1
EGYSÉGES JAVASLAT
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról
szóló törvényjavaslat zárószavazásához
dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. november 8.
1995. évi ...... törvény
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról
Az Országgyûlés az áruforgalom korszerû piacgazdaság eszközeivel harmonizáló
feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási
feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító
vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási
és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása
céljából a következõ törvényt alkotja:
I. RÉSZ
VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS
I. Fejezet
Általános rendelkezések
1. §
Értelmezõ rendelkezések
E törvény alkalmazásában
1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi
szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási
rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni;
2. külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok devizakülföldinek nyilvánítanak;
3. a) vámszervezet: vámteher bevételi és ellenõrzési szervezet hatósági
jogkörrel rendelkezõ, illetve hatósági jogkörrel nem rendelkezõ szervei;
b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szervei:
vámszervezet vezetõje, vámszervezet központi szerve, területi (megyei)
vámszervek, vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, nyomozó-, valamint
szabálysértési hivatal, vámraktár;
4. vámhivatal hivatalos helye:
a) a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és
szolgálati hely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat
ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete;
b) a közúti határátkelõhelyen és repülõtereken a határátkelõhelynek és a
repülõtérnek a szakfeladat ellátásához szükséges területe;
c) a pályaudvarokon mûködõ vámszervnél a pályaudvar zárt területe, ideértve a
raktárhelyiségeket is;
d) vízi határátkelõhelyeken a kikötõk, illetõleg a hajóállomások zárt
területe;
e) a vámszabadterület, ha ott vámhivatal mûködik;
5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut szabad a
vámhatáron át szállítani;
6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármû (ideértve az uszályt, a
szárnyashajót és a légpárnás vízijármûvet is), a légijármû, a közúti
jármû (ideértve a vontatót, a felvontatót és a jármûegyüttest)
csõvezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülõanyag, ha
mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok
szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására
ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;
7. nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy
részére érkezõ, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel
kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével
az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forintösszeget meg nem
haladó egyedi vagy összértékû, illetve ezen értékhatár alatt a törvény 1.
sz. mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minõsülõ
vámáru, áru behozatala vagy kivitele.
8. árunyilatkozat: a jogszabály által elõírt formában tett nyilatkozat, mely a
vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai
adatszolgáltatáshoz szükséges adatokat tartalmazza, és a termékimportot
terhelõ vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is
minõsül;
9. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok
rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;
10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru
vagy áru vámjogi sorsának rendezésérõl dönt a vámhivatal;
11. a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal,
aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történõ vámkezelés, kiviteli
ellenõrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel;
12. vámellenõrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen törvényben,
valamint egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása
céljából végzett tevékenység, amely kiterjed minden vámigazgatási
eljárásra, a beléptetéstõl a vámteher megfizetéséig vagy a
kiléptetésig.
13. vámellenõrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása,
az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének
megvizsgálása, illetõleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása,
személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy
megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata, vállalkozások fõkönyvi és egyéb
nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése,
amely az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések
érvényesítését célozzák;
14. áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett,
tenyésztett vagy elõállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a
belföldi forgalom számára vámkezeltek vagy e törvény rendelkezései
szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;
15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is -
mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a
törvény rendelkezései alapján nem tekinthetõ belföldi forgalom számára
vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet
nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;
16. e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minõsül a
vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ minden olyan dolog, ami a
vámtarifába besorolható;
17. pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vámáru, amely
vámszempontból az elveszett vámárunak megfelelõvel nem helyettesíthetõ.
(Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítõ áruval lenne
pótolható.);
18. behozatal, kivitel: vámárunak/árunak a vámhatáron át történõ beszállitása
vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;
19. vagyoni értéket képviselõ jog díja: iparjogvédelmi oltalom alatt álló
alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati
minta, ipari minta), hasznosításáért és megjelölés (védjegy)
használatáért, továbbá a szerzõi jogi védelem alatt álló mû, illetve az
elõadómûvész elõadásának, hangfelvételének, a rádió vagy televízió
mûsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendõ díj;
20. lízing: termelõeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI.
törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak megfelelõ szerzõdés alapján történõ
átadása;
21. vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelõ általános forgalmi
adó és fogyasztási adó (továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók),
illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelezõ befizetések, ha
azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték
megállapítása tekintetében a kivitelre kerülõ adózatlan jövedéki termékek
esetében a forgalmi adók;
22. vámtartozás: közölt és a fizetési határidõ lejártáig meg nem fizetett
vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;
23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a
szervezet, amelynek vezetõje - több tevékenység folytatása esetén a kérelem
tárgya szerinti szakág felelõs vezetõje is - büntetlen elõéletû, vagy öt
éven belül nem gazdasági vagy közbizalom elleni bûncselekmény miatt ítélte
el a bíróság jogerõsen, és mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ
hátrányok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi
tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása, valamint a
vámhatóság által kimutatott tartozás kiegyenlítését a vámhatóság által
kiállított eredeti vámhatározattal és az ezen szereplõ összeg befizetését
hitelt érdemlõen igazolja;
24. zöld folyosó: határátkelõhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó
ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az
általa behozni kívánt áruk mentesek a vámteher alól;
25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni
vámellenõrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos
vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább 15 munkanapon van igény;
26. közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott-,
mostoha- és nevelt gyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelõszülõ,
testvér, élettárs;
27. hozzátartozó: az 26. pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli
rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;
28. hazatelepülõ: egyéni munkavállalás, vagy más - e törvény végrehajtási
rendeletében felsorolt- okból, két évet meghaladóan életvitelszerûen
külföldön tartózkodott természetes személy;
29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai
hatálya alá tartozó;
30. visszaviteli határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen
behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas
vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik,
határnap kitûzésével;
31. visszahozatali határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az
ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldrõl
vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által, határnap
kitûzésével történik;
32. elszámolási határidõ: a visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik,
illetõleg a visszahozatali határidõ lejártát követõ harmincadik napig tart,
melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy kivitt, illetõleg aktív
vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell
kérni;
33. közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru õrzése - ideértve a vámhivatal által
üzemeltetett (bérelt) vámraktárat is - vagy hivatalos kísérése;
közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb
felügyeleti forma;
34. vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni
elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendõ vámteher különbözete.
A törvény hatálya
2. §
(1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben említett kivételekkel -
a vámterületre terjed ki.
(2) Nemzetközi szerzõdés alapján
a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya
szempontjából a vámterületen mûködõnek;
b) a vámterületen létesített külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül
mûködõnek kell tekinteni.
(3) A vámszabadterületre és a tranzit-területre az e törvényben foglalt külön
szabályok irányadók.
(4) A törvény hatálya kiterjed
a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az ezekkel kapcsolatos
eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;
b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra -
ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését,
helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenõrzését, a
vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint
ha e törvény lehetõvé teszi, elengedését és mérséklését is - ha az a
vámhatóság hatáskörébe tartozik.
Vámterület
3. §
(1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar
Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a
vámszabadterületeket is.
(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenõrzés
szempontjából vámhatárnak minõsül továbbá a tranzit-terület és a
vámszabadterület határa is.
(3) Külföldi területek - nemzetközi szerzõdés alapján - a magyar vámterület
részét képezhetik.
(4) Tranzit-terület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi
közforgalmú repülõtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a
BM Határõrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és
vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és
az átszállítás alatt lévõ áruk, postaküldemények, poggyász tárolására
kijelölt hely. A tranzit-terület - ideértve a tranzit-területen mûködõ
létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából
külföldnek minõsül. A tranzit-terület létesítésére és üzemeltetésére
vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(5) A nemzetközi személyszállítást végzõ vízijármû fedélzetére az elsõ hazai
kikötõbe érkezés elõtt, illetve a hazai kikötõ elhagyása után a tranzit-
területre vonatkozó szabályok irányadók.
(6) A vámszabadterület a vámterület elkülönített része, amely a vám-,
deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából -
amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minõsül.
Vámút
4. §
(1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó
eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a
kishatárforgalomban történõ áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.
(2) Vámutak a vámhatárt átszelõ közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi
víziutak, a határvízi kikötõk, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a
nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülõterek. Vámútnak
minõsül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csõvezeték és
elektromos vezeték.
(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelõ út,
illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára
megnyitott repülõtér, mellékútnak minõsül.
(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.
Az áruforgalom szabadsága és korlátozása
5. §
(1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldõ országra, illetõleg a
rendeltetési országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad -
a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembe vételével - a
vámterületre behozni, onnan kivinni, illetõleg azon átszállítani.
(2) Nemzetközi szerzõdésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség
teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és
növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban
együtt: környezetvédelmi) és kulturális, vagy hasonló jellegû érdek védelme
céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény,
a Kormány, vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek
engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerzõdés állandó
vagy eseti felmentést adhat.
(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú
szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar
honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezõtlenebb
elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú
szállítóeszközöket, az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel
együtt felemelt vám, tilalom, korlátozás, vagy más intézkedés alkalmazását
rendelheti el.
Áru elhelyezése szállítóeszközön
6. §
(1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a
célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok
kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhetõ.
(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt
történõ árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi,
vízi és légijármûvet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek
vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerzõdések
elõírásainak.
(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a mûszaki okból
beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak,
szembetûnõen meg kell jelölni.
(5) A vámhivatal az ellenõrzõ vizsgálat, vagy az áru berakása alkalmával
köteles ellenõrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármû vagy
szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerzõdések
elõírásainak megfelel-e, illetõleg az áru elhelyezése az (1) és (2)
bekezdésben meghatározott helyre történt-e.
(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben
foglaltaknak megfelelõen történt, ezt a körülményt az ellenõrzõ vizsgálat
megkezdése elõtt a vámhivatalnak be kell jelenteni.
Vámbiztosíték
7. §
(1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében
a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,
b) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési
szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: jövedéki törvény)
hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén;
c) az ideiglenes behozatalban;
d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként
bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplõ összehasonlító
értéktõl lefelé 20 %-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24.
Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5 % lehet;
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termelési célból importált adózatlan
termékre;
f) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó kiviteli célból továbbított
adózatlan termék esetén
a vámáru (áru) szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.
(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános
vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.
(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint
készpénz, belföldi székhelyû bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi
bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított,
magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet készfizetõ kezességvállalása,
vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben
nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége
nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétõl az MNB
állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.
(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági
érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerûen foglalkozik
nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyû,
vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal
a kezességvállalásból keletkezõ vámteher fizetési kötelezettség
teljesítéséért.
(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének idõtartama
alatt a bankgarancia összegétõl függõen az alábbiakra jogosítja fel az
engedélyest:
a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engendélyes egy meghatározott
vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékû vámárura/árura
vállalhat készfizetõ kezességet;
b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint az engedélyes egy meghatározott
vámhivatalnál havonta összesen két- és félmillió forint értékû
vámárura/árura vállalhat készfizetõ kezességet;
c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint az engedélyes egy
területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta
összesen tízmillió forint értékû vámárura/árura vállalhat készfizetõ
kezességet;
d) ha a bankgarancia összege húszmillió forint, az engedélyes bármely
vámhivatalnál vállalhat készfizetõ kezességet összeghatárra tekintet
nélkül;
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének
megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített
bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.
(6) A kezességvállalási engedély halasztott vámfizetésre vonatkozó készfizetõ
kezesség vállalásra csak az e törvény 132. §-ának (5) bekezdésében
meghatározott mértékû bankgarancia nyújtása esetén jogosít fel.
(7) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény elõírásai szerint
vámszempontból nem megbízható.
(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételei a nyilatkozat tartalmát
és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
8. §
(1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke
nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.
(2) A vámbiztosíték mértékét
a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja
kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendõ összegben,
b) az átviteli rendeltetésû vámáru esetén 15 %-os vámtétel, míg a fogyasztási
adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek
esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott
vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15 %-os
vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a
Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher
összegében.
c) a 7.§ (1) bekezdésének b)-c) pontja esetében a vámteher összegében,
d) a 7. § (1) bekezdés d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és
megfizetendõ, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított
vámteher összegének különbözetével,
e) a 7. § (1) bekezdés e)-f) pontja esetében a vámteher összegében
kell megállapítani.
(3) Vámraktár és vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély
kiadásához szükséges bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt)
vámárut (árut) terhelõ éves vámteher négy százalékában kell meghatározni
tízezer forintra kerekítve.
(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a
tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének két
százaléka - legalább egymillió forint - tízezer forintra kerekítve.
9. §
Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendõ:
a) az árutovábbítási eljárásban
1. a nemzetközi vámokmány fedezetével érkezõ vámáru;
2. a vasúti, postai, hajózási- és légiforgalomban szállított vámáru, ameddig
a fuvarozó vállalat birtokában van,
3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezõk vámáruja, valamint
4. az a vámáru, amely után a fizetendõ vámtehernek megfelelõ összeget - a 7.
§ (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - elõre letétbe
helyezték, és ezt megfelelõen igazolták; továbbá
5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív
feldolgozás céljából érkezõ vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag,
valamint a feldolgozást végzõ munkaeszközök), ha ennek ténye a
határvámhivatalnál megfelelõen dokumentálható;
b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az elõzõ pontban
foglaltakon túlmenõen
1. nemzetközi szerzõdés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru;
2. a központi költségvetési szervek részére érkezõ vámáru;
3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív
feldolgozás céljából érkezõ vámáru (a feldolgozásra szánt anyag,
valamint a feldolgozást végzõ munkaeszköz);
4. a külföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére
ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármû;
5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott
vámáru;
6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru;
7. a közraktárba beraktározott vámáru, amennyiben a közraktárjegyet a
vámhivatalnál vámbiztosítékként letétbe helyezi. .
10. §
(1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak
indokoltsága megszûnik.
(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut (árut)
külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára
vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba
beraktározták, vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt
a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29. §-ában elõirányzott
vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát
támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki
terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.
(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e
törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 135.§-ában
foglaltak az irányadók.
Zálogjog
11. §
(1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást is - törvényes
zálogjog terheli.
(2) A vámárut terhelõ, a vámhatóság zálogjogát megelõzõ más zálogjogot a
jogosult a vámáru belföldi forgalom számára történõ vámkezeltetését
követõen érvényesítheti.
(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelésre a rendelkezési
jog korlátozásával vagy feltételtõl függõen került sor, a zálogjog - a nem
közölt vámteher elévülési idején belül - a korlátozások fennállásáig
érvényesíthetõ.
(4) A vámtartozás tekintetébena zálogjog csak az elévülési idõn belül, és
akkor érvényesíthetõ, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.
(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemû megszerzõjével szemben nem érvényesíthetõ.
(6) A törvényes zálogjog alapján történõ kielégítés a vámáru értékesítése
útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerõs megállapítása után
kerülhet sor.
Vámtarifa
12. §
(1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyûjtés céljára a külön törvényben
kihirdetett vámtarifa szolgál, amelyben meghatározott vámtétellel kell a vámot
megfizetni. E rendelkezés szempontjából kivételt képez a (3) bekezdésben
megállapított vámtétel.
(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék, vagy ezzel azonos hatású fizetési
kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell
a vámkiszabásnál alkalmazni.
(3) A szeszesital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármû kivételével
egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem
kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.
(4) A nem kereskedelmi forgalom utiholmin felüli értékkeretét e törvény
végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetõleg az ezt meghaladó
mennyiségû vagy értékû vámáru/áru vámkezelésének feltételét az 1. számú
melléklet tartalmazza.
Vámárut/árut terhelõ fizetési kötelezettségek
13. §
(1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos vámszedés az
állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján gyakorol.
(2) Amennyiben törvény vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után
vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének
kötelezettségét jelenti.
(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték
megfizetése alóli mentességet jelenti.
14. §
(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vám összegét -
az e törvényben meghatározott kivétellel - a vámtarifa vámtételeinek
alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási
rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az
illetéktörvénynek megfelelõen, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön
jogszabály alapján kell kiszabni.
(2) A vámhatóság által kivetett forgalmi adókat a vonatkozó adótörvények által
meghatározott mértékben kell megállapítani.
15. §
Amennyiben nemzetgazdasági érdekbõl, átmeneti jelleggel a vámárura
a) törvény alapján általános vámpótlék;
b) kormányrendelet alapján
1. piacvédelmi vámpótlék,
2. dömpingellenes vám, vagy
3. értékkiegyenlítõ vám
vethetõ ki, ezekre a 125. §-ban foglaltak az irányadók.
Az áruk származása
Általános rendelkezések
16. §
(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, az áru származási
helyének azt az országot kell tekinteni, ahol az árut teljes egészében
kitermelték, termesztették, tenyésztették vagy elõállították, illetõleg
azt az országot, ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendõ
mértékben megmunkálták, feldolgozták és ahonnan azt közvetlenül az importáló
országba szállítják.
(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy
elõállított árunak tekintendõk azok
a) az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;
b) a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;
c) az élõ állatok, amelyek ebben az országban vadonélõ vagy tenyésztett
állatok szaporulatai;
d) a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;
e) a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el,
fogtak ki;
f) a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeket parti tengereken és
tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánon olyan hajók
halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek;
g) a feldolgozó hajókon az f) pontban megnevezett, az adott országból
származó termékekbõl elõállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat
az adott ország hajólajstromába bejegyezték;
h) az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékrõl vagy tenger altalajából a
parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a
tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal
rendelkezik;
i) a maradékok és hulladékok, amelyek az elõállítási folyamatnál
keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyûjtöttek és csak
továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;
j) az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i) pontok
szerinti árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak
elõ.
(3) Az (1) bekezdésben említett elegendõ mértékû megmunkálás vagy feldolgozás
alatt - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - az olyan
megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru
értékében ötven százalékot meghaladó értéknövekedés következik be.
(4) Ha valamely áru elõállításában két vagy több ország vett részt, az az
ország tekintendõ az áru származási országának, amelyben erre a célra
létesített vállalkozás az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást,
feldolgozást végezte, és a tevékenység elegendõ mértékû megmunkálást
eredményezett.
(5) Ha egy átalakítási tevékenységrõl megállapítást nyert, hogy annak
kizárólagos célja a hatályos rendelkezések szerint egyébként alkalmazandó
eljárási feltételeknél kedvezõbb feltételek elérése, az így elõállított
áruknak nem lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végzõ országbeli
származást tulajdonítani.
A származás igazolása
17. §
(1) A származást igazolni
a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára
vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából;
b) áruk kivitelére vonatkozó jogszabályban meghatározott intézkedések
alkalmazása végett;
c) származási bizonyítványok és származás-igazolására szolgáló okmányok
kiállítása, illetve elfogadása egységes gyakorlatának érvényesítése
céljából;
d) nemzetközi szerzõdésekben biztosított kedvezmények igénybevétele
céljából szükséges.
(2) Az áruk származását - ha jogszabály vagy jogszabály alapján
államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli -, származási
bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következõ
feltételeknek:
a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felhatalmazott -
szervnek kell kiállítania;
b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot
tartalmaznia kell, különösen:
1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzéseit;
2. az áruk fajtáját;
3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban más
adatokkal helyettesíthetõk, így különösen a mennyiség és térfogat
megadásával, ha az áruk szállítása alatt jelentõs
súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a súly nem állapítható meg,
vagy ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az
egyéb adatok biztosítják;
4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot;
5. a feladó nevét.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével, a vámáru származása
fuvarlevélbõl és a rendelkezésre álló egyéb okmányokból állapítható meg.
Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru származása egyértelmûen
nem állapítható meg, származási bizonyítvány benyújtását kell megkövetelni.
