Bizottsági ajánlás általános vitához
Az Országgyûlés
Környezetvédelmi bizottságának
ajánlása
a Vízgadálkodásról szóló törvényjavaslathoz (T/415 szám)
Tisztelt Országgyûlés!
Az Országgyûlés Környezetvédelmi bizottsága 1995. február 22-i ülésén a
törvényjavaslatot és az ahhoz benyújtott "Magyarország vízügyi politikájáról"
szóló tájékoztatót megvitatta és a törvényjavaslathoz a Házszabály 95. § (2)
bekezdése alapján az alábbi általános vitát elõkészítõ ajánlást nyújtja be:
A bizottság a törvényjavaslathoz fûzött indokolás áttekintése, továbbá az
elõterjesztõ képviseletében megjelent Dr. Lotz Károly, közlekedési, hírközlési
és vízügyi miniszter, valamint a bizottság által felkért jogi és mûszaki
szakértõk meghallgatását követõen megállapította, hogy a Vízügyrõl szóló 1964.
évi IV. törvény helyett az új törvényi szabályozás feltétlenül szükséges. A
törvényjavaslat hasznosítja a korábbi törvényi szintû szabályozások
eredményeit és figyelemmel van arra, hogy a társadalmi, gazdasági környezet, a
tulajdoni viszonyok és e tevékenység közfeladat jellege jelentõs mértékben
megváltozott. A törvényjavaslat szükségességét indokolja továbbá, hogy szoros
összefüggésben van a Környezet védelmérõl szóló törvénnyel, amelynek
tárgyalását az Országgyûlés ugyancsak megkezdte. A két törvényjavaslat
párhuzamos - közel egy idõben - tárgyalása lehetõvé teszi azt is, hogy a
szakterületek között meglévõ tisztázatlan kérdések, párhuzamos tevékenységek,
illetve az együttmûködés is megvitatásra és megoldásra kerüljenek.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya a vizekrõl nevesítetten nem tartalmaz
rendelkezéseket, tulajdonlás körében azonban kimondja, hogy az állam
kizárólagos, és az önkormányzatok tulajdonába a vízgazdálkodás tekintetében
mely tárgyak tartoznak. E tekintetben a javaslat összhangja az Alkotmánnyal
biztosított. A bizottság által felkért szakértõk egy esetben jeleztek olyan
törvényi megfogalmazást, amely esetében felmerülhet, hogy a rendelkezés nem
felel meg teljes mértékben az Alkotmányban foglaltaknak, még pedig a IX.
fejezet "A vízgazdálkodási társulatok" tekintetében. A bizottság ezért
feltétlenül szükségesnek tartja a törvényjavaslat ezen fejezete Alkotmánysértõ
voltának megvizsgálását.
A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy a vízgazdálkodásról és a
környezet védelmérõl szóló törvények között a célokat, az anyagi és eljárási
szabályokat illetõen is rendkívül szoros a kapcsolat, ezért is indokolt a két
törvény párhuzamos tárgyalása és a lehetõ legteljesebb összhang megteremtése.
Az elmúlt idõszakban lezajlott változások jelentõs mértékben érintették a
vízgazdálkodás igazgatási és hatósági rendszerét, pozícióját. Mindezek
összefüggésben vannak a két törvény rendelkezéseivel. A bizottság
megállapította, hogy a kapcsolódó törvényekkel (Polgári Törvénykönyv,
Önkormányzati, Privatizációs, Koncessziós, Számviteli és a Gazdasági
társaságokra vonatkozó törvényekkel) a törvényjavaslat általában összhangban
van, illetve egyes részterületeket tekintve ez megteremthetõ. Az általános
vita során azonban ki kell térni arra, hogy a felszíni és a felszín alatti
vízkészletek hatósági felügyelete vajon egyeztetett-e a párhuzamosan futó
környezetvédelmi törvényjavaslattal. További tisztázásra szorul, hogy ha a víz
minõségét befolyásoló létesítményekre a törvény hatálya (I. fejezet 1.§ b)
pont) kiterjed, akkor a c) pontra is kiterjedjen-e. Ez az ellentmondás a
feladatkörök jelenlegi megosztásából következik. A törvényjavaslat 9.§ a
koncesszióba adással foglalkozik. Ennek kapcsán - a Koncessziós törvényt is
figyelembevéve - tisztázandó, hogy tárgyi törvényben szükséges-e a
koncesszióba adás ilyen mértékû szabályozása, vagy ez esetben csak a
koncesszió jogi lehetõségét kell megteremteni. A törvényjavaslat VIII.
