MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/6776.
számú
törvényjavaslat

a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról

Előadó: Burány Sándor
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter

Budapest, 2003. december

2004. évi ... törvény
a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
módosításáról

1. §

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) E törvény alkalmazásában munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munkaegészségügy a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit foglalja magában."

2. §

Az Mvt. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani."

3. §

Az Mvt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"8. § Jogszabály egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíthet. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti."

4. §

Az Mvt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkavédelemre vonatkozó szabályok]

"11. § A munkavédelem alapvető szabályait e törvény, a részletes szabályait e törvény felhatalmazása alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által kiadott és más külön jogszabályok, az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozóan az illetékes miniszter rendeletével hatályba léptetett szabályzatok (a továbbiakban: Szabályzat) tartalmazzák. Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról szóló jogszabály figyelembevételével a munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány annyiban, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles - vitás esetben - annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel, megoldással."

5. §

(1) Az Mvt. 17. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(7) bekezdés számozása (4)-(8) bekezdésre változik:

"(3) A területi felügyelőségek székhelyét és illetékességi területét az OMMF elnöke javaslatára a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter állapítja meg."

(2) Az Mvt. 17. §-ának új (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki az OMMF elnökét, elnökhelyettesét, valamint jóváhagyja az OMMF szervezeti és működési szabályzatát. Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek, amelyek keretében munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők működnek."

6. §

Az Mvt. 21. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg teljesíti a 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül."

7. §

(1) Az Mvt. 23. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy (munkabiztonsági szaktevékenység), vagy külön jogszabályban erre feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti."

(2) Az Mvt. 23. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be. Az ellenőrzés elvégzéséig annak üzemeltetését, illetve használatát meg kell tiltani. Az ellenőrzés elvégzése - a veszélyeztetés jellegétől függően - munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül."

8. §

Az Mvt. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás magában foglalja az érintett munkavállalók és munkavédelmi képviselőik, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodók tájékoztatását az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, vagy ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik."

9. §

Az Mvt. 42. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[42. § A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében]

"d) gondoskodni kell arról, hogy a munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély esetén az érintett munkavállalók erről azonnal tájékoztatást kapjanak, a munkát beszüntessék és a munkahelyeket azonnal elhagyják, biztonságos helyre távozzanak;"

10. §

Az Mvt. a következő új 50/A. §-sal egészül ki:

"50/A. § A sérülékeny csoportba tartozó munkavállalókat a külön jogszabályban foglaltak szerint óvni kell az őket különösen érintő egészségkárosító kockázatoktól."

11. §

(1) Az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:

"A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni."

(2) Az Mvt. 54. §-a a következő új (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:

1. a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;
2. a veszélyek azonosítása;
3. a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
4. a kockázatot súlyosbító tényezők;
5. a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;
6. a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
7. a tervezett felülvizsgálat időpontja;
8. az előző kockázatértékelés időpontja.

A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni.

(6) Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül."

(3) Az Mvt. 54. §-a új (7) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a munkaegészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57-58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint"

(4) Az Mvt. 54. §-ának új (7) bekezdése h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a munkaegészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57-58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint]

"h) teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására."

12. §

Az Mvt. a következő új 54/A. §-sal egészül ki:

"54/A. § (1) A munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy szükség esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel.

(2) A munkáltató a külön jogszabályok figyelembevételével köteles megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése, létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel való ellátásuk érdekében."

13. §

Az Mvt. 55. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni."

14. §

Az Mvt. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"56. § Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül."

15. §

Az Mvt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"57. § (1) A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő, de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és szakképesítési feltételekkel köteles munkavállalót kijelölni vagy foglalkoztatni, e személy részére valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt megadni, és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás - ideértve a 8. §-ban előírtak végrehajtását is - az előírt alkalmassági feltételekkel rendelkező munkavállaló hiányában polgári jogi szerződés alapján külső szolgáltatás útján is megvalósítható. E foglalkoztatás - függetlenül a formájától - nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e törvényben meghatározott felelőssége alól.

(3) Az előző bekezdésekben meghatározott személy feladata különösen

1. a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzése [21. § (3) bekezdés];
2. az időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzése [23. § (1) bekezdés];

c) közreműködés a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli ellenőrzésében [23. § (2) bekezdés];

d) közreműködés mentési terv készítésében [45. § (1) bekezdés];

e) a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kidolgozása [54. § (1) bekezdésének g) pontja];

f) közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében [54. § (2) bekezdés], a munkavédelmi oktatásban (55. §);

g) az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása (56. §);

h) a munkabalesetek kivizsgálása (64. §);

i) a külön jogszabályban munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatok teljesítésében való közreműködés."

16. §

Az Mvt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkáltató köteles tájékoztatni a 8. §-ban, illetőleg az 57-58. §-okban meghatározott személyt, továbbá a munkavédelmi képviselőt (bizottságot), annak hiányában a munkavállalókat a kockázatértékelés [ 54. § (2) bekezdés] és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, a 81. § szerinti felügyeletektől kapott munkavédelmi információkról, különösen a munkáltatónál végzett ellenőrzések megállapításairól."

17. §

(1) Az Mvt. 60. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse."

(2) Az Mvt. 60. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[60. § (1) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen köteles]

"g) a veszélyt jelentő rendellenességről, üzemzavarról a munkáltatót azonnal tájékoztatni, a rendellenességet, üzemzavart tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől;"

(3) Az Mvt. 60. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval, illetve a 8., 57-58. és a 70/A. §-ban meghatározott személyekkel az egészséges és biztonságos munkakörnyezet megőrzése érdekében hozott hatósági intézkedések teljesítése, illetőleg a munkáltató veszélyt megszüntető intézkedéseinek végrehajtása során is."

18. §

Az Mvt. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"62. § A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért. E védelem megilleti a munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységet, továbbá az 57-58. §-okban előírt feladatokat ellátó munkavállalókat is."

19. §

(1) Az Mvt. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A munkáltató a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a sérült (megbetegedett) következő személyes adatait rögzíti: név (ideértve az előző, leánykori nevet is), anyja neve, társadalombiztosítási azonosító jele (TAJ száma), születési hely és időpont, nem, állampolgárság, lakóhely (lakcím)."

(2) Az Mvt. 64. §-a a következő új (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni.

(5) A munkáltató köteles a súlyos munkabalesetet a baleseti helyszín szerint illetékes felügyeletnek [84. § (2) bekezdés] azonnal bejelenteni."

20. §

Az Mvt. VI. fejezete az alcím előtt a következő alcímmel és 70. §-sal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 70. § számozása 70/A. §-ra változik:

"A munkavállalókkal folytatott tanácskozás

70. § (1) A munkáltató az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében köteles a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel tanácskozni, valamint biztosítani részükre a lehetőséget, hogy részt vehessenek az egészségre és biztonságra vonatkozó munkáltatói intézkedés kellő időben történő előzetes megvitatásában.

(2) A munkavállalók közvetlenül vagy munkavédelmi képviselőik útján - az (1) bekezdésben meghatározottak mellett - különösen a következő munkáltatói kötelezettségek tekintetében jogosultak tanácskozást folytatni:

a) a munkavédelmi feladatok elvégzésében érintett személyek kijelölése, foglalkoztatása, tevékenysége (8. §, 54/A. §, 57-58. §-ok);

b) a munkavédelmi tartalmú információk biztosítása (különösen a 40. § (2) bekezdésében, a 42. § a) pontjában, a 45. § (2) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdése i) pontjában, az 54. § (7) bekezdése a) pontjában, az 58. § (3) bekezdésében, az 59. § (2) bekezdésében, a 81. § (3) bekezdésében foglaltak alapján);

c) a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezése és megszervezése.

(3) A tanácskozás során biztosítani kell a kiegyensúlyozott részvételt, a munkavállalók, illetve munkavédelmi képviselőik javaslattételi jogát.

(4) A kiegyensúlyozott részvétel érdekében a munkáltató köteles a munkavédelmi kérdésben intézkedési jogkörrel bíró személlyel képviseltetni magát a tanácskozáson."

21. §

Az Mvt. új 70/A. §-a előtti alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

"A munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság, a paritásos munkavédelmi testület"

22. §

Az Mvt. új 70/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő (1)-(3) bekezdés lép, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre változik:

"70/A. § (1) A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül - a következők szerint - képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani:

a) munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden olyan munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább ötven fő. A választás megtartásának lebonyolítása, a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége;

b) az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál - amennyiben nem kerül sor munkavédelmi képviselő választásra - a munkáltatónak a 70. §-ban meghatározottak szerint kell a munkavállalókkal tanácskoznia;

c) a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél akkor lehet munkavédelmi képviselőt választani, ha az 54-56. §-okban meghatározott munkáltatói munkavédelmi jogosítványok az önálló telephely, részleg vezetőjét részben, vagy egészben megilletik.

(2) Munkavédelmi képviselővé az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki legalább 6 hónapja a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. Az újonnan alakult munkáltatónál a munkavédelmi képviselő ilyen jogviszonya időtartamát feltételként nem kell figyelembe venni.

(3) A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással négy évre választják. A munkavédelmi képviselők megválasztásának, megbízatása megszűnésének, visszahívásának rendjére, működési területére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (Mt.) az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ideértve a központi munkavédelmi bizottság megalakításának lehetőségét is."

23. §

Az Mvt. a következő új 70/B. §-sal egészül ki:

"70/B. § (1) Annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak száma legalább ötven fő, és munkavédelmi képviselők működnek, összmunkáltatói szinten paritásos munkavédelmi testület (a továbbiakban: testület) működik, amelyben egyenlő számban vesznek részt a munkavállalók és a munkáltató képviselői.

(2) A testületnek a munkavállalói és munkáltatói oldalán azonos számú rendes, valamint póttagjai vannak. A póttag meghatalmazás alapján helyettesíti a rendes tagot, illetve a rendes tag megbízatásának valamilyen ok miatti megszűnése esetén helyére lép.

(3) A testületbe a munkavállalók képviselőit (rendes és póttagot) a 70/A. § (1) bekezdése a) pontja szerint megválasztott munkavédelmi képviselők maguk közül titkos szavazás útján jelölik. A munkáltató kezdeményezi a testület létrehozását, biztosítja a szavazás lebonyolításának feltételeit.

(4) A munkáltató köteles a testületbe döntésre jogosult vezető állású munkavállalót (Mt. 188. §), továbbá munkáltatói munkavédelmi feladatokat részben vagy egészben ellátó személyt (intézkedésre jogosult munkairányítót, illetve a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyban lévő munkavédelmi szakembert) kijelölni. A munkáltató számára rendszeres munkavédelmi szolgáltatást nyújtó szakemberek meghívottként vesznek részt a testület munkájában.

