ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító indítvány!
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az ügyvédségrõl szóló 1983. évi 4. sz. törvényerejû rendelet (a továbbiakban:
Ütvr.) módosítására irányuló T/383.. sz. törvényjavaslathoz az alábbi
módosító indítványt
terjesztem elõ:
A Javaslat 1. §-ában az Ütvr. 3. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés
lép:
A/ változat
"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, szakértõi, mûvészeti, irodalmi, oktatási és
sport tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban[, és ezek, valamint
közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység
kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ
foglalkozást sem"].
Indokolás
1. Továbbra is indokolt, hogy az ügyvéd - a függetlenségének garanciájaként -
ne állhasson a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban, azaz
munkaviszonyban. A jogalkotó 1958 óta taxatív kivételekkel kísérli meg
feloldani e tilalom okozta életbeli feszültségeket.
Ma az ügyvéd munkaviszonyban lehet pl. labdarúgó-edzõ, de furcsa módon
munkaviszonyban nem láthat el jogi szakértõi tevékenységet. A társadalmi-
gazdasági változásokkal járó nagyarányú jogszabálycsere idõszakában jogalkotói
és jogalkalmazói területen egyaránt fokozódó kereslet mutatkozik a jogi
szakértõi tevékenység iránt. E sajátos tilalom fenntartásának ma már
teljességgel hiányzik az indoka, ezért javaslom a kivételek bõvítését a
"szakértõi" tevékenységgel.
2. 1958 óta az Ütvr. a Kádár-korszak logikája alapján egy második fõszabály
révén a munkaviszonyon kívüli "más keresõ foglalkozás" lehetõségét is
megtiltotta az ügyvédnek, majd az így keltett újabb feszültségeket szintén
taxatív kivételekkel igyekezett enyhíteni. Az 1991. évi változás a kivételek
körét az ügyvéd közéleti tevékenységével bõvítette, míg a Javaslat most -az
élet konkrét igényére reagálva - újabb kivételt teremtve kívánja megnyitni az
ügyvédek elõtt a választottbírói tisztséget.
A Javaslat célja kétfajta módon érhetõ el: vagy a kivételek bõvítésével, vagy
e második - indokoltságában megkérdõjelezhetõ - fõszabályi tilalom
megszüntetésével. Az utóbbi megoldás mellett több érv is szól:
a) Az ügyvédek közvetítõi jutalék ellenében végzett ingatlanközvetítõi
tevékenysége nem igényel jogi szakértelmet, inkább egy számítógépkezelõi és
ügynöki gyakorlatot. Az ingatlanközvetítõi tevékenység ma az iskolapéldája a
"munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozásnak", mely az Ütvr. szövege
szerint ügyvédek számára tiltott területnek számít. Az ügyvédek perszre
"megmagyarázzák", hogy az Ütvr. tilalma ellenére miért ûzik immár egy évtizede
változatlanul ezt a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozást": ezt
ugyan az Ütvr. tiltja, de ugyanakkor az adótörvény elismeri, sõt szabályozza e
tiltott tevékenység adózási rendjét...
Ilyen - az élet által kikényszerített - körülmény mellett aligha van értelme a
jövõben a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozás" struccpolitika
jellegû generális tiltásának.
b) Az 1991. évi törvényi változások az ügyvédet vállalkozónak minõsítették,
aki az ügyvédi tevékenységet vagy társasvállalkozás keretei között , vagy
egyéni vállalkozóként láthatja el. A vállalkozói tevékenység - más
vállalkozókhoz képest - diszkriminatív korlátozása aligha lehet alkotmányos
megoldás.
B/ változat
"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, mûvészeti, irodalmi, oktatási és sport
tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban[, és ezek, valamint
közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység
kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ
foglalkozást sem"].
Indokolás
1958 óta változatlan fõszabályként az ügyvéd - a függetlenségének
garanciájaként - nem állhat a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban,
azaz munkaviszonyban. Az Ütvr. a Kádár-korszak logikája alapján azonban a
munkaviszonyon kívüli "más keresõ foglalkozás" lehetõségét is megtiltotta az
ügyvédnek, majd e második fõszabály által keltett újabb feszültségeket a
jogalkotó szintén taxatív kivételekkel igyekezett enyhíteni. Az 1991. évi
változás a kivételek körét az ügyvéd közéleti tevékenységével bõvítette, míg a
Javaslat most a választottbírói tisztséget kívánja megnyitni az ügyvédek
elõtt.
A Javaslat célja kétfajta módon érhetõ el: vagy a kivételek bõvítésével, vagy
e második - indokoltságában megkérdõjelezhetõ - fõszabályi tilalom
megszüntetésével. Az utóbbi megoldás mellett több érv is szól:
a) Az ügyvédek közvetítõi jutalék ellenében végzett ingatlanközvetítõi
tevékenysége nem igényel jogi szakértelmet, inkább egy számítógépkezelõi és
ügynöki gyakorlatot. Az ingatlanközvetítõi tevékenység ma az iskolapéldája a
"munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozásnak", mely az Ütvr. szövege
szerint ügyvédek számára tiltott területnek számít. Az ügyvédek perszre
"megmagyarázzák", hogy az Ütvr. tilalma ellenére miért ûzik immár egy évtizede
változatlanul ezt a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozást": ezt
ugyan az Ütvr. tiltja, de ugyanakkor az adótörvény elismeri, sõt szabályozza e
tiltott tevékenység adózási rendjét...
Ilyen - az élet által kikényszerített - körülmény mellett aligha van értelme a
jövõben a "munkaviszonynak nem minõsülõ keresõ foglalkozás" struccpolitika
jellegû generális tiltásának.
b) Az 1991. évi törvényi változások az ügyvédet vállalkozónak minõsítették,
aki az ügyvédi tevékenységet vagy társasvállalkozás keretei között , vagy
egyéni vállalkozóként láthatja el. A vállalkozói tevékenység - más
vállalkozókhoz képest - diszkriminatív korlátozása aligha lehet alkotmányos
megoldás.
C/ változat
"3. § (1) Az ügyvéd tudományos, szakértõi mûvészeti, irodalmi, oktatási és
sport tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban, és ezek, valamint
közéleti, választottbírói vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenység
kivételével nem folytathat más, munkaviszonynak nem minõsûlõ keresõ
foglalkozást sem".
Indokolás
Továbbra is indokolt, hogy az ügyvéd - a függetlenségének garanciájaként - ne
állhasson a legtipikusabb alá-fölérendeltségi viszonyban, azaz
munkaviszonyban. A jogalkotó 1958 óta taxatív kivételekkel kísérli meg
feloldani e tilalom okozta életbeli feszültségeket.
Ma az ügyvéd munkaviszonyban lehet pl. labdarúgó-edzõ, de furcsa módon
munkaviszonyban nem láthat el jogi szakértõi tevékenységet. A társadalmi-
gazdasági változásokkal járó nagyarányú jogszabálycsere idõszakában jogalkotói
és jogalkalmazói területen egyaránt fokozódó kereslet mutatkozik a jogi
szakértõi tevékenység iránt. E sajátos tilalom fenntartásának ma már
teljességgel hiányzik az indoka, ezért javaslom a kivételek bõvítését a
"szakértõi" tevékenységgel.
Tisztelõje:
Dr. Torgyán József
FKGP
Budapest, 1994. december 22.