1995. évi ..........törvény
A környezet védelmének általános szabályairól
Az Országgyûlés tekintettel arra, hogy a természeti örökség és a környezeti
értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megõrzése és védelme, minõségének
javítása alapfeltétel az élõvilág, az ember egészsége, életminõsége
szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet
közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a
jövõ generációk létét és számos faj fennmaradását, ezért az Alkotmányban
foglaltakkal összhangban a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. §
(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának
kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható
fejlõdés környezeti feltételeinek biztosítása.
(2) A törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint
megfelelõ kereteket teremt az egészséges környezethez való alkotmányos jogok
érvényesítésére és elõsegíti
a) a környezet igénybevételének, terhe-lésének és szennyezésének csökkentését,
károsodásának megelõzését, a károsodott környezet javítását, helyre-állítását;
b) az emberi egészség védelmét, az életminõség környezeti feltételeinek javí-
tását;
c) a természeti erõforrások megõrzését, fenntartását, az azokkal való ésszerû
takarékos és az erõforrások megújulását biztosító gazdálkodást;
d) az állam más feladatainak a környezet-védelem követelményeivel való
összhangját;
e) a nemzetközi környezetvédelmi együtt-mûködést;
f) a lakosság kezdeményezését és részvételét a környezet védelmére irányuló
tevékeny-ségben, így különösen a környezet állapotának feltárásában,
megismerésében, az állami szerveknek és az önkormány-zatoknak a környezet
védelmével összefüggõ feladatai ellátásában;
g) a gazdaság mûködésének, a társadalmi-, gazdasági fejlõdésnek a környezeti
követelményekkel való összehangolását;
h) a környezetvédelem intézmény-rendszerének kialakítását, illetve fejlesz-
tését;
i) a környezet védelmét, megõrzését szolgáló közigazgatás kialakítását,
illetve fejlesztését.
A törvény hatálya
2. §
(1) A törvény hatálya kiterjed:
a) az élõ szervezetek (életközösségeik), és a környezet élettelen elemei,
valamint azok természetes és az emberi tevékenység által alakított
környezetére;
b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybevevõ,
terhelõ, veszé-lyeztetõ, illetõleg szennyezõ tevékenységre.
(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi
személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre terjed ki:
a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel
kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket
kötelezettségek terhelnek;
b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet
folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).
(3) A törvény hatálya kiterjed a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezet-
védelmi feladatok ellátására - ha nemzetközi szerzõdés másként nem
rendelkezik.
3. §
(1) E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvények rendelkez-nek,
különösen:
a) a nukleáris energiáról és a radioaktivítás felhasználásáról,
b) a bányászatról,
c) az energiáról,
d) az erdõkrõl,
e) az épített környezet alakításáról és védelmérõl,
f) a termõföldrõl,
g) a halászatról,
h) a közlekedésrõl, közlekedési alágaza-tonként,
i) a katasztrófák megelõzésérõl és követ-kezményeik elhárításáról.
j) a területfejlesztésrõl,
k) a vadgazdálkodásról
l) a vízgazdálkodásról,
m) a hulladékokról ,
n) a veszélyes anyagokról
(2) Az élõvilág változatossága, élõ-helyeinek megõrzése, a tudományos,
kultúrális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képzõdmények,
létesítmények megõrzése és helyreállítása érdekében - e törvénnyel összhangban
- külön törvények rendelkeznek:
a) a természet és a táj védelmérõl,
b) az állatvédelemrõl, továbbá az állat-egészségügyrõl,
c) a növényvédelemrõl, továbbá a növény-egészségügyrõl,
d) a mûemlékek védelmérõl.
Alapfogalmak
4. §
E törvény alkalmazásában:
a) környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz , az élõvilág, valamint az ember
által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi;
b) környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;
c) természeti erõforrás: a - mesterséges környezet kivételével - társadalmi
szükség-letek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes
összetevõi;
d) környezet igénybevétele: a környezetben változás elõidézése, a környezetnek
vagy elemének természeti erõforráskénti használata;
e) környezet-igénybevettség: a környezetnek vagy elemének természeti
erõforráskénti használata mértéke;
f) környezetterhelés : valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása;
g) környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határ-
értéket meghaladó terhelése;
h) környezet-szennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a
környezet-szennyezés hatására bekövetkezett szennye-zettségi szinttel
jellemezhetõ állapota;
i) környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével,
illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység;
j) környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás
következik be;
k) környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékû
változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan
mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota
(minõsége) csak be-avatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre,
illetõleg, amely az élõvilágot kedvezõtlenül érinti;
l) környezet-veszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely
környezetkárosítást idézhet elõ;
m) környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetõleg a
környezet igénybevétele következtében bekövetkezõ változás;
n) hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott
mértékû környezetre gyakorolt hatás a környezet-használat során bekövetkezett
vagy bekövetkezhet;
o) érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él,
tevékenykedik;
p) érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott
környezet-használat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;
r) helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a
környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési
önkormányzat területén;
s) igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely eleme jogszabályban
vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû igénybevétele, amely
kizárja a környezetkárosítást;
t) kibocsátási határérték: a környezet vagy valamely elemének jogszabályban,
vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû terhelése, amely
kizárja a környezetkárosítást;
u) szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan -
jogszabályban meghatározott - mértékû szennyezettsége, amelynek meghaladása -
a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást, vagy
egészség-károsodást idézhet elõ;
v)leghatékonyabb megoldás: a környezeti, mûszaki és gazdasági körülmények
között elérhetõ, legkíméletesebb környezet- igénybevétellel járó tevékenység;
w) fenntartható fejlõdés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek
rendszere, amely a természeti értékeket megõrzi a jelen és a jövõ nemzedékek
számára, a természeti erõforrásokat takarékosan és célszerûen használja,
ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminõség javítását és a
sokféleség megõrzését;
x) elõvigyázatosság: a környezeti kocká-zatok mérsékléséhez, a környezet
jövõbeni károsodásának megelõzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és
intézkedés;
y) megelõzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének
érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi
szakaszától;
z) környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége,
amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének
megelõzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító
tevékenységet megelõzõ állapot helyreállítása.
5. §
E törvény hatálybalépését követõen törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati
rendelet határozhat meg környezet-használatnak minõsülõ tevékenységet.
A környezet védelmének alapelvei
Az elõvigyázatosság, a megelõzés és a helyreállítás
6. §
(1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni,hogy
a) a legkisebbb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ;
b) megelõzze a környezetszennyezést;
c) kizárja a környezetkárosítást.
(2) A környezethasználatot az elõ-vigyázatosság elvének figyelembevételével,
a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a
hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az elõállított anyagok
visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni.
(3) A megelõzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb
megoldást kell alkalmazni.
7. §
A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály elõírhatja a
környezethasználat feltételeit, illetõleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket
állapíthat meg.
8. §
(1) A környezetet veszélyeztetõ vagy károsító környezethasználó köteles
azonnal befejezni a veszélyeztetõ vagy károsító tevékenységet.
(2) A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által
bekövetkezett környezetkárosodás megszün-tetésérõl, a károsodott környezet
helyre-állításáról.
Felelõsség
9. §
A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más
jogszabályokban szabályozott módon felelõsséggel tartozik tevékenységének a
környezetre gyakorolt hatásaiért.
Együttmûködés
10.§
(1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és
szervezeteik, a gazdálkodást végzõ szervezetek és mindezek érdekvédelmi
szervezetei, valamint más intézmények együttmûködni kötelesek a környezet
védelmében . Az együttmûködési jog és kötelezettség kiterjed a
környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.
(2) Az együttmûködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve
az önkormányzat rendeletben állapítja meg.
11. §
(1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy
többoldalú nemzetközi környezet-védelmi és más, a környezetvédelemmel
összefüggõ együttmûködési, tájékoztatási, segítségnyújtási megállapodásokkal
is elõsegíteni köteles, különösen a szomszédos országokkal való
kapcsolatában.
(2) Nemzetközi szerzõdés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok
környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedõ környezetterhelés,
illetõleg környezet-veszélyeztetés csökkentésére, a környezetszennyezés és a
környezetkárosítás megelõzésére.
Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság
12. §
(1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így
különösen a környezet állapotának, a környezet-szennyezettség mértékének, a
környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre
gyakorolt hatásainak megismerésére.
(2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és
kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetõvé teszi
a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító
tevékenységek és azok fontosságának megismerését.
(3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a
környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását
figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani és - a személyes
adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény által
megállapított kivételekkel - hozzáférhetõvé tenni és a megfelelõ tájékoztatást
megadni.
(4) A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási
köte-lezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel,
valamint környezet-veszélyeztetés tekintetében.
II. fejezet
A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME
ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETÕ TÉNYEZÕK
A környezeti elemek egységes védelme
13. §
(1) Minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott
egységben és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni.
Igénybevételüket és terhelésüket ennek megfelelõen kell szabályozni. .
(2) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minõségének,
mennyiségének és készleteinek, valamint az elemeken belüli arányok és
folyamatok védelmét.
A föld védelme
14. §
(1) A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire,
a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira
és folyamataira.
(2) A föld védelme magában foglalja a talaj termõképessége, szerkezete, víz-
és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét is.
15. §
(1) A föld felszínén vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott
csak olyan anyagok helyezhetõk el, amelyek a föld mennyiségét, minõségét és
folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják.
(2) Az anyagok elhelyezésének környezet-védelmi feltételeit külön
jogszabály állapítja meg.
16. §
Beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése elõtt -
külön jogszabály rendelkezése szerint - gondoskodni kell a termõréteg
megfelelõ letermelésérõl és termõtalajkénti fel-használásáról.
17. §
(1) A kõzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha
törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni.
