MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5582.
számú
törvényjavaslat
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
módosításáról
Előadó: Dr. László Csaba
pénzügyminiszter
Budapest, 2003. szeptember
2003. évi ... törvény
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról
Az Országgyűlés az európai közösségi szabályozással való összhang megteremtése érdekében a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításáról a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Az Szt. 3. §-a (1) bekezdésének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
"2. vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez, ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosító intézetet is, továbbá az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a vízitársulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amennyiben nem tartozik a 3. és 4. pontban felsoroltak közé;"
(2) Az Szt. 3. §-a (8) bekezdésének 2-3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
"2. nyitott pozíció, elszámolóház, központi értékpapírszámla, értékpapírszámla, ügyfélszámla, dematerializált értékpapír, másodlagos értékpapír, befektetési szolgáltató, portfolió-kezelés, értékpapír kölcsönzés, repó- és fordított repóügylet: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
3. pénzügyi instrumentum: olyan szerződéses megállapodás, amelynek eredményeként az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy saját tőke (tőkeinstrumentum) keletkezik. Így különösen: a szerződéses megállapodáson alapuló követelés és kötelezettség, a pénzeszköz, az értékpapír (hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és tulajdoni részesedést jelentő befektetés), a származékos ügylet."
(3) Az Szt. 3. §-a (8) bekezdésének 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
"10. fedezeti ügylet: olyan kockázatfedezeti céllal kötött származékos, illetve valutára, devizára vonatkozó azonnali ügylet, amelynek várható árfolyamnyeresége, illetve kamatbevétele egy másik ügyletből vagy ügyletek sorozatából (fedezett ügyletek, tételek) adódó nyitott pozíció, várható árfolyamveszteség, illetve kamatveszteség kockázatának fedezetére szolgál, vagy amelynek várható jövőbeni pénzáramlása, illetve az abban bekövetkező változások egy vagy több fedezett ügylet (tétel vagy tételek) jövőbeni pénzáramlásában bekövetkező változások kockázatának fedezetére szolgál. A fedezeti ügylet és a fedezett ügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) eredménye nagyságrendileg azonos vagy megközelítőleg azonos, ellenkező előjelű, nagy valószínűséggel realizálódó, egymással szoros korrelációt mutató, egymást ellentételező nyereség és veszteség, vagy jövőbeni pénzáramlása, illetve az abban bekövetkező változások egymást ellentételező pénzkiadások és pénzbevételek. A fedezeti ügylet rendeltetése szerint lehet:
a) piaci érték (valós érték) fedezeti ügylet: valamely fedezett ügyletből vagy ügyletekből eredő, a mérlegben szereplő eszköz, illetve kötelezettség egésze vagy meghatározott része piaci értékében bekövetkező változás, vagy valamely származékos ügylet jövőben várható eredményében (piaci értékében) bekövetkező változás miatt fennálló kockázat fedezetére szolgáló ügylet. A fedezett kockázat valamilyen konkrét kockázat, amely befolyásolja a beszámolóban szereplő eredményt;
b) cash-flow fedezeti ügylet: valamely fedezett ügyletből eredő mérlegbeni eszközhöz vagy kötelezettséghez (ideértve az azokkal összefüggő kamatfizetéseket is), illetve áru vagy pénzügyi eszköz leszállításával teljesülő (leszállítási) határidős, opciós ügylethez vagy swap ügylethez, továbbá előrejelzett ügylethez kapcsolódó jövőbeni pénzáramlásokban bekövetkező változás miatt fennálló kockázat fedezetére szolgáló ügylet. A fedezett kockázat valamely konkrét pénzáramlásban bekövetkező kockázat, amely befolyásolja a beszámolóban szereplő eredményt is;
c) külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete: a külföldi pénznemben fennálló, kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi gazdálkodó szervezetben lévő tulajdoni részesedést jelentő, nem kereskedési célra tartott befektetés (részvény, üzletrész, egyéb részesedés), valamint az ezen gazdálkodó szervezettel szemben fennálló hosszú lejáratú követelés vagy kötelezettség devizaárfolyam-változásból adódó kockázatának fedezetére kötött ügylet."
(4) Az Szt. 3. §-a (8) bekezdésének 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
"11. penziós (elhelyezési) ügylet: olyan ügylet, amelyben az egyik fél ("penzióba adó") a mérlegében szereplő, tulajdonában lévő pénzügyi eszközöket (a valuta, a deviza és a saját kibocsátású hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve saját kibocsátású tulajdoni részesedést jelentő befektetés kivételével) ruház át a másik félre ("penzió átvevője"), olyan megállapodás mellett, hogy ugyanezeket a pénzügyi eszközöket - sorozatban kibocsátott értékpapírok esetén az azonos sorozathoz tartozó, azonos mennyiségű és névértékű értékpapírokat - a penzió átvevője a megállapodásban rögzítettek szerinti későbbi időpontban (időpontig), meghatározott áron visszaszármaztatja az a), illetve a b) pontban foglaltak szerint a penzióba adónak;
a) valódi penziós (elhelyezési) ügylet: olyan penziós ügylet, amelyben legalább az egyik fél hitelintézet, és amelyben a penzió átvevője kötelezi magát, hogy a pénzügyi eszközöket egy meghatározott vagy a penzióba adó által meghatározandó időpontban visszaadja, továbbá a penzióba adó szerződéses kikötésekkel a pénzügyi eszközök feletti ellenőrzési jogokat (rendelkezési jog az eszköz tovább értékesítéséről, fedezetként való felhasználásáról, kölcsönbeadásáról, valamint a hasznok szedésére vonatkozó jog) fenntartja. A valódi penziós ügylet kölcsönügyletként kerül elszámolásra, az ügylet tárgyát képező eszköz a penzióba adó könyveiben marad, az eladási és a visszavásárlási ár különbözete kamatnak minősül. (A valódi penziós ügyletek szabályai szerint kerül elszámolásra az óvadéki repóügylet is.);
b) nem valódi penziós (elhelyezési) ügylet: olyan penziós ügylet, amelyben a felek megállapodásától függően, a penzió átvevője saját döntése (jogosultsága) alapján egy előre rögzített időpontban (időpontig), vagy az általa megállapított későbbi időpontban vagy egy, a későbbiekben bekövetkező feltétel beállta esetén, annak időpontjában az eladási áron, vagy a felek által meghatározott más áron visszaadja, a penzióba adó pedig visszaveszi a penzió tárgyát. Nem valódi penziós ügyletnek minősül az is, ha a penzió átvevője kötelezi magát, hogy a penzió tárgyát egy előre meghatározott vagy a penzióba adó által meghatározandó időpontban visszaadja és a penzióba adó a penzió tárgya feletti ellenőrzési jogokat szerződéses kitételekkel nem tartja fenn. A nem valódi penziós ügylet a pénzügyi eszközök adásvételére vonatkozó általános szabályok szerint kerül elszámolásra. (A nem valódi penziós ügyletek szabályai szerint kerül elszámolásra a szállításos repóügylet is.)"
(5) Az Szt. 3. §-a (8) bekezdésének 14-15. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a bekezdés kiegészül a következő 16-18. ponttal, egyidejűleg a jelenlegi 16-17. pont számozása 19-20. pontra változik:
[(8) E törvény alkalmazásában]
"14. függő kötelezettség: az olyan - általában - harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. A függő kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek. A pénzeszközre vonatkozó függő kötelezettségek közé tartoznak különösen: a kezességvállalási, a garanciavállalási, a váltókezesi kötelezettség, az opciós ügyletekkel, a nem valódi penziós ügyletekkel, a le nem zárt peres ügyekkel kapcsolatban várható kötelezettségek. Az egyéb eszközre vonatkozó kötelezettségek közé tartoznak különösen a fedezetként, biztosítékként, óvadékként felajánlott (szolgáló) vagyontárgyak és az opciós ügylet miatti egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek;
15. biztos (jövőbeni) kötelezettség: az olyan visszavonhatatlan kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján már fennáll, de a szerződés teljesítése még nem történt meg, ezért mérlegtételként nem szerepeltethető. A biztos (jövőbeni) kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó biztos (jövőbeni) kötelezettségek. Ide tartoznak különösen: a határidős adásvételi ügyletek, a swap ügyletek határidős része miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek. Nem tartoznak ide az üzleti tevékenységgel kapcsolatos, folyamatosan felmerülő költségek;
16. mérlegen kívüli tétel: olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli [függő, vagy biztos (jövőbeni)] kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ;
17. függő követelés: olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. Ide tartoznak különösen a kapott garanciák, kezességek harmadik felek tartozásaiért, valamint a kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések;
18. biztos (jövőbeni) követelés: olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételkénti szerepeltetése a szerződés teljesítésétől függ. Ide tartoznak különösen: a határidős adásvételi ügyletek, a swap ügyletek határidős része miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések;"
(6) Az Szt. 3. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
"(9) E törvény alkalmazásában
1. pénzügyi eszköz:
a) a pénzeszköz,
b) a szerződéses megállapodáson alapuló követelés pénzeszközök vagy egyéb pénzügyi eszközök más felektől való átvételére (ideértve a mérlegben szereplő követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, valamint a határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló mérlegen kívüli követeléseket is),
c) a szerződéses megállapodás alapján biztosított jog pénzügyi instrumentumoknak potenciálisan kedvező feltételek mellett történő cseréjére más felekkel (ideértve az opciós jog vevőjénél az opciós jog értékét),
d) a más vállalkozó saját tőkéjét megtestesítő instrumentum (más vállalkozóban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés);
2. pénzügyi kötelezettség:
a) a szerződéses megállapodáson alapuló kötelezettség pénzeszközök vagy egyéb pénzügyi eszközök más felek részére történő átadására (ideértve a mérlegben szereplő kötelezettségeket, valamint a határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló mérlegen kívüli kötelezettségeket is),
b) a szerződéses megállapodáson alapuló kötelezettség pénzügyi instrumentumoknak potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett történő cseréjére más felekkel (ideértve az opciós jog kiírójának egyoldalú kötelezettségvállalását is pénzügyi elszámolással teljesülő ügyleteknél a záráskori piaci ár és a határidős kötési ár különbözetében, illetve áru vagy pénzügyi eszköz leszállításával teljesülő ügyletnél a határidős kötési ár összegében);
3. tőkeinstrumentum: a tulajdoni részesedést jelentő befektetés kibocsátójánál a saját tőke (saját tőkeelem);
4. más vállalkozó saját tőkéjét megtestesítő instrumentum: más vállalkozóban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés a befektetőnél, amely a kibocsátó vállalkozó eszközeiben valamennyi kötelezettség (beleértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) levonása után fennmaradó részesedést biztosítja;
5. kereskedési célú pénzügyi eszköz: a rövid távú ár- és árfolyam-ingadozásokból származó nyereség elérése céljából szerzett pénzügyi eszköz. [Így különösen: a forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és tulajdoni részesedést jelentő befektetés, a gazdálkodó által keletkeztetett, a vásárolt vagy harmadik fél által a gazdálkodóra engedményezett követelés, amelyet a gazdálkodó azonnal vagy rövid távon (egy éven belül) értékesíteni szándékozik, továbbá a kereskedési célúnak minősített, rövid távú nyereségszerzés céljára portfolió-kezelésbe helyezett pénzügyi eszköz, a nem fedezeti célú származékos ügyletből eredő mérlegen kívüli követelés függetlenül attól, hogy portfolió részét képezi vagy egyedi szerződésen alapul.];
6. kereskedési célú pénzügyi kötelezettség: a nem fedezeti célú származékos ügyletből eredő mérlegen kívüli kötelezettség, valamint az értékpapír kölcsönbevétele miatt fennálló kötelezettség;
7. értékesíthető pénzügyi eszköz: olyan pénzügyi eszköz, amelyet nem soroltak be a kereskedési célú pénzügyi eszközök, a lejáratig tartott pénzügyi eszközök és a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések közé. (Így különösen a befektetési céllal tartott tulajdoni részesedést jelentő befektetés, a befektetett eszközök között kimutatott, nem lejáratig tartott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve az a vásárolt vagy harmadik fél által a gazdálkodóra engedményezett követelés, amelyről a gazdálkodó a nyilvántartásba vételkor még nem döntötte el, hogy rövid távon értékesíteni, behajtani vagy lejáratig tartani szándékozik.);
8. lejáratig tartott pénzügyi eszköz: olyan pénzügyi eszköz [ideértve a befektetett eszközök, illetve a forgóeszközök között kimutatott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, továbbá az áru leszállításával záruló határidős, opciós ügyletekből eredő mérlegen kívüli követelést], amelyet a vállalkozó annak lejáratáig szándékozik és képes megtartani, valamint a bankbetét, illetve a pénzeszköz. Nem tartoznak ide a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések;
9. a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelés: a gazdálkodó által pénzügyi eszközök, áruk vagy szolgáltatások - közvetlenül az adósnak teljesített - rendelkezésre bocsátásával létrehozott, rögzített vagy meghatározható fizetéssel járó pénzügyi eszköz (ide nem értve azt, amelyet a gazdálkodó kereskedési célúvá minősített, illetve a vásárolt vagy harmadik fél által a gazdálkodóra engedményezett követelést);
10. egyéb pénzügyi kötelezettség: minden olyan - mérlegben szereplő, illetve mérlegen kívüli - pénzügyi kötelezettség, amely nem tartozik a kereskedési célú kötelezettségek közé;
11. származékos ügylet: olyan árualapú vagy pénzügyi eszközre vonatkozó, kereskedési célú vagy fedezeti célú határidős, opciós vagy swap ügylet, illetve ezek további származékai, amelyek
a) teljesítése pénzben vagy más pénzügyi instrumentummal történik,
b) értéke egy meghatározott kamatláb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés árfolyama, áru vagy pénzügyi eszköz ára, devizaárfolyam, árindex, árfolyamindex, kamatindex, hitelmérték (bonitás) vagy hitelindex, illetve egyéb hasonló tényezők (mögöttesek) függvényében változik,
c) a keletkezéskor nem vagy csak csekély mértékben igényelnek nettó befektetést más, hasonlóan a piaci tényezők függvényében változó ügyletekhez (szerződésekhez) viszonyítva,
d) pénzügyi rendezésükre előre meghatározott későbbi időpontban, illetve időpontig (a jövőben) kerül sor.
Nem minősül származékos ügyletnek az olyan határidős és opciós ügylet, amely kezdeményezésének, megkötésének és fenntartásának célja az ügylet tárgyát képező áru beszerzése, értékesítése vagy használata, és amely az ügylet tárgyát képező áru átadásával (leszállításával) teljesül az ügylet zárásakor (ide nem értve azt, amikor a pénzügyi rendezés - a záráskori piaci ár és a határidős kötési árfolyam közötti különbözet, illetve a pénzáramlások pénzügyi elszámolása - a felek közötti megállapodás alapján, pénzeszköztől eltérő pénzügyi instrumentum átadásával, rendelkezésre bocsátásával teljesül, pénzmozgás helyett);
12. valós érték: az az összeg, amelyért egy eszköz elcserélhető (eladható, illetve megvásárolható), vagy egy kötelezettség rendezhető megfelelően tájékozott, az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között, a szokásos piaci feltételeknek megfelelően kötött (köthető) ügylet (szerződés) keretében. Valós érték a piaci megítélésről rendelkezésre álló információk alapján lehet:
a) a piaci érték, amely
aa) a tőzsdén jegyzett árfolyam, ha a pénzügyi instrumentum a tőzsdén forgalmazott és van tőzsdén jegyzett ára, árfolyama,
ab) a két fél szabad megállapodása szerinti ár, ha a pénzügyi instrumentumnak nincs tőzsdén jegyzett ára, árfolyama, de tőzsdén kívüli piacon kialakult, a piaci ár tendenciáját megfelelően tükröző árajánlatokkal, illetve az üzleti év során történt értékesítés adataival rendelkezik, amely a piaci értékítéletet az értékelés időpontjában megfelelően jellemzi,
ac) az előzőek hiányában a pénzügyi instrumentum összetevőinek, vagy hasonló pénzügyi instrumentumoknak a piaci ára alapján meghatározott érték (számított piaci érték);
b) az általános értékelési eljárásokkal meghatározott, a piaci árat elfogadhatóan közelítő érték.
13. előrejelzett ügylet: olyan ügylet, amelyre vonatkozóan a felek a szerződést még nem kötötték meg, de amelynek bekövetkezése nagy valószínűséggel várható és számszerűsíthető az ügylet fajtája, tárgya, nagyságrendje, időpontja, időtartama, illetve egyéb feltételei tekintetében;
14. fedezeti hatékonyság: annak kifejezésére szolgál, hogy a fedezeti ügylet valós értékének vagy pénzáramlásainak változása az ügylet kezdetekor és annak teljes lejárati ideje alatt mennyiben ellensúlyozza a fedezett ügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) valós értékében vagy pénzáramlásaiban bekövetkező változásokat. A hatékony fedezet alapvető feltételei:
a) a fedezeti ügylet valós értékének vagy pénzáramlásainak változása az ügylet kezdetekor és annak teljes lejárati ideje alatt csaknem teljes egészében ellensúlyozza a fedezett ügylet (tétel) valós értékében vagy pénzáramlásaiban bekövetkező változásokat,
b) a fedezeti ügylet és a fedezett ügylet (tétel) valós értékében vagy pénzáramlásaiban bekövetkezett változások egymáshoz viszonyított aránya 80 és 125 százalék közötti sávban van,
c) a fedezeti ügylet és a fedezett ügylet (tétel) fő feltételei azonosak (így különösen az ügylet jellegétől függően: az ügylet tárgya, annak mennyisége és névértéke, a lejárati idő, a kamatfeltételek, az átárazási, a kamatfizetési, a tőketörlesztési időpontok, a kamatok mérésének alapja, a devizanem, a szerződéskötés időpontja és helye stb.),
d) a fedezeti ügylet lejárati ideje ugyanolyan vagy legfeljebb olyan hosszú, mint a fedezett ügylet (tétel) lejárati ideje.
A fedezeti hatékonyság mérésének (vizsgálatának) módszerét és időpontjait a kockázatkezelési és fedezeti politikával összhangban a számviteli politika részeként rögzíteni kell.
(10) E törvény alkalmazásában
nemzetközi számviteli standardok: a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság [International Accounting Standards Board (IASB)] által elfogadott vagy kibocsátott Nemzetközi Számviteli Standardok [International Accounting Standards (IAS)], Nemzetközi Beszámoló Készítési Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)], és a kapcsolódó Értelmezések (SIC, IFRIC interpretations), ezen standardok módosításai és az azokhoz kapcsolódó értelmezések."
2. § Az Szt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"7. § (1) Az 5-6. §-ban hivatkozott kormányrendelet a megjelölt szervezetek tekintetében azokat a sajátos szabályokat tartalmazhatja, amelyek - egyéb jogszabályi előírásokból következően - eltérnek a törvény 17-158. §-aiban előírt szabályoktól, de nem ellentétesek a törvény alapelveivel. A kormányrendelettel nem érintett törvényi előírásokat az 5-6. §-ban megjelölt szervezeteknél - a kormányrendeletben meghatározott sajátosságokon túlmenően - alkalmazni kell.
(2) A törvény17-158. §-aiban foglaltakat a kormányrendelet előírásai figyelembevételével kell alkalmazni az 5-6. §-ban hivatkozott kormányrendeletben megjelölt szervezeteknek is."
3. § Az Szt. 8. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Egyszeres könyvvitellel alátámasztott - a (2) bekezdés d) pontja szerinti - egyszerűsített beszámolót készíthet a gazdálkodó, ha azt e törvény vagy az 5-6. §-okban hivatkozott kormányrendelet lehetővé teszi."
4. § Az Szt. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"10. § (1) Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni - a 116-117. §-ban foglaltak kivételével - az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában a 3. § (2) bekezdésének 1. pontja értelmében anyavállalatnak minősül.
(2) A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet 4. cikke hatálya alá tartozó vállalkozó az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének azzal tesz eleget, hogy a rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját. A vállalkozó a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokban nem szabályozott kérdések tekintetében e törvény előírásait köteles alkalmazni, a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokkal összhangban.
(3) A (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó vállalkozó az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének azzal is eleget tehet, ha a (2) bekezdés szerint kihirdetett nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját azzal, hogy a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokban nem szabályozott kérdések tekintetében e törvény előírásait köteles alkalmazni, a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokkal összhangban."
5. § Az Szt. 11. §-ának (13) bekezdése a következőkkel egészül ki:
"Ez esetben az eltérés tényét és annak indokait az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni. Ezen túlmenően közölni kell az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletében az eszközökkel, a forrásokkal, a pénzügyi és jövedelmi helyzet alakulásával kapcsolatos olyan lényeges események hatását, amelyek az anyavállalati éves beszámoló mérlegfordulónapja és az összevont (konszolidált) mérleg fordulónapja közötti időszakban következtek be."
6. § Az Szt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"13. § (1) Egyszeres könyvvitelt vezethet a gazdálkodó, ha azt e törvény vagy az 5-6. §-ban hivatkozott kormányrendelet lehetővé teszi.
(2) Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó áttérhet a kettős könyvvitelre - saját elhatározása alapján - bármelyik év január 1-jével, illetve köteles áttérni a kettős könyvvitelre, ha azt e törvény vagy az 5-6. §-ban hivatkozott kormányrendelet előírja."
7. § Az Szt. 21. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha jogszabály közbenső mérleg készítését írja elő, akkor a közbenső mérleget - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vállalkozó által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell - a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegfordulónapját követő nap és a közbenső mérleg fordulónapja közötti időszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével - az e törvény szerinti beszámolóra vonatkozó szabályok szerint elkészíteni.
(2) A közbenső mérleget - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a fordulónapra vonatkozó analitikus és főkönyvi nyilvántartások adatai alapján, a mérlegtételek üzleti év végi értékelésére vonatkozó előírásainak figyelembevételével, eredménykimutatással alátámasztottan, utólag is ellenőrizhető módon - leltár alapján - kell összeállítani."
8. § (1) Az Szt. 29. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) Egyéb követelésként kell kimutatni valódi penziós és óvadéki repóügylet esetén a határidős viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz kifizetett vételárát, illetve a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz kifizetett visszavásárlási árát, az értékpapír kölcsönügylet során a kölcsönbeadott értékpapír kölcsönszerződés szerinti értékében fennálló követelést, továbbá a határidős és opciós ügyletek esetén a fizetett letétek, pénzügyi biztosítékok, árkülönbözetek összegét, amíg az ügylet le nem zárul."
(2) Az Szt. 29. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
"(9) A követelések között kell a mérlegben önálló tételként kimutatni származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete címén a pénzügyi instrumentumok 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelése esetén a le nem zárt kereskedési, illetve fedezeti célú származékos ügyletek pozitív valós értékét (jövőben várható - nyereségjellegű - eredményét)."
9. § Az Szt. 30. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"A visszavásárolt tulajdoni részesedést jelentő saját befektetések között kell kimutatni a vállalkozó által ellenérték (visszaváltási érték) fejében megszerzett visszaváltható részvényeket is a megszerzéstől az alaptőke kötelező leszállításának cégbírósági bejegyzéséig."
10. § Az Szt. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Aktív időbeli elhatárolásként lehet a mérlegben kimutatni - a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése szerint - a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, névérték alatt beszerzett - hitelviszonyt megtestesítő, a valós értéken történő értékelés alá nem vont - kamatozó értékpapír névértéke és beszerzési értéke közötti - nyereségjellegű - különbözetből a beszerzéstől az üzleti év mérlegfordulónapjáig terjedő időszakra időarányosan jutó (a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel szemben elszámolt) összeget. Az elhatárolást ezen értékpapír értékesítésekor, beváltásakor, továbbá a könyvekből - egyéb jogcímen - történő kivezetése esetén kell megszüntetni, valamint akkor és olyan összegben, ha és amilyen összegben az időbelileg elhatárolt különbözet realizálása bizonytalan."
11. § Az Szt. 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni alapításkor, illetve a jegyzett tőke emelésekor a (3) bekezdés szerint a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok (a tagok) által még be nem fizetett, nem pénzbeli hozzájárulás esetén a társaság rendelkezésére még nem bocsátott összegét, ha a bejegyzés utáni befizetést, rendelkezésre bocsátást jogszabályi felhatalmazás alapján a létesítő okirat, illetve annak módosítása megengedi.
(9) Amennyiben jogszabály a jegyzett tőke feltételes leszállítását lehetővé teszi a jegyzett tőke egyidejű felemelésével, a tőkeleszállítás, illetve a tőkeemelés cégjegyzékbe való bejegyzése időpontjával könyvelni kell - a létesítő okirat módosításának megfelelően - mind a jegyzett tőke leszállítását, mind a jegyzett tőke felemelését."
12. § (1) Az Szt. 38. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az eredménytartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:]
"a) a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek, továbbá a visszaváltható részvények visszavásárlási (megszerzési) értékét,
b) átalakulás esetén a jogutódnál a vagyon felértékelése miatt még fizetendő társasági adónak megfelelő összeget,"
(2) Az Szt. 38. §-a a következő (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Amennyiben jogszabály rendelkezése alapján a részvénytársaság alaptőkéjét a lekötött tartalék javára - az alaptőke terhére képzett tartalékként - szállították le, akkor a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával a tőkeleszállítás összegét a lekötött tartalékba kell átvezetni. Az így átvezetett összeget a lekötött tartalékon belül elkülönítetten kell kimutatni.
(8) A (7) bekezdés szerint elkülönített lekötött tartalékot csak a jogszabályban meghatározott módon lehet megszüntetni: veszteségrendezésre - az erről szóló döntés időpontjával - az eredménytartalék negatív összegét csökkentő tételként, illetve alaptőke emelésre - a tőkeemelés cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával - a jegyzett tőkét növelő tételként."
13. § (1) Az Szt. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Értékelési tartalékként, és azon belül elkülönítetten kell kimutatni
a) az 58. § szerinti piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összegét az értékhelyesbítés értékelési tartalékaként, továbbá
b) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alapján a saját tőkével szemben elszámolt értékelési különbözetet a valós értékelés értékelési tartalékaként.
Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka és az értékhelyesbítés, valamint a valós értékelés értékelési tartaléka és az értékelési különbözet kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem lehet kiegészíteni, annak terhére kötelezettség nem teljesíthető."
(2) Az Szt. 39. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembe vétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
(4) Osztalékelőlegként - a más jogszabályban előírt egyéb feltételek mellett - csak akkor fizethető ki a 21. § szerinti közbenső mérlegben kimutatott adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben kimutatott adózott eredmény, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett - a közbenső mérlegben kimutatott - saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembe vételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
(5) A saját részvény, a saját üzletrész, továbbá a visszaváltható részvény visszavásárlásának (megszerzésének) - a más jogszabályban előírtakon túlmenően - az is feltétele, hogy azok visszavásárlására (megszerzésére)
a) a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegében kimutatott, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), vagy
b) a 21. § szerinti közbenső mérlegben kimutatott - osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben kimutatott - osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény
fedezetet nyújtson úgy, hogy a lekötött tartalékkal, az értékelési tartalékkal, továbbá a visszavásárlás (a megszerzés) értékével csökkentett saját tőke összege nem csökken a jegyzett tőke összege alá."
14. § Az Szt. 40. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § kiegészül a következő (3) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
"(1) A jegyzett tőkének a jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő emelésére akkor és oly mértékben kerülhet sor, ha
a) a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegében, illetve
b) a 21. § szerinti közbenső mérlegben
kimutatott - osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként, illetve osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény (mérleg szerinti eredmény), szabad tőketartalék, szabad eredménytartalék arra fedezetet nyújt és a tőkeemelést követően a jegyzett tőke összege nem haladja meg a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összegét.
(2) A jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történik a jegyzett tőke emelése - az (1) bekezdésben rögzített feltételek mellett - akkor is, ha ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt, illetve dolgozói üzletrészt bocsátanak ki.
(3) Ha a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlege, illetve a - 21. § szerinti - közbenső mérleg a külön jogszabályban meghatározott időtartamon belül több kifizetés, ügylet alátámasztására is szolgál, a feltételek vizsgálata során azokat együttesen (egybe számítva) kell figyelembe venni."
15. § Az Szt. 41. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:
"(7) Külön törvény, illetve kormányrendelet további egyéb céltartalék-képzési kötelezettséget, illetve lehetőséget is előírhat. Ez esetben a céltartalék képzésének és felhasználásának elszámolása során a külön törvényben, illetve kormányrendeletben meghatározottak szerint kell eljárni."
16. § (1) Az Szt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni valódi penziós és óvadéki repóügylet esetén a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz befolyt eladási árát, illetve a határidős viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz befolyt viszonteladási árát, az értékpapír kölcsönügylet során kölcsönbevett értékpapír kölcsönszerződés szerinti értékében fennálló kötelezettséget, továbbá a határidős és opciós ügyletek esetén a kapott letétek, árkülönbözetek összegét, amíg az ügylet le nem zárul."
(2) Az Szt. 43. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A kötelezettségek között kell a mérlegben önálló tételként kimutatni származékos ügyletek negatív értékelési különbözete címén a pénzügyi instrumentumok 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelése esetén a le nem zárt kereskedési, illetve fedezeti célú származékos ügyletek negatív valós értékét (jövőben várható - veszteségjellegű - eredményét)."
