Magyar Országgyűlés
Emberi jogi, kisebbségi és
vallásügyi bizottsága

Bizottsági önálló indítvány!

H/6286.

Az Országgyűlés ...../2003. ( ) OGY számú határozata a holocaust roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról
(Javaslat)

I. Az Országgyűlés a Házszabály 34. §-ának (1) bekezdése, valamint 36. §-ának (2) bekezdése alapján a holocaust roma áldozatainak kárpótlása kivizsgálására és nyomon követésére, a kárpótlási folyamatok pozitív irányú felgyorsítása, az eddigi visszásságok kivizsgálása és a korábbi visszaélések megakadályozása érdekében, a holocaust roma áldozatainak segítése céljából vizsgáló bizottságot (a továbbiakban: a Bizottság) hoz létre.

II. A bizottság feladata az alábbi kérdések kivizsgálása és megválaszolása:

1. Az Ausztria, Németország és Svájc által létrehozott kárpótlási alap hogyan került a New York-i kerületi bírósághoz és miért?
2. Milyen peren kívüli egyezség született a kárpótlást illetően, és kik képviselték a magyarországi romákat, ki(k)nek a felhatalmazása alapján?
3. Miért és kiknek a nyomására került az IOM-hez az alap szétosztása?
4. A kárpótlás jellegét kik határozták meg (egyéni vagy kollektív), a szociális segélyprogram keretét, lebonyolítási módját miért kötik feltételekhez, valamint miért nevezik kárpótlásnak?
5. A három állam által életre hívott alapból mennyi az egy főre jutó pénzbeli kárpótlás és mennyi az úgynevezett szociális segélyprogram pénzügyi kerete?
6. Magyarországról ez idáig hány fő nyújtotta be kárpótlási igényét és mennyi igénylő lett kielégítve?
7. Az IOM Budapesti irodája kiket bízott meg, és minek alapján a hazai kárpótlási adatgyűjtéshez, mennyit fizetett részükre, valamint betartották-e az adatvédelmi szabályokat?
8. Az IOM Budapesti irodájának a hazai roma kárpótlást ismertető munkája teljes körű volt-e, erre mekkora és milyen pénzügyi alappal rendelkeztek?
9. Kikből állt a Roma Kárpótlási Szervezet, ki vagy kik bízták meg őket, milyen feladatokkal és mennyiért?
10. A hazai romák kárpótlását mely szervezetek végezték, kinek a megbízásából, mennyiért, milyen eredménnyel, és tevékenységüket ki ellenőrizte?
11. Bevonták-e a hazai roma szervezeteket a romák kárpótlásába, és ha nem, akkor ki a felelős?
12. Milyen nyelven és hol jelent meg a szociális segélyprogram pályázati felhívás?
13. Miért nem alakult meg Magyarországon a roma kárpótlást intéző, lebonyolító Közalapítvány és ki vagy kik ezért a felelősök?
14. Mely roma szervezeteket és intézményeket terheli a felelősség az átláthatatlan és kezelhetetlen magyarországi roma kárpótlásért?
15. Felelős pozícióban lévő roma vezetőket terhel-e mulasztási kötelezettség egy ilyen súlyú ügy gondatlan kezeléséért?
16. Miért korlátozódik a német kárpótlás a háborús és emberiség elleni bűncselekménynek teljes köréhez képest csak kényszermunkával kapcsolatos kárpótlásra?
17. A German Foundation Act hatályba lépéséhez - 2000. augusztus 12. - képest, mi az oka annak, hogy a világ összes országában létező esetleges igényjogosultra vonatkozóan, az igények előterjesztési idejét - nagyon röviden - 2001. december 31. napjában határozták meg?
18. Miért korlátozták általában véve is a kárpótlás határidejét, különös tekintettel arra, hogy eleve megkésett? Másrészt a kárpótlás határidejének nem az emberiség elleni bűntettek elévülésének határidejéhez kellene-e igazodni?
19. Miért esik egybe a német és svájci kárpótlás a személyi és a tárgyi hatály tekintetében?
20. Mi az indoka annak, hogy az osztrák kényszermunka utáni kárpótlási folyamatban, a kárpótlási jogosultságot csak a 2000. február 16-án még életben volt személyekre korlátozza? A kárpótlási jogosultság a fent említett idő előtt elhunyt érintett személyekre és azok jogutódaira miért nem terjed ki?
21. Mi az indoka annak, hogy a kárpótlás területi hatálya tekintetében különbséget tesznek Ausztria és Németország között, az osztrák kárpótlási rendszerben - tekintettel az 1939-es Müncheni Egyezményre és Ausztria annektálására - ?
22. Mi az indoka annak, hogy az osztrák kárpótlás csak a kényszermunkával kapcsolatos cselekményekre vonatkozik?
23. A jogutódok, örökösök igényét miért zárja ki az osztrák kárpótlás abban az esetben, ha a kárpótlásra jogosult személy 2000. február 15. napja előtt meghalt?
24. A kárpótlás humanitárius pályázati rendszere a körülmények ismeretében alkalmas-e kárpótlás nyújtására?
25. Miért korlátozták a humanitárius kárpótlási rendszer személyi hatályát? Miért teszik lehetővé nem cigány szervezetek részére a cigányokra vonatkozó pénzalapok elosztását?
26. A kárpótlási rendszer körülményeinek ismeretében igazságos-e a kárpótlási rendszer egésze, betöltheti-e az ismert körülmények mellett a rendeltetését? Alkalmas-e az emberiség elleni összes bűntettek jóvátételére, az erkölcsi elégtétel megadására?
27. Átalakítható-e a kárpótlási rendszer egésze, oly módon, amely kifejezi a magyarországi cigányság valóságos jóvátételre vonatkozó igényét a II világháborúban bűnös államokkal szemben, és megfelel a történelmi igazságnak, különös tekintettel a nemzetközi egyezményekre?
28. Átalakítható-e a szociális segélyprogram pénzbeli támogatássá?
29. Lehet-e kollektív kárpótlást eszközölni?
30. Van-e lehetőség a kárpótlási kérelmek benyújtási határidejének meghosszabbítására?
31. Van-e akadálya egy Magyarországi Roma Kárpótlási Közalapítvány létrehozásának?

