1
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. GÁL ZOLTÁN házelnök úrnak
Tisztelt Elnök Úr!
A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I.. törvény módosításáról szóló T/673..sz.
törvényjavaslathoz az alábbi módosító indítványt terjesztem elõ:
Az 1. §, 5. §, 6. §, 7. §, 8. §, 9. §, valamint a 10. §. (2) bekezdése
elhagyását javasolom.
"[ 1. §
Az 1973. évi I.. törvény (Be.) 90. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni az olyan bûntett (Btk. 11. §
(2) bek. miatt folytatott eljárásban, amelyre a törvény három évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel. ]"
"[ 5. §
A Be. 350. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"350. § Tárgyalás mellõzésével végrehajtásában felfüggesztett
szabadságvesztés, pénzbüntetés kiszabása, illetõleg mellékbüntetés önálló
büntetésként való alkalmazása vagy próbára bocsátás esetén a bíróság - az e
fejezetben foglalt eltérésekkel - a vétségi eljárás szabályai szerint jár el.
]"
"[6. §
A Be. 351. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"351. § (1) A bíróság az ügyész indítványára - magánvádas ügyben hivatalból -
a szabadon levõ vádlottal szemben tárgyalás mellõzésével végzésben
végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetõleg
önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást vagy
kiutasítást, továbbá intézkedésként próbára bocsátást alkalmaz a vétségi
eljárásra tartozó bûncselekmény esetén, ha a törvény a szabadságvesztés
végrehajtásának felfüggesztését, a pénzbüntetés kiszabását, az önálló
mellékbüntetés, illetve a próbára bocsátás alkalmazását lehetõvé teszi, a
tényállás egyszerû, a vádlott a bûncselekmény elkövetését beismerte, és a
büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhetõ.
(2) Tárgyalás mellõzésével egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabásának
nincs helye.]"
"[7. §
A Be. a következõ 351/A. §-sal egészül ki:
"351/A § (1) A 351. § (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatalának
az ügy érkezésétõl számított harminc napon belül van helye.
(2) Magánvádas ügyben, vagy ha a bíróság elõkészítõ ülést tart, az (1)
bekezdésben meghatározott határidõt a személyes meghallgatás, illetve az
elõkészítõ ülés napjától kell számítani. ]"
"[8. §
A Be. a következõ 351. §-sal egészül ki:
"351/B. Ha a tárgyalás mellõzésének helye lehet, de az ügyész a
vádindítványban azt nem indítványozta, hogy a bíróság elõkészítõ ülést tart,
amelyen felhívja az ügyész figyelmét a tárgyalás mellõzésével történõ
elbírálás lehetõségére. ]"
"[9. §
(1) A Be. 352. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
(1) A bíróság
a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása
esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást
vagy kiutasítást, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása
esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,
b) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása vagy próbára
bocsátás esetén pártfogó felügyeletet is alkalmazhat,
c) a végzésben elkobzást is kimondhat, elkobzás alá esõ érték megfizetésére
kötelezhet, illetõleg a polgári jogi igénynek helyt adhat, vagy a polgári jogi
igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasíthatja."
(2) A Be. 352. § (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(A tárgyalás mellõzésével hozott végzés rendelkezõ részének tartalmaznia
kell.)
b) a kiszabott szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetõleg az önálló
büntetésként alkalmazott mellékbüntetést vagy próbára bocsátást, ]"
10. §
" [(2) A folyamatban lévõ ügyekben a 7. §-ban megállapított határidõket e
törvény hatálybalépésétõl kell számítani. ]"
Indokolás:
Az elõterjesztõ álláspontja szerint is a javaslat leglényegesebb módosításának
a Be.különeljárások körében szabályozott tárgyalás mellõzése intézményének
átalakítását és jelentõs mértékû kiterjesztését jelölte meg. Ennek során a
vétségi eljárás szabályait kívánja a büntetõeljárások jelentõs körére
alkalmazni, valamint az ilymódon kiterjesztett körben a tárgyalás mellõzésének
intézményét úgy szélesítené, hogy szabadságvesztés büntetés kiszabására is sor
kerülhessen.
