MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5578.
számú
törvényjavaslat
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról
Előadó: Kovács Kálmán
informatikai és hírközlési miniszter
Budapest, 2003. szeptember
2003. évi ... törvény
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról
1. §
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki az e törvényben meghatározott magánjellegű kommunikációra."
2. §
(1) Az Ektv. 2. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
"f) Információs társadalommal összefüggő szolgáltatás: elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá;"
(2) Az Ektv. 2. §-a a következő i)-j) ponttal egészül ki, egyidejűleg az eredeti i) pont megjelölése k) pontra változik:
[E törvény alkalmazásában:]
"i) Szabályozott szakma: a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 25. §-a (4) bekezdésében megjelölt szakma;
j) Ellenszolgáltatás: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó, az igénybe vevőt pénzben vagy más formában terhelő kötelezettség;"
(3) Az Ektv. 2. §-a a következő l)-m) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
"l) Közvetítő szolgáltató: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amely
la) az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja vagy a távközlő hálózathoz hozzáférést biztosít (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás);
lb) az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja és az alapvetően a más igénybe vevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgálja (gyorsítótárolás);
lc) az igénybe vevő által biztosított információt tárolja (tárhelyszolgáltatás);
ld) információk megtalálását elősegítő segédeszközöket biztosít az igénybe vevő számára (keresőszolgáltatás);
m) Magánjellegű kommunikáció: az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű szolgáltatás útján történő önkéntes és kölcsönös üzenetváltás - ideértve az ilyen üzenetváltás útján kötött szerződéseket is -, és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával közzétett információ, amennyiben az információt nem üzleti, gazdasági, kereskedelmi vagy közhasznú tevékenységhez, illetve közfeladat ellátásához kapcsolódóan teszik közzé."
3. §
Az Ektv. a következő 3/A. §-sal egészül ki:
"3/A. §
(1) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad áramlása Magyarország és az Európai Unió egyéb tagállamai között, továbbá az azokat nyújtó szolgáltatók tevékenységének megkezdése és folytatása külön jogszabályban meghatározott esetekben korlátozható.
(2) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak az Európai Unió tagállamából Magyarországra történő szabad áramlását korlátozni szándékozó hatóság az intézkedés megtételét megelőzően tájékoztatni köteles az Európai Bizottságot, valamint megkereséssel fordul az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához a tagállamban letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedés végett. Amennyiben az Európai Bizottság nem tesz ellenvetést, továbbá a megkeresett tagállami hatóság nem intézkedik időben, vagy nem megfelelő intézkedést tesz, a hatóság végrehajtja az intézkedést.
(3) Sürgős esetben a hatóság eltekinthet a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségektől. Ez esetben a foganatosított intézkedést haladéktalanul közli az Európai Bizottsággal, valamint a tagállami hatósággal a sürgősséget megalapozó körülmények megadása mellett.
(4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatóak a bírósági eljárásokban."
4. §
Az Ektv. 7. §-át megelőző alcím, és a 7. § helyébe következő rendelkezés lép:
"A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége
7. §
(1) A szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információval okozott jogsérelemért, illetve kárért.
(2) A közvetítő szolgáltató nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett, jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, illetve kárért, amennyiben eleget tesz a 8-11.§-okban meghatározott feltételeknek, és úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(3) A 13. § (1) bekezdése szerinti jogsértés esetében a 2. § lb)-ld) pontjaiban meghatározott közvetítő szolgáltató a (2) bekezdésben említetteken túlmenően akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett, jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, illetve kárért, ha lefolytatja a 13. § szerinti eljárást, és úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(4) A közvetítő szolgáltatónak a (2)-(3) bekezdés alapján történő mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság vagy hatóság útján érvényesítse. A közvetítő szolgáltató pervesztessége esetén a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető, a pervesztes közvetítő szolgáltató perrel kapcsolatos költségeit pedig a pervesztes jogsértő köteles megfizetni.
(5) A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információ tartalmát, továbbá nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak.
(6) A közvetítő szolgáltató nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. § vagy 13. § szerint járt el."
5. §
Az Ektv. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A 2. § la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információ tartalmával okozott kárért, ha:
a) nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását;
b) nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét és
c) a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg."
