MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/6326.

számú

törvényjavaslat

a sportról

Előadó: Gyurcsány Ferenc

gyermek-, ifjúsági és sportminiszter

Budapest, 2003. november

2003. évi ... törvény

a sportról

A Magyar Köztársaság állampolgárait megilleti a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog. A testkultúra az egyetemes kultúra része, az egészségvédelem (a megelőzés és a rekreáció) fontos eszköze, a szabadidő eltöltésének társadalmilag is hasznos módja. A sport jelentős szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi-fizikai nevelésében, a személyiség formálásában.

Az állam feladata ezért, hogy közérdekből segítse elő az állampolgárok sportoláshoz fűződő joga gyakorlati megvalósulását, és támogassa az autonóm civilszervezetek keretében kifejtett, tisztességes és az esélyegyenlőség jegyében is folytatott sporttevékenységet, ideértve a fogyatékosok sportját is. Az állam az ifjúság egészséges fejlődése érdekében biztosítja a közoktatás és felsőoktatás testnevelését és sportját, valamint az intézményen kívüli diáksportot. Az állam a szabadidősport és a diáksport támogatásával is előmozdítja a mozgásgazdag életmód elterjedését, a rendszeres testedzést. Az állam támogatja a versenysportot, sportolóinknak a nemzetközi sportéletben való részvételét, kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az olimpiai, és a paralimpiai eszmének. Az állam erősíti a sport egyes területein a piaci viszonyok kialakulását, a sporttal összefüggő üzleti vállalkozásokat, biztosítja a testkultúrális képzés feltételrendszerét. A sport fejlesztését össze kell hangolni a környezet- és természetvédelemmel, valamint a területfejlesztéssel. Az állam feladata, hogy hozzájáruljon a sporttal kapcsolatos önveszélyeztető káros tendenciák (pl. dopping) csökkentéséhez, gondoskodjon a sportrendezvények biztonságáról, a sporthuliganizmussal szembeni fellépésről.

Az Országgyűlés e célok jegyében és az Európai Sport Chartával összhangban a következő törvényt alkotja.

I. Fejezet

A sportoló jogállása

Általános szabályok

1. §

(1) Sportoló az a természetes személy, aki sporttevékenységet végez.

(2) Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés, vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, valamint fejlesztését szolgálja.

(3) Versenyszerűen sportoló (a továbbiakban: versenyző) az a természetes személy, aki a sportszövetség által kiírt, szervezett vagy engedélyezett versenyrendszerben vesz részt. A versenyző vagy amatőr, vagy hivatásos sportoló.

(4) Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül.

2. §

(1) A sportszervezet keretében sporttevékenységet folytató versenyző számára a sportszervezet köteles biztosítani a sportág jellege szerinti biztonságos sporttevékenység folytatásához szükséges feltételeket.

(2) A versenyző a sportszervezet és saját adottságaihoz, illetve elért eredményeihez igazodó mértékben igényelheti a sportszervezetétől az eredményes sporttevékenységhez szükséges felkészülési, illetve versenyzési lehetőség biztosítását.

(3) A fogyatékos versenyző felkészülésére és versenyeire az érintett sportszövetségeknek a versenyzők egészségi, illetve fogyatékossági állapotának megfelelő külön feltételeket kell megállapítaniuk.

(4) A versenyző köteles:

a) a tisztességes játék (fair play) elvei szerint felkészülni és versenyezni,

b) a sportág jellegének megfelelő - külön jogszabályban meghatározott - sportorvosi alkalmassági, illetve szűrővizsgálatokon részt venni (sportegészségügyi ellenőrzés),

c) a sportág hazai és nemzetközi versenyszabályzatában, valamint egyéb szabályzataiban foglaltakat betartani,

d) a sporttevékenység során annak a sportszervezetnek az érdekeit is figyelembe venni, amellyel tagsági, illetve szerződéses viszonyban áll.

3. §

(1) A versenyzőnek a sportszövetség által kiállított, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő, a versenyrendszerben, illetve versenyen való részvételre jogosító sportolói igazolvánnyal (a továbbiakban: versenyengedély) kell rendelkeznie. Ha a sportszövetség szabályzata másként nem rendelkezik, egy sportágban egy versenyzőnek csak egy versenyengedélye lehet. Ha a versenyengedély kiadásának nem voltak meg a jogszabályi, valamint a sportszövetség szabályzatában foglalt feltételei, a versenyengedélyt a sportszövetség visszavonja.

(2) A versenyengedély kiadására, nyilvántartására és visszavonására vonatkozó részletes szabályokat a sportszövetség szabályzatban köteles megállapítani. A versenyengedély tartalmazza:

a) a versenyző nevét, születési helyét és idejét,

b) a versenyrendszer megnevezését,

c) a versenyengedély hatálya alá tartozó sportág megnevezését,

d) a versenyengedély érvényességi idejét,

e) a versenyengedély nyilvántartási számát,

f) a versenyengedély kiállításának dátumát, valamint

g) mindazt, amit a sportszövetség a sportág jellegére és nemzetközi szövetségének követelményeire tekintettel szabályzataiban előír.

(3) A sportág jellegéhez igazodva a sportszövetség szabályzatban határozza meg, hogy mennyiben, illetve milyen versenyrendszer esetén írja elő a versenyengedély megszerzésének előfeltételéül a versenyző sporttevékenységével összefüggő biztosítást. A versenyengedély - ha külön jogszabály kivételt nem tesz - csak a sportegészségügyi ellenőrzés adatait tartalmazó dokumentummal (sportorvosi engedély) együtt érvényes.

(4) A sportszövetség folyamatosan - a külön jogszabályban előírt módon - köteles adatot szolgáltatni az állami sportinformációs rendszernek az általa kiadott versenyengedélyek számáról, illetve a versenyengedéllyel rendelkezők versenyeken való tényleges részvételéről. Az adatszolgáltatás személyes adatra nem terjedhet ki.

(5) Ha a sportszövetség erre jogosult szerve a versenyengedély kiadását megtagadja, e határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül a kérelmező panaszt nyújthat be a sportszövetség elnökségéhez. Ha a panasznak a benyújtásától számított 15 napon belül az elnökség nem ad helyt, a kérelmező a sportszövetség határozatával szemben, annak kézbesítésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül keresettel a bírósághoz, vagy a Sport Állandó Választottbírósághoz fordulhat. Ez a szabály irányadó a versenyengedély visszavonására, valamint az igazolással, továbbá az átigazolással kapcsolatos jogvitákra is.

(6) A versenyengedély kiadását a sportszövetség a szabályzatában megállapított díj megfizetéséhez kötheti.

4. §

(1) A versenyző nem használhat, illetve nem alkalmazhat vagy forgalmazhat - külön jogszabályban meghatározott - tiltott teljesítményfokozó szereket, készítményeket és módszereket.

(2) A versenyző köteles alávetni magát a doppingtilalom betartásának ellenőrzésére irányuló vizsgálatnak (doppingvizsgálat).

(3) A doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

Az amatőr sportolókra vonatkozó rendelkezések

5. §

(1) Amatőr sportoló sportegyesület keretében tagként illetve sportszerződés alapján, sportvállalkozás keretében pedig kizárólag sportszerződés alapján sportolhat. Sportiskola tanulója, illetve az iskolai sportkör tagja a tanulói jogviszony alapján minősül amatőr sportolónak.

(2) A sportszerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálya alá eső megbízási szerződés, amelyben a sportszervezet, illetve az amatőr sportoló megállapodnak a sporttevékenységgel kapcsolatos együttműködésük feltételeiről.

(3) A sportszerződést írásba kell foglalni. A sportszerződés csak határozott időre, de legfeljebb öt évre köthető.

(4) Az amatőr sportoló sporttevékenységéért attól a sportszervezettől, amellyel az (1) bekezdés szerint tagsági vagy szerződéses jogviszonyban áll, díjazásban nem részesülhet. Nem minősül ilyen díjazásnak:

a) az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, illetve az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás,

b) a kiemelkedő sportteljesítményért nyújtott eredményességi elismerés (pénzbeli elismerés, érem, ajándéktárgy stb.),

c) a szponzorálási szerződés keretében nyújtott támogatás.

(5) A sportszövetség versenyszabályzatában meghatározza, hogy az amatőr sportoló milyen feltételekkel vehet részt hazai, illetve nemzetközi (külföldi) pénzdíjas versenyen, továbbá hivatásos versenyrendszerben.

(6) A tagsági viszony, illetve a sportszerződés létrejöttével az amatőr sportoló játékjogának használatát e jogviszony fennállásának időtartamára sportszervezetének ingyenesen átengedi.

6. §

(1) Az amatőr sportoló a sportszövetség versenyrendszerében csak akkor vehet részt, ha versenyengedéllyel rendelkezik. A versenyengedélyt az amatőr sportoló mint sportegyesületi tag, vagy mint a sportszervezettel szerződéses jogviszonyban álló személy kapja meg, és az a sportoló adott sportszervezethez való igazolásának minősül.

(2) A versenyengedély iránti kérelmet az amatőr sportoló csak a sportszervezetén keresztül nyújthatja be a sportszövetséghez.

7. §

(1) Ha az amatőr sportoló sportszerződés alapján sportol, e szerződés fennállásának időtartama alatt csak a sportszervezete előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át másik sportszervezethez. A sportszervezet a hozzájárulás megadását költségtérítés fizetéséhez kötheti.

(2) A költségtérítés mértékét a sportszövetség szabályzatban meghatározhatja, ennek hiányában a költségtérítés mértékére az érintett sportszervezetek egymás közötti megállapodása az irányadó.

(3) Ha az amatőr sportoló nem sportszerződés alapján sportol, vagy sportszerződésének időtartama már lejárt, illetve a sportszerződés jogszerűen megszűnt, a korábbi sportszervezetének költségtérítés nem fizethető. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(4) Amennyiben az amatőr sportoló sportszerződés alapján sportol, sportszerződése fennállása alatt csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át - ideiglenesen vagy véglegesen - más sportszervezethez. A sportoló a hozzájárulás megadását ellenérték fizetéséhez nem kötheti.

A hivatásos sportolókra vonatkozó rendelkezések

8. §

(1) A hivatásos sportoló - amennyiben törvény kivételt nem tesz - a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejti ki sporttevékenységét. Hivatásos sportoló sportegyesületben csak akkor végezhet sporttevékenységet, ha ezt a szakszövetség szabályzata lehetővé teszi.

(2) A hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggő munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt (a továbbiakban: Mt.) az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető,

b) próbaidő nem köthető ki,

c) ha a hivatásos sportoló versenyengedélyét a szakszövetség visszavonja, a munkáltató a munkaszerződést az Mt. 88. § (2) bekezdésének alkalmazásával köteles megszüntetni. A megszüntetés ezen esetében a hivatásos sportoló a szerződéséből még hátralévő időszakra - az egészségügyi alkalmatlanság esetét kivéve - az átlagkereset megtérítésére nem tarthat igényt,

d) a hivatásos sportoló munkaszüneti napokon is rendszeresen foglalkoztatható. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a felek eltérő megállapodása hiányában a pihenőnap legfeljebb hathavonta - részben vagy egészben - összevontan is kiadható. A munkaidő legfeljebb hat havi keretben is meghatározható a munkaszerződésben szereplő napi munkaidő alapulvételével,

e) a hivatásos sportoló csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függő további munkaviszonyt. Sporttevékenység folytatására sportágában további jogviszonyt nem létesíthet, más sportágban való sporttevékenységre vonatkozó további jogviszony létesítéséhez a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges,

f) a hivatásos sportolónak a nemzeti válogatott keretben történő szereplésére a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kirendeléshez a hivatásos sportoló előzetes hozzájárulása szükséges. A kirendelés összes időtartama egy naptári éven belül 44 munkanapnál hosszabb is lehet,

g) a hivatásos sportoló csak a játékjog használati jogának ideiglenes átadása esetén rendelhető ki munkavégzésre más sportszervezethez. A kirendelés időtartama ez esetben is egy naptári éven belül 44 munkanapnál hosszabb lehet.

(3) A hivatásos sportolóval kötött munkaszerződés csak akkor jön létre, ha az Mt.-ben foglalt kötelező tartalmi elemeken túlmenően tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást.

(4) Semmis az a szerződés, amellyel a sportszervezet a hivatásos sportoló részére a sporttevékenységére kötött munkaszerződésben foglaltakon túl anyagi előnyt biztosít.

(5) A hivatásos sportolónak a munkaviszony keretében kifejtett sporttevékenysége során történt balesete üzemi balesetnek minősül. A munkáltató - amennyiben a szakszövetség szabályzata ezt előírja - köteles a hivatásos sportoló javára élet- és sportbaleset-biztosítást kötni.

(6) Ha a köztartozás fennállása miatt, vagy más okból a sportszervezet nem indulhat a versenyrendszerben (bajnokságban), illetve abból utóbb kizárják, ez a munkáltató súlyos szerződésszegésének minősül, és ezért a munkaszerződést a sportoló rendkívüli felmondással megszüntetheti. A felmondás után a sportoló - függetlenül az esetleges átigazolási időszaktól - azonnal igazolhatóvá válik. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a sportszerződéssel rendelkező amatőr sportolókra is.

9. §

(1) A hivatásos sportolónak hivatásos sportolói versenyengedéllyel kell rendelkeznie. A versenyengedélyt a szakszövetség a hivatásos sportoló kérelmére adja ki.

(2) A sportoló hivatásos sportolói munkaszerződést sportszervezettel csak hivatásos versenyengedély birtokában köthet.

(3) A hivatásos sportoló játékjogának használatát a sportszervezettel kötött munkaszerződésben, a munkaviszony fennállásának időtartamára ruházza át a sportszervezetre. A játékjog használatának sportszervezet részére való biztosítása a hivatásos sportoló igazolásának minősül, amelyet a sportszervezetnek a szakszövetség részére - a szakszövetség szabályzatában megállapított módon - be kell jelentenie. A szakszövetség az igazolást nyilvántartásba veszi. A játékjog használatáért a hivatásos sportoló a munkaszerződésben megállapított külön ellenértékre tarthat igényt.

(4) A munkaszerződés időtartamának lejártával, illetve a munkaszerződés jogszerű megszűnése esetén a játékjog használati joga ingyenesen visszaszáll a hivatásos sportolóra. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(5) Semmis az a szerződés, amely a játékjog mint személyhez fűződő vagyoni értékű jog elidegenítésére vagy megterhelésére irányul. Ez a rendelkezés az amatőr sportoló játékjogára is irányadó.

10. §

(1) A munkaszerződés fennállása alatt a játékjog használati jogát megszerző sportszervezet - a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ezt a használati jogot ideiglenesen, vagy véglegesen másik sportszervezetre átruházhatja (átigazolás). A hozzájárulás megadásáért a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől a megállapodásuk szerinti ellenértékre tarthat igényt.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ideiglenes átigazolás a hivatásos sportoló munkaszerződését nem érinti, azt a 8. § (2) bekezdés g) pontja figyelembevételével az Mt. szerinti kirendelésnek kell tekinteni. Végleges átigazolás esetén új munkaszerződést kell kötni.

(3) A játékjog használatának (1) bekezdés szerinti ideiglenes vagy végleges átruházásáért a sportszervezet a másik sportszervezettől ellenértékre tarthat igényt, amelynek mértékét a két sportszervezet közötti megállapodás határozza meg. E megállapodást írásba kell foglalni és be kell jelenteni a szakszövetségnek, amely az átigazolást nyilvántartásba veszi.

11. §

(1) A hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos szerződések kereskedelmi ügynök közvetítésével akkor köthetők meg, ha az ügynököt a szakszövetség - a 23. § (1) bekezdés b) pontja szerinti - szabályzatában foglalt feltételek fennállása esetén nyilvántartásba veszi, vagy ha az ügynök a nemzetközi sportszövetség nyilvántartásában szerepel. A közvetítésért az ügynököt jutalék illeti meg.

(2) Az ügynöki jutalék, valamint a (3) bekezdésben a szakszövetségnek fizetendő hozzájárulások kivételével semmis minden olyan megállapodás, amely a hivatásos sportolón, illetve a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen átruházó sportszervezeten kívül másnak biztosít részesedést a játékjog használati jogának átruházásáért fizetett ellenértékből.

(3) A játékjog használati jogának sportoló általi átruházása esetén az igazoló sportszervezet az igazolásért az általa a sportolónak fizetett ellenérték; valamint a használati jog sportszervezetek közötti ideiglenes vagy végleges átruházása esetén a sportszervezetek közötti megállapodásban megjelölt sportszervezet az átigazolásért fizetett ellenérték:

a) egy százalékának megfelelő összeget köteles a szakszövetségnek befizetni, valamint

b) négy százaléknak megfelelő összeget köteles az utánpótlás-nevelést támogató szakszövetségi alapba befizetni (átigazolási díj).

A sportfegyelmi felelősség

12. §

(1) A sportszövetség sportfegyelmi eljárást folytathat le a versenyzővel, illetve a sportszakemberrel szemben, ha a sportszövetség verseny-, igazolási, átigazolási, illetve egyéb szabályzataiban foglalt kötelezettségeit vétkesen megszegi.

(2) A versenyzőre, illetve a sportszakemberre sportfegyelmi büntetésként:

a) szóbeli figyelmeztetés,

b) írásbeli megrovás,

c) kedvezmények megvonása (csökkentése),

d) pénzbüntetés

szabható ki.

(3) A versenyzőre a (2) bekezdésben foglaltakon kívül:

a) a sportszövetség versenyein történő részvételtől legfeljebb öt évre való eltiltás,

b) az átigazolási szabályok megsértése esetén az ideiglenes vagy végleges átigazolásból legfeljebb két évre történő kizárás

fegyelmi büntetés is kiszabható.

(4) A sportszakemberre a (2) bekezdésben foglaltakon kívül a sportszövetség versenyrendszerében történő sportszakmai tevékenységtől legfeljebb öt évre való eltiltás büntetés is kiszabható.

(5) A pénzbüntetés mértéke a hivatásos sportoló sporttevékenységből, illetve a sportszakember szakmai tevékenységből származó éves átlagjövedelmének hat havi összegét nem haladhatja meg. Amatőr sportolóra, vagy ingyenes megbízási szerződés alapján tevékenykedő sportszakemberre pénzbüntetés nem szabható ki. A pénzbüntetés a (2) bekezdés c) pontjában, illetve a (3)-(4) bekezdésben meghatározott fegyelmi büntetésekkel együtt is kiszabható, egyébként a fegyelmi büntetések együttesen nem alkalmazhatók.

13. §

(1) Sportfegyelmi eljárást lehet lefolytatni a sportszervezettel szemben, ha a sportszövetség alapszabályában, illetve más szabályzataiban meghatározott előírásokat vétkesen megszegi.

(2) A sportszövetség a sportfegyelmi eljárást tagjaival, illetve az általa kiírt vagy szervezett versenyen (versenyrendszerben) részt vevő sportszervezettel szemben folytathatja le.

(3) Sportszervezetre sportfegyelmi büntetésként:

a) írásbeli figyelmeztetés,

b) a sportszövetség által adható juttatások csökkentése (megvonása),

c) a rendezői létszám felemelésére kötelezés,

d) sportszövetségi ellenőr fogadására és eljárási költségeinek viselésére kötelezés,

e) a sportrendezvény nézők nélkül, zárt sportlétesítményben történő megtartásának előírása vagy szektor lezárásának elrendelése, mindkettő legfeljebb hat hónapi időtartamra,

f) a pályaválasztási jog legfeljebb hat hónapra történő megvonása,

g) a mérkőzés eredményének megsemmisítése, bajnoki pontok levonása,

h) büntetőpontok megállapítása,

i) nemzetközi sportrendezvényen történő részvételtől eltiltás, legfeljebb két évi időtartamra,

j) sportoló igazolásához (átigazolásához) való jog megvonása, legfeljebb két évi időtartamra,

k) a versenyrendszer alacsonyabb osztályába sorolás,

l) a versenyrendszerből vagy meghatározott számú, de legfeljebb öt versenyből történő kizárás,

m) a sportszövetségi eljárás költségeinek viselésére kötelezés,

n) a sportszövetségből kizárás,

o) legfeljebb ötvenmillió forint pénzbüntetés

szabható ki.

(4) A pénzbüntetés a (3) bekezdés b)-m) pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetésekkel együtt is alkalmazható. A c), d) és m) pontban meghatározott büntetések egymással és bármely más büntetéssel együtt is alkalmazhatók. A g) és h) pontban megállapított büntetések egymással és az i), illetve j) pontban meghatározott büntetésekkel együtt is alkalmazhatók.

14. §

(1) A sportfegyelmi eljárást első fokon sportfegyelmi bizottság, másodfokon a sportszövetség sportfegyelmi szabályzatában meghatározott fellebbviteli szerv (elnökség vagy fellebbviteli bizottság) folytatja le. A másodfokon hozott határozat a kézbesítésével végrehajtható. A sporttevékenységtől, a sportszakmai tevékenységtől, valamint a sportesemények látogatásától való eltiltás fegyelmi büntetést az elsőfokú fegyelmi bizottság a másodfokú határozat meghozataláig azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.

(2) Ha a sportfegyelmi eljárás lefolytatására a sportszövetség fegyelmi szabályzata szerint a sportszövetség területi szervezeti egysége, vagy valamelyik tagozata jogosult, annak másodfokon hozott döntése ellen a másodfokú döntés kézbesítésétől számított 8 napon belül az érintett, valamint a sportszövetség hivatali szervezetének vezetője felülvizsgálati kérelmet nyújthat be a sportszövetség elnökségéhez, amely azt tizenöt napon belül köteles elbírálni.

(3) A sportszövetség által a versenyzővel szemben a 12. § (2) bekezdés d) pontja, illetve (3) bekezdése alapján, a sportszakemberre a 12. § (2) bekezdés d) pontja, illetve (4) bekezdése alapján, a sportszervezetre pedig a 13. § (3) bekezdés b), e), f), i)-l), n) és o) pontja alapján kiszabott másodfokú fegyelmi büntetéssel szemben a határozat kézbesítésétől - a (2) bekezdés esetében pedig a felülvizsgálati kérelmet elutasító határozat kézbesítésétől - számított 30 napos jogvesztő határidővel az érintett keresettel bírósághoz, vagy a Sport Állandó Választottbírósághoz fordulhat.

(4) A sportfegyelmi felelősségre, a sportfegyelmi eljárásra és a sportfegyelmi büntetésekre vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A sportszövetségnek - e törvény és a külön jogszabály alapján - sportfegyelmi szabályzatban kell meghatároznia a sportszövetség sportfegyelmi eljárásának részletes szabályait.

II. Fejezet

A sportszervezetek jogállása

A sportszervezetek típusai

15. §

(1) Sportszervezetek a sportegyesületek és a sportvállalkozások.

(2) A sportszervezetekre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell:

a) a válogatott sportolók, illetve válogatott csapatok (keretek) működése kapcsán a válogatottakat működtető sportszövetségekre,

b) a fogyatékosok sportja, illetve a szabadidősport területén működő azon sportszövetségekre, amelyek keretében sportolók közvetlenül - a sportszövetség alapszabályában biztosított lehetőség alapján - sporttevékenységet fejtenek ki,

c) a versenyrendszerben és a pályázatokon való részvétel szempontjából a sportiskolákra, illetve az iskolai sportkörökre.

A sportegyesület

16. §

(1) Sportegyesület - az e törvényben megállapított eltérésekkel - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Et.), illetve a Ptk. szabályai szerint működő olyan társadalmi szervezet, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése.

(2) A sportegyesület a magyar sport hagyományos szervezeti alapegysége, a szabadidősport, a versenysport, a tehetséggondozás és az utánpótlás-nevelés műhelye. Sportegyesület közvetlenül is részesíthető állami (önkormányzati) támogatásban.

(3) Az egyesületekről vezetett bírósági nyilvántartásban a sportegyesület sportegyesületi jellegét kifejezetten fel kell tüntetni.

17. §

(1) Sportegyesület:

a) közgyűlését (küldöttgyűlését) évente legalább egyszer össze kell hívni, amelyen meg kell tárgyalnia éves pénzügyi tervét, illetve az előző éves pénzügyi terv teljesítéséről szóló, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendelkezései szerint készített beszámolót,

b) sporttal össze nem függő tevékenységet, valamint sporttevékenységével összefüggő kereskedelmi tevékenységet (ideértve a sportegyesület vagyoni értékű jogainak hasznosítását is) csak kiegészítő tevékenységként folytathat. A sportlétesítmények használata, illetve működtetése - e rendelkezés alkalmazásában - a sportegyesület alaptevékenységének minősül.

(2) A sportegyesület a szakosztályát, illetve más szervezeti egységét alapszabályában foglalt felhatalmazás alapján közgyűlési határozattal jogi személlyé nyilváníthatja.

(3) A jogi személlyé nyilvánított szakosztály, illetve más szervezeti egység:

a) a jogi személyiségét a bírósági nyilvántartásba történő bejegyzéssel szerzi meg,

b) nevét, székhelyét, az ügyintéző és képviseleti szervének nevét a bíróság külön alszámon tartja nyilván.

(4) A sportegyesület jogutód nélküli megszűnése esetén a szakosztály jogi személyisége is megszűnik. A jogi személy szakosztály kötelezettségeiért a sportegyesület kezesi felelősséggel tartozik.

(5) A sportegyesületre - a végelszámolásra vonatkozó rendelkezések kivételével - megfelelően alkalmazni kell a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szabályait.

(6) A sportegyesület bírósági feloszlatása esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyont közérdekű sportcélra kell fordítani.

A sportvállalkozás

18. §

(1) Sportvállalkozásnak minősül az a gazdasági társaság, amelynek a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény alapján a cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése egy vagy több sportágban.

(2) Sportvállalkozás korlátolt felelősségű társasági, illetve részvénytársasági formában alapítható a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szabályai szerint.

(3) A fogyatékosok sportja, illetve a szabadidősport területén sporttevékenység közhasznú társaság keretében is szervezhető.

III. Fejezet

Az országos sportági szakszövetségek, illetve más sportszövetségek

A sportszövetségek típusai

19. §

(1) A sportszövetségek meghatározott sporttevékenységek körében a sportversenyek szervezésére, a tagok érdekvédelmére és a részükre való szolgáltatásokra, valamint a nemzetközi kapcsolatok lebonyolítására létrehozott, jogi személyiséggel és önkormányzattal rendelkező társadalmi szervezetek, amelyekre az Et., illetve a Ptk. egyesületi szabályai az irányadóak.

(2) A sportszövetségek típusai a (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel:

a) szabadidősport szövetségek,

b) fogyatékosok sportszövetségei,

c) sportági szövetségek.

(3) Az országos sportági szakszövetségre a sportszövetségekre vonatkozó rendelkezések az e törvényben, valamint a Ptk-ban meghatározott eltérésekkel alkalmazhatók.

(4) A sportszövetség sportszövetségi jellegét és típusát a bírósági nyilvántartásban fel kell tüntetni.

Az országos sportági szakszövetség

20. §

(1) Az országos sportági szakszövetség (a továbbiakban: szakszövetség) olyan sportszövetség, amely sportágában kizárólagos jelleggel, az e törvényben, valamint más jogszabályokban meghatározott feladatokat lát el, és a törvényben megállapított különleges jogosítványokat gyakorol.

