d
- 1 -
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/415/151.. számú
EGYSÉGES JAVASLAT
A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat zárószavazásához
Ellenjegyezte:
Dr. Lotz Károly
Budapest, 1995. május 31.
1995. évi............. törvény
a vízgazdálkodásról
Az Országgyûlés a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetõségeinek
megõrzésével és kártételeinek elhárításával összefüggõ alapvetõ jogok és
kötelezettségek meghatározására - a környezet- és természetvédelmi
követelményekre figyelemmel - a következõ törvényt alkotja.
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. §
1) A törvény hatálya
a/ a felszín alatti és a felszíni vizekre (a továbbiakban: vizek), a
felszín alatti vizek természetes víztartó képzõdményeire, illetõleg a
felszíni vizek medrére és partjára;
b/ arra a létesítményre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait,
mennyiségét, minõségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek
víztartó képzõdményeit befolyásolja vagy megváltoztathatja;
c/ arra a tevékenységre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait,
mennyiségét, minõségét medrét, partját vagy a felszín alatti vizek
víztartó képzõdményeit befolyásolja vagy megváltoztathatja;
d/ a vizek hasznosítására, hasznosíthatóságának megõrzésére és a
vízkészletekkel való gazdálkodásra;
e/ a vizek megismeréséhez, állapotának feltárásához szükséges mérésre, adatok
gyûjtésére, feldolgozására, szolgáltatására és felhasználására (a
továbbiakban: vízrajzi tevékenység), valamint a vizek állapotának
értékelésére, kutatására;
f/ a vízkárok elleni védelemre és védekezésre,
továbbá a c/-f/ pontokban megjelölt tevékenységeket folytató természetes és
jogi személyekre, ezek jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaságaira terjed ki.
(2) A nemzetközi együttmûködésbõl adódó vízgazdálkodási feladatok ellátására
e törvény hatálya annyiban terjed ki, amennyiben nemzetközi szerzõdés
eltérõen nem rendelkezik.
(3) A vizek védelmével összefüggõ - e törvényben nem szabályozott -
követelményekrõl és feladatokról külön törvény rendelkezik.
(4) A külön meghatározást igénylõ fogalmak jegyzékét az 1. számú melléklet
tartalmazza.
II. FEJEZET
A vizekkel és vízilétesítményekkel összefüggõ feladatok
2. §
(1) Az állami feladatok:
a/ a vízgazdálkodás országos koncepciójának kialakítása és jóváhagyása;
b/ az állami vízgazdálkodási közfeladatok tekintetében az a/ pontban említett
koncepció végrehajtásának megszervezése;
c/ a nemzetközi együttmûködésbõl adódó vízügyi feladatok ellátása;
d/ a lehetséges víznyerõ területek távlati ivóvízbázissá nyilvánítása és ezen
vízbázisok vízkészletének felhasználható állapotban tartása;
e/ a vízimunkák és vízilétesítmények mûszaki tervezésével, kivitelezésével,
továbbá üzemeltetésével összefüggõ szabályozási feladatok ellátása;
f/ a vízügyi igazgatási és ennek keretében hatósági feladatok szabályozása;
g/ az állami hatósági feladatok ellátása;
h/ az állami tulajdonban lévõ közcélú vízilétesítmények mûködtetése, a
koncessziós pályázat kiírása, elbírálása és a koncessziós szerzõdés
megkötése;
i/ a vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyûjtés elrendelése;
j/ a vízrajzi tevékenység ellátása és szabályozása, a vízkészletek mennyiségi
és minõségi számbavétele;
k/ a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási
tevékenység szabályozása, szervezése, irányítása, ellenõrzése, a helyi
közfeladatokat meghaladó védekezés.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok közül az a/, az f/ és az i/
pontban említetteket a Kormány; a c/, a d/, és a k/ pontban említetteket a
vízgazdálkodásért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) és - a Kormány
által meghatározott munkamegosztás szerinti rendben - az érdekelt miniszter
együttesen; a b/, az e/, a g/, a h/ és a j/ pontokban említetteket a
miniszter látja el.
3. §
(1) A vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggõ állami feladatok körében
az igazgatási tevékenységeket (a továbbiakban: vízügyi igazgatás) - a 2. § (2)
bekezdésében megjelölt munkamegosztásra is figyelemmel - a miniszter az állami
vízügyi igazgatási szervezet (a továbbiakban: vízügyi igazgatási szervezet)
útján végzi.
(2) A vízügyi igazgatási szervezet részei a miniszter által irányított ágazati
minisztérium, valamint az e célra létrehozott központi és területi szervek.
(3) A vízügyi igazgatási szervezet látja el azoknak az állam tulajdonában lévõ
vizeknek, vízilétesítményeknek a kezelését, amelyek nem minõsülnek az állam
vállalkozói vagyonának és így más gazdálkodó szervezet használatába nem
adhatók.
(4) A vízügyi igazgatási szervezet feladat- és hatáskörét a Kormány
rendeletben állapítja meg.
4. §
(1) A helyi önkormányzati feladatok:
a/ a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó - az országos
koncepcióval összehangolt - koncepció kialakítása és végrehajtásának
megszervezése;
b/ a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági
feladatok ellátása;
c/ a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal
összefüggõ vízfelületének kijelölése;
d/ a helyi víziközmûvek mûködtetése, a koncessziós pályázat kiírása,
elbírálása és a koncessziós szerzõdés megkötése;
e/ a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a
szennyvízelvezetés, az összegyûjtött szennyvizek tisztítása, a
csapadékvíz elvezetése;
f/ a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés;
g/ a közmûves vízellátás körében a települési közmûves vízszolgáltatás
korlátozására vonatkozó terv jóváhagyásáról és a vízfogyasztás rendjének
megállapításáról való gondoskodás.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok - a külön jogszabályokban a
polgármester, illetve a jegyzõ hatáskörébe utalt feladatok kivételével - a
képviselõtestület, a fõváros esetében a fõvárosi önkormányzat képviselõ-
testületének hatáskörébe tartoznak.
5. §
(1) A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve a területi jelentõségû
vízgazdálkodási feladatok, koncepciók egyeztetésére, véleményezésére Területi
Vízgazdálkodási Tanácsot hoz létre.
(2) A Területi Vízgazdálkodási Tanács munkájában a külön jogszabályban
meghatározott szervek, szervezetek képviselõi és a tárgyalt témában érintettek
képviselõi vesznek részt.
III. FEJEZET
A tulajdonra és a tulajdon mûködtetésére vonatkozó rendelkezések
6. §
(1) Az állam kizárólagos tulajdonában vannak:
a/ a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képzõdményei;
b/ a természetes tavak közül a Balaton (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel
együtt), a Velencei-tó, a Fertõ-tó és a Hévízi-tó, valamint azok medre;
c/ az államhatárt alkotó vagy metszõ folyók, patakok, a törvény 2. számú
melléklete szerinti egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok
medre;
d/ a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek;
e/ az államhatárt alkotó vagy metszõ csatornák, továbbá a törvény 3. számú
melléklete szerinti csatornák, tározók, árvízvédelmi fõvédvonalak és egyéb
vízilétesítmények.
(2) A 2. és a 3. számú melléklet szerinti vízfolyások és vízilétesítmények
jegyzékét a miniszter rendeletben teszi közzé.
(3) A helyi önkormányzat tulajdonában vannak törzsvagyonként - a külön
törvények rendelkezése alapján - a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és
vízilétesítmények (ideértve a víziközmûveket is).
(4) Az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában vannak:
a/ az ingatlan határain belül keletkezõ és ott befogadóba torkolló vízfolyá-
sok;
b/ az ingatlan határain belül levõ természetes állóvizek (a tó, a holtág),
amelyek más ingatlanon elhelyezkedõ vizekkel közvetlen kapcsolatban
nincsenek;
c/ az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz;
d/ jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az ingatlan határain belül levõ
és saját célt szolgáló vízilétesítmények.
(5) Az állami tulajdonban lévõ, védett, fokozottan védett, illetve védelemre
tervezett természetvédelmi területeken lévõ vizek és vízilétesítmények
forgalomképtelenek.
(6) Az (1),a (3), a (4) és az (5) bekezdésben nem említett vizek és
vízilétesítmények állami tulajdonban vannak de forgalomképesek. Elidegenítés
esetén az érintett helyi önkormányzat (önkormányzati társulás) - több
önkormányzat esetében az érintettség arányában - elõvételi joggal rendelkezik.
Az elõvételi jog szempontjából érintett az a helyi önkormányzat, amelynek a
közigazgatási területén vagy határán van a víz, illetve vízilétesítmény.
(7) A természetes úton létrejött - a meder részét már nem képezõ -
feliszapolódáson (parti növedék) csak a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet
tulajdont.
7. §
(1) Az állami tulajdonban lévõ vizekrõl és vízilétesítményekrõl a 9.-10. és
13. §-okban foglaltakra is figyelemmel - a közérdek mértékéig - a központi
költségvetésben meghatározott és az elkülönített állami pénzalapokból
nyújtott pénzeszközök felhasználásával vagy vízgazdálkodási társulat útján
(IX. Fejezet) kell gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt feladat:
a/ a vízbázis-védelem ellátása, a vízkészletek átcsoportosítását szolgáló
vízelosztó rendszerek - ideértve a csatornákat is - létesítése,
fenntartása és üzemeltetése, továbbá a többes rendeltetésû rendszerek
fenntartása és üzemeltetése;
b/ a vízfolyások medrében (így például a kis-, a közép-, a nagyvízi mederben
és a mellékágakban) a víz, a hordalék, a jég zavartalan levonulási
lehetõségének megteremtése, a folyószabályozási, mederfenntartási
munkálatok elvégzése, valamint a hajózható folyószakaszokon, természetes
tavakon, csatornákon a hajóút kijelölése, kitûzése és fenntartása;
c/ a természetes állóvizek, holtágak, patakok vagy patakszakaszok
szabályozása, fenntartása, partvédelme és üzemeltetése, a vizek
kártételeinek megelõzése, mérséklése;
d/ az elsõrendû árvízvédelmi létesítmények (így például töltések, mûtárgyak)
fejlesztése és fenntartása, azokon a védekezés ellátása, az
árvízmentesítés - ha az kettõnél több települést érint - a védelmi
szakfelszerelés karbantartása és fejlesztése;
e/ a vízépítési mûtárgyak (vízlépcsõk) - fenntartása és üzemeltetése a
jogszabályok, üzemeltetési szabályzatok szerinti - mûködtetése;
f/ a belvízelvezetõ mûvek (így például a belvízcsatornák, szivattyútelepek,
belvíztározók) létesítése, fenntartása, bõvítése, a belvízvédekezés
irányítása és végrehajtása;
g/ a víziközmû-rendszerek és a vízkészlet-gazdálkodási célú feladatokat
ellátó vízátvezetõ csatornák bõvítése és üzemeltetése.
(3) A helyi önkormányzat tulajdonában lévõ vizekrõl és vízilétesítményekrõl a
9, 10. és 13. §-okban foglaltakra is figyelemmel - a közérdek mértékéig - a
központi és az önkormányzati költségvetésben meghatározott, továbbá az
elkülönített állami pénzalapokból nyújtott pénzeszközök felhasználásával vagy
vízgazdálkodási társulat útján (IX. Fejezet) kell gondoskodni.
(4) A (3) bekezdésben megjelölt feladat:
a/ a víziközmûvek fenntartása, bõvítése és üzemeltetése és a vízbázisvédelmi
feladatok ellátása;
b/ a természetes állóvizek és holtágak, patakok vagy patakszakaszok
szabályozása, fenntartása, partvédelme és üzemeltetése, a vizek
kártételeinek megelõzése, mérséklése;
c/ a belvízelvezetõ mûvek (így például a belvízcsatornák, szivattyútelepek,
belvíztározók) létesítése, fenntartása, bõvítése és a belvízvédekezés
végrehajtása;
d/ a víz, a hordalék, a jég zavartalan levonulási lehetõségének megteremtése,
a szabályozási és mederfenntartási munkálatok elvégzése;
e/ a település belterületén a patakok, csatornák áradása, továbbá a csapadék-
és egyéb vizek kártételének megelõzése, a kül- és belterületen a
patakszabályozás, árvízvédelmi létesítmények építése, fenntartása,
fejlesztése, az árvízmentesítés, az árvízvédekezés szervezése, irányítása,
végrehajtása, a védelmi szakfelszerelés karbantartása és fejlesztése.
(5) A (2) és a (4) bekezdésben megjelölt feladatok ellátását segíti elõ az
elkülönített állami pénzalapok közül különösen a Vízügyi Alap.
(6) A Vízügyi Alapról, kezelésének, felhasználásának részletes szabályairól
külön törvény rendelkezik.
8. §
(1) A közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység
- vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylõk kötelesek
megtéríteni.
(2) A helyi közcélú vízilétesítmények, illetve a közcélú vizimunkák költ-
ségeit, vízitársulat esetén a tagok a társulati érdekeltségi szabályok sze-
rint, vízitársulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek
viselni (közcélú érdekeltségi hozzájárulás).
(3) Vízitársulat hiányában a (2) bekezdés szerinti költségeket az állam-
igazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint
lefolytatott eljárásban hozott határozatával érdekeltségük arányában az
érdekeltekre a jegyzõ veti ki .
9. §
(1) Az állam a kizárólagos tulajdonában lévõ regionális víziközmûvek és
csatornák vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás (a to-
vábbiakban együtt: önkormányzat) a törzsvagyonába tartozó víziközmûvek
létesítésére, felújítására, karbantartására és üzemeltetésére (a továbbiakban:
mûködtetés)
a/ saját többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezetet hoz létre,
vagy költségvetési, illetõleg önkormányzati intézményt alapít, vagy
b/ a mûködtetés idõleges jogát koncessziós szerzõdésben a pályázat
nyertesének engedi át.