(5) A testület rendes és póttagjainak megbízatása négy évre szól.

(6) A testület elnöki tisztét a munkavállalók, illetve a munkáltatók képviselői felváltva gyakorolják. A testület rendes és póttagjainak számában, a tagok megbízatásának megszűnése, valamint a visszahívás feltételeiben, elnöklési és működési rendjében, ügyrendjében, egyéb, a testület tevékenységével összefüggő eljárási kérdésekben a munkavállalók képviselői és a munkáltató állapodnak meg. A testület működésének feltételeit a munkáltató biztosítja.

(7) A testület az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében:

a) rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal értékeli a munkahelyi munkavédelmi helyzet és tevékenység alakulását, és az ezzel összefüggő lehetséges intézkedéseket;

b) megvitatja a munkahelyi munkavédelmi programot, figyelemmel kíséri annak megvalósítását;

c) állást foglal a munkavédelmet érintő belső szabályok tervezetéről.

(8) A testület működése nem érinti a munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság jogállását, valamint a munkáltatónak a munkavédelmi követelmények megvalósításáért e törvényben meghatározott felelősségét."

24. §

Az Mvt. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"71. § A munkavállalónak, a munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) és a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében együtt kell működniük, jogaikat és kötelezettségeiket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, illetve teljesíteniük, így különösen a szükséges információt (tájékoztatást) a kellő időben egymás részére megadniuk."

25. §

(1) Az Mvt. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A munkavédelmi képviselő - a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve - jogosult meggyőződni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, így különösen

• a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról;
• az egészség megóvására és a munkabalesetek megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról;
• a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről."

(2) Az Mvt. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő kérdésekben a munkáltatóval történő előzetes megállapodás alapján szakértőt igénybe venni, továbbá ilyen kérdésekben megbeszélést folytatni a felügyeletekkel."

26. §

Az Mvt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) a 72. § (2) bekezdés c)-e) pontjaiban meghatározott kezdeményezésére a munkáltatónak intézkednie vagy 8 napon belül válaszolnia kell."

27. §

Az Mvt. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"75. § (1) A munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érdekében, hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa, így különösen

a) a feladatai elvégzéséhez szükséges, átlagkeresettel fizetett munkaidő-kedvezményt, amely a munkavédelmi képviselő, a testület tagja esetében a havi munkaideje legalább tíz százaléka;

b) a szükséges eszközöket, így különösen a működési, technikai, anyagi feltételeket, továbbá a vonatkozó szakmai előírásokat;

c) egy választási ciklusban, a képviselő megválasztását követő egy éven belül legalább 16 órás képzésben, ezt követően évente legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak költségei a munkáltatót terhelik, illetve a c) pont szerinti képzés csak rendes munkaidőben történhet, szükség szerint külső helyszínen is megtartható."

28. §

Az Mvt. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti."

29. §

Az Mvt. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"78. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetést a munkavállalók, a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből (a továbbiakban: tárgyaló csoportok) álló, az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében, saját ügyrend szerint működő Munkavédelmi Bizottság látja el."

30. §

Az Mvt. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"79. § (1) A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében

a) előzetesen véleményezi a 11. §-ban megjelölt jogszabályok és egyéb előírások, intézkedések tervezeteit, a beszámolókat (jelentéseket) és az időszakos programokat azzal, hogy egyhangú állásfoglalását, vagy a tárgyaló csoportok eltérő véleményét az előterjesztéseken fel kell tüntetni;

b) részt vesz a munkavédelem országos programjának, annak végrehajtását szolgáló éves intézkedési és ütemterveknek a kialakításában, értékelésében és felülvizsgálatában;

c) tárgyal és állást foglal, illetve ajánlást alakít ki a tárgyaló csoportok által előterjesztett, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács által hozzá utalt munkavédelmi kérdésekről;

d) ajánlásokat alakít ki a munkavédelemre vonatkozó szabályokban rögzítetteket meghaladó munkavédelmi követelményekről;

e) munkájáról a közvéleményt tájékoztatja;

f) a 80. §-ban meghatározott keretben javaslatot tesz a felügyeletek által kiszabott pénzbírságok pályázat útján történő felhasználására, továbbá saját adataival, megállapításaival szükség szerint segíti a munkavédelmi információs rendszer működését.

(2) A Munkavédelmi Bizottság működésével kapcsolatos titkársági, adminisztratív teendőket az OMMF látja el."

31. §

Az Mvt. 81. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

"(2) A felügyeletek saját hatáskörükben megfelelő tájékoztatást adnak a közbeszerzési jogszabályban meghatározott ajánlattevő részére a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó kötelezettségekről."

32. §

(1) Az Mvt. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A felügyeletek munkavédelmi bírságot alkalmaznak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben."

(2) Az Mvt. 82. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:

"(2) A munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti különösen

a) a 21. §-ban meghatározott feltételek szerinti munkavédelmi üzembe helyezés elmulasztása;

b) a 23. § (1) bekezdésében meghatározott időszakos biztonsági felülvizsgálat elmulasztása;

c) a 23. § (2) bekezdésében meghatározott soron kívüli ellenőrzés elmulasztása;

d) az 54. § (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelés elmulasztása a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendelete szerinti legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó munkáltató esetében;

e) a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya;

f) a veszélyes munkahelyen, veszélyes munkaeszközzel vagy veszélyes technológiai folyamatban végzett munka esetén a munkaköri alkalmasság esedékes orvosi vizsgálatának vagy az alkalmasságot megállapító orvosi véleménynek a hiánya is."

33. §

(1) Az Mvt. 87. §-ának 1/B. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[87. § E törvény alkalmazásában:]

"1/B. Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása."

(2) Az Mvt. 87. §-ának 3. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Súlyos az a munkabaleset (bányászati munkabaleset), amely]

"a) a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;"

[...okozta;]

(3) Az Mvt. 87. §-a a következő új 5/A. ponttal egészül ki:

"5/A. Munkaképtelen: az a munkavállaló, aki a balesettel vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem."

(4) Az Mvt. 87. §-a a következő új 6/A. ponttal egészül ki:

"6/A. Munkavédelmi képviselő: olyan, a munkavállalók által választott személy, aki a munkáltatóval való együttműködés során képviseli az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogokat és érdekeket."

(5) Az Mvt. 87. §-a a következő új 8/A. ponttal egészül ki:

"8/A. Sérülékeny csoport: az a munkavállalói kategória, amelybe tartozó munkavállalókat testi, lelki adottságaik, állapotuk következtében a munkavégzéssel összefüggő kockázatok fokozottan fenyegetnek, illetve akik maguk is fokozott kockázatot jelenthetnek munkavégzésük során (pl. fiatalkorúak, terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, idősödők, megváltozott munkaképességűek)."

(6) Az Mvt. 87. §-ának 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"9. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban, a közszolgálati, illetve a köz-alkalmazotti jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanuló szerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a fegyveres erők, a fegyveres szervek (ideértve a hivatásos önkormányzati tűzoltóságot és más rendvédelmi szervet), a katasztrófavédelem központi és területi szerveinek tagjai által szolgálati viszonyukban, a polgári szolgálatban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka.

Szervezett munkavégzésnek kell tekinteni továbbá a 40. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása szempontjából a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munkát is."

Záró rendelkezések

34. §

(1) Ez a törvény - a 35. §-ban foglalt kivétellel - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.

(2) A törvény 35. §-a a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(3) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mvt. 22. §-a, valamint 81. §-a új (5) bekezdésének b) pontja hatályát veszti. Az Mvt. 58. §-ának (1) bekezdésében az "54. § (1) bekezdés b), d-g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (5) bekezdésének b) pontjában" szövegrész helyébe az "54. § (1) bekezdés b), d-g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdésének b) pontjában", a 84. §-a (1) bekezdésének h) pontjában az "elrendelni a 23. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatot;" szövegrész helyébe az "elrendelni a 23. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzést;", a 86. §-ban a "a fegyveres erőkre és rendvédelmi szervekre" szövegrész helyébe a "a fegyveres erőkre, a fegyveres szervekre (ideértve a hivatásos önkormányzati tűzoltóságot és más rendvédelmi szervet), a katasztrófavédelem központi és területi szerveire" szövegrész lép.

(4) Annál a munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább 50 fő és nem működik munkavédelmi képviselő, e törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül meg kell tartani a munkavédelmi képviselő választást [ 70/A. § (1) bekezdés a) pontja] . A 70/B. § (1) bekezdésében előírt paritásos munkavédelmi testületet az újonnan alakult munkáltatónál - létrejöttétől számított - hat hónapon belül, illetve e törvény hatálybalépése előtt megválasztott munkavédelmi képviselő és létrejött munkahelyi munkavédelmi bizottság esetében legkésőbb azok megbízatásának lejártát követő három hónapon belül létre kell hozni.

(5) Ahol e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott jogszabály megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget említ, ott területi felügyelőséget kell érteni.

(6) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Tanácsnak a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

35. §

(1) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 7. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(5) A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát."

(2) A Met. 7. §-ának (7) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(7) A felügyelő az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett szabálysértési eljárást is lefolytathat."

36. §

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény "A munkaügyi kapcsolatok" részében új 15/A. §-sal egészül ki:

"15/A. § A munkavállalók munkavédelmi érdekeinek védelmére vonatkozó érdekképviselet, illetve a munkavédelmi érdekegyeztetés részletes szabályait a munkavédelemről szóló törvény tartalmazza."

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Minden, jelentős jogterületet szabályozó törvény rendelkezéseit szükséges időszakonként áttekinteni és az egyes szabályokat a hatályba lépésük óta eltelt időben felgyülemlett gyakorlati tapasztalatok, a lezajlott társadalmi, gazdasági változások és a jogi szabályozás mindezeket követő módosításai alapján korszerűsíteni.

Ezen követelménynek tesz eleget a Javaslat, amikor a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) hatálybalépése óta eltelt időszakot megvizsgálva - a munka világában és a munkavédelem területén bekövetkezett változásokra figyelemmel - az Mvt. egyes, a munkavállalók, illetve a munkaadók munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeire, illetve a munkavédelem hatósági felügyeletére vonatkozó szabályait módosítja, egészíti ki. A Javaslat a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK számú irányelv (a továbbiakban: Irányelv) egyes rendelkezéseit harmonizáló szabályokat is beemel a törvény szabályozásába.

A Javaslat egyértelműen és hangsúlyosan szabályozza a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségei teljesítéséért fennálló felelősségét, beemeli a szaktevékenység körébe a munkaegészségügyi szaktevékenységet, meghatározva az annak ellátásához szükséges szakképesítést, illetve a nemzeti szabványosításról szóló jogszabály figyelembevételével - a munkavédelmi tartalmú szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén - határozza meg a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettséget.

