ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
- 1 -
Módosító javaslat
G á l Z o l t á n úrnak,
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n.
Tisztelt Elnök Úr!
A környezet védelmérõl szóló, T/196.. számon benyújtott törvényjavaslathoz
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o k a t
terjesztek elõ.
1.
A törvényjavaslat "A föld védelme" címe alatt a 14., 15., 16., és 17. §-ok
elhagyását és új rendelkezések felvételét javasolom:
"[14. §
(1) A föld védelme kiterjed a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek
természetes és átmeneti formáira és fo-lyamataira.
(2) A talaj védelme magában foglalja a talaj termõképessé-ge, szerkezete,
víz- és levegõháztartása, valamint élõvi-lága védelmét.
15. §
(1) A talajba, vagy a talaj felszínére csak olyan anyagok helyezhetõk el,
amelyek a talaj természetes minõségét és mûködését nem károsítják, a
környezeti elemeket nem szeny-nyezik.
(2) A talajban, illetõleg a talaj felszínére elhelyezhetõ anyagok
mennyiségét, minõségét és koncentrációját, vala-mint a talaj hasznosításának
módját külön jogszabályok ha-tározzák meg.
16. §
Építési tevékenység folytatása során, az építés megkezdése elõtt - a külön
jogszabályban foglaltak szerint - gondos-kodni kell a termõréteg megfelelõ
letermelésérõl és termõ-talajkénti felhasználásáról.
17. §
(1) A kõzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vo-natkozóan - ha
törvény így rendelkezik - igénybevételi ha-tárértéket kell meghatározni.
(2) A bányászattal és a bányatermékek elõkészítésével, feldolgozásával
összefüggésben keletkezõ meddõ elhelyezé-sekor, valamint a bányászati
tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkezõ
környezetre gyakorolt hatás nem haladhatja meg a külön jogszabályokban
megállapított mértéket.
(3) A földet igénybevevõ tevékenység befejezése után és - lehetõség szerint
- közben a terület ütemezett helyreállí-tásáról, rendezésérõl, illetõleg
ujrahasznosításának fel-tételeirõl a terület használója köteles gondoskodni.]"
"14. §
(1) A föld védelme kiterjed a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek
átmeneti formáira, a föld felszíne alatti környezeti rendszerekben végbemenõ
folyamatokra, ezen be-lül a föld élõvilágára, az élõhelyek és az
életfeltételek védelmére, továbbá mindezeken keresztül az egészséget ve-
szélyeztetõ hatások megelõzésére, megszüntetésére.
(2) A föld védelme magában foglalja a föld tömege (a to-vábbiakban:
mennyisége), alakzatai, rétegzõdése, szerkeze-te, összetétele, kémhatása,
tápanyagkészlete és tápelem-arányai, víz- és levegõháztartása, élõvilága,
biológiai aktivitása, termõképessége (a továbbiakban együttesen: a föld
minõsége) védelmét.
(3) A föld használatának és igénybevételének környezetvé-delmi feltételeit
jogszabály vagy hatósági határozat hatá-rozza meg.
15. §
(1) A termõföld használata során - ideértve valamennyi me-zõgazdasági és
erdõgazdasági tevékenység környezethaszná-latát - a talaj megtartásában,
mûvelésében és a termõké-pesség javításában mindenkor az elõvigyázatosság elve
sze-rint kell eljárni.
(2) A termõréteg mennyiségének védelmét, helyreállítását minden környezet-
használatban biztosítani kell, különösen a termõréteget, vagy annak a
rétegzõdésen belüli helyze-tét, arányát közvetlenül érintõ földhasználatok,
igénybe-vételek során.
(3) A földhasználatban a talaj megfelelõ szerkezete, bio-lógiai aktivitása
és megújuló-képessége fenntartása érde-kében elkerülendõ a talaj tömörítése.
Az ezekben bekövet-kezõ tartós (egy mezõgazdasági mûvelési idõszakot meghala-
dó) kedvezõtlen változás esetében az eredeti állapotot helyre kell állítani.
(4) A talaj termõképességét befolyásoló növényvédõ szerek felhasználása csak
különösen indokolt esetben, a megfelelõ rendszerességgel elõírt vizsgálatok
eredményeire alapozva történhet. A földhasználatban, a talajerõgazdálkodásban
a talajt jellemzõ egyes elemek hiányának, felhalmozódásának, arányai
torzulásának, valamint a talaj vegyhatása megvál-tozásának megelõzésére,
mindezek helyreállítására kell tö-rekedni.
(5) Nem folytatható élelmiszer- vagy takarmány alapanyagá-ul szolgáló termék
elõállítása olyan szennyezõdött, káro-sodott földterületen, ahol ez az
egészséget veszélyezteti.
16. §
(1) A talajba, vagy a talaj felszínére csak olyan anyag és csak olyan módon
helyezhetõ el, környezethasználat csak úgy gyakorolható, hogy ezáltal a talaj
mennyisége, minõsé-ge, valamint a felszín alatti környezeti rendszerekben
zajló folyamatok nem kerülhetnek veszélybe, a környezeti elemek nem
szennyezõdhetnek, nem károsodhatnak.