(2) Nem minõsül koncesszióköteles tevékenységnek:
a/ a 3. számú melléklet szerinti csatornák közül azoknak a mûködtetése,
amelyek nem alkalmasak egyidejûleg mezõgazdasági, ipari és ivóvíz-
ellátási, továbbá hajózási célra;
b/ a víziközmû társulatok által végzett közmûlétesítés vagy fejlesztés;
c/ az üzemi vízilétesítmények mûködtetése abban az esetben sem, ha külön
hatósági engedély alapján közmûves vízszolgáltatást is végeznek;
d/ az állam kizárólagos tulajdonába vagy a helyi önkormányzat törzsvagyonába
tartozó vízilétesítmények közül a víziközmûvek mûködtetése, ha a
szerzõdésre vonatkozó általános elõírások alapján állam vagy helyi
önkormányzat többségi részesedésével e célra alapított gazdálkodó
szervezetnek - illetõleg az e gazdálkodó szervezetek által a saját
többségi részesedésükkel ugyancsak e célra alapított gazdálkodó
szervezetnek - engedik át a tevékenység gyakorlását.
10. §
(1) A kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzs-vagyonban
lévõ közcélú vízilétesítmények mûködtetését végzõ gazdálkodó szervezetnek a
létesítmény közmûvagyonát az állam nevében a miniszter, az önkormányzat
nevében a képviselõtestület adja szerzõdéssel használatba.
(2) A szerzõdésnek tartalmaznia kell:
a/ a közmûvagyon mûködtetésének jogi és pénzügyi feltételeit;
b/ a kötelezõen ellátandó feladatokat;
c/ a teljesítés jogi garanciáit.
(3) A használatba adható közmûvagyon körét, a szerzõdés elõkészítésével és
megkötésével kapcsolatos feladatokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
11. §
(1) A koncessziós pályázatot
a/ az állami tulajdon mûködtetésére a miniszter;
b/ a helyi önkormányzati tulajdon mûködtetésére a képviselõtestület írja ki.
(2) A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell, hogy az a vízi közüzemi
tevékenységekre (13. § (1) bekezdés) együttesen vagy külön-külön vonatkozik.
(3) A koncessziós pályázatot akkor lehet kiírni, ha a koncessziós szerzõdés
alapján végzendõ tevékenység összhangban van a jóváhagyott terület- és
településfejlesztési, -rendezési tervekkel, a környezet és a természet
védelmével, valamint a vízbázis-védelmi elõírásokkal.
(4) A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló törvényben foglaltakon kívül
- tartalmaznia kell:
a/ a koncessziós társaság által nyújtott szolgáltatással kapcsolatban
jogszabályban, illetve szabványban meghatározott követelményeket;
b/ a szolgáltatási díjak megállapításának, illetve megváltoztatásának módját
és feltételeit, ideértve a hatósági árakra vonatkozó tájékoztatást is;
c/ a folyamatos vízszolgáltatáshoz szükséges eszközöket és egyéb
feltételeket;
d/ a koncesszióval érintett ingatlanok megjelölését, a koncessziós
társaságot terhelõ szolgalmakat, illetve a társaság által nyújtandó
használati és egyéb jogokat;
e/ a koncessziós társaság adatszolgáltatási kötelezettségét;
f/ a koncessziós társaságot a koncessziós tevékenység ellátásával
kapcsolatban, harmadik személyekkel szemben terhelõ kártalanítási,
kártérítési és egyéb kötelezettségeket;
g/ a koncessziós tevékenység környezet-, természet- és vízbázis-védelmi
követelményeit;
h/ a pályázaton való részvétel feltételeit (így például részvételi díj,
biztosíték, a pályázó gazdálkodási, pénzügyi helyzetérõl nyújtott
tájékoztatás);
i/ a pályázatok elbírálásának fõbb szempontjait (így például a helyi munkaerõ
foglalkoztatásának, a belföldi vállalkozó igénybevételének vállalása,
továbbá a pályázat elbírálása során elõminõsítési eljárás alkalmazása);
j/ a koncessziós társaság induló vagyonának megkívánt mértékét.
(5) Nem kell koncessziós társaságot alapítania a koncessziós pályázat
nyertesének, ha az állam vagy a helyi önkormányzat által - az állam vagy az
önkormányzat többségi részesedésével - közcélú vízilétesítmény mûködtetésére
létrehozott gazdálkodó szervezet.
12. §
A koncesszió idõtartama alatt a koncessziós társaság jogosult a koncesszióba
adott vízilétesítmények területén halászati, üdülési, sportcélú,
idegenforgalmi, fürdõ-, és kereskedelmi szolgáltatások végzésére, az ezeket
szolgáló létesítmények megvalósítására, illetve mûködtetésére, a csatornán
létesített hajózási célú infrastruktúra mûködtetésére.
IV. FEJEZET
Víziközmûvekkel végzett közüzemi tevékenység
13. §
(1) A víziközmûvek mûködtetése során végzett közmûves vízellátás,
szennyvízelvezetés, -elhelyezés és -tisztítás, valamint egyesített rendszer
esetén a csapadékvíz-elvezetés közüzemi tevékenység. A víziközmûvek
mûködtetõit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás és a
szennyvízelvezetés szolgáltatására szerzõdéskötési kötelezettség terheli.
(2) Az (1) bekezdésben említett közüzemi tevékenységre a Polgári
Törvénykönyvnek a szerzõdésre vonatkozó általános szabályait és a közüzemi
szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A
díjfizetés elmulasztása miatt a vízellátást a közüzem korlátozhatja -
termelési célú vízfelhasználásnál szüneteltetheti - azonban a létfenntartási
ivó- és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízigények kielégítéséhez
szükséges vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell.
(4) A közüzemi szolgáltatás minõségi követelményeit, a feleket szerzõdés
alapján megilletõ alapvetõ jogokat és kötelezettségeket - ideértve a
szerzõdéskötési kötelezettség korlátozásának feltételeit is - a Kormány
rendeletben állapítja meg.
V. FEJEZET
Gazdálkodás a vízkészletekkel
14. §
(1) A vizek hasznosítási lehetõségeinek megõrzésére
a/ a természetes vizek hasznosíthatósági feltételeinek rendszeres
ellenõrzésével;
b/ a vízszennyezések megakadályozásával;
c/ a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízilétesítmények
létesítésével és mûködtetésével;
d/ a vízhasználatot akadályozó vízminõségi károk megelõzésével,
csökkentésével, illetve elhárításával;
e/ a vízek medrének és a vízilétesítmények vízvédelmi célú karbantartásával
kell törekedni.
(2) Az ivóvízellátást, az ásvány- és gyógyvíz hasznosítást szolgáló vagy erre
kijelölt vizeket a vízkivétel védõidomainak, védõterületének külön
jogszabályban meghatározott mértékû kijelölésével és fenntartásával fokozott
védelemben és biztonságban kell tartani (vízbázis védelem).
(3) A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött
vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság e törvény alapján, külön
jogszabály szerinti tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el.
(4) Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba
vont vízkészletet - a hasznosítás mértékének arányában - biztonságban
tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyûjtésérõl, elvezetésérõl,
kezelésérõl és a környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ elhelyezésérõl.
(5) Aki a szennyvízelvezetõ és tisztító közmûbe a meghatározott mértéket
meghaladó károsító anyagot bocsát be, csatornabírságot köteles fizetni.
(6) Az (5) bekezdésben említett károsító anyagok fajtáit, azok határértékeit,
a csatornabírság kiszabásával kapcsolatos szabályokat, valamint a
csatornabírság mértékét - a szennyvízelvezetõ és tisztító közmûbe bebocsátott
szennyvíz mennyisége, a határértéken felül mért szennyezõanyag mennyisége és
az egyes szennyezõ anyagokhoz rendelt bírságtétel alapján - a Kormány
rendeletben állapítja meg.
(7) Az állam kizárólagos tulajdonában lévõ természetes vizek medrében
található nádasok vízminõségvédelmi nádgazdálkodásáról a meder kezelõje
köteles gondoskodni.
15. §
(1) A felszín alatti vizet - az e törvényben foglaltak figyelembevételével -
csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a
vízutánpótlódás egyensúlya minõségi károsodás nélkül megmaradjon.
(2) A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minõségi védelmére
is tekintettel elsõsorban a vízhasználat céljára még le nem kötött
vízkészletbõl elégíthetõk ki.
(3) Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál elõnyben kell
részesíteni a gyógyászati, illetve a gyógyüdülési használatot.
(4) A vízigények kielégítésének sorrendje az (1) - (3) bekezdésekben
foglaltakra is figyelemmel:
a/ létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási;
b/ gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelõ és
szolgáltató tevékenységgel járó;
c/ állatitatási, haltenyésztési ;
d/ természetvédelmi;
e/ gazdasági;
f/ egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi
célú)
vízhasználat.
(5) Ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje a
(4) bekezdésben meghatározott kielégítési sorrend fordítottja.
(6) Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan
okból csökken, a vízhasználat - a létfenntartási vízhasználat kivételével - az
(5) bekezdés szerinti sorrendben kártalanítás nélkül korlátozható,
szüneteltethetõ vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett
megszüntethetõ.
(7) A vízhasználó a vízjogi engedélyben lekötött, vagy engedély nélkül
felhasznált vízmennyiség után a Vízügyi Alap javára vízkészletjárulékot
köteles fizetni.
VI. FEJEZET
A vizek kártételei elleni védelem és védekezés
16. §
(1) A vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása -
a védõmûvek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a
védekezés - az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelõzésében
vagy elhárításában érdekeltek kötelezettsége.
(2) A vízügyi igazgatási szervezet feladata a folyók vízkár-elhárítási célú
szabályozása, a kettõnél több települést szolgáló vízkár-elhárítási
létesítmények - árvízvédelmi fõvédvonalak, vízkár-elhárítási célú tározók,
belvízvédelmi fõmûvek (a továbbiakban: védõmûvek) - építése, ezek, valamint az
állam kizárólagos tulajdonában lévõ védõmûvek fenntartása és fejlesztése,
továbbá azokon a védekezés ellátása.
(3) A vízügyi igazgatási szervezet területi szervének vízkár-elhárítással
összefüggõ feladata:
a/ a vízkár-elhárítás mûszaki, igazgatási teendõinek irányítása, illetõleg
ellátása;
b/ a védõmûvek építése, fejlesztése, illetve az építés, fejlesztés
összehangolása;
c/ a védekezés területi tervezése, szervezése, szakmai irányítása;
d/ a helyi önkormányzatok vízkár-elhárítási tevékenységének szakmai
irányítása;
e/ a helyi önkormányzatok számára a vizek kártételei elleni védelemmel
összefüggõ, a közigazgatási feladatok ellátásához szükséges tervek
elkészítéséhez adatok szolgáltatása;
f/ a vízitársulatok vízkár-elhárítási tevékenységének szakmai irányítása;
g/ a vizek kártételei elleni védelemmel kapcsolatos tájékoztatás.
(4) A helyi önkormányzatok feladata:
a/ a legfeljebb két település érdekében álló védõmûvek létesítése, a helyi
önkormányzat tulajdonában lévõ védõmûvek fenntartása, fejlesztése és
azokon a védekezés ellátása;
b/ a település belterületén a patakok, csatornák áradásai, továbbá a
csapadék- és egyéb vizek által okozott kártételek megelõzése - kül- és
belterületi védõmûvek építésével - a védõmûvek fenntartása, fejlesztése és
azokon a védekezés ellátása;
c/ a vizek kártételei elleni védelemmel összefüggõ - külön jogszabályban
meghatározott - feladatok ellátása.
(5) A vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi
önkormányzati feladatkörbe nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt
tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók feladata.
17. §
(1) Az árvíz- és belvízvédekezés országos irányítása
a/ a rendkívüli védekezési készültség beálltáig a miniszter;
b/ a rendkívüli védekezési készültség (veszélyhelyzet) tartama alatt a
kormánybiztos;
c/ különösen nagy veszély esetén (szükségállapot) - a külön jogszabály
szerinti - kormánybizottság
hatáskörébe tartozik.
(2) A kormánybiztosi teendõket a miniszter látja el, akadályoztatása esetén
jogkörét a közigazgatási államtitkár gyakorolja.
(3) A saját szervezettel védekezõ települések által fenntartott mûveken az
árvíz- és belvízvédekezés mûszaki feladatait a település közigazgatási határán
belül - a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének szakmai
irányításával - a polgármester (Budapesten a fõpolgármester) a polgármesteri
(fõpolgármesteri) hivatal útján látja el.
(4) Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkár-elhárítás
államigazgatási feladat- és hatáskörét - a külön jogszabályban meghatározottak
szerint - a megyei közgyûlés elnöke, illetõleg a polgármester, fõvárosban a
fõpolgármester látja el.
(5) A vizek kártételei elleni védekezés részletes feladatait, módját és a
kormánybiztos jogkörét a Kormány rendeletben állapítja meg.
(6) A fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke, illetve a polgármester
rendeli el az árvíz- és belvízvédekezéssel, valamint a helyi vízkár-
elhárítással kapcsolatos - a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási
feladatok körében - a kiürítést, a visszatelepítést, továbbá közremûködik az
ezzel kapcsolatos egyéb feladatok végrehajtásában.