6. §
Az Ektv. 9-11. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"9. § A 2. § lb) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel az információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolásával okozott kárért, ha:
10. § A 2. § lc) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha:
11. § A 2. § ld) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel az információ 2. § ld) pontja szerinti hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha
7. §
Az Ektv. a következő alcímmel és 13/A. §-sal egészül ki:
"Adatvédelem
13/A. §
(1) A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés létrehozása, tartalmának meghatározása, módosítása, teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése céljából kezelheti az igénybe vevő azonosításához szükséges és elégséges azonosító adatokat.
(2) A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből származó díjak számlázása céljából kezelheti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos olyan személyes adatokat, amelyek a díj meghatározása és a számlázás céljából elengedhetetlenek, így különösen a szolgáltatás igénybevételének időpontjára, időtartamára és helyére vonatkozó adatokat.
(3) A szolgáltató - a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azon személyes adatokat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek. A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához és az e törvényben meghatározott egyéb célok teljesüléséhez feltétlenül szükséges, azonban ebben az esetben is csak a szükséges mértékben és ideig.
(4) A szolgáltató előzetesen meghatározott bármely, a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának növelése, az igénybe vevő számára célzott reklám vagy egyéb célzott tartalom eljuttatása, piackutatás céljából - a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat az igénybe vevő hozzájárulásának hiányában csak akkor kezelhet, ha azok az igénybe vevővel közvetlenül nem hozhatók kapcsolatba.
(5) A igénybe vevőnek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételét megelőzően és a szolgáltatás igénybevétele során is folyamatosan biztosítani kell, hogy a (4) bekezdés szerinti adatkezelést megtilthassa.
(6) A (4) bekezdésben meghatározott adatok nem kapcsolhatók össze az igénybe vevő azonosító adataival és az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára.
(7) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatokat törölni kell a szerződés létrejöttének elmaradását, a szerződés megszűnését, valamint a számlázást követően. A (4) bekezdésben meghatározott célból kezelt adatokat törölni kell, ha az adatkezelési cél megszűnt, vagy az igénybe vevő így rendelkezik. A számvitelről szóló törvény vagy más törvény eltérő rendelkezése hiányában az adattörlést haladéktalanul el kell végezni.
(8) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé az igénybe vevőnek valamely (1)-(3) bekezdésében nem említett célból történő adatkezeléshez való hozzájárulásától, amennyiben az adott szolgáltatás más szolgáltatótól nem vehető igénybe.
(9) A külön törvényben meghatározott tájékoztatáson kívül a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az igénybe vevő az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevétele előtt és az igénybevétel során bármikor megismerhesse, hogy a szolgáltató mely adatkezelési célokból mely adatfajtákat kezel, ideértve az igénybe vevővel közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok kezelését is."
8. §
Az Ektv. a következő alcímmel és 14/A.§-sal egészül ki:
"Szabályozott szakmák
14/A. §
(1) Reklám a szabályozott szakmát információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása útján gyakorló személy érdekében a 14. §-ban meghatározott módon közzétehető. A reklám elektronikus úton történő közzétételét a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok és a szakmai érdekképviseleti szervek (kamarák) saját tagjaikat kötelező magatartási szabályok, valamint az ezen szervek által alkotott etikai szabályok is megtilthatják, korlátozhatják, továbbá a reklám tartalmára vonatkozó követelményeket határozhatnak meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott, a szabályozott szakma gyakorlására irányadó további szabályok - különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, a szakmai titoktartás védelmére, valamint a szakmai szolgáltatást igénybe vevő és a szakmát gyakorló más személyekkel szemben tanúsított magatartás tisztességességének meghatározására - alkothatók."
9. §
Az Ektv. a következő alcímmel és 15/A. §-sal egészül ki:
"Az önszabályozás állami elismerése, támogatása
15/A. §
(1) Az állam elismeri a szolgáltatói és fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek információs társadalommal kapcsolatos önszabályozó tevékenységét.
(2) Az állam, függetlenségük tiszteletben tartásával - az (1) bekezdés szerinti önszabályozó tevékenységük keretében - külön jogszabályban meghatározott módon támogatja a szolgáltatói és fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy
10. §
(1) Az Ektv. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) E törvény 1. §-ának (2) bekezdése, 2. §-ának i) pontja, 3/A. §-a, 14/A. §-a, 15/A. §-ának (2) bekezdése az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba."