17. § Az Szt. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
"(3) Passzív időbeli elhatárolásként lehet a mérlegben kimutatni - a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése szerint - a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, névérték felett beszerzett - hitelviszonyt megtestesítő, a valós értéken történő értékelés alá nem vont - kamatozó értékpapír névértéke és beszerzési értéke közötti - veszteségjellegű - különbözetből a beszerzéstől az üzleti év mérlegfordulónapjáig terjedő időszakra időarányosan jutó - elszámolt értékvesztéssel csökkentett - (a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben elszámolt) összeget. Az elhatárolást ezen értékpapír értékesítésekor, beváltásakor, továbbá a könyvekből - egyéb jogcímen - történő kivezetése esetén, valamint akkor kell megszüntetni, ha az 54. § (4)-(7) bekezdése szerint olyan összegű értékvesztést kell elszámolni, amelynek hatására az értékpapír könyv szerinti értéke a névérték alá csökken.
(4) A (3) bekezdés és a 32. § (3) bekezdése szerinti választási lehetőség tekintetében a vállalkozónak azonosan kell eljárnia."
18. § Az Szt. az 59. § után a következő alcímmel és 59/A-59/F. §-okkal egészül ki:
"Valós értéken történő értékelés
59/A. § (1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó - a számviteli politikájában rögzített döntése szerint - a pénzügyi instrumentumok (6)-(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével meghatározott körére alkalmazhatja az e §-ban, valamint az 59/B-59/F. §-okban előírt valós értéken történő értékelés szabályait.
(2) A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén a 32. § (1)-(2) bekezdésének, 50. § (3) bekezdésének, 54. § (1), (4) bekezdésének, 55. § (1) bekezdésének, 58. § (5) bekezdésének, 60. § (3) bekezdésének, 64. §-ának, 65. §-ának, 84. § (5) bekezdése a)-c), f) pontjának, (6) bekezdésének, (7) bekezdése b), d), j)-k) pontjának, 85. § (2) bekezdése e) pontjának, (3) bekezdése b), d), j)-k) pontjának előírásait az e §, valamint az 59/B-59/F. §-ok rendelkezéseinek megfelelő figyelembevételével kell alkalmazni.
(3) A vállalkozó a valós értéken történő értékelés során az e §-ban és az 59/B-59/F. §-okban nem szabályozott kérdésekben a törvény felhatalmazása alapján kiadott, a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet valós értéken történő értékelésre vonatkozó előírásait értelemszerűen alkalmazhatja.
(4) A valós értéken történő értékelés alkalmazása szempontjából a fedezeti célú ügylet részét nem képező pénzügyi eszközöket - a törvény egyéb előírásai szerinti befektetett pénzügyi eszközzé vagy forgóeszközzé történő minősítés érintése nélkül - a következők szerint kell besorolni:
a) kereskedési célú pénzügyi eszközök,
b) értékesíthető pénzügyi eszközök,
c) lejáratig tartott pénzügyi eszközök,
d) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések.
(5) A valós értéken történő értékelés alkalmazása szempontjából a fedezeti célú ügylet részét nem képező pénzügyi kötelezettségeket - a törvény egyéb előírásai szerinti minősítés érintése nélkül - a következők szerint kell besorolni:
a) kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek,
b) egyéb pénzügyi kötelezettségek.
(6) A pénzügyi instrumentumok bekerülésekor - a könyvekbe bekerülési (beszerzési) értéken történő felvételt követően -, valamint a mérleg fordulónapjára vonatkozó értékelésekor a (7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével
a) a bekerülés időpontjában érvényes, illetve mérlegfordulónapi értékelés esetén a mérleg fordulónapján érvényes valós értéken kell értékelni a kereskedési célú pénzügyi instrumentumokat,
b) a bekerülés időpontjában érvényes, illetve mérlegfordulónapi értékelés esetén a mérlegkészítéskor ismert valós értéken lehet értékelni az értékesíthető pénzügyi eszközöket,
amennyiben valós értékük megbízható módon meghatározható.
(7) Nem alkalmazható a valós értéken történő értékelés:
a) a lejáratig tartott pénzügyi eszközre,
b) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésre,
c) a leányvállalatban, közös vezetésű vállalkozásban, társult vállalkozásban lévő, a befektetett pénzügyi eszközök közé tartozó tulajdoni részesedést jelentő befektetésre,
d) a visszavásárolt saját kibocsátású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra és tulajdoni részesedést jelentő befektetésre,
e) az egyedi jellemzőkkel rendelkező pénzügyi instrumentumra,
f) az árura vonatkozó leszállítási határidős és opciós ügyletre (nem származékos ügylet),
g) a klimatikus, geológiai vagy egyéb fizikai változókhoz kapcsolódó határidős és opciós ügyletre,
h) az egyéb pénzügyi kötelezettségre,
i) az olyan pénzügyi instrumentumra, amelynek valós értékét megbízható módon nem lehet megállapítani.
(8) A (7) bekezdésben meghatározott pénzügyi instrumentumokat a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési (beszerzési) értéken, illetve a szerződés szerinti értéken kell kimutatni, a törvény általános (bekerülési érték szerinti) értékelési előírásainak figyelembe vételével.
(9) Nem minősíthető kereskedési célúvá vagy értékesíthetővé a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésekből a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés, a biztosítási szerződésekből eredő követelés, valamint a munkavállalókkal és a költségvetéssel szembeni követelés.
(10) A pénzügyi instrumentumok (4)-(5) bekezdés szerinti besorolását és (6) bekezdés szerinti értékelését következetesen kell alkalmazni. Ha a lejáratig tartott pénzügyi eszközöket a vállalkozó - a körülményeiben, vagy a tartás szándékában bekövetkezett változás miatt - kereskedési célúvá vagy értékesíthetővé sorolja át, akkor azt az átsorolás időpontjában valós értékre kell (kereskedési célú minősítés esetén) vagy lehet (értékesíthetővé történő minősítés esetén) átértékelni.
(11) Ha valamely lejáratig tartott pénzügyi eszközből jelentős mértékű értékesítésre vagy átsorolásra került sor - és ez jelentős mértékben befolyásolta az eszköz piaci értékét, valamint a vállalkozás fizetőképességét -, akkor az adott pénzügyi eszközzel azonos jogokat megtestesítő, állományban maradó pénzügyi eszközöket értékesíthetővé vagy kereskedési célúvá kell átsorolni - kivéve, ha rendkívüli körülmények indokolták az értékesítést vagy az átsorolást - és alkalmazni kell a (10) bekezdésben foglalt átértékelési előírásokat. Az ilyen pénzügyi eszköz meglévő állományát és a későbbi beszerzéseit az átsorolást követő két évig nem lehet lejáratig tartottnak minősíteni.
(12) A kereskedési célú pénzügyi eszközöket nem lehet átsorolni más kategóriába. Valamely meglévő pénzügyi eszközt - a (11) bekezdésben foglaltakon túlmenően - csak akkor lehet kereskedési célú kategóriába átsorolni, ha a rövid távú nyereség elérése érdekében folytatott tevékenység (kereskedési tevékenység) azt indokolja.
(13) Valamely pénzügyi eszköz átsorolásakor - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a bekerülés (beszerzés) időpontjában meglévő állapotra kell visszarendezni az eszközhöz kapcsolódó elszámolásokat (az értékelési különbözeteket, az értékvesztéseket, az időbeli elhatárolásokat, az eredményt, a valós értékelés értékelési tartalékát érintő összegeket). Ezzel egyidejűleg el kell számolni az átsorolás utáni besorolásnak megfelelő pénzügyi eszközre vonatkozó indokolt értékelési különbözetet, értékvesztést, időbeli elhatárolást.
(14) Ha a (13) bekezdés szerinti átsorolásra nem a bekerülés évében kerül sor, akkor az eredményt érintő értékelési különbözetek, értékvesztések, időbeli elhatárolások átsorolás időpontjában történő megszüntetését a jellegétől függő bevétel vagy ráfordítás növekedéseként kell elszámolni. Ha az átsorolásra a bekerülés évében kerül sor, akkor az előbbi tételek megszüntetését a jellegétől függő bevétel vagy ráfordítás csökkenéseként (stornó tételként) kell elszámolni.
(15) A valós értéken történő értékelés és az azzal kapcsolatos elszámolások szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat a 155. § (3) bekezdése alapján nem kötelező, az értékelés és az azzal kapcsolatos elszámolások felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.
(16) Az értékesíthető pénzügyi eszközök közé sorolt, a valós értéken történő értékelés alá vont kamatozó értékpapírokra nem alkalmazható a 32. § (3) bekezdése és a 44. § (3) bekezdése szerinti időbeli elhatárolás.
59/B. § (1) A valós értéken történő értékeléshez kapcsolódó mérlegben szereplő pénzügyi eszközöket a 47. § és a 49-50. §-ok szerinti bekerülési (beszerzési) értéken, illetve a pénzügyi kötelezettségeket a szerződés szerinti értéken kell a könyvekbe felvenni.
(2) A beszerzés időpontjára és a mérleg fordulónapjára vonatkozóan a pénzügyi instrumentumokat az 59/A. § (4) bekezdés a) pontja és (5) bekezdés a) pontja, illetve az 59/A. § (4) bekezdés b) pontja szerint meghatározott körben valós értékre kell, illetve lehet átértékelni.
(3) Az átértékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni:
a) a mérlegben szereplő kereskedési célú pénzügyi eszköz, illetve pénzügyi kötelezettség esetében, az eszközhöz, illetve a kötelezettséghez rendelt értékelési különbözettel szemben, az aktuális értékeléskori valós érték, valamint a megelőző utolsó értékelés során kialakult értékelési különbözettel módosított bekerülési (beszerzési) érték különbözetének összegében;
b) a kereskedési célú származékos ügylet és a piaci érték (valós érték) fedezeti ügylet esetében, jellegétől függően az ügylethez rendelt, a követelések, illetve a kötelezettségek között kimutatott pozitív, illetve negatív értékelési különbözettel szemben, az ügylet tárgyát képező pénzügyi instrumentum aktuális értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözetnek a megelőző utolsó értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözethez képest fennálló eltérése összegében (előjelének megfelelően).
(4) Az átértékelési különbözetet az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek, illetve a fizetendő kamatok és a kamatjellegű ráfordítások között kell elszámolni a kamatfedezeti célra kötött piaci érték (valós érték) fedezeti ügylet esetében, jellegétől függően az ügylethez rendelt, a követelések, illetve a kötelezettségek között kimutatott pozitív, illetve negatív értékelési különbözettel szemben az ügylet tárgyát képező pénzügyi instrumentum aktuális értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözetnek a megelőző utolsó értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözethez képest fennálló eltérése összegében (előjelének megfelelően).
(5) Az átértékelési különbözetet a saját tőkén belül, az értékelési tartalék részét képező, valós értékelés értékelési tartalékában kell kimutatni:
a) a mérlegben szereplő értékesíthető pénzügyi eszköz esetén, az eszközhöz rendelt értékelési különbözettel szemben, az aktuális értékeléskori valós érték, valamint a megelőző utolsó értékelés során kialakult értékelési különbözettel módosított bekerülési (beszerzési) érték különbözetének összegében mindaddig, amíg az eszközhöz rendelt értékelési különbözet pozitív;
b) a cash-flow fedezeti ügylet, valamint a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezetére kötött ügylet esetén, jellegétől függően, az ügylethez rendelt követelések, illetve kötelezettségek között kimutatott pozitív, illetve negatív értékelési különbözettel szemben, az ügylet tárgyát képező pénzügyi instrumentum aktuális értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözetnek a megelőző utolsó értékelés napján érvényes piaci értéke (valós értéke) és kötési (határidős) árfolyama közötti különbözethez képest fennálló eltérése összegében (előjelének megfelelően).
(6) A cash-flow fedezeti célú kamat-swap ügylet esetén az (5) bekezdés b) pontja szerinti értékelési különbözetet a változó kamatláb és a fix kamatláb névleges tőkeösszegre vetített hátralévő lejárati időre jutó különbözeteinek értékelés időpontjára diszkontált értékében kell meghatározni.
(7) A mérlegben szereplő pénzügyi eszközhöz rendelt értékelési különbözet az eszköz utolsó értékelésekor érvényes valós értéke és a bekerülési (beszerzési) értéke közötti különbözet összegével egyezik meg. A valós érték változásakor az értékelési különbözetet kell - a változás jellegétől függően - növelni vagy csökkenteni a (3) bekezdés szerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival, vagy az (5) bekezdés szerint a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
(8) A kereskedési célú pénzügyi eszközöknél az értékelési különbözet mutatja az eszköz valós értékének a bekerülési (beszerzési) érték fölé növekedését vagy a bekerülési (beszerzési) érték alá csökkenését. A pozitív vagy negatív jellegű értékelési különbözet az eszköz bekerülési (beszerzési) értékével együtt alkotja annak könyv szerinti értékét, amely megegyezik a valós értékkel (függetlenül attól, hogy az értékelési különbözet elkülönítetten kerül nyilvántartásra). Kereskedési célú pénzügyi eszközöknél az eszköz értékében bekövetkezett csökkenés nem számolható el értékvesztés címén.
(9) Az értékesíthető pénzügyi eszközöknél az értékelési különbözet a bekerülési (beszerzési) értéket meghaladó valós értéket mutatja, csak pozitív jellegű lehet, nem része az eszköz könyv szerinti értékének. Ha az eszköz valós értéke az értékelés időpontjában a bekerülési (beszerzési) érték alá csökken, akkor az értékelési különbözetet meg kell szüntetni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben, és ha ez a csökkenés tartósan és jelentős összegben fennáll, akkor értékvesztést kell elszámolni. Az egyéb részesedési viszonyt megtestesítő, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél értékhelyesbítés és értékelési különbözet egyidejűleg nem állhat fenn.
(10) A mérlegben lévő kamatozó, illetve diszkont értékpapírok valós értéken történő értékelésekor a (3) bekezdés a) pontja és az (5) bekezdés a) pontja, valamint a (8)-(9) bekezdés szerinti értékelési különbözet meghatározása során a valós (piaci) értéket a felhalmozott kamattal, illetve diszkont értékpapírok esetében a névérték és a vételár közötti különbözet időarányos összegével csökkentett értéken kell figyelembe venni.
(11) A kereskedési célú pénzügyi eszközök (3) bekezdés a) pontja szerinti átértékelési különbözetét a tárgyévben korábban már elszámolt értékelési különbözet módosításának összegéig jellegétől függően a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait csökkentő tételként (stornó tételként), az azt meghaladó részt a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevételeinek növeléseként kell elszámolni.
(12) A devizaeszközök és a devizakötelezettségek - ideértve a mérlegben szereplő, külföldi pénznemre szóló pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket is - mérleg fordulónapjára vonatkozó, a 60. § (4)-(6) bekezdése szerinti, választott devizaárfolyamon történő értékelése nem minősül valós értéken történő értékelésnek [ideértve a 60. § (8) bekezdése szerinti átértékelést is, függetlenül attól, hogy azt kizárólag a valós értékelés szabályainak alkalmazása esetén kell alkalmazni és az árfolyamkülönbözet a valós értékelés értékelési tartalékában kerül kimutatásra], azokra a 60. § általános előírásait kell alkalmazni.
(13) A 60. § (8) bekezdésének alkalmazása esetén biztosítani kell, hogy a mérlegben lévő pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek értékelési különbözetében, illetve értékvesztésében megjelenő deviza-árfolyamkülönbözet a valós értékváltozás hatásától elkülönítetten kimutatható legyen.
(14) A származékos leszállítási ügyletek zárásakor az ügyletet az azonnali adásvétel szabályai szerint kell elszámolni. A származékos leszállítási ügylet keretében beszerzett pénzügyi eszközöket a bekerülés (beszerzés) napján valós értékre kell átértékelni - az 59/A. § (6) bekezdésétől eltérően - az eszköz besorolásától függetlenül, minden esetben a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben.
(15) A valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén a forint ellenében vásárolt valuta-, illetve devizakészletet a bekerülés napján is át kell értékelni a 60. § (4)-(6) bekezdése szerinti választott devizaárfolyamon, a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben.
59/C. § (1) A mérlegben lévő valós értéken értékelt pénzügyi eszközök és kötelezettségek könyvekből történő kivezetésekor:
a) a kereskedési célú pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket azok könyv szerinti értékén [a bekerülési (beszerzési) érték, illetve a törlesztésekkel csökkentett bekerülési (beszerzési) érték értékelési különbözettel módosított értékén] kell kivezetni a könyvekből;
b) az értékesíthető pénzügyi eszközöket azok könyv szerinti értékén [a bekerülési (beszerzési) érték törlesztésekkel és értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt értékén] kell kivezetni a könyvekből és egyidejűleg ki kell vezetni az eszközhöz rendelt értékelési különbözetet is a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
(2) A valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén be kell mutatni a kiegészítő mellékletben a 90. § (9) bekezdésében, és az üzleti jelentésben a 95. § (4) bekezdésében foglalt adatokat.
59/D. § (1) A határidős és opciós ügyletek, valamint a swap ügyletek határidős ügyletrésze az ügylet zárásáig mérlegen kívüli tételként kerülnek nyilvántartásra a szerződés szerinti kötelezettség összegében, a kötési (határidős) árfolyamon.
(2) Az ügylet tárgyát képező áru leszállításával záruló határidős ügyletek és opciós ügyletek esetében nem alkalmazható a valós értéken történő értékelés, az ügylet zárását az azonnali adásvétel szabályai szerint kell elszámolni.
(3) A valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén a nem fedezeti céllal kötött származékos ügyletek kizárólag kereskedési célúnak minősíthetők.
(4) A kereskedési célú és a fedezeti célú származékos ügyleteket valós értéken kell értékelni.
(5) A (4) bekezdés szerinti ügyletek bekerülési (beszerzési) értéke az ügylet kötése kapcsán - annak érdekében - felmerült költségek (ügynöki díjak, jutalékok, opciós díjak) összege. Az ügylet bekerülési (beszerzési) értékét az ügylethez rendelt, a követeléseken belül szereplő pozitív értékelési különbözetben kell nyilvántartásba venni a pénzeszközök csökkenésével egyidejűleg.
(6) A (4) bekezdés szerinti ügyletek kötés (bekerülés) napján, valamint - a mérleg fordulónapjáig le nem zárt ügyletek esetén - a mérleg fordulónapjára vonatkozó valós értéken történő értékelése során megállapított értékelési különbözet az ügylet valós értéke, várható eredménye, amely az ügylet tárgyát képező áru, pénzügyi instrumentum kötési (határidős) ára összegében az ügylet kapcsán mérlegen kívüli tételként nyilvántartásba vett pénzügyi követelés vagy kötelezettség, illetve az ügylet tárgyát képező áru, pénzügyi instrumentum értékelés napjára vonatkozó piaci ára (valós értéke) összegében, mint mérlegen kívüli tételként fennálló pénzügyi kötelezettség vagy követelés különbözete (nettó valós értéke).
(7) A (4) bekezdés szerinti ügyletek valós értéke a (6) bekezdés, valamint az 59/B. § (3) bekezdés b) pontja, (4) bekezdése, (5) bekezdés b) pontja, (6) bekezdése szerint meghatározott módszertől eltérő általános értékelési eljárásokkal is megállapítható.
(8) A kereskedési célú származékos elszámolási ügyletek zárásakor, az ügylet tárgyát képező áru, pénzügyi instrumentum záráskori piaci ára (árfolyama) és a kötési (határidős) árfolyama közötti különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni a pénzeszközök növekedésével, illetve csökkenésével szemben, ténylegesen realizált eredményként. A kereskedési célú származékos leszállítási ügyletek zárását az 59/B. § (14) bekezdése szerint kell elszámolni.
(9) A (4) bekezdés szerinti származékos ügylet zárásakor az értékelési különbözet összegét meg kell szüntetni jellegétől függően:
a) kereskedési célú ügyleteknél a pozitív értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit csökkentő, a negatív értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait csökkentő tételként,
b) piaci érték (valós érték) fedezeti ügyleteknél a pozitív értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként, illetve fizetendő kamatként és kamatjellegű ráfordításként, a negatív értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként, illetve egyéb kapott (járó) kamatként és kamatjellegű bevételként,
c) a cash-flow fedezeti ügyleteknél, valamint a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyleténél a valós értékelés értékelési tartalékával szemben
elszámolva.
(10) A valós értéken történő értékelés esetén a származékos ügyletek (ideértve a fedezeti és a nem fedezeti ügyleteket egyaránt) jövőben várható eredményét nem lehet a mérleg fordulónapján időbeli elhatárolásként vagy céltartalék képzésként elszámolni.
(11) A valós értéken történő értékelés esetén a mérlegben a követelések, illetve a kötelezettségek között, valamint a befektetett pénzügyi eszközök és az értékpapírok között külön soron kell bemutatni a követelések, a kötelezettségek, a származékos ügyletek, valamint a befektetett pénzügyi eszközök és az értékpapírok értékelési különbözetét, továbbá a saját tőkén belül az értékelési tartalék részletezéseként az értékhelyesbítés értékelési tartalékát és a valós értékelés értékelési tartalékát.
(12) A valós értéken történő értékelés esetén az eredménykimutatásban a pénzügyi műveletek egyéb bevételeinek, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak tájékoztató adataként be kell mutatni az eredményben elszámolt értékelési különbözetet (ide nem értve a fedezeti ügyletek 59/E. § (5) bekezdése szerint elszámolt értékelési különbözetét).
59/E. § (1) A fedezeti ügyletet az ügylet megkötésekor fedezeti megjelöléssel kell ellátni és ahhoz a fedezett ügyletet vagy ügyleteket (tételt vagy tételeket), illetve annak konkrét kockázatát egyértelműen hozzá kell rendelni.
(2) A fedezeti ügyletről és a hozzárendelt fedezett ügyletről (tételről) az analitikus nyilvántartást alátámasztó fedezeti dokumentációt kell vezetni, amelyben rögzíteni kell a fedezett kockázat típusát, a fedezeti kapcsolat lejárati idejét, az ügyletek értékelésére alkalmazott általános értékelési eljárást, annak feltételeit és az időérték figyelembe vételének tényét, továbbá a fedezeti hatékonyság mérésének (vizsgálatának) módszerét, időpontjait és eredményét.
(3) A fedezeti ügylet megkötésekor és annak teljes lejárati ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a fedezeti hatékonyság fennállását. A fedezeti hatékonyságot a fedezeti ügylet lejárati ideje alatt folyamatosan - a vállalkozó által megjelölt időpontokban - és a mérleg fordulónapján kell mérni.
(4) A fedezeti célú ügyletek zárásakor - a (6) bekezdésben foglalt kivétellel - az ügylet tárgyát képező áru, pénzügyi instrumentum záráskori piaci ára (árfolyama) és a kötési (határidős) árfolyama közötti különbözet összegében realizált
a) árfolyamnyereségét a fedezett ügylet, ügyletek [alapügylet(ek), tétel(ek)] veszteségét tartalmazó pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait, vagy a fizetendő kamatokat és kamatjellegű ráfordításokat csökkentő tételként kell elszámolni, legfeljebb a fedezett ügylet, ügyletek [tétel(ek)] eredményének összegéig, az azt meghaladó részt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni,
b) árfolyamveszteségét a fedezett ügylet, ügyletek [alapügylet(ek), tétel(ek)] nyereségét tartalmazó pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy az egyéb kapott (járó) kamatokat és kamatjellegű bevételeket csökkentő tételként kell elszámolni, legfeljebb a fedezett ügylet, ügyletek [tétel(ek)] eredményének összegéig, az azt meghaladó részt a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni.
(5) A fedezeti célú ügyletek mérlegfordulónapi valós értéken történő értékelésével meghatározott értékelési különbözetét az 59/B. § (3) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése, (5) bekezdésének b) pontja és (6) bekezdése szerinti elszámoláskor
a) pozitív értékelési különbözet (nyereségjellegű különbözet) esetén, piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletnél a (4) bekezdés a) pontja szerint, a cash-flow fedezeti ügyletnél és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete esetén a valós értékelés értékelési tartalékát növelő tételként kell elszámolni,
b) negatív értékelési különbözet (veszteségjellegű különbözet) esetén a piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletnél a (4) bekezdés b) pontja szerint, a cash-flow fedezeti ügyletnél és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete esetén a valós értékelés értékelési tartalékát csökkentő tételként kell elszámolni.
(6) Ha a cash-flow fedezeti ügylet egy mérlegbeni eszköz vagy kötelezettség jövőbeni bekerülésével vagy keletkezésével járó előre jelzett ügyletet, illetve áru leszállításával záruló határidős vagy opciós ügyletet, mint alapügyletet (ügyleteket) fedez, akkor a fedezeti ügylet zárásakor realizált eredményt az eszköz vagy a kötelezettség bekerülési értékét módosító tételként kell elszámolni az eszköz vagy kötelezettség bekerülésekor. A kapcsolódó értékelési különbözetet az 59/D. § (9) bekezdés c) pontja szerint kell megszüntetni.
(7) A cash-flow fedezeti ügyletek esetében a valós értéken történő értékeléskor a fedezeti ügylet (5) bekezdés szerinti értékelési különbözeteként a fedezeti ügylet valós értéke (értékelési különbözete) és a fedezett ügylet, ügyletek jövőbeni pénzáramlás változásainak valós értéke (összesített diszkontált értéke) közül a kisebbiknek megfelelő részt kell a valós értékelés értékelési tartalékával szemben elszámolni.
(8) A külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletének lejártakor a fedezett tételek 60. § (8) bekezdés szerint elszámolt árfolyamkülönbözetét az értékelési különbözetből ki kell vezetni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
(9) Ha a piaci érték (valós érték) fedezeti ügylettel fedezett ügylet (ügyletek), tétel (tételek) nem tartozik a valós értéken történő értékelés alá vagy a valós értéken értékelt értékesíthető pénzügyi eszköz kategóriába tartozik, akkor a mérlegfordulónapi értékelés során a fedezett ügylet (ügyletek), tétel (tételek) elszámolását a fedezeti ügylethez kell igazítani. Legfeljebb a fedezeti ügylet eredménye összegének erejéig, ellentétes előjellel a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve egyéb ráfordításaival szemben el kell számolni a fedezett ügylet (ügyletek), tétel (tételek) eredményét.
(10) Ha a fedezeti ügylet lejárati ideje - a 3. § (9) bekezdésének 14. pontja szerint - rövidebb, mint a fedezett alapügylet lejárati ideje, akkor a fedezeti ügylet zárásakor jelentkező eredményének (nyereségének vagy veszteségének) a fedezett alapügylet tárgyévben elszámolt eredményét (veszteségét vagy nyereségét) meghaladó összegét időbeli elhatárolásként lehet kimutatni. Az időbeli elhatárolást akkor kell megszüntetni, amikor a fedezett alapügylet lezárul.
59/F. § (1) A valós értéken történő értékelés alkalmazására áttérni az üzleti év elején, annak első napjára vonatkozóan lehet, az átsoroláshoz kapcsolódó szabályoknak megfelelően, a (2) bekezdés szerinti tételek nyitó rendező tételkénti elszámolásával.
(2) A valós értéken történő értékelés szabályaira történő áttéréskor, az áttérés napjára (az áttérés üzleti évének első napjára) vonatkozóan nyitó rendező tételként kell elszámolni:
a) a valós értéken történő értékelés alá tartozó kereskedési célú - mérlegben szereplő - pénzügyi eszközök értékvesztésének megszüntetését a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak csökkentéseként, a könyv szerinti érték áttérés napi piaci értékre történő átértékelését az eszközhöz rendelt értékelési különbözetben a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben;
b) a valós értékelés alá vont értékesíthető, a befektetett eszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásban fennálló tulajdoni részesedést jelentő befektetések, valamint követelések piaci értékre történő átértékelését, amely ha meghaladja a bekerülési (beszerzési) értéket, akkor az értékvesztés bekerülési (beszerzési) értékig - illetve követelésnél a törlesztéssel csökkentett bekerülési (beszerzési) értékig - történő visszaírását a pénzügyi műveletek ráfordításainak, valamint az egyéb ráfordításoknak a csökkentéseként és azt meghaladóan az eszközhöz rendelt értékelési különbözet elszámolását a valós értékelés értékelési tartalékával szemben;
c) a mérleg fordulónapjáig le nem zárt, a d) pontba nem tartozó származékos ügyletekhez kapcsolódóan a várható eredmény összegében elszámolt aktív és passzív időbeli elhatárolások, céltartalékok megszüntetését a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival, valamint az egyéb kapott (járó) kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, illetve a fizetendő kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal, az egyéb bevételekkel szemben, illetve az ügyletek átértékelését - a várható nyereségének vagy veszteségének elszámolását függetlenül attól, hogy fedezeti vagy nem fedezeti célú, a követelések vagy a kötelezettségek között megnyitott - származékos ügyletekhez kapcsolódó pozitív vagy negatív értékelési különbözetben a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival, valamint az egyéb kapott (járó) kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, illetve a fizetendő kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal szemben;
d) a mérleg fordulónapjáig le nem zárt cash-flow fedezeti célú, valamint külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezete céljából kötött származékos ügyletekhez kapcsolódóan a várható eredmény összegében elszámolt aktív és passzív időbeli elhatárolások megszüntetését a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben, illetve az ügyletek átértékelését - a várható nyereségének vagy veszteségének elszámolását - a származékos ügyletekhez kapcsolódó pozitív vagy negatív értékelési különbözetben a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
(3) A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazásáról a bekerülési (beszerzési) értéken történő értékelésre vonatkozó általános értékelési szabályokra áttérni a mérleg fordulónapjával lehet az átsorolás általános szabályai szerint, a már elszámolt értékelési különbözetek - jellegétől és a kapcsolódó pénzügyi instrumentumtól függően, az eredményt vagy a valós értékelés értékelési tartalékát érintő elszámolással történő - megszüntetésével, az indokolt értékvesztések, aktív és passzív időbeli elhatárolások, céltartalékok bekerülési (beszerzési) értéken történő értékeléshez kapcsolódó általános szabályok szerinti elszámolásával."
