1
«INVALID_FIELD: Object»
PÉNZÜGYMINISZTER
Balsay István úrnak
országgyûlési képviselõ
Budapest
Tisztelt Képviselõ Úr!
"Ki a felelõs az önkormányzatok eladósodásáért"? címmel feltett kérdésére
az alábbi tájékoztatást adom.
Az eladósodási folyamat nyomon követéséhez célszerû az önkormányzatok
pénzügyi szabályozását röviden áttekinteni. A rendszerváltást követõen,
1990. évben az önkormányzatok gazdálkodása a korábbitól merõben eltérõ
szabályozással indult. A korábbi kiadásorientált szemlélet helyébe a
forrásorientált szabályozás lépett. Ennek lényege, - mint az Ön elõtt is
ismert -, hogy az állami támogatások döntõ része normatív alapon jut az
önkormányzatokhoz, automatikusan jár, esélyegyenlõséget biztosítva az
önkormányzatoknak, mivel az azonos mutatószámok alapján mindenki azonos
támogatást kap. A normatív hozzájárulások mellett az önkormányzatok
bevételeit képezik még, a szintén kötöttség nélkül felhasználható saját
és átengedett források, valamint a célhoz kötött támogatások. Ez utóbbiak
közül legjelentõsebb a céltámogatási rendszer, valamint az önhibáján
kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok támogatása.
A négy évvel ezelõtt indult forrásszabályozás végig érvényesült az
önkormányzatok gazdálkodásában. A forrásokon belül az állami
hozzájárulások részaránya a meghatározó, amely az önkormányzati feladatok
magas számával, a kötelezõ feladatok valamennyi településen való
ellátási kötelezettségével magyarázható.
A korábban végzett összehasonlító elemzések alapján látható, hogy 1991.
évhez viszonyítva a források együttes összege nominálisan mintegy 70%-kal
bõvült. Ezzel együtt az önkormányzatok pozíciója a nemzetgazdaságon belül
nem romlott, változatlanul 15% a GDP-n belüli részarány.
Eddig a tények. A kérdés valójában az, hogy Képviselõ Úr
megfogalmazásában a "felelõtlen költségvetési politika" alatt mit lehet
érteni.
- Ha azt, hogy a normatív állami hozzájárulások nem emelkedtek, ez
önmagában igaz, de az éves költségvetési törvények mindig csak a
megtermelt jövedelmek meghatározott részének elosztását tehetik meg
felelõsséggel. A lehetõségek túllépése pedig maga a felelõtlenség. Itt
jegyzem meg, hogy a bérpolitikai intézkedések minden évben a
normatíván kívül, nevesítetten épültek be az önkormányzatok
költségvetésébe.
- Ismert az is, az elmúlt évek gazdálkodásának kisérõ jelensége volt,
hogy szakmai törvényeket pénzügyi források teljes körû hozzárendelése
nélkül fogadott el a Parlament (például Közalkalmazotti,
Köztisztviselõi Törvény). Tudjuk közösen, nagy társadalmi nyomásnak
engedve kerültek ezek a törvényjavaslatok a T. Ház elé, úgy hogy az
országban nem volt meg erre a megfelelõ mértékû fedezet. Közismert
viszont, hogy az önkormányzatok a kötelezõ mértéken túl saját döntési
hatáskörükben is vállaltak olyan elkötelezettségeket (például
lehetséges "F" kategória) melyek helyi forráshiánya elõttük is ismert
volt. Ezek még évekig hatással lesznek az önkormányzatok
gazdálkodására.
Mindezt azért tartom szükségesnek jelezni, mert véleményem szerint a
jelzõk hangsúlyozása helyett a tényeket és a megoldásokat kell rögzíteni.
Az önkormányzati gazdálkodás immár ötödik esztendejében a rendszer
problémái egyértelmûen megmutatkoznak. Ezek közül csak néhányat emelek
ki.