(2) A szakszövetségnek kizárólag olyan sportszervezetek lehetnek tagjai, amelyek az adott sportág versenyrendszerében részt vesznek. A sportágban tevékenykedő sportszervezetek felvétele a szakszövetségbe nem tagadható meg, ha a sportszervezet magára nézve kötelezőnek elfogadja a szakszövetség alapszabályát.

(3) A szakszövetségre - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az Et. társadalmi szervezetekre, illetve a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell. Egy sportágban csak egy szakszövetség tevékenykedhet.

(4) Szakszövetség csak olyan sportágban hozható létre, amely:

a) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elismert sportág, vagy

b) a sportág nemzetközi szövetségét felvették a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségébe (AGFIS), vagy a Nemzetközi Sakkszövetségbe (FIDE).

(5) A szakszövetségnek a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően csak olyan sportszövetség minősülhet, amelynek:

a) legalább tíz, az adott sportágban tevékenykedő sportszervezet a tagja,

b) legalább három éve folyamatosan országos versenyrendszert (bajnokságot) működtet,

c) versenyrendszerében rendszeresen legalább száz fő, sportági versenyengedéllyel rendelkező sportoló vesz részt.

21. §

(1) A szakszövetséget a Fővárosi Bíróság hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel külön jogi személy típusként veszi nyilvántartásba.

(2) A szakszövetség jogosult elnevezésében a "magyar" megjelölés, továbbá a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára. A szakszövetség a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) szabályai alapján közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősíthető.

22. §

(1) A szakszövetség alapvető feladata:

a) szabályzatok kiadásával biztosítani a sportág rendeltetésszerű működését,

b) a sportág nemzetközi szabályaival összhangban kialakítani a sportág versenyrendszerét, és e versenyrendszer alapján szervezni a sportág versenyeit (pl. megrendezni az országos bajnokságot, a magyar kupát stb.), meghatározni a sportág hazai versenynaptárát és nemzetközi versenyeken, mérkőzéseken való részvételét,

c) részt venni a sportág nemzetközi szövetségének munkájában, szervezni a sportág részvételét a nemzetközi sportkapcsolatokban,

d) működtetni a válogatott kereteket, elősegíteni a sportágához tartozó sportolók részvételét a nemzetközi sporteseményeken,

e) meghatározni a sportág stratégiai fejlesztési koncepcióit (ideértve az utánpótlás-nevelés fejlesztését is) és gondoskodni ezek megvalósításáról,

f) képviselni a sportág érdekeit az állami szervek, a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a többi sportszövetség, illetve más társadalmi szervezetek előtt, valamint a nemzetközi sportéletben,

g) az alapszabályában meghatározott módon szolgáltatásokat nyújtani tagjainak, közreműködni a tagok közötti viták rendezésében, elősegíteni a sportágában működő sportszakemberek képzését és továbbképzését,

h) meghatározni a sportág utánpótlás-fejlesztési koncepcióját és gondoskodni annak végrehajtásáról.

(2) A szakszövetség ellátja az alapszabályában, a sportága nemzetközi szövetségének szabályzataiban, illetve a jogszabályokban meghatározott feladatokat. Ennek keretében különösen:

a) gondoskodik a sportágában a versenyzők nyilvántartásáról, igazolásáról, átigazolásáról, valamint nyilvántartási rendszere alapján adatokat szolgáltat az állami sportinformációs rendszernek,

b) megadja vagy megtagadja a sportági nemzetközi szövetsége, illetve a külföldi sportszövetség által megkívánt hozzájárulást magyar versenyzők külföldi, valamint a külföldi versenyzők Magyarországon történő versenyzéséhez,

c) a versenyszabályzatot, illetve a sportág egyéb szabályzatait megszegő versenyzőkkel, sportszakemberekkel és sportszervezetekkel szemben az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározottak szerint sportfegyelmi jogkört gyakorol,

d) érvényesíti a doppingtilalmat,

e) meghatározza a sportlétesítmények használatával, illetve a sporteseményekkel kapcsolatos sportági követelményeket.

(3) A sportág céljainak elérése érdekében a szakszövetség szponzorálási és más kereskedelmi szerződéseket köthet, ide értve - e törvény 35-36. §-ában meghatározott módon - a sportági sportrendezvényekkel kapcsolatos vagyoni értékű jogok hasznosítását is.

23. §

(1) A sportág rendeltetésszerű működése érdekében - a külön jogszabályokban előírt más szabályzatok mellett - a szakszövetség az alábbi sporttevékenységgel összefüggő szabályzatokat köteles megalkotni:

a) játék- és versenyszabályzat,

b) igazolási (nyilvántartási) és átigazolási szabályzat,

c) sportfegyelmi szabályzat.

(2) Amennyiben a szakszövetség hivatásos vagy vegyes (nyílt) versenyrendszert (bajnokságot) működtet, úgy a versenyszabályzatban külön rendelkeznie kell a hivatásos vagy a vegyes bajnokságban részt vevő sportszervezetekkel, illetve sportolókkal szemben támasztott követelményekről.

(3) A versenyszabályzatban kell rendelkezni a sportág jellegének megfelelően a sportolók élet-, sportbaleset-, és vagyonbiztosításának rendszeréről.

(4) A szakszövetség - a 35-36. §-ban foglaltakra figyelemmel - szabályzatban rendelkezhet a sportági sportrendezvényekkel kapcsolatos vagyoni értékű jogok hasznosításáról.

(5) A szakszövetség szabályzataiban köteles a környezet- és természetvédelmi, valamint a közbiztonsági követelményeket, amennyiben pedig a sporttevékenységben állatok is részt vesznek, az állatvédelmi törvényben foglalt előírásokat is érvényesíteni.

24. §

(1) A szakszövetség szervezeti felépítésére az Et. előírásait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a szakszövetség legfelsőbb szerve a tagok képviselőiből álló közgyűlés. A szakszövetség alapszabályának rendelkezése alapján a közgyűlés hatáskörét küldöttgyűlés is gyakorolhatja. A küldöttek számát és a küldöttválasztás módját az alapszabályban kell megállapítani,

b) amennyiben ezt az alapszabály lehetővé teszi - az arányosság elvének betartásával -, egy tagszervezet több képviselőt, illetve küldöttet is küldhet a közgyűlésre, illetve a küldöttgyűlésre,

c) a közgyűlést (küldöttgyűlést) a szakszövetség ügyintéző-képviselő szervének (elnökségének) évente legalább egyszer össze kell hívnia, amelyen meg kell tárgyalni az elnökség szakmai, illetve az Sztv. szerinti pénzügyi beszámolóját, valamint a tárgyévre vonatkozó szakmai és pénzügyi tervét, és amennyiben a szakszövetség közhasznú szervezet, úgy közhasznúsági jelentését is,

d) a szakszövetség közgyűlésének (küldöttgyűlésének) legalább három tagból álló ellenőrző testületet kell választania a szakszövetség gazdálkodásának ellenőrzésére. Ha a szakszövetség hivatásos vagy vegyes (nyílt) versenyrendszert (bajnokságot) működtet, az ellenőrző testület mellett könyvvizsgálót is kell alkalmaznia. A közgyűlés (küldöttgyűlés) a pénzügyi beszámolóról az ellenőrző testület, illetve a könyvvizsgáló írásos jelentése hiányában döntést nem hozhat.

(2) A szakszövetség közgyűlése (küldöttgyűlése) kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) az alapszabály megállapítása, illetve módosítása,

b) a sportág stratégiai fejlesztési koncepcióinak elfogadása,

c) az előző évre vonatkozó szakmai és pénzügyi beszámoló, a közhasznúsági jelentés, valamint a tárgyévi pénzügyi és szakmai terv elfogadása,

d) a szakszövetség elnökének, az elnökség többi tagjának, az ellenőrző testület elnökének és tagjainak megválasztása, illetve visszahívása,

e) a szakszövetség más szakszövetségekkel való egyesülésének, illetve szétválásának elhatározása,

f) a szakszövetség szervezeti egységei jogi személlyé nyilvánítása,

g) gazdasági társaság alapításáról, illetve gazdasági társaságban való részvételről szóló döntés,

h) a szakszövetség önkéntes feloszlásának kimondása, rendelkezés a fennmaradó vagyonról,

i) a szakszövetség 29. § szerinti sportági szövetséggé való átalakulása,

j) mindaz, amit e törvény, más jogszabály, illetve az alapszabály a közgyűlés (küldöttgyűlés) kizárólagos hatáskörébe utal.

(3) A közgyűlés (küldöttgyűlés) akkor határozatképes, ha a tagok képviselőinek (küldötteknek) több mint a fele jelen van. A közgyűlés (küldöttgyűlés) - ha az alapszabály másként nem rendelkezik - a jelenlévő képviselők (küldöttek) több mint felének szavazatával (egyszerű szótöbbséggel) és nyílt szavazással hoz határozatokat.

(4) Az elnökség - az elnökkel együtt - legalább öt tagból áll. A közgyűlés elnökké, elnökségi taggá, illetve az ellenőrző testület elnökévé és tagjává olyan személyt is megválaszthat, aki nem a tag képviselője. Az elnökség saját tagjaiból, illetve külső személyekből főtitkárt (ügyvezető elnököt, alelnököt, ügyvezető igazgatót, stb.) bízhat meg a szakszövetség hivatali munkájának és gazdálkodásának irányításával.

(5) Az elnökség és az ellenőrző testület elnöke, illetve tagjai megbízatásának időtartama legfeljebb öt év lehet. Ezek a tisztségviselők újraválaszthatók, de a közgyűlés (küldöttgyűlés) által megbízatásuk lejárta előtt is visszahívhatók.

25. §

(1) A szakszövetség közgyűlése (küldöttgyűlése) alapszabályának felhatalmazása alapján a szakszövetség egyes szervezeti egységeit - például tagozatait, területi szervezeteit, szakágait - jogi személyiséggel ruházhatja fel. A jogi személy szervezeti egység vezetésének és működésének rendjét a szakszövetség állapítja meg. A jogi személy szervezeti egység kötelezettségeiért a szakszövetség kezesi felelősséggel tartozik.

(2) Ha a szakszövetség hivatásos bajnokságot rendez, köteles hivatásos tagozatot létrehozni, és azt jogi személlyé nyilvánítani. A hivatásos tagozatban a szakszövetség minden olyan tagja részt vehet, amely indul a hivatásos bajnokságban.

(3) Amennyiben a szakszövetség területi (regionális, megyei, városi, stb.) szervezeti egységeket hoz létre, és ezeket jogi személynek nyilvánítja, a szakszövetség közgyűlése:

a) engedélyezheti a területre utaló (pl.: "megyei szövetség") elnevezés használatát a szervezeti egység részére,

b) a területi szervezet részére olyan vezetési-szervezeti rendet állapíthat meg, mely szerint a szakszövetség adott területen székhellyel rendelkező tagjai gyűlésükön maguk választhatják meg a szervezeti egység vezetőit,

c) a területi szervezet illetékességi területén székhellyel rendelkező tagjai tagdíját a területi szervezet rendelkezésére bocsáthatja, és ezáltal is biztosíthatja a szervezeti egység önálló gazdálkodásának lehetőségét,

d) lehetővé teheti, hogy a területi szervezetek saját nevükben szponzorálási szerződéseket, illetve a helyi (települési, területi) önkormányzatokkal támogatási szerződéseket kössenek, és az ebből származó bevételekkel maguk rendelkezzenek,

e) lehetővé teheti, hogy más szakszövetségek (sportszövetségek) területi szervezeti egységeivel területi jellegű társadalmi szervezeteket hozzanak létre.

(4) A területi szervezeti egységekre megállapított szabályokat megfelelően alkalmazni kell a szakszövetség önálló jogi személlyé nyilvánított tagozataira, testületeire és szakágaira is.

(5) A szakszövetség jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége:

a) a jogi személyiségét a Fővárosi Bíróság nyilvántartásába történő bejegyzéssel szerzi meg,

b) nevét, székhelyét, az ügyintéző és képviseleti szervének nevét a Fővárosi Bíróság külön alszámon tartja nyilván.

26. §

(1) A szakszövetség elsősorban a tagdíjakból, szponzori bevételekből, a kereskedelmi jogai értékesítéséből származó bevételekből, valamint központi költségvetési, önkormányzati, köztestületi, közalapítványi és egyéb támogatásokból gazdálkodik.

(2) A szakszövetség csak olyan gazdasági vagy közhasznú társaságban vehet részt, amelyben felelőssége korlátozott, és e korlátozott felelősségének mértéke nem haladja meg a társaságba általa bevitt vagyon mértékét.

(3) A válogatott keretekkel kapcsolatos költségek, illetve a kártérítési felelősség a szakszövetséget terhelik, illetve megilletik a válogatott keretek működéséből származó bevételek is.

27. §

(1) A szakszövetség működése felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja.

(2) Az ügyész keresete alapján a bíróság akkor is felfüggesztheti a szakszövetség ügyintéző-képviselő szervének tevékenységét, és a tevékenység irányítására felügyelő biztost rendelhet ki, ha a szakszövetség számviteli jogszabályok szerinti eredménye egymást követő két évben negatív, és kötelezettségei legalább ötven százalékkal meghaladják saját vagyonának mértékét. Ha a rendeltetésszerű gazdálkodás nem állítható helyre, a felügyelő biztos javaslatot tesz az ügyésznek a szakszövetség bírósági feloszlatásának kezdeményezésére.

(3) A szakszövetség feloszlatása, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont a Nemzeti Sportszövetség rendelkezésére kell bocsátani.

A szabadidősport szövetségek és a fogyatékosok sportszövetségei

28. §

(1) A szabadidősport szövetségek nem feltétlenül sportágak szerint szerveződő, a szabadidős sporttevékenységre létrehozott országos sportszövetségek.

(2) A diáksport, illetve a főiskolai-egyetemi sport sportszövetségei szabadidősport szövetségnek minősülnek.

(3) A fogyatékosok sportszövetségei alapvetően a fogyatékossági ágak szerint sérülés-specifikusan szerveződő, a fogyatékosok verseny- és szabadidősportját szolgáló, sporttevékenységre létrehozott országos sportszövetségek.

(4) A fogyatékosok országos sportszövetségei elláthatják mindazon feladatokat, és gyakorolhatják mindazon jogköröket, amelyeket az országos sportági szakszövetségek ellátnak és gyakorolnak.

A sportági szövetségek

29. §

(1) A sportági szövetség az Et. alapján működő társadalmi szervezet, amelynek tagjai kizárólag sportszervezetek lehetnek. Egy sportágban több sportági szövetség is alapítható, és sportági szövetség nemcsak országos jelleggel működhet.

(2) Sportági szövetség olyan sportágban, illetve e sportág szakágában versenyrendszert nem működtethet amelyben szakszövetség működik.

(3) Sportági szövetség állami támogatásban részesíthető, és az országos sportági szövetség felvehető a Nemzeti Sportszövetségbe.

(4) A sportági szövetség tagjaira nézve szabályzatokat alkothat, versenyrendszert állapíthat meg, versenyengedélyeket adhat ki, sportfegyelmi jogkört gyakorolhat, az országos sportági szövetség pedig részt vehet sportága nemzetközi szervezeteiben. Hivatásos vagy vegyes (nyílt) bajnokságot a sportági szövetség nem szervezhet.

IV. Fejezet

A sport versenyrendszere és kereskedelmi szerződései

A versenyrendszer típusai és követelményei

30. §

(1) A szakszövetség:

a) amatőr,

b) hivatásos,

c) vegyes (nyílt)

versenyrendszert működtethet (bajnokságot írhat ki).

(2) Amatőr versenyrendszerben (bajnokságban) az amatőr sportolók és sportegyesületek mellett hivatásos sportolók, illetve sportvállalkozások csak a szakszövetség versenyszabályzatában megállapított feltételek mellett vehetnek részt. E feltételek keretében a szakszövetség korlátozhatja a sportvállalkozás által foglalkoztatható hivatásos sportolók számát.

(3) A szakszövetség hivatásos versenyrendszert (bajnokságot) csak az amatőr bajnokság mellett írhat ki. Hivatásos versenyrendszer (bajnokság) helyett vegyes (nyílt) bajnokság is kiírható.

(4) Hivatásos versenyrendszerben (bajnokságban) a hivatásos sportolók és sportvállalkozások mellett sportegyesület csak akkor vehet részt, ha a szakszövetség versenyszabályzata ezt lehetővé teszi, és ha a sportegyesület a hivatásos versenyrendszerben (bajnokságban) részt vevő szakosztályát jogi személlyé nyilvánította. A hivatásos versenyrendszerben (bajnokságban) induló sportegyesületnek, illetve jogi személy szakosztályának mindazon pénzügyi, adminisztratív, technikai és szakmai feltételeket teljesíteni kell, amelyeket a szakszövetség versenyszabályzata a hivatásos versenyrendszer (bajnokság) résztvevőire nézve megállapít.

(5) Hivatásos versenyrendszerben (bajnokságban) részt vevő sportvállalkozások amatőr sportolókat, sportegyesületek pedig hivatásos sportolókat egyaránt foglalkoztathatnak. A szakszövetség szabályzatában a hivatásos és amatőr sportolók számára, illetve arányára kötelező szabályokat állapíthat meg.

(6) Vegyes (nyílt) versenyrendszerben (bajnokságban) amatőr és hivatásos sportolók, sportegyesületek és sportvállalkozások egyaránt korlátozás nélkül részt vehetnek.

31. §

(1) Versenyrendszerben csak az a sportszervezet vehet részt, amelynek nincs kilencven napnál régebben lejárt köztartozása.

(2) Azt, hogy a sportszervezetnek nincs kilencven napnál régebben lejárt köztartozása, a sportszervezetnek a versenyrendszerbe (bajnokságba) való nevezéskor, illetve ha a versenyrendszer versenyeire versenyenként kell nevezni, az évenkénti első nevezésekor kell igazolnia.

(3) A kilencven napnál régebben lejárt köztartozás nélkül történő működésnek a versenyrendszer (bajnokság) egész időtartama alatt fenn kell állnia. Ha ilyen köztartozás fennállása a versenyrendszer (bajnokság) közben kerül megállapításra, a sportszervezetet a versenyrendszerből (bajnokságból) - fegyelmi eljáráson kívül - ki kell zárni. A kizárt sportszervezettel jogviszonyban álló sportolók egyéni sportágakban a versenyrendszer (bajnokság) kizárás előtti versenyein elért eredményeit a kizárás nem érinti.

(4) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) a sportszövetség írásbeli kérelmére, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül tájékoztatást köteles nyújtani a sportszövetség versenyrendszerében (bajnokságában) részt vevő sportszervezetek köztartozásairól. A köztartozás ténye és mértéke közérdekű adatnak minősül.

32. §

(1) Nem vehet részt a versenyrendszerben (nem nevezhet a bajnokságba) a 31. § (1) bekezdésében foglalt eseten túlmenően:

a) az a sportvállalkozás, illetve az a sportegyesület, amellyel szemben a Cstv. szerint csőd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban,

b) az a sportegyesület, amely elhatározta feloszlását, illetve amellyel szemben az ügyészség a sportegyesület feloszlatására irányuló kérelmet nyújtott be a bírósághoz,

c) az a sportvállalkozás, amelynél végelszámolási eljárás indult.

(2) A versenyrendszerben (bajnokságban) való indulás (nevezés) joga nem ruházható át, az erre irányuló szerződés semmis. E rendelkezés alól kivételt képez, ha a sportegyesület:

a) hivatásos versenyrendszerben (bajnokságban) való részvétel céljából gazdasági társaságot alapít (abban tagként részt vesz), és az indulási jogot erre a társaságra ruházza át,

b) a sportvállalkozás az amatőr versenyrendszerbe (bajnokságba) kerül, köztartozása nincs és az indulási jogát a benne tag sportegyesületre ruházza át.

(3) Ha a sportszervezet általános jogutóddal szűnik meg, az indulási jog az általános jogutódra átszáll. Ha a sportszervezet általános jogutód nélkül szűnik meg, az indulási jog megszűnik.

(4) Ha a sportszervezet székhelyét, telephelyét, illetve nevét megváltoztatja és a változás a sportszervezet indulási jogát érinti, a sportszövetség szabályzatában megjelölt szerve hivatalból vagy kérelemre megvizsgálhatja, hogy a változás az indulási jog joggal való visszaélést megvalósító átruházására irányul-e. A vizsgálat eredménye alapján a sportszövetség elnöksége az eset összes körülményei mérlegelése alapján dönt arról, hogy a változást végrehajtó sportszervezet részt vehet-e a versenyrendszerben. Az elnökségnek az indulás jogát megtagadó határozatával szemben az érintett sportszervezet a határozat kézbesítésétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül keresettel bírósághoz, illetve a 46. § szerint a Sport Állandó Választottbírósághoz fordulhat.

33. §

(1) A szakszövetségnek a versenyszabályzatában a hivatásos, illetve a vegyes (nyílt) versenyrendszerben (bajnokságban) részt vevő sportszervezetek számára azonos pénzügyi, adminisztratív, technikai és szakmai követelményeket kell megállapítania.

(2) A szakszövetség a hivatásos, illetve vegyes versenyrendszerre (bajnokságra) vonatkozó szabályzatában:

a) előírhatja a nevezés leadásával egyidejűleg meghatározott összegű óvadék letételét. Az óvadékot a szakszövetségnek kamatozó külön számlán kell kezelnie, és azt a bajnokság befejezésekor a kamatokkal együtt a bajnokság befejezésétől számított nyolc napon belül vissza kell fizetnie a sportszervezetnek. Ha a sportszervezet a bajnokságot nem fejezi be, az óvadék a szakszövetséget illeti,

b) a sportlétesítmény technikai színvonalával, illetve a sportesemény rendezésével kapcsolatban az amatőr bajnoksághoz képest többletkövetelményeket állapíthat meg,

c) meghatározhatja a sportszervezet által kötelezően foglalkoztatandó hivatásos sportolók, továbbá a sportszervezet által az utánpótlás (tartalék) bajnokság(ok)ban indítandó csapatok, illetve versenyzők számát,

d) előírhatja a sportszervezet előző évi pénzügyi beszámolójának, illetve tárgyévi pénzügyi tervének a szakszövetséghez történő benyújtását,

e) előírhatja, hogy a sportszervezet köteles a szakszövetség könyvvizsgálójának betekintést biztosítani a sportszervezet könyveibe, illetve köteles felhatalmazást adnia az adóhatóság, és a számláját vezető bank számára, hogy a sportszervezet köztartozásairól, és pénzügyi forgalmáról - annak kérelmére - a szakszövetség könyvvizsgálóját tájékoztassa.

(3) A szakszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) versenyrendszerére vonatkozó szabályzatában meghatározhatja a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető munkabér és egyéb juttatások együttes felső határát, továbbá a részére fizethető igazolási, valamint átigazolási juttatások legmagasabb mértékét, és a sportszervezet adott sportágban tevékenykedő összes hivatásos sportolója részére fizethető valamennyi juttatás felső határát.

(4) A szakszövetség hivatásos tagozata a hivatásos sportolók érdekképviseletét ellátó szakszervezettel kollektív szerződést köthet.

Kereskedelmi szerződések

34. §

(1) Szponzorálási szerződésben a szponzor természetes, vagy jogi személy, illetve jogi személységgel nem rendelkező szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy pénz- vagy természetbeni szolgáltatás útján támogatja a szponzorált sportoló, sportszervezet, sportszövetség, vagy sportköztestület sporttevékenységét, a szponzorált pedig lehetővé teszi, hogy sporttevékenységét a szponzor marketing tevékenysége során felhasználja.

(2) A szponzorálás során a sporttevékenységet egészségre ártalmas életmóddal vagy szolgáltatással, illetve egészségre ártalmas más tevékenységgel, valamint környezetveszélyeztető és -károsító magatartással összefüggésben tilos megjeleníteni.

(3) Arculatátviteli (piacépítési) szerződés alapján a felhasználó marketingtevékenysége keretében ellenérték fejében a sportoló nevét, képmását, továbbá a sportszervezet, sportszövetség, vagy sportköztestület nevét, jelvényét, illetve a sporttevékenységgel összefüggő más eszmei javakat használ fel hirdetőtáblákon, dísz-, illetve ajándéktárgyakon, ruházaton, más tárgyakon, valamint elektronikus úton a fogyasztói döntések befolyásolása céljából.

(4) Arculatátviteli szerződést felhasználóként természetes és jogi személy, valamint jogi személységgel nem rendelkező szervezet köthet sportolóval, sportszövetséggel, sportvállalkozással, vagy sportköztestülettel.

(5) A sportoló nevét, illetve képmását arculatátviteli szerződés keretében - amennyiben a szerződést sportszervezet, sportszövetség, illetve sportköztestület köti a felhasználóval - csak a sportoló előzetes írásbeli hozzájárulása alapján lehet felhasználni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Ez a szabály irányadó a sportoló nevét, illetve képmását érintő reklám-, vagy egyéb szerződésekre is. A sportoló, a sportszervezet, a sportszövetség, a sportköztestület jó hírnevének, illetve személyiségi jogainak védelmére a Ptk. rendelkezései az irányadók.

(6) A szponzorálási és az arculatátviteli szerződésre egyebekben a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései az irányadók.

35. §

(1) A sporttevékenység, illetve a sportversenyek televíziós, illetve rádiós, valamint egyéb elektronikus-digitális technikákkal (pl. Internet) történő közvetítésének engedélyezése vagyoni értékű jogot képez.

(2) A közvetítések engedélyezésének vagyoni értékű jogaival kapcsolatos szabályokat megfelelően alkalmazni kell a sporttevékenységgel kapcsolatos más vagyoni értékű jogokra is.

(3) A vagyoni értékű jogok gazdasági társaság törzs(alap)tőkéjébe nem pénzbeli hozzájárulásként nem vihetők be és mellékszolgáltatásnak sem minősülhetnek. E vagyoni értékű jogok ügynöki, illetve bizományosi szerződésen keresztül is hasznosíthatók.

(4) A sporttevékenységével összefüggő vagyoni értékű jogok a sportolót, illetve a versenyzővel fennálló tagsági, illetve szerződéses viszony alapján a sportszervezetet illetik meg.

(5) A válogatott keretek mérkőzéseivel (versenyeivel) kapcsolatos vagyoni értékű jogok a sportszövetséget illetik meg.

36. §

(1) A sportszövetség jogosult az általa kiírt és szervezett versenyrendszerre nézve szabályzatban úgy rendelkezni, hogy tagjai 35. § szerinti egyes vagyoni értékű jogait hasznosításra meghatározott időre magához vonja. Ebben az esetben a felhasználóval az értékesítésre irányuló szerződést a sportszövetség köti meg.

(2) A vagyoni értékű jogok elvonásáért a 35. § (4) bekezdésében megjelölt jogosultak részére a sportszövetségnek lehetőség szerint előre meghatározott és a közvetítési jog piaci értékével arányos ellenértéket kell fizetnie. Az ellenérték megállapítása, illetve az értékesítési szerződés megkötése előtt a sportszövetségnek ki kell kérnie az érintett sportszervezetek álláspontját. Ezt követően az ellenértéket a szabályzatban meghatározott módon úgy kell megállapítani, hogy az a sportág sajátosságainak megfelelően arányosan vegye figyelembe:

a) a közvetítések számát, továbbá nézettségét,

b) a sportszervezet által elért versenyeredményt,

c) a sportszövetség többi tagjával való együttműködés (szolidaritás) elvét, ide értve az amatőrök és az utánpótlás-nevelés támogatását is.