(2) A felszínen és a földben elhelyezhetõ, illetõleg a felszínre
kijuttatható anyagok mennyiségét, minõségét, a kijuttatás környezetvédelmi
feltételeit jogszabály vagy jogszabály rendelkezései alapján hatósági
intézkedés hatá-rozza meg.
17. §
Építési tevékenység folytatása során, az építés megkezdése elõtt - külön
jogszabály szerint - gondoskodni kell a termõréteg megfelelõ letermelésérõl és
termõtalaj-kénti felhasználásáról.
18. §
(1) A kõzetek és ásványok kitermelésére vonatkozóan jog-szabály vagy
jogszabály rendelkezései alapján hatósági ha-tározat igénybevételi
határértéket állapíthat meg.
(2) A kitermelés mértéke, továbbá a bányászattal és a bá-nyatermékek
elõkészítésével, feldolgozásával összefüggés-ben keletkezõ meddõ
elhelyezésekor, valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb
tevékenység következtében jelentkezõ környezeti hatás mértéke nem haladhatja
meg a jogszabályban vagy jogszabály rendelkezései szerint ható-sági
határozatban megállapított határértékeket.
(3) A föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - jogszabály
vagy hatósági határozat vonatkozó ren-delkezései alapján már a
környezethasználat folyamán - a terület helyreállításáról, rendezésérõl,
illetõleg újra-hasznosítási feltételeinek kialakításáról a környezethasz-nálat
gyakorlója köteles gondoskodni."
I n d o k o l á s
A módosító javaslat az elõterjesztésnél árnyaltabb és részletezõbb
szabályozást kíván megvalósítani. Az új 15. § az agrár földhasználat alapvetõ
környezeti feltételeit szabja meg.
2.
A törvényjavaslat "A víz védelme" címe alatt a 18., 19., 20., és 21. §-ok
elhagyását és új rendelkezések felvételét javasolom:
"[18. §
(1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok
készleteire, minõségére és mennyiségére, a felszini vizek medrére és partjára
és a víztartó képzõd-ményekre.
(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási vi-szonyait, medrét és
partját csak a vizi életközösségek egészséges arányainak megtartásával és
mûködõképességük biztosításával szabad megváltoztatni.
19. §
(1) A víz - mint alapvetõ életfeltétel és korlátozottan elõforduló erõforrás
- kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a
területi adottságoknak megfelelõen igénybevételi határérték
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.
20. §
Az
a) ivóvízellátást biztosító,
b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,
c) a természet védelme szempontjából különösen jelentõs,
d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kije-
lölt
vízkészleteket fokozott védelemben kell részesíteni.
21. §
(1) A vizek igénybevétele, terhelése, természetes vizekbe használt- és
szennyvizek bevezetése csak megfelelõ keze-lést követõen és csak olyan módon
történhet, amely a ter-mészetes folyamatok feltételeit nem veszélyezteti.
(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A használt víz
természetes vizekbe történõ visszavezetése-kor, valamint a vizek átvezetésekor
figyelembe kell venni a vízadó és befogadó készleteinek és minõségének
alakulá-sát.]"
"18. §
(1) A víz védelme kiterjed a természetes és az emberi te-vékenység által
megváltoztatott állapotú felszíni és fel-szín alatti vizekre, azok
készleteinek minõségére és meny-nyiségére, a vizek medrére, árterére és
partjára, az ál-landó vagy idõszakos vízborítású területekre, a felszín alatti
víztartó képzõdményekre, továbbá a vizek élõvilágá-ra, a hidrológiai és
vízháztartási viszonyokra, folyama-tokra.
(2) A vízviszonyokba történõ beavatkozások környezetvédel-mi feltételeit úgy
kell meghatározni, hogy a vizekben és a vizek által befolyásolt, vagy
jelenlététõl függõ környezet elemeiben, rendszereiben környezeti károk ne
keletkezze-nek, a beavatkozás környezeti veszélyeztetést ne idézzen elõ, a
vizet egészséget károsító módon ne terhelje.
(3) Minden környezethasználat esetében, amely vízszennyezõ forrás üzemszerû
mûködésével nem jár, de a 22. §-ban fog-lalt elõírások érvényesülését
veszélyeztetheti, vagy terü-leti (nem pontszerû, vonal menti, felületi)
vízszennyezést okozhat, továbbá befolyásolhatja a hidrológiai és vízház-
tartási folyamatokat, a vizek áramlási viszonyait, a tevé-kenység módjával, a
technológia megválasztásával és megfe-lelõ mûszaki megoldások alkalmazásával
gondoskodni kell arról, hogy a tevékenység által
- vízszennyezés ne következzen be;
- a vízi, víz közeli élõvilág fennmaradásához szüksé-
ges feltételek ne romoljanak;
- a víz környezeti szerepe és értéke (mint természeti
erõforrás és tájalkotó tényezõ), a vízkészlet meny-
nyisége, valamint a vizek környezeti veszélyeztetés
nélküli hasznosíthatóságát biztosító viszonyok fenn
maradjanak, a hasznosítás nehézségei ne növekedje-
nek.
