Gazdasági Bizottság
Bizottsági ajánlás beszámoló elfogadásáról
Az Országgyûlés
Gazdasági bizottságának
a j á n l á s a
A Magyar Nemzeti Bank 1994. évi tevékenységérõl szóló beszámolóról
A Gazdasági bizottság megtárgyalta a Magyar Nemzeti Bank 1994. évi
tevékenységérõl szóló J/974. számú beszámolót.
A Bizottság a beszámolót - a Magyar Nemzeti Bank 1990-1993-as tevékenységérõl
készült, korábban már megvitatott éves beszámolókkal együtt - az alábbi
megjegyzésekkel az Országgyûlésnek elfogadásra ajánlja.
1. A Magyar Nemzeti Bank meghirdetett monetáris politikájának fõ célja a
jegybanktörvény iránymutatásainak megfelelõen az infláció gyorsulásának
megakadályozása mellett a folyó fizetési mérleg egyensúlyának megfelelõ
szinten tartása és a külföldi eladósodás erõteljes fékezése volt. A jegybank
ezen gazdaságpolitikai célt 1994-ben a megtakarítási hajlandóság erõsítésére
és a hitelkereslet mérséklésére irányuló konkrét lépéseivel kívánta
elõsegíteni, folytatva ezzel a kamatok mesterséges leszorítására irányuló -
különösen 1992-ben érvényesülõ - monetáris politika korrekcióját.
A megcélzott irányok és eszközök a fennálló viszonyok tükrében alapvetõen
helyesek voltak.
Az egyensúlyromlás 1992 második felétõl mutatkozó jelei 1993-ban és méginkább
megerõsödve 1994-ben egyre erõteljesebben arra figyelmeztettek: az eladósodási
folyamat megállítása érdekében határozott gazdaságpolitikai lépések (a
belföldi kereslet, mindenekelõtt a fogyasztás növekedésének fékezése, az
állami kiadások csökkentése) szükségesek. A makrogazdasági kiigazítás már
1993-ban, még inkább 1994 elején szükséges lett volna. Ennek elmaradása
közrejátszott abban, hogy 1994-ben olyan kamatszint növelõ és
likviditásszûkítõ lépések kerültek napirendre, amelyek korlátozták az üzleti
szektor fejlõdési lehetõségeit. E korlátozó hatás elsõdlegesen a belföldi
hitelek növekvõ reálkamatain keresztül érvényesült, amit a nagy
államháztartási deficit kamatfelhajtó hatása is erõsített.
2. A felgyorsuló árnövekedéshez nem megfelelõen alkalmazkodó árfolyam-politika
1992 õszétõl rontotta az ország exportjának versenyképességét, ami szerepet
játszott a folyó fizetési mérleg 1993. évi romlásában is. Bár 1993 közepétõl
kezdve fokozatosan sor került a felértékelõ árfolyam-politika korrekciójára,
ugyanakkor a korábbi változások és a dinamikus jövedelemkiáramlás hatására
1994-ben kialakult gazdasági növekedés felgyorsította a külsõ egyensúly
romlását. Ez a jegybankot 1994 nyarától további lépésekre késztette; ezek
sorába illeszkedett a forint árfolyam szinjének 1994 augusztusi 8%-os
leértékelése is. A vártnál nagyobb reál leértékelõdésnek és a kedvezõ külsõ
konjunktúrának köszönhetõen az export dinamikusan nõtt. Az import növekedése
azonban a növekvõ belföldi kereslet, a további leértékelésekre vonatkozó
várakozások, valamint a hazai kínálat gyengesége miatt nem esett vissza.
3. Bár az intézményi keretek tovább fejlõdtek, a pénzintézeti szektor helyzete
1994-ben sem mondható igazán kedvezõnek. A bankrendszer jelenleg is
strukturális problémákkal küzd. Számos "banki terméknél" jelentõs túlkínálat
van, nagyfokú a tevékenységi és piaci szegmentáltság, ami a monetáris
politikai intézkedésekre történõ eltérõ reagálásokat hoz magával. A belföldi
tulajdonú bankok a Magyarországon megtelepült - hatékonyabban és korszerûbben
mûködõ - külföldi érdekeltségû bankok expanziója, illetve a külföldrõl történõ
közvetlen vállalati hitelfelvételek miatt fokozatosan kiszorulnak a piacról.
Az állam - növekvõ deficitfinanszírozási igényei miatt - éles kamatversenyre
kényszeríti a bankokat.