A Javaslat a hatályos szervezeti helyzetnek és szabályozásnak megfelelően rendelkezik az OMMF vezetőinek kinevezésére, továbbá szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyására vonatkozó miniszteri jogosultságról.

A Javaslat a megfelelő szakemberek bevonásának biztosítása érdekében munkabiztonsági szaktevékenységnek minősíti az időszakos biztonsági felülvizsgálatot, meghatározva egyúttal a szaktevékenység ellátásához szükséges képzettséget, szakképzettséget.

A Javaslat a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot, és a soron kívüli ellenőrzést - ez utóbbinál a veszélyeztetés jellegétől függően - munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti.

A Javaslat - jogharmonizációs feladatként - pontosítja és részletesen meghatározza az azonos munkahelyen különböző munkáltatók által foglalkoztatott munkavállalók tevékenységének összehangolását, az e körben fennálló tájékoztatási kötelezettség tartalmát és alanyait, valamint beemeli a törvény szabályozásába a munkavállalókat fenyegető súlyos és közvetlen veszélyről történő, azonnali tájékoztatásukra vonatkozó munkáltatói kötelezettséget, illetve a sérülékeny csoportba tartozó munkavállalók védelmére vonatkozó általános jellegű előírást.

A Javaslat tovább szigorítja a munkahelyi kockázatértékelési kötelezettséget, munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősítve azt, egyúttal előírva az értékelés írásbeli dokumentálását, valamint e dokumentum minimális megőrzési idejét. A Javaslat a kémiai biztonság területén a kockázatértékelést és annak dokumentálását - figyelemmel annak eltérő szabályozására - a külön jogszabályban szabályozottak szerint rendeli elvégezni.

Pontosítja és egyben szigorítja a Javaslat a munkáltatók munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit, amikor a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatásaira vonatkozó megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítását munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti, a munkáltató kötelezettségévé teszi a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység, valamint az Mvt. 57-58. §-aiban foglaltak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személy biztosítását. A Javaslat generális szabályként írja elő részükre a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében megteendő - a munkahelyi körülmények változásait figyelembe vevő - intézkedési, illetve a munkakörülmények folyamatos javítására irányuló követelményt.

A Javaslat az Irányelv rendelkezéseivel összhangban emeli be a törvény szabályozásába a munkáltatót terhelő - az egészségügyi sürgősségi ellátást, a munkahelyi veszélyek jellege szerinti mentési, elhárítási, munkahely kiürítési feladatok ellátását biztosító - személyi, szervezési, intézkedési kötelezettséget.

A Javaslat a munkavállalók oktatásának kötelezettségét - a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően - egészíti ki a megváltozott vagy új kockázatok tekintetében, illetve megköveteli a minimális dokumentálást.

A Javaslat az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározását munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti, szigorítva ezzel a munkáltatók munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit.

A Javaslat átvenni rendeli az Irányelvben megfogalmazott általános munkáltatói kötelezettséget akkor, amikor törvényi szabályozásban biztosítja, hogy minden munkáltatónál rendelkezésre álljon kijelölt vagy szerződött, a munkavédelemért felelős személy. Meghatározza ugyanakkor - az Mvt. végrehajtási rendelete útján, a kevésbé veszélyes tevékenységet folytató, kisebb létszámú munkáltatóknál - azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a munkáltató maga láthatja el ezen személyek feladatait.

A Javaslat részletesen meghatározza a munkáltató által kötelezően foglalkoztatandó munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező szakember legfontosabb, minimális feladatait, garanciális rendelkezésként részletesen szabályozza a munkavállaló együttműködési kötelezettségének tartalmát és elemeit.

A Javaslat az Irányelv rendelkezéseivel összhangban bővíti ki a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségei teljesítésében közreműködők (munkavédelmi szakember, kijelölt munkavállaló, munkavédelmi képviselő stb.) tekintetében fennálló - az egészség és biztonság megőrzésével kapcsolatos legfontosabb információkra vonatkozó - munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget.

A Javaslat garanciális rendelkezésként emeli be a törvény szabályozásába a saját, illetve más egészségét, testi épségét veszélyeztető munkavállalói magatartás tételes tilalmát biztosító, a munkáltatót terhelő azonnali tájékoztatási, együttműködési kötelezettséget.

A Javaslat a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentésére, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó szabályokat korszerűsíti, amikor törvényi szinten meghatározza a munkáltató munkabalesetre vonatkozó adatrögzítési, kivizsgálási és a felügyeletek részére történő azonnali bejelentési kötelezettségének szabályait.

A Javaslat az irányelvi rendelkezések, valamint a belső jogfejlődés alapján újraszabályozza a munkáltatónak a munkavállalókkal való együttműködését.

Ezen együttműködés több szinten valósul meg, melyek közül az első - harmonizálva az Irányelv rendelkezéseit - törvényi szinten biztosítja a munkavállalónak, illetve képviselőjének a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos intézkedései előzetes megvitatására, az ilyen céllal folytatott tanácskozáson történő részvételére vonatkozó legfontosabb jogosultságait, a tanácskozás általános elveit (kiegyensúlyozott részvétel, megfelelő tájékoztatás, javaslattétel joga).

A második szint a munkavédelmi képviselőkön keresztül megvalósuló együttműködés. A Javaslat - módosítva a munkavédelmi képviselet hatályos szabályozását - pontosítja a munkavédelmi képviselőkre, a munkahelyi munkavédelmi bizottságra vonatkozó szabályokat, egyben meghatározza a megválasztásukra és működésükre vonatkozó legfontosabb, a törvényi szabályozási szintet igénylő garanciális feltételeket. Új elemként emeli be a törvény szabályozásába a Javaslat azt a rendelkezést, mely szerint kötelező munkavédelmi képviselő választást tartani azon munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább ötven fő. A Javaslat rendelkezik továbbá a munkavédelem feladatainak ellátásában szerepet játszó felek együttműködési kötelezettségéről, valamint a jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása és teljesítése követelményéről, mely követelmény legjelentősebb elemeként az egymás részére kellő időben megadott tájékoztatást emeli ki.

Az együttműködés harmadik szintjén - a Javaslat által új intézményként beemelt - paritásos munkavédelmi testület jelenik meg. A paritásos testület vegyes testület, melyben egyenlő számban vesznek részt a munkáltató, illetve a munkavállalók képviselői, biztosítva ezzel a közös döntés-előkészítés lehetőségét.

A Javaslat módosítja a munkavédelmi képviselőknek járó munkaidő-kedvezményre vonatkozó előírást, pontosan meghatározva annak mértékét.

A Javaslat a munkavédelmi képviselők képzését - az Európai Unió normáival egyezően - munkaidőben, szükség szerint külső oktatási vagy gyakorlati képzési helyszínen engedi megtartani, összhangban a munkáltatók oktatásra vonatkozó általános kötelezettségeivel. A Javaslat erősíti a képzési feltételeket azáltal, hogy évente legalább 8 órás továbbképzésre ad alanyi jogot.

A Javaslat kiegészíti, pontosítja (az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében működő) a Munkavédelmi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladatait az elmúlt évek tapasztalatai alapján, továbbá a Bizottság munkájával kapcsolatos adminisztratív, titkársági teendőket az OMMF-hez telepíti.

A közbeszerzésekről szóló új szabályozásban meghatározott tájékoztatási kötelezettséget a Javaslat beemeli a törvény szabályozásába.

A Javaslat a munkavédelem hatósági felügyeletére vonatkozó szabályozás tárgykörében bírság kiszabását már az egy fő munkavállaló egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben is megengedi - szigorítva ezzel a munkáltató munkavédelmi kötelezettségeinek megsértéséhez fűződő joghátrányt -, törvényi vélelemként meghatározva egyúttal a súlyos veszélyeztetés legkirívóbb tényállásait.

A Javaslat a harmonizált nemzeti szabvány szabályaival és az Európai Unió normáival összhangban módosítja a kockázat, a súlyos (halálos) munkabaleset, illetve a jogszabályi változások és gyakorlati tapasztalatok alapján a szervezett munkavégzés fogalmát, garanciális szabályként határozza meg egyúttal a sérülékeny csoport, a munkaképtelenség és a munkavédelmi képviselő fogalmát.

A Javaslat szerinti módosítások alapján olyan, a kor kihívásainak és a hatékony munkavédelem elvárásainak megfelelő és hosszú távon alkalmazható törvényi szabályozás készülhet el, amely egyrészt a gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult és felmerült hazai igényeket teljes mértékben kielégítő korszerűsítést valósít meg, másrészt pedig teljes egyezőséget biztosít a munkavédelemre vonatkozó közösségi szabályozással.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

Az Mvt. szabályozása értelmében munkavédelemnek a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények rendszere minősül. Ezen biztonsági és egészségügyi követelmények körében az egységes terminológiai összhang megteremtése érdekében az alapfogalomban is indokolt - a munkavédelmi joganyagban azonos értelemben használt - a "munkabiztonsági" és "munkaegészségügyi" kifejezés használata, amelyet a Javaslat a jogszabály pontosításával valósít meg. Az egészségügyről szóló törvény alapján a Javaslat tovább bontja a munkaegészségügy területét a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy elemeire. Ez egyben pontosítja a munkaegészségügyi szaktevékenység új fogalmát is, megjelölve annak szakmai tartalmát.

A 2. §-hoz

Szükségessé vált egyértelműen szabályozni - összhangban az Irányelv rendelkezéseivel is - az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért fennálló munkáltatói felelősséget. Az Mvt. - e tekintetben - nem egyértelmű hatályos szabályozásához képest a Javaslat ezért hangsúlyosan rögzíti, hogy a munka világában a munkavállalók és a munkáltatók önálló felelősséggel kötelesek teljesíteni a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeiket. Ebből következően a munkavállalók ilyen irányú kötelezettségszegései - a külön jogszabályban leírt elháríthatatlan magatartás kivételével - nem mentesítik a munkáltatókat a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának felelőssége alól. A Javaslat szerinti, jogharmonizációs célú módosítás e követelménynek a munkáltató önálló, objektív felelősségének markáns meghatározásával tesz eleget.

A 3. §-hoz

Figyelemmel arra, hogy a hatályos Mvt. a munkabiztonsági szaktevékenység szabályait tartalmazza, szükségessé vált a terminológiai összhang megteremtésével (1. §) összhangban a Javaslat szerint beemelni a szaktevékenység fogalmi körébe a munkaegészségügyi szaktevékenységet is, meghatározva egyúttal az annak ellátásához szükséges szakképesítést. Munkaegészségügyi szaktevékenységet konkrétan a Javaslat az Mvt. egyes rendelkezéseinél állapít meg [ 21. § (3) bekezdése, 23. § (2) bekezdése, 54. § (2), (6) bekezdése, 56. §] .