(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetõen kétely merül fel,
a (2) bekezdés feltételeinek megfelelõ származási bizonyítvány bemutatása
esetén is követelhetõ további bizonyíték annak biztosítása érdekében,
hogy a származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek
megfeleljen.
Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó
származási elõírások
18. §
A vámáru vagy kivitelre kerülõ áru származásának származási okmánnyal
történõ igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén
kötelezõ.
19. §
(1) Nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási
országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerzõdés
elõírásai az irányadók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi
szerzõdéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is felmerülhet, a
vámkezelést kérõ határozza meg, hogy melyik származási szabály alkalmazását
igényli.
(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles azt vizsgálni,
hogy az áru milyen más nemzetközi szerzõdés értelmében tekinthetõ valamely
országból származónak.
A vám alapja
20. §
(1) A kiszabásra kerülõ vám alapja a vámáru vámértéke.
(2) A beérkezõ vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell
meghatározni.
(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. §
alapján történik, ezek egymást követõ sorrendje az irányadó olymódon, hogy ha
valamely § nem alkalmazható, a következõ § alapján kell megkísérelni a
vámérték meghatározását.
(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a
vámérték megállapítására egyszerûsített eljárási szabályok állapíthatók meg.
(5) A kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru esetén a (6)-(7) bekezdésében
foglaltak kivételével - a vámkezelést kérõnek a vámkezelési kérelemhez
csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31. §-ok rendelkezéseinek
figyelembevételével állított ki.
(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha
a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a háromszázezer forintot,
és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII.
Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: GATT
Vámértékegyezmény) 8. Cikkének 1. c) pontjában meghatározott anyagi értéket
képviselõ jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált
vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy
b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó- vagy korlátozó rendelkezés nem
kapcsolódik és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendõ adófizetési
kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,
c) a vámáru belföldi forgalom számára történõ vámkezelése a (4) bekezdés
szerint történik.
(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru vámértéke nem éri
el küldeményenként az egymillió forintot, és a vámérték meghatározása a 21. §
rendelkezései szerint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a
vámkezelést kérõ a vámértékbevallást csatolta volna.
A vámérték meghatározás általános szabályai
21. §
(1) A vámáru vámértékét elsõsorban az ügyleti érték alapján kell
meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló
export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelõ
kiigazítások után -ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy
a) a vevõ számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történõ
felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint
1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok elõírnak vagy
megkövetelnek;
2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az
áruk viszonteladásra kerülhetnek;
3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;
b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektõl vagy
ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határozható meg az
értékelendõ árut illetõen;
c) az áruknak a vevõ általi késõbbi viszonteladásából, egyéb
átengedésébõl vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem
közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a 28. §
rendelkezései szerint a kiigazítás elvégezhetõ; és
d) a vevõ és az eladó nincs kapcsolatban egymással; vagy ha a vevõ és az eladó
kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2)-(4) bekezdés
rendelkezései alapján vámcélokra elfogadható.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevõt és az eladót csak akkor
kell kapcsolatban állónak tekinteni,
a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezetésében;
b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;
c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymással;
d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában tartja, ellenõrzi
vagy birtokolja mindkettõjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy
részesedéseinek legalább öt százalékát;
e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagy ellenõrzi a másikat;
f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül
mindkettõjüket ellenõrzi;
g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenõriznek egy harmadik személyt
(szervezetet) vagy
h) ha hozzátartozók.
(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározásakor, hogy az ügyleti
érték elfogadható-e az (1) bekezdésben meghatározott célra, az a
tény, hogy a vevõ és az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll
egymással, önmagában nem elegendõ ok arra, hogy az ügyleti értéket
elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell vizsgálni az eladás
körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha megállapítható, hogy
a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha az importõr által nyújtott
vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a kapcsolat
befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak indokait közölni kell az
importõrrel, és megfelelõ lehetõséget kell adni a válaszadásra.
(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti
érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdés rendelkezései
alapján történik, ha az importõr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték
szorosan megközelíti az egy idõben vagy közel azonos idõben elõforduló
alábbi értékek egyikét:
a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló áruk egymással
kapcsolatban nem álló vevõknek Magyarországra történõ eladásakor
alkalmaztak;
b) a 22. § valamint a 23. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy
hasonló áruk vámértékét;
c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált árukkal azonos áruknak,
egymással kapcsolatban nem álló vevõk részére Magyarországra történõ
eladásakor alkalmaznak, ha ezeket az importált árukat más országban
termelték, feltéve, hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak kapcsolatban
egymással.
(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál megfelelõen figyelembe
kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott
különbségeket, a 28. §-ban felsorolt tényezõket és azokat a költségeket,
amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevõ
között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban levõ vevõknek
történõ eladások esetén nem visel.
(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az importõr kezdeményezésére
és kizárólag összehasonlítási céllal történhet. Helyettesítõ értékek nem
állapíthatók meg a (4) bekezdés alapján.
(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következõ díjakat vagy költségeket,
feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett
vagy fizetendõ ártól:
a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen
végzett összeszerelés, üzembehelyezés, karbantartás, vagy mûszaki
segítségnyújtás költségeit;
b) a behozatal utáni szállítási díjakat (a magyar határtól az elsõ belföldi
rendeltetési helyig);
c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.
22. §
(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § rendelkezései alapján nem
állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és
az értékelendõ áruval egy idõben vagy megközelítõleg azonos idõpontban
exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték meghatározása azoknak az
azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi
feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az
értékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak az azonos
áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten
vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a
figyelembe vételével, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség
okozhat, feltéve, ha a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték
alapulvételével történik, amelybõl - függetlenül attól, hogy a kiigazítás
értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a
kiigazítás indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében megjelölt költségeket és díjakat az ügyleti
érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentõs különbségeknek a
figyelembe vételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban
forgó azonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a
szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos áru meglétét
állapítják meg eltérõ ügyleti értékkel, közülük a legalacsonyabb ügyleti
értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.
23. §
(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § és a 22. § rendelkezései alapján
nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra exportra eladott és az
értékelendõ áruval egy idõben vagy megközelítõleg azonos idõben exportált
hasonló áruk ügyleti értéke lesz.
(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor azoknak a hasonló
áruknak az ügyleti értékét kell felhasználni, amelyeket ugyanazon
kereskedelmi szinten és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint
az értékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak a
hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmazni, amelyeket más
kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon
eltérésekkel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat,
feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapul vételével
történik, amelybõl - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést
vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás
indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és díjakat az
ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentõs különbségeknek a
figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban
forgó hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a
szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha több hasonló árunál eltérõ ügyleti érték állapítható meg, a
legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk
vámértékének meghatározásakor.
24. §
Ha az importált áruk vámértéke a 21-23. §-ok rendelkezései alapján nem
állapítható meg, a vámértéket a 25. § rendelkezései szerint kell
megállapítani, vagy ha így sem határozható meg, akkor a 26. § rendelkezései
szerint. Az importõr kérelmére a 25. § és 26. § alkalmazási sorrendjét meg
kell fordítani.
25. §
(1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló importált áruk
változatlan állapotban kerülnek eladásra belföldön, az importált áruk
vámértéke e § értelmében olyan egységáron alapul, amelyen az importált
árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendõ áruk
behozatalával egy idõben vagy közel azonos idõben a legnagyobb
mennyiségben olyan vevõnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban azzal,
akitõl ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:
a) a szokásos mértékû vagy a megállapodás szerinti jutalékot, vagy a
szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek
Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek
fel;
b) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségeket, amelyek
Magyarország területén felmerülnek;
c) ahol szükséges, a 28. § (4) bekezdésében meghatározott költségeket és
díjakat; és
d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján
a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.
(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat
nem adtak el az értékelendõ áruk importjának idõpontjában, illetõleg
megközelítõleg azonos idõpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés
rendelkezéseinek megfelelõen azon az egységáron alapul, amelyen az
importált árukat vagy az azonos, vagy hasonló importált árukat
Magyarországon az értékelendõ áru importját követõ legkorábbi idõpontban,
de legkésõbb kilencven nap múlva, változatlan állapotban eladták.
(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk
változatlan állapotban nem kerültek eladásra Magyarországon, akkor - az
importõr kérelmére - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az
importált árukat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legnagyobb
mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevõknek, akik nem állnak a
21. § (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel
(szervezetekkel), akiktõl ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további
megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az
(1) bekezdésben felsorolt levonásokat.
26. §
(1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított
értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevõdik össze:
a) az importált áruk elõállításakor alkalmazott anyagok és gyártási
mûveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy értéke;
b) a nyereség és az általános költségek összege, amely megegyezik az
exportáló ország termelõi által a Magyarországra irányuló exportra
gyártott, az értékelendõ árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk
eladásakor szokásosan felszámított összegekkel;
c) minden más költség, amely a hazai jogszabályok által meghatározott
vámérték megállapításhoz szükséges.
(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem bejegyzett szervezetet,
illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkezõ természetes személyt arra,
hogy a számított érték meghatározása céljából vizsgálatra elszámolást
mutasson be, vagy könyvelésébe illetve más okmányokba való betekintést tegyen
lehetõvé. Az áruk elõállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték-
megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelõ
hozzájárulásával más országban ellenõrizheti, feltéve, hogy a szóban forgó
ország illetékes hatóságát arról elõzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem
ellenzi.
27. §
(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem
állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló
adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak
az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke elveivel és általános
rendelkezéseivel, valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény
rendelkezéseivel.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték:
a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára alapján;
b) olymódon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb
elfogadását irányozza elõ;
c) az árunak az exportõr ország belföldi piacán megállapított ára alapján;
d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos vagy hasonló
áruknak a 26. § rendelkezései szerint meghatározott számított értékétõl;
e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára alapján;
f) minimum-vámérték figyelembe vételével;
g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.
(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoztatni kell az e §
rendelkezései alapján meghatározott vámértékrõl és az értékmegállapítás
módszerérõl.
28. §
(1) A 21. § alapján történõ vámérték meghatározásnál az importált árukért
ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árhoz hozzá kell adni:
a) a következõ díjakat és költségeket, amennyiben azokat a vevõ viseli, de
az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árban nincsenek benne:
1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalékot;
2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá
esnek a szóban forgó áruval;
3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget
magában foglalja;
b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan megosztott értékét (ha
azokat közvetve vagy közvetlenül, költségmentesen vagy csökkentett
költséggel a vevõ nyújtja, és azokat az importált áruk export célú
elõállításához vagy eladásához használják fel, illetve veszik igénybe,
amennyiben azok értékét a ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árba nem
számították bele):
1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és
hasonló elemek;
2. szerszámok, présminták, öntõformák és az importált áruk
elõállítása során felhasznált hasonló elemek;
3. az importált áruk elõállítása során elhasznált anyagok;
4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint tervrajzok,
vázlatok, amelyek nem Magyarországon készültek, és az importált áruk
elõállításához szükségesek;
c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia,- és szerzõi díjakat, a vagyoni
értéket képviselõ jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben;
d) az importált áruk késõbbi viszonteladásából, átengedésébõl vagy
használatából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve
vagy közvetlenül visszakerül az eladóhoz.
(2) A vagyoni értéket képviselõ jog díját akkor kell vámérték növelõ
tényezõként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy
fizetendõ ár nem tartalmazza, és ha az értékelendõ vámárura vonatkozik,
továbbá a vevõnek az értékelendõ áru megvásárlásának feltételeként azt akár
közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.
(3) Az értékelendõ vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselõ jog
megvásárlása feltételeinek és értékének ellenõrzése céljából - a vámhivatal
kérésére - a vámkezelést kérõnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerzõdés
magyar nyelvû fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülõ vámáru
engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.
(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani ( amennyiben azt a ténylegesen
fizetett vagy fizetendõ ár nem tartalmazza):
a) az importált áruk magyar vámhatárig történõ szállítási költségét;
b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos
ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét;
c) a vámhatárig felmerülõ biztosítási költséget.
29. §
A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles.
Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ
összehasonlító értéknél 20 %-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó
termékeknél 5 %-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a
vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre
kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték
különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot
nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT
Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.
A vámérték meghatározás különös szabályai
30. §
(1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott állapotban
visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és
alkatrész ára, a passzív feldolgozás ellenében felszámított díj, csomagolási,
biztosítási és szállítási költség együttes összege alapján kell
megállapítani.
(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás
céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének
meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi
anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.
(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt
hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló
vámértékét - amennyiben a minõségi változásnak megfelelõ számla nem áll
rendelkezésre - a vámhivatal a 27. §-ban foglaltak alkalmazásával, becslés
útján állapítja meg.
(4) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom
számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a
vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a 20. § (1) bekezdésében
foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom
számára való vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is
kell alkalmazni.
31. §
(1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott, adatokat vagy
utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámértékének meghatározásakor csak
magának a hordozóeszköznek az értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz
vámértékébe nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, feltéve,
hogy ezen érték különválasztható az adott hordozóeszköz
vámértékétõl.Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselõ jog
fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28. § (2) és (3)
bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) a "hordozóeszköz" kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket,
félvezetõket és hasonló eszközöket, vagy olyan termékeket, amelyek ilyen
áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;
b) az "adatok vagy utasítások" kifejezés nem foglalja magában a hang-, kép-
vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.
32. §
(1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru után fizetendõ vámteher
alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi
jog szerint levonható vagy visszatéríthetõ adó levonása után fennmaradó
külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó
összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek
hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett
értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá
legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának
alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg. A
használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is
figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplõ
értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott
vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai
szerint megállapítandó, vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi
fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság
állapítja meg.
33. §
(1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám alapja a vámárunak
a csempészet vagy vámorgazdaság bûncselekmény, illetõleg a vámszabálysértés
elkövetése napján, ha pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés
napján
fennálló jellegének megfelelõ vámértéke.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megállapítani,
hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vámáru milyen állapotban volt, mennyi
volt a vámértéke, ezeket a rendelkezésre álló adatok alapján valószínûsíteni
kell.
II. Fejezet
Az áru, vámáru vámjogi helyzetének rendezéséig alkalmazandó
általános szabályok
Áruforgalom vámellenõrzése
34. §
(1) A külföldrõl behozott vámárut vagy a külföldre kivitelre kerülõ árut -
függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenõrzés
alá kell vonni.
(2) A vámellenõrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei
útján gyakorol. A vámellenõrzés biztonsága érdekében csak úgy szabad árut
a vámterületre behozni vagy onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet
szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenõrzést el tudják végezni.
(3) A vámellenõrzést az áru származási országára, továbbá a küldõ vagy a
rendeltetési országra való tekintet nélkül, illetõleg a szállítóeszköz
bejegyezési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési
helyétõl függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.
Vámigazgatási eljárások a határon
Beléptetés
35. §
A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek
teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal
feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ
vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából
áll.
Kiléptetés
36. §
(1) A kiviteli ellenõrzés, az ideiglenes kivitel, a passzív feldolgozás,
valamint a tranzit célú árutovábbítás alá vont áruk kiléptetését a
határvámhivatal végzi.
(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban
továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal
által történõ elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ
vizsgálatból, és az áru külföldre történõ kilépésének megállapításából és
igazolásából áll.
Jelentkezési kötelezettség
37. §
(1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenõrzését követõen
azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenõrzése után,
közvetlenül a kilépés elõtt a határvámhivatalnál vámellenõrzés céljából
jelentkezni köteles.
(2) Ha a vámellenõrzés külföldön létesített magyar határvámhivatalnál
történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség
teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerzõdésben foglaltak figyelembevételével
történik.
(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó jármûvén lépi át, a vámellenõrzés alkalmával
tesz eleget jelentkezési kötelezettségének.
(4) Az államfõk, kormányfõk és a törvényhozó testületek elnökei mentesek a
jelentkezési kötelezettség alól.
(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár
átlépésére vonatkozó külön jogszabályok elõírásait.
Árubejelentési kötelezettség
38. §
(1) A vámhatárt bármely irányba átlépõ kereskedelmi szállítóeszközrõl és
annak rakományáról - ha nemzetközi szerzõdés vagy e törvény másként nem
rendelkezik - általános írásbeli árubejelentést kell a határvámhivatal
részére adni.
(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történõ fuvarozás esetén az írásbeli
árubejelentéssel egyidejûleg be kell mutatni az áru szállítására vonatkozó
fuvarlevelet és vámokmányt is.
(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kereskedelmi
forgalomban a vámhatáron átlépõ árut nem kereskedelmi szállítóeszközön vagy
kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.
(4) Az írásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott
kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.
(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:
a) a csõvezetéken külföldrõl beérkezõ és külföldre kiszállított
vámárukról/árukról, behozatali irányú forgalom esetén az elsõ belföldi, a
kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérõállomás
fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és
b) az elektromos vezetéken beérkezõ vagy kiszállításra kerülõ vámáruról/áruról
az országos parancsnokság által kijelölt vámhivatal részére.
(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési
kötelezettség alóli mentességet is jelent.
(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - a kábítószert
tartalmazó küldemények kivételével - a külföldrõl érkezett vagy külföldre
feladott levelezõlapokról, zárt vagy nyitott levelekrõl, továbbá az átmenõ
(tranzit) rendeltetésû postaküldeményekrõl.
Árubemutatási kötelezettség
39. §
(1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ vámárut/árut - ideértve a
jármûvet és a szállítótartályt is - az árubejelentést követõen a
határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelõ vámigazgatási eljárás
alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett
biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenõrzésre vonatkozó
jogszabályok betartásának ellenõrzését is.
(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles,
aki az árut a vámhatáron átviszi.
(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól
a) az államfõknek és a kormányfõknek, a törvényhozó testületek elnökeinek, a
külföldi államok kormánya tagjainak, illetõleg a külföldi államok
kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérõinek használatára szolgáló
áruk;
b) nemzetközi szerzõdés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített
áruk.
(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén - bemutatni
a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselõi és konzuli
tisztviselõi, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselõi, továbbá az
említett személyek családjának a velük közös háztartásban élõ tagjai;
b) a Magyarországon megtartásra kerülõ diplomáciai értekezletekre érkezõ,
illetõleg onnan távozó küldöttségek vezetõi és tagjai;
c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi
diplomáciai képviselõi és konzuli tisztviselõi, továbbá családtagjaik
személyi poggyászait és az általuk használt jármûveket.
(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot az ellenkezõ rendelkezés
kiadásáig vélelmezni kell. A viszonosság kérdésében a külügyminiszter
álláspontja az irányadó.
(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt
beérkezõ és kivitelre kerülõ, valamint a hivatali szolgálatával
összefüggésben általa vagy számára elõre- vagy utánküldött azon
poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló
tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is,
feltéve, hogy az elõre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat
megkezdésérõl, illetve befejezésérõl adott értesítéstõl számított hat
hónapon belül kerül vámkezelésre.
(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag abban az esetben
vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy
olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak,
vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos
vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve
amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen
vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselõje jelenlétében lehet
lefolytatni.
Ellenõrzõ vizsgálat a vámhatáron
40. §
(1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi szállítóeszközöket
és azok rakományát a határvámhivatal köteles beléptetõ-, illetõleg
kiléptetõ ellenõrzõ vizsgálat alá vonni.