(7) A polgármester (fõpolgármester) az árvíz- és belvízvédekezéssel
kapcsolatos államigazgatási feladat- és hatáskörében
a/ közremûködik az árvíz- és belvízvédekezési területi bizottság
jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásában;
b/ gondoskodik a közerõk, továbbá a védekezéshez szükséges anyagok, eszközök
és felszerelések összeírásáról, nyilvántartásáról, szükség szerinti
mozgósításáról, továbbá a közerõk általános ellátásáról;
c/ megtervezi a kiürítést, a mentést és a visszatelepítést, illetõleg ezek
elrendelése esetén gondoskodik a végrehajtásról;
d/ gondoskodik az élet- és vagyonbiztonság, valamint a mentés érdekében
szükséges egyéb intézkedések megtételérõl;
e/ gondoskodik a védekezésben résztvevõk egészségügyi ellátásáról, továbbá a
kiürítés, a mentés és visszatelepítés során a járványok megelõzésével és
elhárításával kapcsolatos intézkedésekrõl, a területileg illetékes
népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat közremûködésével;
f/ megteszi az árvíz és belvíz által okozott, valamint a védekezéssel
kapcsolatban keletkezett károkkal összefüggésben keletkezett
helyreállításhoz szükséges intézkedéseket.
(8) A polgármester (fõpolgármester) a közmûves vízellátással összefüggõ
államigazgatási feladat- és hatáskörében - a képviselõtestület által
jóváhagyott tervnek megfelelõen - elrendeli a vízfogyasztás korlátozását.
18. §
(1) Ha a vizek elõre nem látható események (így például baleset, természeti
katasztrófa, bûncselekmény, radioaktív szennyezés) vagy ismeretlen ok miatt
rendkívüli mértékben elszennyezõdnek vagy elszennyezõdhetnek, s ennek
következtében a vízellátás, a gyógyászati, az üdülési és sportcélú, valamint
az egyéb vízhasznosítás a lakosság egészségét, életét, a gazdaságot és a
környezetet súlyosan és közvetlenül veszélyezteti, a keletkezõ károk
megelõzése, elhárítása, illetve mérséklése (a továbbiakban: vízminõségi
kárelhárítás) minden érintett kötelezettsége.
(2) A vízminõségi kárelhárítással összefüggõ feladatokat a Kormány rendeletben
állapítja meg.
19. §
(1) A vízminõségi kárelhárítás mûveleti irányítása, végrehajtása a vízügyi
igazgatási szervezet területi szervének a feladata.
(2) Aki a vízminõség romlását és az ezzel összefüggõ közvetlen veszélyt,
illetve veszélyhelyzetet elõidézte, a vízminõségi kár elhárításában és a
veszélyeztetett állapot megszüntetésében - a külön jogszabályban foglaltak
szerint - köteles közremûködni.
(3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából károkozónak minõsül a halászati
jog gyakorlója, ha a halpusztulás és az azzal okozott vízminõségi kár a
halászatra vonatkozó elõírások megszegésével és nem vízszennyezés, illetve
vízminõségromlás miatt következett be.
(4) A vízminõségi kárelhárítással - a védekezés ellátásával, az egyéb
környezeti károk elhárításával, illetve a szükségvízellátással - kapcsolatos
költségek a károkozót terhelik.
(5) Ha a károkozó ismeretlen, a kárelhárítás költségeit az elszennyezõdött víz
vagy vízilétesítmény tulajdonosa viseli.
VII. FEJEZET
A vizekkel és vízilétesítményekkel összefüggõ ingatlanokra vonatkozó
rendelkezések
20. §
(1) Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tûrni, hogy a vízügyi
igazgatási szervezet területi szervének határozata alapján a közcélú
vízilétesítményt az ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az ehhez
szükséges vízimunkákat elvégezzék feltéve, ha az ingatlan rendeltetésszerû
használatát nem zárja ki (vízvezetési szolgalmi jog).
(2) A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve kérelemre engedélyezi
meglévõ és vízjogi engedély alapján üzemelõ vízilétesítményhez történõ
csatlakozást, ha a vízilétesítmény az eredeti rendeltetésének, valamint a
csatlakozó céljának együttesen megfelel, illetve arra alkalmassá tehetõ
(vízhasználati szolgalmi jog).
(3) A parti ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tûrni, hogy a meder
tulajdonosa, illetve megbízottai szakfeladataik ellátásához szükséges
mértékben az ingatlanhoz fûzõdõ érdekek figyelembevételével
a/ az ingatlanon keresztül a víz partjára bejárjanak;
b/ a mederbõl a vízgazdálkodási feladataik végrehajtása során kiemelt, vala-
mint a vízgazdálkodási feladataik elvégzéséhez szükséges anyagokat az
ingatlanon keresztül szállítsák vagy azokat, illetve a munkák elvégzéséhez
szükséges eszközöket, átmeneti jellegû létesítményeket az ingatlanon
elhelyezzék;
c/ a vízrajzi észleléshez, a hajóút kitûzéséhez, valamint az egyéb
szakfeladatok ellátásához szükséges jeleket, létesítményeket az ingatlanon
elhelyezzék és karbantartsák.
21. §
Az ingatlan tulajdonosát (használóját) a 20. § (1) és (3) bekezdés szerinti
korlátozás mértékének megfelelõ kártalanítás illeti meg. Ha a korlátozás
következtében az ingatlan használata, az ingatlannal kapcsolatos jog vagy
foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve számottevõen költségessé válik, a
tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.
22. §
(1) Az ingatlan tulajdonosa (használója):
a/ az ingatlant csak úgy hasznosíthatja, mûvelheti, hogy ezáltal a vizek
természetes lefolyását ne akadályozza; a meder, valamint a parti és a part
menti létesítmények és egyéb közcélú vízilétesítmények állapotát,
üzemeltetését, fenntartását ne veszélyeztesse, továbbá a víz minõségét ne
károsítsa;
b/ a meder használatát és hasznainak szedését csak a jogszabályban
meghatározott feltételekkel; vízjogi engedélyköteles tevékenység esetén a
vízjogi engedély szerint végezheti.
(2) A parti ingatlan tulajdonosa parti ingatlanát az elhabolás ellen jogosult
megvédeni, illetve az elhabolt részt vízjogi engedély alapján helyreállítani.
23. §
(1) E törvény hatálybalépését követõen a természetes vizek partját a
tulajdonos állam, illetve a tulajdonos helyi önkormányzat közérdekû célokra
tartja fenn, ezért az államtól, illetõleg az önkormányzattól beépítetlen
ingatlantulajdon természetes vizek partján nem szerezhetõ.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy különösen indokolt esetben az (1)
bekezdésben foglalt korlátozás alól meghatározott ingatlan, illetõleg
meghatározott partszakasz tekintetében rendeletben felmentést adjon.
(3) A helyi önkormányzat a forgalomképtelen törzsvagyonként tulajdonába adott
természetes vizek partján levõ beépítetlen ingatlanok tekintetében az (1)
bekezdésben foglalt korlátozás alól - a települési érdekekre figyelemmel -
önkormányzati rendeletben felmentést adhat.
24. §
(1) A folyópart és az árvízvédelmi töltés közötti területet (hullámteret),
továbbá a töltésnek az árvizektõl mentesített oldalán lévõ azon területet,
amelyen fakadó- és szivárgó vizek jelentkezhetnek, csak az árvízvédelmi
elõírásoknak megfelelõen szabad használni és hasznosítani.
(2) A folyók, patakok (kisvízfolyások), belvíz- és öntözõcsatornák, tavak,
tározók, holtágak parti sávját úgy kell használni, hogy azt a meder
tulajdonosa (használója) a meder-karbantartási munkák, mérések esetenkénti
ellátása céljából a feladataihoz szükséges mértékben igénybe vehesse.
(3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett, valamint a rendszeresen víz alá
kerülõ területeken épületet vagy egyéb építményt külön jogszabály alapján és a
vízügyi igazgatás területi szervének hozzájárulásával lehet elhelyezni. Az
engedély nélküli elhelyezés következtében az elhelyezõt ért kárért - ha
törvény eltérõen nem rendelkezik - kártalanítás nem jár.
(4) A hullámtérre, a parti sávra, a vízjárta és a fakadó vizek által veszé-
lyeztetett területekre, azok használatára, hasznosítására vonatkozó elõ-
írásokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
25. §
(1) A partok védelmére szolgáló munkák folytán ideiglenesen igénybe vett
terület használatáért a parti ingatlan tulajdonosának kártalanítás nem jár, az
évelõ növényzetben és a függõ termésben okozott zöldkárt, valamint az
épületben okozott károkat azonban meg kell téríteni.
(2) A közérdekû mederszabályozáshoz szükséges területet az ingatlan tulajdo-
nosától meg kell vásárolni, illetve - ha adás-vételi szerzõdés nem jön létre
- azt ki kell sajátítani.
(3) Az ingatlan tulajdonosa (használója) az ivóvízbázisok, vízkivételi mûvek
védelme érdekében kijelölt védõterületen, védõsávon a vízbázist veszélyeztetõ
tevékenységet nem végezhet.
26. §
Ha a vizek mennyisége vagy a vízilétesítmények teljesítõképessége a
többletvizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé (szükséghelyzet), az
érintett ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tûrni, hogy a vizeket a
nagyobb kár csökkentése és elhárítása érdekében ideiglenesen az ingatlanon
tartsák, odavezessék, ideiglenesen tározzák, illetve az ingatlanon átvezessék.
27. §
E törvény 20. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 23. § (1) bekezdése alapján
megállapított tulajdoni és használati korlátozásokat az ingatlannyilván-
tartásba be kell jegyezni.
VIII. FEJEZET
A vízügyi hatósági jogkör
28. §
(1) Vízjogi engedély szükséges - jogszabályban meghatározott kivételektõl
eltekintve - a vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez,
átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak
használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz
(üzemeltetési engedély).
(2) Elvi vízjogi engedély kérhetõ a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá
tartozó vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény mûszaki tervezéséhez.
29. §
(1) A vízjogi engedélyt a hatóság az elõírt feltételek megléte esetén csak
abban az esetben adhat ki, ha a vízilétesítmény, a vízimunka, illetve a
vízhasználat:
a/ nem veszélyezteti a vízkészlet védelméhez fûzõdõ érdekeket;
b/ megfelel a vízimunkára, a vízilétesítmények, víziközmûvek megvalósítására,
átépítésére és megszüntetésére, valamint üzemeltetésére és a
vízhasználatok gyakorlására kiadott vízgazdálkodási, mûszaki és biztonsági
szabályoknak, a vízháztartás, vízminõség, felszín alatti és felszíni vizek
védelmével összefüggõ egyéb szabályozásnak;
c/ megfelel a külön jogszabályban foglalt elõírásoknak.
(2) Új vízjogi engedély csak abban az esetben adható ki, ha az engedélyesek
számára az engedélyben meghatározott vízmennyiség biztosítható.
(3) Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy
átalakítása engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen történt, az
üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság a létesítmény
megvizsgálása után - az eset összes körülményeire is figyelemmel - a
fennmaradási engedélyt utólag megadja, a létesítõ bírság fizetésére köteles. A
bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 20 %-áig, engedély
nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén a mindenkori vízjogi szabálysértési
felsõ értékhatár ötszöröséig terjedhet.
30. §
(1) A vízjogi engedélyt (ideértve az elvi engedélyt is) - a külön jogsza-
bályban meghatározott feltételek, továbbá események bekövetkezése esetén -
hivatalból vagy kérelemre a hatóság módosíthatja, szüneteltetheti és vissza is
vonhatja.
(2) Ha a vízjogi engedély módosítását, szüneteltetését, visszavonását
megalapozó eseményt tevékenység vagy mulasztás idézte elõ, az engedélyest az
ebbõl eredõ károkért az köteles kártalanítani, akinek tevékenysége vagy
mulasztása miatt vált szükségessé a hatósági intézkedés.
(3) Az (1) bekezdés alapján hivatalból megtett intézkedésekbõl keletkezett
károkért nem jár kártalanítás, ha az intézkedéseket:
a/ a közérdek, különösen a vízgazdálkodási, a közegészségügyi, a környezet-
és természetvédelmi érdek,
b/ a vizek mennyiségének és minõségének természetes vagy egyéb
elháríthatatlan okokból történõ megváltozása
indokolja.
31. §
Ha a 28. § (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó munka, létesítmény vagy
tevékenység a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy
minõségét, medrének, partjának állapotát vagy a vízilétesítményeket, azok
üzemeltetését, védõterületeit bármilyen módon érinti vagy érintheti - és más
jogszabály a vízügyi hatóságot szakhatóságként jelöli meg -, az eljáró
hatóságot a vízügyi hatóság állásfoglalása köti.
32. §
Ha a vizek mennyiségi, minõségi védelme, a vizek kártételeinek elhárítása, a
károk megelõzése vagy a jogszerûen gyakorolt vízhasználat azt egyébként
szükségessé teszi, a hatóság a vízhasználót, vagy azt, aki a vízviszonyokba
jogellenesen beavatkozott a káros, illetve a károsodás veszélyével fenyegetõ
állapot megszüntetésére, a szükséges vízimunka elvégzésére vagy meghatározott
módon történõ gyakorlására kötelezheti.
33. §
(1) A vízügyi felügyelet keretében a hatóság:
a/ a vízimunkák, a vízilétesítmények megvalósításának az ellenõrzését;
b/ vízilétesítmények üzemeltetésének, illetve a vízhasználatok gyakorlásának
ellenõrzését;
c/ a más hatóság által engedélyezett munkák és megvalósított létesítmények
építésénél és üzemeltetésénél a vízügyi elõírások megtartásának
ellenõrzését;
d/ a vízjogi engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül végzett munkák,
illetõleg megvalósított létesítmények és vízhasználatok folyamatos
felderítését
végzi.
