ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat
T.
Dr. GÁL ZOLTÁN Úrnak
a Magyar Országgyülés elnökének
T. Elnök Úr !
A büntetõeljárásról szóló törvény módosításáról szóló T/153.. sz.
törvényjavaslathoz az alábbi módosító indítványokat terjesztem be.
1./ A 12. §. alábbi módosítását javaslom.
" 12. §.
A Be. a következõ 148/A. §.- szal egészül ki:
" 148/A. §. Ha a gyanúsított a hatóság nyomozást megszüntetõ határozata ellen
benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi és a hatóság a
panasznak nem ad helyt, a hatóság a büntetõeljárás folytatását rendeli el,
megrovást azonban ismételten nem alkalmazhat."
Indokolás:
A Be. 148. §. /6/ bekezdése lehetõséget ad, hogy a hatóság saját hatáskörén
belül helyt adjon a panasznak. A javasolt 148/A. §. viszont kizárja ezt a
lehetõséget, mivel kogens jelleggel írja elõ a büntetõeljárás folytatását.
Ezért indokolt két együttes feltételhez kötni azon lehetõséget, amikor nem
szükséges a panaszt felterjeszteni az ügyészséghez, hanem a büntetõ eljárást a
panasz érdemi elbírálása nélkül folytatják.
A módosító javaslat lehetõvé kívánja tenni, hogy amennyiben a hatóság a
panaszban leírtaknak saját hatáskörében helyt ad, ne legyen szükséges az
eljárás folytatását elrendelni.
2./ A 20. §. alábbi módosítását javaslom.
" A Be. 383. §.- a helyébe a következõ rendelkezés lép:
" 383. §. /3/ Az /1/ bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt
(a/ A hatóság elõl elrejtõzõtt, megszökött, szökést kisérelt meg,
b/ az eredményes felderítés meghíúsítása végett a hatóság megtévesztésére
törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a
büncselekmény gyanúja reá terelõdjék,
c/ )felmentése esetén a kényszergyógykezelését rendelték el."
" /4/ Ha a terhelt a hatóság elõl elrejtõzõtt, megszökött, szökést kisérelt
meg, illetve az eredményes felderítés meghíúsítása végett a hatóság
megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott
arra, hogy a büncselekmény gyanúja reá terelõdjék a kártalanítás összegét a
bíróság az eset összes körülményeinek figyelembevételével állapítja meg. Nem
kell megtéríteni a kár azon részét, mely abból származott, hogy a terhelt nem
úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható lett volna."
Indokolás:
Az 1949. évi XX. tv. 55. §. /3/ bekezdése értelmében, aki törvénytelen
letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.
Az alaptörvény hivatkozott rendelkezésébõl következik, hogy a törvénytelenül
fogva tartottnak joga van kártérítésre. Ezen jogosultságát nem lehet tõle
elvonni. A Kormány által beterjesztett javaslat ellentétes az Alkotmánnyal,
mivel meghatározott esetekben - annak ellenére, hogy a fogva tartott személy
ártatlanságát megállapítják, mégis megfosztja õt a kártérítéstõl.
Az Alkotmánnyal ellentétes állapot kodifikálása nyilvánvalóan nem történhet
meg, azonban a szabályozásnál természetesen figyelembe kell venni azokat a
sajátosságokat, különbözöségeket, melyek a javaslat által érintett
jogszabályhelyekben valóban fennforognak.
Nem vitásan ugyanis eltérõ jogi megoldást kell alkalmazni azokkal szemben,
akik tevõleges magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy velük szemben a
hatóság eljárjon, kényszerintézkedést foganatosítson, bár késõbb az eljárás
végül is indokolatlannak bizonyult.
