ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

T/383/2..

Módosító indítvány!

Dr. Gál Zoltán úrnak,

az Országgyûlés elnökének

HELYBEN

Tisztelt Elnök Úr!

Az ügyvédségrõl szóló 1983. évi 4. sz. törvényerejû rendelet (a továbbiakban:

Ütvr.) módosítására irányuló T/383.. sz. törvényjavaslathoz az alábbi

módosító indítványt

terjesztem elõ:

A Javaslat 1. §-ában az Ütvr. 3. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés

lép:

A/ változat

"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, szakértõi, mûvészeti, irodalmi, oktatási és

sport tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban[, és ezek, valamint

közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység

kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ

foglalkozást sem"].

Indokolás

1. Továbbra is indokolt, hogy az ügyvéd - a függetlenségének garanciájaként -

ne állhasson a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban, azaz

munkaviszonyban. A jogalkotó 1958 óta taxatív kivételekkel kísérli meg

feloldani e tilalom okozta életbeli feszültségeket.

Ma az ügyvéd munkaviszonyban lehet pl. labdarúgó-edzõ, de furcsa módon

munkaviszonyban nem láthat el jogi szakértõi tevékenységet. A társadalmi-

gazdasági változásokkal járó nagyarányú jogszabálycsere idõszakában jogalkotói

és jogalkalmazói területen egyaránt fokozódó kereslet mutatkozik a jogi

szakértõi tevékenység iránt. E sajátos tilalom fenntartásának ma már

teljességgel hiányzik az indoka, ezért javaslom a kivételek bõvítését a

"szakértõi" tevékenységgel.

2. 1958 óta az Ütvr. a Kádár-korszak logikája alapján egy második fõszabály

révén a munkaviszonyon kívüli "más keresõ foglalkozás" lehetõségét is

megtiltotta az ügyvédnek, majd az így keltett újabb feszültségeket szintén

taxatív kivételekkel igyekezett enyhíteni. Az 1991. évi változás a kivételek

körét az ügyvéd közéleti tevékenységével bõvítette, míg a Javaslat most -az

élet konkrét igényére reagálva - újabb kivételt teremtve kívánja megnyitni az

ügyvédek elõtt a választottbírói tisztséget.

A Javaslat célja kétfajta módon érhetõ el: vagy a kivételek bõvítésével, vagy

e második - indokoltságában megkérdõjelezhetõ - fõszabályi tilalom

megszüntetésével. Az utóbbi megoldás mellett több érv is szól:

a) Az ügyvédek közvetítõi jutalék ellenében végzett ingatlanközvetítõi

tevékenysége nem igényel jogi szakértelmet, inkább egy számítógépkezelõi és

ügynöki gyakorlatot. Az ingatlanközvetítõi tevékenység ma az iskolapéldája a

"munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozásnak", mely az Ütvr. szövege

szerint ügyvédek számára tiltott területnek számít. Az ügyvédek perszre

"megmagyarázzák", hogy az Ütvr. tilalma ellenére miért ûzik immár egy évtizede

változatlanul ezt a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozást": ezt

ugyan az Ütvr. tiltja, de ugyanakkor az adótörvény elismeri, sõt szabályozza e

tiltott tevékenység adózási rendjét...

Ilyen - az élet által kikényszerített - körülmény mellett aligha van értelme a

jövõben a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozás" struccpolitika

jellegû generális tiltásának.

b) Az 1991. évi törvényi változások az ügyvédet vállalkozónak minõsítették,

aki az ügyvédi tevékenységet vagy társasvállalkozás keretei között , vagy

egyéni vállalkozóként láthatja el. A vállalkozói tevékenység - más

vállalkozókhoz képest - diszkriminatív korlátozása aligha lehet alkotmányos

megoldás.

B/ változat

"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, mûvészeti, irodalmi, oktatási és sport

tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban[, és ezek, valamint

közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység

kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ

foglalkozást sem"].

Indokolás

1958 óta változatlan fõszabályként az ügyvéd - a függetlenségének

garanciájaként - nem állhat a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban,

azaz munkaviszonyban. Az Ütvr. a Kádár-korszak logikája alapján azonban a

munkaviszonyon kívüli "más keresõ foglalkozás" lehetõségét is megtiltotta az

ügyvédnek, majd e második fõszabály által keltett újabb feszültségeket a

jogalkotó szintén taxatív kivételekkel igyekezett enyhíteni. Az 1991. évi

változás a kivételek körét az ügyvéd közéleti tevékenységével bõvítette, míg a

Javaslat most a választottbírói tisztséget kívánja megnyitni az ügyvédek

elõtt.

A Javaslat célja kétfajta módon érhetõ el: vagy a kivételek bõvítésével, vagy

e második - indokoltságában megkérdõjelezhetõ - fõszabályi tilalom

megszüntetésével. Az utóbbi megoldás mellett több érv is szól:

a) Az ügyvédek közvetítõi jutalék ellenében végzett ingatlanközvetítõi

tevékenysége nem igényel jogi szakértelmet, inkább egy számítógépkezelõi és

ügynöki gyakorlatot. Az ingatlanközvetítõi tevékenység ma az iskolapéldája a

"munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozásnak", mely az Ütvr. szövege

szerint ügyvédek számára tiltott területnek számít. Az ügyvédek perszre

"megmagyarázzák", hogy az Ütvr. tilalma ellenére miért ûzik immár egy évtizede

változatlanul ezt a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozást": ezt

ugyan az Ütvr. tiltja, de ugyanakkor az adótörvény elismeri, sõt szabályozza e

tiltott tevékenység adózási rendjét...

Ilyen - az élet által kikényszerített - körülmény mellett aligha van értelme a

jövõben a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozás" struccpolitika

jellegû generális tiltásának.

b) Az 1991. évi törvényi változások az ügyvédet vállalkozónak minõsítették,

aki az ügyvédi tevékenységet vagy társasvállalkozás keretei között , vagy

egyéni vállalkozóként láthatja el. A vállalkozói tevékenység - más

vállalkozókhoz képest - diszkriminatív korlátozása aligha lehet alkotmányos

megoldás.

C/ változat

"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, szakértõi mûvészeti, irodalmi, oktatási és

sport tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban, és ezek, valamint

közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység

kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ

foglalkozást sem".

Indokolás

Továbbra is indokolt, hogy az ügyvéd - a függetlenségének garanciájaként - ne

állhasson a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban, azaz

munkaviszonyban. A jogalkotó 1958 óta taxatív kivételekkel kísérli meg

feloldani e tilalom okozta életbeli feszültségeket.

Ma az ügyvéd munkaviszonyban lehet pl. labdarúgó-edzõ, de furcsa módon

munkaviszonyban nem láthat el jogi szakértõi tevékenységet. A társadalmi-

gazdasági változásokkal járó nagyarányú jogszabálycsere idõszakában jogalkotói

és jogalkalmazói területen egyaránt fokozódó kereslet mutatkozik a jogi

szakértõi tevékenység iránt. E sajátos tilalom fenntartásának ma már

teljességgel hiányzik az indoka, ezért javaslom a kivételek bõvítését a

"szakértõi" tevékenységgel.

Tisztelõje:

Dr. Torgyán József

FKGP

Budapest, 1994. december 22.

Eleje Honlap