T/50. mód.jav.Demeter Ervin
__________________________
1
________
Dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés Elnöke
részére
Tárgy: módosító javaslat
Budapest
Tisztelt Elnök Úr !
A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló, módosított
1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló T/50.. számú törvényjavaslathoz
az alábbi módosító indítványokat terjesztem elõ:
I. M ó d o s í t ó i n d í t v á n y
A törvényjavaslat 1. §-ában az 1992. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban:
Ctv.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe javasolt rendelkezés második mondata
maradjon el.
"(3) Az önkormányzatnak a beruházási koncepcióját egyeztetni kell a
szakminisztérium szakmai programjával. [Címzett támogatás olyan önkormányzati
igényre adható, amelynek a szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért."]
I n d o k o l á s
A javasolt rendelkezés elsõ mondata lényegében megegyezik az eredeti
törvényszöveggel. A szavak sorrendjének cseréje nem takar tartalmi
változtatást. A gondot a második (új!) mondat okozza. Ez ugyanis nem mást
jelent, mint burkolt hatáskörelvonást! Az országgyûléstõl a kormányhoz
(szaktárca stb.) helyezi át a döntési kompetenciát. Ha ugyanis támogatás csak
és kizárólag "olyan önkormányzati igényre adható, amelynek a szakmai
tartalmával a szakminisztérium egyetért", akkor az országgyûlési képviselõ és
maga a választott magyar törvényhozás nem mérlegelhet, nincs mozgástere,
munkája formális, sõt merõ adminisztráció. A képlet világos: a kormány dönt,
az országgyûlés pedig jóváhagy - mást nem tehet.
Az országgyûlés mást ne tehessen: jóváhagyhasson!
Mi más indokolná ennek a szabálynak a törvénybeiktatását? Semmi. A kormány
ugyanis összegyûjti a pályázatokat, összeveti õket a "szaktárcák szakmai
programjaival" és az elhatározott prioritásoknak megfelelõen - és a
rendelkezésre álló pénzügyi források felosztása után - elõterjeszti javaslatát
a támogatandó és elutasítandó pályázatokról. Vagyis a kormány az elõkészítés
idõszakában már osztályozza a pályázatokat (támogatandó, elutasítandó) szakmai
tartalom szerint is. Érthetetlen ezek után, hogy a szuverén országgyûlés kezét
miért kellene megkötni? Nagyon is elképzelhetõ, hogy egy társadalompolitikai,
vagy szakmapolitikai vagy egyszerûen csak egy beruházási kérdést az
országgyûlés másként ítél meg, mint egyik vagy másik szaktárca. Ezért az ilyen
kikötés az országgyûlés szuverenításának, döntési szabadságának
megengedhetetlen és minõsíthetetlen célzatú...
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
... ad fedezetet valamennyi, a feltételeknek megfelelõen benyújtott új
igényre, akkor - a Kormány javaslatára - az Országgyûlés az éves költségvetési
törvényben - a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljainál vízgazdálkodási
szempontokra alapozva - rangsorolja a támogatandó célokat. Az adott évben ki
nem elégíthatõ igények érvényüket veszítik."]
