T/104/8..

Ellenjegyzett normaszöveg

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/104.. számú

törvényjavaslat

a választottbíráskodásról

Elõadó: Dr. Vastagh Pál

Ellenjegyzem:

T/104.. számú törvényjavaslat

A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁSRÓL

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. §

E törvényt - eltérõ rendelkezése hiányában - akkor kell alkalmazni, ha az

eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye) Magyarországon van.

2. §

(1) Meghatározott szervezet keretében mûködõ állandó választottbíróságot

alapító okiratban -ha törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - országos

gazdasági kamara hozhat létre. Több országos gazdasági kamara állandó

választottbíróságot közösen is létrehozhat.

(2) Az ügyek meghatározott körére törvény elõírhatja valamely állandó

választottbíróság kizárólagos hatáskörét, és e választottbíróság eljárásáról e

törvénytõl eltérõen rendelkezhet.

A választottbíróság kiköthetõsége és a kikötés módja

3. §

(1) Bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye, ha

a) legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó

személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá

b) a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, és

c) a választottbírósági eljárást választottbírósági szerzõdésben kikötötték.

(2) Választottbírósági eljárás az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel

hiányában is kiköthetõ, ha azt törvény megengedi.

4. §

Nincs helye választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (Pp.) XV-

XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben,

amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történõ

rendezését kizárja.

5. §

(1) A választottbírósági szerzõdés a felek megállapodása, amely szerint

meghatározott, akár szerzõdéses, akár szerzõdésen kívüli jogviszonyukból

keletkezett vagy keletkezõ vitájukat választottbíróság elé terjesztik.

(2) A választottbírósági szerzõdés más szerzõdés részeként vagy önálló

szerzõdésként köthetõ, és akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését

tartalmazhatja.

(3) A választottbírósági szerzõdést írásba kell foglalni. Írásban létrejött

szerzõdésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely a felek közötti

levélváltás, táviratváltás, géptávírón vagy más, a felek üzenetét tartósan

rögzítõ eszközön történt üzenetváltás útján jött létre.

(4) Írásban létrejött választottbírósági szerzõdésnek kell tekinteni azt is,

ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem

tagadja, hogy köztük választottbírósági szerzõdés jött létre.

(5) Választottbírósági szerzõdésnek minõsül az írásban megkötött szerzõdésben

választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az

abban foglalt kikötés a szerzõdés részét alkotja.

Lemondás a kifogás jogáról

6. §

Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy e törvény bármely, a felek eltérõ

megállapodását megengedõ rendelkezésének vagy a választottbírósági szerzõdés

bármely elõírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz

anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra

határidõt szabtak, e határidõn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki

a kifogás jogáról lemondott.

A bíróságok szerepe

7. §

Az e törvény által szabályozott ügyekben a bíróság akkor járhat el, ha ezt e

törvény lehetõvé teszi.

8. §

(1) Az a bíróság, amely elõtt a választottbírósági szerzõdés tárgyát képezõ

ügyben keresetet indítottak - kivéve a 54. § szerinti keresetet -, a

keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél

kérelmére a pert megszünteti, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a

választottbírósági szerzõdés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy

betarthatatlan. A per megszüntetésére irányuló kérelmet az alperes legkésõbb a

keresetlevélre benyújtott érdemi ellenkérelmében terjesztheti elõ.

(2) A per megszüntetése esetében a keresetlevél beadásához fûzõdõ jogi

hatályok harminc napig fennmaradnak.

(3) Az (1) bekezdésben említett keresetlevél benyújtása nem akadálya a

választottbírósági eljárás megindításának, folytatásának, illetve

választottbírósági határozat meghozatalának addig sem, amíg az eljárás a

bíróság elõtt folyamatban van.

Egyéb általános rendelkezések

9. §

(1) Ha e törvény lehetõvé teszi, hogy a felek valamely kérdésrõl

rendelkezzenek, a felek arra harmadik személyt vagy valamely szervezetet is

felhatalmazhatnak.

(2) Ha e törvény szerint a felek megállapodhatnak, vagy e törvény bármilyen

módon a felek megállapodására utal, ilyen megállapodásnak kell tekinteni a

felek által kikötött választottbírósági szabályzatot is.

10. §

(1) Ha a felek eltérõen nem állapodtak meg, bármely írásbeli közlést azon a

napon kell átvettnek tekinteni, amikor

a) azt a címzettnek személyesen átadták, vagy

b) azt a székhelyére, telephelyére vagy lakóhelyére (a továbbiakban együtt:

székhelyére), szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére kézbesítették.

(2) Ha az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltak közül egyik sem állapítható

meg, az ajánlott levélben vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító

módon a címzett utolsó ismert székhelyére, szokásos tartózkodási helyére vagy

postai címére elküldött írásbeli közlést belföldi címzett esetében az

elküldéstõl számított nyolcadik napon, külföldi címzett esetében a tizenötödik

napon átvettnek kell tekinteni.

II. FEJEZET

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG MEGALAKÍTÁSA

A választottbírák kijelölése

11. §

A választottbírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselõi a feleknek.

Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el és teljes titoktartásra

kötelezettek a teendõik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények

tekintetében, az eljárás megszûnése után is. Minderrõl - állandó

választottbíróság esetében - megválasztásuk (kijelölésük) alkalmával írásbeli

nyilatkozatot kötelesek tenni.

12. §

Nem lehet választottbíró

a) aki 24. életévét nem töltötte be;

b) akit jogerõs bírói ítélet a közügyektõl eltiltott;

c) akit a bíróság jogerõsen gondnokság alá helyezett;

d) akit a bíróság jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, amíg a

büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesül.

13. §

(1) A felek a választottbírák számában szabadon állapodhatnak meg, a

választottbírák száma azonban csak páratlan lehet.

(2) Ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a

választottbírák száma három.

(3) E törvény alkalmazásában választottbíróság mind az egyedül eljáró

választottbíró, mind pedig a több bíróból álló választottbírósági tanács.

14. §

(1) A felek a választottbíró vagy a választottbírák kijelölésének szabályait a

15. és 16. § alkalmazása mellett szabadon állapíthatják meg. Ilyen

megállapodás hiányában a (2)-(4) bekezdésben szabályozott módon kell eljárni.

(2) Három választottbíróból álló választottbíróság esetében mindegyik fél egy-

egy választottbírót jelöl ki, és az így kijelölt két választottbíró jelöli ki

a harmadik választottbírót. Ha az egyik fél a másik fél felhívásának

kézhezvételétõl számított harminc napon belül elmulasztja saját

választottbírójának kijelölését, vagy ha a két választottbíró a kijelölésüktõl

számított harminc napon belül nem egyezik meg a harmadik választottbíró

személyében, a hiányzó választottbírót - bármelyik fél kérelmére - az 51. §-

ban meghatározott bíróság jelöli ki.

(3) Háromnál több választottbíróból álló választottbíróság esetében a (2)

bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a hiányzó

választottbíró kijelölésérõl a megválasztott bírák szótöbbséggel döntenek.

(4) Egy választottbíróból álló választottbíróság esetében - ha a felek a

választottbíró személyében nem tudnak megállapodni - bármelyikük kérésére azt

az 51. §-ban meghatározott bíróság jelöli ki.

15. §

Ha a a felek megállapodása szerinti kijelölési eljárás során

a) az egyik fél a megállapodástól eltérõen jár el, vagy

b) a felek vagy a választottbírák nem tudnak az ilyen eljárás szerint

megkívánt megállapodásra jutni, vagy

c) egy harmadik fél, beleértve valamely szervezetet is, nem teljesíti az ezen

eljárás szerint rábízott feladatok bármelyikét,

a kijelölés érdekében a fél az 51. §-ban meghatározott bírósághoz fordulhat,

kivéve, ha a kijelölési eljárásra vonatkozó megállapodás ilyen esetre a

kijelölés más módját írja elõ.

16. §

A hiányzó választottbíró kijelölése során figyelemmel kell lenni a felek

megállapodásában a választottbírótól megkívánt szakképzettségre és minden

olyan szempontra, amely nagy valószínûséggel biztosítja független és pártatlan

választottbíró kijelölését.

17. §

(1) A választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választottbíró

haladéktalanul köteles feltárni a felek elõtt minden olyan körülményt, amely

jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében,

kivéve, ha a feleket ezekrõl már korábban tájékoztatta.

(2) A választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban

fogadja el. A választottbíró kijelölését tartalmazó okirat részérõl történõ

aláírása elfogadásnak minõsül.

(3) A választottbíróság tagjai - ha a felek eltérõen nem állapodnak meg -

maguk közül elnököt választanak.

A választottbírói megbízatás megszûnése

A kizárási eljárás

18. §

(1) A választottbíró ellen csak abban az esetben lehet kizárási kérelmet

elõterjeszteni, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket

ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, vagy ha nem

rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel.

(2) A fél az általa kijelölt vagy azon választottbíró ellen, akinek a

kijelölésében részt vett, csak olyan okból élhet az (1) bekezdés alapján

kifogással, amely a kijelölést követõen vált elõtte ismertté.

19. §

(1) A felek - a 20. §-ban foglaltak figyelembevételével - a választottbíró

elleni kizárási eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg.

(2) Ilyen megállapodás hiányában annak a félnek, aki a választottbíró ellen

kizárási indítvánnyal kíván élni, az indítvány indokolását is tartalmazó

írásbeli nyilatkozatát attól a naptól számított tizenöt napon belül kell a

választottbíróságnak megküldenie, amikor a választottbíróság összetételérõl

tudomást szerzett, vagy amikor a 18. § (1) bekezdésében említett körülmények

elõtte ismertté váltak.

(3) Ha a kizárási indítvánnyal érintett választottbíró nem mond le

megbízatásáról, vagy a másik fél nem ért egyet az indítvánnyal, a kérelemrõl a

választottbíróság dönt.

20. §

Ha a 19. §-ban elõírt eljárás szerinti kizárási indítvány nem vezetett

eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat kézhezvételétõl

számított harminc napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy

döntsön a kizárási kérelemrõl. E döntés meghozataláig a választottbíróság - a

kizárással érintett választottbírót is beleértve folytathatja az eljárást, és

határozatot hozhat.

A választottbírói megbízatás megszûnésének egyéb esetei

21. §

(1) A választottbírói megbízatás lemondással, illetve a felek megállapodása

alapján csak a 19. § (3) bekezdésében, illetve a (2) bekezdésben foglalt

esetekben szûnhet meg.

(2) Ha a választottbíró a 12. §-ban elõírt feltételeknek a kijelölés

elfogadása után bekövetkezõ változás miatt nem felel meg, vagy ténylegesen

képtelenné válik feladatai ellátására, úgyszintén ha más okból kellõ idõben

nem jár el, a tisztségérõl lemondhat, illetve a felek megállapodhatnak a

megbízatása megszüntetésében.

(3) Ha a választottbíró lemond tisztségérõl vagy a fél egyetért a

választottbíró megbízatásának megszûnésével, ez nem jelenti a 18. §-ban,

illetve a (2) bekezdésben foglalt bármely ok tényleges fennállásának

elismerését.

22. §

Ha a választottbírói megbízatás megszûnésével kapcsolatban a felek között vita

merül fel, bármelyikük kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy döntsön

a megbízatás megszüntetésérõl.

Új választottbíró kijelölése

23. §

Ha a választottbíró megbízatása e törvényben szabályozott bármely okból

megszûnik, helyette új választottbírót kell kijelölni ugyanazon rendelkezések

alkalmazásával, mint amelyek szerint korábban a választottbírót kijelölték.

III. FEJEZET

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE

A választottbíróság döntése saját hatáskörérõl

24. §

(1) A választottbíróság saját hatáskörérõl - beleértve bármely, a

választottbírósági szerzõdés létezését vagy érvényességét illetõ kifogást -

maga dönt. Ebbõl a szempontból a szerzõdés részét képezõ választottbírósági

kikötést úgy kell tekinteni, mint a szerzõdés egyéb kikötéseitõl független

megállapodást.