(2) A vízügyi felügyelet keretében feltárt jogsértõ, illetve a károsodás
veszélyével fenyegetõ állapot megszüntetésére a vízügyi hatóság köteles e
törvényben és más jogszabályokban meghatározott intézkedéseket megtenni ide
értve a vízjogi engedély visszavonását is.
(3) A vízügyi hatóság az általa engedélyezett vízimunkákról, vízilé-
tesítményekrõl és a vízhasználatokról vízikönyvet, a vízkészletrõl pedig
nyilvántartást vezet.
IX. FEJEZET
A vízgazdálkodási társulatok
34. §
(1) A vízgazdálkodási közfeladatok az e törvényben meghatározott feltételek
szerint létrehozott vízgazdálkodási társulatok (a továbbiakban: társulat)
útján is elláthatók.
(2) A társulat jogi személyiséggel rendelkezõ gazdálkodó szervezet, köz-
feladatai jellegétõl függõen víziközmû társulat, illetve vízitársulat. A tár-
sulat létrehozására, szervezetére, mûködésére, megszûnésére, egyesülésére
illetve szétválására, valamint választott tisztségviselõinek felelõsségére -
az e törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a gazdasági társaságokról szóló
1988. évi VI. törvény I. és II. fejezeteinek rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A társulat az e törvényben meghatározott közfeladatait szolgáló
tevékenységét az érdekeltségi területén végzi.
(4) A társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkezõ
vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi
személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságok.
(5) A társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költ-
ségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.
35. §
(1) A társulat közfeladatként:
a/ víziközmû társulat esetén - a település, az együttesen ellátható
települések belterületi, illetve lakott területi részének közmûves
vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, káros vizek
elvezetését szolgáló - vízilétesítményeket hoz létre, illetve fejleszt;
b/ vízitársulat esetén helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási feladatokat
lát el.
(2) A vízitársulat közcélú mezõgazdasági vízhasznosítási létesítményeket
hozhat létre, továbbá azokhoz kapcsolódó talajjavítási tevékenységet, nem
közmûves vízszolgáltatást végezhet, az alapszabályban meghatározott
közfeladatait elõsegítõ vállalkozási tevékenységet is folytathat.
(3) A vízitársulat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelõssége nem
haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.
A társulat megalakulása
36. §
(1) A társulat akkor jön létre, ha az érdekeltségi területen ingatlan-
tulajdonnal rendelkezõ, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használó
természetes és jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaságoknak (a továbbiakban: tagoknak) az érdekeltségi egység aránya szerint
számított többsége az alakuló közgyûlésen
a/ elhatározza a társulat megalakulását,
b/ elfogadja a társulat alapszabályát és
c/ megválasztja a társulat testületi vezetõ szerveit és tisztségviselõit.
(2) A társulat megalakításához az alakuló közgyûlésen a tagok érdekeltségi
egység szerint számított legalább kétharmados többségének döntése szükséges.
(3) A társulat megalakulását szervezõ bizottság készíti elõ.
37. §
(1) A társulat alapszabályában meg kell határozni:
a/ nevét, székhelyét;
b/ feladatát és ezzel összefüggésben azt, hogy vízitársulatként vagy
víziközmû társulatként mûködik-e;
c/ tevékenységi körét;
d/ érdekeltségi területét (helyszínrajzi ábrázolással);
e/ a tagok jogait és kötelességeit;
f/ a társulati érdekeltségi egységet, a tagok érdekeltségi hozzájárulásának
szabályait;
g/ a társulat gazdálkodására (üzemi tevékenységére), vezetõ beosztású
dolgozóira, testületi szerveire vonatkozó általános szervezeti és mûködési
szabályokat, valamint a vízitársulat vállalkozási tevékenységének
kereteit;
h/ a társulat képviseletének módját;
i/ mindazt, amit jogszabály alapján az alapszabály rendez vagy a taggyûlés
szükségesnek tart.
(2) A társulat tagjainak nevét, lakóhelyét, székhelyét az alapszabály
mellékletében kell meghatározni és az alapszabállyal egyidõben a cégbírósághoz
benyújtani.
(3) A társulat alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon
belül az intézõ bizottságnak cégbejegyzés és közzététel végett be kell
jelentenie a cégbíróságnál.
(4) A társulat a cégjegyzékbe történõ bejegyzéssel az alapszabály
elfogadásának idõpontjára visszamenõleges hatállyal jön létre.
A társulat mûködése és tevékenysége
38. §
(1) A társulat szervei:
a/ az alapszabály szerint: közgyûlés vagy küldöttgyûlés (a továbbiakban
együtt: taggyûlés),
b/ intézõ bizottság,
c/ ellenõrzõ bizottság.
(2) A társulat legfõbb szerve a taggyûlés, amely évente legalább egyszer
ülést tart.
(3) A taggyûlést az intézõ bizottság hívja össze. Ha az intézõ bizottság ezt
elmulasztja, az összehívásra az ellenõrzõ bizottság jogosult. A hatóság
kezdeményezheti, hogy a cégbíróság a törvényességi felügyelet során eljárva
intézkedjen a taggyûlés összehívása érdekében.
(4) A napirendet tartalmazó írásbeli meghívót a taggyûlés tervezett idõpontja
elõtt legalább 15 nappal ki kell küldeni és a helyben szokásos módon is közzé
kell tenni.
(5) A taggyûlés akkor határozatképes, ha azon
a/ víziközmû társulat esetén a tagok érdekeltségi egység aránya szerint
számított legalább 51 %-a személyesen megjelenik, illetve képviselteti
magát;
b/ vízitársulat esetén a tagok (képviselõik) érdekeltségi egység arányában
számított több mint kétharmada jelen van, akik egyben az érdekeltségi
területnek legalább 51 %-át képviselik.
(6) A tagokra fizetési kötelezettséget megállapító taggyûlés vagy
küldöttgyûlés határozata meghozatalánál a tagok érdekeltségük, minden egyéb
ügyben egyenlõ arányban szavaznak.
(7) Az alapszabály módosításához, illetve a társulat megszüntetéséhez,
egyesüléséhez, illetve szétválásához legalább kétharmados többségû taggyûlési
határozatra van szükség.
(8) Ha a taggyûlés nem határozatképes, a 8 napon belüli idõpontra összehívott
második taggyûlés az eredeti napirenden szereplõ ügyekben a megjelentek
számára és az érdekeltségi arányra tekintet nélkül határozatképes.
39. §
(1) A társulat irányító szerve az intézõ bizottság, ellenõrzõ szerve az el-
lenõrzõ bizottság. E szerveket a taggyûlés legalább kétharmados többséggel
választja meg.
(2) Az intézõ bizottság elnökbõl és legalább két, legfeljebb kilenc tagból áll
(a továbbiakban: vezetõ tisztségviselõk). A taggyûlés választja meg az intézõ
bizottság elnökét, aki egyben a társulat elnöke.
(3) Az ellenõrzõ bizottság feladata a társulat egész tevékenységére kiterjedõ
folyamatos ellenõrzés. Az ellenõrzõ bizottság közvetlenül a taggyûlésnek van
alárendelve. Az ellenõrzõ bizottság elnökbõl és legalább két tagból áll, az
elnököt a taggyûlés választja meg.
(4) Az intézõ bizottság és az ellenõrzõ bizottság ügyrendjét a jogszabályok és
az alapszabály keretei között maga állapítja meg.
40. §
(1) A társulat felett a törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el.
(2) A társulatok közös érdekeik védelmére - az egyesülési jogról szóló törvény
szerint - érdekképviseleti szervezetet hozhatnak létre.
A társulat vagyona
41. §
(1) A társulat a tagok érdekeltségi hozzájárulásából (a továbbiakban:
hozzájárulás), valamint az érintett helyi önkormányzat és az állam
költségvetési, illetve egyéb támogatásaiból, továbbá vízitársulat esetén a
vállalkozásból származó eredményébõl látja el a közcélú feladatait.
(2) A hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozás, amely az érdekeltségi
területen lévõ ingatlant terheli. A hozzájárulás mértékét a taggyûlés
állapítja meg. A taggyûlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint
a hozzájárulás mértékét mérsékelheti, illetve megfizetését meghatározott idõre
felfüggesztheti. A hozzájárulást - ha az alapszabály kivételt nem tesz - a
tagok pénzben kötelesek teljesíteni.
(3) A társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felülvizs-
gálatát a taggyûlési határozat közlésétõl számított 30 napon belül a bí-
róságtól kérheti.
42. §
(1) Az állami és a helyi önkormányzati támogatás, valamint a tagok hoz-
zájárulása a társulat tulajdonába kerül kivéve, ha jogszabály szerint az
állami támogatással az önkormányzat számol el, illetõleg az alapszabály a
természetbeni hozzájárulás tekintetében eltérõen rendelkezik.
(2) A vízitársulat közfeladata ellátásához szükséges elkülönített vagyona és a
vállalkozásaiból származó nyeresége a tagok között nem osztható fel.
(3) A vízitársulat a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyo-
nával gazdasági társaságot, közhasznú társaságot, alapítványt nem hozhat
létre, gazdasági társaságban, közhasznú társaságban érdekeltséget nem
szerezhet, alapítvány részére pénzbeli vagy egyéb hozzájárulást nem
teljesíthet. A közfeladat ellátáshoz szükséges elkülönített vagyon: a szám-
vitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 1. számú melléklete szerinti, a
tárgyévet megelõzõ év mérlegében kimutatott jegyzett tõke, valamint a
közfeladatok ellátásához a tárgyévben juttatott pénzeszköz, továbbá a jegyzett
tõkén felüli saját tõkébõl a jegyzett tõke összegének 8 %-a.
(4) A vízitársulat tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok a társulat
tartozásaiért nem felelnek.
(5) A vízitársulat a vállalkozási tevékenységbõl származó eredményét el-
sõsorban közfeladatai ellátására köteles fordítani.
43. §
(1) A társulat tagja a társulat szervei által a tagsági jogviszonyával kap-
csolatban hozott - jogszabályba vagy alapszabályba ütközõ - határozat fe-
lülvizsgálatát bíróságtól kérheti.
(2) A jogsértõ határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet a határozat
kézbesítésétõl számított 30 napon belül kell benyújtani. A keresetindításra
megállapított határidõ elmulasztása jogvesztõ. A kereset benyújtásának
halasztó hatálya nincs, a határozat végrehajtását azonban a bíróság
felfüggesztheti.
A társulat megszûnése
44. §
(1) A társulat megszûnik, ha:
a/ elhatározza a jogutód nélküli megszûnését (feloszlását);
b/ másik társulattal egyesül vagy több társulatra szétválik;
c/ a víziközmû társulat az alapszabályában meghatározott közcélú feladatát
megvalósította;
d/ a vízitársulatot a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti;
e/ a cégbíróság megszûntnek nyilvánítja.
(2) A társulat más gazdálkodó szervezetté nem alakulhat át.
(3) A társulat megszûnése esetén végelszámolásra kerül sor.
(4) A társulatok jogutód nélküli megszûnése esetén a közfeladat ellátá-sához
szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot egyébként ellátni
köteles - önkormányzatra vagy az államra száll.
(5) Ha a társulat megszûnését követõen a közfeladatot az állam látja el, az
ehhez szükséges vagyont a vízügyi igazgatás területi szerve, illetõleg a vizek
és vízilétesítmények kezelésére létrehozott kizárólagos vagy többségi állami
tulajdonú gazdálkodó szervezetek veszik át.
X. FEJEZET
Záró rendelkezések
45. §
(1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejûleg a
vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény és a módosításáról szóló 1968. évi 30.,
valamint az 1984. évi 1. törvényerejû rendelet, továbbá a vízgazdálkodási
társulatokról szóló 1977. évi 28., a módosításáról szóló 1984. évi 32.
törvényerejû rendelet és az 1993. évi CIII. törvény 1-3. §-ai, a kormányzati
munkamegosztás megállapításával összefüggésben egyes törvények módosításáról
szóló 1990.évi LXVIII. törvény 1. §-a, a helyi önkormányzatok és szerveik, a
köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek
feladat- és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvény 86-91. §-ai, az egyes
állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló
1991. évi XXXIII. törvény 55. §-a, valamint a vízügyi és egyes közlekedési
törvények, törvényerejû rendeletek módosítása a koncesszióról szóló 1991. évi
XVI. törvénnyel összefüggésben címû 1992. évi XXXIX. törvény 1-3. §-ai
hatályukat vesztik.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a koncesszióról szóló 1991. évi
XVI. törvény 1. § (1) bekezdés a/ pontjának helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(Ez a törvény állapítja meg)
a/ az országos közutak és mûtárgyaik, a vasutak, a csatornák, a kikötõk, a
közforgalmú repülõterek, valamint a regionális közmûrendszerek,
(mûködtetése, valamint ... koncessziós szerzõdés keretében történõ
átengedésének alapvetõ szabályait.)
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Polgári Törvénykönyvrõl szóló,
többször módosított 1959. évi IV. törvény 172. §-ának b/ pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
/Ha törvény eltérõen nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak/
"b/ a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó
képzõdményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre,".
(4) Vízvezetési szolgalom megállapításával kapcsolatban indult és e törvény
hatálybalépésekor még folyamatban lévõ ügyekben - ha a vízügyi hatóság már
meghozta az elsõ fokú határozatot - az 1964. évi IV. törvény 34. §-át kell
alkalmazni.
(5) E törvénynek a társulatok felügyeletére vonatkozó rendelkezését - a
törvény hatálybalépésekor mûködõ társulat esetén - a cégjegyzékbe történõ
bejegyzést követõen kell alkalmazni.
