Módosító javaslat
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.
évi IV. törvény módosítására irányuló T/912.. számú törvényjavaslathoz az
alábbi
módosító indítványokat
terjesztem elõ:
1./ A javaslat 1. § (1) bekezdésének az alábbi módosítását indítványozom.
1. §
(1) A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdésének helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(4) Az a munkaadó, aki [külföldit] munkavállalót munkavállalási engedély
nélkül foglalkoztat, köteles a Foglalkoztatási Alapba befizetni az engedély
nélkül alkalmazott [külföldi] munkavállaló részére kifizetett munkabér
(munkadíj) kétszeresének megfelelõ összeget. Az engedély nélküli
foglalkoztatásnak - a korábbi megállapítástól számított - három éven belüli
újabb esetében, a munkaadó befizetési kötelezettségének mértéke a [külföldi]
munkavállaló részére kifizetett munkabér (munkadíj) ötszöröse. A munkaadó
által befizetendõ összeg elsõ esetben az ellenõrzés idõpontjában hatályos
kötelezõ legkisebb munkabér ötszörösénél, az engedély nélküli foglalkoztatás
második és további esetében tízszeresénél nem lehet kevesebb. Ez irányadó
akkor is, ha a [külföldi] munkavállaló részére kifizetett munkabér (munkadíj)
összege nem állapítható meg. A kötelezettség a munkaadót az engedély nélkül
foglalkoztatott személyenként és annyiszor terheli, ahányszor az engedély
nélküli foglalkoztatást megállapítják."
Indokolás
A javaslat csupán az engedély nélkül foglalkoztatott külföldi munkavállaló
esetén kívánja a fenti szankciókat érvénybe léptetni. Álláspontom szerint az
engedély nélküli külföldi foglalkoztatásának csak abban az esetben fogadható
el a szankcionálása, ha ugyanezeket a szankciókat alkalmazzuk az engedély
nélkül foglalkoztatott magyar munkavállalók esetében is. Ellenkezõ esetben
ugyanis a munkaadók közvetett ösztönzést kapnak arra vonatkozóan, hogy
külföldi munkavállaló helyett magyar munkavállalókat foglalkoztassanak
engedély nélkül.
Miután a javaslat által módosítani kívánt Flt. 7. §-a csak a külföldi
munkavállalásával, illetve alkalmazásával kapcsolatos szabályokat tartalmazza,
ezért elfogadhatónak tartanám azt a megoldást is, hogy ehelyütt csak a
külföldi munkavállaló engedély nélküli foglalkoztatására vonatkozó
szankciókról szóljon a módosító javaslat, abban az esetben ha a belföldi
munkavállalók engedély nélküli munkavállalására vonatkozó ugyanilyen
szankciókat egy új 7/A. §-ban lehetne megfogalmazni.
2./ A Javaslat 5. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
Indokolás
A Javaslat szociális szempontból jelentõsen ront a különbözõ szintû
szakképzettséggel rendelkezõ pályakezdõ munkanélküliek helyzetén, mivel
törvényileg kizárja a keresetpótló juttatás biztosítását. A Javaslat
indokolása szerint a pályakezdõ munkanélkülieket elsõsorban a képzési,
átképzési költségek átvállalásával kell támogatni. A Javaslat ugyanakkor
figyelmen kívül hagyja a megélhetés szempontjait. Tekintettel arra, hogy a
Javaslat 12. §-a a minimális bér 75 százalékáról a legkisebb öregségi nyugdíj
8O százalékára csökkenti a pályakezdõk munkanélküli segélyét, a keresetpótló
juttatás kizárása sok esetben olyan szociális problémát idézhet elõ, ami éppen
azt a veszélyezteti, hogy a pályakezdõ munkanélküli a képzésben részt
vehessen. A módosító indítvány a továbbiakban is biztosítja a pályakezdõ
munkanélkülieknek a keresetpótló juttatás megállapítását.
3./ A Javaslat 11. §-ának teljes elhagyását indítványozom.
Indokolás
A tervezett módosítás elfogadása esetén rendkívül hátrányos helyzetbe
kerülnének azok az idõs munkanélküliek, akik az öregségi nyugdíjkorhatár
betöltéséhez szükséges életkor közelébe kerültek. Ez a módosítás ugyanis nem
venné figyelembe sem a korábban munkában töltött idõ mértékét, sem pedig az
ott elért jövedelmet, mindenkinek egy egységes és nagyon alacsony összegû
ellátást biztosítana, ha az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
8O %-át kitevõ nyugdíj elõtti munkanélküli segély kerülne bevezetésre.
Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos szöveg lényegesen kedvezõbb a
leghátrányosabb helyzetben lévõ idõskorú munkanélküliekre, ezért a módosítás
elhagyásával a jelenlegi szabályozás fenntartása indokolt és célszerû.
4./ A Javaslat 14. §-ának (1) bekezdésének elhagyását indítványozom.
14. §
[(1) Az Flt. 37. § (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"37. § (1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt
visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított 18O napon belül írásban
kötelezték."]
Indokolás
Jogalkotási szempontból nem megengedhetõ a Javaslat szigorítása, melynek
alapján 9O-rõl 18O napra emelkedne a jogalap nélkül felvett ellátás
visszakövetelési lehetõsége. A Javaslat nincs összhangban a vonatkozó
munkajogi és társadalombiztosítási szabályokkal. A Munka Törvénykönyve 162. §-
a 6O napon belül teszi lehetõvé a tévesen (jogalap nélkül) kifizetett munkabér
visszakövetelését. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 1O6.