A 4. §-hoz

A Javaslat törli a törvényből a technológiákra vonatkozó zárójeles utalást figyelemmel arra, hogy a "tevékenység" fogalmi körébe lényegében a technológia is beletartozik, így önálló nevesítése szükségtelen jogalkotási feladatot jelentene.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 2002. évben hatályba lépő módosítása értelmében a nemzeti szabványok alkalmazása önkéntes [6. § (1) bekezdés]. A törvény 6. § (2) bekezdése alapján műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Azonban teljesíti előírt munkavédelmi kötelezettségét a munkáltató akkor is, ha a szabvánnyal legalább egyenértékű más műszaki megoldást alkalmaz. Ezt az elvet az utóbbi években kibocsátott munkavédelmi végrehajtási jogszabályok következetesen tükrözik előírásaikban. A hatályos szabályozás ezen új joggyakorlattal ellentétbe került, mivel a "munkavédelemre vonatkozó szabályok" jogi természetüket illetően a kötelező és államilag ellenőrizhető, kikényszeríthető előírások gyűjtőfogalmát jelentik. A szabványosítás új jogi helyzetével összhangban szükséges volt a Javaslat szerinti szabályozás, ideértve a munkavédelmi tartalmú szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén az alkalmazott műszaki megoldás megfelelősége tekintetében fennálló - a munkáltatót terhelő - bizonyítási kötelezettség megfogalmazása is. Ez lényegében a nem kötelező alkalmazás más oldalról történő biztosítását jelenti.

Az 5. §-hoz

Az Európai Unió tagállamaiban elfogadott regionális szabályozás jövőbeni magyarországi bevezetése igényének megfelelően a hatályos törvényben meghatározott megyei (fővárosi) illetékességgel rendelkező munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek helyébe a Javaslat - azonos hatáskörrel és feladattal - a területi felügyelőségeket emeli be az Mvt. szabályozásába. Ez az általános kategória magában foglalja a jelenlegi megyei, illetve lehetőségében a később bevezetendő regionális rendszert is. A regionális elv alapján működő felügyelőségek székhelyét és illetékességi területét szükség szerint FMM rendeletben kell meghatározni abban az esetben, amennyiben a területi közigazgatás ezen módosításáról döntés születik.

A Javaslat a hatályos szervezeti helyzetnek és szabályozásnak megfelelően pontosítja e § utolsó bekezdésében az OMMF vezetőinek kinevezésével, továbbá annak működésére vonatkozó szervezeti és működési szabályzattal kapcsolatos miniszteri jogosultságot. Az Mvt. jelenlegi megfogalmazásának egy része ("az OMMF központi szakmai irányítási feladatai") elavulttá vált arra tekintettel, hogy az 1997-1999. között fennállt szervezeti széttagoltság megszűnt, az OMMF újra egységes, központi és területi szerveket magában foglaló központi hivatal, ezért a szakmai irányítás helyett felettes szervi jogokat gyakorol.

A 6. §-hoz

Az Mvt. 1. és 8. §-ának Javaslat szerinti módosításával összhangban a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat nemcsak munkabiztonsági, hanem munkaegészségügyi szaktevékenységnek is minősül. Az Mvt. 21. §-a (3) bekezdésének ilyen tartalmú módosításával a Javaslat a munkáltató egyébként is fennálló - a vizsgálat tényleges tartalmát kifejező, e két, egymást kiegészítő szaktevékenység együttes végzésére irányuló - kötelezettségét deklarálja, törvényi szinten hangsúlyozza ki. Az előzetes vizsgálatnak - a munkavállalók munkahelyi biztonsága hatékony megóvásának érdekében - szükségszerűen ki kell terjednie a létesítmény, munkaeszköz, technológia, stb. munkabiztonsági (műszaki), illetve - egészségük védelme okán - a lehetséges munkahelyi ártalmak munkaegészségügyi (foglalkozás-egészségügyi) vizsgálatára. Ezen vizsgálatról nevezetesen a hatályos jogban a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet szabályai [ 4. § (2) bekezdés] is rendelkeznek. A vizsgálat elvégzése keretében - a vizsgált munkahelytől, munkaeszköztől stb. függően - e két szaktevékenység egymástól eltérő mértékű, a vizsgálat tárgya (és a szakszerű, körültekintő munkáltatói döntés) által meghatározott dominanciájú lehet.

A 7. §-hoz

Szükséges biztosítani, hogy az alapvető jelentőségű munkáltatói feladatként jelentkező időszakos biztonsági felülvizsgálatot csak munkavédelmi szakképzettségű személy végezhesse el, figyelemmel arra, hogy ez a munkáltató egyik legfontosabb, a munkavállalók egészségét és biztonságát óvó kötelezettsége. Ugyanakkor szakirányú munkabiztonsági szakértői engedélyhez kötni - amelyet a hatályos jog ír elő - a gyakorlati tapasztalatok alapján túlzott követelménynek bizonyult, hiszen egyrészt a feladat szakirányú alapképzettséggel, megfelelő gyakorlattal, munkavédelmi szakképzettséggel ellátható nem engedélyesek, azaz esetenként középfokú szakemberek révén is, másrészt nem áll rendelkezésre a nemzetgazdaságban elegendő szakértő e nagyszabású feladat elvégzésére. A Javaslat ezért e feladatot munkabiztonsági szaktevékenységgé minősíti, meghatározva egyúttal az ennek ellátásához szükséges képzettségi és szakképzettségi feltételeket.

Az 1., 3., 6. §-ban megjelölt terminológiai változást vezeti végig a Javaslat a soron kívüli ellenőrzés - a veszélyeztetés jellegétől függően - munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységgé minősítésével. Ebben az esetben nem feltétlenül kell egyidejű tevékenységet előírni, hiszen a műszaki jellegű ellenőrzés lehet, hogy csak munkabiztonsági szaktevékenységet igényel.

A 8. §-hoz

Ha egy munkahelyen egy időben több munkáltató tevékenykedik, úgy kötelesek együttműködni, munkavédelmi tevékenységüket összehangolni. Az Irányelv rendelkezései értelmében a lehetséges kockázatokról egymást, az érintett munkavállalóikat, illetve azok képviselőit, valamint a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni szükséges. A kötelezettség akkor érvényesülhet - a hatályos összehangolási kötelezettség Javaslat szerinti kiterjesztésének megfelelően -, ha az érintetteket teljes körűen tájékoztatják a legfontosabb munkavédelmi kérdésekről. Ezen kötelezettség minimum feltételeit határozza meg - fontosságuknak megfelelően törvényi szinten - a Javaslat, amikor megfogalmazza a gyakorlati tapasztalatok alapján legfontosabbnak ítélt, a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét szolgáló, a munkáltatók tevékenysége összehangolásának körébe tartozó feladatokat.

A 9. §-hoz

A munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély esetén fennálló munkáltatói kötelezettséget (a munka beszüntetése, a munkahelyek biztonságos helyre történő elhagyása) bővíti ki a Javaslat - az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően - akkor, amikor beemeli a törvény szabályozásába a munkavállalók ilyen súlyú veszélyről történő azonnali tájékoztatásra vonatkozó, mint őket fokozottan óvó, ezért elsődlegesen teljesítendő követelményt. Természetesen az az életszerű, hogy az azonnali tájékoztatással egyidejűleg eredményesen intézkedni kell a veszélyes munka abbahagyásáról, a területről történő eltávozásról.

A 10. §-hoz

Az Irányelv szabályai szerint a különösen érzékeny munkavállalói csoportokat óvni kell az őket fokozottan érintő speciális veszélyekkel szemben. A Javaslat ezen kötelezettséget - az Alkotmány ez irányú rendelkezésével is összhangban (1949. évi XX. törvény 66. § (3) bekezdése) - általános érvényű szabályként deklarálja, mivel a hatályos munkavédelmi törvény erről külön, tételes szabályt nem tartalmaz. Az e körre vonatkozó különös szabályokat az egyes munkaegészségügyi jogszabályok [pl. a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet], illetve az egyes nemzeti szabványok tartalmazzák. E típusba tartoznak még a fogyatékosok, mozgáskorlátozottak esélyegyenlőségét biztosító létesítési szabályok is. A fogalmi kört a Javaslat az Értelmező rendelkezések között határozza meg.

A 11. §-hoz

A kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési, munkavédelmi jellegű feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A munkabiztonsági szaktevékenység jogi kategória, azt jelenti, hogy az adott feladat csak munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképesítésű személlyel végeztethető el. Logikus tehát annak kimondása, hogy az alapvető feladat csak ilyen szakképzettségű személy által legyen elvégezhető, függetlenül attól, hogy ez a személy munkavállaló-e vagy külső vállalkozás, szolgáltatás szakembere.

A Javaslat a fentieknek megfelelően a kockázatértékelés elvégzését munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti.

A kémiai biztonság területén - annak speciális jellege és ennek megfelelően eltérő szabályozása okán - a kockázatértékelést a Javaslatban jelölt külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni.

A kockázatértékelés dokumentálásával kapcsolatban az Európai Unió tagállamai saját hatáskörben határozzák meg az általuk fontosnak ítélt speciális munkáltatói kötelezettségeket. A magyar szabályozás jelenleg nem tér ki az értékelés írásbeli rögzítésének tartalmi kérdéseire, jóllehet ezek fontos szakmai szempontokat ölelnek át, közvetve utalnak a vizsgálandó, értékelendő tényezőkre is. Mindezek szerint elengedhetetlen, hogy a szabályozás erre is kitérjen.

A Javaslat értelmében tehát tovább bővülnek, egyben szigorodnak a munkáltatók kockázatértékeléssel összefüggő kötelezettségei, annak a célnak alárendelten, hogy mélyrehatóbban és körültekintőbben kerüljenek feltárásra a munkavállalókat fenyegető kockázatok.

A javasolt szabályozás szerint immár nem elegendő a kockázatértékelés szempontjait megadni, hanem a munkáltatónak írásban kell rögzítenie azok közül a legfontosabbakat (a kockázatot súlyosbító tényezők, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve megfelelően alacsony szinten tartják-e a kockázatokat, stb.), lényegében orientációt nyújtva az elengedhetetlenül fontos vizsgálódási és következtetési tényezőkhöz. Bár a Javaslat részletkérdésekre nem tér ki, de nyilvánvalóan a dokumentumnak tartalmaznia kell a szükséges aláírásokat, és azt a munkáltatónál kialakult rend szerint kell nyilvántartani, legalább 5 évig megőrizni, a hatósági ellenőrzéskor bemutatni. A kockázatértékelés dokumentuma minimális megőrzési idejének rögzítése a munkavállalók érdekeit szolgáló garanciális szabályként jelenik meg. Ezen előírás rögzítését indokolja továbbá az is, hogy a különböző egészségügyi jogszabályok is tartalmaznak erre vonatkozóan előírást.

