1

T/1300/219..

EGYSÉGES JAVASLAT

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a

vámigazgatásról

szóló törvényjavaslat zárószavazásához

dr. Bokros Lajos

pénzügyminiszter

Budapest, 1995. november 8.

1995. évi ...... törvény

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról

Az Országgyûlés az áruforgalom korszerû piacgazdaság eszközeivel harmonizáló

feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási

feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító

vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási

és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása

céljából a következõ törvényt alkotja:

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. §

Értelmezõ rendelkezések

E törvény alkalmazásában

1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági

társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi

szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási

rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni;

2. külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok devizakülföldinek nyilvánítanak;

3. a) vámszervezet: vámteher bevételi és ellenõrzési szervezet hatósági

jogkörrel rendelkezõ, illetve hatósági jogkörrel nem rendelkezõ szervei;

b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szervei:

vámszervezet vezetõje, vámszervezet központi szerve, területi (megyei)

vámszervek, vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, nyomozó-, valamint

szabálysértési hivatal, vámraktár;

4. vámhivatal hivatalos helye:

a) a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és

szolgálati hely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat

ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete;

b) a közúti határátkelõhelyen és repülõtereken a határátkelõhelynek és a

repülõtérnek a szakfeladat ellátásához szükséges területe;

c) a pályaudvarokon mûködõ vámszervnél a pályaudvar zárt területe, ideértve a

raktárhelyiségeket is;

d) vízi határátkelõhelyeken a kikötõk, illetõleg a hajóállomások zárt

területe;

e) a vámszabadterület, ha ott vámhivatal mûködik;

5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut szabad a

vámhatáron át szállítani;

6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármû (ideértve az uszályt, a

szárnyashajót és a légpárnás vízijármûvet is), a légijármû, a közúti

jármû (ideértve a vontatót, a felvontatót és a jármûegyüttest)

csõvezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülõanyag, ha

mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok

szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására

ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;

7. nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy

részére érkezõ, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel

kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével

az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forintösszeget meg nem

haladó egyedi vagy összértékû, illetve ezen értékhatár alatt a törvény 1.

sz. mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minõsülõ

vámáru, áru behozatala vagy kivitele.

8. árunyilatkozat: a jogszabály által elõírt formában tett nyilatkozat, mely a

vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai

adatszolgáltatáshoz szükséges adatokat tartalmazza, és a termékimportot

terhelõ vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is

minõsül;

9. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok

rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;

10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru

vagy áru vámjogi sorsának rendezésérõl dönt a vámhivatal;

11. a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal,

aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történõ vámkezelés, kiviteli

ellenõrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel;

12. vámellenõrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen törvényben,

valamint egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása

céljából végzett tevékenység, amely kiterjed minden vámigazgatási

eljárásra, a beléptetéstõl a vámteher megfizetéséig vagy a

kiléptetésig.

13. vámellenõrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása,

az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének

megvizsgálása, illetõleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása,

személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy

megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata, vállalkozások fõkönyvi és egyéb

nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése,

amely az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések

érvényesítését célozzák;

14. áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett,

tenyésztett vagy elõállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a

belföldi forgalom számára vámkezeltek vagy e törvény rendelkezései

szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;

15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is -

mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a

törvény rendelkezései alapján nem tekinthetõ belföldi forgalom számára

vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet

nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;

16. e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minõsül a

vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ minden olyan dolog, ami a

vámtarifába besorolható;

17. pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vámáru, amely

vámszempontból az elveszett vámárunak megfelelõvel nem helyettesíthetõ.

(Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítõ áruval lenne

pótolható.);

18. behozatal, kivitel: vámárunak/árunak a vámhatáron át történõ beszállitása

vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;

19. vagyoni értéket képviselõ jog díja: iparjogvédelmi oltalom alatt álló

alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati

minta, ipari minta), hasznosításáért és megjelölés (védjegy)

használatáért, továbbá a szerzõi jogi védelem alatt álló mû, illetve az

elõadómûvész elõadásának, hangfelvételének, a rádió vagy televízió

mûsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendõ díj;

20. lízing: termelõeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI.

törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak megfelelõ szerzõdés alapján történõ

átadása;

21. vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelõ általános forgalmi

adó és fogyasztási adó (továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók),

illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelezõ befizetések, ha

azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték

megállapítása tekintetében a kivitelre kerülõ adózatlan jövedéki termékek

esetében a forgalmi adók;

22. vámtartozás: közölt és a fizetési határidõ lejártáig meg nem fizetett

vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;

23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a

szervezet, amelynek vezetõje - több tevékenység folytatása esetén a kérelem

tárgya szerinti szakág felelõs vezetõje is - büntetlen elõéletû, vagy öt

éven belül nem gazdasági vagy közbizalom elleni bûncselekmény miatt ítélte

el a bíróság jogerõsen, és mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ

hátrányok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi

tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása, valamint a

vámhatóság által kimutatott tartozás kiegyenlítését a vámhatóság által

kiállított eredeti vámhatározattal és az ezen szereplõ összeg befizetését

hitelt érdemlõen igazolja;

24. zöld folyosó: határátkelõhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó

ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az

általa behozni kívánt áruk mentesek a vámteher alól;

25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni

vámellenõrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos

vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább 15 munkanapon van igény;

26. közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott-,

mostoha- és nevelt gyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelõszülõ,

testvér, élettárs;

27. hozzátartozó: az 26. pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli

rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;

28. hazatelepülõ: egyéni munkavállalás, vagy más - e törvény végrehajtási

rendeletében felsorolt- okból, két évet meghaladóan életvitelszerûen

külföldön tartózkodott természetes személy;

29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és

bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai

hatálya alá tartozó;

30. visszaviteli határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen

behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas

vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik,

határnap kitûzésével;

31. visszahozatali határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az

ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldrõl

vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által, határnap

kitûzésével történik;

32. elszámolási határidõ: a visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik,

illetõleg a visszahozatali határidõ lejártát követõ harmincadik napig tart,

melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy kivitt, illetõleg aktív

vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell

kérni;

33. közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru õrzése - ideértve a vámhivatal által

üzemeltetett (bérelt) vámraktárat is - vagy hivatalos kísérése;

közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb

felügyeleti forma;

34. vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni

elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendõ vámteher különbözete.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben említett kivételekkel -

a vámterületre terjed ki.

(2) Nemzetközi szerzõdés alapján

a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya

szempontjából a vámterületen mûködõnek;

b) a vámterületen létesített külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül

mûködõnek kell tekinteni.

(3) A vámszabadterületre és a tranzit-területre az e törvényben foglalt külön

szabályok irányadók.

(4) A törvény hatálya kiterjed

a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az ezekkel kapcsolatos

eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;

b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra -

ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését,

helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenõrzését, a

vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint

ha e törvény lehetõvé teszi, elengedését és mérséklését is - ha az a

vámhatóság hatáskörébe tartozik.

Vámterület

3. §

(1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar

Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a

vámszabadterületeket is.

(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenõrzés

szempontjából vámhatárnak minõsül továbbá a tranzit-terület és a

vámszabadterület határa is.

(3) Külföldi területek - nemzetközi szerzõdés alapján - a magyar vámterület

részét képezhetik.

(4) Tranzit-terület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi

közforgalmú repülõtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a

BM Határõrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és

vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és

az átszállítás alatt lévõ áruk, postaküldemények, poggyász tárolására

kijelölt hely. A tranzit-terület - ideértve a tranzit-területen mûködõ

létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából

külföldnek minõsül. A tranzit-terület létesítésére és üzemeltetésére

vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(5) A nemzetközi személyszállítást végzõ vízijármû fedélzetére az elsõ hazai

kikötõbe érkezés elõtt, illetve a hazai kikötõ elhagyása után a tranzit-

területre vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A vámszabadterület a vámterület elkülönített része, amely a vám-,

deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából -

amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minõsül.

Vámút

4. §

(1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó

eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a

kishatárforgalomban történõ áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.

(2) Vámutak a vámhatárt átszelõ közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi

víziutak, a határvízi kikötõk, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a

nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülõterek. Vámútnak

minõsül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csõvezeték és

elektromos vezeték.

(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelõ út,

illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára

megnyitott repülõtér, mellékútnak minõsül.

(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5. §

(1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldõ országra, illetõleg a

rendeltetési országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad -

a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembe vételével - a

vámterületre behozni, onnan kivinni, illetõleg azon átszállítani.

(2) Nemzetközi szerzõdésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség

teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és

növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban

együtt: környezetvédelmi) és kulturális, vagy hasonló jellegû érdek védelme

céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény,

a Kormány, vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek

engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerzõdés állandó

vagy eseti felmentést adhat.

(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú

szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar

honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezõtlenebb

elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú

szállítóeszközöket, az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel

együtt felemelt vám, tilalom, korlátozás, vagy más intézkedés alkalmazását

rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6. §

(1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a

célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok

kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhetõ.

(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt

történõ árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi,

vízi és légijármûvet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek

vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerzõdések

elõírásainak.

(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a mûszaki okból

beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak,

szembetûnõen meg kell jelölni.

(5) A vámhivatal az ellenõrzõ vizsgálat, vagy az áru berakása alkalmával

köteles ellenõrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármû vagy

szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerzõdések

elõírásainak megfelel-e, illetõleg az áru elhelyezése az (1) és (2)

bekezdésben meghatározott helyre történt-e.

(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben

foglaltaknak megfelelõen történt, ezt a körülményt az ellenõrzõ vizsgálat

megkezdése elõtt a vámhivatalnak be kell jelenteni.

Vámbiztosíték

7. §

(1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében

a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,

b) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési

szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: jövedéki törvény)

hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén;

c) az ideiglenes behozatalban;

d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként

bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplõ összehasonlító

értéktõl lefelé 20 %-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24.

Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5 % lehet;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termelési célból importált adózatlan

termékre;

f) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó kiviteli célból továbbított

adózatlan termék esetén

a vámáru (áru) szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.

(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános

vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.

(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint

készpénz, belföldi székhelyû bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi

bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított,

magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet készfizetõ kezességvállalása,

vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben

nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége

nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétõl az MNB

állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági

érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerûen foglalkozik

nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyû,

vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal

a kezességvállalásból keletkezõ vámteher fizetési kötelezettség

teljesítéséért.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének idõtartama

alatt a bankgarancia összegétõl függõen az alábbiakra jogosítja fel az

engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engendélyes egy meghatározott

vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékû vámárura/árura

vállalhat készfizetõ kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint az engedélyes egy meghatározott

vámhivatalnál havonta összesen két- és félmillió forint értékû

vámárura/árura vállalhat készfizetõ kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint az engedélyes egy

területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta

összesen tízmillió forint értékû vámárura/árura vállalhat készfizetõ

kezességet;

d) ha a bankgarancia összege húszmillió forint, az engedélyes bármely

vámhivatalnál vállalhat készfizetõ kezességet összeghatárra tekintet

nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének

megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített

bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(6) A kezességvállalási engedély halasztott vámfizetésre vonatkozó készfizetõ

kezesség vállalásra csak az e törvény 132. §-ának (5) bekezdésében

meghatározott mértékû bankgarancia nyújtása esetén jogosít fel.

(7) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény elõírásai szerint

vámszempontból nem megbízható.

(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételei a nyilatkozat tartalmát

és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

8. §

(1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke

nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.

(2) A vámbiztosíték mértékét

a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja

kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendõ összegben,

b) az átviteli rendeltetésû vámáru esetén 15 %-os vámtétel, míg a fogyasztási

adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek

esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott

vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15 %-os

vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a

Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher

összegében.

c) a 7.§ (1) bekezdésének b)-c) pontja esetében a vámteher összegében,

d) a 7. § (1) bekezdés d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és

megfizetendõ, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított

vámteher összegének különbözetével,

e) a 7. § (1) bekezdés e)-f) pontja esetében a vámteher összegében

kell megállapítani.

(3) Vámraktár és vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély

kiadásához szükséges bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt)

vámárut (árut) terhelõ éves vámteher négy százalékában kell meghatározni

tízezer forintra kerekítve.

(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a

tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének két

százaléka - legalább egymillió forint - tízezer forintra kerekítve.

9. §

Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendõ:

a) az árutovábbítási eljárásban

1. a nemzetközi vámokmány fedezetével érkezõ vámáru;

2. a vasúti, postai, hajózási- és légiforgalomban szállított vámáru, ameddig

a fuvarozó vállalat birtokában van,

3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezõk vámáruja, valamint

4. az a vámáru, amely után a fizetendõ vámtehernek megfelelõ összeget - a 7.