19. §
(1) A vizek minõségét, mennyiségét, jellemzõ szintjeit, lefolyási-, áramlási
viszonyait, medrét, árterét, partjait és a felszín alatti víztartó
képzõdményeket bármely célból megváltoztatni - a 22. §-ban foglalt tevékenység
kivételé-vel - kizárólag
a) a vízi és a vízre utalt élõvilág környezeti rendszerek mûködésében
fontos szerepet betöltõ élõhelyeinek, társulá-sainak fennmaradásához szükséges
viszonyok biztosításával, az életközösségi összetevõk megfelelõ arányának
megtartá-sa, kialakítása vagy bizonyítottan várható megújulása ese-tén,
b) a víz, mint természeti erõforrás szerepének, a haszno-sítható, továbbá a
környezeti rendszerekben hasznosuló tu-lajdonságainak, vízkárokkal
összehasonlított hasznainak
- értékének - bizonyított megõrzése vagy növekedése mel-lett,
c) a víz és a vízi környezet tájformáló szerepének bizo-nyított megõrzése,
a víztáj fennmaradása mellett
szabad.
(2) Medret, mederrészt, mederszakaszt, nyílt árteret, víz-járta
(vízjárásos), vízmosta területet feltöltéssel vagy más módon megszüntetni,
továbbá ezeknek, illetve a felszín alatti víztartóknak a vizekkel és a
környezeti rendszerek más elemeivel fennálló kapcsolatát megakadályozni, ilyen
változást rendezési tervben elõirányozni - a környezeti szereppel nem
rendelkezõ mérnöki létesítmények kivételé-vel, és ha törvény másként nem
rendelkezik - kizárólag akkor szabad, amikor hatósági döntésnek megfelelõ
beavat-kozás szükséges, mert a hatásterületen
a) az eredeti víztáj elvárható színvonalú kezelés, fenn-tartás ellenére sem
biztosíthatja az egészséges és zavar-talan emberi környezet feltételeit,
illetve a területen jogszerûen folyó környezethasználathoz a környezeti veszé-
lyeztetés kizárását biztosító feltételek megteremtése (visszaállítása) más
módon nem lehetséges;
b) a víz által okozott károk a tervezett beavatkozás nél-kül, hosszú
idõszak átlagában bizonyítottan meghaladják a víz mint természeti erõforrás
hasznait, és a károk a be-avatkozás következtében nem nõnek, más ésszerû módon
kel-lõképpen nem csökkenthetõk.
(3) A meder rendszerint vízzel nem borított részén, gaz-dasági célra nem
hasznosított mély fekvésû területen, hul-lámtéren és parton, továbbá az
idõszakos vízfolyás, mel-lékág, holtág medrében, valamint a vízjárta
(vízjárásos), vízmosta területen csak jogszabályban vagy hatósági ren-
delkezésben meghatározott minõségû és mennyiségû anyagot
- és csak az ott meghatározott feltételekkel - szabad el-helyezni.
20. §
(1) A víz környezeti rendszerekbõl való elvonásának, kitermelésének
lehetõségét és feltételeit minden vízterü-letre és vízrendszerre, vízkészlet
típusra a környezeti adottságok figyelembevételével meghatározott
igénybevételi határértékek alapján, továbbá rendeltetésére, a tervezett
hasznosítás céljára, körülményeire is tekintettel kell megállapítani.
(2) A víz iránti igények megalapozottsága elbírálásának elveirõl,
szabályairól, a szükségletek kielégítésének sor-rendjérõl és legalapvetõbb
feltételeirõl törvény rendel-kezik.
(3) A kitermelt víznek rendeltetési helyére való továbbí-tásáról, illetve
felhasználásáról, - jogszabályban megha-tározott esetben többszörös
hasznosításáról (visszaforga-tásáról) - és a használat után megmaradó
vízmennyiségnek a befogadására alkalmas készletbe (rendszerbe, mederbe, víz-
tartóba) juttatásáról (visszajuttatásáról) gondoskodni kell. A víz természetes
vizekbe való visszavezetését, va-lamint más készletek irányába történõ
átvezetését megelõ-zõen meg kell akadályozni, hogy ezzel összefüggésben a
vízbázis, illetve a befogadó vizének minõsége vagy meny-nyisége kedvezõtlenül
megváltozzon.
21. §
(1) Fokozott védelemben kell részesíteni, különösen
a) az ivóvízellátást biztosító,
b) a természet védelme szempontjából jelentõs,
c) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,
d) az üdülési, sportolási és gyógykezelési hasznosításra kijelölt
vízkészleteket.
(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.
22. §
(1) Vízbe bármely anyag vagy energia, továbbá szennyvíz és szennyezett
használt víz elhelyezése (bevezetése, bejutta-tása) csak jogszabályban vagy
hatósági intézkedéssel meg-határozott
a) terület talajvízszintje fölött elszivárogtatva,
b) felszíni vizekbe, vízrendszerekbe juttatva
történhet, a (2) bekezdésben megállapított feltételek egy-üttes teljesítése
mellett.
(2) A bevezetés a befogadó öntisztulásának feltételeit nem veszélyeztetheti,
és - a környezetvédelmi felülvizsgálat (73. §) alatt álló szennyezõforrások
kivételével - csak hatósági intézkedéssel meghatározott
- alkalmas módon és helyen,
- tisztítást, kezelést, ártalmatlanítást követõen,
- idõszakban, idõpontban,
- minõségû, összetételû, töménységû anyag- és ener-
gia fajták vonatkozásában,
- mennyiségben
végezhetõ el."