(2) A kitermelés mértéke, továbbá a bányászattal és a bányatermékek elõ-
készítésével, feldolgozásával összefüggésben keletkezõ meddõ elhelyezésekor,
valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek
következtében jelentkezõ környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja
meg a jogszabályban vagy jogszabály rendelkezései szerint hatósági
határozatban megállapított határértéket.
(3) A föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - jogszabály
vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is
- a terület ütemezett helyreállításáról, rende-zésérõl, illetõleg
újrahasznosításának felté-teleirõl a terület használója köteles gondoskodni.
A víz védelme
18. §
(1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok
készleteire, minõségére és mennyiségére, a felszini vizek medrére és partjára
és a víztartó képzõdményekre.
(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és
partját csak a vizi életközösségek megfelelõ arányainak megtartásával és
mûködõ-képességük biztosításával szabad meg-változtatni.
19. §
(1) A víz - mint alapvetõ életfeltétel és korlátozottan elõforduló erõforrás
- kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a
területi adottságoknak megfelelõen, igénybevételi határérték
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.
(3) A környezet igénybevétele - így különösen a vízviszonyokba történõ
beavatkozások - esetén gondoskodni kell arról, hogy
a) a víz, mint tájalkotó tényezõ fenn-maradjon;
b) a vizi és vízközeli élõvilág fenn-maradásához szükséges feltételek,
valamint
c) a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minõségi körülmények
ne romoljanak.
20. §
Az
a) ivóvízellátást biztosító,
b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,
c) a természet védelme szempontjából jelentõs,
d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt
vízkészleteket fokozott védelemben kell részesíteni.
21. §
(1) A vizek igénybevétele, terhelése, a vizekbe használt- és szennyvizek
bevezetése - megfelelõ kezelést követõen - csak olyan módon történhet, amely
a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minõségi megújulását nem
veszélyezteti.
(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A kitermelést és a
használt víznek a vizekbe történõ vissza-vezetését, valamint a vizek
átvezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és befogadó közeg készleteit,
minõségét és élõvilágát kedvezõtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne
veszélyeztesse.
A levegõ védelme
22. §
(1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és
össze-tételére, valamint a klimára.
(2) A levegõt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy
közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemû, szilárd
anyaggal minõségét veszélyeztetõ, vagy egészséget károsító módon terheli.
(3) A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatá-
sánál, valamint a termékek elõállításánál és használatánál törekedni kell
arra, hogy a légszennyezõ anyagok kibocsátása a lehetõ legkisebb mértékû
legyen.
Az élõvilág védelme
23. §
(1) Az élõvilág védelme - az ökológiai rendszer természetes folyamatainak,
arányainak megtartása és mûködõ-képességének biztosítása figyelembe-vételével
- valamennyi élõ szervezetre, azok életközösségeire és élõhelyeire terjed ki.
(2) Az élõvilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az
életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai
sokféleséget nem károsítja, illetõleg funkcióit nem veszélyezteti.
(3) Az élõvilág igénybevétele mértékének és helyének szabályozására
jogszabály vagy hatósági határozat igénybevételi határértéket állapíthat meg.
Az épített környezet védelme
24. §
Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre
és mûszaki létesítményekre.
25. §
(1) A települések területén a környezet terhelhetõsége és a településrészek
rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni.
(2) Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön jogszabályban a
környezetterhelés jellege alapján meg-határozott védõtávolság, védõterület
megléte és a védelmi elõírás megtartása esetén engedélyezhetõk.
(3) A kijelölt védõterületen vagy védõtávolságon belül az adott övezet
rendeltetésével össze nem férõ tevékenység - külön védelmi intézkedés nélkül -
nem folytatható.
26. §
A település területén zöldterületeket, védõerdõket külön jogszabály szerint
kell kialakítani és fenntartani.
27. §
A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a
területfejlesztési koncepciókban, a terület-rendezési és településrendezési
tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti
hatásait is fell kell tárni és értékelni, a szükséges környezetvédelmi
intézkedéseket környezet-védelmi fejezetben - vagy önálló környezet-védelmi
tervben, illetõleg programban - kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e
törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg.
Veszélyes anyagok és technológiák
28. §
(1) A veszélyes anyagok károsító hatása elleni védelem kiterjed minden olyan
természetes, mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége
során felhasznál, elõállít, vagy forgalmaz, és amelynek minõsége, mennyisége
robbanás- és tûzveszélyes, radioaktív, mérgezõ, fokozottan korrózív, fertõzõ,
ökotoxikus, mutagén, daganatkeltõ, ingerlõ hatású, illetõleg más anyaggal
kölcsön-hatásba kerülve ilyen hatást elõidézhet.
(2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve
kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és alkalmazásukat -
továbbá, veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan védelmi, biztonsági
intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetésének kockázatát
jogszabályban meghatározott mértékûre csökkentik vagy kizárják.
29. §
(1) A környezet-veszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a
környezet-veszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez
igazodó védõ-területet, illetõleg védõtávolságot kell kijelölni.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védõterület, illetve védõtávolság -
hatósági engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok
megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelõsség
arányában kell viselni.
(3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkezõ
rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, fel-számolására az adott
tevékenység meg-kezdése elõtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában -
környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.
Hulladékok
30. §
(1) A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed
mindazon anyagokra, termékekre, - ideértve azok csomagoló- és burkolóanyagait
is - amelyeket tulajdonosa eredeti rendelte-tésének megfelelõen nem tud vagy
nem kíván felhasználni, illetve amely azok használata során keletkezik.
(2) A környezethasználó köteles a hulladék kezelésérõl (ártalmatlanításáról,
hasznosítá-sáról) gondoskodni.
(3) A hulladékok kezelésére (ártalmat-lanítására, hasznosítására) vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni a különbözõ tisztítási , bontási mûveletek során
le-választott, illetõleg elkülönülõ anyagok, a hulladékká vált szennyezett
föld, továbbá a bontásra kerülõ vagy bontott termékek esetében is.
Zaj és rezgés
31.§
(1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon
mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró,
veszélyeztetõ vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak.
(2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében mûszaki, szervezési
módszerekkel kell megoldani:
a) a zaj- és a rezgésforrások zaj-kibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének
csökkentését,
b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását,
c) a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét.
Sugárzások
32. §
A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a
mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hõ
sugárzásokra.
Közös szabályok
33. §
A környezet védelme érdekében - e törvény szerint - meg kell határozni a
környezeti elemek mennyiségi és minõségi értelemben elérendõ célállapotát (38.
§ (2) bek. g) pont).
34. §
(1) A környezeti elemeknek vagy azok rendszerének a veszélyeztetõ hatások
elleni védelme érdekében védelmi övezetek jelõlhetõk ki.
(2) A védelmi övezetekben - külön jogszabályok rendelkezése alapján - egyes
tevékenységek korlátozása vagy tilalma, építési, anyagfelhasználási,
területhasználati korlátozások és tilalmak, illetõleg rendszeres mérési és
megfigyelési kötelezettségek rendelhetõk el.
(3) A védelmi övezetek kijelölésénél is a 29. §-ban foglaltak az irányadók.
35. §
(1) A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások
elleni védelem érdekében - az e törvényben meghatározottak szerint -
igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell
megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékek megállapítása során figyelembe
kell venni a környezet tényleges és elérendõ célállapotát is.
36. §
A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások
elleni védelemre vonatkozó átfogó szakterületi szabályokat külön törvények, a
törvényi szabályozást nem igénylõ részletes szabályokat - az e törvényben
foglaltak alapulvételével - a Kormány rendeletben állapítja meg.
III. fejezet
A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG
Az állam környezetvédelmi tevékenysége
37. §
(1) A környezet védelmének jogi szabályozását, a környezet védelmével
összefüggõ jogok és kötelezettségek megállapítását és megtartásuk
ellenõrzését, a környezet védelmének tervezését, és irányítását az állam és a
helyi önkormányzat szervei látják el.
(2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fûzõdõ állampolgári jogok és
a más államokkal vagy nemzetközi szerve-zetekkel kötött környezetvédelmi
egyez-mények, szerzõdések érvényesülését.
38. §
A környezetvédelem állami feladatai különösen:
a) a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az állam más irányú
feladatai ellátása során;
b) a környezet igénybevételének, megóvásának, károsodása megelõzésének,
veszélyeztetése megszüntetésének, helyre-állításának, illetve állapota
fokozatos javításának irányítása;
c) a környezetvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;
d) a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és mûszaki
szabályozórendszer megállapítása;
e) a környezetvédelmi államigazgatási feladatok ellátása;
f) a feladatok végrehajtását megalapozó , a környezet állapotát és az arra
gyakorolt hatásokat mérõ-, megfigyelõ-, ellenõrzõ-, értékelõ- és
információsrendszer kiépítése, fenntartása és mûködtetése;
g) a környezet állapotának, mennyiségi és minõségi jellemzõinek feltárása,
terhelhe-tõsége és igénybevétele mértékének, továbbá elérendõ állapotának
(célállapot) meg-határozása , figyelembe véve a népesség egészségi állapotának
mutatóit is;
h) a környezetvédelem kutatási, mûszaki-fejlesztési, nevelési-képzési és
mûvelõdési, tájékoztatási, valamint a környezetvédelmi termék- és technológia-
minõsítési feladatok meghatározása és ellátásuk biztosítása;
i) a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása.
Az Országgyûlés környezetvédelmi tevékenysége
39. §
Az Országgyûlés a környezet védelme érdekében:
a) érvényesíti törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket;
b) elfogadja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot és kétévente értékeli annak
végrehajtását;
c) dönt a Kormánynak a környezet álla-potáról szóló beszámolójáról;
d) meghatározza az állampolgári jogok védelmének országgyûlési biztosa környe-
zetvédelmi feladatait;
e) meghatározza a Kormány és a helyi ön-kormányzatok környezetvédelmi
feladatait;
f) jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat és
ellenõrzi felhasználásukat.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program
40. §
(1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az
Országgyûlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a
továbbiakban: Program).