(2) Az ellenõrzõ vizsgálat magában foglalja
a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a szempontból, hogy
azon árut csak az arra szolgáló rakterületen helyeztek-e el;
b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános árubejelentésen
feltüntetett adatokkal való azonosítását, valamint annak megállapítását,
hogy az üresnek jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;
c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, továbbá a darabárunál
az azonossági jelek ellenõrzését, illetõleg szükség esetén az azonosság
biztosítását;
d) poggyász- és mozgóposta kocsinál annak megállapítását, hogy azon nem
szállítanak-e olyan árut, amely a vonatkozó szállítási és postai
okmányokban nem szerepel;
e) a kiléptetésre kerülõ kereskedelmi szállítóeszköz esetén annak
megvizsgálását, hogy a rajta lévõ áru kivitelben való vámkezelése
megtörtént-e;
f) étkezõ- és hálókocsi, továbbá vízijármû esetén a leltárnak, valamint az
utasok ellátását szolgáló készletnek az ellenõrzését;
g) nemzetközi szerzõdések által kikötött szállítási feltételek teljesülésének
ellenõrzését.
(3) Az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is kell tartani ha
a) bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy
b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre szükség van.
41. §
(1) Az ellenõrzõ vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi szállítóeszközt
mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra felszállni, illetõleg abból árut
kirakni, vagy oda árut berakni, vonatszerelvényt megosztani csak a
határvámhivatal engedélyével szabad.
(2) Az ellenõrzõ vizsgálatnál az írásbeli általános árubejelentést adó köteles
közremûködni, és az ahhoz szükséges segédeszközt és munkaerõt saját
költségére és veszélyére biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a
feltételeket a vámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére
biztosítja.
(3) Az ellenõrzõ vizsgálatot a vámutak áteresztõ képességének növeléséhez és a
nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fûzõdõ érdek szem elõtt
tartásával kell végrehajtani. Elsõbbséget kell biztosítani az olyan
szállítóeszközök ellenõrzõ vizsgálatának, amelyeken utasokat, élõállatokat,
romlandó árukat, veszélyes anyagokat vagy sürgõs életmentõ küldeményt
szállítanak.
A beléptetés megtagadása
42. §
(1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának beléptetését
mindaddig megtagadni, amíg annak vámkezelésben való részesítését nem
kérik, vagy a kérelem a hatályos jogszabályok, így különösen az
állategészségügyi, a növényegészségügyi és a környezetvédelmi jogszabályok
alapján nem teljesíthetõ.
(2) A bármely ok miatt vámigazgatási eljárás alá nem vonható vámárut - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru
szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.
(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthetõ kérelem miatt
visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és annak rakományát a
határvámhivatal jogosult külföldre visszairányítani abban az esetben, ha a
beléptetés megtagadása a határátkelõhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a
határátkelõhely áteresztõ képességét hátrányosan befolyásolja.
A kiléptetés megtagadása
43. §
A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának kiléptetését
mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem
teljesíthetõ.
Átmeneti megõrzés
44. §
(1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég, posta vagy vámügynök
telephelyére érkezõ, vámhatóságnak bejelentett vámáru vámjogi sorsának további
rendezésére az azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését
nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthetõ), a fuvarozó, szállítmányozó,
posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megõrzés
alatt lehet tartani.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a vámáru átmeneti
megõrzését a vámhatóság az általa szabott feltételek szerint és kijelölt
helyen engedélyezheti. Az átmeneti megõrzés alá helyezett vámárukat csak
a vámhatóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által megállapított
feltételek szerint lehet tárolni.
(3) Az átmeneti megõrzés alatt álló vámáru csak olyan kezelés alá vonható,
amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy
egyéb fizikai jellemzõi megváltoznának.
(4) Az átmeneti megõrzés idõtartama legfeljebb harminc nap lehet, azonban ha
az átmeneti megõrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor, és az
engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésõbb a belépést követõ két
munkanapon belül benyújtották, ez a határidõ legfeljebb a hatósági engedély
kiadását követõ 10. munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom számára
történõ vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e
törvény 70. §-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembe vételével a
vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követõen a
vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
III. Fejezet
Vámjogi és vámeljárási rendelkezések
Vámfelügyelet
45. §
(1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani
a) a vámárut;
b) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított
adózatlan terméket;
c) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá
tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését
igazolni kell.
(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülõ költség az áru
szállítóját terheli.
(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy
feldolgozásának és az erre vonatkozóan elõírt nyilvántartások vezetésének
ellenõrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.
(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru baleset vagy más
elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett,
és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták, illetve a vámárut a
vámhivatal felügyelete mellett megsemmisítették.
(5) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történõ felhasználásuk alapján
- csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtõl függõen vámmentesen
vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt
maradnak, amíg a feltétel fennáll, és amíg azoknak a meghatározott célra
történt felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését,
alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól
eltérõen felhasználni csak a vámhivatal elõzetes engedélyével, - a 142. § (1)
bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékû kamattal növelt - vámteher
különbözetének megfizetése után szabad.
Vámvizsgálat
46. §
(1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.
(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat adatainak
alapulvételével kell elvégezni.
(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áruforgalom
ellenõrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerûsített, az
egyszerûsített pedig szúrópróbaszerû vagy adminisztratív, az e törvény
végrehajtási rendeletében szereplõ feltételek szerint. Nem kell
vámvizsgálat alá vonni a 38. § (7) bekezdése szerint árubejelentési
kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. A 39. § (7) bekezdésében foglalt
esetek kivételével, nem szabad belsõ áruvizsgálat alá vonni a 39. § (3) és (4)
bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a
diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket.
(4) A tételes vámvizsgálat külsõ és belsõ áruvizsgálatból, az egyszerûsített
vizsgálat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottakból áll.
(5) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén egyszerûsített
vámvizsgálat nem tartható.
(6) A tételes vámvizsgálat külsõ és belsõ áruvizsgálatból áll.
(7) A külsõ áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének és számjelének
megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll.
A külsõ áruvizsgálatot a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása,
illetõleg onnan történõ kirakása esetén a szállítóeszköz vizsgálatára is ki
kell terjeszteni.
(8) A belsõ áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének, mennyiségének,
megnevezésének, vámértékének, vámtarifaszámának, származási helyének
ellenõrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetõleg
iratoknak a megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetõleg a
statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.
(9) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérõvel ellenszolgáltatás
nélkül mintát vetetni és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az
áru jellegének, anyagi minõségének, vámértékének vagy vámtarifaszámának a
megállapításához szükséges. A mintavétel tényét, valamint az áruból vett
minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság
köteles igazolni.
(10) Egyszerûsített vámvizsgálat tartható elsõsorban a vámügynökök, a
halasztott fizetési engedéllyel rendelkezõk által, saját nevükben kért,
továbbá a vámhivatal engedélye alapján az e törvényben felsorolt
vámkezeléseknél,
a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat,
információ rendelkezésre áll és
b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.
(11) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jogszabályt sértõ
cselekmény elkövetésére van gyanú.
(12) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is szükséges, a
vizsgálat eredményét a vámvizsgálattal egyidõben kell bemutatni.
A vámkezelésre vonatkozó általános rendelkezések
47. §
(1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat
- az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.
(2) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben megállapított
illetékességtõl eltérõ szabályokat is megállapíthat.
(3) Az illetékes minisztérium javaslata alapján a fokozott ellenõrzést igénylõ
termékek vámkezelésére szakosított vámkezelõ helyeket kell kialakítani e
törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint.
48. §
(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkezelést kérõ saját
költségére köteles közremûködni, és a vámkezelés feltételeit biztosítani.
(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt
helyén, valamint - szemledíj fizetése mellett - az áruval rendelkezni
jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (háziszemle).
49. §
(1) A vámáru és a kivitelre kerülõ áru azonosságát biztosítani kell.
(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával,
mintavétellel, valamint áruleírással, fényképfelvétellel vagy más hasonló
módszer igénybevételével történhet.
(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, vagy a
vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.
50. §
(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy
korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi
kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.
(2) Az élõ állatok és a gyorsan romló áruk, valamint az e törvény végrehajtási
rendeletében sürgõsnek minõsített szállítmányok vámkezelését soron kívül
kell elvégezni.
(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megrongálódott,
beszennyezõdött vagy megsérült vámáru vámkezelésénél az áru tényleges
állapotát kell figyelembe venni.
Vámáru és az áru vámkezelése
51. §
A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik -
kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a
vámáruval/áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani.
Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a
vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.
52. §
(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az
írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra
kijelölt helyén kell benyújtani.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani,
amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások
elõírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges. Ezek: a
feladóra, a címzettre és az esetleges külkereskedelmi közremûködõre vonatkozó
adatok, az áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai
besorolása, egyéb szükséges okmányok (számla, engedély stb.) jelzése, a
vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási
adatok, szállítási adatok, elõzõ vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési
kérelem. Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve
engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.
(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérõen
nem rendelkezik - csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá
minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó
elõírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.
(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi
forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési
kötelezettséggel behozható és kivihetõ nem kereskedelmi mennyiségû árukról. A
szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges
adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura
vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.
(5) A "zöld folyosó" igénybe vétele szóbeli árunyilatkozatnak minõsül.
(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók által nem
kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is
adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény
összevonhatóságát.
(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit,
valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási
rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter
rendeletben állapítja meg.
53. §
(1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az
Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történõ benyújtásával kell
árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezõk a belföldi forgalom
számára történõ vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenõrzéshez szükséges
árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.
(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasztott fizetésre
jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy azonos áruk nagytömegû importjára
vagy exportjára. Nem engedélyezhetõ összevont árunyilatkozat adása olyan
árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátozza.
54. §
(1) A vámkezelést kérõ jogosult az árunyilatkozat benyújtása elõtt a
vámkezelésre kerülõ vámárut a vámhivatal ellenõrzése mellett megtekinteni,
vagy abból szükség esetén mintát venni.
(2) A vámkezelést kérõ kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a
vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre
átadni.
(3) A vámkezelést kérõ az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelõ, pontos
adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - írásban és indokolva -
megkövetelheti az adatok valódiságának igazolását.
Az árunyilatkozat ellenõrzése
55. §
(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság
köteles ellenõrizni, és ha az az elõírásnak megfelel, elfogadni.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérõ
módosíthatja, illetõleg visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a
vámkezelést kérõvel szóban közölni kell.
(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetõvé
kell tenni, ha valamelyik adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek
minõsül.
(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az
árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenõrzésekor azonnal
megállapítható, hogy
a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy
illetékessége;
b) a vámjogszabályok és a vámterhekre vonatkozó törvények rendelkezéseinek
nem felel meg.
(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi, és a
vámkezelést kérõvel egyidejûleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen
módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat
elfogadásának napján - de legkésõbb az elfogadástól számított három munkanapon
belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, valamint adminisztratív
vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a
vámkezelést elvégezni.
(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell
visszautasítani, ha
a) az áru azonossága nem állapítható meg;
b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;
c) a vámkezelést kérõ nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének;
d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bûncselekmény, illetõleg
vámszabálysértés vagy devizaszabálysértés elkövetésére van gyanú;
e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbevallást vagy számlát
csatoltak;
f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen ügyfélazonosító
számot tüntettek fel.
(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmeneti megõrzés, vagy
vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a vámhivatal a visszautasítással
egyidejûleg továbbra is engedélyez vagy elrendel.
(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köteles az
árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával - igazolni.
Vámáru jelleget megtartó vámkezelések
Árutovábbítás
56. §
(1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal
vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik.
(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher,
áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók
biztosításából áll.
(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor kezdõdik, a
vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a
rendeltetési vagy a kiléptetést végzõ vámhivatalnál történt bemutatásakor
fejezõdik be.
(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz csatolni kell a
vámárura vonatkozó okmányokat és bizonylatokat, illetõleg fuvarozott vámáru
esetén a fuvarlevelet.
57. §
(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérõ kérelmét is
figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru
bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru további vámkezelését kell
kérni.
(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezésérõl az áru fuvarozója köteles
a címzettet a rendeltetési helyre érkezést követõen azonnal értesíteni.
(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétõl számított két munkanapon
belül köteles a vámáru vámkezelését kérni.
58. §
(1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a szállítás alatt
bekövetkezett baleset, vagy más elõre nem látott és a szállítást akadályozó,
vagy az alkalmazott azonossági jelek megsérülését okozó eseményrõl a baleset
vagy más esemény színhelyéhez legközelebb levõ vámhivatalt haladéktalanul
értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.
(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint illetékes vagy az (1)
bekezdésben említett vámhivatal kétséget kizáróan megállapítja, hogy a
továbbított vámáru baleset vagy más elõre nem látott esemény
következtében részben megsemmisült vagy más módon megrongálódott, az áru
felett rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges állapotnak
megfelelõen vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetõleg az
állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányában annak
vámellenõrzés mellett történõ megsemmisítését saját költségére és veszélyére
kell kérnie.
59. §
(1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szerzõdésben
meghatározott vámokmány fedezete mellett szállított vámáru továbbítására a
vonatkozó nemzetközi szerzõdés elõírásai irányadók.
(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru
továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett -
e törvény végrehajtási rendelete egyszerûsített szabályokat határozhat meg.
(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fuvarozott vámárut az
áru szállítója csak a rendeltetési hely szerint illetékes - az 58. § (1)
bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével
szolgáltathatja ki a címzett részére.
(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhivatal írásban
köteles közölni.
Raktározás
60. §
(1) Raktározásban történõ vámkezelése kérhetõ annak a vámárunak, amelynek
vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülõ árunak, ha a
külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak késõbbi
idõpontban kerül sor.
(2) A vámáru (áru) vámraktárban raktározható.
(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámáruk (áruk), továbbá
a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -
a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru (áru) azonosításából, a
beraktározás és a kiraktározás ellenõrzésébõl, továbbá a raktározási
határidõ megállapításából áll.
61. §
(1) A vámraktárban a vámáru (áru) legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a
hivatalból történõ beraktározást.
(2) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru
legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért
fizetendõ költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.
62. §
(1) Vámárunak hivatalból történõ raktározása elrendelhetõ, ha
a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak
kiadását megtiltotta;
b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indokolt;
c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes vámterhet határidõre
nem fizette meg.
(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történõ beraktározását rendeli el,
de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a
vámárut a birtokos felelõsségére, veszélyére és költségére hivatalból kell
a vámraktárba beszállítani.
63. §
Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem
szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:
a) a robbanó, a tûzveszélyes és a sugárzó anyagokat;
b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más
áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;
c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely
olyan nagy terjedelmû, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.
64. §
(1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk után
fizetendõ raktárdíj mértékét - a 144. § (12) bekezdésben foglalt eset
kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és
soron kívül értékesített,gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül
raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes
raktárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti különbözetet nem kell
megfizetni.
65. §
Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által
üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi áruk:
a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk
(vámáruk) a felajánlás napjától;
b) a lefoglalt vámáruk;
c) a lefoglalt, de az elkobzás mellõzésével kiadni rendelt áruk a kiadást
elrendelõ határozat jogerõre emelkedését, illetõleg a jogerõs
határozatban megállapított teljesítési határidõ elteltét követõ napig;
d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok
tulajdonjogát nem igazolják;
e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a be raktározás
napjától számított tizenötödik napig, illetõleg, ha a kért vámeljáráshoz
engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésõbb a
belépést követõ két munkanapon belül benyújtották - az engedély vagy annak
elutasítása keltétõl számított nyolcadik napig.
Vámraktár
66. §
(1) Vámraktárnak minõsül az erre a célra
a) a vámhivatal által üzemeltetett vagy
b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felügyelet alatt álló
helyiség, terület.
(2) A vámraktár lehet köz-, vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak
(bérvámraktárnak) minõsül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a
vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár,
amelyben bárki rendelkezése alatt lévõ vámáruk, áruk raktározhatók. A
fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amelyben csak az
általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a
fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevõszolgálati szerzõdés alapján
érkezõ vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a
vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.
(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemeltetõ, míg a más
szervezet által fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes az a
szervezet, aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a
személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.
67. §
(1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha a vámhivatal a
vámraktárt maga üzemelteti.
(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérelmet a vámszervezet
illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.
(3) Az engedélyt ki kell adni, ha
a) a kérelmezõ magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet,
b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni
szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenõrzésre vonatkozó
követelményeknek,
c) a kérelmezõ a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt érdemlõen
igazolja,
d) a kérelmezõ vámszempontból megbízható,
e) a kérelmezõ a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik,
f) a kérelmezõ az elõírt hatósági építési engedéllyel rendelkezik.
(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár
engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete
határozza meg.
68. §
(1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy
egyszerûsített eljárásban üzemeltethetõ. Az egyszerûsített eljárást írásbeli
kérelemre a raktár létesítési engedélyét kiadó vámszerv engedélyezheti. A köz-
és magánvámraktár típusait, valamint ezek normál és egyszerûsített eljárásban
való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény
végrehajtási rendelete tartalmazza.
(2) A vámraktár raktár engedélyese és üzemeltetõje felelõs azért, hogy az
árut a vámraktárban való tárolás idején a vámhivatali felügyelet alól ne
vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok
elõírásait betartsák.
(3) A beraktározó felelõs a vámáru raktározásából származó kötelezettségek
teljesítéséért.
(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktározás ideje alatt a
vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles
megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelõzéséhez, enyhítéséhez
vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.
69. §
A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltetõ, illetve
raktárengedélyes engedélyével - megtekintheti, és a vámáru gondozásához
szükséges minden olyan mûveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem
változtatja meg.
70. §
A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidõ lejártakor,
illetõleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét
meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való
utalással és a felszólítás átvételétõl számított nyolc napos határidõ
kitûzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését
kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut
értékesítheti. Az értékesítésbõl befolyt összeg elszámolását - ide értve a
jogosult részére történõ kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete
szabályozza.
71. §
A vámraktár létesítési engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés
feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes elõírt
kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt
rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen
raktárengedélyes vagy üzemeltetõ részére két éven belül újabb létesítési
engedély nem adható.
Aktív feldolgozás
72. §
(1) Aktív feldolgozásnak minõsül a külföldi féllel kötött szerzõdés keretében
a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott vámáruval visszaviteli
kötelezettség mellett végzett tevékenység, így különösen a feldolgozás,
összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás,
bértermelés, ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás
céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet
részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E
rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy részére
történõ átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ telephelyeinek vagy
alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.
(2) Aktív feldolgozásban történõ vámkezelést engedélyköteles termék esetén az
adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezõ, a Magyar Köztársaság
területén székhellyel rendelkezõ szervezet kérhet.
73. §
(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség
megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével -
a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli
határidõ megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és
jóváírásából áll.
(2) A visszaviteli határidõt a szerzõdésben foglaltak figyelembe vételével, de
legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani. Ez a határidõ
meghosszabbítható, ha a szerzõdés feltételeinek változása vagy más ok azt
indokolja.
(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli
határidõ lejártát követõ ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás
alatt a vámáru külföldre történõ visszaszállításának, vámraktárba
beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív
feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésének igazolását
kell érteni.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az
illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem
szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról,
valamint a vámteher és a kamat beszedésérõl és a külön jogszabályokban a
belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételeként elõírtak
teljesítésének ellenõrzésérõl. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a
belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
74. §
(1) Az aktív feldolgozásban történõ vámkezeléshez tevékenységi engedély
szükséges. A tevékenységi engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium
akkor adhatja meg, ha:
a) az aktív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt,
b) a tevékenység nem veszélyezteti az emberi környezetet,
c) a kérelmezõ vámszempontból megbízható.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételek részletes szabályait az
Ipari és Kereskedelmi Minisztérium rendeletben állapítja meg.
Ideiglenes behozatal
75. §
(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a
külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt
is - tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat, bemutatás
vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.
(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó
szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre
visszaszállítani.