(2) A választottbíróságnak az a döntése, amely szerint egy szerzõdés semmis,

önmagában nem vonja maga után a választottbírósági kikötés érvénytelenségét.

(3) A választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésõbb a

válaszirat elõterjesztésével egyidõben kell megtenni, míg a választottbíróság

hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett

túllépésekor nyomban elõ kell terjeszteni. A választottbíróság kifogást késõbb

is elfogadhat, ha a kifogásolás késedelmét igazoltnak ítéli.

(4) Az a tény, hogy a fél jelölte ki a választottbírót, vagy részt vett a

kijelölésében, nem zárja el a felet attól, hogy a választottbíróság

hatáskörével kapcsolatos kifogást elõterjesszen.

25. §

(1) A választottbíróság a 24. §-ban említett kifogásokról akár a kifogás

felmerülésekor, akár az érdemben hozott határozatban dönthet. Ha a

választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél az ezen döntésrõl

kapott értesítés kézhezvételétõl számított harminc napon belül kérheti az 51.

§-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatáskörérõl.

(2) A kérelemre vonatkozó döntés meghozataláig a választottbíróság

folytathatja az eljárást, és határozatot hozhat.

Ideiglenes intézkedések elrendelése

26. §

(1) Ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre

bármelyik felet utasíthatja, hogy minden olyan ideiglenes intézkedést tegyen

meg, amelyet a vita tárgya vonatkozásában a választottbíróság szükségesnek

tart. A választottbíróság bármelyik felet megfelelõ biztosíték adására

szólíthatja fel az ilyen intézkedéssel kapcsolatban.

(2) Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat mindaddig hatályban

marad, amíg azt a választottbíróság újabb határozatával hatályon kívül nem

helyezi vagy ugyanabban a kérdésben ítéletet nem hoz.

IV. FEJEZET

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ELJÁRÁSA

A felek egyenlõ elbánásban részesítése

27. §

A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlõ elbánásban kell

részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetõséget, hogy ügyét

elõadhassa.

Az eljárási szabályok meghatározása

28. §

A felek a választottbíróság által követendõ eljárás szabályaiban - e törvény

keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó

választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában

a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között -

belátása szerint határozza meg.

A nyilvánosság kizárása

29. §

A választottbírósági eljárás - a felek ellenkezõ megállapodása hiányában - nem

nyilvános.

Az eljárás nyelve

30. §

(1) Az eljárás során használandó nyelvben a felek szabadon állapodhatnak meg.

Ilyen megállapodás hiányában az eljárás nyelve magyar.

(2) A felek eltérõ rendelkezése hiányában az (1) bekezdés szerint

meghatározott nyelvet kell alkalmazni a felek nyilatkozataira, a tárgyalásra,

a választottbíróság határozatára vagy bármely más közlésére.

A választottbíráskodás helye

31. §

(1) A felek a választottbíráskodás helyében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen

megállapodás hiányában a választottbíráskodás helyét a választottbíróság az

eset körülményeit figyelembe véve állapítja meg, az állandó választottbíróság

pedig az alapító okiratában meghatározott székhelyén jár el.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstõl függetlenül a választottbíróság

- ha a felek másképpen nem állapodnak meg - a bírák közötti megbeszélés, a

felek, a tanúk vagy a szakértõk meghallgatása, valamint tárgyak, okiratok

megszemlélése céljából más helyen is összeülhet.

Az eljárás megindítása

32. §

(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a jogvita vonatkozásában az eseti

választottbíróság eljárása azon a napon indul, amelyen az ellenérdekû fél (a

továbbiakban: alperes) a vita választottbíróság elé utalására irányuló

nyilatkozatot kézhez veszi.

(2) Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki, az eljárás a

keresetlevélnek a választottbírósághoz történõ megérkezése napján indul.

Keresetlevél és válaszirat

33. §

(1) A felperes a felek vagy a választottbíróság által meghatározott határidõn

belül köteles elõadni kereseti kérelmét, az azt alátámasztó tényeket, a

vitatott kérdéseket, míg az alperes köteles az ezekre vonatkozó válasziratát

elõterjeszteni. A felek a perbeli nyilatkozatok megkívánt tartalmát illetõen

eltérõen is megállapodhatnak.

(2) A felek nyilatkozataikkal együtt mindazon okiratokat is elõterjeszthetik,

amelyek megítélésük szerint az üggyel összefüggnek, hivatkozhatnak továbbá

minden olyan okiratra vagy egyéb bizonyítékra, amelyet elõ kívánnak

terjeszteni.

(3) A felek eltérõ megállapodásának hiányában bármelyik fél módosíthatja vagy

kiegészítheti keresetét vagy válasziratát a választottbírósági eljárás során,

kivéve, ha a választottbíróság az ezen eljárással okozott késedelem miatt

annak elõterjesztését kizárja.

(4) Ahol e törvény valamely rendelkezése - kivéve a 35. § (1) bekezdését -

keresetrõl szól, az a viszontkeresetre is vonatkozik, ahol pedig válasziratról

szól, az a viszontkeresettel szembeni válasziratra is vonatkozik.

Szóbeli tárgyalás és írásbeli eljárás

34. §

(1) A felek eltérõ megállapodása hiányában a választottbíróság köteles a

feleket meghallgatni, és lehetõséget adni számukra beadványaik

elõterjesztésére. A választottbíróság a megjelent tanúkat és szakértõket

meghallgatja, pénzbírságot vagy más kényszerítõ eszközt azonban nem

alkalmazhat.

(2) A feleket kellõ idõben elõzetesen értesíteni kell a tárgyalásról és a

választottbíróság olyan eljárási cselekményérõl, amelynek célja tárgy vagy

okirat megszemlélése.

(3) Az egyik fél által a választottbírósághoz beterjesztett beadványt közölni

kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértõi

véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése

meghozatalánál figyelembe vehet.

(4) A választottbírósági eljárásról jegyzõkönyvet kell készíteni, és annak

egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek.

A fél mulasztása

35. §

(1) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha a felperes a

keresetlevelét elfogadható indok nélkül nem terjeszti elõ, kivéve, ha a felek

másképpen állapodtak meg.

(2) Ha az alperes válasziratát nem nyújtja be, a választottbíróság köteles az

eljárást folytatni anélkül, hogy a mulasztást a felperes állításai

elismerésének tekintené.

(3) Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy

nem terjeszti elõ a bizonyítékait, a választottbíróság folytathatja az

eljárást, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hozhat.

Szakértõ kirendelése

36. §

(1) A felek eltérõ megállapodása hiányában - ha a választottbírósági

eljárásban jelentõs tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy

megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a

választottbíróság nem rendelkezik - a választottbíróság

a) egy vagy több szakértõt rendelhet ki, hogy adjon véleményt a

választottbíróság által meghatározott kérdésekben;

b) bármelyik féltõl megkívánhatja, hogy a szakértõnek felvilágosítást adjon,

vagy mutasson be, illetve tegyen hozzáférhetõvé bármely, a tárgyhoz tartozó

okiratot vagy tárgyat, hogy azt a szakértõ megszemlélhesse.

(2) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a szakértõ, ha az egyik fél kéri

vagy azt a választottbíróság szükségesnek tartja - írásbeli vagy szóbeli

szakvéleményének elõterjesztését követõen - köteles részt venni a tárgyaláson,

ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, és a vitás kérdések bizonyítására

tanút vagy szakértõt állíthatnak.

A bíróság által nyújtott jogsegély

37. §

(1) A félnek a választottbírósági eljárás elõtt vagy alatt a bírósághoz

benyújtott, ideiglenes intézkedések megtételére irányuló kérelme és a bíróság

e kérelemnek helytadó intézkedése nem összeegyeztethetetlen a

választottbírósági eljárással.

(2) A bíróság biztosítási intézkedést rendelhet el a választottbíróság elõtt

folyamatban lévõ ügyben, ha a biztosítási intézkedést kérõ fél a követelésének

létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejû

magánokirattal igazolja.

(3) Ha a választottbíróság elõtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentõs

nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a

választottbíróság megkeresésére a helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával,

valamint a választottbíróság által lefolytatott bizonyítás során szükséges

kényszerítõ eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt.

(4) A választottbíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a

bizonyítás a legcélszerûbben lefolytatható. Budapesten a Pesti Központi

Kerületi Bíróság jár el.

V. FEJEZET

HATÁROZATHOZATAL ÉS AZ ELJÁRÁS MEGSZÛNÉSE

Határozathozatal

38. §

(1) Több bíróból álló választottbíróság - ha a felek másképpen nem állapodtak

meg - szótöbbséggel hozza meg határozatát. Többségi álláspont hiányában a

választottbírósági tanács elnöke dönt.

(2) Eljárási kérdésekben az eljáró tanács elnöke is dönthet, ha a felek vagy a

választottbíróság tagjai erre felhatalmazzák.

Egyezség

39. §

(1) Ha az eljárás során a felek a jogvitában egyezséget kötnek, a

választottbíróság az eljárást végzéssel megszünteti.

(2) Ha a felek kérik, a választottbíróság az egyezséget a megállapodásban

rögzített feltételekkel ítéletbe foglalja, feltéve, hogy megítélése szerint az

egyezség megfelel a jogszabályoknak.

(3) A választottbírósági ítéletbe foglalt egyezség hatálya azonos a

választottbíróság által hozott ítélet hatályával.

A határozat formája és tartalma

40. §

A választottbíróság ítéletét és az eljárást megszüntetõ végzését írásba kell

foglalni, és azt a választottbírónak, illetve a választottbíráknak alá kell

írniuk. Több bíróból álló választottbíróság esetében a tagok többségének

aláírása elegendõ, feltéve, hogy az elmaradt aláírás hiányának okát

feltüntetik.

41. §

(1) A ítéletben és az eljárást megszüntetõ végzésben rendelkezni kell az

eljárás költségének - ideértve a bírák díjának - összegérõl és annak

viselésérõl.

(2) A ítéletben rögzíteni kell a döntés alapjául szolgáló indokokat, kivéve,

ha a felek egyezségét foglalták ítéletbe.

(3) Az ítéletben fel kell tüntetni annak keltét és a választottbíráskodásnak a

31. §-ban meghatározott helyét. Az ítéletet úgy kell tekinteni, mint amelyet a

feltüntetett helyen hoztak.

(4) Az ítéletnek a választottbírák által a 40. § szerint aláírt egy-egy

példányát kézbesíteni kell a feleknek.

Az eljárás megszûnése

42. §

(1) A választottbírósági eljárás az ügy érdemében hozott ítélettel vagy a

választottbíróságnak az eljárást megszüntetõ végzésével ér véget.

(2) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha

a) a felperes a keresetét nem terjeszti elõ (35. § (1) bekezdés);

b) a felperes keresetét visszavonja, kivéve, ha az alperes ez ellen kifogással

él, és a választottbíróság a vita lezárásához fûzõdõ jogos érdekét elismeri;

c) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak;

d) a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatására bármely

okból nincs szükség vagy az lehetetlen.

(3) A választottbíróság megbízatása az eljárás megszûnésével - kivéve a 43-45.

§ szerinti eljárást - megszûnik.

Az ítélet kijavítása, értelmezése; kiegészítõ ítélet

43. §

(1) Ha a felek eltérõ határidõt nem állapítottak meg, az ítélet

kézhezvételétõl számított harminc napon belül

a) az egyik fél a másik fél egyidejû értesítése mellett kérheti a

választottbíróságot, hogy az ítéletben elõforduló bármely névcserét, hibás

névírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki;

b) ha a felek úgy állapodnak meg, egyik fél a másik félhez intézett egyidejû

értesítéssel kérheti a választottbíróságot, hogy az ítélet meghatározott része

vagy pontja tekintetében adjon értelmezést.

(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, annak

kézhezvételétõl számított harminc napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az

értelmezést megadja. Az értelmezés az ítélet indokolásának részévé válik.

(3) A választottbíróság az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hibát az

ítélet meghozatalától számított harminc napon belül kérelem hiányában is

kijavíthatja.