A Javaslat e §-ának következő bekezdése ismét a munkabiztonsági szaktevékenység garanciális jellegű kiegészítésével foglalkozik. Minden munkáltatónak biztosítania kell a veszélyektől és ártalmaktól mentes munkavégzést. E kötelezettség teljesítésének módját a jogi szabályozás minden speciális szakértelmet igénylő esetben nem bízhatja kizárólag a munkáltatóra, ezért az Mvt. meghatározza a biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításához szükséges munkavédelmi eljárásokat (munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat, súlyos foglalkozási baleset kivizsgálása stb.). E feladatok ellátása - amelyeket az Mvt. munkabiztonsági szaktevékenységgé minősít - speciális munkavédelmi felkészültséget igényel. A munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeinek szigorítását jelenti, hogy a Javaslat az átfogó munkavédelmi tevékenység kulcsfeladatát jelentő megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítását garanciális szabályként munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységgé minősíti. A szaktevékenységet ellátó, munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképesítéssel rendelkező szakembert szakmai képesítése és képzettsége alapján jogosítja fel a Javaslat szerinti új szabályozás az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit megteremtő és azt folyamatosan biztosító megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kialakítására.

E § következő bekezdése az Mvt. 1. §-ának Javaslat szerinti módosításával összhangban, a törvény szövegében végigvezetett változásokból (3., 6., 7. §) következően írja elő a munkáltató kötelezettségeként a hatályos szövegben szereplő munkabiztonsági szaktevékenység mellett a munkaegészségügyi szaktevékenység ellátásához megfelelő képesítéssel rendelkező személy biztosítását.

E § utolsó bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében teljesítendő munkáltatói kötelezettségeket szigorító, generális szabályként emeli be a Javaslat a törvény szabályozásába a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében történő - a változó munkahelyi körülményeket figyelembe vevő - intézkedési, illetve a munkakörülmények folyamatos javítására irányuló általános követelményt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató az alapvető munkavédelmi követelmények teljesítésén túl minden lehető eszközzel törekedjen a magasabb szintű biztonság elérésére, munkáltatói döntését, terveit, intézkedéseit ez a cél motiválja.

A 12. §-hoz

Az Európai Unió munkavédelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek sarokpontja a munkavállalók egészségének megóvása és a biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése. Mindezek okán a munkáltatónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy a munkabalesetek sérültjei, továbbá a munkahelyi kockázatok által veszélyeztetett munkavállalók haladéktalanul juthassanak a szükségessé váló egészségügyi sürgősségi ellátáshoz, illetve a veszélyek jellege szerinti szervezetek (mentőszolgálat, tűzoltóság, katasztrófavédelem, stb.) mentési, kiürítési feladataikat késedelem nélkül elvégezhessék. A munkáltató e mellett meghatározott további személyi, szervezési intézkedési kötelezettsége magában foglalja veszély esetére a munkahely kiürítéséhez, tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok elvégzéséhez szükséges munkavállaló előzetes kijelölését, felkészítését, illetve megfelelő védőeszközzel való ellátását is. Mindezen - a gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározható - munkáltatói kötelezettséget szabályozza a Javaslat, harmonizálva az Irányelv ezen tárgykörre vonatkozó rendelkezéseit. Természetesen e kötelezettséget - tekintve, hogy az nem a kifejezetten a munkavédelmi jogszabályok szabályozási tárgya alá tartozó kérdéseket öleli fel - részletesen az érintett jogterületek törvényei, végrehajtási szabályai határozzák meg (pl. a tűzvédelem területén az 1996. évi XXXI. törvény és végrehajtási rendeletei).

A 13. §-hoz

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételeinek biztosítása körébe tartozóan az Mvt. munkáltatói kötelezettségként írja elő a munkavállalók munkavédelmi oktatásáról történő gondoskodást. Az oktatás célja, hogy minden szervezetten munkát végző munkavállaló elsajátítsa a egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit, ismerje a munkavégzéséhez szükséges szabályokat, utasításokat, illetve információkat. A Javaslat ennek megfelelően egészíti ki az Mvt. szabályozását azzal, hogy a munkavállalók oktatását már nemcsak a korábbi oktatás óta eltelt időhöz, hanem a megváltozott vagy új kockázatokhoz - mint a képzést szükségessé tevő tényezőhöz - rendeli kötni. Az oktatás megismétlési kötelezettségének a kockázatok időközbeni megváltozásához vagy új kockázatok keletkezéséhez való kötése törvényi szinten történő előírását jelenti azoknak a feladatoknak, amelyek a gyakorlati tapasztalatok alapján a munkavállalók egészsége, munkavégző képessége megóvása szempontjából a legfontosabbaknak minősíthetők. Az új szabályozás érintetlenül hagyja a munkáltatók azon - eddig is meglévő - jogát, hogy az oktatást egyéb, általuk fontosnak ítélt okból bármikor megismételhessék, soron kívül megtarthassák, kiegészíthessék.

A Javaslat a munkavállalók és munkaadók érdekeit egyaránt szolgáló dokumentálási kötelezettséggel egészíti ki az oktatás szabályozását. Az Mvt. hatályba lépése előtt jogszabályi kötelezés alapján kialakult jól bevált gyakorlatot emeli újra jogi erőre a Javaslat, amikor előírja, hogy az oktatás elvégzésének tényét, az oktatott tematikát (oktatási tárgyat) és a résztvevők (oktatók, oktatottak) aláírását legalább tartalmaznia kell a dokumentációnak. Értelemszerű, hogy az általános dokumentációs követelményeknek (pl. keltezés, megőrzés, nyilvántartás) ebben az esetben is érvényt kell szerezni.

A 14. §-hoz

Az egyéni védőeszközök juttatása belső rendjének meghatározása a korábban az indokolásban előadottaknak (6., 7., 11. §) megfelelően minősül a Javaslat szerint munkaegészségügyi szaktevékenységnek is. Az Mvt. 56. §-ának módosítását - a már hivatkozott terminológiai összhang megteremtésén túlmenően - a 6. §-nál kifejtettek indokolják. E feladat ellátása a gyakorlatban mindkét szaktevékenységet felöleli, ezen együttes tartalmat foglalja össze, hangsúlyozza ki a Javaslat. A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a védőeszközök juttatásának rendje meghatározásába történő bevonását munkáltatói kötelezettségként írja elő. Ezen jogszabályilag előírt, a gyakorlatban létező feladatot deklarálja - törvényi szintre emelésével - a Javaslat.

A 15. §-hoz

Az Irányelv szabályai szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatai teljesítése érdekében - mintegy kiegészítve azt - a munkáltató köteles kijelölni a munkavállalók közül egy vagy több személyt a munkahelyi kockázatok elleni védelem és megelőzés érdekében végzett tevékenység ellátására, egyúttal biztosítania kell az ezen tevékenységhez szükséges elegendő személyi, képzettségi, időbeli, valamint tárgyi feltételeket.

A hatályos Mvt.-beli és végrehajtási rendeleti szabályozás az ötvennél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkaadó esetében nem ír elő kijelölési vagy alkalmazási kötelezettséget. E fölött a munkáltató - külön rendeletben meghatározott feltételek esetén - köteles a munkavédelmi kötelezettségek teljesítésében kulcsszerepet ellátó, munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező szakembert foglalkoztatni.

A Javaslat átvenni rendeli az Irányelvben megfogalmazott általános munkaadói kötelezettséget, azaz biztosítja annak az elvnek az érvényesülését, hogy minden munkáltatónál legyen kijelölt vagy szerződött munkavédelemért felelős személy, azonban a kevésbé veszélyes tevékenységet folytató alacsonyabb létszámú munkáltatók esetében - a végrehajtási rendelete útján - él az Irányelv azon kitételével, hogy meghatározott feltételek esetén a munkáltató magára vállalhatja a kijelölt személyek funkcióját. (A Rendelet módosítási tervezete szerint ez az ötven fő alatti, II-III. veszélyességi osztály esetén lenne lehetséges.) A hatályos Mvt. és a Javaslat szerinti módosítás is összességében az Irányelv szellemében, de annál szigorúbb feltétel alapján szabályoz, érvényesítve a Római Szerződés 137. cikkely (5) bekezdésében adott felhatalmazást. Ez abban mutatkozik meg, hogy az elegendő létszám, az elegendő idő, és megfelelő alkalmasság körében egy garanciális minimumot határoz meg, annál kevesebb mértéket és szintet a munkaadó nem tarthat elegendőnek.

A Javaslat a már hivatkozott Rendeletben meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz kötve állapítja meg ezen munkáltatói - foglalkoztatási - kötelezettség részletes szabályait azzal, hogy e foglalkoztatás - az előírt alkalmassági feltételekkel rendelkező munkavállaló hiányában - külső szolgáltatás útján, polgári jogi szerződés alapján is megvalósítható.

Fontos, garanciális rendelkezésként - a hatályos szabályozást megerősítve - mondja ki a Javaslat azt, hogy a foglalkoztatás az Mvt.-ben meghatározott felelőssége alól a munkáltatót nem mentesíti.

Az eltelt évek jogalkalmazási tapasztalatai alapján, figyelemmel az európai szabályozásra is, szükségessé vált a munkáltató munkavédelmi szakembere legfontosabb - mintegy törvényi minimumként előírt - feladatainak meghatározása. Ezen alapvető - az Mvt. szabályozásában indirekt módon szereplő - feladatok meghatározását sem lehetett kizárólag a munkáltatóra (elsősorban a piaci szervezetekre), illetve a munkavédelmi szakember (aki szervezett munkavégzés keretében, de polgári jogi szerződés alapján is végezheti tevékenységét) döntésére bízni, hanem azokat garanciális szabályként szükséges beemelni a Javaslattal az Mvt. szabályozásába. A feladat felsorolás lényegében munkaköri vagy szerződési kellék minimumként is szolgál a szakember megbízásakor, egyben összeköti a folyamatosan tevékenykedő szakember feladatait az eseti feladatként megjelenő munkabiztonsági szaktevékenység ellátásával.

A 16. §-hoz

Fontos követelmény, hogy a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettsége teljesítésének feladataiban közreműködők (munkavédelmi szakember, kijelölt vagy foglalkoztatott munkavállaló, foglalkozás-egészségügyi szolgálat, munkavédelmi képviselő), illetve maguk a munkavállalók az egészség és biztonság megőrzésével kapcsolatos legfontosabb információkról folyamatosan tájékoztatást kapjanak. Választott képviselő esetén a munkavállalók rajtuk keresztül értesülnek az adatokról, megállapításokról. A Javaslat ezen tájékoztatási kört (kockázatértékelés, munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések) bővíti ki - az Irányelv rendelkezéseivel összhangban - a munkavédelem hatósági felügyeletét ellátó szervektől (OMMF, ÁNTSZ, bányafelügyelet) kapott általános munkavédelmi információkkal, illetve ezen belül speciális tájékoztatási tárgyként a munkavédelmi ellenőrzések adott munkáltatóra vonatkozó megállapításaival. Ezen információk és az ellenőrzés eredményét összegző megállapítások munkáltató általi tanulmányozása, feldolgozása és hasznosítása fontos és hatékony eszköz lehet a munkavédelmi követelmények teljesítése során.