- A céltámogatások - az összes támogatás több mint 10%-át teszik ki -
alanyi jogosultsága szintén negatív hatással járt. Ennek értelmében
olyan önkormányzatok is éltek-e lehetõséggel, ahol a saját forrás nem
állt maradéktalanul rendelkezésre, sõt az adott támogatott beruházás
sem biztos, hogy egyértelmûen szükséges volt. Így az önkormányzatok
egy része a felelõtlenül elkezdett beruházásokhoz felvett magas hitelek
miatt, illetve az erejét meghaladó intézményi kapacitás létrehozása
miatt fizetésképtelen helyzetbe került.
- Az önhibáján kívül hátrányos helyzetû települések támogatási rendszere
szinte a gazdálkodás valamennyi problémáját magával hordozza. Az
átmeneti jelleggel elindított támogatási rendszernek kezdetben az volt
a célja, hogy segítse a tanácsi rendszerrõl az önkormányzati rendszerre
való átállást. Bizonyos idõ után az önkormányzatoknak meg kellett volna
teremtenie a források és felhasználások összhangját, fõképp a
mûködtetési feladatok tekintetében. Ez elmaradt a szigorodó
költségvetési szabályozás, az ellenõrzés, az önkormányzatok
alkalmazkodási készségének hiánya, de ezen túlmenõen a beruházások
túlvállalása miatt. Mindezek következtében ez évben várhatóan
támogatás igénnyel fog élni az önkormányzatok több mint fele. A
rendszer ilyen mûködése hívta fel a figyelmet arra is, hogy hiányzik
a szabályozórendszerbõl az önhibájukból fizetésképtelen helyzetbe
(csõdhelyzetbe) került önkormányzatok szabályozása. Az õ esetüket
ugyanis nem tudja, de nem is feladata a támogatási rendszernek
kezelni.
- Fokozódik az önkormányzatok hitelfelvétele, egyértelmûen nõ a szerepe
gazdálkodásukban. A korábbi években alig érte el az összes
önkormányzati bevételek 1%-át, 1994. évben már megközelítette a 7%-ot.
Az önkormányzatok hitelállománya eléri a 50,0 milliárd Ft-ot. Néhány
önkormányzat az adósságszolgálat terhei miatt vált fizetésképtelenné
szükséges tehát a hitelfelvétel korlátozása.
Az eddig felvázoltak összegzéséül elmondható az önkormányzati rendszer
annak ellenére, hogy zökkenõivel ugyan de kiállta az évek próbáját, a
már érezhetõ gondokat azonban sürgõsen orvosolni kell.
A nemzetgazdaságban jelentkezõ egyre nehezedõ általános pénzügyi
kondíciók mellett természetesen, az önkormányzatok helyzete sem könnyebb.
A szigorodó, de nem felelõtlen költségvetési politika õket is érinti. A
gazdálkodásukban jelentkezõ mûködési hiányosságokat az önhibáján kívül
hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatok kiegészítõ támogatási rendszere
a korábbi években is kezelte és még 1995. évben is kezelni fogja. Az éven
belüli likviditási hitelek, illetve a kiegészítõ állami támogatást
megelõlegezõ hitelfelvétel rendje is szabályozott, a pénzintézetek e
kérdésben partnerek.
Gondot tehát az olyan önkormányzati magatartás okoz, - és ez az esetek
többségében valóban a felelõtlen, nem körültekintõ gazdálkodásból fakad
- amikor az önkormányzat a fizetésképtelenség állapotába kerül. Itt a
pénzügypolitikának viszont meg kell tennie ennek a veszélyes folyamatnak
a megállítását, többek között a helyi önkormányzatok adósságszolgálata
mértékének szabályozása árán is.
Tisztelt Képviselõ Úr!
Engedje meg nekem befejezésül egy közkeletû mondás idevágó
megfogalmazását. Remélhetõ, hogy a jövõben az önkormányzatok - hasonlóan
a polgárokhoz "csak addig fognak nyújtózkodni, amíg az a bizonyos takaró
ér".
Kérem válaszom szíves elfogadását.
Budapest, 1995. április 12.
Üdvözlettel:
Dr. Bokros Lajos