktúrát és kapacitást, valamint minden meglévő légszennyezés csökkentő intézkedést.

6. A helyhezkötött források által kibocsátott legfontosabb POP-k a következők:

(a) Poliklórozott dibenzo-p-dioxionok/furánok (PCDD/F-ek);

(b) Hexaklór-benzol (HCB);

(c) Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok).

A vonatkozó fogalmi meghatározásokat a jelen Jegyzőkönyv III. Melléklete adja meg.

II. POP EMISSZIÓK NAGY, HELYHEZKÖTÖTT FORRÁSAI

7. A PCDD/F anyagok szerves anyagokkal és klórral járó termikus folyamatokból kerülnek kibocsátásra a tökéletlen égés vagy kémiai reakciók eredményeként. A PCDD/F főbb állandó forrásai a következők lehetnek:

(a) hulladékégetés, beleértve az együtt-égetést;

(b) termikus kohászati eljárások, pl. alumínium vagy egyéb nem-vasfémek, vas és acél gyártása;

(c) energiát szolgáltató tüzelőberendezések;

(d) lakossági tüzelés; és

(e) köztes- és melléktermékeket kibocsátó egyes vegyipari folyamatok.

8. A PAH emissziók nagy, helyhezkötött forrásai lehetnek a következők:

(a) háztartási fa- és széntüzeléses fűtés;

(b) nyílt tüzek, mint szemétégetés, erdőtüzek és tarlóégetés;

(c) koksz- és anódgyártás;

(d) alumínium gyártás (Soederberg eljárással); és

(e) fakonzerváló létesítmények, kivéve az olyan Fél esetét, akinél ez a kategória nem jelent jelentős hozzájárulást az összes PAH emissziójához (a III. Melléklet meghatározása szerint).

9. A HCB emissziók a PCDD/F anyagot kibocsátó azonos típusú termikus- és kémiai eljárásokból erednek és a HCB hasonló mechanizmussal képződik. A HCB emissziók főbb forrásai a következők lehetnek:

(a) hulladékégető berendezések, beleértve az együtt-égetést;

(b) a kohászati ipar termikus-forrásai; és

(c) klórozott tüzelőanyagok használata tüzelő létesítményekben.

III. A POP EMISSZIÓK CSÖKKENTÉSÉNEK ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉSEI

10. A helyhezkötött forrásokból származó POP emissziók csökkentésének több megoldása van. Ezek közé tartozik az adalékanyagok kiváltása, eljárás módosítások (beleértve a karbantartási és üzemeltetési ellenőrzést) és meglévő üzemek átépítését. Az alábbi felsorolás a rendelkezésre álló intézkedéseket általánosságban tünteti fel, melyeket külön-külön, vagy kombinálva lehet alkalmazni:

(a) adalékanyagok kiváltása, melyek POP-k, vagy ahol közvetlen kapcsolat van az anyagok és a forrásból származó POP emissziók között;

(b) legjobb környezeti gyakorlatok, mint jó gazdálkodás, megelőző karbantartási programok, vagy folyamat változtatások, mint zárt rendszerek (például kokszolókban, vagy közömbös/inert elektródák használata elektrolízishez);

(c) az eljárás módosítása a teljes égés biztosításához, ezzel megelőzve a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok képződését, az olyan paraméterek ellenőrzésén keresztül, mint égési hőmérséklet vagy tartózkodási idő;

(d) füstgáz tisztítási módszerek, mint termikus vagy katalitikus égetés vagy oxidáció, por-kicsapatás, adszorpció;

(e) maradványok, hulladékok és szennyvíziszap kezelése, például hőkezeléssel vagy semlegesítéssel.

11. Az 1., 2., 4., 5., 6., 8. és 9. táblázatokban a különböző intézkedésekre megadott emisszió szintek általánosságban eset-specifikusak. A számok vagy tartományok az emisszió szinteket az emisszió határértékek százalékában adják meg, hagyományos technikák alkalmazásával.

12. A költséghatékonysági szempontok alapulhatnak összköltség per év per csökkentési egységen (beleértve beruházási és üzemeltetési költségeket). A POP emisszió csökkentés költségeit ugyancsak az általános folyamat gazdaságosság keretében kell mérlegelni, pl. az ellenőrzési intézkedések hatását és a termelési költségeket. Tekintettel a sok befolyásoló tényezőre, a beruházási és üzemeltetési költségek számai nagymértékben eset-specifikusak.

IV. ELLENŐRZÉSI TECHNIKÁK PCDD/F EMISSZIÓK CSÖKKENTÉSÉRE

A. Hulladékégetés

13. A hulladékégetés felöleli a kommunális hulladék, veszélyes hulladék, kórházi hulladék és szennyvíziszap égetését.

14. A hulladékégető művekből származó PCDD/F kibocstások fő csökkentő intézkedései a következők:

(a) elsődleges intézkedések az elégetett hulladékokra vonatkozóan;

(b) elsődleges intézkedések a folyamat technikákra vonatkozóan;

(c) intézkedések az égési folyamat és hulladékgázok fizikai paramétereinek ellenőrzésére (pl. hőmérséklet fokozatok, hűtési ráta, O₂ tartalom, stb.);

(d) a füstgáz tisztítása; és

(e) a tisztítási folyamat maradványainak kezelése.

15. Az elégetett hulladékokra vonatkozó elsődleges intézkedések, melyek a betáplált anyag kezelésével, nevezetesen a halogénezett anyagok csökkentésével és nem-halogénezett alternatívákkal történő kiváltásával járnak, nem felelnek meg a kommunális vagy veszélyes hulladék égetéséhez. Hatékonyabb az égetési folyamat módosítása és másodlagos intézkedések beépítése a füstgáz tisztításhoz. A betáplált anyag kezelése hasznos elsődleges intézkedés a hulladék csökkentésére és az újrafelhasználás lehetőségének járulékos hasznával jár. Ez a PCDD/F közvetett csökkentését eredményezheti az elégetendő hulladék mennyiségének csökkentése által.

16. A folyamat technikák módosítása az égési viszonyok javításához egy fontos és hatékony intézkedés a PCDD/F emissziók csökkentésére (rendszerint 850 şC vagy magasabb hőmérséklet, az oxigén ellátás felmérése a fűtőértéktől és a hulladékok konzisztenciájától függően, az elégséges tartózkodási idő - 850 şC-nál kb 2. mp - és a gáz örvénylése, a hideg-gáz régiók elkerülése az égetőben, stb.). A fluidágyas égetők 850 şC-nál alacsonyabb hőmérsékletet tartanak megfelelő emisszió eredményekkel. A meglévő égetőknél ez általában a berendezés áttervezésével és/vagy cseréjével járna, - ez egy olyan opció, mely nem minden országban lehet gazdaságilag életképes. Minimálisra kell csökkenteni a hamuk szén tartalmát.

17. Füstgáz intézkedések. A következő intézkedések lehetségesek a füstgázban lévő PCDD/F tartalom ésszerűen hatékony mérsékléséhez. A de novo szintézis körülbelül 250şC - 450 şC-on történik. Ezek az intézkedések előfeltételt képeznek a további csökkentésekhez, hogy a cső végén el lehessen érni a kívánt szinteket:

(a) a füstgázok lehűtése (nagyon hatékony és viszonylag olcsó);

(b) inhibitorok adalékolása, mint trietanolamin vagy trietilamin (a nitrogén-oxidokat is csökkentheti), de biztonsági okok miatt mérlegelni kell a mellék-reakciókat;

(c) porgyűjtő rendszerek alkalmazása 800 és 1000 şC közötti hőmérsékleteknél, pl. keramikus szűrők és ciklonok;

(d) alacsony-hőmérsékletű elektromos kisülési rendszerek alkalmazása; és

(e) szállópernye lerakódás elkerülése a füstgáz elszívó rendszerben.

18. A füstgáz tisztítás módszerei:

(a) hagyományos porleválasztóka részecskékhez kötött PCDD/F csökkentésére;

(b) szelektív katalitikus redukció (SCR) vagy szelektív nem-katalitikus redukció (SNCR);

(c) adszorpció aktivált faszén vagy koksz használatával rögzített vagy fluidizált rendszerekben;

(d) különböző típusú adszorpciós módszerek és optimális mosó rendszerek aktivált faszén, koksz, mész és mészkő oldatok keverékeivel nyugvóágyas, vándorlóágyas és fluidágyas reaktorokban. A gáznemű PCDD/F gyűjtésének hatékonysága javítható egy megfelelő aktivált koksz előbevonat réteg alkalmazásával a zsákos szűrő felületén;

(e) H₂O₂-oxidálás; és

(f) katalitikus égési módszerek, különböző típusú katalizátorok használatával (vagyis Pt/Al₂O₃ vagy réz-kromit katalizátorok különböző katalizátorgyorsítókkal a felület stabilizálásához és a katalizátorok öregedésének mérsékléséhez.

19. A fent említett módszerek képesek a füstgázban lévő PCDD/F 0,1 ng TE/m³ emisszió szintek elérésére. Azonban az aktivált faszén vagy koksz adszorbenseket/szűrőket alkalmazó rendszerekben gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy az elszökő szénpor ne növelje a PCDD/F emissziókat a szűrő után. Ugyancsak meg kell jegyezni, hogy a katalizátorok előtti adszorberek és portalanító berendezések (SCR technika) PCDD/F-fel terhelt maradványokat adnak, melyeket újra fel kell dolgozni vagy amelyek megfelelő lerakást igényelnek.

20. A füstgázban lévő PCDD/F csökkentésére irányuló intézkedések összehasonlítása nagyon összetett. Az eredő mátrix a különböző kapacitású és konfigurációjú ipari üzemek széles tartományát öleli fel. A költség paraméterek közé tartoznak az egyéb szennyezők, mint a nehézfémek (részecskéhez kötött vagy nem-kötött) minimumra csökkentését célzó intézkedések is. Ezért a legtöbb esetben nem lehet közvetlen összefüggést elkülöníteni a PCDD/F emissziók csökkentésére egymagában. A különböző szabályozó intézkedésekre nézve rendelkezésre álló adatok összegezését adja az 1. táblázat.

21. Sok országban a kórházi hulladékégetők lehetnek a PCDD/F fő forrásai. Specifikus kórházi hulladékokat, mint emberi anatómiai részek, fertőzött hulladék, tűk, vér, plazma és citosztatikum, a veszélyes hulladékok speciális formájaként kezelik, míg más kórházi hulladékokat gyakran a helyszínen, batch szerűen égetnek el. A batch-rendszerben működő égetők ugyanazokat a PCDD/F csökkentésre vonatkozó követelményeket elégíthetik ki, mint az egyéb hulladékégetők.

22. A Felek mérlegelhetik politikák elfogadását a kommunális és kórházi hulladék nagy regionális létesítményekben történő égetésének ösztönzésére a kisebbekben végzett égetés helyett. Ez a megközelítés költséghatékonyabbá teheti a BAT alkalmazását.

23. Füstgáz tisztítási folyamatok maradványainak kezelése. Az égetőművi hamutól eltérően, ezek a maradványok viszonylag nagy koncentrációban tartalmaznak nehézfémeket, szerves szennyezőket (PCDD/F-et is), kloridokat és szulfidokat. Ezért lerakási módszereiket jól kell ellenőrizni. A nedves gázmosó rendszerek különösen nagy mennyiségekben produkálnak savas, szennyezett folyékony hulladékot. Létezik néhány speciális kezelési módszer. Ezek közé tartozik:

(a) a textilszűrők porainak katalitikus kezelése alacsony hőmérséklet és oxigénhiányos viszonyok mellett;

(b) a textilszűrők porainak mosása a 3-R eljárással (nehézfémek kivonása savakkal és szerves anyagok ártalmatlanítása);

(c) a szövetszűrők porainak üvegesítése;

(d) a megkötés további módszerei; és

(e) plazma-technológia alkalmazása.

1. táblázat: A hulladékégető berendezésekben a PCDD/F emissziók csökkentésére alkalmazott különböző füstgáz tisztító intézkedések és folyamat módosítások összehasonlítása.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Elsődleges intézkedések a betáplált anyagok módosításával:			A betáplált anyag előválogatása nem hatékony, csak részeket lehet összegyűjteni, más klórtartalmú anyagot, pl konyhasó, papír, stb., nem lehet elkerülni. Veszélyes vegyi hulladéknál ez nem kívánatos. Hasznos elsődleges intézkedés és kivitelezhető speciális esetekben (pl. fáradt olajak, villamos alkatrészek, stb.) az anyagok lehetséges újrafeldolgozásának járulékos hasznával.
Prekurzorok és klór-tartalmú fűtőanyag kiküszöbölése; és	Eredő emisszió szint nincs kvanti-fikálva; úgy tűnik, hogy nem függ lineárisan a betáplált anyag mennyiségétől.
Hulladékáramok kezelése
Folyamat technológia módosítása:			A teljes folyamat újraszerelése szükséges.
javított égési feltételek;
850 şC alatti hőmérsékletek és hideg régiók elkerülése a füstgázban;
elégséges oxigéntartalom; az oxigén bevitel szabályozása a tápanyag fűtőértékétől és konzisztenciájától függ; és
elegendő tartózkodási idő és örvénylés.
Füstgáz intézkedések:
Részecske lerakódás elkerülése:
Koromtisztítók, mechanikus lazítók, hang- vagy gőz koromfúvók.			A gőzzel végzett koromfúvatás növelheti a PCDD/F képződési sebességét.
Poreltávolítás általában hulladékégetőkben,	< 10	Közepes	Részecskékbe adszorbeált PCDD/F eltávolítása. A részecske eltávolítási módszereket a forró füstgázáramokban csak kísérleti berendezésekben használják.
textilszűrő;	1 - 0,1	Magas	<150 şC hőmérsékleteknél használatos.
keramikus szűrők;	Alacsony hatásfok		800-1000şC közötti hőmérsékleteken használatos
ciklonok; és	Alacsony hatásfok	Közepes
elektrosztatikus kicsapatás.	Közepes hatásfok		450 şC hőmérsékletnél használatos; PCDD/F de novo szintézis elősegítése lehetséges, magasabb NOx emissziók, hővisszanyerés csökkenése.
Katalitikus oxidáció.			800-1000şC hőmérsékletnél használatos. Elkülönített gázfázis csökkentés szükséges
Gáz gyors lehűtése.
Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Nagyteljesítményű adszorpciós egység járulékos aktív szén részecskékkel (elektrodinamikus venturi).
Szelektív katalitikus redukció (SCR)		Magas beruházási és alacsony üzemelte-tési költség	NOX csökkenés NO3 hozzáadása esetén; nagy helyszükséglet, fáradt katalizátorok és aktív szén (AC) maradványok vagy lignit-koksz (ALC) ártalmatlanítható, katalizátorok a legtöbb esetben újrafeldolgozhatók a gyártók által, AC és ALC szigorúan ellenőrzött körülmények között égethető.
Különböző típusú nedves és száraz adszorpciós módszerek aktív szén, koksz, mész és mészkőoldat keverékekkel nyugvó-, vándor- és fluidágyas reaktorokban:
nyugvóágyas reaktor, adszorpció aktív szénnel és koksszal; és	< 2 (0,1 ng TE/m3)	Magas beruházás, közepes üzemel-tetési költség	Maradványok eltávolítása; nagy helyszükséglet.
felszívott áramlás vagy keringetett folyadékágyas reaktor, hozzáadott aktív koksszal/mész vagy mészkő oldatokkal és utána textilszűrővel.	< 10 (0,1 ng TE/m3)	Kis beruházás, közepes üzemel-tetési költség	Maradványok eltávolítása.
H2O2 hozzáadása.	2 - 5 (0,1 ng TE/m3)	Kis beruhá-zás, alacsony üzemeltetési költség

a/ Megmaradó emisszió a nem-csökkentett módhoz hasonlítva.

2. Termikus eljárások a kohászati iparban

24. A kohászati ipar specifikus eljárásai a PCDD/F emissziók fontos maradék forrásai lehetnek. Ezek:

(a) elsődleges vas- és acélipar (pl. nagykohó, szinterező üzemek, vas pelletezés);

(b) másodlagos vas- és acélipar; és

(c) elsődleges és másodlagos nem-vasfém ipar (réztermelés).

A kohászati ipar PCDD/F emisszió csökkentését célzó intézkedései a 2. táblázatban vannak összefoglalva.

25. A PCDD/F-et kibocsátó fémtermelő és kezelő üzemek kielégíthetik a 0,1 ng TE/m³ maximális emisszió koncentrációt (ha a hulladékgáz térfogat áram > 5000 m³/ó) csökkentési intézkedések alkalmazásával.