(3) Az ideiglenes behozatali eljárás - az (1) bekezdésben meghatározott
esetekben - olyan vámárukra is kérhetõ, amelyek azt megelõzõen a vámáru
jelleget meg nem szüntetõ más vámkezelésben részesültek.
76. §
(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a
vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidõ megállapításából, - az
általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher
kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Külföldi által
hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes
használatra behozott gépjármû vámkezelésére vonatkozó eltérõ szabályokat e
törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá
vonására e törvény végrehajtási rendelete egyszerûsített eljárást állapíthat
meg.
(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére
vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a
felelõsségére azt használják.
(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy
harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni
csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés
alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy, szervezet
részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ a
telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fõvállalkozói szerzõdés teljesítése
keretében - átadja, vagy azt alkalmazottja használja.
77. §
(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minõsül:
a) nemzetközi szerzõdés, egyezmény alapján külföldrõl ideiglenes használatra
behozható vámáru;
b) bérleti és haszonbérleti szerzõdés alapján behozott vámáru, a
személygépkocsi kivételével;
c) a haszonkölcsön szerzõdés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi
kivételével;
d) a külföldi vállalkozó által behozott vagy beküldött, a vállalkozási
szerzõdésben meghatározott, és általa vállalt munkákhoz szükséges
eszközök (így különösen: munkaeszköz, felszerelési tárgy);
e) az idényjellegû mezõgazdasági munkák végzésére szerzõdés alapján legfeljebb
hatvan napra behozott mezõgazdasági gép;
f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk elõállításához
ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;
g) a megsérült és nem használható magyar gépjármû helyett a javítás
megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott
külföldi forgalmi rendszámú gépjármû, legfeljebb hatvan napig;
h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és
természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkezõ,
de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a
külföldön munkát végzõ magyar állampolgár által magyarországi
tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi
mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése
esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek
(jellegnek) minõsül a gépjármûvezetõi engedéllyel rendelkezõ, ebben a
pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab
személygépkocsi vámkezelése.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történõ vámkezelés esetében az
ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két
százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a
vámáruval a visszaviteli határidõn belül a 73. § (3) bekezdése szerint
számoltak el. Az így fizetendõ vám összege a kiszabott vám összegét nem
haladhatja meg.
(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 116. § és a
117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére az ott
meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra, továbbá, ha
nemzetgazdasági okból a Kormány felmentést ad.
(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követõ
napon, illetõleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendõ
vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes behozatal
ötvenedik hónapjának elsõ napján), és az esedékesség napjától számított öt
munkanapon belül kamatmentesen fizethetõ meg.
(5) Amennyiben a visszaviteli határidõ lejárta elõtt a szerzõdés
módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme vagy a belföldi
szerzõdõ fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából
külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét
ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szünteti meg az
ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdésben írtak alkalmazása.
(6) Kipróbálásnak minõsül az a tevékenység, amelynek során a belföldi a
külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgáltatás mellett a vámáru
rendeltetésszerû mûködését ellenõrzi (teszteli).
(7) Bemutatásnak minõsül a nemzetközi vásárra, kiállításra vagy hasonló
nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny, sportesemény, pályázat) történõ
ideiglenes behozatal.
78. §
(1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetõleg nemzetközi szerzõdés
más határidõt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig
maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal
ennél hosszabb határidõt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított
határidõt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.
(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)-(4)
bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.
(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási
rendelete tartalmazza.
Vámáru jelleget megszüntetõ vámeljárás
Belföldi forgalom számára történõ vámkezelés
79. §
(1) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelés vámvizsgálatból, a
vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából,
közlésébõl, beszedésébõl és a vámáru kiadásából áll.
(2) A belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor a vámáru
behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feltételek
teljesítését is ellenõrizni kell.
(3) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelésnél a 100-123. §-okban
felsorolt vámmentességek, valamint a vámtarifa alapján kiadott külön
jogszabályban, továbbá az e törvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott
vámkedvezmények adhatók.
Vámáru kiadása
80. §
(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles
kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértõ cselekmény
elkövetését nem állapította meg, és a kiszabott vámterhet megfizették
(ideértve a vámtehernek a 135. § (2) bekezdés szerinti kiegyenlítési módját
is), vagy annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik -
halasztott vámfizetési jogosultságot, illetõleg fizetéshalasztást vagy
részletfizetést engedélyeztek.
(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45. § (5) bekezdésében említettek
kivételével - az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.
A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása
81. §
(1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléshez
benyújtott árunyilatkozatában kérheti a vámáru alaktalanítását vagy
denaturálását, illetõleg megsemmisítését.
(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megváltozott jellegének és
értékének alapul vételével kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.
(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak állagában olyan
változásnak kell végbemenni, amelynek következtében a vámáru az eredeti
célra nem használható fel.
(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetõleg megsemmisítését a
vámkezelést kérõ a vámhivatal ellenõrzése mellett, saját költségére és
veszélyére köteles elvégezni.
82. §
A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit
és az ezzel kapcsolatos eljárást e törvény végrehajtási rendelete határozza
meg.
Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása
83. §
(1) A vámkezelést kérõ a belföldi forgalom számára történõ vámkezelésre
benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül
felajánlhatja.
(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam részérõl történõ
elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a vámteherfizetési kötelezettség
alól.
(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági
elõírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár
fedezi, és azt okmányok igazolják.
Kiviteli vámkezelések
Kiviteli ellenõrzés
84. §
(1) A kiviteli ellenõrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az
adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
(2) Kiviteli ellenõrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges
rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre
visszaszállításra kerülõ vámárut (újrakivitel).
Ideiglenes kivitel
85. §
Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a szokásos elhasználódás
mértékét - állagváltozást nem eredményezõ mûvelet céljából, visszahozatali
kötelezettséggel szállítanak külföldre, ideiglenes kivitelben kell
vámkezelni.
86. §
(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre
kerülõ áru azonosságának megállapításából, ennek biztosításából, a
visszahozatali határidõ megállapításából és a kiviteli elõjegyzésben kivitt
áruk elszámolásából áll.
(2) A visszahozatali határidõ - ha jogszabály másként nem rendelkezik -
huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.
(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli vámkezelése külön
árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhetõ.
Passzív feldolgozás
87. §
Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet
visszahozatal szándékával végzett tevékenység (feldolgozás, összeszerelés,
megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, stb.) céljából
kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.
88. §
(1) A passzív feldolgozásban történõ vámkezeléshez tevékenységi engedély
szükséges. Az engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adja ki,
ha:
a) a passzív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt;
b) a kérelmezõ vámszempontból megbízható;
c) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén
állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik;
d) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosítását biztosító vámhatóság által
hitelesített dokumentumok révén, bizonyítható a kivitt belföldi áru
végtermékbe történt beépítése;
e) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerzõdés magyar nyelvû
fordítását és az illetékes minisztérium engedélyét a passzív feldolgozáshoz
bemutatják.
(2) Nem vámkezelhetõ passzív feldolgozásban az olyan áru, amely behozatalakor
a belföldi feldolgozáshoz kötött vámkedvezményben részesült.
89. §
(1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az
azonosság biztosításából, a visszahozatali határidõ megállapításából és az
elszámolásból áll.
(2) A visszahozatali határidõt a vámhivatal a külkereskedelmi szerzõdés
alapján állapítja meg, amit kérelemre meghosszabbíthat.
Egyéb rendelkezések
Vámszabadterület
90. §
(1) A vámszabadterület - figyelemmel a 3. § (6) bekezdésében foglaltakra - a
vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített
olyan terület, ahol a beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell
alkalmazni.
(2) A vámszabadterületen létesített üzem mûködéséhez szükséges, külföldrõl
behozott termelõeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra - ide nem
értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat -,
illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra
ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból
felhasznált vagy elfogyasztott vámárut - amennyiben törvény ettõl eltérõen
nem rendelkezik -vámteher fizetési kötelezettség terheli.
(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari
és Kereskedelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi
és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztériummal, valamint a Földmûvelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad
engedélyt.
(4) Vámszabadterület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság
vámterületén székhellyel rendelkezõ, gazdasági tevékenységet folytató
szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltetõ), amely a
vámszabadterület kialakítására, továbbá a vámellenõrzés és a statisztikai
megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó elõírásokat teljesíti, és
a) a vámszabadterületté nyilvánítani kért terület legalább 2000 m2, és
b) az üzemeltetõ tulajdonában vagy használatában áll;
c) továbbá a vámszabadterületet az alaptevékenységen túl más célra nem
használják, kivéve a vámszabadterületen dolgozók helybeni fogyasztására
szolgáló áruk árusítását, a vámszabadterületen dolgozók egészségügyi
ellátását biztosító szolgáltatás mûködését, valamint a vámszabadterületen
lévõ létesítmények, berendezések vagyon- és tûzvédelmével, fenntartásával
(így különösen: javítás, szerelés, karbantartás, takarítás) kapcsolatos
szolgáltató tevékenység végzését;
d) az üzemeltetõ vámszempontból megbízható;
e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.
(5) Ipari vámszabadterület létesítése akkor engedélyezhetõ, ha ott import
anyagok és alkatrészek felhasználásával történõ exportcélú termelési
tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési
tevékenységnek tekinthetõ
a) az áruval kapcsolatos minden olyan mûvelet, amelynek eredményeként a termék
statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy
b) a bérmunka szerzõdés alapján végzett tevékenység, valamint
c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.
(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlõ
esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e
törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelõen - az (5)
bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.
(7) Raktározási célú vámszabadterületen külföldrõl származó vámáru tárolható,
ideiglenes jelleggel, harmadik országba vagy a származási országba történõ
továbbszállításig.
(8) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául
szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt
elõírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza
kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltetõ részére megfelelõ idõt kell
biztosítani a vámterületen levõ árukkal való rendelkezéshez annak érdekében,
hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne
veszélyeztesse.
91. §
(1) A vámszabadterület vámellenõrzés alatt áll. A vámszabadterületre vámárut
(árut) bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal
engedélyével és az üzemeltetõ hozzájárulásával szabad.
(2) Az áruk vámszabadterületen való tartásának idõtartama jogilag nincs
korlátozva.
(3) A vámszabadterületre bevitt áru vámfelügyelet mellett történõ
megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.
(4) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére a vámhivatal engedélye és
ellenõrzése nélkül kiszállított áruval, illetõleg a vámhivatal által a
raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos
vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A
vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek
kell tekinteni.
92. §
(1) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére behozott vámáru olyannak
minõsül, mintha azt közvetlenül külföldrõl hozták volna be. A vámterület más
részérõl a vámszabadterületre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt
külföldre vitték volna. Nem tekinthetõ külföldnek a vámszabadterület a
származási szabályok alkalmazása szempontjából.
(2) A vámszabadterületre külföldrõl beszállításra kerülõ vagy onnan
külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási eljárásra vonatkozó
rendelkezések szerint kell vámkezelni.
(3) A vámszabadterületre kiszállított árut a kiviteli eljárásra elõírt
rendelkezések szerint kell vámkezelni.
93. §
A vámszabadterületre be- és kilépõ személyek tekintetében a vámhatárt átlépõ
utasokra vonatkozó elõírások nem alkalmazhatók.
94. §
A vámszabadterület mûködésének és vámügyi rendtartásának részletes
szabályozását e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
Határmenti gazdálkodás
95. §
(1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott mezõ- és erdõgazdasági
tevékenység, amit a szomszédos állam határterületén lakók végeznek.
(2) Határmenti gazdálkodást csak az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény
alapján, viszonosság esetén lehet végezni a vámhatártól számított, az
egyezményben meghatározott mélységig.
(3) A határmenti gazdálkodás vámellenõrzésének szabályait az erre vonatkozó
nemzetközi egyezmény és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
Kishatár áruforgalma
96. §
A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetõleg
kivihetõ árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerzõdés,
külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
Tarifális és vámjogi vámkedvezmények, vámmentességek
Tarifális vámkedvezmények
97. §
A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) gazdasági indok
alapján, törvényben szabályozott feltételek szerint, a vámtarifában rögzített
vámtételek alóli mentesítést vagy kedvezményt jelent.
98. §
A vámkedvezmény formáit és feltételeit, a hatálya alá tartozó áruk
vámtételeit a vámtarifatörvény, illetõleg annak végrehajtási rendelete
határozza meg.
99. §
(1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa törvény alapján kiadott, külön
jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes
eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámhatóság végzi. Az e
törvény, valamint végrehajtási rendelete elõírásai szerint a korábban belföldi
forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás
alá történõ utólagos bevonása is kérelmezhetõ.
(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az engedélyjegyes eljárásba
történõ utólagos bevonását a vámhatóság az eredeti vámkezelés naptári
évében, ezt követõen pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi forgalom
számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napja óta
három hónapnál hosszabb idõ nem telt el.
(3) A vámkedvezményeket - kérelemre - a belföldi forgalom számára történõ
vámkezeléskor kell alkalmazni.
Vámmentességek
100. §
(1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru
(tértiáru), ha azt a kiléptetéstõl számított három éven belül visszahozzák és
az áru belföldi eredetét igazolják.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher
visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell
fizetni.
(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként kiszállított és
visszaküldött termelõeszköz - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a
kiléptetéstõl számított három év elteltével is vámmentesen vámkezelhetõ,
ha nem pénzbeli hozzájárulásként történõ kivitele megállapítható a kiviteli
bizonylatok alapján.
101. §
(1) Vámmentes a vámszabadterületre belföldrõl végleges rendeltetéssel
kiszállított és onnan változatlan vagy feldolgozott (megmunkált) állapotban
belföldre visszaszállított igazoltan belföldi eredetû áru.
(2) Arra az import eredetû árura, amelyre a vámszabadterületre történõ
kiszállításkor vámtehervisszatérítést vettek igénybe, belföldre
visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg kell
fizetni.
102. §
(1) Vámmentes a külföldrõl visszaérkezett belföldi áruminta, amennyiben az
árunyilatkozatot adó hitelt érdemlõen bizonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás
nélkül árumintaként szállította külföldre.
(2) Vámmentes a belföldrõl belföldi rendeltetéssel külföldi közbeesõ területen
átszállított belföldi áru.
103. §
(1) Vámmentes a külföldi szerzõdõ fél vagy megbízottja által
ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre, vagy
annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben
a belföldi forgalom számára vámkezelendõ vámáru arányban áll a kivitelre
kerülõ árumennyiséggel.A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel
kötött szerzõdést.
(2) A (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követõ 12 hónap elteltével a
felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell.
Eltérõ felhasználás esetén a vámterhet a 142. § (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a
vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthetõ.
(3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartózkodása alatt
megsérült szállítóeszköz kijavítására behozott alkatrész és felszerelési
tárgy abban az esetben, ha a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat
külföldre igazoltan kiszállítják, az állam javára ellenszolgáltatás nélkül
felajánlják vagy vámhivatali ellenõrzés mellett megsemmisítik.
(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgáló burkoló- és
segédanyagok.
(5) Vámmentes az élõ állatok részére a szállítás alatti idõre szolgáló
takarmány és más állateledel.
104. §
Vámmentes a belföldi forgalom számára vámkezelt áruhoz szerzõdésen alapuló
szavatossági vagy jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül
beküldött vámáru, ha a szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével
kapcsolatban vámvisszatérítés nem történt.
105. §
Vámmentes a belépõ motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és
ilyen gépjármûvek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott
üzemanyag, illetve más közúti gépjármûvek esetében - ha nemzetközi egyezmény
ettõl eltérõ rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségû üzemanyag.
Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén
nem idegeníthetõ el.
106. §
(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján
ideiglenesen kiszállított és a visszahozatai határidõ lejártáig változatlan
állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén
ideiglenesen kiszállított, és a visszahozatali határidõ lejártáig a
megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévõ, az e törvény 88. §-
ának (1) bekezdés d) pontja szerint igazolt belföldi eredetû értékrész.
(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült
gépjármû és gépjármûalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító
által szolgáltatott gépjármû és gépjármûalkatrész, amennyiben azok értéke a
kivitt gépjármû vagy gépjármûalkatrész értékét nem haladja meg.
Amennyiben a helyettesítõ termék értéke magasabb, a különbözet után a
vámterhet meg kell fizetni.
107. §
Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett,
tenyésztett áru.
108. §
Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedõ hajók és légijármûvek, a
menetrendszerûen közlekedõ nemzetközi autóbuszjáratok, illetõleg a vasúti
étkezõ- és hálókocsik utasainak, továbbá e jármûvek személyzetének ellátására
szolgáló, valamint a jármûvek mûködtetéséhez és fenntartásához szükséges azon
készletek, amelyek kizárólag a jármûvek fedélzetén kerülnek felhasználásra.
109. §
(1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelezõ nemzetközi szerzõdések
rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk.
(2) Vámmentes a 39. § (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási
kötelezettség alól mentesített áru.
(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselõi,
konzuli tisztviselõi és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású
tisztviselõi, valamint a háztartásukban élõ családtagjai és a háztartásukhoz
tartozók személyes használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb
említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem
Magyarországon van.
(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei,
valamint az ezekkel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek részére
behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk.
(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi
diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és mûszaki személyzetének
tagjai és a háztartásukban élõ családtagok által az elsõ berendezkedésük
céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar
állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság
esetén az általuk késõbb behozott személyes használati tárgyak is
vámmentesek.
(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a
fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (5)
bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetõk el.
110. §
(1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és légitársaságok,
továbbá a Magyar Köztársaság területén üzemelõ közös határállomások részére
érkezõ szolgálati és forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség
igazolása mellett.
(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkezõ
utas az utazás idõtartamára személyes használatra vagy hivatása
gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból elõreküld vagy maga után
küldet. Vámmentes útiholminak minõsülnek a belföldön állandó lakóhellyel
rendelkezõ utasok külföldi utazásuk idõtartamára személyes használatra vagy
hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, vagy külföldi
tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek kivételével - ilyen célra
vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében
nem minõsíthetõ vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszesital és a
kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény
alapján - e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
111. §
(1) Vámmentesek az államfõnek, a kormányfõnek és a törvényhozó testület
elnökének e minõségében adott ajándékok.
(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyilvántartásba vett
jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó
költségvetési szervek részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ, feladatuk
ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülõ szokásos
küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.
(3) Nem kezelhetõk vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak szerint:
a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,
b) a mentõautó, tûzoltóautó, valamint a mentéshez és tûzoltáshoz behozott
vízi- és légijármûvek kivételével a gépjármû.
(4) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére
ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülõ
gyógyszer-, élelmiszer és ruhanemû küldemények.
(5) Vámmentesek a tûzvész, árvíz vagy más elemi csapás károsultjai részére
ellenszolgáltatás nélkül érkezõ élelmiszerek, gyógyszerek és ruházati
tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges egyéb használati tárgyak (így
különösen: edények, sátrak, ágyak, takarók).
(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére
ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi
orgona, továbbá azok templomai és imaházai építéséhez és felújításához
ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstõl
számított három éven belül nem idegenítik el.
(7) Vámmentesek a katonai temetõk felújítására ellenszolgáltatás nélkül
küldött anyagok.
(8) Vámmentesek az állami, önkormányzati és egyházi kórházak, rendelõintézetek
részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ embergyógyászati anyagok,
egészségügyi felszerelések, mûszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstõl
számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás
ellenében bérbe- vagy használatba.
(9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból behozott
építési anyagok.
(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tûzoltók, mentõk vagy más
segélyalakulatok által behozott és feladatuk teljesítése során felhasznált
áruk.
112.§
(1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék legfeljebb a
házasságkötést követõ egy évig, ha azok összértéke házaspáronként az
ötvenezer forintot nem haladja meg. A vámkedvezmény ötvenezer forint
feletti egyedi értékû ajándéknál is alkalmazható az elõbbi értékig. Ez a
kedvezmény gépjármûre azonban nem vehetõ figyelembe.