(2) Az Ektv. 16. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § az alábbi új (7) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Azon szolgáltató ellen, amely a 4-6. §-ban vagy a 15. §-ban foglalt kötelezettségeknek nem tesz eleget, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) szabályai szerint jár el. A Fgytv. 47. § (4) bekezdésében meghatározott érdekelt szakhatóság a Nemzeti Hírközlési Hatóság.
(6) A 14. § rendelkezéseinek megsértése esetén a reklámozóval, a reklámszolgáltatóval és a reklám közzétevőjével szemben a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárásra jogosult szerv eljárásában külön jogszabályban meghatározott módon a Nemzeti Hírközlési Hatóság szakhatóságként közreműködik.
(7) Az eljáró hatóság az e törvényben foglalt kötelezettségek megsértése esetén az Fgytv. 47. § (1) bekezdésében, a 48. § és 49. §-okban foglaltakon túlmenően lefoglalhatja vagy zár alá veheti a jogszabályba ütköző tevékenységhez használt, illetve jogosultság nélkül használt számítástechnikai és távközlési eszközöket, valamint zár alá veheti az ilyen eszközök elhelyezésére szolgáló helyiségeket, ha ez a további jogsértés, jogosultság nélküli használat megakadályozása, vagy az eljárás sikerének biztosítása érdekében szükséges."
(3) Az Ektv. 16. §-a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
"(8) A 13/A. § rendelkezéseinek megsértése esetén az adatkezelővel szemben az érintett a személyes adatok védelméről szóló törvény rendelkezései szerint fordulhat az adatvédelmi biztoshoz vagy bírósághoz.
(9) Bármely, e törvény alapján indult eljárásban a Nemzeti Hírközlési Hatóság felkérésre szakhatóságként vagy szakértőként vesz részt."
11. §
Az Ektv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az eredeti (1)-(2) bekezdés számozása (2)-(3) bekezdésre változik:
"(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a szolgáltatóval, továbbá a kéretlen reklámküldeményekre vonatkozó rendelkezéseket megsértő reklámozóval, reklámszolgáltatóval és a reklám közzétevőjével szemben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által a Nemzeti Hírközlési Hatóság közreműködésével lefolytatandó eljárás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg."
12. §
Az Ektv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"18. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel."
13. §
Ez a törvény 2004. január 1-jén lép hatályba.
Indokolás
Általános indokolás
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) módosításának alapvető célja, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 2000/31/EK irányelv (a továbbiakban: EKI) teljes harmonizációja mellett az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokba vetett fogyasztói és szolgáltatói bizalom növelésével elősegítse az elektronikus kereskedelem elterjedését.
Az EKI teljes harmonizációját biztosító módosítások a következő szabályozott területeket érintik:
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz:
A törvény szolgáltatás-definíciójához kapcsolódik a törvény hatályáról rendelkező 1. § új (4) bekezdése, amely szerint nem terjed ki az Ektv. hatálya az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával történő, magánjellegű kommunikációra. A magánjellegű kommunikáció fogalmának meghatározását a 2. § új m) pontja tartalmazza: ilyennek minősül az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű szolgáltatás útján történő üzenetváltás - ideértve az ilyen üzenetváltás útján kötött szerződéseket is -, és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával közzétett információ, amennyiben azt nem üzleti, gazdasági, kereskedelmi vagy közhasznú tevékenységhez, illetve közfeladat ellátásához kapcsolódóan teszik közzé. Az "elektronikus magánlevelezés" fogalmánál az új meghatározás tágabb: kiterjed az elektronikus levelezés mellett többek között az azzal egyenértékű szolgáltatás útján megvalósuló üzenetváltásokra, a honlapra, és megfelel a technológiasemlegesség követelményének is, a törvény értelmezése szempontjából ugyanis a magánjellegű üzenetváltás technikai megvalósulásának nincs jelentőssége. Az üzenetváltás önkéntességének és kölcsönösségének megkövetelése megakadályozza azt, hogy kéretlen reklámot tartalmazó vagy annak elérését megkönnyítő üzenet esetén sikerrel hivatkozhasson az üzenetküldő a kommunikáció magánjellegére.