(3) A sportszövetség a sportszervezeteket illető vagyoni jogok hasznosításából álló ellenértékből csak annyit vonhat el maga számára, amely a közvetítésekkel kapcsolatos szervezési költségeit fedezi.

(4) Ha a verseny (sportrendezvény) nem képezi a sportszövetség versenyrendszerének részét, a szervező a versenykiírásban úgy rendelkezhet, hogy a versennyel kapcsolatos vagyoni értékű jogok hasznosítását magának tartja fenn.

V. Fejezet

A sportköztestületek és a sportközalapítványok

A Magyar Olimpiai Bizottság

37. §

(1) A Magyar Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: MOB) köztestület, amely a Kszt. szerinti közhasznú társasági nyilvántartásba vétel nélkül, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősül. A MOB jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

(2) A MOB feletti törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja.

(3) A MOB feladatai elsősorban:

a) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) alapszabályában és egyéb szabályzataiban a nemzeti olimpiai bizottságok részére megállapított célkitűzések és feladatok végrehajtása,

b) a szakszövetségekkel együttműködve a versenyzők olimpiai játékokra való felkészülésének, illetve részvételének szakmai elősegítése, az olimpiai mozgalom fejlesztése,

c) az e törvényben valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint közreműködés az olimpiai mozgalom céljaira biztosított állami támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában, továbbá döntés a rendelkezésére bocsátott állami támogatásról és a megszerzett saját bevételeiről,

d) az olimpiai mozgalom érdekében az olimpiai játékok jelképeinek védelme,

e) az olimpiai mozgalom eszményének jegyében az ifjúság testi, erkölcsi és kulturális nevelésének segítése, a tisztességes játék (fair play) szellemében való versenyzés támogatása, fellépés a sportmozgalomra ható káros jelenségek ellen,

f) részvétel a sportösztöndíj-rendszer működtetésében,

g) együttműködés az állami szervekkel, a Nemzeti Sporttanáccsal, a Magyar Paralimpiai Bizottsággal és a nemzeti sportszövetségekkel a sport stratégiai fejlesztési céljainak meghatározásában, illetve megvalósításában,

h) a sporttal kapcsolatos jogszabály-tervezetek véleményezése, a sporttal kapcsolatos kormányzati intézkedések megtételének kezdeményezése.

(4) A Nemzeti Sporttanácsban az olimpiai mozgalmat képviselve a MOB részt vesz a magyar sport állami támogatása elosztási arányaira vonatkozó javaslat kialakításában, valamint közreműködik az olimpiai központok fejlesztésében, illetve szakmai tevékenységének kidolgozásában.

(5) A MOB kizárólagosan jogosult a NOB előírásaival összhangban:

a) a sportágak és a sportolók nevezésére a téli és nyári olimpiai játékokra, valamint a téli és nyári európai ifjúsági olimpiai bajnokságokra,

b) az olimpiai zászló, jelvény, jelmondat, valamint az "olimpia" és az "olimpiai" elnevezés kereskedelmi vagy egyéb célú felhasználására, illetve ezek mások általi használatának, hasznosításának engedélyezésére, valamint az ezzel kapcsolatos vagyoni jogok gyakorlására, illetve az ezekkel való rendelkezésre.

38. §

(1) A MOB tagjai azok a magyar állampolgárok, akik elismerik és magukénak vallják az olimpiai eszmét, készek elősegíteni a MOB működését, akiket a MOB alapszabályában felsorolt szervek és szervezetek képviselőiként taggá delegálnak, illetőleg akik a MOB alapszabályában foglaltak szerint személyes jogosultság alapján válnak tagokká.

(2) A MOB legfelsőbb szerve a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A közgyűlésben az alapszabályban rögzített számú helyet kell biztosítani az olimpiai sportágak országos szakszövetségei által jelölt személyeknek azzal, hogy számuknak meg kell haladnia a MOB tagjai létszámának felét.

(3) A MOB elnökségének tagjait a közgyűlés választja. Az elnökség tagja büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet. A MOB elnökségének tagja nem lehet állami vezető.

(4) A MOB közgyűlésén a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter (a továbbiakban: miniszter), a Nemzeti Sporttanács elnöke, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, valamint a nemzeti sportszövetségek elnökei tanácskozási joggal vehetnek részt.

(5) A MOB rendelkezésére bocsátott állami támogatás felhasználásáról való döntés a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A MOB közgyűlése köteles könyvvizsgálót választani a MOB gazdálkodásának ellenőrzésére.

(6) A MOB működésének részletes szabályait a NOB szabályainak, valamint e törvény, és a külön jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével a közgyűlés által elfogadott alapszabály határozza meg.

A Magyar Paralimpiai Bizottság

39. §

(1) A Magyar Paralimpiai Bizottság (a továbbiakban: MPB) a Ptk. 65. §-a szerinti köztestület, amely a Kszt. szerinti közhasznú társasági nyilvántartásba vétel nélkül, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősül. Az MPB jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

(2) Az MPB feletti törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja.

(3) Az MPB feladatai elsősorban:

a) a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság alapszabályában és egyéb szabályzataiban a nemzeti paralimpiai bizottságok részére megállapított célkitűzések és feladatok végrehajtása,

b) a szakszövetségekkel, sportszövetségekkel együttműködve a sportolók paralimpiai játékokra történő felkészülésének, illetve részvételének szakmai elősegítése, a paralimpiai mozgalom fejlesztése,

c) az e törvényben valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint közreműködés a paralimpiai mozgalom céljaira biztosított állami támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában, továbbá döntés a rendelkezésére bocsátott állami támogatásról és a megszerzett saját bevételeiről,

d) a paralimpiai mozgalom érdekében a paralimpiai játékok jelképeinek védelme,

e) a paralimpiai mozgalom eszményének jegyében az érintett ifjúság testi, erkölcsi és kulturális nevelésének segítése, a tisztességes játék (fair play) szellemében való versenyzés támogatása, fellépés a sportmozgalomra ható káros jelenségek ellen,

f) együttműködés az állami szervekkel, a Nemzeti Sporttanáccsal, a MOB-bal és a nemzeti sportszövetségekkel a sport stratégiai fejlesztési céljainak megvalósításában,

g) a Nemzeti Sporttanácsban a paralimpiai mozgalmat képviselve részt vesz a magyar sport állami támogatása elosztási arányaira vonatkozó javaslat kialakításában, valamint közreműködik az olimpiai központok fejlesztésében, illetve szakmai tevékenységének kidolgozásában.

(4) Az MPB kizárólagosan jogosult a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság előírásaival összhangban:

a) a sportágak és a sportolók nevezésére a paralimpiai játékokra,

b) a paralimpiai zászló, jelvény, jelmondat kereskedelmi vagy egyéb célú használatára, illetve ezek mások általi használatának, hasznosításának engedélyezésére.

40. §

(1) Az MPB tagjai:

a) a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége,

b) a Magyar Vakok és Gyengénlátók Sportszövetsége,

c) a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége.

(2) Az MPB-be felvételüket kérhetik azok az országos sportági szakszövetségek, valamint országos sportági szövetségek, amelyek sportága szerepel a Paralimpia programjában.

(3) Az MPB legfelsőbb szerve a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A közgyűlésben az alapszabályban rögzített számú helyet kell biztosítani a paralimpiai sportágak országos sportszövetségei, illetve szakszövetségei által jelölt személyeknek azzal, hogy számuknak meg kell haladnia az MPB tagjai létszámának felét.

(4) Az MPB elnökségének tagjait a közgyűlés választja, az elnökség tagja büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet. Az MPB elnökségének tagja nem lehet állami vezető.

(5) Az MPB közgyűlésén a miniszter, a Nemzeti Sporttanács elnöke, a MOB elnöke, valamint a nemzeti sportszövetségek elnökei tanácskozási joggal részt vehetnek.

(6) Az MPB rendelkezésére bocsátott állami támogatás felhasználásáról való döntés a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az MPB közgyűlése köteles könyvvizsgálót választani az MPB gazdálkodásának ellenőrzésére.

(7) Az MPB működésének részletes szabályait a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság szabályainak, valamint e törvény és a külön jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével a közgyűlés által elfogadott alapszabály határozza meg.

Az egyes nemzeti sportszövetségek

A Nemzeti Sportszövetség

41. §

(1) A Nemzeti Sportszövetség az országos sportági szakszövetségek, illetve az országos sportági szövetségek önkéntes részvételével működő, a Kszt. szerinti közhasznú társasági nyilvántartásba vétel nélkül, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő köztestület.

(2) A szakszövetségek - az alapszabály elfogadása esetén - alanyi jogon, az országos sportági szövetségek pedig a Nemzeti Sportszövetség közgyűlésének az össztaglétszám kétharmados többségével hozott határozata alapján lehetnek tagjai a Nemzeti Sportszövetségnek.

(3) A Nemzeti Sportszövetség:

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint közreműködik a tagjai működésére szolgáló állami támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában,

b) képviseli tagjai közös érdekeit az állami szervek, az önkormányzatok, a Nemzeti Sporttanács, a MOB, az MPB, a további két nemzeti sportszövetség, a sportközalapítványok, illetve más társadalmi szervezetek előtt,

c) koordinálja tagjai tevékenységét, illetve versenyrendszerét, összeállítja az országos összesített versenynaptárt, valamint sportszakmai, gazdasági, jogi és egyéb szolgáltatásokat nyújt tagjai részére,

d) együttműködik a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummal (a továbbiakban: minisztérium), a Nemzeti Sporttanáccsal, a MOB-bal, az MPB-vel és a további két nemzeti sportszövetséggel a magyar sport fejlesztése érdekében,

e) véleményt nyilvánít sportpolitikai kérdésekben, kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabálytervezeteket,

f) részt vesz a nem kormányzati nemzetközi sportszervezetek, különösen az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetségének (ENGSO) tevékenységében,

g) működteti a Sport Állandó Választottbíróságot,

h) elsősorban a tagjai útján segíti az utánpótlás-nevelést,

i) együttműködik a minisztériummal az állami sportinformációs rendszer működtetésében,

j) szervezi az AGFIS világjátékokon való magyar részvételt, illetve az arra való felkészülést.

(4) A Nemzeti Sportszövetség elnöksége tagjainak legalább a felét az olimpiai sportágakat képviselő tagok javaslata alapján kell a Nemzeti Sportszövetség közgyűlésének megválasztania.

A Nemzeti Szabadidősport Szövetség

42. §

(1) A Nemzeti Szabadidősport Szövetség az országos szabadidősport szövetségek önkéntes részvételével működő, a Kszt. szerinti közhasznú társasági nyilvántartásba vétel nélkül, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő köztestület.

(2) A Nemzeti Szabadidősport Szövetség:

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint közreműködik a tagok feladatainak ellátására, valamint a szabadidősport pályázati úton történő támogatására szolgáló állami támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában,

b) képviseli a szabadidősport, illetve tagjai közös érdekeit az állami szervek, az önkormányzatok, a Nemzeti Sporttanács, a MOB, az MPB, a további két nemzeti sportszövetség, és más társadalmi szervezetek előtt,

c) koordinálja tagjai tevékenységét, továbbá sportszakmai, gazdasági, jogi és más szolgáltatásokat nyújt részükre,

d) véleményt nyilvánít a szabadidő-, a gyermek- és az ifjúsági, valamint a diáksportot érintő sportpolitikai kérdésekben, e területeken kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabálytervezeteket,

e) részt vesz a szabadidősporttal kapcsolatos nemzetközi együttműködésben,

f) együttműködik a minisztériummal, a Nemzeti Sporttanáccsal, a MOB-bal, az MPB-vel és a további két nemzeti sportszövetséggel a magyar sport fejlesztésében,

g) elsősorban tagjai útján segíti az utánpótlás-nevelést.

(3) Az országos szabadidősport szövetségek alanyi jogon tagjai lehetnek a Nemzeti Szabadidősport Szövetségnek, ha annak alapszabályát elfogadják.

A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége

43. §

(1) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége a fogyatékosok sportja területén működő országos sportszövetségek önkéntes részvételével működő, a Kszt. szerinti közhasznú társasági nyilvántartásba vétel nélkül kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő köztestület.

(2) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége:

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint közreműködik a tagok feladatainak ellátására, valamint a fogyatékosok sportja pályázati úton történő támogatására szolgáló állami támogatás felhasználására vonatkozó döntés meghozatalában,

b) képviseli az állami szervek, az önkormányzatok, a Nemzeti Sporttanács, a további két nemzeti sportszövetség, a sportközalapítványok és más társadalmi szervezetek előtt a fogyatékosok sportjának érdekeit,

c) koordinálja tagjai tevékenységét, továbbá sportszakmai, gazdasági, jogi és más szolgáltatásokat nyújt tagjai részére,

d) részt vesz a fogyatékosok nemzetközi sportszervezeteinek tevékenységében,

e) véleményt nyilvánít a fogyatékosok sportját érintő sportpolitikai kérdésekben, e területen kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabály-tervezeteket,

f) az érintett sportszövetségekkel együttműködve elősegíti és koordinálja a magyar sportolóknak a speciális világjátékokon való részvételét,

g) együttműködik a minisztériummal, a Nemzeti Sporttanáccsal, a MOB-bal, az MPB-vel és a további két nemzeti sportszövetséggel a magyar sport fejlesztése érdekében.

(3) A fogyatékosok országos sportszövetségei alanyi jogon lehetnek tagjai a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének, ha annak alapszabályát elfogadják.

A nemzeti sportszövetségekre vonatkozó közös rendelkezések

44. §

(1) A nemzeti sportszövetségek legfelsőbb szerve a tagok képviselőiből álló közgyűlés.

(2) A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) az alapszabály megállapítása és módosítása,

b) az elnök, valamint az elnökség többi tagjának, az ellenőrző testület elnökének és többi tagjának megválasztása, illetve visszahívása,

c) a nemzeti sportszövetség rendelkezésére bocsátott állami támogatás felhasználásáról szóló döntés,

d) az előző évre vonatkozó szakmai és pénzügyi beszámoló, valamint a tárgyévi pénzügyi és szakmai terv, illetve a közhasznúsági jelentés elfogadása,

e) minden olyan kérdés, amelyet az alapszabály a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.

(3) A nemzeti sportszövetségek közgyűlésein tanácskozási joggal részt vehet a miniszter, a Nemzeti Sporttanács elnöke, a MOB, az MPB, valamint a további két nemzeti sportszövetség elnökei.

(4) A nemzeti sportszövetségek törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el.

(5) A nemzeti sportszövetségek jogosultak a Magyar Köztársaság címerének és zászlójának használatára.

45. §

(1) A nemzeti sportszövetségek ügyintéző-képviselő szerve az elnökség, amelynek tagja büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet. A nemzeti sportszövetségek elnökségének tagja nem lehet állami vezető.

(2) A nemzeti sportszövetségek gazdálkodását az ellenőrző testület mellett a közgyűlés által választott könyvvizsgáló is ellenőrzi. Az ellenőrző testület, illetve a könyvvizsgáló írásbeli jelentése hiányában a közgyűlés az Sztv. szerinti beszámolóról, illetve a közhasznúsági jelentésről nem dönthet.

(3) Az állam évente - egymástól elkülönítve - hozzájárul a három nemzeti sportszövetség működési kiadásaihoz. A nemzeti sportszövetségek emellett a tagdíjból és a tagok által nyújtott más hozzájárulásokból, szponzori és egyéb bevételekből gazdálkodnak.

(4) A nemzeti sportszövetségek működésének részletes szabályait e törvény valamint az egyéb jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével a közgyűlés által elfogadott alapszabály határozza meg.

A Sport Állandó Választottbíróság

46. §

(1) A Sport Állandó Választottbíróság az e törvényben megállapított eltérésekkel a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény rendelkezései szerint jár el - a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata alapján egyezség létrehozására törekedve - az alábbi sporttal kapcsolatos ügyekben:

a) a sportszövetségek és tagjaik, illetve a tagok egymás közötti - a sportszövetségekhez kötődő tevékenységük körében keletkezett - sporttal kapcsolatos jogvitákban,

b) a sportszövetségek, illetve a sportolók, és a sportszakemberek közötti sporttal kapcsolatos jogvitákban,

c) a sportszervezetek, illetve a sportolók, és a sportszakemberek közötti sporttal kapcsolatos jogvitákban.

(2) A Sport Állandó Választottbíróság az érintett sportoló, sportszakember, sportszervezet valamint sportszövetség kérelmére eljárhat a versenyengedély kiadására és visszavonására vonatkozó, igazolási és átigazolási, továbbá sportfegyelmi, valamint az indulási joggal kapcsolatos ügyekben is, ha ezekben a 3. § (5) bekezdése, a 14. § (3) bekezdése, illetve a 32. § (4) bekezdése alapján bírósági eljárásnak van helye.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni, ha e törvény - a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata kivételével - eltérően nem rendelkezik.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben a Sport Állandó Választottbíróság a választottbírósági tanács (egyesbíró) megválasztásától számított 30 napon belül köteles tárgyalást tartani, és a tárgyalás befejezésétől számított 15 napon belül az ügyet döntéshozatallal befejezni.

(5) A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben az eljáró választottbírót vagy a három tagú tanácsot a Sport Állandó Választottbíróság elnökének a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül ki kell jelölnie. A Sport Állandó Választottbíróság a választottbíró, illetve a választottbírói tanács kijelölésétől számított 15 napon belül köteles tárgyalást tartani, és a tárgyalás befejezésétől számított 15 napon belül:

a) a kérelemnek helyt adva a sportszövetség határozatát vagy hatályon kívül helyezni (új eljárásra való utasítással vagy anélkül), vagy megváltoztatni, illetve

b) a kérelmet elutasítani.

(6) A Sport Állandó Választottbíróság a Nemzeti Sportszövetség keretén belül működik. Elnökét és legalább 15 tagját a Nemzeti Sportszövetség elnöksége négy évre választja meg a jogi szakvizsgával és legalább öt év joggyakorlattal rendelkező, a sport területén tapasztalatokkal rendelkező jogászok közül. A Sport Állandó Választottbíróság két tagját az elnökség a MOB javaslatára választja meg.

(7) A Sport Állandó Választottbíróság eljárási szabályzatát maga állapítja meg. A szabályzat hatálybalépéséhez a Nemzeti Sportszövetség elnökségének - az Igazságügyi Minisztérium véleménye alapján hozott - előzetes jóváhagyása szükséges.

A sportközalapítványok

47. §

(1) A Wesselényi Miklós Sportközalapítvány és a Mező Ferenc Sportközalapítvány (a továbbiakban együtt: sportközalapítványok) a sport állami támogatási rendszerében az e törvényben és az alapító okirataikban meghatározott feladatokat látják el.

(2) A Wesselényi Miklós Sportközalapítvány folyósítja a Gerevich Aladár sportösztöndíjat, illetve hozzájárul a sporttehetségekkel foglalkozó speciális közoktatási intézmények működéséhez és fejlesztéséhez. Működési kiadásai nem haladhatják meg évente a központi költségvetésből folyósított támogatás öt százalékát.

(3) A Mező Ferenc Sportközalapítvány gondoskodik a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, azok özvegyei, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek erkölcsi és anyagi megbecsüléséről.

(4) A Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriuma hét tagból áll, a tagok öt évre kapnak megbízást. A kuratórium két tagját a MOB, egy tagját a Nemzeti Sportszövetség, egy tagját a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, egy tagját az MPB, két tagját a miniszter javaslatára a Kormány nevezi ki. A Mező Ferenc Sportközalapítvány kuratóriuma kilenc tagból áll, a tagok öt évre kapnak megbízást. A kuratórium tagjait a miniszter javaslatára a Kormány nevezi ki. A sportközalapítványok kuratóriumának tagja csak büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet, továbbá nem lehet állami vezető.

(5) A sportközalapítványok kuratóriumainak tevékenységét az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága által megválasztott 3-3 személyből álló felügyelő bizottság ellenőrzi akiknek megbízási ideje öt év.

(6) A sportközalapítványok részletes szervezeti és működési szabályzatát az alapító okirat alapján a kuratóriumok állapítják meg.

VI. Fejezet

Az állam és a helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai

Állami feladatok és ellátásuk szervezetrendszere

48. §

A sport társadalmilag hasznos céljainak megvalósítása érdekében az állam:

a) meghatározza a szervezett formában történő sporttevékenység gyakorlásának jogszabályi feltételeit,

b) gondoskodik - a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - a mindennapos testedzés feltételeinek megteremtéséről a közoktatásban, továbbá közreműködik ezek biztosításában a felsőoktatási intézményekben és a felsőoktatási kollégiumokban,

c) elősegíti az egészséges életmód és a szabadidősport feltételeinek megteremtését,

d) támogatja a gyermek- és ifjúsági sportot, a nők és a családok sportját, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, valamint a fogyatékosok sportját,

e) korlátozza a sport önveszélyeztető, káros megnyilvánulását és ellenőrzi a doppingtilalom betartását,

f) ösztönzi a sportpiac kialakulását és rendeltetésszerű működését,

g) a környezet- és természetvédelmi, egészségügyi és az esélyegyenlőséget biztosító egyéb követelmények figyelembevételével sportrendezvények lebonyolítására alkalmas létesítményeket hoz létre,

h) gondoskodik a kincstári vagyon részét képező, valamint az állam vállalkozói vagyonába tartozó sportlétesítmények fenntartásától és rendeltetésszerű hasznosításától,

i) támogatja a nem állami tulajdonban lévő sportlétesítmények karbantartását, korszerűsítését, akadálymentesítését, illetve fejlesztését,

j) gondoskodik a sportrendezvények közbiztonságáról, hozzájárul a sportrendezvények biztonságos lebonyolításához,

k) részt vesz a sporttal kapcsolatos nemzetközi együttműködésben,

l) támogatja az olimpiai mozgalmat, a Magyar Köztársaság sportolóinak, sportszervezeteinek részvételét az olimpiákon és más, kiemelkedő jelentőségű nemzetközi sportversenyeken, ideértve a speciális világjátékokat, valamint a fogyatékosok más kiemelkedő jelentőségű nemzetközi sportversenyeit is,

m) támogatja a sportszakember-képzést és a sporttal kapcsolatos tudományos tevékenységet,

n) fenntartja a sportegészségügy állami intézményeit és országos hálózatát, támogatja a sportorvosi tevékenység fejlesztését,

o) működteti az állami sportinformációs rendszert,

p) támogatja a testkultúrális és sporttudományi képzést.

49. §

(1) Az Országgyűlés megalkotja a sporttevékenység gyakorlásának feltételeit meghatározó törvényeket, illetve határozatokat és folyamatosan ellenőrzi azok végrehajtását.

(2) A Kormány kialakítja a hosszú távú sportstratégiát (fejlesztési tervet) és ennek alapján javaslatot tesz az Országgyűlésnek a sporttal kapcsolatos törvények, határozatok megalkotására, illetve egyéb döntések meghozatalára.

(3) A Kormány az Országgyűlés döntései alapján:

a) a költségvetésről szóló törvénnyel összhangban - figyelemmel a környezet- és természetvédelem érdekeire - meghatározza a sport állami támogatásának alapvető célkitűzéseit, rendszerét, módszereit,

b) részt vesz a sporttal kapcsolatos nemzetközi együttműködésben, ideértve a sporttal kapcsolatos feladatokat ellátó nemzetközi szervezetek munkájában való részvételt. Előkészíti, illetve megköti a sporttal kapcsolatos, a hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződéseket, valamint a miniszter javaslata alapján a nemzetközi sportszervezetek által megkívánt garanciát vállal a kiemelt nemzetközi sportrendezvények (olimpia, speciális világjátékok, világbajnokság, európa bajnokság) magyarországi megrendezéséhez,

c) koordinálja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek sporttal kapcsolatos tevékenységét.

50. §

(1) A sport irányításával, szabályozásával és ellenőrzésével kapcsolatos - e törvényben és külön jogszabályokban meghatározott - feladatok ellátásáról a miniszter gondoskodik.

(2) A miniszter:

a) előkészíti a sporttal kapcsolatos kormányzati döntéseket,

b) ellátja a sportcélú központi állami pénzeszközök elosztásával kapcsolatos, e törvényben meghatározott feladatokat, meghatározza e pénzeszközök elosztásának részletes előírásait, ellenőrzi a pénzeszközök felhasználását, gondoskodik a jogosulatlanul igénybevett állami támogatás visszafizettetéséről,

c) gondoskodik a sporttal kapcsolatos kormányzati döntések végrehajtásáról,

d) szakmai támogatást nyújt a helyi önkormányzatok sporttal összefüggő feladatainak ellátásához,

e) együttműködik az Országos Területfejlesztési Tanáccsal, a regionális fejlesztési tanácsokkal, a megyei területfejlesztési tanácsokkal, illetve a térségi fejlesztési tanácsokkal,

f) együttműködik a Nemzeti Sporttanáccsal, a MOB-bal, az MPB-vel és a nemzeti sportszövetségekkel, valamint kapcsolatot tart a sportközalapítványokkal és a sport területén működő érdekképviseletekkel,

g) irányítja a minisztériumhoz tartozó költségvetési intézményeket,

h) gyakorolja az e törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott hatósági jogköröket,

i) programokat dolgoz ki a szabadidő-, a gyermek- és ifjúsági sportnak, a nők és a családok sportjának, a fogyatékosok sportjának, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sportjának, a köz- és felsőoktatás sportjának, valamint a sportpiac fejlődésének a támogatására, e programokban biztosítja az esélyegyenlőséget, a programok kidolgozását a népegészségügyi érdekek hatékony érvényesítése céljából az illetékes miniszterrel együttműködésben végzi,

j) kialakítja és működteti az állami sportinformációs rendszert,

k) gondoskodik a sportszakember-képzésben és -továbbképzésben a hatáskörébe tartozó feladatok teljesítéséről, valamint a sport szakmai (oktatási, továbbképzési, kutatási, sporttudományos, sportegészségügyi) hátterének biztosítása érdekében együttműködik az e feladatokat ellátó intézmények felügyeletét ellátó minisztériumokkal,

l) ellátja a részére jogszabályban, valamint a Kormány által meghatározott egyéb feladatokat.

A Nemzeti Sporttanács

51. §

(1) A Nemzeti Sporttanács (a továbbiakban: Tanács) a Kormány mellett működő javaslattevő, illetve véleményt nyilvánító testület, amelynek alapfeladata - a hosszú távú sportpolitika alapvető kérdéseiben kialakítandó nemzeti egység érdekében -, hogy állást foglaljon, illetve ajánlásokat tegyen a magyar sport fejlesztésének stratégiai kérdéseiben, továbbá, hogy összeegyeztesse a sporttal kapcsolatos központi állami, helyi önkormányzati, valamint az üzleti érdekeket, illetve a sportmozgalom társadalmi és népegészségügyi érdekeit.

(2) A Tanács kialakítja álláspontját és tájékoztatja a Kormányt a sportot érintő alapvető jogszabályok, illetve stratégiai jelentőségű fejlesztési elképzelések tervezeteiről. A Tanács javaslatot dolgoz ki a sport állami támogatásának mértékére, illetve az állami támogatás elosztásának elveire, arányaira, illetve alapvető irányaira.

52. §

(1) A Tanács alapszabályát - e törvény keretei között - a testület maga állapítja meg.

(2) A Tanács elnökét a Kormány javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a jelölt - illetékes országgyűlési bizottság által történt - meghallgatását követően. A Tanács társelnöke a miniszter, titkára a minisztérium közigazgatási államtitkára.