(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz tartozó kereskedelmi
árukészletet és a nem az örökös hivatásának, foglalkozásának gyakorlásához
szükséges munkaeszközt.
113. §
(1) Vámmentesek a hazatelepülõk, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a
Magyarországon keresõ tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából
legalább 12 hónapra második lakást berendezõ vagy külföldön keresõ tevékenység
vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetõk,
valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezõk, a humanitárius okokból
befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkezõ) által behozott
vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés elõtt az életvitelük helye
megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt és azok
a) beköltözésük elõtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban és
használatukban voltak és azokat a Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes
általános adózási feltételeknek megfelelõen szerezték meg, továbbá a
kivitelkor nem élveztek mentességet vagy kedvezményt a forgalmi adók, a
rendkívüli fogyasztási adók és egyéb fogyasztási adók alól, valamint
b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában alkalmazása szempontjából szokásos családi
szükségletnek minõsülnek azok az ingóságok, amelyek az érdekeltek személyes
használatában vagy háztartásában vannak, jellegük és mennyiségük szerint nem
szolgálhatnak semmilyen kereskedelmi célt, és nem irányulnak gazdasági
tevékenységre, továbbá a kézmûves vagy szabadfoglalkozású tevékenységek azon
eszközei, amelyek az érdekelt hivatásának gyakorlásához szükségesek.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthetõ az életvitel helyének az a
külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgár
rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak
idõtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott
személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal
növelt összegének megfizetése után idegeníthetõ el.
(5) 1997. december 31-ig vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi
szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi
szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás,
munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérõk által
a) a külszolgálat idõtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés elõtt igazoltan
külföldön vásárolt vagy megrendelt, a személyi és családi szükségletet meg nem
haladó vámáruk, ha azokat a Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes
általános adózási feltételeknek megfelelõen szerezték meg, továbbá a
kivitelkor nem élveztek mentességet vagy kedvezményt a forgalmi adók, a
rendkívüli fogyasztási adók és egyéb fogyasztási adók alól.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal
vámkezelhetõ áruk összértéke a kiküldõ vagy kiközvetítõ belföldi szerv által
igazolt külföldi jövedelem 40 %-át nem haladhatja meg.
(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem
haladó mennyiségû vámárunak minõsül:
a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy,
felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft
egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;
b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékû tartós használati tárgyakból
és tartósnak nem minõsülõ cikkekbõl e törvény 1. számú mellékletének 1.
számú pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;
c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érõ
tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;
d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem
érõ tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;
e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból
fajtánként 1-1 db;
f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelõ-, kutatási és
munkaeszközökbõl fajtánként 1-1 db;
g) a saját célra szükséges építõanyag, épületberendezési tárgyak és
felszerelések;
h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a
drágakövet (briliánst), amelybõl összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1
db 1945. elõtt vert arany pénzérme.
(8) Az (7) bekezdés e), f) és g) pontjai szerint minõsülõ áruknak a
vámkezeléstõl számított 5 éven belül történõ elidegenítése esetén a vámterhet
meg kell fizetni.
(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által az (5)-(12) bekezdések
rendelkezései szerint családonként egy darab négyévesnél nem idõsebb
személygépkocsi vámkezelhetõ:
a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50 %-os mérséklésével,
b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen.
(10) A (6) bekezdésben meghatározott értéket és a (7) bekezdésben
meghatározott kereteket meghaladó mennyiségû vámáruk vámkezelésénél az 1.
számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthetõ egy évet
meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött idõtartam legalább
366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg:
a) a fizetett szabadságidõ akkor sem, ha annak eltöltése céljából a
külszolgálatos Magyarországra hazatér;
b) a betegség idõtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából
ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása után a külszolgálatot folytatja;
c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történõ, rövid
idõtartamú hazatérés;
d) a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából
való hazatérés;
e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidõ,
legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;
f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldõ szerv által
igazolt idõtartam, amely a megelõzõ külszolgálat elszámolása, az új
külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.
(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) és (9) bekezdésben
meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a
vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhetõ, ha a külszolgálatos még nem tért
ugyan véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.
(13) 1997. december 31-ig az egy évet meg nem haladó idõtartamú
külszolgálatból véglegesen hazatérõt - az utasokat megilletõ vámkedvezmények
kívül - minden külszolgálatban töltött teljes hónapra tízezer forint értékû, a
személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámárura, ha azokat a
Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes általános adózási feltételeknek
megfelelõen szerezték meg, továbbá a kivitelkor nem élveztek mentességet vagy
kedvezményt a forgalmi adó, a rendkívüli fogyasztási adó és egyéb fogyasztási
adók alól, vámmentesség illeti meg.
E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg
nem haladó mennyiségû vámárunak minõsül az 1. számú melléklet 1. pontjában
meghatározott mennyiségi keret kétszerese. Az ezt meghaladó mennyiségû vámáru
az 1. számú melléklet 2. pontjában elõírt feltételekkel vámkezelhetõ.
(14) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet
a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés idõtartama alatt behozott;
b) után küldött, de a végleges hazatérés elõtt igazoltan külföldön vásárolt
vagy megrendelt;
c) belföldi pénzintézet közremûködésével a végleges hazatérést, illetõleg a
külszolgálatból származó devizajárandóság devizaszámlán való jóváírását
követõ 90 napon belül külföldrõl megrendelt vámárura lehet igénybe venni.
(15) A vámmentes értékkeretet meghaladó értékû vámáru vámfizetés mellett
vámkezelhetõ.
(16) A (13)-(15)bekezdések rendelkezései a 4 évnél régebbi gyártású
gépkocsira, valamint a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges
termelõ-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.
(17) A tengerjáró és folyami vízi jármûveken szolgálatot teljesítõk,
valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta államhatárt
szolgálatteljesítés céljából átlépõ alkalmazottai, továbbá a határforgalom
lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen végzõk vámjogi
kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.
114. §
(1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban
meghatározott közérdekû cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül
beérkezõ vámáru - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár
kivételével - amennyiben a kezelõ szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.
(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezeléstõl számított három
éven belül csak a vámkezeléskor érvényes szabályok szerinti vámteher
kamattal növelt értékének megfizetése után idegeníthetõ el, illetve
használható vállalkozási tevékenység végzésére.
(3) Nem minõsül vállalkozási tevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli
használatba adás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekû cél
érdekében történik.
115. §
Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a sportszervezet
(ideértve a sportegyesületet és annak szövetségét is) részére
ellenszolgáltatás nélkül érkezõ, kereskedelmi forgalomba nem kerülõ
sporteszköz, sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet
vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja és három éven belül nem idegenítik
el.
116. §
(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek
megfelelõen behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos
mûszerek, oktatási, kulturális jellegû vizuális és auditív anyagok,
könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, mûalkotások, mûtárgyak, valamint
a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére
készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az õket segélyezõ
szervezetek részére érkeznek.
(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az
illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést
a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve
végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos mûszerek és
készülékek a kijelölt szervezetek részére is csak akkor vámkezelhetõk
vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból egyenértékû mûszereket és
készülékeket a behozatal idõpontjában Magyarországon nem gyártanak és
tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.
(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos mûszerekkel és készülékekkel
vállalkozási tevékenység nem végezhetõ, azokat a vámkezeléstõl számított öt
éven belül elidegeníteni, bérbe, lízingbe vagy használatba adni csak a
behozatalkor érvényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kamatai
megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem minõsül
elidegenítésnek (bérbe vagy használatba adásnak) a tudományos mûszer és
készülék e § szerint vámmentességre jogosult szervezetnek való átadása,
bérbe- vagy használatba adása. Az ilyen átadást azonban a vámkezelést végzõ
vámhivatalnál be kell jelenteni.
117. §
(1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi szervezetek
közcélú, így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási,
környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, mûemlékvédelmi, közrend- és
közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonsági és tûzvédelmi feladatok ellátását
segítõ ajándékai.
(2) Vámmentesek a tudományos, mûvészeti és más közérdekû intézmény
nyilvános gyûjteményébe felvételre kerülõ tárgyak - ideértve az Egyetemes
Postaegyezmény alapján csereként érkezõ bélyegeket is -, ha az intézmény
vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti
el.
(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsõoktatási, a tudományos és
egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi
tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére
ajándékként vagy csereképpen érkezõ oktatási, tudományos vagy kutatási célokra
szolgáló tárgyak, ha az intézmény vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja.
Ezeket a vámárukat ötéven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi
elõírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.
(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos
vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ humán- és
állatgyógyászati készítmények küldeményei.
(5) Vámmentesek az emberi eredetû gyógyászati anyagok, valamint a vér- és
szövetcsoportok meghatározásához szolgáló reagensek.
(6) Vámmentes a természetes személy részére érkezõ vagy általa behozott,
gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kiszerelt, bontatlan csomagolású
gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a kezelõorvos által elõírt
mennyiségben.
(7) Vámmentes a speciális diétát igénylõ krónikus betegségben szenvedõ
személyek, illetõleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozott
speciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó
üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyen speciális gyógyhatású
élelmiszerkészítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékes kezelõorvos
igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történõ behozatal esetén a
vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a
vámmentesen kezelt élelmiszerkészítmény az arra rászoruló tagok részére kerül
szétosztásra. Az említett céltól eltérõ felhasználás esetén a vámterhet a 45.§
(5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megfizetni.
(8) Vámmentesek a hírközlõ szervek részére devizafizetési kötelezettség
nélkül vagy csereképpen érkezõ híradók, híranyagok, televíziós filmek,
hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és
hanganyagok.
118. §
(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkezõ könyv, folyóirat, zenemû,
levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó és fuvarozó,
továbbá utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ nemzetközi
díjszabást és menetrendkönyvet.
(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és ugyancsak
ellenszolgáltatás nélkül szétosztásra kerülõ, kereskedelmi forgalomba nem
kerülõ, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott kis értékû reklám
és propaganda anyagok.
(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ, kereskedelmi forgalomba
nem kerülõ áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény
végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az
áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor
kezelhetõ vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére
és veszélyére további rendeltetésszerû használatra alkalmatlanná teszi.
(4) Vámmentesek a devizamûveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek
részére külföldrõl behozatalra kerülõ csekkek, váltók, forgalomban levõ
érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek.
Amennyiben az ezen céllal beérkezõ monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet)
nemesfém a behozatalt követõ öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a
45.§ (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az elõzõekben
meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára
behozott nemesfémeknek a devizamûveletekre felhatalmazott pénzintézetek
közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizamûveletek végzésére kapott
jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.
(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok
ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási
teendõkkel kapcsolatban érkezõ küldemények.
(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, mûvészeti és tudományos
pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek, érmék, plakettek, oklevelek és
hasonló, lényegében szimbólikus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés
feltétele, hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlõen bizonyított
legyen.
119. §
Vámmentes a mûemléknek minõsülõ építmény vagy mûtárgy helyreállítása,
felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és e célra felhasznált
építõanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló, díszítõ anyag.
Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a vámmentes
kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal idõpontjában hazai
gyártása ne legyen, és a mûemlék, mûtárgy jelleget hitelt érdemlõen
igazolják.
120. §
(1) Vámmentes a bûnügyi jogsegély keretében és a büntetõeljárás felajánlása
mellett küldött bûnjel.
(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisített vámáru, vagy ha
megsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális
vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve
engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív
szervezetnek átadja.
(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és az állam
által elfogadott vámáru.
(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.
121. §
Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és hamvait
tartalmazó hamvveder, továbbá temetésre behozott, nem kereskedelmi mennyiségû
koszorú és más kegyeleti tárgy.
122. §
Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében
meghatározott legkevésbé fejlett fejlõdõ országokból származó és onnan
közvetlenül vásárolt áru.
123. §
(1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése és az ilyen hajók építésekor
felhasználásra kerülõ, külföldrõl származó anyagok és alkatrészek.
(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan termékek,
amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más ország parti tengerébõl vagy
a nyílt tenger vizébõl nyertek.
(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket az (2) bekezdés szerinti
feltételeknek megfelelõ gyártóhajókon állítottak elõ az ott megnevezett
termékekbõl.
124. §
A 100-123. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság,
vámszabálysértés tárgyát képezõ, el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.
IV. Fejezet
Vámteher
A vámfizetési kötelezettség
125. §
(1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költségtérítésre a
kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az
elévülés és a jogorvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik -
e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Vámfizetésre kötelezett:
a) az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom
számára történõ vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri,
továbbá
b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján,
1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi
forgalom számára vámkezelni, vagy
2. a vámteher, illetõleg a vámtartozás megfizetésére - a vámhivatal
egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy
3. a vámteher megfizetésére készfizetõ kezességet vállal,
c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén a vámkezelést kérõ,
d) az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen
forgalomba hozatalt elõsegíti,
e) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan
állapotban megõrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a
kötelezettségének - az elháríthatatlan külsõ ok (baleset vagy erõhatalom
következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetõleg
természetébõl eredõ okból mennyiségébõl vesztett vámáruk) esetét kivéve -
nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az
ismeretlen körülmények között elveszett, e jogszabály alkalmazása
szempontjából nem minõsül elháríthatatlan külsõ oknak.
f) az, aki olyan vámárut szerez meg, amelyrõl tudja vagy kellõ gondosság
mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.
(3) A vámkezelést kérõnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját
nevében a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére
kéri. Ilyen nyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.
(4) A (2) bekezdés b) pont 2. alpontjában szabályozott átvállalást a
vámhatóság csak kezességvállalására és halasztott vámfizetésre jogosított
engedéllyel rendelkezõtõl fogadhat el.
(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható
körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a
vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a
jogszerûen kiszabható vámteher megfizetése alól.
(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut
terhelõ vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelõsek. Nem vonatkozik az
egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.
126. §
A vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi
forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a
vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba
hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elõsegíti, illetõleg az
ilyen vámárut felhasználja,
b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtõl függõen, vámmentesen,
kedvezményesen vagy az elõírásoknak megfelelõen más módon vámkezelt,
továbbá a vámjogszabályoknak megfelelõen behozott vámárut a korlátozástól,
illetõleg a feltételtõl vagy a jogszabály rendelkezésétõl eltérõen
elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek
megvalósításában közremûködik.
127. §
(1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az
árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és
beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan
nyilatkozatot ad.
(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés
szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége,
származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett hivatalos
azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek
fizetését, a vámmentességet, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását
befolyásolja.
A vámteher kiszabása
128. §
(1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi forgalombahozatal esetét - a
vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével
- az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésekor,
a benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes elõírások
szerint, forintban kell kiszabni.
(2) A vámáru jogellenes forgalombahozatala esetén a vámterhet az elkövetés
napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály
elõírásai szerint, forintban kell kiszabni.
(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak szerint külön-külön
kell kiszabni, illetve kivetni
a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a 12. § (4)
bekezdésében meghatározott vámtétellel;
b) a vámkezelési díjat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott
mértékben, a vámérték alapján;
c) a vámmal együtt kivetett adókat, illetéket és más, a vámhatóság által
kivetett kötelezõ befizetést a vonatkozó jogszabályok rendelkezései
alapján;
d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítõ vámot
a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak
alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.
129. §
(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett és külföldre
vissza nem szállított hulladékot és mellékterméket terhelõ vámterhet a
vámáru tényleges állapotának megfelelõen kell kiszabni. Ez - a jövedéki
törvény hatálya alá tartozó termékek kivételével - nem lehet több, mint az
eredeti állapotnak megfelelõen kiszabott vámteher.
(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi
anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj - ideértve a javítási költséget is -
után fizetendõ vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.
(3) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom
számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a
vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a teljes ügyleti értékben
kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való
vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.
130. §
A külföldi fizetõeszközben kifejezett vámértéket - ha e törvény másként nem
rendelkezik - a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos
devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelõzõ hét hétfõjén
(ha a hétfõ munkaszüneti nap, akkor a következõ munkanapon) érvényes
devizaárfolyamnak megfelelõen.
A vámteher közlése, esedékessége
131. §
(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési
kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától
számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az
így megállapított fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben
foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlés napja az a nap,
amikor a vámfizetésre kötelezett részére a vámteher összegérõl és a fizetési
kötelezettségrõl szóló határozatot kézbesítették.
(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és
külföldre vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e
törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján,
legkésõbb azonban a visszaviteli határidõ lejártát követõ napon esedékes.
(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru
után - amennyiben azzal a visszaviteli határidõt követõ ötödik munkanapig
nem számoltak el - a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdése szerint hozott
határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján
esedékes.
(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelõ vámteher a forgalomba
hozatal napján, ha pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés napján
válik esedékessé.
A vámteher megfizetése
132. §
(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 133. §-ban
foglalt kivétellel - a vámáru kiadása elõtt, a közlést követõ öt
munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek
megfelelõen elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).
(2) A visszaviteli határidõ lejártáig vissza nem szállított vámáru vámterhét
a 131. § (4) bekezdésében említett határozat közlését követõ öt munkanapon
belül kell megfizetni.
(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány
felhasználásával, banki átutalással, vagy bankkártya alkalmazásával fizeheti
meg. A készpénzzel történõ befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa
kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyezõ
befizetési igazolást fogad el.
(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett - az (5) bekezdésben
foglaltak kivételével - legkésõbb a fizetési határidõt követõ elsõ munkanapon
- a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál
igazolni.
(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy
a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve
- az esedékességtõl számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg
(halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható,
ha
a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét
hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért
vámfizetéssel járó vámkezelést, vámteher fizetési kötelezettségének
határidõre eleget tett, vámtartozása nincs, és
b) a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet a kiszabásra kerülõ vámteher
megfizetésére legalább az elõzõ évi vámteher fizetési kötelezettség egy
hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegû,
jövedéki termék esetében az elõzõ évi vámteher fizetési kötelezettség három
hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegû
kezességet vállal;
c) a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió
forintot és a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet vagy az e törvény 7.
§ (4) bekezdése szerint kezességvállalásra jogosult a tervezett forgalomra,
az e bekezdés b) pontjában meghatározott értékû bankgaranciát nyújtja,
azonban az e bekezdés a) pontja alkalmazásától a vámhatóság - a
vámtartozást kivéve - eltekinthet. Ilyen esetben az engedély egy évre
feltételes, a fizetési határidõ elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az
engedély egy év után válik feltétel nélkülivé.
(6) Jövedéki termékek esetében az e § (5) bekezdésében foglalt feltételek
mellett a kérelemben meghatározott termékekre vagy termékkörre is adhatók ki
halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy ez esetben az elõzõ évi átlagosan
legalább heti egy alkalommal kért vámkiszabással járó vámkezelési feltételnek
értelemszerûen az engedélyben foglalt termékkörre kell teljesülnie.
(7) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében, amennyiben a
vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelõzõen tizenkét hónapnál
rövidebb idõn belül kezdte meg vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek
meglétét jogelõdjénél, gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal
rendelkezõ tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.
(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása
után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik
vámtartozása, az (5) bekezdés d) és c) pontjában elõírt kezességvállalás,
illetve bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4 %-ában, jövedéki
termék esetében 12 %-ában kell megállapítani.
(9) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthetõ vámteher
nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét.
(10) A 7. § (4) bekezdése alapján kezesség vállalására engedéllyel
rendelkezõ szállítmányozó és vámközvetítõ halasztott vámfizetésre csak az e §
(5) bekezdésében elõírt feltételek teljesítése esetén jogosult.
(11) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben
meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja.
Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély - az egyéb feltételek
megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követõ két év elteltével
adható.
(12) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni
köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a
befizetésrõl szóló pénzintézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés
megtörténtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli
árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy
szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.
Fizetési halasztás, részletfizetés
133. §
(1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy részére a nem
kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher megfizetésére huszonnégy havi
fizetéshalasztást vagy részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve,
hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínûsíti, hogy a
vámteher egyösszegû megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális
körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene
részére. Forgalmi adókra - az elõzõekben említett feltételek fennállása
esetén is - fizetési halasztás, illetve részletfizetés csak annak a
természetes személynek adható, aki a forgalmi adóknak nem alanya.
(2) A vámhatóság a lízingszerzõdés alapján behozott és belföldi forgalom
számára vámkezelt termelõeszköz után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók
kivételével - a lízing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra
részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfejlesztõ
pályázati rendszerben bonyolítják le (a továbbiakban: pályázati lízing), a
részletfizetés kamatmentes. A törlesztõ részletek megfizetését
hathónaponkénti egyenlõ összegben kell teljesíteni. A részletfizetési
kedvezmény a használt, illetõleg a belföldön további bérbe vagy
használatba adás céljából behozott termékre nem engedé-
lyezhetõ.
134. §
(1) A 133. § szerint engedélyezett részletfizetési kedvezményt azonnali
hatállyal vissza kell vonni, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltételeket nem teljesíti;
b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képezõ termelõeszközt a kedvezmény
ideje alatt elidegeníti, használatba vagy bérbeadja; vagy
c) a lízingszerzõdés megszûnik és a vámáru belföldön marad.
(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem, vagy részbeni nem
teljesítése esetén a 133. §-ban biztosított kedvezmények a következõképpen
módosulnak:
a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem
haladja meg az ötvenegy százalékot a részletfizetés kamatmentessége
visszamenõleges hatállyal megszûnik;
b) a kötelezettségek ötvenegy százalék feletti teljesítése esetén a
teljesítési aránynak megfelelõen módosul a kamatmentes részletfizetési
kedvezmény, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével
érvényesít.
(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a
vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az
igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 142. § (1)
bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.
A vámbevételek elszámolása és kezelése
135. §
(1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként kell elszámolni és
kezelni.
(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál elõre
letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek
kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró
vámbiztosítékot az annak felszabadítását követõ tizenöt napon belül vissza
kell fizetni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142.
§ (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(3) A vámárut terhelõ zálogjogból eredõ igények érvényesítésekor - külön
törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelõzõ zálogjogi igények kielégítése,
a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági
zálogjogot követõ zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó
összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési idõn belül
a vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.
(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását követõ öt
munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.
(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára történt
befizetést befizetettnek kell tekinteni. Ez esetben a vámhatóság az ügyfél
utólagos rendelkezése alapján kamatmentesen intézkedik a befizetés számlák
közötti átvezetésérõl, ha a befizetés egyébként határidõn belül történt.
(6) Túlfizetés esetén, és amennyiben a befizetési bizonylatból nem
állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó
összeget elszámolhatja a vámfizetésre kötelezett korábbi vámtartozásaira.
Elõször a vámot, majd a vámkezelési díjat, statisztikai illetéket, fogyasztási
adót, és egyéb kötelezõ befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést
számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános
forgalmi adóra írja jóvá.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3),(5)-(6) bekezdések
alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget, a
(3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos
átvezetést, vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követõen a befizetéstõl
számított harminc napon belül kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidõn
túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában
meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni.
(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kisösszegû (száz forint
alatti) tételeket nem kell megfizetni, illetõleg visszafizetni.
(9) A számlavezetõ vámszerv a vámfizetési folyószámlák helyzetérõl
jogcímenként köteles negyedévenként zárlatot készíteni és az egyenlegrõl az
ügyfelet évente rendszeresen, külön kérésre harminc napon belül értesíteni.
(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlõen,
így különösen a terhelésnapi bankszámla kivonattal igazolja, a számlavezetõ
vámszerv a vámtartozásról az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni.
A vámteher helyesbítése
136. §
(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher
kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása
céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a
vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból
helyesbíteni kell.
(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget - függetlenül
attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli -
határozattal kell megállapítani.
(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési
kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító
határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc munkanapon belül kell
teljesíteni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. §
(1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási
rendelete határozza meg.
A vámteher visszatérítése
137. §
(1) A befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók
kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha:
a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül a vámfizetésre
kötelezett igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut
az eredeti küldõ címére vagy rendelkezése alapján - a szerzõdés
meghiúsulása, illetõleg a szerzõdésen alapuló szavatossági és jótállási
igények alapján - külföldre kiszállította (külföldi tértiáru);
b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre
kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes
behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határidõ lejártáig
külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta;
c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétõl számított egy éven belül
igazolja, hogy vámmentességre, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezõbb
vámtétel alkalmazására jogosult;
d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportõr a vám esedékességétõl számított
két éven belül igazolja, hogy
1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt
áru ellentételeként - a behozatalt követõen - az azzal azonos vámtarifaszám
(kötelezõ alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a
belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint
az exportõr és importõr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a
kiszállított áruval azonos értékkel megegyezõ vámértékre kalkulált vám
vehetõ figyelembe;
2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott
csomagoló- és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre
kiszállította;
3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan
beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált), és az
exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további
feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelõ vám- és
adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportõr
belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetû
árut szerzett be, és ezt számlával igazolja;
4. az általa külföldrõl behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt
árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerzõdés alapján
külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörtént.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszatérítés nem
alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási igények érvényesítésével
kapcsolatban a 104. §-ban meghatározott vámmentességet igénybe vették.
(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történõ
kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály
elõírásainak megfelelõen, igazoltan vámszabadterületre, tranzitterületre
kiszállították, vagy közvámraktárba betárolták.
(4) A számlavezetõ vámszerv a visszatérítendõ vámot a visszatérítésrõl
rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül
köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidõt elmulasztja, a 142. § (1)
bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni.
(5) Az egyszerûsített vámvisszatérítési eljárást és feltételeit e törvény
végrehajtási rendelete tartalmazza.
A vámteher mérséklése, elengedése
138. §
(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott
vámterhet, kamatot az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy
mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt
élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági
kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására
szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet és a szociális körülmények feltárása
érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.
(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt
kérelmére az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy
vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru
az állampolgárok széles körét érintõ közösségi, - így különösen szociális,
egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi,
településfejlesztési, nemzeti és etnikai kisebbségi - feladatok ellátását
szolgálja.
(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2)
bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru
legfeljebb három éves elidegenítési korlátozásához kötheti e törvény
végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.
(4) Az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy
mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmezõ szervezet gazdálkodási
tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább
ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább
harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása elõtt.
A vámteher elévülése
139. §
A vámhatóság által
a) jogerõsen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtõl;
b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakövetelésére vonatkozó
jog az esedékességtõl;
c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerûen
kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés
eredményének közlésétõl;
d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher követelési joga az
esedékességtõl számított
öt év elteltével évül el.
140. §
Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének idõtartama, a
vámtartozások megfizetésére adott fizetéshalasztás vagy részletfizetési
kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez
kötött vámmentesség ideje alatt.
V. Fejezet
Jogkövetkezmények, költségek
Vámigazgatási bírság
141. §
(1) Az e törvényben meghatározott
a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
vagy
b) az átmeneti megõrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó,
valamint
c) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggõ kötelezettségek
megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.
(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik,
vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven százalékát szervezet esetében
legalább ötvenezer forintot, természetes személy esetében legalább ötezer
forintot kell kiszabni.
(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem
keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében százötvenezer forintig,
természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.
(4) Ha az EUR. 1 szállítási bizonyítványt, az EUR. 2 okmányt, vagy származási
nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévõ adatok
ellenõrzése céljából visszaküldi Magyarországra, és az utólagos ellenõrzés
során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportõr az eladási ár, annak
hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább ötvenezer, legfeljebb
kétszázötvenezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.
(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.
(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha e törvény rendelkezései
alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn, és a fizetendõ kamat magasabb a
kiszabható bírság összegénél, valamint ha természetes személy esetében a
kötelességszegés következtében szabálysértési eljárás indult.
(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos
teljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése elõtt tárja
fel a mulasztást, és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak
huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.
(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a
vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság
kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli
hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a
szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.
Kamat
142. §
(1) Ha e törvény eltérõ rendelkezést nem tartalmaz,
a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegybanki alapkamat
kétszeresének 365-öd részét;
b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére,
valamint ha a feltételtõl függõ vámmentesség vagy vámkedvezmény
alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében
utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét,
kell naponta megfizetni.
(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidõ
lejártát követõ naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher
közlésének napjától az engedélyezett határidõ napjáig terjedõ idõszakra kell
felszámítani. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.
(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy
aktív feldolgozásban - a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével -
vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára
történõ vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a
visszaviteli határidõ lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot
kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot
nem nyújtottak.
(4) A 134. § (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben az e § (1) bekezdés a)
pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetni.
(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön) határozatban kell
kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhére az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott mértékben felszámításra kerülõ kamatot a vámfizetésre
kötelezettnek a visszafizetendõ vagy visszatérítendõ összeggel együtt,
hivatalból kell megfizetni.
(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 141. § szerinti vámigazgatási bírság
szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.
Vámkezelési díj, statisztikai illeték
143. §
(1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2)
bekezdésben és e törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékû
vámkezelési díjat kell fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel.
(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén
vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a
73. § (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a
kiszabott vámkezelési díj két százaléka.
(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha a vámkezelés az e
törvényben meghatározott, vagy nemzetközi szerzõdésen alapuló vámmentesség
alkalmazásával történik.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is
alkalmazni kell.
(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a
vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak
nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.
Szemledíj, költségtérítés
144. §
(1) A vámkezeléskor vagy utóellenõrzéskor felmerült szakértõi és más
vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költséget - a (2) és
(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a vámteherrel együtt, vagy a
vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi
vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint,
amelyet a vizsgálatot kérõ a többi költségtõl elkülönítve köteles
átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.
(3) A felmerült szakértõi és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérõnek
akkor kell megfizetnie,
a) ha a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságára
kerül sor;
b) ha a a jogorvoslati eljárás során kért szakértõi vizsgálat a vámhatóság
megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá;
c) az utóellenõrzés megszakítása miatt felmerült költséget, ha az
utóellenõrzés megállapítása rá nézve terhelõ adatot tartalmaz;
d) ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérõ
által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt
elvégezhetõ.
(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként ötszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban:
1. a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés
esetén vámkezelési bejelentésenként ezerötszáz forint,
2. az állandó vámfelügyeletet igénylõ szolgálat ellátása esetén megkezdett
nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer forint,
3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés
esetében vámkezelési bejelentésenként ezer forint,
4. munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés
esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett
óránként ötszáz forint szemledíjat kell fizetni.
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási
rendelete tartalmazza.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal - a 2.
alpont kivételével - az eljárás megkezdése elõtt szabja ki és szedi be. A 2.
alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki
és szedi be.
(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezõnek
vagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás
után kezdhetõ meg, illetõleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni.
A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc)
után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési
költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje
az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért
eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz)
hiánya miatt nem végezhetõ el. Nem minõsül meghiúsult eljárásnak, ha a
fuvareszköz hiánya az eljárást kérõnek nem róható fel.
(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A
kérelmezõnek, illetõleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében
elõállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem
kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.
(8) A közúti jármûvek vámzár alatt történõ nemzetközi árufuvarozásra való
alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat eredményétõl függetlenül -
jármûvenként háromezer forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára
vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra
való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer
forint költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelõhelyeken végzett vámszolgálatért
- a ténylegesen felmerülõ költségek figyelembe vételével - a vámhatóság és a
határnyitást kérõ megállapodása szerinti díjat kell fizetni.
(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre
jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és
vámszolgálatot végzõ személyenként ötszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vámhivatali vámraktárba
felvett áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint
költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.
(13) A jövedéki törvény elõírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki
termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy
levétele) esetén az ellenõrzést kérõ a (4) bekezdésben meghatározott
szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a
benyújtott kérelmet kell tekinteni.
VI. Fejezet
A vámigazgatási eljárás különös szabályai
Alapvetõ szabályok
145. §
(1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a vámmal kiszabásra kerülõ
statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is - az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A szóban elõterjeszthetõ vámkezelési kérelmet nem kell jegyzõkönyvbe
foglalni.
(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és természetes
személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van arról
rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje,
valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok
illetnek meg, vagy kötelezettségek terhelnek.
(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a
vámteher helyesbítését és visszatérítését is - ha e törvény végrehajtási
rendelete eltérõen nem rendelkezik - elsõ fokú hatósági jogkörben az a
vámhivatal illetékes, ahol az áru vámkezelését kérik.
(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkereséseket és a külföldrõl
érkezõ megkeresésekre adandó válaszokat a vámszervezet központi szerve vagy az
általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.
(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidõ hatvan nap a következõ
esetekben:
a) vámszabadterület, tranzitterület engedélyezése;
b) magán- és közvámraktár engedélyezése;
c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához külföldi vámszerv
megkeresése szükséges.
(7) A (6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidõbe a külföldi
vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idõ nem számít bele.
Határozat
146. §
(1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni:
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekrõl,
b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos egyéb kérelmekrõl,
c) a hivatalból indított eljárásokban.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a
raktározás, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a
vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minõsül.
(3) A vámhivatalnak a vámellenõrzés keretében tett - az (1) bekezdésben nem
említett - intézkedésérõl határozatot hozni nem kell.
Jogorvoslat
147. §
(1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok
elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól
szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint - az e törvényben
meghatározott eltérésekkel - végzi.
(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jogsértõ határozat a
felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott
elévülési határidõn belül megváltoztatható, megsemmisíthetõ, továbbá az ügyben
új eljárás lefolytatása rendelhetõ el.
(3) A vámteherrõl szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos
ellenõrzés kivételével, csak egy ízben - a 139. §-ban meghatározott elévülési
határidõn belül - módosítható.
(4) Az elsõfokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül -
végrehajtható:
a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;
b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
c) a vámáru, áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
d) jogszabályban meghatározott kötelezõ határidõk meghosszabbítására irányuló
kérelmek elutasításakor.
(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem
zárja ki a határozat újabb módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél
tartott utóellenõrzés megállapítása szerint a módosított határozat
jogsértõnek minõsül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenõrzés
megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes
jogorvoslattal lehet élni.
(6) A 128. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a
vámfizetésre kötelezett az elõírt határidõn belül akkor is köteles megfizetni,
ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása
esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a
szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha
a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani
szükséges.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 125. § (5) bekezdése alapján a
vámhatósági tévedésre, mint alapos okra hivatkozva a kiszabottnál kevesebb
vámterhet fizet meg, a 142. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot
kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a
vámhatóság eljárása jogszerûnek minõsül.
(8) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek
következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik,
a vámhatóságnak a visszafizetendõ összeg után, a befizetés napjától a 142. §
(1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetnie. A
vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési
kötelezettségre a 136. és a 137. §-ban foglaltak az irányadók.
Végrehajtási eljárás
148. §
(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy
nyilvántartó vámhatóság - a jogerõs vagy a 147. § (4) bekezdés a) pontjában
szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt
haladéktalanul intézkedik.
(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása elõtt jogosult a vámárun a 11. §
alapján fennálló törvényes zálogjogból eredõ igényei érvényesítésére, az e
törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történõ
kielégítésre nincs lehetõség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre
kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást
megindítja.
(3) A végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.
törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a
pénzkövetelés végrehajtásáról szóló elõírásait, illetve a végrehajtásnak a
pénzintézetnél kezelt összegre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott
eltérésekkel. A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követõ naptól
indítható.
(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértõ intézkedése
ellen vagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a
tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító
vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. Az ok bekövetkeztétõl
számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott
végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A
végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve
15 napon belül határoz.
149. §
(1) A vámtartozás behajtását a bankszámlával rendelkezõ vámfizetésre
kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési
megbízással, a bankszámlával nem rendelkezõ vámfizetésre kötelezett esetében
munkabérbõl vagy egyéb járandóságból történõ letiltással kell megkísérelni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul
hosszú idõ múlva vezetne eredményre, a vámfizetésre kötelezett követelését,
továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.
150. §
(1) Ha a 149. § szerinti végrehajtás eredménytelen, vagy abból a vámtartozás
nem egyenlíthetõ ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el
az ingatlanvégrehajtást.
(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelõ határozat ellen jogorvoslatnak van
helye.
(3) Ingatlan végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtartozás a százezer
forintot meghaladja, az említett, illetõleg annál alacsonyabb összeg esetében
pedig akkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem
minõsül aránytalanul csekélynek.
(4) A végrehajtást elrendelõ vámhivatal a jogerõs határozattal megkeresi az
ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése
végett.
(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló határozat jogerõre emelkedett, a
vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlõ határozatát - az ingatlan
értékesítése érdekében - az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági
végrehajtónak küldi meg.
(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhetõ be, a vámhatóságot a vámtartozás
erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán a vámtartozás megfizetéséig
jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése, szüneteltetése
151. §
(1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére felfüggesztheti -
felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti - a végrehajtást, ha a
vámtartozást elõíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetõleg a lefoglalt
vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;
b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást vagy
részletfizetést engedélyezett, illetõleg az erre vagy a vámtartozás
mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést még nem hoztak.
(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén
valószínûsíthetõ, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható,
illetve értékesíthetõ, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás
idõtartama eltelt, illetõleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését
elmulasztotta, vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság
jogerõs határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban elõterjesztett újabb
kérelemre a végrehajtás nem szünetel.
A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége
152. §
(1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség - így különösen az
alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség - a
vámfizetésre kötelezettet terheli, melyrõl a vámhatóság határozatban dönt.
(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított
költséget a vámtartozást megelõzõ sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás
során befolyt összeget ezt követõen a 135. § (6) bekezdésében foglalt
sorrendben kell elszámolni.
Vámtartozás törlése
153. §
(1) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított és a belföldi forgalom
számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15. §-ban meghatározott
fizetési kötelezettséget a vámkezelés idõpontjában - az adók kiszabása után -
törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru közvetlen önköltségében
a magyar hozzáadott érték (így különösen: belföldrõl beszállított és a
vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei) szerepel. A
vámkezelést kérõ a törlendõ értékrészt elkülönítetten, egy összegben is
tartalmazó közvetlen önköltség kalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru
esetében, amelynek vámszabadterületre való kiszállításakor vámvisszatérítést
vettek igénybe.
(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határozattal törli a
vámtartozást, és errõl a tartozást megállapító, illetõleg nyilvántartó
vámhivatalt tájékoztatja, ha a vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek
mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem vezetett
eredményre.
(4) A vámhatóságnak a behajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból
elõ kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a
vámtartozás behajthatóvá válik.
(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.
(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen
a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.
VII. Fejezet
Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem
Nyilvántartás, adatszolgáltatás
154. §
(1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a vámeljárással
kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereskedelmi statisztika alapjául
szolgáló adatokat is - a valóságnak megfelelõen és a vonatkozó jogszabályok
által elõírt módon kell feltüntetni.
(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletkezett okmányokat a
vámterhekre érvényes elévülési idõ elteltéig köteles megõrizni, és a
vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.
Vámtitok, adatvédelem
155. §
(1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos tény, adat,
körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására
jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam
pénzügyi, gazdasági érdekeit.
