1995. évi .... törvény
a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról
Az Országgyûlés a környezethez való alkotmányos alapjog maradéktalan
biztosítása érdekében, az állam ezzel kapcsolatos alkotmányos
kötelezettségeinek teljesítése és a természetvédelem jogszabályokkal
biztosított eredeti szintjének helyreállítása céljából a következõ törvényt
alkotja:
1. §
(1) E törvény hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - azokra a
védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti
területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki,
amelyeket a mezõgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek
részeként törvény alapján
a) a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és
alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából
földalapokba elkülönítettek, vagy
b) az a) pontban meghatározott földalapokba - a védettségre
tekintettel - nem jelöltek ki.
(2) Nem terjed ki a törvény hatálya az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott azokra a védett természeti területekre, amelyeknek az egyes
földalapokba történõ kijelölésére a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I.
törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II.
törvény módosításáról rendelkezõ 1992. évi L. törvény 4. §-ában foglalt
módosító, illetve kiegészítõ szabályok alkalmazása nélkül is törvényes
lehetõség volt és a kijelölés az irányadó szabályoknak megfelelõen történt.
2. §
(1) A törvény hatálya alá tartozó és magántulajdonba még nem került
földterületek földalapba történõ kijelölése (1. § (1) bekezdés a) pont) - a 3.
§-ban foglalt kivétellel - e törvény alapján megszûnik.
(2) Ha a földalapok elkülönítése, illetve kijelölése iránti eljárás (a
továbbiakban: kijelölés) folyamatban van, a kijelölést az (1) bekezdésben
említett földterület figyelmen kívül hagyásával kell folytatni.
(3) Ha a kijelölés befejezõdött, a kijelölésre kötelezett az (1)
bekezdésben foglalt földterületek helyett pótlólagos kijelölésre vagy a
kijelölés megismétlésére nem köteles, az érintett földterületek kisajátítása
esetén azonban a kártalanításként kapott összeget az érdekelt részarány-
földtulajdonosok, illetve szövetkezeti tagok és alkalmazottak között - eltérõ
megállapodásuk hiányában - olyan arányban kell felosztani, amilyen arányban
azok a földterület tulajdonjogára - védettség hiányában - a törvény alapján
igényt tarthattak volna.
3. §
A törvény hatálya alá tartozó és a részarány-földtulajdonosok földjének
kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása céljára szolgáló
földalapba kijelölt az a földterület, amelynek - magántulajdonba kerülése
esetén - a kisajátítása mellõzhetõ lenne (4. § (2)-(3) bekezdés), e törvény
hatályba lépése után magántulajdonba kerülhet, ha a kisajátítás mellõzésének
törvényes feltételei fennállnak, és a tulajdont szerzõ a földterület fekvése
szerint illetékes természetvédelmi, illetõleg nemzeti park igazgatóság (a
továbbiakban: igazgatóság) által megállapított korlátozást írásbeli
nyilatkozatával tudomásul veszi, illetõleg a hatósági elõírások betartására
írásbeli kötelezettséget vállal.
4. §
(1) A törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba
került földterületeket - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - e törvény
hatálybalépésétõl számított 6 éven belül az állam javára - az irányadó
jogszabályok szerint - ki kell sajátítani, és az igazgatóság kezelésébe kell
adni. A kisajátítás kezdeményezésére (kérésére) az igazgatóság köteles.
(2) A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hozzájárulásával
a kisajátítás kérése mellõzhetõ a tájidegen fafajú, mesterséges vagy rontott
erdõk, továbbá fokozott védettség alatt nem álló növény és állatfaj élõhelyéül
szolgáló szántó, kert, szõlõ és gyümölcsös mûvelési ágú, továbbá -
elhelyezkedésénél fogva - csekélyebb jelentõségû természeti értékkel
rendelkezõ földterületek (pl. szántó közé ékelõdött erdõfolt, periférikus,
erõsen zavart területek) esetén, amelyekre az igazgatóság az érintett
földterületre egyébként irányadó védelmi szabályoknál szigorúbb - a természeti
károk bekövetkezésének megelõzésére alkalmas - korlátozást állapíthat meg.
(3) Mellõzhetõ a kisajátítás akkor is, ha a kisajátítás
kezdeményezésének idõpontjában az érintett földterület védettsége már
megszûnt, vagy védelmi igénye olyan szintre csökkent, amelyre tekintettel a
kisajátítás e törvény hatályba lépésének idõpontjában nem lett volna indokolt.
(4) Ha a védettségi szint biztosítása érdekében e törvény szerint elõírt
korlátozás az érintett földterület rendeltetésszerû használatát lehetetlenné
teszi vagy jelentõs mértékben akadályozza, az igazgatóság a tulajdonos javára
- a korlátozó rendelkezések elõírásával egyidejûleg - az alkalmazott
korlátozás idejére a korlátozással arányos kártalanítást állapít meg. Ebben az
esetben a tulajdonos a kisajátításra e törvényben megszabott határidõn belül
a földterület kisajátítását kérheti. Ilyen kérelem esetén az (1) bekezdésben
foglaltaknak megfelelõen kell eljárni.
5. §
(1) Az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában és a 2. § (1) bekezdésében
meghatározott földterületek vonatkozásában - a (2) bekezdés szerinti
eltéréssel és a 4. § (2) bekezdésének kivételével - a 4. §-ban foglalt
rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A kisajátítást a 4. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését
megelõzõen, legkésõbb azonban a törvény hatálybalépésétõl számított 3 éven
belül kell végrehajtani.
6. §
(1) A 4. és 5. §-ban elõírt kisajátítás pénzügyi fedezetérõl az éves
költségvetési törvényekben kell rendelkezni.
(2) A kisajátítási eljárás megindításáig a természeti károk megelõzése
érdekében szükséges átmeneti intézkedések megtételérõl (ellenõrzés fokozása,
korlátozások elõírása) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter az
igazgatóságok útján köteles gondoskodni.
7. §
E törvény alkalmazásában
a) magántulajdonba kerültnek minõsül az a földterület, amelyet az
irányadó jogszabályok szerint a kárpótlásra jogosult az árverésen tulajdonul
megszerzett, vagy a földkiadó bizottság - határozatával - a részarány-
földtulajdonos javára magántulajdonként kiadott, illetõleg a részarány-
földtulajdon helyét meghatározta, függetlenül attól, hogy a tulajdonjog
ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzése megtörtént-e vagy sem;
b) védelemre tervezettnek az a földterület tekinthetõ, amely a
szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti
szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 15. §-ának (3)
bekezdése értelmében ilyennek minõsül;
c) természeti kár a természeti folyamatok, vagy emberi hatás
eredményeként a védett természeti értékek, a terület természeti állapotának
kedvezõtlen változása, vagy védelmi szintjének csökkenése.
8. §
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter évente köteles
beszámolni az Országgyûlésnek a 4.§ (1) bekezdésében és az 5.§ (2)
bekezdésében foglalt kisajátítások alakulásáról.
9. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba. Ezzel
egyidejûleg az Ámt. 19. §-a hatályát veszti.
(2) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és területfejlesztési
miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a 4. § (1) bekezdésében és
a 5. § (2) bekezdésében meghatározott idõtartamon belül a kisajátítás
ütemezését, illetve a kisajátításra kerülõ egyes földterületek kisajátításának
idõpontját rendeletben megállapítsa.
(3) A törvény hatálya alá tartozó, védelemre tervezett természeti
területekrõl az igazgatóság - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû
adatok nyilvánosságáról szóló, 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint,
- megkeresésre köteles tájékoztatást adni.