2. táblázat: PCDD/F emisszió csökkentése a kohászati iparban.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Szinter üzemek
Elsődleges intézkedések:
szinter szállítószalagok javítása/beburkolása;		Alacsony	Nem érthető el 100 %.
hulladékgáz visszakeringetés, pl. emisszió optimált szinterezés (EOS), hulladékgáz áram kb. 35 %-os csökkenése (további másodlagos intézkedések költségeinek csökkentés a csökkent gázáram által), kb. 1 millió Nm3/h;	40	Alacsony
Másodlagos intézkedések:
elektrosztatikus kicsapatás + molekuláris szűrő;	Közepes hatásfok	Közepes
mészkő/aktív szén keverékek adalékolása;	Nagy hatásfok (0,1 ng TE/m3)	Közepes
Nagyteljesítményű mosók - meglévő berendezés: AIRFINE (Voest Alpine Stahls Linz) 1993 óta 600.000 Nm3/ó-hoz; második berendezés Hollandiában (Hoogoven) 1998-ra tervezve.	Nagy hatásfokú emisszió csökkentés 0,2-0,4 mg TE/m3-re	Közepes	0,1 ng TE/m3 érhető el nagyobb energia igénnyel; nincs meglévő berendezés.
Nem-vasfém gyártás (pl. réz)
Elsődleges intézkedések:
fémhulladék előválogatása, műanyaggal és PVC-vel szennyezett anyag elkerülése, bevonatok lehúzása és klórmentes szigetelőanyagok használata;		Alacsony
Másodlagos intézkedések:
forró hulladékgázok lehűtése;	Nagy hatásfok	Alacsony
oxigén vagy oxigéndús levegő használata a tüzelésnél, oxigén injektálás az aknakemencébe (teljes égést és a gázvolumen csökkenését adja);	5 - 7 (1,5-2 TE/m3)	Magas
merevágyas reaktor vagy fluidágyas sugáráramos reaktor aktívszenes vagy tűzhely-kokszos adszorpcióval;	(0,1 ng TE/m3)	Magas
katalitikus oxidáció; és	(0,1 ng TE/m3)	Magas
tartózkodási idő csökkentése a kritikus hőmérsékletű tartományban a hulladékgáz rendszerben.	(0,1 ng TE/m3)	Magas
Vas- és acélgyártás
Elsődleges intézkedések:
Fémhulladék előzetes megtisztítása a gyártó edénybe betöltés előtt;		Alacsony	Tisztító oldószereket kell használni.
szerves, véletlenül bekerülő [tramp] anyagok kiküszöbölése, mint olajak, emulziók, zsírok, festék és műanyagok a betáplált anyag tisztításból;		Alacsony
különleges nagy gázáramok mérséklése;		Közepes
betöltésből és ürítésből származó emissziók külön gyűjtése és kezelése;		Alacsony

 

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Másodlagos intézkedések:
betöltésből és ürítésből származó emissziók külön gyűjtése és kezelése; és		Alacsony
textilszűrő koksz-injektálással kombinálva	< 1	Közepes
Másodlagos alumínium gyártás
Elsődleges intézkedések:
halogénezett anyag elkerülése (hexaklór-etán)		Alacsony
klórtartalmú kenőanyagok kerülése (pl. klórpa-raffinok); és		Alacsony
piszkos hulladékfém adagok tisztítása és válogatása, pl. fémforgácsos bevonat-mentesítése, úszómerülő szeparációs technikákkal és örvényáramos ülepítéssel;
Másodlagos intézkedések:
egy- és többlépcsős textilszűrő mészkő aktiválás/aktív szén hozzáadásával a szűrő előtt;	< 1 (0,1 ng TE/m3)	Közepes/ magas
különböző szennyezettségű hulladékgáz áramok minimumra csökkentése és elkülönített eltávo-lítása;		Közepes/ magas
részecske lerakódás elkerülése a hulladékgázból és a kritikus hőmérséklet tartományon áthaladás elősegítése; és		Közepes/ magas
alumínium hulladék aprítók javított kezelése merülő-sűllyedő szeparációs technikák és örvénylő áramlerakódáson keresztüli osztályozás alkalmazásával.		Közepes/ magas

a/ Megmaradó emisszió a nem-csökkentett módhoz hasonlítva.

Szinter üzemek

26. A vas- és acéliparban a szinter üzemekben végzett mérések általában a 0,4 - 4 ng TE/m³ közötti tartományban mutatták a PCDD/F emissziókat. Egy mérés egy üzemben, minden ellenőrző mérés nélkül 43 ng TE/m³ emisszió koncentrációt mutatott.

27. Halogénezett vegyületek PCDD/F képződést eredményezhetnek, ha szinter üzemekben bekerülnek a tápanyagokba (kokszpor, sótartalom az ércben) és hozzáadott újrafeldolgozott anyagokba (pl. hengerlési reve, nagykohó torokgáz por, szűrőporok és szennyvízkezelésből származó iszapok). Azonban a hulladékégetéshez hasonlóan, nincs világos kapcsolat a tápanyagok klórtartalma és a PCDD/F emissziók között. Megfelelő intézkedés lehet a szennyezett maradványanyag elkerülése és a hengerlési reve olajtalanítása vagy zsírtalanítása, mielőtt bevezetnék a szinter üzembe.

28. A leghatékonyabb PCDD/F emisszió csökkentést a különböző másodlagos intézkedések kombinációjának alkalmazásával lehet elérni, a következők szerint:

(a) a hulladékgáz visszakeringetése jelentősen csökkenti a PCDD/F emissziókat. Továbbá, jelentősen csökkent a gázáram, ezáltal csökkentve a bármilyen csővégi ellenőrző rendszer beépítési költségeit;

(b) textilszűrők (egyes esetekben elektrosztatikus kicsapatókkal kombinálva) vagy elektrosztatikus kicsapatók beépítése az aktív szén/koksz/mészkő keverékek injektálásával a hulladékgázba; és

(c) olyan mosási módszereket fejlesztettek ki, melyek magukban foglalják a hulladékgáz előzetes lehűtését, a kioldást a nagyteljesítményű mosással és szeparálást a csepp-lerakódással. 0,2 - 0,4 ng TE/m³ emissziókat lehet elérni. Alkalmas adszorbensek hozzáadásával, mint lignit szénkoksz/szénsalak, 0,1 ng TE/m³ emisszió érhető el.

Elsődleges és másodlagos rézgyártás

29. Az elsődleges és másodlagos rézgyártás meglévő üzemei néhány pikogrammtól 2 ng TE/m³-ig terjedő PCDD/F emissziókat képesek elérni füstgáz tisztítás után. Egy aknakemence 29 ng TE/m³-ig terjedő PCDD/F emissziót mutatott a töltőanyagok optimálása előtt. Ezekből az üzemekből általában a PCDD/F emissziók széles tartománya adódik a különböző töltőanyagokban és eljárásokban használt nyersanyagokban előforduló nagy különbségek miatt.

30. Általában a következő intézkedések alkalmasak a PCDD/F emissziók csökkentésére:

(a) fémhulladék előválogatása;

(b) fémhulladék előkezelése, például műanyag vagy PVC bevonatok lehántása, kábelhulladék előkezelése hideg/mechanikus módszerek alkalmazásával;

(c) forró hulladékgázok lehűtése (hasznosítható hőt adva), a tartózkodási idő csökkentésére a kritikus hőmérsékletű régióban a hulladékgáz rendszerben;

(d) oxigén vagy oxigéndúsított levegő használat a tüzelésnél, vagy oxigén injektálás az aknakemencébe (teljes égést és a hulladékgáz volumen csökkenését adva);

(e) adszorbeálás nyugvóágyas reaktorban vagy fluidizált sugáráramú reaktorban aktív szénnel vagy koksz porral; és

(f) katalitikus oxidáció.

Acélgyártás

31. Az acélgyártás konverteres acélműveiből és az öntöttvas olvasztó kupolókemencéből, elektromos kemencékből és elektromos ívkemencékből származó PCDD/F emissziók jelentősen alacsonyabbak mint 0,1 ng TE/m³. A hideglevegős kemencéknek és forgó csőkemencéknek (öntöttvas olvasztás) magasabb PCDD/F emissziói vannak.

32. A másodlagos acélgyártásban használt elektromos ívkemencékkel 0,1 ng TE/m³ koncentráció értéket lehet elérni, ha a következő intézkedéseket alkalmazzák:

(a) betöltésből és ürítésből származó emissziók elkülönített gyűjtése;

(b) textilszűrő vagy elektrosztatikus kicsapató használata koksz-injektálással kombinálva.

33. Az elektromos ívkemencék betáplált anyaga gyakran tartalmaz olajakat, emulziókat vagy zsírokat. A PCDD/F csökkentéshez egy általános elsődleges intézkedés lehet a fémhulladék válogatása, olajtalanítása és bevonat-mentesítése, melyek műanyagokat, gumit, festékeket, pigmenteket és vulkanizáló adalékanyagokat tartalmazhatnak.

Olvasztó berendezések a másodlagos alumíniumiparban

34. A másodlagos alumíniumiparban az olvasztó berendezésekből származó PCDD/F emissziók körülbelül a 0,1 - 14 ng TE/m³ tartományban vannak. Ezek a szintek az olvasztó betétanyagok típusától, a használt anyagoktól és az alkalmazott hulladékgáz tisztítási technikáktól függnek.

35. Összegezve, az egy- és többlépcsős textilszűrők, mészkő/aktív szén/ koksz adagolásával a szűrő előtt megfelelnek a 0,1 ng TE/m³ emisszió koncentrációnak, 99 %-os csökkentési hatékonysággal.

36. A következő intézkedéseket is figyelembe lehet venni:

(a) az eltérően szennyezett gázáramok minimumra csökkentése és elkülönített eltávolítása és tisztítása;

(b) hulladékgáz részecskék lerakódásának elkerülése;

(c) gyors áthaladás a kritikus hőmérséklet tartományon;

(d) a hulladék-alumínium zúzók előválogatásának javítása úszó-merülő szeparációs technikák alkalmazásával és osztályozás örvénylő áramlású lerakódással; és

(e) a hulladék-alumínium előtisztításának javítása fémforgácsos bevonat-mentesítéssel és szárítással.

37. A (d) és (e) opciók fontosak, mivel valószínűtlen, hogy a modern folyatószer-mentes olvasztási technikák (melyek kerülik a halid-só folyatószereket), képesek lennének kezelni a gyenge minőségű fémhulladékot, melyek forgókohókban kerülhetnek felhasználásra.

38. Az Észak-keleti Atlanti-óceán tengeri környezetének védelme tárgyú Egyezmény alapján folytatódnak a tárgyalások egy korábbi ajánlás felülvizsgálatáról, hogy az alumíniumiparban fokozatosan megszüntessék a hexaklór-etán használatát.

C. Fosszilis tüzelőanyagok égetése közmű- és ipari kazánokban

40. A fosszilis tüzelőanyagok közmű- és ipari kazánokban (>50 MW hőkapacitás) történő égetésénél a jobb energia hatékonyság és energiatakarékosság az összes szennyező anyag csökkenését fogja eredményezni a csökkent tüzelőanyag követelmények miatt. Ez a PCDD/F emissziók csökkenését is fogja eredményezni. Nem lenne költséghatékony a klór eltávolítása a szénből vagy olajból, de mindenesetre a gáztüzelésű állomások felé haladó irányzat segíteni fogja a PCDD/F emissziók csökkentését ebből az ágazatból.

41. Meg kell jegyezni, hogy a PCDD/F emisszió jelentősen megnőhet, ha a tüzelőanyaghoz hulladék anyagokat (szennyvíz iszap, fáradt olaj, gumihulladékok, stb.) is adnak. A hulladékok energia szolgáltatás céljára történő égetését csak magas hatásfokú PCDD/F csökkentő hulladékgáz tisztító rendszereket alkalmazó berendezésekben szabad végezni (a fenti A. szakaszban leírtak).

42. A füstgázból a nitrogén-oxidok, kén-dioxid és részecske emissziók csökkentési technikáinak alkalmazása ugyancsak eltávolíthat PCDD/F emissziókat. Ezen technikák alkalmazásával a PCDD/F eltávolítási hatásfok berendezésenként fog változni. Folyamatban van a kutatás PCDD/F eltávolítási technikák kifejlesztésére, de amíg nem állnak rendelkezésre ilyen technikák ipari léptékben, nem lehet az elérhető legjobb technikát azonosítani a PCDD/F eltávolítás specifikus céljára.

D. Lakossági tüzelés

43. A lakossági tüzelő berendezések hozzájárulása az összes PCDD/F emisszióhoz kevésbé jelentős, ha jóváhagyott tüzelőanyagokat megfelelően használnak. Ezen kívül, az emissziókban nagy regionális különbségek fordulhatnak elő a tüzelőanyag típusának és minőségének, a készülék földrajzi sűrűségnek és használatnak betudhatóan.

44. A háztartási tűzhelyeknek rosszabb a kiégetési rátája a tüzelőanyagokban lévő szénhidrogének tekintetében, mint a nagy tüzelőberendezéseknek. Különösen igaz ez, ha szilárd tüzelőanyagokat használnak, mint fa és szén, a 0,1 - 0,7 ng TE/m³ tartományba eső PCDD/F emissziókkal.

45. A szilárd tüzelőanyagokhoz adalékolt csomagolóanyag égetése növeli a PCDD/F emissziókat. Noha egyes országokban tiltott, a szemét és csomagolóanyag égetése előfordulhat magánháztartásokban. A növekvő lerakási díjak miatt tudomásul kell venni, hogy a háztartási hulladék anyagokat háztartási tüzelőberendezésekben elégetik. A fa használata csomagolóanyag hozzáadásával 0, 06 ng TE/m³-ről (kizárólag fa) 8 ng TE/m³-re (11 térfogat % O₂ vonatkoztatva) növelheti a PCDD/F emissziókat. Ezeket az eredményeket több országban végzett vizsgálatok erősítették meg, egészen 114 ng TE/m³-ig (13 térfogat % oxigénre vonatkoztatva) terjedő értéket mértek hulladék anyagokat égető lakossági tüzelőberendezésekből származó hulladékgázokban.

46. A lakossági tüzelőberendezésekből származó emissziókat csökkenteni lehet a bevitt anyagok jó minőségű tüzelőanyagra korlátozásával és a hulladék, halogénezett műanyagok és egyéb anyagok égetésének elkerülésével. E cél eléréséhez hatékonyak lehetnek a lakossági tüzelőberendezések vásárlói/üzemeltetői számára készített lakossági tájékoztató programok.

E. Tüzelőberendezések fa tüzeléshez (<50 MW kapacitás)

47. A fatüzelő berendezések mérési eredményei azt jelzik, hogy 0,1 ng TE/m³ feletti PCDD/F emissziók fordulnak elő a hulladékgázokban, különösen kedvezőtlen kiégetési körülmények mellett és/vagy ha az elégetett anyagoknak a rendes kezeletlen fánál nagyobb a klórozott vegyület tartalma. A rossz tüzelés jelzését illusztrálja az összes karbon koncentráció a hulladékgázban. Összefüggéseket találtak a CO emissziók, kiégetési minőség és PCDD/F emissziók között. A 3. táblázat néhány emisszió koncentrációt és tényezőt összesít fatüzelésű létesítményekre.

3. táblázat: Mennyiség-viszonylatú emisszió koncentrációk és tényezők

fatüzelésű létesítményekre.

Tüzelőanyag	Emisszió koncentráció (ng TE/m3)	Emisszió tényező (ng TE/kg)	Emisszió tényező (ng/GJ)
Természetes fa (bükkfa) Természetes faforgács erdőkből Forgácslemezek Városi hulladék fa Lakossági hulladék Faszén	0,02 - 0,10 0,07 - 0,21 0,02 - 0,08 2,7 - 14,4 114 0,03	0,23 - 1,3 0,79 - 2,6 0,29 - 0,9 26 - 173 3230	12 - 70 43 - 140 16 - 50 1400 - 9400

48. A városi fahulladék (bontási faanyag) égetése vándorrostélyokon viszonylag magas PCDD/F emissziókhoz vezet, összehasonlítva a nem-hulladék faanyag forrásokkal. Egy elsődleges intézkedés az emissziók csökkentéséhez a kezelt hulladék fa használat fatüzelésű berendezésekben. A kezelt fa égetése csak megfelelő füstgáz tisztítással ellátott berendezésekben végezhető a PCDD/F emissziók csökkentése végett.

V. SZABÁLYOZÁSI TECHNIKÁK PAH-ok CSÖKKENTÉSÉHEZ

A. Kokszgyártás

49. A kokszgyártás során PAH-ok kerülnek ki a környező levegőbe, főleg:

(a) amikor a kemencét feltöltik a toroknyíláson keresztül;

(b) szivárgásokból a kemenceajtón át, a felszálló csövekből és a toroknyílás fedelekből; és

(c) a koksz kitolása és hűtése alatt.

50. A benzo (a) pirén (BaP) koncentráció jelentősen változik az egyes források között egy kokszolósorban. A legnagyobb BaP koncentrációkat a kemencesor tetején és az ajtók közvetlen közelében találták.

51. A kokszgyártásból eredő PAH műszakilag a meglévő integrált vas és acél berendezések feljavításával csökkenthető. Ez magával hozhatja régi kokszolósorok bezárását és kiváltását és a koksztermelés általános csökkenését, például magas értékű szén injektálásával az acélgyártásnál.