(3) A Tanács - elnökkel és társelnökkel együtt - tizenöt tagból áll. Tagjai:

a) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, az oktatási miniszter,

b) a MOB elnöke, az MPB elnöke, a nemzeti sportszövetségek elnökei, a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriumának elnöke, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, valamint az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottságának egy tagja,

c) a települési, illetve területi önkormányzatok országos szövetségei által - megegyezésük szerint - jelölt, továbbá a sportot támogató üzleti vállalkozások (Szponzorok Tanácsa) által jelölt, végül a Nemzet Sportolói által saját soraikból választott személy.

(4) A (3) bekezdés c) pontjában megjelöltek és a Tanács elnöke csak személyesen vehetnek részt a Tanács munkájában, a (3) bekezdés a) pontjában megjelölteket a politikai vagy a közigazgatási államtitkár, a b) pontban megjelölteket az alelnök vagy a főtitkár, a Tanács társelnökét a minisztérium politikai államtitkára helyettesítheti.

(5) A Tanács elnökének megbízatása az országgyűlési választásokat követően a Kormány megalakulásától számított hatvanadik napon jár le. A (3) bekezdés c) pontjában megjelöltek megbízatása négy évre szól, de jelölő szervük által visszahívhatók, illetve tisztségükről bármikor lemondhatnak.

53. §

(1) A Tanács szükség szerint, de egy évben legalább négy ülést tart, amelyeken kialakítja állásfoglalásait. A Tanács tevékenységében való részvételért díjazás nem jár.

(2) A Tanács adminisztratív és gazdálkodási feladatait a minisztériumban működő Titkárság látja el. A Tanács működési költségeit a minisztérium költségvetésén belül elkülönítve kell megállapítani.

A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai

54. §

(1) A települési önkormányzat - figyelemmel a sport hosszú távú fejlesztési koncepciójára -:

a) meghatározza a helyi sportfejlesztési koncepciót, és gondoskodik annak megvalósításáról,

b) az a) pontban foglalt célkitűzéseivel összhangban együttműködik a helyi sportszervezetekkel, sportszövetségekkel,

c) fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket,

d) megteremti az önkormányzati iskolai sporttevékenység gyakorlásának feltételeit.

(2) A helyi önkormányzat az (1) bekezdésben foglaltakon kívül - a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - biztosítja az önkormányzati iskolai sportkörök működéséhez szükséges feltételeket.

(3) A megyei (fővárosi) önkormányzat az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl sportszervezési feladatai körében:

(a) segíti a területén tevékenykedő sportszövetségek működésének alapvető feltételeit,

(b) közreműködik a sportszakemberek képzésében és továbbképzésében,

(c) segíti a sportági és iskolai területi versenyrendszerek kialakítását, illetve az e körbe tartozó sportrendezvények lebonyolítását, különös tekintettel a családok sportjára, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, valamint a fogyatékosok sportjára,

(d) adottságainak megfelelően részt vesz a nemzetközi sportkapcsolatokban,

(e) ellátja az állami sportinformációs adatszolgáltatással összefüggő területi feladatokat,

(f) közreműködik a sport népszerűsítésében, a mozgásgazdag életmóddal kapcsolatos sporttudományos felvilágosító tevékenység szervezésében,

(g) közreműködik a sportorvosi tevékenység feltételeinek biztosításában.

(4) A megyei jogú városi önkormányzat illetékességi területén - adottságainak megfelelően - ellátja a (3) bekezdésben meghatározott feladatokat.

(5) A helyi önkormányzatok a sporttal kapcsolatos feladataik ellátásához a költségvetési törvény szerint normatív hozzájárulásban részesülnek.

(6) Az e törvényben meghatározott feladatai alapján a tízezernél több lakosú helyi önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi adottságoknak megfelelően a sporttal kapcsolatos részletes feladatokat és kötelezettségeket, valamint a költségvetésükből a sportra fordítandó összeget.

A sport állami támogatásának pénzügyi rendszere

55. §

(1) Az állam a sporttevékenység folytatásához pénzügyi támogatást nyújt. Az állami támogatás szerződés alapján vehető igénybe. A szerződés megkötésére, teljesítésére, az abban foglaltak ellenőrzésére az e törvényben foglaltakon túl az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) A sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját - külön jogszabályban foglaltak szerint - a sport támogatására kell fordítani, és a minisztérium költségvetési fejezetében kell megtervezni.

(3) A hosszú távú sportstratégia alapján meghatározott sportfejlesztési programokat, a sportágfejlesztéseket, a gyermek- és ifjúsági sportot, a nők és családok, valamint a hátrányos helyzetűek és a fogyatékosok sportját, a sportiskolák működését, a sportlétesítmények korszerűsítését és fejlesztését, a sportpiac fejlődését a minisztérium az e célokat szolgáló költségvetési előirányzataiból támogatja.

56. §

(1) Állami támogatás csak annak részére nyújtható, akinek:

a) nincs lejárt köztartozása,

b) a jogszabályi előírásoknak megfelelően gazdálkodik, és

c) a korábban kapott támogatással megfelelő módon elszámolt.

(2) Nem kaphat támogatást:

a) az a sportvállalkozás, amellyel szemben a Cstv. szerint végelszámolási, csőd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban,

b) az a sportszövetség, illetve sportegyesület, amelynek működését a bíróság felfüggesztette, valamint amelynek megszüntetésére az Et. szerint eljárás van folyamatban,

c) az a sportegyesület, amellyel szemben a Cstv. szerint csődeljárás van folyamatban, vagy amely ellen a Cstv. szerinti felszámolási eljárás megindítása céljából kérelmet nyújtottak be, és felszámolását ennek alapján a bíróság jogerősen elrendelte.

(3) A támogatást nyújtó a támogatási szerződéstől köteles elállni, ha a támogatott szervezet:

a) a támogatás igénylésekor valótlan, vagy hamis adatot szolgáltatott,

b) az (1) bekezdés szerinti feltételeket nem teljesítette, illetve a (2) bekezdés szerinti helyzetbe került,

c) köztartozása a szerződés megkötése óta lejárt és arra fizetési halasztást sem kapott,

d) a támogatást nem a szerződésben megjelölt célra használta fel.

(4) Az állam többségi tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaságok csak a felettük állami tulajdonosi jogokat gyakorló szerv és a minisztérium együttes előzetes hozzájárulásával nyújthatnak bármilyen jogcímen ingyenes támogatást sportszervezeteknek, sportszövetségeknek, sportköztestületeknek és sportközalapítványoknak, illetve köthetnek velük tízmillió forintot - évente és társaságonként összesen - meghaladó értékű szponzorálási, illetve reklámszerződést.

(5) A minisztérium írásbeli megkeresésére, annak kézhezvételétől számított harminc napon belül az APEH tájékoztatást köteles nyújtani a sportszervezetek, illetve a sportszövetségek köztartozásairól.

A Gerevich Aladár sportösztöndíj

57. §

(1) A már elért sportteljesítménye alapján az olimpián, és a speciális világjátékokon kiemelkedő sporteredmény elérése érdekében, az olimpiai és a speciális világjáték-válogatott kerettag sportolók, továbbá az azok felkészítésében közreműködő sportszakemberek részére - legfeljebb négy évre - Gerevich Aladár sportösztöndíj adható. A sportösztöndíj a válogatott kerettag sportoló tanulmányainak elősegítésére is biztosítható.

(2) A Gerevich Aladár sportösztöndíj mértékét és adományozásának részletes feltételeit a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriuma állapítja meg, és az ösztöndíjakat a közalapítvány folyósítja. Az ösztöndíjat az olimpiai sportágakban a MOB, a paralimpiai sportágak esetében az MPB, a többi speciális világjátékon szereplő sportágak esetében a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége javaslatára kell megállapítani.

Az olimpiai járadék

58. §

(1) Harmincötödik életévének betöltését követő év január 1. napjától kezdődően élete végéig olimpiai járadékra (a továbbiakban: járadék) jogosult az a magyar állampolgár, aki a magyar nemzeti válogatott tagjaként akár egyéni számban akár csapattagként:

a) a NOB által szervezett nyári vagy téli olimpiai játékokon, vagy a FIDE által szervezett Sakkolimpián, illetve

b) 1984-től kezdődően Paralimpián vagy a Siketlimpián

első, második vagy harmadik helyezést ért el (a továbbiakban: érmes).

(2) Élete végéig járadékra jogosult az érmes halálának időpontjától annak özvegye, ha magyar állampolgár és Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik.

(3) Élete végéig járadékra jogosult az érmes járadékra jogosultságának időpontjától annak edzője, - az érmes járadékra jogosultságának időpontjára tekintet nélkül - a negyvenötödik életéve betöltését követő év január 1. napjától. Az edző járadékra csak akkor jogosult, ha magyar állampolgár és a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkezik. Olimpiai járadék szövetségi kapitányi feladatot ellátó vezető edző részére is megállapítható.

59. §

(1) Az első helyezést elért érmes járadékának mértéke a bérből és fizetésből élők előző évi - a Központi Statisztikai Hivatal által számított - országos szintű bruttó nominál átlagkeresetének megfelelő összeg. A második helyezést elért érmes járadékának mértéke az első helyezett részére meghatározott járadék hatvan százalékának, a harmadik helyezést elért érmes járadékának mértéke az első helyezett részére meghatározott járadék negyven százalékénak megfelelő összeg.

(2) Az az érmes, aki három vagy négy első helyezést szerzett, másfélszeres, az öt vagy ennél több első helyezést szerzett érmes kétszeres járadékra jogosult.

(3) Az érmes özvegye az érmes járadéka fele részének megfelelő özvegyi járadékra jogosult.

(4) Az edző járadékát az edzői járadék alapját képező érmesi helyezés alapján kell megállapítani. Az edzői járadék az edző kérelmében megjelölt egy érmesi helyezés után járó járadék 50 %-a.

(5) Olimpiánként, Paralimpiánként és Siketlimpiánként az érmes által elért helyezés után - ha jogszabály kivételt nem tesz - csak egy, az olimpiára felkészítő edző részesülhet járadékban, kivéve a szövetségi kapitányt, aki az edző mellett is részesíthető járadékban.

(6) Az érmes - legjobb helyezése után -, valamint az özvegy és az edző csak egy járadékra jogosult, de azt, aki érmesként, özvegyként, illetve edzőként is járadékra jogosult, a járadék halmozottan is megilleti.

60. §

(1) A járadékra jogosultságot és a járadékot a minisztérium a jogosult kérelmére államigazgatási eljárás keretében állapítja meg és gondoskodik annak havonta történő folyósításáról. A járadék fedezetét és a végrehajtás költségeit a minisztérium éves költségvetésében kell biztosítani.

(2) Az olimpiai járadékra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg, amelyben az 58. § (1) bekezdésében meghatározott események körét indokolt esetben bővítheti, illetve a több edzőt igénylő, valamint a csapatsportágakra nézve az általánostól eltérő szabályokat állapíthat meg.

(3) E törvény alkalmazásában:

a) olimpiai játékoknak minősülnek a szocialista országok versenyzői számára 1984-ben megrendezett "A" kategóriás nemzetközi versenyek is,

b) Sakkolimpiának minősülnek a FIDE tagszervezetei által a siketek és nagyothallók, valamint a vakok és gyengénlátók számára 1984-től kezdődően megrendezett sakkolimpiák is.

A Nemzet Sportolója

61. §

(1) A Kormány a miniszter javaslatára a "Nemzet Sportolója" címet és az ezzel járó életjáradékot biztosíthatja a magyar sport tizenkét kimagasló egyéniségének.

(2) A "Nemzet Sportolója" cím elnyerésének előfeltételeit és az életjáradék mértékét a Kormány rendeletben állapítja meg. Annak, aki a "Nemzet Sportolója" címmel járó életjáradékban részesül, olimpiai járadék nem folyósítható.

Sportlétesítmények

62. §

(1) Új sportlétesítmény építése vagy meglévő korszerűsítése csak akkor engedélyezhető, ha az:

a) minden biztonsági feltételnek, így különösen a nézők biztonságos elhelyezésének megfelel,

b) a fogyatékos sportolók és nézők számára biztosítja az akadálymentes használatot,

c) megfelel a környezet- és természetvédelmi követelményeknek.

(2) Iskola, kollégium és óvoda nem építhető a lakosság és tanulók számához viszonyított, külön jogszabályban meghatározott méretű tornaterem, tornaszoba vagy sportlétesítmény nélkül.

(3) A versenyrendszerben szervezett versenyek lebonyolítására alkalmas sportlétesítményeket biztonságtechnikai szempontból a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a mentőszolgálat és a tulajdonos (üzemeltető) évente legalább egy alkalommal közösen ellenőrzi. Az ellenőrzés időpontjáról - azt legalább tizenöt nappal megelőzően - a sportlétesítmény üzemeltetője értesíteni köteles az érintett szervezeteket.

(4) Sportlétesítményben sportszövetségi versenyt rendezni csak a sportszövetség által évente az első verseny megkezdése előtt kiadott engedély alapján lehet. Az engedély megtagadásával szemben az üzemeltető a sportszövetség elnökségénél 15 napon belül panasszal élhet.

63. §

(1) A Kormány által külön jogszabályban olimpiai központnak minősített, állami tulajdonban és kincstári vagyonkörben lévő ingatlanok - a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött vagyonkezelési szerződés alapján - a minisztérium vagyonkezelésébe tartoznak.

(2) Az olimpiai központok sportszakmai felügyeletét a MOB és az MPB közreműködésével a miniszter látja el.

(3) A kincstári vagyonkörbe tartozó, a minisztérium vagyonkezelésében lévő ingatlanok vagyonkezelői jogát a minisztérium - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szabályainak megfelelően - térítésmentesen és versenyeztetés nélkül az erre a célra létrehozott közhasznú társaság javára átruházhatja.

(4) A kincstári vagyonkörbe tartozó, az ingatlan-nyilvántartásban sporttelepként nyilvántartott ingatlanok az Áht. vonatkozó szabályainak megfelelően és a miniszter előzetes egyetértésével adhatók ingyenesen, vagy kedvezményesen önkormányzati tulajdonba.

(5) Az önkormányzat az ingyenesen, vagy kedvezményesen tulajdonba kapott, a tulajdon-átruházás időpontjában az ingatlan-nyilvántartásban sporttelepként nyilvántartott ingatlant, a tulajdonszerzést követő 15 évig köteles elsődlegesen sportcélokra használni, és ezt az ingatlan másodlagos jellegű hasznosítása sem veszélyeztetheti. Az ingyenesen, vagy kedvezményesen történt tulajdonszerzést követő 15 évig az önkormányzat az ingatlant csak a miniszter egyetértésével idegenítheti el, illetve terhelheti meg.

(6) A kincstári vagyon körébe tartozó sportcélú ingatlan értékesítésére csak a miniszter egyetértése esetén kerülhet sor. A privatizációért felelős miniszter a tulajdonosi jogok gyakorlása során az állam vállalkozói vagyonába tartozó, sportcélú ingatlan értékesítését megelőzően köteles a miniszter véleményét kikérni.

VII. Fejezet

A sportrendezvények szervezése

A szervezés feltételei

64. §

(1) Sportrendezvényt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - jogi személy vagy büntetlen előéletű természetes személy (a továbbiakban együtt: szervező) szervezhet.

(2) Külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény szervezője csak sportszervezet, szakszövetség vagy sportági szövetség lehet.

A szervező felelőssége

65. §

(1) A sportrendezvény e törvényben, más jogszabályokban, és a szakszövetség, illetve a sportági szövetség szabályzatában meghatározott előírásoknak megfelelő lebonyolításáért a szervező - illetve rendező szerv (rendező) alkalmazása esetén a szervező és a rendező egyetemlegesen - felelős.

(2) A szervező köteles megtenni vagy az illetékes hatóságnál kezdeményezni minden olyan intézkedést, amely a sportrendezvényen résztvevők személyi és vagyonbiztonságának megóvása, valamint a bűnmegelőzés érdekében szükséges.

(3) A szervező felelőssége a résztvevőknek a sportesemény helyszínén történő megjelenésétől addig tart, amíg a résztvevők a sportesemény helyszínét elhagyják.

(4) A szakszövetség, illetve a sportági sportszövetség az (1) bekezdésben meghatározott előírások be nem tartása esetén a szervezővel szemben a külön jogszabályban meghatározott joghátrányt alkalmazza.

66. §

(1) Sportrendezvény a szakszövetség, illetve a sportági szövetség által meghatározott előírások, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint szervezhető.

(2) Sportrendezvény csak olyan sportlétesítményben szervezhető, amely a sportrendezvény jellegére is tekintettel a sportrendezvényen résztvevők személyét és vagyonát nem veszélyezteti.

(3) Ha a sportrendezvényt nem sportlétesítményben tartják, a sportrendezvény jellegének megfelelően a szervező köteles a sportrendezvényen résztvevők személyi és vagyoni biztonságára, valamint a környezet és a természet védelmére vonatkozó előírásokat teljesíteni.

(4) A szervező a sportrendezvény jellegének megfelelően köteles a fogyatékos résztvevőknek a helyszínre való akadálymentes bejutását és távozását, ott az akadálymentes közlekedést biztosítani, és a helyszín kommunikációs akadálymentesítését elvégezni.

(5) A fogyatékos sportolók részvételével tartandó sportrendezvények szervezésénél figyelembe kell venni a fogyatékos személyek különleges szükségleteit, amelyeket a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége állapít meg.

67. §

(1) A szervező köteles a külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény esetében a belépőjegy-eladást, a sportrendezvény helyszínére a beléptetést, a szurkolótáborok elhelyezését és folyamatos figyelemmel kísérését, valamint a sportrendezvény helyszínének elhagyását a szükséges műszaki és biztonsági intézkedéseket megtéve úgy megszervezni, hogy a szurkolótáborok elkülönítése biztosított legyen.

(2) A sportrendezvény biztonsága érdekében a szurkolótáborok sportrendezvényen való részvételének megszervezésekor, valamint a sportrendezvény időtartama alatt és a rendőrség igényei szerint a sportrendezvényt megelőzően, illetve követően a szervező köteles az illetékes rendőri vezetővel együttműködni és részére az igényelt segítséget megadni.

(3) A külön jogszabályban kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített sportrendezvény biztosítását a szervező által megbízott rendező mellett a rendőrség közfeladatként látja el. A nem kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített sportrendezvény biztosítására a szervező - a külön jogszabályban meghatározottak szerint -, amennyiben a körülmények alapján indokolt, köteles kezdeményezni a sportrendezvény térítés ellenében történő rendőri biztosítását.

(4) Ha a sportrendezvény biztonságos megrendezésének - e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározott - feltételei hiányoznak, a rendőrség a sportrendezvény nézők részvételével való megtartását határozattal megtilthatja.

(5) Ha a sportrendezvény résztvevőinek magatartása annak biztonságos megtartását veszélyezteti és a megbomlott rend másként nem állítható helyre, a szervező köteles a sportrendezvényt megszakítani, illetve felfüggeszteni. A rendőrség kezdeményezésére a sportrendezvényt meg kell szakítani.

(6) Ha a rend az (5) bekezdésben meghatározott módon nem állítható helyre, a sporttevékenységet irányító személy (mérkőzésvezető) a sportrendezvényt befejezetté nyilváníthatja.

68. §

(1) A szervező a sportlétesítményen kívül és annak területén jól látható hirdetményekben köteles meghatározni a sportrendezvény megtekintésének feltételeit, amelyet - általános szerződési feltételekként összefoglalva - a belépőjegyen, bérleten is fel kell tüntetni.

(2) Ha a sportrendezvény elmarad, a belépőjegy ellenértékét három munkanapon belül vissza kell téríteni. Ha a sportrendezvény félbeszakad, a megismételt sportrendezvényre a belépőjegy érvényes.

A rendező

69. §

(1) A szervező a sportrendezvény biztonságos lebonyolítása érdekében, valamint a helyszínen a rend fenntartására és a szervezési feltételek biztosítására (a továbbiakban: rendezés) szerződésben rendező szervet vagy rendezőt bízhat meg.

(2) Rendező szervnek csak a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény hatálya alá tartozó - külön jogszabályban meghatározott képesítési követelményeknek megfelelő - egyéni vagy társas vállalkozás vezetője vagy alkalmazottja, rendezőnek csak büntetlen előéletű személy bízható meg.

(3) A rendezőnek e minőségében külsőleg azonosíthatónak kell lennie.

(4) A sportrendezvényen való rendfenntartásra és a rendőrséggel való együttműködésre a szervező köteles a rendezőt rendszeresen felkészíteni. A felkészítéshez a szervező a rendőrség közreműködését a külön jogszabályban meghatározott szolgáltatásként igénybe veheti.

(5) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a sportrendezvényeket:

a) amelyeken a rendezésre rendező szervet, rendezőt kell megbízni,

b) amelyek esetében a szervező köteles a sportrendezvény résztvevői számára felelősségbiztosítást kötni.

(6) Az (5) bekezdés b) pontja alapján meghatározott sportrendezvények felelősségbiztosítás nélkül nem tarthatók meg. A felelősségbiztosítás meglétét a belépőjegyen fel kell tüntetni.

A beléptetés

70. §

(1) A néző a sportrendezvény helyszínére akkor léptethető be, ha:

a) érvényes belépőjeggyel, bérlettel vagy más, a sportrendezvény helyszínére való belépésre jogosító igazolással rendelkezik,

b) nem áll nyilvánvalóan alkohol, kábítószer vagy más bódító hatású szer befolyása alatt,

c) nem tart magánál szeszes italt, kábítószert, valamint olyan tárgyat, amely a sportrendezvény megtartását, továbbá mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy amelynek a sportrendezvényre való bevitelét a szervező a belépőjegy vásárlását megelőzően megtiltotta, és erről a belépőjegy vásárlóját megfelelő módon tájékoztatta,

d) nem tart magánál mások iránti gyűlöletre uszító feliratot, zászlót vagy egyébként jogszabály által tiltott önkényuralmi jelképet,

e) nem áll a 72. § (1) bekezdése szerinti eltiltás, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény szerinti kitiltás hatálya alatt.

(2) A szervező köteles azt a résztvevőt, aki a sportrendezvény megtartását, illetve mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti vagy rasszista, gyűlöletre uszító magatartást tanúsít, e magatartások abbahagyására felszólítani.

(3) Ha a néző a sportrendezvény időtartama alatt az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek nem felel meg, a szervező a sportrendezvényről köteles eltávolíttatni.

(4) A sportrendezvényen résztvevővel szemben a külön jogszabályban foglaltak szerinti kényszerítő eszköz alkalmazására, továbbá személy, illetve csomag átvizsgálására az eljáró rendőri szerv és a rendező szerv alkalmazottja jogosult.

(5) Arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazására a külön jogszabályban meghatározott esetekben a rendező szerv alkalmazottja is jogosult.

71. §

(1) A szervező a nézők egyedi azonosítására alkalmas biztonsági beléptetési és ellenőrző rendszert (a továbbiakban: beléptető rendszer) alkalmazhat.

(2) Beléptető rendszer alkalmazása esetén a szervező:

a) a belépőjegy, bérlet eladásakor csak a néző nevére szóló belépőjegyet, illetve bérletet értékesíthet,

b) a beléptetés során a rendező szerv alkalmazottja útján a belépőjegy, bérlet birtokosának kilétét ellenőrzi és egybeveti a belépőjegyen, bérleten szereplő személyi adatokkal. Ha az adatok nem egyeznek, a belépést meg kell tagadni.

(3) A szervező a belépőjegy, bérlet eladásakor, illetőleg a rendező szerv alkalmazottja a beléptetés során jogosult a néző személyazonosságát a személyazonosság igazolására alkalmas igazolvány alapján megállapítani, illetőleg ellenőrizni.

Az eltiltás

72. §

(1) A szervező az általa szervezett sportrendezvény esetén jogosult a sportrendezvényről eltávolított személlyel szemben a belépőjegy-eladást megtagadni, illetve megakadályozni, hogy a sportrendezvényen részt vehessen (a továbbiakban együtt: sportrendezvény látogatásától eltiltás). A sportrendezvény látogatásától eltiltás lehetőségét a szervező a sportlétesítményen kívül és annak területén jól látható hirdetményekben köteles meghatározni, amelyet - általános szerződési feltételekként összefoglalva - a belépőjegyen, bérleten is fel kell tüntetni.

(2) A sportrendezvény látogatásától eltiltás időtartama, ha az a szervező által szervezett minden sportrendezvényre vonatkozik a két évet, ha csak meghatározott sportlétesítményre érvényes, a négy évet nem haladhatja meg.

(3) A szervezőnek a sportrendezvény látogatásától eltiltásra vonatkozó döntése ellen bírósághoz lehet fordulni.

(4) A sportrendezvény látogatásától eltiltható az a személy is, akit a 70. § (3) bekezdése alapján el kellett volna távolítani, de erre azért nem került sor, mert a sportrendezvény helyszínén való szervezői (rendezői) beavatkozás következtében olyan nézői cselekmény volt várható, amely a sportrendezvény biztonságát aránytalanul veszélyeztette volna.

(5) A szervező az eltiltott személy természetes személyazonosító adatait valamint lakcímét az eltiltás végrehajtása és az eltávolításra okot adó újabb cselekmények elkövetésének megakadályozása érdekében nyilvántarthatja. A nyilvántartás időtartama megegyezik az eltiltás időtartamával, de - a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően - a kettő, illetve négy évet nem haladhatja meg. A szervező az eltiltás időtartamának lejártát követően haladéktalanul köteles gondoskodni a nyilvántartott személyes adatok megsemmisítéséről.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott nyilvántartásból adatot - a külön jogszabályban meghatározott bűnüldözési, szabálysértési, illetőleg igazságszolgáltatási feladatai ellátása céljából a rendőrség, a szabálysértési hatóság, az ügyészség és a bíróság (állami szerveken kívül - az érintett személy) igényelhet.

A kamerával történő megfigyelés

73. §

(1) A szervező a külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény ideje alatt a résztvevők személyi és vagyonbiztonsága érdekében annak helyszínén a résztvevő személyeket jogosult kamerával vagy más képi adathordozóval (a továbbiakban együtt: kamerával) megfigyelni és a felvételt rögzíteni.

(2) A kamerával való megfigyelésről, a kamerák elhelyezkedéséről és a rögzített adatok kezeléséről a nézőt a sportlétesítményen kívül és annak területén jól látható hirdetményben és a belépőjegyen, bérleten is feltüntetve tájékoztatni kell.

(3) A rendőrség a sportrendezvénnyel összefüggő szabálysértési-, illetve büntetőeljárás megindításához és lefolytatásához szükséges adatok és információk biztosítása céljából a sportrendezvény befejezését követő 48 órán belül felszólíthatja a szervezőt, hogy az (1) bekezdés szerint rögzített adatokat a felszólítást követő 30 napig tárolja. Amennyiben a felszólításra nem kerül sor, a szervező köteles a rögzített adatokat 24 órán belül megsemmisíteni.

(4) Amennyiben a rendőrség a kamerák által rögzített valamely adatot igényli, ennek a szervező haladéktalanul köteles eleget tenni.

(5) Az (1) bekezdés szerint rögzített felvételekből - a külön jogszabályban meghatározott bűnüldözési, szabálysértési, illetőleg igazságszolgáltatási feladatai ellátása céljából a rendőrség, a szabálysértési hatóság, az ügyészség és a bíróság (állami szerveken kívül - az érintett személy) igényelhet adatot.