(2) A Programnak - a Program idõtartamára vonatkozóan - tartalmaznia kell:
a)a környezet állapotának bemutatását;
b)az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;
c) a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok
megvaló-sításának sorrendjét és határidejét;
d) a kitûzött célok megvalósításának eszkö-zeit, ideértve a pénzügyi igények
forrásának tervezett megjelölését is;
e) azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges környezetvédelmi
intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések tartalmát.
(3) A Kormánynak a Program megújítására irányuló elõterjesztés benyúj-
tásakor az Országgyûlés elõtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a
végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.
(4) A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének
(Alkotmány 19. § (3) bek. c) pont) meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések
kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá
a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezési és végrehajtási
tevékenység során érvényre kell juttatni.
(5) A Programmal összhangban - külön törvény rendelkezései szerint -
regionális és megyei környezetvédelmi programok készí-tendõk.
A Kormány környezetvédelmi tevékenysége
41. §
(1) A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását,
meghatározza és összehangolja a minisz-tériumok és a Kormánynak közvetlenül
alárendelt szervek környezetvédelmi tevé-kenységét.
(2) A Kormány az éves költségvetés elõ-terjesztésekor javaslatot tesz a
Programban kitûzött célok megvalósítását szolgáló pénz-eszközökre.
(3) A Kormány a Programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az
Országgyûlés elé terjeszti, kétévente össze-foglaló jelentést nyújt be a
környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetérõl, továbbá
irányítja és össze-hangolja a Programban meghatározott feladatok
végrehajtását.
(4) A kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a Kormány
érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõ-segíti a környezet
állapotának javítását.
(5) A Kormány környezetvédelmi feladata különösen:
a) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi kötelezettségek
teljesítése és jogok érvényesítése;
b) a környezetvédelem követelményeinek megfelelõ környezetkímélõ vagy
környezet-barát termékek elõállításának, technológiák, létesítmények
megvalósításának, elterje-désének elõsegítése;
c) a jelentõs környezetkárosodások , illetve a rendkívüli környezeti események
(beleértve a Magyarország területén folytatott had-gyakorlatot is)
következményeinek fel-számolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható;
d) az állam környezeti kártérítési köte-lezettsége fedezetének biztosítása, és
a kötelezettségek teljesítése.
A környezetvédelemért felelõs miniszter feladatai
42. §
A környezetvédelemért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) miniszteri
jog-körben:
a) irányítja
aa) törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi
tevékenységeket;
ab) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok
végrehajtását;
ac) a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást;
b) elemzi és értékeli
ba) a környezet állapotát és védelmének helyzetét;
bb) a természeti erõforrásokkal való gazdál-kodás folyamatait;
bc) a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerû
fejlesztésének tapasztalatait;
bd) a környezeti veszélyhelyzet kialaku-lásának megelõzését, valamint a
környezeti veszély- és katasztrófahelyzet elhárítását szolgáló
környezetvédelmi szakmai tevé-kenységeket- az illetékes szervekkel együtt-
mûködve;
c) a b) pont szerint elvégzett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza és a
Kormány elé terjeszti a Programtervezetet.
d) közremûködik a természeti erõforrások felhasználására vonatkozó
szakmapolitikai koncepciók kialakításában;
e) közremûködik a környezetvédelmi szak-képesítési rendszer kialakításában és
mûködtetésében.
A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban
és más állami döntéseknél
43. §
(1) A környezetvédelemmel összefüggõ törvényjavaslat és más jogszabály (a
továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei,
terület-fejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményezõ
döntések (a továbbiakban együtt: döntés) elõkészítõje köteles az intézkedés
környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati
elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.
(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggõ
jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetõleg
döntés amely:
a) a környezeti elemekre,
b) a környezet minõségére vagy
c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.
(3) A környezetvédelemmel összefüggõ gazdasági szabályozó eszközök (vám-,
adó- és illetékszabályok, stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá
jelentõs módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell
végezni.
44. §
(1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie:
a) a tervezett elõírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetõleg
javít-hatják a környezet állapotát,
b) a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet,
illetõleg a lakosságot,
c) a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések
bevezetéséhez,
d) a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések
végre-hajtására,
e) a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti
és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e,
f) a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott
meg-oldásoktól.
(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket és a vizsgálati
elemzést a döntésre jogosult szervhez történõ benyújtás elõtt -
véleménynyilvánítás céljából - meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi
Tanácsnak. A vélemény-nyilvánításra - a tervezet kézbesítésétõl számított -
legalább harminc napot kell biztosítani.
Országos Környezetvédelmi Tanács
45. §
(1) A környezetvédelem széleskörû társadalmi és tudományos, szakmai
megalapozása érdekében - legfeljebb 22 tagú - Országos Környezetvédelmi
Tanács (a továbbiakban: Tanács) mûködik.
(2) A Tanács a Kormány mûködési ideje alatt annak tanácsadó szerveként
állást foglal a különbözõ környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a
környezet-védelemmel összefüggõ jogszabályokkal és döntésekkel (43. §)
kapcsolatban és egyéb környezetvédelmi ügyekben. A Tanács az Országgyûlés vagy
a Kormány hatáskörébe tartozó döntésekkel kapcsolatos állás-foglalásait a
Kormány elé terjeszti.
(3) A Tanácsban egyenlõ arányban vesznek részt
a) a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek, valamint
b) a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek
a maguk által meghatározott módon választott,
c) a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre
megbízott
képviselõi.
(4) A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján
látja el.
(5) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a kormány
képviseletében társ-elnöke a Tanácsnak.
(6) A Tanács e törvényben meghatározott feladatait e törvény szabályai
szerint látja el, egyéb tevékenységét illetõen pedig maga határozza meg
ügyrendjét.
(7) A Tanács mûködési költségét a környezet védelméért felelõs minisztérium
költségvetésében külön címen kell biztosítani.
IV. fejezet
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI
46. §
(1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fõvárosi Önkormányzat is) a
környezet védelme érdekében:
a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását,
ellátja a hatás-körébe utalt hatósági feladatokat,
b) a Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési
tervével összhangban illetékességi területére önálló települési
környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselõ testülete (közgyûlése)
hagy jóvá,
c) a környezetvédelmi feladatok meg-oldására önkormányzati rendeletet bocsát
ki, illetõleg határozatot hoz,
d) együttmûködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más
önkormányzatokkal, társadalmi szerveze-tekkel,
e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról
szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot.
f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem
követelményeit, elõsegíti a környezeti állapot javítását.
(2) A megyei önkormányzat az épített és természeti környezet védelmével
kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében
a) a települési önkormányzatokkal egyez-tetett környezetvédelmi programot
készít;
b) elõzetes véleményt nyilvánít a települési önkormányzati környezetvédelmi
progra-mokról, illetve kezdeményezheti azok meg-alkotását;
c) állást foglal a települési önkormányzatok környezetvédelmet érintõ
rendeleteinek tervezetével kapcsolatban;
d) elõsegíti az 58. § (7) bekezdés szerinti egyezség létrehozását;
e) javaslatot tehet települési önkormányzati környezetvédelmi társulások
létrehozására.
(3) A megyei jogú város tekintetében a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti
feladatokat az egyeztetõ bizottság (ÖT. 61/A. §) keretében kell ellátni.
47. §
(1) A 46. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott települési
környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell, különösen:
a) a települési környezet tisztasága ,
b) a csapadékvíz-elvezetés,
c) a kommunális szennyvízkezelés, -gyûjtés, -elvezetés, -tisztítás,
d) kommunális hulladékkezelés,
e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kis-
kereskedelem) eredetû zaj, rezgés és légszennyezés elleni védelem,
f) a helyi közlekedésszervezés,
g) az ivóvízellátás,
h) az energiagazdálkodás,
i) a zöldterület gazdálkodás,
j) a feltételezhetõ rendkívüli környezet-veszélyeztetés elhárításának és a
környezet-károsodás csökkentésének,
településre vonatkozó feladatait és elõírásait.
(2) A települési önkormányzat gondos-kodik a települési környezetvédelmi
prog-ramban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek
biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását és
a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja.
(3) A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a
település rendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által
hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet
meg-alkotásával - kell végrehajtani.
(4) Települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is
készíthetnek.
48. §
(1) A települési önkormányzat képviselõtestülete, illetõleg a fõvárosi
önkormányzat esetén a fõvárosi közgyûlés önkormányzati rendeletben -
törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben -
illetékességi területére a más jogszabályokban elõ-írtaknál kizárólag nagyobb
mértékben korlátozó környezetvédelmi elõírásokat határozhat meg.
(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek,
határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintõ terveinek
tervezetét, a környezetvédelmi programot (46. § (1) bek. b) pont) a szomszédos
és az érintett önkormányzatoknak, valamint a területi környezetvédelmi
hatóságnak (65. § (1) bek. a) pont) megküldi. A területi környezet-védelmi
hatóság szakmai véleményérõl harminc napon belül tájékoztatja a települési
önkormányzatot.
V. fejezet
A KÖRNYEZET VEDELMENEK MEGALAPOZASA
Környezetvédelmi információs rendszer és tájékoztatás
49. §
(1) A környezet állapotának és használatának figyelemmel kisérésére,
igénybevételi és terhelési adatainak mérésére, gyûjtésére, feldolgozására és
nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint - mérõ-
, észlelõ-, ellenõrzõ (monitoring) hálózatot, Országos Környezetvédelmi
Információs Rendszert (a továbbiakban együtt: Információs Rendszer) létesít és
mûködtet.
(2) Az Információs Rendszert úgy és olyan területi sûrûséggel kell
megszervezni és telepíteni, hogy annak alapján
a) a környezet igénybevételének, ter-helésének és a környezet állapotának
változása - a társadalmi-gazdasági össze-függésekkel és a lakosság egészségi
állapotára gyakorolt hatások szempontjából is értékelhetõ formában -
mennyiségileg és minõségileg meghatározható, és nemzet-közileg
összehasonlítható legyen;
b) a környezetetre gyakorolt hatások okai kielégítõ pontossággal
megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak
megállapításához szükséges részletes bontásokat is);
c) a környezet-veszélyeztetés a lehetõ legkorábban felismerhetõvé váljon;
d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetõk legyenek;
e) felhasználható legyen tervezésre .