44. §

(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az ítélet kiegészítését annak

kézhezvételétõl számított harminc napon belül bármelyik fél - a másik fél

egyidejû értesítése mellett - kérheti, ha a választottbíróság olyan kérelem

vonatkozásában, amelyet az eljárás során elõterjesztettek, nem rendelkezett.

(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, harminc napon belül

- szükség esetén tárgyalás alapján - kiegészítõ ítéletet hoz.

45. §

A választottbíróság szükség esetén meghosszabbíthatja a kijavításra,

értelmezésre vagy kiegészítõ ítélet meghozatalára meghatározott határidõt.

VI. FEJEZET

NEMZETKÖZI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

Eljárás nemzetközi ügyekben

46. §

(1) A nemzetközi választottbírósági eljárás során a I-V. fejezet

rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Nemzetközi választottbíráskodás esetén a 8. §-t és - viszonosság esetében

- a 37. § (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a választottbíróság

székhelye Magyarországon kívül van.

(3) Nemzetközi ügyekben - állandó választottbíróságként - a Magyar

Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság jár

el.

Az eljárás nemzetközi jellege

47. §

(1) A választottbíráskodás nemzetközi, ha

a) a választottbírósági szerzõdést kötõ felek székhelye, ennek hiányában

telephelye a szerzõdés megkötésének idõpontjában különbözõ államokban van,

vagy

b) a következõ helyek egyike azon az államon kívül van, amelyben a felek

székhelye (telephelye) van:

ba) a választottbíráskodásnak a választottbírósági szerzõdésben meghatározott

helye;

bb) az a hely, ahol a felek jogviszonyából eredõ kötelezettségek lényegi

részét teljesíteni kell, vagy amelyhez a jogvita tárgya a legszorosabban

kapcsolódik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) ha a félnek több telephelye van, telephely az, amely a legszorosabb

viszonyban van a választottbírósági szerzõdéssel;

b) ha a félnek nincs telephelye, a hivatkozást a szokásos tartózkodási helyre

kell érteni.

Az eljárás nyelve

48. §

(1) A felek szabadon állapodhatnak meg a nemzetközi választottbírósági eljárás

során használandó nyelvben vagy nyelvekben. Ilyen megállapodás hiányában az

eljárás során használandó nyelvet vagy nyelveket a választottbíróság határozza

meg.

(2) A választottbíróság elrendelheti, hogy bármely írásbeli bizonyítékhoz a

felek vagy a választottbíróság által meghatározott nyelven vagy nyelveken

fordítást kell csatolni.

Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása

49. §

(1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi

eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie.

Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek

megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam

jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendezõ szabályaira utal.

(2) Ha a felek jogot nem választottak, az alkalmazandó anyagi jogot a

választottbíróság határozza meg.

(3) A választottbíróság valamely jog alkalmazása helyett a méltányosság

alapján csak akkor dönthet, ha a felek erre kifejezetten felhatalmazták.

50. §

A választottbíróság határozatát a szerzõdés kikötéseivel összhangban, valamint

az ügyletre alkalmazandó kereskedelmi szokások figyelembevételével köteles

meghozni.

VII. FEJEZET

A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA

Hatáskör, illetékesség

51. §

A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek - a 37. §-ban szabályozott

kivételekkel - a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.

52. §

A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyekben az a megyei bíróság

illetékes, amelynek területén az alperes székhelye (telephelye) található,

vagy amelynek területén a jogvitához vezetõ szerzõdéskötés történt. Ha az

illetékes bíróság ily módon nem állapítható meg, a Fõvárosi Bíróság jár el.

53. §

A bíróság - kivéve a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti pert -

nemperes eljárásban, népi ülnökök közremûködése nélkül jár el. Határozata

ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye.

A választottbíróság ítéletének érvénytelenítése

54. §

A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye; csak az ítélet

érvénytelenítése kérhetõ a bíróságtól, az 55. §-ban felsorolt okokból.

55. §

(1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a

választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétõl számított hatvan

napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha

a) a választottbírósági szerzõdést megkötõ félnek nem volt jogképessége vagy

cselekvõképessége;

b) a választottbírósági szerzõdés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek

alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;

c) a választottbíró kijelölésérõl, illetve a választottbíróság eljárásáról nem

volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét

elõterjeszteni;

d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági

kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerzõdés

rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerzõdés

keretein kívül esõ ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a

választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók

azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az

érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;

e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek

megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezõen

alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e

törvény rendelkezéseinek.

(2) A választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is

kérhetõ, hogy

a) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik,

vagy

b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.

Kiegészítõ ítélet esetében a határidõt annak kézbesítésétõl kell számítani.

56. §

(1) A bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását a fél kérelmére

felfüggesztheti.

(2) A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére

szorítkozhat.

57. §

A bíróság népi ülnökök közremûködése nélkül jár el. A bíróság eljárására

egyébként a Pp. rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen

felülvizsgálatnak nincs helye.

A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása

58. §

A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerõs bírósági ítéleté;

annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.

59. §

A bíróság megtagadja a választottbírósági ítélet végrehajtását, ha úgy ítéli

meg, hogy

a) vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy

b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.

60. §

Az a fél, aki a választottbíróság ítéletére hivatkozik vagy annak végrehajtása

iránt kérelmet nyújt be, köteles annak eredeti példányát vagy hitelesített

másolatát csatolni. Ha az ítélet nem magyar nyelvû, a fél köteles magyar

nyelvû hitelesített fordítást is mellékelni.

VIII. FEJEZET

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A szabályozás jellege

61. §

E törvény rendelkezéseitõl a felek akkor térhetnek el, ha azt e törvény

lehetõvé teszi.

Hatálybalépés, átmeneti rendelkezések

62. §

(1) Ez a törvény a kihirdetésétõl számított tizenötödik napon lép hatályba;

rendelkezéseit a hatálybalépése után indult eljárásokban kell alkalmazni.

(2) Ahol jogszabály választottbírósági egyezséget említ, ott a

választottbíróság által ítéletbe foglalt egyezséget kell érteni.

63. §

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig az e törvényben foglalt

rendelkezéseket a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó

választottbíróság eljárására kell alkalmazni.

Hatályukat vesztõ és módosuló jogszabályok

64. §

E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:

a) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XXIV. fejezete,

b) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez

kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtésérõl szóló

1992. évi LXVIII. törvény 20. §-a,

c) a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi

XCII. törvény 2. §-a,

d) a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása

tárgyában New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló

1962. évi 25. számú törvényerejû rendelet végrehajtásáról szóló 12/1962.

(X.31.) IM rendelet 2., 5. és 6. §-a,

e) a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában Genfben, 1961.

április 21.napján kelt Európai Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1964. évi 8.

törvényerejû rendelet végrehajtásáról szóló 1/1964. (III. 26.) IM rendelet,

f) a gazdálkodó szervezetek között szállítási és vállalkozási szerzõdésbõl

eredõ jogvitákban eljáró választottbíróságról szóló 8/1978. (XII. 5.) IM

rendelet.

65. §

E törvény hatálybalépésével a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV.

törvény 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást

köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel

hivatásszerûen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és

a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek." .

I N D O K O L Á S

a választottbíráskodásról szóló

T/104.. számú törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A választottbíráskodás - elsõsorban a gazdasági életben, a kereskedelemben

felmerülõ viták eldöntésére - igen nagy múltra tekint vissza, világszerte és

hazánkban egyaránt. Magyarországon a XIX. század második felétõl kialakultak a

szervezett választottbíróságok, a II. világháborút követõen azonban a

választottbíráskodást - mint a polgárok és szervezeteik szerzõdésén alapuló,

az államot, a bírósági szervezetet mellõzõ vitarendezési módot - a belsõ

gazdasági kapcsolatokból számûzték, és alkalmazása csak a nemzetközi

kereskedelmi kapcsolatok területén maradt meg.

A választottbíráskodás a felek vitájának a felek egyezõ akaratával létrehozott

szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése.

Hatékonyságának feltétele, hogy a választottbíróság döntéseit az állam

elismerje és végrehajtsa, ehhez azonban a választottbírósági eljárásban

biztosítani kell a jogvita igazságos eldöntésének eljárási feltételeit. Ezek

betartása esetén az állami bíróságok nem avatkoznak be a jogvita elbírálásába.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a választottbíráskodást a felek gyakran

elõnyben részesítik valamely nemzeti bírósággal szemben. Ennek egyik oka az,

hogy a választottbíróság ítéletét könnyebb külföldön végrehajtani, mint a

nemzeti bíróságét. Magyarország számos nemzetközi egyezményben vállalta, hogy

támogatja a nemzetközi kereskedelmi viták választottbírósági úton történõ

elbírálását. A választottbírósági határozatok elismerésérõl és végrehajtásáról

az ENSZ keretében létrejött 1958. évi New York-i Egyezmény alapján - amelyet

mintegy 90 ország ratifikált - ma már a nemzetközi kereskedelmi

választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása gazdasági

partnereink túlnyomó részénél biztosított.

A belföldi gazdasági kapcsolatokban a felek adott esetben azért részesítik

elõnyben a választottbíráskodást, mert - egyfokú lévén - gyorsabban

elintézhetõk a jogviták, a felek részére pedig megnyugtató, hogy a vitát

általuk ismert, bizalmukat élvezõ személyek döntik el.

2. A választottbíráskodás jelenlegi, a Polgári perrendtartásban (a

továbbiakban: Pp.) található szabályozása (összesen öt §) nem felel meg a mai

követelményeknek. A választottbírósági eljárást csak rendkívül szûk körben

teszi lehetõvé, nem rendelkezik a szükséges mértékben az eljárás szabályairól

és a bíróságok szerepérõl, feladatairól sem.

A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra a Pp.

rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Ezen "élõ" választottbíráskodás a

választottbírósági eljárási szabályzat alapján folyik, és nincs mód a

választottbírósági ítélet ún. rendes bíróság elõtti érvénytelenítésére sem.

Hasonló a helyzet a Tõzsde mellett mûködõ Állandó Választottbíróság esetében

is, amelyet az ún. értékpapír-törvény (1990. évi VI. tv.) hozott létre. E

választottbíróság az értékpapír-forgalmazók közötti, valamint a Tõzsdén

jegyzett értékpapírok kibocsátói és a forgalmazók között keletkezett - az

értékpapír-törvény hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos -

jogvitában jár el.

Más jogszabályaink közül a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény

18. §-a ad lehetõséget választottbíróság kikötésére a gazdasági társaság és

tagjai, valamint a tagok egymás közötti jogvitáiban.

A választottbírósági út lehetõvé tételét, feltételeit, az eljárási

garanciákat, magát az eljárást törvényben kell szabályozni. A törvényjavaslat

(a továbbiakban: Javaslat) szabályozza, hogy milyen eljárás keretében és mely

viták bírálhatók el választottbírósági úton, melyek a választottbíróság

kikötésének, megalakulásának és mûködésének, a vita elbírálásának kötelezõen

érvényesülõ, és melyek a felek által megállapítható, illetve módosítható

szabályai. Azáltal, hogy a Javaslat a választottbíróság megalakítását,

eljárását részletesen szabályozza, lehetõséget ad egyrészt arra, hogy a

választottbíróság akkor is mûködhessen, ha a felek csak kikötötték a

választottbíráskodást, de részletes eljárási rendben nem állapodtak meg;

másrészt arra is, hogy a felek az általuk létrehozott választottbíróság

eljárási rendjének megállapítása helyett a törvény rendelkezéseire utaljanak.

Rendelkezik a Javaslat a bíróságok feladatairól választottbírósági kikötés

esetén, valamint a választottbírósági határozatok elismerésérõl és

végrehajtásáról. Eltekintve a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétõl és

végrehajtásától, a Javaslat csak olyan esetekben ad feladatot a bíróságnak,

amikor a választottbírósági eljárás a bíróság beavatkozása nélkül nem lenne

folytatható. A bíróság ezekben az esetekben vitás kérdésekben dönt, illetve

egyes jogcselekményeket a felek helyett végez el (pl. bírókijelölés).