19. § (1) Az Szt. 60. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó (2) bekezdés szerinti értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet [a (8) bekezdés, valamint a 47. § (4) bekezdésének c) pontja szerint figyelembe veendő árfolyamkülönbözet kivételével]:
a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként
kell elszámolni."
(2) Az Szt. 60. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelést alkalmazó vállalkozó a kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi gazdálkodó szervezetben lévő, tulajdoni részesedést jelentő, nem kereskedési célra tartott befektetés, valamint az ezen gazdálkodó szervezettel szemben fennálló hosszú lejáratú követelés vagy kötelezettség (együttesen: a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés) devizában kifejezett könyv szerinti értékére (a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési devizaértékre) vonatkozóan a (4)-(6) bekezdés szerinti átszámítás során keletkezett árfolyam-különbözetet a valós értékelés értékelési tartalékában kell elszámolni a részesedéshez, a követeléshez és a kötelezettséghez rendelten nyilvántartott értékelési különbözettel szemben, amennyiben az fedezeti ügylettel fedezett, a fedezett összeg erejéig. A külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylettel nem fedezett részének árfolyam-különbözetét a 60. § (3) bekezdése szerint kell elszámolni."
20. § Az Szt. 64. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés
a) bekerülési értéke és az azt meghaladó valós értéke közötti különbözetet az értékpapírhoz hozzárendelt pozitív értékelési különbözetként kell kimutatni, kereskedési célú értékpapír esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel szemben, az értékesíthető hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint tulajdoni részesedést jelentő befektetés esetén a valós értékelés értékelési tartalékával szemben;
b) valós értéke és az azt meghaladó bekerülési értéke közötti különbözetet kereskedési célú értékpapír esetén az értékpapírhoz hozzárendelt negatív értékelési különbözetként a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben, az értékesíthető hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint tulajdoni részesedést jelentő befektetés esetében az (1)-(2) bekezdés szerinti bekerülési értéket csökkentő értékvesztésként kell kimutatni.
(5) Az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt kereskedési célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés könyv szerinti értéke - az (1)-(2) bekezdéstől eltérően - a bekerülési érték értékelési különbözettel módosított összege."
21. § Az Szt. 65. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt követelés
a) befolyt törlesztésekkel csökkentett bekerülési értéke és az azt meghaladó valós értéke közötti különbözetet a követeléshez hozzárendelt pozitív értékelési különbözetként kell kimutatni, kereskedési célú követelés esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, az értékesíthető követelés esetén a valós értékelés értékelési tartalékával szemben;
b) valós értéke és az azt meghaladó, a befolyt törlesztésekkel csökkentett bekerülési értéke közötti különbözetet kereskedési célú követelés esetén negatív értékelési különbözetként a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben, az értékesíthető követelés esetében az (1)-(6) bekezdés szerinti bekerülési értéket csökkentő értékvesztésként kell kimutatni.
(9) Az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt kereskedési célú követelés könyv szerinti értéke - az (1)-(6) bekezdéstől eltérően - a befolyt törlesztésekkel csökkentett bekerülési érték értékelési különbözettel módosított összege."
22. § (1) Az Szt. 84. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek között kell kimutatni:]
"e) a valódi penziós ügyletek és az óvadéki repóügyletek esetén a határidős viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz követelésként kimutatott vételára és kötelezettségként kimutatott viszonteladási ára közötti különbözet összegében, valamint a kölcsönbe adott értékpapír után járó kölcsönzési díj összegében elszámolt kamatbevételt;"
(2) Az Szt. 84. §-ának (5) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[(5) Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek között kell kimutatni:]
"g) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén, kamatjellegű bevételt csökkentő tételként a kamatfedezeti ügyletek veszteségét, ha az ügylet az üzleti év mérlegfordulónapjáig lezárult, legfeljebb a fedezett alapügylet nyereségének összegéig, továbbá a mérleg fordulónapjáig még le nem zárt ügyletek várható veszteségét a kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletek esetében az 59/E. § (5) bekezdése szerint meghatározott összegben, illetve a kamatfedezeti célú cash-flow fedezeti ügyletnek minősülő kamat-swap ügyletek esetében a változó kamatláb és a fix kamatláb névleges tőkeösszegre vetített, az adott elszámolási időszakra jutó, a mérleg fordulónapjáig időarányosan számított összegének különbözetében,"
(3) Az Szt. 84. §-a (7) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni:]
"g) a valutakészlet, a deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír és kötelezettség mérlegfordulónapi értékelésekor - a 60. § (3) bekezdése szerint - összevontan elszámolt árfolyamnyereséget;"
(4) Az Szt. 84. §-ának (7) bekezdése a következő s)-u) pontokkal egészül ki:
[(7) A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni:]
"s) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása során, a kereskedési célú származékos ügyletek esetén, az ügylet zárása (lejárata, ellenügylet kötése, lejárat előtti megszüntetése) időpontjában érvényes piaci árfolyam és kötési (határidős) árfolyam közötti - nyereségjellegű - különbözet teljes összegét, ha az ügylet zárása a mérleg fordulónapjáig megtörtént, valamint a mérleg fordulónapján érvényes piaci árfolyam és a kötési (határidős) árfolyam közötti - nyereségjellegű - különbözet összegét, ha az ügylet a mérleg fordulónapjáig nem zárult le, ideértve a 85. § (2) bekezdésének f) pontja és (3) bekezdésének t) pontja szerinti fedezeti ügyletnek az alapügylet veszteségét meghaladó összegét is;
t) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása során bevételt csökkentő tételként a nem kamatfedezeti célú fedezeti ügyletek veszteségének összegét, ha az ügylet zárása a mérleg fordulónapjáig megtörtént, illetve a nem kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletek várható veszteségének összegét, a mérlegfordulónapi piaci ár, árfolyam és a kötési (határidős) árfolyam közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha az ügylet a mérleg fordulónapjáig nem zárult le, legfeljebb a fedezett alapügylet tárgyévben elszámolt nyereségének összegében;
u) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt kereskedési célú, mérlegben szereplő pénzügyi eszközök pozitív értékelési különbözetét."
23. § (1) Az Szt. 85. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások között kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdálkodó vagy magánszemély részére kell fizetni:]
"d) a valódi penziós ügyletek és az óvadéki repóügyletek esetén a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz kötelezettségként kimutatott eladási ára és követelésként kimutatott visszavásárlási ára közötti különbözet összegében, valamint a kölcsönbe vett értékpapír után fizetendő kölcsönzési díj összegében elszámolt kamatráfordítást,"
(2) Az Szt. 85. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[(2) Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások között kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdálkodó vagy magánszemély részére kell fizetni:]
"f) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén, kamatjellegű ráfordítást csökkentő tételként a kamatfedezeti ügyletek nyereségét, ha az ügylet az üzleti év mérleg fordulónapjáig lezárult, legfeljebb a fedezett alapügylet veszteségének összegéig, továbbá a mérleg fordulónapjáig még le nem zárt ügyletek nyereségét a kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletek esetében az 59/E. § (5) bekezdése szerint meghatározott összegben, illetve a kamatfedezeti célú cash-flow fedezeti ügyletnek minősülő kamat-swap ügyletek esetében a változó kamatláb és a fix kamatláb névleges tőkeösszegre vetített, az adott elszámolási időszakra jutó, a mérleg fordulónapjáig időarányosan számított összegének különbözetében."
(3) Az Szt. 85. §-a (3) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:]
"g) a valutakészlet, a deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, a befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír és kötelezettség mérlegfordulónapi értékelésekor - a 60. § (3) bekezdése szerint - összevontan elszámolt árfolyamveszteséget;"
(4) Az Szt. 85. §-ának (3) bekezdése a következő s)-u) pontokkal egészül ki:
[(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:]
"s) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása során, a kereskedési célú származékos ügyletek esetén, az ügylet zárása (lejárata, ellenügylet kötése, lejárat előtti megszüntetése) időpontjában érvényes piaci árfolyam és kötési (határidős) árfolyam közötti - veszteségjellegű - különbözet teljes összegét, ha az ügylet zárása a mérleg fordulónapjáig megtörtént, valamint a mérleg fordulónapján érvényes piaci árfolyam és a kötési (határidős) árfolyam közötti veszteségjellegű különbözet pénzügyileg nem realizált várható összegét, ha az ügylet a mérleg fordulónapjáig nem zárult le, ideértve a 84. § (5) bekezdés g) pontja és a (7) bekezdés t) pontja szerinti fedezeti ügyletnek az alapügylet nyereségét meghaladó összegét is;
t) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása során ráfordítást csökkentő tételként a nem kamatfedezeti célú fedezeti ügyletek nyereségének összegét, ha az ügylet zárása a mérleg fordulónapjáig megtörtént, illetve a nem kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletek várható nyereségének összegét a mérlegfordulónapi piaci ár, árfolyam és a kötési (határidős) árfolyam közötti - nyereségjellegű - különbözet összegében, ha az ügylet a mérleg fordulónapjáig nem zárult le, legfeljebb a fedezett alapügylet tárgyévben elszámolt veszteségének összegében;
u) az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken értékelt kereskedési célú, mérlegben szereplő pénzügyi eszközök negatív értékelési különbözetét."
24. § (1) Az Szt. 86. §-a (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:]
"f) a visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, azok névértékét;"
(2) Az Szt. 86. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(6) A rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni:]
"b) a visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, azok visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) értékét;"
25. § Az Szt. 88. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot, amennyiben az nem egyezik meg a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott határozattal."
26. § Az Szt. a 89. § után a következő 89/A. §-sal egészül ki:
"89/A. § A kiegészítő mellékletben be kell mutatni:
a) annak a vállalkozónak a nevét és székhelyét, amely összeállítja a vállalkozáscsoport azon legnagyobb egységének összevont (konszolidált) éves beszámolóját, amelybe a vállalkozót, mint leányvállalatot bevonták,
b) annak a vállalkozónak a nevét és székhelyét, amely összeállítja a vállalkozáscsoport azon legkisebb egységének összevont (konszolidált) éves beszámolóját, amelybe a vállalkozót, mint leányvállalatot bevonták, és amely tagja az a) pontban megnevezett vállalkozáscsoportnak,
c) azt a helyet, ahol az a) és b) pontokban jelzett összevont (konszolidált) éves beszámolók megtekinthetők, feltéve, hogy azok nyilvánosak."
27. § (1) Az Szt. 90. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A kiegészítő mellékletben kell bemutatni:
a) mérlegen kívüli tételként a függő és a biztos (jövőbeni) kötelezettségvállalások összegét fajtánkénti részletezésben. Ezeken belül külön kell bemutatni ügylet fajtánként (az ügylet tárgya szerint) a mérleg fordulónapjáig le nem zárt határidős, opciós ügyletek, valamint a swap ügyletek határidős részének lejárati idejét, szerződés szerinti értékét (kötési árát, árfolyamát), az eredményre gyakorolt várható hatását (valós értékét, ha az megállapítható), a cash-flowra gyakorolt várható hatását, külön feltüntetve az üzleti év eredményében már figyelembe vett hatásukat, elszámolási ügylet (származékos ügylet) és leszállítási ügylet, fedezeti és nem fedezeti célú, tőzsdén, illetve tőzsdén kívül kötött ügylet részletezésben;
b) a bekerülési értéken értékelt befektetett pénzügyi eszközök könyv szerinti értékének a valós értéket jelentősen meghaladó összege esetén, azok könyv szerinti értékét és valós értékét, valamint annak indoklását, hogy miért nem számolták el az értékvesztést."
(2) Az Szt. 90. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokat. Ismertetni kell a saját részvények, saját üzletrészek megszerzésének indokát, a saját részvények, saját üzletrészek számát és névértékét, azoknak a jegyzett tőkéhez viszonyított arányát, a saját részvények, saját üzletrészek visszterhes megszerzése vagy elidegenítése esetén a kifizetett vagy kapott ellenérték összegét, továbbá az üzleti év során közvetlenül vagy közvetve a társaság rendelkezése alá került részvények, üzletrészek együttes számát és névértékét. A kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni a visszaváltható részvények megszerzésével kapcsolatos - előzőekben részletezett - adatokat.
(8) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kapcsolt vállalkozásokkal szemben fennálló kötelezettségekre képzett céltartalék, illetve annak felhasználása összegét jogcímek szerinti részletezésben, különös tekintettel a kapcsolt vállalkozásokkal szemben fennálló garanciális kötelezettségekre képzett céltartalék összegére.
(9) A kiegészítő mellékletben kell bemutatni az 59/A-59/F. §-ok szerinti valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén a (4) bekezdésben foglaltakon túl:
a) az általános értékelési eljárásokkal számított piaci érték (jelenérték) esetén alkalmazott feltételeket (így különösen: a diszkonttényezőt, a várható osztaléknövekedési rátát, a belső megtérülési rátát, az effektív hozamot, az alternatív befektetés hozamát),
b) a számított piaci érték meghatározásánál figyelembe vett tényezőket,
c) a valós értékelés értékelési különbözetének nagyságát, tárgyévi változását, valamint azt, hogy az eredményben, illetve a saját tőkében mekkora összeg került elszámolásra,
d) a pénzügyi instrumentumok csoportjait és valós értékét,
e) a származékos ügyletek csoportjait, nagyságát (szerződés szerinti értéken), lejárati idejét, valamint a cash-flow-ra és az eredményre gyakorolt várható hatását (valós értékét),
f) a fedezeti ügyletek hatékonyságát, bemutatva azt, hogy a tárgyévi eredményben, illetve a saját tőkében mekkora veszteséget (illetve nyereséget) ellentételeztek, amelyek ezáltal nem jelentek meg a mérlegben és az eredménykimutatásban,
g) a valós értékelés értékelési tartalékának tárgyévi változását,
h) a bekerülési (beszerzési) értéken történő értékelésről a valós értéken történő értékelésre való áttérés, illetve a valós értéken történő értékelésről a bekerülési (beszerzési) értéken történő értékelésre való áttérés hatását a tárgyévi eredményre, valamint ehhez kapcsolódóan az áttérést megelőző üzleti évi beszámoló adatainak az áttérés szerinti átrendezését az összehasonlíthatóság érdekében."
28. § (1) Az Szt. 93. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell:]
"a) az export értékesítés árbevételét az Európai Unió, valamint más, az Európai Unión kívüli országok szerinti, illetve ezen belül földrajzilag elhatárolt piacok szerinti bontásban (a földrajzi elkülönítést a vállalkozó gazdálkodása sajátosságainak figyelembe vételével alakítja ki);"
(2) Az Szt. 93. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a támogatási program keretében végleges jelleggel kapott, folyósított, illetve elszámolt összegeket támogatásonként, a kapott összeg, annak felhasználása (jogcímenként és évenként), a rendelkezésre álló összeg megbontásban. Támogatási program alatt a központi, az önkormányzati és/vagy nemzetközi forrásból, illetve más gazdálkodótól kapott, a tevékenység fenntartását, fejlesztését célzó támogatást, juttatást kell érteni. Külön kell megadni a kiegészítő mellékletben a támogatási program keretében kapott visszatérítendő (kötelezettségként kimutatott) támogatásra vonatkozó, előbbiekben részletezett adatokat. Ha jogszabály erről külön rendelkezik, további információkat kell a kiegészítő mellékletben megadni annak érdekében, hogy a támogatások felhasználásának és az államháztartás alrendszereihez tartozó vagyon használatának nyilvánossága biztosított és ellenőrizhető legyen."
29. § Az Szt. 95. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
"(4) Az üzleti jelentésben kell bemutatni:
a) a pénzügyi instrumentumok hasznosítását (befektetési vagy forgatási célú minősítését, a valós értéken történő értékelés esetén az értékelés szempontjából történő besorolását, a származékos ügyletek fedezeti vagy nem fedezeti jellegét), ha az jelentős hatással van a vagyoni helyzetre,
b) a kockázatkezelési politikát és a fedezeti ügylet politikát,
c) az ár-, hitel-, kamat-, likviditás- és cash-flow kockázatot."
30. § Az Szt. 96. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletének a 41. § (7) bekezdésének, az 55. § (4) bekezdése, a 88. § (6) bekezdése, a 89. § (1)-(3) bekezdése, (4) bekezdésének a), c)-d) pontja, a 90. § (1)-(2) bekezdése, a 91. § c)-d) pontja, a 92. § (3) bekezdése, a 93. § (1)-(2) és (6) bekezdése szerinti adatokat nem kell tartalmaznia."
31. § (1) Az Szt. 116. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Nem kötelező összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést készítenie annak az anyavállalatnak (a továbbiakban: mentesíthető anyavállalat), amely maga is leányvállalata egy vállalatnak (a továbbiakban: fölérendelt anyavállalat),]
"a) ha az Európai Unióban székhellyel rendelkező fölérendelt anyavállalat e törvény vagy a Tanács 1983. június 13-i, 83/349/EGK számú 7. irányelve, illetve az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i, 1606/2002. számú (EK) rendelete szerinti összevont (konszolidált) éves beszámolót, valamint összevont (konszolidált) üzleti jelentést készít és nyilvánosságra hoz, abban a mentesíthető anyavállalat és annak leányvállalatai éves beszámolóit is konszolidálják, továbbá nem vonatkozik a mentesíthető anyavállalatra a 119. §; és"
(2) Az Szt. 116. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása esetén a mentesített anyavállalat székhelyén a fölérendelt anyavállalat összevont (konszolidált) éves beszámolója megtekintését minden érdekelt részére biztosítani kell, továbbá lehetővé kell tenni, hogy arról minden érdekelt teljes vagy részleges másolatot készíthessen."
32. § Az Szt. 124. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A leányvállalat saját tőkéjéből az anyavállalatot az (1) bekezdés szerint megillető részesedés (rész) számításakor a leányvállalat saját tőkéjét a konszolidálásba először történő bevonáskor az alábbi módszerekkel lehet meghatározni [az alkalmazott módszert és annak jelentős változását az előző évhez képest az összevont (konszolidált) kiegészítő mellékletben be kell mutatni]:
a) azt az összeget veszik figyelembe a számításnál, amely az összevont (konszolidált) éves beszámoló előkészítő mérlegében, mint a leányvállalat saját tőkéje szerepel, könyv szerinti értéken [amely a 123. § (2)-(4) bekezdés alkalmazása esetén az ott meghatározott kiinduló érték]; vagy
b) azt az összeget veszik figyelembe a számításnál, amely a (7) bekezdés szerinti választott bevonási időpontnak megfelelő érték (aktualizált érték)."
33. § (1) Az Szt. 133. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül még a következőket kell ismertetni:]
"d) a 115. § (2)-(3) bekezdése szerinti jogosultságokat az a)-c) pontoknál külön-külön ki kell emelni, feltüntetve a jogosultság jogcímét is."
(2) Az Szt. 133. §-a (4) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
[(4) Az összevont (konszolidált) kiegészítő mellékletben az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túl a következő adatokat kell feltüntetni:]
"f) az értékesítés árbevételének fontosabb tevékenységek (a konszolidálásba bevont vállalkozásokra jellemző termékek, terméktípusok), továbbá az exportárbevételnek az Európai Unió, valamint más, az Európai Unión kívüli országok szerinti, illetve ezen belül földrajzilag meghatározott piacok szerinti megbontását, amennyiben ebből a konszolidálásba bevont vállalkozásoknak jelentősebb hátránya nem származik. Ez utóbbi esetben itt erre utalni kell;
g) a vállalatcsoport egészére vonatkozóan a 90. § (7) bekezdésében előírt információkat."
(3) Az Szt. 133. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
"(5) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az anyavállalat minden olyan részvényének, üzletrészének névértékét, amelyet maga az anyavállalat, leányvállalata, vagy olyan harmadik személy birtokol, aki a tulajdonosi jogokat saját nevében, de ezen vállalatok javára gyakorolja."
34. § Az Szt. 134. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az üzleti jelentésnek a 95. § (2)-(4) bekezdésben foglaltakon kívül be kell mutatnia a konszolidálásba bevont vállalkozások előrelátható fejlődését is."
35. § Az Szt. 136. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(8) A (4) bekezdés a) pontja szerinti könyv szerinti értéket az átalakuló gazdasági társaság e törvény szerinti beszámolója mérlegére vonatkozó előírásoknak megfelelően kell meghatározni, azzal, hogy a vagyonmérlegben az értékhelyesbítés és az értékhelyesbítés értékelési tartaléka, valamint az értékelési különbözet és a valós értékelés értékelési tartaléka nem szerepelhet."
36. § Az Szt. 139. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[(2) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének "különbözetek" oszlopa tartalmazza:]
"d) a beolvadó, illetve szétváló részvénytársaság részvényesei számára juttatható kiegészítő készpénzfizetés összegét és ezzel azonos értékben a tőketartalék, az eredménytartalék létesítő okirat szerinti csökkenését."
37. § (1) Az Szt. 140. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Korlátolt felelősségű társasággá, közhasznú társasággá, vagy részvénytársasággá való átalakulás esetén az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében (a jogutód gazdasági társaság vagyonát tartalmazó oszlopban) jegyzett tőkén felüli vagyonként kell figyelembe venni azoknak a vagyontárgyaknak - a saját tőke és a vagyonmérleg-tervezet szerinti mérlegfőösszeg arányában számított - értékét, amelyek a jegyzett tőkében nem vehetők figyelembe."
(2) Az Szt. 140. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A lekötött tartalék tételben kell fedezetet képezni az átalakulással közvetlenül összefüggően keletkező adófizetési kötelezettségre (a vagyonfelértékelés miatti adóra), ha arra más módon nem képeztek fedezetet."
38. § Az Szt. 154. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a vállalkozó ezen túlmenően az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az anyavállalat az összevont (konszolidált) éves beszámolót külön jogszabály, illetve saját döntés alapján az internetes honlapján vagy egyéb más módon is közzéteszi, a könyvvizsgálatra való hivatkozás tekintetében a (3) bekezdés szerint köteles eljárni."
39. § Az Szt. a 154. § után a következő 154/A. §-sal egészül ki:
"154/A. § (1) Azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található, mentesül a 153. § (5) bekezdésében előírt letétbe helyezési, a 154. §-ban előírt közzétételi, valamint a 155. §-ban előírt könyvvizsgálati kötelezettség alól.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettségek alól mentesül továbbá azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe is, amely vállalkozás székhelye nem az Európai Unió valamely tagállamában található, azonban az adott állam jogszabályai által előírt éves beszámoló készítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségek összhangban vannak az Európai Unió vonatkozó előírásaival. Ezen államok listáját a pénzügyminiszter teszi közzé.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett kötelezettségek teljesítése alól mentesülő fióktelepet kizárólag a külföldi székhelyű vállalkozás által a székhely szerinti állam jogszabályai alapján összeállított éves beszámoló, illetve összevont (konszolidált) éves beszámoló tekintetében terheli közzétételi és letétbe helyezési kötelezettség, azzal a feltétellel, hogy ezen beszámolóknak az összeállítása, ellenőrzése, közzététele és letétbe helyezése az Európai Unió vonatkozó irányelveivel összhangban történt.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott közzétételi és letétbe helyezési kötelezettségének a fióktelep magyar nyelven köteles eleget tenni.
(5) A közzétételi, letétbe helyezési és könyvvizsgálati kötelezettség alól az (1)-(2) bekezdés alapján mentesülő fióktelep köteles a fióktelep működéséről készített éves beszámoló és adózási célú kimutatások megtekintését, valamint azokról másolat készítését a fióktelep székhelyén az érintett felek részére lehetővé tenni.
(6) A külföldi hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások magyarországi fióktelepei éves beszámolója közzétételi, letétbe helyezési és könyvvizsgálati kötelezettségéről az ezen vállalkozásokra vonatkozó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendelet rendelkezik."
40. § Az Szt. a következő 154/B. §-sal egészül ki:
"154/B. § (1) A vállalkozó (ide értve az anyavállalatot és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) a 153-154/A. §-okban foglalt letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének - a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény vonatkozó előírásainak figyelembe vételével - elektronikus úton is eleget tehet.
(2) Amennyiben a vállalkozó a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének elektronikus formában tesz eleget, az éves beszámolónak, az egyszerűsített éves beszámolónak, az összevont (konszolidált) éves beszámolónak az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához történő (1) bekezdés szerinti megküldésével egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét."
41. § Az Szt. a 161. § után a következő 161/A. §-sal egészül ki:
"161/A. § (1) A gazdálkodónak a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső szabályait úgy kell kialakítania, hogy az a mérleg és az eredménykimutatás alátámasztásán túlmenően a kiegészítő melléklet adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen.
(2) A közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánossága és ellenőrizhetősége érdekében a gazdálkodó nyilvántartási (könyvvezetési) rendszerét köteles oly módon továbbrészletezni, hogy abból a vonatkozó külön jogszabályban meghatározott adatok rendelkezésre álljanak."
42. § Az Szt. a 163. § után a következő 163/A. §-sal egészül ki:
"163/A. § (1) A kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre áttérő gazdálkodónak az áttérést közvetlenül megelőző üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló mérlege alapján, az egyszeres könyvvitel megnyitásához egyszerűsített mérleget kell készítenie a (2)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(2) Az áttérést közvetlenül megelőző üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló összeállítását megelőzően az alapítás-átszervezés aktivált értékét, az időbeli elhatárolásokat - a 33. § (1) bekezdése, a 45. § (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint a 45. § (1) bekezdésének a) pontjából a 103. § (4) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő jogcímen történő elhatárolások kivételével - az eredmény terhére, illetve az eredmény javára történő elszámolással, a 33. § (1) bekezdése szerinti aktív időbeli elhatárolást az átvállalt kötelezettséggel szemben, a 45. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti passzív időbeli elhatárolást az annak jogcíméül szolgáló eszközzel szemben, a 45. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti passzív időbeli elhatárolásból a 103. § (4) bekezdése szerinti feltételek mellett kapott pénzeszközök miatti elhatárolást a hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben, az értékhelyesbítéseket az értékhelyesbítés értékelési tartalékával, az értékelési különbözeteket a valós értékelés értékelési tartalékával szemben meg kell szüntetni.
(3) A (2) bekezdésben foglalt korrekciók figyelembevételével meghatározott adatokat az egyszerűsített mérleg megfelelő tételeibe kell beállítani. A vevőkkel szembeni, az egyéb, nem pénzkiadásból származó követelések, a szállítókkal szembeni, az egyéb, nem pénzbevételből származó kötelezettségek állományát a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések, illetve a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezettségek között kell szerepeltetni. Az eredménytartalékot és a mérleg szerinti eredményt az egyszerűsített mérleg eredménytartalék, illetve egyszerűsített mérleg szerinti eredmény sorába kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg tartalék sorába az áttéréskor összeg nem kerül.
(4) Az egyszeres könyvviteli nyilvántartások megnyitását követően az egyszerűsített mérlegben kimutatott, az áttérés előtt megfizetett vásárolt készletek állományát anyag- és árubeszerzési költségként, a saját termelésű készletek állományát egyéb termelési és kezelési költségként el kell számolni."
43. § (1) Az Szt. 167. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A bizonylat (ideértve mind a kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége, megbízhatósága - ha az más módon nem biztosítható - a gazdálkodó képviseletére jogosult személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti képviseletet is), vagy belső szabályzatban erre külön feljogosított személy aláírásával is igazolható."
(2) Az Szt. 167. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat, ha megfelel e törvény előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit más jogszabály is meghatározhatja."
44. § Az Szt. 169. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (6) bekezdéssel:
"(5) Az elektronikus formában kiállított bizonylatot - az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak, valamint a 167. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek a figyelembevételével - elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
(6) Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat - az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak, valamint a 167. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek a figyelembevételével - elektronikus formában is megőrizhető, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét."
45. § Az Szt. 171. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A bizottság elnökét és tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki, illetve menti fel.
(3) A pénzügyminiszter a bizottság tagjainak legalább kétharmadát a szakmai szervezetek javaslata alapján nevezi ki."
46. § Az Szt. 172. §-a a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b)-d) pont jelölése c)-e) pontra változik:
[A bizottság feladata különösen:]
"b) ellátja a 176. § szerinti nemzeti számviteli standardok előkészítésével, elfogadásával, értelmezésével kapcsolatos, a 178. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kormányrendeletben meghatározott feladatokat,"
47. § Az Szt. 173. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A bizottság a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével kialakítja és írásban rögzíti szervezeti és működési rendjét.
(4) A bizottság munkája - a szervezeti és működési rendben szabályozott kivételektől eltekintve - nyilvános."
48. § Az Szt. 175. §-a a következő c)-e) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival teljesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]
"c) az Európai Parlament és a Tanács 2001. szeptember 27-i 2001/65/EK irányelve a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok, illetve a bankok és más pénzintézetek éves és összevont (konszolidált) beszámolójáról szóló 78/660/EGK, 83/349/EGK és 86/635/EGK számú irányelvek értékelési szabályok tekintetében történő módosításáról,
d) az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002. számú (EK) rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról,
e) a Tanács 1989. december 21-i 89/666/EGK (tizenegyedik) irányelve a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú gazdasági társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményeiről."
49. § (1) Az Szt. 177. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A 2003. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozónak 2004. január 1-jével az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre át kell térnie."
(2) Az Szt. 177. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
"(11) Az a gazdasági társaság, amely a devizajogszabály szerinti devizakülföldi minősítést a vonatkozó jogszabályok jogharmonizációs célú változásai miatt veszítette (veszíti) el, legkésőbb a Magyar Köztársaság Gazdasági és Monetáris Unióhoz történő csatlakozásának időpontjától köteles a 20. § (1)-(2) bekezdés szerinti általános rendelkezéseknek megfelelni. Ezen időpontig a 20. § (3) bekezdése szerinti, a létesítő okiratban korábban rögzített konvertibilis devizában készítheti el éves beszámolóját akkor is, ha egyébként a 20. § (3) bekezdésében előírt feltételeknek már nem felel meg."