52. A PAH csökkentési stratégia a kokszoló kemence soroknál magában foglalja a következő műszaki intézkedéseket:

(a) A kokszoló kemencék feltöltése:

• szilárd kibocsátás csökkentése, amikor a szenet a bunkerből áttöltik a töltővagonokba;
• zárt rendszerek a szén átrakáshoz, ha szén előmelegítést használnak;
• töltési gázok elszívása és ezt követő kezelése, vagy a gázok átvezetésével a szomszédos kemencén, vagy egy gyűjtő fővezeték útján egy égetőbe és egy utólagos portalanító készülékbe eljuttatással. Egyes esetekben a töltési gázokat a töltővagonokon lehet elégetni, de az ilyen töltővagon alapú rendszerek környezeti teljesítménye és biztonsága kevésbé kielégítő. A felszálló csövekben kellő elszívást kell létrehozni gőz vagy víz injektálásával;

(b) kokszolási művelet közben a toroknyílás fedeleknél az emissziókat a következőkkel kell elkerülni:

• nagy hatásfokú tömítéssel ellátott toroknyílás fedelek használata;
• toroknyílás fedelek lezárása agyaggal (vagy egyenértékű hatékonyságú anyaggal) minden egyes töltési művelet után;
• a toroknyílás fedelek és keretek megtisztítása a toroknyílás lezárása előtt;
• a kohók mennyezetét szénmaradványoktól mentesen kell tartani;

(c) a felszállócső fedeleket vízzárakkal kell ellátni a gáz és kátrány emissziók elkerülésére és a tömítések megfelelő működését rendszeres tisztítással kell fenntartani;

(d) a kokszoló kemencék ajtóinak nyitó gépezetét rendszerekkel kell ellátni a kemenceajtó kereteken és kemenceajtókon lévő a tömítések felületeinek tisztításához;

(e) kokszoló kemence ajtók:

• nagyhatékonyságú tömítéseket kell használni (pl. rugóterhelésű membrán-ajtók);
• a kemenceajtókon és ajtókereteken lévő tömítéseket minden kezelési műveletnél meg kell tisztítani;
• az ajtókat úgy kell megszerkeszteni, hogy az lehetővé tegye szilárd anyag elvonó rendszer felszerelését csatlakozással a pormentesítő készülékhez (egy gyűjtő fővezeték útján) a kitolási műveletek alatt;

(f) a kokszátrakó gépet fel kell szerelni egy integrált fedővel, állandó járattal és állandó gáztisztító rendszerrel (lehetőleg textilszűrővel);

(g) a koksz hűtéséhez kis emissziójú eljárásokat kell alkalmazni, pl. száraz kokszhűtést. A nedves lehűtési eljárás száraz koszhűtéssel történő kiváltását előnyben kell részesíteni mindaddig, amíg a szennyvíz keletkezését egy zárt keringetett rendszer alkalmazásával elkerülik. A szárazon hűtött koksz mozgatásánál keletkező port csökkenteni kell.

53. A "visszanyerés nélküli koksz készítés" elnevezésű eljárás jelentősen kevesebb PAH-ot emittál, mint a hagyományosabb melléktermék visszanyerő eljárás. Ez azért van, mert a kemencék negatív nyomás alatt működnek, ezáltal kiküszöbölik a szivárgásokat a légkörbe a kokszoló kemence ajtókból. A kokszolás alatt a nyers kokszolókemence-gázt természetes huzat távolítja el a kemencékből, ami negatív nyomást tart fenn a kemencékben. Ezek a kemencék nem arra vannak szerkesztve, hogy a nyers kokszolókemence-gázból visszanyerjék a kémiai melléktermékeket. Ehelyett a kokszoló eljárásból távozó gázokat (beleértve a PAH-ot is) magas hőmérsékleteken és hosszú tartózkodási időkkel hatékonyan égetik el. Az ilyen égetésből keletkező hőt a kokszolási energia szolgáltatásához használják és a többlet hőt gőzfejlesztésre lehet használni. Az ilyen típusú kokszolási művelet gazdaságossága megkívánhat egy segédgenerátor egységet a villamos energia fejlesztéséhez a többlet-gőzből. Jelenleg csak egy visszanyerés nélküli kokszoló üzem működik az Egyesült Államokban és egy Ausztráliában. Az eljárás alapvetően egy horizontális egy-füstjáratos visszanyerés nélküli kokszoló kemence, a két kazánhoz csatlakozó égetőkamrával. Az eljárás gondoskodik a két kemence váltakozó töltéséről és kokszolási ütemekről. Ilyen módon az egyik kemence mindig ellátja az égetőkemencét kokszgázokkal. A kokszgáz égetés a égetőkamrában szolgáltatja a szükséges hőforrást. Az égetőkemence konstrukciója biztosítja a szükséges tartózkodási időt (körülbelül 1 másodperc) és a magas hőmérsékleteket (legalább 900şC).

54. Egy hatékony monitoring programot kell működtetni a kokszoló kemence ajtó tömítésekből, felszálló csövekből és toroknyílás fedelekből jövő szivárgásokhoz. Ez magában foglalja a szivárgások figyelését és feljegyzését, az azonnali javítást vagy karbantartást. Ilyen módon a diffúz kibocsátások jelentős csökkentését lehet elérni.

55. A meglévő kokszoló kemencesorok felújítása az összes forrásból származó füstgázok kondenzációjának elősegítésére (hő visszanyeréssel) 86 %-os PAH csökkentést eredményez, melynek több, mint 90 %-a a levegőbe jut (tekintet nélkül a szennyvíz kezelésre). A beruházási költségek öt év alatt megtérülhetnek, számításba véve a visszanyert energiát, melegített vizet, gázt a szintézisekhez és a megtakarított hűtővizet.

56. A növekvő kokszoló kemence térfogatok a kemencék összes számának, a kemenceajtó nyitások számának (naponta ürített kemencék mennyisége), a kemencesorban lévő tömítések számának és következésképpen a PAH emissziók csökkenését eredményezik. A termelékenység ugyanígy nő a csökkenő üzemeltetési és személyi költségekkel.

57. A száraz kokszoló rendszerek nagyobb beruházási költséget igényelnek, mint a nedves módszerek. A magasabb üzemeltetési költségeket hő visszanyeréssel lehet kompenzálni a szén előhevítési eljárásával. A kombinált száraz kokszoló - szén előhevítő rendszerek energia hatékonysága 38-ról 65 %-ra nő. A szén előhevítés 30 %-kal fokozza a termelékenységet. Ez 40 %-ra növelhető, mivel a kokszolási folyamat homogénebb.

58. A kőszénkátrány és kőszénkátrány-termékek tárolására és kezelésére szolgáló összes tartályt és berendezést hatékony pára visszanyerő visszatérítő és/vagy pára megsemmisítő rendszerrel kell felszerelni. A pára megsemmisítő rendszerek üzemeltetési költségei csökkenthetők egy autotermikus utóégető üzemmódban, ha a szénvegyületek koncentrációja elég magas a hulladékban.

59. A 4. táblázat a kokszgyártó létesítményekben alkalmazott PAH emisszió csökkentő intézkedéseket összegezi.

4 táblázat: PAH emisszió szabályozás a kokszgyártásban.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
A régi berendezések felújítása az összes forrásból emittált füstgázok kondenzálásával a következő intézkedésekkel jár:	Összes < 10 (szennyvíz nélkül)	Magas	A nedves hűtésnél nagyon nagyok az emissziók a szennyvízbe. Ezt a módszert csak akkor kell használni, ha a vizet zárt ciklusban újra felhasználják.
töltési gázok evakuálásra és utóégetése a kemencék feltöltése közben vagy a gázok átvezetése a szomszédos kemencébe, ha lehet;	5	(A beruházási költségek megtérülése, számításba véve az energia visszanyerést, melegített vizet, gázt a szintézishez és megtakarított hűtővizet, 5 év lehet).
az emissziókat a toroknyílás fedeleknél a lehetséges mértékig kerülni kell, pl. különleges nyílásfedél konstrukcióval és nagy hatásfokú tömítési módszerekkel. Nagy hatékonyságú tömítésekkel ellátott kokszoló kemence ajtókat kell használni. A toroknyílás fedelek és keretek tisztítása a toroknyílás bezárása előtt;	< 5
A hulladékgázokat a kitolási műveletekből össze kell gyűjteni és betáplálni egy pormentesítő készülékbe;	< 5
Hirtelen hűtés kokszhűtés közben nedves módszerekkel csak akkor, ha megfelelően alkalmazható szennyvíz nélkül
Kisebb missziójú eljárások a koksz hűtéséhez, pl. száraz kokszhűtés.	Nincsenek emissziók a vízbe.	A nedves hűtésnél nagyobb beruházási költségek (de kisebb költségek a koksz előhevítésével és hul-ladékhő hasznosítással).
Nagytérfogatú kemencék használatának fokozása a nyílások számának és tömítő területek felületének csökkentéséhez.	Jelentős	Kb. 10 %-kal nagyobb beruházás, mint a hagyományos üzemeknél.	A legtöbb esetben a létesítmény teljes átépítése vagy egy új kokszoló szükséges.

a/ A maradék emisszió, összevetve a csökkentés nélküli eljárással.

B. Anódgyártás

60. Az anódgyártásból származó PAH emissziókat hasonló módon kell kezelni, mint a kokszgyártásból eredőket.

61. A következő másodlagos intézkedéseket alkalmazzák a PAH-szennyezett emisszió csökkentéséhez:

(a) elektrosztatikus kátrány kicsapatás;

(b) hagyományos elektrosztatikus kátrányszűrő kombinálása nedves elektrosztatikus szűrővel, mint hatékonyabb műszaki intézkedés;

(c) a hulladékgázok termikus utóégetése; és

(d) száraz mosás mészkő/petrolkoksszal vagy alumínium oxiddal (Al₂O₃).

62. A termikus utóégetés üzemeltetési költségei csökkenthetők az autotermikus utóégető üzemmódban, ha a hulladékgázban elég magas a karbon vegyületek koncentrációja. Az 5. táblázat a PAH emissziók csökkentő intézkedéseit foglalja össze az anódgyártásban.

5. táblázat: PAH emisszió csökkentés az anódgyártásban.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Régi berendezések korszerűsítése a diffúz emissziók csökkentésére a következő intézkedésekkel:	3 - 10	Magas
szivárgások csökkentése;
rugalmas tömítőanyagok beszerelése a kemenceajtóknál;
töltési gázok evakuálása és ezt követő kezelése, a gázok szomszédos kemencébe átvezetésével, vagy a gázok átvezetése egy gyűjtő fővezeték útján egy égetőbe és utána egy portalanító készülékbe a talajon;
üzemeltető és koszoló kemence hűtő rendszerek; és
részecske emissziók evakuálása és tisztítása a kokszból.
Bevált technológiák az anódgyártáshoz Hollandiában:	45 - 50		Bevezetve Hollandiában 1990-ben. A mosás mészkővel vagy petrolkoksszal hatékony a PAH csökkentéshez; alumíniummal nem ismert.
Új kemence száraz mosóval (mészkővel/petrolkoksszal vagy alumíniummal);
szennyvíz visszaforgatása pép-egységben.
BAT
elektrosztatikus porkicsapatás; és	2 - 5		A kátrány rendszeres tisztítása szükséges.
termikus utóégetés.	15	Alacsony üzemeltetési költségek autotermá-lis üzemmódban.	Üzemeltetés autoter-mális üzemmódban csak akkor, ha magas a PAH koncentráció a hulladékgázban.

a/ A maradék emisszió, összevetve a csökkentés nélküli eljárással.

C. Alumíniumipar

63. Az alumíniumot alumínium-oxidból (Al₂O₃) elektrolízissel állítják elő elektromosan sorba kapcsolt tégelyekben (cellákban). A tégelyeket az anód típusa szerint elősütő vagy Soederberg tégelyeknek osztályozzák.

64. Az elősütő tégelyeknek pörkölt (sütött) karbon tömbökből álló anódjai vannak, melyeket részleges elfogyás után cserélnek. A Soederberg anódokat a tégelyben sütik, petrolkoksz és kőszénkátrány szurok keverékével mint kötőanyaggal.

65. A Soederberg eljárásból nagyon magas PAH emissziók szabadulnak ki. Az elsődleges mérséklő intézkedések közé tartozik a meglévő üzemek korszerűsítése és az eljárások javítása, ami 70-90 %-kal csökkentheti a PAH emissziókat. Egy 0,015 kg B (a) P/tonna Al emisszió szint érhető el. A meglévő Soederberg tégelyek kiváltása elősütöttekkel a meglévő eljárások nagyobb rekonstrukcióját tenné szükségessé, de szinte teljesen kiküszöbölné a PAH emissziókat. Az ilyen cserék beruházási költsége nagyon magas.

66. A 6. táblázat a PAH emisszió csökkentő intézkedéseket foglalja össze az alumíniumiparban.

6. táblázat: PAH emisszió csökkentő intézkedések a Soederberg eljárást alkalmazó

alumíniumgyártásban.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Soederberg elektródák felváltása:	3 - 30	Magasabb költségek az elek-tródáknál , kb. 800 millió USD	A Soederberg elektródák olcsóbbak az elősütötteknél, mivel nincs szükség anódsütő berendezésre. A kutatás folyamatban van, de csekélyek a várakozások. A hatékony üzemeltetés és emisszió figyelés elengedhetetlen része az emisszió csökkentésnek. A rossz teljesítmény jelentős diffúz emissziókat okozhat.
elősütött elektródák (szurok kötőanyagok elkerülése);
közömbös/inert anódok.
Zárt elősütő rendszerek timföld pontszerű betáplálásával és hatékony folyamatvezérléssel, a teljes tégelyt lefedő tetők, a légszennyező anyagok hatékony összegyűjtését teszik lehetővé.	1 - 5
Soederberg tégely vertikális érintkező csapszegekkel és hulladékgáz gyűjtő rendszerekkel.	> 10	Soederberg technológia retrofitja tokozással és módosított betáplálási ponttal: 50.000-100.000 USD per kemence.	Diffúz kibocsátások fordulnak elő betáplálás, lerakódás eltávolítása és vas érintkező csapszegek magasabb pozícióba emelése közben.
Sumitomo technológia (anód brikettek VSS eljárásokhoz).		Alacsony - közepes
Gáztisztítás:
elektrosztatikus kátrányszűrők;	2 - 5	Alacsony	Erős szikrázás és elektromos ívképződés;
hagyományos elektrosztatikus kátrányszűrők kombinálása elektrosztatikus nedves gáztisztítással;	> 1	Közepes	A nedves gáztisztítás szennyvizet termel.
termikus utóégetés.
Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Magasabb olvadáspontú szurok használata (HSS + VSS)	Magas	Közepes Alacsony - közepes
Száraz mosás használata meglévő HSS + VSS üzemekben.		Közepes - magas

a/ Megmaradó emisszió a nem-csökkentett módhoz hasonlítva.

D. Lakossági tüzelés

67. A lakossági tüzelésből eredő PAH emissziókat kályhákból vagy nyílt tűzből lehet észlelni, főleg ha fát vagy szenet használnak. A háztartások jelentős PAH emisszió források lehetnek. Ez a háztartásokban szilárd tüzelőanyagokat égető tűzhelyek és kis tüzelőberendezések használatának eredménye lehet. Egyes országokban a tűzhelyek szokásos tüzelőanyaga a szén. A széntüzelésű kályhák kevesebb PAH-ot bocsátanak ki, mint a fatüzelésűek, mivel magasabbak az égési hőmérsékletek és egyenletesebb a tüzelőanyag minősége.

68. Továbbá, az optimált üzemeltetési jellemzőjű égési rendszerek (pl. égési ráta) hatékonyan csökkentik a PAH emissziókat a lakossági tüzelésből. Az optimált égésviszonyok közé tartozik az optimált égéstér koncentráció és optimált levegőtáp. Több technika is van, mely optimálja az égésviszonyokat és csökkenti az emissziókat. Jelentős eltérések vannak a különböző technikák emissziói között. Egy modern fatüzelésű kazán egy vízgyűjtő (akkumulátor) tartállyal, mely a BAT-ot képviseli, több, mint 90 %-kal csökkenti az emissziót egy vízgyűjtő tartály nélküli elavult kazánhoz képest. Egy korszerű kazánnak három zónája van: egy tűzhely a fa elgázosításához, egy gázégető zóna keramikus vagy más anyaggal, mely mintegy 1000 şC körüli hőmérsékleteket tesz lehetővé, és egy konvekciós zóna. A konvekciós rész, ahol a víz elnyeli a hőt, legyen elég hosszú és hatékony, hogy a gáz hőmérséklete 1000 şC-ról 250 şC-ra vagy kevesebbre csökkenhessen. Ugyancsak több technika van a régi és elavult kazánok kiegészítésére, például vízgyűjtő tartályokkal, keramikus betétekkel és pellet-égetőkkel.

69. Az optimált égetési rátákat alacsony szén-monoxid (CO), összes szénhidrogén (TCH) és PAH emissziók kísérik. A határértékek (típusjóváhagyási szabályozások) előírása a CO és TCH emissziókra alacsony PAH emissziókat eredményez. Mivel a PAH mérése sokkal drágább, mint a CO mérése, költséghatékonyabb egy határértéket megszabni a CO-ra és TCH-ra. Folytatódik a munka egy CEN szabvány javaslaton a szén- és fatüzelésű kazánokra 300 kW-ig (lásd 7. táblázatot).

7. táblázat: CEN szabvány tervezetek 1997-ben

Osztály		3	2	1	3	2	1	3	2	1
	Teljesítmény (kW)	CO			TCH			Szilárd anyag
Kézi	<50	5000	8000	25000	150	300	2000	150/125	180/150	200/180
	50-150	2500	5000	12500	100	200	1500	150/125	180/150	200/180
	>150-300	1200	2000	12500	100	200	1500	150/125	180/150	200/180
Automatikus	<50	3000	5000	15000	100	200	1750	150/125	180/150	200/180
	50-150	2500	4500	12500	80	150	1250	150/125	180/150	200/180
	<150-300	1200	2000	12500	80	150	1250	150/125	180/150	200/180

Megjegyzés: emisszió szintek mg/m³-ben 10 % O₂-nél.

70. A lakossági fatüzelésű kályhákból eredő emissziók csökkenthetők:

(a) meglévő kályháknál lakossági tájékoztató és tudatosság fejlesztő programokkal a megfelelő kályha üzemeltetésére, csak kezeletlen fa használatára, tüzelőanyag előkészítési eljárásokra és a fa nedvességtartalmának helyes kiszárítására vonatkozóan; és

(b) új kályháknál, a CEN szabvány tervezetben leírt termékszabványok alkalmazásával (és egyenértékű termékszabványokkal az Egyesült Államokban és Kanadában).