Á l t a l á n o s i n d o k o l á s
A törvénytervezet koncepciója szerint nem születnek külön törvények az egyes
környezeti elemekrõl, az azokkal kapcsolatos további törvényi szintû
szabályozás a gazdasági ágazatoknál születik meg. Ez a koncepció csak abban az
esetben eredményezhet hathatós szabályozást, ha kellõképpen tágíthatók a
környezetvédelmi törvény keretei.
A törvényi keretek tágítása különösen fontos a víz esetében, hiszen ez a
környezeti elem természetes állapotában vízkárokkal, súlyos katasztrófákkal is
fenyeget, és olyan természeti erõforrás is egyben, amelyen egy nagy múltú
gazdasági ágazat tevékenysége alapul. A víz mint kockázati tényezõ elleni
védekezés, és a víz mint természeti adottság hasznosítása a szabályozásnak
hosszú ideje fontos tárgyát képezi. E tárgykör alaposan feldolgozott, de a
környezet- és természetvédelmi vonatkozások fontosabbá válásának fáziskéséssel
való bekövetkezése miatt a szabályozás természetesen nem mentes az
egyoldalúságtól.
A víz mint környezeti elem, mint tájalkotó tényezõ és mint természeti
erõforrás fenntarthatóságának biztosítása, hosszú távon is kedvezõ állapotban
való megóvása közel sincs a használattal és a védekezéssel kapcsolatos
társadalmi viszonyokhoz hasonló színvonalon szabályozva. Éppen a nagy
részletességgel és hosszú gyakorlat tapasztalataira támaszkodva megalkotott
vízjogi rendszer mûködése, a vizek intenzív hasznosítottsága, az ár- és
belvízmentesítés kiterjedt mûszaki létesítményhálózata miatt rendkívüli
jelentõséggel bír a környezetvédelmi megközelítés lemaradásának behozatala.
A javaslatok a törvénytervezet eredeti, a legfontosabb kérdéseket érintõ, de
vagy nagyon általános és ezáltal sokféle (téves, illetve nem kívánatos)
értelmezést megengedõ, vagy hiányos és ezáltal meghatározó jelentõségû
viszonyokat csak részben lefedõ szövegének továbbfejlesztése, kiegészítése
útján készültek.
R é s z l e t e s i n d o k o l á s
18. § (1)
Mindegyik környezeti elem védelmére vonatkozó szabály a szóban forgó elemet a
maga teljességében átfogó, de más elemektõl, különösen a védelem középpontjába
állított élõ szervezetekrõl (2. §) elkülönítõ, ugyanakkor az azokkal fennálló
kapcsolatrendszerre is utaló meghatározáson kell nyugodjon. A vízvédelem
keretében óvott értékek, természeti viszonyok, folyamatok változatossága a
környezeti elem védett objektumainak általános meghatározását igényli. A
javasolt szöveg felöleli a védendõ vízterek, vízviszonyok leglényegesebb
jellemzõit (az állapot, a mennyiség és minõség, a hidrológiai folyamatok
általános fogalmai segítségével) és a védelem szempontjából meghatározó
megjelenési módjait, befoglaló formáit, valamint a kapcsolatokat biztosító
felületeit is.
18. § (2)
A vízvédelem szabályozása, a víznek a természetben és a társadalomban egyaránt
végbemenõ körfolyamataival kapcsolatos társadalmi viszonyokra tekintettel kell
legyen. A beavatkozások hatására nõ a körforgás társadalmi szegmensének
aránya, a hasznosított vagy más módon befolyásolt víz mennyisége, egyre
csökken a viszonylag kevéssé befolyásolt víztér, vízfelület nagysága. A
társadalom, de különösen a gazdaság számtalan módon avatkozik be a vizek
állapotába. E beavatkozások csak úgy szoríthatók kívánatos keretek közé, ha az
esetenként meghatározandó környezetvédelmi feltételek egy világos,
természettudományos alapokon nyugvó követelményrendszerbõl leszármaztathatók.
A javaslat a vizek hatásközvetítõ szerepét helyezi középpontba. A vizekben és
a víz közvetítésével más környezeti elemekben várhatóan bekövetkezõ hatásokra
figyelemmel, vagyis az elsõdleges és a közvetett hatások szabályozására
egyaránt törekedve kell a beavatkozások feltételeit kidolgozni.
18. § (3)
A vizek gyakorlatilag mindenütt jelen vannak, a vízrendszerek, a körfolyamatok
a legváratlanabb helyen, és módon megsérülhetnek. Különösen az intenzív
gazdasági tevékenység fejthet ki elõre nem mindig látható formában súlyos,
tartós következményekkel járó hatást. Ezek közül is kiemelkedõ jelentõségûek
az alábbiak: a mezõgazdasági mûvelés mint környezethasználat; a gyárak,
raktárak, telepek, a települések területén, továbbá a vonalas mûszaki
létesítmények mentén (csatornák, közutak, távvezetékek) a vizek mozgásának
megakadályozása, a meghibásodásból eredõ, vagy üzemszerûen bekövetkezõ, nem
pontszerû, diffúz terhelések. E hatásokra nem annyira a nagy intenzitás,
sokkal inkább a hatás kiterjedése, valamint a hatáskeltõ források sokasága a
jellemzõ. A terhelések, igénybevételek összegzõdnek és együttesen jelentõs
veszélyforrást képeznek, nagy területek károsodásával, használhatóságának
csökkenésével járhatnak.