I n d o k o l á s
Ha a javasolt szabály - és különösen annak utolsó mondata - hatályba lép,
akkor ez a támogatási forma már nem az lesz ami volt, kiiktatódik ugyanis
belõle az önkormányzatok számára legfontosabb garanciális elem, nevezetesen:
ha az önkormányzat pályázata mind a kiválasztott cél, mind a szakszerû
elõkészítés, mind a határidõben történõ elõterjesztés tekintetében megfelel a
törvénynek, akkor elõbb vagy utóbb, de mindenképpen elnyeri a kormányzati
támogatást. Az önkormányzatok számára ezt a lehetõséget a ma is hatályos -
elfogadását tekintve 2/3-os - önkormányzati törvény biztosítja. (85. § (2)
bekezdés - a sokat emlegetett alanyi jog!) Ez a javaslat tehát az Ötv. burkolt
módosítására irányul, pontosabban annak semmibevételét jelenti. Mindez annál
is inkább szembeötlõ, mert az Ötv. módosítását célzó törvényjavaslatban a
kormány - feltehetõen a kérdés politikai konzekvenciái miatt- nyíltan nem
merte felvállalni ezt. Minden ilyen kísérletet a leghatározottabban vissza
kell
utasítani. Vagy pedig szemébe kell nézni a 3170 magyar polgármesternek, és meg
kell mondani, hogy ami jogotok volt, azt most visszavesszük, és nem a
garanciáitok számítanak, hanem az hogy nincs pénzünk, illetve nem akarunk
adni.
A jelenleg hatályos szabály - amelyet egyébként az elõzõ országgyûlés
önkormányzati bizottsága (kormánypártok és ellenzék együtt!) munkált ki,
rendkívül demokratikus és elõremutató megoldást alkalmaz, amikor a rangsorban
utolsó célnál a kielégítést a legkisebb lélekszámú településsel kezdi! Nem
volna célszerûbb a rászorultság elvére is figyelemmel, ezt hatályban tartani?
III. M ó d o s í t ó i n d í t v á n y
A törvényjavaslat 4. §-ába a Ctv. 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"11. § Címzett és céltámogatásban [(a továbbiakban: központi támogatás)] még
nem részesült, folyamatban lévõ beruhásához [központi] támogatás a pályázat
________
benyújtásakor még hátralévõ beruházási összeghez igényelhetõ."
_____________
I n d o k o l á s
A javaslat két elemet tartalmaz, melyek elfogadása szükségtelenné teszi a
paragrafus két bekezdésre való tördelését. Az elsõ elem a "központi támogatás"
kifejezés elhagyására irányul, ugyanis ez a hatályos törvényben is pontatlan.
Központi támogatás ugyanis sokféle lehet, gondoljunk csak az elkülönített
állami pénzalapokra, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ebben a törvényben a
jelzõ nélküli támogatás kifejezés alatt címzett vagy céltámogatást kell
érteni. Ami a másik elemet illeti: a pályázat benyújtásakor az önkormányzatnak
dokumentálni kell a folyamatban lévõ beruházás adatait, számlákkal kell
igazolnia a saját erõként figyelembe veendõ eddigi ráfordításait. Mivel errõl
az állapotról az elõterjesztõ konkrét és teljeskörû képet kap, célszerû ehhez,
illetõleg a beruházásnak a pályázat elõterjesztésekor dokumentált állapotához
kötni az igényelhetõ állami támogatást. A jogosultság kihírdetésének idõpontja
teljesen esetleges, ilyen alapon az önkormányzat nem tud pályázni, mert nincs
mihez képest meghatároznia a beruházás állását és a befejezéshez szükséges
összeget.
Ha félreértem a javaslatot, és az elõterjesztõ a teljesítendõn esedékességet
ért, az egy lehetséges megoldás, csak éppen nem jó, az idõpont fentebb vázolt
bizonytalansága miatt. Ha viszont a javasolt törvényszöveg tényleg azt akarja
jelenteni, mint ami belõle kiolvasható, akkor nagy baj van, mert nem mond az
égvilágon semmit. Egy még meg nem kapott támogatásból ugyanis nem lehet
kifizetést teljesíteni.
IV. M ó d o s í t ó i n d í t v á n y
A törvényjavaslat melléklete I. Vízgazdálkodás fejezete I.1., I.2.1., I.2.2.
és I.2.3. pontjaiban a támogatás mértéke egységesen 50 %-ra változik.