§ (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - elõre letétbe

helyezték, és ezt megfelelõen igazolták; továbbá

5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív

feldolgozás céljából érkezõ vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag,

valamint a feldolgozást végzõ munkaeszközök), ha ennek ténye a

határvámhivatalnál megfelelõen dokumentálható;

b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az elõzõ pontban

foglaltakon túlmenõen

1. nemzetközi szerzõdés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru;

2. a központi költségvetési szervek részére érkezõ vámáru;

3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív

feldolgozás céljából érkezõ vámáru (a feldolgozásra szánt anyag,

valamint a feldolgozást végzõ munkaeszköz);

4. a külföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére

ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármû;

5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott

vámáru;

6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru;

7. a közraktárba beraktározott vámáru, amennyiben a közraktárjegyet a

vámhivatalnál vámbiztosítékként letétbe helyezi. .

10. §

(1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak

indokoltsága megszûnik.

(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut (árut)

külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára

vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba

beraktározták, vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt

a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29. §-ában elõirányzott

vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát

támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki

terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.

(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e

törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 135.§-ában

foglaltak az irányadók.

Zálogjog

11. §

(1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást is - törvényes

zálogjog terheli.

(2) A vámárut terhelõ, a vámhatóság zálogjogát megelõzõ más zálogjogot a

jogosult a vámáru belföldi forgalom számára történõ vámkezeltetését

követõen érvényesítheti.

(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelésre a rendelkezési

jog korlátozásával vagy feltételtõl függõen került sor, a zálogjog - a nem

közölt vámteher elévülési idején belül - a korlátozások fennállásáig

érvényesíthetõ.

(4) A vámtartozás tekintetébena zálogjog csak az elévülési idõn belül, és

akkor érvényesíthetõ, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.

(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemû megszerzõjével szemben nem érvényesíthetõ.

(6) A törvényes zálogjog alapján történõ kielégítés a vámáru értékesítése

útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerõs megállapítása után

kerülhet sor.

Vámtarifa

12. §

(1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyûjtés céljára a külön törvényben

kihirdetett vámtarifa szolgál, amelyben meghatározott vámtétellel kell a vámot

megfizetni. E rendelkezés szempontjából kivételt képez a (3) bekezdésben

megállapított vámtétel.

(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék, vagy ezzel azonos hatású fizetési

kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell

a vámkiszabásnál alkalmazni.

(3) A szeszesital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármû kivételével

egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem

kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.

(4) A nem kereskedelmi forgalom utiholmin felüli értékkeretét e törvény

végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetõleg az ezt meghaladó

mennyiségû vagy értékû vámáru/áru vámkezelésének feltételét az 1. számú

melléklet tartalmazza.

Vámárut/árut terhelõ fizetési kötelezettségek

13. §

(1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos vámszedés az

állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján gyakorol.

(2) Amennyiben törvény vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után

vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének

kötelezettségét jelenti.

(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték

megfizetése alóli mentességet jelenti.

14. §

(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vám összegét -

az e törvényben meghatározott kivétellel - a vámtarifa vámtételeinek

alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási

rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az

illetéktörvénynek megfelelõen, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön

jogszabály alapján kell kiszabni.

(2) A vámhatóság által kivetett forgalmi adókat a vonatkozó adótörvények által

meghatározott mértékben kell megállapítani.

15. §

Amennyiben nemzetgazdasági érdekbõl, átmeneti jelleggel a vámárura

a) törvény alapján általános vámpótlék;

b) kormányrendelet alapján

1. piacvédelmi vámpótlék,

2. dömpingellenes vám, vagy

3. értékkiegyenlítõ vám

vethetõ ki, ezekre a 125. §-ban foglaltak az irányadók.

Az áruk származása

Általános rendelkezések

16. §

(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, az áru származási

helyének azt az országot kell tekinteni, ahol az árut teljes egészében

kitermelték, termesztették, tenyésztették vagy elõállították, illetõleg

azt az országot, ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendõ

mértékben megmunkálták, feldolgozták és ahonnan azt közvetlenül az importáló

országba szállítják.

(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy

elõállított árunak tekintendõk azok

a) az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;

b) a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;

c) az élõ állatok, amelyek ebben az országban vadonélõ vagy tenyésztett

állatok szaporulatai;

d) a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;

e) a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el,

fogtak ki;

f) a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeket parti tengereken és

tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánon olyan hajók

halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek;

g) a feldolgozó hajókon az f) pontban megnevezett, az adott országból

származó termékekbõl elõállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat

az adott ország hajólajstromába bejegyezték;

h) az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékrõl vagy tenger altalajából a

parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a

tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal

rendelkezik;

i) a maradékok és hulladékok, amelyek az elõállítási folyamatnál

keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyûjtöttek és csak

továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;

j) az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i) pontok

szerinti árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak

elõ.

(3) Az (1) bekezdésben említett elegendõ mértékû megmunkálás vagy feldolgozás

alatt - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - az olyan

megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru

értékében ötven százalékot meghaladó értéknövekedés következik be.

(4) Ha valamely áru elõállításában két vagy több ország vett részt, az az

ország tekintendõ az áru származási országának, amelyben erre a célra

létesített vállalkozás az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást,

feldolgozást végezte, és a tevékenység elegendõ mértékû megmunkálást

eredményezett.

(5) Ha egy átalakítási tevékenységrõl megállapítást nyert, hogy annak

kizárólagos célja a hatályos rendelkezések szerint egyébként alkalmazandó

eljárási feltételeknél kedvezõbb feltételek elérése, az így elõállított

áruknak nem lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végzõ országbeli

származást tulajdonítani.

A származás igazolása

17. §

(1) A származást igazolni

a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára

vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából;

b) áruk kivitelére vonatkozó jogszabályban meghatározott intézkedések

alkalmazása végett;

c) származási bizonyítványok és származás-igazolására szolgáló okmányok

kiállítása, illetve elfogadása egységes gyakorlatának érvényesítése

céljából;

d) nemzetközi szerzõdésekben biztosított kedvezmények igénybevétele

céljából szükséges.

(2) Az áruk származását - ha jogszabály vagy jogszabály alapján

államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli -, származási

bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következõ

feltételeknek:

a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felhatalmazott -

szervnek kell kiállítania;

b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot

tartalmaznia kell, különösen:

1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzéseit;

2. az áruk fajtáját;

3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban más

adatokkal helyettesíthetõk, így különösen a mennyiség és térfogat

megadásával, ha az áruk szállítása alatt jelentõs

súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a súly nem állapítható meg,

vagy ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az

egyéb adatok biztosítják;

4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot;

5. a feladó nevét.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével, a vámáru származása

fuvarlevélbõl és a rendelkezésre álló egyéb okmányokból állapítható meg.

Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru származása egyértelmûen

nem állapítható meg, származási bizonyítvány benyújtását kell megkövetelni.

(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetõen kétely merül fel,

a (2) bekezdés feltételeinek megfelelõ származási bizonyítvány bemutatása

esetén is követelhetõ további bizonyíték annak biztosítása érdekében,

hogy a származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek

megfeleljen.

Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó

származási elõírások

18. §

A vámáru vagy kivitelre kerülõ áru származásának származási okmánnyal

történõ igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén

kötelezõ.

19. §

(1) Nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási

országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerzõdés

elõírásai az irányadók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi

szerzõdéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is felmerülhet, a

vámkezelést kérõ határozza meg, hogy melyik származási szabály alkalmazását

igényli.

(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles azt vizsgálni,

hogy az áru milyen más nemzetközi szerzõdés értelmében tekinthetõ valamely

országból származónak.

A vám alapja

20. §

(1) A kiszabásra kerülõ vám alapja a vámáru vámértéke.

(2) A beérkezõ vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell

meghatározni.

(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. §

alapján történik, ezek egymást követõ sorrendje az irányadó olymódon, hogy ha

valamely § nem alkalmazható, a következõ § alapján kell megkísérelni a

vámérték meghatározását.

(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a

vámérték megállapítására egyszerûsített eljárási szabályok állapíthatók meg.

(5) A kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru esetén a (6)-(7) bekezdésében

foglaltak kivételével - a vámkezelést kérõnek a vámkezelési kérelemhez

csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31. §-ok rendelkezéseinek

figyelembevételével állított ki.

(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha

a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a háromszázezer forintot,

és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII.

Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: GATT

Vámértékegyezmény) 8. Cikkének 1. c) pontjában meghatározott anyagi értéket

képviselõ jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált

vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy

b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó- vagy korlátozó rendelkezés nem

kapcsolódik és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendõ adófizetési

kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,

c) a vámáru belföldi forgalom számára történõ vámkezelése a (4) bekezdés

szerint történik.

(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru vámértéke nem éri

el küldeményenként az egymillió forintot, és a vámérték meghatározása a 21. §

rendelkezései szerint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a

vámkezelést kérõ a vámértékbevallást csatolta volna.

A vámérték meghatározás általános szabályai

21. §

(1) A vámáru vámértékét elsõsorban az ügyleti érték alapján kell

meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló

export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelõ

kiigazítások után -ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy

a) a vevõ számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történõ

felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint

1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok elõírnak vagy

megkövetelnek;

2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az

áruk viszonteladásra kerülhetnek;

3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektõl vagy

ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határozható meg az

értékelendõ árut illetõen;

c) az áruknak a vevõ általi késõbbi viszonteladásából, egyéb

átengedésébõl vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem

közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a 28. §

rendelkezései szerint a kiigazítás elvégezhetõ; és

d) a vevõ és az eladó nincs kapcsolatban egymással; vagy ha a vevõ és az eladó

kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2)-(4) bekezdés

rendelkezései alapján vámcélokra elfogadható.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevõt és az eladót csak akkor

kell kapcsolatban állónak tekinteni,

a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezetésében;

b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;

c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymással;

d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában tartja, ellenõrzi

vagy birtokolja mindkettõjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy

részesedéseinek legalább öt százalékát;

e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagy ellenõrzi a másikat;

f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül

mindkettõjüket ellenõrzi;

g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenõriznek egy harmadik személyt

(szervezetet) vagy

h) ha hozzátartozók.

(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározásakor, hogy az ügyleti

érték elfogadható-e az (1) bekezdésben meghatározott célra, az a

tény, hogy a vevõ és az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll

egymással, önmagában nem elegendõ ok arra, hogy az ügyleti értéket

elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell vizsgálni az eladás

körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha megállapítható, hogy

a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha az importõr által nyújtott

vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a kapcsolat

befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak indokait közölni kell az

importõrrel, és megfelelõ lehetõséget kell adni a válaszadásra.

(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti

érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdés rendelkezései

alapján történik, ha az importõr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték

szorosan megközelíti az egy idõben vagy közel azonos idõben elõforduló

alábbi értékek egyikét:

a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló áruk egymással

kapcsolatban nem álló vevõknek Magyarországra történõ eladásakor

alkalmaztak;

b) a 22. § valamint a 23. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy

hasonló áruk vámértékét;

c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált árukkal azonos áruknak,

egymással kapcsolatban nem álló vevõk részére Magyarországra történõ

eladásakor alkalmaznak, ha ezeket az importált árukat más országban

termelték, feltéve, hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak kapcsolatban

egymással.

(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál megfelelõen figyelembe

kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott

különbségeket, a 28. §-ban felsorolt tényezõket és azokat a költségeket,

amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevõ

között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban levõ vevõknek

történõ eladások esetén nem visel.

(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az importõr kezdeményezésére

és kizárólag összehasonlítási céllal történhet. Helyettesítõ értékek nem

állapíthatók meg a (4) bekezdés alapján.

(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következõ díjakat vagy költségeket,

feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett

vagy fizetendõ ártól:

a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen

végzett összeszerelés, üzembehelyezés, karbantartás, vagy mûszaki

segítségnyújtás költségeit;

b) a behozatal utáni szállítási díjakat (a magyar határtól az elsõ belföldi

rendeltetési helyig);

c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.

22. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § rendelkezései alapján nem

állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és

az értékelendõ áruval egy idõben vagy megközelítõleg azonos idõpontban

exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték meghatározása azoknak az

azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi

feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az

értékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak az azonos

áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten

vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a

figyelembe vételével, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség

okozhat, feltéve, ha a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték

alapulvételével történik, amelybõl - függetlenül attól, hogy a kiigazítás

értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a

kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében megjelölt költségeket és díjakat az ügyleti

érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentõs különbségeknek a

figyelembe vételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban

forgó azonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a

szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos áru meglétét

állapítják meg eltérõ ügyleti értékkel, közülük a legalacsonyabb ügyleti

értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

23. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § és a 22. § rendelkezései alapján

nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra exportra eladott és az

értékelendõ áruval egy idõben vagy megközelítõleg azonos idõben exportált

hasonló áruk ügyleti értéke lesz.