Mindezzel közvetlenül biztosítja a választottbírósági szerzõdés teljesítését,

azaz a jogvita választottbírósági úton történõ eldöntését.

A tervezet az ENSZ (UNCITRAL) által 1985-ben elfogadott, a nemzetközi

kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvény felépítését,

szabályozási rendszerét követi, attól csak a magyar jogrend sajátosságainak

érvényesítése érdekében tér el. A mintatörvény átvétele azért indokolt, mert

az - a megalkotása óta eltelt idõ alatt - a nemzetközi választottbíráskodás

meghatározó dokumentumává vált, s egyértelmûen kijelöli a választottbíráskodás

jogának fejlesztési irányát.

A Javaslat egy törvényben szabályozza a belföldi és a nemzetközi

választottbíráskodást, az eseti választottbíráskodást tekintve általánosnak. A

törvény szabályainak túlnyomó többsége diszpozitív, vagyis lehetõséget ad a

feleknek arra, hogy a választottbírósági eljárásra a törvényben foglaltaktól

eltérõ szabályokat határozzanak meg, illetve, hogy egyes kérdéseket eleve

maguk szabályozzanak (pl. a választottbíróság összetétele, a választottbíróság

helye).

A belföldi és nemzetközi választottbíráskodás egységes szabályozására még

egyetlen országban sem került sor. Azokban az országokban, ahol a nemzeti

választottbíráskodásnak hagyománya van, a nemzetközi választottbíráskodást

vagy nem szabályozzák külön, vagy - újabban és egyre terjedõ módon - a

belföldi választottbíráskodás szabályainak érintetlenül hagyása mellett külön

szabályrendszert alkotnak a nemzetközi választottbíráskodásra. Ilyen

szabályozásnak nálunk azért nem lenne értelme, mert jelenleg a

választottbíráskodásnak belföldön sem kielégítõ szabályozása, sem pedig

széleskörû gyakorlata nincs.

A Javaslat a választottbíráskodás kiköthetõségére széles körben ad

lehetõséget. A hazai hagyományoknak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok

követelményeinek megfelelõen az ún. kereskedelmi ügyekben nyílik lehetõség a

választottbíráskodásra. A kereskedelmi ügy fogalmát tartalmi oldalról nem

határozza meg a tervezet, csupán alanyi oldalról: legalább a felek egyike

gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó személy kell, hogy legyen,

s a jogvitának e tevékenysége körében kell felmerülnie.

A választottbíráskodás kiköthetõségének további alapvetõ feltétele, hogy a

felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhessenek. Ebben az esetben a

felek akár szerzõdésen alapuló, akár szerzõdésen kívüli jogviszonyukból

keletkezett vagy a jövõben keletkezõ vitáikat is választottbíróság elé

terjeszthetik. A tervezet nem érinti a külön törvény alapján létrehozott

választottbíróságokat, így azok mûködésüket változatlanul folytathatják.

A választottbírósági eljárásnak további feltétele, hogy a felek

választottbírósági szerzõdést kössenek. Ez több módon teljesíthetõ, pl. a

választottbírósági szerzõdés megköthetõ más szerzõdés részeként is.

Az eseti választottbíráskodásra vonatkozó általános szabályokat a Javaslat

alkalmazni rendeli az állandó választottbíróság eljárása során, mindazonáltal

az állandó választottbíróság eljárására néhány eltérõ rendelkezést is

megállapít. Az állandó választottbíróság eljárását meghatározó részletes

szabályokat - a törvény keretei között - a választottbíróság eljárási

szabályzata állapítja meg. Állandó választottbíróságot - ha törvény ettõl

eltérõen nem rendelkezik (pl. értékpapír-törvény) - csak országos gazdasági

kamara hozhat létre.

A Javaslat VI. fejezete kimondja, hogy a nemzetközi ügyekben - állandó

választottbíróságként - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ

Állandó Választottbíróság jár el. A Javaslat figyelembe veszi a gazdasági

kamarákról szóló, az Országgyûlés által 1994. március 1-jén elfogadott törvény

által bevezetésre kerülõ jogintézményt. A gazdasági kamarákról szóló törvény

szerinti közjogi kamarák létrejöttéig azonban a Javaslat 63.§-a biztosítja a

folyamatos mûködést. E rendelkezés kimondja, hogy a Magyar Kereskedelmi és

Iparkamara megalakulásáig a törvényben foglalt rendelkezéseket a Magyar

Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra kell

alkalmazni.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

I. Fejezet

Általános rendelkezések

az 1-2. §-hoz

Az elsõ két § a Javaslat hatályát állapítja meg. E tekintetben nyilvánvaló -

de a szabályozás teljessége érdekében indokolt kimondani -, hogy a Javaslat

hatálya általában csak arra a választottbíróságra terjed ki, amelynek

Magyarországon van a székhelye. Az ilyen választottbíróságra azonban attól

függetlenül kiterjed a törvény hatálya, hogy nemzeti vagy nemzetközi

választottbíráskodást folytat-e, továbbá, hogy eseti vagy állandó

választottbíróságról van-e szó. Mivel a választottbíráskodáshoz kapcsolódó

bírósági feladatokról csak e törvény rendelkezik, ebben a körben szükséges a

törvény hatályának kiterjesztése. Így nemzetközi ügyekben a Javaslat 8. §-ában

foglalt rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha a választottbíróság székhelye

nincs Magyarországon. Viszonosság esetén az ilyen ügyekben a bíróság

ideiglenes intézkedést is elrendelhet, ha annak jogszabályi feltételei

fennállnak.

Az eseti választottbíróságot a felek az adott ügy elbírálására, alkalmilag

hozzák létre; a döntés meghozatalával a választottbíróság megszûnik. Ezzel

szemben az állandó választottbíróság meghatározott, állandó szervezet

keretében folyamatosan mûködik.

A Javaslat leszögezi, hogy állandó választottbíróságot csak országos gazdasági

kamara hozhat létre. Ez a megoldás van összhangban a gazdasági kamarákról

szóló törvény elõírásaival; emellett a kamarák köztestületi jellege garanciát

ad arra, hogy megfelelõ mûködési keretek álljanak a választottbíróság

rendelkezésére.

A Javaslat lehetõvé teszi, hogy meghatározott ügyekben ne kamarai állandó

választottbíróság járjon el. Errõl külön törvény rendelkezhet, amely egyben az

eljárást is sajátosan szabályozhatja. Ilyen külön törvény jelenleg az ún.

értékpapírtörvény, amely a Tõzsdei Választottbíróság létrehozásáról

rendelkezik. Ezekre a speciális választottbíróságokra a Javaslat hatálya csak

abban az esetben terjed ki, ha a rájuk vonatkozó törvény a választottbírósági

eljárás szabályairól nem rendelkezik.

a 3-5. §-hoz

A Javaslat 3-5. §-ai szabályozzák a választottbíróság kiköthetõségének

feltételeit és a kikötés módját. A kiköthetõség kérdését a Javaslat pozitív és

negatív módon egyaránt rendezi.

A választottbírósági eljárásnak hagyományosan fõleg gazdasági tevékenységgel

kapcsolatban van helye a világon mindenütt. A gazdasági tevékenységet a lehetõ

legtágabban kell értelmezni; ide tartozik pl. a "kereskedelem" fogalma alá

vonható valamennyi tevékenység. Ugyancsak tágan értelmezendõ a "személy"

kifejezés is; ez egyaránt magában foglalja a jogi személyeket, illetve a

gazdasági életben mûködõ más jogalanyokat, például a természetes személyeket

(így nyilvánvalóan hivatásszerû gazdasági tevékenységet folytat az egyéni

vállalkozó, de ide sorolható az õstermelõ is). A Javaslat azért nem a

gazdálkodó szervezet kifejezést használja, mert a magyar választottbíróságot

külföldi fél is kikötheti, akinek személyes joga szerint ez a fogalom nem

értelmezhetõ.

Természetesen a választottbírósági eljárás kiköthetõségéhez nem elegendõ az a

tény, hogy valamely természetes személy egyéni vállalkozónak minõsül, az is

szükséges, hogy a jogvita e hivatásával, tevékenységével összefüggésben

merüljön fel.

A választottbíráskodás kiköthetõségének feltétele az eljárás alá vont jogok és

kötelezettségek feletti rendelkezési jog megléte, azaz, hogy a felek az

eljárás tárgyáról az anyagi jog szabályai szerint szabadon rendelkezhessenek.

A Javaslat nem zárja ki, hogy külön törvény az ismertetettnél is tágabb körben

tegye lehetõvé a választottbírósági utat. Ilyen pl. a gazdasági társaságokról

szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a, amely a társasági jogviszonnyal

kapcsolatos, valamint a társaság és tagjai közötti jogviták eldöntésére is

megengedi a választottbíróság kikötését.

A Javaslat csak a polgári peres útra tartozó jogviták rendezésére engedi meg

választottbíráskodás kikötését, tehát a nemperes eljárások körében nincs ilyen

lehetõség.

A Javaslat nem teszi lehetõvé választottbíróság kikötését a Pp. szerinti ún.

különleges eljárásokban sem. Ezek: a házassági, az apasági és a származás

megállapítása iránti, a szülõi felügyelettel kapcsolatos, a gondnokság alá

helyezéssel kapcsolatos eljárások, a fizetési meghagyásos eljárás, a

közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek, a

sajtóhelyreigazítási eljárás, továbbá a munkaviszonyból és a szövetkezeti

tagsági viszony alapján létrejött, munkaviszony jellegû jogviszonyból származó

perek (Pp. XVXXIII. fejezet); Külön törvény más ügyeket is kizárhat a

választottbíráskodás körébõl. Erre akkor lehet szükség, ha a jogvitában

résztvevõk egyébként megfelelnének a 3. § (1) bekezdésében foglalt

feltételeknek, a jogviszony speciális jellege azonban mégis indokolttá teszi

az állami bíráskodás elõírásainak alkalmazását.

A választottbíróság kikötéséhez írásbeli szerzõdés szükséges. Annak érdekében,

hogy a felek erre irányuló akarata minél kevesebb akadályba ütközzön, s a

kötelezõ alakiság ne eredményezzen túlzott kötöttséget, a Javaslat 5. §-ának

(2)-(5) bekezdése a lehetõ legtágabb értelemben határozza meg azt, hogy mi

tekintendõ a szerzõdõ felek egybehangzó akarata írásbeli kifejezésének.

Számos szerzõdés jön úgy létre, hogy általános szállítási feltételekre,

általános üzleti feltételekre történik hivatkozás, és azt a felek a szerzõdés

részévé teszik. Ha ezekben az általános feltételekben, üzleti szerzõdési

feltételekben választottbírósági kikötés van, ezzel a felek azt is érvényesen

kikötötték.

a 6. §-hoz

A Javaslat 6. §-ában foglalt rendelkezés a venire contra factum proprium

tilalmán alapszik, és a választottbíráskodás hatékonyságának, a jóhiszemû

eljárásnak fontos biztosítéka. A szabály alkalmazhatóságához több feltétel

együttes megléte szükséges.

Az eljárási hibának vagy mulasztásnak a Javaslat diszpozitív (a felek eltérõ

megállapodását engedõ) szabálya vonatkozásában vagy a felek választottbírósági

szerzõdésében meghatározott szabállyal szemben kell fennállnia. Ez utóbbi

érvényes kell, hogy legyen, és nem ütközhet a Javaslat kötelezõen alkalmazandó

szabályaival. A törvény kötelezõen alkalmazandó szabályának megsértése miatt

kifogás tehát bármikor emelhetõ, a késlekedés nem vezet jogvesztéshez. Ha a

felek valamely szabályban a választottbírósági szerzõdés megkötését követõen

állapodnak meg, a § rendelkezései ezekre is vonatkoznak.

Feltétele e rendelkezés alkalmazásának, hogy a jogairól e § alapján

lemondottnak tekintendõ fél tudjon a mulasztásról, illetve a Javaslatnak vagy

a szerzõdésnek meg nem felelõ eljárásról. Nem következik be a jogvesztés, ha a

fél késedelem nélkül tiltakozik. Ha a Javaslat vagy a választottbírósági

szerzõdés erre határidõt állapít meg, akkor ezen a határidõn belül kell

eljárni.