I n d o k o l á s
Miután az elõzõ ciklus tudatos és körültekintõ infrastruktúrafejlesztõ
politikájának, ezen belül a címzett és céltámogatási rendszernek, valamint az
egyéb állami pénzalapokból juttatott koncentrált támogatásoknak köszönhetõen
Magyarország településeinek vezetékes ivóvízellátási programja lényegében
befejezõdött, ezért a közkifolyós ivóvízellátási, valamint az ivóvízbázis-
fejlesztési beruházásoknak az elhagyását a támogatandó célok közül, 1996-tól
elfogadhatónak tartjuk. Elfogadjuk továbbá a kistelepülések társulására
vonatkozó ésszerû javaslatot. Ugyanakkor azonban nem lehet egyetérteni a
vízgazdálkodás körébe tartozó és a támogatandó célok között felsorolt
beruházásoknál a támogatás mértékének a leszállításával. Ezek léte a
vízkészletek védelme szempontjából legalább olyan fontos, mint a korszerû
vízellátó rendszereké. Ha a pályázható összeg drasztikusan csökken, akkor
nagyon sok önkormányzat - és leginkább a társuló legkisebbek -
szennyvíztisztító, csatornázási stb. beruházási tervét feladni kényszerül, és
ez nagyon
visszavetheti az ország vízkincsének védelmét szolgáló, az elmúlt esztendõkben
kibontakozott örvendetes folyamatot.
V. M ó d o s í t ó i n d í t v á n y
A törvényjavaslat melléklete II. Oktatás fejezete II.1. pontjában a támogatás
mértéke 40 %-ra, II.2. pontjában a támogatás mértéke 70 %-ra módosul, II.3.
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Általános- és középiskolai tanteremépítés.
Támogatást igényelhet a helyi önkormányzat az
általa ellátott feladat feltételeinek
javításához.
A támogatás mértéke: 30 %."
I n d o k o l á s
Ma már közhelyszerû a hatvanas évek nyugati gazdaság- és
társadalomstratégiájának az a receptje, amikor a gazdasági recesszió
felszámolása érdekében nem közvetlenül a gazdaságba, sokkal inkább "a humán
infrastruktúrába" fektették a kormányok forrásaikat - és ez húzó ágazatnak
bizonyult. Ma Magyarországon az oktatás területén nem a források szûkítésére,
ellenkezõleg azok bõvítésére van szükség. Ezért a támogatás mértékét nem
csökkenteni, hanem növelni kell, az igénybevétel lehetõségét pedig szélesíteni
- szemben azzal, mint ami a javaslatban szerepel. Kulcsfontosságú ez az
életveszélyes iskolai tantermek kiváltásánál. Számos példa jelezte, hogy a
község vezetése pontosan észlelte, hogy romlik az évszázados iskola állaga,
akár össze is dölhet - volt ilyen eset, sajnos nem egy - de pénzhiány miatt
halogatta a beruházást. Ennek a következményeit nem lehet vállalni. A
törvénynek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a települési önkormányzat meg
tudjon bírkózni ez irányú feladataival, ezért ebben a körben - a pályázat
jogos voltának szigorú mûszaki ellenõrzése mellett - feltétlenül indokolt a 70
% állami támogatás biztosítása. A nemzetiségi oktatás fejlõdése érdekében
szükség van a pozitív megkülönböztetésre, aminek az igénybevehetõ támogatás
mértékében is meg kell nyilvánulnia.
VI. M ó d o s í t ó j a v a s l a t
A törvényjavaslat melléklete II. Oktatás fejezet az alábbi pontokkal egészül
ki:
II.4. Általános- és középfokú iskolai
Támogatást igényelhet minden helyi
tornateremépítés. önkormányzat az általa ellátott feladat
feltételeinek javításához. A Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium az Orzságos
Sporthivatallal együttmûködve az 1996. évi
állami költségvetési törvényjavaslat
kidolgozásáig meghatározza a támogatásban
részesíthetõ max. alapterületet és az arra
jutó fajlagos költséget, amihez mérten a
támogatás nyújtható. Az ezt meghaladó költség
az önkormányzatot terheli.
