MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/9171. számú
törvényjavaslat
a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
(az Európai Unió tagállamai)
és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között,
a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről
Előadó: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 2004. március
2004. évi ... törvény
a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
(az Európai Unió tagállamai)
és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között,
a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről
Az Országgyűlés
megemlékezve arról, hogy az európai uniós tagság a rendszerváltozás egyik alapvető céljának megvalósítása és négy, szabadon választott országgyűlés egybeeső törekvése;
felidézve a magyar nép áldozatos munkáját, amely lehetővé tette, hogy hazánk részesévé váljon az európai építkezésnek;
emlékeztetve a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására irányuló tárgyalásokra és annak eredményére;
figyelemmel arra, hogy az ország lakossága ügydöntő népszavazással döntött hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása mellett;
összhangban az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdésével
a következő törvényt alkotja:
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel kihirdeti a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: csatlakozási szerződés).
2. §
A csatlakozási szerződés magyar szövegét a törvény I. melléklete tartalmazza:
3. §
Az Országgyűlés e törvénnyel kihirdeti az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Közösséget létrehozó szerződést, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést és az ezeket kiegészítő vagy módosító szerződéseket, ideértve a Dán Királyságnak, Írországnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló szerződést, a Görög Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló szerződést, a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló szerződést, valamint az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést. A szerződések magyar szövegét a törvény II. melléklete tartalmazza.
4. §
Ez a törvény 2004. május 1-jén lép hatályba.
Indokolás
I. Bevezetés
Az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalások lezárásával párhuzamosan 2002 decemberében az Országgyűlés elfogadta az Európai Unióhoz történő csatlakozás közjogi alapjait megteremtő alkotmánymódosítást.
Az Alkotmány 2/A. §-a (1) bekezdésének értelmében a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja. Az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdése alapján az ilyen nemzetközi szerződés, így a csatlakozási szerződés megerősítéséről és kihirdetéséről az Országgyűlés határoz, a képviselők kétharmadának szavazatával.
2003. április 12-én az Alkotmány 79. §-a értelmében ügydöntő népszavazást tartottak Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról. A népszavazáson az állampolgárok az Európai Unióhoz történő csatlakozás mellett döntöttek.
Az Országgyűlés a 37/2003. (IV. 15.) OGY határozatával - az Országgyűlés általi megerősítés fenntartásával - döntött a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésnek (a továbbiakban: csatlakozási szerződés) a Magyar Köztársaság részéről történő aláírásáról, és felhatalmazta a Kormányt, hogy a csatlakozási szerződést és az ahhoz kapcsolódó záróokmányt aláírja. A csatlakozási szerződést 2003. április 16-án, Athénban dr. Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter és dr. Juhász Endre főtárgyaló aláírta.
A Kormány javaslatára az Országgyűlés a 133/2003. (XII. 17.) OGY határozatában megerősítette a csatlakozási szerződést, és a külügyminiszter 2003. december 23-án a ratifikációs okmányt letétbe helyezte az Olasz Köztársaság Kormányánál.
A csatlakozási szerződés megerősítésével a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy az Európai Unió alapszerződéseit és a közösségi jogot az Európai Bíróság értelmezésének megfelelően alkalmazza, az alapító szerződésekből fakadó kötelezettségek teljesítése érdekében meghoz minden általános és egyedi intézkedést, illetve tartózkodik minden olyan lépéstől, amely az alapító szerződésekből fakadó célok megvalósulását veszélyeztetné.
Az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdése, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 16. §-ának (1) bekezdése, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján a csatlakozási szerződés hazai jogrendbe illesztése érdekében szükséges annak jogszabállyal történő kihirdetése. Az Országgyűlés által megerősített csatlakozási szerződést törvénnyel kell kihirdetni, melyhez az országgyűlési képviselők szavazatának kétharmada szükséges.
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet értelmében a csatlakozási szerződés kihirdetésére azt követően kerülhet sor, hogy azt mind a 15 EU-tagállam és Magyarország is megerősítette. A Kormány ezért javasolja, hogy a zárószavazás azt követően történjen, hogy a jelenlegi tagállamok befejezték a megerősítő eljárást.