(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen
birtokába kerülõ adatokat - a személyes adatok, a szolgálati titok és
adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és a
külkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenõrzi, nyilvántartja,
feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes
elévülési idõ elteltéig megõrzi.
(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülõ
a) személyes és egyéb személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat
megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági eljáráshoz a
Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar
Nemzeti Banknak, folyamatban lévõ eljárásban, illetve bûnüldözés,
bûnmegelõzés céljából bíróság, ügyészség és bûnüldözõ szervek számára,
nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak,
adóellenõrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak, továbbá
hagyatéki eljáráshoz a közjegyzõnek;
b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes
személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak
minõsülõ - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak, és
egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelõs szervnek, közigazgatási és
hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és
ellenõrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti
Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg
összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggõ
feladatok ellátásához a Földmûvelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi
ellenõrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;
c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat
rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és
piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági,
vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi
Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek,
piacvédelmi elemzési célra a Földmûvelésügyi Minisztériumnak,
környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési
Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési
célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át.
(4) Az adatok átadásáról az érintettet az adatvédelmi törvény szabályai
szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti - kivéve a
statisztikai célú - adatátadást a törvény nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés,
vagy bûnüldözés érdekében korlátozhatja.
(5) A vámhatóságok együttmûködésére vonatkozó nemzetközi szerzõdések alapján a
vámhatóság - az államtitkot képezõ adatok kivételével - külföldre is
továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérõ vámszerv az
adatvédelem feltételeinek eleget tesz.
(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan
forgalmi adat, amely szervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.
(7) Az ügyfél jogosult a saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.
(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi
célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni.
(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minõsülõ adat a
stratégiai termékekrõl, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról,
a nemzetbizonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a
forgalmazásban az exportõr, importõr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.
156. §
A vámeljárás során rögzítésre kerülõ adatok adatvédelemre, adatbiztonságra
vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõ kezelését és e törvény által
meghatározott céloknak megfelelõ feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési
rendszer mûködtetését a vámhatóság végzi, illetve felelõssége mellett
végezteti.
157. §
(1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak
felhasználásával a személyazonosító jel, illetõleg adószám alapján veszi
nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.
(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a
személyazonosításra alkalmas adatokat (név, lakóhely, születési év, hó, nap,
anyja neve, valamint az (1) bekezdésben meghatározott azonosító jel) tartja
nyilván, a vámkezelés adataival együtt.
(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar
természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti
személyazonosító jel, illetõleg adószám - az útlevélszám, valamint a "vám" szó
alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.
(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok
ellenõrzéséhez, a szervezet/személy és az áru azonosítása érdekében a
következõ nyilvántartások adatait használhatja fel:
a) a szervezet, természetes személy azonosítása érdekében a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az
útlevélnyilvántartás, valamint a cégbírósági nyilvántartás;
b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjármûnyilvántartás, kötelezõ
gépjármûbiztosítási nyilvántartás;
c) a büntetett elõélet vizsgálata céljából a bûnügyi nyilvántartás;
d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.
(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték
meghatározás jogszerûségének és a vámteher befizetésének ellenõrzéséhez
pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.
158. §
A vámhatóságnak a jogszabályban elõírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy
az a vámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a
vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és
a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat
befolyásoló tényezõknek az ellenõrzésére alkalmas legyen.
159. §
(1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselõje vagy
közalkalmazottja - szolgálati vagy munkaviszonyának megszûnését követõen is -
továbbá a vámeljárásba és ellenõrzésbe bevont szakértõ és minden más személy
(ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az
adatszolgáltatás, a nyilvántartás, a feldolgozás, az ellenõrzés, vámterhek
beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e
törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során, feladataival
összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai
szerint megõrizni.
(2) A (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség megszegésének
minõsül, ha a vámeljárás során megismert vámtitoknak minõsülõ adatot vagy
információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetõvé teszik,
jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.
160. §
Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan
olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztõ módon tesz
közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat
megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az államtitoknak nem minõsülõ -
valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek elõzetes meghallgatását
követõen.
VIII. Fejezet
Utólagos ellenõrzés
161. §
A vámhatóság által végzett utólagos ellenõrzés a vámfizetésre kötelezett
szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljeskörû felülvizsgálat,
amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett,
illetõleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a
vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az
utólagos ellenõrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru
vámellenõrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru
tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek
igénybevétele jogszerû volt-e, és az ezek alkalmazásához elõírt feltételeket
betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az
utólagos ellenõrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján,
a külföldi vámhatóság megkeresésére is.
162. §
Utólagos ellenõrzést kell folytatni a vámfizetésre kötelezettnél, ha annak
felszámolására vagy végelszámolására kerül sor, továbbá az Állami
Számvevõszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.
163. §
Az utólagos ellenõrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja a
vámellenõrzéshez szükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az
árut, valamint az eljárásban résztvevõk tevékenységének jogszerûségét.
164. §
A 162. §-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenõrzés lefolytatásának
szükségességét, gyakoriságát a célszerûség, a költségkímélés és az ellenõrzött
mûködõképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése
figyelembe vételével az illetékes vámhatóság vezetõje határozza meg. A
vámhatóság a már utólagos ellenõrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv
engedélyével, illetve a 162. §-ban foglalt esetekben folytathat ismételten
utólagos ellenõrzést.
165. §
(1) Az utólagos ellenõrzést annak megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal
írásban be kell jelenteni.
(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenõrzésrõl elõzetesen értesíteni,
ha fennáll a lehetõsége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat,
könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket,
megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.
(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzõkönyvben kell rögzíteni, illetve
a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat,
adathordozókat átvételi elismervény ellenében be kell vonni. Az átvételi
elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok,
adathordozók a hivatali helyiségben történõ tanulmányozás végett is
bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság
vezetõjének engedélyével és az ellenõrzött szervezet/személy egyidejû
értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenõrzött szervezet/személy a
bevont iratokról másolatot készíthet.
(4) Az utólagos ellenõrzés tárgyát képezõ ügyben az ellenõrzött a vizsgálat
idõszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait
és eredményét befolyásolhatja.
166. §
(1) A helyszíni utólagos ellenõrzést lehetõleg az ellenõrzött tevékenysége
folytatása idején (munkaidõben), más személyeknél napközben 8-20 óra között
lehet lefolytatni.
(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenõrzést a hivatali
idõben kell megtartani. A hivatali idõt úgy kell megállapítani, hogy az
érdekelt meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
(3) Jogerõs határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan, helyszíni utólagos
ellenõrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja
végezhet, aki ellenõrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és
megbízólevéllel igazolni köteles.
(4) A vámhatóság utólagos ellenõrzést végzõ tagja az ellenõrzés
lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenõrzése alá
tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenõrzéséhez a szükséges
helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,
felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet, vagy egyéb
bizonyítást folytathat le.
(5) Ha az ellenõrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában
végzi, vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a
(4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére
történõ belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.
167. §
(1) Az utólagos ellenõrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni
és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett,
illetve az ellenõrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási
eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki
bizonylatok, számlakivonatok, szakértõi vélemények, a nyilatkozat, a
tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más
adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttmûködés
keretében beszerzett bizonyítékok.
(2) Az ellenõrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a
vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenõrzéshez
szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az
ellenõrzés, utólagos ellenõrzés során az ellenõrzött, megbízottja és
alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenõrzéshez szükséges felvilágosítást
megadja.
(3) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés során szakértõt vehet igénybe.
168. §
(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzést felfüggeszti, ha az ellenõrzött a
167. § (2) bekezdésében elõírt feltételeket nem, vagy csak hiányosan, illetve
a vámhatóságot megtévesztõ módon teljesíti.
(2) A megszakítással egyidejûleg a vámhatóság az ellenõrzés alatt állót -
határidõ megjelölésével - a 167. § (2) bekezdésében foglaltak biztosítására,
bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az
ellenõrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az ellenõrzött költségére - a
nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértõvel elkészíttetheti, vagy azokat és
más bizonylatokat beszerezhet.
169. §
(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés megállapításait jegyzõkönyvbe
foglalja.
(2) A jegyzõkönyv az ellenõrzött azonosításához szükséges adatokat, az
utólagos ellenõrzés által megállapított tényállást és az annak alapjául
szolgáló bizonyítást tartalmazza.
(3) Az utólagos ellenõrzés akkor fejezõdik be, amikor az ellenõrzés
megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzõkönyvet
kézbesítik. Az utólagos ellenõrzés következtében tett intézkedések
idõpontjaként a jegyzõkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.
170. §
(1) Az ellenõrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenõrzést végzõ
személy azonosságáról és az ellenõrzésre felhatalmazást adó megbízásról
meggyõzõdni, az ellenõrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a
jegyzõkönyvet megismerni, és a jegyzõkönyv átvételét követõ nyolc napon
belül írásban észrevételt tenni.
(2) Az ellenõrzés befejezésérõl a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott
határidõt követõ 8 napon belül dönt. Az ellenõrzést folytatni kell, ha az
ellenõrzött észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a
tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzõkönyvet kell
készíteni.
(3) Az ellenõrzött kérelmére a jegyzõkönyv átadásakor zárótárgyalást kell
tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenõrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó
szervezet képviselõje is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak,az (1)
bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell
számítani.
171. §
Az utólagos ellenõrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint
a) a hatáskörébe tartozó, szükséges eljárást megindítja, vagy
b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes
szervet.
172. §
A vámhatóság jogosult az utólagos ellenõrzési tevékenységéhez más hatóság
közremûködését kérni, illetve igénybe venni.
II. RÉSZ
VÁMIGAZGATÁS
I. Alapvetõ rendelkezések
173. §
(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a
pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.
(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyõrség
(a továbbiakban: vámszervezet) végzi.
(3) Új határátkelõhely megnyitása és a megnyitott határátkelõhelyek
megszüntetése, illetve a határátkelõhelyeken lebonyolódó forgalom
jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A
határátkelõhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény
végrehajtási rendelete határozza meg.
(4) A vámszervezetet e törvény hatálybalépése után csak törvény,
kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri vagy a
pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e
törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.
(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és
kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben
pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben
jár el.
(6) A vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ alsó-, közép-, illetve
felsõfoku szervekbõl áll. A szervezeti felépítésre vontkozó részletes
szabályokat és a vámigazgatási feladatok végrehajtását e törvény végrehajtási
rendelete szabályozza.
II. A vámszervezet feladata
174. §
A vámszervezet végzi
a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vám- ellenõrzését, a
vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;
b) külön törvényben meghatározott idegenrendészeti feladatok ellátását;
c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - termékek, termények,
áruk azonosságának (adózási szempontból történõ besorolásának, minõségének
és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát,
illetve a vizsgálat megtörténtének ellenõrzését;
d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenõrzését,
javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását;
e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenõrzött termékek és
technológiák forgalmának ellenõrzését;
f) az e törvényben meghatározott ellenõrzési és utólagos ellenõrzési
feladatok, valamint a különbözõ, feltételtõl függõ vámkedvezmények
elbírálásához szükséges ellenõrzési feladatok ellátását;
g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenõrzését és a bérfõzésben elõállított
pálinka és borpárlat adóztatását;
h) a büntetõeljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi
bûncselekmények megelõzését, felderítését, valamint nyomozását az erre
vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben
meghatározott és nemzetközi együttmûködési kötelezettségbõl adódó
felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bûncselekmények esetében
halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok
biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkezõ nyomozó hatóság
értesítésével;
i) a jogszabályban meghatározott pénzügyi (vám- és deviza, adó- és jövedéki)
szabálysértések megelõzését, felderítését és elbírálását;
j) meghatározott körben anyagi javak, értékek õrzését, kísérését;
k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenõrzési feladatok
ellátását;
l) a közúti határátkelõhelyek üzemeltetését, fenntartásukra és fejlesztésükre
vonatkozó feladatok végrehajtását;
m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminisztertõl kapott
felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatásokkal és nemzetközi
vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülõ vámszakmai feladatok
ellátását.
III. A vámszervezet hivatásos állományú tagjainak intézkedési és
szolgálati fellépési jogai és kötelezettségei
175. §
(1) A vámszervezet határátkelõhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati,
szabálysértési, vám- és jövedékellenõrzési, õrzésvédelmi, hatósági,
végrehajtási eljárási feladatai ellátását végzõ személyek, valamint mindezen
tevékenységek irányítását, felügyeletét, és ellenõrzését ellátó személyek (a
továbbiakban együtt: pénzügyõrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak,
egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.
(2) A vámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak,
a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.
(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet
szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult
a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket az államhatáron,
vámhatáron belül igazoltatni;
b) ellenõrizni a szállítás alatt levõ vámáruk, jövedéki termékek
biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetû
áruk vámkezelésének megtörténtét; megvizsgálhatja és igazoltathatja a
szállítás alatt levõ jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e
célból közutakon személyeket, jármûveket - a közúti közlekedés
szabályairól, szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával -
megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon,
repülõtereken tartózkodó, illetõleg vasúton, hajón, személyszállító
közforgalmú gépjármûvön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön
tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;
c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok
megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése,
mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges
intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton
kívül levõ pénzügyõrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levõ
pénzügyõr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levõ pénzügyõrt az
intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult
továbbá a büntetõeljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe
utalt bûncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bûncselekmények
elkövetésének megelõzésére, megszakítására, az elkövetõ kilétének
megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási
helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendõrségrõl szóló
1994. évi XXXIV. törvény 64.§-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott,
bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyûjtést végezni, a
rendõrségi törvényben meghatározott feltételek között;
d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bûncselekmény vagy szabálysértés
elkövetésén tettenért, illetõleg annak elkövetésével vagy abban való
részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani.
Evégbõl jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet
szerveihez vagy a rendõrséghez elõállítani. A feltartóztatás és az
elõállítás idõtartama a hat órát nem haladhatja meg.
(4) A jogszerûen fellépõ pénzügyõr intézkedéseinek az ellenõrzött személy
köteles alávetni magát.
176. §
(1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási
rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.
(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselõk
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottakról
szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.
III. RÉSZ
A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZHATÓ
KÉNYSZERÍTÕ ESZKÖZÖKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Közös szabályok
177. §
(1) A pénzügyõr törvényben meghatározott jogszerû intézkedése elleni tettleges
ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet és
kényszerítõ eszközt alkalmazhat.
(2) A pénzügyõrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy
a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyõr nem visel egyeruhát, az
intézkedés megkezdése elõtt köteles pénzügyõri mivoltát szóban közölni, és -
ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati
igazolvánnyal igazolja.
(3) A kényszerítõ eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény
biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással,
sérüléssel vagy károkozással jár.
(4) A kényszerítõ eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi
sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhetõ legyen. Az intézkedés
következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget
kell nyújtani. A pénzügyõr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos
elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó errõl értesüljön.
(5) A kényszerítõ eszköz alkalmazása elõtt az ellenszegülõt - ha a körülmények
ezt lehetõvé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére és
figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítõ eszköz alkalmazására kerül sor.
178. §
(1) Testi kényszer kivételével kényszerítõ eszköz nem alkalmazható - a jogos
védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nõvel és a gyermekkorúval szemben.
(2) A kényszerítõ eszköz alkalmazását a pénzügyõr szolgálati elöljárójának
jelenti.
(3) A pénzügyõr kényszerítõ eszközt saját elhatározásából vagy utasításra
használhat.
II. Fejezet
Az egyes kényszerítõeszközök alkalmazásának szabályai
Testi kényszer
179. §
(1) A pénzügyõr jogszerû intézkedése elleni tettleges ellenszegülés
megtörésére testi kényszert alkalmazhat.
(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyõri erõfölény vagy
az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb
kényszerítõ eszköz alkalmazása nem indokolt.
(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyõr felhasználhatja az
önvédelmi fogásokat is.
Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz,
illetõleg más eszköz alkalmazása
180. §
(1) A pénzügyõr a szolgálatban kényszerítõ eszközként a rendszeresített vegyi
vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt
alkalmazhat
a) a saját testi épségét, illetõleg az õrzésére bízott vagyon biztonságát
közvetlenül veszélyeztetõ támadás elhárítására;
b) a jogszerû intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A pénzügyõr által alkalmazható vegyi, elektromos sokkoló eszköz
rendszeresítésérõl a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben
rendelkezik.
Szolgálati kutya alkalmazása
181. §
(1) A pénzügyõr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy
anélkül - kényszerítõ eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer
alkalmazásának feltételei fennállnak.
(2) A pénzügyõr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve
alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.
(3) A pénzügyõr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a
személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül
fenyegetõ magatartás elhárítására.
Útzár telepítése
182. §
A pénzügyõr a büntetõeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet
hatáskörébe tartozó bûncselekmény felderítése, megakadályozása céljából
indokolt esetben az illetékes rendõrhatóságtól, határõrségi szervtõl útzár
telepítését kérheti.
Bilincs alkalmazása
183. §
(1) A pénzügyõr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni
kívánt vagy korlátozott személy
a) támadásának megakadályozására,
b) tettleges ellenszegülés megtörésére,
c) szökésének megakadályozására.
(2) A bilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és
egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni
kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor és a
bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más
hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell küldeni.
Lõfegyverhasználat
184. §
Általános rendelkezések
(1) A pénzügyõrt a lõfegyverhasználati jog e törvényben meghatározottak
szerint illeti meg.
(2) Ha e törvény szerint a lõfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyõr
lõfegyverként elsõsorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek
hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.
(3) A pénzügyõr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a
belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
(4) Lõfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minõsül.
Nem lõfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott
vagy a figyelmeztetõ lövés.
(5) A pénzügyõr a lõfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen
utasításra használja.
(6) Tilos a szolgálati fegyvert elõvenni, bárkire ráfogni, tüzelési
készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba
helyezni, ha a lõfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei
nem valósultak meg.
(7) A jogosulatlan lõfegyverhasználat büntetõjogi és fegyelmi eljárást von
maga után.
A lõfegyverhasználat esetei
185. §
A pénzügyõr - szolgálatának jogszerû teljesítése közben - lõfegyverhasználatra
jogosult
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés, vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztetõ közvetlen támadás elhárítására,
valamint
c) a büntetõeljárásról szóló törvény által a vámszervezet nyomozási
hatáskörébe utalt bûncselekmények megakadályozása érdekében a lõfegyverrel,
robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való
elkövetés esetén.
186. §
Nincs helye lõfegyverhasználatnak, ha
a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a
fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,
b) a lõfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is
elérhetõ.
187. §
A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések
(1) A lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie
a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,
b) más kényszerítõ eszköz alkalmazásának,
c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik,
d) figyelmeztetõ lövésnek.
(2) A lõfegyverhasználatot megelõzõ figyelmeztetést érthetõen, határozottan,
"a törvény nevében fegyvert használok" szavakkal kell megtenni.
(3) A figyelmeztetõ lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se
veszélyeztessen és lehetõleg kárt se okozzon.
188. §
(1) A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések részben vagy teljesen
mellõzhetõk, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelõzõ
intézkedésekre már nincs idõ, és a késedelem a pénzügyõr vagy más személy
életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.
(2) Ha a lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések valamelyikével a támadást
elhárították, lõfegyverhasználatra nem kerülhet sor.
Eljárás lõfegyverhasználat után
189. §
(1) Lõfegyverhasználat után a sérültet elsõsegélyben kell részesíteni és
lehetõvé kell tenni orvosi ellátását.
(2) A lõfegyverhasználatról a pénzügyõr haladéktalanul jelentést tesz
közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A
közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendõri szervet.
(3) A lõfegyverhasználat jogszerûségét a rendõrség vizsgálja.