§-a szerint a jogalap nélkül felvett ellátást a felvételtõl számított 3O,
nyugellátás esetén 9O napon belül lehet visszakövetelni. A Javaslat 18O napos
határideje megengedhetetlenül hosszú, a tévedõ kifizetõ szervezet túlzott
mértékben védi az ellátásra jogosult, jóhiszemûen eljáró féllel szemben. A
módosító indítvány a jelenleg hatályos 9O napos határidõt tartja fenn, amely
egyrészt arányban illeszkedik más jogszabályok hasonló határidõihez, másrészt
elegendõ idõt is biztosít a téves kifizetés felfedezéséhez és nem hozza
lehetetlen helyzetbe például a járadékból vagy segélybõl élõ jóhiszemû
munkanélkülit az ellátás közel féléves visszakövetelési lehetõségével.
5./ A Javaslat 15. § (2) bekezdésének elhagyását indítványozom.
[(2) Az Flt. 43. § (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az Országgyûlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Szolidaritási Alapból a
Foglalkoztatási Alapba pénzeszközöket csoportosítson át, ha az átcsoportosítás
a (3) bekezdésben meghatározott kiadások teljesítését nem veszélyezteti. Az
átcsoportosítást megelõzõen a Munkaerõpiaci Bizottság véleményét be kell
szerezni."]
Indokolás
A Javaslat összhangban a 3. § (1) bekezdésével korlátozza a Munkaerõpiaci
Bizottság talán egyik legfontosabb jogosítványát: a Szolidaritási Alap
felhasználási céljának meghatározását. A Javaslat alapján a munkanélküli
ellátások kifizetését követõen a Kormány szinte korlátozás nélkül
átcsoportosíthatná a fennmaradó pénzt a Foglalkoztatási Alapba. Ez a
rendelkezés is az 1991-ben kialakított tripartizmus érdemi felszámolását
jelenti, mivel egyetértési jog helyett csak véleményezési jogot ad a
Munkaerõpiaci Bizottságnak. A vélemény jogi tekintetben a Kormányt semmire nem
kötelezi, a módosító indítvány biztosítja, hogy a továbbiakban is a társadalmi
partnerekkel együtt történjen döntés a Szolidaritási Alapról.
6./ A Javaslat 18. §-át az alábbiak szerint kívánom módosítani:
18. §
[(1)] Az Flt. a következõ 56/A. §-sal egészül ki:
"56/A. § (1) Rendbírságot....
akadályozza."
"(2) A rendbírság összege
a) munkavállaló esetén ezer forinttól huszonötezer forintig,
b) egyéb esetben ezer forinttól ötvenezer forintig
terjedhet.
(3) A rendbírság kiszabására, továbbá a törvény végrehajtásához szükséges
nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályokat a [munkaügyi miniszter]
Kormány rendeletben állapítja meg."
Indokolás
A Javaslatban bevezetett rendbírság összegének meghatározásánál tekintettel
kell lenni az elkövetõ személyére. Így nem lehet azonos mértékben
szankcionálni egy természetes személy (a munkanélküli) jogsértését a
jogszabályi kötelezettségek teljesítésére külön apparátussal vagy szakemberrel
rendelkezõ munkaadó kötelezettségszegésével. A módosító indítvány ezért
differenciáltan szabályozza a rendbírság mértékét, magasabb mértéket
megállapítva a munkaadók és egyéb szervek jogsértése esetén.
A rendbírsággal kapcsolatos végrehajtási jogszabály kiadására a munkaügyi
miniszter helyett a módosító indítvány a Kormánynak ad felhatalmazás, mert a
jogszabályban nem csak foglalkoztatási és munkaügyi kérdések kerülnek
megállapításra, hanem a bírság kiszabásával kapcsolatos szabályok. A módosító
indítvány továbbá összhangban van a társadalombiztosítási joggal, mert a
társadalombiztosítási törvény is a Kormánynak ad felhatalmazást a rendbírság
végrehajtási szabályainak meghatározására.
A Javaslat 18. §-a továbbá jogalkotási szempontból is hibás, mert az (1)
bekezdést az 56/A. §-t követõen kell feltüntetni (a 18. §-nak nincs (2)
bekezdése), valamint a rendbírság összegét betûvel kell a normaszövegben
feltüntetni.
7./ A Javaslat 2O. §-ának (2) bekezdését az alábbiak szerint kívánom
módosítani:
2O. §
"(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Flt. 8. §-ának (7) bekezdése,
1O/A. §-a, 16. §-ának (2) bekezdése, 19. §-a, 43. §-ának (7) bekezdése,
valamint 44/C. §-a, továbbá az 53/A. § (1) bekezdésébõl "az Országos Képzési
Tanács javaslata alapján" szövegrész hatályát veszti."
Indokolás
A javaslat 3. §-ának (1) bekezdése, 26. §-ának (2) bekezdése mellett a 2O. §
(2) bekezdése is a Munkaerõpiaci Bizottság Szolidaritási Alappal kapcsolatos
jogait csökkenti, eltörölve a Bizottság egyetértési jogát a Foglalkoztatási
Alapba történõ pénzeszköz átcsoportosításhoz. A Javaslat alapján a
Szolidaritási Alapból alapvetõen a Kormányzat foglalkoztatási alapja lesz,
mivel a Kormány komolyabb megszorítás nélkül viheti át az ellátások és
támogatások teljesítése után a Foglalkoztatási Alapba a pénzt. A módosító
indítvány a továbbiakban is fenntartja a pénzeszközök átcsoportosításához a
Munkaerõpiaci Bizottság egyetértési jogát.
Budapest, 1995. május 16.
Dr. Tóth Tihamér
(MDF)