50. § Az Szt. 178. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a 154/A. § (2) bekezdésének megfelelő államok listáját közzétegye."
51. § Az Szt. 1-2. számú melléklete e törvény 1-2. számú melléklete szerint módosul.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
52. § (1) E törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - 2004. január hó 1. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a 2004. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
(2) E törvény 31. és 39. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az Európai Közösségek jogával összhangban kell alkalmazni. A 39. § rendelkezéseit először a 2004. évi üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
(3) E törvény 4. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba.
(4) E törvény 40. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a 2005. évi üzleti évről készített beszámolók letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének teljesítése során lehet alkalmazni.
(5) E törvény valós értéken történő értékeléssel összefüggő rendelkezéseit, valamint 15. §-ában foglaltakat a vállalkozók a 2003. évi üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatják.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 12. §-a (4) bekezdésének második mondata, az Szt. 95. §-a (2) bekezdésének c) pontja, az Szt. 142-143. §-a és a §-ok előtti alcímek, az Szt. 167. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 153. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseit a 2003. évi üzleti évről készített egyszerűsített beszámolóra még alkalmazni kell.
(8) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 86. §-a (3) bekezdésének g) pontja hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben még alkalmazni kell.
(9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 3. §-a (2) bekezdésének 4. pontjában a "(hitelintézetnél legalább 10 százalékával)" szövegrész, az Szt. 43. §-ának (3) bekezdésében a "- devizajogszabályok előírásainak megtartásával -" szövegrész, az Szt. 65. §-ának (7) bekezdésében a "- devizakövetelés esetén a devizajogszabályok előírásainak megtartásával -" szövegrész, az Szt. 75. §-ának (1) bekezdésében a "(devizajogszabályok előírásainak megtartásával)" szövegrész, az Szt. 154. §-ának (2) bekezdésében " ,az egyszerűsített beszámolóról" szövegrész hatályát veszti.
(10) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján az Szt. 166. §-ának (1) bekezdésében a "számlát helyettesítő okmány," szövegrész, az Szt. 167. §-ának (2) bekezdésében az " ,a számlát helyettesítő okmánnyal" szövegrész hatályát veszti.
(11) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 8. §-ának (3) bekezdésében, 12. §-ának (4) bekezdésében, 14. §-ának (6) bekezdésében, 99. §-ának (1) és (5)-(6) bekezdésében, 100. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 101. §-ának (4) bekezdésében, 102. §-ának (4) bekezdésében, 103. §-ának (4) bekezdésében, 106. §-ának (3) bekezdésében, 108. §-ának (1) bekezdésében, 109. §-ának (2) bekezdésében, 112. §-ának (1) bekezdésében a "vállalkozó" szövegrész helyébe "gazdálkodó" szövegrész lép.
(12) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 46. §-ának (4) bekezdésében a "napjáig" szövegrész helyébe "időpontjáig" szövegrész, az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében az "(a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót, jövedéki adót)" szövegrész helyébe "és adójellegű tételeket" szövegrész, az Szt. 81. §-a (4) bekezdésének c) pontjában a "fogyasztási adó, jövedéki adó" szövegrész helyébe "adók és adójellegű tételek" szövegrész, az Szt. 84. §-a (7) bekezdésének o) pontjában és 85. §-a (3) bekezdésének o) pontjában az "árengedmény" szövegrész helyébe "engedmény" szövegrész, az Szt. 86. §-a (3) bekezdésének e) pontjában az "átvett" szövegrész helyébe "átvett (járó)" szövegrész, az Szt. 114. §-ának (1) bekezdésében a "vállalkozás" szövegrész helyébe "gazdálkodó" szövegrész lép.
(13) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 3. §-a (1) bekezdésének 4. pontjában, valamint a 178. §-a (1) bekezdésének b) pontjában "az elszámolóház" szövegrész helyébe "az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet" szövegrész lép.
Átmeneti rendelkezések
53. § (1) A valós értéken történő értékelésre az 52. § (5) bekezdése szerinti, 2003. évi áttéréskor az e törvény 18. §-ával az Szt. 59/F. §-a (2) bekezdéseként beiktatott szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti áttéréskor a valós értékelés alá vont pénzügyi instrumentumnak minősülő ügyletek után várható eredményeket a 2003. üzleti év mérlegfordulónapján nem lehet időbeli elhatárolásként vagy céltartalékként kimutatni, azok a pénzügyi instrumentum mérlegfordulónapi értékelési különbözetében jelennek meg.
Módosuló jogszabály
54. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 226/D. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Mellőzhető a nyilvános eladási ajánlat megtétele, ha a részvénytársaság saját részvényeinek elidegenítésére a munkavállalók, illetve a vezető tisztségviselők részére történő részvényjuttatás céljából kerül sor."
1. számú melléklet
a 2003. évi ....... törvényhez
a 2000. évi C. törvény 1. számú mellékletének módosításáról
1. Az "A" és a "B" változatú mérlegben az "A. Befektetett eszközök" mérlegfőcsoport "III. Befektetett pénzügyi eszközök" csoportja a következő 8. tétellel egészül ki:
"8. Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete"
2. Az "A" és a "B" változatú mérlegben a "B. Forgóeszközök" mérlegfőcsoport "II. Követelések" csoportja a következő 6-7. tétellel egészül ki:
"6. Követelések értékelési különbözete
7. Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete"
3. Az "A" és a "B" változatú mérlegben a "B. Forgóeszközök" mérlegfőcsoport "III. Értékpapírok" csoportja a következő 5. tétellel egészül ki:
"5. Értékpapírok értékelési különbözete"
4. Az "A" változatú mérlegben az "F. Kötelezettségek" mérlegfőcsoport "III. Rövid lejáratú kötelezettségek" csoportja, valamint a "B" változatú mérlegben a "D. Egy éven belül esedékes kötelezettségek" mérlegfőcsoport a következő 9-10. tételekkel egészül ki:
"9. Kötelezettségek értékelési különbözete
10. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete"
5. Az "A" változatú mérlegben a "D. Saját tőke" mérlegfőcsoport, valamint a "B" változatú mérlegben a "J. Saját tőke" mérlegfőcsoport "VI. Értékelési tartalék" csoportja a következő 1-2. tétellel egészül ki:
"1. Értékhelyesbítés értékelési tartaléka
2. Valós értékelés értékelési tartaléka"
2. számú melléklet
a 2003. évi ....... törvényhez
a 2000. évi C. törvény 2. számú mellékletének módosításáról
1. Az "A" változatú eredménykimutatás (összköltség eljárással) "17. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei" és a "21. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai" tétele a következő tájékoztató sorral egészül ki:
"Ebből: értékelési különbözet"
2. A "B" változatú eredménykimutatás (összköltség eljárással) "12. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai" és a "21. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei" tétele a következő tájékoztató sorral egészül ki:
"Ebből: értékelési különbözet"
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A törvénymódosítás célja, indokai, hatása
A jogharmonizációs programról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2072/2003. (IV.9.) Korm. határozat az általános jogalkotási program részeként - 2003. II. félévére ütemezve - előírta a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (a továbbiakban: számviteli törvény) a közösségi joggal való teljes összeegyeztethetősége érdekében történő felülvizsgálatát és módosítását. Ennek megfelelően a törvényjavaslat elsődleges célja az Európai Unióhoz történő csatlakozásból eredő jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése.
A számviteli jogharmonizáció területén az alapvető feladatokat a 2001. január 1-jén hatályba lépett számviteli törvény szabályozása már elvégezte. A jelenlegi felülvizsgálatra elsősorban amiatt van szükség, mert 2001-2002-ben a számvitel nemzetközi harmonizációjával összefüggésben az Európai Unióban jelentős változtatásokra került sor a számviteli törvény alapjául figyelembe vett számviteli irányelvekben. A nemzetközi számviteli standardok rendszeréhez való határozott közelítés érdekében fogadták el a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok, illetve a bankok és más pénzintézetek éves és összevont (konszolidált) beszámolójáról szóló 78/660/EGK, 83/349/EGK és 86/635/EGK számú irányelvek értékelési szabályok tekintetében történő módosításáról szóló 2001/65/EK irányelvet, amelyet a tagállamoknak legkésőbb 2004. január 1-jétől be kell építeniük saját jogrendjükbe. A módosítás a pénzügyi instrumentumok meghatározott körére vonatkozóan bevezeti a valós (piaci) értéken történő értékelést.
Ezen irányelvi módosítással szorosan összefügg a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet, amely a nemzetközi számviteli standardok közvetlen alkalmazásáról rendelkezik 2005. (egyes esetekben 2007.) január 1-jétől kezdődően a tőzsdei vállalkozások összevont (konszolidált) éves beszámolója tekintetében kötelező jelleggel, míg az egyéb, nem tőzsdei vállalkozások összevont (konszolidált) éves beszámolója, illetve az egyedi beszámolók tekintetében a tagállamokra bízza az alkalmazás lehetőségének kiterjesztését.
A számviteli irányelvek valós értéken történő értékelés bevezetésével összefüggő rendelkezéseit valamennyi tagállamnak, így a csatlakozó Magyarországnak is be kell illesztenie saját jogrendjébe, míg az 1606/2002. számú (EK) rendelet a csatlakozást követően közvetlenül a hazai jogrend részévé válik. Ezen utóbbi csak olyan kérdésekben igényel további szabályozást, amelyekről külön nem rendelkezik, illetve ott, ahol az alkalmazható eljárások tekintetében választási lehetőséget biztosít.
További számviteli jogharmonizációs kötelezettséget jelent a csatlakozásig a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményeiről szóló 89/666/EGK (tizenegyedik) irányelv számviteli rendelkezéseinek átvétele.
Az Európai Unióhoz történő 2004. évi csatlakozásra való hivatkozással, a számviteli jogharmonizáció maradéktalan teljesítése érdekében ismételten megtörtént a számviteli irányelvek rendelkezéseinek való tételes megfelelés felülvizsgálata, az előírások összevetése, amelynek eredményeként - elsősorban a kiegészítő mellékletben szerepeltetendő adatok tekintetében - néhány további kötelezettség, illetve információ-részletezés meghatározása vált szükségessé.
A számviteli jellegű jogharmonizációs kötelezettségek mellett a számvitelt közvetlenül vagy közvetve érintő egyéb területeken végrehajtásra kerülő jogharmonizációs változások számviteli vonatkozásait is rendezni szükséges. Így a számviteli törvény további módosítását igényli többek között a gazdasági társaságokról szóló törvény, valamint a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény jogharmonizációs felülvizsgálatával összefüggő módosítása, a csatlakozással vámszabadterületi státuszukat elveszítő gazdasági társaságok deviza-könyvvezetésének átmeneti biztosítása, a számla-aláírási kötelezettség tilalmával kapcsolatos áfa-irányelvi módosítás számviteli figyelembe vétele, az újrakodifikálásra kerülő általános forgalmi adóról szóló törvény számlázásra vonatkozó tervezett új rendelkezéseinek átvétele, az elektronikus bizonylatokkal kapcsolatos szabályok kiegészítése, az állami támogatásokkal, valamint az üvegzseb-programmal kapcsolatos információ-szolgáltatási kötelezettség számviteli megalapozása stb.
A javasolt jogharmonizációs célú módosításokon túlmenően a törvényjavaslatban csak néhány kisebb pontosítás, kiegészítés szerepel, így pl. a fogalmi meghatározásokkal kapcsolatos pontosítások, az egyszeres könyvvitel vállalkozói körben történő alkalmazási lehetőségének 2004. január 1-jei megszüntetésével kapcsolatos technikai rendelkezések, az egyes adókra, adójellegű befizetési kötelezettségekre, illetve az Országos Számviteli Bizottság működésére vonatkozó kiegészítések.
A módosítások döntően 2004. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén egyes rendelkezéseket, így elsősorban a valós értéken történő értékeléssel összefüggő előírásokat már a 2003. évi beszámoló elkészítésénél is lehet alkalmazni. Ugyanakkor a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményekről szóló rendelkezések, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény újrakodifikálásához kapcsolódó pontosítások csak az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napjától, míg a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, illetve a beszámolók elektronikus úton történő letétbehelyezéséről és közzétételéről szóló rendelkezések csak 2005. január 1-jétől (illetve a 2005. évi beszámolóra vonatkozóan) lépnek hatályba.
A törvényjavaslat szerinti módosítások a hazai számviteli előírások közelítését (egyes kérdésekben teljes megfelelését) jelentik a nemzetközi (és nem csak az Európai Uniós) számviteli szabályokhoz, amelyek közvetlenül is elősegítik az egységes és összehasonlítható vállalkozási környezet megteremtését.
A törvénymódosításnak - a nemzetközileg összehasonlítható számviteli környezet megteremtésével - közvetetten gazdaságélénkítő hatása várható. A nemzetközileg elismert és alkalmazott számviteli szabályok napjainkban jelentős átalakuláson mennek keresztül és e tekintetben a változások követése, az azokhoz való folyamatos alkalmazkodás különösen fontos a versenyképesség szempontjából.
A nemzetközi számviteli standardok előírásrendszeréhez közelítő új értékelési szabályok a jelenleginél magasabb minőségi követelményt jelentenek és az alkalmazásban résztvevőktől (mind a beszámolót elkészítőktől, mind a beszámolót felhasználóktól) részletesebb szakmai ismereteket igényelnek.
Ezzel összefüggésben a következő időszakban egyrészt felértékelődik a regisztrált mérlegképes könyvelők, illetve okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzésének rendszere, másrészt a felhasználók részéről is határozottabb igény várható az új számviteli ismeretek megszerzésére.
A beszámolók javasolt elektronikus úton történő letétbe helyezésének és közzétételének a lehetősége pedig az így letétbe helyezett és közzétett beszámolók jelenleginél sokkal szélesebb körű, elektronikus úton történő "azonnali" hozzáférését biztosítja, amely a gazdálkodás biztonsága, a hitelezők érdekeinek védelme szempontjából közvetlen előnyökkel jár.
II.
A törvénymódosítás főbb témakörei
1. A valós értéken történő értékelés
Az EU számviteli szabályozása továbbfejlesztésének alapját a Bizottság Pénzügyi Szolgáltatásokra vonatkozó Akció Terve képezi [Action Plan, COM (1999) 232], amelynek egyik legfontosabb célja a beszámolók összehasonlíthatóságának megteremtése.
E cél elérése érdekében fogadták el a már hivatkozott 2001/65/EK irányelvet, amely módosította a 78/660/EGK, a 83/349/EGK és a 86/635/EGK számú számviteli irányelveket az értékelési szabályok tekintetében (a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelésének bevezetésével).
A hivatkozott irányelv a vállalkozások és a pénzügyi intézmények egyedi és összevont (konszolidált) éves beszámolójában a pénzügyi instrumentumok meghatározott körének valós értéken (piaci értéken, illetve azt közelítő értéken) történő értékeléséről rendelkezik. A tagállamokban a nemzeti szabályozás keretében kell biztosítani, hogy 2004. január 1-jét megelőzően elkészüljenek, és legkésőbb ezen időponttal hatályba lépjenek azok a nemzeti szabályok, amelyek az irányelvvel összhangban - a tagállamok döntésétől függően - lehetőségként vagy kötelezettségként előírják a pénzügyi instrumentumok meghatározott körének valós értéken történő értékelését.
Az irányelv a pénzügyi instrumentumok közzétételéről, valamint elszámolásáról és értékeléséről szóló IAS 32, valamint IAS 39 standardok legfontosabb előírásaival összhangban lévő szabályokat terjeszt ki az EU tagállamokra.
Hatály
A törvényjavaslat szerint a valós értéken történő értékelés 2004. január 1-jétől - illetve már a 2003. évi mérlegfordulónapi értékelésnél - alkalmazható minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál az egyedi beszámoló és az összevont (konszolidált) éves beszámoló tekintetében egyaránt.
A pénzügyi instrumentumok és azok besorolása
A törvényjavaslat alapján a pénzügyi instrumentumok mérlegbeni és mérlegen kívüli pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek lehetnek. A mérlegbeni pénzügyi eszközök közé tartoznak a befektetett pénzügyi eszközök, a forgóeszközökön belüli szerződéses kapcsolaton alapuló követelések, értékpapírok és a pénzeszközök. A mérlegbeni pénzügyi kötelezettségek alatt a szerződéses jogviszony alapján fennálló kötelezettséget kell érteni. A mérlegen kívüli pénzügyi eszközök a határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló követelések, a mérlegen kívüli pénzügyi kötelezettségek a határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló kötelezettségek.
A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén a - fedezeti célú ügylet részét nem képező - pénzügyi eszközöket a jelenlegi minősítési szempontoktól függetlenül további négy kategóriába kell sorolni. Ennek megfelelően meg kell különböztetni a kereskedési célú, az értékesíthető, a lejáratig tartott pénzügyi eszközöket, valamint a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követeléseket.
A valós értéken történő értékelés esetén a - fedezeti célú ügylet részét nem képező - pénzügyi kötelezettségeket is további két csoportba kell sorolni: a kereskedési célú és az egyéb pénzügyi kötelezettségek közé.
A fedezeti célú ügyletekkel összefüggésben keletkezett - azok részét képező - pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek külön elszámolási szabályok alá tartoznak.
A kereskedési célú pénzügyi eszközök közé tartoznak a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és tulajdoni részesedést jelentő befektetések, a kereskedési célúnak minősített követelések, és a nem fedezeti céllal kötött származékos ügyletekből (az árukra és a pénzügyi eszközökre vonatkozó elszámolási határidős, opciós és swap ügyletekből, valamint a pénzügyi eszközökre vonatkozó leszállítási határidős, opciós és swap ügyletekből) eredő mérlegen kívüli követelések, amelyeket a rövid távú (egy éven belüli) árfolyamnyereség-szerzés elérése érdekében történő értékesítés céljából tart a vállalkozó.
Az értékesíthető pénzügyi eszközök alapvetően a befektetett pénzügyi eszközök között szereplő tulajdoni részesedést jelentő befektetések és olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a vállalkozó nem kereskedési céllal szerzett meg és nem szándékozik azokat a lejárati idő végéig megtartani, továbbá az ide átsorolt követelések.
A lejáratig tartott pénzügyi eszközök a lejárati idő végéig tartandó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, vásárolt követeléseket, valamint az áru leszállítási határidős, opciós ügyletekből eredő mérlegen kívüli követeléseket, továbbá a bankbetéteket és a pénzeszközöket foglalják magukban.
A gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések olyan, nem vásárlás útján megszerzett követelések, amelyek eredeti szerződés szerinti jogosultja a gazdálkodó.
A kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek az értékpapír kölcsönből eredő kötelezettségeket és a nem fedezeti célú származékos ügyletekből eredő mérlegen kívüli kötelezettségeket foglalják magukban. Az egyéb pénzügyi kötelezettségek az értékpapír kölcsönből eredő kötelezettségtől eltérő, szerződés alapján fennálló mérlegbeni kötelezettséget és mérlegen kívüli függő kötelezettséget, valamint az áru leszállítási határidős, opciós ügyletekből származó mérlegen kívüli pénzügyi kötelezettséget foglalják magukban.
A pénzügyi instrumentumok értékelése
Ha a vállalkozó úgy dönt, hogy alkalmazza a valós értéken történő értékelés szabályait, úgy a pénzügyi instrumentumok besorolását el kell végeznie és a kereskedési célú pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket kötelező valós értéken értékelnie.
Az értékesíthető pénzügyi eszközöket a saját döntésétől függően értékelheti valós értéken (piaci értéken) vagy bekerülési értéken (annak törlesztésekkel és értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt összegén).
A lejáratig tartott pénzügyi eszközöket és a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követeléseket a bekerülési értéken történő értékelés általános szabályai szerint kell értékelni és a bekerülési érték törlesztésekkel, valamint értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt összegén kell kimutatni. Ezen eszközök tekintetében tehát nem lehet alkalmazni a valós értéken történő értékelést.
Az egyéb pénzügyi kötelezettségeket a szerződés szerinti értéken vagy névértéken kell kimutatni az esetleges törlesztésekkel csökkentett összegben.
A kereskedési célú mérlegbeni pénzügyi eszközhöz rendelt értékelési különbözet a valós értéknek a bekerülési értékhez képest fennálló pozitív, illetve negatív különbözetét mutatja és az eredménnyel szemben kerül elszámolásra. A nem fedezeti célú származékos ügyletek esetében az értékeléskor az ügylet várható eredményét (az ügylet tárgyát képező instrumentum értékeléskori piaci ára és a határidős kötési árfolyama közötti különbözetet) kell meghatározni, az tekintendő az ügylet valós értékének, amely általában megegyezik az értékelési különbözetével is, mivel a bekerülési érték minimális vagy nulla körüli érték. Ezt a különbözetet kell a származékos ügylet pozitív értékelési különbözete, illetve negatív értékelési különbözete címén elszámolni a követelések, illetve kötelezettségek között az eredménnyel szemben. Lényeges változást jelent, hogy a nem fedezeti célú származékos ügyletek várható, nem realizált nyeresége (valós értéke) is elszámolhatóvá válik az eredménnyel szemben, míg a jelenlegi törvényi szabályozás szerint csak a várható veszteséget lehet (kell) elszámolni céltartalék képzésével. A kereskedési célú pénzügyi instrumentumok állományból való kivezetésekor az értékelési különbözet az eredménnyel szemben visszavezetésre és az eszköz kivezetéséhez, illetve a származékos ügylet zárásához kapcsolódó teljes eredmény elszámolásra kerül.
Az értékesíthető eszközök esetében az eszközhöz rendelt értékelési különbözet csak a bekerülési értéket meghaladó valós érték és a bekerülési érték pozitív különbözeteként kerülhet elszámolásra és kizárólag a - saját tőke értékelési tartalékán belüli - valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Ha a valós érték a bekerülési értéknél tartósan és jelentősen kisebb, akkor értékvesztést kell elszámolni az eredmény terhére, amely később visszaírható a bekerülési értékig az eredménnyel szemben. Egyidejűleg értékvesztés és értékelési különbözet nem állhat fenn az adott eszközhöz kapcsolódóan. Az eszköz könyvekből való kivezetésekor a kimutatott pozitív értékelési különbözetet vissza kell vezetni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
Számviteli szempontból a fedezeti ügyletek csak származékos, illetve valutára, devizára vonatkozó azonnali ügyletek lehetnek. A törvényjavaslat három féle fedezeti ügyletet határoz meg: a piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletet, a cash-flow fedezeti ügyletet és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletét. A piaci érték (valós érték) fedezeti ügylet egy másik ügylet vagy ügyletek (fedezett alapügylet vagy alapügyletek), illetve tétel vagy tételek (fedezett tétel vagy tételek) piaci értékében bekövetkező változást fedezi. A cash-flow fedezeti ügylet a fedezett alapügylet vagy alapügyletek, illetve tétel vagy tételek várható jövőbeni pénzáramlásában bekövetkező változásokat fedezi. A külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete egy külföldi vállalkozásban lévő, devizában kifejezett tulajdoni részesedést jelentő befektetés, követelés, illetve kötelezettség devizaárfolyam-különbözetét fedezi. A fedezeti ügyletek értékelési különbözete - amely általában megegyezik az értékeléskori valós értékükkel (várható eredményükkel) - a piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletnél a fedezett alapügylet (vagy alapügyletek), tétel (vagy tételek) eredményét csökkentő tételként, a cash-flow fedezeti ügylet és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete esetében a valós értékelés értékelési tartalékával szemben kerül elszámolásra, legfeljebb a fedezett alapügylet (vagy alapügyletek), illetve fedezett tétel (vagy tételek) eredménye összegéig.
A fedezeti ügyletek zárásakor azok értékelési különbözete visszavezetésre kerül - az ügylet jellegétől függően - az eredménnyel, illetve a valós értékelés értékelési tartalékával szemben, elszámolásra kerül az ügylet eredménye a fedezett ügylet (alapügylet) eredményét csökkentő tételként. Kivétel képeznek az olyan cash-flow fedezeti ügyletek, amelyek pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség bekerülésével járó jővőbeni ügyleteket fedeznek, itt a fedezeti ügylet záráskori teljes eredménye az alapügyletből származó eszköz vagy kötelezettség bekerülési értékét módosítja.
A valós érték
A valós érték a piaci érték, amely lehet a tőzsdén jegyzett árfolyam, vagy két fél szabad megállapodása szerinti érték, illetve a hasonló pénzügyi instrumentum árából levezetett számított érték, ezek hiányában a valós érték az általános értékelési eljárásokkal (pl. jelenérték számítással) megállapított, piaci árat közelítő érték. A valós érték az alkalmazott értékelési eljárás (becslés) eredménye, amely alapján a vállalkozó nem realizált eredményt mutat ki a beszámolójában.
A valós értéken történő értékelést minden esetben könyvvizsgálóval kell felülvizsgáltatni.
A pénzügyi instrumentumok átsorolása és áttérés más értékelési eljárásra
Az értékelési eljárások következetes alkalmazása és az árfolyam befolyásolási célú átértékeléseknek az elkerülése végett, bizonyos esetekben az átsorolás lehetősége erősen korlátozott, és minden esetben a bekerüléskori eredeti állapotra történő visszarendezéssel valósul meg, az értékelési különbözetek és az elszámolt eredmények visszavezetésre kerülnek, majd az átsorolás utáni besorolásnak megfelelő értékelési és eredményelszámolási szabályok szerint kell eljárni.
A bekerülési értéken történő általános értékelési eljárásról a valós értéken történő értékelésre áttérni csak év elején, a nyitó rendező tételek keretében, illetve átmeneti szabályként a 2003. évi beszámoló mérlegfordulónapi értékelésekor lehet, amikor az eredményt érintő tételek elszámolása - korábbi értékvesztések, aktív és passzív időbeli elhatárolások, céltartalékok visszarendezése és az értékelési különbözetek elszámolása - a megfelelő bevétel vagy ráfordítás számlával szemben történik, a saját tőkét érintő értékelési különbözetek elszámolása pedig közvetlenül a valós értékelés értékelési tartalékával szemben valósul meg. A valós értéken történő értékelés szabályairól a bekerülési értéken történő általános értékelési eljárásra való áttérésre (visszatérésre) csak a mérleg fordulónapján kerülhet sor, ez esetben minden eredményt érintő tétel közvetlenül a megfelelő bevétel, illetve ráfordítás számlával szemben kerül elszámolásra, a saját tőkét érintő értékelési különbözetek pedig a valós értékelés értékelési tartalékával szemben kerülnek kivezetésre.
2. A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet
A számvitel továbbfejlesztésének talán legjelentősebb lépése az Európai Unióban a nemzetközi számviteli standardok (IAS) alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet, amely előírja, hogy az Európai Unió tőzsdéin jegyzett vállalkozások az IAS-ek (a jövőben: IFRS-ek) egy úgynevezett uniós befogadási mechanizmus keretében jóváhagyott és kihirdetett körének megfelelően kötelesek összeállítani összevont (konszolidált) éves beszámolójukat 2005-től (egyes esetekben 2007-től) kezdődően. A rendelet szerint a tagállamok megengedhetik vagy megkövetelhetik azt is, hogy az említett vállalkozások az egyedi beszámolójukat, illetve, hogy a többi vállalkozás az egyedi és/vagy az összevont (konszolidált) beszámolóját a hivatkozott eljárás alapján jóváhagyott és kihirdetett standardok alapján állítsa össze.
A rendelet a csatlakozást követően, az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéssel, külön adaptáció nélkül lép hatályba, az közvetlenül a hazai jogrend részévé válik. Ugyanakkor kiegészítő szabályozást igényelnek azok a kérdések, amelyekről a rendelet, illetve a rendelet alapján alkalmazandó standardok nem intézkednek. E tekintetben a törvényjavaslat a rendelettel nem szabályozott kérdésekben a számviteli törvény vonatkozó előírásait rendeli megfelelően alkalmazni.
További szabályozási feladatot jelent a rendelet által biztosított lehetőségek közötti választás. A törvényjavaslat élve a kiterjesztés lehetőségével, a tőzsdei vállalkozókon kívüli anyavállalatoknak is megengedi, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolójukat - saját elhatározásuk alapján - a számviteli törvény előírásai helyett a rendeletben foglaltak szerint állítsák össze. Ugyanakkor a törvényjavaslat a rendelet alkalmazásának választási lehetőségét az egyedi beszámolókra egyenlőre nem terjeszti ki, az esetleges ilyen irányú kiterjesztés megfontolására az összevont (konszolidált) beszámolókra vonatkozó 2-3 éves tapasztalatok figyelembe vételével a későbbiekben indokolt visszatérni. Az IAS-ek (IFRS-ek) egyedi beszámolókra vonatkozó alkalmazása hosszabb felkészülési időt és több kapcsolódó jogszabály, így az adótörvények módosítását is igényli. Ez a felkészülés a tagállamok döntő többségénél is hosszabb időt vesz igénybe.
Az IAS-ek (IFRS-ek) meghatározott körben történő alkalmazásának előírásával nem kerül sor a számviteli irányelvek hatályon kívül helyezésére, azonban az Európai Unió meg kívánja teremteni az összhangot az irányelvek és az IAS-ek (IFRS-ek) között, és olyan elvi alapokra helyezi az irányelveket, hogy azok a modern gyakorlattal összhangban lévő, az IAS-ek (IFRS-ek) jövőbeli változásait követni képes keretét alkossák a pénzügyi beszámolási előírásoknak. A fenti célok figyelembe vételével a hivatkozott 2001/65/EK számú irányelv mellett már elfogadták a 78/660/EGK, a 83/349/EGK, a 86/635/EGK és a 91/674/EGK számú számviteli irányelvek ennek megfelelő újabb módosítását is (a számviteli irányelvek 51/2003/EK számú módosítása).
