ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Fidesz- Magyar Polgári Szövetség
Képviselőcsoportja
K/7098.
írásbeli választ igénylő kérdés
Dr. Szili Katalin
Az Országgyűlés Elnöke
Részére
HELYBEN
Tisztelt Elnök Asszony !
"Ki fizeti a révészt", azaz hogyan kerül az ételhulladék a közkonyhákról az ártalmatlanító helyre? címmel a Házszabály 119. § -a alapján írásbeli kérdést kívánok intéznii
Dr. Persányi Miklós
környezetvédelmi és vízügyi
miniszterhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
Kaotikus állapotok tapasztalhatók az ételhulladék-kezelésben azt követően, hogy a földművelésügyi tárca Európai Uniós várakozásoknak megfelelően egy évvel ezelőtt rendeletben tiltotta meg az ételhulladék sertésekkel való feletetését. A rendelkezés - mely a sertéspestis megelőzésére született - a közkonyhákat nehéz helyzetbe hozta.
Eddig ugyanis a közkonyhákon keletkezett hulladékot a hizlaldák szállították el és ezért a közkonyháknak fizettek. A rendelet életbelépését követően a közkonyhák nemcsak elestek ettől a jövedelemforrástól, de ezután nekik kell gondoskodni a keletkezett ételhulladék elszállításáról és megfizetni a szakszerű ártalmatlanítás nem kevés költségét. Ezeket a terheket azonban egy közkonyha sem hajlandó viselni, így az Európai Uniós elvárásoknak megfelelő rendelet szinte végrehajthatatlan. A közkonyhák többsége tehát törvénytelenül működik, mert a komposztálás költségét nem vállalva ledarálják a ételmaradékot és beöntik a csatornába.
Mások kiskapukat keresnek. Mivel a rendelet megengedi az ételmaradék prémes állatokkal való feletetését, az érdekeltek álszerződéseket kötnek a kutyamenhelyekkel. Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a konyhákon keletkezett ételmaradékot kutyák és más kisállatok fogyasztják el. Csak nehezíti a helyzetet, hogy egy FVM körlevél az év elején megengedte az ételmaradék ledarálását és a csatornába juttatását.
Ez az eljárás veszélyezteti a felszíni vizek minőségét, és komoly károkat okozhat a csatornarendszerben is.
Főleg Budapesten jelent nagy veszélyt. Egyrészt a szennyvízcsatornába juttatott ételmaradékkal jó táptalajt adunk a rágcsálók és a rovarok elszaporodásának. Ezzel közegészségügyi problémát okozunk. Másrészt, mivel a fővárosban a szennyvizek kisebb részét tisztítják biológiai eljárással, a nagy szervesanyag tartalmú moslék szinte akadálytalanul jut a Dunába és szennyezi azt. A vizek terhelése után járó adót minden fővárosi lakosnak fizetnie kell.
Megoldás lehetne, az ételhulladéknak a szennyvíztisztító telepre való szállítása, ahol a moslék beleilleszthető a rothasztási folyamatba és így ártalmatlanítható. Addig azonban marad a káosz és a kiskapu, amíg el nem döntik, hogy ki viseli az ételmaradékok elszállításának és ártalmatlanításának tetemes költségeit.
Amennyiben meg akarunk felelni az Európai Unió ide vágó elvárásainak, akkor ezt meg kell oldani.
Kérdezem tehát miniszter úrtól:
"Ki fizeti a révészt", azaz hogy kerül az ételhulladék a konyhából az ártalmatlanító helyre?
Várom megtisztelő válaszát!
Budapest, 2003. november 25.
Dr. Turi-Kovács Béla