ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVSELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnöke
Módosító javaslat
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosítására irányuló
T/651.. számú törvényjavaslathoz az alábbi módosító indítványokat terjesztem
elõ.
1./ A Javaslat 2. §-a helyébe a következõ szövegû új 2. §-t javasolom:
2. §
Az Mt. a következõ 19/A §-sal egészül ki:
"19/A § (1) A szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban
nem álló személynek a munkáltató területére történõ belépését - a munkáltató
elõzetes értesítése esetén - a munkáltató nem tagadhatja meg, ha [a
szakszervezet] a munkáltatóval munkaviszonyban álló [taggal rendelkezik.]
tagja van a szakszervezetnek. [A szakszervezetnek minderrõl a munkáltatót
elõzetesen értesítenie kell.] A munkáltató és a szakszervezet eltérõ
megállapodásának hiányában a belépõ személy kizárólag a 24. § (2) bekezdése
alapján meghatározott helyiségben, ha ilyen helyiség [megállapítva] nincs, a
munkáltató által kijelölt megfelelõ helyen tartózkodhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy eljárása során köteles a
munkáltató mûködési rendjére vonatkozó szabályokat megtartani."
Indokolás
A módosított szöveg tartalmában megegyezik a Javaslat eredeti szövegével,
mindössze nyelvhelyességi szempontból látom helyesebbnek a módosított
szövegrészt.
2./ A Javaslat 3. §-ának elhagyását javasolom.
[3. §
Az Mt. 22. § (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) A szakszervezet jogosult ellenõrizni a munkakörülményekre vonatkozó
szabályok megtartását."]
Indokolás
A Javaslatban szereplõ szövegrész annyiban különbözik az Mt 22. § (2)
bekezdésének hatályos szövegétõl, hogy elhagyta belõle a "- az illetékes
szakhatóság tájékoztatása mellett -" szövegrészt. Álláspontom szerint a
hatályos törvényszöveg helyesebb és nem hátrányos a munkáltatóra, mivel
kívánatos, hogy a szakszervezet ellenõrzési jogosultságát az illetékes
szakhatóság tájékoztatása mellett végezhesse.
3./ A Javaslat 4. §-a helyébe az alábbi új 4. § felvételét javasolom:
"4. §
Az Mt. 23. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. A
kifogással kapcsolatos egyeztetõ tárgyalást a kifogás benyújtásától számított
három munkanapon belül kell megkezdeni. Ha az egyeztetés hét napon belül nem
vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon
belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. (A bíróság nem peres eljárásban,
tizenöt napon belül dönt.)
(5) A kifogásolt intézkedést a munkáltató és a szakszervezet közötti egyeztetõ
tárgyalás befejezéséig, illetve a jogerõs bírósági döntésig végrehajtani nem
lehet, illetve annak végrehajtását fel kell függeszteni."
Indokolás
A bírósági eljárásra vonatkozó kitétel és a határidõ megállapítása nem a Munka
Törvénykönyvébe illõ rendelkezés. Miután a polgári perrendtartás módosítása
folyamatban van, ezért ezen rendelkezésnek ott kellene megjelenni.
4./ A Javaslat 6. §-a helyett a következõ új 6. § felvételét javasolom:
6. §
Az Mt. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
48. § (1) "A választási bizottság
a) meghatározza a jelöltállítás határidejét, illetve a választás idõpontját,
b) gondoskodik a jelölés és a választás törvényes rendjének megõrzésérõl,
továbbá
c) megállapítja a szavazatszámlálás részletes szabályait." [, továbbá
d) meghatározza a választásnak a munkáltatónál érvényesülõ különös
szabályait."]
Indokolás
A módosítás tulajdonképpen a Javaslatban szereplõ d) pont elhagyására irányul,
csupán nyelvhelyességi szempontokból a "továbbá" szó megfelelõ helyre kerülése
miatt. A d) pont elhagyását azért tartom indokoltnak, mivel a választási
bizottság részére ilyen mértékû és teljesen korlátlan felhatalmazást
biztosítani a választás különös szabályainak megalkotására komoly veszélyeket
rejthet magában.
5./ A Javaslat 13. §-a helyébe az alábbi új 13. § felvételét javasolom:
13. §
Az Mt. 54. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"54. § Ha a jelöléssel, a választás lebonyolításával vagy eredményével
kapcsolatban vita merül föl, öt napon belül egyeztetést lehet kezdeményezni.