IV. RÉSZ
RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTÕK
JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRÕL
I. Fejezet
Hatóságok, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek
együttmûködési kötelezettsége
190. §
(1) Vámtörvénybe ütközõ cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság
köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni.
(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása
során vámjogszabályt sértõ cselekményrõl szerez tudomást, köteles azt a
legközelebbi vámhivatalnál vagy rendõri szervnél bejelenteni. A rendõri
szervek a bejelentésrõl kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.
191. §
(1) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának
ellenõrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek
kötelesek hivatalos eljárásuk során együttmûködni.
(2) Az együttmûködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a
vámellenõrzés végzésére nem jogosítja fel, vámellenõrzést kizárólag a
vámszervezet szervei végezhetnek.
192. §
A vámszervezet nyomozószervei és a rendõrség bûnügyi szervei a büntetõ
eljárásról szóló törvényben, valamint a rendõrségi törvényben meghatározott
hatáskörükben eljárva kötelesek együttmûködni és kötelesek egymást a
bûnmegelõzõ és felderítõ tevékenység gyakorlása során támogatni.
193. §
(1) A vámszervezet vámellenõrzéssel nyújt segítséget a határõrségi feladatok
ellátásához.
(2) A Határõrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált
vámárut/árut és fizetõeszközöket köteles átadni a vámszervezet illetékes
szerveinek további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a
vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi
illetékes vámszervet kell tájékoztatni.
(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a
bûntetõ eljárás jogerõs befejezése után e törvény elõírásai szerint kell
rendezni.
(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a
mellékutakon a Határõrség biztosítja a határátkelõhely rendjének
fenntartását.
II. Fejezet
Fuvarozók, szállítmányozók és posta együttmûködési kötelezettsége
A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei
194. §
(1) A fuvarozó köteles
a) az állomásán, kikötõjében vagy repülõterén létesített vámhivatal
részére - térítés ellenében - megfelelõ iroda- és raktárhelyiséget
biztosítani, továbbá azok fûtésérõl és világításáról, valamint
karbantartásáról gondoskodni;
b) a nemzetközi forgalomban közlekedõ jármûvek vámhatáron való tartózkodási
idejének menetrendjét a vámellenõrzéshez szükséges idõ figyelembe
vételével megállapítani.
(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köteles a vámhivatal
részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni,
valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a
vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a
szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértõ cselekményeket a
vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó és a posta kötelesek
azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy ismételten
megszegi, a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára
kizárni.
(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más
azonossági jel megsérülésérõl, továbbá a fuvarozott vámáru bármilyen ok
miatt szükséges kirakásáról, illetõleg más jármûbe történõ átrakásáról a
területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.
Vasúti forgalom
195. §
(1) A vámterületre be- vagy onnan kilépõ valamennyi vasúti jármû érkezésérõl
és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.
(2) A vasúton közlekedõ utasok menet közben történõ vámellenõrzése esetén a
vasút köteles a vizsgálatot végzõk részére szolgálati fülkét, továbbá
díjtalan utazást biztosítani.
Hajózási forgalom
196. §
(1) A határvízen közlekedõ vízijármû - a kényszerkikötés esetét kivéve - csak
olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal mûködik, illetõleg csak ilyen helyen
rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be
személyeket.
(2) A határvízen közlekedõ vízijármû és annak személyzete sem menet közben,
sem éjjeli állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.
(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármû parancsnoka köteles a legközelebbi
vámhivatalt értesíteni.
(4) Ha a vízijármû olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem mûködik, a
jármû parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával
bejelenteni.
(5) Ha a vízijármû üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése
céljából köt ki a határvízi kikötõben, a vámhatóság eltekinthet a
vámvizsgálattól, a kikötõben tartózkodó vízijármû azonban vámhivatali
ellenõrzés alatt áll.
197. §
(1) A vízijármû készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet - a (2)
bekezdésben meghatározott eset kivételével - csak a vízijármû fedélzetén
szabad vámmentesen felhasználni.
(2) A vízijármûnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén - a
vízijármû parancsnoka kérésére - a vámhivatal a fedélzeti felhasználással
azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet idõarányos részének a
vámterületen történõ felhasználását.
Légiforgalom
198. §
(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vámterületre érkezõ
vagy onnan távozó légijármûnek - a kényszerleszállás esetét kivéve - csak
olyan repülõtéren szabad le-, illetõleg felszállnia, ahol vámhivatal mûködik.
(2) A vámterületre érkezõ vagy onnan távozó valamennyi légijármû érkezésérõl
és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülõtér üzemeltetõje köteles a
vámhivatalt értesíteni.
(3) A nemzetközi légiforgalomban közlekedõ légijármû kényszerleszállása
esetén a légijármû parancsnoka köteles errõl értesíteni a legközelebbi vám-,
rendõri vagy határõrizeti szervet. A bejelentésrõl az említett szervek
egymást kötelesek értesíteni. A légijármû parancsnokának gondoskodnia kell
arról, hogy a vámellenõrzés elvégzéséig a légijármûbõl ne rakjanak ki vámárut
és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és
vagyonbiztonságot. A légijármû csak a vámellenõrzés megtörténte után
folytathatja útját.
(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülõtéren külön engedéllyel
létesített tranzit váróterem és tranzit-terület vámellenõrzésére vonatkozó
részletes szabályokat - a 3. § (4) bekezdésének figyelembe vételével - a
kiadott engedélyben kell meghatározni.
Postaforgalom
199. §
(1) A vámterületre beérkezett, illetõleg onnan külföldre feladott
postaküldeményeket a Magyar Posta Rt. köteles a külföldi küldeményeket
kicserélõ postaszerv mellett mûködõ vámhivatalnak bemutatni, és a (2)
bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.
(2) Nem kell a vámkezelését kérni
a) a levelezõlapoknak, továbbá azoknak a zárt, vagy nyitott leveleknek,
valamint az olyan postaküldeményeknek, amelyek árut, vagy árumintát nem
tartalmaznak, beleértve a vakok részére vakírással készített levélpostai
küldeményeket;
b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyeknek kiviteli
eljárásban való vámkezelése a feladás elõtt megtörtént;
c) a tranzit küldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények
kivételével.
d) A vámhatóság kábítószer felderítés érdekében a (2) bekezdésben említett
árukat vámvizsgálat alá vonhatja.
200. §
(1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények
belföldi forgalomban való vámkezelését a Magyar Posta Rt.a feladó által
kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérheti.
(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiállított vámokmánnyal
köteles igazolni.
201. §
(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelése
bármely vámhivataltól kérhetõ.
(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények külföldre történt
kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.
202. §
(1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények után
kiszabott és beszedett vámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy
alkalommal köteles megfizetni.
(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülõ, és kereskedelmi
áruforgalomnak minõsülõ küldemények vámkezelésére az általános elõírásokat
kell alkalmazni.
III. Fejezet
Vámügynök, Vámügynökség
203. §
(1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerûen végzõ egyéni vállalkozó
a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerûen végzõ természetes személyek
társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön
engedélyével (mûködési engedély) kezdheti meg és folytathatja, feltéve,
hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a cégjegyzékbe
bejegyezték.
204. §
(1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmezõ megfelel az alábbi
feltételeknek:
a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;
b) vámszempontból megbízható;
c) a létesítendõ vámügynökség belföldi székhelyû pénzintézet által kiadott
bankgaranciával rendelkezik;
d) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója), vagy - több
tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs
vezetõje vámszakértõi engedéllyel vagy felsõfokú vámügyi szakképesítéssel,
a szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;
e) határátkelõhelyre kért mûködési engedély esetében a vámügynök elhelyezése
és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;
f) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója), vagy - több
tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs
vezetõje legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi
tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezõnek nincs
vámtartozása.
205. §
A vámhatóság a mûködési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 204. §-ban
elõírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.
206. §
A mûködési engedélyt vissza kell vonni, ha a 204. §-ban írt feltételek
bármelyike megszûnik.
207. §
A vámhatóság a mûködési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre
megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha
õt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütközõ cselekmény ismételt
elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerõsen
elmarasztalta.
208. §
(1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közremûködik annak
végrehajtásában, a megbízója javára kezességvállalási nyilatkozatot adhat,
továbbá a székhelyén (telephelyén) - külön engedéllyel - vámraktárat tarthat
fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.
(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása elõtt meggyõzõdni a
vámkezeléshez szükséges feltételek meglétérõl, valamint a rendelkezésre álló
okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.
(3) A vámügynök öt évig köteles megõrizni az általa lebonyolított
vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az adatok - a hivatalos
bélyegzõvel és eredeti aláírással ellátott okmányok kivételével - mágneses
adathordozón, mikrofilmen is megõrizhetõk. Az adatok nyilvántartásakor a
titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelõen jár el.
V. RÉSZ
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK
209. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 4. hónap elsõ napján lép hatályba.
Rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a hatálybalépését
követõen végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál,
intézkedéseknél kell alkalmazni.
(2) Az e törvény hatálybalépése elõtt végzett, vámáru jelleget meg nem
szüntetõ vámkezelés esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási
határidõ lejártáig mindaddig változatlan feltételek mellett maradhat
vámfelügyelet alatt, amíg más vámkezelésben való részesítését nem kérik.
(3) A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény -
e törvény kihirdetéséig hatályos -18. §-ában és a 31. § (3) bekezdéseiben
foglalt feltételekkel vámkezelhetõk azok a termelõeszközök, amelyek
behozatalára e törvény kihirdetése napját követõ 30. napig a Cégbírósághoz
bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak, vagy az alapítói vagyon
felemelésérõl szóló taggyûlési (közgyûlési) határozatnak megfelelõen, illetve
ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. tv. 31. § (3) bekezdése szerinti
devizaszámlára történt befizetésbõl (átutalásból) került sor.
(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt engedélyezett fizetési kedvezmények
(így különösen: fizetés-halasztás, részletfizetés, kamatmentesség) illetve
kivetett terhek (így különösen: kamat, késedelmi pótlék, bírság) az eredetileg
megállapított feltételek szerint vehetõk igénybe, illetve teljesítendõk.
(5) Az e törvény hatálybalépése elõtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a
törvény hatálybalépését követõen csak akkor tekinthetõk érvényesnek, ha e
törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezõbb
feltételhez köti. Amennyiben az elõzõ jogszabályok alapján kiadott engedély az
e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély
birtokosa az e törvény hatálybalépését követõ száznyolcvan napon belül nem
kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon
érvényét veszti.
210. §
(1) Az e törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet
folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig
köteles a mûködési engedély iránti kérelmet a 204. § (1) a), b), d) és f)
pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek
elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.
(2) A 204. § (1) c) pontja szerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától
számított egy éven belül kell teljesíteni.
211. §
(1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti a külföldiek magyarországi
befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. tv. 18. §-a és a 31. § (3) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 13.§-ának (2) bekezdése,
14. §-ának (5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából "és a
vámhatóság", a (2) bekezdésének elsõ mondatából "vagy a vámhatóságnál"
szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (4) bekezdése, 78. §-
ának (10) bekezdése, 81. §-ának (3) bekezdés c) pontja, a 96/A. § (3) -(4)
bekezdése és a 97. § z) pontja;
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl szóló 1991. évi
LXXVIII. törvény 11. §-ának (8) bekezdése;
c) a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejû rendelet, és az
ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejû rendelet 7. §-a és az 1992. évi
XXXV. törvény 1-2. §-a;
d) a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.
törvény 47. § (1) bekezdés g) pontja.
(3) Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény
a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára
teljesítendõ befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a
jövedéki szabályozásra és ellenõrzésre, a bérfõzési szeszadóra, továbbá a
vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya
alá tartozó termékimportot terhelõ kötelezõ befizetésekre (adó, illeték,díj,
hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése,
végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenõrzése a vámhatóság
hatáskörébe tartozik."
b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális
adója, az iparûzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -
valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett
adót (kivetés)."
(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
a) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A termékexporttal egy tekintet alá esõ termékértékesítésnek minõsül)
"a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a
vámhatóság vámszabadterületre, tranzitterületre, közvámraktárba (a
továbbiakban együtt: vámszabadterület) kilépteti;"
b) 31. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól továbbá:)
"b) a jogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet
árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén
vámkezelnek."
c) 42. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem
szabályozott kérdésekben - az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény,
illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról szóló 1995. évi ...... törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni."
(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi
LXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban
az adózás rendjérõl szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a
vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi .... törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni."
(6) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"88. § Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így
különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelõsség megállapítására, a
tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás
engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történõ részbeni vagy
teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az
adózás rendjérõl szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a
vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény
rendelkezései irányadóak."
(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi .IV.
törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a
társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról
és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá
az adó, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha
jogszabály másként nem rendelkezik."
(8) A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.
törvény 46/A. § (2) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:
(Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának
kötelezettsége nem áll fenn)
"k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének
ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat
végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal,
vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel"
(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...)
(9) Ahol egyéb jogszabály vám- és pénzügyõrség (VP), Vám- és Pénzügyõrség
Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei- vagy
területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet,
VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi
parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.
212. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit
kiadja.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza,
illetve közzétegye
a) a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szerveinek létesítését,
elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;
b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény
kihirdetése után alkotott Szakértõi Véleményeket, Magyarázatokat és
Magyarázó Jegyzeteket;
c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a
használatához szükséges kódok jegyzékét;
d) a vámúttá nyilvánított határátkelõhelyek jegyzékét;
e) a vámértékbevallás részletes szabályait;
f) a vámszabadterület vámügyi rendtartását;
g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;
h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó
szabályokat;
i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;
j) a vámszevezet által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési
rendjét;
k) a vámszervezet hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szolgálati
szabályzatát;
l) a vámszervezet hivatásos állományú tagjainak egyenruházatát, fegyverzetét
és jelvényét, továbbá ezek viselésének szabályait az egyéb rendvédelmi
szervek vonatkozó szabályaival összhangban.
(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel
egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintõ, a
vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.
(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a földmûvelésügyi miniszterrel
együttes rendeletben szabályozza:
a) a vámszervek, valamint a növény- és állategészségügyi hatóságok
együttmûködését,
b) a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállított áruk körét és
az átszállítás feltételeit.
1. számú melléklet a .... évi .... törvényhez
A nem kereskedelmi forgalom egyes szabályai
1. Nem kereskedelmi mennyiségû a vámáru behozatala, illetve áru kivitele a
természetes személy által külföldrõl behozott, külföldre kivitelre kerülõ,
valamint részére fuvarozó vagy posta közremûködésével külföldrõl
ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetõleg megbízásból - fuvarozó vagy
posta közremûködésével - külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülõ
alábbi mennyiségben:
- szeszes italok: 1 liter égetett szeszesital és
1 liter bor és
5 liter sör
- dohánygyártmány: 500 db szivarka vagy
100 db szivar vagy
500 gr dohány
- kávé, tea, kakaó továbbá valamennyi fûszernövény és keveréke, kivéve a
fûszerpaprika és keveréke 1-1 kg
- egyéb árukból: 500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db
2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db
5000 Ft egyedi értékig, fajtánként 2 db
5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1 db
- gépjármû: családonként 1 db/év
2. Az 1. pont szerinti mennyiség, valamint az e törvény végrehajtási
rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékû
áruk/vámáruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetõk,
ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselõ jogoknak
a kivitelérõl és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi
engedélyezésrõl szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket,
továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyéb
elõírások nincsenek hatályban.
Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes
vámterhet kell kiszabni.
3. A nem kereskedelmi forgalomban behozott gépjármûvet a kereskedelmi
forgalomban érvényes vámterherrel kell vámkezelni. Az e jogcímen vámkezelt
gépjármû ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség hatálya
alá, a vámkezelésnél azonban érvényesíteni kell a gépjármûimport
engedélyezés feltételeinek meglétét is.
4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott
értéket meghaladó értékû áruk - devizahatósági engedély hiányában - csak
ideiglenes kivitelben, visszahozatali kötelezettség elõírásával
vámkezelhetõk.
5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre
kerülõ áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a
részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza
meg.
2. számú melléklet a ..... évi ..... törvényhez
A fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak,
valamint a határforgalom lebonyolításában és
ellenõrzésében részt vevõk vámjogi kedvezménye
I. Külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzetének
vámjogi kedvezményei
1. A külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzete (beleértve a
hajóéttermi személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármû magyar
személyzete az 5. pontban meghatározott mennyiségû vámárukat vám- és
engedélymentesen hozhatja be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru
mennyisége az ott felsorolt mennyiséget, értéke pedig az e törvény 12. § (5)
bekezdése alapján meghatározott értékkeretet nem haladja meg.
2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében - az évi keret
terhére - a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj,
zsebpénz) ötven százaléka erejéig vásárolt, legfeljebb azonban az I/1..
pontban meghatározott évi értékkeret tíz százalékát meg nem haladó értékû
vámáru - beleértve az ezer forintot meghaladó egyedi értékû tartós
használati tárgyakat is - hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott
részére kifizetett járandóság összegét a vízijármû parancsnokának kell
igazolnia.
3. A 31-120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az
évi keret ötven százalékának megfelelõ értékû vámáru, 120 külföldön
eltöltött nap után pedig az I/1.. pontban meghatározott teljes évi keretnek
megfelelõ értékû vámáru hozható be vámmentesen.
4. Az I/2.. és az I/3.. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása
szempontjából lehetõség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az
összevonására.
5. Az I/1.. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes
áruféleségekbõl vámmentesen, havonta - a gépkocsi kivételével - az 1. számú
melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségû vámáruk vámkezelhetõk.
6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékû vámáruk vámfizetés mellett az 1.
számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetõk.
II. Egyéb fuvarozóvállalati és postai alkalmazottak
vámjogi kedvezményei
1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az
államhatárt szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépõ -
ideértve, az igénybe vett szállítóeszköztõl függetlenül, a
szolgálatteljesítésbõl történõ hazatérés esetét is - alkalmazottai által
behozott, nem kereskedelmi jellegû vámáruk, ha azok értéke havonta az I/1..
pontban rögzített évi keret öt százalékát nem haladja meg. E rendelkezés
alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak
tekintendõk a következõk:
- az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetõi,
a menetrend szerinti járatokon közlekedõ jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó
személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;
- a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezõkocsi személyzete; a MÁV és a
GYSEV alkalmazottai (vonatszemélyzet, vonat átvevõk, vonat- és
mozdonyvezetõk, kocsilakatosok, stb.);
- a mozgópostai alkalmazottak.
2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra - a IV/1..
pont kivételével - összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak
azoknak a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben
tényleges külföldi munkavégzés történt.
3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni.
A kiszabott vám megfizetésére a 128. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
III. A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen
végzõk vámjogi kedvezményei
A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen
végzõk a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetõeszköz fele összegét meg
nem haladó értékû, nem kereskedelmi mennyiségû árukat hozhatnak be
vámmentesen.
IV. Közös szabályok
1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására
akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét elõtakarékosság címén
befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény ötven százalékát
veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az
elõtakarékosság bejelentésétõl számított
a) legalább háromszázhatvanhat külföldi szolgálati nap esetén a Vámtarifa
vámtételeinek ötven százalékos mérséklésével,
b) legalább hétszázharmincegy külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen
vámkezelhetõ.
2. Az I-III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli
árunyilatkozattal kell kérni. Az I-III. pont alkalmazásában kereskedelmi
mennyiség fogalma szempontjából az egyes áruféleségekbõl az 1. számú
melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget kell évenként, illetõleg
tárgyhavonként figyelembe venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem
vámkezelhetõ árukat értékesítésre kell felajánlani.