3. A valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú gazdasági társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményeiről szóló 89/666/EGK (tizenegyedik) irányelv
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek működésével összefüggésben figyelembe kell venni, hogy a hivatkozott irányelv meghatározott fióktelepek esetében a fióktelepi beszámoló letétbe helyezése és közzététele alól felmentést ad (illetve eleve tiltja a tagállamoknak, hogy ilyen kötelezettséget előírjanak).
Mindez azt is jelenti, hogy az uniós előírásoknak való megfelelés érdekében különbséget kell tenni az Európai Unió tagállamaiban (illetve azzal azonosan kezelendő országokban), illetve az Európai Unión kívüli (harmadik) országban székhellyel rendelkező gazdasági társaságok magyarországi fióktelepei között.
A harmadik országban székhellyel rendelkező gazdasági társaságok magyarországi fióktelepeinek számviteli szabályozására - a közösségi jog erre vonatkozó eltérő rendelkezése hiányában - továbbra is a jelenlegi számviteli előírások lesznek teljes körűen érvényesek, míg az Európai Unió tagállamaiban (illetve azzal azonosan kezelendő országokban) székhellyel rendelkező gazdasági társaságok magyarországi fióktelepeinek működésével kapcsolatos számviteli előírások módosulnak a letétbe helyezési és a közzétételi kötelezettség tekintetében.
Természetesen a gazdasági elkülönülés nyomon követése, az adó- és járulékfizetési kötelezettségek teljesítésének egységes alapokon történő rendezése egyenlőre ezen fióktelepek esetében is szükségessé teszik - a versenysemlegesség elve alapján - a számviteli törvény egyéb, a könyvvezetésre, a beszámoló készítésére vonatkozó általános előírásainak az alkalmazását.
4. A 4. és a 7. számviteli irányelvek teljes körű átvétele
A számviteli jogharmonizációs kötelezettség maradéktalan teljesítése érdekében ismételten áttekintésre került a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK számú 4. és a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok összevont (konszolidált) beszámolójáról szóló 83/349/EGK számú 7. számviteli irányelv. Az irányelvi rendelkezések és a számviteli törvény hatályos előírásainak tételes összehasonlítása eredményeként, elsősorban a kiegészítő mellékletben további információk szerepeltetését indokolt előírni.
5. Egyéb jogharmonizációs kötelezettséggel kapcsolatos, számvitelt érintő kérdések
A gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény jogharmonizációs célú felülvizsgálata eredményeként e két törvény jelentősen módosult a 2003. évi XLIX. törvénnyel. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény előírásai szorosan összefüggnek a hivatkozott két törvény előírásaival, a változásokhoz a számviteli törvény vonatkozó előírásait is megfelelően illeszteni kell. Emiatt szükséges módosítani többek között a számviteli törvénynek a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásra, a vagyonvédelmi, a hitelezővédelmi előírásokra, a tőkeemelésre, a tőkeleszállításra, az osztalékfizetésre, a közbenső mérlegre, a saját részvények megszerzésére stb. vonatkozó előírásait. Emellett be kell építeni a számviteli törvény előírásaiba azokat az új elemeket (európai gazdasági egyesülés, visszaváltható részvény, alaptőke feltételes leszállítása), amelyeket a társasági jog változásai tartalmaznak.
Külön kiemelendő az elektronikus cégeljárás bevezetésével összefüggésben (amelyről a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény külön módosítása fog rendelkezni a 68/151/EGK irányelv módosításának megfelelően) az elektronikus letétbe helyezés és közzététel lehetőségének a megteremtése.
A számviteli törvény javasolt módosítása figyelembe veszi a devizakülföldi gazdasági társaságokra vonatkozó egyéb jogi szabályozás jogharmonizációval összefüggő változásait is, amelyek következtében a legtöbb, a devizajogszabályok alapján jelenleg még devizakülföldinek (például vámszabadterületinek) minősülő gazdasági társaság megítélése megváltozik (az egységes belső piacon ezek a gazdasági társaságok nem minősülnek devizakülföldinek), annak ellenére, hogy tevékenységük ténylegesen nem módosul.
A Kormány kiemelt feladatának tekinti az érintett gazdasági társaságok jogi státuszának megváltozásával összefüggően a rájuk háruló adminisztrációs és pénzügyi többletterhek csökkentését. Ennek érdekében tartalmazza a törvényjavaslat, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek kizárólag az uniós csatlakozással összefüggő jogszabályi változások miatt veszítik el devizakülföldi minősítésüket, csak legkésőbb az euró magyarországi bevezetése napjától lesznek kötelesek a beszámoló készítés általános szabályait alkalmazni (amely szerint a beszámolót a nemzeti pénznemben kell összeállítaniuk, a nemzeti pénznemben vezetett számviteli nyilvántartások alapján). A módosítás eredményeként azok a jelenleg devizakülföldinek minősülő gazdasági társaságok, amelyek euróban vezetik a könyveiket, nem lesznek kötelesek átállni a forint alapú könyvvezetésre akkor, amikor a csatlakozás következtében elveszítik devizakülföldi minősítésüket, azaz "megszakítás" nélkül vezethetik euróban a könyveiket Magyarország eurózónába történő belépéséig, és azt követően is. A tervezett átmeneti szabály szerint azok a jelenleg devizakülföldinek minősülő gazdasági társaságok, amelyek az eurótól eltérő konvertibilis devizában vezetik a könyveiket, szintén nem lesznek kötelesek átállni a forint alapú könyvvezetésre akkor, amikor a csatlakozás következtében elveszítik devizakülföldi minősítésüket, viszont az euró magyarországi bevezetése napjától kötelesek lesznek az általános szabályoknak megfelelni.
A hozzáadott értékadóról szóló 77/388/EGK irányelvet módosító 115/2001/EK irányelv kimondja, hogy a tagállamok nem követelhetik meg (közvetlen kötelezettségként nem írhatják elő) a hagyományos papíralapú számlák aláírását.
A hatályos számviteli törvényi szabályozás a számviteli bizonylat adatainak alaki és tartalmi hitelességére, megbízhatóságára (helytállóságára) épít, azt a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapjának tekinti. A hitelesség, a megbízhatóság biztosításának jelenlegi eszköze a papíralapú számviteli bizonylatok (beleértve a számlát is) esetén az aláírás intézményének alkalmazása (kötelezettsége). E direkt kötelezettséget a hivatkozott irányelvi rendelkezés alapján meg kell szüntetni. A törvényjavaslat ezt oly módon oldja meg, hogy az alaki és tartalmi hitelességnek a jövőben többféleképpen is meg lehet felelni, amelyek között - mint egyik lehetőség - továbbra is megtalálható az aláírás. A gazdálkodó döntésére van bízva, hogy a bizonylatok (beleértve a számlát is) hitelesítésének biztosítására milyen eljárást választ.
A bizonylatokkal összefüggő módosítási javaslatok azok is, melyek az újrakodifikálásra kerülő általános forgalmi adóról szóló törvénynek a számlára vonatkozó módosított rendelkezéseivel való összhangot hivatottak biztosítani.
A törvényjavaslat módosítja az elektronikus dokumentumokkal, iratokkal, mint számviteli bizonylatokkal kapcsolatos jelenlegi rendelkezéseket, elfogadva a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentumokat, iratokat is, figyelemmel arra, hogy az elektronikus dokumentumok, iratok hitelességének, megbízhatóságának, valamint a bizonylatok megőrzésének, archiválásának jogi és technikai követelményrendszere elsődlegesen nem számviteli kérdés, e tekintetben a számviteli szabályok befogadó/elfogadó szerepet kell, hogy betöltsenek. A javasolt előírásokkal ugyanakkor az alkalmazás lehetősége számviteli szempontból biztosított lesz.
További, a nyilvántartások részletezésére, valamint a kiegészítő mellékletben szerepeltetendő információk körének bővítésére vonatkozó előírásokat is tartalmazza a törvényjavaslat, megfelelve ezzel az állami támogatásokkal, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos követelményeknek, elvárásoknak.
6. Egyéb pontosító módosítások
A törvényjavaslat a jogharmonizációs célú módosításokon túlmenően csak néhány további pontosító, kiegészítő rendelkezést tartalmaz. Ezek közül kiemelhetőek a fogalmakkal kapcsolatos pontosítások, az egyszeres könyvvitel vállalkozói körben történő alkalmazási lehetőségének - három év átmeneti időt követően - 2004. január 1-jei megszüntetésével kapcsolatos technikai rendelkezések, az egyes adókra, befizetési kötelezettségekre, az Országos Számviteli Bizottság működésére vonatkozó kiegészítések.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A fogalmakra vonatkozó módosítások döntő része a 2001/65/EK irányelv szerinti valós értéken történő értékeléshez és kisebb részben egyéb jogharmonizációs igényekhez kapcsolódik.
A vállalkozó fogalom kibővül az európai gazdasági egyesüléssel, amely a gazdasági társaságokról szóló törvény módosításával került bevezetésre.
A valós értéken történő értékeléssel összefüggésben pontosításra kerül a pénzügyi instrumentum, a fedezeti ügylet, a függő és a biztos (jövőbeni) kötelezettségek, valamint a penziós ügyletek fogalma, továbbá bővülnek a fogalmak a tőkepiacról szóló törvénnyel összhangban a másodlagos értékpapír, a repó- és a fordított repóügylet, valamint az értékpapír kölcsönügylet fogalmával, illetve a pénzügyi instrumentumok elszámolásáról és értékeléséről szóló IAS 39, valamint a 2001/65/EK irányelv előírásaival összhangban a mérlegen kívüli tételek, a függő és a biztos (jövőbeni) követelések, a pénzügyi eszközök, a pénzügyi kötelezettségek, a tőkeinstrumentum, a más vállalkozó saját tőkéjét megtestesítő instrumentum, a kereskedési célú, az értékesíthető és a lejáratig tartott pénzügyi eszköz, a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések, a kereskedési célú és az egyéb pénzügyi kötelezettség, a származékos ügyletek, a valós érték, az előrejelzett ügyletek és a fedezeti hatékonyság fogalmával. A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelettel összefüggésben új fogalomként kerül bevezetésre a nemzetközi számviteli standardok kifejezés.
A törvényjavaslat bevezeti a számviteli törvény fogalomhasználatába a tőkepiacról szóló törvény által meghatározott másodlagos értékpapír, értékpapír kölcsönzés, repó- és fordított repóügylet fogalmát, továbbá az IAS 39 előírásaihoz igazodva pontosítja és kibővíti a pénzügyi instrumentumok fogalmát, amely a valós értéken történő értékelés tárgya.
A törvényjavaslat az IAS 39 előírásai figyelembevételével pontosítja a fedezeti ügylet fogalmát, amelynek során a fedezeti ügyleteket három fő csoportba sorolja. Így megkülönbözteti a valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletet, a cash-flow fedezeti ügyletet és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletét.
A valós érték (piaci érték) fedezeti ügylet a fedezett alapügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) piaci értéke változásának kockázatát, a cash-flow fedezeti ügylet a fedezett alapügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) pénzáramlás változásának kockázatát, a külföldi gazdálkodó szervezetben levő nettó befektetés fedezeti ügylete a fedezett tétel vagy tételek devizaárfolyam-változásának kockázatát fedezi. A cash-flow fedezeti ügylet rendszerint olyan alapügylet jövőbeni pénzáramlás változásának kockázatát fedezi, amely csak a lejárati idő végén bekövetkező pénzmozgások pillanatában jár eredménnyel vagy potenciális eredménnyel, míg a fedezeti ügyletnek már a lejárati idő alatt történő értékelése során elszámolandó eredménye keletkezik. Az eddigi gyakorlattól eltérően a cash-flow fedezeti ügylet olyan előre jelzett alapügyletet is fedezhet, amelyre vonatkozóan konkrét szerződést még nem kötöttek a felek.
A törvényjavaslat - az IAS 39 és a 86/635/EGK irányelv vonatkozó előírásainak figyelembe vételével - módosítja a penziós ügyletek fogalmát és egyértelműen meghatározza azok elszámolásának módját, egyidejűleg rendezi a repóügyletek elszámolási szabályait is. A módosítás értelmében a valódi penziós ügyletek és az óvadéki repóügyletek kölcsönügyletként elszámolandó olyan határidős visszavásárlási megállapodás kikötésével történő adásvételi ügyletek, amelyek esetében az eladó (penzióba adó, repóba adó) az ügylet tárgyát képező pénzügyi eszköz feletti rendelkezési és a hozamok szedésére vonatkozó jogait (ellenőrzési jogait) fenntartja. A nem valódi penziós ügyletek és a szállításos repóügyletek az adásvétel általános szabályai szerint elszámolandó olyan határidős, illetve opciós visszavásárlási megállapodás kikötésével történő adásvételi ügyletek, amelyek esetében az eladó (penzióba adó, repóba adó) az ügylet tárgyát képező pénzügyi eszköz feletti rendelkezési és a hozamok szedésére vonatkozó jogokat (ellenőrzési jogokat) nem tartja fenn, azok átkerülnek a vevőhöz. A penziós ügylet tárgyát képező pénzügyi eszközök köre bővebb, mint a repóügyleteké, az utóbbi ügyletek csak értékpapírokra vonatkozhatnak. A repóügyletek részletes szabályait a tőkepiacról szóló törvény határozza meg. A számviteli törvény módosítása a korábbi szabályozáshoz képest egyértelműbbé teszi az ügyletek besorolását és elszámolási szabályait, megszünteti a fogalmi átfedéseket.
A törvényjavaslat által bevezetett mérlegen kívüli tételek fogalma magában foglalja a függő és a biztos (jövőbeni) követeléseket, illetve kötelezettségeket, melyekre általánosan jellemző, hogy egy már létező szerződés alapján fennálló, pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére, illetve átadására vonatkozó követelések, illetve kötelezettségek, amelyek azért nem szerepelnek a mérlegben a mérleg fordulónapján, mert azok egy jövőbeni esemény bekövetkezésekor vagy a szerződés teljesítésekor válnak esedékessé. A függő követelések, illetve függő kötelezettségek általában a kapott biztosítékokkal, fedezetekkel, illetve a vállalt garanciával, kezességgel, opciós ügyletekkel kapcsolatosak, míg a biztos (jövőbeni) követelések és kötelezettségek határidős ügyletekhez kapcsolódó tételek. A függő és a biztos (jövőbeni) kötelezettségek - az egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek kivételével - a törvény értelmében, mint várható kötelezettségek céltartalék-képzési kötelezettség alá esnek.
A pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek a pénzügyi instrumentumok részét képező mérlegbeni, illetve mérlegen kívüli, szerződés alapján fennálló követelések és kötelezettségek, továbbá a pénzügyi eszközökhöz tartoznak a pénzeszközök, az értékpapírok, a bankbetétek függetlenül attól, hogy forgóeszköznek vagy befektetett eszköznek minősülnek.
A pénzügyi eszközök közé tartoznak - a valós értéken történő értékelés szempontjából csoportosítva - a kereskedési célú, az értékesíthető és a lejáratig tartott pénzügyi eszközök, valamint a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések (továbbá a külön nem nevesített, fedezeti ügylet részét képező pénzügyi eszközök). A pénzügyi kötelezettségek közé tartoznak - a valós értéken történő értékelés szempontjából csoportosítva - a kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek, valamint az egyéb pénzügyi kötelezettségek (továbbá a külön nem nevesített, fedezeti ügylet részét képező pénzügyi kötelezettségek).
A kereskedési célú pénzügyi eszközök rövid távú árfolyamnyereség elérése érdekében tartott, értékesítés céljára szolgáló - a forgóeszközök között kimutatott - hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdoni részesedést jelentő befektetések, értékesítésre szánt vásárolt követelések, illetve saját jogon keletkeztetett követelések, továbbá a nem fedezeti célú származékos ügyletekből eredő mérlegen kívüli követelések.
Az értékesíthető pénzügyi eszközök olyan pénzügyi eszközök, amelyek beszerzésekor még nincs határozott döntés az eszköz tartásának szándékára vonatkozóan, hogy azt rövid távon értékesíteni, vagy a lejárat időpontjáig - illetve határozatlan futamidejű eszközök esetében hosszú távon - tartani fogják. Ide tartoznak a - befektetett eszközök között kimutatott - lejáratig tartani nem szándékozott, éven túli lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdoni részesedést jelentő befektetések függetlenül attól, hogy azok kapcsolt vagy egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozóban fennálló részesedések, illetve a lejáratig tartani nem szándékozott, nem kereskedési célú vásárolt követelések.
A lejáratig tartott pénzügyi eszközök az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, vásárolt követelések, amelyeket a vállalkozó a lejárat időpontjáig szándékozik megtartani -függetlenül attól, hogy az éven belüli lejáratú és a forgóeszközök között szerepel a mérlegben, vagy éven túli lejáratú és befektetett pénzügyi eszköznek minősül -, továbbá lejáratig tartott pénzügyi eszközök a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott bankbetétek és a pénzeszközök függetlenül attól, hogy forintra vagy külföldi fizetőeszközre szólnak, valamint a nem származékos ügyletekből eredő mérlegen kívüli követelések.
A gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések olyan saját jogon keletkeztetett követelések, amelyek esetében a követelést keletkeztető szerződés eredeti jogosultja maga a gazdálkodó és a követelést a gazdálkodó nem szándékozik értékesíteni. Nem sorolhatók ide a vásárolt követelések.
A kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek a nem fedezeti célú származékos ügyletből eredő mérlegen kívüli kötelezettségek és az értékpapír kölcsönügylethez kapcsolódó kötelezettségek.
Egyéb pénzügyi kötelezettségek a kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek közé nem tartozó mérlegbeni és mérlegen kívüli pénzügyi kötelezettségek.
A törvényjavaslat szerinti származékos ügylet fogalma szűkebb tartalmú, mint a tőkepiacról szóló törvény által meghatározott származtatott ügylet. Származékos ügyletnek minősül minden elszámolási határidős, opciós, illetve swap ügylet (az ügylet tárgyát képező instrumentumtól függetlenül), továbbá a pénzügyi eszköz leszállítására vonatkozó határidős, opciós, illetve swap ügyletek. Nem minősül származékos ügyletnek az áru (pénzügyi eszköztől eltérő eszköz) leszállítására vonatkozó határidős és opciós ügylet.
A valós érték a piaci megítélésről rendelkezésre álló információk alapján lehet az ismert piaci ár (a tőzsdei árfolyam, illetve ha a pénzügyi instrumentum tőzsdén nem forgalmazott, a tőzsdén kívüli piaci ár), ennek hiányában a pénzügyi instrumentum összetevőinek, vagy a hasonló pénzügyi instrumentumnak a piaci ára alapján számított piaci érték, illetve ha ilyen módon az nem állapítható meg, akkor az általános értékelési eljárásokkal (például a jövőbeni pénzáramlások diszkontálásával számított jelenérték) meghatározott, a piaci árat elfogadhatóan közelítő érték (ez utóbbi általában a származékos ügyletek értékelésére alkalmazott eljárásokat jelenti).
Az előrejelzett ügylet olyan szerződés alapján még nem létező ügylet, amelynek bekövetkezése nagy valószínűséggel várható és az ügylet fajtája, tárgya, nagyságrendje, időpontja, időtartama, illetve egyéb feltételei tekintetében számszerűsíthető. Az előrejelzett ügylet jövőbeni pénzáramlás változásai miatt várható kockázatra cash-flow fedezeti ügylet köthető. Az előrejelzett ügylet lehet egy jövőbeni adásvételi ügylet, vagy valamilyen pénzügyi szerződés (például hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, betételhelyezés stb.) is.
A fedezeti hatékonyság azt mutatja meg, hogy a fedezeti ügylet valós értékében, illetve pénzáramlásaiban bekövetkező változás mennyiben ellensúlyozza a fedezett ügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) valós értékében, illetve pénzáramlásaiban bekövetkező változásokat. A törvényjavaslat a hatékony fedezet egyik alapvető feltételeként írja elő, hogy az ellensúlyozás csaknem teljes legyen, amely leginkább akkor biztosítható, ha a fedezeti ügylet és a fedezett ügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) legfontosabb feltételei megegyeznek (így például az ügylet jellegétől függően az ügylet tárgya, annak mennyisége és névértéke, a lejárati idő, a kamatfeltételek, az átárazási, a kamatfizetési, a tőketörlesztési időpontok, a kamatok mérésének alapja, a devizanem, a szerződéskötés időpontja és helye stb.). Az ügylet jellege határozza meg azt, hogy a felsorolt feltételek közül - adott esetben - melyek egyezőségét kell biztosítani. Ha a fedezeti ügylet és a fedezett ügylet vagy ügyletek (tétel vagy tételek) lejárati ideje nem pontosan egyezik meg, akkor is biztosítani kell, hogy a fedezeti ügylet lejárati ideje ne haladja meg a fedezett ügylet (tétel) lejárati idejét. Ha a fedezet nem hatékony - azaz a fedezeti ügylet és a fedezett alapügylet (tétel) valós értékében vagy pénzáramlásaiban bekövetkező változások egymáshoz viszonyított aránya a 80 és 125 százalék közötti sávon kívül van -, akkor a fedezeti ügyletet teljes egészében a kereskedési célú ügyletekre vonatkozó általános szabályok szerint kell elszámolni.
A nemzetközi számviteli standardok fogalmának rögzítését az indokolja, hogy azok alkalmazása - a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet alapján - 2005. (egyes esetekben 2007.) január 1-jétől a tőzsdén jegyzett vállalkozások számára kötelező lesz, illetve a tőzsdén nem jegyzett vállalkozások számára lehetővé válik az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítés tekintetében, másrészt a hatályos standardok átdolgozás és továbbfejlesztés alatt vannak, melynek eredményeként kiadandó új standardok más gyűjtő elnevezéssel és tartalommal jelennek meg. A nemzetközi számviteli standardok fogalma a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság által elfogadott vagy kibocsátott nemzetközi számviteli standardok, illetve ezek továbbfejlesztéseként létrejövő nemzetközi beszámoló készítési standardok, valamint azok módosításainak és értelmezéseinek együttesét jelenti.
A 2-3. §-hoz, a 6. §-hoz és a 49. § (1) bekezdéséhez
A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozóknak legkésőbb 2004. január 1- jével át kell térniük a törvény hatályos előírása alapján az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre, az egyszeres könyvvitellel alátámasztott egyszerűsített beszámoló helyett kettős könyvvitellel alátámasztott éves (egyszerűsített éves) beszámolót kell készíteniük. 2004. január 1-jével megszűnik a vállalkozók körében az egyszeres könyvvitel vezetésének, illetve az egyszerűsített beszámoló készítésének a lehetősége. 2004. január 1- jétől az egyszeres könyvvitel vezetésének lehetősége jellemzően a számviteli törvény hatálya alá tartozó egyéb szervezeteknél marad meg. Emiatt az egyszeres könyvvitelre, az egyszerűsített beszámolóra vonatkozó törvényi előírásokat közvetlenül is alkalmazhatóvá kell tenni azokra a szervezetekre (gazdálkodókra), amelyeknél a beszámolókészítés, a könyvvezetés sajátosságait kormányrendelet szabályozza, azzal, hogy az egyszeres könyvvitel vezetésének lehetőségét és a könyvvezetési módok közötti váltás kötelezettségének előírását a vonatkozó kormányrendeletbe indokolt utalni.
A kormányrendelettel szabályozott sajátos beszámolási és könyvvezetési előírások nem ismétlik meg az általános előírásokat, ezért a számviteli törvény szövegében indokolt utalni arra is, hogy eltérő rendelkezés hiányában ezeknek is meg kell felelni, illetve, hogy a sajátos rendelkezések nem lehetnek ellentétesek a számviteli törvény alapelveivel.
A 4. §-hoz
A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendelet 4. cikke hatálya alá tartozó vállalkozó - a rendelet előírásai szerint - köteles a rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően összeállítani összevont (konszolidált) éves beszámolóját. A törvényjavaslat mentesíti e vállalkozókat a magyar jogszabályoknak megfelelően összeállított összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettség alól azzal, hogy a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokban nem szabályozott kérdések tekintetében e vállalkozók továbbra is a számviteli törvény előírásait kötelesek alkalmazni, a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokkal összhangban.
Az 1606/2002. számú (EK) rendelet által biztosított lehetőséggel élve a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a számviteli törvény szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére kötelezett - az 1606/2002. számú (EK) rendelet 4. cikke hatálya alá nem tartozó - vállalkozó az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettségének azzal is eleget tehet, ha az 1606/2002. számú (EK) rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját azzal, hogy a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokban nem szabályozott kérdések tekintetében továbbra is a számviteli törvény előírásait köteles alkalmazni, a kihirdetett nemzetközi számviteli standardokkal összhangban.
Az 5. §-hoz
Az Európai Unió 83/349/EGK számú 7. irányelve előírja, ha az anyavállalat összevont (konszolidált) éves beszámolójának üzleti éve eltér az anyavállalat éves beszámolójának üzleti évétől, akkor az eltérés indokait, valamint az eszközökkel, a forrásokkal, a pénzügyi és jövedelmi helyzet alakulásával kapcsolatos olyan lényeges események hatását, melyek az anyavállalat éves beszámolójának mérlegfordulónapja és az összevont (konszolidált) éves beszámolójának mérlegfordulónapja között következtek be, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A módosítás ezzel az előírással hozza összhangba a magyar szabályozást az uniós szabályozással.
A 7. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény módosított előírásai szerint - az eddigiektől eltérően - nemcsak az osztalékelőleg fizetésének az alátámasztására szolgálhat a közbenső mérleg, hanem közbenső mérleg alapján is lehet - egyéb feltételek teljesülése mellett - saját részvényeket (ide értve a visszaváltható részvényt is) visszavásárolni (megszerezni), a részvénytársaság alaptőkéjét az alaptőkén felüli vagyonából megemelni. Ehhez kapcsolódóan módosul a törvényjavaslat szerint a számviteli törvény 21. §- ának (1)- (2) bekezdése, meghatározva azt a közbenső időszakot (a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegfordulónapját követő nap és a közbenső mérleg fordulónapja közötti időszak), amelyre vonatkozóan a közbenső mérleget készíteni kell, és pontosítva a jelenlegi előírást azzal, hogy a beszámolóra vonatkozó szabályok szerint kell a közbenső mérleget elkészíteni.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az óvadéki repóügyletet a valódi penziós ügyletekkel azonosan, kölcsönként kell elszámolni, ezért az óvadéki repóba vevőnél a határidős viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz kifizetett vételárát, valamint az óvadéki repóba adónál a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz kifizetett visszavásárlási árát, továbbá értékpapír kölcsönügylet esetében a kölcsönbe adónál a kölcsönbe adott értékpapír kölcsön szerződés szerinti értékét a követeléseken belül egyéb követelésként kell kimutatni (amíg a viszonteladási, illetve visszavásárlási ár összegében ellenirányú pénzmozgás, továbbá értékpapír kölcsönügylet esetén az értékpapír visszaszolgáltatás miatt kötelezettség nem keletkezik, amelyet a követeléssel beszámítva kell majd rendezni).
A követeléseken belül önálló tételként kell kimutatni a származékos ügyletek pozitív értékelési különbözeteként azok valós értékét (azaz várható nyereségét), amennyiben a vállalkozó alkalmazza a valós értéken történő értékelést. (Ha a vállalkozó nem alkalmazza a valós értéken történő értékelés szabályait, akkor a származékos ügyletek közül csak a fedezeti ügyletek esetében lehet elszámolni a mérleg fordulónapján a várható nyereséget a bevételek között az aktív időbeli elhatárolással szemben.)
A 9. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény új előírásai szerint, ha a részvénytársaság alapító okirata (alapszabálya) arra lehetőséget ad, a közgyűlés az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben olyan névre szóló részvény kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg (visszaváltható részvény).
A visszaváltható részvények a számviteli elszámolásokban a saját részvényekhez hasonlóan jelennek meg. A visszavásárolt visszaváltható részvényt a visszaváltási értéken a saját részvények között kell a megszerzéstől az alaptőke kötelező leszállításának a cégbírósági bejegyzéséig kimutatni.
A 10. §-hoz
A befektetetett pénzügyi eszközök között kimutatott, névérték alatt beszerzett, hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapírok névértéke és beszerzési értéke közötti nyereségjellegű különbözetnek fokozatosan, a hátralévő lejárati idő alatt időarányos összegben az aktív időbeli elhatárolásokkal szembeni eredményként való elszámolásának a kötelező jellege a törvényjavaslat szerint megszűnik. A vállalkozó maga dönti el, hogy alkalmazza-e az időbeli elhatárolást vagy sem. Nem lehet viszont alkalmazni az időbeli elhatárolást az olyan kamatozó értékpapírokra, amelyek a valós értéken történő értékelés alá tartoznak.
Az időbeli elhatárolás lehetőségként és nem kötelezettségként való előírását az indokolja, hogy az azonos jogokat megtestesítő kamatozó értékpapírok esetében az időbeli elhatárolás lehetetlenné teszi a csoportos nyilvántartást és értékelést, mert a különbözet csak egyedileg kezelhető. A valós értéken értékelt, értékesíthető pénzügyi eszköznek minősített, a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt kamatozó értékpapírok esetében pedig az időarányos összeg fokozatos elszámolása az eredményben, valamint a beszerzési érték feletti értékelési különbözet valós értékelés értékelési tartalékában való elszámolása kétszeres elszámolást jelentene, amely torzítaná a vállalkozó vagyoni helyzetéről kialakított képet.