A § alkalmazása azt is feltételezi, hogy a fél nemcsak elmulasztott

tiltakozni, hanem továbbra is részt vesz az eljárásban. Ilyen részvételnek

tekintendõ, ha a következõ tárgyaláson megjelenik, vagy valamely eljárási

cselekményt végez.

A lemondás vélelme kiterjed a késõbbi eljárásokra is. Aki tehát a kifogás

jogáról lemondottnak tekintendõ, az érvénytelenítési eljárás során sem

hivatkozhat az általa elfogadottnak tekintett mulasztásra.

a 7-8. §-hoz

Az általános rendelkezések között szabályozza a Javaslat a bíróságok szerepét

általánosságban (részleteiben l. a jogsegélyre és a bírósági eljárásra

vonatkozó szabályokat - 37. §, illetve VII. fejezet).

A 7. § rendelkezése a feleknek arra nyújt garanciát, hogy szerzõdéseiket

tiszteletben tartják, és a Javaslatban szabályozott eseteken kívül a bíróságok

nem avatkoznak bele a vita választottbírósági úton történõ rendezésébe.

Ha olyan ügyben fordulnak keresettel a bírósághoz, amelyre választottbírósági

szerzõdés jött létre, és a választottbírósági kikötés érvényesnek tekinthetõ,

a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a

késõbbiekben a pert erre tekintettel megszünteti. Az alperes a per

megszüntetésére irányuló kérelmét legkésõbb a keresetlevélre benyújtott elsõ

érdemi ellenkérelmében adhatja elõ.

Ez a szabályozás kizárja, hogy az alperes az ügy befejezésének elhúzása

érdekében a tárgyalás késõbbi szakaszában támasszon hatásköri kifogást a

bíróság eljárása ellen, a választottbírósági kikötésre hivatkozással.

Tekintettel arra, hogy a Pp. 129. §-ában foglaltak alapján áttételre nincs

lehetõség, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a keresetlevél

benyújtásához fûzõdõ jogi hatályok 30 napig fennmaradnak.

A 8. § alkalmazásának feltétele, hogy olyan ügyben indítsák a keresetet,

amelyre nézve érvényes választottbírósági szerzõdés jött létre (nem elég

tehát, hogy az ügynek valamely kapcsolata legyen választottbírósági szerzõdés

hatálya alá tartozó üggyel).

Érvénytelen például az olyan választottbírósági szerzõdés, amely

választottbíróság elé nem terjeszthetõ ügyre vonatkozik. Hatálytalan például a

már lejárt választottbírósági szerzõdés.

Annak érdekében, hogy a választottbírósági eljárás indokolatlanul ne

szenvedjen késedelmet, az a körülmény, hogy valamelyik fél a

választottbírósági szerzõdés hatálya alá tartozó jogvitát a bíróság elé

terjeszti, nem akadálya annak, hogy a másik fél a választottbírósághoz

forduljon, illetve nincs akadálya a választottbírósági eljárás folytatásának

és a választottbírósági határozat meghozatalának az alatt az idõ alatt sem,

amíg az ügy a bíróság elõtt folyamatban van. Ha azonban a bíróság megállapítja

hatáskörét és a pert lefolytatja, ez a döntés minden más szervre kötelezõ, így

kötelezi a választottbíróságot is, amelynek az elõtte folyó eljárást meg kell

szüntetnie. Ha a választottbíróság már ítéletet hozott, érvénytelenítési

keresetnek van helye, illetve ennek hiányában a bíróság a választottbíróság

ítéletének a végrehajtását meg fogja tagadni.

A választottbírósági eljárás folytatása erre tekintettel csak lehetõség, amit

mind a feleknek, mind pedig a választottbíróságnak meg kell fontolnia,

figyelembe véve, hogy milyen esélyei vannak a bírósági hatáskör

megállapításának. A folytatás lehetõségét azonban a törvénynek biztosítania

kell, mivel, ha a keresetnek a bírósághoz való benyújtásával automatikusan le

lehetne állítani a választottbírósági eljárást, ez az eljárás elhúzásának

módszerévé válna.

a 9-10. §-hoz

Az egyéb általános rendelkezések körében a Javaslat mindenekelõtt értelmezõ

szabályokat ad. Fontos szabály a 10. § rendelkezése, amely megdönthetõ

törvényi vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a választottbírósági

eljárás során kézbesített iratokat mikor kell átvettnek tekinteni.

II. Fejezet

A választottbíróság megalakítása

a 11-16. §

A választottbírák kijelölésének rendjét a 11-16. §-ok szabályozzák.

A választottbírónak a felektõl függetlennek és pártatlannak kell lennie, akit

titoktartás kötelez.

A Javaslatban foglalt rendelkezések egyaránt vonatkoznak több tagból álló

választottbíróságra, illetve az egyesbíróra.

A választottbíróság ítéletét az állam elismeri, és a bíróságok végrehajtják.

Szükség van tehát arra, hogy a Javaslat (12. §) meghatározza azokat a

minimális feltételeket, amelyek közül bármelyiknek a hiánya kizárja azt, hogy

valakit választottbírónak jelöljenek. A feltételek között a magyar

állampolgárság nem szerepel, tehát belföldi felek közötti jogvita elbírálására

is lehet külföldi állampolgárságú választottbírót jelölni.

A feltételek között sem a jogi, sem más szakképzettség elõírása nem szerepel.

A Javaslat a felekre bízza annak eldöntését, hogy a választottbírák

rendelkezzenek-e szakképzettséggel, és ha igen, milyennel. A Javaslatban

szereplõ életkor-minimum igazodik a bíróvá választáshoz megkövetelt

életkorhoz.

A választottbírák számának meghatározását tekintve a Javaslat a feleknek

teljes szabadságot ad, azzal, hogy a választottbírák száma - a Magyarországon

kialakult rendszerrel összhangban - csak páratlan lehet. Ez biztosítja a

többségi szavazás elvi lehetõségét.

A választottbírósági gyakorlatban tipikus a három választottbíróból álló

választottbíróság, ezért, ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak

meg, a választottbírák száma három. Ha a felek bármilyen más számú

választottbíróságot akarnak kialakítani, a választottbírák számában meg kell

állapodniuk.

A 14. § alapvetõ szabálya, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a

választottbírák kijelölésének eljárását, a 15-16. § szabályainak érvényesülése

mellett. Ha a felek nem tudtak, vagy nem kívántak a kijelölés rendjében

megállapodni, a kijelölés a 14. § (2)-(3) bekezdése szerint történik meg.

A 14. § (2) bekezdésében szereplõ határidõ nem jogvesztõ, az ellen igazolási

kérelemnek helye van. Ez a Javaslatban szereplõ határidõkre általában

vonatkozik, egy kivétellel: a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére

irányuló kereset megindításának határideje jogvesztõ jellegû (55. §).

Ha sem a felek által kialakított szabályok alapján, sem pedig a Javaslatban

elõírt eljárás alkalmazásával nem tud a választottbíróság létrejönni, a

hiányzó választottbírót általában a fél kérelmére a bíróság jelöli ki (15. §).

A Javaslat elfogadását, illetve hatálybalépését követõen célszerû lesz, ha a

bíróság a szóba jöhetõ választottbírákról összeállítást készít, és esetleg egy

meghatározott rendszer szerint ezek közül jelöli ki a hiányzó választottbírót.

Másik megoldásként kínálkozik, hogy valamely testületet keres meg - például

egy országos gazdasági kamarát -, hogy saját választottbírói névjegyzékébõl

tegyen javaslatot a választottbíró személyére.

A választottbírák elfogulatlanságához és pártatlanságához rendkívül nagy érdek

fûzõdik. Ez a választottbírósági eljárás egyik feltétlen érvényesülést kívánó

alapkövetelménye. A választottbíró már akkor, amikor kijelölésével

kapcsolatban megkeresik, köteles feltárni azokat a körülményeket, amelyek

jogos kétséget ébreszthetnek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében. Ez

a kötelezettsége az egész eljárás során folyamatosan fennáll. Amennyiben a

választottbíró e kötelezettségének nem tesz eleget, s az a fél tudomására jut,

az ítélet érvénytelenítése kérhetõ a bíróságtól [55. § (1) bek. e) pont],

kivéve, ha a félnek olyan idõben jutott tudomására a választottbíró

elfogultsága, amikor kizárási indítványt terjeszthetett volna elõ (azaz az

ítélethozatal elõtt), s ezt - a törvény 19. § (2) bekezdésében vagy a felek

megállapodásában elõírt - határidõn belül nem tette meg.

A Javaslat nem részletezi, hogy melyek azok a körülmények, amelyek jogos

kétséget ébreszthetnek a bíró pártatlansága vagy függetlensége tekintetében,

hiszen ezek rendkívül sokfélék lehetnek, így a kellõ mértékben általános

szabály bármely felsorolással történõ megbontása célszerûtlen lenne.

Elfogultnak tekinthetõ a választottbíró, ha pl. anyagi vagy személyes

érdekeltsége van az ügyben, illetve közeli kapcsolatban áll valamelyik féllel,

akár közvetlenül, akár közvetett módon.

A kijelölést írásban kell elfogadni; az ezzel kapcsolatos szabályokat a 17. §

tartalmazza. Ha a felek eltérõen nem állapodtak meg, a választottbíróság

tagjai maguk közül elnököt választanak.

a 18-23. §-hoz

Ha a felek nem állapodtak meg a kizárási eljárásban, a 19-20.§-t kell

alkalmazni. A szabályozásból kiemelésre érdemes, hogy a kizárással érintett

választottbíró lemondhat megbízatásáról, illetve a felek megállapodhatnak a

választottbíró megbízatásának megszüntetésében; ez azonban nem jelenti azt,

hogy a választottbíró vagy a hozzájáruló fél a felhozott okot ténylegesen

elismerné. A szabályozás kizárólag az eljárás gyorsítását célozza. Egyébként a

kizárási kérelem ügyében lemondás vagy megállapodás hiányában "elsõ fokon" a

választottbíróság dönt, a kizárási kérelemmel érintett választottbíró

részvételével. Ezt a megoldást az indokolja, hogy mindaddig, amíg a kizárási

kérelmet el nem bírálták, valamennyi választottbíró helyzete változatlan. A

kizárási kérelmet elõterjesztõ részére azonban megfelelõ garanciát nyújt, hogy

kérelmével - ha az elbírálás eredményével nem ért egyet - a bírósághoz

fordulhat, hogy az döntsön véglegesen a kizárás ügyében.

A bíróság döntéséig a választottbíróság saját választása szerint vagy tovább

folytatja az ügy elbírálását, vagy bevárja a bíróság döntését. Ez a megoldás

lehetõvé teszi, hogy a választottbíróság, ha úgy látja, hogy a feleknek

indokolatlan költségeket okozna az ügy elbírálásában való további

elõrehaladás, bevárhassa a bíróság határozatát, ha pedig úgy ítéli meg, hogy a

várakozás indokolatlan késedelemmel járna, avagy esetleg a kizárást

kezdeményezõ félnek éppen ilyen késedelem elõidézése a célja, az eljárást

tovább folytathassa.

A kijelölt választottbíró még egy esetben mondhat le: ha képtelenné válik

feladatainak ellátására, vagy kellõ idõben nem tud eljárni. Ilyen esetben a

felek is megállapodhatnak a választottbíró megbízatásának megszüntetésében.

A választottbírói tisztség megszûnésének egyéb eseteiben (21. §) a felek

bírósághoz fordulhatnak, ha vita merült fel a tisztség megszûnésével

kapcsolatban. A 22. §-ban biztosított bírói út tehát csak a 21. §-ban

meghatározott megszünési esetekkel kapcsolatos vitára vonatkozik, de például a

kizárásra, vagy az eljárásnak határozathozatallal történõ megszüntetése

esetére nem. A 22. § a bírósághoz fordulás lehetõségét nem köti határidõhöz,

ugyanis e megszûnési okok természetüknél fogva önmagukban is késleltetik az

eljárást, így nem áll fenn annak a veszélye (szemben a kizárási indítvánnyal),

hogy a megszûnési okok felvetését, illetve vitatását a felek perelhúzásra

használják fel. Itt ugyanis éppenhogy a per befejezését sürgetni kívánó fél

fog a bírósághoz fordulni.