Az egyeztetés kezdeményezésére a munkavállaló, a munkáltató, a képviselettel
rendelkezõ szakszervezet és a választási bizottság jogosult. Az egyeztetés
során a választási bizottság és a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ
szakszervezetek öt napon belül közösen határoznak. A határozat ellen, illetve
az egyeztetés eredménytelensége esetén e § szerint az egyeztetés
kezdeményezésére jogosultak öt napon belül bírósághoz fordulhatnak. [A bíróság
tizenöt napon belül, nem peres eljárásban határoz.]"
Indokolás
A bírósági eljárásra vonatkozó kitétel és a határidõ megállapítása nem a Munka
Törvénykönyvébe illõ rendelkezés. Miután a polgári perrendtartás módosítása
folyamatban van, ezért ezen rendelkezésnek ott kellene megjelenni.
6./ A Javaslat 14. §-ában az Mt. 55. §-a helyébe lépõ rendelkezésnél az (1)
bekezdés a) pontjának rendelkezése az alábbiak szerint módosuljon:
"55. § (1) Az üzemi tanács megszûnik, ha
a) a telephely, vagy a munkáltató jogutód nélkül megszûnik,
b) (....)
Indokolás
A a) pontban indokolt rendelkezni a telephely megszûnésének következményeirõl
is, mivel ha a törvényi feltételek fennállnak, telephelyen is kell választani
üzemi tanácsot. A telephely megszûnése szükségképpen együtt kell, hogy járjon
az ott megválasztott üzemi tanács megszûnésével is.
7./ A Javaslat 15. §-a helyébe az alábbi új 15. § felvételét javasolom:
15. §
Az Mt. a következõ 55/A §-sal egészül ki:
"55/A § (1) Ha az üzemi tanács tagjának a megbízatása megszûnik, (a kiesõ tag)
helyére az üzemi tanácsba a megválasztott póttagok közül - megfelelõ számban
- üzemi tanácstagot kell behívni.
(2) A megválasztott póttagok közül azt kell az üzemi tanácsba behívni, aki a
legtöbb szavazatot kapta." [Az (1) bekezdés szerinti kiesõ tag helyére annak a
szakszervezetnek a legtöbb szavazatot megszerzett póttagját kell behívni,
amelynek a kiesõ üzemi tanácstag tagja volt. Ha a kiesõ üzemi tanácstag nem
szakszervezeti tag, a szakszervezethez nem tartozó legtöbb szavazattal
rendelkezõ póttagok közül (független póttag) kell az üzemi tanácsba tagot
behívni.
(3) A (2) bekezdéstõl eltérõen ha a szakszervezet póttaggal rendelkezik,
illetve független póttag nincs, a delegálás sorrendjét a póttagok között
megszerzett nagyobb számú érvényes szavazat határozza meg.])
Indokolás
A módosítás részben szövegpontosítást tartalmaz, érdemben pedig azért kívánja
megváltoztatni a javaslat eredeti szövegét, mert az aszerinti megoldás
ellentétes a választói akarattal. Kétségtelen tény, hogy a választás során a
szakszervezeti tagságnak jelentõsége van ugyan, de a szavazatot továbbra sem a
szakszervezetre, hanem a jelöltre adják le, hiszen a hatályos szabályok
szerint nem listás szavazásról van szó. Ebbõl következõen a póttagok kizárólag
a kapott szavazatok sorrendjében válhatnak az üzemi tanács tagjává. A javasolt
módosítás az üzemi tanácsi választásnak a szakszervezetekkel kapcsolatos
hatásán nem változtatna, hiszen az eredeti szabályozás értelmében a választás
eredményét kell mind a kollektív szerzõdéskötési jogosultság, mind pedig a
reprezentativitás megítélésénél alapul venni.
8./ A Javaslat 17. §-a helyébe a következõ új 17. § felvételét indítványozom.
17. §
Az Mt. 62. §- a az alábbi új (3) bekezdéssel egészüljön ki és ezzel
egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik.
"(3) Ha az üzemi tanács tagja szakszervezeti tisztségviselõ is, munkaidõ
kedvezményre csak az egyik jogcímen jogosult."