Változik a szabályozás a tekintetben is, hogy az aktív időbeli elhatárolást nem csak az értékvesztés, az értékesítés, illetve a beváltás elszámolásakor kell megszüntetni, hanem abban az esetben is, ha az értékelés során úgy ítéli meg a vállalkozó, hogy az időbelileg elhatárolt nyereségjellegű különbözet nem fog megtérülni.
A 11. §-hoz
Változott a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a nem pénzbeli hozzájárulás tartalmára, továbbá rendelkezésre bocsátására vonatkozó szabálya. Ha a nem pénzbeli hozzájárulás értéke az alaptőke 25 százalékát nem éri el, van lehetőség a nem pénzbeli hozzájárulás későbbi időpontban történő szolgáltatására, legfeljebb a cégbejegyzéstől számított ötödik év végéig. Ennek megfelelően módosul a törvényjavaslat szerint a számviteli törvény jegyzett, de még be nem fizetett tőkére vonatkozó előírása.
A gazdasági társaságokról szóló törvény új előírása alapján a közgyűlés az alaptőke feltételes leszállításáról is határozhat. Ez esetben az alaptőke leszállítása hatályosulásának előfeltétele, hogy a részvénytársaság alaptőkéjének az alaptőke leszállításával egyidejűleg elhatározott felemelése megtörténjen. Ehhez kapcsolódik a törvényjavaslat szerint a számviteli törvény 35. §- át kiegészítő (9) bekezdés rendelkezése, mely szerint a tőkeleszállítás, illetve a tőkeemelés cégjegyzékbe való bejegyzése időpontjával kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni - a létesítő okirat módosításának megfelelően - mind a jegyzett tőke leszállítását, mind a jegyzett tőke felemelését.
A 12. §-hoz
A visszaváltható részvények visszavásárolt saját részvényekkel - számviteli szempontból - azonos kezeléséből következik, hogy a visszaváltható részvények visszavásárlási (megszerzési) értékének megfelelő összeget az eredménytartalékból a lekötött tartalékba át kell vezetni. Ezt tartalmazza a számviteli törvény 38. § (3) bekezdésének törvényjavaslat szerinti módosítása. (A lekötött tartalékba átvezetett összeget az alaptőke leszállításának cégbírósági bejegyzésével egyidejűleg kell az eredménytartalékba visszavezetni.)
A gazdasági társaságokról szóló törvény bevezette az alaptőke feltételhez kötött leszállításának jogintézményét. Ez akkor alkalmazható, ha az alaptőke leszállítása egyébként nem kötelező és nem tőkekivonással jár, és oly módon, hogy az alaptőke leszállítása a lekötött tartalék javára történik. Az így képzett lekötött tartalék kizárólag a társasági veszteség csökkentésére vagy utóbb az alaptőke felemelésére fordítható.
Ehhez kapcsolódik a törvényjavaslat számviteli törvény 38. §- át kiegészítő rendelkezése, mely szerint a tőkeleszállítás összegét a lekötött tartalékba a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával kell átvezetni, ott elkülönítetten kell kimutatni. Az ily módon lekötött tartalékot vagy veszteségrendezésre (az erről szóló döntés időpontjával az eredménytartalékba történő átvezetéssel), vagy alaptőke emelésre (a tőkeemelés cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával a jegyzett tőkébe történő átvezetéssel) lehet csak felhasználni.
A 13. §-hoz
A törvényjavaslat a valós értéken történő értékelés alá vont értékesíthető pénzügyi eszközök beszerzési érték feletti pozitív értékelési különbözetének, illetve a cash-flow fedezeti ügylethez és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletéhez, illetve ez utóbbi fedezett tételéhez (alapvetően külföldi kapcsolt vállalkozásban lévő részesedéshez) kapcsolódó értékelési különbözetek saját tőkével szembeni elszámolását az értékelési tartalékon belül valósítja meg. Ezért az értékelési tartalékon belül meg kell különböztetni a hatályos szabályozás alapján a befektetett eszközök bizonyos körére alkalmazható, mérlegkészítéskori piaci értéken történő értékeléshez kapcsolódó értékhelyesbítés értékelési tartalékát és a valós értéken történő értékeléshez kapcsolódó valós értékelés értékelési tartalékát. Az értékhelyesbítés értékelési tartalékának változása mindig az értékhelyesbítéssel szemben, a valós értékelés értékelési tartalékának változása pedig az értékesíthető pénzügyi eszközök vagy - cash-flow fedezeti ügylet, valamint külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügylete esetén - a származékos ügyletek értékelési különbözetével szemben kerül elszámolásra.
A gazdasági társaságokról szóló törvény megváltozott előírása szerint a részvénytársaság saját tőkéjéből a részvényes javára, annak tagsági viszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során a törvényben meghatározott esetekben és csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét.
A gazdasági társaságokról szóló törvény hivatkozott előírásához kapcsolódik a törvényjavaslat szerint a számviteli törvény 39. §-a (3)- (4) bekezdésének módosítása, illetve a § kiegészítése. A módosuló, illetve kiegészülő számviteli előírások azonban - értelemszerűen - nemcsak a részvénytársaságokra vonatkoznak.
A módosítás lényege, hogy osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként nemcsak a tárgyévi adózott eredmény, hanem a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény is csak az előírt feltételek teljesülése mellett fizethető ki.
Érdemileg változik az osztalékelőleg kifizethetőségének szabálya. A közbenső mérlegben kimutatott adózott eredményen túlmenően a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérleg szerint adózott eredmény is kifizethető (a kifizetésnél számításba vehető), de csak akkor, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett - a közbenső mérlegben kimutatott - saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembe vételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
A gazdasági társaságokról szóló törvény megváltozott előírása alapján indokolt módosítani a saját részvény, a saját üzletrész, továbbá a visszaváltható részvény visszavásárlása (megszerzése) feltételeinek számviteli előírását is. A törvényjavaslat szerint a saját részvény, a saját üzletrész, a visszaváltható részvény visszavásárlási (megszerzési) értékére
- a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (mérleg szerinti eredmény), illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (mérleg szerinti eredmény), vagy
- a közbenső mérlegben kimutatott - osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben kimutatott - osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény
fedezetet kell nyújtson úgy, hogy a lekötött tartalékkal, az értékelési tartalékkal, továbbá a visszavásárlás (a megszerzés) értékével csökkentett saját tőke összege nem csökken a jegyzett tőke összege alá.
A 14. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény módosított előírásaihoz kapcsolódóan a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő tőkeemelés csak akkor valósulhat meg, ha
- a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegében, illetve
- a közbenső mérlegben
kimutatott - osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként, illetve osztalékelőlegként figyelembe nem vett - adózott eredmény (mérleg szerinti eredmény), szabad tőketartalék, szabad eredménytartalék arra fedezetet nyújt. A számviteli törvény 39. §- hoz kapcsolódó fedezet- megállapítástól az eltérés abból adódik, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény a saját tőke terhére történő tőkeemelésnél feltételként az alaptőkén felüli vagyon meglétét írja elő a tőkeemelés forrásaként.
Mivel a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlege, illetve a közbenső mérleg a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott időtartamon belül (ez általában a fordulónapot követő hat hónap) több kifizetés, ügylet alátámasztására is szolgálhat, a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a feltételek vizsgálata során a kifizetéseket, ügyleteket együttesen (egybeszámítva) kell figyelembe venni.
A 15. §-hoz
A hatályos előírások szerint céltartalék-képzési kötelezettséget a számviteli törvény, illetve a felhatalmazása alapján kiadott számviteli kormányrendeletek írnak elő. Felmerült ugyanakkor annak az igénye, hogy külön törvény, illetve kormányrendelet további céltartalék-képzési kötelezettséget, illetve lehetőséget írhasson elő. Ennek biztosítására szolgál a törvényjavaslat szerinti kiegészítés azzal, hogy ilyen esetekben a külön törvényben, illetve kormányrendeletben meghatározottak szerint kell eljárni.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az óvadéki repóügyletet a valódi penziós ügyletekkel azonosan, kölcsönként kell elszámolni, ezért az óvadéki repóba adónál a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz kapott eladási árát, valamint a repóba vevőnél a határidős visszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz kapott viszonteladási árát, továbbá értékpapír kölcsönügylet esetében a kölcsönbe vevőnél a kölcsönbe vett értékpapír kölcsön szerződés szerinti értékét a kötelezettségeken belül egyéb kötelezettségként kell kimutatni (egyidejűleg a feleknél visszavásárlási, illetve a vételi ár összegében fennálló követelést a keletkezett kötelezettséggel, továbbá értékpapír kölcsönügylet esetén az értékpapír visszaszolgáltatás miatt a kölcsönbe vevőnél a keletkezett követelést, illetve a kölcsönbe adónál a keletkezett kötelezettséget a kölcsönbe adáskor keletkezett kötelezettséggel, illetve követeléssel szemben beszámítva kell rendezni).
A kötelezettségeken belül önálló tételként kell kimutatni a származékos ügyletek negatív értékelési különbözeteként azok valós értékét (azaz várható vesztességét), amennyiben a vállalkozó alkalmazza a valós értéken történő értékelést. (Ha a vállalkozó nem alkalmazza a valós értéken történő értékelés szabályait, akkor a mérleg fordulónapján a várható veszteséget fedezeti ügyletek esetében passzív időbeli elhatárolásként, a kereskedési ügyletek esetében céltartalék-képzésként kell elszámolni.)
A 17. §-hoz
A befektetetett pénzügyi eszközök között kimutatott, névérték felett beszerzett, kamatozó értékpapírok névértéke és beszerzési értéke közötti veszteségjellegű különbözetnek fokozatosan, a hátralévő lejárati idő alatt időarányos összegben a passzív időbeli elhatárolásokkal szembeni eredményként való elszámolásának a kötelező jellege a törvényjavaslat szerint megszűnik. A vállalkozó maga dönti el, hogy alkalmazza-e az időbeli elhatárolást vagy sem. Nem lehet viszont alkalmazni az időbeli elhatárolást olyan kamatozó értékpapírokra, amelyek a valós értéken történő értékelés alá tartoznak. Az elhatárolás lehetőségként és nem kötelezettségként való előírását az indokolja, hogy az azonos jogokat megtestesítő kamatozó értékpapírok esetében az időbeli elhatárolás lehetetlenné teszi a csoportos nyilvántartást és értékelést, mert a különbözet csak egyedileg kezelhető. A valós értéken értékelt, értékesíthető pénzügyi eszköznek minősített, a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt kamatozó értékpapírok esetében nem jelentene kétszeres elszámolást az eredményben az időarányos összeg fokozatos elszámolása, valamint a beszerzési érték alatti értékvesztésnek az elszámolása, mert az általános szabály szerint az időbeli elhatárolásban elszámolandó összeg meghatározásánál figyelembe kell venni az értékvesztésként már elszámolt összeget és csak az időarányos különbözet értékvesztéssel csökkentett összege kerül az időbeli elhatárolásba. Mivel azonban a névérték alatt vásárolt, valós értéken értékelt kamatozó értékpapíroknál nem biztosítható a kétszeres elszámolás elkerülése, ezért a szabályozási összhang megteremtése érdekében a valós értéken értékelt értékpapírokra az időbeli elhatárolásra vonatkozó szabályt általánosan nem lehet alkalmazni.
A 18. §-hoz
A valós értéken történő értékelés alkalmazási köre
A törvényjavaslat a 2001/65/EK irányelv és az IAS 39 alapján bevezeti a pénzügyi instrumentumok meghatározott körére a valós értéken történő értékelés szabályait, amelyet a vállalkozók saját döntésük alapján alkalmazhatnak az egyedi beszámoló, illetve az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésénél egyaránt, fenntartva az egyéb instrumentumokra vonatkozóan a bekerülési (beszerzési) értéken történő értékelés általános szabályait. A valós értéken történő értékelés törvényjavaslatban nem szabályozott kérdései tekintetében a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletben meghatározott részletszabályok alkalmazhatók értelemszerűen.
A pénzügyi instrumentumok besorolása a valós értéken történő értékelés szempontjából
A törvényjavaslat értelmében, a valós értéken történő értékelés szempontjából a pénzügyi eszközöket a kereskedési célú, az értékesíthető és a lejáratig tartott pénzügyi eszközök, valamint a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések közé, a pénzügyi kötelezettségeket a kereskedési célú és az egyéb pénzügyi kötelezettségek közé kell besorolni azok bekerülésekor, feltéve, hogy a pénzügyi eszköz vagy a pénzügyi kötelezettség nem képezi részét fedezeti ügyletnek. Ez a besorolás nem változtatja meg a mérlegben a pénzügyi eszközök forgóeszközzé vagy befektetett eszközzé, illetve a pénzügyi kötelezettségek rövid lejáratú vagy hosszú lejáratú kötelezettségekké való besorolását. A fedezeti ügyletek részét képező pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket a fedezeti ügyletekre vonatkozó értékelési és elszámolási szabályok szerint kell kezelni.
A pénzügyi instrumentumok magukban foglalják a mérlegbeni pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket, valamint a mérlegen kívüli pénzügyi eszközöket (követeléseket) és pénzügyi kötelezettségeket, illetve az ezeket keletkeztető szerződéseket, ügyleteket.
A valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén a kereskedési célú pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket valós értéken kell értékelni (ideértve a kereskedési célú származékos ügyleteket is az általuk keletkeztetett mérlegen kívüli követelések és kötelezettségek együttes értékelésével). Az értékesíthető pénzügyi eszközök esetében a vállalkozó saját döntése szerint értékelheti az adott pénzügyi eszközt valós értéken vagy bekerülési értéken. A lejáratig tartott pénzügyi eszközök és a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések, illetve az egyéb pénzügyi kötelezettségek a bekerülési értéken (a bekerülési érték törlesztésekkel és - pénzügyi eszközök esetében - értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt értékén) értékelendők.
A törvényjavaslat szerint csak olyan pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket, illetve ügyleteket lehet valós értéken értékelni, amelyek esetében a valós érték megbízhatóan meghatározható. Nem lehet valós értéken értékelni az értékesíthető kategóriába tartozó, kapcsolt vállalkozásban lévő, befektetett eszköznek minősülő, tulajdoni részesedést jelentő befektetést, ugyanakkor alkalmazható arra a számviteli törvény hatályos rendelkezései szerint a mérlegkészítéskori piaci értéken történő értékelés szabálya, tehát valójában a piaci értékelés lehetősége más előírások szerint fennáll. Az értékesíthető pénzügyi eszközök közé tartozó, egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásban fennálló, befektetési célú, tulajdoni részesedést jelentő befektetést a vállalkozó saját döntése szerint értékelheti a valós értéken történő értékelés, vagy a mérlegkészítéskori piaci értéken történő értékelés, illetve a bekerülési értéken történő értékelés általános szabályai szerint. Nem lehet a valós értéken történő értékelést alkalmazni a visszavásárolt saját kibocsátású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra és tulajdoni részesedést jelentő befektetésekre, az egyedi jellemzőkkel rendelkező pénzügyi instrumentumokra, valamint az áru leszállítására vonatkozó és a klimatikus, geológiai vagy egyéb fizikai változókhoz kapcsolódó határidős, opciós ügyletekre, továbbá az egyéb pénzügyi kötelezettségekre.
A fedezeti ügyletekből adódó pénzügyi eszközökre és pénzügyi kötelezettségekre külön elszámolási szabályok vonatkoznak. Ezeket minden esetben valós értéken kell értékelni és a fedezeti ügylet fajtájától függően, az értékelési különbözetet az eredményben vagy a saját tőkében kell elszámolni.
A törvényjavaslat a pénzügyi instrumentumok teljes körét meghatározza (legtágabban értelmezve) és az egyes instrumentumokat is besorolja a megfelelő csoportokba, lehetőség szerint oly módon, hogy amely nem tartozik az IAS 39 hatálya alá és lejárattal rendelkezik, azokat a lejáratig tartott pénzügyi eszközök vagy a saját jogon keletkeztetett kölcsön- és más követelések, illetve az egyéb pénzügyi kötelezettségek közé sorolva biztosítja, hogy kizárólag bekerülési értéken (illetve törlesztésekkel és értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési értéken) vagy szerződés szerinti értéken, névértéken (illetve törlesztéssel csökkentett összegben) legyenek értékelhetők. Ennek megfelelően a lejáratig tartott kategóriába lett besorolva a pénzeszköz, a befektetett pénzügyi eszközök közé tartozó bankbetét, az áruleszállítással záruló határidős és opciós ügyletekből adódó mérlegen kívüli követelés, illetve egyéb pénzügyi kötelezettségként lett besorolva a kereskedési célúnak nem minősülő, szerződés alapján fennálló, mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli kötelezettség (ez utóbbi alatt értve az áruleszállítással záruló határidős és opciós ügyletekből adódó mérlegen kívüli kötelezettséget és a függő kötelezettségeket). A valuta-, devizakészlet megkülönböztetett szerepet játszik, mert bár azok a mérlegfordulónapi választott árfolyamon átértékelésre kerülnek, ez az átértékelés a valós értéken történő értékelés szabályaitól függetlenül fennáll, tekintet nélkül arra, hogy pénzváltás vagy deviza konverzió céljára, illetve egyéb célra tartott a valuta-, a devizakészlet.
A pénzügyi instrumentumok átsorolása
A pénzügyi instrumentumok besorolási és értékelési szabályait következetesen kell alkalmazni. Ha valamely csoportból más csoportba kerül átsorolásra a pénzügyi instrumentum, akkor az átsorolás időpontjában a bekerülési értékre, illetve a törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékre kell visszarendezni a pénzügyi instrumentum értékét, azaz a bekerülés időpontja óta elszámolt értékelési különbözeteket, értékvesztéseket, időbeli elhatárolásokat meg kell szüntetni korábbi elszámolásuktól függően az eredményt vagy saját tőkét érintő tételként, egyidejűleg el kell számolni arra a besorolási csoportra vonatkozó értékelési szabályok szerint meghatározott értékvesztést, értékelési különbözetet, időarányos eredmények miatti időbeli elhatárolások összegét, amelybe az adott instrumentum átsorolásra került. Ezzel biztosítja a törvényjavaslat, hogy ne legyen érdekelt a vállalkozó az árfolyam befolyásolása céljából történő eredményt érintő átsorolásokban. Az átsoroláskor, ha az átsorolásra nem a bekerülés évében kerül sor, akkor az eredményt érintő értékelési különbözetek, értékvesztések, időarányos eredmények miatti időbeli elhatárolások átsorolás időpontjában való megszüntetését a jellegétől függő bevételként vagy ráfordításként kell elszámolni, illetve ha az átsorolásra a bekerülés évében kerül sor, akkor azt ezen ráfordítások vagy bevételek csökkenéseként kell elszámolni. Ha valamely lejáratig tartott pénzügyi eszközből jelentős mértékben átsorolásra vagy értékesítésre kerül sor, akkor az adott pénzügyi eszközből az állományban maradókat, illetve az újabb beszerzéseket a kereskedési célú vagy az értékesíthető kategóriába kell átsorolni és az átsorolást kiváltó jelentős értékesítéstől, átminősítéstől számított két évig nem lehet azokat a lejáratig tartott pénzügyi eszközök között számba venni.
A kereskedési célú pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek más kategóriába való átsorolása nem megengedett.
A mérlegben szereplő pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek könyv szerinti értéke, átértékelése és értékelési különbözete
A lejáratig tartott pénzügyi eszközök, a saját jogon keletkeztetett kölcsön- és más követelések és az értékesíthető pénzügyi eszközök esetében a könyv szerinti érték a bekerülési (beszerzési) érték törlesztésekkel és értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt összege. Az egyéb pénzügyi kötelezettségek esetében a könyv szerinti érték a szerződés szerinti érték, valamint a névérték (mint bekerülési érték), illetve ezek törlesztéssel csökkentett összege. A lejáratig tartott pénzügyi eszközök és a saját jogon keletkeztetett kölcsön- és más követelések a számviteli törvény hatályos előírásai szerint a bekerülési érték törlesztésekkel és értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt értékén kerülnek kimutatásra, - a bekerülési (beszerzési) értéken történő értékelés elve alapján - és a bekerülési (beszerzési) érték fölé nem értékelhetők.
Az értékesíthető pénzügyi eszközök - a vállalkozó döntésétől függően - valós értéken értékelhetők a bekerülés (beszerzés) időpontjában, a könyvekbe bekerülési (beszerzési) értéken történő felvételt követően és a mérleg fordulónapjára vonatkozóan. A mérlegfordulónapi értékelésnél a mérlegkészítéskori piaci értéket kell figyelembe venni. Ha a piaci érték magasabb, mint a bekerülési (beszerzési) érték [a törlesztésekkel csökkentett bekerülési (beszerzési) érték], akkor - a korábban elszámolt esetleges értékvesztésnek a bekerülési (beszerzési) értékig való visszaírását követően - a piaci érték és a bekerülési (beszerzési) érték különbözetében értékelési különbözetet lehet elszámolni az eszközhöz rendelten nyilvántartott eszköz kiegészítő számlán, a saját tőkén belüli értékelési tartalékban elkülönítetten kimutatott valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Ha a piaci érték alacsonyabb, mint a bekerülési (beszerzési) érték [a törlesztésekkel csökkentett bekerülési (beszerzési) érték], akkor a korábban elszámolt értékelési különbözet megszüntetését követően, amennyiben az eltérés tartósan és jelentős összegben fennáll, értékvesztést kell elszámolni eredményt érintő tételként, az eszköz jellegétől függően az egyéb ráfordítások vagy a pénzügyi műveletek ráfordításai között. A következő értékelés alkalmával az új piaci érték és a bekerülési (beszerzési) érték különbözetére kell módosítani az értékelési különbözetet a valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Ez a valós értéken történő értékelés számviteli szempontból úgy kezelendő, mint a befektetett eszközök esetében a hatályos szabályok szerint alkalmazott, az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék között elszámolt mérlegkészítéskori piaci értékelés. Az értékelési tartalék így két részből fog állni, az értékhelyesbítés értékelési tartalékából, valamint a valós értékelés értékelési tartalékából, az előbbi az értékhelyesbítésekkel, az utóbbi az értékelési különbözetekkel együtt változik.
Az értékesíthető és a kereskedési célú pénzügyi eszközök értékelési különbözetének megkülönböztetett elszámolását - az IAS 39 idevonatkozó előírásain túlmenően - alapvetően az indokolja, hogy az adott időpontban érvényes adatok alapján történő értékelés bizonytalanságának az eredményre gyakorolt hatása a kereskedési célú pénzügyi eszközöknél rövid távon rendeződik, azaz az értékeléskori nem realizált nyereség vagy veszteség a következő elszámolási időszakban, az eszköz állományból való kivezetésekor realizálódik. Ezzel szemben az értékesíthető pénzügyi eszközök befektetett pénzügyi eszközöket tartalmaznak, amelyek adott időpontban történő felértékelése során keletkező nyereség nem realizálódik rövid távon, továbbá hosszú távon való realizálódása is nagyon bizonytalan. Ezért az értékesíthető pénzügyi eszközök pozitív értékelési különbözetét a saját tőkén belül kell elszámolni. Ezáltal elkerülhető az, hogy olyan eredmény után fizessen a vállalkozó adót, illetve olyan eredményt fizessen ki osztalékként, amely esetleg nem is fog realizálódni.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a befektetési célú tulajdoni részesedések, hanem a befektetési célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és értékesíthetőnek minősített vásárolt követelések esetében is lehetővé válik a bekerülési (beszerzési) érték fölé történő piaci értékelés. Az értékelési különbözet és a könyv szerinti érték együtt adja a piaci értéket (valós értéket). Értékvesztés és értékelési különbözet egyidejűleg nem állhat fenn. Ehhez hasonlóan, az értékesíthető kategóriába tartozó, egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásban fennálló, befektetési célú, tulajdoni részesedést jelentő befektetéshez kapcsolódóan értékelési különbözet és értékhelyesbítés sem állhat fenn egyidejűleg. Az értékesíthető eszközökhöz kapcsolódó értékelési különbözet mindig csak pozitív lehet. Ha nő a piaci érték, akkor vissza kell írni az értékvesztést eredményt érintő tételként a bekerülési (beszerzési) értékig, és csak azt meghaladóan lehet értékelési különbözetet elszámolni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Csökkenő piaci érték esetén meg kell szüntetni az értékelési különbözetet a valós értékelés értékelési tartalékával szemben, és amennyiben a piaci érték és a bekerülési (beszerzési) érték közötti különbözet jelentős és tartósan fennáll, értékvesztést kell elszámolni eredményt érintő tételként az általános szabályok szerint. A valós (piaci) értéket mindig a felhalmozott kamattal, illetve diszkont értékpapírok esetében a vételár és a névérték közötti különbözet értékelés napjáig számított, időarányos összegével csökkentett értéken kell viszonyítani a bekerülési (beszerzési) értékhez.
A kereskedési célú pénzügyi eszközök esetében a könyv szerinti érték a bekerülési (beszerzési) érték értékelési különbözettel módosított összege. Ez vonatkozik a kereskedési célú követelésekre is.
A kereskedési célú pénzügyi eszközök valós értéken történő értékelésekor az általános szabályok szerinti bekerülési (beszerzési) értékhez képest fennálló különbözetet az eszközhöz rendelt, elkülönítetten nyilvántartott értékelési különbözetben kell elszámolni - jellegétől függően - a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben. Ezeknél az eszközöknél az értékelési különbözet negatív és pozitív is lehet, így értékvesztést nem lehet elszámolni, mert az a negatív értékelési különbözetben jut kifejezésre. A valós érték akár alacsonyabb, akár magasabb a bekerülési (beszerzési) értéknél, a különbözet az eszközhöz rendelt értékelési különbözetben jelenik meg eredményt érintő tételként.
Az értékesíthető és a kereskedési célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében egyaránt a vételárban, illetve az eladási árban felhalmozott kamatok, továbbá a mérleg fordulónapjáig időarányosan járó kamatok, illetve diszkont értékpapírnál a vételár és a névérték közötti különbözet időarányos összege tekintetében a törvény általános szabályai szerint kell eljárni.
Sajátos átértékelések
A devizaeszközök és a devizakötelezettségek átértékelése továbbra is a számviteli törvény hatályos előírásai szerint történik a mérleg fordulónapján, és amennyiben jelentős mértékű, akkor az összevont átértékelési különbözet az eredményben kerül elszámolásra. A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén, az előzőek alól kivételt képez a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés átértékeléséből adódó devizaárfolyam különbözet, amennyiben az fedezeti ügylettel fedezett, annak összegét a hatékony fedezet (a fedezeti ügylet eredménye azonos nagyságrendű az átértékelési különbözettel, de ellentétes előjelű) erejéig a saját tőkén belüli valós értékelés értékelési tartalékával szemben kell elszámolni a befektetéshez nyitott értékelési különbözet számlával szemben (az nem része az összevont átértékelési különbözetnek). Ennek megfelelően a fedezeti ügylet átértékelési különbözete is, amely annak várható eredménye, a saját tőkén belüli valós értékelés értékelési tartalékával szemben kerül elszámolásra a fedezeti ügylet - a követelések vagy a kötelezettségek között megnyitott - értékelési különbözet számlájával szemben. A külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés alatt a külföldi kapcsolt vállalkozásban szerzett tulajdoni részesedést jelentő befektetést kell érinteni, továbbá ezzel a vállalkozással szemben fennálló hosszú lejáratú követeléseket és kötelezettségeket - a törlesztésekkel és az árhatás, illetve megtérülés szempontjából elszámolt értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt összegüket - egyenlegükben figyelembe véve. A részesedést, a kapcsolódó követelést és kötelezettséget külön kell nyilvántartani és a mérlegbe beállítani, azonban a devizaárfolyam különbözetük együttes összegére kell a fedezetet vizsgálni.
Valamennyi devizaeszköz és devizakötelezettség tekintetében - a besorolástól függetlenül - biztosítani kell, hogy az értékvesztések és az értékelési különbözetek összegében az ár- és a megtérülés változás hatása, valamint a deviza árfolyamváltozás hatása elkülönítetten megállapítható legyen.
A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén, valuta, deviza, illetve más pénzügyi eszközök leszállítására vonatkozó származékos ügyletek zárásakor a valutát, devizát, illetve az egyéb pénzügyi eszközt azok bekerülésekor a törvény által meghatározott árfolyamok közül választott devizaárfolyamra, illetve a pénzügyi eszköz valós értékére kell átértékelni. Ezáltal biztosítható az, hogy a pénzügyi eszközök leszállítására vonatkozó határidős és opciós ügyletek, valamint a swap ügyletek határidős része a záráskor ne csak potenciális eredményt jelentsen, hanem számviteli szempontból elszámolható eredménnyel járjon (függetlenül attól, hogy az pénzügyileg ekkor még nem realizálódik), és amely reális igényként támasztja azt, hogy maga az ügylet a lejárati ideje alatt értékelhető legyen és az ebből származó különbözet eredményt vagy saját tőkét érintő módon elszámolható legyen. Az eredménynek a záráskor, illetve a lejárati idő alatt történő elszámolása teszi lehetővé azt, hogy az ilyen ügylet más alapügylet(ek) [fedezett ügylet(ek)], tétel(ek) kockázatának fedezetére is felhasználható származékos ügyletnek legyen minősíthető.
A mérlegbeni pénzügyi instrumentumok könyvekből történő kivezetése
A pénzügyi eszközök és kötelezettségek könyvekből történő kivezetésekor a lejáratig tartott eszközök és a saját jogon keletkeztetett kölcsön- és más követelések, valamint az egyéb pénzügyi kötelezettségek tekintetében a számviteli törvény hatályos szabályai szerint kell eljárni, a könyv szerinti értéket kell kivezetni az állománycsökkenés és az eszköz jellegétől függő számlával szemben. A könyv szerinti érték kivezetése előtt a bekerülési (beszerzési) érték kimutatására szolgáló számlát össze kell vezetni az értékvesztés számlával és az így meghatározott nettó összeg (könyv szerinti érték) kerül kivezetésre.