Ha bármilyen okból az egyik választottbíró kiesik, helyette újat kell

választani, természetesen ugyanazon szabályok szerint, mint amelyeket a

kiesett bíró kijelölésénél alkalmaztak (23. §).

III. Fejezet

A választottbíróság hatásköre

a 24-25. §-hoz

A 24. § (1) bekezdése alapján elsõdlegesen a választottbíróságot illeti meg az

a jog, hogy saját hatáskörérõl döntsön. Ez a megoldás összhangban áll a

választottbíróságra vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal.

A választottbíróság hatáskörének megállapítása alapvetõen összefügg a

választottbírósági megállapodás létérõl és érvényességérõl való döntéssel.

Ebbõl a szempontból a szerzõdésbe foglalt választottbírósági kikötést önálló

megállapodásként kell kezelni, nem pedig a szerzõdés részeként. Az a döntés

tehát, hogy a szerzõdés érvénytelen, nem jelenti önmagában, hogy a szerzõdésbe

foglalt választottbírósági kikötés is érvénytelen, vagyis a

választottbíróságnak a kikötésen alapuló hatáskörét nem érinti a szerzõdés

érvénytelensége.

A választottbíróságnak az a határozata, amelyben saját hatáskörérõl, valamint

a választottbírósági szerzõdés létérõl és érvényességérõl dönt, adott esetben

nem kizárólagos és nem is végleges. Pozitív döntését a bíróság a 25. § alapján

felülbírálhatja, de felülbírálható az a választottbírósági ítélet

érvénytelenítésére irányuló perben (55. §), illetve szûk körben az ítélet

végrehajtásának megtagadására vonatkozó eljárás keretében is (59. §). A

bíróság a hatáskör kérdésében a Javaslat 8. §-ában szabályozott eljárás

keretében is állást foglalhat.

A választottbíróság a saját hatáskörének megállapításánál nincs a felek

kérelméhez kötve, enélkül is dönthet hatáskörének hiányáról, így pl., ha azt

észleli, hogy választottbírósági úton el nem dönthetõ ügyben kellene eljárnia.

A hatáskör hiányára való hivatkozást az eljárás lehetõ legkorábbi szakaszában

fel kell vetni, tehát már a válasziratban. Ha a hatáskör túllépésére az

eljárás folyamán kerül sor, a kifogást nyomban akkor kell felvetni, amikor a

hatáskör túllépését eredményezõ kérdés felmerül. Elõfordulhat azonban, hogy

valamelyik fél nem ismeri fel azonnal, hogy a kérelem túlterjed a

választottbíróság hatáskörén, ezért a 24. § (3) bekezdése lehetõséget ad arra,

hogy a választottbíróság késõbb is elfogadhassa a hatásköri kifogást.

A 25. § igyekszik elkerülni annak veszélyét, hogy a hatáskör hiányára

hivatkozással valamelyik fél a választottbírósági eljárást indokolatlanul

megakaszthassa, továbbá azt is, hogy a hatáskör meglétének vagy hiányának

bizonytalansága miatt a választottbírósági eljárások indokolatlanul

folytatódjanak, anyagi terhet jelentve a felek részére. Ennek megfelelõen az a

helyes, ha a választottbíróság haladéktalanul állást foglal a hatásköri

kifogás ügyében. Pozitív döntés esetében így nyomban megnyílik annak

lehetõsége, hogy az állásfoglalással egyet nem értõ fél bírósághoz

fordulhasson, vagyis nem kell bevárnia az ítéletet, hogy aztán annak

érvénytelenítését kérhesse. A választottbíróságnak azonban nem kell

szükségképpen külön végzésben állást foglalnia a saját hatásköre kérdésében.

Ha az ügy jellege lehetõvé teszi a mielõbbi ítélethozatalt, az ügyet lezáró

ítéletben is utalhat a hatásköri kifogás elutasítására. Ennek alapján a fél

érvénytelenítési keresettel élhet a meghozott választottbírósági ítélet ellen.

Ha a választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem

lehet a bírósághoz fordulni. E rendelkezés összhangban van azzal az elvvel,

mely szerint a hatáskörrõl való döntés elsõdlegesen a választottbíróság joga.

a 26. §-hoz

Míg a 37. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a választottbírósági

megállapodással nem összeegyeztethetetlen, ha valamelyik fél a bíróságtól

ideiglenes intézkedést kér, addig a 26. § magának a választottbíróságnak az

ideiglenes intézkedések megtételére való jogát tárgyalja. Ha a felek másképp

nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre az általa szükségesnek

látott ideiglenes intézkedéseket elrendelheti, így pl. valamely árunak

harmadik személynél való elhelyezését, annak megóvását, romlandó áru eladását,

építkezések állagmegóvást szolgáló folytatását, bizonyítékok megõrzését,

üzleti titkok védelmét stb. Ez a lehetõség tartalmilag jóval tágabb, mint a

Pp. szerint meghozható ideiglenes intézkedések köre.

Ugyanakkor a választottbíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés csak a

feleknek szól, a választottbíróság nem utasíthat harmadik személyeket, továbbá

nem kényszerítheti ki intézkedései végrehajtását a felekkel szemben sem. A

választottbíróság ideiglenes intézkedésre vonatkozó határozatának végre nem

hajtásából adódó anyagi következményekrõl a választottbírósági ítéletben kell

rendelkezni.

IV. Fejezet

A választottbíróság eljárása

a 27-29. §-hoz

Garanciális szabály a felekkel való egyenlõ elbánás elve. Ez a szabály a

választottbírósági eljárás egészében és minden részében érvényesítendõ,

sarkalatos rendelkezés, a választottbíráskodás egyik alapelve. A feleknek az a

joga, hogy a választottbírósági eljárás szabályait maguk határozzák meg, nem

sértheti az e §-ban foglalt elv feltétlen érvényesülését, tehát a felek ezzel

ellentétes hatású szabályokban érvényesen meg sem állapodhatnak.

A szabály magában foglalja, hogy a választottbíróságnak a feleket meg kell

hallgatnia, elõterjesztésük megtételére alkalmat kell adnia (27. §).

A Javaslat biztosítja a felek autonómiáját az eljárási szabályok meghatározása

terén, a törvény kötelezõ szabályainak azonban érvényesülniük kell. Ha a felek

az eljárási szabályokban nem állapodnak meg, az eljárás rendjét a

választottbíróság jogosult meghatározni. Állandó választottbíróságnál erre

nincs alkalmanként szükség, mivel az eljárási szabályzat tartalmazza a

szükséges rendelkezéseket, és a választottbíróság azt alkalmazza. (Egyébként

ez utóbbi is a felek megállapodásának tekintendõ, amelytõl a felek egyes

pontokat illetõen el is térhetnek.)

A Pp. nem "háttérjoga" a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak

akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság

jogosult az eljárás rendjét megállapítani, és így dönt. Ugyanakkor mind a

felek, mind a választottbíróság nemzetközi okmányba foglalt eljárási

szabályokat (pl. UNCITRAL Rules) is alkalmazhatnak.

Alapvetõ elve a választottbíráskodásnak, hogy az eljárás nem nyilvános. A

nyilvánosság kizárása a jogintézmény magánjogi jellegén nyugszik, s

levezethetõ a jogrendszer egyéb szabályaiból is, de a kifejezett rendelkezés

minden kétséget kizáróan rögzíti a szabályt.

a 30-31. §

A felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben vagy

nyelvekben szabadon állapodnak meg, tehát akkor is, ha az eljárás nem minõsül

nemzetközi választottbíráskodásnak. Ezt a megoldást az indokolja, hogy ilyen

esetekben is lehetõséget kell adni pl. nem magyar anyanyelvû feleknek vagy

bíráknak saját nyelvük használatára.

Ha a felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben nem

állapodnak meg, belföldi választottbíráskodás esetén az eljárás nyelve

természetesen a magyar.

A választottbíráskodás helyét a felek, a felek megállapodásának hiányában a

választottbíróság állapítja meg (31. §). A választottbírák azonban bárhol

tanácskozhatnak, eljárási cselekményeket bárhol folytathatnak.

A választottbíráskodás helyének megállapítása igen fontos és több

vonatkozásban is meghatározó. A választottbíráskodás helye szerepet játszik

pl. annak megállapításában, hogy a a választottbíráskodás e törvény hatálya

alá tartozike, vagy hogy a választottbíráskodás nemzetközi-e. A

választottbíráskodás helyének meghatározása rendkívül fontos lehet a

választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása szempontjából is. Ha

a felek a választottbíráskodás helyét nem állapították meg, azt az eseti

választottbíróság maga határozza meg. Állandó választottbíróság esetén erre

nincs szükség, székhelyének az állandó választottbíróság alapító okiratában

meghatározott hely minõsül.

a 32-33. §-hoz

A 32. §-ban írt szabályoknak elsõsorban az elévülés megszakításával

kapcsolatban van jelentõsége, de pl. biztosítási intézkedés is csak az eljárás

megindítása után kérhetõ.

Az (1) bekezdés szabálya az eseti választottbíróságra vonatkozik, amikor is az

eljárás megindításához nem feltétlenül szükséges a szabályszerû keresetlevél

benyújtása, elegendõ, ha a fél nyilatkozatát, amelyben a vita

választottbíróság elé utalását közli, az ellenérdekû fél kézhez veszi.

A Javaslat abból indul ki, hogy eseti választottbíráskodás esetében a felperes

választottbírósági eljárást kezdeményezõ cselekménye (32. §) - amelynek

alapján a választottbíróság megalakul -, valamint a részletes kereseti kérelem

egymástól idõben elválnak, és az utóbbi benyújtására általában a

választottbíróság megalakulását követõen kerülhet sor.

Az állandó választottbíróságok szabályzata az eljárást általában a

bírókijelölést és kereseti kérelmet egyaránt tartalmazó iratnak a

választottbírósághoz való érkezésével tekinti megkezdettnek. A (2) bekezdés is

ezt követi, vagyis a keresetlevélnek az állandó választottbírósághoz történõ

érkezésétõl lehet az eljárás megindulását számítani.

A 33. § rendelkezései csak a felek eltérõ megállapodása hiányában

érvényesülnek. Mind a felperes, mind pedig az alperes köteles elõadni mindazt,

ami alapján a választottbíróság határozatát meghozhatja. Azt is a felek,

illetve a választottbíróság határozza meg, hogy mennyi idõn belül kell ezeket

a jognyilatkozatokat megtenni.

A 33. § (3) bekezdése a kereset vagy válaszirat módosításának, kiegészítésének

lehetõségét tartalmazza, a felek azonban - megállapodásukkal - ezt

kizárhatják. Ilyen megállapodás hiányában maga a választottbíróság is

kizárhatja az adott kereset- vagy válasziratmódosítást illetve kiegészítést,

ha az mérlegelése szerint az eljárás indokolatlan elhúzódására vezetne. A

választottbíróságnak a felek érdekét, a módosítás vagy kiegészítés természetét

kell vizsgálnia, s e joga gyakorlása során általában nem, hanem csak adott

kérelem vonatkozásában utasíthatja el a módosítást vagy kiegészítést.

A 33. § (4) bekezdésének értelmezõ rendelkezése vonatkozásában az ott említett

kivétel törvényi szabályozására azért van szükség, mert a viszontkereset

elõterjesztésének elmulasztásához nem lehet szankciót fûzni.

a 34-36. §-hoz

A felek eltérõ megállapodása hiányában a választottbíróságnak a feleket meg

kell hallgatnia, valamennyi fél jelenlétében szóbeli tárgyalást kell tartania

(34. §). Ez a rendelkezés lényegében a Javaslat 27. §-ában foglalt alapelvi

rendelkezés eljárásjogi végrehajtását szolgálja. Ugyanakkor a felek

megállapodása nem sértheti a 27. §-ban biztosított jogokat. A felek

rendelkezhetnek úgy is, hogy a választottbíróság az okiratok alapján, a felek

szóbeli meghallgatása nélkül hozza meg határozatát. A szóbeli tárgyalásról

jegyzõkönyvet kell készíteni annak érdekében, hogy késõbb megállapítható

legyen mind a szóbeli tárgyalás ténye, mind pedig a szóbeli tárgyaláson

elhangzottak lényege.