Indokolás
A javaslatban szereplõ (2) bekezdés teljes elhagyását azért indítványozom,
mivel az Mt. hatályos szövege kiegészítve az általam javasolt új (3)
bekezdéssel korrektebb szabályozást adna. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy a
törvény korlátozza a felek eltérési lehetõségét az üzemi tanácsok javára. Ez
teljes mértékben ellentétes a munkajog funkciójával, szabályozási elveivel. A
távolléti díjra vonatkozó szabályozás elhagyását a megfelelõ jogszabályi
helynél is elhagyni javasolom. A munkaidõ kedvezmény díjazása tekintetében a
szakszervezeti tisztségviselõk, illetve az üzemi tanácstagok közötti
különbségtétel teljes mértékben elfogadhatatlan. Indokolt azonban annak a
lehetõségét kizárni, hogy valamely munkavállaló mindkét jogcímen munkaidõ
kedvezményben részesüljön.
9./ A Javaslat 2O. §-a helyébe az alábbi új rendelkezés felvételét
indítványozom.
2O. §
Az Mt. 67. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"67. § A 65. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat sértõ munkáltatói
intézkedés érvénytelen. Ennek megállapítása iránt az üzemi tanács bírósághoz
fordulhat." [A bíróság nem peres eljárásban tizenöt napon belül határoz."]
Indokolás
A módosítást azért tartom szükségesnek, mivel a hatályos Mt. 65. § (2)
bekezdését az 1993. évi XCIII. törvény 88. §-a hatályon kívül helyezte, így
arra hivatkozni szükségtelen. Az utolsó mondat elhagyását pedig a már korábban
kifejtettek szerint tartom indokoltnak, mivel az nem a Mt-be illik.
1O./ A Javaslat 21. §-ának elhagyását indítványozom.
[21. §
Az Mt. 76. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(4) A munkaszerzõdést - a két napot meg nem haladó idõtartamú munkaviszonyt
kivéve - írásba kell foglalni.]
Indokolás
A javasolt szabályozás semmi érdemi változást nem jelent a hatályos
szabályozáshoz képest. Az a változás, hogy öt napról két napra csökkenti azt
az idõtartamot, amikor nem kell írásba foglalni a munkaszerzõdést, egyáltalán
nem életszerû, semmi nem indokolja, hogy például egy háromnapos alkalmi
munkavégzésre vonatkozó megállapodást, munkaszerzõdést írásba kelljen
foglalni.
11./ A Javaslat 23. §-a helyébe az alábbi új 23. § felvételét indítványozom.
23. §
Az Mt. a következõ 86/A §-sal egészül ki:
"86/A § Ha a munkaviszony a 86. § b) pontjában foglaltak [alapján] szerint
szûnik meg, a munkavállalót a részére [a] munkáltatói rendes felmondás[a]
esetén [meghatározott] elõírt munkavégzés alóli mentesítés[i] idejére járó
átlagkeresetnek megfelelõ összeg[et ki kell fizetni] illeti meg kivéve [ha a
rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára a
munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult] ha a munkavállaló - munkavégzés
alóli mentesítés esetén - munkabérre egyébként nem lenne jogosult."
Indokolás
A módosítás a Javaslatban szereplõ rendelkezéshez képest nem jelent tartalmi
változtatást, csupán stilisztikailag, a könnyebb megértés érdekében indokolt.
12./ A Javaslat 24. §-ának elhagyását indítványozom.
[24. §
Az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:
87. § (1) [A munkaviszony megszüntethetõ:]
"e) A 88. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint:"]
Indokolás
Az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése kizárólag a határozatlan idejû munkaviszonyra
vonatkozik, ezért teljesen indokolatlan e helyre a határozott idejû
munkaviszony megszûnésére vonatkozó szabályt felvenni.
13./ A javaslat 25. §-a helyébe a következõ új 25. § felvételét javasolom:
25. §
Az Mt. 88. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és az alábbi
új (3) bekezdéssel egészül ki:
["(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen is megszüntetheti a munkáltató a határozott
idõre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót azonban egy
évi, ha a határozott idõbõl még hátralévõ idõ egy évnél rövidebb, a hátralévõ
idõre jutó átlagkeresete megilleti."]