A kereskedési célú pénzügyi eszközök könyvekből történő kivezetésekor szintén a könyv szerinti értéket kell kivezetni, oly módon, hogy az értékelési különbözetet (amely vagy negatív vagy pozitív) kell összevezetni a bekerülési (beszerzési) érték kimutatására szolgáló számlával és az így meghatározott összeg (amely magasabb vagy alacsonyabb a bekerülési értéknél, illetve a törlesztésekkel csökkentett bekerülési értéknél) kerül kivezetésre.
Az értékesíthető pénzügyi eszközök esetében, amennyiben azok valós értéken értékeltek, a könyvekből történő kivezetéskor vagy értékvesztésük van, ha az utolsó értékeléskor a piaci értékük tartósan és jelentősen a bekerülési (beszerzési) érték alatt volt, vagy értékelési különbözetük van, ha az utolsó értékeléskor a piaci érték magasabb volt, mint a bekerülési (beszerzési) érték. Itt is a könyv szerinti értéket kell kivezetni, amely az előbbi esetben a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt érték, ezért az értékvesztés számlát össze kell vezetni a bekerülési (beszerzési) érték kimutatására szolgáló számlával és a nettó értéket kell kivezetni, vagy az utóbbi esetben [amikor az utolsó értékeléskori piaci érték meghaladta a bekerülési (beszerzési) értéket] a könyv szerinti érték maga a törlesztésekkel csökkentett bekerülési (beszerzési) érték. Ez utóbbi esetben a könyv szerinti érték - megfelelő számlával szemben történő - kivezetésével egyidejűleg az értékelési különbözetet is meg kell szüntetni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
Határidős, opciós és swap ügyletekre vonatkozó általános szabályok és a kereskedési célú származékos ügyletek
A határidős, opciós és swap ügyletek, illetve az általuk keletkező mérlegen kívüli vagy mérlegbeni pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek teljes köre pénzügyi instrumentumnak tekintendő, annak ellenére, hogy azok nem teljes körűen tartoznak az IAS 39. hatálya alá.
A fenti ügyletek két fő csoportba sorolandók, lehetnek áru vagy pénzügyi eszköz leszállításával záruló ügyletek (leszállításos, idegen elnevezéssel delivery ügyletek), valamint pénzügyi elszámolással záruló ügyletek (elszámolási ügyletek). A pénzügyi elszámolással záruló ügyletek nem az ügylet tárgyának (az árunak vagy pénzügyi eszköznek, illetve azokból képzett indexek és más származékok) átadásával és a határidős kötési ár kifizetésével teljesülnek, hanem az ügylet tárgyát képező áru, pénzügyi eszköz záráskori piaci árának és határidős kötési árfolyamának különbözete összegében történő pénzügyi elszámolással. Az árukra és a pénzügyi eszközökre vonatkozó elszámolási ügyletek, valamint a pénzügyi eszközökre vonatkozó leszállítási ügyletek származékos ügyletnek minősülnek. A származékos ügyletek további két fő csoportba sorolandók, így lehetnek kereskedési célú és fedezeti célú ügyletek.
A kereskedési célú ügyletek célja a rövid távú árfolyamnyereség elérése, a haszonszerzés, a vagyon gyarapítása érdekében, a fedezeti ügylet célja pedig valamely meglévő alapügylet (fedezett ügylet), illetve az abból eredő tétel értékében bekövetkező változás miatt várható veszteség lefedése, ellensúlyozása a fedezeti ügyletből várható nyereséggel, vagy a meglévő alapügylet, tétel (fedezett ügylet, tétel) várható pénzáramlásában bekövetkező változás ellensúlyozása, fedezése. Az ár-, árfolyamváltozásból adódó veszteség fedezetére kötött ügyletek lehetnek piaci érték (valós érték) fedezeti ügyletek, valamint külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletek. Az alapügylet pénzáramlásában bekövetkező változást fedező ügyletek a cash-flow fedezeti ügyletek.
Minden határidős, opciós ügylet, valamint a swap ügyletek határidős ügyletrésze az ügylet kötésekor mérlegen kívüli kötelezettségként kerül nyilvántartásba vételre a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban a határidős kötési árfolyam összegében és csak az ügylet zárásakor (lejáratkor, opció lehívásakor, ellenügylet kötésekor) történik meg az ügylet azonnali adás-vételi ügyletek szerinti elszámolása (leszállítási ügyletnél) vagy a két ár közötti különbözet pénzügyi rendezésének elszámolása a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve egyéb ráfordításaival vagy a kamatbevételekkel, illetve kamatráfordításokkal szemben (elszámolási ügyletnél).
A határidős ügyletek kötésekor valójában a mérlegen kívül keletkezik egy fix összegben fennálló kötelezettség (vételi ügyletnél) vagy követelés (eladási ügyletnél) és egy, az ügylet tárgyát képező, változó piaci értékű instrumentumra vonatkozó követelés (vételi ügyletnél) vagy kötelezettség (eladási ügyletnél). A le nem zárt határidős ügylet piaci értékelése során az ügylet várható eredményét kell megbecsülni, ez lesz az ügylet valós értéke, amely általános értékelési eljárással kerül meghatározásra, legegyszerűbb módon a mérleg alatti fix összegben fennálló pénzre szóló kötelezettség (vagy követelés) és változó összegben fennálló, az ügylet tárgyára szóló követelés (vagy kötelezettség) értékelés időpontjában érvényes valós értékének különbözetében, azaz a két mérleg alatti tétel valós értékének nettó összegében.
Az ügyletek értékelésénél más értékelési eljárás is alkalmazható, attól függően, hogy a vállalkozó milyen mélységben veszi figyelembe a piaci tényezőket (például opció deltatényezője, kamatok), milyen feltételezéseket alkalmaz (diszkontráta, alternatív hozam, hasonló pénzügyi instrumentum), számításba veszi-e az időérték elvét (a jövőbeni pénzmozgásokat diszkontált értéken vagy nominális értéken kezeli), illetve milyen részletes és pontos adatokhoz képes hozzájutni, amelyek az értékeléshez szükségesek. Így például a valós érték lehet a határidős ügyleteknél az ügylet tárgyának értékelés időpontjában megállapított határidős árfolyama és kötési árfolyama közötti különbözetnek a lejárat időpontjától az értékelés napjára diszkontált összege, illetve kamat-swap ügyletnél a névleges tőkeösszegre vetített hátralévő futamidőre vonatkozó fix kamat és változó kamat elszámolási időpontokban meghatározott különbözeteinek az értékelés napjára diszkontált összege, opciós ügyleteknél az ügylet tárgyának értékelés napi piaci értéke és az opció deltatényezőjének szorzata, deviza-swap ügyletnél az azonnali (spot) árfolyam és a határidős kötési árfolyam különbözete, ha az azonnali ügyletrész és a határidős ügyletrész összetett módon kerül értékelésre stb.
Ez az eredmény csak a származékos ügyleteknél realizálódik.
A származékos elszámolási ügyleteknél a különbözet realizálása pénzben és az eredményben egyaránt megtörténik, a származékos leszállítási ügyleteknél pedig csak az eredményben valósul meg a realizálás azáltal, hogy a törvényjavaslat előírja az ilyen ügyletek keretében leszállított pénzügyi eszköz bekerülésekor (az ügylet zárásakor) a valós értéken történő értékelést, amelyet az eredménnyel szemben kell elszámolni, függetlenül attól, hogy később az eszköz milyen kategóriába (kereskedési célú, értékesíthető, vagy lejáratig tartott) kerül besorolásra.
Bár a törvényjavaslat biztosítja a pénzügyi eszköz leszállítására vonatkozó határidős, opciós és swap ügyletek valós értéken történő értékelését (várható eredményének elszámolását) a mérleg fordulónapján azáltal, hogy kimondja az ügylet záráskor bekerült pénzügyi eszköz valós értéken történő értékelését, de nem tekinti valós értéken történő értékelésnek a 60. § (4)-(6) bekezdése szerinti értékelést (mert az általános szabályként fennáll a valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazásától függetlenül a mérlegfordulónapra vonatkozóan). Ezért a valuta és deviza beszerzésére vonatkozó határidős leszállítási ügyletek esetében a mérlegfordulónapi várható eredmény (valós érték) elszámolhatósága érdekében a törvényjavaslat kimondja, hogy a forintért vásárolt valutát, devizát a bekerülés időpontjában át kell értékelni a 60. § (4)-(6) bekezdése szerint. Ez a szabály az azonnali és a határidős leszállítási ügyletekre egyaránt érvényes.
Az árura (a pénzügyi eszköztől eltérő eszközre) vonatkozó leszállítási ügyleteknél a kötési árfolyam és a záráskori piaci ár közötti különbözet csak potenciális eredményt jelent. Ezért kizárólag a származékos ügyletekre vonatkozik a valós értéken történő értékelés és csak ezek esetében lehet az ügylet várható eredményét az értékelés időpontjában a bekerüléskor, illetve a mérleg fordulónapján elszámolni az eredményt vagy a saját tőkét érintő tételként, és kimutatni az ügylet valós értékeként, származékos ügyletek értékelési különbözete címén a mérlegben önálló tételként a követelések (nyereségjellegű várható eredmény esetén), illetve a kötelezettségek (veszteség jellegű várható eredmény esetén) között.
A bekerülés pillanatában az ügylet valós értéke nulla vagy akörüli alacsony összeg. Az ilyen ügyletek esetén az ügylet bekerülési értékének kell tekinteni az ügyletkötéssel összefüggésben felmerült költségek (pl. ügynöki jutalék) és opciós díjak összegét, amelyeket nem az anyagjellegű ráfordítások vagy a pénzügyi műveletek ráfordításai között kell elszámolni, hanem a követelések között, a származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetében. A bekerülés napján ugyanakkor ezt le kell értékelni az ügylet valós értékére (jellemzően nulla értékre), így a pozitív értékelési különbözet csökken a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben, illetve az opciós ügyleteknek általában nem csökken az értéke, mert a bekerülés napján az opciós díj, mint bekerülési érték összege megegyezik az ügylet valós értékével. A későbbi értékelések során is az ügylet valós értéke (várható eredménye) lesz egyben az értékelési különbözete.
A jelenleg hatályos szabályok szerint - amelyek a valós értéken történő értékelés szabályait nem alkalmazó vállalkozókra vonatkozóan a továbbiakban is fennmaradnak - az elszámolási ügyletek várható eredményét - az ügylet tárgyának mérlegfordulónapi piaci értéke és határidős kötési árfolyama közötti különbözetet - nem fedezeti célú ügyleteknél, ha az nyereségjellegű, akkor nem lehet elszámolni, ha az veszteség jellegű, akkor céltartalékot kell annak összegében képezni, fedezeti ügyletnél pedig, ha nyereségjellegű, akkor aktív időbeli elhatárolással szemben bekerül a pénzügyi műveletek egyéb bevételeibe (amennyiben árfolyamveszteséget fedez), vagy a kamatbevételekbe (amennyiben kamatveszteséget fedez), ha veszteségjellegű, akkor passzív időbeli elhatárolással szemben a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaiban vagy a kamatráfordításokban kell elszámolni.
A hatályos szabályozás a fedezeti ügyletek esetében nem foglalkozik a cash-flow fedezeti ügyletek és a külföldi gazdálkodó szervezetekben lévő nettó befektetés fedezetére (árfolyamveszteség fedezetére) kötött ügyletek megkülönböztetett elszámolásával.
Ez az elszámolási rendszer - a valós értéken történő értékelés szabályait alkalmazó vállalkozókra vonatkozóan - megváltozik, az ügyletek várható eredménye nem az aktív vagy a passzív időbeli elhatárolásokkal, illetve a céltartalékkal szemben kerül elszámolásra, hanem - az eredmény jellegétől függetlenül minden esetben - a származékos ügyletek pozitív vagy negatív értékelési különbözeteként könyvelendő a nem fedezeti célú (azaz a kereskedési célú) ügyleteknél, valamint a nem kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyleteknél a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel vagy egyéb ráfordításaival, illetve a kamatfedezeti célú piaci érték (valós érték) fedezeti ügyleteknél a kamatbevételekkel vagy a kamatráfordításokkal szemben, míg a cash-flow fedezeti ügyleteknél és a külföldi gazdálkodó szervezetekben lévő nettó befektetés fedezetére kötött ügyleteknél a saját tőkén belüli valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
A származékos ügyletek zárásakor a pozitív vagy negatív értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel vagy egyéb ráfordításaival, illetve a kamatbevételekkel vagy kamatráfordításokkal szemben vagy a valós értékelés értékelési tartalékával szemben kell kivezetni és egyidejűleg kell elszámolni az ügyletek teljes eredményét elszámolási ügyletek esetében a záráskori piaci ár és a határidős kötési ár közötti különbözetben - a cash-flow fedezeti ügyletek esetében is - a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit, illetve a kamatbevételeket vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait, illetve a kamatráfordításokat érintően, leszállítási ügyletek esetében pedig a (leszállított) beszerzett eszköz átértékelése útján a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben.
A tőzsdei ügyletekhez kapcsolódó letétek elszámolási szabályai nem változnak a valós értéken történő értékelés bevezetésével.
A fedezeti ügyletekre vonatkozó sajátos szabályok
A fedezeti ügyletek értékeléskori várható eredménye (valós értéke) és záráskori realizált eredménye a jövőben az alapügylet ellenkező előjelű eredményét tartalmazó bevételt vagy ráfordítást csökkentő tételként, illetve az alapügylet saját tőkén belül elszámolt eredményét csökkentő tételként, nettó módon kerül elszámolásra az alapügylet ellenkező előjelű eredményének összegéig, az azt meghaladó részt pedig a kereskedési célú ügyletekre vonatkozó szabályok szerint kell elszámolni. Ez alól a cash-flow fedezeti ügyletek mérlegfordulónapi értékelése során várható eredményének (valós értékének) és bizonyos esetekben a záráskori eredményének elszámolása képez kivételt.
A valós érték fedezeti ügyletnél (ideértve a kamatfedezeti célú, illetve az egyéb fedezeti célú valós érték fedezeti ügyleteket) a várható nyereség pozitív értékelési különbözetben való elszámolása a kamatráfordítást, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait csökkentő tételként, a várható veszteség a negatív étékelési különbözetben a kamatbevételt, illetve a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit csökkentő tételként kerül elszámolásra az alapügylet ellenkező előjelű eredményének összegéig, így valójában az alapügylet kapcsán keletkező veszteséget (ráfordítást) vagy nyereséget (bevételt) csökkenti le, és ha "hatékony a fedezet", akkor nulla eredményt ad az alapügylet és a fedezeti ügylet együttesen, amelyet a kiegészítő mellékletben is be kell mutatni.
A fedezeti ügyletek esetében a záráskor kivezetett értékelési különbözetet az ügylet jellegétől függő bevételt vagy ráfordítást növelő tételként, illetve a valós értékelés értékelési tartalékával szemben kell elszámolni, egyidejűleg el kell számolni az ügylet záráskori eredményét a hatékony fedezet erejéig az ügylet jellegétől függő bevételt vagy ráfordítást csökkentő tételként akár valós érték (piaci érték) fedezeti, akár cash-flow fedezeti ügyletről van szó. A nem hatékony részt (az alapügylet eredményét meghaladó összeget) a kereskedési célú ügyletekre vonatkozó szabályok szerint kell elszámolni.
Kivételes elszámolás alá tartoznak az olyan cash-flow fedezeti ügyletek, amelyek eszköz vagy kötelezettség jövőbeni keletkezésével járó előre jelzett ügyletek és áruleszállítással záruló határidős, illetve opciós ügyletek fedezetére szolgálnak. Az ilyen cash-flow fedezeti ügyletek záráskor realizált tényleges eredményét az alapügyletből származó eszköz vagy kötelezettség bekerülési értékét módosító tételként kell elszámolni a bekerüléskor.
A le nem zárt cash-flow fedezeti ügyletek év végi értékelésekor értékelési különbözetként a fedezett alapügylet jövőbeni pénzáramlás változásainak diszkontált értéke és a fedezeti ügylet valós értéke közül a kisebbik összege számolható el a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
A cash-flow fedezeti ügyletek esetében, mivel az alapügylet egy olyan jövőbeni ügylet (határidős áru leszállítási vagy előre jelzett ügylet keretében történő eszközbeszerzés vagy eladás), illetve változó kamatozású hitelfelvételi vagy betétügylet, amelynek jövőbeni pénzáramlása, illetve az abban bekövetkező változások - jelenértéke - még nem számolhatók el a jelenben eredményt érintő tételként, ezért a cash-flow fedezeti ügylet, mint határidős ügylet mérlegfordulónapi valós értéke (a jövőbeni pénzáramlások jelenértékében mért várható eredménye) megjelenik a saját tőkén belüli valós értékelés értékelési tartalékában - legfeljebb a fedezett alapügylet jövőbeni pénzáramlás változásainak jelenértéke összegében - , de azt ellensúlyozó tétel még nem áll rendelkezésre.
A valós érték fedezeti ügyletek esetében az alapügylet és a fedezeti ügylet zárásakor jelentkező ellentétes előjelű realizált eredmények is, amennyiben nagyságrendileg fedik egymást, akkor egymás eredményét nettósítva kerülnek elszámolásra, azaz a fedezeti ügylet eredménye az alapügylet bevételét vagy ráfordítását csökkentő tételként jelenik meg. Ha nem volt hatékony a fedezet, akkor az abszolút értékben nagyobb eredményt (nyereséget vagy veszteséget) hozó ügylet nyereségtöbblete vagy veszteségtöbblete a megfelelő bevételek vagy ráfordítások között jelenik meg.
Rendelkezik a törvényjavaslat olyan esetekről is, amikor a piaci érték (valós érték) fedezeti ügylet által fedezett alapügylet vagy tétel nem tartozik a valós értéken történő értékelés alá, illetve valós értéken értékelt, de az értékelési különbözete a saját tőkében jelenik meg. Ilyenkor a fedezett alapügylet vagy tétel értékelési különbözetének elszámolását kell igazítani a fedezeti ügylet eredmény-elszámolásához (azaz minden esetben az eredményben kerül elszámolásra legfeljebb a fedezeti ügylet ellenkező előjelű eredményének, valós értékének összegében). Az ilyen egymáshoz igazítást az IAS 39 is elismeri.
A törvényjavaslat külön rendelkezik arról, hogy a valós értéken történő értékeléssel összefüggésben milyen további adatokat kell közzétenni a kiegészítő mellékletben, illetve az üzleti jelentésben.
A fedezeti dokumentáció és a fedezeti hatékonyság
A törvényjavaslat szerint a fedezeti ügyleteket azok megkötésekor fedezeti megjelöléssel kell ellátni, és a fedezeti ügylethez egyértelműen hozzá kell rendelni a fedezett alapügyletet vagy alapügyleteket (tételt vagy tételeket), illetve annak (azoknak) a fedezeti ügylettel fedezett konkrét kockázatát. A fedezeti ügyletekről fedezeti dokumentációt kell vezetni, amely az analitikus nyilvántartások alapjául szolgál és tartalmazza a fedezett kockázat típusát, a fedezeti kapcsolat lejárati idejét, az ügyletek értékelésére alkalmazott általános értékelési eljárást, annak feltételeit és az időérték figyelembe vételének tényét, a fedezeti hatékonyság mérésének módszerét, időpontjait és eredményét. Biztosítani kell a teljes lejárati idő alatt a fedezeti hatékonyság fennállását és folyamatos mérését.
A fedezeti dokumentációra és a fedezeti hatékonyságra vonatkozó előírások a fedezeti ügylet és a fedezett alapügylet (illetve annak kockázata) egymáshoz rendelésével biztosítja, hogy a fedezeti kapcsolat ne már létező (korábban megkötött) ügyletek utólagos párosításával jöjjön létre, hanem már a fedezeti ügylet megkötésekor és a lejárati ideje alatt folyamatosan fennálljon a fedezeti rendeltetése (jellege).
Áttérési és átmeneti szabályok
A törvényjavaslat az áttérési, valamint átmeneti rendelkezések keretében meghatározza, hogy a valós értéken történő értékelésre 2004-től - illetve már a 2003. év mérlegfordulónapján -, vagy a későbbi évek során áttérő vállalkozónak az áttérés napján (január 1-jén, illetve 2003-ban a mérleg fordulónapján) milyen rendező tételeket kell elszámolnia. Ennek megfelelően a valós értéken történő értékelés alá vont kereskedési célú és értékesíthető mérlegbeni pénzügyi eszközök, illetve származékos ügyletekből származó mérlegen kívüli pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek kapcsán az áttérést megelőzően elszámolt értékvesztéseket, időbeli elhatárolásokat, céltartalékokat meg kell szüntetni, és a valós értéken történő értékelés szabályai szerinti értékvesztéseket, értékelési különbözeteket, időbeli elhatárolásokat kell elszámolni a megfelelő bevétel, illetve ráfordítás számlával szemben vagy a valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Hasonlóképpen rendezi a törvényjavaslat azt is amikor a gazdálkodó a valós értéken történő értékelés szabályairól vissza kíván térni a bekerülési értéken történő értékelés általános szabályaira. Ez utóbbi áttérésre minden esetben a mérleg fordulónapján kerülhet sor az eredményt, illetve a saját tőkét érintő elszámolással.
A valós értéken történő értékelésre való áttérés a kereskedési célú eszközök esetében az értékvesztések megszüntetését, továbbá az értékelési különbözet elszámolását jelenti, amely akkor jár eredménnyel, ha van olyan eszköz közöttük, amelynek a - felhalmozott kamatokkal csökkentett - piaci értéke a beszerzési értéket meghaladja. Az értékesíthető pénzügyi eszközök esetében az áttérés azoknál az eszközöknél jár a vagyont érintő következménnyel, amelyek piaci értéke a mérleg fordulónapon meghaladta a bekerülési (beszerzési) értéket, így az eszköz a bekerülési (beszerzési) értéken volt értékelve. Ezeknél az áttéréskor pozitív értékelési különbözetet kell elszámolni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben.
A származékos ügyletek tekintetében, a fedezeti ügyletek mérlegfordulónapon időbeli elhatárolásban elszámolt várható eredménye az áttéréskor átkerül a származékos ügyletek pozitív vagy negatív értékelési különbözetébe, piaci érték (valós érték) fedezeti ügyleteknél a megfelelő bevétel vagy ráfordítás számlával szemben, cash-flow fedezeti ügyleteknél, valamint a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyleténél a saját tőkén belüli valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Valójában itt igazi vagyonváltozást az áttéréskor csak a cash-flow fedezeti ügyletek valós értékének saját tőkében történő egyoldalú kimutatása okoz.
A nem fedezeti célú származékos ügyleteknél a várható veszteség összegében képzett céltartalékot a negatív értékelési különbözet váltja fel, ugyanakkor eredmény- és vagyonváltozást fog előidézni a várhatóan nyereséges ügyletek valós értékre történő átértékelése - a pénzügyi műveletek egyéb bevételeiben és a pozitív értékelési különbözetben elszámolva -, mivel ezek nem realizált eredménye (nyeresége) eddig nem jelenhetett meg az eredményben.
Az IAS 39 jelenleg hatályos előírásait nem adaptálta teljes körűen a törvényjavaslat. A cél és a jogharmonizációs kötelezettség az volt, hogy a standardnak az EU irányelv által kiemelt, a valós értéken történő értékelést alapvetően meghatározó rendelkezései kerüljenek beépítésre a hazai szabályozásba. Ezért nem foglalkozik a törvényjavaslat a beillesztett származékos ügyletekkel és a fedezeti ügyletnek nem minősülő fedezeti kapcsolatokkal, a makro fedezeti ügyletekkel.
A 19. §-hoz
A törvényjavaslat a devizaeszközök és a devizakötelezettségek mérlegfordulónapi átértékelése során az összevont átértékelési különbözet meghatározásakor figyelembe vett tételek közül kivételként rögzíti - a valós értéken történő értékelés szabályait alkalmazó vállalkozók esetében - a külföldi kapcsolt vállalkozásban lévő részesedések és azzal szemben külföldi pénznemben fennálló hosszú lejáratú követelések és kötelezettségek fedezeti ügylettel fedezett körét, mert azok átértékelési különbözete a fedezeti ügylet eredményével szemben nettósítva kerül elszámolásra a valós értékelés értékelési tartalékában.
A 20. §-hoz
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a tulajdoni részesedést jelentő befektetések nyilvántartására szolgáló könyv szerinti értékre vonatkozó általános szabályok mellett a törvényjavaslat külön is rögzíti, hogy a valós értéken történő értékelés alá vont kereskedési célú értékpapírok és értékesíthető értékpapírok, befektetések esetében a valós (piaci) érték és a bekerülési érték különbözetében pozitív vagy negatív értékelési különbözetet, illetve értékvesztést kell kimutatni az értékpapírhoz, a befektetéshez rendelten, amely a kereskedési célú értékpapírok esetében részét képezi a könyv szerinti értéknek, az értékesíthető értékpapírok, befektetések esetében pedig csak az értékvesztés számít bele a könyv szerinti értékbe a bekerülési érték mellett.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat - az értékpapírokhoz, a befektetésekhez hasonlóan - a valós értéken történő értékelés alá vont kereskedési célú és értékesíthető követelések esetében is előírja a valós (piaci) érték és a törlesztésekkel csökkentett bekerülési érték különbözetében a pozitív vagy negatív értékelési különbözet, illetve az értékvesztés kimutatását a követeléshez rendelten, amely a kereskedési célú követeléseknél a könyv szerinti érték részét képezi, az értékesíthető követeléseknél pedig csak az értékvesztés számít bele a könyv szerinti értékbe a bekerülési érték mellett.
A 22. §-hoz
A kamatbevételekkel összefüggésben rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy az óvadéki repóügylet esetében - a valódi penziós ügyletekhez hasonlóan - a repóba vevőnél a fizetett vételár és a kapott viszonteladási ár közötti különbözet, továbbá az értékpapír kölcsönügylet esetében a kölcsönbe adónál a felszámított kölcsönzési díj kamatbevételként kerül kimutatásra, tekintettel arra, hogy mindhárom ügylet valós gazdasági tartalmát tekintve kölcsönügylet.
A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén a fedezeti ügyletek eredményének az alapügylet ellenkező előjelű eredményét módosító tételként (nettó módon) való elszámolása következtében a kamatfedezeti ügyletek nyereségét - annak hatékony és nem hatékony részét - nem lehet kamatbevételként elszámolni. Kamatbevételt csökkentő tételként kell azonban elszámolni a kamatfedezeti célú ügyletek zárásakor realizált, illetve a mérleg- fordulónapi értékelésekor várható veszteségét, legfeljebb a fedezett alapügylet (tétel) elszámolt nyereségének összegéig. A fedezeti ügylet veszteségének az alapügylet (tétel) nyereségét meghaladó összegét, a kereskedési célú ügyletekre vonatkozó szabályok szerint, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni.
A törvényjavaslat értelmében a kereskedési célú származékos ügyletek nyeresége továbbra is a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kerül elszámolásra, a jelenlegi gyakorlathoz képest azzal az eltéréssel, hogy a mérleg fordulónapjáig le nem zárt ügyletek várható eredményének meghatározásakor a mérlegfordulónapi piaci árból kell kiindulni függetlenül attól, hogy az a mérlegkészítés időszakában realizálódik-e vagy sem.
A kamatfedezeti ügyletekhez hasonlóan az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek esetében sem számolható el bevételként a fedezeti ügylet zárásakor realizált, illetve a mérlegfordulónapi értékelésekor várható nyeresége, viszont az ügylet realizált, illetve várható veszteségét a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit csökkentő tételként kell elszámolni, legfeljebb a fedezett alapügylet (tétel) elszámolt nyereségének összegéig. Az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek realizált, illetve várható veszteségének az alapügylet (tétel) nyereségét meghaladó összegét a kereskedési célú ügyletekkel azonosan, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell bruttó módon kimutatni. Az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek realizált, illetve várható nyereségének az alapügylet (tétel) veszteségét meghaladó összegét a kereskedési célú ügyletekkel azonosan, a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni.
Értelemszerűen a nem eszköz, illetve kötelezettség bekerülésével járó alapügyletet fedező cash-flow fedezeti ügylet és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletének zárásakor a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit csökkentő tételként kell elszámolni az ügylet veszteségét, legfeljebb az alapügylet nyereségének összegéig, az azt meghaladó részt pedig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni.
A 23. §-hoz
A törvényjavaslat a kamatráfordításokkal összefüggésben rendelkezik arról, hogy az óvadéki repóügylet esetében - a valódi penziós ügyletekhez hasonlóan - a repóba adónál a kapott eladási ár és a kifizetett visszavásárlási ár közötti különbözet, továbbá az értékpapír kölcsönügylet esetében a kölcsönbe vevőnél a kölcsönzési díj felszámított összege kamatráfordításként kerül kimutatásra, tekintettel arra, hogy mindhárom ügylet a valós gazdasági tartalmát tekintve kölcsönügylet.
A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén a fedezeti ügylet eredménye az alapügylet ellenkező előjelű eredményét csökkentő tételként kerül elszámolásra (nettó módon), ezért a kamatfedezeti célú ügyletek zárásakor realizált, illetve a mérlegfordulónapi értékelésekor várható veszteségét - annak hatékony és nem hatékony részét - nem lehet kamatráfordításként figyelembe venni, viszont az ügylet zárásakor realizált, illetve a mérlegfordulónapi értékelésekor várható nyereségét kamatráfordítást csökkentő tételként kell elszámolni, legfeljebb az alapügylet (tétel) veszteségének összegéig, az azt meghaladó összeget - a kereskedési célú ügyletek nyereségének elszámolásához hasonlóan - a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni.