II. A törvény szerkezete
1. A jobb áttekinthetőség érdekében, az eddigi gyakorlattól eltérve, a csatlakozási szerződés, a csatlakozási okmány, valamint a záróokmány magyar szövegét a törvény 2. §-a értelmében a törvény I. melléklete az alábbiak szerint tartalmazza:
2. A csatlakozási szerződésnek része az elsődleges közösségi jog, mindazon szerződések, melyeket a tagállamok a Közösségek vagy az Unió létrehozása érdekében kötöttek, a kiegészítő és módosító szerződésekkel együtt, ideértve a korábbi csatlakozási szerződéseket is.
A csatlakozási szerződés 1. cikk (1) bekezdése értelmében az újonnan csatlakozó államok részes felévé válnak az Unió alapját képező szerződéseknek. Az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdése, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 16. §-ának (1) bekezdése, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján e szerződések hazai jogrendbe illesztése érdekében szükséges azok törvényben történő kihirdetése, melyhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
A törvény 3. §-a értelmében az Unió alapját képező szerződések magyar szövegét a II. melléklet tartalmazza az alábbiak szerint:
III. A csatlakozási szerződés szerkezete és legfontosabb rendelkezéseinek összefoglalása
Az Európai Unió korábbi bővítéseinek gyakorlatát követve az új tagállamok csatlakozásának feltételeit egyetlen nemzetközi szerződésbe foglalták.
A csatlakozási szerződés három fő részből áll.
1. Az első és alapvető dokumentum az Európai Unió tagállamai és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés, amelyben a szerződő felek kimondják, hogy a tíz ország az Európai Unió tagjává, és egyúttal az Európai Unió alapját jelentő szerződéseknek a részesévé válik.
A csatlakozási szerződést a szerződő felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerősítik, és a megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság Kormányánál legkésőbb 2004. április 30-ig letétbe helyezik. A szerződés szerint, amennyiben valamelyik új tagállam a szerződést kellő időben nem ratifikálja, úgy az azon államok tekintetében lép hatályba, amelyek a megerősítő okiratokat letétbe helyezték. Ebben az esetben a Tanács egyhangúlag dönt a csatlakozási szerződés szükséges módosításáról, illetve azok a rendelkezések, amelyek a nem ratifikáló államra vonatkoznak, nem lépnek hatályba. Amennyiben a szerződést valamelyik jelenlegi tagállam nem erősíti meg, a szerződés nem léphet hatályba. A csatlakozási szerződés egyetlen eredeti példányban, minden szerződő állam nyelvén készült, és minden nyelvi változata egyaránt hiteles.
2. A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozási feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány a szerződés második része. A csatlakozási okmány általános szabályként kimondja, hogy a tagság időpontjától kezdődően az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés, valamint az Európai Unióról szóló szerződés, illetve ezek kiegészítő és módosító rendelkezései (alapító szerződések) és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek az alapító szerződésekben, valamint a csatlakozási okmányban megállapított feltételek szerint.
A csatlakozási okmány a fenti általános szabály szerint tartalmazza a közösségi politikák és uniós intézkedések alkalmazásának és érvényesülésének a hatályos szabályoktól eltérő rendjét. A csatlakozási okmány rendelkezik többek között: az intézményi kérdésekről, az új tagállamok számára nyújtott közösségi támogatásokról, illetve az általuk a közösségi költségvetés számára teljesítendő befizetésekről, a védzáradékokról, a schengeni szabályok alkalmazásának részletes szabályairól, a csatlakozók eltéréssel rendelkező tagállamként való részvételéről a gazdasági és monetáris unióban, az új tagállamok csatlakozásáról az Unió tagállamai egymás közötti megállapodásaihoz vagy egyezményeihez, illetve a Közösség és/vagy tagállamai által harmadik féllel kötött, meghatározott nemzetközi szerződésekhez, továbbá a közösségi hatásköri szabályokkal össze nem egyeztethető nemzetközi megállapodásai kiigazításáról, illetőleg felmondásáról.