(3) Az Információs Rendszer mûködtetéséhez szükséges területi feladatokat a
területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) bek. a) pont) látja el.
(4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban meg-
határozott - adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az adatszolgáltatásra
kötelezett viseli.
50. §
(1) A környezethasználó köteles a tevékenysége során okozott környezet-
terhelést, környezet-igénybevételt - jog-szabályban meghatározott módon -
mérni vagy technológiai számítással alá-támasztani, nyilvántartani,
nyilvántartását a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatóságok
rendelkezésére bocsátani, illetõleg adatszolgáltatást teljesíteni.
(2) A környezetvédelmi feladatokat ellátó önkormányzati és állami szervek -
kormány-rendeletben meghatározottak szerint - kötelesek az Információs
Rendszer mûködtetéséhez szükséges és náluk keletkezett adatokat az Információs
Rendszer rendelkezésére bocsátani.
51. §
(1) A környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó,
állami költség-vetésbõl fedezett vizsgálati adatok a közérdekû adatokra
vonatkozó jogszabályok szerint kezelendõk.
(2) A miniszter az adatgyûjtés alapján évente jelentést terjeszt a Kormány
elé az ország környezeti állapotának alakulásáról.
(3) A lakóhelyi környezet állapotának alakulásáról a települési önkormányzat
szükség szerint, de legalább évente tájékoztatja a lakosságot.
Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba
52. §
(1) Jogerõs hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós
környezet-károsodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban
fel kell tüntetni.
(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt a -
felelõsség bírósági megállapítása esetén - a bíróság hivatalból rendeli el.
(3) A bejegyzés alapjául szolgáló környezetszennyezettség ténye, mértéke és
jellege megszûnését, illetve megváltozását az ingatlan tulajdonosa kérelmére a
bejegyzést kérõ hatóság, illetve a bejegyzést elrendelõ bíróság állapítja meg,
majd a bejegyzés törlése, illetve módosítása iránt hivatalból intézkedik.
Környezetvédelmi kutatás, mûszaki fejlesztés
53. §
(1) A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika
fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a mûszaki fejlesztés
szervezésével, továbbá a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek
elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elõ kell segíteni.
(2) A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem
fejlesztésére irányuló kutatás kiemelten támogatott kutatási feladat. E
kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és állami környezetkutatási
célok teljesítésének bizto-sítása - a tudományos kutatásokért felelõs
miniszterrel együttmûködésben - a miniszter feladata.
Környezeti nevelés, képzés, mûvelõdés
54. §
(1) Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és
ismereteinek fejlesztésére.
(2) A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés,
iskolai nevelés, képzés, mûvelõdés, iskolarendszeren kívüli oktatás és
továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás) elsõsorban állami és ön-
kormányzati feladat.
(3) Az állami feladat ellátása során a miniszter a környezeti ismeretek
szakszerû oktatásának biztosítása és azok folyamatos fejlesztése érdekében
együttmûködik a mûvelõdésért és közoktatásért felelõs miniszterrel és más
érdekelt miniszterekkel.
(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint a miniszter közre-
mûködik a közoktatás intézményei számára készülõ tantervi követelmények és
taneszközök szakmai elõkészítésében.
(5) A miniszter környezeti nevelési, képzési programot készít, amely össze-
foglalja
a) az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatás, képzés, továbbképzés és
ismeret-terjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint
b) az öntevékeny közmûvelõdés, a környezeti tudatosság fejlesztésének
irányelveit,
c) a környezetvédelmi szakmai képzés irányelveit, ismérveit.
(6) A környezeti oktatásnak és ismeretterjesztésnek az alapvetõ komplex
(természettudomány-ökológiai, társadalom-tudományi, mûszaki-technikai,)
ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi
ismeretekre, a környezetet veszélyeztetõ tevékenységekre, a veszélyhelyzet
megelõzésének és elhárításának alapvetõ kérdéseire, az egészséget befolyásoló
környezeti hatásokra, továbbá a környezet védelmével kapcsolatos állampolgári
jogok és kötelezettségek ismertetésére is ki kell terjednie.
55. §
(1) Az 54. §-ban megjelölt feladatokat az állam az oktatási és a
közmûvelõdési intézményeken keresztül, a környezet-védelmi egyesületekkel és a
környezet védelmével foglalkozó lakossági szakmai szervezetekkel együttmûködve
látja el. Az állam az egyes nevelési, képzési feladatokat ellátó
szervezeteket, az egyházakat, a tudományos intézményeket, szakmai
szervezeteket egyesületeket környezeti nevelési, képzési tevékenységük eredmé-
nyesebb ellátása érdekében - szükség esetén megfelelõ pénzeszközök
rendelkezésre bocsátásával - támogatja.
(2) A környezeti ismeretek oktatásának megszervezése és az ismeretekkel
kapcsolatos tananyagok, oktatási programok elõkészítésének szellemi és anyagi
támogatása a mûvelõdésért és a közoktatásért felelõs miniszter, valamint a
miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter gyakorolja a
szakképesítésért felelõs miniszter jogait, ellátja a felsõoktatás szakirányába
tartozó állami feladatokat, és segíti a szakirányába tartozó felsõoktatási
intézmények oktató munkáját.
VI. fejezet
A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI
56. §
(1) A központi költségvetés az elkülönített állami pénzalapokkal
összhangban:
a) támogatja a Programban meghatározott kiemelt környezetvédelmi és a
nemzetközi kötelezettség vállalásokból adódó feladatok megoldását,
b) hozzájárul a környezeti károk fel-számolásához azon esetekben, amikor az
másra át nem hárítható, illetõleg a károk okozója ismeretlen, vagy a
károkozásért való felelõssége nem érvényesíthetõ,
c) megelõlegezi az azonnali beavatkozást igénylõ környezetkárosítás
csökkentése, megszüntetése költségeit,
d) támogatja a környezetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az
Információs Rendszer kiépítése és mûködtetése, a köz-igazgatási ellenõrzés, az
oktatás és ismeretterjesztés, a kutatás, a társadalmi környezetvédelmi
tevékenység területén.
(2) A környezet kisebb igénybevételét és terhelését okozó technológiák
alkalmazása, a környezetkímélõ termékek elõállítása és szolgáltatások
nyújtása, adó-, vám- és illetékkedvezmények biztosításával támo-gatható.
Központi Környezetvédelmi Alap
57. §
(1) A Központi Környezetvédelmi Alap a környezetkímélõ gazdasági szerkezet
kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelõzését, a bekövetkezett
környezeti károk felszámolását - a külön törvényben meghatározott tájrendezést
-, továbbá természeti értékek, területek fenntartását, a leghatékonyabb
megoldások ösztönzését, elõmozdítását, a társadalom környezeti szemléletének
fejlõdését, valamint a környezetvédelmi kutatást elõsegítõ elkülönített
állami pénzalap.
(2) A Központi Környezetvédelmi Alapról és kezelésének, felhasználásának
részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.
Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok
58. §
(1) Környezetvédelmi feladatai (46. §) megoldásának elõsegítése érdekében a
települési önkormányzat - Budapesten a fõvárosi önkormányzat is -
önkormányzati rendelettel önkormányzati környezetvédelmi alapot hozhat létre.
(2) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:
a) a települési önkormányzat által jogerõsen kiszabott környezetvédelmi bírság
teljes összege,
b) a területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) bek. a) pont) által a
települési önkormányzat területén jogerõsen kiszabott környezetvédelmi
bírságok összegének harminc százaléka,
c) a környezetterhelési díjak és az igénybevételi járulékok külön törvényben
meghatározott része,
d) a települési önkormányzat bevételeinek környezetvédelmi célokra
elkülönített összege,
e) egyéb bevételek.
(3) Ha a települési önkormányzat nem hoz létre önkormányzati
környezetvédelmi alapot, a (2) bekezdés c) pontjában foglalt bevétel nem
illeti meg.
(4) Az önkormányzati környezetvédelmi alapot környezetvédelmi célokra kell
felhasználni.
(5) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap felhasználásáról a
képviselõtestületnek évente a költségvetési rendelet (Áht. 65. §) és a
zárszámadás (Áht. 85. §) elfogadásával egyidejûleg kell rendelkeznie.
(6) A környezet igénybevétetelével, terhelésével, szennyezésével érintett
települési önkormányzat kezdeményezheti a (2) bekezdés a), b) és c) pontja
szerinti bevétellel rendelkezni jogosult települési önkormányzatnál a bevétel
arányos megosztását a hatásterületen lévõ települési önkormányzatok között.
Igényének mértékét adatokkal alá kell támasztania.
(7) Ha a (6) bekezdés szerinti megosztás kérdésében, illetõleg mértékében az
érintett települési önkormányzatok között nem jön létre egyezség, a
kezdeményezõ települési önkormányzat a megyei bíróság székhelyén mûködõ városi
bírósághoz, a fõvárosban a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz keresetet
nyújthat be. Az eljárás illeték-mentes.
A környezet használata után fizetendõ dijak
59. §
(1) A környezet terhelését, igénybevételét csökkentõ intézkedések fedezetét
meg-teremtõ díjak:
a) környezetterhelési díjak,
b) igénybevételi járulékok,
c) termékdíjak,
d) betétdíjak
(a továbbiakban együtt: díjak)
(2) A díjak mértékét úgy kell meg-állapítani, hogy azok ösztönözzék a
környezethasználót a környezet igénybe-vételének és terhelésének
csökkentésére.
(3) A díjak mértékét és a felhasználás célját a díjfizetésre kötelezettek
érdek-képviseleteivel egyeztetve kell kialakítani. A díjakat idõben és
mértéküket tekintve fokozatosan kell bevezetni.
