IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM
M I N I S Z T E R
MKI. 698/95. IM.
Tárgy: Írásbeli válasz Képviselõ Úr
interpellációjára, amelynek tárgya: "Hogyan juthatott
a Budapest Bank a részaránytulajdonosok és a
kárpótlásra jogosultak rovására az Óbuda Termelõ és
Szolgáltató Szövetkezet értékes földterületeihez?"
Dr. S e p s e y Tamás úrnak,
országgyûlési képviselõ
Országgyûlési Képviselõk Irodaháza
B U D A P E S T
TISZTELT KÉPVISELÕ ÚR!
Az Országgyûlés 1995. június 20-i ülésnapján dr. Györgyi Kálmán legfõbb
ügyész úrhoz és hozzám intézett interpellációjára - az Országgyûlés által a
Házszabály 117. § (1) bekezdése alapján engedélyezett 30 napon belül - a
hatáskörömbe tartozó kérdések megvizsgálása után az alábbiakban válaszolok:
I.
Az ügyben keletkezett bírósági, ügyészségi, közigazgatási (földhivatali,
kárrendezési), közjegyzõi és egyéb iratok alapján megállapítható, hogy az
Óbuda Termelõ és Szolgáltató Szövetkezet (röviden: szövetkezet) 1992
szeptemberében közel 785 millió Ft. kölcsönt vett fel a Budapest Bank Rt.-tõl
(röviden: Bank) évi 22 % kamat mellett. A kölcsön biztosítására a szövetkezet
ingatlanaira jelzálogjogot jegyeztek be.
1993 elején megindult az az eljárás, amelynek során kijelölték, hogy a
szövetkezet ingatlanaiból melyek szolgálnak a részaránytulajdonsokok és a
kárpótlásra jgosultak kielégítésére. Ebben a kérdésben határozatot hozott a
Pest Megyei Kárrendezési Hivatal 1993. június 24-én, majd az Országos
Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal 1993. augusztus 11-én. E határozat ellen a
szövetkezet 1993. szeptember 23-án a bírósághoz fordult. Az Országos
Kárrendezési és Kárpütlási Hivatal 1993. október 27-én közölte a bírósággal,
hogy a fjöldalap-elkülönítési tervet azért nem hagyta jóvá, mert a szövetkezet
a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokat kivonta a földalapképzésbõl.
Ugyancsak 1993. október 27-én a szövetkezet és a bank közjegyzõi okiratot
készíttetett a kölcsönkövetelésrõl. A bank az okirat végrehajtási
záradékolását kérte, és a Szentendrei Városi Bíróság a szövetkezet ellen a
végrehajtást 1993. november 10-én elrendelte.
A tírósági végrehajtás során a Pest megyei bírósági végrehajtó a
szövetkezet 6 ingatlanát a bank és a szövetkezet beleegyezésével 1994. június
29-én érverésen kívül eladta a 2 B Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ének,
amely az ingatlanokat becsértéken, 367 millió Ft-ért megvette. Ez megegyezik
azzal a kölcsönköveteléssel, amely 1993. augusztus 3-án járt le.
II.
Az interpellációban felvetett kérdés szempontjából az Igazságügyi
Minisztérium ügykörét elsõsorban az érinti, hogy a bírósági végrehajtási
eljárás megfelelt-e a jogszabályoknak. Tekintetbe kell venni, hogy az eljárás
folyamán a jogszabályokban változás következett be: a bírósági végrehajtásról
szóló 1979. évi 18. törvényerejû rendeletet (régi Vht.) felváltotta az 1994.
évi LIII. törvény (Vht.), amely 1994. szeptember 1-jén lépett hatályba.
1. Megállapítható, hogy az Ügyben lefolytatott bírósági végrehajtás nem
mindenben felelt meg az akkori jogszabályoknak. Az eljárási szabálytalanságok
azonban általában nem befolyásolták az eljárás érdemét, ami a következõkbõl is
kitûnik:
a) A végrehajtható okirat kiállítása elõtt a végrehajtást kérõ bank nem
igazolta, hogy a szövetkezet ellen az azonnali beszedési megbízás
eredménytelen volt. Ezt azonban a bank a végrehajtható okirat kiállítása után
a végrehajtói irodához benyújtott beadványában pótolta.
b) A Pest megyei bírósági végrehajtó az ingatlanvégrehajtás
foganatosítása során nem járhatott el a fõváros III. kerületében levõ
ingatlanokkal kapcsolatban. Ezt azonban az új Vht. alapján kibocsátott, a
bírósági végrehajtás szervezetérõl szóló IM rendelet lehetõvé tette, így az
említett szabálytalanság ma már érdemben nem kifogásolható.
c) A végrehajtõ az ingatlanok becsértékének megállapításánál figyelmen
kívül hagyta az esedékes kamatok összegét. Ilyen követelményt azonban az új
végrehajtási szabályok már nem állapítanak meg.
2. Történt azonban olyan jogszabálysértés is, amellyel kapcsolatban
felmerülhet a kérdés, hogy az eljárás eredményét érdemben nem befolyásolta-e.
A bíróság ui. a végrehajtható okiratban helytelenül jelölte meg, hogy a
szövetkezet csak az ott feltüntetett ingatlanokkal felel a tartozásáért. A
felelõssége ui. valamennyi vagyontárgyával fennáll. A végrehajtó pedig meg sem
kísérelte, hogy a szövetkezet ingóságaiból, értékpapírjaiból, esetleges
követeléseibõl stb. hajtsa be a követelést. Az ingatlan ugyan lefoglalható az
eljárás kezdetén, de értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha legalábbis
megkísérelték az egyéb vagyontárgyakból a követelés behajtását. Ez még a nagy
összegû követelések esetén is irányadó.
III.
A Végrehajtási eljárás egyes szabályainak megsértését az illetékes
szervek észlelték. A Pest Megyei Bíróság kezdeményezésére azügyben a Pest
Megyei Fõügyészség 1994 õszén óvást nyújtott be a Szentendrei Városi
Bírósághoz lényegében azért, mert a végrehajtó az illetékességi területén
kívül járt el. A fõügyészség az elutasító határozat ellen fellebbezett, ez
azonban az új Vht. folytán tárgytalanná vált, mert az õj Vht. a fellebbezés
lehetõségét kizárta. Az ügyben az ügészséghez és a bírósághoz beadványokat
nyõjtottak be más érdekeltek, így a szövetkezet érdekegyeztetõ fóruma is. A
Budakörnyéki Bíróság pedig 1994. május 9-én megváltoztatta a kárrendezési
hivatalok határozatait, és kötelezte a szövetkezetet a földalap-elkülönítési
tervezet elkészítésére. Ez azonban jogerõsen még nem történt meg.
IV.
Az elõzõekben részletezett helyzet orvoslásának egyik eszköze lehetne az
új Vht. szabályai szerint az, hogy az ügész a végrehatónak az ügyben tett
utolsó intézkedésétõl számított egy éven belül - 1995. augusztus 4-ig -
kifogást emelhetne a végrehajtó jogszabálysértõ eljárása ellen. Ismereteim
szerint a Legfõbb Ügyész Úr az egész ügy áttekintése után õgy döntöt, hogy a
helyzet megoldása érdekében az ügyészség keresetet nyújt be az illetékes
bírósághoz. Ezt a magam részérõl is megfelelõnek tartom.
Kérem tisztelt Képviselõ Úrat, hogy az interpellációra adott válaszomat
szíveskedjék elfogadni.
Budapest, 1995. július 10.
Üdvözlettel:
Dr. Vastagh Pál s.k.