A 17. §-hoz

Az Mvt. szabályozása nem tér ki a saját, illetve más egészségét, testi épségét veszélyeztető munkavállalói magatartás tételes tilalmára. E követelményt biztosító együttműködési kötelezettséget emeli be - garanciális rendelkezésként - a Javaslat a törvény szabályozásába, meghatározva egyúttal annak pontosító, kiegészítő szövegét, tartalmát is.

A munkahelyen keletkező veszélyekről való azonnali tájékoztatási kötelezettség nemcsak a munkáltatót terheli [ 8., 9. §, (Mvt. 42. § d) pontja)] , hanem a munkavállaló által is teljesítendő követelményként jelenik meg. Amennyiben e kötelezettség nem terhelné kölcsönösen a munkahelyen tevékenykedő valamennyi felet, úgy a veszélyről, ártalomról, üzemzavarról stb. történő - az intézkedésre jogosultat vagy a veszélyeztetettet illető - tájékoztatás elmaradása, késedelme a szükséges munkavédelmi intézkedések késedelmével, hatékonysága csökkenésével és így az egészség és biztonság követelménye csorbulásával járna. Mindezek okán - harmonizálva az Irányelv rendelkezéseit is - a Javaslat részletesen meghatározza a munkavállaló azonnali tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét.

A Javaslat a fentiekkel azonos okból emeli be a törvény szabályozásába a munkavállalónak a rendellenesség, üzemzavar megszüntetésére irányuló kötelezettségét. Az ilyen kötelezettség teljesítése mindig konkrét esetben, nevesített - a rendellenesség keletkezési helyén tartózkodó - adott munkavállalót terheli, azonban az egyes munkavállalók szakképesítése, szakmai felkészültsége, életkora, testi-lelki adottságai, stb. természetesen egymástól lényegesen eltérő lehet. Ezen - az előírt feladat teljesítésének minőségére és eredményére kiható - eltéréseket veszi figyelembe a Javaslat a kötelezettségnek az ilyen helyzetben eljárni köteles munkavállalótól elvárható teljesítése előírásával.

Az Mvt. direkt (6. §) és indirekt módon eddig is szabályozta a munkavállalónak munkáltatója irányába teljesítendő együttműködési kötelezettségét. Az együttműködési kötelezettség tartalma a munkavállaló szakképesítése, szakmai gyakorlata alapján objektíve meghatározható. A Javaslat ezért ezen együttműködési kötelezettséget részletesen - a rendellenesség, üzemzavar megszüntetésére irányuló munkavállalói kötelezettségtől hangsúlyosan megkülönböztetve -, az atipikus helyzetekhez igazodóan (hatósági vagy munkáltatói rendkívüli intézkedések, stb.) határozza meg.

A 18. §-hoz

A Javaslat - a törvény szövegében következetesen végigvezetett módosításoknak megfelelően - biztosítja a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó munkavállaló mellett a munkaegészségügyi szaktevékenység feladatait végző munkavállaló védelmét is, amelyet a munkáltató mellett praktikusan a vitás esetekben eljáró szerveknek kell hangsúlyosan értékelni.

A 19. §-hoz

Az Mvt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (Rendelet) módosításáról szóló 11/2002. (XII. 28.) FMM rendelet - 2004. január 1-jei hatállyal - módosította annak 4. számú (munkabaleseti jegyzőkönyv) mellékletét. Az Mvt. 64. §-ának (3) bekezdése szerinti adatkezelési felhatalmazás, és e rendeleti mellékletben a sérültnek a korábbi szabályozáshoz képest kibővített személyes adatköre tekintetében a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel történő összhangot teremti meg - azonos hatálybalépéssel - a Javaslat szerinti szabályozás.

Fontos, tartós szabályozást tartalmazó garanciális rendelkezésként indokolt volt a munkaképtelenséggel járó munkabalesethez fűződő, a munkáltatót terhelő kivizsgálási, a munkaképtelenséggel nem járó ténytisztázási, illetőleg a jegyzőkönyv-készítési, továbbá a - súlyos munkabalesetek esetén teljesítendő - azonnali bejelentési kötelezettség egyes, fontos és alapvető szabályának átemelése törvényi szintre a Rendeletből. Az értelmező rendelkezések közé ennek okán veszi át a Javaslat a Rendeletből a "munkaképtelenség" jogi kategóriáját.

A 20-30. §-hoz

A munkavédelmi képviselet intézményének átfogó felülvizsgálata, az Európai Unió vonatkozó szabályai, valamint a hazai tapasztalatok alapján a Javaslat a munkavállalók és a munkáltató közötti együttműködés új, illetve korszerűsített formáit teremti meg a 20-28. §-okban.

Az Irányelv rendelkezései biztosítják a munkavállalónak, illetve azok képviselőinek a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos intézkedései előzetes megvitatására, az ilyen céllal tartott tanácskozáson történő részvételére vonatkozó legfontosabb jogosultságait. A 11. cikkely részben a tanácskozás általános elvét, részben a munkáltató azon kötelezettségét rögzíti, hogy biztosítania kell a részvételt a munkavédelemre vonatkozó minden kérdés megvitatásában. A részvétel a javaslattételi jogosultságon és a kiegyensúlyozott tanácskozási gyakorlaton nyugszik. A cikkely továbbá felsorol néhány főbb tárgykört, amelyben kötelező az előzetes tanácskozás: munkavédelmi kihatású munkáltatói intézkedés, kijelölt vagy szerződéses munkavédelmi feladatot végző személy kijelölése, tevékenysége, munkavédelmi információk biztosítása, munkavédelmi képzés (oktatás) megszervezése. Az Irányelv fontos garanciális elvként deklarálja, hogy a munkavállalót és képviselőjét nem érheti hátrány a cikkelyben leírt feladatok ellátásával összefüggésben, illetve a munkavédelmi hatósághoz fordulhatnak a hiányosságok megszüntetésének mellőzése miatt. A cikkely végül csak a munkavédelmi képviselők vonatkozásában leszögezi, hogy intézkedés-kezdeményezési, javaslattételi joggal bírnak a munkáltató irányában, illetve a helyszínen ellenőrző hatósággal kapcsolatba léphetnek, továbbá azt, hogy joguk van a fizetett szabadidőre, a munkájukhoz szükséges eszközökhöz.

A hatályos szabályozás nagy részben biztosítja a fent említett jogokat, ugyanakkor néhány, a munkavállalók önálló jogaként megfogalmazott terület nem szerepel az Mvt.-ben, ezért a Javaslat szerinti kiegészítés feltétlenül szükséges.

A Javaslat tehát tekintettel van arra, hogy az Mvt. számos helyen foglalkozik a munkavállalói jogokkal, pl. az együttműködés (6. §, 71. §), döntés-előkészítésben közreműködés (54. § (5) bekezdés d/ pont), jogi védelem - a bejelentési jogra is kiterjedően - (62. §), az információhoz való jog (42. § a/ pontja, 54. § (5) bekezdés a/ pontja, 58. § (3) bekezdése) területén, illetve arra is, hogy a választott munkavédelmi képviselő (bizottság) esetén a magyar törvény azonos jogokat biztosít, mint az Irányelv, tehát a harmonizáció lényegében teljes. Ez utóbbi mellett belső korszerűsítési igények természetesen indokolnak módosításokat, kiegészítéseket, amelyeket a Javaslat a 22. és 24. §-ában megtesz.

A fentiekből kiindulva a 20. §-sal a Javaslat az Mvt.-beli VI. "Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés" fejezetet kiegészíteni rendeli a munkavállalók részére biztosított tanácskozási jogokkal, megjelölve a konkrét tárgyköröket is az Irányelv szerint. Ezzel lényegében a munkavállalók - képviselet hiányában is - a konzultációs jogok teljességét megkapják, azokat a munkáltató együttműködésével gyakorolhatják. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltatónak előre értesítenie kell a munkavállalókat a tanácskozás, vita esedékességéről, biztosítania kell a fizikai részvétel lehetőségét. A kiegyensúlyozott részvétel feltételeit a felek határozhatják meg a helyben szokásos módon, de egy minimális, egyenlő kompetenciára vonatkozó feltételt minden esetben érvényesíteniük kell, azaz a munkáltató csak intézkedési joggal bíró ("szakmailag kompetens") személlyel vehet részt a tanácskozáson. Így biztosítható, hogy ne váljon végtelenségig elnyúló, meddő társalgássá a konzultációs jog gyakorlása.

A Javaslat megelőzni kívánja a párhuzamos joggyakorlást, amikor meghatározott feladatok esetében - az Irányelv megoldására is alapozva - szóhasználatában kifejezi a munkavédelmi képviselet elsődlegességének elvét, nevezetesen a munkavállalók közvetlenül vagy képviselőik útján tanácskoznak szakmai kérdésekben [Javaslat 20. §-ával beiktatandó új 70. § (2) bekezdése], illetve képviselő hiányában gyakorolnak bizonyos jogokat [pl a 16. §-sal módosított 59. § (2) bekezdése], egyébként maguk döntenek arról, hogy képviselő működése esetén is a közvetlen joggyakorlás eseteivel élni kívánnak-e. Ezt fejezi ki a 25. § (1) bekezdésével módosított 72. § (1) bekezdésének beiktatott utalása ("A munkavédelmi képviselő - a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve - jogosult..."), illetve az új 70/A. § (1) bekezdésének b) pontja, amely egyértelműen rögzíti képviselő hiányában a 70. § alkalmazását.

A tanácskozási, részvételi, képviseleti jogok egy önálló alcím alatti, jogintézményként történő rendezésének van egy olyan "olvasata" is, amely a pozíciók összevetéséből azt a logikus következtetést vonja le, hogy igazán ésszerű módja a munkavállalói jogok gyakorlásának a megválasztott képviselő (bizottság) útján lehetséges, ezért a jogilag jól "körülbástyázott", felépített képviseleti intézmény alkalmazása, a képviselők minél több munkaadónál történő megválasztása lehet a leghatékonyabb részvétel.