(6) A kamerás megfigyelési rendszerrel felvett információkat a sportrendezvény területén erre a célra létesített helyiségben a szervező és a rendőrség e feladattal megbízott képviselője jogosult egyidejűleg, folyamatosan, összesítve figyelemmel kísérni.

74. §

(1) A külön jogszabályban meghatározott sportrendezvények esetében a szervező köteles évente helyzetjelentésben összegezni az általa szervezett sportrendezvények rendezésének tapasztalatait, értékelni a tett és elmulasztott intézkedéseket, valamint azok hatásait.

(2) A helyzetjelentést a szervező január 31-éig köteles megküldeni a szakszövetségnek és a rendőrségnek.

(3) A szakszövetség a helyzetjelentéseket évente rendszeresen értékeli a rendőrség és a szervezők részvételével.

A néző részvétele a sportrendezvényen

75. §

(1) A néző köteles betartani a szervező által meghatározott biztonsági előírásokat és nem folytathat olyan tevékenységet, amely a sportrendezvényt megzavarja vagy meghiúsítja, illetve a sportrendezvényen résztvevők testi épségét, továbbá vagyoni javait károsítja vagy veszélyezteti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegéséből eredő kárért a néző, több károkozó esetén a károkozásban részt vevő nézők egyetemlegesen, a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályai szerinti felelősséggel tartoznak. A kártérítési felelősség nem érinti a néző szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét.

(3) A néző a sportrendezvény befejezési időpontjában, illetve a szervezőnek, rendezőnek vagy a rendőrségnek a személyi és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet kialakulása miatt tett felhívására köteles a sportrendezvény helyszínét elhagyni.

(4) A sportrendezvény és a nézők biztonságára vonatkozó részletes előírásokat külön jogszabály állapítja meg.

VIII. Fejezet

Záró rendelkezések

76. §

Fogalom-meghatározás

E törvény alkalmazásában:

a) állami sportinformációs rendszer: a sportolókra, a sportszervezetekre, a sportköztestületekre, a sportközalapítványokra, ezek tevékenységére, valamint a sportlétesítményekre vonatkozó adatoknak az állam által rendszerezett és nyilvánosan hozzáférhetővé tett összessége,

b) edző: a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkező természetes személy, aki a sportolónak a sporttevékenységre való felkészítését végzi,

c) csapatsportág: azoknak a sportágaknak az összessége, amelyekben sporttevékenységet folytatni a játék jellegéből, valamint a versenyrendszer szabályaiból adódóan kizárólag úgy lehet, hogy legalább három természetes személy alkot egy résztvevőt és a sportágnak nincs egyéni változata,

d) építészeti akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy az épített környezet kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított legyen, ideértve azokat a fogyatékos személyeket is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük,

e) fogyatékos személy: a mozgáskorlátozott, értelmi fogyatékos, siket, illetve nagyothalló, a szervátültetett, valamint a vak vagy gyengénlátó természetes személy,

f) játékjog: a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga,

g) kincstári vagyon: az Áht. szerinti vagyoni kör,

h) kommunikációs akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy a fogyatékos személy a sportrendezvény helyszínén az információhoz hozzáférhessen, azt érzékelhesse és megfelelően értelmezhesse,

i) közterület: a mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető terület, út, utca, tér,

j) nyilvános hely: az olyan épület, építmény vagy a közterületnek sportrendezvény megtartása céljából lezárt része, ahová a sportrendezvény szervezője által meghatározott feltételek mellett bárki bemehet vagy ott tartózkodhat,

k) országos jelleg: a szervezet közhasznúnak minősül, és legalább 8 megyére kiterjedően, országosan legalább 20 jogi személy taggal működik,

l) speciális világjátékok: a Paralimpia, a Speciális Olimpia, a Siketlimpia és a Szervátültetettek Világjátékai,

m) sportrendezvény helyszíne: az a nyilvános hely vagy a közterület meghatározott része, ahol a sportrendezvényt megtartják, és ahol néző tartózkodhat,

n) sportrendezvény résztvevője: az a természetes személy, aki a sportrendezvény helyszínén annak időtartama alatt, valamint a sportrendezvényt megelőzően vagy követően másfél órával tartózkodik. A néző (szurkoló) résztvevőnek minősül,

o) sportszakember: az a természetes személy, aki a KSH elnökének a foglalkozások egységes osztályozási rendszeréről (FEOR) szóló 9029/1993. (SK 1994. 1.) KSH közlemény szerinti szakképesítéssel rendelkezik, és/vagy a sportszervezettel munkaviszonyban, illetve polgári jogi jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el. Sportszakember különösen az edző, a csapatvezető, a mérkőzésvezető, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró. A sportszövetség szabályzatában határozza meg, hogy az adott sportágban kik minősülnek sportszakembernek,

p) versenyrendszer: a sportág nemzetközi szövetsége és a hazai sportszövetség által - kivéve a szabadidősport szövetség által - meghatározott szabályok szerint szervezett fizikai vagy szellemi sportteljesítményt mérő erőpróba. A versenyrendszer hivatásos, amatőr és vegyes (nyílt) rendszerű lehet,

q) versenyszabályzat: a versenyrendszer keretében folytatott sporttevékenységre és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó szakmai tevékenységekre vonatkozó előírások rendszerbe foglalt összessége, amely a versenyrendszerben részt vevő sportolók, sportszervezetek, sportszakemberek általános és sportági kötelezettségein túlmenően tartalmazza a versenyrendszert működtető szakszövetség eljárásának szabályait is.

Felhatalmazó rendelkezések

77. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:

a) a doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra,

b) a sportfegyelmi felelősségre, és a sportfegyelmi eljárásra,

c) a sportrendezvények biztonságára,

d) az olimpiai központokra,

e) az olimpiai járadékra és a Nemzet Sportolója címre,

f) a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlására,

g) a sportorvoslás szabályaira és a sportegészségügyi hálózatra,

h) az állami sportinformációs rendszerre,

i) a szabálysértési eljárásban intézkedésként alkalmazható kitiltás esetére vonatkozó nyilvántartás és ellenőrzés szabályaira

vonatkozó részletes rendelkezéseket.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 5. §-ának (5) bekezdésében meghatározott méltányossági hozzájárulás iránti kérelemhez csatolandó okiratok, tervek és adatok körének, valamint a méltányossági eljárásnak a szabályait,

b) a nemzeti sportszabványt.

(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg az állami támogatás felhasználásának és elosztásának a részletes szabályait.

(4) Felhatalmazást kap az oktatási miniszter és a miniszter, hogy együttes rendeletben határozza meg az iskolai sportkörök tevékenységének szervezésével, a sportiskolák létrehozásával és működésével kapcsolatos részletes szabályokat, és a tornateremmel nem rendelkező iskolák fenntartója által kötelezően biztosítandó sportolási lehetőségeket.

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

78. §

(1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

(2) A Nemzeti Sporttanács alakuló ülését a miniszter - a törvény hatálybalépését követő 120 napon belül - hívja össze.

(3) Hivatásos sportoló sportszervezettel e törvény hatálybalépése után egyéni vállalkozóként hivatásos sportolói tevékenysége körében polgári jogi szerződést nem köthet. A már megkötött polgári jogi szerződések a szerződésben meghatározott időtartam végéig, de legfeljebb 2006. december 31-ig hatályosak.

(4) Sportszövetséggel szemben csőd-, illetve felszámolási eljárás e törvény hatálybalépése után nem indítható. A folyamatban lévő eljárásokat meg kell szüntetni, az eddig felmerült költségeket az állam viseli.

(5) A 18. § (3) bekezdésében meghatározott közhasznú társaságokon kívül, az ebben a formában működő sportvállalkozások, a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül kötelesek korlátolt felelősségű társasággá, illetve részvénytársasággá átalakulni.

(6) A Kormány a törvény hatálybalépésétől számított kilencven napon belül módosítani köteles a Wesselényi Sportközalapítvány alapító okiratát.

(7) Ahol jogszabály "sportági országos szakszövetséget" említ, e törvény hatálybalépését követően azon "országos sportági szakszövetséget" kell érteni.

Módosuló jogszabályok

79. §

(1) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény.

(2) E törvény hatálybalépésével a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény az alábbiak szerint módosul:

a) a 2. § (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) E törvénynek a csődeljárásra, valamint a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a sportegyesületekre is megfelelően alkalmazni kell.",

b) a 3. § (1) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában:]

"a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíjpénztár. Gazdálkodó szervezetnek minősül az egyesülés és a sportegyesület is;",

"d) gazdálkodó szervezet vezetője: állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek), önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz, az igazgatótanács), a magánnyugdíjpénztárnál az ügyvezető, sportegyesületnél az ügyintéző képviseleti szerv;".

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A sport a modern polgári társadalmakban egyre jobban az emberek mindennapi életének részévé, tömegessé válik, mint a testkultúra, az egészséges életmód része, a szabadidő eltöltésének hasznos módja, a prevenció és a rekreáció eszköze. A sportolás ebben az értelemben az Európai Unió tagállamaiban egyre inkább ún. második generációs állampolgári joggá válik. A szolgáltató állam kötelezettsége, hogy az ország gazdasági-társadalmi teherbíró-képességéhez igazodva - egyre bővülő mértékben - segítse elő, illetve tegye lehetővé a lakosság egészének a sportolás lehetőségét ("a sport mindenkié"). Az állam segítő-ösztönző feladata, hogy az élsporton, a versenysporton túlmenően helyezze előtérbe, és fokozottabb mértékben támogassa a szabadidő-, illetve a tömegsportot, a fogyatékos emberek sportját (amely utóbbi az esélyegyenlőség biztosításának is fontos eszköze), valamint a diáksportot, amely jelentős szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi, fizikai nevelésében, a személyiség formálásában.

Az állam jogi szabályozó tevékenysége alapvetően a versenyszerűen, illetve szervezetten (elsődlegesen pedig sportszervezet keretében) végzett sporttevékenység körében kaphat szerepet, mégpedig a sportszövetségek-sportszervezetek önszabályozó tevékenységét kiegészítő módon, másodlagosan. A versenyszerű keretekben kifejtett, illetve szervezett sportolás ugyanis az autonóm civiltevékenység része, amelybe állami beavatkozásnak csak kisegítő jelleggel van helye. Az állami beavatkozást megalapozza a sportolás tömegessé válása, az üzleti sport megjelenése, a "szórakoztató (látvány)sport" terjedése, a sportversengés nemzetközi jellege, amely a sportnak - a multimédia, illetve az információs társadalom kialakulásával párhuzamosan - egyre erősebb belpolitikai, gazdaságpolitikai és külpolitikai jelentőséget is ad. Az államnak emellett egyfelől támogatnia kell a sportot (a szabadidő- és az élsportot egyaránt, csak más eszközökkel), sportigazgatási szervezetet kell erre kiépítenie, másfelől garanciális rendelkezésekkel fel kell lépnie a modern sport diszfunkcionális jelenségeivel szemben (doppingtilalom, sporthuliganizmus, a fair play eszméjének lerontása, stb.). A sport fejlesztését emellett össze kell hangolni a környezetvédelemmel és a területfejlesztéssel.

A sportba való állami beavatkozás azonban nem lehet elsődleges, vissza kell ezért szorítani a sport "elállamosítására", illetve "túlpolitizálására" irányuló törekvéseket, amelyeket hazánkban nem vitásan a szocialista korszakból származó tradíciók is táplálnak. A sportban a lényeg az önkéntes, szabad akaraton nyugvó sporttevékenység. Ezért a sport különböző típusú intézményeinek - így a sportszövetségeknek, sportegyesületeknek stb. - önszerveződés alapján "alulról felfelé", és az önszabályozás keretében kell felépülniük, amelyben az állam csak a kereteket, a demokratikus működés garanciáit állapítja meg, illetve a sporttevékenység feltételeinek biztosításához járul hozzá. Az államnak emellett segítenie kell a sport erre alkalmas területein a piaci viszonyok kialakulását, a sportvállalkozások terjedését is.

2. Az Európai Unió eredetileg csak a sport üzleti vonatkozásaival foglalkozott, egyértelműen kimondva azt, hogy a négy alapszabadság, az áru, a tőke, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása az üzleti sport területén is irányadó. Az Európai Unió ezért versenyjogát egyértelműen érvényesítette a nemzetközi, illetve tagországi szövetségek korlátozó tendenciáival szemben. A szabad szerződéskötésre, az átigazolási szabadságra, az EU tagországok hivatásos sportolóival szembeni kontingensek tilalmára vonatkozó szabályokat hazánk EU csatlakozását követően Magyarországon is következetesen érvényesítenünk kell. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy törvényeink - Ptk., Mt., a sporttörvény - eddig is szinkronban voltak az EU szabályokkal, csak a gyakorlat sokszor lerontotta ezeket a törvényi szabályokat. A feladat tehát az, hogy a jogalkalmazásban is következetesen érvényesítsük az Európában általános előírások betartását.

A versenyjoggal kapcsolatos rendelkezések között kiemelendő, hogy a Javaslat szerinti vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos döntések (ideértve a szövetségeknek az egyes vagyoni értékű jogok magához vonásával kapcsolatos döntéseit, továbbá különösen az ilyen jogok kizárólagos jellegű értékesítését) a versenyjog hatálya alá esnek.

A szabadidősporttal, illetve az amatőr sporttal lényegében a Maastricht-i Szerződésig az Európai Unió nem foglalkozott. Az utolsó tíz évben megváltozott a helyzet, az Európa Tanács kibocsátotta az Európai Sport Charta-t, és a sport társadalmi jelentőségét az európai gondolat szempontjából az Európai Unió is egyre jobban felismerte. Az Európai Sport Charta alapirányainak - sportszerződések szabadsága, fair play, dopping, illetve a sporthuliganizmus elleni küzdelem - a magyar sportjogi szabályozás eddig is megfelelt, ezt az elvi egységet kívánjuk tovább erősíteni.

3. Az Európai Unió országaiban általános jelleggel kialakult az állami sportjogi szabályozás. Egyes országokban - Franciaország, Olaszország, Spanyolország - sporttörvényt alkottak, más országokban, mint Anglia vagy Németország nincs átfogó sporttörvény, de a sport több vonatkozását, így pl. a sport állami finanszírozását külön törvények szabályozzák.

Magyarországon hagyomány a sport törvényi szabályozása. Az általános nemzetközi trendnek megfelelően először a testnevelésről alkotott törvényt a magyar Országgyűlés az 1921. évi LIII. törvénnyel. A rendszerváltozás után alkotott 1996. évi LXIV. törvény lényegében sportigazgatási és sportfinanszírozási törvény volt, több jelentős eredménnyel, így pl. bevezette a sportösztöndíj-rendszert. Az 1998 áprilisában hozott 1998. évi XXXI. törvény először szabályozta Magyarországon a hivatásos sportot. Ezt követte a 2000. évi CXLV. törvény, amely nemzetközi szinten is úttörő jelleggel a közjogi (közigazgatási jogi) szabályozás mellett a sport civiljogi (kereskedelmi jogi) vonatkozásait is komplex jogágazati jellegű egységes szabályozásban részesítette.

A 2000. évi CXLV. törvény számos jelentős új jogintézményt vezetett be pl. a német Sportbund vagy az angol Sportcouncil mintájára a nemzeti sportszövetségeket vagy a sport választottbíráskodást. Ugyanakkor - részben magában a törvényben, részben a túlméretezett végrehajtási rendelkezéseiben - túlzott állami beavatkozást intézményesített a "civil" sportszervezetek, illetve sportszövetségek ügyeibe, és ezt a túlszabályozást a túlpolitizált gyakorlat tovább növelte. A sportirányítás gyakorlata egyértelműen túlcentralizáltnak bizonyult. Emellett a sporttörvény egyes rendelkezései gyakorlatilag is végrehajthatatlanoknak mutatkoztak (pl. a megyei közigazgatási hivatalokra alapozó állami sportinformációs rendszer kiépíthetetlennek bizonyult, stb.).

A fentiek alapján a 2002-es kormányprogram egy hosszú távú sportstratégia kidolgozása mellett előirányozta a 2000. évi sporttörvény átfogó módosítását is.

4. A sport jogi szabályozásának átfogó felülvizsgálata 2003-ban csak részlegesen volt elvégezhető, mert

a) a "sporttársadalom" sürgette a 2000. évben alkotott sporttörvény módosítását, ugyanakkor a jelenlegi helyzet felmérése csak kismértékben történt meg, és nem állnak rendelkezésre a megfelelő hatástanulmányok;

b) az Európai Uniós csatlakozás sportra gyakorolt hatása teljes egészében még nem látható. Különösen bizonytalan a területi-települési sportigazgatás jövője, tekintettel az EU regionális politikájával összefüggő, még csak első lépéseinél tartó közigazgatási reformra;

c) a sportfinanszírozás átfogó reformja csak költségvetési többletforrások bevonásával lenne megoldható, ezek pedig jelenleg nem állnak rendelkezésre.

Ugyanakkor a 2000. évi sporttörvény több mint két és fél éve hatályban van, rendelkezésre állnak az alkalmazásával kapcsolatos értékelhető tapasztalatok. Ennek alapján a sporttörvény rendelkezéseinek átfogó módosítása végrehajtható, amelynek célja

a) kiküszöbölni a törvény technikai (fogalmazási, szerkesztési) kodifikációs, illetve dogmatikai hibáit,

b) dereguláció végrehajtása a törvényben az autonóm civil sporttevékenység, illetve sportszerveződés megerősítése érdekében,

c) a kormányprogramnak megfelelően előrelépés a sportbarát jogi környezet terén,

d) nagyobb összhangot teremteni a sporttörvény, illetve más törvények (közoktatási törvény, adótörvények, Munka Törvénykönyve stb.) között.

A törvényjavaslat nem tud gyökeresen változtatni a sportfinanszírozás kialakult rendszerén sem, bár a felesleges párhuzamosságokat kiiktatni, a szervezeti túlbonyolítottságot csökkenteni igyekezett - elsősorban a Nemzeti Sporttanács felállításával. A törvényjavaslat ugyanakkor kiiktatja a legkirívóbb ellentmondásokat, és a jelenleginél jóval gyakorlatiasabb, működőképesebb sportjogi szabályozást hoz létre.

Az élsport számos területén, különösen a hivatásos sportban, a látványsportban folytatni kell a sport piacosítását, a sportvállalkozások megerősítését, a sport üzleti oldalának jogi megalapozását. Hasonló a helyzet a szabadidősport (rekreáció) számos területén is. A sportjogi szabályozás tehát nem lehet piacellenes.

5. A 2000. évi CXLV. törvény felülvizsgálata során megállapításra került, hogy a változtatások mértéke meghaladja azt a szintet, amelyet az eredeti törvényszöveg novelláris módosításával lehet megoldani. Ezért új szerkezetű, új felépítésű törvény készült, úgy azonban, hogy a 2000. évi CXLV. törvény bevált rendelkezéseit megtartottuk. A törvényjavaslat egyszerre tartalmazza tehát a folyamatosságot, a stabilitás megtartására törekvést és a szükséges változtatásokat, előrelépéseket. A törvényjavaslat arra is törekedett, hogy a változtatások ne terheljenek újabb adminisztratív kötöttségeket, illetve anyagi terheket a magyar sportélet résztvevőire, továbbá az indokolt változtatások esetén is megfelelő átmeneti idő álljon rendelkezésre, illetve átmeneti szabályok könnyítsék meg az átállást.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

I. Fejezet

A sportoló jogállása

Általános szabályok

Az 1. §-hoz

A sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény záró rendelkezései között a 88. §-ában, az értelmező rendelkezések között határozta meg a sporttevékenység fogalmát, illetve a legalapvetőbb sportolói kategóriákat, így a törvény - némileg zavaróan - a "versenyszerű sportoló kötelezettségeivel" kezdődött az 1. §-ban. Ezzel szemben a Javaslat a könnyebb érthetőség kedvéért az 1. §-ban határozza meg a sporttevékenység és a sportoló fogalmát, illetve a legalapvetőbb sportolói kategóriákat.

A sporttevékenység fogalmánál a Javaslat alapvetően az Európai Sport Charta fogalom-meghatározásából indult ki. A sporttevékenység fogalma tág, elsősorban a testedzés, a fizikai tevékenység tartozik ide, de a sport körébe tartoznak a szellemi sportok is (pl. sakk), továbbá a testedzés nemcsak a fizikai erőnlét, hanem a szellemi teljesítőképesség (és nem a szellemi erőnlét) megtartását-fejlesztését is szolgálja.

A sporttevékenységbe beletartoznak a szabadidősport legkülönbözőbb formái is, így tehát az alkalmilag (tehát esetenként), illetve szervezetlenül (tehát kötetlenül) végzett testedzés is. Ugyanakkor a sporttevékenység jelentős része szervezett formában (sportszervezetek keretében) valósul meg. Bármilyen sporttevékenység fogalmi eleme azonban, hogy meghatározott szabályok (ún. játékszabályok) keretében menjen végbe.

Sem az Európai Sport Charta, sem a külföldi sporttörvények nem vállalkoznak arra, hogy tartalmilag meghatározzák, hogy mi a sport, illetve a sportot milyen sportágak keretében lehet űzni. Nem vállalkozik erre a Javaslat sem, mert ez nem lehet az állami jogi szabályozás tárgya. Az egyes országok történelmi hagyományai alapján a különböző országokban más és más minősül sportnak, a technikai fejlődéssel is új és új sportágak keletkeznek (pl. repülősportok, az ún. extrém sportok is állandóan bővülnek).

A nem versenyszerűen, hanem "pusztán" a szabadidő eltöltéseként sportoló tevékenysége különösebb jogi szabályozást nem igényel, ezért a Javaslat a versenyszerűen sportolóra, illetve a sportszervezet keretében szervezetten sportolókra nézve állapít meg elsősorban jogokat és kötelezettségeket.

A versenyszerűen sportoló a versenyző. A versenyző általában sportszervezet keretében sportol, de elképzelhető, hogy sportszervezeten kívül indul el valaki versenyeken.

A versenyzőnek két alapvető típusa van, vagy amatőr (mint a sportolók többsége), vagy hivatásos (profi). A nem versenyszerűen sportolók között az amatőr-hivatásos különbségtételnek nincs értelme.

A hivatásos sportoló (versenyző) fogalmának - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - két eleme van: foglalkozásszerűen (rendszeresen, élethivatásszerűen) és jövedelemszerzési céllal kell a sporttevékenységet kifejteni.

A 2. §-hoz

A Javaslat a 2000. évi sporttörvény eddig egymástól elválasztott 1. és 12. §-ban foglalt rendelkezéseinek összevonásából állapította meg a 2. § szövegét deklaratív jelleggel, de nem csekély szemléletbeli eltéréssel. A jelenleg hatályos törvény a sportoló kötelezettségeivel indít. Miután azonban a sport autonóm civil tevékenység, a Javaslat a sportoló jogosultságait helyezi előtérbe az (1) és (2) bekezdésekben, nevezetesen, hogy a sportszervezetek milyen feltételeket kötelesek a sportoló számára biztosítani.

A 3. §-hoz

Az amatőr, illetve a hivatásos sportoló versenyzői jogállásának igazolására a sportolói igazolvány szolgál, amellyel mind az amatőr, mind a hivatásos sportolónak rendelkeznie kell. A sportolói igazolványt az eddigi gyakorlat alapján a Javaslat versenyengedélynek nevezi. A versenyengedély kötelező kellékeit a (2) bekezdés tartalmazza.

A 2000. évi sporttörvényben a versenyengedélyre nézve általános szabály nem volt, a hatályos törvény külön-külön rendelkezett az amatőr, illetve a hivatásos sportolói versenyengedélyről. Bár az amatőr, illetve hivatásos versenyengedély megszerzését a Javaslat is eltérően szabályozza (ld. 6. §-t, illetve 9. § (1) bekezdést), a Javaslat 3. §-ában a versenyengedélyre nézve általános rendelkezéseket állapít meg.

A sportszövetség a versenyengedély kiadását adott esetben - a sportág jellegéhez igazodva, esetleg csak a hivatásos versenyrendszerben, stb. - meghatározott tartalmú sportbiztosítási szerződés előzetes megkötéséhez kötheti. A versenyengedély érvényességi feltétele főszabályként a sportorvosi engedély. A sportolói engedély kiadásának feltételeit, és azokat a sportágakat, ahol sportorvosi engedélyre nincs szükség (pl. sakk), külön jogszabály állapítja meg.

A versenyengedély nem állami jellegű (hatósági) engedély, nem az államigazgatási eljárás általános szabályai (1957. évi IV. törvény) szerint adják ki.

Főszabályként egy versenyző egy sportágban csak egy versenyengedéllyel rendelkezhet. Ez azonban csak főszabály, a sportszövetség szabályzatában a sportág jellegzetességeinél fogva lehetővé teheti a több versenyengedélyt (pl. a sportágnak több szakága van - úszói, illetve műugrói versenyengedély).

A Javaslat nem egységesíti a különböző sportszövetségek nyilvántartási és versenyengedély-kiadási rendszerét. A sportszövetségek a versenyengedélyt kiadhatják ingyen is, de a szabályzatukban megállapított díj megfizetéséhez is köthetik. Természetesen a sportszövetségek megállapodhatnak egymással a versenyengedélyezési rendszer egységesítésében is. Erre azonban a Javaslat a jövőben kötelező szabályt nem állapít meg.

A versenyengedély kiadására irányuló eljárást a sportszövetség szabályzatában határozza meg. A Javaslat ugyanakkor - a sportoló érdekvédelmében - a hatályos jogtól eltérően jogorvoslati eljárást is szabályoz.

A 4. §-hoz

A Javaslat - nemzetközi kötelezettségeinkkel is összhangban - rendelkezik a doppingtilalomról. A részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg.

Az amatőr sportolókra vonatkozó rendelkezések

Az 5. §-hoz

Az amatőr sportolók többsége az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (továbbiakban: Et.) szerinti egyesületi tagsági jogviszony alapján sportol - a sportiskolák, illetve diáksportkörök esetén a tagsági jogviszonyt az iskolával fennálló tanulói jogviszony helyettesíti.

A sportszerződés jogi minősítését a (2) bekezdés tartalmazza.

A sportszerződéssel kapcsolatban a Javaslat négy kötelező szabályt állapít meg:

A 6. §-hoz

A 6. § az amatőr sportoló versenyengedélyére vonatkozó speciális szabályokat állapítja meg. Az amatőr sportoló - a hivatásos sportolóval szemben - a versenyengedély iránti kérelmét csak azon a sportegyesületen keresztül nyújthatja be a sportszövetséghez, amelyhez tagi jogviszony vagy/és sportszerződés útján kapcsolódik. A versenyengedély kiadása egyben a sportoló adott sportszervezethez való igazolását jelenti a sportszövetség részéről is, amelyet a sportszövetségnek nyilvántartásába kell vennie.

A versenyengedély 3. §-ban foglalt általános kellékei az amatőr sportolói versenyengedélyre is irányadóak. A versenyengedély esetleges díjának viselése a sportszervezet és az amatőr versenyző közötti megállapodás szerint vagy a sportolót, vagy a sportszervezetet terheli, arányos megosztás is lehetséges.