A csatlakozási okmány tartalmazza az Unió alapját képező szerződések (eredeti szerződések) kiigazítására vonatkozó változásokat, melynek legfontosabb rendelkezései az új tagállamoknak a közösségi szervekben történő részvételének feltételeit rögzítik. A csatlakozási okmány az intézményi rendelkezések között szabályozza az uniós intézményekben való tagállami részvétel és szavazás arányait a nizzai szerződéssel az EU-szerződéshez és az EK-szerződéshez csatolt, az Európai Unió bővítéséről szóló jegyzőkönyv vonatkozó szabályaival összhangban a 2004. október 31-ig tartó átmeneti időszakra, és az azt követő időszakra állandó jelleggel. Ennek értelmében Magyarország az Európai Parlamentbe 24 képviselőt választ; a Tanácsban 2004. október 31-éig a szavazatok súlyozása szempontjából 5, majd 2004. november 1-jét követően 12 szavazattal rendelkezik. Hazánk egy személyt jelölhet az Európai Bizottság tagjának, egy-egy bírót nevez meg az Európai Közösségek Bíróságába, valamint az Elsőfokú Bíróságba, és 12-12 tagot delegál a Gazdasági és Szociális Bizottságba, illetve a Régiók Bizottságába. Az intézményi rendelkezések tartalmazzák továbbá a minősített tanácsi szavazási rendnek a nizzai döntés szerint, valamint a csatlakozási tárgyalások eredménye alapján módosított szabályait. A csatlakozási okmány kimondja, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bíróság eljárási szabályzatát - a csatlakozás tekintetében szükségessé váló mértékben - a lehető legrövidebb időn belül ki kell igazítani.
A csatlakozási okmány rögzíti az egy tagállam egy biztos elvét és azt, hogy a csatlakozás időpontjától valamennyi új tagállam egy-egy állampolgárát a Bizottság tagjává kell kinevezni. A Bizottság új tagjait a Tanács minősített többséggel és a Bizottság elnökével közös megegyezéssel nevezi ki azt követően, hogy az Európai Parlament a jelölteket meghallgatta, és a kinevezésükkel egyetért. Az így kinevezett biztosok hivatali ideje - a jelenleg hivatalban lévő biztosi kollégium mandátumával együtt - 2004. október 31-én jár le. A valamennyi tagállam egy-egy állampolgárából álló új Bizottság 2004. november 1-jén lép hivatalba, és ezen új Bizottság hivatali ideje 2009. október 31-én jár le. A csatlakozási okmány rendelkezik az egy ország egy bíró elvének betartásáról és a bírák rotációs rendjéről. Ennek értelmében a Bíróság tíz új bírája közül - a sorsolással kiválasztott - ötnek a hivatali ideje 2006. október 6-án, a másik ötnek 2009. október 6-án jár le, míg az Elsőfokú Bíróságba kinevezett bírák sorsolással kiválasztott felének a hivatali ideje 2004. augusztus 31-én, a másik felének 2007. augusztus 31-én jár le. A csatlakozási okmány felsorolja a szerződésekkel és a másodlagos közösségi jogszabályokkal létrehozott bizottságokat, csoportokat és egyéb testületeket, valamint rendelkezik az új tagok hivatali idejének szabályairól.
A csatlakozási okmány általános szabálya szerint az új tagállamok kötelezettsége, hogy átmeneti rendelkezések hiányában hatályba léptessék mindazokat a nemzeti intézkedéseket, melyek a közösségi irányelvek és határozatok rendelkezéseinek csatlakozástól történő alkalmazásához szükségesek. A csatlakozási szerződés alapját a 2002. november 1-jét megelőzően elfogadott közösségi jogi aktusok jelentik. A csatlakozási okmány rendelkezik arról, hogy a Tanács egyhangúlag - az új tagállamok valamelyikének megalapozott kérelmére és a Bizottság javaslata alapján - 2004. május 1-je előtt olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a 2002. november 1-je és a tagság időpontja között elfogadott jogi aktusoktól való ideiglenes eltérésről rendelkeznek.
A csatlakozási okmány értelmében Magyarország fenntarthatja a közvetlen befektetéseket igénylő tőkemozgások harmadik országokba irányuló, vagy onnan származó, 1999. december 31-én fennálló korlátozásait, beleértve az ingatlanbefektetést, a letelepedést, a pénzügyi szolgáltatások nyújtását vagy a tőkepiacon az értékpapírok elfogadását.
A pénzügyi rendelkezések között a csatlakozási okmány meghatározza az Európai Közösségek saját forrásai rendszerének kiterjesztéséből fakadóan Magyarországra jutó befizetési kötelezettségeket, amelyek a harmadik országokból származó vámbevételekre, a hozzáadottértékadó-alapú, illetve a bruttónemzetijövedelem-alapú hozzájárulásokra terjednek ki. Kimondja továbbá, hogy a 2004. évi magyar befizetések nem terjednek ki a január-április közötti időszakra, valamint meghatározza a 2004-2006. közötti időszakban Magyarországnak nyújtandó egyösszegű befizetési könnyítés (költségvetési kompenzáció) mértékét.