71. A PAH emisszió csökkentés általánosabb intézkedései a háztartások számára központosított rendszerek kifejlesztéséhez és energia takarékossághoz kapcsolódnak, mint jobb hőszigetelés az energiafogyasztás csökkentésére.

72. Az információ a 8. táblázatban van összefoglalva.

8. táblázat: PAH emisszió csökkentés a lakossági tüzelésnél.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%) a/	Becsült költség	Kezelési kockázatok
Szárított szén és fa használata (a szárított fát legalább 18-24 hónapig kell tárolni).	Nagy hatékonyság
Szárított szén használata.	Nagy hatékonyság
Fűtőrendszerek tervezése szilárd tüzelőanyagokra, hogy optimált teljes elégési viszonyokat adjanak:	55	Közepes	Tárgyalásokat kell folytatni a kályha gyártókkal egy jóváhagyási rendszer bevezetéséről a kályhákra.
elgázosítási zóna;
égés keramikus anyagokkal;
hatásos konvekciós zóna.
Vízgyűjtő tartály.
Műszaki utasítások a hatékony üzemeltetéshez.	30 - 40	Alacsony	Ugyancsak elérhető erőteljes lakossági neveléssel, gyakorlati oktatással és kályhatípus szabályozással kombinálva.
Lakossági tájékoztató program a fatüzelésű kályhák használatáról.

a/ Megmaradó emisszió a nem-csökkentett módhoz hasonlítva.

E. Fakonzerváló létesítmények

73. A fakonzerválás PAH-tartalmú kőszénkátrány termékekkel a levegőbe jutó emissziók egyik fő forrása lehet. Emissziók fordulhatnak elő maga az impregnálási eljárás alatt, valamint tárolás és mozgatás közben, valamint azon idő alatt, amíg az impregnált fa érintkezésben van a szabad levegővel, amikor az előirányzott célra felhasználják.

74. A legszélesebb körben használt PAH-tartalmú kőszénkátrány termékek a karbol és a kreozot. Mindkettő PAH-okat tartalmazó kőszénkátrány párlat a faanyag biológiai támadások elleni védelmére.

75. A fakonzerválásból, berendezésekből és tároló létesítményekből eredő PAH emissziókat több módon lehet csökkenteni, melyeket külön-külön vagy kombinálva lehet alkalmazni, mint:

(a) tárolási viszonyokra vonatkozó követelmények a talaj és felszíni víz PAH kilúgozással és szennyezett csapadékvízzel történő szennyezésének megelőzésére (pl. csapadékvíz behatolása ellen védett tároló helyek, minőségi igények az előállított anyagra);

(b) intézkedések a légköri emissziók csökkentésére az impregnáló üzemeknél (pl. a meleg fát 90 şC-ról 30 şC-ra kell lehűteni legalább a tároló helyekre történő elszállítás előtt. Azonban rá kell mutatni egy alternatív módszerre, mint BAT-ra, mely vákuum-nyomású gőzt használt a kreozottal frissen impregnált fa kezeléséhez);

(c) a fakonzerváló anyag optimális terhelése, mely megfelelő védelmet nyújt a kezelendő faterméknek in situ, BAT-nak tekinthető, mivel ez csökkenti a pótlások iránti igényt, ezáltal csökkentve az emissziókat a fakonzerváló létesítményekből;

(d) fakonzerváló termékek használata, melyeknek alacsonyabb a PAH tartalma, amelyek POP-k:

• módosított kreozot használatának lehetősége, melyet 270 şC és 355 şC közötti forráspontú lepárlási terméknek kell tekinteni, ami az illékonyabb PAH-ok és nehezebb, mérgező PAH-ok emisszióit egyaránt csökkenti,
• a karbol használatának visszaszorítása ugyancsak csökkentené a PAH emissziókat;

(e) megfelelő alternatívák kiértékelése majd használata, mint a 9. táblázatban felsoroltak, melyek minimumra csökkentik a PAH-alapú termékekre támaszkodást.

76. Az impregnált fa égetése növeli a PAH és egyéb káros anyagok emisszióit. Ha égetésre kerül sor, azt megfelelő mérséklési technikákkal ellátott berendezésekben kell végezni.

9. táblázat: Lehetséges alternatívák PAH-alapú termékekkel történő fakonzerváláshoz.

Kezelési opciók	Kezelési kockázatok
Alternatív anyagok használata építési alkalmazásokhoz:	Egyéb környezeti problémákat kell értékelni, mint:
tartós használatra előállított keményfa (folyópartok, kerítések, kapuk);	megfelelően előállított faanyag hozzáférhetősége;
műanyagok (kertészeti karók);	emissziókat okozhat a műanyagok, főleg a PVC termelése és ártalmatlanítása,
beton (vasúti talpfák);
mesterséges építmények kiváltása természetesekkel (mint folyópartok, kerítések, stb.);
kezeletlen fa használata
Több alternatív fakezelési technika van fejlesztés alatt, melyek nem foglalnak magukban impregnálást PAH-alapú termékekkel.

VI. Melléklet

AZ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HELYHEZKÖTÖTT FORRÁSOK HATÁRÉRTÉKEINEK ÉS AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNIKÁINAK IDŐBELI ÜTEMEZÉSE

A határidők a határértékek és az elérhető legjobb technikák alkalmazására a következők:

(a) új helyhezkötött forrásokra: két év ezen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napja után;

(b) meglévő helyhezkötött forrásokra: nyolc év ezen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napja után. Amennyiben szükséges, ez az időtartam meghosszabbítható egyes meglévő helyhezkötött forrásokra a nemzeti jogszabályok által előírt amortizációs időszaknak megfelelően.

VII. Melléklet

AJÁNLOTT SZABÁLYOZÓ INTÉZKEDÉSEK A KÖRNYEZETBEN TARTÓSAN MEGMARADÓ SZERVES SZENNYEZŐANYAGOK MOBIL FORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ EMISSZIÓINAK CSÖKKENTÉSÉRE

1. A fontos fogalmak meghatározásait ezen Jegyzőkönyv III. Melléklete adja meg.

I. ELÉRHETŐ EMISSZIÓ SZINTEK ÚJ JÁRMŰVEKRE ÉS ÜZEMANYAG
PARAMÉTEREK

A. elérhető emisszió szintje új járművekre

2. Diesel üzemű személygépkocsik

Év	Referencia tömeg	Határértékek
		Szénhidrogének és NOX tömege	Szilárd anyag tömege
2000. I. 1. 2005. I. 1. (indikatív)	Minden Minden	0,56 g/km 0,3 g/km	0,05 g/km 0,025 g/km

3. Nehéz gépjárművek.

Év/vizsgálati ciklus	Határértékek
	Szénhidrogének tömege	Szilárd anyag tömege
01.1.2000/ESC ciklus 01.1.2000/ETC ciklus	0,66 g/kWh 0,85 g/kWh	0,1 g/kWh 0,16 g/kWh

4. Nem közúton közlekedő gépek

1. ütem (referencia: 96. sz. ECE szabályzat) */

Nettó teljesítmény (P) (kW)	Szénhidrogének tömege	Szilárd anyag tömege
P 130 75 P < 130 37 P < 75	1,3 g/kWh 1,3 g/kWh 1,3 g/kWh	0,54 g/kWh 0,70 g/kWh 0,85 g/kWh

*/ Egységes rendelkezések a mezőgazdasági és erdészeti vontatókba beépítendő kompressziós gyújtású (C.I.) motorok jóváhagyásához, tekintettel a motor szennyező emisszióira. A szabályozás 1995. december 15-én lépett hatályba és módosítása 1997. március 5-én lépett hatályba.

2. lépés

Nettó teljesítmény (P) (kW)	Szénhidrogének tömege	Szilárd anyag tömege
0 P < 18
18 P < 37	1,5 g/kWh	0,8 g/kWh
37 P < 75	1,3 g/kWh	0,4 g/kWh
75 P < 130	1,0 g/kWh	0,3 g/kWh
130 P < 560	1,0 g/kWh	0,2 g/kWh

B. Üzemanyag paraméterek

5. Diesel üzemanyag

Paraméter			Egység		Határértékek		Vizsgálati módszer
					Minimális érték (2000/2005)*/	Maximális érték (2000/2005)*/
Cetánszám					51/N.S.	-	ISO 5165
Sűrűség 15 şC-on			kg/m3		-	854/N.S.	ISO 3675
95 %-os elpárolgás			şC		-	360/N.S.	ISO 3405
PAH			tömeg %		-	11/N.S.	prIP 391
Kén			ppm		-	350/50**/	ISO 14956
	N.S.:			Nincs előírva
	*/			Az év január 1-je van előírva
	**/			Indikatív érték

II. HALOGÉNEZETT ÖBLÍTŐK, ÜZEMANYAG ÉS KENŐANYAG ADALÉKOK

6. Egyes országokban 1,2-dibróm-metán 1,2-diklór-metánnal kombinációban használatos öblítőként az ólmozott benzinben. Ezen kívül az égési folyamat során PCDD/F képződik a motorban. A háromutas katalizátorok alkalmazása a gépkocsikban meg fogja követelni az ólmozatlan üzemanyag használatát. Az öblítők és egyéb halogénezett vegyületek adalékolását a benzinhez és egyéb üzemanyagokhoz és kenőanyagokhoz a lehetséges mértékig kerülni kell.

7. Az 1. táblázat a PCDD/F kibocsátás csökkentő intézkedéseket foglalja össze.

1. táblázat: Közúti szállító gépjárművek kipufogó gázaiból származó PCDD/F emissziót
csökkentő intézkedések.

Kezelési opciók	Kezelési kockázatok
Halogénezett vegyületek üzemanyagokhoz történő adalékolásának elkerülése: 1,2-diklór-metán, 1,2-diklór-metán és megfelelő brómvegyületek, mint öblítők ólmozott benzinekben szikragyújtású motorokban (a brómvegyületek brómozott dioxinok vagy furánok képződéséhez vezethetnek.) Halogénezett adalékok elkerülése üzemanyagokban és kenőanyagokban.	A halogénezett öblítők fokozatosan kivonásra kerülnek, ahogy az ólmozott benzin piaca zsugorodik a zártláncú háromutas katalizátorok fokozódó használata miatt a szikragyújtású motorokban.

III. ELLENŐRZŐ INTÉZKEDÉSEK MOBIL FORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ POP
KIBOCSÁTÁSOKRA

A. POP emisszió gépjárművekből

8. A gépjárművekből a POP emissziók a Diesel üzemű járművekből kibocsátott részecskékhez kötött PAH-ok formájában jelennek meg. Kisebb mértékig a benzin üzemű járművek is bocsáthatnak ki PAH-okat.

9. A kenőolajok és üzemanyagok is tartalmazhatnak halogénezett vegyületeket az adalékanyagok vagy gyártási eljárások eredményeként. Ezek a vegyületek az égés során átalakulhatnak PCDD/F-fé és ezt követően a kipufogó gázokkal kerülnek kibocsátásra.

B. Ellenőrzés és karbantartás

10. A Diesel üzemű mobil forrásoknak a PAH emissziók ellenőrzésének hatékonysága biztosítható a mobil források időszakos felülvizsgálata útján részecske emissziókra, szabad gyorsítás közbeni opacitásra irányuló tesztprogramokkal, vagy ezekkel egyenértékű módszerekkel.

11. A Diesel üzemű mobil forrásoknak a PAH emissziók (az egyéb kipufogó gáz kom-ponensek mellett) ellenőrzésének hatékonysága biztosítható az üzemanyag adagolás és a katalizátor hatásfokának időszakos vizsgálatának tesztprogramjaival.

C. Technikák a Diesel- és benzin üzemű gépjárművekből származó PAH emissziók
szabályozására

1. Szabályozási technikák általános szempontjai

12. Fontos annak biztosítása, hogy a járművek üzem közben megfeleljenek az emissziós szabványoknak. Ez történhet a gyártás, élettartam tartósság, emisszió-szabályzó komponensek szavatolása és a hibás járművek visszahívása útján. Használatban lévő járműveknél a folytatólagos emisszió szabályozó teljesítmény biztosítható egy hatékony ellenőrző és karbantartó programmal.

2. Műszaki intézkedések az emisszió szabályozáshoz

13. A PAH emissziók csökkentéséhez a következő intézkedések fontosak:

(a) üzemanyag-minőségi előírások és motor módosítások az emisszió csökkentésére, mielőtt azok létrejönnek (elsődleges intézkedés); és

(b) kipufogó gáz kezelő rendszerek hozzáadása, pl. oxidáló katalizátorok vagy részecske csapdák (másodlagos intézkedés).

(a) Diesel-motorok

14. A Diesel-motor módosítások két előnnyel járnak: az alacsonyabb kéntartalom csökkenti a részecske emissziókat és növeli az oxidáló katalizátorok átalakítási hatásfokát, és a di- és tri-aromás vegyületek csökkentése csökkenti a PAH-k képződését és emisszióját.

15. Egy elsődleges intézkedés az emissziók csökkentésére a motor módosítása, a teljesebb égés elérése érdekében. Sok különböző módosítás van használatban. Általánosságban elmondható, hogy a jármű kipufogógáz összetételét az égéstér konstrukciójában véghezvitt módosítások és és a nagyobb befecskendezési nyomás befolyásolja. Jelenleg a legtöbb Diesel-motor mechanikus motor vezérlő rendszerekkel működik. Az újabb motorok fokozódó mértékben használnak számítógépes vezérlő rendszereket nagyobb potenciál rugalmassággal az emissziók csökkentésénél. További emisszió csökkentő technológia a turbó-feltöltés és közbenső hűtés kombinált alkalmazása. Ez a rendszer sikeres a NO_X csökkentésében és az üzemanyag gazdaságosság és teljesítmény növelésében. A nehéz- és könnyű motoroknál szívó csővezeték tuning alkalmazása szintén egy lehetőség.

16. A kenőolaj ellenőrzése fontos a szilárd anyagok (PM) csökkentéséhez, mivel a szemcsés anyagok 10 - 50 %-a a motorolajból képződik. Az olajfogyasztás csökkenthető a tökéletesített motorgyártási előírásokkal és továbbfejlesztett motor tömítőanyagokkal.

17. Az emissziók csökkentésére másodlagos intézkedések a kipufogógáz kezelő rendszerek alkalmazása. Általánosságban a Diesel-motoroknál egy oxidáló katalizátor használat egy részecske-szűrővel kombinálva hatékonynak mutatkozott a PAH emissziók csökkente terén. Jelenleg egy részecske csapda oxidáló értékelése is folyik Ez a kipufogó rendszerben van elhelyezve, hogy befogja szemcsés anyagokat és a szűrő bizonyos fokú regenerálását adja az összegyűlt PM elégetésével, a rendszer elektromos fűtése útján vagy valamilyen más regenerálási módszerrel. A passzív rendszer csapdák megfelelő regeneráláshoz rendes üzem közben egy égővel támogatott regeneráló rendszer vagy adalékanyagok használata szükséges.

(b) Benzinmotorok

18. A benzin üzemű motoroknál a PAH-csökkentő intézkedések elsődlegesen egy zártláncú háromutas katalizátor használatára alapulnak, mely a HC emissziók csökkentésének részeként csökkenti a PAH-okat

19. A jobb hidegindítási magatartás általában csökkenti a szerves emissziókat és főleg a PAH-okat (például hidegindító katalizátorok, tökéletesített üzemanyag elpárologtatás/porlasztás, fűtött katalizátorok).

20. A 2. táblázat a közúti szállító járművekből származó PAH-emissziókat csökkentő intézkedéseket foglalja össze.

2. táblázat: Közúti szállító járművekből származó PAH-emissziókat csökkentő intézkedések.

Kezelési opciók	Emisszió szint (%)	Kezelési kockázatok
Szikragyújtású motorok: Zártláncú háromutas katalizátor Katalizátorok hidegindítási emissziók csökkentéséhez.	10 - 20 5 - 10	Ólmozatlan benzin hozzáférhetősége. Egyes országokban kereskedelmileg hozzáférhető.
Üzemanyag szikragyújtású motorokhoz: aromás vegyületek csökkentése, kén csökkentése.		Finomító kapacitás rendelkezésre állása.
Diesel-motorok: oxidáló katalizátor, csapda oxidáló/részecskeszűrő.	20 - 70
Diesel üzemanyag módosítás: kén csökkentése a részecske emisszió csökkentéséhez.		Finomító kapacitás rendelkezésre állása.
Diesel-motor előírások tökéletesítése: elektronikus vezérlő rendszer, befecskendezési ráta szabályozás és nagynyomású üzemanyag befecskendezés, turbó-feltöltés és közbenső hűtés, kipufogó gáz visszakeringetés.		Meglévő technológiák.

VIII. Melléklet

NAGY, HELYHEZKÖTÖTT FORRÁSOK KATEGÓRIÁI

I. BEVEZETÉS

Ez a jegyzék nem terjed ki a kutatás, fejlesztés és új termékek vizsgálatára szolgáló berendezésekre vagy berendezés részekre. A kategóriák teljesebb leírása az V. Mellékletben található.