(4) A díjakról rendelkezõ külön jogszabályban úgy kell meghatározni a
felhasználás céljait és módját, hogy a befolyt összeg döntõ része a díj
fizetésének meghatározásakor alapul vett környezet-terhelés, illetõleg
környezet-igénybevettség mérséklésére legyen fordítható.
(5) A díjak befizetése törvényben meghatározott alapokba történik.
Környezetterhelési díj
60. §
(1) A környezethasználó a környezetterhelésért - külön jogszabályban
meghatározott esetekben - környezetterhelési díjat köteles fizetni.
(2) A környezetterhelési díj fizetésére kötelezett környezethasználó köteles
az általa okozott terhelést nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni,
illetve bevallást tenni.
(3) A környezetterhelési díj olyan anyagra és energiafajtára határozható
meg, amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelynek kibocsátása
anyagmérleg vagy mûszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható.
(4) Az (1) bekezdés szerint meghatározott környezeti elemekbe juttatott
szennyezõ-anyagok után fizetendõ környezetterhelési díjat meghatározott
anyagokra, energia-fajtákra vagy ezek csoportjára külön-külön, a kibocsátott
anyag vagy energia mennyiségével arányosan kell meg-határozni. Az arányossági
tényezõ területi kategóriától és a kibocsátási határértékektõl függõen eltérõ
lehet.
(5) A környezetterhelési díj fizetési kötelezettség alá tartozó anyagok,
energia-fajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyilvántartás és az
adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.
Igénybevételi járulék
61. §
(1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a
környezet-használó igénybevételi járulékot köteles fizetni.
(2) Nem kell igénybevételi járulékot fizetni olyan környezeti elem
igénybevételéért, amely után a környezethasználó bánya-járadékot fizet (Bt.
20. §).
(3) Az igénybevételi járulék fizetésére kötelezett környezethasználó köteles
az igénybevétel mértékét nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni, illetve
bevallást tenni.
(4) A környezeti elem igénybevétele után fizetendõ járulékot a környezeti
elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az arányossági
tényezõ területi kategóriától függõen eltérõ lehet.
(5) Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó
tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a
nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.
Termékdíj
62. §
(1) A környezetet, vagy annak valamely elemét a felhasználása során, vagy
azt követõen különösen terhelõ, illetõleg veszélyeztetõ egyes termékek
elõállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termék-díj fizetési
kötelezettség terheli.
(2) A termékdíj fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó
köteles a termék mennyiségét és forgalmát nyilvántartani, arról adatot
szolgáltatni, illetve bevallást tenni.
(3) A termékdíj fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a
díj mértékét, a nyilvántartás és az adat-szolgáltatás rendjét törvény
határozza meg.
(4) A termékdíj mértékét az elõállított, behozott, illetve forgalmazott
termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani.
(5) A termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott
termékek visszafogadására és megfelelõ kezelésére a termék elõállítója,
illetõleg forgalmazója, ideértve az importõrt is, jogszabály rendelkezése
alapján kötelezhetõ.
(6) A visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját - az 59. §
(4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a visszafogadott,
elhasználódott termékek hasznosítására, vagy ártalmatlanítására, illetve az
ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani.
Betétdíj
63. §
(1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása
a környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A
vissza-fogadás ösztönzésére a termék forgal-mazójának betétdíjat kell
felszámítania.
(2) A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék
visszavételérõl és megfelelõ kezelésérõl gondoskodni, továbbá a forgalmazáskor
felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának megfizetni.
VII. fejezet
A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS
A környezetvédelmi igazgatás
64. §
(1) A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik
a) a környezetvédelmi hatósági tevékenység ellátása, így különösen a
környezethasználat - e törvényben meghatározott szabályok szerinti -
engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelõsség
érvényesítése;
b) az Információs Rendszer mûködtetésével kapcsolatos feladatok ellátása;
c) anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi szempontból történõ
minõsítési rendszerének meghatározása, forgalomba hozataluk, illetõleg
alkalma-zásuk engedélyezése;
d) a környezeti károk elhárítására irányuló feladatok szervezése.
(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok
rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet,
továbbá a területi környezetvédelmi hatóságok, illetõleg más államigazgatási
szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyzõ látják el.
A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása
65. §
(1) A környezetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon:
a) a helyi önkormányzat hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály
másként nem rendelkezik - a területi környezet-védelmi hatóság (a
továbbiakban: felügyelõség),
b) a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyekben - külön jogszabályok
rendel-kezései szerint - a polgármester (fõ-polgármester), illetve a jegyzõ
(fõvárosi fõjegyzõ) (a továbbiakban együtt: önkormányzati környezetvédelmi
hatóság),
c) az olyan ügyekben, amelyekben a hatósági feladat tárgyát képezõ vagyontárgy
települési önkormányzat tulajdonában, vagy többségi települési önkormányzati
tulajdonban van, a felügyelõség látja el.
(2) A felügyelõség - e törvényben nem szabályozott - feladat- és hatáskörét
a Kormány, illetékességi területét a miniszter rendeletben állapítja meg.
(3) A felügyelõség a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét érintõ
környezet-védelmi ügyekben együttmûködik az illetékességi területén mûködõ ön-
kormányzati környezetvédelmi hatóságokkal és segíti õket környezetvédelmi
feladataik ellátásában.
A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése
66. §
(1) A környezethasználat
a) környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a felügyelõség
által - más, a tevékenységgel összefüggõ engedélyeket megelõzõen, illetõleg
feltételeként - kiadott környezetvédelmi engedély (70. § (2) bek. b) pont; 71.
§ (4) bek. a) pont);
b) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a
felügyelõség által kiadott környezetvédelmi mûködési engedély (79. § (1) bek.
a) pont);
c) egyéb, az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó - a külön jogszabályokban
meghatározott - esetekben a felügyelõség, illetõleg az önkormányzati
környezet-védelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság)
által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével
más hatóság által kiadott határozat jogerõre emelkedését követõen kezdhetõ
meg, illetõleg folytatható.
(2) A felügyelõség az (1) bekezdésben meghatározott hatósági határozatairól,
illetõleg szakhatósági állásfoglalásairól hatósági nyilvántartást vezet.
Környezeti hatásvizsgálat
67. §
(1) A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység ( (2) bek.
a) pont) megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.
(2) A környezeti hatásvizsgálat szempontjából:
a) környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységnek minõsül valamely - a
Kormány által rendeletben meghatározott - létesítmény vagy mûvelet telepítése,
megvalósítása, meglévõ létesítmény vagy mûvelet felhagyása, jelentõs bõvítése,
valamint a technológia- és a termékváltás, illetve ezek jelentõs módosítása;
b) kérelmezõ: az a) pontban meghatározott tevékenység kezdeményezõje,
illetõleg gyakorlója.
68. §
(1) A hatásvizsgálat elõkészítõ és - szükségessége esetén e törvény
szabályai szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll.
(2) A hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezõnek
a) elõzetes környezeti tanulmányban és
b) részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia.
(3) A hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül
kapcsolódó más mûveletek, továbbá a meghibásodás vagy baleset miatt várható
környezeti hatásokat is.
Elõzetes környezeti tanulmány
69. §
(1) A tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezõnek be kell jelentenie
(a továbbiakban: kérelem) a felügyelõségnek. A kérelemhez elõzetes környezeti
tanulmányt kell csatolni.
(2) Az elõzetes környezeti tanulmánynak tartalmaznia kell:
a) a tervezett tevékenység célját, telepítési és technológiai lehetõségei
leírását, a létesítmény szükségességének indoklását, továbbá a tervezett
tevékenység el-maradásából származó környezeti követ-kezmények leírását;
b) az a) pontban foglaltak megvalósításából származó, várható
környezetterhelés és környezet-igénybevétel mennyiségi és minõségi leírását;
c) a környezetre várhatóan gyakorolt hatások elõzetes becslését, továbbá új
telepítés esetén a telepítés helyén a tájban és ökológiai viszonyokban várható
változások részletes leírását;
d) azokat a kérdéseket, amelyek csak további, részletes hatásvizsgálat alapján
válaszolhatók meg;
e) azoknak az adatoknak a megjelölését, amelyek törvény értelmében
államtitkot, szolgálati vagy üzleti titkot képeznek.
70. §
(1) A felügyelõség az elõkészítõ szakaszban szakhatóságként bevonja minden
esetben:
a) az illetékes természetvédelmi igazga-tóságot, illetve nemzeti park
igazgatóságot;
b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei
(fõvárosi) intézetét;
c) a külön jogszabályban meghatározott más szakhatóságot.
(2) A kérelem és az elõzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelõség:
a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elõ, és meghatározza a
részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó kérdéseket, illetõleg a
rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható (kielégítendõ) követelmé-
nyeket,
b) kiadja - a telepítés tervezett helye (helyei) szerint illetékes települési
önkormányzatok egyidejû tájékoztatásával - a tevékenységhez szükséges
környezetvédelmi engedélyt, vagy
c) a kérelmet elutasítja.
(3) A felügyelõség a környezetvédelmi engedélyt visszavonja, ha a jogerõre
emelkedéstõl számított három éven belül a tevékenységet, illetve az ahhoz
szükséges építési elõkészítési munkákat nem kezdték meg, illetõleg ha a
jogosult nyilatkozik arról, hogy a környezetvédelmi engedéllyel nem kíván
élni, továbbá akkor is, ha az engedélyezéskor fennálló feltételek lényegesen
megváltoztak.