A csatlakozási okmány rendelkezik arról is, hogy az ún. Schengeni Támogatás keretén belül 2004-2006. között Magyarország évente 49,3 millió euró egyösszegű, vissza nem térítendő támogatást kap a schengeni vívmányoknak történő megfelelés érdekében. A támogatást elsősorban a határátkelők és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére, a határőrök képzésére, valamint a logisztikai és működési költségek támogatására lehet majd fordítani.
A csatlakozási okmány értelmében, a csatlakozást követő harmadik év végéig súlyos és tartós gazdasági nehézségek esetén a helyzet orvoslása érdekében bármely tagállam felhatalmazást kérhet védintézkedés alkalmazására, melynek feltételeit és szabályait, a célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértékhez és időtartamhoz igazítva - a belső piac működésének legkisebb zavart okozva - a Bizottság állapítja meg.
A csatlakozási okmány szerint abban az esetben, ha valamely új tagállam nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségeit és a belső piac működését súlyosan sérti, a Bizottság a csatlakozást követő három éven belül - az arányosság, a legkisebb zavar okozásának figyelembevételével és az ágazati védintézkedés elsőbbségének biztosításával - megfelelő intézkedéseket tehet (belső piaci védzáradék). Védzáradék alkalmazásáról a feltételek teljesülése esetén a Bizottság a csatlakozást megelőzően is határozatot hozhat, de az csak a csatlakozással léphet hatályba. Ebben az esetben a védintézkedés a csatlakozás napjától lép hatályba. A védintézkedéseket addig lehet fenntartani, ameddig a kötelezettségvállalást nem teljesítették. A belső piaci védzáradék mellett a csatlakozási okmány - hasonló elvek mentén - a büntetőjog területén és a polgári ügyekben való kölcsönös elismeréssel kapcsolatos közösségi szabályok nem megfelelő alkalmazása esetére is védzáradék alkalmazásának lehetőségét tartalmazza (igazságügyi védzáradék).
A csatlakozási okmány külön szól az agrárpolitika, valamint az állat- és növény-egészségügyi szabályok alkalmazásából eredő szabályozási rendre való átmenet elősegítése érdekében szükséges átmeneti intézkedések elfogadásának rendjéről, mely szabályokat a csatlakozást követő három éven belül lehet elfogadni és alkalmazni.
A csatlakozási okmány főszabály szerint tartalmazza az uniós intézményeknek azokat a jogi aktusait, amelyeket a csatlakozás miatt ki kell igazítani. Kisegítő rendelkezésként azonban szabályozza a csatlakozási okmányban nem szereplő, de kiigazításra szoruló jogi aktusokra vonatkozó eljárást, miszerint - a Bizottság javaslata alapján - a Tanács vagy a Bizottság minősített többséggel dönt azok kiigazításáról.
A csatlakozási okmány rendelkezik az Európai Unió intézményei által elfogadott közösségi jogszabályoknak az új tagállamok nyelvén való közzétételéről. Kimondja, hogy a másodlagos jogi aktusok az új tagállamok hivatalos nyelvein, így magyarul is hitelesek, és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.
A csatlakozási okmány záró rendelkezései szerint az eredeti szerződések egy-egy hitelesített másolatát az Európai Unió jelenlegi 11 hivatalos nyelvén az Olasz Köztársaság Kormánya eljuttatja az új tagállamok kormányaihoz. Az eredeti szerződések új nyelveken megszövegezett szövegei is hitelesek, és a csatlakozási okmány mellékletét képzik. Az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága az irattárában letétbe helyezett nemzetközi megállapodások egy-egy hitelesített másolatát szintén eljuttatja az új tagállamok kormányainak.