A 2. §-hoz:
Az Ektv. jelenleg hatályos szövegében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás definíciója nehezen értelmezhető, és nem felel meg teljes egészében az EKI szerinti fogalomnak. Az EKI fogalomrendszerével (EKI 2. cikk a) pont) harmonizáló szabályozás érdekében a törvény módosítja az Ektv. információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát. E szerint az "Információs társadalommal összefüggő szolgáltatás: elektronikus úton, távollevők részére, rendeltetésszerűen ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá." A korábbi "egyénileg kezdeményezi" fordulat szó szerinti fordítása ugyan a 98/34/EK irányelvet módosító 98/48/EK irányelv meghatározásának, nem fejezi ki azonban a fogalom valódi tartalmát, amely az irányelvek több rendelkezéséből is következik. Az EKI preambulumának (18) bekezdése a televíziós és a rádiós műsorsugárzásra, mint nem információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra utal, szemben az egyedileg hozzáférhető, "pontról pontra" (point to point) történő adatátvitellel megvalósuló szolgáltatásokkal. A 98/34/EK irányelvet módosító 98/48/EK irányelv V. melléklete példálózó felsorolást ad azokról a szolgáltatásokról, amelyek azért nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mert azokat egyidejűleg több igénybe vevő részére nyújtják (point to multipoint jellegű szolgáltatás). Az irányelv fogalommeghatározása tehát ezen a megkülönböztetésen alapul. Ezért a definíció az egyedi hozzáférhetőségre, a szolgáltatás elérhetőségének módjára utal, és nem arra, hogy a szolgáltatás nyújtását az igénybe vevő közvetlenül megrendelte, vagy kezdeményezte-e. A törvényi szolgáltatás-definícióban szereplő "rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott" kitétel a szolgáltatás jellemzően gazdasági jellegét hangsúlyozza.
Az EKI 2. Cikke g) pontjának, valamint 8. Cikkének megfelelően a törvény tartalmazza az Ektv. hatályát érintő szabályozott szakmákra vonatkozó rendelkezéseket. A magyar szabályozás eddig nem határozta meg a szabályozott szakmák pontos körét, erre tekintettel az Ektv. módosítása a szabályozott szakmák definíciója esetében utal a külföldi diplomák és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény hazánk európai uniós csatlakozásakor hatályba lépő 25. §-a (4) bekezdésében megjelölt fogalom-meghatározásra. A szabályozott szakmákra vonatkozó rendelkezések a 2001. évi C. törvény 25. §-a (4) bekezdéséhez hasonlóan az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi egyezményt kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lépnek hatályba.
Az Ektv. 2. §-ának új i) pontja szerint "szabályozott szakma: a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 25. § (4) bekezdésében megjelölt szakma." Mivel a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény megvalósítja az EKI 2. Cikk g) pontjában felsorolt közösségi jogszabályoknak megfelelő szabályozást, az Ektv.-nek a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében elegendő a már harmonizált magyar törvényre utalni.
Az EKI szerint az ellenszolgáltatás fogalma nem csupán a szolgáltatás nyújtásáért járó pénzbeli ellenszolgáltatást jelenti, hanem a szolgáltatás igénybe vételéhez kapcsolódó, az igénybe vevőt más formában terhelő kötelezettséget is, például a szolgáltatás honlapján reklámok megjelenését. Erre figyelemmel a törvény módosítja az Ektv. 2. § j) pontját, e szerint "ellenszolgáltatás: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó, az igénybe vevőt pénzben vagy más formában terhelő kötelezettség".
A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a törvény az Ektv. 7-12. §-ban speciálisan a közvetítő szolgáltatókra vonatkozó felelősségi szabályokhoz kapcsolódóan az Ektv. 2. §-át új l) ponttal egészíti ki. E szerint közvetítő szolgáltatók az egyszerű adatátvitelt és hozzáférést, tárhelyszolgáltatást, gyorsítótárat biztosító és a keresőszolgáltatást nyújtó szolgáltatók.
A 3. §-hoz:
Az EKI lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad áramlását korlátozzák a közrend, közegészség, közbiztonság vagy a fogyasztók védelme érdekében. Ezen korlátozások konkrét eseteit külön jogszabályok tartalmazzák, ezért kimerítő felsorolást a törvény róluk nem ad. Tartalmazza viszont a javaslat az abban az esetben követendő eljárási rendelkezéseket, ha valamely hatóság e külön jogszabályokban foglaltak alapján ilyen korlátozó intézkedést kíván végrehajtani. Ezek az eljárási szabályok egybevágnak az EKI 3. Cikk 4. pont (b) alpontjában és 5. pontjában foglalt követelményekkel.