A részletes környezeti hatástanulmány
71. §
(1) Az elõzetes környezeti tanulmány alapján készítendõ, helyszíni
vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatás-tanulmánynak - a
felügyelõség által meghatározott mélységben és részlete-zettségben -
tartalmaznia kell:
a) a 69. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak részletes leírását, és a
választott technológia összehasonlítását a leg-hatékonyabb megoldással ;
b) a hatásterületek behatárolását, ideértve a térképi bemutatásukat is, és e
területek környezeti állapotának ismertetését a tevékenység megvalósítása
nélküli helyzetben;
c) a környezet állapotában a tevékenység következtében létrejövõ változásoknak
a környezeti elemekre és az emberi egészségre gyakorolt hatása elõrejelzését,
értékelését;
d) a környezet állapotának változása miatt várható egészségügyi, gazdasági és
társadalmi következmények becslését;
e) a lehetséges igénybevettséget, szennye-zettséget és károsítást megelõzõ,
csökkentõ, illetve elhárító intézkedések meg-határozását;
f) a környezetet érõ hatások - mérésének, elemzésének módját a tevékenység
folytatása során, valamint utóellenõrzésének módját a tevékenység felhagyását
követõen;
g) a részletes hatástanulmány össze-állításához felhasznált adatok forrását, a
hatásvizsgálatban alkalmazott módszereket, azok korlátait és alkalmazási
körülményeit, az elõrejelzések érvényességi határait (valószínûségét), a
hatások és vizsgálati eredmények értékelésénél felmerült bizony-talanságokat;
h) a felhasznált tanulmányok listáját, a tanulmányokhoz való hozzáférés
módját;
i) azoknak az adatoknak a megjelölését az a) pont szerint elkészített
tanulmányrészekben, amelyek törvény értelmében államtitkot, szolgálati vagy
üzleti titkot képeznek;
j) a nyilvánosság számára közérthetõ összefoglalót.
(2) A felügyelõség a részletes vizsgálati szakaszba bevonja a 70. § (1)
bekezdésében meghatározott szakhatóságokat.
(3) A részletes vizsgálati szakaszban közremûködõ szakhatóság - szakhatósági
állásfoglalásában - nyilatkozhat arról is, hogy a kérelmezõ által
szolgáltatott adatok alapján a hatáskörébe tartozó elvi, illetve
területfelhasználási engedélyt külön eljárás nélkül a környezetvédelmi
engedély megadásával egyidejûleg megadja.
(4) A felügyelõség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz
és
a) kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi engedélyt,
vagy
b) a kérelmet elutasítja.
(5) A környezetvédelmi engedély visszavonására a 70. § (3) bekezdésében
foglaltakat kell alkalmazni.
A környezetvédelmi engedély tartalma
72. §
(1) A környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó határozatnak
tartalmaznia kell:
a) az engedélyes és az engedélyezett tevékenység megnevezését, adatait,
továbbá az engedély érvényességi idejét:
b) azokat a környezetvédelmi elõírásokat, valamint jogszabályban meghatározott
biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket, amelyek kielégítése
az engedélyezett tevékenység telepítésének, megvalósításának, módosításának,
végzésé-nek és felhagyásának feltétele;
c) a szakhatóságoknak az engedélyezett tevékenység környezetre gyakorolt
hatásával kapcsolatos állásfoglalását;
d) indoklásában részletes ismertetést azokról a körülményekrõl, amelyek
figyelembe-vételével a felügyelõség az engedélyt megadta, illetõleg amelyekre
döntését alapította.
(2) A környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek
részletes indoklást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és
megfontolásokat, melyekre a felügyelõség az elutasítást alapította. Egyben a
kérelmezõt tájékoztatni kell, hogy az elutasított kérelemtõl eltérõ
megoldással a tevékenység lehetséges-e, vagy arra az adott térségben
egyáltalán nincs lehetõség.
Környezetvédelmi felülvizsgálat
73. §
(1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és
megismerésére, valamint a környezet-védelmi követelményeknek való megfelelés
ellenõrzésére környezetvédelmi felül-vizsgálatot (a továbbiakban:
felülvizsgálat) kell végezni.
(2) A felülvizsgálat szempontjából:
a) tevékenységnek minõsül valamely - a környezet igénybevételével, veszélyez-
tetésével vagy környezetszennyezéssel járó - mûvelet, illetõleg technológia
folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása;
b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója.
74. §
(1) A felügyelõség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt
hatásának feltárása érdekében teljeskörû vagy részleges - felülvizsgálatra
kötelezi akkor, ha környezetveszélyeztetést vagy környezetkárosítást észlel.
(2) A felügyelõség felülvizsgálatot rendel el, ha az érdekelt
a) környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül
kezdett meg, vagy folytat, továbbá
b) kiemelten védett, védett, illetõleg védõterületen (nemzeti park, természet-
védelmi terület, tájvédelmi körzet, víz-minõségvédelmi terület, hidrogeológiai
védõterület, ivó-, ásvány- és gyógy-vízkivételek védõterületei) a környezetet
veszélyeztetõ tevékenységet folytat.
(3) Ha a felügyelõség a környezetvédelmi felülvizsgálat alatt környezet-
veszélyeztetést vagy környezetkárosítást észlel, akkor az azt okozó feltárt
tevékenységet a hatásterületen teljeskörûen vagy részlegesen korlátozhatja,
illetõleg felfüggesztheti.
75. §
(1) A teljeskörû felülvizsgálatnak ki kell terjednie:
a) az alkalmazott technológiák ismer-tetésére, a berendezések mûszaki állapo-
tának, korszerûségének bemutatására;
b) a tevékenység folytatása során okozott környezetterhelések és
igénybevételek adatokkal alátámasztott bemutatására;
c) a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó mûveletekre, különösen az anyag-
forgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és szennyvízkezelésre;
d) az esetleg bekövetkezõ meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt
feltételezhetõen a környezetbe kerülõ szennyezõ anyagok és energia meg-
határozására;
e) a környezet-veszélyeztetés megelõzése, a környezetkárosodás elhárítása
érdekében tett és tervezett intézkedések bemutatására;
f) a tevékenység felhagyása után teendõ intézkedésekre.
(2) A felülvizsgálat során a környezetszennyezés megszüntetésének - s ha ez
nem lehetséges - a környezet-igénybevétel és szennyezés mérséklésének
lehetõségeit és feltételeit meg kell határozni.
(3) A részleges felülvizsgálatnak az (1) és (2) bekezdésben írt feltételek
közül a felügyelõség által megjelöltekre kell kiterjednie.
76. §
(1) A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén maga végezheti, illetõleg
ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel vagy szervezettel
végeztetheti.
(2) Az érdekelt felelõsséggel tartozik a felülvizsgálat hitelességéért,
illetõleg a közölt adatok valódiságáért.
(3) A felügyelõség, ha ellenõrzése során a felülvizsgálat eredményének hibás
voltáról, illetve tartalmának részbeni vagy teljes valótlanságáról gyõzõdik
meg, az érdekelt költségén új felülvizsgálatot végeztet (megismételt
felülvizsgálat).
(4) A felügyelõség a megismételt felülvizsgálatról az érdekeltet köteles
értesíteni; az érdekelt pedig köteles a felügyelõségnek, illetve a
felügyelõség által megbízott szervezet(ek)nek a kért adatokat szolgáltatni és
a kiegészítõ méréseket elvégez(tet)ni.
A környezetvédelmi teljesítményértékelés
77. §
Az érdekelt a 73.-76. §-ok megfelelõ alkalmazásával saját környezetvédelmi
teljesítménye értékelésére (tevékenysége átvilágítására), tevékenysége
környezetre gyakorolt hatásának megismerésére felmérést végezhet (végeztethet)
és - kérelmére - azt a felügyelõség jóváhagyja.
A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös szabályai
78. §
A 73. § szerinti - a felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban,
illetõleg a 77. § esetén a felmérés eredményének jóvá-hagyásakor az illetékes
természetvédelmi, illetõleg nemzeti park igazgatóságot, az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fõvárosi) intézetét,
valamint az ügyben érdekelt - és külön jogszabályban hatáskörrel felruházott -
más hatóságokat szakhatóságként be kell vonni.
79. §
(1) A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelõség
a) engedélyezi a tevékenység folytatását (a továbbiakban: mûködési engedély);
b) az engedély megadásával egyidejûleg a szükséges környezetvédelmi
intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a 72. § (1) bekezdés
b) pontjában foglalt biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket
is;
c) korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja a tevékenység folytatását,
illetõleg az erre hatáskörrel rendelkezõ szervnél azt kezdeményezi. A
korlátozás és a felfüggesztés esetén meghatározza a tevékenység folytatásának
környezetvédelmi feltételeit.
(2) A 77. § szerint végzett felmérés jóváhagyásakor a felügyelõség
egyszerûsített határozatot hoz (Áe. 43. § (2) bek.), illetõleg az eljárást
tovább folytathatja az (1) bekezdés b)-c) pontja rendelkezéseinek megfelelõ
alkalmazásával.
80. §
A 74. § (2) bekezdése a) pontja esetén - a nyilvánosság bevonásának
biztosítása érdekében - a felügyelõség köteles tárgyalást tartani.
81. §
A határozatnak tartalmaznia kell:
(1) A 79. § (1) bekezdés a) pontja esetén:
a) a tevékenység és az érdekelt megnevezését, valamint a tevékenység célját;
b) a tevékenység folytatásának helyét és hatásterületének behatárolását;
c) a tevékenységet jellemzõ - a 75. § alapján megállapított - adatokat;
d) a tevékenységgel összefüggõ környezet-védelmi elõírásokat; e körben a
környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérések rendjét,
dokumentálását, az ebbõl származó adatok szolgáltatásának és értékelésének
módját;
e) a határozat érvényességi idejét.
(2) A 79. § (1) bekezdés b) pontja esetén az (1) bekezdésben elõírtakon túl:
a) a tevékenység folytatásához szükséges intézkedések meghatározását;
b) a környezetre gyakorolt hatás meg-figyeléséhez szükséges mérõhelyek ki-
alakítását;
c) az intézkedések sorrendjét és azok idõbeli ütemezését.