A 7. §-hoz

Ha az amatőr sportoló pusztán sportegyesületi tagság alapján sportol, tagsági jogviszonyát az Et. általános egyesületi szabályai alapján bármikor megszüntetheti és másik egyesületbe léphet be tagként. Más kérdés, és ezt a sportszövetség átigazolási szabályzata dönti el, hogy a másik sportegyesületben mikor - azonnal vagy csak a következő évi bajnokságban, stb. - versenyezhet. Tagsági viszony esetén a költségtérítés kérdése fogalmilag fel sem merülhet.

Ha az amatőr sportoló sportszerződés alapján sportol, úgy a szerződés fennállta alatt (az 5. § alapján legfeljebb 5 évre köthető sportszerződés) csak a sportszervezetének előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át az amatőr sportoló - saját kívánságára - más sportszervezethez, hiszen ez esetben a sportszerződést közös megállapodással vagy módosítani kell (nevezetesen ideiglenes átigazolásnál, ezt hívja a sportzsargon "kölcsönadás"-nak), vagy meg kell szüntetni (végleges átigazolásnál). Hasonló a helyzet akkor is, ha az amatőr sportoló ideiglenes vagy végleges átigazolását a sportszervezet kezdeményezi (nyilván egy másik sportszervezettel kötött megállapodás alapján): nevezetesen az átigazoláshoz a sportoló előzetes írásbeli hozzájárulására van szükség. Ideiglenes, illetve végleges átigazolásnál természetesen a sportoló játékjogának használati joga is átszáll - ideiglenesen vagy véglegesen - arra a sportszervezetre, amelyhez a sportoló átigazolt.

A sportszerződés fentiek szerinti módosításának, illetve megszüntetésének anyagi következményei azonban eltérőek: ha a sportoló kezdeményezi az átigazolást, a sportszervezet a hozzájárulás megadását költségtérítés fizetéséhez kötheti - ezt a költségtérítést nevezi a sportzsargon "nevelési hozzájárulás"-nak. A Javaslat nem határozza meg, hogy ki fizeti a költségtérítést: a gyakorlatban általában az a sportszervezet, amelyhez a sportoló igazolni kíván, de természetesen nincs akadálya annak, hogy a költségtérítést a sportoló fizesse meg. Ezzel szemben, ha az átigazolást a sportszervezet kezdeményezi, a hozzájárulás megadását a sportoló ellenérték fizetéséhez nem kötheti. Ez kógens szabály, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A költségtérítés mértékét (esetleg felső határát) a sportszövetség szabályzatában meghatározhatja, ha ilyen sportszövetségi szabályozás nincs, úgy erre nézve az érintett sportszervezetek egymás közti megállapodása az irányadó.

Az eddigi szabályozásnak, illetve a nemzetközi gyakorlatnak felel meg a (3) bekezdés azon szabálya, hogy ha a sportszerződés időtartama lejár vagy a sportszerződés egyéb okból megszűnik, úgy - mivel nincs már szerződéses kötöttség - az átigazolásért költségtérítés a korábbi sportszervezetnek nem fizethető. Az ezzel ellentétes megállapodás érvénytelen (semmis). A korábbi években számos sportszövetség szabályzata, illetve gyakorlata ezzel ellentétes volt. Ugyanakkor a szerződéses szabadság alkotmányos elvét sértené, ha a lejárt szerződés után a sportoló - ingyenesen - nem választhatna magának új sportegyesületet, ez így van a tudományos, a művészeti életben, illetve a társadalmi élet bármilyen más területen. A nevelő kisegyesületek érdekeit részben az állami támogatási rendszerben lehet elismerni, részben a szövetségen keresztül (pl. átigazolási díjból képzett célalap) lehet érvényesíteni.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a sportszerződésnek jogszerűen kell megszűnnie, tehát ha akár a sportszervezet, akár a sportoló jogellenesen szünteti meg a szerződést, úgy a szerződés érvényesen fennmarad. (Szükség esetén bíróság állapítja meg a megszűnés jogszerűségét.) Hangsúlyozni kell, hogy a 8. § (6) bekezdése értelmében, ha a sportszervezet a 32. §-ban megjelölt okok miatt nem tud elindulni a bajnokságban, illetve abból a 31. § (3) bekezdése alapján kizárják, ez a sportszervezet súlyos szerződésszegésének minősül, és a sportoló a sportszerződést azonnali hatállyal felmondhatja. Ez esetben a sportoló azonnal igazolhatóvá válik.

A hivatásos sportolókra vonatkozó rendelkezések

A 8. §-hoz

A hivatásos sportoló, miután foglalkozásszerűen sportol, szükségképp munkaszerződéssel kötődik sportszervezetéhez, amely általában sportvállalkozás, kivételesen - amennyiben ezt a szakszövetség szabályzata lehetővé teszi- sportegyesület. Ezen főszabály alól csak törvény tehet kivételt, ilyen például a Munka Törvénykönyve 72. § (7) bekezdése, amely kiskorú sportolóknál a gyámhatóság számára lehetővé teszi a munkaszerződés mellőzését és polgári jogi szerződés megkötését (ezt nevezi az Mt. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak).

Az eddigi gyakorlatban a közterhek kikerülése érdekében a hivatásos sportolók - részben saját érdekükben, részben sportszervezetük ösztönzésére - széles körben kötöttek vállalkozóként (ún. számlás) polgári jogi szerződéseket. Az 1996-os sporttörvényig még társas vállalkozások tagjaiként (pl. bt., kft.) is sportoltak, majd mikor ezt az 1996-os sporttörvény megtiltotta, az 1990. évi V. törvény szerinti egyéni vállalkozóként való szerződéskötési gyakorlat került előtérbe.

A 2000. évi sporttörvény eredetileg nem kívánt állást foglalni nyíltan e kérdésben, a 8. §-a a hivatásos sportolóknál munkaszerződésről, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyról beszélt, a munkajogi gyakorlat azonban egyértelműen kizárta a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok közül az egyéni vállalkozóként kötött polgári jogi szerződéseket. Ezért a 2001. évi LVII. törvény 32. §-a a sporttörvény fogalom-meghatározó 88. §-ának 7. pontjába építette be azt a rendelkezést, hogy "az egyéni vállalkozó sportolóval kötött polgári jogi szerződés munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül". Az egyéni vállalkozói "sportszerződések" ily módon tehát legalizálódtak.

Tartalmi ismérvek alapján teljesen egyértelmű, hogy a hivatásos sportoló nem önálló vállalkozó, hanem a sportvállalkozás által meghatározott helyen, időben és módon, a munkáltató utasításai szerint (tehát nem önállóan) munkát végez. A legtöbb nemzetközi sportszövetség szabályzataiban régóta munkaszerződést követelnek meg a hivatásos sportolótól.

A 2002-es Munka Törvénykönyve módosításánál a törvényalkotó általános jelleggel fellépett a munkaviszonyt álcázó színlelt polgári jogi szerződések (kényszervállalkozások) ellen. Éppen ezért értelemszerű, hogy a Javaslat 8. §-a a jövőre nézve általánosan kötelezővé teszi, hogy a hivatásos sportolók munkaszerződésben álljanak a sportvállalkozásokkal. Mivel azonban a hivatásos sportolóknál eddig az egyéni vállalkozóként kötött polgári jogi szerződés a hatályos sporttörvény 88. §-ára támaszkodott, ezért a már megkötött szerződéseket nem lehet semmisnek tekinteni, mint a gazdasági élet más területein, hanem a 78. § (3) bekezdése alapján méltányos határidővel (három év) átmenetileg - lejártukig - a Javaslat módot ad a már megkötött vállalkozói polgári jogi szerződések teljesítésére.

A hivatásos sportolóval kötött munkaszerződésre általában a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadóak, kivéve, ha a sporttörvény - a sportmunkaviszony sajátosságaira tekintettel - eltéréseket nem állapít meg. Az alapvető eltéréseket a 8. § (2)-(4) bekezdése tartalmazza.

A 9. §-hoz

A 8. § szerinti munkaszerződés megkötésének törvényi előfeltétele, hogy a hivatásos sportolónak legyen a 3. § szerinti hivatásos versenyengedélye. Az amatőr sportolóra vonatkozó szabályozással szemben, a hivatásos versenyengedélyt a hivatásos sportolónak kell a szakszövetség szabályzatában megállapított eljárásban és díjazásért a szakszövetségtől beszereznie.

A hivatásos sportoló játékjogának használatát a munkaszerződésben a munkaviszony fennállásának időtartamára ruházza át a munkáltató sportszervezetre. A játékjogot tehát a munkáltató sportszervezet a Javaslat 9-11. §-aiban foglalt feltételek szerint használhatja, a játékjog használatára nézve egy sajátos - licencia szerződésekhez hasonló - mellékkötelem járul a munkaszerződéshez. A munkaszerződés időtartamának lejártával vagy ha már ezt megelőzően a munkaszerződés jogszerűen megszűnik, a játékjog használati joga ingyenesen és automatikusan visszaszáll a sportolóra - az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A játékjog használatát a hivatásos sportoló ingyenesen vagy visszterhesen biztosíthatja a sportszervezet számára, mivel a hivatásos sportoló foglalkozásszerűen és jövedelemszerzés érdekében sportol, a gyakorlatban a használati jog átengedése szinte mindig ellenértéke fejében történik. Mivel a játékjog használatának biztosítása kötelezően a munkaszerződésben történik, a "licencdíjat" (a használat ellenértékét) szintén a munkaszerződésben kell megállapítani, és az a munkaviszony alapján szerzett jövedelemnek minősül.

Amennyiben a hivatásos sportoló versenyengedélye alapján játékjoga használatát munkaszerződésben a sportszervezet részére átengedi, a sportszervezet leigazolta a sportolót. Ezt az igazolást a szakszövetségnek el kell ismernie, és nyilvántartásában szerepeltetnie kell, ezért a munkáltató sportszervezetnek az igazolást a szakszövetség szabályzatában meghatározott módon a szakszövetség részére be kell jelentenie.

A 10-11. §-hoz

A munkáltató sportszervezet - általában sportvállalkozás - foglalkoztatja a sportolót, azaz használja játékjogát. A Javaslat - az eddigi szabályozással azonosan - lehetővé teszi, hogy a sportszervezet egy másik sportszervezettel kötött megállapodás (a polgári jog általános szabályai szerinti ingyenes vagy visszterhes atipikus szerződés) alapján a sportoló játékjogának használatát ideiglenesen (kirendeléssel) vagy véglegesen a másik sportszervezetre átruházza. Az átruházás a sportoló átigazolásának minősül. Az átruházás mindkét esetben azonban csak a sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával történhet, amely hozzájárulás megadásáért a hivatásos sportoló - az amatőrrel ellentétben - az átruházó sportszervezettől (tehát attól, akire eredetileg a játékjog használatát átruházta) megállapodásuk szerinti ellenértékre tarthat igényt. Az ellenérték mértékét a törvény nem korlátozza, de a 33. § (3) bekezdés feljogosítja a szakszövetséget, hogy hivatásos, illetve vegyes (nyílt) bajnokság esetén meghatározza a hivatásos sportoló részére fizetendő igazolási, illetve átigazolási juttatások legmagasabb mértékét.

Az ideiglenes átruházás a sportoló kirendelését jelenti a másik sportszervezethez, tehát nem érinti a sportoló eredeti munkaszerződését. Más a helyzet a végleges átigazolásnál, hiszen ebben az esetben a munkáltató személyében alanyváltozás következett be. Ez esetben új munkaszerződést kell kötni.

A sportszervezetek közti megállapodás alapján történt ideiglenes, illetve végleges átigazolás a két sportszervezet szerződésén alapul, amelyre a Javaslat kötelező írásbeli formát és a szakszövetségnek való bejelentési kötelezettséget állapít meg. A bejelentés alapján vezeti át a szakszövetség az átigazolást a nyilvántartásán.

A 11. § - lényegében a hatályos törvénnyel összhangban - a hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával összefüggő speciális szabályt állapít meg, amikor előírja, hogy az igazolás (átigazolás) kereskedelmi ügynök közvetítésével is megköthető.

A sportfegyelmi felelősség

A 12-13. §-okhoz

A fegyelmi felelősség a munkajogban alakult ki, mint a munkavállaló munkaszerződésén belüli nem anyagi természetű vétkes kötelezettségszegéseivel kapcsolatos egyéni felelősségi forma, mintegy a büntetőjogi felelősség "alatt" és a szabálysértési jogi felelősség mellett. Alapja az, hogy a munkaszerződés megkötése után a munkavállaló nem egyenrangú fél már a munkavállalóval, hanem a munkáltató alárendeltje, aki a dolgozóval szemben jogosult a felelősségre vonásra. Ahogy a munkaviszonyok demokratizálódtak, úgy szorult vissza a fegyelmi felelősség is. Az 1992. évi Munka Törvénykönyve általános jelleggel megszüntette a fegyelmi felelősségre vonás lehetőségét, ez csak egy-két speciális munkaviszony területen maradt fenn, így például a köztisztviselők, illetve a közalkalmazottak fegyelmi felelőssége. Speciális területet képeztek eddig a sportszervezetek is, ahol a jelenleg hatályos sporttörvény szerint mind a sportegyesületek, mind a sportvállalkozások fegyelmi eljárást indíthattak a náluk foglalkoztatott sportolókkal, illetve a sportszakemberekkel szemben.

A Javaslat annak megfelelően, hogy az egyesületi jogban általában nincs fegyelmi felelősségre vonás a tagokkal, illetve a szerződéses kapcsolatban állókkal szemben, illetve hogy a gazdasági vállalkozások sem folytathatnak le fegyelmi felelősségre vonást munkavállalóikkal szemben, ezentúl csak a sportszövetségek részéről tesz lehetővé fegyelmi felelősségre vonást, de nemcsak a sportolókkal és a sportszakemberekkel szemben, hanem a sportszervezetekkel mint jogi személyekkel szemben is. A nemzetközi sportgyakorlat mindig is ismerte ezt a felelősségi formát, amelytől a magyar jog sokáig tartózkodott, bár a 2000. évi sporttörvényben ez megjelent. Lényeges, hogy a sportszövetségek versenyeiket, bajnokságaikat a magyar és a nemzetközi versenyszabályok szerint zavartalanul bonyolíthassák le, és a rend biztosítása érdekében közérdek, hogy a sportszövetségek a jogszabályokat, illetve szabályzataikat megszegő sportolókkal, sportszakemberekkel és sportszervezetekkel szemben fegyelmi eljárást folytathassanak le, és ennek eredményeként fegyelmi büntetéseket szabhassanak ki.

A jogi felelősség mindkét feltételének - jogellenes magatartás és vétkesség - mind a három fegyelmi eljárás alá vonható alanynál fenn kell állnia, azaz a sportszervezet is csak vétkes (felróható) szabályszegés esetén vonható felelősségre, és a bizonyítási teher mind a szabályszegés, mind a vétkesség tekintetében a sportszövetséget terheli a sportolóval, a sportszakemberrel és a sportszervezettel szemben egyaránt. A jogellenes magatartás pedig a sportszövetség szabályzatában foglaltak megszegését jelenti.

A fegyelmi felelősségre vonás alapja a sportszövetség szabályzatában foglalt kötelezettségek vétkes megszegése.

Fegyelmi felelősségre vonás amatőr, illetve hivatásos sportolóval szemben egyaránt lehetséges. Pénzbüntetés azonban amatőr sportolóval, illetve ingyenesen tevékenykedő sportszakemberrel szemben nem alkalmazható.

A Javaslat a gyakorlati problémák alapján szélesebb keretek között tesz lehetővé fegyelmi büntetéseket a sportolóval szemben. Hat fegyelmi büntetést állapít meg: szóbeli figyelmeztetés és írásbeli megrovás (ez a kettő az ún. erkölcsi fegyelmi büntetések), a sportoló részére a sportszövetség által normatív alapon biztosított kedvezmények csökkentése vagy teljes megvonása, a hivatásos sportoló munkaviszonyból származó éves átlagjövedelmének hat havi összegét meg nem haladó pénzbüntetés, az átigazolási szabályok megsértése esetén az átigazolásból legfeljebb két évre való kizárás, végül a versenyzéstől legfeljebb öt évre való eltiltás büntetés szabható ki.

A hatályos sporttörvény a sportolónál a sporttevékenységtől való eltiltásról beszél, és azt két évben maximálja. Ez az időtartam túl rövid, külön figyelemmel arra, hogy egyes nemzetközi szövetségek akár még örökre való eltiltást is alkalmaznak súlyos sportszerűtlenségek esetén. Ha viszont a sportolás alanyi jog, úgy az edzéstől a sportolót nem lehet eltiltani. A szakszövetségnek arra van joga, hogy versenyrendszeréből tiltsa ki a sportolót, azaz eltiltsa a versenyzéstől.

Hasonló a helyzet a sportszakemberekkel szembeni fegyelmi büntetések esetén - egy edzőt, mivel ez a foglalkozása, nem lehet eltiltani az edzés tartásától. De attól igen, hogy a sportszövetség versenyein edzői tevékenységet fejtsen ki. A sportvezetőket is a sportrendezvényeken való sportvezetői részvételtől, illetve a szövetségen belüli hivatalos tevékenységtől lehet eltiltani, de attól nem, hogy például egy sportvállalkozás cégvezetőjeként tevékenykedjenek. A versenybírót ugyancsak a szövetség versenyein való mérkőzésvezetői tevékenységtől lehet eltiltani. Az eltiltás lehetséges időtartamát a sportszakembereknél is öt évre felemelte a Javaslat.

A pénzbüntetés mértéke a hivatásos sportolóknál és az ellenérték fejében tevékenykedő sportszakembereknél a sport-, illetve a sportszakmai tevékenységből származó éves átlagjövedelmének hat havi összegét nem haladhatja meg - eddig három havi összeg volt a felső határ.

A sportolóval, illetve a sportszakemberrel szemben több fegyelmi büntetés együttesen nem szabható ki, kivéve a pénzbüntetést, amely az átigazolásból való kizárással, illetve a sport (sportszakmai) tevékenységtől való eltiltással együtt is megállapítható.

A sportszervezetekre nézve a sportfegyelmi büntetések, a 13. § (3) bekezdése lényegében a jelenlegi szabályozásnak felel meg, kisebb pontosításokkal, illetve szigorításokkal. A főbb változások a következők:

A pénzbüntetés amúgy is magas, 50 millió forintos felső határát a Javaslat nem érintette.

A sportszövetségek gyakorlatának egységesítése érdekében a (4) bekezdés kifejezetten meghatározza, hogy mely fegyelmi büntetéseket mely fegyelmi büntetésekkel lehet együttesen megállapítani.

A 14. §-hoz

A 14. § a sportfegyelmi eljárás alapvető garanciális szabályait határozza meg, a részletekre nézve felhatalmazást adva a Kormánynak, hogy ezeket rendelettel szabályozza.

A fegyelmi eljárás a sportszövetségen belül alapvetően kétfokozatú. Felülvizsgálatnak - kvázi harmadfokú eljárásnak - csak akkor van helye, ha a másodfokú döntést a sportszövetség területi egysége vagy tagozata hozta. Újdonság a Javaslatban, hogy ebben az esetben a felülvizsgálatot nemcsak az eljárás alá vont, hanem a központi szövetségi apparátus vezetője (pl. a főtitkár) hivatalból is kérheti.

Az (1) bekezdés a gyakorlati problémák miatt kifejezetten rendezi a fegyelmi határozatok végrehajthatóságát is.

A súlyosabb fegyelmi büntetésekkel szemben a Javaslat az eddiginél jóval szélesebb körben biztosít bírósági megtámadási lehetőséget. Újdonság az is, hogy az érintettek - saját választásuk szerint - bíróság helyett a Sport Állandó Választottbírósághoz is fordulhatnak. A 30 napos határidő jogvesztő jellege a gyors elintézést kívánja alátámasztani.

II. Fejezet

A sportszervezetek jogállása

A sportszervezetek típusai

A 15. §-hoz

A 15. § - összefogva a hatályos sporttörvényben elszórtan található rendelkezéseket - a sportszervezetek típusait határozza meg.

A sportszervezeteknek két alapvető típusa van, a 16-17. §-ban szabályozott sportegyesület és a 18. §-ban szabályozott sportvállalkozás. A sportegyesület a sportszervezet klasszikus, mai is legelterjedtebb formája. Az üzleti sport megjelenése folytán a hivatásos versenyrendszerekben kap egyre jelentősebb szerepet a sportvállalkozás.

A sportszervezetekre vonatkozó szabályokat kell - megfelelően, azaz sajátosságaiknak megfelelően - alkalmazni

A c) pont szerinti rendelkezésnek az a célja, hogy ne legyen feltétlenül szükséges a sportiskola (diáksportkör) mellett még külön diák sportegyesületet is alakítani, hanem a sportiskola (diáksportkör) közvetlenül is részt vehessen a sportszövetségek versenyrendszerében.

A Javaslat a sportiskola, illetve a diák (iskolai) sportkör fogalmát nem határozza meg alapvetően ezek sokféleségére, valamint arra tekintettel, hogy a sportiskolák (diáksportkörök) tevékenységét külön jogszabály szabályozza, amely egyben a diáksport egyesületek általános egyesületi szabályoktól való eltéréseit is megállapíthatja.

A sportegyesület

A 16-17. §-okhoz

A sportegyesület klasszikus sportszervezeti forma, több ezer sportegyesület működik Magyarországon. A sok kis sportegyesület a versenysport, a szabadidősport, valamint az utánpótlás-nevelés bázisa. Ennél fogva indokolt annak kimondása, hogy a sportegyesületek nemcsak a sportszövetségeken keresztül, hanem önállóan is részesíthetők állami támogatásban.

A sportegyesületre a Ptk., valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Javaslat - figyelemmel az egyesülési jog tárgykörében született korábbi AB Határozatokra, különösen a sporttörvény sportegyesületekre vonatkozó rendelkezéseit vizsgáló legutóbbi határozatra - a hatályos sporttörvény sportegyesületi rendelkezéseihez képest alkotmányos keretek között szabályozza a sportegyesületek működését. A jelenlegi, az egyesületek autonómiáját, az egyesülési jog tartalmának lényeges elemeit korlátozó szabályozást felváltja az alkotmányossági kritériumoknak megfelelő normatartalom. Erre tekintettel a hatályos sporttörvényhez képest jelentősen csökken az Et-től eltérő szabályok száma, amelyek azonban a továbbiakban már nem jelentik az alapjog lényeges tartalmának a korlátozását, hanem éppen annak érvényesítését segítik elő. Ez utóbbi megoldás viszont alkotmányosan alappal indokolható.

A sportvállalkozás

A 18. §-hoz

A sportvállalkozás korlátolt felelősségű társasági, illetve részvénytársasági formában működő gazdasági társaság. Egy rt. vagy kft. akkor minősül gazdasági társaságnak, ha cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége (Ctv. 25. §) sporttevékenység kifejtése akár egy, akár több sportágban. A sportvállalkozások szervezetére és működésére teljes egészében a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) szabályai az irányadók - a sporttörvény eltérő szabályt nem állapított meg.

A 2000. évi sporttörvény még a közös vállalatot is felsorolta a sportvállalkozások lehetséges formájaként. Mivel ebben a formában sportvállalkozást nem alapítottak, és a közös vállalat általában kihalóban lévő forma Magyarországon, a Javaslat a közös vállalati formát mellőzte.

A közhasznú társaság nem vállalkozás, hanem a Ptk.-ban szabályozott nonprofit szervezeti forma (Ptk. 57-60. §). A kht. sportvállalkozások között való szerepeltetése tehát nem helyes, és a gyakorlatban nem is találkozhattunk ilyen esettel. Ugyanakkor a szabadidősport, illetve a fogyatékosok sportja körében a sportegyesületi forma mellett igény van a közhasznú társaságokra is. Ezért ebben a körben a kht. igénybevételi lehetőséget a Javaslat továbbra is biztosítja.

III. Fejezet

Az országos sportági szakszövetségek, illetve más sportszövetségek

A sportszövetségek típusai

A 19. §-hoz

A 19. § általános jelleggel meghatározza a sportszövetség fogalmát és felsorolja négy típusát. A sportszövetségek alapvetően az Et. szerinti társadalmi szervezetek, és a Ptk. egyesületi szabályai szerint működnek, kivéve az országos sportági szakszövetséget, amely a Ptk. 66. §-ában önálló jogi személyként lett definiálva, viszont háttérszabályként az egyesületekre vonatkozó szabályok az irányadóak.

A sportszövetségek szervezik a sportversenyeket, működtetik a sport versenyrendszerét, illetve szervezik a magyar sportolók részvételét nemzetközi versenyeken. Emellett a sportszövetségek tagjaik érdekképviseleti szervei is, amelyek egyben szolgáltatásokat is nyújtanak tagjaiknak.

A sportszövetségnek tekinthető az országos sportági szakszövetség a szabadidősport szövetségek, a fogyatékosok sportszövetségei, valamint a sportági szövetségek. Mivel a sportszövetség a társadalmi szervezetek önálló formája, a sportszövetség sportszövetségi jellegét a bírósági nyilvántartásban kifejezetten fel kell tüntetni.

Az országos sportági szakszövetség

A 20. §-hoz

A legjelentősebb sportszövetség a Ptk. 66. §-ában önálló jogi személy típusként megjelenített országos sportági szakszövetség. A szakszövetség tehát sportáganként szerveződik, és csak országos jelleggel működhet. A szakszövetségnek három jellegzetessége van, nevezetesen

A szakszövetség létrehozásának feltételeit a Javaslat formális feltételek alapján határozza meg. Ezek a feltételek részben a hazai, részben a nemzetközi sportszakmai szabályok alapján kerültek meghatározásra.

A három hazai sportszakmai feltételt az (5) bekezdés határozza meg. Ezek:

Ezen hazai sportszakmai kritériumok fennállása alól felmentési lehetőséget a Javaslat nem ad, tehát azon szervezet, amely nem tudja az (5) bekezdésben foglaltakat teljesíteni, nem szakszövetségként, hanem sportági szövetségként működhet.

A hazai sportszakmai feltételek fennállása esetén teljesíteni kell a nemzetközi feltételeket, amelyek vagylagosak. Az ún. olimpiai elismert sportágakban szakszövetség minden további nemzetközi feltétel nélkül létrehozható (az olimpiai elismert sportágak köre tágabb, mint az egyes konkrét olimpiákon szereplő sportágak köre). Szakszövetség azonban az olimpiai elismert sportágakon kívül is létrehozható, de csak akkor, ha a sportág nemzetközi szövetsége a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének (AGFIS), vagy a Nemzetközi Sakkszövetségnek (FIDE) tagja. Ha ez a feltétel nem teljesül, a sportszövetség szintén nem minősülhet szakszövetségnek, hanem ún. sportági szövetség.

Olyan feltételt nem ír elő a Javaslat, hogy a magyar szakszövetségeknek pontosan a nemzetközi szövetségek felépítéséhez kell igazodnia. Pl. a vízilabda, illetve a műugrás olimpiai sportág, ezért lehet magyar szakszövetsége - vagy az úszással együtt (így áll fel a nemzetközi szövetség) vagy akár külön is. Ez tehát lényegében az érintett sportágak megegyezésének kérdése.

A 21. §-hoz

A szakszövetség önálló jogi személy típus, amelyet a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel vesz nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a szakszövetség székhelye nem Budapesten van. A szakszövetségi kritériumok fennállását a bíróság bírálja el.

A szakszövetség nem automatikusan közhasznú szervezet, de a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CXIV. törvény szabályai szerint kérheti közhasznú, illetve kiemelten közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételét. A nyilvántartásba vétel nélküli közhasznú szervezeti minősítést - ügyészségi állásfoglalás alapján - az öt sportköztestület kivételével a Javaslat megszüntette. A szakszövetségek által már megszerzett közhasznú minősítést természetesen az új szabályozás nem érinti.