Álláspontom szerint már a jelenleg hatályos szabályozás is széles körben ad
lehetõséget a tárgyalás mellõzésére, és jogosan kifogásolható a tárgyalás
mellõzésével történõ eljárásban a hatásában igen sokszor súlyos önálló
mellékbüntetés kiszabási lehetõség (foglalkozástól eltiltás, jármûvezetéstõl
eltiltás), ezért az intézmény bõvítése és különösen szabadságvesztés
kiszabásának ilymódon történõ megengedése ellentétes a büntetõeljárás alapvetõ
elveivel, de ellentétes azzal a büntetõeljárási koncepcióval, amelynek
kodifikálására a jelenlegi Kormány is kötelezettséget vállalt.
Bár az elõterjesztésbõl ez nem derül ki, és a Kormány képviselõje nem tudott
felvilágosítást adni az erre vonatkozó bizottsági kérdésre, de általános
tapasztalat szerint a javaslat elfogadása esetén a helyi bíróságok elõtt folyó
büntetõperek nagyobbik hányadára az lenne a jellemzõ, hogy a bíróság úgy hozná
meg döntését, hogy sem vádlottal, sem védõvel, sem ügyésszel nem találkozik,
csak az iratokkal. Az igazságszolgáltatás körében a bírósági eljárás
leglényegesebb elemei: a nyilvános tárgyalás, a szóbeliség, a közvetlenség, az
ítéletalkotáshoz feltétlenül szükséges mérlegelési tevékenység alapjai
kerülnének kiküszöbölésre ilymódon.
Mivel a szabályozás által érintett ügyek rendszerint elsõbûntényes elkövetõk
bûncselekményei, természetesen ebben a körben érvényesülne leginkább a
büntetõeljárás, ezen belül is a bírósági szak nevelõ és visszatartó ereje,
amelyet teljes mértékben kizár a javaslat azzal a megoldással, hogy a
vádlottnak be sem kell lépnie a bíróság épületébe, hogy a bíró elõtt adjon
számot cselekedetérõl, illetve személyesen elõadhassa védekezését.
A büntetõeljárás indokolatlan elhúzódása ellen más célszerû eljárási
változtatások kidolgozására számtalan egyéb lehetõség kínálkozik, amelyek
azonban megõrzik azokat a lényeges alapelveket, melyek a tárgyaláshoz
kapcsolódnak. Álláspontom szerint a vádlottat megilletõ ún. fair eljáráshoz
való jog mindenképpen magában foglalja a tárgyaláshoz való jogot, de legalább
is annak jogát, hogy õ dönthesse el, hogy errõl lemond-e vagy sem, és ne neki
kelljen kérelmeznie a bíróság ezzel ellentétes döntése után a tárgyalás
megtartását. A bíróság tárgyalás mellõzésével meghozott döntését követõen
kérelmezett tárgyalás nyilvánvalóan nem azonos a tárgyalásról való lemondás
jogával, mivel a vádlott az utólagos kérelem esetén a tárgyalást annak
érdekében fogja kérni, hogy büntetését enyhítsék, esetleg mentsék fel. Kérelme
aligha vezet sikerre, hiszen ebben az esetben ugyanaz a bíróság - ha enyhébb
büntetést szab ki - egyúttal azt is beismerné, hogy a tárgyalás mellõzésével
hozott határozata nem volt megalapozott. Ebben az esetben gyakorlatilag saját
korábbi határozatával kerülne szembe, és önmagának kellene kritikát
gyakorolnia ítéletalkotási képessége fölött, amely elvárás rendszerint csak
illúzió maradna.
Mindezek alapján javasolom a tervezett változtatások elhagyását.
Budapest, 1995. április 21.
Tisztelettel
Dr. Balsai István
MDF