(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor azoknak a hasonló

áruknak az ügyleti értékét kell felhasználni, amelyeket ugyanazon

kereskedelmi szinten és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint

az értékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak a

hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmazni, amelyeket más

kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon

eltérésekkel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat,

feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapul vételével

történik, amelybõl - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést

vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás

indokoltsága és pontossága.

(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és díjakat az

ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentõs különbségeknek a

figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban

forgó hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a

szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.

(4) Ha több hasonló árunál eltérõ ügyleti érték állapítható meg, a

legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk

vámértékének meghatározásakor.

24. §

Ha az importált áruk vámértéke a 21-23. §-ok rendelkezései alapján nem

állapítható meg, a vámértéket a 25. § rendelkezései szerint kell

megállapítani, vagy ha így sem határozható meg, akkor a 26. § rendelkezései

szerint. Az importõr kérelmére a 25. § és 26. § alkalmazási sorrendjét meg

kell fordítani.

25. §

(1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló importált áruk

változatlan állapotban kerülnek eladásra belföldön, az importált áruk

vámértéke e § értelmében olyan egységáron alapul, amelyen az importált

árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendõ áruk

behozatalával egy idõben vagy közel azonos idõben a legnagyobb

mennyiségben olyan vevõnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban azzal,

akitõl ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:

a) a szokásos mértékû vagy a megállapodás szerinti jutalékot, vagy a

szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek

Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek

fel;

b) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségeket, amelyek

Magyarország területén felmerülnek;

c) ahol szükséges, a 28. § (4) bekezdésében meghatározott költségeket és

díjakat; és

d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján

a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.

(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat

nem adtak el az értékelendõ áruk importjának idõpontjában, illetõleg

megközelítõleg azonos idõpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés

rendelkezéseinek megfelelõen azon az egységáron alapul, amelyen az

importált árukat vagy az azonos, vagy hasonló importált árukat

Magyarországon az értékelendõ áru importját követõ legkorábbi idõpontban,

de legkésõbb kilencven nap múlva, változatlan állapotban eladták.

(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk

változatlan állapotban nem kerültek eladásra Magyarországon, akkor - az

importõr kérelmére - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az

importált árukat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legnagyobb

mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevõknek, akik nem állnak a

21. § (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel

(szervezetekkel), akiktõl ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további

megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az

(1) bekezdésben felsorolt levonásokat.

26. §

(1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított

értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevõdik össze:

a) az importált áruk elõállításakor alkalmazott anyagok és gyártási

mûveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy értéke;

b) a nyereség és az általános költségek összege, amely megegyezik az

exportáló ország termelõi által a Magyarországra irányuló exportra

gyártott, az értékelendõ árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk

eladásakor szokásosan felszámított összegekkel;

c) minden más költség, amely a hazai jogszabályok által meghatározott

vámérték megállapításhoz szükséges.

(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem bejegyzett szervezetet,

illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkezõ természetes személyt arra,

hogy a számított érték meghatározása céljából vizsgálatra elszámolást

mutasson be, vagy könyvelésébe illetve más okmányokba való betekintést tegyen

lehetõvé. Az áruk elõállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték-

megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelõ

hozzájárulásával más országban ellenõrizheti, feltéve, hogy a szóban forgó

ország illetékes hatóságát arról elõzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem

ellenzi.

27. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem

állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló

adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak

az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke elveivel és általános

rendelkezéseivel, valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény

rendelkezéseivel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték:

a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára alapján;

b) olymódon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb

elfogadását irányozza elõ;

c) az árunak az exportõr ország belföldi piacán megállapított ára alapján;

d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos vagy hasonló

áruknak a 26. § rendelkezései szerint meghatározott számított értékétõl;

e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára alapján;

f) minimum-vámérték figyelembe vételével;

g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.

(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoztatni kell az e §

rendelkezései alapján meghatározott vámértékrõl és az értékmegállapítás

módszerérõl.

28. §

(1) A 21. § alapján történõ vámérték meghatározásnál az importált árukért

ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árhoz hozzá kell adni:

a) a következõ díjakat és költségeket, amennyiben azokat a vevõ viseli, de

az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árban nincsenek benne:

1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalékot;

2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá

esnek a szóban forgó áruval;

3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget

magában foglalja;

b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan megosztott értékét (ha

azokat közvetve vagy közvetlenül, költségmentesen vagy csökkentett

költséggel a vevõ nyújtja, és azokat az importált áruk export célú

elõállításához vagy eladásához használják fel, illetve veszik igénybe,

amennyiben azok értékét a ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árba nem

számították bele):

1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és

hasonló elemek;

2. szerszámok, présminták, öntõformák és az importált áruk

elõállítása során felhasznált hasonló elemek;

3. az importált áruk elõállítása során elhasznált anyagok;

4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint tervrajzok,

vázlatok, amelyek nem Magyarországon készültek, és az importált áruk

elõállításához szükségesek;

c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia,- és szerzõi díjakat, a vagyoni

értéket képviselõ jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben;

d) az importált áruk késõbbi viszonteladásából, átengedésébõl vagy

használatából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve

vagy közvetlenül visszakerül az eladóhoz.

(2) A vagyoni értéket képviselõ jog díját akkor kell vámérték növelõ

tényezõként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy

fizetendõ ár nem tartalmazza, és ha az értékelendõ vámárura vonatkozik,

továbbá a vevõnek az értékelendõ áru megvásárlásának feltételeként azt akár

közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.

(3) Az értékelendõ vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselõ jog

megvásárlása feltételeinek és értékének ellenõrzése céljából - a vámhivatal

kérésére - a vámkezelést kérõnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerzõdés

magyar nyelvû fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülõ vámáru

engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.

(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani ( amennyiben azt a ténylegesen

fizetett vagy fizetendõ ár nem tartalmazza):

a) az importált áruk magyar vámhatárig történõ szállítási költségét;

b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos

ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét;

c) a vámhatárig felmerülõ biztosítási költséget.

29. §

A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles.

Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ

összehasonlító értéknél 20 %-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó

termékeknél 5 %-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a

vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre

kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték

különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot

nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT

Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

A vámérték meghatározás különös szabályai

30. §

(1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott állapotban

visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és

alkatrész ára, a passzív feldolgozás ellenében felszámított díj, csomagolási,

biztosítási és szállítási költség együttes összege alapján kell

megállapítani.

(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás

céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének

meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi

anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt

hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló

vámértékét - amennyiben a minõségi változásnak megfelelõ számla nem áll

rendelkezésre - a vámhivatal a 27. §-ban foglaltak alkalmazásával, becslés

útján állapítja meg.

(4) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom

számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a

vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a 20. § (1) bekezdésében

foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom

számára való vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is

kell alkalmazni.

31. §

(1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott, adatokat vagy

utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámértékének meghatározásakor csak

magának a hordozóeszköznek az értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz

vámértékébe nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, feltéve,

hogy ezen érték különválasztható az adott hordozóeszköz

vámértékétõl.Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselõ jog

fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28. § (2) és (3)

bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) a "hordozóeszköz" kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket,

félvezetõket és hasonló eszközöket, vagy olyan termékeket, amelyek ilyen

áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;

b) az "adatok vagy utasítások" kifejezés nem foglalja magában a hang-, kép-

vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.

32. §

(1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru után fizetendõ vámteher

alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi

jog szerint levonható vagy visszatéríthetõ adó levonása után fennmaradó

külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó

összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek

hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett

értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá

legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának

alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg. A

használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is

figyelembe kell venni.

(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplõ

értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott

vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai

szerint megállapítandó, vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi

fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság

állapítja meg.

33. §

(1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám alapja a vámárunak

a csempészet vagy vámorgazdaság bûncselekmény, illetõleg a vámszabálysértés

elkövetése napján, ha pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés

napján

fennálló jellegének megfelelõ vámértéke.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megállapítani,

hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vámáru milyen állapotban volt, mennyi

volt a vámértéke, ezeket a rendelkezésre álló adatok alapján valószínûsíteni

kell.

II. Fejezet

Az áru, vámáru vámjogi helyzetének rendezéséig alkalmazandó

általános szabályok

Áruforgalom vámellenõrzése

34. §

(1) A külföldrõl behozott vámárut vagy a külföldre kivitelre kerülõ árut -

függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenõrzés

alá kell vonni.

(2) A vámellenõrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei

útján gyakorol. A vámellenõrzés biztonsága érdekében csak úgy szabad árut

a vámterületre behozni vagy onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet

szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenõrzést el tudják végezni.

(3) A vámellenõrzést az áru származási országára, továbbá a küldõ vagy a

rendeltetési országra való tekintet nélkül, illetõleg a szállítóeszköz

bejegyezési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési

helyétõl függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.

Vámigazgatási eljárások a határon

Beléptetés

35. §

A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek

teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal

feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ

vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából

áll.

Kiléptetés

36. §

(1) A kiviteli ellenõrzés, az ideiglenes kivitel, a passzív feldolgozás,

valamint a tranzit célú árutovábbítás alá vont áruk kiléptetését a

határvámhivatal végzi.

(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban

továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal

által történõ elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ

vizsgálatból, és az áru külföldre történõ kilépésének megállapításából és

igazolásából áll.

Jelentkezési kötelezettség

37. §

(1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenõrzését követõen

azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenõrzése után,

közvetlenül a kilépés elõtt a határvámhivatalnál vámellenõrzés céljából

jelentkezni köteles.

(2) Ha a vámellenõrzés külföldön létesített magyar határvámhivatalnál

történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség

teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerzõdésben foglaltak figyelembevételével

történik.

(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó jármûvén lépi át, a vámellenõrzés alkalmával

tesz eleget jelentkezési kötelezettségének.

(4) Az államfõk, kormányfõk és a törvényhozó testületek elnökei mentesek a

jelentkezési kötelezettség alól.

(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár

átlépésére vonatkozó külön jogszabályok elõírásait.

Árubejelentési kötelezettség

38. §

(1) A vámhatárt bármely irányba átlépõ kereskedelmi szállítóeszközrõl és

annak rakományáról - ha nemzetközi szerzõdés vagy e törvény másként nem

rendelkezik - általános írásbeli árubejelentést kell a határvámhivatal

részére adni.

(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történõ fuvarozás esetén az írásbeli

árubejelentéssel egyidejûleg be kell mutatni az áru szállítására vonatkozó

fuvarlevelet és vámokmányt is.

(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kereskedelmi

forgalomban a vámhatáron átlépõ árut nem kereskedelmi szállítóeszközön vagy

kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.

(4) Az írásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott

kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.

(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:

a) a csõvezetéken külföldrõl beérkezõ és külföldre kiszállított

vámárukról/árukról, behozatali irányú forgalom esetén az elsõ belföldi, a

kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérõállomás

fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és

b) az elektromos vezetéken beérkezõ vagy kiszállításra kerülõ vámáruról/áruról

az országos parancsnokság által kijelölt vámhivatal részére.

(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési

kötelezettség alóli mentességet is jelent.

(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - a kábítószert

tartalmazó küldemények kivételével - a külföldrõl érkezett vagy külföldre

feladott levelezõlapokról, zárt vagy nyitott levelekrõl, továbbá az átmenõ

(tranzit) rendeltetésû postaküldeményekrõl.

Árubemutatási kötelezettség

39. §

(1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ vámárut/árut - ideértve a

jármûvet és a szállítótartályt is - az árubejelentést követõen a

határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelõ vámigazgatási eljárás

alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett

biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenõrzésre vonatkozó

jogszabályok betartásának ellenõrzését is.

(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles,

aki az árut a vámhatáron átviszi.

(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól

a) az államfõknek és a kormányfõknek, a törvényhozó testületek elnökeinek, a

külföldi államok kormánya tagjainak, illetõleg a külföldi államok

kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérõinek használatára szolgáló

áruk;

b) nemzetközi szerzõdés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített

áruk.

(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén - bemutatni

a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselõi és konzuli

tisztviselõi, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselõi, továbbá az

említett személyek családjának a velük közös háztartásban élõ tagjai;

b) a Magyarországon megtartásra kerülõ diplomáciai értekezletekre érkezõ,

illetõleg onnan távozó küldöttségek vezetõi és tagjai;

c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi

diplomáciai képviselõi és konzuli tisztviselõi, továbbá családtagjaik

személyi poggyászait és az általuk használt jármûveket.