A módosító javaslat ilyen esetekben a bíróságra bízza a kártalanítás
megállapítását, és az összegszerüség megállapításának zsinórmértékéül az
általános polgári kártérítési szabályoknál alkalmazott jogelv ( Ptk. 340 .§. )
érvényesítését írja elõ
Ezáltal kiküszöbölhetõ az alkotmányellenesség, mivel alanyi joga van az
ártatlanul fogvatartottnak a kártérítésre, viszont a bíróság olyan széleskörû
mérlegelési jogkört kap az összegszerûség megállapítása terén, mely lehetõvé
teszi a különbözõ magatartási formák kellõ mérlegelését a tényleges
kártalanítás megállapítása során az alkotmányi keretek között.
3./ A 21. §. alábbi módosítását javaslom:
" A Be. 384. §. - a /1/ bekezdésének helyébe az következõ rendelkezés lép, a
jogszabályhely új /2/ bekezdéssel egészül ki:
" 384. §. /1/ A jogerõs ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért,
javítóintézeti nevelésért, közérdekû munkavégzésért, közügyektõl eltiltásért,
foglalkozástól eltiltásért, jármûvezetéstõl eltiltásért, kitiltásért,
kiutasításért illetõleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár,
ha perújítás vagy felülvizsgálat folytán felmentették, enyhébb büntetésre
ítélték, próbára bocsátották, illetõleg az eljárást vele szemben
megszüntették, avagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelését törvényes
ok nélkül rendelték el."
/2/ A kártalanítás összegének megállapításánál a bíróság a Be. 383. §. /1/ -
/4/ bekezdéseiben foglaltak szerint jár el."
Indokolás:
Részben megegyezik a korábbiakkal, ugyanis nyilvánvalóan alkotmányellenes
olyan alapvetõ emberi jogi szabadságjogok sérelme esetén kizárni a
kártalanítás lehetõségét, mint pl. a közérdekõ munkavégzés, mely csökkentett
díjazású, kötelezõ munkavégzés; vagy pl. a lakóhely szabad megválasztásának
tilalma, vagy például a foglalkozástól eltiltás.
Természetesen a bíróság részére széles körû mérlegelési lehetõséget biztosít a
javaslat, hogy csak a téves bírói ítélet alapján tényleges felmerült kár
megtérítésére kerüljön sor, de arra feltétlenül; ugyanis minden jogállam
alapelvének kell tekinteni, hogy az ártatlanul meghurcolt, szabadságjogaiban
korlátozott személyt ért károkat az államnak meg kell térítenie.
4./ A 28. §. alábbi módosítását indítványozom.
" A Be. 386. §.- ának /2/ bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a
következõ /3/ bekezdéssel egészül ki:
" Vagyonelkobzás és elkobzás esetén az /1/ bekezdés akként irányadó, hogy az
elkobzott dolgot természetben kell visszaadni, ha pedig ez nem lehetséges, a
vagyonelkobzáskor, illetve az elkobzáskor megállapított forgalmi értéket
alapul véve, (annak a visszatérítés idõpontjáig eltelt idõre számított
mindenkori törvényes kamatával növelt összeget kell visszatéríteni) a károsult
vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni elõnyt, továbbá azt
a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni
és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges."
Indokolás:
A törvényjavaslat a jogtalanul elítélt számára hátrányos kártérítési
szabályokat állapít meg az általános polgári kártérítési szabályokhoz képest.
Alkotmányosan elfogadhatatlan, hogy amennyiben a elkobzás jogtalansága utóbb
bebizonyosodik és az eredeti állapot nem állítható helyre, az állam kedvezõbb
anyagi feltételekkel álljon helyt a károkozásért, mintha egyéb polgári
jogviszonyokban következne be a kártérítési felelõssége.
Ezért a módosítási javaslat a Ptk. 355. §. /4/ bekezdésében lefektetett
kártérítési elveket rögzítené a büntetõeljárás során okozott károk megtérítése
esetében is, természetesen a tényleges kár összegszerûségének megállapítása
során az általam javasolt mérlegelési lehetõség igen tág kereteket adna az
eljáró bíróságnak a konkrét anyagi jogkövetkezmények megállapítása terén.
Budapest, 1994. november 11.
Dr. Sepsey Tamás
MDF