II. KATEGÓRIÁK JEGYZÉKE

Kategória	Kategória leírása
1	Kommunális, veszélyes vagy kórházi hulladék, vagy szennyvíz iszap égetése, beleértve az együtt-égetést is.
2	Szinter üzemek.
3	Elsődleges és másodlagos rézgyártás.
4	Acélgyártás.
5	Olvasztó üzemek a másodlagos alumíniumiparban.
6	Fosszilis tüzelőanyagok égetése közmű- és ipari kazánokban 50 MWth hőkapacitás fölött.
7	Lakossági tüzelés.
8	Tüzelőberendezések fához, 50 MWth alatti hőkapacitással.
9	Kokszgyártás.
10	Anódgyártás.
11	Alumíniumgyártás Soederberg eljárással.
12	Fakonzerváló létesítmények, kivéve az olyan Félnél, akinél ez a kategória nem jelent jelentős hozzájárulást annak összes PAH emisszióhoz (a III. Melléklet meghatározása szerint).

1998 PROTOCOL TO THE 1979 CONVENTION ON LONG RANGE TRANSBOUNDARY AIR POLLUTION ON
PERSISTENT ORGANIC POLLUTANTS

The Parties,

Determined to implement the Convention on Long-range Transboundary Air Pollution,

Recognizing that emissions of many persistent organic pollutants are transported across international boundaries and are deposited in Europe, North America and the Arctic, far from their site of origin, and that the atmosphere is the dominant medium of transport,

Aware that persistent organic pollutants resist degradation under natural conditions and have been associated with adverse effects on human health and the environment,

Concerned that persistent organic pollutants can biomagnify in upper trophic levels to concentrations which might affect the health of exposed wildlife and humans,

Acknowledging that the Arctic ecosystems and especially its indigenous people, who subsist on Arctic fish and mammals, are particularly at risk because of the biomagnification of persistent organic pollutants,

Mindful that measures to control emissions of persistent organic pollutants would also contribute to the protection of the environment and human health in areas outside the United Nations Economic Commission for Europe's region, including the Arctic and international waters,

Resolved to take measures to anticipate, prevent or minimize emissions of persistent organic pollutants, taking into account the application of the precautionary approach, as set forth in principle 15 of the Rio Declaration on Environment and Development,

Reaffirming that States have, in accordance with the Charter of the United Nations and the principles of international law, the sovereign right to exploit their own resources pursuant to their own environmental and development policies, and the responsibility to ensure that activities within their jurisdiction or control do not cause damage to the environment of other States or of areas beyond the limits of national jurisdiction,

Noting the need for global action on persistent organic pollutants and recalling the role envisaged in chapter 9 of Agenda 21 for regional agreements to reduce global transboundary air pollution and, in particular, for the United Nations Economic Commission for Europe to share its regional experience with other regions of the world,

Recognizing that there are subregional, regional and global regimes in place, including international instruments governing the management of hazardous wastes, their transboundary movement and disposal, in particular the Basel Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous Wastes and their Disposal,

Considering that the predominant sources of air pollution contributing to the accumulation of persistent organic pollutants are the use of certain pesticides, the manufacture and use of certain chemicals, and the unintentional formation of certain substances in waste incineration, combustion, metal production and mobile sources,

Aware that techniques and management practices are available to reduce emissions of persistent organic pollutants into the air,

Conscious of the need for a cost-effective regional approach to combating air pollution,

Noting the important contribution of the private and non-governmental sectors to knowledge of the effects associated with persistent organic pollutants, available alternatives and abatement techniques, and their role in assisting in the reduction of emissions of persistent organic pollutants,

Bearing in mind that measures taken to reduce persistent organic pollutant emissions should not constitute a means of arbitrary or unjustifiable discrimination or a disguised restriction on international competition and trade,

Taking into consideration existing scientific and technical data on emissions, atmospheric processes and effects on human health and the environment of persistent organic pollutants, as well as on abatement costs, and acknowledging the need to continue scientific and technical cooperation to further the understanding of these issues,

Recognizing the measures on persistent organic pollutants already taken by some of the Parties on a national level and/or under other international conventions,

Have agreed as follows:

Article 1

DEFINITIONS

For the purposes of the present Protocol,

1. "Convention" means the Convention on Long-range Transboundary Air Pollution, adopted in Geneva on 13 November 1979;

2. "EMEP" means the Cooperative Programme for Monitoring and Evaluation of the Long-range Transmission of Air Pollutants in Europe;

3. "Executive Body" means the Executive Body for the Convention constituted under article 10, paragraph 1, of the Convention;

4. "Commission" means the United Nations Economic Commission for Europe;

5. "Parties" means, unless the context otherwise requires, the Parties to the present Protocol;

6. "Geographical scope of EMEP" means the area defined in article 1, paragraph 4, of the Protocol to the 1979 Convention on Long-range Transboundary Air Pollution on Long-term Financing of the Cooperative Programme for Monitoring and Evaluation of the Long-range Transmission of Air Pollutants in Europe (EMEP), adopted in Geneva on 28 September 1984;

7. "Persistent organic pollutants" (POPs) are organic substances that: (i) possess toxic characteristics; (ii) are persistent; (iii) bioaccumulate; (iv) are prone to long-range transboundary atmospheric transport and deposition; and (v) are likely to cause significant adverse human health or environmental effects near to and distant from their sources;

8. "Substance" means a single chemical species, or a number of chemical species which form a specific group by virtue of (a) having similar properties and being emitted together into the environment; or (b) forming a mixture normally marketed as a single article;

9. "Emission" means the release of a substance from a point or diffuse source into the atmosphere;

10. "Stationary source" means any fixed building, structure, facility, installation, or equipment that emits or may emit any persistent organic pollutant directly or indirectly into the atmosphere;

11. "Major stationary source category" means any stationary source category listed in annex VIII;

12. "New stationary source" means any stationary source of which the construction or substantial modification is commenced after the expiry of two years from the date of entry into force of: (i) this Protocol; or (ii) an amendment to annex III or VIII, where the stationary source becomes subject to the provisions of this Protocol only by virtue of that amendment. It shall be a matter for the competent national authorities to decide whether a modification is substantial or not, taking into account such factors as the environmental benefits of the modification.

Article 2

OBJECTIVE

The objective of the present Protocol is to control, reduce or eliminate discharges, emissions and losses of persistent organic pollutants.

Article 3

BASIC OBLIGATIONS

1. Except where specifically exempted in accordance with article 4, each Party shall take effective measures:

(a) To eliminate the production and use of the substances listed in annex I in accordance with the implementation requirements specified therein;

(b) (i) To ensure that, when the substances listed in annex I are destroyed or disposed of, such destruction or disposal is undertaken in an environmentally sound manner, taking into account relevant subregional, regional and global regimes governing the management of hazardous wastes and their disposal, in particular the Basel Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous Wastes and their Disposal;

(ii) To endeavour to ensure that the disposal of substances listed in annex I is carried out domestically, taking into account pertinent environmental considerations;

(iii) To ensure that the transboundary movement of the substances listed in annex I is conducted in an environmentally sound manner, taking into consideration applicable subregional, regional, and global regimes governing the transboundary movement of hazardous wastes, in particular the Basel Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous Wastes and their Disposal;

(c) To restrict the substances listed in annex II to the uses described, in accordance with the implementation requirements specified therein.

2. The requirements specified in paragraph 1 (b) above shall become effective for each substance upon the date that production or use of that substance is eliminated, whichever is later.

3. For substances listed in annex I, II, or III, each Party should develop appropriate strategies for identifying articles still in use and wastes containing such substances, and shall take appropriate measures to ensure that such wastes and such articles, upon becoming wastes, are destroyed or disposed of in an environmentally sound manner.

4. For the purposes of paragraphs 1 to 3 above, the terms waste, disposal, and environmentally sound shall be interpreted in a manner consistent with the use of those terms under the Basel Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous Wastes and their Disposal.

5. Each Party shall:

(a) Reduce its total annual emissions of each of the substances listed in annex III from the level of the emission in a reference year set in accordance with that annex by taking effective measures, appropriate in its particular circumstances;

(b) No later than the timescales specified in annex VI, apply:

(i) The best available techniques, taking into consideration annex V, to each new stationary source within a major stationary source category for which annex V identifies best available techniques;

(ii) Limit values at least as stringent as those specified in annex IV to each new stationary source within a category mentioned in that annex, taking into consideration annex V. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission levels;

(iii) The best available techniques, taking into consideration annex V, to each existing stationary source within a major stationary source category for which annex V identifies best available techniques, insofar as this is technically and economically feasible. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission reductions;

(iv) Limit values at least as stringent as those specified in annex IV to each existing stationary source within a category mentioned in that annex, insofar as this is technically and economically feasible, taking into consideration annex V. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission reductions;

(v) Effective measures to control emissions from mobile sources, taking into consideration annex VII.

6. In the case of residential combustion sources, the obligations set out in paragraph 5 (b) (i) and (iii) above shall refer to all stationary sources in that category taken together.

7. Where a Party, after the application of paragraph 5 (b) above, cannot achieve the requirements of paragraph 5 (a) above for a substance specified in annex III, it shall be exempted from its obligations in paragraph 5 (a) above for that substance.

8. Each Party shall develop and maintain emission inventories for the substances listed in annex III, and shall collect available information relating to the production and sales of the substances listed in annexes I and II, for those Parties within the geographical scope of EMEP, using, as a minimum, the methodologies and the spatial and temporal resolution specified by the Steering Body of EMEP, and, for those Parties outside the geographical scope of EMEP, using as guidance the methodologies developed through the work plan of the Executive Body. It shall report this information in accordance with the reporting requirements set out in article 9 below.

Article 4

EXEMPTIONS

1. Article 3, paragraph 1, shall not apply to quantities of a substance to be used for laboratory-scale research or as a reference standard.

2. A Party may grant an exemption from article 3, paragraphs 1 (a) and (c), in respect of a particular substance, provided that the exemption is not granted or used in a manner that would undermine the objectives of the present Protocol, and only for the following purposes and under the following conditions:

(a) For research other than that referred to in paragraph 1 above, if:

(i) No significant quantity of the substance is expected to reach the environment during the proposed use and subsequent disposal;

(ii) The objectives and parameters of such research are subject to assessment and authorization by the Party; and

(iii) In the event of a significant release of a substance into the environment, the exemption will terminate immediately, measures will be taken to mitigate the release as appropriate, and an assessment of the containment measures will be conducted before research may resume;

(b) To manage as necessary a public health emergency, if:

(i) No suitable alternative measures are available to the Party to address the situation;

(ii) The measures taken are proportional to the magnitude and severity of the emergency;

(iii) Appropriate precautions are taken to protect human health and the environment and to ensure that the substance is not used outside the geographical area subject to the emergency;

(iv) The exemption is granted for a period of time that does not exceed the duration of the emergency; and

(v) Upon termination of the emergency, any remaining stocks of the substance are subject to the provisions of article 3, paragraph 1 (b);

(c) For a minor application judged to be essential by the Party, if:

(i) The exemption is granted for a maximum of five years;

(ii) The exemption has not previously been granted by it under this article;

(iii) No suitable alternatives exist for the proposed use;

(iv) The Party has estimated the emissions of the substance resulting from the exemption and their contribution to the total emissions of the substance from the Parties;

(v) Adequate precautions are taken to ensure that the emissions to the environment are minimized; and

(vi) Upon termination of the exemption, any remaining stocks of the substance are subject to the provisions of article 3, paragraph 1 (b).

3. Each Party shall, no later than ninety days after granting an exemption under paragraph 2 above, provide the secretariat with, as a minimum, the following information:

(a) The chemical name of the substance subject to the exemption;

(b) The purpose for which the exemption has been granted;

(c) The conditions under which the exemption has been granted;

(d) The length of time for which the exemption has been granted;

(e) Those to whom, or the organization to which, the exemption applies; and

(f) For an exemption granted under paragraphs 2 (a) and (c) above, the estimated emissions of the substance as a result of the exemption and an assessment of their contribution to the total emissions of the substance from the Parties.

4. The secretariat shall make available to all Parties the information received under paragraph 3 above.

Article 5

EXCHANGE OF INFORMATION AND TECHNOLOGY

The Parties shall, in a manner consistent with their laws, regulations and practices, create favourable conditions to facilitate the exchange of information and technology designed to reduce the generation and emission of persistent organic pollutants and to develop cost-effective alternatives, by promoting, inter alia:

(a) Contacts and cooperation among appropriate organizations and individuals in the private and public sectors that are capable of providing technology, design and engineering services, equipment or finance;

(b) The exchange of and access to information on the development and use of alternatives to persistent organic pollutants as well as on the evaluation of the risks that such alternatives pose to human health and the environment, and information on the economic and social costs of such alternatives;

(c) The compilation and regular updating of lists of their designated authorities engaged in similar activities in other international forums;

(d) The exchange of information on activities conducted in other international forums.

Article 6

PUBLIC AWARENESS

The Parties shall, consistent with their laws, regulations and practices, promote the provision of information to the general public, including individuals who are direct users of persistent organic pollutants. This information may include, inter alia:

(a) Information, including labelling, on risk assessment and hazard;

(b) Information on risk reduction;

(c) Information to encourage the elimination of persistent organic pollutants or a reduction in their use, including, where appropriate, information on integrated pest management, integrated crop management and the economic and social impacts of this elimination or reduction; and

(d) Information on alternatives to persistent organic pollutants, as well as an evaluation of the risks that such alternatives pose to human health and the environment, and information on the economic and social impacts of such alternative.

Article 7

STRATEGIES, POLICIES, PROGRAMMES, MEASURES AND INFORMATION

1. Each Party shall, no later than six months after the date on which this Protocol enters into force for it, develop strategies, policies and programmes in order to discharge its obligations under the present Protocol.

2. Each Party shall:

(a) Encourage the use of economically feasible, environmentally sound management techniques, including best environmental practices, with respect to all aspects of the use, production, release, processing, distribution, handling, transport and reprocessing of substances subject to the present Protocol and manufactured articles, mixtures or solutions containing such substances;

(b) Encourage the implementation of other management programmes to reduce emissions of persistent organic pollutants, including voluntary programmes and the use of economic instruments;

(c) Consider the adoption of additional policies and measures as appropriate in its particular circumstances, which may include non-regulatory approaches;

(d) Make determined efforts that are economically feasible to reduce levels of substances subject to the present Protocol that are contained as contaminants in other substances, chemical products or manufactured articles, as soon as the relevance of the source has been established;

(e) Take into consideration in its programmes for evaluating substances, the characteristics specified in paragraph 1 of Executive Body decision 1998/2 on information to be submitted and procedures for adding substances to annex I, II or III, including any amendments thereto.

3. The Parties may take more stringent measures than those required by the present Protocol.

Article 8

RESEARCH, DEVELOPMENT AND MONITORING

The Parties shall encourage research, development, monitoring and cooperation related, but not limited, to:

(a) Emissions, long-range transport and deposition levels and their modelling, existing levels in the biotic and abiotic environment, the elaboration of procedures for harmonizing relevant methodologies;

(b) Pollutant pathways and inventories in representative ecosystems;

(c) Relevant effects on human health and the environment, including quantification of those effects;

(d) Best available techniques and practices, including agricultural practices, and emission control techniques and practices currently employed by the Parties or under development;

(e) Methodologies permitting consideration of socio-economic factors in the evaluation of alternative control strategies;

(f) An effects-based approach which integrates appropriate information, including information obtained under subparagraphs (a) to (e) above, on measured or modelled environmental levels, pathways, and effects on human health and the environment, for the purpose of formulating future control strategies which also take into account economic and technological factors;

(g) Methods for estimating national emissions and projecting future emissions of individual persistent organic pollutants and for evaluating how such estimates and projections can be used to structure future obligations;

(h) Levels of substances subject to the present Protocol that are contained as contaminants in other substances, chemical products or manufactured articles and the significance of these levels for long-range transport, as well as techniques to reduce levels of these contaminants, and, in addition, levels of persistent organic pollutants generated during the life cycle of timber treated with pentachlorophenol.

Priority should be given to research on substances considered to be the most likely to be submitted under the procedures specified in article 14, paragraph 6.

Article 9

REPORTING

1. Subject to its laws governing the confidentiality of commercial information:

(a) Each Party shall report, through the Executive Secretary of the Commission, to the Executive Body, on a periodic basis as determined by the Parties meeting within the Executive Body, information on the measures that it has taken to implement the present Protocol;

(b) Each Party within the geographical scope of EMEP shall report, through the Executive Secretary of the Commission, to EMEP, on a periodic basis to be determined by the Steering Body of EMEP and approved by the Parties at a session of the Executive Body, information on the levels of emissions of persistent organic pollutants using, as a minimum, the methodologies and the temporal and spatial resolution specified by the Steering Body of EMEP. Parties in areas outside the geographical scope of EMEP shall make available similar information to the Executive Body if requested to do so. Each Party shall also provide information on the levels of emissions of the substances listed in annex III for the reference year specified in that annex.

2. The information to be reported in accordance with paragraph 1 (a) above shall be in conformity with a decision regarding format and content to be adopted by the Parties at a session of the Executive Body. The terms of this decision shall be reviewed as necessary to identify any additional elements regarding the format or the content of the information that is to be included in the reports.

3. In good time before each annual session of the Executive Body, EMEP shall provide information on the long-range transport and deposition of persistent organic pollutants.

Article 10

REVIEWS BY THE PARTIES AT SESSIONS OF THE EXECUTIVE BODY

1. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, pursuant to article 10, paragraph 2 (a), of the Convention, review the information supplied by the Parties, EMEP and other subsidiary bodies, and the reports of the Implementation Committee referred to in article 11 of the present Protocol.

2. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, keep under review the progress made towards achieving the obligations set out in the present Protocol.

3. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, review the sufficiency and effectiveness of the obligations set out in the present Protocol. Such reviews will take into account the best available scientific information on the effects of the deposition of persistent organic pollutants, assessments of technological developments, changing economic conditions and the fulfilment of the obligations on emission levels. The procedures, methods and timing for such reviews shall be specified by the Parties at a session of the Executive Body. The first such review shall be completed no later than three years after the present Protocol enters into force.

Article 11

COMPLIANCE

Compliance by each Party with its obligations under the present Protocol shall be reviewed regularly. The Implementation Committee established by decision 1997/2 of the Executive Body at its fifteenth session shall carry out such reviews and report to the Parties meeting within the Executive Body in accordance with the terms of the annex to that decision, including any amendments thereto.

Article 12

SETTLEMENT OF DISPUTES

1. In the event of a dispute between any two or more Parties concerning the interpretation or application of the present Protocol, the Parties concerned shall seek a settlement of the dispute through negotiation or any other peaceful means of their own choice. The parties to the dispute shall inform the Executive Body of their dispute.

2. When ratifying, accepting, approving or acceding to the present Protocol, or at anytime thereafter, a Party which is not a regional economic integration organization may declare in a written instrument submitted to the Depositary that, in respect of any dispute concerning the interpretation or application of the Protocol, it recognizes one or both of the following means of dispute settlement as compulsory ipso facto and without special agreement, in relation to any Party accepting the same obligation:

(a) Submission of the dispute to the International Court of Justice;

(b) Arbitration in accordance with procedures to be adopted by the Parties at a session of the Executive Body, as soon as practicable, in an annex on arbitration.

A Party which is a regional economic integration organization may make a declaration with like effect in relation to arbitration in accordance with the procedures referred to in subparagraph (b) above.

3. A declaration made under paragraph 2 above shall remain in force until it expires in accordance with its terms or until three months after written notice of its revocation has been deposited with the Depositary.

4. A new declaration, a notice of revocation or the expiry of a declaration shall not in any way affect proceedings pending before the International Court of Justice or the arbitral tribunal, unless the parties to the dispute agree otherwise.

5. Except in a case where the parties to a dispute have accepted the same means of dispute settlement under paragraph 2, if after twelve months following notification by one Party to another that a dispute exists between them, the Parties concerned have not been able to settle their dispute through the means mentioned in paragraph 1 above, the dispute shall be submitted, at the request of any of the parties to the dispute, to conciliation.

6. For the purpose of paragraph 5, a conciliation commission shall be created. The commission shall be composed of equal numbers of members appointed by each Party concerned or, where the Parties in conciliation share the same interest, by the group sharing that interest, and a chairperson chosen jointly by the members so appointed. The commission shall render a recommendatory award, which the Parties shall consider in good faith.

Article 13

ANNEXES

The annexes to the present Protocol shall form an integral part of the Protocol. Annexes V and VII are recommendatory in character.

Article 14

AMENDMENTS

1. Any Party may propose amendments to the present Protocol.

2. Proposed amendments shall be submitted in writing to the Executive Secretary of the Commission, who shall communicate them to all Parties. The Parties meeting within the Executive Body shall discuss the proposed amendments at its next session, provided that the proposals have been circulated by the Executive Secretary to the Parties at least ninety days in advance.

3. Amendments to the present Protocol and to annexes I to IV, VI and VIII shall be adopted by consensus of the Parties present at a session of the Executive Body, and shall enter into force for the Parties which have accepted them on the ninetieth day after the date on which two thirds of the Parties have deposited with the Depositary their instruments of acceptance thereof. Amendments shall enter into force for any other Party on the ninetieth day after the date on which that Party has deposited its instrument of acceptance thereof.

4. Amendments to annexes V and VII shall be adopted by consensus of the Parties present at a session of the Executive Body. On the expiry of ninety days from the date of its communication to all Parties by the Executive Secretary of the Commission, an amendment to any such annex shall become effective for those Parties which have not submitted to the Depositary a notification in accordance with the provisions of paragraph 5 below, provided that at least sixteen Parties have not submitted such a notification.

5. Any Party that is unable to approve an amendment to annex V or VII shall so notify the Depositary in writing within ninety days from the date of the communication of its adoption. The Depositary shall without delay notify all Parties of any such notification received. A Party may at any time substitute an acceptance for its previous notification and, upon deposit of an instrument of acceptance with the Depositary, the amendment to such an annex shall become effective for that Party.

6. In the case of a proposal to amend annex I, II, or III by adding a substance to the present Protocol:

(a) The proposer shall provide the Executive Body with the information specified in Executive Body decision 1998/2, including any amendments thereto; and

(b) The Parties shall evaluate the proposal in accordance with the procedures set forth in Executive Body decision 1998/2, including any amendments thereto.

7. Any decision to amend Executive Body decision 1998/2 shall be taken by consensus of the Parties meeting within the Executive Body and shall take effect sixty days after the date of adoption.

Article 15

SIGNATURE

1. The present Protocol shall be open for signature at Aarhus (Denmark) from 24 to 25 June 1998, then at United Nations Headquarters in New York until 21 December 1998, by States members of the Commission as well as States having consultative status with the Commission pursuant to paragraph 8 of Economic and Social Council resolution 36 (IV) of 28 March 1947, and by regional economic integration organizations, constituted by sovereign States members of the Commission, which have competence in respect of the negotiation, conclusion and application of international agreements in matters covered by the Protocol, provided that the States and organizations concerned are Parties to the Convention.

2. In matters within their competence, such regional economic integration organizations shall, on their own behalf, exercise the rights and fulfil the responsibilities which the present Protocol attributes to their member States. In such cases, the member States of these organizations shall not be entitled to exercise such rights individually.

Article 16

RATIFICATION, ACCEPTANCE, APPROVAL AND ACCESSION

1. The present Protocol shall be subject to ratification, acceptance or approval by Signatories.

2. The present Protocol shall be open for accession as from 21 December 1998 by the States and organizations that meet the requirements of article 15, paragraph 1.

Article 17

DEPOSITARY

The instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations, who will perform the functions of Depositary.

Article 18

ENTRY INTO FORCE

1. The present Protocol shall enter into force on the ninetieth day following the date on which the sixteenth instrument of ratification, acceptance, approval or accession has been deposited with the Depositary.

2. For each State and organization referred to in article 15, paragraph 1, which ratifies, accepts or approves the present Protocol or accedes thereto after the deposit of the sixteenth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, the Protocol shall enter into force on the ninetieth day following the date of deposit by such Party of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

Article 19

WITHDRAWAL

At any time after five years from the date on which the present Protocol has come into force with respect to a Party, that Party may withdraw from it by giving written notification to the Depositary. Any such withdrawal shall take effect on the ninetieth day following the date of its receipt by the Depositary, or on such later date as may be specified in the notification of the withdrawal.

Article 20

AUTHENTIC TEXTS

The original of the present Protocol, of which the English, French and Russian texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

IN WITNESS WHEREOF the undersigned, being duly authorized thereto, have signed the present Protocol.

Done at Aarhus (Denmark), this twenty-fourth day of June, one thousand nine hundred and ninety-eight.

Annex I

SUBSTANCES SCHEDULED FOR ELIMINATION

Unless otherwise specified in the present Protocol, this annex shall not apply to the substances listed below when they occur: (i) as contaminants in products; or (ii) in articles manufactured or in use by the implementation date; or (iii) as site-limited chemical intermediates in the manufacture of one or more different substances and are thus chemically transformed. Unless otherwise specified, each obligation below is effective upon the date of entry into force of the Protocol.

a/ The Parties agree to reassess under the Protocol by 31 December 2004 the production and use of polychlorinated terphenyls and "ugilec".

Annex II

SUBSTANCES SCHEDULED FOR RESTRICTIONS ON USE

Unless otherwise specified in the present Protocol, this annex shall not apply to the substances listed below when they occur: (i) as contaminants in products; or (ii) in articles manufactured or in use by the implementation date; or (iii) as site-limited chemical intermediates in the manufacture of one or more different substances and are thus chemically transformed. Unless otherwise specified, each obligation below is effective upon the date of entry into force of the Protocol.

a/ The Parties agree to reassess under the Protocol by 31 December 2004 the production and use of polychlorinated terphenyls and "ugilec".

Annex III

SUBSTANCES REFERRED TO IN ARTICLE 3, PARAGRAPH 5 (a), AND THE REFERENCE YEAR FOR THE OBLIGATION

a/ Polycyclic aromatic hydrocarbons (PAHs): For the purposes of emission inventories, the following four indicator compounds shall be used: benzo(a)pyrene, benzo(b)fluoranthene, benzo(k)fluoranthene, and indeno(1,2,3-cd)pyrene.

b/ Dioxins and furans (PCDD/F): Polychlorinated dibenzo-p-dioxins (PCDD) and polychlorinated dibenzofurans (PCDF) are tricyclic, aromatic compounds formed by two benzene rings which are connected by two oxygen atoms in PCDD and by one oxygen atom in PCDF and the hydrogen atoms of which may be replaced by up to eight chlorine atoms.

Annex IV

LIMIT VALUES FOR PCDD/F FROM MAJOR STATIONARY SOURCES

I. INTRODUCTION

1. A definition of dioxins and furans (PCDD/F) is provided in annex III to the present Protocol.

2. Limit values are expressed as ng/m³ or mg/m³ under standard conditions (273.15 K, 101.3 kPa, and dry gas).

3. Limit values relate to the normal operating situation, including start-up and shutdown procedures, unless specific limit values have been defined for those situations.

4. Sampling and analysis of all pollutants shall be carried out according to the standards laid down by the Comité européen de normalisation (CEN), the International Organization for Standardization (ISO), or the corresponding United States or Canadian reference methods. While awaiting the development of CEN or ISO standards, national standards shall apply.

5. For verification purposes, the interpretation of measurement results in relation to the limit value must also take into account the inaccuracy of the measurement method. A limit value is considered to be met if the result of the measurement, from which the inaccuracy of the measurement method is subtracted, does not exceed it.

6. Emissions of different congeners of PCDD/F are given in toxicity equivalents (TE) in comparison to 2,3,7,8-TCDD using the system proposed by the NATO Committee on the Challenges of Modern Society (NATO-CCMS) in 1988.

II. LIMIT VALUES FOR MAJOR STATIONARY SOURCES

7. The following limit values, which refer to 11% O₂ concentration in flue gas, apply to the following incinerator types:

Municipal solid waste (burning more than 3 tonnes per hour)

0.1 ng TE/m³

Medical solid waste (burning more than 1 tonne per hour)

0.5 ng TE/m³

Hazardous waste (burning more than 1 tonne per hour)

0.2 ng TE/m³

Annex V

BEST AVAILABLE TECHNIQUES TO CONTROL EMISSIONS OF PERSISTENT ORGANIC POLLUTANTS FROM MAJOR STATIONARY SOURCES

I. INTRODUCTION

1. The purpose of this annex is to provide the Parties to the Convention with guidance in identifying best available techniques to allow them to meet the obligations in article 3, paragraph 5, of the Protocol.

2. "Best available techniques" (BAT) means the most effective and advanced stage in the development of activities and their methods of operation which indicate the practical suitability of particular techniques for providing in principle the basis for emission limit values designed to prevent and, where that is not practicable, generally to reduce emissions and their impact on the environment as a whole:

- "Techniques" includes both the technology used and the way in which the installation is designed, built, maintained, operated and decommissioned;

- "Available" techniques means those developed on a scale which allows implementation in the relevant industrial sector, under economically and technically viable conditions, taking into consideration the costs and advantages, whether or not the techniques are used or produced inside the territory of the Party in question, as long as they are reasonably accessible to the operator;

- "Best" means most effective in achieving a high general level of protection of the

environment as a whole.

In determining the best available techniques, special consideration should be given, generally or in specific cases, to the factors below, bearing in mind the likely costs and benefits of a measure and

the principles of precaution and prevention:

- The use of low-waste technology;

- The use of less hazardous substances;

- The furthering of recovery and recycling of substances generated and used in the process and of waste;

- Comparable processes, facilities or methods of operation which have been tried with success on an industrial scale;

- Technological advances and changes in scientific knowledge and understanding;

- The nature, effects and volume of the emissions concerned;

- The commissioning dates for new or existing installations;

- The time needed to introduce the best available technique;

- The consumption and nature of raw materials (including water) used in the process and its energy efficiency;

- The need to prevent or reduce to a minimum the overall impact of the emissions on the environment and the risks to it;

- The need to prevent accidents and to minimize their consequences for the

environment.

The concept of best available techniques is not aimed at the prescription of any specific technique or technology, but at taking into account the technical characteristics of the installation concerned, its geographical location and the local environmental conditions.

3. Information regarding the effectiveness and costs of control measures is based on documents received and reviewed by the Task Force and the Preparatory Working Group on POPs. Unless otherwise indicated, the techniques listed are considered to be well established on the basis of operational experience.

4. Experience with new plants incorporating low-emission techniques, as well as with retrofitting of existing plants, is continuously growing. The regular elaboration and amendment of the annex will therefore be necessary. Best available techniques (BAT) identified for new plants can usually be applied to existing plants provided there is an adequate transition period and they are adapted.

5. The annex lists a number of control measures which span a range of costs and efficiencies. The choice of measures for any particular case will depend on a number of factors, including economic circumstances, technological infrastructure and capacity, and any existing air pollution control measures.

6. The most important POPs emitted from stationary sources are:

(a) Polychlorinated dibenzo-p-dioxins/furans (PCDD/F);

(b) Hexachlorobenzene (HCB);

(c) Polycyclic aromatic hydrocarbons (PAHs).

Relevant definitions are provided in annex III to the present Protocol.

II. MAJOR STATIONARY SOURCES OF POP EMISSIONS

7. PCDD/F are emitted from thermal processes involving organic matter and chlorine as a result of incomplete combustion or chemical reactions. Major stationary sources of PCDD/F may be as follows:

(a) Waste incineration, including co-incineration;

(b) Thermal metallurgical processes, e.g. production of aluminium and other non-ferrous metals, iron and steel;

(c) Combustion plants providing energy;

(d) Residential combustion; and

(e) Specific chemical production processes releasing intermediates and by-products.

8. Major stationary sources of PAH emissions may be as follows:

(a) Domestic wood and coal heating;

(b) Open fires such as refuse burning, forest fires and after-crop burning;

(c) Coke and anode production;

(d) Aluminium production (via Soederberg process); and

(e) Wood preservation installations, except for a Party for which this category does not make a significant contribution to its total emissions of PAH (as defined in annex III).

9. Emissions of HCB result from the same type of thermal and chemical processes as those emitting PCDD/F, and HCB is formed by a similar mechanism. Major sources of HCB emissions may be as follows:

(a) Waste incineration plants, including co-incineration;

(b) Thermal sources of metallurgical industries; and

(c) Use of chlorinated fuels in furnace installations.

III. GENERAL APPROACHES TO CONTROLLING EMISSIONS OF POPs

10. There are several approaches to the control or prevention of POP emissions from stationary sources. These include the replacement of relevant feed materials, process modifications (including maintenance and operational control) and retrofitting existing plants. The following list provides a general indication of available measures, which may be implemented either separately or in combination:

(a) Replacement of feed materials which are POPs or where there is a direct link between the materials and POP emissions from the source;

(b) Best environmental practices such as good housekeeping, preventive maintenance programmes, or process changes such as closed systems (for instance in cokeries or use of inert electrodes for electrolysis);

(c) Modification of process design to ensure complete combustion, thus preventing the formation of persistent organic pollutants, through the control of parameters such as incineration temperature or residence time;

(d) Methods for flue-gas cleaning such as thermal or catalytic incineration or oxidation, dust precipitation, adsorption;

(e) Treatment of residuals, wastes and sewage sludge by, for example, thermal treatment or rendering them inert.

11. The emission levels given for different measures in tables 1, 2, 4, 5, 6, 8, and 9 are generally case-specific. The figures or ranges give the emission levels as a percentage of the emission limit values using conventional techniques.

12. Cost-efficient considerations may be based on total costs per year per unit of abatement (including capital and operational costs). POP emission reduction costs should also be considered within the framework of the overall process economics, e.g. the impact of control measures and costs of production. Given the many influencing factors, investment and operating cost figures are highly case-specific.

IV. CONTROL TECHNIQUES FOR THE REDUCTION OF PCDD/F EMISSIONS

A. Waste incineration

13. Waste incineration includes municipal waste, hazardous waste, medical waste and sewage sludge incineration.

14. The main control measures for PCDD/F emissions from waste incineration facilities are:

(a) Primary measures regarding incinerated wastes;

(b) Primary measures regarding process techniques;

(c) Measures to control physical parameters of the combustion process and waste

gases (e.g. temperature stages, cooling rate, O₂ content, etc.);

(d) Cleaning of the flue gas; and

(e) Treatment of residuals from the cleaning process.

15. The primary measures regarding the incinerated wastes, involving the management of feed material by reducing halogenated substances and replacing them by non-halogenated alternatives, are not appropriate for municipal or hazardous waste incineration. It is more effective to modify the incineration process and install secondary measures for flue-gas cleaning. The management of feed material is a useful primary measure for waste reduction and has the possible added benefit of recycling. This may result in indirect PCDD/F reduction by decreasing the waste amounts to be incinerated.

16. The modification of process techniques to optimize combustion conditions is an important and effective measure for the reduction of PCDD/F emissions (usually 850°C or higher, assessment of oxygen supply depending on the heating value and consistency of the wastes, sufficient residence time - 850°C for ca. 2 sec -- and turbulence of the gas, avoidance of cold gas regions in the incinerator, etc.). Fluidized bed incinerators keep a lower temperature than 850°C with adequate emission results. For existing incinerators this would normally involve redesigning and/or replacing a plant -- an option which may not be economically viable in all countries. The carbon content in ashes should be minimized.