(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot az ellenkezõ rendelkezés

kiadásáig vélelmezni kell. A viszonosság kérdésében a külügyminiszter

álláspontja az irányadó.

(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt

beérkezõ és kivitelre kerülõ, valamint a hivatali szolgálatával

összefüggésben általa vagy számára elõre- vagy utánküldött azon

poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló

tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is,

feltéve, hogy az elõre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat

megkezdésérõl, illetve befejezésérõl adott értesítéstõl számított hat

hónapon belül kerül vámkezelésre.

(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag abban az esetben

vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy

olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak,

vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos

vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve

amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen

vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselõje jelenlétében lehet

lefolytatni.

Ellenõrzõ vizsgálat a vámhatáron

40. §

(1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi szállítóeszközöket

és azok rakományát a határvámhivatal köteles beléptetõ-, illetõleg

kiléptetõ ellenõrzõ vizsgálat alá vonni.

(2) Az ellenõrzõ vizsgálat magában foglalja

a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a szempontból, hogy

azon árut csak az arra szolgáló rakterületen helyeztek-e el;

b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános árubejelentésen

feltüntetett adatokkal való azonosítását, valamint annak megállapítását,

hogy az üresnek jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;

c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, továbbá a darabárunál

az azonossági jelek ellenõrzését, illetõleg szükség esetén az azonosság

biztosítását;

d) poggyász- és mozgóposta kocsinál annak megállapítását, hogy azon nem

szállítanak-e olyan árut, amely a vonatkozó szállítási és postai

okmányokban nem szerepel;

e) a kiléptetésre kerülõ kereskedelmi szállítóeszköz esetén annak

megvizsgálását, hogy a rajta lévõ áru kivitelben való vámkezelése

megtörtént-e;

f) étkezõ- és hálókocsi, továbbá vízijármû esetén a leltárnak, valamint az

utasok ellátását szolgáló készletnek az ellenõrzését;

g) nemzetközi szerzõdések által kikötött szállítási feltételek teljesülésének

ellenõrzését.

(3) Az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is kell tartani ha

a) bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy

b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre szükség van.

41. §

(1) Az ellenõrzõ vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi szállítóeszközt

mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra felszállni, illetõleg abból árut

kirakni, vagy oda árut berakni, vonatszerelvényt megosztani csak a

határvámhivatal engedélyével szabad.

(2) Az ellenõrzõ vizsgálatnál az írásbeli általános árubejelentést adó köteles

közremûködni, és az ahhoz szükséges segédeszközt és munkaerõt saját

költségére és veszélyére biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a

feltételeket a vámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére

biztosítja.

(3) Az ellenõrzõ vizsgálatot a vámutak áteresztõ képességének növeléséhez és a

nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fûzõdõ érdek szem elõtt

tartásával kell végrehajtani. Elsõbbséget kell biztosítani az olyan

szállítóeszközök ellenõrzõ vizsgálatának, amelyeken utasokat, élõállatokat,

romlandó árukat, veszélyes anyagokat vagy sürgõs életmentõ küldeményt

szállítanak.

A beléptetés megtagadása

42. §

(1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának beléptetését

mindaddig megtagadni, amíg annak vámkezelésben való részesítését nem

kérik, vagy a kérelem a hatályos jogszabályok, így különösen az

állategészségügyi, a növényegészségügyi és a környezetvédelmi jogszabályok

alapján nem teljesíthetõ.

(2) A bármely ok miatt vámigazgatási eljárás alá nem vonható vámárut - ha

jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru

szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.

(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthetõ kérelem miatt

visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és annak rakományát a

határvámhivatal jogosult külföldre visszairányítani abban az esetben, ha a

beléptetés megtagadása a határátkelõhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a

határátkelõhely áteresztõ képességét hátrányosan befolyásolja.

A kiléptetés megtagadása

43. §

A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának kiléptetését

mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem

teljesíthetõ.

Átmeneti megõrzés

44. §

(1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég, posta vagy vámügynök

telephelyére érkezõ, vámhatóságnak bejelentett vámáru vámjogi sorsának további

rendezésére az azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését

nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthetõ), a fuvarozó, szállítmányozó,

posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megõrzés

alatt lehet tartani.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a vámáru átmeneti

megõrzését a vámhatóság az általa szabott feltételek szerint és kijelölt

helyen engedélyezheti. Az átmeneti megõrzés alá helyezett vámárukat csak

a vámhatóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által megállapított

feltételek szerint lehet tárolni.

(3) Az átmeneti megõrzés alatt álló vámáru csak olyan kezelés alá vonható,

amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy

egyéb fizikai jellemzõi megváltoznának.

(4) Az átmeneti megõrzés idõtartama legfeljebb harminc nap lehet, azonban ha

az átmeneti megõrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor, és az

engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésõbb a belépést követõ két

munkanapon belül benyújtották, ez a határidõ legfeljebb a hatósági engedély

kiadását követõ 10. munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom számára

történõ vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e

törvény 70. §-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembe vételével a

vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követõen a

vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

III. Fejezet

Vámjogi és vámeljárási rendelkezések

Vámfelügyelet

45. §

(1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani

a) a vámárut;

b) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított

adózatlan terméket;

c) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá

tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését

igazolni kell.

(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülõ költség az áru

szállítóját terheli.

(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy

feldolgozásának és az erre vonatkozóan elõírt nyilvántartások vezetésének

ellenõrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru baleset vagy más

elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett,

és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták, illetve a vámárut a

vámhivatal felügyelete mellett megsemmisítették.

(5) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történõ felhasználásuk alapján

- csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtõl függõen vámmentesen

vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt

maradnak, amíg a feltétel fennáll, és amíg azoknak a meghatározott célra

történt felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését,

alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól

eltérõen felhasználni csak a vámhivatal elõzetes engedélyével, - a 142. § (1)

bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékû kamattal növelt - vámteher

különbözetének megfizetése után szabad.

Vámvizsgálat

46. §

(1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.

(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat adatainak

alapulvételével kell elvégezni.

(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áruforgalom

ellenõrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerûsített, az

egyszerûsített pedig szúrópróbaszerû vagy adminisztratív, az e törvény

végrehajtási rendeletében szereplõ feltételek szerint. Nem kell

vámvizsgálat alá vonni a 38. § (7) bekezdése szerint árubejelentési

kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. A 39. § (7) bekezdésében foglalt

esetek kivételével, nem szabad belsõ áruvizsgálat alá vonni a 39. § (3) és (4)

bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a

diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket.

(4) A tételes vámvizsgálat külsõ és belsõ áruvizsgálatból, az egyszerûsített

vizsgálat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottakból áll.

(5) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén egyszerûsített

vámvizsgálat nem tartható.

(6) A tételes vámvizsgálat külsõ és belsõ áruvizsgálatból áll.

(7) A külsõ áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének és számjelének

megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll.

A külsõ áruvizsgálatot a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása,

illetõleg onnan történõ kirakása esetén a szállítóeszköz vizsgálatára is ki

kell terjeszteni.

(8) A belsõ áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének, mennyiségének,

megnevezésének, vámértékének, vámtarifaszámának, származási helyének

ellenõrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetõleg

iratoknak a megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetõleg a

statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

(9) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérõvel ellenszolgáltatás

nélkül mintát vetetni és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az

áru jellegének, anyagi minõségének, vámértékének vagy vámtarifaszámának a

megállapításához szükséges. A mintavétel tényét, valamint az áruból vett

minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság

köteles igazolni.

(10) Egyszerûsített vámvizsgálat tartható elsõsorban a vámügynökök, a

halasztott fizetési engedéllyel rendelkezõk által, saját nevükben kért,

továbbá a vámhivatal engedélye alapján az e törvényben felsorolt

vámkezeléseknél,

a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat,

információ rendelkezésre áll és

b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.

(11) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jogszabályt sértõ

cselekmény elkövetésére van gyanú.

(12) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is szükséges, a

vizsgálat eredményét a vámvizsgálattal egyidõben kell bemutatni.

A vámkezelésre vonatkozó általános rendelkezések

47. §

(1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat

- az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.

(2) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben megállapított

illetékességtõl eltérõ szabályokat is megállapíthat.

(3) Az illetékes minisztérium javaslata alapján a fokozott ellenõrzést igénylõ

termékek vámkezelésére szakosított vámkezelõ helyeket kell kialakítani e

törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint.

48. §

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkezelést kérõ saját

költségére köteles közremûködni, és a vámkezelés feltételeit biztosítani.

(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt

helyén, valamint - szemledíj fizetése mellett - az áruval rendelkezni

jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (háziszemle).

49. §

(1) A vámáru és a kivitelre kerülõ áru azonosságát biztosítani kell.

(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával,

mintavétellel, valamint áruleírással, fényképfelvétellel vagy más hasonló

módszer igénybevételével történhet.

(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, vagy a

vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.

50. §

(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy

korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi

kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.

(2) Az élõ állatok és a gyorsan romló áruk, valamint az e törvény végrehajtási

rendeletében sürgõsnek minõsített szállítmányok vámkezelését soron kívül

kell elvégezni.

(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megrongálódott,

beszennyezõdött vagy megsérült vámáru vámkezelésénél az áru tényleges

állapotát kell figyelembe venni.

Vámáru és az áru vámkezelése

51. §

A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik -

kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a

vámáruval/áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani.

Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a

vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.

52. §

(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az

írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra

kijelölt helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani,

amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások

elõírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges. Ezek: a

feladóra, a címzettre és az esetleges külkereskedelmi közremûködõre vonatkozó

adatok, az áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai

besorolása, egyéb szükséges okmányok (számla, engedély stb.) jelzése, a

vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási

adatok, szállítási adatok, elõzõ vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési

kérelem. Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve

engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.

(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérõen

nem rendelkezik - csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá

minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó

elõírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.

(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi

forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési

kötelezettséggel behozható és kivihetõ nem kereskedelmi mennyiségû árukról. A

szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges

adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura

vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.

(5) A "zöld folyosó" igénybe vétele szóbeli árunyilatkozatnak minõsül.

(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók által nem

kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is

adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény

összevonhatóságát.

(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit,

valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási

rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter

rendeletben állapítja meg.

53. §

(1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az

Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történõ benyújtásával kell

árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezõk a belföldi forgalom

számára történõ vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenõrzéshez szükséges

árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.

(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasztott fizetésre

jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy azonos áruk nagytömegû importjára

vagy exportjára. Nem engedélyezhetõ összevont árunyilatkozat adása olyan

árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátozza.

54. §

(1) A vámkezelést kérõ jogosult az árunyilatkozat benyújtása elõtt a

vámkezelésre kerülõ vámárut a vámhivatal ellenõrzése mellett megtekinteni,

vagy abból szükség esetén mintát venni.

(2) A vámkezelést kérõ kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a

vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre

átadni.

(3) A vámkezelést kérõ az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelõ, pontos

adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - írásban és indokolva -

megkövetelheti az adatok valódiságának igazolását.

Az árunyilatkozat ellenõrzése

55. §

(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság

köteles ellenõrizni, és ha az az elõírásnak megfelel, elfogadni.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérõ

módosíthatja, illetõleg visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a

vámkezelést kérõvel szóban közölni kell.

(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetõvé

kell tenni, ha valamelyik adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek

minõsül.

(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az

árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenõrzésekor azonnal

megállapítható, hogy

a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy

illetékessége;

b) a vámjogszabályok és a vámterhekre vonatkozó törvények rendelkezéseinek

nem felel meg.

(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi, és a

vámkezelést kérõvel egyidejûleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen

módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat

elfogadásának napján - de legkésõbb az elfogadástól számított három munkanapon

belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, valamint adminisztratív

vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a

vámkezelést elvégezni.

(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell

visszautasítani, ha

a) az áru azonossága nem állapítható meg;

b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;

c) a vámkezelést kérõ nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének;

d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bûncselekmény, illetõleg

vámszabálysértés vagy devizaszabálysértés elkövetésére van gyanú;

e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbevallást vagy számlát

csatoltak;

f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen ügyfélazonosító

számot tüntettek fel.

(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmeneti megõrzés, vagy

vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a vámhivatal a visszautasítással

egyidejûleg továbbra is engedélyez vagy elrendel.

(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köteles az

árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával - igazolni.

Vámáru jelleget megtartó vámkezelések

Árutovábbítás

56. §

(1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal

vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik.

