d
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgy¾lés elnökének
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Ur !
A Kormány által T/651.. számon a Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII.
törvény módosításáról tárgyú törvény javaslathoz a következô
módosító javaslatot
terjesztem elô:
A tervezet 15.§-a az alábbiak szerint módosuljon:
Mt.55/A. §-sal egészül ki.
Ha az üzemi tanács tagjainak száma csökken, az üzemi tanács az 51.§ (6)
bekezdése szerint megválasztott póttagok közül megfelelô számban üzemi
tanácstagot hív be A behívás sorrendjét a póttagok között a megszerzett
nagyobb számú érvényes szavazat határozza meg.
Indoklás:
Az üzemi tanácsok létrehozásának célja volt, hogy a munkavállalók részvételi
jogát biztosítsa a vezetésben.
Ezért a munkavállalók közössége által a legnépszer¾bb, a legnagyobb bizalmat
élvezô munkavállalókat szükséges e tisztségbe helyezni.
Személyi változás esetén, a póttag behívásánál, tehát ne a szakszervezeti
hovatartozás legyen a megmérettetésben a döntô, hanem a legtöbb szavazat
elnyerése.
A tervezet 31.§-a az alábbiak szerint módosuljon:
Mt.117.§.(4) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
(4) A hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítô, valamint a polgári
repülésben a hajózó, légiutas-kisérô, repülôgépes m¾szaki, továbbá a
légijárm¾veket kiszolgáló berendezéseket kezelô és vezetô, valamint a
belföldi és nemzetközi menetrendszer¾ közúti személyszállítás továbbá a
nemzetközi áruszállítás forgalmi utazó munkaköreiben foglalkoztatott
munkavállalók munka-, illetve pihenôidejét kollektív szerzôdés e törvényben
foglaltakról eltérôen szabályozhatja.
Indoklás:
A gyakorlati tapasztalatok alapján a munka és pihenôidô eltérô szabályozása a
kollektív szerzôdésben - a hajósokhoz, a polgári repülésben résztvevôkhöz
hasonlóan - a belföldi és nemzetközi menetrendszer¾ közúti
személyszállításban, valamint a nemzetközi közúti áruszállítás forgalmi
utazóinál is szükséges.
A tervezet 33.§-ának (2) bekezdése helyébe az Mt. 120.§ (2) bekezdése a
következôk szerint módosuljon:
(2) Munkaidô-keret alkalmazása esetén a munkaidô a munkanapokra egyenlôtlenül
is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidô négy óránál rövidebb és - a
részben vagy egészben készenléti jelleg¾ munkakört kivéve- tizenkét óránál
hosszabb nem lehet és annak hat hónap átlagában - az idénymunkát kivéve - a
teljes munkaidônek meg kell felelnie. Ettôl érvényesen eltérni nem lehet.
Indoklás:
A munkáltatók számára biztosítani kell a rugalmasabb gazdálkodás feltételeit,
hogy a vállalkozások jobban tudjanak alkalmazkodni a piaci igényekhez, a
nemzetközi versenyhez.
Alapvetô igény a törvényes munkaidôkereten belül az egyenlôtlen munkaidô
rugalmas szabályozása törvényi szinten mert a kollektív szerzôdésekben való
megállapodás jelenleg csak tradícióval rendelkezô partnerek között lehetséges.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy a gazdasági átalakulás a munkavállalói és
munkáltatói kapcsolatrendszert is megváltoztatta. A különbözô gazdálkodási
formáknál, kis- és közép vállalkozásoknál, szövetkezeteknél hosszabb idôt
igényel a kollektív szerzôdéses megállapodási rendszer kialakítása.
A tervezet 34.§-a helyébe:
Mt.129.§.(1) bekezdése a következôk szerint módosuljon:
(1) Az elrendelhetô túlóra felsô határa három egymást követô napon összesen
nyolc óra: ettôl érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhetô túlóra felsô
határa naptári évenként háromszáz óra.
Indoklás:
A munkáltatók számára biztosítani kell a rugalmasabb gazdálkodás feltételeit,
hogy a vállalkozások jobban tudjanak alaklamazkodni a piaci igényekhez, a
nemzetközi versenyhez.
Ezért a rendkivüli munkavégzés esetén tágabb teret biztosító szabályozásra van
szükség törvényi szinten. A gyakorlati élet tapasztalatai alapján rendkivüli
munkavégzés elrendelésénél gyakorlott, az adott munkát jól ismerô
munkavállalóra van szükség, így kevés kivétellel oldható csak meg a túlóra
kiváltása új munkaerô felvételével.
A kollektív szerzôdésekben történô megállapodás rendkivüli munkavégzésre
jelenleg csak tradícióval rendelkezô partnerek között lehetséges. Figyelemmel
kell lenni arra, hogy a gazdasági átlalakulás a munkavállalói és munkáltatói
kapcsolatrendszert is megváltoztatta. A különbözô gazdálkodási formáknál, kis-
és közép vállalkozásoknál, szövetkezeteknél hosszabb idôt igényel a kollektív
szerzôdéses megállapodási rendszer kialakítása.
A javaslat 39.§-ához kapcsolódó módosító javaslat szerint az Mt.151/A §.-al
egészül ki.
Az e/ ponton benyújtott kormányzati elôterjesztést a (4) bekezdés kivételével
javasolom, tárgyalni.
Indoklás:
Az átlagkereset számítás hatályos szabálya nem felelt meg a jogalkotó
szándékainak sem, igazságtalan elosztást eredményezett, növelte az élômunka
terheit.
A benyújtott törvény-tervezet e problémakört megfelelôen rendezi a távolléti
díj bevezetésével.
Véleményünk szerint a munkavégzés alóli mentesítés idôszakára olyan összeg¾
bért szükséges biztosítani, mintha a munkavállaló a mentesítés idôszaka alatt
munkára megjelent volna. Ezért a dolgozók közötti igazságosabb elosztás
megkívánja, hogy a számítási módszer mindenkire azonos módon történjen. Egy
elôzô idôszakban kifizetett túlórapótlék összege ne szerepeljen a távolléti
díj meghatározásánál.
Budapest, 1995. március 27.
dr. Sümeghy Csaba
FIDESZ