"(2) Határozott idõtartamú munkaviszony esetén a munkáltató jogosult a
munkavállalót munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni, személyi alapbérét
azonban - havonta - a határozott idõ lejártáig köteles megfizetni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben, ha a munkavállaló kéri, a
munkáltató köteles hozzájárulni a munkaviszony megszüntetéséhez, a személyi
alapbért a határozott idõ lejártáig azonban - havonta - továbbra is fizetni
kell."
Indokolás
A Javaslatban szereplõ új szabályozás súlyosan sérti a szerzõdési szabadságot
és a felek egyenlõ jogait. A határozott és határozatlan idõtartamú
munkaviszonyok megszüntetése közötti különbségtétel indokolt, de nem
elfogadható az, hogy amíg a munkavállaló kötve van a szerzõdéshez, addig a
munkáltató az okozott károk teljes megtérítése nélkül szabadulhat a
szerzõdésben vállalt kötelezettsége alól. A tapasztalt visszaélések
megakadályozására az általam javasolt módosítás alkalmas lehet.
14./ A Javaslat 26. §-a helyébe a következõ új szövegezésû 26. § felvételét
indítványozom.
26. §
Az Mt. 96. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi
(2)-(6) bekezdés számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
[(2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését kell
megfelelõen alkalmazni.]
"(2) A rendkívüli felmondást indokolni kell, az indokolásból a felmondás
indokának világosan ki kell tûnnie. A felmondás indokának valódiságát,
okszerûségét a rendkívüli felmondást közlõ félnek kell bizonyítania."
Indokolás
A Javaslat szerinti szabályozás félrevezetõ, mivel a hivatkozott
jogszabályhely szerint csak a munkáltató indokolási és bizonyítási
kötelezettsége lenne megkövetelhetõ, ugyanakkor a rendkívüli felmondás esetén
a munkavállalónak is kötelezettségként kell elõírni jognyilatkozatának
indokolását.
15./ A Javaslat 27. §-ának az alábbi módosítását indítványozom:
27. §
Az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való
tudomásszerzéstõl számított [három munkanapon] tizennégy napon belül,
legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétõl számított hat hónapon, kollektív
szerzõdés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven belül, bûncselekmény
elkövetése esetén a büntethetõség elévüléséig lehet gyakorolni."
Indokolás
A Javaslat szerinti szabályozás a hatályos törvényszöveggel szemben ugyan
meghosszabbítja a rendkívüli felmondás jogának gyakorlására nyitvaálló
határidõt, de álláspontom szerint túl rövid ahhoz, hogy a tapasztalt
ellentmondásokat feloldja. Indokoltnak tartanám, a nemzetközi gyakorlattal is
egyezõen a 14 napos határidõ megállapítását.
16./ A Javaslat 3O. §-ában a következõ módosítást indítványozom:
3O. §
Az Mt. 1O7. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a
következõ e) ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi e) és f) pontok
megjelölése f) és g) pontra változik:
[Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól]
"d) a kötelezõ orvosi vizsgálat (- ideértve a társadalombiztosítási
jogszabályokban elõírt a terhességgel összefüggõ orvosi vizsgálatot is -)
teljes idõtartamára,
e) a véradás miatt távol töltött teljes idõtartamra, a munkahelyen kívül
szervezett véradás esetén legalább négy órára,"
Indokolás
A javaslat szerinti szabályozás vitára adhat okot. Nem lehet ugyanis
jogalkotói cél, hogy a munkavállaló tetszése szerinti terhességi vizsgálatok
esetén is mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól. Álláspontom szerint
egyértelmûen kell a törvénynek rendelkezni arról, hogy csak a
társadalombiztosítási ellátáshoz szükséges terhességi orvosi vizsgálat idejére
vonatkozik a mentesítés.
17./ A Javaslat 31. §-ának elhagyását javasolom.
[31. §
Az Mt. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítõ, a polgári repülésben
a hajózó, légiutas-kísérõ, repülõgépes mûszaki, továbbá a légi jármûveket
kiszolgáló berendezéseket kezelõ és vezetõ, valamint a belföldi és nemzetközi
menetrendszerû távolsági közúti személyszállítás forgalmi utazó munkaköreiben
foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejét a kollektív
szerzõdés e törvényben foglaltaktól eltérõen szabályozhatja."]