III. A Bizottság nyolc tagból áll, tagjai országgyűlési képviselők. A Bizottságba három-három tagot az MSZP, illetve a FIDESZ, egy-egy tagot az SZDSZ, illetve az MDF képviselőcsoportja delegálhat.

IV. A Bizottság elnökének, társelnökének és tagjainak megválasztására a Házbizottság terjeszt elő javaslatot az Országgyűlésnek, amelyről az vita nélkül határoz. A Bizottság a Kormány ellenzékéhez tartozó képviselő, társelnöke kormánypárti képviselő.

V. A Bizottság feladatának ellátásához szakértőt vehet igénybe, működésének költségeit az Országgyűlés-költségvetéséből fedezi.

VI. A Bizottság a Házszabály vonatkozó rendelkezései alapján maga állapítja meg eljárásának rendjét és vizsgálati módszereit.

VII. A Bizottság tevékenységéről, a megállapításairól és a szükséges intézkedésekről feladatának elvégzését követően jelentést készít, melyet az Országgyűlés elé terjeszt.

VIII. A Bizottság megbízatása feladatának elvégzéséig tart.

Indokolás:

A Roma Polgári Tömörülés megkeresése alapján az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága felvette Munkatervébe és a 2003. október 21-i ülésén napirendjére tűzte a holocaust roma áldozatainak kárpótlása ügyét.

A bizottság ez alkalommal meghallgatta a Roma Polgári Tömörülés elnökét, elnökségi tagját és jogászát, valamint egy összefoglaló videó filmet tekintett meg, amely 2003. augusztusában szerepelt a Televízióban.

A bizottság előzetesen számos háttéranyagot szerzett be a Miniszterelnöki Hivatal roma ügyekért felelős politikai államtitkárságától, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivataltól, az adatvédelmi biztostól, az érintett szaktárcáktól (Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium). A bizottság 2003. október 21-én meghallgatta az IOM budapesti képviselőjét, a MAZSÖK titkárát, a Roma Polgárjogi Alapítvány Roma Veritas program- igazgatóját, és az Igazságügyi Minisztérium Főcsoportfőnökét is.

A bizottság a beérkezett írásbeli dokumentumok és a bizottsági ülésen elhangzottak alapján azt állapította meg, hogy a roma kárpótlás kapcsán számos tisztázatlan kérdés áll fenn. Sajnálatos módon történtek bizonyos, főleg adatvédelmi, illetve a romákat hátrányosan érintő intézkedések, esetleges visszaélések is, illetve megállapítható, hogy a folyamatok meglehetősen lassúak.

A bizottság fontosnak tarja, hogy a hazai legnagyobb kisebbség, a romák kárpótlásával az Országgyűlés is foglalkozzék. Ezért a bizottság a holocaust roma áldozatainak segítése céljából a Házszabály 34.§-ának (1) bekezdése és 36. §-ának (2) bekezdése alapján a holocaust roma áldozatainak kárpótlása kivizsgálására és nyomon követésére vizsgáló bizottság felállítását javasolja. A bizottság meggyőződése, hogy-e vizsgáló bizottság felállítása hozzájárulhat a vitatott kérdések, az esetleges visszásságok és visszaélések tisztázásához, valamint a kárpótlási folyamatok felgyorsításához is vezethet. Erre elsősorban azért lenne szükség, mert időskorú áldozatokról van szó.

A bizottság a 2003. október 21-i ülésén egyhangúlag (21 i) úgy határozott, hogy támogatja a Roma Polgári Tömörülés kérését és egyhangúlag javasolja parlamenti vizsgáló bizottság felállítását.

A vizsgáló bizottság létrehozását a bizottság - annak fontosságára és érzékeny voltára tekintettel - paritásos alapon, ellenzéki vezetéssel terjeszti elő.

Politikai és társadalmi érdek, hogy-e kérdések mielőbb tisztázódjanak.

Budapest, 2003. november 04.

Szászfalvi László
a bizottság elnöke