(3) A 79. § (1) bekezdés c) pontja esetén:
a) a kötelezett megnevezését;
b) a megállapított kötelezettség tartalmát, teljesítésének módját és
határidejét;
c) mindazokat a lényeges elõírásokat (feltételeket), amelyeket a tevékenység
során meg kell tartani, illetve teljesíteni kell;
d) a környezetkárosodás megszüntetésére vonatkozó követelményeket és az azok
kiegészítésére alkalmazható általános meg-oldásokat (azok lehetséges
változatait).
Bejelentési kötelezettség, ellenõrzés
82. §
(1) A mûködési engedélyben, illetõleg a 66. § (1) bekezdésének a) és c)
pontja szerinti esetben az alapul vett körülmények jelentõs megváltozását,
továbbá a tulajdonos változást az érdekelt köteles a felügye-lõségnek tizenöt
napon belül bejelenteni.
(2) A környezetvédelmi felügyelõség hivatalból is vizsgálja a
környezetvédelmi engedélyben, illetõleg a 66. § (1) bekezdés c) pontja
szerinti határozatban alapul vett körülmények változását. Ha ezek jelentõsen
eltérnek az engedélyezéskori körülmé-nyektõl, a környezetvédelmi hatóság
felülvizsgálatot rendel el, amelynek elbírálásáig a tevékenység folytatását
részlegesen vagy teljesen korlátozhatja, felfüggesztheti, illetõleg az erre
hatáskörrel rendelkezõ szervnél ezt kezdeményezi. Az (1) bekezdésben
meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a hatáskörrel rendelkezõ szerv
felfüggeszti a tevékenységet.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából jelentõs változásnak
minõsül a körülmények, a technológia olyan megváltoztatása, amely valamely
környezeti terhelésnek vagy igénybevételnek az engedélyezettnél nagyobb
mértékét eredményezi.
83. §
Csõdeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel
esetlegesen okozott környezetkárosodás feltárása, megszüntetése érdekében
külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minõsítése
84. §
(1) A környezetre veszélyt jelentõ, megfelelõ kezelés vagy kialakítás
hiányában azt szennyezõ termékeket és technológiákat környezetvédelmi
szempontból minõsíteni kell, és gondoskodni kell a minõség biztosításának
feltételeirõl.
(2) A környezetre veszélyt jelentõ anyagokat, azok esetleges környezetbe
kerülésükkor érvényesülõ környezeti hatásuk alapján - külön jogszabály szerint
- veszélyességi fokozatokba kell sorolni.
(3) A környezetvédelmi követelményeket érvényesíteni kell az anyagok,
termékek és technológiák egyéb célú minõsítése során is.
(4) A minõsített anyag, termék vagy technológia környezeti veszélyeirõl és
hatásairól, a felszámolás, valamint az elhasználódás utáni kezelés
feltételeirõl és módjáról a használati utasításban a gyártónak, illetve a
forgalmazónak tájékoztatást kell adnia.
85. §
Egyes, a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítását,
be-hozatalát, forgalmazását, technológiák alkalmazását a minõsítésen túl külön
engedélyhez kell kötni, illetve szükség esetén meg kell tiltani.
86. §
(1) A környezetbarát vagy környezetkímélõ termékekre és technológiákra,
amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló funkciójú termékeknél és
technológiáknál bizonyítottan kisebb környezet-igénybevételt, illetve
környezetterhelést okoznak, környezetkímélõ termék vagy technológia
megkülönböztetõ jelzés alkalmazható.
(2) Megkülönböztetõ jelzés jogosulatlan használata külön jogszabályban meg-
határozott környezetvédelmi bírságot von maga után.
Határértékek
87. §
(1) A határértékeket igénybevételi (17. § (1) bek. ; 19. § (1) bek. ; 23. §
(3) bek.), illetõleg kibocsátási és szennyezettségi (35. §) határértékként
kell meghatározni.
(2) A védendõ környezeti elem sajátosságaitól, illetõleg a szennyezés
jellegétõl függõen meghatározhatók:
a) általános jellegû,
b) területi,
c) helyi,
d) egyedi,
e) védelmi övezetekre vonatkozó
ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyzetben alkalmazandó
határértékek.
88. §
(1) A környezeti elemek igénybevételének mértékét és a környezetbe
kibocsátható anyag és energia mennyiségét, minõségét, koncentrációját
(továbbiakban: határérték) a környezet, illetve az érintett környezeti elem
állapotának megõrzéséhez, illetõleg helyreállításához meghatározott célállapot
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Kibocsátási határérték megállapítható:
a) valamely termékre (termék határérték);
b) valamely technológiára, vagy szennyezõ-anyagra jellemzõ kibocsátás
mennyiségére (technológiai határérték; amely lehet kibocsátási koncentráció
vagy anyag-felhasználás, termelés, energiatermelés mennyiségére vonatkozó
fajlagos érték stb.)
c) adott területen a szennyezõforrás által kibocsátható szennyezõanyag vagy
energia mennyiségére (területi határérték) ;
d) meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezõforrás csoportra
vonatkozó összmennyiségben.
(3) Igénybevételi határérték meg-állapítható:
a) valamely környezethasználatra vonat-kozóan az igénybevétel megengedhetõ
mértékére ( az elõidézhetõ környezeti változás mértéke, az összesen vagy egy
idõegység alatt kitermelhetõ természeti erõforrás mennyisége) ;
b) valamely területen az igénybevevõ környezeti elem elvonásának,
használatának megengedhetõ mértékére;
c) meghatározott kitermelõi, illetve felhasználói körre vonatkozó össz-
mennyiségben.
89. §
(1) A határértékek megállapításánál figyelembe kell venni a környezet,
illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, és a leghatékonyabb
megoldást. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges
felkészülési idõt.
(2) A határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a természeti
folyamatok és az egyes környezetterhelõ tényezõk várható együttes hatását is.
(3) A határértéket a miniszter - az érdekelt miniszterekkel együttesen
kiadott - rendelet-ben, vagy e rendeletben meghatározott esetekben a
környezetvédelmi hatóság állapítja meg.
A környezetvédelmi közigazgatási szervek hatósági eljárásának különös
szabályai
90. §
A környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel -
az államigazgatási eljárás általános szabálya-iról szóló törvényt kell
alkalmazni.
Elintézési határidõk
91. §
A környezetvédelmi engedély meg-szerzésére, továbbá a mûködési engedély
kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidõ legfeljebb kilencven
nap.
Eljárás szakhatóságként
92. §
(1) Környezetvédelmi ügyekben az eljárásban közremûködõ szakhatóság
szakhatósági állásfoglalását a megkeresést követõ harminc napon belül köteles
megadni.
(2) A környezetvédelmi hatóság más hatóság eljárásában szakhatósági állás-
foglalását a kérelem vagy megkeresés beérkezését követõ harminc napon belül
köteles megadni.
Közmeghallgatás
93. §
(1) A felügyelõség részletes környezeti hatástanulmány benyújtása után
köteles nyilvános tárgyalást (a továbbiakban: közmeghallgatás) tartani,
kivéve, ha a tevékenység katonai titokvédelem alá esik. A titkos katonai
tevékenység környezeti hatásairól a felügyelõség az érintett önkormányzatot
tájékoztatja.
(2) A közmeghallgatás helye a tevékenység telepítési helye szerint
illetékes, illetve a leginkább érintett település(ek) önkormányzata által
biztosított helyiség, ahova a felügyelõség meghívja az ügyben érdekelt
szakhatóságokat (70. § (1) bek.), az érintetteket (4.§ o) pont) és az
érintett önkormányzatokat (4. § p) pont), a kérelmezõt, továbbá a
környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületet , ha ezek
részvételi szándékukat bejelentették és ügyféli minõségüket (98. § (1) bek.)
igazolták.
(3) A közmeghallgatás napjáról, helyérõl és arról, hogy a részletes
környezeti hatástanulmány hol tekinthetõ meg, az érintett település(ek)
lakosságát az érintett önkormányzat(ok) - közzététel útján - értesíti(k).
(4) A közzétételnek legalább harminc nappal a közmeghallgatás idõpontja
elõtt kell megtörténnie.
(5) Az észrevételeket a közmeghallgatás idõpontjáig a felügyelõséghez vagy a
közmeghallgatás helye szerint illetékes települési önkormányzathoz lehet be-
nyújtani.
(6) A felügyelõség az ügyben a környezetre gyakorolt hatás megítélése
szempontjából lényeges észrevételeket köteles a döntéshozatal elõtt érdemben
vizsgálni.
(7) Több érintett önkormányzat esetén, vagy ha az érintettek számára
tekintettel ez indokolt, több helyszínen is tartható közmeghallgatás.
A közmeghallgatási jegyzõkönyv
94. §
(1) A közmeghallgatásról a felügyelõség jegyzõkönyvet készít és arról a
köz-meghallgatást követõ tizenöt napon belül másolatot küld a kérelmezõnek és
az eljárásban résztvevõ szakhatóságoknak. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell
az észrevételek érdemi összefoglalóját is.
(2) A jegyzõkönyvet a felügyelõség megküldi az eljárásban résztvevõ szerve-
zetnek (98. § (1) bek.), és nyilvánosságát biztosítani kell a felügyelõségnél
és minden érintett települési önkormányzatnál.
Végrehajtható határozatok
95. §
A környezet veszélyeztetésével és a környezet károsításával járó rendkívüli
esemény kapcsán hozott határozat elleni jogorvoslati kérelemnek a
végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
96. §
(1) Ha a környezetvédelmi hatóság által hivatalból indított eljárás
kötelezettséget megállapító határozattal zárul, az állam-igazgatási eljárás
költségeit a kötelezettnek kell viselnie.
(2) A környezetvédelmi engedélyezési eljárásban tartott közmeghallgatás,
illetve az eljárásba bevont külsõ szakértõ közremûködésével felmerült
költségeket az engedélyes köteles viselni.
VIII. fejezet
AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZVÉTELE A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN
97. §
(1)Az állampolgárok - e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon
- jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos eljárásban.