17. Flue gas measures. The following measures are possibilities for lowering reasonably effectively the PCDD/F content in the flue gas. The de novo synthesis takes place at about 250 to 450°C. These measures are a prerequisite for further reductions to achieve the desired levels at the end of the pipe:

(a) Quenching the flue gases (very effective and relatively inexpensive);

(b) Adding inhibitors such as triethanolamine or triethylamine (can reduce oxides of

nitrogen as well), but side-reactions have to be considered for safety reasons;

(c) Using dust collection systems for temperatures between 800 and 1000°C, e.g.

ceramic filters and cyclones;

(d) Using low-temperature electric discharge systems; and

(e) Avoiding fly ash deposition in the flue gas exhaust system.

18. Methods for cleaning the flue gas are:

(a) Conventional dust precipitators for the reduction of particle-bound PCDD/F;

(b) Selective catalytic reduction (SCR) or selective non-catalytic reduction (SNCR);

(c) Adsorption with activated charcoal or coke in fixed or fluidized systems;

(d) Different types of adsorption methods and optimized scrubbing systems with mixtures of activated charcoal, open hearth coal, lime and limestone solutions in fixed bed, moving bed and fluidized bed reactors. The collection efficiency for gaseous PCDD/F can be improved with the use of a suitable pre-coat layer of activated coke on the surface of a bag filter;

(e) H₂O₂-oxidation; and

(f) Catalytic combustion methods using different types of catalysts (i.e. Pt/Al₂O₃ or copper-chromite catalysts with different promoters to stabilize the surface area and to reduce ageing of the catalysts).

19. The methods mentioned above are capable of reaching emission levels of 0.1 ng TE/m³ PCDD/F in the flue gas. However, in systems using activated charcoal or coke adsorbers/filters care must be taken to ensure that fugitive carbon dust does not increase PCDD/F emissions downstream. Also, it should be noted that adsorbers and dedusting installations prior to catalysts (SCR technique) yield PCDD/F-laden residues, which need to be reprocessed or require proper disposal.

20. A comparison between the different measures to reduce PCDD/F in flue gas is very complex. The resulting matrix includes a wide range of industrial plants with different capacities and configuration. Cost parameters include the reduction measures for minimizing other pollutants as well, such as heavy metals (particle-bound or not particle-bound). A direct relation for the reduction in PCDD/F emissions alone cannot, therefore, be isolated in most cases. A summary of the available data for the various control measures is given in table 1.

21. Medical waste incinerators may be a major source of PCDD/F in many countries. Specific medical wastes such as human anatomical parts, infected waste, needles, blood, plasma and cytostatica are treated as a special form of hazardous waste, while other medical wastes are frequently incinerated on-site in a batch operation. Incinerators operating with batch systems can meet the same requirements for PCDD/F reduction as other waste incinerators.

22. Parties may wish to consider adopting policies to encourage the incineration of municipal and medical waste in large regional facilities rather than in smaller ones. This approach may make the application of BAT more cost-effective.

23. The treatment of residuals from the flue-gas cleaning process. Unlike incinerator ashes, these residuals contain relatively high concentrations of heavy metals, organic pollutants (including PCDD/F), chlorides and sulphides. Their method of disposal, therefore, has to be well controlled. Wet scrubber systems in particular produce large quantities of acidic, contaminated liquid waste. Some special treatment methods exist. They include:

(a) The catalytic treatment of fabric filter dusts under conditions of low temperatures and lack of oxygen;

(b) The scrubbing of fabric filter dusts by the 3-R process (extraction of heavy metals

by acids and combustion for destruction of organic matter);

(c) The vitrification of fabric filter dusts;

(d) Further methods of immobilization; and

(e) The application of plasma technology.

Table 1: Comparison of different flue-gas cleaning measures and process modifications

in waste incineration plants to reduce PCDD/F emissions

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

B. Thermal processes in the metallurgical industry

24. Specific processes in the metallurgical industry may be important remaining sources of PCDD/F emissions. These are:

(a) Primary iron and steel industry (e.g. blast furnaces, sinter plants, iron pelletizing);

(b) Secondary iron and steel industry; and

(c) Primary and secondary non-ferrous metal industry (production of copper).

PCDD/F emission control measures for the metallurgical industries are summarized in table 2

25. Metal production and treatment plants with PCDD/F emissions can meet a maximum emission concentration of 0.1 ng TE/m³ (if waste gas volume flow > 5000 m³/h) using control measures.

Table 2: Emission reduction of PCDD/F in the metallurgical industry

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

Sinter plants

26. Measurements at sinter plants in the iron and steel industry have generally shown PCDD/F emissions in the range of 0.4 to 4 ng TE/m³. A single measurement at one plant without any control measures showed an emission concentration of 43 ng TE/m³.

27. Halogenated compounds may result in the formation of PCDD/F if they enter sinter plants in the feed materials (coke breeze, salt content in the ore) and in added recycled material (e.g. millscale, blast furnace top gas dust, filter dusts and sludges from waste water treatment). However, similarly to waste incineration, there is no clear link between the chlorine content of the feed materials and emissions of PCDD/F. An appropriate measure may be the avoidance of contaminated residual material and de-oiling or degreasing of millscale prior to its introduction into the sinter plant.

28. The most effective PCDD/F emission reduction can be achieved using a combination of different secondary measures, as follows:

(a) Recirculating waste gas significantly reduces PCDD/F emissions. Furthermore, the waste gas flow is reduced significantly, thereby reducing the cost of installing any additional end-of-pipe control systems;

(b) Installing fabric filters (in combination with electrostatic precipitators in some cases) or electrostatic precipitators with the injection of activated carbon/open-hearth coal/limestone mixtures into the waste gas;

(c) Scrubbing methods have been developed which include pre-quenching of the waste gas, leaching by high-performance scrubbing and separation by drip deposition. Emissions of 0.2 to 0.4 ng TE/m³ can be achieved. By adding suitable adsorption agents like lignite coal cokes/coal slack, an emission concentration of 0.1 ng TE/m³ can be reached.

Primary and secondary production of copper

29. Existing plants for the primary and secondary production of copper can achieve a PCDD/F emission level of a few picograms to 2 ng TE/m³ after flue-gas cleaning. A single copper shaft furnace emitted up to 29 ng TE/m³ PCDD/F before optimization of the aggregates. Generally, there is a wide range of PCDD/F emission values from these plants because of the large differences in raw materials used in differing aggregates and processes.

30. Generally, the following measures are suitable for reducing PCDD/F emissions:

(a) Pre-sorting scrap;

(b) Pretreating scrap, for example stripping of plastic or PVC coatings, pretreating cable scrap using only cold/mechanical methods;

(c) Quenching hot waste gases (providing utilization of heat), to reduce residence time in the critical region of temperature in the waste gas system;

(d) Using oxygen or oxygen-enriched air in firing, or oxygen injection in the shaft kiln (providing complete combustion and minimization of waste gas volume);

(e) Adsorption in a fixed bed reactor or fluidized jet stream reactor with activated charcoal or open-hearth coal dust; and

(f) Catalytic oxidation.

Production of steel

31. PCDD/F emissions from converter steelworks for steel production and from hot blast cupola furnaces, electric furnaces and electric arc furnaces for the melting of cast iron are significantly lower than 0.1 ng TE/m³. Cold-air furnaces and rotary tube furnaces (melting of cast iron) have higher PCDD/F emissions.

32. Electric arc furnaces used in secondary steel production can achieve an emission concentration value of 0.1 ng TE/m³ if the following measures are used:

(a) Separate collection of emissions from loading and discharging; and

(b) Use of a fabric filter or an electrostatic precipitator in combination with coke injection.

33. The feedstock to electric arc furnaces often contains oils, emulsions or greases. General primary measures for PCDD/F reduction can be sorting, de-oiling and de-coating of scraps, which may contain plastics, rubber, paints, pigments and vulcanizing additives.

Smelting plants in the secondary aluminium industry

34. PCDD/F emissions from smelting plants in the secondary aluminium industry are in the range of approximately 0.1 to 14 ng TE/m³. These levels depend on the type of smelting aggregates, materials used and waste gas purification techniques employed.

35. In summary, single- and multi-stage fabric filters with the addition of limestone/activated carbon/open-hearth coal in front of the filter meet the emission concentration of 0.1 ng TE/m³, with reduction efficiencies of 99%.

36. The following measures can also be considered:

(a) Minimizing and separately removing and purifying differently contaminated waste

gas flows;

(b) Avoiding waste gas particle deposition;

(c) Rapidly passing the critical temperature range;

(d) Improving the pre-sorting of scrap aluminium from shredders by using swim-sink

separation techniques and grading through whirling stream deposition; and

(e) Improving the pre-cleaning of scrap aluminium by swarf decoating and swarf drying.

37. Options (d) and (e) are important because it is unlikely that modern fluxless smelting techniques (which avoid halide salt fluxes) will be able to handle the low-grade scrap that can be used in rotary kilns.

38. Discussions are continuing under the Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-east Atlantic regarding the revision of an earlier recommendation to phase out the use of hexachloroethane in the aluminium industry.

39. The melt can be treated using state-of-the-art technology, for example with nitrogen/chlorine mixtures in the ratio of between 9:1 and 8:2, gas injection equipment for fine dispersion and nitrogen pre- and post-flushing and vacuum degreasing. For nitrogen/chlorine mixtures, a PCDD/F emission concentration of about 0.03 ng TE/m³ was measured (as compared to values of > 1 ng TE/m³ for treatment with chlorine only). Chlorine is required for the removal of magnesium and other undesired components.

C. Combustion of fossil fuels in utility and industrial boilers

40. In the combustion of fossil fuels in utility and industrial boilers (>50 MW thermal capacity), improved energy efficiency and energy conservation will result in a decline in the emissions of all pollutants because of reduced fuel requirements. This will also result in a reduction in PCDD/F emissions. It would not be cost-effective to remove chlorine from coal or oil, but in any case the trend towards gas-fired stations will help to reduce PCDD/F emissions from this sector.

41. It should be noted that PCDD/F emissions could increase significantly if waste material (sewage sludge, waste oil, rubber wastes, etc.) is added to the fuel. The combustion of wastes for energy supply should be undertaken only in installations using waste gas purification systems with highly efficient PCDD/F reduction (described in section A above).

42. The application of techniques to reduce emissions of nitrogen oxides, sulphur dioxide and particulates from the flue gas can also remove PCDD/F emissions. When using these techniques, PCDD/F removal efficiencies will vary from plant to plant. Research is ongoing to develop PCDD/F removal techniques, but until such techniques are available on an industrial scale, no best available technique is identified for the specific purpose of PCDD/F removal.

D. Residential combustion

43. The contribution of residential combustion appliances to total emissions of PCDD/F is less significant when approved fuels are properly used. In addition, large regional differences in emissions can occur due to the type and quality of fuel, geographical appliance density and usage.

44. Domestic fireplaces have a worse burn-out rate for hydrocarbons in fuels and waste gases than large combustion installations. This is especially true if they use solid fuels such as wood and coal, with PCDD/F emission concentrations in the range of 0.1 to 0.7 ng TE/m³.

45. Burning packing material added to solid fuels increases PCDD/F emissions. Even though it is prohibited in some countries, the burning of rubbish and packing material may occur in private households. Due to increasing disposal charges, it must be recognized that household waste materials are being burned in domestic firing installations. The use of wood with the addition of waste packing material can lead to an increase in PCDD/F emissions from 0.06 ng TE/m³ (exclusively wood) to 8 ng TE/m³ (relative to 11% O₂ by volume). These results have been confirmed by investigations in several countries in which up to 114 ng TE/m³ (with respect to 13% oxygen by volume) was measured in waste gases from residential combustion appliances burning waste materials.

46. The emissions from residential combustion appliances can be reduced by restricting the input materials to good-quality fuel and avoiding the burning of waste, halogenated plastics and other materials. Public information programmes for the purchasers/operators of residential combustion appliances can be effective in achieving this goal.

E. Firing installations for wood (<50 MW capacity)

47. Measurement results for wood-firing installations indicate that PCDD/F emissions above
0.1 ng TE/m³ occur in waste gases especially during unfavourable burn-out conditions and/or when the substances burned have a higher content of chlorinated compounds than normal untreated wood. An indication of poor firing is the total carbon concentration in the waste gas. Correlations have been found between CO emissions, burn-out quality and PCDD/F emissions. Table 3 summarizes some emission concentrations and factors for wood-firing installations.

Table 3: Quantity-related emission concentrations and factors for wood-firing installations

Fuel	Emission concentration (ng TE/m3)	Emission factor (ng TE/kg)	Emission factor (ng/GJ)
Natural wood (beech tree) Natural wood chips from forests Chipboard Urban waste wood Residential waste Charcoal	0.02 - 0.10 0.07 - 0.21 0.02 - 0.08 2.7 - 14.4 114 0.03	0.23 - 1.3 0.79 - 2.6 0.29 - 0.9 26 - 173 3230	12-70 43-140 16-50 1400-9400

48. The combustion of urban waste wood (demolition wood) in moving grates leads to relatively high PCDD/F emissions, compared to non-waste wood sources. A primary measure for emission reduction is to avoid the use of treated waste wood in wood-firing installations. Combustion of treated wood should be undertaken only in installations with the appropriate flue-gas cleaning to minimize PCDD/F emissions.

V. CONTROL TECHNIQUES FOR THE REDUCTION OF PAH EMISSIONS

A. Coke production

49. During coke production, PAHs are released into the ambient air mainly:

(a) When the oven is charged through the charging holes;

(b) By leakages from the oven door, the ascension pipes and the charging hole lids; and

(c) During coke pushing and coke cooling.

50. Benzo(a)pyrene (BaP) concentration varies substantially between the individual sources in a coke battery. The highest BaP concentrations are found on the top of the battery and in the immediate vicinity of the doors.

51. PAH from coke production can be reduced by technically improving existing integrated iron and steel plants. This might entail the closure and replacement of old coke batteries and the general reduction in coke production, for instance by injecting high-value coal in steel production.

52. A PAH reduction strategy for coke batteries should include the following technical measures:

(a) Charging the coke ovens:

- Particulate matter emission reduction when charging the coal from the bunker into the charging cars;

- Closed systems for coal transfer when coal pre-heating is used;

- Extraction of filling gases and subsequent treatment, either by passing the gases into the adjacent oven or by passing via a collecting main to an incinerator and a subsequent dedusting device. In some cases the extracted filling gases may be burned on the charging cars, but the environmental performance and safety of these charging-car-based systems is less satisfactory. Sufficient suction should be generated by steam or water injection in the ascension pipes;

(b) Emissions at charging hole lids during coking operation should be avoided by:

- Using charging hole lids with highly efficient sealing;

- Luting the charging hole lids with clay (or equally effective material) after each charging operation;

- Cleaning the charging hole lids and frames before closing the charging hole;

- Keeping oven ceilings free from coal residuals;

(c) Ascension pipe lids should be equipped with water seals to avoid gas and tar emissions, and the proper operation of the seals should be maintained by regular cleaning;

(d) Coke oven machinery for operating the coke oven doors should be equipped with systems for cleaning the seals and surfaces on the oven door frames and oven doors;

(e) Coke oven doors:

- Highly effective seals should be used (e.g. spring-loaded membrane doors);

- Seals on the oven doors and door frames should be cleaned thoroughly at every handling operation;

- Doors should be designed in a manner that allows the installation of particulate matter extraction systems with connection to a dedusting device (via a collecting main) during pushing operations;

(f) The coke transfer machine should be equipped with an integrated hood, stationary duct and stationary gas cleaning system (preferably a fabric filter);

(g) Low-emission procedures should be applied for coke cooling, e.g. dry coke cooling. The replacement of a wet quenching process by dry coke cooling should be preferred, so long as the generation of waste water is avoided by using a closed circulation system. The dusts generated when dry quenched coke is handled should be reduced.

53. A coke-making process referred to as "non-recovery coke-making" emits significantly less PAH than the more conventional by-product recovery process. This is because the ovens operate under negative pressure, thereby eliminating leaks to the atmosphere from the coke oven doors. During coking, the raw coke oven gas is removed from the ovens by a natural draught, which maintains a negative pressure in the ovens. These ovens are not designed to recover the chemical by-products from raw coke oven gas. Instead, the offgases from the coking process (including PAH) are burned efficiently at high temperatures and with long residence times. The waste heat from this incineration is used to provide the energy for coking, and excess heat may be used to generate steam. The economics of this type of coking operation may require a cogeneration unit to produce electricity from the excess steam. Currently there is only one non-recovery coke plant operating in the United States, and one is in operation in Australia. The process is basically a horizontal sole-flue non-recovery coke oven with an incineration chamber adjoining two ovens. The process provides for alternate charging and coking schedules between the two ovens. Thus, one oven is always providing the incineration chamber with coke gases. The coke gas combustion in the incineration chamber provides the necessary heat source. The incineration chamber design provides the necessary dwell time (approximately 1 second) and high temperatures (minimum of 900°C).

54. An effective monitoring programme for leakages from coke oven door seals, ascension pipes and charging hole lids should be operated. This implies the monitoring and recording of leakages and immediate repair or maintenance. A significant reduction of diffuse emissions can thus be achieved.

55. Retrofitting existing coke batteries to facilitate condensation of flue gases from all sources (with heat recovery) results in a PAH reduction of 86% to more than 90% in air (without regard to waste water treatment). Investment costs can be amortized in five years, taking into account recovered energy, heated water, gas for synthesis and saved cooling water.