Indokolás
A Javaslat szerinti szabályozás indokolatlan különbségtételt tesz a közúti és
a nem közúti személyszállítás, valamint a közúti áruszállítás és a közúti
személyszállítás munkavállalói között. Ugyanakkor rendkívül veszélyes lenne és
az európai gyakorlattól is teljesen eltérõ annak megengedése, hogy a Javaslat
szerinti munkavállalói körre semmilyen törvényes korlátozás ne legyen a munka-
és pihenõidõ vonatkozásában.
18./ A Javaslat 35. §-ának elhagyását indítványozom.
[35. §
Az Mt. 13O. § (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[A munkaviszony szünetelésének idõtartamára a következõ esetekben jár
szabadság:]
"f) minden olyan munkában nem töltött idõre, amelyre a munkavállaló távolléti
díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül."]
Indokolás
A távolléti díjra vonatkozó szabályozás áttekinthetetlen, túl bonyolult,
rendkívüli mértékben megnehezíti az ezzel kapcsolatos adminisztrációt, így
annak bevezetését helytelennek találom. Hátrányos a munkavállalók részére,
hogy a szabadság idõtartamára olyan alacsony mértékû díjazást kapnának, mely
arra ösztönözné õket, hogy ne vegyék igénybe szabadságukat.
19./ A Javaslat 37. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
[37. §
Az Mt. 137. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A munkavállaló keresõképtelenségét - a keresõképesség orvosi
elbírálásáról szóló rendelkezésnek megfelelõen - a kezelõorvos igazolja.
(3) A betegszabadság idõtartamára a munkavállaló részére a távolléti díjának
nyolcvan százaléka jár."]
Indokolás
A Javaslat szerinti távolléti díj bevezetése, illetve alkalmazása idegen a
munka díjazására vonatkozó hatályos szabályokhoz képest. Ugyanakkor rendkívüli
mértékben hátrányos a munkavállalók részére, mivel a teljesítménybérben
foglalkoztatott munkavállalók a szabadság idõtartamára a jelenleginél
lényegesen kevesebb díjazást kapnának, ami a szabadság igénybevételét is
veszélyeztetheti. Mindezeknek megfelelõen a teljes elhagyást indítványozom.
2O./ A Javaslat 38. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
[38. §
(1) Az Mt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"151. § (1) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, a munkavállaló
munkabérét távolléti díjára ki kell egészíteni, illetve munkavégzés hiányában
távolléti díjat kell fizetni. Távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha
munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja
elõ, annak mértéke meghatározása nélkül."
(2) Az Mt. 151. § (2) bekezdésének bevezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A munkavállaló részére távolléti díj jár:"]
Indokolás
Az indokolás megegyezik a 19. pont indokolásával.
21./ A Javaslat 39. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
[39. §
Az Mt. a következõ 151/A. §-sal egészül ki:
"151/A. § (1) Ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a
távollét idején (idõszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres
bérpótléka(i), valamint a (4) bekezdés szerinti, túlmunka miatti kiegészítõ
pótlék együttes összegének a távollét idejére számított idõarányos átlaga jár.
(2) A távolléti díj számításánál rendszers bérpótlék alatt a munkaviszonyra
vonatkozó szabályban és a munkaszerzõdésben rögzített azon bérpótlékok
értendõk, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik.
(3) A távolléti díj számításánál mûszakpótlékként a munkavállaló
a) többmûszakos munkaidõbeosztásban történõ foglalkoztatása esetén a személyi
alapbére 15 %-át, illetõleg
b) folytonos munkarendben történõ foglalkoztatása esetén a személyi alapbére
2O %-át
kell figyelembe venni.
(4) Ha a munkavállaló a tárgyévet megelõzõ évben több mint ötven óra túlmunkát
teljesített, távolléti díja megállapításánál túlmunka miatti kiegészítõ
pótlékot kell figyelembevenni. A kiegészítõ pótlék mértéke, ha az irányadó
idõszakban a túlmunka száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér három
százaléka; ha száz óránál több volt, a személyi alapbér öt százaléka. Ha a
munkavállalót a tárgyévet megelõzõ idõszakban törtévben foglalkoztatták, az
óraszám határokat arányosan kell figyelembevenni.
(5) Havi idõbér esetén
a) az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított távolléti
díjnak a 22-ed része,
b) az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti díj és
a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.