A 4. §-hoz:
A szolgáltatók felelősségére vonatkozó szabályok módosítását indokolja az EKI horizontális megközelítése és a jogalkalmazás megkönnyítése. A EKI 12-15. Cikkeiben foglalt horizontális szabályok célja, hogy a jellemzően közvetítő jellegű szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat mentesítse a más által rendelkezésre bocsátott, a szolgáltatók által tárolt, továbbított vagy hozzáférhetővé tett információval okozott károk, jogsérelmek miatti felelősségre vonás alól.
A törvény főszabályként kimondja, hogy a szolgáltatók felelnek az általuk rendelkezésre bocsátott jogellenes tartalmú információval okozott károkért és jogsérelmekért. Ez a felelősség fennáll a saját tartalomért és akkor is, ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget a mentesüléshez szükséges feltételeknek.
A közvetítő szolgáltatókra vonatkozó speciális mentesülési tényállásokat, követelményeket részletesen a 8-11. §-ok tartalmazzák. Attól függően, hogy a szolgáltató milyen közvetítői tevékenységet végez, ezek az előírások különböznek, azonban a mentesülés általános feltétele az adott helyzetben általában elvárható gondosság tanúsítása.
Speciális eljárás lefolytatása szükséges a mentesüléshez a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsértése esetén (a 13. §-ban szabályozott értesítés alapján történő eltávolítás, notice-and-takedown eljárás).
A mentesülésre vonatkozó rendelkezések betartása esetén sem zárható ki az EKI alapján, hogy bíróság, vagy hatóság a jogsértés megelőzésére vagy megszüntetésére kötelezze a szolgáltatót. Erre tekintettel méltányosságból fogalmazza meg a törvény azt a perköltség-viselési szabályt, hogy a mentesülési szabályokat betartó szolgáltató perbevonása esetén a szolgáltató nem kötelezhető a pernyertes fél perrel kapcsolatos költségeinek viselésére.
Néhány esetben a mentesülés feltételeként az Ektv. - pl. ha az általa közvetített információ jogsértő mivolta a tudomására jut, vagy az értesítési eljárásban - az információ eltávolítására vagy hozzáférhetetlenné tételére kötelezi a szolgáltatót. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a jogsértésre hivatkozás nem volt megalapozott, és azt a felet, akinek a tartalmát a szolgáltató a mentesülés érdekében eltávolította vagy letiltotta, kár éri. Ebben az esetben indokolt biztosítani azt, hogy a szolgáltatót ne lehessen felelősségre vonni jogkövető magatartása miatt, ezért a törvény szerint a közvetítő szolgáltató nem perelhető az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a mentesülést biztosító tényállásokban foglaltakat betartva járt el.
Az 5-6. §-hoz:
Az Ektv. 2. §-ának új l) pontja határozza meg a közvetítő szolgáltató fogalmát, az ilyen szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások megnevezésével. A törvényen belüli párhuzamos fogalomhasználat elkerülése érdekében a módosítást követően az Ektv. 8-11. §-ai utalnak a 2. § l) pontjában meghatározott fogalmakra. A törvény az Ektv. 8-11. §-aiban szereplő felelősségi szabályok tartalmát nem módosítja.
A 7. §-hoz:
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtása és igénybevétele kapcsán felmerülő adatvédelmi kérdéseket rendezi a törvény új 13/A. §-a.
A törvény az adatfajták tekintetében a szerződés teljesítésével, számlázással kapcsolatos adatok és a forgalmi adatok megkülönböztetését alkalmazza, ezek kezelésére ad felhatalmazást a szolgáltatás nyújtásának céljából, az ahhoz szükséges mértékig.
A személyes adatokkal kapcsolatban a törvény egyben kimondja az adattakarékosság és az adatelkerülés elvét is. Ezek az elvek az adatkezelőnek azt a kötelezettségét rögzítik, hogy már az adatkezelés megkezdése előtt köteles a személyes adatok kezelésének - ha ez lehetséges - elkerülésére, illetve az adatkezelés terjedelmének minimalizálására törekedni. A követelmény az üzemeltetésre is kiterjed, azaz pl. megsérti ezt az alapelvet azon adatkezelő is, amely valamely szoftver- vagy hardvereszközt úgy helyez üzembe, hogy annak működése a szolgáltatás nyújtásához vagy a törvényben meghatározott egyéb cél teljesüléséhez szükséges mértéken túl eredményezi személyes adatok kezelését.