(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher,

áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók

biztosításából áll.

(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor kezdõdik, a

vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a

rendeltetési vagy a kiléptetést végzõ vámhivatalnál történt bemutatásakor

fejezõdik be.

(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz csatolni kell a

vámárura vonatkozó okmányokat és bizonylatokat, illetõleg fuvarozott vámáru

esetén a fuvarlevelet.

57. §

(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérõ kérelmét is

figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru

bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru további vámkezelését kell

kérni.

(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezésérõl az áru fuvarozója köteles

a címzettet a rendeltetési helyre érkezést követõen azonnal értesíteni.

(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétõl számított két munkanapon

belül köteles a vámáru vámkezelését kérni.

58. §

(1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a szállítás alatt

bekövetkezett baleset, vagy más elõre nem látott és a szállítást akadályozó,

vagy az alkalmazott azonossági jelek megsérülését okozó eseményrõl a baleset

vagy más esemény színhelyéhez legközelebb levõ vámhivatalt haladéktalanul

értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.

(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint illetékes vagy az (1)

bekezdésben említett vámhivatal kétséget kizáróan megállapítja, hogy a

továbbított vámáru baleset vagy más elõre nem látott esemény

következtében részben megsemmisült vagy más módon megrongálódott, az áru

felett rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges állapotnak

megfelelõen vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetõleg az

állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányában annak

vámellenõrzés mellett történõ megsemmisítését saját költségére és veszélyére

kell kérnie.

59. §

(1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szerzõdésben

meghatározott vámokmány fedezete mellett szállított vámáru továbbítására a

vonatkozó nemzetközi szerzõdés elõírásai irányadók.

(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru

továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett -

e törvény végrehajtási rendelete egyszerûsített szabályokat határozhat meg.

(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fuvarozott vámárut az

áru szállítója csak a rendeltetési hely szerint illetékes - az 58. § (1)

bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével

szolgáltathatja ki a címzett részére.

(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhivatal írásban

köteles közölni.

Raktározás

60. §

(1) Raktározásban történõ vámkezelése kérhetõ annak a vámárunak, amelynek

vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülõ árunak, ha a

külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak késõbbi

idõpontban kerül sor.

(2) A vámáru (áru) vámraktárban raktározható.

(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámáruk (áruk), továbbá

a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -

a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru (áru) azonosításából, a

beraktározás és a kiraktározás ellenõrzésébõl, továbbá a raktározási

határidõ megállapításából áll.

61. §

(1) A vámraktárban a vámáru (áru) legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a

hivatalból történõ beraktározást.

(2) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru

legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért

fizetendõ költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.

62. §

(1) Vámárunak hivatalból történõ raktározása elrendelhetõ, ha

a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak

kiadását megtiltotta;

b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indokolt;

c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes vámterhet határidõre

nem fizette meg.

(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történõ beraktározását rendeli el,

de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a

vámárut a birtokos felelõsségére, veszélyére és költségére hivatalból kell

a vámraktárba beszállítani.

63. §

Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem

szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:

a) a robbanó, a tûzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más

áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;

c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely

olyan nagy terjedelmû, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.

64. §

(1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk után

fizetendõ raktárdíj mértékét - a 144. § (12) bekezdésben foglalt eset

kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és

soron kívül értékesített,gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül

raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes

raktárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti különbözetet nem kell

megfizetni.

65. §

Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által

üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi áruk:

a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk

(vámáruk) a felajánlás napjától;

b) a lefoglalt vámáruk;

c) a lefoglalt, de az elkobzás mellõzésével kiadni rendelt áruk a kiadást

elrendelõ határozat jogerõre emelkedését, illetõleg a jogerõs

határozatban megállapított teljesítési határidõ elteltét követõ napig;

d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok

tulajdonjogát nem igazolják;

e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a be raktározás

napjától számított tizenötödik napig, illetõleg, ha a kért vámeljáráshoz

engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésõbb a

belépést követõ két munkanapon belül benyújtották - az engedély vagy annak

elutasítása keltétõl számított nyolcadik napig.

Vámraktár

66. §

(1) Vámraktárnak minõsül az erre a célra

a) a vámhivatal által üzemeltetett vagy

b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felügyelet alatt álló

helyiség, terület.

(2) A vámraktár lehet köz-, vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak

(bérvámraktárnak) minõsül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a

vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár,

amelyben bárki rendelkezése alatt lévõ vámáruk, áruk raktározhatók. A

fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amelyben csak az

általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a

fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevõszolgálati szerzõdés alapján

érkezõ vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a

vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.

(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemeltetõ, míg a más

szervezet által fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes az a

szervezet, aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a

személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.

67. §

(1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha a vámhivatal a

vámraktárt maga üzemelteti.

(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérelmet a vámszervezet

illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.

(3) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a kérelmezõ magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet,

b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni

szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenõrzésre vonatkozó

követelményeknek,

c) a kérelmezõ a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt érdemlõen

igazolja,

d) a kérelmezõ vámszempontból megbízható,

e) a kérelmezõ a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik,

f) a kérelmezõ az elõírt hatósági építési engedéllyel rendelkezik.

(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár

engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete

határozza meg.

68. §

(1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy

egyszerûsített eljárásban üzemeltethetõ. Az egyszerûsített eljárást írásbeli

kérelemre a raktár létesítési engedélyét kiadó vámszerv engedélyezheti. A köz-

és magánvámraktár típusait, valamint ezek normál és egyszerûsített eljárásban

való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény

végrehajtási rendelete tartalmazza.

(2) A vámraktár raktár engedélyese és üzemeltetõje felelõs azért, hogy az

árut a vámraktárban való tárolás idején a vámhivatali felügyelet alól ne

vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok

elõírásait betartsák.

(3) A beraktározó felelõs a vámáru raktározásából származó kötelezettségek

teljesítéséért.

(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktározás ideje alatt a

vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles

megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelõzéséhez, enyhítéséhez

vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

69. §

A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltetõ, illetve

raktárengedélyes engedélyével - megtekintheti, és a vámáru gondozásához

szükséges minden olyan mûveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem

változtatja meg.

70. §

A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidõ lejártakor,

illetõleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét

meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való

utalással és a felszólítás átvételétõl számított nyolc napos határidõ

kitûzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését

kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut

értékesítheti. Az értékesítésbõl befolyt összeg elszámolását - ide értve a

jogosult részére történõ kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete

szabályozza.

71. §

A vámraktár létesítési engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés

feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes elõírt

kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt

rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen

raktárengedélyes vagy üzemeltetõ részére két éven belül újabb létesítési

engedély nem adható.

Aktív feldolgozás

72. §

(1) Aktív feldolgozásnak minõsül a külföldi féllel kötött szerzõdés keretében

a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott vámáruval visszaviteli

kötelezettség mellett végzett tevékenység, így különösen a feldolgozás,

összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás,

bértermelés, ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás

céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet

részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E

rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy részére

történõ átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ telephelyeinek vagy

alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.

(2) Aktív feldolgozásban történõ vámkezelést engedélyköteles termék esetén az

adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezõ, a Magyar Köztársaság

területén székhellyel rendelkezõ szervezet kérhet.

73. §

(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség

megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével -

a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli

határidõ megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és

jóváírásából áll.

(2) A visszaviteli határidõt a szerzõdésben foglaltak figyelembe vételével, de

legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani. Ez a határidõ

meghosszabbítható, ha a szerzõdés feltételeinek változása vagy más ok azt

indokolja.

(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli

határidõ lejártát követõ ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás

alatt a vámáru külföldre történõ visszaszállításának, vámraktárba

beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív

feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésének igazolását

kell érteni.

(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az

illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem

szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról,

valamint a vámteher és a kamat beszedésérõl és a külön jogszabályokban a

belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételeként elõírtak

teljesítésének ellenõrzésérõl. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a

belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

74. §

(1) Az aktív feldolgozásban történõ vámkezeléshez tevékenységi engedély

szükséges. A tevékenységi engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

akkor adhatja meg, ha:

a) az aktív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt,

b) a tevékenység nem veszélyezteti az emberi környezetet,

c) a kérelmezõ vámszempontból megbízható.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételek részletes szabályait az

Ipari és Kereskedelmi Minisztérium rendeletben állapítja meg.

Ideiglenes behozatal

75. §

(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a

külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt

is - tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat, bemutatás

vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.

(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó

szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre

visszaszállítani.

(3) Az ideiglenes behozatali eljárás - az (1) bekezdésben meghatározott

esetekben - olyan vámárukra is kérhetõ, amelyek azt megelõzõen a vámáru

jelleget meg nem szüntetõ más vámkezelésben részesültek.

76. §

(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a

vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidõ megállapításából, - az

általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher

kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Külföldi által

hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes

használatra behozott gépjármû vámkezelésére vonatkozó eltérõ szabályokat e

törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá

vonására e törvény végrehajtási rendelete egyszerûsített eljárást állapíthat

meg.

(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére

vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a

felelõsségére azt használják.

(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy

harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni

csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés

alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy, szervezet

részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ a

telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fõvállalkozói szerzõdés teljesítése

keretében - átadja, vagy azt alkalmazottja használja.

77. §

(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minõsül:

a) nemzetközi szerzõdés, egyezmény alapján külföldrõl ideiglenes használatra

behozható vámáru;

b) bérleti és haszonbérleti szerzõdés alapján behozott vámáru, a

személygépkocsi kivételével;

c) a haszonkölcsön szerzõdés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi

kivételével;

d) a külföldi vállalkozó által behozott vagy beküldött, a vállalkozási

szerzõdésben meghatározott, és általa vállalt munkákhoz szükséges

eszközök (így különösen: munkaeszköz, felszerelési tárgy);

e) az idényjellegû mezõgazdasági munkák végzésére szerzõdés alapján legfeljebb

hatvan napra behozott mezõgazdasági gép;

f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk elõállításához

ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;

g) a megsérült és nem használható magyar gépjármû helyett a javítás

megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott

külföldi forgalmi rendszámú gépjármû, legfeljebb hatvan napig;

h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és

természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkezõ,

de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a

külföldön munkát végzõ magyar állampolgár által magyarországi

tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi

mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése

esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek

(jellegnek) minõsül a gépjármûvezetõi engedéllyel rendelkezõ, ebben a

pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab

személygépkocsi vámkezelése.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történõ vámkezelés esetében az

ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két

százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a

vámáruval a visszaviteli határidõn belül a 73. § (3) bekezdése szerint

számoltak el. Az így fizetendõ vám összege a kiszabott vám összegét nem

haladhatja meg.

(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 116. § és a

117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére az ott

meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra, továbbá, ha

nemzetgazdasági okból a Kormány felmentést ad.

(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követõ

napon, illetõleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendõ

vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes behozatal

ötvenedik hónapjának elsõ napján), és az esedékesség napjától számított öt

munkanapon belül kamatmentesen fizethetõ meg.

(5) Amennyiben a visszaviteli határidõ lejárta elõtt a szerzõdés

módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme vagy a belföldi

szerzõdõ fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából

külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét

ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szünteti meg az

ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdésben írtak alkalmazása.

(6) Kipróbálásnak minõsül az a tevékenység, amelynek során a belföldi a

külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgáltatás mellett a vámáru

rendeltetésszerû mûködését ellenõrzi (teszteli).

(7) Bemutatásnak minõsül a nemzetközi vásárra, kiállításra vagy hasonló

nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny, sportesemény, pályázat) történõ

ideiglenes behozatal.

78. §

(1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetõleg nemzetközi szerzõdés

más határidõt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig

maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal

ennél hosszabb határidõt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított

határidõt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.

(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)-(4)

bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.

(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási

rendelete tartalmazza.

Vámáru jelleget megszüntetõ vámeljárás

Belföldi forgalom számára történõ vámkezelés

79. §

(1) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelés vámvizsgálatból, a

vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából,

közlésébõl, beszedésébõl és a vámáru kiadásából áll.

(2) A belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor a vámáru

behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feltételek

teljesítését is ellenõrizni kell.

(3) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelésnél a 100-123. §-okban

felsorolt vámmentességek, valamint a vámtarifa alapján kiadott külön

jogszabályban, továbbá az e törvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott

vámkedvezmények adhatók.

Vámáru kiadása

80. §

(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles

kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértõ cselekmény

elkövetését nem állapította meg, és a kiszabott vámterhet megfizették

(ideértve a vámtehernek a 135. § (2) bekezdés szerinti kiegyenlítési módját

is), vagy annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik -

halasztott vámfizetési jogosultságot, illetõleg fizetéshalasztást vagy

részletfizetést engedélyeztek.