(6) A törvény hatálybalépésekor mûködõ társulatok a hatálybalépéstõl számított
egy éven belül kötelesek e törvény alapján új alapszabályt készíteni és azt a
cégbírósághoz nyilvántartásbavétel céljából benyújtani. A cégbíróság a
bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló
1989. évi 23. törvényerejû rendelet 14. § (3) bekezdése szerinti pénzbírsággal
sújthatja azt a társulatot, amely az e bekezdésben meghatározott idõpontig nem
kéri bejegyzését a cégjegyzékbe.
(7) Felhatalmazást kap a Kormány
a/ a vízbázisok, a távlati vízbázisok, illetõleg az ivóvízellátást szolgáló
vízilétesítmények védõidomára, védõterületére (védõsávjára) vonatkozó
szabályoknak;
b/ a vizekkel és a közcélú vízilétesítményekkel kapcsolatos fenntartási
feladatokra vonatkozó szabályoknak;
c/ a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggõ alapadatok gyûjtésének,
feldolgozásának, szolgáltatásának - a személyes adatok védelmérõl és a
közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseivel
összhangban -;
d/ a társulatok megalakulásával, mûködésével, megszûnésével, az e törvényen
alapuló és a társulat belsõ szabályozási feladatkörébe nem utalt közcélú
érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos szabályok;
e/ a vízgazdálkodással kapcsolatos hatósági jogkör gyakorlására vonatkozó
szabályok
rendeletben történõ megállapítására.
(8) Felhatalmazást kap a miniszter
a/ a vízgazdálkodás általános szakmai követelményeinek, képesítési
elõírásainak a vízrajzi feladatoknak és a vízkészletekbe történõ
beavatkozás szabályainak;
b/ a Területi Vízgazdálkodási Tanács összetételének és mûködési szabályainak;
c/ a vízgazdálkodás országos és területi rendjének;
d/ a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges tervdokumentáció tartalmi
elõírásainak és a kérelmek mellékleteinek;
e/ a mezõgazdasági vízszolgáltató mûvek üzemeltetésének;
f/ a vízimunkáknak, a vízilétesítményeknek és vízhasználatoknak (a
vízikönyvnek) a vízkészletek nyilvántartásának;
g/ a hasznosításba vonható vízkészleteknek - a vízek használatbavételének,
illetve a vízek hasznosítási lehetõségének megõrzése céljából -
rendeletben történõ megállapítására.
(9) A vízgazdálkodással, valamint a vizek védelmével összefüggõ érdekek
érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy többoldalú nemzetközi
együttmûködési, tájékoztatási, segítségnyújtási megállapodásokkal is
elõsegíti, különösen a szomszédos országokkal való kapcsolatában. Nemzetközi
szerzõdés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok - különösen a
szomszédos országok - vízgazdálkodással összefüggõ érdekeire.
1. számú melléklet
Az 1995. évi .......törvényhez
Fogalom-meghatározások
E törvény alkalmazásában:
1/ árvízmentesítés: a mederbõl kilépõ vizek, árvizek kártételei elleni
megelõzõ tevékenység, amely az elönthetõ területet (árteret) árvízvédelmi
mûvek (töltések, falak, árvízcsúcs-csökkentõ tározók, árapasztó csatornák)
létesítésével mentesíti (mentesített ártér) a rendszeres elöntéstõl;
2/ ásványvíz: olyan természetes felszín alatti víztartóból vagy vízadóból
származó víz, amelynek ásványi anyag tartalma jellemzõen eltér a rendszeres
emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíztõl és annak összetétele megfelel a
vonatkozó jogszabályban meghatározott (így például biológiai, kémiai)
határértékeknek;
3/ csatorna: egy vagy egyidejûleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés,
vízpótlás, belvízelvezetés, mezõgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására
alkalmas vízilétesítmény;
4/ elhabolás: víz (folyó, patak, csatorna, tározó, tó) hullámzó mozgásának
hatására a partban keletkezett rongálódás;
5/ elsõrendû árvízvédelmi vízilétesítmény: a vízfolyások mentén lévõ vagy
létesülõ - a miniszter által - fõvédelmi mûvé nyilvánított három vagy több
települést érintõ (térségi) árvízvédelmi vonal (töltés, fal, magaspart,
árvízcsúcs-csökkentõ tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt
árterében fekvõ település árvízmentesítését szolgáló földtöltés;
6/ érdekelt: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdasági társaság, aki/amely az érdekeltségi területen ingatlan
tulajdonnal rendelkezik, illetve ingatlant használ;
7/ érdekeltségi terület:
a/ víziközmû társulat esetén azok a területek, amelyeken az általuk
megvalósított vízilétesítmények szolgáltatása (vízellátás, szennyvíz-
elvezetés, belterületi csapadék- vagy talajvízelvezetés) igénybe vehetõ;
b/ vízitársulat esetén az a területet, amelyrõl a vizek természetes úton a
befogadóba (mások tulajdonában lévõ vízfolyásokba, tavakba,
vízilétesítményekbe) jutnak, illetve elvezethetõk - ide nem értve az e
törvény 2. és 3. számú melléklete szerinti vizekkel, vízilé-tesítményekkel
való közvetlen kapcsolatot - és amely területek felszín alatti vagy
felszíni vizeire a társulati közcélú vízimunkák, megépített
vízilétesítmények hatást gyakorolnak;
8/ gyógyvíz: olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van és
gyógyászati felhasználásának engedélyezése külön jogszabályok szerint
történik;
9/ ivóvíz: a rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas a fizikai, a kémiai, a
bakteriológiai, a toxikológiai és a radiológiai határértékeknek megfelelõ víz;
10/ közérdek mértéke: a közfeladatoknak a külön jogszabályban meghatározott
személyi és tárgyi feltételekre is figyelemmel megállapított színvonalon
történõ ellátása;
11/ közfeladat: az államnak, a helyi önkormányzatnak és a társulatnak az e
törvényben megjelölt feladatai, továbbá a tulajdonukban, illetve hasz-
nálatukban lévõ vizek és vízilétesítmények tulajdonlásából vagy használatából
eredõ feladatai;
12/ meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés
vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz
rendszeresen elborít;
13/ regionális víziközmû: az egymással olymódon összefüggõ - mûszakilag
elkülönítve gazdaságosan nem üzemeltethetõ - víziközmûvek, melyek egységes
rendszert alkotnak, és a rendszer több települést (megyét) átfogó, összefüggõ
földrajzi területen (országrész, régió) nagyszámú, jellemzõen vízbázistól
távolfekvõ település részére a vízkitermelést, -tisztítást, -elosztást -
amelyhez a fogyasztók közmûves ivóvízellátása, szennyvízelvezetés is tartozhat
- látják el.
14/ termálvíz: minden olyan felszín alatti (vízadó rétegbõl származó) eredetû
víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hõmérséklete a 30 Celsius-fok vagy annál
magasabb;
15/ védmû: a vizek kártételei elleni védekezéshez szükséges vízilétesítmény;
16/ védõidom: az üzemelõ, illetve tervezett vízkivételi mûveket körülvevõ
felszín alatti térrész, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minõségi - védelme
érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani;
17/ védõterület (ideértve a védõsávot): az üzemelõ, illetve a tervezett
vízkivételi mûveket körülvevõ terület, amelyet a vízkivétel - mennyiségi,
minõségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell
tartani;
18/ vízbázis: vízkivételi mûvek által hasznosításra igénybe vett, illetve arra
kijelölt terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhetõ
vízkészlet a meglévõ, illetõleg a tervezett vízbeszerzõ létesítményekkel
együtt;
19/ vízfolyás: minden olyan természetes vagy mesterséges terepalakulat,
amelyben állandóan vagy idõszakosan víz áramlik;
20/ vízgazdálkodás: a vízek hasznosítása, hasznosítási lehetõségeinek
megõrzése, a vízek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkárelhárítás);
21/ vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási,
áramlási viszonyainak, mennyiségének, minõségének, továbbá a medrének,
partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása;
22/ vízhasználó: az a természetes személy, jogi személy és a természetes
személyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társasága, aki (amely)
vizet szolgáltatás teljesítésére, vagy saját céljaira vesz igénybe;
23/ vízimunka: az a tevékenység, amelynek az a rendeltetése, hogy a víz
lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minõségét, medrét, partját a
vizek kártételeinek elhárítása, a víz hasznosítása, minõségének és
mennyiségének megfigyelése, ásványi és földtani kutatások végzése, ásványi
nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja;
24/ vízilétesítmény: az a mû (víziközmû), mûtárgy, berendezés, felszerelés
vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási
viszonyait, mennyiségét vagy minõségét, medrének vagy partjának állapotát, a
vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a
víziközmûvekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást -
minõségének és mennyiségének megfigyelése, illetve ásványi és földtani
kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából
befolyásolja:
a/ közcélú vízilétesítmény: amely az államnak, illetve a helyi
önkormányzatnak törvényben meghatározott vízgazdálkodási feladatait,
különösen a víziközmûvekkel nyújtott szolgáltatást, a vizek kártételei
elleni védelmet, a vízkészletek feltárását, megóvását, hasznosítását,
pótlását és állapotának figyelemmel kísérését, a vízkészlettel való
gazdálkodását szolgálja;
b/ saját célú vízilétesítmények: rendeltetésük szerint üzemi, háztartási,
mezõgazdasági vízellátást (így például szennyvízelhelyezést, átvezetést,
tisztítást, öntözést) vízkár-elhárítási, víztisztítási, vízerõ
hasznosítási feladatokat ellátó mûvek;
25/ vízikönyv: a vízimunkákkal, a vízilétesítményekkel és a vízhasználatokkal
kapcsolatos jogok és kötelezettségek közhitelû nyilvántartása;
26/ vízkár: a vizek többletébõl vagy hiányából származó kár;
27/ vízkészletgazdálkodás: azoknak a tevékenységeknek az összessége,
amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon,
hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne
következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetõsége ne csökkenjen;
28/ vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkár-elhárítás): a
károsan sok vagy károsan kevés víz elleni szervezett tevékenység.
2. számú melléklet
Az 1995. évi .... törvényhez
Az állam kizárólagos tulajdonában lévõ
folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre
Az állam kizárólagos tulajdonában vannak:
1/ a törvény 6. §-a szerinti, az államhatárt alkotó vagy metszõ folyók,
valamint
a/ a Duna-völgyben:
aa/ Mosoni-Duna, 124 km
ab/ Szentendrei-Duna, 32 km
ac/ Ráckevei-Duna, 58 km
ad/ Marcal, 22 km
ae/ Sió, 121 km
b/ a Tisza-völgyben
ba/ Zagyva 125 km
bb/ Hortobágy-Berettyó 79 km
bc/ Kettõs Körös 37 km
bd/ Hármas Körös 91 km
2/ az 1/ pontban felsorolt folyók árapasztó medrei;
3/ az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába
adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény által nem említett holtágak és
mellékágak;
4/ az államhatárt alkotó vagy metszõ, valamint a 20 m3 másodpercenkénti
torkolati vízszállítást meghaladó vízfolyások.
3. számú melléklet
Az 1995. évi ...... törvényhez
Az állam kizárólagos tulajdonában lévõ vízilétesítmények
Az állam kizárólagos tulajdonában lévõ vízilétesítmények:
1/ a törvény 6. §-a szerinti, az államhatárt alkotó vagy metszõ csatornák,
valamint
a/ Duna-Tisza-csatorna,
b/ Kiskunsági-fõcsatorna,
c/ Keleti-fõcsatorna, (KFCS)
d/ Nyugati-fõcsatorna,
e/ K-III- és K-IV. jelû fõcsatorna,
f/ Nagykunsági-fõcsatorna (Keleti-ág, Nyugati-ág, NK III-2),
g/ Jászsági-fõcsatorna;
2/ az 1 millió m3 tározó térfogatot meghaladó állandó jellegû belvíz-tározók,
azok töltõ-ürítõ csatornáival együtt;
3/ az alábbi árvízvédelmi mûvek közül:
a/ azok az elsõrendû árvízvédelmi mûvek, amelyek kettõnél több település
belterületét vagy legalább 1 km2/km fajlagos kiterjedésû ártéri öblözetet
védenek;
b/ azok a másodrendû árvízvédelmi mûvek, amelyek
ba/ az elsõrendû árvízvédelmi mû használhatatlanná válása esetén, annak
mentesített területén kettõnél több település belterületének ideiglenes
védelmére alkalmasak,
bb/ az államhatár mentén húzódó, a külföldrõl betörõ vizek ellen védõ
lokalizációs töltések,
bc/ az árvízi szükségtározó töltései;
4/ a 2. számú melléklet szerinti folyók, valamint az elõzõ pontokban említett
csatornák szabályozó mûvei, hajó- vagy egyéb zsilipei, árvízkapui, folyók
duzzasztott terei;
5/ a regionális víziközmûbõl a közmûvagyon;
6/ a belvízöblözetek és a belvízrendszerek fõcsatornáinak közös mûködtetését
segítõ összekötõ vagy megcsapoló belvízcsatornák és a 2 m3/s torkolati
vízszállító-képességet meghaladó belvízcsatornák, valamint az azok mûködéséhez
szükséges mûtárgyak.
7/ a 2. számú melléklet 4) pontja szerinti vízfolyások - 1 millió m3 árvízi
tározó térfogatot meghaladó - tározói, valamint azok árapasztó medrei.