Fejezete a vízjogi engedéllyel foglalkozik, ennek kapcsán megjegyezzük, hogy a
környezetvédelmérõl szóló törvényjavaslatban megfogalmazott
környezethasználati engedéllyel a vízjogi engedély szorosan összefügg, egymást
kiegészíti.
E tekintetben a két törvényjavaslat rendelkezései egymással ellentmondó
rendelkezéseket tartalmaznak és feltétlenül indokolt lenne a vízügyi és
környezetvédelmi igazgatás közigazgatási struktúrájából a párhuzamosságokat és
az ellentmondásokat e tekintetben kiküszöbölni. Amennyiben ez a
törvényjavaslatban nem érvényesíthetõ, ezt a törvény felhatalmazása alapján a
Kormánynak kell elvégeznie, a törvényjavaslat X. fejezete "Zárórendelkezések"
45.§ (7) bekezdésében megkapott felhatalmazások alapján.
A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat értelmében a megyei
közigazgatási hivatal vezetõje rendeli el az árvíz- és belvíz védekezéssel,
valamint a helyi vízkár elhárítással kapcsolatos kiürítést és
visszatelepítést. Ugyanezen feladatokat a 15/1992. (I. 27.) Korm. rendelet a
katasztrófaelhárítás kapcsán a települések polgármestereinek, valamint a
megyei közgyûlés elnökének hatáskörébe utalja. E kérdés megoldására is választ
kell adni a törvényjavaslatban.
A törvényjavaslatban kisebb belsõ egyenetlenségek is jelentkeznek, ezek
közül megemlíthetõ, hogy túlzottan részletekben menõ a IX. vízgazdálkodási
társulatokról szóló fejezet, amelynek esetében egyes szakértõk azt javasolták,
hogy a 36., 44.§-okat nem törvényben, hanem alacsonyabb szintû jogszabályban
kell szerepeltetni. A törvényjavaslat belsõ összhangjának megteremtését
szolgálná, ha a benne szereplõ anyagi, eljárási kérdések, továbbá a feladatok
és a célrendszer áttekinthetõbbé válna és egyes részek pedig pl. a
vízminõségvédelemmel, a vízkészlet-gazdálkodással, a vizek kezelésével
kapcsolatos részek részletesebben lennének kifejtve. A bizottság véleménye
szerint a törvényjavaslat belsõ egyensúlya kisebb módosításokkal
megteremthetõ.
A törvényjavaslat társadalmi és gazdasági kihatásainak bemutatása
rendkívül hiányos. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a törvényjavaslat
erõteljesebben fogalmazná meg a tulajdonviszonyok változásának, az intézményi
szervezeti struktúra kialakításának, továbbá a vízgazdálkodási feladatok
ellátásának anyagi feltételeit. Másrészt viszont egyáltalán nem tér ki a
törvényjavaslatnak a nemzetgazdaság egészére való kihatásaira. Nincs
kimunkálva, hogy a feladatok végrehajtásához milyen nagyságrendû szervezet
szükséges, ennek milyen költségvonzata van, különösen hiányzik hogy a
kárelhárítás anyagi felelõsség-vállalása (kötelezõ felelõsségbiztosítás,
kötelezõ tartalékalap stb.) szabályozatlan. Nem mutatja be a törvényjavaslat,
sem annak indokolása a 14.§ (4) bekezdésében rögzített rendkívül elõremutató
elvet, még pedig azt, hogy a vízhasználó köteles gondoskodni a szennyvizek
összegyûjtésérõl, elvezetésérõl és megfelelõ elhelyezésérõl, hogyan, milyen
anyagi feltételek között lehetséges végrehajtani. Ez a kötelezettség csak egy
hosszabb folyamat alatt valósítható meg, és gazdasági, pénzügyi feltételei is
fokozatosan teremthetõk meg. A törvényjavaslat 15.§ (3) bekezdése az ásvány-,
termál- és gyógyvízkészletek felhasználásának elõnybe részesítését rögzíti, a
gyógyászati és gyógyüdülési használat során. Nem tér ki azonban arra, hogy
ennek megvalósításához milyen gazdasági, pénzügyi feltételeket (preferenciák,
piaci szabályozás stb.) rendel. A gazdasági kihatásokat illetõen egy másik
megoldandó kérdés a kárelhárítás. E tekintetben figyelembe szükséges venni,
hogy a károk elhárítása általában nem tûr halasztást, a késedelem
következményei pedig sokszor visszafordíthatatlanok és rendszerint a költségek
nagyságrendi növekedésével járnak. A törvény keretében indokolt tehát
megteremteni a kárelhárítás pénzügyi garanciáit is. A vízgazdálkodási törvény
társadalmi kihatásai is sokrétûek. Ezek tekintetében a bizottság csak a
közüzemi szolgáltatások díjaival, illetve az egyes magán ingatlanokon
folytatandó közérdekû munkák kérdésével, továbbá a hatósági eljárások
elhúzódásával kapcsolatos kérdésekre tért ki, amelyek igen kedvezõen vagy
kedvezõtlenül értinthetik a társadalom legszélesebb rétegeit. A
törvényjavaslat társadalmi kihatásai egyébként általában pozitívnak
értékelhetõk.