(6) Nem kell alkalmazni a (5) bekezdésben foglaltakat, ha a távolléti díj
megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén
részesülne.
(7) Órabér esetén az egy napra fizetendõ távolléti díj: az egy órára
megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a
szorzata.
(8) Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a munkavállaló
távolléte idején (idõszakában) érvényes személyi alapbéreként az ekkor
érvényes személyi alapbérének a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezõjével
szorzott összegét kell figyelembe venni.
(9) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a
teljesítmény-tényezõ egy, vagy annál kisebb.
(1O) A tárgyévi teljesítmény-tényezõ a munkavállaló megelõzõ évben elért egy
órára jutó teljesítménybérének - ideértve a bérforma garantált bérrészét is -
és a tárgyév január í-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a
hányadosa.
(11) Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítmény-tényezõje, akinek a
munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdõdött, a - 152. § (5) bekezdése
szerinti - tárgyévi irányadó idõszak egy órára jutó teljesítménybérének és az
elsõ távolléti díj fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi
alapbérének a hányadosa.
(12) A munkavállaló tárgyévi teljesítmény-tényezõjét a tárgyév január 1-jével,
- a (11) bekezdés szerinti esetben az elsõ távollétidíj-számítás alkalmával -
rögzíteni kell."]
Indokolás
Az indokolás megegyezik a 19. pont indokolásával.
21./ A Javaslat 4O. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
[4O. §
Az Mt. 152. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az
átlagszámítás alapjául szolgáló idõszakra (a továbbiakban irányadó idõszak)
kifizetett munkabér idõarányosan számított átlaga jár.
(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér esedékességétõl
eltérõ idõben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített
kifizetésnek kell tekinteni.
(3) Az átlagkereset számításánál idõbér esetén a személyi alapbért az
átlagkereset esedékessége idõpontjában érvényes összegben kell figyelembe
venni.
(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre
kifizetett munkabérek szolgálnak.
(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az
átlagkeresete számításakor a nála számításba vehetõ naptári negyedév(ek),
negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell
figyelembe venni.
(6) Az irányadó idõszakban kifizetett, de az irányadó idõszakot meghaladó,
meghatározott idõtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó idõszakon
kívüli idõben kifizetett, de az irányadó idõszak alatti munkavégzés alapján
járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehetõ idõszakra
esõ, - a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított -
(idõarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe
beszámítani.
(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári
hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg
tekintendõ.
(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell
kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó idõszaki munkabérének együttes
összegét osztani kell az adott idõszakban munkában töltött, valamint a
munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok
számával (együtt: osztószám).
(9) Az a naptári negyedév - az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek)
hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak kifizetett
munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó idõszak meghatározásánál nem
vehetõ figyelembe.
(1O) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség
megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elõ, akkor egy havi
átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a 22-szerese értendõ.
Órabér esetén az egy napi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset
és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata."]
Indokolás
Az indokolás megegyezik a 19. pont indokolásával.
22./ A Javaslat 4O. §-a helyett az alábbi módosítás felvételét indítványozom:
4O. §
Az Mt. 152. §-a az alábbi (6) bekezdéssel egészüljön ki.
"(6) A kétszeres beszámítás (kifizetés) elkerülésére kollektív szerzõdés vagy
munkaszerzõdés eltérõ rendelkezéseket tartalmazhat."
Indokolás
Szükséges lenne, hogy az átlagkereset számítás funkciója maradéktalanul
érvényesüljön, ezért lehetõvé kellene tenni, hogy a felek elkerülhessék, hogy
az átlagkeresettel díjazott idõtartamot kétszer vegyék figyelembe az
átlagkereset kiszámításakor.
23./ A Javaslat 41. §-a maradjon el.
[41. §
Az Mt. 188. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A 19O. § (3) bekezdése, a 191. §., továbbá a 192. § (2) bekezdése
alkalmazásában vezetõnek minõsül a vezetõ helyettese, valamint az akit a
tulajdonos, illetõleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet ilyennek
minõsít."]
Indokolás
A Javaslat szerinti szabályozás rendkívüli mértékû jogbizonytalanságot
eredményez. Eszerint ugyanis bármely dolgozót be lehet vonni a Javaslat
szerinti vezetõi körbe.