A veszélyforrásokat mindig a legcélszerûbb helyen kell hatástalanítani. A
javasolt elõírás olyan ágazati szabályozások alapját kívánja megvetni, amelyek
az esetek egy részében hatástalan kibocsátás- vagy igénybevétel-ellenõrzés
helyett a technológiai folyamatok szerves részét képezõ mozzanatokra
irányulnak.
19. § (1)
A vízrendszerekben uralkodó viszonyokat, mozgásokat, folyamatokat a társadalom
a legkülönbözõbb okokból és célok érdekében végrehajtott beavatkozásokkal
módosítja. Eltávolítja a rendszerben lévõ víz bizonyos részét, helyette
terhelést okozó, például a vízi élõvilágban zajló folyamatokat és
egyensúlyokat megváltoztató anyagokat juttat be az érzékeny rendszerbe. A
beavatkozások hatásai összegzõdnek, mindig új és új arányok, egyensúlyi
viszonyok jönnek létre, mindennek eredményeként a rendszerben lévõ vízkészlet
értéke, hozzáférhetõsége csökkenhet. Az egyensúly stabilizálódhat, vagy éppen
ellenkezõleg, labilis vízállapotok is kialakulhatnak. Ezzel párhuzamosan
megváltozhat a táj jellege, a vízzel kapcsolatban lévõ környezeti elemek
állapota, természeti erõforrások hasznosíthatósága is.
A változásokat okozó tevékenység nem szûkíthetõ le a víz szó szoros értelmében
vett igénybevételére és terhelésére. Hasonló, vagy akár még sokkal
jelentõsebb, maradandó változásokat eredményezhet a vízszintek, áramlási
viszonyok, illetve a vizeket befoglaló, a környezet más elemeivel érintkezõ
felületek módosítása is. Az ilyen beavatkozások legtöbbször a különbözõ
környezethasználatok lehetõségének megteremtésével, infrastruktúrák
fejlesztésével, vagy a vizek valamely tulajdonságának hasznosításával
összefüggésben (hajózhatóság biztosítása, vízkivételi hely kialakítása,
átkelési lehetõség biztosítása stb. ...), továbbá a vizek kártételeinek
megelõzõ védelme céljából (árvíz-, belvízvédelem) lehetnek szükségesek.
A javaslat nem tér ki a közvetlen szennyezésen kívül lehetséges egyéb
beavatkozások különbözõ céljaira, sajátosságaira. A részletes szabályozás
alapjait a lehetõ legáltalánosabb megfogalmazással igyekszik megvetni. Hármas
követelményrendszert támaszt, mely szerint a vizek felsorolt jellemzõi és a
helyzetét, mozgását meghatározó meder-, domborzati és nyomásviszonyok a három
követelménycsoport (élõvilág fennmaradása; hasznosság, hasznosíthatóság - az
erõforrásérték - megõrzése, növelése; táji értékek megmaradása) együttes
kielégítése esetén módosíthatók.
19. § (2)
A környezeti elemek, különösen az élõvilág állapotát rendkívül károsan érinti
az a folyamat, amely az élõvilág vízi társulásait, a védelemre szoruló
élõlényeket a települések, utak, üzemek terjeszkedésével, a mezõgazdasági
monokultúrák eluralkodásával egyre kisebb, elszigetelt és legkülönbözõbb
károsodásoknak kitett élõhelyekre, sávokba, zónákba kényszeríti. A
természetközeli viszonyok fennmaradása szempontjából fölmérhetetlen
jelentõséggel bír az ország vízhálózata, valamint az azt magában foglaló
többé-kevésbé tehermentesítõ kisérõ sávok (zöldfolyosók) rendszere, ami a
szabad felszínû- és a talajvizek állapota, vízjátéka függvényében változatos
keretét képezi az élõvilágnak.
A javaslat általánosságban megtiltja az ezen sávok legfontosabb,
legérzékenyebb elemeinek tönkretételével járó beavatkozásokat. Csak
kivételesen - törvényi rendelkezéssel, tehát nemzeti érdekbõl - biztosít
lehetõséget az ilyen munkálatok elvégzésére.
E szabályozás vízminõségvédelmi jelentõsége egyebek mellett abban van, hogy
alkalmazásával biztosítható a vizeknek a lebegõ, úszó szennyezõdésektõl
természetes módon történõ, rendszeres megszabadulása, másrészt aszály idején a
kisebb vízfolyások átmenetileg teljes kiszáradása ritkábban, kevesebb helyen
fordulhat elõ. (A vízmozgás fenntartásához szükséges vízmennyiség a meder
mentén tározódik, és a vízfolyás szintjének csökkenésekor aktivizálódik.)
A javaslat kitér azokra az esetekre is, amikor a helyi adottságok, a
bekövetkezett változások, a már korábban kialakult környezethasználat, vagy a
rendszeresen visszatérõ, az egészséges és biztonságos emberi környezet
megteremtését akadályozó vízkárok miatt, éppen a megfelelõ környezeti állapot
megteremtése (visszaállítása) teszi szükségessé a beavatkozást.