A felek kellõ idõben történõ elõzetes értesítésének kötelezettségét tartalmazó

34. § (2) bekezdése kötelezõen érvényesülõ szabály, amelynek elmulasztása a

választottbírósági határozat érvénytelenítését vonhatja maga után.

Természetesen mást kell kellõ idõben megtörténtnek tekinteni pl. belföldi vagy

nemzetközi választottbíráskodás esetében.

A (3) bekezdés szabálya is összhangban áll a választottbíróságnak azzal a

kötelezettségével, hogy a feleket egyenlõ módon kezelje, és lehetõséget adjon

állásfoglalásukra valamennyi felmerülõ kérdésben.

A 34. § (4) bekezdésében elõírt jegyzõkönyv kézbesítési kötelezettség azt

szolgálja, hogy a felek dokumentumokkal rendelkezzenek az eljárásról, ez

ugyanis alapfeltétele annak, hogy pl. az ítélet érvénytelenítése iránti perben

(55. § (1) bek. c) és e) pontja) a fél bizonyíthassa álláspontját.

A választottbírósági eljárással szemben is jogosan támasztott követelmény,

hogy a felek pontosan ismerjék mulasztásuk várható következményét. A

választottbíróság a 35. § (1) bekezdésében foglalt permegszüntetési eszközzel

csak akkor él, ha a felek másképpen nem állapodtak meg. A (2) bekezdés

rögzíti, hogy a választottbírósági eljárásban mulasztási ítéletnek nincs

helye. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a választottbíróság az eljárás

folytatásának eredményeképpen - alperesi ellenvélemény hiányában - a felperes

állításait valónak fogadja el, s erre alapítsa ítéletét.

Annak ellenére, hogy a választottbírákat a felek maguk választották, a

választottbírósági eljárásban számos olyan kérdés merülhet fel, amelynek

elbírálásához a választottbíróságnak megfelelõ szakismeretei nincsenek, és

ezért szakértõt kell igénybe vennie (36. §). A szakértõt a választottbíróság

jelöli ki, és egyben meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõtõl

választ vár. A szakértõ igénybevételének oka tehát értelemszerûen megegyezik a

Pp-ben meghatározott okkal, egyébként azonban a Pp. szabályai nem

érvényesülnek.

A választottbíróság azt is elrendelheti, hogy bármelyik fél adja meg a

szakértõ mûködéséhez szükséges felvilágosítást, illetve tegye lehetõvé, hogy

az meghatározott tárgyakat, vagy iratokat megtekinthessen. A felek

megállapodásukban szakértõ igénybevételét ki is zárhatják.

A felek ellenkezõ megállapodása hiányában - ha a választottbíróság

szükségesnek találja, vagy valamelyik fél kérelmezi - az írásban vagy szóban

adott szakértõi véleményt követõen a szakértõ a tárgyaláson köteles

megjelenni, ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, továbbá más tanúk,

illetve szakértõk szóbeli meghallgatását is igényelhetik a szakkérdések

tisztázása érdekében.

a 37. §-hoz

A hatályos Pp. 361. §-a (2) bekezdésével összhangban álló rendelkezés (37. §)

lehetõséget ad arra, hogy a választottbíróság a bizonyítási eljárás során

szükség esetén a helyi bíróság segítségét vegye igénybe. A gyakorlat tanúsága

szerint erre csak kivételes esetekben van szükség, vagyis akkor, ha a

választottbíróság elõtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentõs

nehézséggel járna. A bizonyítást ott kell lefolytatni, ahol a legcélszerûbb.

Ezt a választottbíróság határozza meg. A megkeresett rendes bíróság köteles

jogsegélyt nyújtani.

Ha annak jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak, a bíróság a fél

kérelmére ideiglenes intézkedést akkor is elrendelhet, ha nyilvánvaló, hogy az

elrendelést követõen a fél nem peres eljárás, hanem választottbírósági eljárás

megindítását fogja kezdeményezni. E szabályt alkalmazni kell - viszonosság

esetén - akkor is, ha a választottbíróság székhelye nem Magyarországon van.

A választottbíróság elõtt folyamatban lévõ ügyben a bíróságtól - ha annak a

bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban elõírt feltételei fennállnak -

biztosítási intézkedés is kérhetõ.

A rendes bíróság ideiglenes illetve biztosítási intézkedéseirõl azért

rendelkezik a Javaslat, mert ha nem mondaná ki ezen intézkedések és a

választottbírósági eljárás összeegyeztethetõségét, a bíróság az ilyen

intézkedések iránti kérelmet elutasítaná a választottbírósági kikötésre

hivatkozással. Mivel a választottbíróságnak nincs felhatalmazása ilyen típusú,

kikényszeríthetõ intézkedések meghozatalára, csak ezzel a megoldással

biztosítható a választottbírósági eljárás "egyenértékûsége".

V. Fejezet

Határozathozatal és az eljárás megszûnése

a 38-41. §-hoz

Több választottbíróból álló választottbíróság esetén általánosan elterjedt

módszer a szótöbbséggel történõ határozathozatal. Lehetséges azonban, hogy pl.

a három választottbíróból álló választottbíróság tagjai valamennyien különbözõ

véleményen vannak, és így határozat nem hozható. A Javaslat 38. §-a szerint

ebben az esetben az elnök dönt.

A szótöbbséggel történõ határozathozatal természetesen nem jelenti azt, hogy a

határozathozatalban csak a választottbírák többségének kellene részt vennie. A

határozathozatal valamennyi választottbíró részvételét igényli.

A választottbírósági eljárás gyorsabb, hatékonyabb menetének biztosítását

szolgálja a 38. § (2) bekezdésében szabályozott lehetõség.

A határozat végrehajtását nagymértékben elõsegíti, ha a felek jogvitájukat

maguk rendezik, egyezséget kötnek. A választottbíróság azzal is támogatja ezt,

hogy a felek kérésére az egyezséget ítéletbe foglalja. Ezzel a felek

rendelkezésére áll és az egyezség végrehajtását biztosítja a

választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának intézményrendszere,

mert az ítéletbe foglalt egyezség a választottbíróság által hozott ítélettel

azonos hatályú.

Az egyezség ítéletbe foglalásának feltételei: a felek erre irányuló közös

kérelme, valamint az, hogy a választottbíróság ne tagadja meg az egyezség

ítéletbe foglalását.

Erre olyan esetekben kerülhet sor, amikor az egyezség tartalma

jogszabálysértõ, vagy a választottbíróság megítélése szerint a

választottbírósági ítélet érvénytelenítésére adna alapot, az 55. § szerinti

kereset megindítása esetében (pl. közrendet sért).

A 40. § az ítélettel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeket

sorolja fel. Ezek közül kiemelésre érdemes, hogy az ítéletnek tartalmaznia

kell az ítélet meghozatalának helyét és idõpontját. Helyként a 31. § szerinti

helyet kell megjelölni, és az ítéletet - ellenbizonyítást kizárva - úgy kell

tekinteni, mint ami ezen a helyen készült, függetlenül attól, hogy azt a

választottbírák esetleg másutt hozták meg. Nem indokolt ugyanis, hogy egy

véletlenszerû esemény megváltoztassa a felek által a választottbíráskodás

helyének meghatározásakor figyelembe vett joghatásokat.

A keltezésnek minden esetben meg kell felelnie az ítélet meghozatala valóságos

idõpontjának, mivel annak is fontos joghatásai lehetnek; pl. ha a felek

elõírják, hogy a választottbírák mennyi idõn belül kötelesek ítéletet hozni.

A Javaslat nem írja elõ a választottbírósági ítéletnek bíróságnál vagy

valamely hatóságnál történõ letétbe helyezését.

a 42. §-hoz

Az ítélet meghozatalával a választottbírósági eljárás megszûnik, s ezzel

egyidejûleg megszûnik általában a választottbíróság megbízatása is. A

megszûnésnek azonban vannak más esetei is, ezeket szabályozza a 42. § (2)

bekezdése.

A választottbíróság végzéssel szünteti meg az eljárást, ha a felperes nem

terjeszti elõ vagy visszavonja keresetét. Egyes esetekben az eljárás ilyen

okból való megszüntetése sértheti az alperesnek a vita végleges rendezésére

irányuló jogos érdekét. Erre tekintettel a választottbíróság csak abban az

esetben szünteti meg az eljárást visszavonás folytán, ha az alperes - a

választottbíróság által is elismert jogos érdekeire hivatkozással - nem

ragaszkodik az eljárás lefolytatásához.

Ha az eljárás megszûnésében a felek megállapodnak, a választottbíróságnak az

eljárást végzéssel kell megszüntetnie.

Megszüntetésre ad alapot az is, ha a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az

eljárás folytatása bármilyen más okból szükségtelen vagy lehetetlen.

A 43-45. §-hoz

Az ítélet kijavítását bármelyik fél annak kézhezvételétõl számított 30 napon

belül kérheti, kivéve, ha a felek más határidõben állapodtak meg. A 30 napos

határidõ biztosítása azért szükséges, mert lehetséges, hogy a felek akár

egymással, akár a választottbírósággal elõzetesen tanácskozni kívánnak. Magát

a kérelmet a másik fél egyidejû értesítésével kell benyújtani (egyetértése nem

szükséges), és az kiterjedhet bármilyen számolási, gépelési, adminisztratív

vagy hasonló természetû hiba kijavítására. Az ítélet kijavítására nem csak a

fél, hanem a választottbíróság saját kezdeményezésére is sor kerülhet,

ugyancsak 30 napon belül, amelyet az ítélet keltezésétõl kell számítani. A

határidõ indokolt esetben meghosszabbítható. A kijavításra határidõ nélkül

lehetõséget adni azért nem indokolt, mivel az eseti választottbíróságok

esetében az idõ múlásával ez egyre kevésbé hajtható végre. A határidõ elõírása

ösztönzi a feleket arra, hogy a választottbírósági ítéletet minden szempontból

alaposan vizsgálják meg.

Az ítélet értelmezése csak a felek egyetértése esetén lehetséges. Pontosan meg

kell jelölni, hogy mely kérdésben, az ítélet mely részére vonatkozóan kéri a

fél az értelmezést. Az értelmezés az indokolás részévé válik.

Végül elõfordulhat, hogy a választottbíróság valamelyik kereseti kérelemrõl

nem döntött. Az érdekelt fél - a másik fél egyidejû értesítésével - az ítélet

kézhezvételétõl számított 30 napon belül kérheti, hogy a választottbíróság

hozzon kiegészítõ ítéletet az eljárás során elõterjesztett, de el nem döntött

kérelem tekintetében. A választottbíróságnak ehhez is 30 nap áll

rendelkezésére (44. §); tárgyalást szükség szerint kell tartania.

VI. Fejezet

Nemzetközi választottbírósági eljárás

a 46-47. §

A Javaslat egyaránt vonatkozik a nemzeti és a nemzetközi

választottbíráskodásra. A nemzetközi ügyekben szükséges eltérõ szabályokat

állapítja meg ez a fejezet. Eltérõ szabály hiányában a nemzetközi

választottbíráskodásra is a Javaslat I-V. fejezeteinek rendelkezéseit kell

alkalmazni.

A nemzetközi ügyek mennyisége ma még nem indokolja azt, hogy több állandó

választottbíróság járjon el ilyen ügyekben. Ezért a Javaslat - a gazdasági

kamarákról szóló törvényhez igazodva - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

mellett szervezett Állandó Választottbíróság hatáskörét mondja ki nemzetközi

ügyek tekintetében (46. §). Ez nem akadálya azonban ad hoc választottbíróság

létrehozásának nemzetközi ügyekben sem.

A Javaslat 47. §-a határozza meg, hogy mi tekinthetõ nemzetközi

választottbíráskodásnak.