A forgalmi adatok körében a törvény megengedi a szolgáltatásnyújtástól eltérő célból történő kezelést is, ha a forgalmi adatok az igénybe vevő valódi személyazonosságához nem kapcsolhatók, ill. amennyiben az igénybe vevő az ilyen célú adatkezelést bármikor letilthatja (opt-out megoldás). A közvetlen azonosíthatóság kizárása és a hozzá kapcsolódó letiltási jog együttesen megteremtheti a szolgáltatók számára a szolgáltatások fejlesztésének lehetőségét (mivel garanciákhoz kötötten legalizálja az ún. cookie-k alkalmazását, fogyasztói profilok készítését), ám ezzel párhuzamosan lehetőséget ad az információs önrendelkezési jog gyakorlására is.
A nem azonosítható forgalmi adatok harmadik fél részére történő átadását a törvény úgy szabályozza, hogy ehhez az igénybe vevő hozzájárulását kívánja meg (opt-in megoldás). Ilyen a jelenlegi technológiák közül az ún. third party cookie-k esete, amennyiben az adatátadás másik személynek történik (tehát a szervereket nem ugyanaz a személy üzemelteti). E rendelkezés ugyan hátráltathatja meghatározott szolgáltatások működtetését, ám ebben az esetben az igénybe vevő magánszférája fokozottan sérülhet, ezért indokolt a hozzájárulás alapján történő adatkezelés előírása.
A törvény a monopolhelyzetű szolgáltatóra vonatkozóan kimondja, hogy a csak tőle igénybe vehető szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé olyan célú adatkezeléshez történő hozzájárulástól, amelyet a törvény adatkezelések megengedése kapcsán nem tartalmaz. A rendelkezés a hozzájáruláson alapuló adatkezelésekkel kapcsolatos visszaéléseket zárja ki abban az esetben, ha a szolgáltatás más szolgáltatótól (az adott igénybe vevő által) nem vehető igénybe. Egyéb esetekben, tehát amennyiben az adott szolgáltatás mástól is igénybe vehető, a fenti tilalom nem érvényesül.
A törvény az adatkezelő számára a hatályos adatvédelmi szabályok alapján fennálló tájékoztatási kötelezettséget két elemmel bővíti: egyrészt az adatkezelések céljára és a kezelt adatfajtákra vonatkozó információt állandóan elérhetővé kell tenni, másrészt a tájékoztatási kötelezettség kiterjed a felhasználóval közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatokra (pl. webszerver üzemeltetése esetén a cookie-technológia alkalmazására).
A törvény egyes adatkezelési módoknál az adatgyűjtés céljának megszűnését követően a kezelt adatokra vonatkozó törlési kötelezettséget ír elő. Más törvény azonban bizonyos adatfajták tekintetében előírhatja a kezelt adatok őrzését az adatkezelés céljának megszűnése után is, ezért az Ektv. új 13/A. §-ának (7) bekezdése az adatok törlésére csak törvény eltérő rendelkezése hiányában kötelezi a szolgáltatót. A számvitelről szóló törvény bizonyos forgalmi adatokra vonatkozóan külön adatmegőrzési kötelezettséget ír elő, ezért e jogszabály külön nevesítése indokolt.
A 8. §-hoz:
A szabályozott szakmák elektronikus úton közzétett reklámjai kapcsán az Ektv. új, 14/A. §-sal egészül ki. A javasolt megoldás tekintettel van arra, hogy a szabályozott szakmát gyakorló személy folytathat olyan szakmát, amely kötelező (pl. ügyvéd), vagy önkéntes érdekképviseleti szervezeti tagsággal jár (szakértő), illetve nem kapcsolódik érdekképviseleti tagsághoz (tanár). A törvény lehetővé teszi, hogy szakmai szabályok korlátozzák az Ektv. 14. §-ához képest az elektronikus reklámok közzétételét, ha információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtanak szabályozott szakmát gyakorló személyek (EKI 8. Cikk (1) bekezdés). A korlátozások lehetnek tiltást, formai vagy tartalmi korlátozást megvalósító szakmai szabályok, jogszabályok, valamint az önkéntesség alapján alkotott és elfogadott etikai kódexek, vagy más magatartási szabályok, amelyeket érdekképviseleti szervek alkotnak (EKI 8. Cikk (1) és (2) bekezdés).
