T/155/23.. szám
E G Y S É G E S J A V A S L A T
az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosításáról készül
törvényjavaslat zárószavazásához
Ellenjegyezte:
dr. Vastagh Pál
Budapest, 1994. december 19.
T ö r v é n y j a v a s l a t
az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosításáról
1.§
Az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény (Etv.) 33-35.§-ai helyébe a
következõ rendelkezések lépnek, és az Etv. a következõ 35/A-35/H.§-okkal
egészül ki:
"A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása
33.§
(1) Ha az orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél kóros elmeállapot
tüneteit észleli, az érintett személyt pszichiátriai szakorvosi vizsgálat
céljából járóbeteg-ellátó pszichiátriai gondozóintézetbe (a továbbiakban:
pszichiátriai gondozóintézet) utalja be, vagy a 35.§ (4) és (6) bekezdésében
foglalt rendelkezések szerinti intézkedéseket teszi meg.
(2) Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, a 35.§ (5) bekezdésében
meghatározott sürgõs szükség esetén bármely orvosnál az érintett személy, a
törvényes képviselõje, a hozzátartozója, valamint a környezetében lévõ más
személy is kezdeményezhet, ha kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel.
(3) A (2) bekezdésben szabályozott esetben az orvos az elõzetes orvosi
vizsgálat elvégzését követõen az (1) bekezdés szerint jár el.
(4) A pszichiátriai szakorvosi vizsgálatra való beutalásról a beutaló orvos az
érintett személyt szóban azonnal, valamint a törvényes képviselõjét és a beteg
által megjelölt hozzátartozót tájékoztatja a vizsgálat idõpontjának
megjelölésével.
34.§
(1) Ha az pszichiátriai szakorvosi vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált
személy kóros elmeállapotú, a pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a
beteget gondozásba veszi, és - a 35/A.§ (3) bekezdésében foglalt feltételek
fennállása esetén - kezdeményezi a kötelezõ pszichiátriai intézeti
gyógykezelés elrendelése iránti eljárás megindítását, illetõleg a 35.§ (4) és
(6) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint jár el.
(2) A pszichiátriai szakorvosi vizsgálat megállapításairól - annak végeztével
- a pszichiátriai gondozóintézet vizsgálatot végzõ szakorvosa a vizsgált
személynek, illetve törvényes képviselõjének azonnal leletet ad, valamint
írásban tájékoztatja a beutaló és a háziorvost.
(3) A gondozás a betegnek az orvos nyilvántartásába való felvételét, továbbá -
ha pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel nem szükséges, valamint az
intézeti gyógykezelést követõen - a beteg idõszakonkénti felülvizsgálatát,
gyógykezelését, valamint - a beteg és törvényes vagy meghatalmazott
képviselõje egyetértésével - a külön jogszabályban szabályozott gyógyító célú
foglalkoztatását jelenti.
35.§
(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételnek
a) a beteg kérelmére,
b) sürgõs szükség esetén,
c) a bíróság kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
határozata alapján
van helye.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján a betegnek egészségügyi intézet
pszichiátriai osztályán, vagy pszichiátriai rehabilitációt végzõ intézetben (a
továbbiakban együtt: pszichiátriai fekvõbeteg intézet) való elhelyezése
rendelhetõ el.
(3) Kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe az vehetõ, aki a
betegsége, illetve szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy
idõszakosan kóros elmeállapotú és intézeti kezelésre szorul.
A felvételrõl a pszichiátriai fekvõbeteg intézet vezetõje dönt a felvevõ
intézetben végzett vizsgálatok alapján. A felvételrõl a pszichiátriai
fekvõbeteg intézet vezetõje a pszichiátriai intézeti gyógykezelés
felülvizsgálatára illetékes bíróságot 15 napon belül tájékoztatja.