A támogatás mértéke: 40 %.
"II.5. Alap- és középfokú diákotthoni
Támogatást igényelhet minden helyi
férõhely létesítésével összefüggõ beruházás.
önkormányzat az általa ellátott feladatok
feltételeinek megteremtéséhez.
A támogatás mértéke: 40 %."
I n d o k o l á s
Ugyanaz, mint az elõzõ pontban.
a./ A gyermekek szervezetének egészséges fejlõdése megköveteli az egész évben
folytatható iskolai sporttevékenységet, amit tornaterem építésével lehet
elõsegíteni. Ehhez az államnak - az eddigi gyakorlatnak megfelelõen - hozzá
kell járulnia.
b./A tanulók általános és középiskolai diákotthoni ellátása minden erõfeszítés
ellenére ma sem megoldott. Ez sokuknál a továbbtanulást is veszélyezteti.
Ezért errõl a területrõl az államnak nem szabad kivonulnia!
VII. M ó d o s í t ó i n d í t v á n y
A törvényjavaslat melléklete III. fejezetéül javasolt szöveg helyébe az alábbi
rendelkezések lépnek:
"III. Egészségügyi és szociális ellátás
III.1. Mûködõ egészségügyi intézmények gép-
Támogatás igényelhetnek a helyi önkormányzatok
mûszerbeszerzése 200 ezer forint feletti egyedi értéken felüli
és egy éven túl elhasználódó egészégügyi gép-
mûszer beszerzéséhez.
A támogatás mértéke: 40 %.
III.2. Szociális otthoni férõhely létesítése.
Támogatást igényelhetnek azok a helyi
önkormányzatok, amelyek szükségletüknek
megfelelõ, de legalább 10 férõhely feletti
szociális otthont létesítenek.
A támogatás mértéke: 40 %.
III.3. Kórházrekonstrukció. Támogatást igényelhet minden olyan helyi
önkormányzat, ahol a beruházás összköltsége 30
millió forint felett van.
A támogatás mértéke: 40 %."
I n d o k o l á s
Megengedhetetlen, hogy az egészségügyi gép- mûszerbeszerzés terén pont a
leginkább rászoruló, alapfokú ellátást biztosító, községi körzeti orvosi
rendelõk esnek el a támogatás lehetõségétõl. A javaslat az elõterjesztést
három elemében módosítja:
a./ minden egészségügyi intézmény támogatható,
b./ a gyógyítás körébe tartozó minden az intézmény ellátási szintjének
megfelelõ mûszerfajta beszerzése támogatható,
c./ a beszerzési érték alsó határa 200 ezer forintra csökken. (Ez is duplája
annak az összegnek, amit a jelenleg hatályos szabály tartalmaz.)
Teljességgel érthetetlen az elõterjesztésben a szociális otthoni férõhely
létesítésének az elhagyása. Az önkormányzatok ez irányú erõfeszítései nem
maradhatnak állami támogatás nélkül. Egészen furcsa egy ilyen elõterjesztés
egy olyan kormánytól, amely önmagát szociális érzékenységûnek kívánja
láttatni. Ugyanez a helyzet a kórházrekonstrukcióval is.
Ezeket a problémákat a címzett támogatás nem tudja megoldani. Egyrészt annak
elnyerésére az önkormányzatnak nincs alanyi joga, másrészt ott nincs
kötelezõen elõírt saját erõ (a támogatás akár 100 %-ig is terjedhet), tehát ha
ezt a területet átvisszük a címzettek közé, ott tömegével fognak jelentkezni
megalapozatlan és kielégíthetetlen pályázatok. Végül a címzett támogatásra
fedezetül rendelkezésre álló összeg az elmúlt években töredéke volt a
céltámogatásnak (1994-ben ez az arány 0,7:33-hoz!).
Budapest, 1994. október 10.
Demeter Ervin
képviselõ