A kereskedési célú származékos ügyletek vesztesége - az ügylet zárásakor realizált, illetve a mérlegfordulónapi értékeléskor várható összegben - a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kerül elszámolásra. Az ügylet mérlegfordulónapi értékelését nem befolyásolja, hogy az a mérlegkészítés időszakában lezárult-e vagy sem, feltéve, hogy a vállalkozás alkalmazza a valós értéken történő értékelés szabályait.
A kamatfedezeti ügyletekhez hasonlóan az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek esetében sem számolható el ráfordításként a fedezeti ügylet zárásakor realizált, illetve mérlegfordulónapi értékelésekor várható vesztesége, viszont az ügylet realizált, illetve várható nyereségét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait csökkentő tételként kell elszámolni, legfeljebb a fedezett alapügylet (tétel) elszámolt veszteségének összegéig.
Az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek realizált, illetve várható nyereségének az alapügylet (tétel) veszteségét meghaladó összegét a kereskedési célú ügyletekkel azonosan a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni. Az egyéb valós érték (piaci érték) fedezeti ügyletek realizált, illetve várható veszteségének az alapügylet (tétel) nyereségét meghaladó összegét - a kereskedési célú ügyletekkel azonosan - a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni.
Értelemszerűen a nem eszköz, illetve kötelezettség bekerülésével járó alapügyletet fedező cash-flow fedezeti ügylet és a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletének zárásakor a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait csökkentő tételként kell elszámolni az ügylet nyereségét, legfeljebb az alapügylet veszteségének összegéig, az azt meghaladó részt pedig a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni.
A 24. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint kibocsátott és a gazdasági társaság által megszerzett visszaváltható részvények bevonásakor - a visszavásárolt és bevont saját részvényekkel azonosan - azok névértékét rendkívüli bevételként, visszavásárlási értékét rendkívüli ráfordításként kell kimutatni.
A 25-26. §-hoz
A 78/660/EGK számú 4. irányelv rendelkezéseinek való teljes megfelelés érdekében szükségessé vált a kiegészítő mellékletben közölt információk körének - többek között - olyan adatokkal történő kiegészítése, amely növeli a vállalkozók működésének az érintettek (tulajdonosok, hitelezők, kormányzati szervek stb.) által történő ellenőrzésének lehetőségét. Ezen követelmény teljesítéseként a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot, amennyiben az nem egyezik meg a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott határozattal.
Szintén a 78/660/EGK számú 4. irányelv előírásaival való összhang megteremtése céljából kell a kiegészítő mellékletben ismertetni azon vállalkozók nevét és székhelyét, amelyek összeállítják azon vállalkozáscsoportok legnagyobb, illetve legkisebb egységének az összevont (konszolidált) éves beszámolóját, amelynek a vállalkozó leányvállalatként része. Amennyiben pedig ezen beszámolók nyilvánosak, meg kell adni azt a helyet is, ahol megtekintés céljából azok elhelyezésre kerültek. Ezen rendelkezés folytán nagyobb lehetőség nyílik az egyes vállalkozáscsoportok között, illetve azokon belül zajló folyamatok figyelemmel kísérésére, ezáltal pedig az ellenőrzésére.
A 27. §-hoz
A 78/660/EGK számú 4. irányelv rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a számviteli törvény 2000. évi újrakodifikálásának jelentős részét alkották azok az előírások, amelyek a piac szereplőinek megfelelő tájékoztatása, valamint a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében megkövetelték többek között a visszavásárolt saját részvényekkel, a saját üzletrészekkel, valamint a kapcsolt vállalkozásokkal kapcsolatos információknak a beszámolóban elkülönülten történő bemutatását. Ezt a törekvést szolgálja a törvényjavaslat is, amely szerint a kiegészítő mellékletben további részletes információkat kell megadni a saját részvényekkel (ide értve a visszaváltható részvényeket is), a saját üzletrészekkel összefüggésben, valamint be kell mutatni a kapcsolt vállalkozásokkal szemben fennálló kötelezettségekre képzett céltartalékot, illetve annak felhasználását jogcímek szerinti bontásban, külön részletezve az ezzel a körrel szemben fennálló garanciális kötelezettségekre képzett céltartalék összegét is.
A valós értéken történő értékelés szabályainak alkalmazása esetén, a kiegészítő mellékletben − a 2001/65/EK irányelvvel összhangban − részletes információt kell szolgáltatni az általános értékelési eljárásokkal meghatározott piaci érték és a számított piaci érték megállapításánál alkalmazott feltételezésekről, figyelembe vett tényezőkről, az értékelési különbözet alakulásáról, a pénzügyi instrumentumokról és valós értékükről, a származékos ügyletek fajtáiról és eredményre, illetve pénzáramlásra gyakorolt várható hatásukról, a fedezeti ügyletek hatékonyságáról, a valós értékelés értékelési tartalékának alakulásáról és a bekerülési értéken, illetve a valós értéken történő értékelés szabályai közötti áttérés eredményre gyakorolt hatásáról, valamint az áttérés előtti beszámoló (bázis) adatainak az áttérés miatti átrendezéséről.
A 28. §-hoz és a 33. § (2) bekezdéséhez
A törvényjavaslat szerint a számviteli előírásokban az export és import fogalom a jelenleg használatos értelemben és tartalommal megmarad, azaz az export és az import számviteli szempontból a Magyar Köztársaság államhatárát elhagyó, illetve az oda belépő árukra értelmezendő (a különleges státuszú területek megfelelő figyelembe vételével).
A statisztikai rendszer az exportot, illetve az importot megbontja az EU-val, illetve az EU-n kívüli országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalomra. Az EU-Magyarország közötti külkereskedelmi forgalom leírására az EU-s terminológiát vezeti be, az EU-ba irányuló exportra a kiszállítások (dispatches), az EU-ból Magyarországra irányuló importra a beérkezések (arrivals) kifejezést alkalmazva.
A külkereskedelmi forgalom nyomon követése is megváltozik. Az EU-n kívüli export-import statisztika továbbra is a vámhivatali rendszerre, a vámáru-nyilatkozatokra támaszkodik, az EU-n belüli külkereskedelmi forgalom tekintetében ezt az eljárást az Intrastat rendszer keretében kiépített (kiépítendő) kötelező adatszolgáltatás váltja fel. Magyarországon hozzávetőleg 40 ezer vállalkozás bonyolít külkereskedelmi forgalmat az EU-val, ebből az Intrastat keretében 12-14 ezer vállalkozás forgalmáról kapunk teljes képet. Ez a forgalom adja a teljes külkereskedelmi forgalom 99 %-át, a többi - küszöbértéket (kiszállítások esetében 24 millió forint, beérkezéseknél 12 millió forint éves külkereskedelmi forgalmat meghaladóan kerül be egy vállalkozás az Intrastat rendszerbe) el nem érő - vállalkozás forgalmát statisztikai módszerekkel becslik, arról tényadatok ebben az összefüggésben nem fognak rendelkezésre állni.
Magyarország Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozásával, a vállalkozók döntéseinek meghozatalához szükséges információk biztosítása érdekében - a módosuló vámstatisztikai rendszerrel összhangban - szükséges az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletében - és ennek alátámasztására a könyvvitelben is - az exportárbevétel megbontása az Európai Unió egységes piacára, illetve más - nem Európai Uniós - országokba irányuló exportból származó árbevétel szerint.
A módosított rendelkezés alkalmazását a beszámolók összehasonlíthatósága érdekében célszerű már 2004. január 1-jétől előírni.
A törvényjavaslat pontosítja a támogatásokkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeket, kiegészíti azokat a visszatérítendő támogatásokra vonatkozó adatokkal. Külön jogszabályi felhatalmazás mellett lehetővé teszi a támogatások felhasználásának és az államháztartás alrendszereihez tartozó vagyon használatának nyilvánosságát és ellenőrzését elősegítő további információk közlését.
A 29. §-hoz
A törvényjavaslat a 2001/65/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően a valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén az üzleti jelentésben szolgáltatott információk körét is kibővíti. Így be kell mutatni a pénzügyi instrumentumok hasznosítását, ha az jelentős hatással van a vagyoni helyzetre, valamint az alkalmazott kockázatkezelési és fedezeti ügylet politikát, továbbá a pénzügyi instrumentumokhoz kapcsolódó ár-, hitel-, kamat-, likviditás- és cash-flow kockázatot.
A 30. §-hoz
A 78/660/EGK számú 4. irányelv előírásaival való teljes összhang megteremtése érdekében szükségessé vált az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletéből elhagyható adatok körének a pontosítása, ugyanis az irányelv nem teszi lehetővé, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek, az igazgatóság, a felügyelő bizottság tagjainak folyósított előlegekre, kölcsönökre, a nevükben vállalt garanciákra, valamint a saját tőke üzleti éven belüli változására vonatkozó információk ne szerepeljenek az egyszerűsített éves beszámolóban.
A 31-34. §-okhoz
A törvényjavaslat az Európa Unióban székhellyel rendelkező anyavállalatokra vonatkozó jogszabályi előírásokat egészíti ki a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú (EK) rendeletre való hivatkozással.
Az Európai Unió 83/349/EGK számú 7. irányelvének vonatkozó előírásaival összhangban előírja továbbá, hogy az Európai Unióban székhellyel rendelkező fölérendelt anyavállalat a számviteli törvény hatálya alá tartozó és a törvény előírásai alapján az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettség alól mentesített leányvállalatának székhelyén a fölérendelt anyavállalat összevont (konszolidált) éves beszámolóját minden érdekelt részére elérhetővé kell tenni. A hatályos törvényi előírást a 83/349/EGK számú 7. irányelv vonatkozó előírásával összhangban azzal is indokolt kiegészíteni, hogy a leányvállalat saját tőkéjéből az anyavállalatot megillető részesedés (rész) számításakor a leányvállalat saját tőkéjét a konszolidálásba először történő bevonáskor alkalmazott módszer jelentős változását a korábbi évekhez képest az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni.
A 83/349/EGK számú 7. irányelv vonatkozó előírásával összhangban a kiegészítő mellékletben szerepeltetendő, a számviteli törvény 133. § (2) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt információk d) pontban előírt bontását szükséges kiegészíteni azzal, hogy a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó információk megbontásánál külön fel kell tüntetni a - számviteli törvény 115. § (2) bekezdése szerinti - harmadik személyek által birtokolt jogosultságokra vonatkozó információkat.
A törvényjavaslat a 83/349/EGK számú 7. irányelv vonatkozó előírásával összhangban bővíti az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletében kötelezően szereplő információk körét a anyavállalat minden olyan részvényének, üzletrészének névértékével, amelyet maga az anyavállalat, leányvállalata, vagy olyan harmadik személy birtokol, aki a saját nevében, de ezen vállalatok javára gyakorolja a tulajdonosi jogokat.
Ezen túlmenően - szintén az irányelvi rendelkezéseknek megfelelően - az üzleti jelentésben be kell mutatni a konszolidálásba bevont vállalkozások előrelátható fejlődését is.
A 35. §-hoz
A valós értékelés értékelési tartalékának bevezetésével összefüggésben szükséges pontosítani a vagyonmérleg készítésére vonatkozó szabályokat azzal, hogy az értékhelyesbítés és az értékhelyesbítés értékelési tartaléka mellett a vagyonmérlegben az értékelési különbözet és a valós értékelés értékelési tartaléka sem szerepelhet.
A 36. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény módosítása lehetőséget ad arra, hogy az egyesülő, illetve szétváló részvénytársaságok részvényesei számára az alaptőkén felüli vagyon terhére külön készpénzfizetésre kerüljön sor. A törvényjavaslat a számviteli törvény kiegészítésével ennek forrását a vagyonmérleg- tervezetben a tőketartalék, illetve az eredménytartalék csökkentésében jelöli meg.
A 37. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény módosította a nem pénzbeli hozzájárulás tartalmára (az "apportképességi" feltételekre) vonatkozó előírásokat. A törvényjavaslat ennek megfelelően pontosítja a számviteli törvény 140. §- ának (4) bekezdését.
A § (6) bekezdésének módosítását az egyszeres könyvvitel vezetése lehetőségének vállalkozói körben 2004. január 1-jétől történő megszüntetése indokolja.
A 38. §-hoz
A számviteli törvény hatályos előírása szerint a vállalkozó közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget, ha a beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát - a letétbe helyezéssel egyidejűleg - az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi. A vállalkozók ugyanakkor egyre nagyobb számban teszik közzé külön jogszabály, illetve saját döntésük alapján más módon is a beszámolójukat (például internetes honlapjukon). A beszámoló felhasználóinak védelme érdekében írja elő a törvényjavaslat, hogy a vállalkozó ilyen esetben is köteles feltüntetni, ha a közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.
A 39. §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek működésével kapcsolatos hazai szabályozásnak az Európai Unió rendelkezéseihez történő harmonizációja során két irányelv, a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú gazdasági társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményeiről szóló 89/666/EGK számú (tizenegyedik vállalati jogi) irányelv, valamint a hitelintézeteknek és pénzügyi intézményeknek nem a székhelyük szerinti tagállamban létesített fiókjai éves beszámolójának a közzétételére vonatkozó, a fiókokat terhelő kötelezettségekről szóló 89/117/EGK számú irányelv előírásait kellett figyelembe venni.
Az irányelvi rendelkezéseknek megfelelően különbséget kell tenni az Európai Unió valamely tagállamában, illetve azon kívüli (harmadik) országban székhellyel rendelkező társaságok fióktelepeinek szabályozása között.
A valamely tagállamban székhellyel rendelkező társaságok fióktelepeinek működésével kapcsolatos számviteli előírások módosítása során a fióktelepek tevékenységével összefüggő letétbe helyezési, közzétételi, valamint könyvvizsgálati kötelezettségek eddigi szabályozásának szűkítésére kerül sor. Ennek eredményeként ezen fióktelepek mentesülnek az általuk készített éves beszámoló vonatkozásában a fent említett kötelezettségek teljesítése alól, és az éves beszámolóval, illetve az esetleges adózási kimutatásokkal kapcsolatban csak a fióktelep székhelyén az érintett felek által történő megtekintést, illetve másolat készítését kell lehetővé tenniük. A fióktelepeknek ez esetben a központ által a székhely szerinti állam jogszabályai alapján összeállított éves beszámolót, illetve összevont (konszolidált) éves beszámolót kell - magyar nyelven - közzétenni és letétbe helyezni, azzal a feltétellel, hogy ezen beszámolóknak az összeállítása, ellenőrzése, közzététele és letétbe helyezése az Európai Unió vonatkozó irányelveivel összhangban történt.
A fentiekben részletezett jogosultságok és kötelezettségek kiterjesztésre kerülnek azon harmadik országban székhellyel rendelkező társaságok fióktelepeire is, amelyek esetén az adott állam jogszabályai által előírt éves beszámoló készítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségek összhangban vannak az Európai Unió vonatkozó előírásaival, és ez az összhang az Európai Unió által elfogadott módon igazolható. Ezen államok listáját a pénzügyminiszter teszi közzé.
Az egyéb harmadik országban székhellyel rendelkező társaságok fióktelepeinek szabályozását illetően - a közösségi jog erre vonatkozó eltérő rendelkezése hiányában - továbbra is az eddigi előírások érvényesek.
Tekintettel arra, hogy a külföldi hitelintézetek és pénzügyi intézmények magyarországi fióktelepeire sajátos szabályok érvényesülnek, azokról az egyéb sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendelet intézkedik.
A 40. §-hoz
A törvényjavaslat az elektronikus cégeljárásra vonatkozóan bevezetésre kerülő új rendelkezésekkel összhangban lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozó letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének - a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett - elektronikus úton is eleget tehet. Ez esetben a beszámolónak az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához elektronikus úton történő megküldésével egyidejűleg teljesíti a letétbe helyezési és a közzétételi kötelezettségét is.
Az 1. számú társasági jogi irányelv átültetésre kerülő módosítása lehetővé teszi a cégek számára, hogy a cégiratokat és ezek között a beszámolókat is elektronikus úton is letétbe helyezhessék a cégbíróságon, illetve a beszámoló az elektronikus módon előállított hivatalos lapban kerüljön közzétételre. Erre tekintettel a számviteli törvény módosítása a beszámoló papíralapú letétbe helyezése, illetve közzététele mellett lehetőséget kíván biztosítani annak elektronikus úton történő továbbítására is az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy a vállalkozóknak nem kell a beszámolót külön- külön eljuttatni a területileg illetékes cégbírósághoz, illetve a Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához, hanem egyetlen lépésben eleget tehetnek letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségüknek.
A folyamat részletes szabályozását a cégtörvény fogja tartalmazni. Ennek lényege, hogy a beszámolót - ha elektronikus formában készült - a vállalkozó képviselője, amennyiben pedig a beszámoló elektronikus okirati formában történő átalakítására van szükség, a vállalkozó jogi képviselője juttatná el a Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához minősített elektronikus aláírással ellátva. Az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata az informatikai szempontból jogszerű elektronikus okiratot továbbítja a cégbírósághoz, ahol az elektronikus módon hozzáférhető, megtekinthető, gondoskodik továbbá annak az elektronikus formában megjelenő Cégközlönyben történő közzétételéről, illetve biztosítja a beszámolóhoz on line módon történő hozzáférést a Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatánál is, a hatályos rendelkezéseknek megfelelően. A cégtörvény megfelelő kiegészítésére külön törvényjavaslat készül.
A 41. §-hoz
Az elmúlt időszakban egyre inkább fontos szerep jut a kiegészítő mellékletben bemutatott információknak. Ezen információk megalapozottságát hivatott biztosítani, hogy azokat - minden olyan esetben, ahol ezt az információ tartalma lehetővé teszi - a könyvvezetés, a bizonylatolás törvényi szabályoknak megfelelő alkalmazásával kell alátámasztani.
A törvényjavaslat - külön jogszabályi rendelkezésre való utalással - további információk szerepeltetését teszi lehetővé a kiegészítő mellékletben a közpénzek felhasználásával és a köztulajdon használatával kapcsolatos nyilvános adatok tekintetében.
A 42. §-hoz
Az egyszeres- és a kettős könyvvitel rendszere közötti átjárást a számviteli törvény 5-6. §-aiban hivatkozott kormányrendeletek lehetővé, illetve kötelezővé tehetik, ezért a könyvvezetési mód váltásának mindkét irányára vonatkozó feladatokat indokolt törvényi szinten általánosan szabályozni.
A törvényjavaslat megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket a kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre áttérő gazdálkodónak az áttérést közvetlenül megelőző üzleti évről készített éves (egyszerűsített éves) beszámolója összeállítását megelőzően el kell végeznie ahhoz, hogy az éves (az egyszerűsített éves) beszámoló mérlege és az egyszerűsített mérleg tartalmában és formájában összehasonlítható, hogy az éves (az egyszerűsített éves) beszámoló mérlege alapján az egyszerűsített mérleg elkészíthető legyen.
Ez a szabályozás valójában nem új előírás. A hatályos számviteli törvény az átalakuláshoz kapcsolódóan fogalmazta meg a kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre való áttérés szabályait, tekintettel arra, hogy ez 2001. január 1-je után a vállalkozói körben csak átalakulás esetén fordulhatott elő. Mivel 2004. január 1-jétől a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozók egyszeres könyvvitelt nem vezethetnek, már átalakulásuk esetén sem kell ezzel számolni (hiszen minden esetben kettős könyvvitelt kell vezetni). Az egyszeres könyvvitel vezetése azonban továbbra is megmarad, jellemzően a kormányrendelettel szabályozott egyéb szervezeteknél. Így indokolt az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttérés szabályai mellett megadni a kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre történő áttérés általános szabályait is.
A 43. §-hoz
A 2001. december 20-án Brüsszelben kihirdetett 115/2001/EK irányelv - amely módosította a hozzáadott értékadóról szóló 77/388/EGK számú (hatodik) irányelvet - a számla tartalmára, a számlázásra, a számlakiállításra a korábbiaknál részletesebb és a korábbiakat részben módosító szabályokat állapított meg. Ezzel összefüggésben szükséges a számviteli törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit is módosítani.
Az irányelv kimondja, hogy a tagállamok nem követelhetik meg a számlák aláírását, azonban az elektronikus úton kibocsátott (küldött) számlákat a tagállamok elfogadják, feltéve, hogy a számla eredetisége és tartalmi teljessége garantált. Az irányelv-módosítás megszünteti a "számlát helyettesítő okmány" elnevezést, a módosítás hatályba lépését követően az irányelv rendelkezései szerint az előlegről is számlát kell kiállítani. Az irányelv rendelkezése alapján a tagállamoknak 2004. január 1-jei hatálybalépéssel a törvényeiket, rendeleteiket és közigazgatási előírásaikat összhangba kell hozniuk az irányelv előírásaival. Ez a gyakorlatban Magyarország esetében a csatlakozás hivatalos dátuma, 2004. május 1.
A hazai számviteli szabályozás a számviteli bizonylat adatainak alaki és tartalmi hitelességére, megbízhatóságára (helytállóságára) épít, azt a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapjának tekinti. A hitelesség, a megbízhatóság biztosításának egyik jelenlegi eszköze a papíralapú számviteli bizonylatok esetében az aláírás. A hivatkozott irányelvi rendelkezéseknek megfelelően ezt a direkt kötelezettséget meg kell szüntetni. A törvényjavaslat szerint a jövőben az alaki és tartalmi hitelességnek többféleképpen is meg lehet felelni, amelyek között továbbra is megtalálható az aláírás. A gazdálkodó döntésére van bízva, hogy a számla, az egyszerűsített számla hitelességének biztosítására milyen eljárást választ.
Az irányelv-módosítás előírásainak megfelelően néhány helyen - az újrakodifikálás alatt lévő áfa-törvény várható előírásaival összhangban - szükséges a számviteli törvényben szereplő "számlát helyettesítő okmány" elnevezés törlése is.
A törvényjavaslat módosítja az elektronikus dokumentumok, iratok számviteli bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit azzal, hogy számviteli szempontból az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat is elfogadható, ha az megfelel a számviteli törvény egyéb vonatkozó előírásainak. A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatkénti alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit más jogszabály is meghatározhatja.
A 44. §-hoz
A törvényjavaslat kiegészíti, illetve pontosítja az elektronikus formában kiállított számviteli bizonylatok, illetve az eredetileg nem elektronikus formában kiállított számviteli bizonylatok megőrzésének szabályait azzal, hogy a megőrzés során az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak is eleget kell tenni. Mind az elektronikus formában kiállított bizonylat, mind az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat esetében az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásai, és a számviteli törvény feltételei, követelményei együttes figyelembe vételével kell eljárni. A megőrzési kötelezettséget oly módon kell teljesíteni, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
A számviteli törvény ezzel egyértelmű utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a bizonylatok elektronikus archiválásáról, annak részletes műszaki, technikai-technológiai feltételeiről külön jogszabályban szükséges rendelkezni.
A 45-47. §-okhoz
A törvényjavaslat a nemzeti számviteli standardok megalkotásáért és működtetéséért felelős szervezetrendszer kialakításának megalapozásaként pontosítja az Országos Számviteli Bizottságra (a továbbiakban: bizottság) vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás eredményeként a bizottság tagjait nem határozott időre nevezi ki a pénzügyminiszter, a tagok a tagság alóli felmentésükig látják el feladatukat. A számviteli szakmai szervezetek standardalkotásban történő szerepvállalásának elősegítésére a bizottság tagjainak legalább kétharmada a szakmai szervezetek javaslata alapján kerül kinevezésre. A törvényjavaslat kibővíti a bizottság feladatkörét is, oly módon, hogy a nemzeti számviteli standardok előkészítésével, elfogadásával, értelmezésével kapcsolatban a külön jogszabályban meghatározott feladatokat is el kell látnia. A nemzeti számviteli standardok megalkotása során elengedhetetlen az átláthatóság és nyilvánosság biztosítása. A törvényjavaslat ennek érdekében úgy rendelkezik, hogy a bizottságnak a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével ki kell alakítania, és írásban rögzítenie kell a szervezeti és működési rendjét. A bizottság a minél szélesebb körű szakmai szerepvállalás érdekében a munkáját - a szervezeti és működési rendben szabályozott kivételektől eltekintve - nyilvánosan folytatja.
A 48. §-hoz
A törvényjavaslat tételesen tartalmazza az Európai Unió azon jogszabályainak felsorolását, amelyekkel teljesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
A 49. § (2) bekezdéséhez
A devizakülföldi gazdasági társaságokra vonatkozó egyéb jogi szabályozás jogharmonizációval összefüggő változásai következtében a legtöbb, a devizajogszabályok alapján a csatlakozás időpontjáig devizakülföldinek (például vámszabad területinek) minősülő gazdasági társaság megítélése megváltozik a csatlakozáskor (mivel az egységes belső piacon ezek a gazdasági társaságok nem minősülnek devizakülföldinek), annak ellenére, hogy tevékenységük ténylegesen nem módosul. Az érintett gazdasági társaságok jogi státuszának megváltozásával összefüggően a rájuk háruló adminisztrációs és pénzügyi többletterhek csökkentése érdekében úgy rendelkezik a törvényjavaslat, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek kizárólag az uniós csatlakozással összefüggő jogszabályi változások miatt veszítik el devizakülföldi minősítésüket, legkésőbb az euró magyarországi bevezetése napjától lesznek kötelesek a beszámoló készítés általános szabályait alkalmazni (amely szerint a beszámolót a nemzeti pénznemben kell összeállítaniuk, a nemzeti pénznemben vezetett számviteli nyilvántartások alapján). Ennek értelmében azok a devizakülföldinek minősülő gazdasági társaságok, amelyek euróban vezetik a könyveiket, nem kötelesek átállni a forint alapú könyvvezetésre akkor, amikor a csatlakozás következtében elveszítik devizakülföldi minősítésüket, azaz "megszakítás" nélkül vezethetik euróban a könyveiket Magyarország eurózónába történő belépéséig, és azt követően is. Azok a devizakülföldinek minősülő gazdasági társaságok pedig, amelyek az eurótól eltérő konvertibilis devizában vezetik a könyveiket, szintén nem kötelesek átállni a forint alapú könyvvezetésre akkor, amikor a csatlakozás következtében elveszítik devizakülföldi minősítésüket, viszont az euró magyarországi bevezetése napjától kötelesek lesznek az általános szabályok szerint - euróban - vezetni a könyveiket.
Az 50. §-hoz
A fióktelepi letétbe helyezési és közzétételi szabályok változásához kapcsolódik a pénzügyminiszter felhatalmazása arra vonatkozóan, hogy közzétegye azon tagállamok listáját, amelyeket a fióktelepi letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségek teljesítése során az Európai Unió tagállamaival azonosan lehet kezelni.
Az 51. §-hoz
A valós értéken történő értékelés érinti a mérleg, illetve az eredménykimutatás egyes sorait, amelyek miatt a számviteli törvény 1. és 2. számú melléklete is módosul.
Az 52. §-hoz
A törvényjavaslat szerinti módosítások döntően 2004. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén egyes rendelkezéseket, így elsősorban a valós értéken történő értékeléssel összefüggő előírásokat már a 2003. évi beszámoló elkészítésénél is lehet alkalmazni. Ugyanakkor a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményekről szóló rendelkezések csak az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napjától, míg a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, illetve a beszámolók elektronikus úton történő letétbehelyezéséről és közzétételéről szóló rendelkezések csak 2005. január 1-jétől (illetve a 2005. évi beszámolóra vonatkozóan) lépnek hatályba.
A hatályba léptetési szabályok keretében külön szükséges intézkedni azokról a megszüntetett (pl. a vállalkozók egyszeres könyvvezetésére, a kötelezettség elengedésével egyidejűleg végrehajtott tőkeemelésre vonatkozó stb.) előírásokról, amelyeket a 2003. évi beszámoló elkészítésénél, letétbe helyezésénél, közzétételénél még alkalmazni kell.
A devizaliberalizáció előrehaladásával indokolatlan a számviteli törvényben a devizajogszabályok előírásainak megtartására vonatkozó utalások fenntartása, így azok törlésre kerülnek a számviteli törvényből.
Az Európai Unió irányelveinek megfelelően újrakodifikálásra kerülő áfa-törvény előírásaihoz igazodva szükséges a számviteli törvényből a számlát helyettesítő okmány fogalom törlése az új áfa-törvény tervezett hatályba léptetésének időpontjával.
Az egyszeres könyvvitel vezetésének törvényi szabályait indokolt kiterjeszteni a gazdálkodókra általánosan, tekintettel arra, hogy 2004. január 1-jét követően csak a kormányrendeleti szabályozásban adott lehetőség alapján lehet egyes gazdálkodóknak ezt a könyvvezetési módot választani.
A különböző adókkal kapcsolatos 2003. évi előterjesztések tartalmazzák többek között a fogyasztási adó megszüntetését és a regisztrációs adó bevezetését 2004. május 1-jétől, az energiaadó bevezetését 2004. január 1-jétől. A törvényjavaslat az adónemek konkrét felsorolása helyett az "adók és adójellegű tételek" általánosabb megfogalmazást illeszti be a szükséges helyeken a számviteli szabályozásba.
Az 53. §-hoz
A törvényjavaslat a valós értéken történő értékelés lehetőségét megengedi alkalmazni már a 2003. évi beszámoló elkészítésénél is. A 2003. évi beszámoló elkészítése során történő alkalmazás esetén az általános áttérési szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.
Az 54. §-hoz
A törvényjavaslat tartalmazza a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 226/D. §-a (1) bekezdésének kiegészítését, amely a közösségi társasági joggal összhangban nyilvános eladási ajánlat megtétele nélkül teszi lehetővé a munkavállalók, illetve a vezető tisztségviselők részére történő részvényjuttatást.