(2) Mindenkinek joga, hogy környezet-veszélyeztetés , környezetkárosítás, vagy
környezetszennyezés esetén a környezet-használó és a hatóságok figyelmét erre
felhívja. Az erre vonatkozóan írásban tett felhívásra a hatáskörrel rendelkezõ
szerv intézkedésének megtétele mellett a törvényben elõírt határidõn belül
érdemi választ köteles adni.
(3) Az állampolgári részvétel gyakorolható:
a) személyesen vagy képviselõ útján,
b) társadalmi szervezetek révén,
c) települési önkormányzatok útján.
Állampolgárok környezetvédelmi
egyesülése
98. §
(1) Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére
létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem
minõsülõ - a hatásterületen mûködõ - társadalmi szervezeteket (továbbiakban:
szervezet) a környezetvédelmi államigazgatási eljárá-sokban területükön az
ügyfél jogállása illeti meg.
(2) A szervezet joga, hogy tagsága érdekeit képviselve
a) közremûködjön a mûködési vagy tevékenységi területét érintõ terület-
fejlesztési, területrendezési tervek és környezetvédelmi programok kidolgozá-
sában;
b) részt vegyen - e törvény szabályai szerint - a környezetvédelmi
engedélyezési eljárásban;
c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati
jogszabályok tervezeteit.
(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése
érdekében a jogszabályt elõkészítõ minisztériumnál, illetve települési
önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét.
(4) A minisztériumok évente - december 31-ig - a következõ évre tervezett
környezettel kapcsolatos jogszabályaik címszerinti jegyzékét megküldik a
miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési ön-
kormányzatok az általuk kiadni szándé-kozott ilyen jogszabályokról a helyben
szokásos módon adnak tájékoztatást.
99. §
(1) Környezet-veszélyeztetés, környezet-szennyezés vagy környezetkárosítás
esetén a szervezet a környezet védelme érdekében jogosult fellépni és:
a) állami szervtõl, helyi önkormányzattól a megfelelõ, hatáskörébe tartozó
intézkedés megtételét kérni, vagy a
b) környezethasználó ellen pert indítani.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben az ügyfél kérheti a
bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt
a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl);
b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.
100. §
A 98 . § (2) bekezdés c) pontja, valamint (3) bekezdése szerinti véleményezési
jog a szakmai érdekképviseletet is megilleti az általa képviselt szakmát
érintõ ügyben.
IX. fejezet
FELELISSEG A KÖRNYEZETERT
A jogi felelõsség általános alapja
101. §
(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti,
szennyezi vagy károsítja, illetõleg tevékenységét a környezetvédelmi elõírások
megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértõ tevékenység) az e
törvényben foglalt és a külön jog-szabályokban meghatározott (büntetõjogi,
polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelõsséggel tartozik.
(2) A jogsértõ tevékenység folytatója köteles
a) az általa okozott környezet-veszélyeztetést, illetõleg környezet-
szennyezést megszüntetni, illetõleg környezetkárosítást abbahagyni;
b) az általa okozott károkért helytállni;
c) a tevékenységet megelõzõ környezeti állapotot helyreállítani.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy eredmény-
telensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a tevékenység
folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek biztosításáig
felfüggesztheti, vagy megtilthatja.
(4) A környezethasználó - külön jogszabály szerint - tevékenységének
megkezdéséhez kötelezhetõ környezetvédelmi biztosíték adására, céltartalék
képzésére vagy felelõsségbiztosítás megkötésére.
102. §
(1) A jogsértõ tevékenységért való felelõsség a büntetõjogi és
szabálysértési jogi felelõsség kivételével - az ellenkezõ bizonyításáig -
annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen
terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetõleg folytatták.
(2) A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelõsség alól, ha megnevezi az
ingatlan tényleges használóját és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a
felelõsség nem õt terheli.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni a
nem helyhez kötött (mozgó) környezetszennyezõ forrás tulajdonosára és
birtokosára (használójára) is.
Kártérítési felelõsség
103. §
(1) A környezet igénybevételével illetõleg terhelésével járó tevékenységgel
vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztetõ tevékenységgel
okozott kárnak minõsül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel
járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai) kell alkalmazni.
(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja
érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az
elévülési idõn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a Központi
Környezetvédelmi Alap javára az igényt érvényesítheti.
104. §
Ha a jogsértõ tevékenységet folytató személyében változás áll be, e
tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelõsségének szabályait kell
alkalmazni, kivéve, ha a felek a szerzõdésben ettõl eltérõen állapodtak meg.
105. §
A környezethasználó jogutód nélküli megszûnése esetén a felszámolás vagy
végelszámolás során, illetve állami vállalat gazdasági társasággá alakulása,
állami vagyon hasznosítása és értékesítése során, állapotfelmérés alapján a
vagyon-felmérésben szerepeltetni kell a tevékenység következtében létrejött
környezet-károsodások kárelhárítási és kártérítési költségeit.
Környezetvédelmi bírság
106. §
(1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatba foglalt, a környezet
védelmét szolgáló elõírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket
túllép, - az általa okozott környezet-szennyezés, illetõleg környezetkárosítás
mértékéhez, súlyához és ismétlõdéséhez igazodó - környezetvédelmi bírságot
köteles fizetni.
(2) A környezetvédelmi bírságot a környezet igénybevételi járulékon és a
környezetterhelési díjon felül kell megfizetni.
107. §
A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési,
továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására,
felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására, a
természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség
teljesítése alól.
Környezetvédelmi megbízott
108. §
(1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok eseté-
ben - a környezetvédelemmel összefüggõ feladatok ellátása érdekében - a
környezethasználónak megfelelõ szak-ismerettel rendelkezõ környezetvédelmi
megbízottat (a továbbiakban: megbízott) kell alkalmazni, megbízni.
(2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak
részletezését írásban (munkaszerzõdésben, szerzõdésben) kell rögzíteni.
(3) A megbízott köteles elõzetesen felhívni a szervezet minden szerve és
tisztségviselõje figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés
környezetvédelmi jogszabályt, elõírást sért.
(4) Nem lehet megbízott, akit környezet sérelmével vagy veszélyeztetésével
kapcsolatos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek, az ítélet hatálya alóli
mentesülésig.
(5) A Kormány által meghatározott államigazgatási szerveknél környezet-
védelmi biztost kell alkalmazni.
Az ügyész szerepe a környezetvédelemben
109. §
(1) Az ügyész a büntetõ eljárási törvényben meghatározottak szerint jár el a
környezeti elemek büntetõ törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése
esetén.
(2) Környezeti veszélyeztetés esetén az ügyész is jogosult keresetet
indítani a tevékenységtõl való eltiltás, illetõleg a környezetveszélyeztetõ
tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.
(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó
jogszabályok alapján közremûködik a környezetvédelmi hatóságok eljárásai és
döntései törvényességének biztosításában.
X. fejezet
ZARO RENDELKEZESEK
110. §
(1) Ez a törvény a kihírdetésétõl számított 180. napon lép hatályba,
egyidejûleg az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény
hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (1)
bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:
" d) az alperes kérelmére elrendeli a keresettel megtámadott környezetvédelmi
bírság bírói letétbe helyezését.";
b) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 4. §-a a következõ
(5) bekezdéssel egészül ki és az (5) bekezdés jelölése (6) bekezdésre
változik:
" (5) Ha a gazdasági társaság az alapító (alapítók) tevékenységét folytatja, a
környezetvédelmi jogok és kötelezettségek tekintetében jogutódnak kell
tekinteni." ;
(3)A Program hat évi idõtartamra szóló javaslatát elsõ ízben az
Országgyûléshez a Magyar Köztársaság 1997. évi költség-vetésérõl szóló
törvényjavaslattal egyidejûleg kell benyújtani.
(4) Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény hatálybalépésével
egyidejûleg létre kell hozni, az ezzel kapcsolatos szervezõmunkát a miniszter
végzi.
(5) A törvény rendelkezéseit - az (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az
elsõ fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
(6) A környezeti elemekre és az azokat veszélyeztetõ tényezõkre vonatkozó új
jogszabályok hatályba lépéséig a szabályozás tárgyát képezõ kormány-,
illetõleg miniszteri rendeletek elõírásait kell alkalmazni.
(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy:
a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzõjének
részletes környezetvédelmi államigazgatási hatás-körét;
b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelõségek feladat- és hatáskörét;
c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek
körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályait, illetõleg
a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább két évente felülvizsgálja;
d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során biztosítékadási
kötelezettség, valamint céltartalék képzési kötelezettség és a
felelõsségbiztosítás szabályait;
e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek
elõállítása, behozatala, forgalmazása, valamint tevékenységek és technológiák
alkalmazása, minõsítése és engedélyezése részletes szabályait;
f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, meg-
állapításának módját;
g) a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok, termékek, tevékenységek
és technológiák körét, a minõsítés szabályait, valamint a minõsítõ hatóságokat
és intézményeket, a minõsítés rendjét;
h) meghatározza azokat a környezet-használatokat, amelyek esetén környezet-
védelmi megbízottat kell alkalmazni;
i) megállapítsa a hatásterület meg-határozásának szabályait;
j) szabályozza és meghatározza Magyarország területén a védelmi és honvédelmi
feladatok során alkalmazható környezetvédelmi eljárások, technológiák,
anyagok, készletek fajtáját és mennyiségét.
(8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel
egyetértésben rendeletben állapítsa meg
a) a környezetvédelmi felügyelõségek illetékességi területét;
b) a termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó elhasználódott termékek
vissza-gyûjtésére és megfelelõ kezelésére vonatkozó elõírásokat;
c) a környezetbarát, környezetkímélõ megkülönböztetés feltételrendszerét;
d) a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályait;
e) a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeit;
f) a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai feltételeit és a
feljogosítás módját;
g) a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeit;
h) a hatósági nyilvántartás (66. § (2) bek.) vezetésének részletes szabályait.
Elõadó: Dr. Baja Ferenc
összeállította: dr. Jádi Norbert (tel/fax: 201-30-92)