(4) Sürgõs szükség esetén a pszichiátriai gondozóintézetnek a kóros
elmeállapotot megállapító szakorvosa vagy az annak tüneteit észlelõ orvos
közvetlenül intézkedhet a betegnek pszichiátriai fekvõbeteg intézetbe
szállítása iránt, kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését
azonban az arra a 35/A.§ (2) bekezdése alapján jogosult személynek vagy a
felvevõ pszichiátriai fekvõbeteg intézet vezetõjének írásban - a felvételtõl
számított 24 órán belül - ilyenkor is kezdeményeznie kell a bíróságnál.
(5) Sürgõs szükség esete akkor állapítható meg, ha a beteg az elmeállapotának
akut zavara következtében a saját vagy mások életére, testi épségére,
illetõleg a környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, és a
veszélyhelyzet csak az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel
hárítható el.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az orvos a betegnek pszichiátriai
fekvõbeteg intézetbe történõ szállítása érdekében a rendõrség közremûködését
is igénybe veheti, ha bármely személy magatartása következtében az intézkedése
egyébként nem vezetne eredményre.
(7) A büntetõeljárás során elrendelt elmemegfigyelésre, ideiglenes
kényszergyógykezelésre és a kényszergyógykezelésre a büntetõeljárásról szóló
1973. évi I. törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról
szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet rendelkezései irányadóak.
35/A.§
(1) Kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételt a beteg lakóhelye
vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi bíróság (a továbbiakban:
bíróság) rendelhet el.
(2) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló
bírósági eljárás kezdeményezésére - a 35.§ (4) bekezdésére is figyelemmel - a
kóros elmeállapotot megállapító pszichiátriai gondozóintézet vezetõje
jogosult. Az intézet vezetõje a kezdeményezéskor az annak alapjául szolgáló
körülményeket közli a bírósággal.
(3) A bíróság annak a betegnek a kötelezõ pszichiátriai intézeti
gyógykezelését rendeli el, aki a kóros elmeállapota következtében a saját vagy
mások életét, testi épségét, illetõleg a környezetét súlyosan veszélyeztetõ
állapotban van.
35/B.§
(1) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló
kezdeményezés elbírálása során a bíróság polgári nemperes eljárásban, soron
kívül jár el.
(2) A bíróság az eljárás során meghallgatja az érintett személyt és annak
törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét, valamint köteles - a beteg
gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvosszakértõ véleményét
beszerezni.
(3) Ha az érintett személynek az eljárás során nincs törvényes vagy
meghatalmazott képviselõje, az érdekeinek védelmére a bíróság eseti gondnokot
rendel ki.
(4) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésének
kezdeményezésétõl számított három napon belül tárgyalást tûz ki; a tárgyalás
szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is megtartható.
(5) Sürgõs szükségbõl történt pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel
esetén az intézkedés indokoltságáról és jogszerûségérõl, illetõleg a kötelezõ
pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésérõl a bíróság a
kezdeményezéstõl számított nyolc napon belül határoz.
(6) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést határozatlan
idõre rendeli el. Ha a beteg a határozatban foglaltaknak három napon belül nem
tesz eleget, az eljárást kezdeményezõ pszichiátriai intézet vezetõje
intézkedik az érintett pszichiátriai fekvõbeteg intézetbe történõ szállítása
iránt.
(7) Ha a bíróság az eljárás során megállapítja, hogy a beteg gondnokság alá
helyezése indokolt, errõl tájékoztatja a gyámhatóságot.
(8) Ha e törvénybõl és az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a
kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági
eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.)
szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
35/C.§
(1) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés tárgyában hozott
végzését közli a (2) bekezdés szerint fellebbezésre jogosultakkal, valamint az
eljárást kezdeményezõvel.
(2) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ végzés ellen a
közlését követõ nyolc napon belül fellebbezéssel élhet az érintett személy és
törvényes vagy meghatalmazott képviselõje, az eseti gondnoka, valamint az
érintett személlyel együttélõ vagy a tartására kötelezett hozzátartozója.