A Javaslat 22. §-a részletesen meghatározza a munkavédelmi képviselő választásának szabályait. A gyakorlatban merült fel az igény a munkavédelmi képviselők választhatóságára, választására irányadó, illetve a központi munkavédelmi bizottság jogi helyzetének tisztázására is kiterjedő szabályozás korszerűsítésére, kiegészítésére. A képviselőkre vonatkozó néhány, a munkavédelmi törvényben deklarálandó új választási szabály meghatározza a választásra vonatkozó legfontosabb, garanciális feltételeket (egyenlő, titkos, közvetlen szavazás). Döntően fontos változásként jelenik meg a Javaslat azon előírása, mely szerint - az alanyi jogosultságtól eltérően - a legalább ötven főt foglalkoztató munkáltatónál kötelező munkavédelmi képviselő választást tartani. Tekintve, hogy a választás eredményességét, illetve érvényességét a törvény nem tudja garantálni, csak a választás megtartását írja elő. A Javaslat szerint a választás szabályait illetően az Mt. üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezései az irányadók (Mvt. 70/A. § (3) bekezdése). Ebből következik, hogy a választás eredménytelensége, illetve érvénytelensége esetén a választást - az Mt. szabályai szerint - kötelező megismételni. A választás megtartásának szabályos lebonyolításáért a munkáltató felelős. Új elemként jelenik meg a Javaslatban azon szabály, mely szerint a munkavédelmi képviselőt négy évre választják. Ezáltal a Javaslat feloldja az üzemi tanács tagjainak működési idejéhez való merev kötődést. A választhatóság előfeltételével kapcsolatosan külön fontos eleme a Javaslat szerinti új szabályozásnak, hogy az újonnan alakult munkáltatónál a munkavédelmi képviselő munkaviszonya időtartamát feltételként nem kell figyelembe venni.

A Javaslat 23. §-a új intézményként emeli be a törvény szabályozásába a paritásos munkavédelmi testületet, melynek elsődleges célja a munkáltató és a munkavállalók között az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos, valóságos és hatékony munkahelyi párbeszéd, döntés-előkészítés intézményes fórumának megteremtése. Az így megvalósuló munkahelyi társadalmi párbeszéd egyik szereplője a munkavállalók által választott munkavédelmi képviselő, a másik pedig a munkáltató által kijelölt, döntésre jogosult vezető állású munkavállaló, illetőleg a munkáltató munkavédelmi szakembere. Azáltal, hogy a Javaslat a testületben döntésre, intézkedésre jogosult munkairányító közreműködését írja elő, lehetővé teszi, hogy a felmerülő probléma a legalacsonyabb szinten megoldható legyen az adott szakterületen kompetens személlyel együttműködve.

A testület feladatkörébe utalt munkahelyi munkavédelmi helyzet, tevékenység, valamint az ezekkel kapcsolatos lehetséges intézkedések értékelése nem érinti a munkáltatónak a hatáskörébe tartozó döntések meghozatalával kapcsolatos felelősségét, nem vonja el e döntések meghozatalának jogát a munkáltatótól. A testület segítséget nyújt a döntéshozatalban a munkáltató számára - a helyzetértékelés, valamint a döntés-előkészítési folyamat során kialakított - döntési alternatíva felvázolása által.

A Javaslat a legalább ötven főt foglalkoztató munkáltatónál írja elő a testület létrehozását, melynek indoka egyrészt az, hogy a kötelező választással valószínűleg létrejön a képviselői érdekkifejezés, másrészt az, hogy a közép-és nagyvállalkozásoknál indokolt biztosítani a szervezetszerű együttműködést, tekintettel a magas munkavállalói létszámra.

A 24-28. §-okban a Javaslat pontos tartalommal tölti ki a szabályozást. Az Mvt. általános elvei (5-6. §) mellett külön is meghatározza a Javaslat a 24. §-ban a munkavédelem feladatai ellátásában szerepet játszó felek együttműködési kötelezettségének rögzítésén túlmenően a jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása és teljesítése követelményét, teljesen összhangban a munka világának szabályozási alapelveivel (Mt. 4. §-a). A rendeltetésszerű joggyakorlás legfontosabb elemeként a szükséges információ, tájékoztatás egymás részére kellő időben történő megadását emeli ki a Javaslat. Kellő időben történik az információ megadása, ha a másik fél az ügyben még hatékonyan fel tud lépni. E követelmény különösen a munkáltatóra ró szigorú kötelezettséget, hiszen mindazon eszközzel rendelkezik, amellyel segítheti a rendelkezés teljesítését, illetve amellyel mindezt akadályozhatja.

A Javaslat 25. § (1) bekezdése szerinti szabályozás nem teremt párhuzamos jogkört a munkavédelmi képviselőt egyébként megillető, illetve a 20. §-ban meghatározott - a munkavédelemmel kapcsolatos tanácskozáson való részvételi - joga tekintetében. A szabályozásban az új 70. § rendelkezéseire történő utalás azon helyzetre vonatkozik, amikor a fenti tanácskozáson a munkavédelmi képviselő látja el a 20. §-ban meghatározott feladatokat is, így őt illetik az ott meghatározott - a munkavállalók részére is biztosított - jogosultságok.

A Javaslat 25. § (2) bekezdése, illetve a 26. §-a pontosítja a szabályozást és a munkavédelmi képviselő mellett az adott jogosultságok gyakorlójaként a bizottságot is feltünteti.

A Javaslat a 27. §-ban pontosan meghatározza a munkavédelmi képviselő - feladatai elvégzéséhez szükséges - munkaidő-kedvezményének legalacsonyabb mértékét, biztosítva ezáltal e szabály könnyebb megtartását, valamint meg nem tartása esetén a hatékonyabb szankcionálást.

A Javaslat a képviselőket támogatva újraszabályozza a munkavédelmi képviselők működését alapvetően segítő képzés óraszámát. Bár lecsökkenti a választást követő évben tartandó 32 órás képzést 16 órás képzésre, azonban fontos erősítő elemként jelenik meg az a szabály, miszerint ezt követően a képviselő évente legalább 8 órás továbbképzésen vehet részt, folyamatosan hozzájutva a korszerű munkavédelmi követelmények ismeretéhez. Ezen óraszámoknak a képviselői megbízatás négy évére való kivetítése eredményeképpen a képviselők részére legalább 40 órás képzés biztosított a Javaslat szerint, ami lényegesen meghaladja a jelenlegi szabályozásban előírt óraszámot. A Javaslat a kialakult gyakorlatnak megfelelően módosítja továbbá a törvényi szabályozásnak a munkavédelmi képviselők képzésére vonatkozó egyéb rendelkezéseit - harmonizálva egyúttal az Irányelv e tárgykörre vonatkozó szabályait - akkor, amikor a képzést csak munkaidőben engedi meg - összhangban a munkáltatók oktatásra vonatkozó általános kötelezettségeivel, szabályaival - és lehetőséget teremt annak külső helyszínen történő megtartására is.

A munkavédelmi képviselők képzése, továbbképzése az erre szakosodott vállalkozások, intézmények tevékenysége keretében, korszerű módon, magas színvonalú oktatás során is megvalósítható. Ezen oktatási forma alkalmazását - már csak a szükséges és ideális tanulói létszám elérése okán is - teszi lehetővé tételesen a Javaslat szerinti módosítás.

A Javaslat 28. §-a lényegi módosítást nem hajt végre a törvény szabályozásában, csupán az együttműködési keretszabályt emeli ki az Mvt. 76. § (1) bekezdéséből tekintettel arra, hogy ezen előírást a Javaslat 24. §-a tartalmazza.

A Javaslat 29-30. §-ai pontosítják az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében működő Munkavédelmi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladatkörét. Megőrzi a Javaslat azt az előírást, mely szerint a Bizottság véleményezi az Mvt. 11. §-ában megjelölt jogszabályok tervezeteit, a beszámolókat és időszakos programokat, de a döntési folyamat differenciált meghatározásával lehetőséget ad az oldalak számára a véleménykülönbségek kifejezésére.

Az utóbbi évek gyakorlatára, valamint a törvény szabályozásába a Javaslat által beemelt új előírásokra (munkavédelmi képviselők választásának rendje, a képviselők képzésének, továbbképzésének szabályai, a paritásos testület létrehozatala, működése stb.) tekintettel szükségesnek mutatkozott annak megfogalmazása, hogy a Bizottság ajánlásokat alakít ki a munkavédelmi kérdésekről, ezáltal segítve ezen rendelkezések hatékony végrehajtását.

A Bizottság nem kötelező jelleggel, de a gyakorlati tapasztalatok alapján kimunkált, és ezért jól hasznosítható, önkéntesen alkalmazható ajánlásokat alakít ki.

Külön feladatként fogalmazza meg a Javaslat, hogy a közvéleményt - az ügyrendben foglaltak szerint - a Bizottság tájékoztatja munkájáról, üléseiről, a fontosabb napirendjeiről, álláspontjáról.

A Javaslat előírja, hogy a Bizottság működésével kapcsolatos adminisztratív, titkársági teendőket az OMMF látja el, tekintettel arra, hogy a Bizottság nem rendelkezik az ehhez szükséges szakapparátussal.

A 31. §-hoz

A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény helyébe lépő - a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat átfogóan korszerűsítő - új törvény alapján építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében az ajánlatkérő köteles a dokumentációban megadni azoknak a szervezeteknek (hatóságnak) a nevét és címét (elérhetőségét), amelyektől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni.

Ezen rendelkezés alapján, amennyiben az ajánlatkérő az ajánlati dokumentációban megjelöli e kötelezettségek tekintetében az Mvt. 81. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felügyeletet - mint eljárni illetékes hatóságot - akkor ezen felügyelet saját hatáskörében eljárva köteles részére tájékoztatást adni.

Ezt a kötelezettséget emeli be a javaslat az Mvt. szabályozásába - a közbeszerzésekről szóló törvény által az ajánlatkérőre és az ajánlattevőre vonatkozóan előírt követelmény teljesíthetősége érdekében - előírva azt a felügyeletek számára.

A 32. §-hoz

A munkavédelmi bírság kiszabásának alapjául szolgáló általános tényállás megvalósításához szükséges hatályos Mvt. szerinti két feltételt - a munkavédelmi követelmények teljesítésének elmulasztását, és a munkavállalók élete, testi épsége vagy egészsége súlyos veszélyeztetését - a Javaslat már egy fő munkavállaló esetén is alkalmazni rendeli, szigorítva ezzel a munkáltató munkavédelmi kötelezettségei megsértéséhez fűződő joghátrányt. Gyakorlatilag nincs jelentősége a veszélyeztetett személyek számának a bírságolási jogcím, megalapozottság tekintetében, ugyanakkor a bírság mértéke kapcsán a mérlegelési körülményeknél fontos szerepe van.