(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45. § (5) bekezdésében említettek

kivételével - az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.

A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása

81. §

(1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléshez

benyújtott árunyilatkozatában kérheti a vámáru alaktalanítását vagy

denaturálását, illetõleg megsemmisítését.

(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megváltozott jellegének és

értékének alapul vételével kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.

(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak állagában olyan

változásnak kell végbemenni, amelynek következtében a vámáru az eredeti

célra nem használható fel.

(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetõleg megsemmisítését a

vámkezelést kérõ a vámhivatal ellenõrzése mellett, saját költségére és

veszélyére köteles elvégezni.

82. §

A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit

és az ezzel kapcsolatos eljárást e törvény végrehajtási rendelete határozza

meg.

Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása

83. §

(1) A vámkezelést kérõ a belföldi forgalom számára történõ vámkezelésre

benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül

felajánlhatja.

(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam részérõl történõ

elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a vámteherfizetési kötelezettség

alól.

(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági

elõírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár

fedezi, és azt okmányok igazolják.

Kiviteli vámkezelések

Kiviteli ellenõrzés

84. §

(1) A kiviteli ellenõrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az

adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.

(2) Kiviteli ellenõrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges

rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre

visszaszállításra kerülõ vámárut (újrakivitel).

Ideiglenes kivitel

85. §

Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a szokásos elhasználódás

mértékét - állagváltozást nem eredményezõ mûvelet céljából, visszahozatali

kötelezettséggel szállítanak külföldre, ideiglenes kivitelben kell

vámkezelni.

86. §

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre

kerülõ áru azonosságának megállapításából, ennek biztosításából, a

visszahozatali határidõ megállapításából és a kiviteli elõjegyzésben kivitt

áruk elszámolásából áll.

(2) A visszahozatali határidõ - ha jogszabály másként nem rendelkezik -

huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.

(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli vámkezelése külön

árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhetõ.

Passzív feldolgozás

87. §

Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet

visszahozatal szándékával végzett tevékenység (feldolgozás, összeszerelés,

megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, stb.) céljából

kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.

88. §

(1) A passzív feldolgozásban történõ vámkezeléshez tevékenységi engedély

szükséges. Az engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adja ki,

ha:

a) a passzív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt;

b) a kérelmezõ vámszempontból megbízható;

c) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén

állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik;

d) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosítását biztosító vámhatóság által

hitelesített dokumentumok révén, bizonyítható a kivitt belföldi áru

végtermékbe történt beépítése;

e) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerzõdés magyar nyelvû

fordítását és az illetékes minisztérium engedélyét a passzív feldolgozáshoz

bemutatják.

(2) Nem vámkezelhetõ passzív feldolgozásban az olyan áru, amely behozatalakor

a belföldi feldolgozáshoz kötött vámkedvezményben részesült.

89. §

(1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az

azonosság biztosításából, a visszahozatali határidõ megállapításából és az

elszámolásból áll.

(2) A visszahozatali határidõt a vámhivatal a külkereskedelmi szerzõdés

alapján állapítja meg, amit kérelemre meghosszabbíthat.

Egyéb rendelkezések

Vámszabadterület

90. §

(1) A vámszabadterület - figyelemmel a 3. § (6) bekezdésében foglaltakra - a

vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített

olyan terület, ahol a beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell

alkalmazni.

(2) A vámszabadterületen létesített üzem mûködéséhez szükséges, külföldrõl

behozott termelõeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra - ide nem

értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat -,

illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra

ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból

felhasznált vagy elfogyasztott vámárut - amennyiben törvény ettõl eltérõen

nem rendelkezik -vámteher fizetési kötelezettség terheli.

(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari

és Kereskedelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi

és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Minisztériummal, valamint a Földmûvelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad

engedélyt.

(4) Vámszabadterület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság

vámterületén székhellyel rendelkezõ, gazdasági tevékenységet folytató

szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltetõ), amely a

vámszabadterület kialakítására, továbbá a vámellenõrzés és a statisztikai

megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó elõírásokat teljesíti, és

a) a vámszabadterületté nyilvánítani kért terület legalább 2000 m2, és

b) az üzemeltetõ tulajdonában vagy használatában áll;

c) továbbá a vámszabadterületet az alaptevékenységen túl más célra nem

használják, kivéve a vámszabadterületen dolgozók helybeni fogyasztására

szolgáló áruk árusítását, a vámszabadterületen dolgozók egészségügyi

ellátását biztosító szolgáltatás mûködését, valamint a vámszabadterületen

lévõ létesítmények, berendezések vagyon- és tûzvédelmével, fenntartásával

(így különösen: javítás, szerelés, karbantartás, takarítás) kapcsolatos

szolgáltató tevékenység végzését;

d) az üzemeltetõ vámszempontból megbízható;

e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.

(5) Ipari vámszabadterület létesítése akkor engedélyezhetõ, ha ott import

anyagok és alkatrészek felhasználásával történõ exportcélú termelési

tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési

tevékenységnek tekinthetõ

a) az áruval kapcsolatos minden olyan mûvelet, amelynek eredményeként a termék

statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy

b) a bérmunka szerzõdés alapján végzett tevékenység, valamint

c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.

(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlõ

esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e

törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelõen - az (5)

bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.

(7) Raktározási célú vámszabadterületen külföldrõl származó vámáru tárolható,

ideiglenes jelleggel, harmadik országba vagy a származási országba történõ

továbbszállításig.

(8) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául

szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt

elõírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza

kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltetõ részére megfelelõ idõt kell

biztosítani a vámterületen levõ árukkal való rendelkezéshez annak érdekében,

hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne

veszélyeztesse.

91. §

(1) A vámszabadterület vámellenõrzés alatt áll. A vámszabadterületre vámárut

(árut) bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal

engedélyével és az üzemeltetõ hozzájárulásával szabad.

(2) Az áruk vámszabadterületen való tartásának idõtartama jogilag nincs

korlátozva.

(3) A vámszabadterületre bevitt áru vámfelügyelet mellett történõ

megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.

(4) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére a vámhivatal engedélye és

ellenõrzése nélkül kiszállított áruval, illetõleg a vámhivatal által a

raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos

vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A

vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek

kell tekinteni.

92. §

(1) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére behozott vámáru olyannak

minõsül, mintha azt közvetlenül külföldrõl hozták volna be. A vámterület más

részérõl a vámszabadterületre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt

külföldre vitték volna. Nem tekinthetõ külföldnek a vámszabadterület a

származási szabályok alkalmazása szempontjából.

(2) A vámszabadterületre külföldrõl beszállításra kerülõ vagy onnan

külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási eljárásra vonatkozó

rendelkezések szerint kell vámkezelni.

(3) A vámszabadterületre kiszállított árut a kiviteli eljárásra elõírt

rendelkezések szerint kell vámkezelni.

93. §

A vámszabadterületre be- és kilépõ személyek tekintetében a vámhatárt átlépõ

utasokra vonatkozó elõírások nem alkalmazhatók.

94. §

A vámszabadterület mûködésének és vámügyi rendtartásának részletes

szabályozását e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Határmenti gazdálkodás

95. §

(1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott mezõ- és erdõgazdasági

tevékenység, amit a szomszédos állam határterületén lakók végeznek.

(2) Határmenti gazdálkodást csak az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény

alapján, viszonosság esetén lehet végezni a vámhatártól számított, az

egyezményben meghatározott mélységig.

(3) A határmenti gazdálkodás vámellenõrzésének szabályait az erre vonatkozó

nemzetközi egyezmény és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Kishatár áruforgalma

96. §

A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetõleg

kivihetõ árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerzõdés,

külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Tarifális és vámjogi vámkedvezmények, vámmentességek

Tarifális vámkedvezmények

97. §

A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) gazdasági indok

alapján, törvényben szabályozott feltételek szerint, a vámtarifában rögzített

vámtételek alóli mentesítést vagy kedvezményt jelent.

98. §

A vámkedvezmény formáit és feltételeit, a hatálya alá tartozó áruk

vámtételeit a vámtarifatörvény, illetõleg annak végrehajtási rendelete

határozza meg.

99. §

(1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa törvény alapján kiadott, külön

jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes

eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámhatóság végzi. Az e

törvény, valamint végrehajtási rendelete elõírásai szerint a korábban belföldi

forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás

alá történõ utólagos bevonása is kérelmezhetõ.

(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az engedélyjegyes eljárásba

történõ utólagos bevonását a vámhatóság az eredeti vámkezelés naptári

évében, ezt követõen pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi forgalom

számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napja óta

három hónapnál hosszabb idõ nem telt el.

(3) A vámkedvezményeket - kérelemre - a belföldi forgalom számára történõ

vámkezeléskor kell alkalmazni.

Vámmentességek

100. §

(1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru

(tértiáru), ha azt a kiléptetéstõl számított három éven belül visszahozzák és

az áru belföldi eredetét igazolják.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher

visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell

fizetni.

(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként kiszállított és

visszaküldött termelõeszköz - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a

kiléptetéstõl számított három év elteltével is vámmentesen vámkezelhetõ,

ha nem pénzbeli hozzájárulásként történõ kivitele megállapítható a kiviteli

bizonylatok alapján.

101. §

(1) Vámmentes a vámszabadterületre belföldrõl végleges rendeltetéssel

kiszállított és onnan változatlan vagy feldolgozott (megmunkált) állapotban

belföldre visszaszállított igazoltan belföldi eredetû áru.

(2) Arra az import eredetû árura, amelyre a vámszabadterületre történõ

kiszállításkor vámtehervisszatérítést vettek igénybe, belföldre

visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg kell

fizetni.

102. §

(1) Vámmentes a külföldrõl visszaérkezett belföldi áruminta, amennyiben az

árunyilatkozatot adó hitelt érdemlõen bizonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás

nélkül árumintaként szállította külföldre.

(2) Vámmentes a belföldrõl belföldi rendeltetéssel külföldi közbeesõ területen

átszállított belföldi áru.

103. §

(1) Vámmentes a külföldi szerzõdõ fél vagy megbízottja által

ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre, vagy

annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben

a belföldi forgalom számára vámkezelendõ vámáru arányban áll a kivitelre

kerülõ árumennyiséggel.A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel

kötött szerzõdést.

(2) A (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követõ 12 hónap elteltével a

felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell.

Eltérõ felhasználás esetén a vámterhet a 142. § (1) bekezdés a) pontjában

meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a

vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthetõ.

(3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartózkodása alatt

megsérült szállítóeszköz kijavítására behozott alkatrész és felszerelési

tárgy abban az esetben, ha a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat

külföldre igazoltan kiszállítják, az állam javára ellenszolgáltatás nélkül

felajánlják vagy vámhivatali ellenõrzés mellett megsemmisítik.

(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgáló burkoló- és

segédanyagok.

(5) Vámmentes az élõ állatok részére a szállítás alatti idõre szolgáló

takarmány és más állateledel.

104. §

Vámmentes a belföldi forgalom számára vámkezelt áruhoz szerzõdésen alapuló

szavatossági vagy jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül

beküldött vámáru, ha a szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével

kapcsolatban vámvisszatérítés nem történt.

105. §

Vámmentes a belépõ motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és

ilyen gépjármûvek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott

üzemanyag, illetve más közúti gépjármûvek esetében - ha nemzetközi egyezmény

ettõl eltérõ rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségû üzemanyag.

Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén

nem idegeníthetõ el.

106. §

(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján

ideiglenesen kiszállított és a visszahozatai határidõ lejártáig változatlan

állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén

ideiglenesen kiszállított, és a visszahozatali határidõ lejártáig a

megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévõ, az e törvény 88. §-

ának (1) bekezdés d) pontja szerint igazolt belföldi eredetû értékrész.

(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült

gépjármû és gépjármûalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító

által szolgáltatott gépjármû és gépjármûalkatrész, amennyiben azok értéke a

kivitt gépjármû vagy gépjármûalkatrész értékét nem haladja meg.

Amennyiben a helyettesítõ termék értéke magasabb, a különbözet után a

vámterhet meg kell fizetni.

107. §

Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett,

tenyésztett áru.

108. §

Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedõ hajók és légijármûvek, a

menetrendszerûen közlekedõ nemzetközi autóbuszjáratok, illetõleg a vasúti

étkezõ- és hálókocsik utasainak, továbbá e jármûvek személyzetének ellátására

szolgáló, valamint a jármûvek mûködtetéséhez és fenntartásához szükséges azon

készletek, amelyek kizárólag a jármûvek fedélzetén kerülnek felhasználásra.