19. § (3)
A szabad felszínû vízzel állandó jelleggel el nem borított medreket és a
völgyületekben húzódó természetközeli sávokat nemcsak a megszüntetés,
feltöltéses tereprendezés, elszigetelés veszélyezteti, hanem az intenzíven
használt területek felõl odaszállított vagy a szintkülönbség révén odajutó,
szennyezõdést, károsodást okozó anyagok, mindenekelõtt hulladékok hatása is. A
vízszennyezésnek ez a formája vízminõségvédelmi szempontból különösen
veszélyes, mert hiányoznak a lebomlásnak, az öntisztulásnak a feltételei. A
fölgyülemlõ szennyezõ anyagok áradások alkalmával lökésszerûen érik a tó vagy
a vízfolyás víztömegét, az árhullám levonulása után pedig fontos vízbázisokat
veszélyeztethetnek.
A javaslat hivatott megalapozni azt a jogszabályi hátteret, aminek a
segítségével meg lehet állítani a vízi környezet tönkremenetelének folyamatát,
amivel biztosítható e területek kíméletes, a lehetõségekkel összhangban álló
használata.
Jogszabályoknak és hatósági határozatoknak kell rendelkezni az általában vagy
az egyedi esetben alkalmazható anyagok fajtáiról, az alkalmazásra kerülõ
követelményekrõl. Az elhelyezhetõ anyagok fõbb csoportjai:
A szennyezõdésmentes használt víz, a rendszer vízpótlása érdekében
odairányított víz, a vízépítési és mederkotrási munkák során meghatározott
helyrõl kitermelt föld, iszap, illetve - ideiglenesen - a hatósági döntés
alapján elvégzendõ munkákhoz, megépítendõ létesítményekhez szükséges anyag, a
fenntartási munkák során levágott nyesedék, kitermelt faanyag.
20. § (1)
A vizekben, vízrendszerekben végbemenõ folyamatok stabil egyensúlyi viszonyai
csak akkor õrizhetõk meg biztonsággal, ha a rendszerben mindig jelen van -
megfelelõ minõségben - az ehhez szükséges vízmennyiség. A rendszerben hagyandó
víz kívánt állapotáról nemcsak a kitermelések ügyében induló engedélyezési
eljárások során, hanem azt megelõzõen már a hasznosítható vízkészlet
meghatározásához szükséges környezetvédelmi feltételek (bizonyos paraméterek
határértéke) kidolgozásával és érvényre juttatásával is gondoskodni kell.
A javaslat a vízvédelmi igazgatási szervek egyik legfontosabb kötelezettségét
állapítja meg.
20. § (2)
Tekintettel arra, hogy az igények idõben és térben egyenlõtlenül jelentkeznek,
elõfordul, hogy az adott terület adott vízrendszerének igénybevételét bizonyos
felhasználói körben korlátozni kell. A vízigények hasznosítható vízkészletbõl
történõ kielégítésével kapcsolatos alapvetõ törvényi és részletszabályozás a
vízügyi ágazat kompetenciájába tartozik.
20. § (3)
A vízvédelmi igazgatási tevékenység nem lehetne eredményes, ha nem kísérné
figyelemmel a környezeti rendszerbõl eltávolított vízmennyiség sorsát, a
felhasználás takarékosságát, a használat utáni visszabocsátás körülményeit.
Külön említésre érdemes a nagy ásványi anyag tartalmú karszt- és mélységi
vizek megnyugtató elhelyezésének kérdésköre, mert ezek a (nem ritkán rendkívül
értékes, gyógyhatású vagy hõenergia termelésére is alkalmas) vizek csak
korlátozottan állnak rendelkezésre, a felszíni vizekbe juttatva viszont
rendkívül kedvezõtlenül befolyásolhatják azok minõségét.
Az összetett kérdéskörök kiterjedt (részben a vízügyi igazgatás keretébe
tartozó) részletszabályozást, illetve annak megújítását igénylik. A javasolt
törvényi rendelkezés ennek meglapozását célozza.
21. §
A felsorolás sorrendjének módosítási javaslata a vízkészlet minõségének
védelmében, a vízhasznosítási (hasznosulási) szempontokra tekintettel
meghatározott prioritási sorrendnek a törvény egészére jellemzõ értékrendhez
való igazítását célozza.
22. § (1)
A vízrendszerben végbemenõ folyamatokra nézve a lehetséges beavatkozási
módozatok közül általában a víz közvetlen terhelése, a szennyezõanyagok és
energiák bejuttatása jár a legnagyobb károkkal, veszélyekkel. Más
beavatkozásokkal ellentétben, ez esetben kedvezõ hatások nem is lehetségesek.
Ez a körülmény indokolja, hogy a törvény a közvetlen terhelés lehetõségét az
erre kijelölt, alkalmas, alkalmassá tett befogadók körére szûkítse le. A
továbbiakban jogszabály nevesítheti a terhelhetõ vizek körét, de elsõsorban az
eljáró hatósági szerv kötelessége, hogy a vízhasználatok engedélyezése során a
legalkalmasabb befogadók igénybevételét, valamint az emissziós és immissziós
határértékek betartását foganatosítsa.
22. § (2)
A hatósági engedélyezés és felügyeleti ellenõrzés mindenek elõtt a terhelés
káros hatásainak elkerülését célozza. A hatóság feladatainak eredményes
ellátása azonban, csak megfelelõ jogszabályi háttér mellett lehetséges.