I N D O K O L Á S
a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az elsõ magyar vízügyi törvényt - a vízjogról szóló 1885. évi XXIII.
törvénycikket - hatályon kívül helyezõ, a vízügyrõl szóló 1964. évi IV.
törvény azt a felfogást juttatta érvényre, hogy a vizek társadalmi tulajdonban
vannak, a velük való rendelkezés elsõdlegesen az államot illeti. A
vízgazdálkodást - ideértve a vizek kártételeinek elhárítását is - döntõen az
állam irányította és végezte.
Az 1965. július 1-én hatályba lépett törvény tehát a vizek kizárólagos állami
tulajdonára, a központi tervezésre, az állami beavatkozásra, valamint a
centrális alárendeltségû szervezeti rendszerre épített, nem biztosíthatta,
hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás területén érvényesüljön a piaci
értékszemlélet; nem garantálta, hogy a vízháztartási viszonyokba való minden
beavatkozás csak ellenõrzött módon, az ökológiai viszonyok káros megbontása
nélkül történjen és nem foglalkozott súlyának megfelelõen a felszín alatti
vizekkel.
A korábbi jogi szabályozás alapját képezõ politikai, gazdasági és tulaj-
donviszonyokban, a társadalom alapintézményeiben, összességében a társadalmi
környezetben olyan lényegi a változás, amely új törvény megalkotását teszi
szükségessé.
A Javaslat ennek megfelelõen tükrözi a tulajdonviszonyokban bekövetkezett
alapvetõ változásokat, rögzíti az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók, a
természetes és jogi személyek feladatát, megváltozott szerepét, a
szerepvállalás mértékét és az ehhez igazodó jogokat és kötelezettségeket és
magában foglalja a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó - eddig törvényerejû
rendeletben szabályozott - alapvetõ rendelkezéseket.
A Javaslat megvalósítja a vízkészleteknek a nemzeti vagyon dinamikus részeként
való kezelését; a privatizációs, a koncessziós lehetõségeknek és a
liberalizációnak a vízgazdálkodás területén történõ alkalmazhatóságát, az
állami feladatok felülvizsgálatát, a vízkészleteknek mind mennyiségi, mind
minõségi szigorú elszámolás alá kerülését, az érdekeltek anyagi
teherviselésével a takarékosságra való ösztönzést; a vízgazdálkodási társulati
alapfeladatok bõvítését, a vízgazdálkodásban a vizekkel való összehangolt
gazdálkodás tervszerûségét (az ún. integrált vízgazdálkodást), a helyi
önkormányzatok meghatározott vízgaz-dálkodási feladataira is figyelemmel az
igénybe vett és távlati ivóvízbázisok megóvását és védelmét, a vízháztartási
viszonyokba történõ valamennyi beavatkozásnál az ökológiai szempontok
figyelembevételét és annak ellenõrzését, a vízkár-elhárítás mûködésének
feltételeit, az ezekkel kapcsolatos alapvetõ jogok és kötelezettségek
törvénybe foglalását.
A Javaslat meghatározza a vízkár-elhárítási feladatok ellátásából adódó állami
feladat- és felelõsségvállalás mértékét, a kárelhárítási tevékenység során
okozott károk viselésének rendjét és szabályait.
A Javaslat egyértelmûen tükrözi az állam szerepének megváltozását, amely az
anyagi termelõ ágazatokhoz, a termelõ infrastruktúrához képest számos
kényszerítõ - többek között a sajátos természetföldrajzi, infrastrukturális -
körülmények miatt a vízgazdálkodásban még így is jelentõs marad, de
elsõdlegessé a szabályozásban válik.
A Javaslat tervezete arra törekszik, hogy - a magyar jog keretei között -
figyelembe vegye a nemzetközi vízjog általánosan alkalmazott megfogal-
mazásait, az ezekre támaszkodó európai szemléletet és szabályozási gya-
korlatot.
Az Európai Közösség a Javaslatban szereplõ jogintézményekre irányelveket,
rendeleteket nem adott ki. Ajánlásaikat (recomendation), így például a
vízminõségre vonatkozó ajánlásokat a Javaslattal kapcsolatos egyéb
jogszabályok érvényesítik.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat hatálya kiterjed a felszín alatti és a felszíni vizekre - tekintet
nélkül azok fizikai, kémiai és biológiai jellemzõire - a vízháztartásban
szerepet játszó és emberi tevékenységgel befolyásolható valamennyi természetes
megjelenési formájára, elõfordulási helyére, a felszín alatti vizek
természetes víztartó képzõdményeire, a felszíni vizek medrére, a természetes
és mesterséges úton kialakult tartozékaira (part, parti növedék, sziget),
továbbá a vizekkel kapcsolatos minden olyan létesítményre (akár kifejezetten
vízgazdálkodási célú behatások elõidézésére irányul, akár bármilyen egyéb célt
szolgál vagy a vizeket csak járulékosan érinti) és minden olyan tevékenységre,
amely a felszín alatti vizek víztartó képzõdményeit, a felszíni vizek
lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét, minõségét, medrét, partját
bármilyen módon befolyásolja vagy megváltoztathatja.
A Javaslat biztosítani kívánja, hogy a vízkészletekkel, mint nemzeti vagyonnal
való gazdálkodás; a vízháztartási viszonyokba való minden beavatkozás csak
ellenõrzött módon, az ökológiai viszonyok káros meg-bontása nélkül történjen.
Ennek megfelelõen hatálya kiterjed a vizek természetes és mesterséges
viszonyaiba való bármely beavatkozásra, ideértve többek között a bányászat
által végzett vízgazdálkodási tevékenységet, az ásvány- és gyógyvizek
kitermelését is.
A Javaslat szabályozza a vizek hasznosítására, használhatóságának meg-
õrzésére, a vízigények felmérésére, a vízszükségletek kielégítésére, a
vizek megismerésére - ideértve a vízrajzi tevékenységet is -, a vizek
kártételei elleni védelemre és védekezésre vonatkozó legfontosabb elõírásokat.
A Javaslat 1. §-ának (1) bekezdése a hatály keretében, a tárgyi hatály mellett
az alanyi hatályt is meghatározza.
A vízgazdálkodás nemzetközi együttmûködésbõl adódó feladatai ellátására a
törvény hatálya annyiban terjed ki, amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen
nem rendelkezik.
A vizek mennyiségének és minõségének védelmével összefüggõ - e tör-vényben nem
szabályozott - követelményekrõl és feladatokról külön törvény rendelkezik.
Nem terjed ki a Javaslat hatálya a légköri vizekre; a víz körforgásában részt
nem vevõ (így például a molekulárisan kötött vizekre) vagy jelentéktelen
hatású vizekre, a felszínen gõzként megjelenõ vizekre.
A Javaslat 1. számú melléklete tartalmazza a külön meghatározást igénylõ
fogalmak jegyzékét.
A 2-4. §-okhoz
A Javaslat 2. §-ának (1) bekezdése határozza meg a vizekkel kapcsolatos állami
feladatokat, biztosítva egyúttal az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók, a
természetes és jogi személyek feladatainak egzakt elhatárolását az új
tulajdoni viszonyoknak megfelelõ szerepvállalás alapján. A Javaslat - a
vízügyi szabályozás történetében elõször - egyértelmûen meghatározza az
államnak a vizekkel kapcsolatos közhatalmi (2. §), illetve tulajdonosi (7. §)
pozíciójából adódó feladatait.
A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése azt is meghatározza, hogy a felsorolt
állami feladatok közül melyek azok, amelyeket a Kormány, melyek azok,
amelyeket a vízgazdálkodásért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter),
illetve a miniszter - a Kormány által meghatározott munkamegosztás szerinti
rendben - a feladatban érintett más miniszterekkel együtt lát el.
A Javaslat 3. §-a szerint a vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggõ
állami feladatok körében az igazgatási tevékenységeket (a továbbiakban vízügyi
igazgatás) - a 2. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a miniszter
az állami vízügyi igazgatási szervezet (a továbbiakban: vízügyi igazgatási
szervezet) útján végzi. A vízügyi igazgatási szervezet részei a miniszter
által irányított ágazati minisztérium, valamint az e célra létrehozott
központi és területi szervek. A központi és területi szerveket, valamint azok
feladat- és hatáskörét a Kormány állapítja meg. Az állam vállalkozói
vagyonának nem minõsülõ - és így más gazdálkodó szervezet használatába nem
adható - vizek, illetve vízilétesítmények kezelését a vízügyi igazgatási szer-
vezet látja el.
A vizekkel összefüggõ önkormányzati feladatokat - a külön törvényben elõírt
kötelezettségekre is figyelemmel - a Javaslat 4. §-a határozza meg. Ezeket a
feladatokat - a külön jogszabályokban a jegyzõ hatáskörébe utalt feladatok
kivételével - a 4. § (2) bekezdése szerint a képviselõtestület látja el. A
tulajdonosi feladatokat a 7. § (3) és (4) bekezdése tartalmazza.
Az 5. §-hoz
A Javaslat a vízgazdálkodás és a vízügyi igazgatás nyilvánosságának társadalmi
véleményezésének érdekében életre hívja az Országos Vízgazdálkodási Tanácsot
és a területi vízügyi tanácskozást.
A nagyobb elvi jelentõségû és több minisztérium mûködési területét érintõ,
valamint a vízügyi igazgatási szervezet területi szerveinek tevékenysége
körében felmerülõ feladatokkal kapcsolatban létrehozott tanács, illetve
tanácskozás a vízgazdálkodás terén tudományosan megalapozott, a korszerû
technikának és a gazdaságosság követelményeinek megfelelõ intézkedésekre és
megoldásokra dolgoz ki
javaslatokat.
A 6-8. §-okhoz
A Javaslat 6. §-a - az Alkotmány 10. §-ára figyelemmel és a Ptk. 172. §-ával
összhangban - kimondja, hogy a felszín alatti vizek és azok természetes
víztartó képzõdményei, a természetes állóvizek közül a Balaton (a Kis-Balaton
Vízvédelmi Rendszerrel együtt), a Velencei-tó és a Fertõ tó, a folyóvízben
természetes úton újonnan keletkezett sziget és a törvény 2. és 3. számú
melléklete szerinti folyók, patakok, medrek, vízilétesítmények az állam
kizárólagos tulajdonában állnak. Ezek a vizek a társadalmi köz-szükségletek
kielégítésében betöltött sajátos szerepükre és jelentõségükre - továbbá a
közcélt szolgáló és nélkülözhetetlen természeti kincs jellegükre - figyelemmel
forgalomképtelenek.
A Javaslat felhatalmazza a vízgazdálkodásért felelõs minisztert, hogy a 2. és
3. számú melléklet szerinti vízfolyások és vízilétesítmények jegyzékét
rendeletben közzétegye.
A felszín alatti vizek kizárólagos állami tulajdonának kiemelése maga után
vonja a Ptk. 172. §-ának a Javaslat záró rendelkezései (45. § (2)
bekezdésével történõ) kiegészítését.
A tulajdon tárgyát nézve a Javaslat hatálya alá tartozó vizek természetes
elõfordulási és megjelenési formájukban elválaszthatatlanok az azokat tartó
(tároló) természeti képzõdményektõl, így például a vizek medrétõl. Mivel a
vízfolyások, illetve a tavak a mederrel szükségszerûen egy dolgot alkotnak
(Ptk. 95. §), a vizeket, mint a természetben elõforduló anyagot és e vizek
természetes megjelenési, elõfordulási helyétõl elválaszthatatlan képzõd-
ményeket a Javaslat egységes tulajdoni kategóriaként határozza meg.
A felszín alatti vizeket és a tulajdonjogra vonatkozó általános szabályokat
tekintve, az állam kizárólagos tulajdona mellett pedig a Ptk. 96. §-ára
alapozva határolható el a tulajdon különbözõ - a földfelszínen és a felszín
alatt elhelyezkedõ - tárgyainak tulajdoni helyzete.
A Javaslat 6. §-ának (2) bekezdése a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi
LXV. törvény (Ötv.) 107. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésébõl következõen
azokra a vizekre utal, amelyek egyfelõl az Ötv. erejénél fogva, másfelõl az
1991. évi XXXIII. törvényben az ún. vagyontörvényben meghatározott
feltételekre figyelemmel és a vagyonátadó bizottság, valamint az érintett
önkormányzatok döntése alapján a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek.
A Javaslat 6. §-ának (3) bekezdése határozza meg azokat a vizeket amelyek egy
adott ingatlan határain belül helyezkednek el és az ingatlan tulajdonosának a
tulajdonában állnak.
A Javaslat 6. §-ának az elõzõ bekezdéseiben nem említett vizek és
vízilétesítmények - a saját célú vízilétesítmények kivételével - a Javaslat
6. §-ának (4) bekezdése szerint az állam tulajdonában vannak, de forga-
lomképesek vagy a helyi önkormányzatnak (önkormányzati társulásoknak)
adhatók.
A Javaslat 6. §-ának (5) bekezdése fenntartja azt a jelenleg is hatályos
rendelkezést, hogy a vízfolyások olyan természetes feliszapolódásán
(növedéken), amely már nem tekinthetõ a meder részének - a Ptk. 126. §-ával
összhangban - a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet tulajdont.
A Javaslatban érintett társadalmi viszonyok jogi szabályozásának egyik
alapvetõ célja, hogy a törvény konkrétan rögzítse azokat a feladatokat,
amelyek ellátásáról - a tulajdonában álló vizekkel és vízilétesítményekkel
kapcsolatban - az államnak, illetve az önkormányzatnak gondoskodnia kell.
A Javaslat 7. §-a az említetteknek tesz eleget, amikor a vízgazdálkodás egyes
szakterületeire figyelemmel, tételesen is rögzíti a tulajdonlással járó
feladatokat, amelyek az államnak és az önkormányzatoknak a társadalom
érdekében ellátott szervezõ, szolgáltató feladataival szoros ösz-szefüggésben
állnak.