109. §

(1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelezõ nemzetközi szerzõdések

rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk.

(2) Vámmentes a 39. § (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási

kötelezettség alól mentesített áru.

(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselõi,

konzuli tisztviselõi és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású

tisztviselõi, valamint a háztartásukban élõ családtagjai és a háztartásukhoz

tartozók személyes használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb

említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem

Magyarországon van.

(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei,

valamint az ezekkel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek részére

behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk.

(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi

diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és mûszaki személyzetének

tagjai és a háztartásukban élõ családtagok által az elsõ berendezkedésük

céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar

állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság

esetén az általuk késõbb behozott személyes használati tárgyak is

vámmentesek.

(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a

fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (5)

bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetõk el.

110. §

(1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és légitársaságok,

továbbá a Magyar Köztársaság területén üzemelõ közös határállomások részére

érkezõ szolgálati és forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség

igazolása mellett.

(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkezõ

utas az utazás idõtartamára személyes használatra vagy hivatása

gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból elõreküld vagy maga után

küldet. Vámmentes útiholminak minõsülnek a belföldön állandó lakóhellyel

rendelkezõ utasok külföldi utazásuk idõtartamára személyes használatra vagy

hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, vagy külföldi

tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek kivételével - ilyen célra

vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében

nem minõsíthetõ vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszesital és a

kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény

alapján - e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

111. §

(1) Vámmentesek az államfõnek, a kormányfõnek és a törvényhozó testület

elnökének e minõségében adott ajándékok.

(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyilvántartásba vett

jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó

költségvetési szervek részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ, feladatuk

ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülõ szokásos

küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.

(3) Nem kezelhetõk vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak szerint:

a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,

b) a mentõautó, tûzoltóautó, valamint a mentéshez és tûzoltáshoz behozott

vízi- és légijármûvek kivételével a gépjármû.

(4) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére

ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülõ

gyógyszer-, élelmiszer és ruhanemû küldemények.

(5) Vámmentesek a tûzvész, árvíz vagy más elemi csapás károsultjai részére

ellenszolgáltatás nélkül érkezõ élelmiszerek, gyógyszerek és ruházati

tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges egyéb használati tárgyak (így

különösen: edények, sátrak, ágyak, takarók).

(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére

ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi

orgona, továbbá azok templomai és imaházai építéséhez és felújításához

ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstõl

számított három éven belül nem idegenítik el.

(7) Vámmentesek a katonai temetõk felújítására ellenszolgáltatás nélkül

küldött anyagok.

(8) Vámmentesek az állami, önkormányzati és egyházi kórházak, rendelõintézetek

részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ embergyógyászati anyagok,

egészségügyi felszerelések, mûszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstõl

számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás

ellenében bérbe- vagy használatba.

(9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból behozott

építési anyagok.

(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tûzoltók, mentõk vagy más

segélyalakulatok által behozott és feladatuk teljesítése során felhasznált

áruk.

112.§

(1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék legfeljebb a

házasságkötést követõ egy évig, ha azok összértéke házaspáronként az

ötvenezer forintot nem haladja meg. A vámkedvezmény ötvenezer forint

feletti egyedi értékû ajándéknál is alkalmazható az elõbbi értékig. Ez a

kedvezmény gépjármûre azonban nem vehetõ figyelembe.

(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz tartozó kereskedelmi

árukészletet és a nem az örökös hivatásának, foglalkozásának gyakorlásához

szükséges munkaeszközt.

113. §

(1) Vámmentesek a hazatelepülõk, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a

Magyarországon keresõ tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából

legalább 12 hónapra második lakást berendezõ vagy külföldön keresõ tevékenység

vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetõk,

valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezõk, a humanitárius okokból

befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkezõ) által behozott

vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés elõtt az életvitelük helye

megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt és azok

a) beköltözésük elõtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban és

használatukban voltak és azokat a Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes

általános adózási feltételeknek megfelelõen szerezték meg, továbbá a

kivitelkor nem élveztek mentességet vagy kedvezményt a forgalmi adók, a

rendkívüli fogyasztási adók és egyéb fogyasztási adók alól, valamint

b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában alkalmazása szempontjából szokásos családi

szükségletnek minõsülnek azok az ingóságok, amelyek az érdekeltek személyes

használatában vagy háztartásában vannak, jellegük és mennyiségük szerint nem

szolgálhatnak semmilyen kereskedelmi célt, és nem irányulnak gazdasági

tevékenységre, továbbá a kézmûves vagy szabadfoglalkozású tevékenységek azon

eszközei, amelyek az érdekelt hivatásának gyakorlásához szükségesek.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthetõ az életvitel helyének az a

külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgár

rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak

idõtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott

személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal

növelt összegének megfizetése után idegeníthetõ el.

(5) 1997. december 31-ig vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi

szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi

szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás,

munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérõk által

a) a külszolgálat idõtartama alatt behozott,

b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés elõtt igazoltan

külföldön vásárolt vagy megrendelt, a személyi és családi szükségletet meg nem

haladó vámáruk, ha azokat a Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes

általános adózási feltételeknek megfelelõen szerezték meg, továbbá a

kivitelkor nem élveztek mentességet vagy kedvezményt a forgalmi adók, a

rendkívüli fogyasztási adók és egyéb fogyasztási adók alól.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal

vámkezelhetõ áruk összértéke a kiküldõ vagy kiközvetítõ belföldi szerv által

igazolt külföldi jövedelem 40 %-át nem haladhatja meg.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem

haladó mennyiségû vámárunak minõsül:

a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy,

felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft

egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;

b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékû tartós használati tárgyakból

és tartósnak nem minõsülõ cikkekbõl e törvény 1. számú mellékletének 1.

számú pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;

c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érõ

tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;

d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem

érõ tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;

e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból

fajtánként 1-1 db;

f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelõ-, kutatási és

munkaeszközökbõl fajtánként 1-1 db;

g) a saját célra szükséges építõanyag, épületberendezési tárgyak és

felszerelések;

h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a

drágakövet (briliánst), amelybõl összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1

db 1945. elõtt vert arany pénzérme.

(8) Az (7) bekezdés e), f) és g) pontjai szerint minõsülõ áruknak a

vámkezeléstõl számított 5 éven belül történõ elidegenítése esetén a vámterhet

meg kell fizetni.

(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által az (5)-(12) bekezdések

rendelkezései szerint családonként egy darab négyévesnél nem idõsebb

személygépkocsi vámkezelhetõ:

a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50 %-os mérséklésével,

b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen.

(10) A (6) bekezdésben meghatározott értéket és a (7) bekezdésben

meghatározott kereteket meghaladó mennyiségû vámáruk vámkezelésénél az 1.

számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthetõ egy évet

meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött idõtartam legalább

366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg:

a) a fizetett szabadságidõ akkor sem, ha annak eltöltése céljából a

külszolgálatos Magyarországra hazatér;

b) a betegség idõtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából

ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása után a külszolgálatot folytatja;

c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történõ, rövid

idõtartamú hazatérés;

d) a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából

való hazatérés;

e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidõ,

legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;

f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldõ szerv által

igazolt idõtartam, amely a megelõzõ külszolgálat elszámolása, az új

külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.

(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) és (9) bekezdésben

meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a

vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhetõ, ha a külszolgálatos még nem tért

ugyan véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.

(13) 1997. december 31-ig az egy évet meg nem haladó idõtartamú

külszolgálatból véglegesen hazatérõt - az utasokat megilletõ vámkedvezmények

kívül - minden külszolgálatban töltött teljes hónapra tízezer forint értékû, a

személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámárura, ha azokat a

Magyarországon kívüli lakóhelyen érvényes általános adózási feltételeknek

megfelelõen szerezték meg, továbbá a kivitelkor nem élveztek mentességet vagy

kedvezményt a forgalmi adó, a rendkívüli fogyasztási adó és egyéb fogyasztási

adók alól, vámmentesség illeti meg.

E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg

nem haladó mennyiségû vámárunak minõsül az 1. számú melléklet 1. pontjában

meghatározott mennyiségi keret kétszerese. Az ezt meghaladó mennyiségû vámáru

az 1. számú melléklet 2. pontjában elõírt feltételekkel vámkezelhetõ.

(14) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet

a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés idõtartama alatt behozott;

b) után küldött, de a végleges hazatérés elõtt igazoltan külföldön vásárolt

vagy megrendelt;

c) belföldi pénzintézet közremûködésével a végleges hazatérést, illetõleg a

külszolgálatból származó devizajárandóság devizaszámlán való jóváírását

követõ 90 napon belül külföldrõl megrendelt vámárura lehet igénybe venni.

(15) A vámmentes értékkeretet meghaladó értékû vámáru vámfizetés mellett

vámkezelhetõ.

(16) A (13)-(15)bekezdések rendelkezései a 4 évnél régebbi gyártású

gépkocsira, valamint a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges

termelõ-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.

(17) A tengerjáró és folyami vízi jármûveken szolgálatot teljesítõk,

valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta államhatárt

szolgálatteljesítés céljából átlépõ alkalmazottai, továbbá a határforgalom

lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen végzõk vámjogi

kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.

114. §

(1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban

meghatározott közérdekû cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül

beérkezõ vámáru - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár

kivételével - amennyiben a kezelõ szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.

(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezeléstõl számított három

éven belül csak a vámkezeléskor érvényes szabályok szerinti vámteher

kamattal növelt értékének megfizetése után idegeníthetõ el, illetve

használható vállalkozási tevékenység végzésére.

(3) Nem minõsül vállalkozási tevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli

használatba adás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekû cél

érdekében történik.

115. §

Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a sportszervezet

(ideértve a sportegyesületet és annak szövetségét is) részére

ellenszolgáltatás nélkül érkezõ, kereskedelmi forgalomba nem kerülõ

sporteszköz, sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet

vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja és három éven belül nem idegenítik

el.

116. §

(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek

megfelelõen behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos

mûszerek, oktatási, kulturális jellegû vizuális és auditív anyagok,

könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, mûalkotások, mûtárgyak, valamint

a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére

készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az õket segélyezõ

szervezetek részére érkeznek.

(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az

illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést

a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve

végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos mûszerek és

készülékek a kijelölt szervezetek részére is csak akkor vámkezelhetõk

vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból egyenértékû mûszereket és

készülékeket a behozatal idõpontjában Magyarországon nem gyártanak és

tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.

(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos mûszerekkel és készülékekkel

vállalkozási tevékenység nem végezhetõ, azokat a vámkezeléstõl számított öt

éven belül elidegeníteni, bérbe, lízingbe vagy használatba adni csak a

behozatalkor érvényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kamatai

megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem minõsül

elidegenítésnek (bérbe vagy használatba adásnak) a tudományos mûszer és

készülék e § szerint vámmentességre jogosult szervezetnek való átadása,

bérbe- vagy használatba adása. Az ilyen átadást azonban a vámkezelést végzõ

vámhivatalnál be kell jelenteni.

117. §

(1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi szervezetek

közcélú, így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási,

környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, mûemlékvédelmi, közrend- és

közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonsági és tûzvédelmi feladatok ellátását

segítõ ajándékai.

(2) Vámmentesek a tudományos, mûvészeti és más közérdekû intézmény

nyilvános gyûjteményébe felvételre kerülõ tárgyak - ideértve az Egyetemes

Postaegyezmény alapján csereként érkezõ bélyegeket is -, ha az intézmény

vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti

el.

(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsõoktatási, a tudományos és

egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi

tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére

ajándékként vagy csereképpen érkezõ oktatási, tudományos vagy kutatási célokra

szolgáló tárgyak, ha az intézmény vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja.

Ezeket a vámárukat ötéven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi

elõírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.

(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos

vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ humán- és

állatgyógyászati készítmények küldeményei.

(5) Vámmentesek az emberi eredetû gyógyászati anyagok, valamint a vér- és

szövetcsoportok meghatározásához szolgáló reagensek.

(6) Vámmentes a természetes személy részére érkezõ vagy általa behozott,

gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kiszerelt, bontatlan csomagolású

gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a kezelõorvos által elõírt

mennyiségben.

(7) Vámmentes a speciális diétát igénylõ krónikus betegségben szenvedõ

személyek, illetõleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozott

speciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó

üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyen speciális gyógyhatású

élelmiszerkészítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékes kezelõorvos

igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történõ behozatal esetén a

vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a

vámmentesen kezelt élelmiszerkészítmény az arra rászoruló tagok részére kerül

szétosztásra. Az említett céltól eltérõ felhasználás esetén a vámterhet a 45.§

(5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megfizetni.