A vizeket engedély nélkül, vagy az engedély elõírásait figyelmen kívül hagyva
terhelni, egyéb jogszabályi helyek értelmében sem szabad. A javasolt törvényi
elõírás biztosítani kívánja, hogy a határozatok a környezetvédelem
szempontrendszerét tekintve a leglényegesebb kibocsátási adatokat,
feltételeket minden esetben rögzítsék. Az engedélyért folyamodók e törvényhely
értelmében a tervek készítésekor és a beadvány összeállítása során figyelemmel
kell legyenek a legfontosabb környezetvédelmi összefüggésekre és elõírásokra.
3.
A törvényjavaslat "A levegõ védelme" címe alatt a 22. § elhagyását és új
rendelkezések felvételét javasolom:
"[22. §
(1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak fo-lyamataira és
összetételére, a klímára, valamint az azokat érõ hatásokra.
(2) A levegõt, ideértve a belsõ környezeti levegõt is, vé-deni kell minden
olyan mesterséges hatástól, amely azt fo-lyékony, légnemû vagy szilárd
anyaggal minõségét veszé-lyeztetõ vagy egészséget károsító módon terheli.]"
"22. §
(1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak fo-lyamataira és
összetételére, a klímára, valamint az azokat érõ hatások szabályozására.
(2) A levegõt védeni kell minden olyan mesterséges ha-tástól, amely azt,
vagy közvetítésével más környezeti ele-met sugárzó, folyékony, légnemû vagy
szilárd anyaggal mi-nõségét veszélyeztetõ, vagy egészséget károsító módon ter-
heli, továbbá amely a napfény kedvezõ hatását csökkenti vagy káros hatását
fokozza.
(3) Minden olyan környezethasználat esetében amely nem légszennyezõ forrás
üzemszerû mûködésével jár, a tevékeny-ség helyének, módjának és a
technológiának, illetve a szállítóeszköznek, az útvonalnak és a csomagolásnak
a meg-választásával biztosítani kell, hogy a levegõ szennyezése vagy bûzhatás
ne következzen be.
23. §
(1) Légszennyezõ forrást - a környezetvédelmi felülvizs-gálat (73. §) alatt
álló szennyezõforrások kivételével - szabadtéri technológiával üzemben tartani
csak akkor sza-bad, ha a szennyezéssel járó tevékenységnek nincs zárt
rendszerû változata.
(2) Nyílt téren égetni csak jogszabályban meghatározott esetben és módon
szabad. A tárolt anyagok, illetve a nö-vényzet öngyulladásának megelõzésérõl a
tulajdonos gondos-kodni köteles.
(3) Határértéket meghaladó, illetve hatósági intézkedéssel meghatározott
módtól eltérõ kibocsátású légszennyezõ for-rást üzembentartani - a
környezetvédelmi felülvizsgálat (73. §) alatt álló szennyezõforrások
kivételével - nem szabad.
(4) Légszennyezõ forrás üzembentartása akkor engedélyezhe-tõ, ha a
légszennyezõ forrás szennyezõanyagainak határér-téket meghaladó része
mindenkor üzemszerûen leválasztásra, valamint a leválasztott anyag
hasznosítására, visszaforga-tására, vagy ha ez nem lehetséges
ártalmatlanításra kerül.
(5) A levegõ tisztaságának légszennyezõ kibocsátás általi veszélyeztetését
és a bûzanyagok hatásait felszíni védõ-elemek (mûtárgy, növényzet),
védõtávolság, illetve felüle-ti kezelés alkalmazásával meg kell akadályozni.
(6) Rendkívüli meteorológiai helyzetben, vagy ha a levegõ-tisztasága egy
vagy több légszennyezõ forrás mûködésének zavara által veszélyeztetett, a
légszennyezést okozó tevé-kenységeket, mindenek elõtt a légszennyezõ források
kibo-csátását a veszélyeztetés sorrendjében - elõzetesen kidol-gozott terv
szerint - a veszélyeztetés megszûnéséig korlá-tozni vagy szüneteltetni kell.
24. §
(1) A légszennyezõ forrás elõírásos karbantartásáról tu-lajdonosa
gondoskodni köteles. Légszennyezõ forrás kizáró-lag a Kormány által
rendeletben meghatározott hûtõközeg, fûtõ- és üzemanyag, segédanyag,
meghatározott alkatrészek felhasználásával üzemeltethetõ.
(2) Ha a levegõ szennyezettsége rendkívüli meteorológiai helyzetben vagy más
elháríthatatlan körülmények miatt más-képpen nem mérsékelhetõ, a
légszennyezést forgalomszerve-zési intézkedésekkel, a forgalom korlátozásával,
szünetel-tetésével, illetve a 23. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen
kell csökkenteni."
I n d o k o l á s
22. § (1)
Formai, jogszabály-szerkesztési, illetõleg nyelvhelyességi hiba kijavítása,
valamint a szöveg pontosítása.
22. § (2)
A többi környezeti elemre vonatkozó javaslatainkkal "egyenszilárdságú" elõírás
megtétele, az általános és kívánságszerû "védeni kell" megfogalmazás helyett a
környezetvédelmi felügyelõséggel szemben kötelezettséget támasztó, de ennek
teljesítéséhez a szükséges jogosítványokat biztosító jogi szabályozást
megalapozó szabály.