A 9. §-hoz:
Az EKI 16. Cikke szerint a tagállamok és a Bizottság ösztönzi az érdekelt szakmai, fogyasztói egyesületeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások területén önszabályozás és a szolgáltatói magatartási kódexek kialakítására, valamint fogyasztói érdekképviseletek bevonására. A törvény az EKI 16. Cikkének megfelelően új 15/A. §-sal egészíti ki az Ektv.-t. E szerint az állam elismeri a szolgáltatói és fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek információs társadalommal kapcsolatos önszabályozó tevékenységét, valamint - az önszabályozás autonómiáját tiszteletben tartva - külön jogszabályban meghatározott módon támogatja ezeket a szervezeteket a magatartási kódexek hozzáférhetővé tétele, valamint alkalmazási tapasztalataik terjesztése, cseréje érdekében. Ezek a szabályok két lényeges ponton különböznek a 14/A. §-a szerinti, a szabályozott szakmák gyakorlóinak érdekképviseleti szervei által megállapítható magatartási szabályoktól. Egyrészt tárgyuk eltérő, hiszen a törvény által szabályozott valamennyi szolgáltatói kötelezettségre, továbbá a törvényben nem szabályozott kérdésekre kiterjed(het)nek, másrészt ezeket a szabályokat a szolgáltatók és fogyasztók érdekképviseleti szervei alkotják.
Az elektronikus úton történő, bíróságon kívüli vitarendezés elterjedésének lehetővé tétele (EKI 17. Cikk 2., 3. bekezdése) kapcsán a törvény szintén az állam által támogatandó önszabályozó tevékenységként határozza meg az alternatív vitarendezési eljárások elektronikus működtetését.
A 10. §-hoz:
Az EKI 20. Cikke a tagállamok részére előírja a hatékony, arányos és visszatartó erővel bíró szankciórendszer kidolgozását. A hatályos Ektv. 16. §-ának (5)-(6) bekezdése is tartalmaz a hatósági eljárásra, és szankcióra vonatkozó szabályozást, azonban a felügyeleti rendszer egységesebbé tétele, és az eljárás, valamint a szankcionálás hatékonyságának növelése céljából ezeket a rendelkezéseket a törvény módosítja. Az Ektv. szolgáltatói kötelezettségeket megállapító rendelkezései közül az adatszolgáltatásra, az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó és a különös fogyasztóvédelmi szabályok (4-6. és 15. §) megszegése esetén a törvény szerint a hatáskörrel rendelkező hatóság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amely a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény rendelkezései alapján jár el, azonban a szabályozott életviszonyok speciális jellegéből fakadó eltérésekkel. Ezek egyike, hogy az eljáró fogyasztóvédelmi hatóság mellett érdekelt szakhatóságként a Nemzeti Hírközlési Hatóság is részt vesz az eljárásban. Másrészt a fogyasztóvédelmi törvény szankciórendszerét is kibővíti a törvény. A fogyasztóvédelmi bírság és a fogyasztók érdekében meghozható tiltó intézkedések mellett lehetőséget ad a jogsértően, illetve jogosultság nélkül használt eszköz lefoglalására, zár alá vételére, és az ilyen eszköz elhelyezésére szolgáló helyiség zár alá vételére is. A törvény a nem megengedett reklámközlések (ún. spam) esetében lefolytatott reklámfelügyeleti eljárásban a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényt rendeli alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárásra jogosult hatóság eljárásában a Nemzeti Hírközlési Hatóság is közreműködik. A reklámfelügyeleti eljárásban a Nemzeti Hírközlési Hatóság közreműködésének részletes szabályait a későbbiekben kiadandó külön Korm. rendelet rögzíti, a Kormány részére szóló, ezzel kapcsolatos felhatalmazást az Ektv. 17. §-ának új (1) bekezdése tartalmazza.
Az adatvédelmi rendelkezések megsértése esetén az adatvédelmi biztos vagy a bíróság a vonatkozó külön törvény szerint jár el.
Az Ektv. alapján indult valamennyi eljárásban a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a Nemzeti Hírközlési Hatóság - szakhatósági vagy szakértői - közreműködése valamennyi hatósági vagy bírósági eljárásban biztosított.
A 11. §-hoz:
E § felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy a hatósági eljárás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
A 12. §-hoz:
Az Ektv. új 18. §-a kimondja, hogy a törvény az EKI-vel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, azaz megvalósul a teljes jogharmonizáció.