A csatlakozási okmány mellékletei tartalmazzák az új tagállamokra a csatlakozástól kezdődően kötelező és alkalmazandó schengeni vívmányok felsorolását (az okmány I. melléklete), a csatlakozási tárgyalások fejezeteinek bontásában az intézmények jogi aktusainak részletes kiigazítását, továbbá a csatlakozás következtében szükségessé váló kiigazításra vonatkozó iránymutatásokat (II-III. melléklet). Szintén a csatlakozási okmány mellékletei szólnak a közösségi vívmányoknak az új tagállamokra vonatkozó átmeneti intézkedéseiről. A IV., illetve az V-XIV. melléklet a csatlakozási tárgyalások eredményeinek megfelelően felsorolja a valamennyi új tagállam (IV. melléklet), illetve az egyes új tagállamok, így Magyarország (X. melléklet) esetében alkalmazandó átmeneti intézkedéseket: a személyek szabad mozgása, a szolgáltatások nyújtásának szabadsága, a tőke szabad áramlása, a versenypolitika, a mezőgazdaság, a közlekedéspolitika, az adózás, a környezetvédelem, a vállalati jog és a vámunió fejezetekben.
A csatlakozási okmányhoz csatolt jegyzőkönyvek között találhatók egyrészt az Európai Beruházási Bank alapokmányának az Európai Unió bővítése miatt szükségessé váló módosításai, másrészt a tagsági kötelezettségek teljesítésével és a közösségi jog alkalmazásával összefüggő egyes új tagállamokra vonatkozó rendelkezések. A jegyzőkönyvek jogi természete a szerződés rendelkezéseinek jogi természetével azonos.
3. A csatlakozási szerződés harmadik záró dokumentuma (záróokmány) rögzíti, hogy a szerződő felek meghatalmazottjai 2003. április 16-án, Athénban, abból a célból gyűltek össze, hogy a 10 új tagállam csatlakozásáról szóló szerződést aláírják.
A záróokmány felsorolja a csatlakozási szerződésnek a joghatással járó elemeit. Ezek a csatlakozásról szóló szerződés, a csatlakozás feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány, továbbá az okmányhoz csatolt mellékletek, jegyzőkönyvek, és az Európai Unió alapját képező szerződések. A csatlakozási szerződésnek része tehát az elődleges közösségi jog, mindazon szerződések, melyeket a tagállamok a Közösségek vagy az Unió létrehozása érdekében kötöttek, a kiegészítő és módosító szerződésekkel együtt, ideértve a korábbi csatlakozási szerződéseket.
A záróokmány kimondja, hogy a szerződő felek a csatlakozás feltételeiről és az eredeti szerződések kiigazításáról szóló csatlakozási okmány végrehajtásához szükséges valamennyi információt közlik a Bizottsággal és egymással, amennyiben szükséges akár a csatlakozás időpontja előtt kellő időben, annak érdekében, hogy a belső piac működését a csatlakozástól teljes mértékben biztosítani lehessen.
A záróokmányhoz a szerződő felek közös, egyoldalú, kétoldalú és többoldalú nyilatkozatokat csatoltak. A záróokmányhoz csatolt közös nyilatkozatok a szerződés rendelkezéseinek jogszerű értelmezését hivatottak szolgálni, a további, nem minden szerződő fél által aláírt nyilatkozatok a közösségi jogot nem módosítják, azokat a közösségi rendelkezésekkel ellentétesen nem lehet alkalmazni, alapvetően az azt aláíró szerződő felek szándékát örökítik meg.
A Magyarországot érintő nyilatkozatok a következők: Magyarország az Egyetlen Európáról és az Európai Közösségek Bíróságáról szóló, a szerződő felek közös nyilatkozatának részese. Magyarországot érinti a jelenlegi tagállamok együttes nyilatkozata a munkavállalók szabad mozgásáról, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaságnak és az Osztrák Köztársaságnak a közös nyilatkozata a munkavállalók szabad mozgásáról a közép- és kelet-európai országok és a balti országok vonatkozásában. A Magyar Köztársaság a Szlovén Köztársasággal közös nyilatkozatot tett az éttermi szolgáltatásra vonatkozó hozzáadott-értékadó-rendszerrel kapcsolatosan. Magyarország szempontjából is fontos az Európai Bizottságnak az általános gazdasági, a belső piaci és a bel- és igazságügyi védzáradék alkalmazásával kapcsolatos nyilatkozata. A szerződő felek a csatlakozási záróokmányhoz csatolták továbbá a csatlakozást megelőző időszakban meghozandó egyes határozatok és egyéb intézkedések elfogadására vonatkozó információs és konzultációs eljárásokról (interim eljárás) szóló levélváltásukat.