24./ A Javaslat 42. §-a maradjon el.
[42. §
A 19O. § a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a munkáltató - fizetésképtelensége esetén - a határozott idõre
alkalmazott vezetõ munkaviszonyát 88. § (2) bekezdése szerint megszünteti, a
vezetõnek a határozott idõbõl még hátralévõ idõre, de legfeljebb hat hónapra -
járó átlagkeresetét köteles elõre megfizetni. A vezetõt az ezt meghaladó
hátralévõ idõ után megilletõ rész a felszámolási eljárás megszûnésekor vagy a
felszámolási zárómérleg, illetve záró egyszerûsített mérleg jóváhagyása után
válik esedékessé."]
Indokolás
A határozott idõtartamú munkaviszonyban alkalmazott dolgozók tekintetében
ilyen szabályozás - különös tekintettel a már megkötött szerzõdésekre is
kiterjedõ hatállyal - nemcsak aránytalanul sérelmes, hanem jogelvet is sért.
25./ A Javaslat 44. §-a helyébe az alábbi módosítást indítványozom:
44. §
Az Mt. a következõ 199/A §-sal egészül ki:
"199/A. § [Kollektív szerzõdésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi
jogvita esetére békéltetõ személyét köthetik ki, aki a 199. § (5) bekezdése
szerinti egyeztetés során a vitában egyezség létrehozását kísérli meg. Az
egyeztetést a békéltetõnél kell e törvény szabályai szerint kezdeményezni. A
békéltetõ az egyezséget köteles írásba foglalni."] Munkaügyi jogvita esetén a
felek - megállapodásuk alapján - közvetítõt vehetnek igénybe, aki a 199. § (5)
bekezdése szerinti egyeztetésen a felek között egyezség létrehozását kísérli
meg."
Indokolás
A Javaslat szerinti szövegezés pontatlan és nem áll összhangban az egyéb
szabályokkal sem. Például az egyeztetés nem kezdeményezhetõ a békéltetõnél,
azt a másik érintett félnél kell kezdeményezni (a közvetítõ nem hatóság), de a
törvény a kollektív viták esetén már használja ezt az intézményt "közvetítõ"
elnevezéssel.
26./ A Javaslat 46. §-ának az alábbi módosítását indítványozom:
46. §
(1) Az Mt. 2O2. § (1) bekezdésének bevezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"2O2. § (1) A keresetet az egyeztetés[, illetve a békéltetõ eljárása]
eredménytelenségének megállapításától, illetõleg a 2O1. §-ban meghatározott
határidõ lejártától számított tizenöt napon belül lehet elõterjeszteni:"
Indokolás
Az indokolás megegyezik a 25. pont indokolásával.
27./ A Javaslat 49. §-ának az alábbi módosítását indítványozom:
49. § (1) [A] E törvény 1995. szeptember 1-jén lép hatályba.
(2) [A] E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
[a) Az Mt. 25. § (3) bekezdésében a 1O4. § (5) bekezdésében, a 116. §-ban, a
148. § (2) bekezdésében, továbbá
b) a Kjt. 48. § (3) bekezdésében
az "átlagkereset" szövegrész helyébe a "távolléti díj" szövegrész lép;]
a) a Kjt. 59. §-ának (1) a "117. § (2) bekezdésének a) pontja és (4)
bekezdése" szövegrészt követõen a "12O. § (1)-(2) bekezdése, 129. § (1)
bekezdése", szövegrésszel egészül ki;
b) az Mt. 96. § (4) bekezdése és a 118. §-ának (3)-(4) bekezdése hatályát
veszti.
[(3) A 88. § (2) bekezdésének e törvény 24. §-ával megállapított rendelkezését
az e törvény hatálybalépését követõen megkötött határozott idõre szóló
munkaviszonyok tekintetében kell alkalmazni.]
Indokolás
A módosítás indokait a távolléti díjra vonatkozó módosításnál fejtettem ki, a
(3) bekezdés törlésének indokait pedig a Javaslat 24. §-ának elhagyására
irányuló indítványban indokoltam. Az Mt. 118. §-ának (3)-(4) bekezdését is
indokolt hatályon kívül helyezni, mivel azok a javasolt módosítások folytán
okafogyottakká váltak.
Budapest, 1995. május 2.
Dr. Tóth Tihamér
(MDF)