Az állam és az önkormányzat a közfeladatokon túlmenõen, a közérdek mértékét
meghaladó vízimunkát végezhet, vízilétesítményt építhet, ennek
többletköltségeit az igénylõk kötelesek megtéríteni.
A vízgazdálkodási tevékenységek elvégzésével vagy vízilétesítmény
megvalósításával, továbbá ezek rendeltetésszerû kezelésével, üzemeltetésével
felmerülõ többletköltséget - a Javaslat 8. §-a szerint - az abban érdekelt,
érdekeltségének arányában köteles a vizek és vízilétesítmények tulaj-
donosának megtéríteni.
A helyi közcélú vízilétesítmények, illetve a közcélú vízimunkák költségeire -
vízgazdálkodási társulat alakítása esetén - a társulati érdekeltségi szabályok
irányadóak, vízitársulat hiányában a közcélú vízilétesítmény által érintett
(megvédett) vagy vízhasználatot biztosító területen ingatlan tulajdonnal
rendelkezõknek érdekeltségük arányában megállapított közcélú érdekeltségi
hozzájárulást kell fizetniük, amelyet az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint lefolytatott eljárásban
hozott határozatával az érdekeltekre, érdekeltségük arányában a jegyzõ vet ki.
A 9-12. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a mûködtetés fogalmát. A tulajdonos a mûködtetést
állami vagy önkormányzati többségi részesedéssel e célra alapított gazdálkodó
szervezetre, költségvetési szervre vagy intézményre bízhatja vagy a
koncessziós pályázat nyertesének - koncessziós társaságnak - átengedheti. A
Javaslat azt is meghatározza, hogy mely tevékenység nem minõsül
koncessziókötelesnek (9. § (2) bekezdés).
A tartósan, illetve idõlegesen állami tulajdonba tartozó vagyonnal kapcsolatos
ún. privatizációs törvények (1992. évi LIII., LIV, LV. tv.) rendelkezéseire
tekintettel a Javaslat 10. §-a szerint, ha a kizárólagos állami tulajdonban,
illetve önkormányzati törzsvagyonban lévõ közcélú vízilétesítmények
mûködtetését gazdasági társaság végzi, a létesítmény közmûvagyonát az állam
nevében a miniszter, az önkormányzat nevében a képviselõtestület adja
szerzõdéssel a társaság használatába.
A Javaslat meghatározza a szerzõdés speciális elemeit és a közmûvagyon
mûködtetésével kapcsolatos feladatok rendeletben való szabályozására a
Kormánynak ad felhatalmazást.
A Javaslat - a koncessziós szerzõdés megkötését megelõzõ - a pályázat
kiírására az állami tulajdon mûködtetése tekintetében a minisztert, az
önkormányzati tulajdon mûködtetésével összefüggésben a képviselõtestületet
jogosítja fel.
A koncessziós szerzõdés megkötését megelõzõen - mintegy a megkötendõ szerzõdés
tartalmának kialakítása érdekében - a Javaslat 11. §-a a pályázati kiírás
feltételrendszerét is meghatározza. Elsõdlegesen kimondja azt, hogy milyen
feltételek fennállása esetén kerülhet sor egyáltalán pályázat kiírására, majd
pedig a pályázat kiírása követelmény rendszerérõl rendelkezik. Megállapítja
azt is, hogy mely esetben nem kell a pályázat nyertesének koncessziós
társaságot alapítania, illetve koncessziós szerzõdést kötnie.
A Javaslat 12. §-a azokat a tevékenységeket is meghatározza, amelyek
gyakorlására a koncessziós társaság a koncesszió idõtartama alatt jogosult.
A 13. §-hoz
A Javaslat a víziközmûvek által végzett közmûves vízellátást és
szennyvízelhelyezést közüzemi tevékenységnek minõsíti, a víziközmûvek
mûködtetõinek, a közüzemi tevékenység végzésére a létfenntartáshoz szükséges
ivó-, valamint az alapvetõ közegészségügyi feltételek betartásához szükséges
vízellátásra szerzõdéskötési kötelezettséget ír elõ.
A Javaslat 13. §-a a (2) bekezdésében az (1) bekezdés által említett közüzemi
tevékenységre a Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdésre vonatkozó általános
szabályait és a közüzemi tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit rendeli
alkalmazni, továbbá a (4) bekezdésében felhatalmazza a Kormányt, hogy a
tevékenység minõségi követelményeit a szerzõdés alapján, a felek jogait és
kötelezettségeit, a szerzõdéskötési kötelezettség korlátozásának feltételeit
rendeletben határozza meg.
A víziközmûves közüzemi tevékenység a gazdasági tevékenységek körébe tartozik,
ezért igénybevételéért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása nem
járhat a szolgáltatás olyan mértékû korlátozásával, amely veszélyeztetné a
létfenntartást vagy az emberi egészséget.
Ha a díjfizetést elmulasztó fogyasztó létfenntartási ivóvízigénye egy
meghatározott körzeten belül más egészséges ivóvízforrásból nem biztosítható
(pl. közkifolyó, közkút), illetve az életmûködés során keletkezett, közmûbe
jutó szennyvizek elvezetése közhigiénés érdek, a szolgáltatási díj
fizetésének elmaradása miatt a szolgáltatás korlátozása csak a fenti
funkciókat teljesítõ alapszolgáltatást meghaladóan történhet.
A 14. §-hoz
A vízkészletek közül fokozott biztonságban kell tartani a legjobb minõségû, a
legértékesebb hasznosítású és a legkevésbé pótolható készleteket. Ezek közé
tartoznak az ivóvízellátásra alkalmas, az ásványvíz és gyógyvízminõségû
hasznosítható vizek.
A vízkészletek mennyiségi, minõségi károsodásának utólagos felszámolása, a
természetes készletállapotok helyreállítása sokszorosan költségesebb
(amennyiben egyáltalán lehetséges) mint a károsodás megelõzése, ezért a
vízkészletek védelme és biztonságban tartása a vízkivétel környezetében, az
igénybe vett vízkészlet (vízbázis) utánpótlódási területén meghatározott
módszerrel kijelölt térben és területen (védõterület, védõidom) alkalmazott
intézkedésekkel történik (vízbázis-védelem).
A gazdasági és közösségi tevékenységek általában vizek használatával járnak.
Piacgazdasági viszonyok között a vízhasználattal kapcsolatos költségek a
termelési költségek vagy közösségi kiadások elválaszthatatlan részét képezik.
Ez teszi érdekeltté a vízhasználót a víztakarékosságban. A vizek
hasznosításának különleges sajátossága, hogy ugyanazt a vízkészletet többen is
igénybe vehetik, illetve azt többször is fel lehet használni, ha a használat
során a vízkészlet hasznosíthatóságát megõrzik.
Az ehhez fûzõdõ társadalmi érdeket fejezi ki a Javaslat azon rendelkezése,
amely szerint a hasznosításba vont vízkészletek biztonságban tartásáról a
hasznosítási érdekeltsége arányában a vízkészlet használójának kell
gondoskodnia. A közmûves ivóvízellátásban ez a kötelezettség az ivóvíz-
ellátási felelõsséget viselõ szervezetet terheli.
A vízkivétellel járó vízhasználatok - néhány különleges esettõl eltekintve
(pl. ásványvíz palackozás, speciális öntözési módok) - az igénybe vett vizet
a termékbe beépülõ és a technológia során elpárolgó mennyiség leszámításával
megváltozott minõségben (használt víz) visszabocsátják a természetes
körforgásba. Amennyiben ez nem párologtatással történik, ezzel ismételten és
közvetlenül beavatkoznak a vízkészlet viszonyokba, ezért szükség van arra,
hogy a vízigények elbírálásánál a vízhasználat egészét - tehát nem csak az
igényelt víz kivehetõségét - a használt víz visszavezethetõségét mennyiségi,
minõségi, környezetvédelmi szempontból egyaránt számításba vegyék. Ennek
alapját teremti meg a Javaslat akkor, amikor a szennyvizek összegyûjtésérõl és
megfelelõ elhelyezési kötelezettségérõl rendelkezik.
A 15. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a létfenntartási (ivóvíz-ellátási) vízszükséglet
semmilyen más módon nem elégíthetõ ki, az erre alkalmas - ivóvíz-minõségû -
vízkészleteinkkel kell a legkörültekintõbben gazdálkodni. E vízkészletek
megõrzése a jövõ generációi számára alapvetõ erkölcsi kötelesség.
Alapvetõ közérdek, hogy más felhasználási célok miatt a létfenntartást
szolgáló ivóvízellátás ne lehetetlenüljön el vagy költségei ne nõjenek
indokolatlanul. Ezért az igény-kielégítési sorrendet illetõen a Javaslat a
vízigény ki nem elégítésének következményei szerint rangsorol. Elsõ helyen a
létfenntartás vízigénye szerepel, mint olyan vízigény, amelynek a ki nem
elégítése a lakosság létfeltételeit veszélyezteti. A sorrendben következõ
tételek olyan vízhasználatokat tartalmaznak, amelyeknél a vízigény
szüneteltetése, vagy korlátozása nem kompenzálható szervezési, vagy
technológiai intézkedésekkel, illetve az igénybe vett víz olyan jellemzõit
hasznosítják, melyek más erõforrással nem helyettesíthetõk (így például:
ásványtartalom, gyógyhatás). A sort az egyéb, így például a sporttal
kapcsolatos vízhasználatok zárják.
Ha a vízhasználatok korlátozása szükségessé válik, annak sorrendje a 15. § (5)
bekezdésében meghatározott kielégítési sorrendek fordítottja.
A 16-19. §-okhoz
A vizek kártételei elleni védelem és védekezés az állam, az önkormányzatok,
illetve az érdekeltek (tulajdonosok, más jogcímen használók) feladata. Ezt a
több önkormányzat területét védõ árvízvédelmi fõvédvonalakon - általában a
nagyobb folyók és vízfolyások mentén -, valamint az ún. belvízrendszerek
fõmûvein a vízügyi szervek látják el.
A legfeljebb két önkormányzat területét védõ árvízvédelmi fõvédvonalakon, a
helyi jelentõségû kisvízfolyásokon (patakokon) és belvízcsatornákon, valamint
a belterületeken mind a megelõzõ védelmet, mind a tényleges védekezést - az
ún. helyi vízkár-elhárítást - az önkormányzatok polgármesteri hivatalai a
vízügyi szervek szükség szerinti szakirányításával látják el. Az állami vagy
önkormányzati feladatok körébe nem tartozó védelmi tevékenységek elátása az
érdekeltek (tulajdonosok vagy egyéb jogcímen használók) feladata.
Mind az állami, mind az önkormányzati felelõsségi körbe tartozó védekezés (az
árvíz- és belvízvédekezés, helyi vízkár-elhárítás, vízminõségi kárelhárítás)
mûszaki, valamint az ezekkel összefüggõ államigazgatási feladatoknak az
összehangolása, a védekezési munkák irányítása, a védekezéshez szükséges erõk
összpontosítása és mozgósítása jól összehangolt és folyamatosan mûködõ
szervezet munkáját igényli.
Ennek megfelelõen, amíg az árvíz és a belvíz, a patakok áradása, a vizek
elszennyezõdése a rendkívüli mértéket nem haladja meg, a védekezés országos
irányítását a miniszter, a területi védekezést pedig a területi vízügyi szerv
vezetõje, illetve a polgármester látja el. A rendkívüli készültség beálltától
az irányítást országosan a kormánybiztos veszi át. A kormánybiztos a
miniszter.
Különlegesen nagy veszély (szükségállapot) esetén a védekezés országos
irányítása - a külön jogszabály szerinti - kormánybizottság hatáskörébe
tartozik. A saját szervezettel védekezõ települések által fenntartott mûveken
az árvíz- és belvízvédekezés mûszaki feladatait a település közigazgatási
határán belül - a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének szakmai
irányításával - a polgármester (Budapesten a fõpolgármester) a polgármesteri
(fõpolgármesteri) hivatal útján látja el. Az árvíz- és belvízvédekezés,
valamint a helyi vízkár-elhárítás államigazgatási feladat- és hatáskörét a
fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje, illetõleg a polgármester
látja el.
A védekezés irányításának, a védekezõ erõk mozgósításának és igénybevételének,
valamint a védekezésnek a részletszabályait e törvény felhatalmazása alapján
kiadott kormányrendeletben vízkár-elhárítási szabályzat állapítja meg.
A vizeket érõ rendkívüli szennyezések (így például a baleset, a természeti
katasztrófa, a bûncselekmény, a szélsõséges természeti körülmények, a
radioaktív szennyezés, a külföldrõl érkezõ vízszennyezés) elhárítása
következtében keletkezhetnek és veszélyeztetik a vizek hasznosítását, a
vízellátás biztonságát, a lakosság egészségét és életét, a gazdaságot,
valamint a környezetet - a vízügyi szervek irányítása mellett - minden
érintett feladata és kötelessége. Amennyiben a károkozó nem ismert, a
védekezés végrehajtása a vízügyi szervek feladata. Ha a szennyezõ a védekezés
végrehajtására nem képes, akkor a védekezést a vízügyi szervek végzik a
szennyezõ költségére.
20-27. §-okhoz
A Javaslat a Ptk. 108. §-ával összhangban rögzíti a vízügyi szakfeladatok
ellátásához nélkülözhetetlen, az adott ingatlan tulajdonosát (egyéb jogcímen
használóját) terhelõ tûrési kötelezettséget, illetve használati
korlátozásokat, továbbá - a törvényben szabályozott jogviszonyból eredõ - a
közérdeket szolgáló rendelkezéseken alapuló egyéb jogokat és
kötelezettségeket, így a korlátozással arányos kártalanítási kötelezettséget
is.