56. Increasing coke oven volumes results in a decrease in the total number of ovens, oven door openings (amount of pushed ovens per day), number of seals in a coke battery and consequently PAH emissions. Productivity increases in the same way by decreasing operating and personnel costs.

57. Dry coke cooling systems require a higher investment cost than wet methods. Higher operating costs can be compensated for by heat recovery in a process of pre-heating the coke. The energy efficiency of a combined dry coke cooling/coal pre-heating system rises from 38 to 65%. Coal pre-heating boosts productivity by 30%. This can be raised to 40% because the coking process is more homogeneous.

58. All tanks and installations for the storage and treatment of coal tar and coal tar products must be equipped with an efficient vapour recovery return and/or vapour destruction system. The operating costs of vapour destruction systems can be reduced in an autothermal after-burning mode if the concentration of the carbon compounds in the waste is high enough.

59. Table 4 summarizes PAH emission reduction measures in coke production plants.

Table 4: PAH emission control for coke production

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

B. Anode production

60. PAH emissions from anode production have to be dealt with in a similar fashion as those from coke production.

61. The following secondary measures for emission reduction of PAH-contaminated dust are used:

(a) Electrostatic tar precipitation;

(b) Combination of a conventional electrostatic tar filter with a wet electrostatic filter as a more efficient technical measure;

(c) Thermal after-burning of the waste gases; and

(d) Dry scrubbing with limestone/petroleum coke or aluminum oxide (Al₂O₃).

62. The operating costs in thermal after-burning can be reduced in an autothermal after-burning mode if the concentration of carbon compounds in the waste gas is high enough.

Table 5 summarizes PAH emission control measures for anode production.

Table 5: PAH emission control for anode production

Management options	Emission level (%)a/	Estimated costs	Management risks
Modernization of old plants by reducing diffuse emissions with the following measures: - Reduction of leakages; - Installation of flexible sealants at the oven doors; - Evacuation of filling gases and subsequent treatment, either by passing the gases into the adjacent oven or by passing the gases via a collecting main to an incinerator and a subsequent dedusting device on the ground; - Operating and coke oven cooling systems; and - Evacuation and purification of particulate emissions from coke.	3-10	High
Established technologies for anode production in the Netherlands: - New kiln with dry scrubber (with limestone/petroleum cokes or with aluminium); - Effluent recycling in paste unit.	45-50		Implemented in the Netherlands in 1990. Scrubbing with limestone or petroleum cokes is effective for reducing PAH; with aluminium not known.
BAT: - Electrostatic dust precipitation; and	2-5		Regular cleaning of tar is needed
- Thermal after-burning.	15	Lower operating costs in an auto-thermal mode	Operating in autothermal mode only if the concentration of PAH in the waste gas is high.

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

C. Aluminium industry

63. Aluminium is produced from aluminium oxide (Al₂O₃) by electrolysis in pots (cells) electrically connected in series. Pots are classified as prebake or Soederberg pots, according to the type of the anode.

64. Prebake pots have anodes consisting of calcined (baked) carbon blocks, which are replaced after partial consumption. Soederberg anodes are baked in the cell, with a mixture of petroleum coke and coal tar pitch acting as a binder.

65. Very high PAH emissions are released from the Soederberg process. Primary abatement measures include modernization of existing plants and optimization of the processes, which could reduce PAH emissions by 70-90%. An emission level of 0.015 kg B(a)P/tonne of Al could be reached. Replacing the existing Soederberg cells by prebaked ones would require major reconstruction of the existing process, but would nearly eliminate the PAH emissions. The capital costs of such replacements are very high.

66. Table 6 summarizes PAH emission control measures for aluminium production.

Table 6: PAH emission control for aluminium production using the Soederberg process

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

D. Residential combustion

67. PAH emissions from residential combustion can be detected from stoves or open fireplaces especially when wood or coal is used. Households could be a significant source of PAH emissions. This is the result of the use of fireplaces and small firing installations burning solid fuels in households. In some countries the usual fuel for stoves is coal. Coal-burning stoves emit less PAH than wood-burning ones, because of their higher combustion temperatures and more consistent fuel quality.

68. Furthermore, combustion systems with optimized operation characteristics (e.g. burning rate) effectively control PAH emissions from residential combustion. Optimized combustion conditions include optimized combustion chamber design and optimized supply of air. There are several techniques which optimize combustion conditions and reduce emissions. There is a significant difference in emissions between different techniques. A modern wood-fired boiler with a water accumulation tank, representing BAT, reduces the emission by more than 90% compared to an outdated boiler without a water accumulation tank. A modern boiler has three different zones: a fireplace for the gasification of wood, a gas combustion zone with ceramics or other material which allow temperatures of some 1000°C, and a convection zone. The convection part where the water absorbs the heat should be sufficiently long and effective so that the gas temperature can be reduced from 1000°C to 250°C or less. There are also several techniques to supplement old and outdated boilers, for example with water accumulation tanks, ceramic inserts and pellet burners.

69. Optimized burning rates are accompanied by low emissions of carbon monoxide (CO), total hydrocarbons (THC) and PAHs. Setting limits (type approval regulations) on the emission of CO and THCs also affects the emission of PAHs. Low emission of CO and THCs results in low emission of PAHs. Since measuring PAH is far more expensive than measuring CO, it is more cost-effective to set a limit value for CO and THCs. Work is continuing on a proposal for a CEN standard for coal- and wood-fired boilers up to 300 kW (see table 7).

Table 7: Draft CEN standards in 1997

Class		3	2	1	3	2	1	3	2	1
	Effect (kW)	CO			THC			Particulates
Manual	< 50	5000	8000	25000	150	300	2000	150/125	180/150	200/180
	50-150	2500	5000	12500	100	200	1500	150/125	180/150	200/180
	>150-300	1200	2000	12500	100	200	1500	150/125	180/150	200/180
Automatic	< 50	3000	5000	15000	100	200	1750	150/125	180/150	200/180
	50-150	2500	4500	12500	80	150	1250	150/125	180/150	200/180
	>150-300	1200	2000	12500	80	150	1250	150/125	180/150	200/180

Note: Emission levels in mg/m³ at 10% O₂.

70. Emissions from residential wood combustion stoves can be reduced:

(a) For existing stoves, by public information and awareness programmes regarding proper stove operation, the use of untreated wood only, fuel preparation procedures and the correct seasoning of wood for moisture content; and

(b) For new stoves, by the application of product standards as described in the draft CEN standard (and equivalent product standards in the United States and Canada).

71. More general measures for PAH emission reduction are those related to the development of centralized systems for households and energy conservation such as improved thermal insulation to reduce energy consumption.

72. Information is summarized in table 8.

Table 8: PAH emission control for residential combustion

a/ Remaining emission compared to unreduced mode.

E. Wood preservation installations

73. Wood preservation with PAH-containing coal-tar products may be a major source of PAH emissions to the air. Emissions may occur during the impregnation process itself as well as during storage, handling and use of the impregnated wood in the open air.

74. The most widely used PAH-containing coal-tar products are carbolineum and creosote. Both are coal tar distillates containing PAHs for the protection of timber (wood) against biological attack.

75. PAH emissions from wood preservation, installations and storage facilities may be reduced using several approaches, implemented either separately or in combination, such as:

(a) Requirements on storage conditions to prevent pollution of soil and surface water by leached PAH and contaminated rainwater (e.g. storage sites impermeable to rainwater, roof cover, reuse of contaminated water for the impregnation process, quality demands for the material produced);

(b) Measures to reduce atmospheric emissions at impregnation plants (e.g. the hot wood should be cooled down from 90°C to 30°C at least before transport to storage sites. However, an alternative method using pressure steam under vacuum conditions to impregnate the wood with creosote should be highlighted as BAT);

(c) The optimum loading of wood preservative, which gives adequate protection to the treated wood product in situ, can be regarded as a BAT as this will reduce the demand for replacements, thereby reducing emissions from the wood preservation installations;

(d) Using wood preservation products with a lower content of those PAHs that are POPs:

- Possibly using modified creosote which is taken to be a distillation fraction boiling between 270°C and 355°C, which reduces both the emissions of the more volatile PAHs and the heavier, more toxic PAHs;

- Discouraging the use of carbolineum would also reduce PAH emissions;

(e) Evaluating and then using, as appropriate, alternatives, such as those in table 9, that minimize reliance on PAH-based products.

76. Burning of impregnated wood gives rise to PAH emissions and other harmful substances. If burning does take place, it should be done in installations with adequate abatement techniques.

Table 9: Possible alternatives to wood preservation involving PAH-based products

Annex VI

TIMESCALES FOR THE APPLICATION OF LIMIT VALUES AND BEST AVAILABLE TECHNIQUES TO NEW AND EXISTING STATIONARY SOURCES

The timescales for the application of limit values and best available techniques are:

(a) For new stationary sources: two years after the date of entry into force of the present Protocol;

(b) For existing stationary sources: eight years after the date of entry into force of the present Protocol. If necessary, this period may be extended for specific existing stationary sources in accordance with the amortization period provided for by national legislation.

Annex VII

RECOMMENDED CONTROL MEASURES FOR REDUCING EMISSIONS OF PERSISTENT ORGANIC POLLUTANTS FROM MOBILE SOURCES

1. Relevant definitions are provided in annex III to the present Protocol.

I. ACHIEVABLE EMISSION LEVELS FOR NEW VEHICLES AND FUEL PARAMETERS

A. Achievable emission levels for new vehicles

2. Diesel-fuelled passenger cars

3. Heavy-duty vehicles

Year/test cycle	Limit values
	Mass of hydrocarbons	Mass of particulates
01.1.2000/ESC cycle 01.1.2000/ETC cycle	0.66 g/kWh 0.85 g/kWh	0.1 g/kWh 0.16 g/kWh

4. Off-road engines

Step 1 (reference: ECE regulation No.96) */

Net power (P) (kW)	Mass of hydrocarbons	Mass of particulates
P ≥ 130 75 ≤ P < 130 37 ≤ P < 75	1.3 g/kWh 1.3 g/kWh 1.3 g/kWh	0.54 g/kWh 0.70 g/kWh 0.85 g/kWh

*/"Uniform provisions concerning the approval of compression ignition (C.I.) engines to be installed in agricultural and forestry tractors with regard to the emissions of pollutants by the engine." The regulation came into force on 15 December 1995 and its amendment came into force on 5 March 1997.

Step 2

Net power (P) (kW)	Mass of hydrocarbons	Mass of particulates
0 ≤ P < 18 18 ≤ P < 37 37 ≤ P < 75 75 ≤ P < 130 130 ≤ P < 560	1.5 g/kWh 1.3 g/kWh 1.0 g/kWh 1.0 g/kWh	0.8 g/kWh 0.4 g/kWh 0.3 g/kWh 0.2 g/kWh

B. Fuel parameters

5. Diesel fuel

Parameter	Unit	Limits		Test method
		Minimum value (2000/2005)*/	Maximum value (2000/2005)*/
Cetane number Density at 15°C Evaporated 95% PAH Sulphur	kg/m3 °C mass % ppm	51/N.S. - - - -	- 845/N.S. 360/N.S. 11/N.S. 350/50 **/	ISO 5165 ISO 3675 ISO 3405 prIP 391 ISO 14956

N.S.: Not specified.

*/ 1 January of year specified.

**/ Indicative value.

II. RESTRICTION OF HALOGENATED SCAVENGERS, ADDITIVES IN FUELS AND LUBRICANTS

6. In some countries, 1,2-dibromomethane in combination with 1,2-dichloromethane is used as a scavenger in leaded petrol. Moreover, PCDD/F are formed during the combustion process in the engine. The application of three-way catalytic converters for cars will require the use of unleaded fuel. The addition of scavengers and other halogenated compounds to petrol and other fuels and to lubricants should be avoided as far as possible.

7. Table 1 summarizes measures for PCDD/F emission control from the exhaust from road transport motor vehicles.

Table 1: PCDD/F emission control for the exhaust from road transport motor vehicles

Management options	Management risks
Avoiding adding halogenated compounds to fuels - 1,2-dichloromethane - 1,2-dichloromethane and corresponding bromo compounds as scavengers in leaded fuels for spark ignition engines (Bromo compounds may lead to the formation of brominated dioxins or furans.) Avoiding halogenated additives in fuels and lubricants.	Halogenated scavengers will be phased out as the market for leaded petrol shrinks because of the increasing use of closed-loop three-way catalytic converters with spark ignition engines.

III. CONTROL MEASURES FOR EMISSIONS OF POPs FROM MOBILE SOURCES

A. POP emissions from motor vehicles

8. POP emissions from motor vehicles occur as particle-bound PAHs emitted from diesel-fuelled vehicles. To a minor extent PAHs are also emitted by petrol-fuelled vehicles.

9. Lubrication oil and fuels may contain halogenated compounds as a result of additives or the production process. These compounds may be transformed during combustion into PCDD/F and subsequently emitted with the exhaust gases.

B. Inspection and maintenance

10. For diesel-fuelled mobile sources, the effectiveness of the control of emissions of PAHs may be ensured through programmes to test the mobile sources periodically for particulate emissions, opacity during free acceleration, or equivalent methods.

11. For petrol-fuelled mobile sources, the effectiveness of the control of emissions of PAHs (in addition to other exhaust components) may be ensured through programmes to test periodically the fuel metering and the efficiency of the catalytic converter.

C. Techniques to control PAH emissions from diesel- and petrol-fuelled motor vehicles

1. General aspects of control technologies

12. It is important to ensure that vehicles are designed to meet emission standards while in service. This can be done by ensuring conformity of production, lifetime durability, warranty of emission-control components, and recall of defective vehicles. For vehicles in use, continued emission control performance can be ensured by an effective inspection and maintenance programme.

2. Technical measures for emission control

13. The following measures to control PAH emissions are important:

(a) Fuel-quality specifications and engine modifications to control emissions before they are formed (primary measures); and

(b) Addition of exhaust treatment systems, e.g. oxidizing catalysts or particle traps (secondary measures).

(a) Diesel engines

14. Diesel-fuel modification can yield two benefits: a lower sulphur content reduces emissions of particles and increases the conversion efficiency of oxidizing catalysts, and the reduction in di- and tri-aromatic compounds reduces the formation and emission of PAHs.

15. A primary measure to reduce emissions is to modify the engine to achieve more complete combustion. Many different modifications are in use. In general, vehicle exhaust composition is influenced by changes in combustion chamber design and by higher fuel injection pressures. At present, most diesel engines rely on mechanical engine control systems. Newer engines increasingly use computerized electronic control systems with greater potential flexibility in controlling emissions. Another technology to control emissions is the combined technology of turbocharging and intercooling. This system is successful in reducing NOx as well as increasing fuel economy and power output. For heavy- and light-duty engines the use of intake manifold tuning is also a possibility.

16. Controlling the lubricating oil is important to reduce particulate matter (PM), as 10 to 50% of particulate matter is formed from engine oil. Oil consumption can be reduced by improved engine manufacturing specifications and improved engine seals.

17. Secondary measures to control emissions are additions of exhaust treatment systems. In general, for diesel engines the use of an oxidizing catalyst in combination with a particulate filter has been shown to be effective in reducing PAH emissions. A particle trap oxidizer is being evaluated. It is located in the exhaust system to trap PM and can provide some regeneration of the filter by burning the collected PM, through electrical heating of the system or some other means of regeneration. For proper regeneration of passive system traps during normal operation, a burner-assisted regeneration system or the use of additives is required.

(b) Petrol engines

18. PAH-reduction measures for petrol-fuelled engines are primarily based on the use of a closed-loop three-way catalytic converter, which reduces PAHs as part of the HC emission reductions.

19. Improved cold start behaviour reduces organic emissions in general and PAHs in particular (for instance start-up catalysts, improved fuel evaporation/atomization, heated catalysts).

20. Table 2 summarizes measures for PAH emission control from the exhaust from road transport motor vehicles.

Table 2: PAH emission control for the exhaust from road transport motor vehicles

Management options	Emission level (%)	Management risks
Spark ignition engines: - Closed-loop three-way catalytic converter, - Catalysts for reducing cold start emissions.	10-20 5-15	Availability of unleaded petrol. Commercially available in some countries.
Fuel for spark ignition engines: - Reduction of aromatics, - Reduction of sulphur.		Availability of refinery capacity.
Diesel engines: - Oxidizing catalyst, - Trap oxidizer/particulate filter.	20-70
Diesel fuel modification: - Reduction of sulphur to reduce particulate emissions.		Availability of refinery capacity.
Improvement of diesel engine specifications: - Electronic control system, injection rate adjustment and high-pressure fuel injection, - Turbocharging and intercooling, - Exhaust gas recirculation.		Existing technologies.

Annex VIII

MAJOR STATIONARY SOURCE CATEGORIES

I. INTRODUCTION

Installations or parts of installations for research, development and the testing of new products are not covered by this list. A more complete description of the categories may be found in annex V.

II. LIST OF CATEGORIES

Category	Description of the category
1	Incineration, including co-incineration, of municipal, hazardous or medical waste, or of sewage sludge.
2	Sinter plants.
3	Primary and secondary production of copper.
4	Production of steel.
5	Smelting plants in the secondary aluminium industry.
6	Combustion of fossil fuels in utility and industrial boilers with a thermal capacity above 50 MWth.
7	Residential combustion.
8	Firing installations for wood with a thermal capacity below 50 MWth.
9	Coke production.
10	Anode production.
11	Aluminium production using the Soederberg process.
12	Wood preservation installations, except for a Party for which this category does not make a significant contribution to its total emissions of PAH (as defined in annex III).