A bizottság megállapította, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazottak
jól illeszkednek az Európai Unio különbözõ szintû szabályaihoz. Egyúttal azt
is megállapította, hogy kifejezetten a vízgazdálkodás kérdésével az Európai
Unionak viszonylag kevés figyelembe veendõ szabályozása van. A vita során
felmerült, hogy a Duna és a Tisza folyóval kapcsolatos nemzetközi
egyezményekben foglalt kötelezettségekkel való összhangot is szükséges
megvizsgálni, e tekintetben - az illeszkedést illetõen - az elõterjesztõ
pozitívan nyilatkozott.
A bizottság véleménye szerint a törvényjavaslat megfelel a
jogszabályalkotásról szóló törvényben foglaltaknak, szerkezetileg, a
nyelvhelyesség tekintetében megfelelõ. Az alapfogalmakat a törvényjavaslat 1.
számú mellékletében tartalmazza, a fogalmak meghatározása tekintetében a
bizottság észrevételt nem tesz. A törvény hatályba léptetésérõl a X. fejezet
"Záró rendelkezéseK" 45.§ (1) bekezdés rendelkezik. A bizottság álláspontja
szerint az egymással összefüggõ törvények összehangolt kidolgozása, továbbá az
alacsonyabb szintû jogszabályok elõkészítése és annak megismerésének igénye
indokolttá teszi, hogy a hatálybalépés idõpontja 1996. január 1-e legyen.
Összegezve: a korábbi vízügyrõl szóló törvény helyett új vízgazdálkodási
törvény elõterjesztése szükséges és mielõbbi jóváhagyása indokolt. A bizottság
szükségesnek tartja a törvény címe megváltoztatásának megvizsgálását, mégpedig
"Törvényjavaslat a vizekrõl" címre.
Az elõterjesztett törvényjavaslat az Alkotmány rendelkezéseivel nem
ellentétes. Más törvényekkel általában összhangban van. A bizottság felhívja a
figyelmet a környezetvédelmi törvényjavaslattal való összehangolás
szükségességére és valamennyi parlamenti állandó bizottságnak és az
Országgyûlésnek a párhuzamos tárgyalást javasolja. A két törvényjavaslat
összehangolására a bizottság nagy figyelmet fordít. A törvényjavaslat belsõ
összhangja kisebb átalakításokkal, módosításokkal megteremthetõ.
A törvényjavaslat a szabályozás gazdasági, társadalmi következményeivel
nem foglalkozik, ez feltétlenül pótlásra szorul, részben a törvényjavaslat
módosításával, illetve szóban a törvényjavaslathoz szóban hozzáfûzendõ
miniszteri elõterjesztés során. Az Európai Unio szabályaival a törvényjavaslat
nem ellentétes, és tekintettel van a vízügyek területén kötött nemzetközi
szerzõdésekre. A bizottság javasolja a törvény hatálybaléptetésének 1996.
január 1-re történõ módosítását.
A bizottság fenti ajánlását egyhangúlag szavazta meg.
A bizottság elõadója: Hajdu László (MSZP) képviselõ.
Budapest, 1995. február 27.
Dr. Baráth Etele
elnök