A Javaslat törvényi vélelemként, mintegy minimum szabályként - de nem taxatíve - határozza meg a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető legfontosabb - a veszélyeztetés tekintetében lehetséges legkirívóbb - tényállásokat. Az a)-c) pontokban felsorolt tényállások, mint kiemelt biztonsági vizsgálatok, illetve a soron kívüli ellenőrzés elmulasztása, a d) pontban meghatározott, a mindenkori legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó munkáltató által a kockázatértékelés elmulasztása - ideértve annak pusztán formális, a vizsgálat célját ki nem elégítő elvégzését is -, továbbá az e) pontban leírt védelmi eszközök hiánya, hatástalansága, illetve a veszélyesnek minősíthető körülmények közötti munka esetén az orvosi vizsgálat, alkalmassági döntés hiánya a tényleges veszélyhelyzettől függetlenül, önmagukban olyan súlyú mulasztások, amelyek megalapozzák a bírságolást. Közös jellemzőjük az átlagot meghaladó veszélytényezőn, mint jogilag megfogalmazott előfeltételen alapuló, kiemelt jelentőségű garanciális munkavédelmi feladat elmulasztása, amellyel összefüggésben a szakmai és az élettapasztalat szerint komoly esélye van a valóságos veszélyeztetés kialakulásának. Nem először élne ezzel az eszközzel az Mvt., a hatályos törvény ugyanis a védőberendezések, védőeszközök hiányát, működésképtelenségét, mint jogkövetkezményt (jogszerű munkamegtagadást) megalapozó törvényi vélelmi tényállást már a hatályba lépése óta alkalmazza.

A 33. §-hoz

A Javaslat módosítja az Mvt. kockázatra vonatkozó meghatározását, amikor a korszerű, harmonizált nemzeti szabványnak (MSZ-EN 292-1) megfelelő fogalomként emeli azt be a törvényi szabályozásba. Egyúttal az Európai Uniós szabályozásnak megfelelően módosítja a súlyos (halálos) munkabaleset fogalmát. A hatályos szabályozás értelmében halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított 90 napon belül a sérült - orvosi szakvéleménnyel igazoltan - a balesettel összefüggésben veszíti életét. Ezen időtartam - Javaslat szerinti - egy évre emelése szigorítást jelent a munkáltatókat terhelő - a baleseti helyszín szerint illetékes felügyelethez történő - bejelentési kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő emelkedésével. Mindez a baleset okainak feltárásával a hasonló balesetek megelőzését, a bekövetkezett kár reparálását, végső soron a munkavállalók életének, testi épségének fokozottabb védelmét szolgálja.

Az Mvt. Javaslat szerinti (19. §) módosításával szükségessé vált - az egységes jogértelmezést biztosítva - a most beemelt munkaképtelenség fogalmának pontos meghatározása is.

A Javaslat a valamennyi főbb jogintézményre kiterjedő értelmezési igénynek és egyben a jogharmonizációs követelményeknek tesz eleget, amikor a munkavédelmi képviselő megválasztására vonatkozó szabályokhoz (Mvt. 70/A. §) delegált jogintézményt (munkavédelmi képviselő) az értelmező rendelkezések közé beemelve - az egységes jogértelmezést biztosítva - külön is meghatároz, definiál.

A Javaslat az Mvt. új 50/A. § tartalmára vonatkozóan, garanciális szabályként határozza meg - az értelmező rendelkezések közé beemelve - a sérülékeny csoport, mint jogintézmény tartalmát (tájékoztatásul utalva a csoportba tartozó legfontosabb kategóriákra), biztosítva ezzel az egységes jogértelmezést.

A fegyveres szervek gyűjtőfogalomként - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezései alapján - került megjelenítésre a szervezett munkavégzés körében. Ez az Mvt. hatályos szabályozása tekintetében érdemi változást nem, csak fogalmi egyszerűsítést jelent. A katasztrófavédelem központi és területi szerveinél végzett munkának a szervezett munkavégzés fogalmi körébe történő beemelését az időközben bekövetkezett jogszabályi változások indokolják (A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény).

A törvény koncepciójában - a 89/391/EGK számú irányelv rendelkezéseivel összhangban - azon vezérlő elvet követi, amely szerint a szakképző iskolákban (pl. szakmunkásképző, szakiskola, szakközépiskola) tanulókat, és az ezekkel azonos megítélés alá eső, tanuló szerződés alapján munkát végző tanulókat mint munkavállalókat is teljes körű védelem illeti meg minden egészségüket és biztonságukat fenyegető veszéllyel szemben.

A Javaslat szabályozása ezért egyrészt biztosítja az uniós elvárásokkal egyezően ezen személyi kör védelmét az általuk végzett munkának a szervezett munkavégzés körébe történő nevesítésével, másrészt megőrzi - a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során végzett munka tekintetében - a hosszú ideje alkalmazott és bevált magyar szabályozást.

A Javaslat a szervezett munkavégzés körébe korlátozott formában emeli be az Mvt. 40. § (2) bekezdése megváltozott tartalmára (8. §) vonatkozóan, szervezett munkavégzésnek minősítve a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munkát. A munkavállalót foglalkoztató gazdasági társaság munkáltatónak minősül, ezért e minősége miatt eleve köteles a fenti joghely alkalmazására.

A 34. §-hoz

A törvény Javaslat szerinti - Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásakor történő - hatálybalépését részben az indokolja, hogy a Javaslatban megjelenő követelmények, megállapítások, kötelezettségek pontosító, kiegészítő, deklaratív jellegűek, nagyrészt már meglévő feladatokra épülnek, ezért nem feltétlenül szükséges a csatlakozás előtti időpontban történő hatálybaléptetés. A fent megjelölt időpontban való hatálybalépést az indokolja továbbá, hogy a Javaslat a szakember foglalkoztatás terén többletfeladatokat határoz meg, mely feladatok végrehajtásához a munkáltatóknak elegendő felkészülési időre van szükségük.

A Javaslat 35. §-a a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény rendelkezéseit teszi egyértelművé, pontosítja annak szabályozását, ezért indokolt - a törvény általános hatálybalépéséhez képest - korábbi időpontban történő hatályba lépése.

A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet a 95/63/EK számú irányelvvel módosított 89/655/EGK számú irányelvet harmonizálva állapította meg a munkaeszközök használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeit. E követelményeket 2002. január 1-jétől kezdődően minden, 1999. július 1-jét megelőzően, illetve azt követően üzembe helyezett, vagy használatba vett munkaeszközre alkalmazni kell. Ezen alkalmazási kötelezettségből következik, hogy az Mvt. 22. §-ában meghatározott rendelkezések (a munkahelynek, a munkaeszköznek, a technológiának a munkavédelmi üzembe helyezés időpontjában a hatályos előírásokat ki kell elégítenie) nem harmonizálnak a rendelet előírásaival, ezért indokolt azokat hatályon kívül helyezni arra tekintettel, hogy az üzembe helyezés időpontjától függetlenül a munkaeszközöknek meg kell felelniük legalább a hivatkozott rendeletben meghatározott biztonsági és egészségügyi követelmények minimális szintjének.

Lényegében ugyanez vonatkozik a munkahelyi követelményekre is a csatlakozást követően (3/2002. (II. 8.) SZCSM-EüM együttes rendelet).

Az Mvt. 22. §-ának hatályon kívül helyezésével szükségessé vált az ezen joghelyre hivatkozó 81. § (4) bekezdés b) pontjának egyidejű hatályon kívül helyezése is.

A Javaslat az Mvt. 54. §-át érintő módosítása (11. §) következtében a számozás változását átvezeti a törvény 58. § (1) bekezdésének szövegében.

Az Mvt. 23. §-a (2) bekezdésének módosítása miatt a Javaslat az ezen joghelyre hivatkozó 84. § (1) bekezdésének h) pontja szövegében átvezeti a változást.

Az Mvt. 87. §-a 9. pontjának módosítása miatt a Javaslat a 86. § szövegében is átvezeti a változást.

A Javaslat azon, legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatóknál, ahol nem működik munkavédelmi képviselő, a törvény módosításával kötelezően előírt munkavédelmi képviselő választást [ 70/A. § (1) bekezdés a) pontja] - biztosítva a választás előkészítéséhez és lebonyolításához szükséges időt, és az új szabályozás kellő mélységben történő megismerését - átmeneti rendelkezésként a törvény hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül rendeli megtartani.

A törvény szabályozásába új intézményként beemelt paritásos munkavédelmi testület létrehozási kötelezettségének időpontját - az újonnan alakult, valamint az olyan munkáltató esetében, ahol a törvény hatálybalépésekor már munkavédelmi képviselő (bizottság) működik - a Javaslat átmeneti rendelkezésével differenciáltan határozza meg.

A Javaslat az Mvt. 17. §-át érintő módosításával (5. §) összhangban egységesen határozza meg a felügyelőségek regionális szinten (szervezetben) történő működését az összes - a törvény módosítása előtt kiadott - jogszabály vonatkozásában.

E § utolsó bekezdésében a Javaslat - a jogalkalmazók tájékoztatása és a megfelelő jogértelmezés érdekében - utal arra, hogy a törvény módosítása a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza.

A 35. §-hoz

A Javaslat 36. §-ának (1)-(2) bekezdései a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 7. §-ának (5), (7) bekezdéseit teszik egyértelművé a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény szabályozási szándékának megfelelően. A 2003. évi XX. törvény 67. §-ának (2) bekezdése ugyanis téves joghelyet jelöl meg a Met. 7. §-ában az új bekezdések beiktatásának helyeként, melynek következtében az (5) és (7) bekezdések ugyanazon szabályozási kérdésről rendelkeznek, az eredeti (6) bekezdés pedig (amelynek jelenleg (7) bekezdésnek kellene lennie) hatályon kívül helyeződött.

A 36. §-hoz

A munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés munkahelyi és országos rendszere kiépült, működik. A munkahelyeken a munkavállalókkal választott munkavédelmi képviselők, munkahelyi munkavédelmi bizottságok, országos szinten pedig a tripartit összetételű Munkavédelmi Bizottság. Mindezek a munkaügyi kapcsolatoknak fontos anyagi jogi és szerkezeti elemei. Ezért indokolt az Mt.-ben is - a munkaügyi kapcsolatok fejezetben - általános jelleggel, mintegy alapvető jogi státuszt nyújtva rögzíteni a munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés tényét. Ezáltal válik teljessé a kódex jellegű Mt. e fejezete. Indokolja a javasolt kiegészítést, hogy a törvénytervezet a munkavédelmi képviselők választását illetően az Mt. üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezéseit tekinti irányadónak. Ugyancsak szükségessé teszi a munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés Mt.-ben történő deklaratív szerepeltetését az is, hogy az Mt. 102. § (2) bekezdése - a munkavédelmi törvényben rögzítettek mellett - helyesen előírja: "A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani." Az "erre vonatkozó szabályok" a munkavédelemre vonatkozó szabályokat jelenti, melynek rendszerét az Mvt. állapítja meg, illetve ad felhatalmazást a végrehajtási szabályok kibocsátására.