Fõszabályként a választottbíráskodás akkor nemzetközi, ha a felek székhelye

(telephelye) a szerzõdés megkötésének idõpontjában különbözõ államokban van.

Ha a félnek több telephelye van, akkor a választottbírósági szerzõdéssel

legszorosabb kapcsolatban álló telephelyet tekinti a Javaslat irányadónak. Ez

a megoldás felel meg az ingók nemzetközi adásvételérõl szóló, Magyarország

által is ratifikált 1980. évi Bécsi Egyezménynek, és ezt választotta

szabályozási elvének a nemzetközi választottbíráskodásról szóló ENSZ

Mintatörvény is. Ez a telephely meghatározás eltér a magyar cégjogban ismert

telephely fogalomtól.

Nemzetközi a választottbíráskodás abban az esetben is, ha a felek telephelye

nem egymástól különbözõ államokban van, de a felek a választottbíróság

székhelyeként a saját telephelyük államától különbözõ, más helyet jelöltek

meg.

Ugyancsak nemzetközi a választottbíráskodás, ha a kötelezettség lényegi részét

nem a felek székhelyén, hanem más országban kell teljesíteni, vagy a jogvita

egy másik országhoz szorosabban kötõdik, még akkor is, ha a felek telephelye

azonos államban van.

a 48-50. §-hoz

A nyelvhasználatról rendelkezõ 48. § abban tér el az általános szabálytól (30.

§), hogy a felek megállapodásának hiányában az eljárás nyelvét a

választottbíróság határozza meg. Annak ellenére, hogy a választottbíróság

székhelye Magyarországon van, az eljárás nyelve nem szükségképpen magyar,

tekintettel arra, hogy a felek, illetve a választottbírák is gyakran

külföldiek. Ez adott esetben szükségessé teheti, hogy az iratokhoz a felek

fordítást csatoljanak.

Míg a nemzeti választottbíráskodás körében az alkalmazandó jog kérdése nem

merül fel, hiszen a választottbíróság a magyar anyagi jogot alkalmazza, addig

nemzetközi választottbíráskodás esetében az alkalmazandó jogot a felek

határozzák meg. Döntésüktõl függ, hogy jogviszonyukat és abból eredõ

jogvitájukat mely ország anyagi joga alapján kell elbírálni. Feltehetõ, hogy

jogviszonyuk létesítése, valamint a teljesítés során is magatartásukat e

választott jog rendelkezéseihez igazították. A jogválasztás lehetõsége

összhangban van a nemzetközi magánjog azon alaptételével, mely szerint a

szerzõdésekre elsõsorban azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek

választottak.

A felek eltérõ kikötése hiányában valamely állam jogának, jogrendszerének

kikötése nem jelenti a szóban forgó állam kollíziós normáinak is a kikötését,

tehát nem kerülhet sor a nemzetközi magánjog szabályai szerinti továbbutalásra

vagy visszautalásra.

Ha a felek nem éltek a jogválasztás lehetõségével, a választottbíróságnak kell

az alkalmazandó jogot meghatároznia. A magyarországi székhelyû

választottbíróság az eset összes körülményeire figyelemmel fogja azt

eldönteni, hogy a felek rendelkezése hiányában indokolt-e a magyar nemzetközi

magánjog szabályait alkalmazni. A választottbíróság döntése során nem köteles

valamely kollíziós jog szabályain keresztül meghatározni az alkalmazandó

anyagi jogot, hanem azt közvetlenül keresi meg.

Nemzetközi választottbíráskodás esetében a felek megállapodhatnak abban, hogy

a választottbíróság nem valamely állam joga, hanem a méltányosság alapján

bírálja el az ügyet. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felek erre

kifejezetten felhatalmazzák a választottbíróságot (49. §).

Nemzetközi választottbíráskodás esetén a Javaslat rendelkezéseit csak akkor

kell alkalmazni, ha a nemzetközi választottbíráskodásról (vagy valamelyik

típusáról) nemzetközi szerzõdés másképpen nem rendelkezik.

VII. Fejezet

A bíróság eljárása

az 51-53. §-hoz

A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek a megyei bíróságok

hatáskörébe tartoznak (51. §). A koncentrációt a speciális szakértelem

szükségessége, az egységes gyakorlat kialakításának kívánalma és az ügyek

száma indokolja.

Azok az ügyek - a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétõl eltekintve - ,

amelyekben a bíróságnak szerepe van, mind a választottbírósági eljárás

folyamatában merülnek fel (pl. bírókijelölés, hatáskörrõl döntés stb). Az

eljárás hatékonyságához hozzátartozik, hogy a bírósági döntés minél

egyszerûbben és gyorsabban megtörténjen. A bíróság nemperes eljárásban, népi

ülnökök közremûködése nélkül jár el. Határozata ellen sem fellebbezésnek, sem

felülvizsgálatnak nincs helye.

Az 51-53. § szabályai nem vonatkoznak a 37. §-ban leírt bírósági eljárásokra.

A bizonyítás során nyújtott jogsegély tekintetében a 37. § (4) bekezdése

speciális hatásköri és illetékességi szabályt konstruál, míg az ideiglenes

intézkedések [37. § (1) bek.] illetve a biztosítási intézkedések [37. § (2)

bek. ] tekintetében a vonatkozó jogszabályok (Pp., Vht.) hatásköri és

illetékességi szabályai az irányadók.

az 54-57. §-hoz

A választottbírósági eljárás lényegéhez tartozik, hogy a választottbírósági

ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Mindamellett bármelyik fél jogosult

az ítélet érvénytelenítése érdekében a bírósághoz fordulni, ha álláspontja

szerint a törvényben (55. §) taxatíve felsorolt érvénytelenítési okok

valamelyike fennáll.

Ezek a hibák nem a jogvita érdemi elbírálásával, a választott jog helyes vagy

helytelen alkalmazásával, az ítélet vagy az indokolás helytálló vagy téves

voltával függnek össze. A bíróság tehát érdemben nem bírálhatja felül a

választottbírósági ítéletet, csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárás során a

felek akarata, jogos érdekeinek védelme és a törvény kötelezõen alkalmazandó

szabályai érvényesültek-e. A bíróság szerepe lényegében a választottbírósági

szerzõdés érvényesülésének biztosítása. Ezen túlmenõen csak akkor

érvényteleníti a választottbíróság ítéletét, ha a vita tárgya a magyar jog

szerint választottbírósági útra nem tartozik (noha a felek odautalták), vagy

az ítélet a magyar közrendbe ütközik.

Az érvénytelenítésre lehetõséget adó okok megegyeznek a külföldi

választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó, 1958-

ban megalkotott New York-i Egyezményben az elismerés és végrehajtás

megtagadását lehetõvé tevõ okokkal. (Az Egyezménynek Magyarország is tagja.)

Ezek az indokok jól alkalmazhatók a belföldi választottbírósági ítéletek

érvénytelenítésének szabályozására is.

A kérelem elõterjesztésére 60 napig van lehetõség, ami ugyan rövid idõ, de a

választottbíráskodás keretében a vitákat lehetõleg gyorsan kell rendezni, és

kerülni kell bizonytalan helyzetek tartós fenntartását. Éppen ezért a határidõ

jogvesztõ.

A bíróság e különleges peres eljárásban népi ülnökök közremûködése nélkül dönt

az érvénytelenítés kérdésében. Határozata ellen fellebbezés benyújtható, de

felülvizsgálatnak nincs helye.

A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére

szorítkozhat, tehát a bíróság kasszatórikus jogkörben jár el. Amennyiben

valamelyik fél érvénytelenítési keresetet indított, s a bíróság azt

megalapozottnak tartja, a választottbíróság ítéletének végrehajtását

felfüggesztheti.

A Javaslat szerint nincs lehetõség arra, hogy a felek kifejezett

megállapodásukkal elõre kizárják az érvénytelenítési per megindításának

lehetõségét.

az 58-60. §-hoz

A választottbírósági ítélethez a Javaslat (58. §) ugyanazt a hatályt fûzi,

mint a jogerõs bírósági ítélethez, megteremtve ezzel a választottbírósági

ítéletek elismerésének és végrehajtásának szilárd alapját. A felek tehát a

végrehajtás szempontjából ugyanolyan biztonságban lehetnek

választottbíráskodás esetében, mint amikor bírósághoz fordulnak. A

végrehajtást a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok szerint illetékes

bíróságtól kell kérni.

A külföldi választottbírósági ítéletek elismerésérõl és végrehajtásáról nem ez

a Javaslat, hanem az 1958. évi New York-i Egyezményt kihirdetõ 1962. évi 25.

törvényerejû rendelet rendelkezik. A végrehajtás megtagadásának okai azonosak

az ítélet érvénytelenítésére alapot adó okokkal.

A választottbírósági ítélet végrehajtásához az ítéletet vagy annak

hitelesített másolatát mellékelni kell. (Ezért nem szükséges a

választottbíróság ítéletének bírósági letétbe helyezése.) Figyelemmel arra,

hogy a választottbírósági ítélet idegen nyelven is készülhet, a magyarországi

végrehajtáshoz ilyen esetben magyar nyelvû hitelesített fordítást is csatolni

kell.

Ha az erre illetékes bíróság a választottbíróság ítéletét érvénytelenítette,

annak elismerését és végrehajtását az utóbbira illetékes bíróság megtagadja. A

végrehajtás megtagadására kerül sor az e Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben

akkor is, ha érvénytelenítési keresetet nem indítottak, de a bíróság

megállapítja, hogy a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra

nem tartozik, vagy a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik. Erre azért

van szükség, mert e két ok fennállása esetében az állam jogi érdeke, hogy a

választottbírósági ítélet ne legyen végrehajtható, így a végrehajtás

megakadályozása nem függhet kizárólag attól, hogy a fél indít-e

érvénytelenítési keresetet, vagy sem. Ezen túlmenõen elképzelhetõ, hogy a

hatáskörre vonatkozó - és a választottbírósági hatáskör hiányát megállapító -

bírósági döntés megszületéséig a választottbíróság már ítéletet hozott,

amelynek végrehajtását kérik. A bíróság abban az esetben sem köteles ezt az

ítéletet végrehajtani, ha a másik fél nem élt az érvénytelenítés

lehetõségével. A bíróságnak a saját hatáskörét megállapító döntése ugyanis

mindenkire nézve kötelezõ (közrendi szabály).

VIII. Fejezet

Vegyes és záró rendelkezések

a 61-65. §-hoz

A szabályozás jellege részben diszpozitív: a Javaslat minden lehetséges

vonatkozásban a felekre bízza azt, hogy vitás ügyüket milyen keretek között,

milyen szabályok alkalmazásával és kik döntsék el.

A Javaslat 61. §-a a szabályozás diszpozitivitásának körét kívánja

meghatározni.

Valamely szabály diszpozitív jellegére a Javaslat különféle - azonos értelmû -

fordulatokkal utal: "ha a felek eltérõen nem állapodtak meg"; "ha a felek

másképpen nem állapodnak meg"; "a felek szabadon megállapodhatnak"; "kivéve,

ha a felek megállapodása másként szól" stb. Ilyen fordulat hiányában a szabály

kógens, vagyis kötelezõen alkalmazandó.

Mivel a korábban használt szokásos jogi terminológia a "választottbírósági

egyezség jóváhagyása", illetve "érvénytelenítése" kifejezéseket használja, a

Javaslat kimondja, hogy ezen a jövõben a választottbíróság által ítéletbe

foglalt egyezséget kell érteni.

A Javaslat 63. §-a a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig a

Javaslat rendelkezéseit a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó

választottbíróságra rendeli alkalmazni.

Ez a fejezet rendelkezik továbbá arról, hogy a kapcsolódó jogszabályokban a

Javaslat folytán szükséges módosítások megtörténjenek, a meghaladott

rendelkezések pedig hatályon kívül helyezésre kerüljenek. Így módosítani kell

a Polgári Törvénykönyv 7. §-ának (2) bekezdését a választottbíróság

kiköthetõsége tekintetében.

Eleje Honlap