(3) A fellebbezésnek a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
végzés végrehajtására a 35.§ (5) bekezdés alapján indult eljárás esetén nincs
halasztó hatálya.
35/D.§
A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
határozatában rendelkezik a 35.§ (2) bekezdésében meghatározott ellátási
forma, valamint a kötelezõ intézeti gyógykezelést végzõ intézet kijelölésérõl.
35/E.§
Azt a személyt, akinek pszichiátriai intézeti gyógykezelésére a saját kérelme
alapján kerül sor, kérelmére a pszichiátriai fekvõbeteg intézetbõl
haladéktalanul el kell bocsátani, feltéve, hogy a 35.§ (5) bekezdésében
meghatározott sürgõs szükség nem áll fenn. Külön kérelem nélkül is azonnal el
kell bocsátani azt a saját kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe
vett személyt, akinek az intézeti gyógykezelése már nem szükséges.
35/F.§
(1) A bíróság a kötelezõ, illetõleg a saját kérelemre történõ pszichiátriai
intézeti gyógykezelés szükségességét idõszakonként - nemperes eljárásban -
felülvizsgálja.
(2) Az idõszakos felülvizsgálatra a pszichiátriai osztályon elhelyezett
intézeti gyógykezelt esetén harminc naponként, a pszichiátriai rehabilitációt
végzõ intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén hatvan naponként
kerül sor.
(3) A beteg a (2) bekezdésben meghatározott idõtartamon túl bírósági
felülvizsgálat nélkül pszichiátriai intézeti gyógykezelésben nem tartható.
(4) Ha a bíróság a felülvizsgálat során a kötelezõ vagy a saját kérelemre
történõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést megszünteti, a beteget a
határozat kihirdetésétõl számított huszonnégy órán belül a pszichiátriai
fekvõbeteg intézetbõl el kell bocsátani.
(5) A pszichiátriai fekvõbeteg intézetbõl azonnal el kell bocsátani azt,
akinek a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt.
(6) Az (5) bekezdés alapján történt elbocsátásról a bíróságot haladéktalanul
tájékoztatni kell.
(7) Ha e törvénybõl és az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a
pszichiátriai intézeti gyógykezelés idõszakos felülvizsgálata során a 35/B.§
(2)-(8) bekezdéseit kell megfelelõen alkalmazni.
35/G.§
A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére, valamint a
pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességének felülvizsgálatára
irányuló idõszakos bírósági eljárás illeték- és költségmentes.
35/H.§
(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett beteg a saját és törvényes
vagy meghatalmazott képviselõje egyetértésével idegen család gondozásába
helyezhetõ, alkalmazkodó szabadságra bocsátható, az intézeti gyógykezelés
alatt gyógyászati célból foglalkoztatható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésekrõl a kötelezõ pszichiátriai
intézeti gyógykezelést elrendelõ bíróságot a pszichiátriai fekvõbeteg intézet
vezetõje tájékoztatja."
2.§
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap tizenötödik napján lép
hatályba, ezzel egyidejûleg
- az Etv-nek az 1987. évi 6. törvényerejû rendelet 4.§-ával megállapított
37.§-a,
- a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvénynek az 1986. évi 3.
törvényerejû rendelet 5.§-ával megállapított 101.§-a hatályát veszti.
(2) Az e törvény hatályba lépésekor pszichiátriai intézeti gyógykezelésben
lévõ kóros elmeállapotú személyek tekintetében a kötelezõ intézeti
gyógykezelésbe vétel elrendelésére irányuló eljárást a törvény hatályba
lépésétõl számított tizenöt napon belül a pszichiátriai fekvõbeteg intézet
vezetõje kezdeményezi a bíróságnál.
(3) Ahol az Etv. "kórház"-at említ, azon e törvény hatályba lépését követõen
"fekvõbeteg intézet"-et, ahol jogszabály "idegbeteg-gondozó intézet"-et említ,
ott "pszichiátriai gondozóintézet"-et kell érteni.