1994-ben lényegében befejezõdött az 1992-ben elkezdett hitel-, adós- és
bankkonszolidációs program. A konszolidációs folyamat elõsegítette az érintett
bankoknál a piacgazdasági átalakulás idõszakában felhalmozódott, vagy
felszínre került veszteségek fedezését, s ezzel ezen bankok mûködõképességének
megõrzését. A bankok helyzetének stabilizálódása azonban csak részleges: a
bankkonszolidáció nagy költségei sem voltak elegendõek a korszerû,
jövedelmezõ, versenyképes banküzem kialakításához és az alultõkésítettség
problémájának tartós megoldásához.
4. 1994-ben sem teljesültek maradéktalanul - az elõzõ évekhez hasonlóan - a
monetáris politika fõ céljai. Az év folyamán az inflációs nyomás erõsödött, a
folyó fizetési mérlegben pedig az 1993. évit is meghaladó, közel 4 Mrd USD
hiány keletkezett. Jelentõsen nõtt az ország külföldi eladósodása. (Az USD-ben
kimutatott külsõ adósság növekedésében a dollár nemzetközi pénzpiaci
gyengülése is szerepet játszott.)
A részleges sikertelenség okai összetettek. A teljesítés hiányosságai
alapvetõen arra vezethetõk vissza, hogy az elkerülhetetlen gazdaságpolitikai
kiigazító intézkedések 1994-ben is elmaradtak, az államháztartás
finanszírozási igényeinek mérséklésében nem történt elõrelépés, a belföldi
túlkereslet korlátozása nem járt sikerrel.
A bruttó hazai termék reálértéke évek óta elõször emelkedett 1994-ben. A
súlyos egyensúlyi áldozatok azonban csökkentik e siker értékét. A hiányosságok
oka alapvetõen az, hogy a monetáris politika megtakarítás-ösztönzõ és
hitelkereslet-mérséklõ törekvéseihez nem kapcsolódott azokkal összhangban lévõ
fiskális és jövedelempolitika. A jövedelemkiáramlás meghaladta az egyensúly
szempontjából kívánatos mértéket. A múlt évi egyensúlyromlásban
közrejátszottak a monetáris politika egyes hibás lépései (elsõsorban a
vizsgált évre is kiható számos 1992-93-as intézkedés) és következetlenségei.
Az államháztartás hiányának megnövelt jegybanki finanszírozási kötelezettsége
- a többi között az állampapírokra vonatkozó értékesítési garanciavállalás
révén - szükségessé tette a pénzintézetek nettó refinanszírozásának
szûkítését. Ez azonban a vártnál sokkal kisebb mértékben valósult meg. Az év
jelentõs részében a bankrendszerben, s különösen az üzleti szektorban
viszonylag bõséges, illetve növekvõ volt a likviditás. A jegybank lépései nem
minden esetben voltak konzekvensek, a szinte állandóan jelenlévõ leértékelési
várakozások miatt spekulációs hullámok alakultak ki.
A kamatszínvonal növekedése - mindenekelõtt az állampapíroké - elõsegítette
ugyan a lakossági megtakarítások emelkedését, csekély volt viszont a hatása a
vállalati hitelkeresletre. Az üzleti szektor hitelnövekményének jelentõs része
ugyanis elsõsorban a külföldi érdekeltségû bankoknál jelentkezett, amelyek
jobb ügyfeleikkel szemben a piaci kamatnál kedvezõbb kamatot érvényesítenek. A
hazai hitelpiaci viszonyok romlása miatt - a pénzügyi szektor növekvõ
nyitottságát kihasználva - a vállalatok és a bankok széles körben éltek a
közvetlen külföldi hitelfelvétel lehetõségével is. Tovább rontotta a jegybanki
eszközök hatékonyságát, hogy az üzleti szektor élénk hitelkereslete szorosan
kapcsolódott a kedvezményes kamatozású - fõként privatizációs célzatú -
hitelkonstrukciókhoz, valamint olyan vállalatokhoz, vagy éppen
önkormányzatokhoz, amelyek hitelfelvételeikhez jelentõs összegû állami
garanciát élveztek.
A Bizottság javasolja az elõzõekben bemutatott gazdaságpolitikai és
gazdaságirányítási tapasztalatok (pl. a monetáris politika belsõ
következetlenségei, a fiskális politikával való összehangoltság hiánya)
érvényesítését az 1995. évi monetáris politikában.
Budapest, 1995. június 28.
Dr. Karl Imre
a bizottság alelnöke