Különösen fontos a levegõ közvetítõ szerepének megjelenítése. Például a levegõ
szilárd részecske tartalma D vitamin hiányt idéz elõ, vagy az az ózon hiánya
megnövekedett mennyiségû káros sugárzásokat eredményez.
22. § (3)
A többi környezeti elemre vonatkozó fejezetekkel összhangban álló elõírás
annak érdekében, hogy a korábbi gyakorlattal szemben a levegõtisztaság védelme
mindenfajta szennyezõ tevékenység ellenõrzésére kiterjedjen.
4.
A törvényjavaslat "Az élõvilág védelme" címe alatt a 23. § elhagyását és új
rendelkezés felvételét javasolom:
"[(1) Az élõvilág védelme - az ökológiai rendszer egész-séges arányainak
megtartása és mûködõképességének biztosí-tása figyelembevételével - valamennyi
élõ szervezetre, azok életközösségeire és élõhelyeire terjed ki.
(2) Az élõvilág használata, illetõleg az élõvilág igénybe-vétele csak olyan
módon történhet, amely az életközösségek egészségét, természetes folyamatait
és viszonyait, a bio-lógiai sokféleséget nem károsítja, illetõleg funkcióit
nem veszélyezteti.]"
"(1) Az élõvilág védelme kiterjed valamennyi élõ szerve-zetre, azok
életközösségeire és élõhelyeire, kiterjedésé-re, mennyiségére és minõségére.
(2) Az élõvilág használata, igénybevétele csak olyan módon történhet, amely
a biológiai sokféleséget nem veszélyezte-ti, az ökológiai rendszerek
természetes egyensúlyát nem bontja meg, az életközösségeket nem károsítja.
(3) Az élõvilág igénybevétele mértékének és helyének sza-bályozására
jogszabály vagy hatósági határozat igénybevé-teli határértéket állapíthat
meg."
5.
A törvényjavaslat 87. §-a (1) bekezdésének következõ módosítását javasolom:
"(1) A határértékeket igénybevételiT/17.. § (1) bekezdés; 19. § (1) bekezdés;
23. § (3) bekezdés/, illetõleg a kibo-csátási és szennyezettségi (35. §)
határértékként kell meghatározni."
I n d o k o l á s
A többi környezeti elemre vonatkozó fejezetekkel összhangban olyan általános
érvényû normákat ír elõ a rendelkezés - az elõterjesztésnél pontosabban -,
amelyek valamennyi környezethasználó tevékenységére vonatkoznak. Ezek az
elõírások képezhetik a természet védelmérõl szóló törvény alapját.
Az élõvilág értékeinek igénybevételével kapcsolatban is szükséges határértékek
meghatározása.
6.
A törvényjavaslat 31. §-át a következõ új (2) bekezdéssel javasolom
kiegészíteni (a további bekezdések jelölése értelemszerûen változik):
"(2) A hanghatás akkor minõsül zajnak, ha a hangnyomás és a hangimpulzus
kedvezõtlen változást okoz az élõ szer-vezetben."
7.
A törvényjavaslat 31. §-át a következõ új (2) bekezdéssel javasolom
kiegészíteni (a további bekezdések jelölése értelemszerûen változik):
"(2) A zajkibocsájtási és zajterhelési határértéket az adott helyen
érvényesülõ különbözõ zajforrások együttes hangnyomásának, frekvenciájának,
idõtartamának, rendsze-rességének, a napszaknak és a hely rendeltetésének
figye-lembevételével kell meghatározni. A rezgéskibocsátást- és terhelést
hasonlóképpen kell meghatározni."
8.
A törvényjavaslat 31. §-át a következõ új (2) bekezdéssel javasolom
kiegészíteni (a további bekezdések jelölése értelemszerûen változik):
"(2) Minden üzemi, üzleti és közlekedési létesítmény tí-pusra, minden
építkezési és közlekedési tevékenységre zaj- és rezgés-kibocsátási
határértéket kell megállapítani."
I n d o k o l á s
A zaj meghatározása és határértékek megállapításának szempontjai igen vitatott
és kulcs kérdései a zajvédelemnek, ezért célszerû ezt törvényben megtenni.
9.
A törvényjavaslat 31. §-át a következõ új (3), (4) és (5) bekezdéssel
javasolom kiegészíteni (a további bekezdések jelölése értelemszerûen
változik):
"(3) Az olyan zajt és rezgést okozó berendezés, létesít-mény környezetében,
ahol a kibocsátást nem lehet a határ-érték alá csökkenteni védõsávot vagy
védõövezetet kell ki-alakítani.
(4) A fokozott zaj- és rezgés elleni védelmet igénylõ te-rület, létesítmény
körül védõövezet alakítandó ki.
(5) A fokozott védelmet igénylõ területre szigorúbb zaj- és rezgésterhelési
határértékeket lehet elõírni."
I n d o k o l á s
Célszerûnek tartom a zaj és rezgés elleni védelem további eszközeit is a
törvényben megjeleníteni.
Budapest, 1995. április 3.
Hajdú László Dr. Kiss Róbert
sk. sk.
MSZP SZDSZ