A 22. §-hoz

A szakszövetség feladatait a Javaslat lényegében a korábbiakkal azonosan határozza meg. Új elem az (1) bekezdésben, hogy a szakszövetség saját sportága stratégiai fejlesztési, illetve utánpótlás-fejlesztési koncepciójával kapcsolatos feladatai alapfeladatként szerepelnek. A szakszövetség által kötött szerződésekkel kapcsolatban kiemelt helyen szerepel a kereskedelmi szerződések megkötése, ezzel is kifejezve, hogy a szakszövetségeknek gazdaságilag is az államtól való függetlenedésre kell törekedniük.

A 23. §-hoz

A szakszövetség egyik alapvető feladata - a sportág rendeltetésszerű működtetése érdekében - a szabályzatalkotás. A 23. § csak az ún. sportszabályzatokról (versenyszabályzat, igazolási-átigazolási szabályzat, sportfegyelmi szabályzat) rendelkezik, az egyéb szabályzatok - szervezeti és működési, gazdálkodási, munkaügyi, stb. - az egyéb jogszabályok rendelkezései szerint adandók ki.

Amennyiben a szakszövetség hivatásos vagy vegyes (nyílt) versenyrendszert működtet, úgy a versenyszabályzatban kötelezően rendelkeznie kell a hivatásos, illetve vegyes bajnokságban részt vevő sportszervezetekkel, illetve sportolókkal szemben támasztott követelményekről. Nem minden sportágban van jelentősége, ezért a Javaslat csak fakultatív lehetőségként szabályozza a sportági sporteseményekkel kapcsolatos vagyoni értékű jogokról rendelkező szabályzatot.

A szabályzatokkal szemben általános követelmény a közbiztonsági, a közérdekvédelmi, illetve - ha a sporttevékenységben állatok is részt vesznek - az állatvédelmi követelmények érvényesítése. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. §-a szerint a sporttevékenységben részt vevő állatokkal a "jó gazda gondosságával" kell eljárni.

A 24. §-hoz

A szakszövetség az egyesületi jog szerint működő társadalmi szervezet, de törvényben foglalt speciális feladatainál fogva indokolt néhány, az Et. általános szabályaitól való eltérés lehetővé tétele. A Javaslat arra törekszik, hogy az eltéréseket a lehető legkisebb mértékben határozza meg. Indokolt továbbá, hogy a szakszövetségek autonómiája növekedjen, s a felesleges adminisztratív korlátozások megszűnjenek.

A Javaslat megszünteti azt a szabályt is, hogy csak 150 tag feletti taglétszám felett lehet a közgyűlést küldöttgyűléssel helyettesíteni, az alapszabály erre bármikor módot adhat. Megszűnik az a szabály is, hogy az elnököt, illetve az elnökség tagjait a "közgyűlés tagjaiból" kell választani, ezentúl a közgyűlés bárkit beválaszthat az elnökségbe. Az ügyészi - bírói gyakorlatnak megfelelően az (1) bekezdés b) pontja lehetővé teszi az alapszabálynak, hogy eltérjen az "egy tag egy szavazat" hagyományos egyesületi elvétől, az arányosság betartásával egy tagszervezet több képviselőt, illetve küldöttet is küldhet a közgyűlésre, küldöttgyűlésre (pl. az általa indított csapatok számához igazodóan, stb.).

Szakszövetségnél kötelező az ellenőrző testület működése, továbbá, ha a szakszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) bajnokságot is kiír, könyvvizsgálót is kell alkalmaznia.

A Javaslat csak az elnökség, illetve az ellenőrző bizottság minimális létszámát határozza meg öt, illetve három főben. A konkrét létszámot a szakszövetség alapszabálya állapítja meg. A szakszövetség elnökét, illetve az ellenőrző bizottság elnökét a közgyűlés (küldöttgyűlés) önállóan választja meg. A szövetség hivatali apparátusát és gazdálkodását általában főtitkár irányítja, főtitkár helyett mód van egyéb (ügyvezető elnök, alelnök vagy ügyvezető igazgató) funkció intézményesítésére is. A főtitkárt az elnökség bízza meg, feladatkörét munkaviszonyban és visszterhes vagy ingyenes polgári jogi megbízási szerződés alapján is elláthatja. A főtitkár elnökségi tag, illetve más külső személy egyaránt lehet. Elnökké, elnökség tagjává, az ellenőrző testület elnökévé és tagjává olyan személy is megválasztható aki nem a tag képviselője.

A szakszövetség évente legalább egy rendes közgyűlést köteles tartani, és azon meg kell tárgyalnia az elnökség szakmai, illetve pénzügyi beszámolóját, illetve szakmai, illetve pénzügyi tervét. A közgyűlés (küldöttgyűlés) 50 % + 1 szavazat esetén határozatképes. A közgyűlés (küldöttgyűlés) főszabályként nyílt szavazással, illetve egyszerű szótöbbséggel dönt, az alapszabály azonban e rendelkezéstől általában, illetve konkrét kérdésekben egyaránt eltérhet. Az e kérdésben a gyakorlatban fennálló bizonytalanság feloldása érdekében a Javaslat kimondja, hogy az egyszerű szótöbbség a jelenlévő képviselők (küldöttek) több mint felének igen szavazatát jelenti.

A szakszövetség belső demokráciájának növelése érdekében a Javaslat a 24. § (2) bekezdésében megnöveli a szakszövetség közgyűlésének (küldöttgyűlésének) kizárólagos hatáskörét, ide kerül a stratégiai fejlesztési koncepció elfogadása, a gazdasági társaság alapítása, illetve a gazdasági társaságban való részvétel is. A közgyűlés (küldöttgyűlés) hatáskörébe természetesen más jogszabály is utalhat ügyeket, és az alapszabály is bővítheti hatáskörét.

A 25. §-hoz

Éppúgy, mint a sportegyesületeknél, a szakszövetségeknél is "megerősíti" a Javaslat a Ptk. 30. § (1) bekezdésében, illetve az Et. 2. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséget, tehát azt, hogy a szakszövetség különböző szervezeti egységeit - tagozatait (pl. hivatásos, amatőr), területi szervezeteit (pl. megyei, városi), szakágait (pl. a jégkorong szakszövetségen belül mondjuk a jéglabdát vagy az in line hokit) - alapszabályi rendelkezéssel jogi személyiséggel ruházhatja fel, ha részére elkülönített vagyont biztosít és a belső szervezeti egység élére ügyintéző-képviselő szervet rendel. A belső szervezeti egység, jogi személyiségét a Fővárosi Bíróságnál vezetett nyilvántartásába való bejegyzésével szerzi meg. A szervezeti egység jogi személyiségét alszámon a bíróság nyilvántartásába kell bejegyezni.

A belső szervezeti egység részére a jogi személyiség megadása a szakszövetség közgyűlésének (küldöttgyűlésének) diszkrecionális joga. A hivatásos tagozatban a szakszövetség minden olyan tagja részt vehet - akár sportvállalkozás, akár sportegyesület -, aki indul a hivatásos versenyrendszerben. Csak a hivatásos tagozat jogi személlyé nyilvánítása kötelező, viszont hivatásos tagozat létrehozása esetén sem szükséges feltétlenül (bár lehetséges) az amatőr tagozat létrehozása és jogi személlyé nyilvánítása. A hivatásos, illetve amatőr tagozat nem önálló egyesület, amelynek saját alapszabálya van, a tagozatoknak nincs saját tagságuk sem, hanem a szakszövetség tagjai vesznek részt bennük (adott esetben egy tag két tagozatban is). A tagozat tehát nem ún. alszövetség vagy érdekvédelmi liga, hanem belső szervezeti egység (még abban az esetben is, ha a szakszövetség jogi személyiséget biztosított számára).

A jogi személy belső szervezeti egységek vezetési és működési rendjét a szakszövetség állapítja meg, alkalmazhat centralizált (pl. a jogi személy szervezeti egység vezetőjét a szakszövetség elnöksége nevezi ki), illetve decentralizált módszert (az érintett tagszervezetek választják a vezetést) egyaránt. A Javaslat a decentralizált módszert helyezi előtérbe, különösen a területi (például megyei) szervezetek esetében. Ezért a (3) bekezdés példálózó jelleggel felsorolja azokat a fakultatív lehetőségeket, amelyeket a szakszövetség területi szerveinek biztosíthat (elnevezésben, tagdíjban való részesedésben, vezetőválasztásban, szerződéskötésben, támogatásban, stb.). A Javaslat ezzel is elősegíteni kívánja azon helytelen - és egyben jogszabálysértő - gyakorlat egyértelmű megszüntetését, hogy egyes szakszövetségek megyei szervezetei magukat megyei szövetségként önállóan is nyilvántartásba vetették az illetékes megyei bírósággal.

A jogi személy szervezeti egységek vagyoni elkülönítése a szakszövetségen belül történik. Ezért a jogi személy szervezeti egységek harmadik személyekkel szembeni kötelezettségeiért a szakszövetség mögöttesen - kezesként - felel. Ha a szakszövetség belső szervezeti egysége nem jogi személy, az esetleges kötelezettségvállalásokért a szakszövetség a Ptk. 30. § (2) bekezdése értelmében közvetlenül felel.

A 26. §-hoz

A szakszövetség gazdálkodásának forrásait a Javaslat lényegében a hatályos joggal azonosan állapítja meg, a sorrend megváltoztatása a szakszövetség autonómiáját kívánja alátámasztani, tehát a szakszövetségek nem tarthatók fenn elsődlegesen állami támogatásból.

A szakszövetség a válogatottak gazdája, ebből a szempontból sportszervezetnek minősül (ld. 15. § (2) bekezdés a) pont), így a válogatottak működtetéséből származó bevételek a szakszövetséget illetik, a költségek pedig a szakszövetséget terhelik.

A hatályos joggal egyezően a szakszövetség gazdasági társaságban korlátozott felelősséggel részt vehet, ez lényegében a betéti társaság kültagi pozícióját, illetve kft. vagy rt. tagságát jelenti. Ez a szabály (miután a kht. mögöttes jogterülete a Ptk. 57. § (2) bekezdése alapján a kft.) a közhasznú társaságokban való részvételre is kiterjed. A részvétel természetesen az alapítói közreműködést is magába foglalja. A korlátolt felelősséggel való tagi részvételnek a hatályos joggal azonosan felső mennyiségi határt is szab a Javaslat: így az nem haladhatja meg a vállalkozásba (társaságba) a szakszövetség által bevitt vagyon mértékét.

A 27. §-hoz

A szakszövetségek autonómiájának teljes kibontakozása érdekében a Javaslat teljes mértékben helyreállítja az ügyészség törvényességi felügyeleti jogosítványait a szakszövetségek felett, megszüntetve részben a gyermek, ifjúsági és sportminiszter, részben a Nemzeti Sportszövetség e tárgyú többletjogosítványait. Az ügyészi törvényességi felügyelet alól csak azok az ügyek kivételek, amelyekben az érintettek számára a Javaslat biztosítja a közvetlen bírósághoz, illetve választottbírósághoz fordulás lehetőségét (3. § (5) bekezdés, 14. § (3) bekezdés, 37. § (4) bekezdés).

Az ügyészség a törvényességi felügyeleti jogosítványait az Et. 14-16. §-ai szerint gyakorolja. A hatályos joggal azonosan a Javaslat módot ad felügyelő biztos kirendelésére és a szakszövetség ügyintéző-képviseleti szerve tevékenységének felfüggesztésére gazdasági okokból is két feltétel együttes megvalósulása esetén:

Ha az ügyész keresetére a bíróság feloszlatja a szakszövetséget, illetve megállapítja annak megszűnését az Et. 16. § (2) bekezdés e) pontja alapján (ha legalább egy éve nem működik), úgy a fennmaradt vagyont a bíróság nem fordítja közcélra az általános egyesületi szabályozás alapján, hanem azt - mivel a Nemzeti Sportszövetség elsődlegesen a szakszövetségek szövetsége - a Nemzeti Sportszövetség rendelkezésére kell bocsátani.

A szabadidősport szövetségek és a fogyatékosok sportszövetségei

A 28. §-hoz

A Javaslat azzal, hogy meghatározza a szabadidősport szövetségek, és a fogyatékosok sportszövetségének fogalmát és a Javaslatban megállapítja a rájuk irányadó szabályokat a sportjogi szabályozás során először helyezi el őket a sportszövetségek rendszerében.

A sportági szövetségek

A 29. §-hoz

A sportági szövetség olyan sportszövetség, amely valamilyen okból - elsősorban azért, mert nem felel meg a 20. § (4) bekezdésében megjelölt nemzetközi vagy a 20. § (5) bekezdésében megjelölt belső feltételeknek (pl. nem olimpiai elismert sportág és nem az AGFIS tagja, vagy versenyrendszerében nem vesz részt legalább tíz sportszervezet, stb.) - nem minősülhet szakszövetségnek. A sportági szövetség ennek megfelelően az Et., illetve a Ptk. egyesületi szabályai alá tartozó jogi személy, amelynek - a szakszövetséggel azonosan - csak jogi személyek lehetnek a tagjai (sportegyesület, sportvállalkozás, sportiskola). Különösen jelentős és hiánypótló szabály a Javaslatban a sportiskolák szerepének egyértelmű definiálása.

A szakszövetségek kizárólagosságának biztosítása érdekében a (2) bekezdés kimondja, hogy sportági szövetség nem alapítható olyan sportágban, illetve annak szakágában, amelyben szakszövetség már versenyrendszert működtet. Ha a szakszövetség később jön létre, mint a szakági szövetség és elkezdi versenyrendszerének a működtetését, úgy a sportági szövetséget az Et. szabályai szerint (önkéntesen vagy az ügyész keresetére bírósági úton) meg kell szüntetni. Ugyanakkor az egyesületi jogszabályok alapján egy olyan sportágban, ahol nem működik szakszövetség, több sportági szövetség is létrehozható, és sportági szövetség nemcsak országos jelleggel működhet.

A Javaslat kifejezetten kimondja, hogy sportági szövetség versenyrendszert működtethet (bajnokságot írhat ki), versenyengedélyeket adhat ki a 3. § alapján, sportfegyelmi jogkört gyakorolhat, ha pedig országos jellegű szövetség, részt vehet sportága nemzetközi szövetségének versenyrendszerében. Egy tartalmi kivétel, hogy a hivatásos, illetve vegyes (nyílt) bajnokságot sportági szövetség nem szervezhet.

Sportági szövetség is részesíthető állami támogatásban, és az országos szövetség a 39. § (2) bekezdése alapján felvehető a Nemzeti Sportszövetségbe. Az országos jelleg az értelmező rendelkezések között kerül meghatározásra.

IV. Fejezet

A sport versenyrendszere és kereskedelmi szerződései

A versenyrendszer típusai és követelményei

A 30. §-hoz

A versenyrendszernek három típusa van: amatőr, hivatásos, illetve vegyes (nyílt), amely utóbbiban intézményesen (mert kivételesen amatőr bajnokságban is részt vehet sportvállalkozás, illetve hivatásos sportoló, hivatásos bajnokságban pedig sportegyesület, illetve amatőr sportoló) sportegyesületek és sportvállalkozások, amatőrök és hivatásosok egyaránt részt vehetnek. A versenyrendszer fogalmát a 76. § p) pontja határozza meg, és a Javaslat végig a bajnoksággal szinonim fogalomként használja. A jelenlegi sporttörvény a versenyrendszerekre nézve meglehetősen bonyolult szabályozást állapított meg a Javaslat ezeket igyekezett leegyszerűsíteni.

Az amatőr versenyrendszer alapvetően az amatőr sportolóké és a sportegyesületeké. A sportszövetség versenyszabályzatában lehetővé teheti, hogy hivatásos sportolók, illetve sportvállalkozások is részt vehessenek az amatőr versenyrendszerben - ez esetben a sportszövetség a részvétel feltételeit (pl. a sportvállalkozás által alkalmazható professzionalista sportolók számát) is meghatározhatja.

Ha a sportszövetségnek van amatőr bajnoksága, emellett vagy hivatásos, vagy vegyes bajnokságot írhat ki. A hivatásos bajnokság megrendezésének előfeltétele tehát az amatőr versenyrendszer léte. A hivatásos, illetve a vegyes bajnokság vagylagos, tehát egymás mellett nem írható ki.

Hivatásos bajnokságot csak szakszövetség rendezhet. Hivatásos bajnokságban sportegyesület csak akkor vehet részt, ha ezt a szakszövetség lehetővé teszi, a sportegyesület pedig érintett szakosztályát jogi személlyé nyilvánítja, és gazdaságilag a sportegyesület egészétől elkülöníti. A hivatásos bajnokságban ugyanis valamennyi résztvevőnek ugyanazon pénzügyi, adminisztratív, technikai és szakmai követelményeknek kell megfelelnie, tehát ezeket a sportegyesületeknek is teljesíteniük kell.

Hivatásos bajnokságban részt vevő sportegyesület elvileg munkaszerződéssel hivatásos sportolókat, sportvállalkozás pedig sportszerződéssel amatőr sportolókat is foglalkoztathat, ezek számára, illetve arányára a szakszövetség szabályzatában rendelkezhet.

A 31. §-hoz

A hatályos joggal azonosan kimondja a Javaslat, hogy bármely versenyrendszerben csak az a sportszervezet vehet részt, amelynek nincsen 90 napnál régebben lejárt köztartozása (az átütemezett tartozás nem lejárt). Ezt a negatív tényt a sportszervezetnek a versenyrendszerbe való nevezésekor, illetve ha (főleg az egyéni sportágakban) a sportszövetség versenyrendszerében versenyenként kell nevezni, úgy az évenkénti első nevezésekor kell igazolnia. Ha az APEH negatív igazolása nem áll rendelkezésre, a sportszervezet a versenyrendszerben nem vehet részt.

A "köztartozás-mentességnek" az (1) bekezdés szerinti feltételekkel a bajnokság teljes folyamata alatt fenn kell állnia, ezért a sportszövetség bármikor kérheti az APEH-től, hogy 15 napon belül adjon felvilágosítást a bajnokságban részt vevő sportszervezetek köztartozásairól. A köztartozás ténye és mértéke közérdekű adat, ezért az APEH a tájékoztatást nem tagadhatja meg.

Ha megállapításra kerül, hogy a sportszervezetnek a bajnokság lebonyolítása közben bármikor 90 napnál régebben lejárt köztartozása volt, a sportszövetségnek ezen objektív tény alapján - tehát a vétkesség bizonyítását igénylő fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül - a sportszervezetet a versenyrendszerből ki kell zárnia, ez ellen tehát jogorvoslat sem vehető igénybe. (Ez az egyetlen ilyen tényállás a Javaslatban). Méltánytalan volna azonban, ha a sportszervezet kizárása a sportolók egyéni eredményeit is érintené - ezen eredmények fennmaradását a (3) bekezdés biztosítja, és a sportolók játékjogának visszaszállásáról a 8. § (6) bekezdése rendelkezik.

A 32. §-hoz

A 32. § a jelenlegi szabályozásnál jóval általánosabb jelleggel szabályozza a versenyrendszerben való indulási jogot, meggátolni igyekezve az ezzel való - gyakorlatban észlelhető - visszaéléseket.

Nem vehet részt a versenyrendszerben az a sportszervezet, amelynek 90 napnál régebben lejárt köztartozása van, az a sportegyesület, illetve sportvállalkozás, amely ellen csőd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban (azaz ezt bíróság jogerősen már elrendelte). Nem vehet részt a versenyrendszerben az a sportegyesület sem, amelynek közgyűlése elhatározta az egyesület önkéntes feloszlását, illetve amellyel szemben az ügyész feloszlatásra irányuló keresetet nyújtott be a bíróságnál. Nem indulhat a bajnokságban az a sportvállalkozás, amelynél - bármely okból - a Gt. alapján végelszámolási eljárás indult.

Az indulási jog a sportszervezet "személyéhez kötődő jog", ez szerződéssel főszabályként nem ruházható át. A kivétel a hivatásos, illetve amatőr bajnokság kollíziójából adódik: amatőr sportegyesület felkerül a hivatásos bajnokságba és e célból gazdasági társaságot hoz létre, vagy fordítva, a sportvállalkozás amatőr bajnokságba esik vissza, ahol már a benne tag sportegyesület fog indulni. Ha általános jogutódlás történik - pl.: egy sportvállalkozás kft.-ből rt.-vé alakul át a Gt. VII. fejezete szabályai alkalmazásával -, az indulási jog a jogutódot megilleti.

A visszaélések megelőzése érdekében, a Javaslat kimondja, hogy ha egy sportszervezet székhelyét, telephelyét, illetve nevét úgy változtatja meg, hogy ez kihat a sportszervezet indulási jogára, a sportszövetség erre illetékes szerve hivatalból vagy kérelemre megvizsgálhatja, hogy ezek a változások nem az indulási jog átjátszására irányulnak-e. A joggal való visszaélés, azaz a törvényben biztosított jogok rendeltetésellenes használata tilos. Az illetékes szövetségi szerv jelentése alapján ez esetben a sportszövetség elnöksége megtagadhatja az érintett sportszervezettől az indulás jogát. A sportszövetség döntésével szemben a Javaslat jogorvoslati lehetőséget biztosít az érdekeltnek, így a határozat kézbesítésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül keresettel bírósághoz vagy a Sport Állandó Választottbírósághoz fordulhat.

A 33. §-hoz

A 33. § a hivatásos bajnokságra vonatkozó többletkövetelményeket állapítja meg, helyesebben e többletkövetelmények szabályzatban való előírásának lehetőségét teremti meg a szakszövetségek számára, a hatályos joghoz viszonyítva egy lényeges többletlehetőséggel. A többletkövetelmények előírása tehát nem kötelező, a szakszövetség valamennyit előírhatja vagy csak egyeseket - tehát választhat közülük.

A (3) bekezdés több külföldi gyakorlatnak megfelelően törvényes alapot ad a szakszövetségeknek, hogy a hivatásos, illetve a vegyes bajnokság kiírása esetén meghatározzák:

Ez a rendelkezés egyrészt csak lehetőség a szakszövetségek számára, másrészt nyilván csak súlyos piaci zavarok esetén, egy-két ún. látvány-csapatsportágban lehet célszerű és e körben is csak átmeneti időre.

A hatályos joggal azonosan a Javaslat is biztosítja a hivatásos sportolók számára az Mt. szerinti kollektív szerződés megkötésének lehetőségét a szakszövetség önálló jogi személy hivatásos tagozatával.

Kereskedelmi szerződések

A 34. §-hoz

A sportszponzorálási, illetve arculatátviteli szerződésekre vonatkozó rendelkezések - kisebb pontosításokkal - megfelelnek a hatályos jognak. Szponzorálási szerződésről más magyar jogszabályokban is van szó, az arculatátviteli-merchandising szerződést csak a sporttörvény rendezi.

Mind a két szerződés visszterhes szerződés, a szponzor által nyújtott támogatás nem ajándékozás, ellenszolgáltatást kell érte teljesíteni. A szponzor, illetve arculatátvitelnél a felhasználó természetes, illetve jogi személy, továbbá jogi személynek nem minősülő szervezet lehet, a szerződések másik oldalán sportoló, sportszervezet, sportszövetség, illetve sportköztestület egyaránt állhat.

A szponzorálási szerződés tágabb a reklámszerződésnél, a támogatás fejében a szponzorált lehetővé teszi, hogy a sporttevékenységet a szponzor teljes marketing munkájában felhasználja.

Az arculatátviteli szerződés sajátos személyiségvédelmi intézményekkel kötődik össze, hiszen nevet, képmást, jelvényt, stb., tehát eszmei javakat használnak fel árukon, hirdetőtáblákon, stb., nagy nyilvánosság előtt. Ezzel függ össze az a szabály is, hogy ha jogi személy sportszervezet, sportszövetség, illetve sportköztestület köt olyan szerződést, amelyben a sportoló nevét és képmását bocsátja a felhasználó rendelkezésére, ezt csak a sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával teheti meg.

A szponzorálási és az arculatátviteli szerződések sajátos kereskedelmi jogügyletek, ezért mögöttes jogterületük szükségképpen a Polgári Törvénykönyv.

A 35-36. §-okhoz

A modern sport bevételi forrásai között egyre nagyobb szerepet játszanak a sporttevékenységekkel összefüggő immateriális javak, azaz az értékesíthető vagyoni értékű jogok. Ezek közül a legértékesebb a televíziós és rádiós közvetítési jog, de egyéb elektronikus-digitális technikák, így az Internet is egyre nagyobb szerephez jut.

A hatályos szabályozásban a vagyoni értékű jogokra nézve szétszórt és ellentmondásos szabályozás található. Nem volt egyértelműen megállapítható, hogy ki a jogbirtokos.

A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a jogbirtokos eredetileg a sporttevékenységet kifejtő sportoló, származékosan pedig az a sportszervezet, amelyhez a sportoló tagsági jogviszony alapján kapcsolódik. A tagsági jogviszony létrejöttével, a sportszerződés, illetve a munkaszerződés megkötésével automatikusan, tehát külön szerződéses kikötés nélkül, törvény erejénél fogva a sportszervezet válik jogbirtokossá.

A válogatottak versenyeire nézve a jogbirtokos a válogatottat működtető sportszövetség. Ha pedig egy verseny nem képezi a sportszövetség versenyrendszerének részét, a szervező a versenykiírásban úgy rendelkezhet, hogy az általa kiírt versennyel kapcsolatos vagyoni értékű jogok őt illetik meg - a sportszervezetek a kiírás alapján dönthetnek abban, hogy elfogadják a feltételt és indulnak a versenyen vagy sem.

A jogbirtokosi helyzet egyértelmű rendezése mellett jogosítja fel a Javaslat a sportszövetséget, hogy az általa kiírt és szervezett versenyekre nézve szabályzatában az abban induló sportszervezetek vagyoni értékű jogait meghatározott időre magához vonja. Határozatlan időre szóló elvonás nem lehetséges, de a hosszú távú felhasználói szerződések megkötése érdekében nemcsak egy, hanem például három-öt évi versenyrendszerre való elvonás is elképzelhető. Az elvonás ugyanis nem öncél, a tagok közös érdekét célozza. A Javaslat ugyan a nagyobb rugalmasság érdekében a vagyoni értékű jogokról szóló szabályzat meghozatalát nem utalja a sportszövetségek közgyűlése (küldöttgyűlése) kizárólagos hatáskörébe, de ugyanakkor elsősorban az érintett szakszövetségek érdeke, hogy a döntés minél magasabb szinten történjék.

Lényeges új szabály, hogy a vagyoni értékű jogok elvonásáért a sportszövetségeknek a közvetítési jog piaci értékével arányos ellenértéket kell fizetniük. Az elvonás tehát nem történhet ingyenesen. A vagyoni értékű jogok körében elsősorban a sportvállalkozások az érintettek, amelyek profitorientált vállalkozások, gazdasági versenyben kell eredményt elérniük. A Javaslat ezért kimondja, hogy

A Javaslat orientáló szempontokat állapít meg az egyes jogbirtokosok számára a sportszövetség által fizetendő ellenérték nagyságára nézve. A figyelembe veendő tényezők: a sportág jellege, a közvetítések száma, a közvetítések nézettsége, az eredményesség, illetve a szolidaritás elve. A szövetségi értékesítésből származó bevétel alapvetően az érintett jogbirtokosoké, ebből a szövetség általános működési költségeit fedezni nem lehet, hanem csak a szervezési költségeket.