A Javaslat 23. §-a a szerzett jogok sérelme nélkül úgy rendelkezik, hogy a
hatályba lépést követõen a természetes vizek partját a tulajdonos állam,
illetõleg a helyi önkormányzat közérdekû célokra tartja fenn, ezért
beépítetlen ingatlantulajdon a természetes vizek partján nem szerezhetõ.
A Kormány különösen indokolt esetben - meghatározott ingatlan, illetõleg
meghatározott partszakasz tekintetében -, a helyi önkormányzat a települési
érdekekre figyelemmel a korlátozás alól rendeletben felmentést adhat.
A 28. §-hoz
A Javaslat az állam által végzett vízgazdálkodási tevékenység egyik
eszközeként a vízjogi engedélyt jelöli meg. Ez korlátozást jelent annyiban,
hogy bármely vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez,
átalakításához, megszüntetéséhez, vízhasználathoz hatósági engedély szük-
séges.Funkcióját tekintve pedig az a rendeltetése, hogy a vízimunka,
vízilétesítmény vízhasználat a vízgazdálkodás rendjébe beilleszkedjék és
biztosítsa a vízügyi jogszabályok érvényesülését.
A vízjogi engedély összefoglaló elnevezés, amely magában foglalja az elvi
vízjogi engedélyt, (amely a vízgazdálkodási szándék mûszaki megterve-zéséhez
szükséges alapadatokat, valamint a vízgazdálkodási cél elérését szolgáló
megoldási módozatokat írja elõ) a vízjogi létesítési engedélyt, (amely a
vízgazdálkodási célú létesítmények megépítését vagy vízimunkák elvégzését, a
kivitelezést biztosítja) és a vízjogi üzemeltetési engedélyt (amely a
vízilétesítmények vízügyi-mûszaki szempontból történõ használatbavételéhez és
üzemeltetéséhez, valamint az azokkal gyakorolható vízhasználatokhoz
szükséges).
A 29-30. §-okhoz
A Javaslat rendelkezik azokról a vízimunkákról, vízilétesítményekrõl,
vízhasználatokról, amelyekhez a hatóság engedélye szükséges, meghatározva az
engedély kiadásának feltételeit is.
Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy
átalakítása engedély hiányában vagy a létesítési engedélytõl eltérõen
történt, az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság
az engedélyt utólag megadja, a létesítõ bírság megfizetésére köteles. A
bírság az engedély nélkül létesített építmény értékének 20 %-áig, engedély
nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén a mindenkori vízjogi szabálysértési
értékhatár ötszöröséig terjedhet.
A Javaslat szerint ha a vízjogi engedély kiadásának alapjául szolgáló
körülményekben késõbb változás következik be, akkor az akár hivatalból, akár
az engedélyes kérelmére módosítható, szüneteltethetõ, illetve vissza is
vonható.
Amennyiben a felsorolt intézkedések következményeként a vízjogi engedélyesnek
kára keletkezik, az okozott kárt az köteles megtéríteni, akinek érdekében az
intézkedés történt. Emellett a Javaslat rögzíti azokat a feltételeket, amelyek
bekövetkezése esetén az engedélyest kártalanítás nem illeti meg.
A 31. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról is, ha valamely munka elvégzésének, létesítmény
megvalósításának engedélyezése nem tartozik a vízügyi hatóság hatáskörébe, de
valamilyen módon érinti a vizeket, vízilétesítményeket, azok állapotát,
üzemeltetését. Ez esetben az engedélyezésre illetékes hatóság köteles a
vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulását beszerezni és döntésénél
figyelembe venni.
A 32-33. §-okhoz
A hatóság az eljárásnak hivatalból történõ megindítására jogszabályi
felhatalmazás alapján, közérdekbõl vagy jogok érvényesítése, kötelezettségek
teljesítése érdekében jogosult. A Javaslat kimondja, hogy a vizek mennyiségi
és minõségi védelme, a vizek kártételeinek elhárítása, a károk megelõzése vagy
a jogszerûen gyakorolt vízhasználat azt egyébként szükségessé teszi, a hatóság
a vízhasználót a káros, a károsodás veszélyével fenyegetõ állapot
megszüntetésére, a szükséges vízimunka elvégzésére vagy meghatározott módon
történõ gyakorlására kötelezheti.
A vízügyi igazgatás területi szerve, mint vízügyi hatóság a vízgazdálkodás
egységes térségi és szakmai rendjének, valamint zavartalan és jogszerû
ellátásának érdekében komplex ellenõrzõ-intézkedõ hatáskört gyakorol és
tevékenységet lát el.
Ez a jogkör a vízügyi felügyelet, amely a közigazgatási eljárási jogban
szabályozott hatósági ellenõrzés, tartalmában a vízgazdálkodás mûszaki és jogi
rendjének a szükséges intézkedéseket is magában foglaló közhatalmi eszközökkel
való biztosítása.
A Javaslat rendelkezik a vízimunkákra, vízilétesítményekre (a vízikönyvre) és
vízhasználatokra vonatkozó nyilvántartás vezetésérõl. A vízikönyv
szabályainak rendeletben való meghatározására a Javaslat 45. § (8) bekezdés f/
pontjában a miniszter kap felhatalmazást.
A 34. §-hoz
A vízgazdálkodási közfeladatok a Javaslatban meghatározott feltételek szerint
létrehozott vízgazdálkodási társulatok útján is elláthatók. Ha társulat nem
jön létre, ezeket a közfeladatokat a területileg illetékes önkormányzat vagy
az állam látja el.
A társulat jogi személyiséggel rendelkezõ gazdálkodó szervezet, közfeladatai
jellegétõl függõen vízitársulat, illetve víziközmû társulat. A társulat
létrehozására, szervezetére és mûködésére, valamint megszûnésére - e törvény
eltérõ rendelkezése hiányában - a gazdasági társaságokról szóló törvény 1988.
évi VI. törvény I., II. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.
A társulati forma sajátos szervezet, nem szövetkezet és nem gazdasági
társaság. Fõ jellemzõje, hogy állami, önkormányzati feladatot képezõ
vízimunkák elvégzésére jön létre. A társulatnak a területileg érdekelt
természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaságok a tagjai (kényszertagság). A tag köteles a társulat közfeladatai
ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.
A 35. §-hoz
A vízgazdálkodási társulatok két típusát lényegében az különbözteti meg, hogy
a víziközmû társulat a helyi jelentõségû közcélú vízgazdálkodási beruházás
megvalósítására alakítható és a feladata teljesítése után megszûnik, a
vízitársulat folyamatosan mûködõ, gazdálkodó szervezet, amely a helyi
jelentõségû közcélú vizek és vízilétesítmények fejlesztésével, fenntartásával
és üzemeltetésével foglalkozik.
A vízitársulat az alapfeladatainak teljesítése mellett a közfeladatai
ellátásának sérelme nélkül megrendelésre vízgazdálkodási szakmunkákat és
rokon-természetû munkákat végezhet, illetve szolgáltatási feladatok ellátását
vállalhatja. A vízitársulat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben
felelõssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.
A 36-37. §-okhoz
A Javaslat 36. §-a szerint a társulat akkor jön létre, ha a tagoknak az
érdekeltségi területén ingatlan tulajdonnal rendelkezõ, illetve az ingatlant
egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyeknek, jogi személyiséggel
nem rendelkezõ gazdasági társaságoknak az érdekeltségi egység aránya szerint
számított többsége az alakuló közgyûlésen elhatározza a társulat
megalakulását, elfogadja a társulat alapszabályát és megválasztja a társulat
testületi vezetõ szerveit és tisztségviselõit.
A Javaslat 36. § (2) bekezdése a társulat megalakításához az alakuló
közgyûlésen a tagok érdekeltségi egység szerint számított, legalább
kétharmados többségének erre vonatkozó döntését írja elõ.
A Javaslat 37. §-a határozza meg az alapszabállyal és tartalmával kapcsolatos
alapvetõ rendelkezéseket.
A 38-39. §-okhoz
A társulat legfõbb testületi szerve a taggyûlés, (küldöttgyûlés) amely a
tagokokból, (képviselõikbõl) áll. A társulat szervezetének, mûködésének,
gazdálkodásának legfontosabb ügyeiben, továbbá a társulatokat érintõ minden
alapvetõ kérdésében a taggyûlés (küldöttgyûlés) dönt.
A taggyûlés (küldöttgyûlés) kizárólagos hatáskörrel állapítja meg a társulat
alapszabályát. Dönt - a jogszabályok keretei között - pl. a társulati célok és
feladatok elhatározása, a teherviselés mértéke és hozzájárulás
differenciálásának általános elvei, az alkalmazás általános irányelvei és
keretei, a társulat testületi szervei és az ügyvezetõ igazgató megválasztása
(alkalmazása) és beszámoltatása, a társulat érdek-képviseleti szervének
megválasztása kérdéseiben.
Az intézõ bizottság a taggyûlés (küldöttgyûlés) határozatainak, a
jogszabályoknak, az alapszabálynak és más belsõ szabályzatoknak megfelelõen
irányítja és vezeti a társulat tevékenységét, gondoskodik a taggyûlési
(küldöttgyûlési) határozatok végrehajtásáról és dönt a társulatot érintõ
minden olyan ügyben, amely nem tartozik a taggyûlés (küldöttgyûlés) vagy az
ellenõrzõ bizottság hatáskörébe.
Az ellenõrzõ bizottság a társulat ellenõrzõ szerve. Az ellenõrzõ bizottság
feladata a társulat egész tevékenységére kiterjedõ folyamatos ellenõrzés. Az
ellenõrzõ bizottság közvetlenül a taggyûlésnek (küldöttgyûlésnek) van
alárendelve.
A 40. §-hoz
A Javaslat szerint a társulatok feletti törvényességi felügyeletet a
cégbíróság látja el, a társulatok közös érdekeik védelmére - az egyesülési
jogról szóló törvény szerint - területi és országos érdekképviseleti szerveket
hozhatnak létre.
A 41-43. §-okhoz
A tagok hozzájárulásának mértékét és fizetésének határidejét úgy kell
megállapítani, hogy - az egyéb forrásokat is figyelembe véve - fedezze a
társulat által elvégzendõ közfeladatok minden közvetlen és közvetett
költségét, a vízkár-elhárításra képzett tartalék összegét, a költségként el
nem számolható kiadásokat.
A tag alapszabályban meghatározott érdekeltségi hozzájárulásának mértéke
mérsékelhetõ, illetve a jogszabályban, alapszabályban meghatározott feltételek
szerint felfüggeszthetõ. Az érdekeltségi hozzájárulás a Javaslat 41. §-a
szerint adók módjára behajtható köztartozás, amely az adós tulajdonában lévõ
ingatlant terheli.
A Javaslat a 42. §-ában rendelkezik a társulat tulajdonába került, illetõleg a
közfeladatok ellátásához elkülönített vagyonról.
A Javaslat szerint a vízitársulat közfeladat ellátásához szükséges
elkülönített vagyonával gazdasági társaságot, közhasznú társaságot,
alapítványt nem hozhat létre, gazdasági társaságban, közhasznú társaságban
érdekeltséget nem szerezhet, alapítvány részére pénzbeli vagy egyéb
hozzájárulást nem teljesíthet. A közfeladat ellátásához szükséges elkülönített
vagyon: a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 1. számú melléklete
szerinti, a tárgyévet megelõzõ év mérlegében kimutatott jegyzett tõke,
valamint a közfeladatok ellátásához a tárgyévben juttatott pénzeszköz, továbbá
a jegyzett tõkén felüli saját tõkébõl a jegyzett tõke összegének 8 %-a.
A társulat tartozásaiért saját vagyonával felel, kivéve a közfeladat
ellátásához szükséges elkülönített vagyont. A tagok a társulat tartozásaiért
nem felelnek. A vízitársulat a vállalkozási tevékenységbõl származó
eredményét elsõsorban közfeladatai ellátására köteles felhasználni.
A Javaslat 43. §-a rendelkezik a társulat szervei által a tagsági
jogviszonnyal kapcsolatban hozott - jogszabályba vagy alapszabályba ütközõ -
határozat bírói felülvizsgálatáról.
A 44. §-hoz
A víziközmû társulat sajátosságaiból adódóan, feladata teljesítése után
megszûnik. A vízitársulat megszûnése nem vált gyakorlattá, de a gazdasági
társaságokról szóló törvény szabályozása miatt elõfordulhat. Ugyanakkor a
vízitársulat közfeladatokat lát el, megszûnése esetén e közfeladatokat
továbbra is el kell végezni, ezért a megszûnésére vonatkozó elõírásokat - a
vagyon és az ellátandó feladatok tekintetében - e tervezetben meghatározott
eltérésekkel célszerû szabályozni.
A 45. §-hoz
A Javaslat záró rendelkezése tartalmazza a hatálybaléptetõ és hatályon kívül
helyezõ, valamint az átmeneti rendelkezéseket.
A Javaslat, tulajdoni rendelkezéseinek megfelelõen kiegészíti a Polgári
Törvénykönyv 172. §-át.
A törvény szerint a társulatok választhatnak, egy éven belül új alapszabályt
alkotnak és tovább mûködnek vagy egy éven belül az új alapszabályt nem tudják
megalkotni és megszûnnek, avagy elhatározzák a megszûnésüket és e törvény
alapján új társulatot/okat/ alapítanak.
A Javaslat záró rendelkezése tételesen sorolja fel a végrehajtásra a
Kormánynak, illetve a miniszternek adott azokat a felhatalmazásokat, amelyek
a tervezet egy-egy szakaszához nem kapcsolódnak.