A hatályos joggal egyezően változatlan az a szabály, hogy a sporttevékenységgel kapcsolatos vagyoni értékű jogok nem apportálhatók, illetve nem minősülhetnek kft. esetében mellékszolgáltatásnak. A vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos új szabályozásnak ugyanakkor természetszerűen nincs visszamenő hatálya, a korábban már megkötött szerződéseket nem érinti.

V. Fejezet

A sportköztestületek és a sportközalapítványok

1.-2. Cím

A Magyar Olimpiai Bizottság, A Magyar Paralimpiai Bizottság

A 37-40. §-okhoz

A Magyar Olimpiai Bizottság a magyar sport hagyományos köztestülete, törvénynél fogva kiemelten közhasznú szervezet.

A Magyar Olimpiai Bizottság feladatait és jogállását alapvetően a hatályos sportjoggal azonosan állapítja meg a Javaslat, abban csak kisebb korszerűsítéseket hajt végre az időközi változásoknak megfelelően.

Az olimpiai felkészülés, illetve részvétel állami támogatása alapvetően a Magyar Olimpiai Bizottság közreműködésével történik. A Magyar Olimpiai Bizottság rendelkezésére bocsátott állami támogatásról való döntés a közgyűlés kizárólagos hatásköre.

A Magyar Olimpiai Bizottság alapszabályának megfelelően a Javaslat a hatályos jogtól eltérően nem a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségére, hanem a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésére mondja ki, hogy abban az olimpiai sportágak országos szakszövetségei által jelölt személyek számának meg kell haladnia a tagok létszámának felét.

A Magyar Olimpiai Bizottság szervezetének és működésének részletes szabályait az alapszabálya állapítja meg. Lényeges változás, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság köztestületi jellegének megfelelően a Javaslat meghatározza a Magyar Olimpiai Bizottság tagságát.

A Javaslat az integráció és az esélyegyenlőség jegyében önálló köztestületként létrehozza a Magyar Paralimpiai Bizottságot, amely a paralimpia tekintetében azonos feladatokat lát el a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és azonos hatáskörrel rendelkezik sportágai tekintetében. A létrehozás további indoka, hogy a fogyatékosok sportjának szervezeti rendje kövesse az épek sportjának szervezeti rendjét. A Magyar Paralimpiai Bizottság jelenlegi jogállásának megfelelően a Javaslat konkrétan meghatározza, hogy köztestületként kik a tagjai, illetve megjelöli, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni a taggá váláshoz.

Az egyes nemzeti sportszövetségek

A Nemzeti Sportszövetség

A 41. §-hoz

A nemzeti sportszövetségek három típusáról a 41-43. §-ok önálló paragrafusokban rendelkeznek, közös szabályaikat a 44-45. §-ok tartalmazzák. Mind a három köztestület jogállása a Ptk. 65. §-án alapul.

A Nemzeti Sportszövetség, a versenysport területén működő, önkéntes tagságon alapuló köztestület, amelynek tagja lehet - alanyi jogon - minden szakszövetség. Emellett a Nemzeti Sportszövetség közgyűlése az össztaglétszám kétharmados többségével sportági szövetséget is felvehet a Nemzeti Sportszövetségbe. A Nemzeti Sportszövetség is kiemelten közhasznú szervezetnek minősül.

A Nemzeti Sportszövetség feladatait a Javaslat lényegében a hatályos joggal azonosan állapítja meg. A Nemzeti Sportszövetség alapvető feladata, hogy koordinálja tagjai tevékenységét, a tagok versenyrendszere alapján megállapítja a hazai versenynaptárt, sportszakmai, gazdasági és jogi szolgáltatásokat nyújt a sportszövetségeknek. A Nemzeti Sportszövetség vesz részt az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetségének tevékenységében, és szervezi az AGFIS világjátékokon való magyar részvételt. A Nemzeti Sportszövetség együttműködik a minisztériummal az állami sportinformációs rendszer működtetésében.

Az olimpiai sportágak jelentőségét húzza alá a (4) bekezdés, amely szerint a Nemzeti Sportszövetség elnöksége tagjainak legalább felét az olimpiai sportágakat képviselő tagok javaslata alapján kell megválasztani.

A Nemzeti Szabadidősport Szövetség

A 42. §-hoz

A Nemzeti Szabadidősport Szövetség is önkéntes tagság alapján működő, törvény erejénél fogva kiemelten közhasznú szervezetként tevékenykedő köztestület. A Nemzeti Szabadidősport Szövetség a szabadidősport területén lényegében ugyanazon feladatokat tölti be, mint a Nemzeti Sportszövetség.

A Nemzeti Szabadidősport Szövetségnek jelenleg hat tagja van, a közgyűlése jövőben természetesen új tagokat is felvehet. Az országos szabadidősport szövetségeknek alanyi joguk van az Nemzeti Szabadidősport Szövetségben való részvételre A diáksport, illetve a főiskolai-egyetemi sportszövetségek szabadidősport szövetségnek minősülnek.

A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége

A 43. §-hoz

A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége a fogyatékosok sportja területén működő sérülés-specifikus országos sportszövetségek önkéntes tagsága alapján működő, törvény alapján automatikusan kiemelten közhasznú szervezetnek minősülő köztestület.

Mivel a Fogyatékosok Országos Szövetségének csak a fogyatékosok sportját szervező országos sportszövetség lehet tagja, a jövőben a Paralimpiai Bizottság a Fogyatékosok Országos Szövetségének keretein kívül működik.

A 37-43. §-okhoz

A Magyar Olimpiai Bizottság a Magyar Paralimpiai Bizottság és a nemzeti sportszövetségek részvétele az állami támogatási rendszer működtetésében azonos elvek mentén történik. A jogalkotó szándéka az egyszerű és átláthatóbb, továbbá egycsatornás finanszírozási rendszer kialakítása. Ennek megfelelően a finanszírozási rendszer működtetésében új elemként jelenik meg a köztestületek közötti egyeztetés, a döntés megalapozásában való közreműködés. A köztestületek közösen, konszenzus kialakítása mellett tesznek javaslatot a döntést hozó miniszternek a sporttámogatási rendszer fő arányaira, elosztási irányaira és elveire.

A 44-45. §-okhoz

Ez a két paragrafus a három nemzeti sportszövetségre vonatkozó közös előírásokat tartalmazza. A nemzeti sportszövetségek köztestületek, így a Ptk., illetve az Et. alapján törvényességi felügyeletüket az ügyészség látja el, ezzel egyidejűleg a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium eddigi többletjogosítványai megszűnnek.

A törvény meghatározza a nemzeti sportszövetségek közgyűléseinek kizárólagos hatáskörét, amelyet az alapszabály bővíthet. Kötelező szerve a nemzeti sportszövetségeknek az elnökség és az ellenőrző testület, az állami támogatások elosztásával összefüggő feladatkörük miatt a nemzeti sportszövetségeknél kötelezően könyvvizsgáló is tevékenykedik.

A Sport Állandó Választottbíróság

A 46. §-hoz

A Sport Állandó Választottbíróság a Nemzeti Sportszövetség keretében működő intézményként jött létre a hatályos sporttörvény alapján. A Sport Állandó Választottbíróság alapvető feladata a sportszakmai szempontok és főleg a gyorsaság biztosítása a különböző sportjogi vitákban.

A Sport Állandó Választottbíróság hatásköre két alapvető, de egymástól eltérő jellegű ügycsoportra terjed ki. Az egyik:

A másik nagy ügycsoport a versenyengedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsolatos, illetve igazolási, átigazolási, valamint fegyelmi ügyek, végül a versenyrendszerben való indulás, amelyekben a törvény bírósági eljárásra ad lehetőséget. Ezekben az ügyekben a Javaslat még rövidebb eljárási határidőket állapít meg, mint a "hagyományos" választottbírósági ügyekben, és meghatározza a Választottbíróság által hozható érdemi döntések körét is.

A Sport Állandó Választottbíróság tagjait az eddigi szabályozásnak megfelelően a Nemzeti Sportszövetség elnöksége választja meg négy évre, két választottbírót azonban a Magyar Olimpiai Bizottság jelölhet. A választottbírók száma nem lehet kevesebb tizenötnél.

A sportközalapítványok

A 47. §-hoz

Változatlanul két közalapítvány működik a magyar sport intézményrendszerében, nevezetesen a Wesselényi Miklós és a Mező Ferenc Sportközalapítvány. Ezt a két közalapítványt minősíti a Javaslat sportközalapítványnak. A Mező Ferenc Sportközalapítvány feladatköre és szervezete változatlan.

A párhuzamos finanszírozás megszüntetése érdekében a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány fő feladata a Gerevich Aladár sportösztöndíj-rendszer működtetése lesz, és a szabadidősport, a diák- és felsőoktatási sport, valamint a fogyatékosok sportja terén fennálló feladatai megszűnnek, mert a sport ezen területeinek finanszírozása ezentúl egy csatornán, az illetékes sportköztestületeken keresztül történik. A kisebb feladatkörnek megfelelően a Javaslat leegyszerűsíti a Wesselényi Sportközalapítvány szervezetét, és ügyvezetésében döntő szerepet biztosít az érdekelt sportköztestületeknek. (A felügyelő bizottság összetétele változatlan maradt.)

VI. Fejezet

Az állam és a helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai

Állami feladatok és ellátásuk szervezetrendszere

A 48. §-hoz

Ez a szakasz általános jelleggel felsorolja a sport területén fennálló állami feladatokat, függetlenül attól, hogy az államhatalom mely szerve látja el azokat.

A felsorolásban szereplő feladatok megfelelnek a hatályos sporttörvényben foglaltaknak, csak kisebb korszerűsítések történtek.

A 49. §-hoz

A Javaslat az Országgyűlés és a Kormány sporttal kapcsolatos feladatait alapvetően a hatályos szabályozással azonosan határozza meg, jobban részletezve a Kormány nemzetközi, illetve sportszabályozással kapcsolatos feladatait.

Az 50. §-hoz

A paragrafus a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter sporttal összefüggő alapfeladatait sorolja fel. A hatályos törvényhez viszonyítva e téren sem történt lényegesebb változás.

A Nemzeti Sporttanács

Az 51. §-hoz

Az 51.-53. §-okban a Javaslat egy új intézményt, a Nemzeti Sporttanácsot kívánja beiktatni a magyar sport intézményrendszerébe.

A Nemzeti Sporttanács jogállását tekintve a Kormány mellett működő sajátos javaslattevő - állást foglaló -, véleményt nyilvánító testület, amely alapvetően a magyar sport hosszú távú stratégiai kérdéseivel foglalkozik. Lényeges feladata, hogy mintegy érdekegyeztető fórumot képezzen a központi állami, a különböző területi-települési érdekek, a sport társadalmi szervezetei, valamint az üzleti érdekek összehangolása érdekében. A Sporttanács véleményt nyilvánít a sporttal kapcsolatos fejlesztési elképzelések, illetve alapvető jogszabályok tervezeteiről, valamint javaslatot alakít ki a sport állami támogatásának mértékéről, elosztási elveiről és arányairól, illetve alapvető irányairól. A sport állami támogatásáról szóló elvi döntések tehát a Sporttanácsban fognak megszületni. A Nemzeti Sporttanács rendeltetése, hogy segítse elő a nemzeti egységet, a közmegegyezést a hosszú távú sportpolitika négy éves kormányzati tevékenységén túlnyúló alapvető kérdéseiben.

Az 52-53. §-okhoz

Ez a két paragrafus a Nemzeti Sporttanács összetételéről, illetve működésének alapvető szabályairól rendelkezik.

A Nemzeti Sporttanács működése elsődlegesen önszabályozó, alapszabályát a sporttörvény keretei között maga a testület állapítja meg. A Sporttanács 15 főből áll. Elnökét a Kormány javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, társelnöke a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter. A Sporttanács titkára a GYISM közigazgatási államtitkára, és tagjai a sport területével legjobban összefüggő tevékenységet végző minisztériumokat vezető miniszterek is. Ugyanakkor az állami szervek képviselői a testületben kisebbségben vannak, mert tagja a Tanácsnak az öt sportköztestület elnöke, a Wesselényi Sportközalapítvány kuratóriumának elnöke és a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke. Emellett tag még az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága részéről jelölt egy személy, továbbá a területi érdekek képviseletében a települési, illetve területi önkormányzatok országos szövetségei által megegyezésük alapján jelölt személy, az üzleti érdekek képviseletében a Szponzorok Tanácsa által jelölt személy, valamint a Nemzet Sportolói által saját soraikból választott személy is.

A Sporttanács a személyes közreműködés elve alapján áll, ezért a Javaslat bizonyos körben nem engedi meg, más körben pedig tételesen szabályozza a helyettesítés rendjét. A testület adminisztratív feladatait a GYISM-ben működő titkárság látja el.

A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai

Az 54. §-hoz

A Javaslatban a helyi önkormányzatok részére meghatározott feladatok érdemben nem térnek el a hatályos Stv-ben foglaltaktól. A Javaslatban foglaltak alapján ugyanakkor egyértelművé vált, hogy vannak feladatok, amelyek ellátását - összhangban a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel (továbbiakban: Ötv.) - az egyes önkormányzatok teherbíró-képességük keretein belül látják el. Továbbá vannak olyan feladatok is, amelyek kötelező ellátására a jelenleg hatályos törvényhez képest csak a magasabb területi szervezési fokon álló önkormányzatok kötelesek. Ezzel is elérhetővé válik az önkormányzati sportfeladatok hatékony ellátása, hiszen az erőforrások szétaprózódása a továbbiakban nem jelenthet akadályt.

A fentiekkel összefüggésben, összehasonlítva a helyi önkormányzatok részére a hatályos törvényben és a Javaslatban meghatározott feladatokat ki kell emelni a következőket.

A hatályos törvény 59. §-ában meghatározott feladatok a települési önkormányzatok kötelező feladatai, ugyanakkor a törvény nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy más kötelező feladata van-e a települési önkormányzatoknak. Ezt a helyzetet is rendezi a Javaslat akkor, amikor egyértelműen meghatározza a települési önkormányzatok kötelező feladatait. Indokolt azt is megjegyezni, hogy az így meghatározott feladatok tartalmilag teljes mértékben a hatályos törvény 54. § (1) bekezdésében meghatározott (egyébként példálódzó jelleggel felsorolt) feladatokat fedik le kimerítő jellegű felsorolással. A Javaslat 54. § (2) bekezdésében meghatározott feladat - az önkormányzati iskolai sportkörök működési feltételeinek biztosítása - a hatályos szöveghez képest pontosításra került, hiszen a közoktatásról szóló törvénnyel összhangban a megjelölt feladat minden olyan helyi önkormányzatra vonatkozik, amely iskola fenntartója.

Meg kell jegyezni azt is, hogy a hatályos törvényhez képest a helyi önkormányzatok részére nem kötelező jelleggel meghatározott feladatok felsorolása a Javaslatból éppen azért maradt el, mert indokolt az adott önkormányzat döntésére bízni, hogy teherbíró-képességének, gazdasági helyzetének függvényében milyen egyéb, a kötelező feladatokon túl meghatározott módon támogatja illetékességi területén a sportot.

A megyei (fővárosi) önkormányzatok részére meghatározott feladatok rendszere nagyrészt a hatályos törvény szerinti feladatokat fedi le azzal, hogy a Javaslatban két új elem jelenik meg a jelenlegi szabályozáshoz képest, figyelemmel arra, hogy ezeket a feladatokat a magasabb szervezeti szinten álló, térségi önkormányzatok egyébként jelenleg is ellátják. Ezek a feladatok: adottságainak megfelelően részvétel a nemzetközi sportkapcsolatokban; az állami sportinformációs adatszolgáltatással összefüggő területi feladatok ellátása. A nemzetközi sportkapcsolatokban való részvétel - többek között - az önkormányzat sportdiplomáciai kapcsolatai szempontjából is fontos feladat, akként is fogalmazható, hogy elemi érdek. Ugyanakkor az "adottságainak megfelelő" kitétel alkalmazása egyértelművé teszi, hogy az önkormányzat ezt a feladatát gazdasági teherbíró-képessége keretei között gyakorolja. Az állami sportinformációs adatszolgáltatással összefüggő feladatot a helyi önkormányzatok külön jogszabály alapján az ott meghatározott körben jelenleg is gyakorolják, ugyanakkor a feladat ellátása nem minden esetben zökkenőmentes. A statisztikai célú adatszolgáltatás viszont fontos információkkal szolgál a sportirányítás számára, ezért indokolt, hogy ez a feladat az ágazati törvényben is külön nevesítésre kerüljön.

A megyei jogú városi önkormányzatok részére a Javaslatban megállapított feladatok szintén pontosítják a jelenleg hatályos szövegben leírtakat. A hatályos törvény szerint ui. a megyei jogú városi önkormányzatok az illetékességi területükön kötelezően ellátják a megyei (fővárosi) önkormányzatok részére meghatározott feladatokat. A Javaslat szerint viszont - összhangban a helyi önkormányzatokról szóló törvény vonatkozó rendelkezésével - a megyei jogú városi önkormányzat az illetékességi területén adottságainak megfelelően látja el a megyei (fővárosi) önkormányzat részére meghatározott feladatokat.

Összességében tehát megállapítható, hogy az önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai a hatályos törvényhez képest érdemben nem bővültek. Az egyes feladatokat a hatékony feladat-ellátás követelményére figyelemmel áttekintettük, a megfelelő szintekhez telepítettük, a feladat-meghatározást több helyen pontosítottuk.

A sport állami támogatásának pénzügyi rendszere

Az 55-56. §-okhoz

Az állam a sporttevékenységet pénzügyi források biztosításával is támogatja. A támogatás igénybevétele szerződési rendszerben történik. E szerződések tartalmát alapvetően az államháztartás rendjéről szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, illetve a hozzá kapcsolódó jogszabályok határozzák meg, e szerződések mögöttes jogterülete a Polgári Törvénykönyv.

Az állami támogatásból kizártak körét a Javaslat lényegében a jelenlegi szabályozás szerint határozza meg. A köztartozás alapvető kizáró tényező.

A szerencsejátékok játékadójából a jelenlegi mértékben kell egy meghatározott részt sportcélokra fordítani. A Javaslat nem határozza meg tételesen a kedvezményezettek körét, hanem az állami támogatásról szóló, évente kiadandó jogszabály fogja ezt rendezni.

A közpénzek felhasználásairól szóló 2003. évi XXIV. törvény általános jelleggel szabályozza a költségvetési szervektől, illetve a többségi állami tulajdonban lévő társaságoktól származó támogatásokat. Ehhez tesz hozzá - a hatályos szabályozással egyezően - speciális szabályt az 56. § (4) bekezdése.

A Gerevich Aladár sportösztöndíj

Az 57. §-hoz

Eddig kétfajta sportösztöndíj volt - egy tanulmányi és egy szűkebb értelemben vett sportösztöndíj. Ezt a két ösztöndíjat egységesíti a Javaslat, mert azonos célt szolgálnak. Ezentúl tehát egységes lesz a Gerevich Aladár sportösztöndíj-rendszer, amely természetesen tanulmányi célokra is fordítható.

A sportösztöndíj-rendszerről a sporttörvény részletesebb rendelkezéseket nem tartalmaz, mivel a részletek megállapítása a Wesselényi Sportközalapítvány feladata. Ugyanakkor az ösztöndíjban részesülőket, illetve az ösztöndíj összegét és időtartamát az olimpiai sportágakban a MOB, a paralimpiai sportágakban az MPB, fogyatékos sportolók speciális világjátékai esetében a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége javaslatára kell megállapítani.

Az olimpiai járadék

Az 58. §-hoz

A Javaslat az olimpiai járadékrendszert a hatályos szabályokkal azonosan rendezi. Az olimpiai járadékra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

Olimpiai járadékra a sportoló (a fogyatékos sportoló is azonos feltételekkel) az 58. § (1) bekezdésben foglaltak mellett részesülhet meghatározott életkor elérésétől élete végéig. Olimpiai járadékra jogosult származékosan az érmes sportoló özvegye, illetve edzője is.

Az eddig fennálló diszkriminatív helyzetet megszüntető rendelkezés, hogy az érmes járadékra való jogosultságának feltételei közül elmarad a magyarországi állandó lakóhely követelménye. Ez a szabályozás az EU alapelveivel is összhangban áll. Az edzői járadék tekintetében újdonság, hogy a (3) bekezdés kimondja: olimpiai járadék szövetségi kapitányi feladatot ellátó vezető edző részére is megállapítható.

Az 57-60. §-okhoz

Az olimpiai járadék mértéke a sportolónál az első, második és a harmadik hely szerint differenciált, az özvegy és az edző járadéka ahhoz az érmesi járadékhoz igazodik, amely alapján a származékos járadék megállapításra került. Az olimpiai járadék mértékében változás, hogy a három, illetve ötnél több első helyezést szerző sportoló emeltebb mértékű járadékban részesül.

Mindenki csak egy járadékra jogosult, de ha valaki érmesként és edzőként vagy özvegyként is jogosult járadékra, a járadékot halmozottan is megkaphatja.

Az edző járadéka ahhoz az érmesi járadékhoz igazodik, ami alapján az edző részére a járadékot megállapították. Lényeges új szabály, hogy olimpiánként, paralimpiánként, speciális világjátékonként az érmes által elért helyezés után csak egy edző részesülhet járadékban. E szabály alól általános kivétel a szövetségi kapitány, aki egy érem után az edző mellett is részesülhet járadékban. A kivételeket az olimpiai járadékról szóló kormányrendelet is bővítheti, így a csapatsportokban, illetve a több sportági edzőt igénylő sportágakban (pl. öttusa) kivételes szabályok megállapítására van szükség, mert az általános szabályok mechanikus alkalmazása méltánytalanságra vezet.

A Nemzet Sportolója

A 61. §-hoz

Új intézményt vezet be a Javaslat a Nemzeti Sportolója címmel és az ehhez fűződő életjáradékkal. Tizenkét ilyen cím adományozható a magyar sport kimagasló egyéniségeinek. Aki a nemzet sportolójaként életjáradékban részesül, az olimpiai járadékot nem kaphat.

A Nemzet Sportolója cím elnyerésének feltételeit és az életjáradék megállapításának részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

Sportlétesítmények

A 62. §-hoz

A sportlétesítmény építésének, illetve korszerűsítésének feltételei változatlanok.

A 63. §-hoz

A 63. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az olimpiai központnak minősített kincstári vagyonkörbe tartozó ingatlanok a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vagyonkezelésébe tartoznak, s fontos változás, hogy azok sportszakmai felügyeletét a miniszter a Magyar Olimpiai Bizottság, és a Magyar Paralimpiai Bizottság közreműködésével látja el.

A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban sporttelepként nyilvántartott ingatlanok a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter egyetértése esetén ingyenesen, vagy kedvezményesen önkormányzati tulajdonba adhatóak legyenek. Fontos garanciális szabály, hogy az ingatlanokat 15 évig elsődlegesen csak sportcélokra lehet használni, s ezt a célt a másodlagos használat nem veszélyeztetheti, illetve 15 évig csak a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter egyetértésével lehet elidegeníteni, illetve megterhelni. E szabály indoka a szűkös sportlétesítmény-ellátottság, és az a körülmény hogy a meglévő ingatlan-vagyon ne kerüljön sporttól eltérő célokat szolgáló felhasználásra.

VII. Fejezet

A sportrendezvények szervezése

A 64-69. §-okhoz

A sportrendezvény szervezésére vonatkozó új szabályok az eddigieknél körültekintőbb módon rendezik a sportrendezvényekkel kapcsolatos személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslat különös figyelemmel volt az Alkotmánybíróság e tárggyal összefüggő korábbi határozataira, így kiemelten a témával részletesen foglalkozó 35/2002. AB határozatban foglaltakra. A jogalkotó felismerve a futbalhuliganizmus, mint átfogó társadalmi probléma előtérbe kerülését a vonatkozó nemzetközi jogi szabályokra is figyelemmel EU konform módon (a Tanács 2001. december 6-i állásfoglalása a labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos erőszak és rendzavarások megelőzését és megfékezését szolgáló intézkedésekre vonatkozó ajánlások Kézikönyvéről) alkotta meg a fejezet rendelkezéseit.

A szervezés feltételeire, valamint a szervező felelősségére vonatkozó rendelkezések túlnyomóan - az egyébként megfelelőnek és egyben alkotmányosnak minősített - a hatályos szabályozáson alapulnak.

A közelmúltban történt súlyos, sporteseménnyel összefüggő rendzavarások indokolttá tették a sportrendezvény biztosítására vonatkozó rendelkezések áttekintését és új elemként - a külön jogszabályban kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített sportrendezvény esetén annak a rendőrség által alapfeladatként történő biztosítását. Ez a szabály önmagában nem érinti azt a hatályos rendelkezést, amely szerint a sportrendezvény biztonságáért a szervező tartozik felelősséggel. Hiánypótló, lényeges garanciális rendelkezésként a Javaslat lehetővé teszi, hogy a rendőrség kezdeményezésére a szervező abban az esetben, ha a sportrendezvényen a megbomlott rend másként nem állítható helyre a sportrendezvényt köteles legyen megszakítani, illetve felfüggeszteni.

A 70-75. §-okhoz

A beléptetőrendszer alkalmazása kapcsán a Javaslat új rendelkezése megteremti a törvényes lehetőségét annak, hogy a szervező a sportrendezvény résztvevőinek személyazonosságát megállapíthassa.

Az eltiltásra vonatkozó rendelkezések kapcsán a jogalkotó feloldja az ún. "készletre történő" adatkezelés alkotmányos problémáját. A szervező az eltiltott személyes adatait lényegesen szűkebb körben tarthatja csak nyilván és egyértelműen meghatározásra kerül az adatkezelés célja.

A jogalkotó a kamerával történő megfigyelés szabályozása kapcsán a hatályos rendelkezésekhez képest egzaktabb adatvédelmi rendelkezéseket alkalmaz, eleget téve ezzel az adatvédelmi biztos korábbi ajánlásaiban foglaltaknak, és az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának. Új elem, hogy az adatkezelés időtartamának az eddigiekhez képest differenciáltabb meghatározása, az adatkezelés célját hatékonyabban szolgálja.

VIII. Fejezet

Záró rendelkezések

A 76-79.§-okhoz

A jogalkotó a záró rendelkezések között meghatározza a törvényben foglalt egyes kifejezések jelentését a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében.

Figyelemmel arra, hogy az átfogó módosítás miatt kodifikációs szempontokra is tekintettel a jelenlegi sporttörvény hatályon kívül helyezése vált szükségessé, így értelemszerűen szükséges az új törvényben meghatározni a végrehajtási rendeletek körét.

A megfelelő felkészülés érdekében a törvény nem a közzététel napján, hanem a kihirdetéstől számított 60. napon lép hatályba.

A sport támogatási politikájában jelentős, új jogintézményként bevezetésre kerülő Nemzeti Sporttanács alakuló ülését a miniszter a törvény hatálybalépését követő 120 napon belül hívja össze.

Sportszövetséggel szemben a törvény hatálybalépését követően csődeljárás nem indítható. Ezzel összefüggésben a jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében a csődtörvény módosításra kerül.

Figyelemmel a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány megváltozott szerepére a Kormány a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül köteles módosítani annak alapító okiratát.