(8) Vámmentesek a hírközlõ szervek részére devizafizetési kötelezettség

nélkül vagy csereképpen érkezõ híradók, híranyagok, televíziós filmek,

hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és

hanganyagok.

118. §

(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkezõ könyv, folyóirat, zenemû,

levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó és fuvarozó,

továbbá utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ nemzetközi

díjszabást és menetrendkönyvet.

(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és ugyancsak

ellenszolgáltatás nélkül szétosztásra kerülõ, kereskedelmi forgalomba nem

kerülõ, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott kis értékû reklám

és propaganda anyagok.

(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ, kereskedelmi forgalomba

nem kerülõ áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény

végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az

áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor

kezelhetõ vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére

és veszélyére további rendeltetésszerû használatra alkalmatlanná teszi.

(4) Vámmentesek a devizamûveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek

részére külföldrõl behozatalra kerülõ csekkek, váltók, forgalomban levõ

érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek.

Amennyiben az ezen céllal beérkezõ monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet)

nemesfém a behozatalt követõ öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a

45.§ (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az elõzõekben

meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára

behozott nemesfémeknek a devizamûveletekre felhatalmazott pénzintézetek

közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizamûveletek végzésére kapott

jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.

(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok

ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási

teendõkkel kapcsolatban érkezõ küldemények.

(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, mûvészeti és tudományos

pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek, érmék, plakettek, oklevelek és

hasonló, lényegében szimbólikus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés

feltétele, hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlõen bizonyított

legyen.

119. §

Vámmentes a mûemléknek minõsülõ építmény vagy mûtárgy helyreállítása,

felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és e célra felhasznált

építõanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló, díszítõ anyag.

Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a vámmentes

kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal idõpontjában hazai

gyártása ne legyen, és a mûemlék, mûtárgy jelleget hitelt érdemlõen

igazolják.

120. §

(1) Vámmentes a bûnügyi jogsegély keretében és a büntetõeljárás felajánlása

mellett küldött bûnjel.

(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisített vámáru, vagy ha

megsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális

vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve

engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív

szervezetnek átadja.

(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és az állam

által elfogadott vámáru.

(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.

121. §

Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és hamvait

tartalmazó hamvveder, továbbá temetésre behozott, nem kereskedelmi mennyiségû

koszorú és más kegyeleti tárgy.

122. §

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében

meghatározott legkevésbé fejlett fejlõdõ országokból származó és onnan

közvetlenül vásárolt áru.

123. §

(1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése és az ilyen hajók építésekor

felhasználásra kerülõ, külföldrõl származó anyagok és alkatrészek.

(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan termékek,

amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más ország parti tengerébõl vagy

a nyílt tenger vizébõl nyertek.

(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket az (2) bekezdés szerinti

feltételeknek megfelelõ gyártóhajókon állítottak elõ az ott megnevezett

termékekbõl.

124. §

A 100-123. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság,

vámszabálysértés tárgyát képezõ, el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.

IV. Fejezet

Vámteher

A vámfizetési kötelezettség

125. §

(1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költségtérítésre a

kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az

elévülés és a jogorvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik -

e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Vámfizetésre kötelezett:

a) az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom

számára történõ vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri,

továbbá

b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján,

1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi

forgalom számára vámkezelni, vagy

2. a vámteher, illetõleg a vámtartozás megfizetésére - a vámhivatal

egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy

3. a vámteher megfizetésére készfizetõ kezességet vállal,

c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén a vámkezelést kérõ,

d) az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen

forgalomba hozatalt elõsegíti,

e) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan

állapotban megõrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a

kötelezettségének - az elháríthatatlan külsõ ok (baleset vagy erõhatalom

következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetõleg

természetébõl eredõ okból mennyiségébõl vesztett vámáruk) esetét kivéve -

nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az

ismeretlen körülmények között elveszett, e jogszabály alkalmazása

szempontjából nem minõsül elháríthatatlan külsõ oknak.

f) az, aki olyan vámárut szerez meg, amelyrõl tudja vagy kellõ gondosság

mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.

(3) A vámkezelést kérõnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját

nevében a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére

kéri. Ilyen nyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.

(4) A (2) bekezdés b) pont 2. alpontjában szabályozott átvállalást a

vámhatóság csak kezességvállalására és halasztott vámfizetésre jogosított

engedéllyel rendelkezõtõl fogadhat el.

(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható

körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a

vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a

jogszerûen kiszabható vámteher megfizetése alól.

(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut

terhelõ vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelõsek. Nem vonatkozik az

egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

126. §

A vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi

forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki

a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a

vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba

hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elõsegíti, illetõleg az

ilyen vámárut felhasználja,

b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtõl függõen, vámmentesen,

kedvezményesen vagy az elõírásoknak megfelelõen más módon vámkezelt,

továbbá a vámjogszabályoknak megfelelõen behozott vámárut a korlátozástól,

illetõleg a feltételtõl vagy a jogszabály rendelkezésétõl eltérõen

elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek

megvalósításában közremûködik.

127. §

(1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az

árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és

beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan

nyilatkozatot ad.

(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés

szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége,

származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett hivatalos

azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek

fizetését, a vámmentességet, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását

befolyásolja.

A vámteher kiszabása

128. §

(1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi forgalombahozatal esetét - a

vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével

- az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésekor,

a benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes elõírások

szerint, forintban kell kiszabni.

(2) A vámáru jogellenes forgalombahozatala esetén a vámterhet az elkövetés

napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály

elõírásai szerint, forintban kell kiszabni.

(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak szerint külön-külön

kell kiszabni, illetve kivetni

a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a 12. § (4)

bekezdésében meghatározott vámtétellel;

b) a vámkezelési díjat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott

mértékben, a vámérték alapján;

c) a vámmal együtt kivetett adókat, illetéket és más, a vámhatóság által

kivetett kötelezõ befizetést a vonatkozó jogszabályok rendelkezései

alapján;

d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítõ vámot

a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak

alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.

129. §

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett és külföldre

vissza nem szállított hulladékot és mellékterméket terhelõ vámterhet a

vámáru tényleges állapotának megfelelõen kell kiszabni. Ez - a jövedéki

törvény hatálya alá tartozó termékek kivételével - nem lehet több, mint az

eredeti állapotnak megfelelõen kiszabott vámteher.

(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi

anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj - ideértve a javítási költséget is -

után fizetendõ vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.

(3) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom

számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a

vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a teljes ügyleti értékben

kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való

vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.

130. §

A külföldi fizetõeszközben kifejezett vámértéket - ha e törvény másként nem

rendelkezik - a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos

devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelõzõ hét hétfõjén

(ha a hétfõ munkaszüneti nap, akkor a következõ munkanapon) érvényes

devizaárfolyamnak megfelelõen.

A vámteher közlése, esedékessége

131. §

(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési

kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától

számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az

így megállapított fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben

foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlés napja az a nap,

amikor a vámfizetésre kötelezett részére a vámteher összegérõl és a fizetési

kötelezettségrõl szóló határozatot kézbesítették.

(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és

külföldre vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e

törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján,

legkésõbb azonban a visszaviteli határidõ lejártát követõ napon esedékes.

(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru

után - amennyiben azzal a visszaviteli határidõt követõ ötödik munkanapig

nem számoltak el - a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdése szerint hozott

határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján

esedékes.

(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelõ vámteher a forgalomba

hozatal napján, ha pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés napján

válik esedékessé.

A vámteher megfizetése

132. §

(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 133. §-ban

foglalt kivétellel - a vámáru kiadása elõtt, a közlést követõ öt

munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek

megfelelõen elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).

(2) A visszaviteli határidõ lejártáig vissza nem szállított vámáru vámterhét

a 131. § (4) bekezdésében említett határozat közlését követõ öt munkanapon

belül kell megfizetni.

(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány

felhasználásával, banki átutalással, vagy bankkártya alkalmazásával fizeheti

meg. A készpénzzel történõ befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa

kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyezõ

befizetési igazolást fogad el.

(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett - az (5) bekezdésben

foglaltak kivételével - legkésõbb a fizetési határidõt követõ elsõ munkanapon

- a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál

igazolni.

(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy

a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve

- az esedékességtõl számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg

(halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható,

ha

a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét

hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért

vámfizetéssel járó vámkezelést, vámteher fizetési kötelezettségének

határidõre eleget tett, vámtartozása nincs, és

b) a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet a kiszabásra kerülõ vámteher

megfizetésére legalább az elõzõ évi vámteher fizetési kötelezettség egy

hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegû,

jövedéki termék esetében az elõzõ évi vámteher fizetési kötelezettség három

hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegû

kezességet vállal;

c) a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió

forintot és a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet vagy az e törvény 7.

§ (4) bekezdése szerint kezességvállalásra jogosult a tervezett forgalomra,

az e bekezdés b) pontjában meghatározott értékû bankgaranciát nyújtja,

azonban az e bekezdés a) pontja alkalmazásától a vámhatóság - a

vámtartozást kivéve - eltekinthet. Ilyen esetben az engedély egy évre

feltételes, a fizetési határidõ elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az

engedély egy év után válik feltétel nélkülivé.

(6) Jövedéki termékek esetében az e § (5) bekezdésében foglalt feltételek

mellett a kérelemben meghatározott termékekre vagy termékkörre is adhatók ki

halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy ez esetben az elõzõ évi átlagosan

legalább heti egy alkalommal kért vámkiszabással járó vámkezelési feltételnek

értelemszerûen az engedélyben foglalt termékkörre kell teljesülnie.

(7) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében, amennyiben a

vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelõzõen tizenkét hónapnál

rövidebb idõn belül kezdte meg vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek

meglétét jogelõdjénél, gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal

rendelkezõ tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.

(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása

után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik

vámtartozása, az (5) bekezdés d) és c) pontjában elõírt kezességvállalás,

illetve bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4 %-ában, jövedéki

termék esetében 12 %-ában kell megállapítani.

(9) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthetõ vámteher

nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét.

(10) A 7. § (4) bekezdése alapján kezesség vállalására engedéllyel

rendelkezõ szállítmányozó és vámközvetítõ halasztott vámfizetésre csak az e §

(5) bekezdésében elõírt feltételek teljesítése esetén jogosult.

(11) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben

meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja.

Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély - az egyéb feltételek

megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követõ két év elteltével

adható.

(12) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni

köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a

befizetésrõl szóló pénzintézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés

megtörténtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli

árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy

szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.

Fizetési halasztás, részletfizetés

133. §

(1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy részére a nem

kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher megfizetésére huszonnégy havi

fizetéshalasztást vagy részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve,

hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínûsíti, hogy a

vámteher egyösszegû megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális

körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene

részére. Forgalmi adókra - az elõzõekben említett feltételek fennállása

esetén is - fizetési halasztás, illetve részletfizetés csak annak a

természetes személynek adható, aki a forgalmi adóknak nem alanya.

(2) A vámhatóság a lízingszerzõdés alapján behozott és belföldi forgalom

számára vámkezelt termelõeszköz után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók

kivételével - a lízing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra

részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfejlesztõ

pályázati rendszerben bonyolítják le (a továbbiakban: pályázati lízing), a

részletfizetés kamatmentes. A törlesztõ részletek megfizetését

hathónaponkénti egyenlõ összegben kell teljesíteni. A részletfizetési

kedvezmény a használt, illetõleg a belföldön további bérbe vagy

használatba adás céljából behozott termékre nem engedé-

lyezhetõ.

134. §

(1) A 133. § szerint engedélyezett részletfizetési kedvezményt azonnali

hatállyal vissza kell vonni, ha

a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltételeket nem teljesíti;

b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képezõ termelõeszközt a kedvezmény

ideje alatt elidegeníti, használatba vagy bérbeadja; vagy

c) a lízingszerzõdés megszûnik és a vámáru belföldön marad.

(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem, vagy részbeni nem

teljesítése esetén a 133. §-ban biztosított kedvezmények a következõképpen

módosulnak:

a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem

haladja meg az ötvenegy százalékot a részletfizetés kamatmentessége

visszamenõleges hatállyal megszûnik;

b) a kötelezettségek ötvenegy százalék feletti teljesítése esetén a

teljesítési aránynak megfelelõen módosul a kamatmentes részletfizetési

kedvezmény, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével

érvényesít.

(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a

vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az

igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 142. § (1)

bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.

A vámbevételek elszámolása és kezelése

135. §

(1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként kell elszámolni és

kezelni.

(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál elõre

letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek

kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró

vámbiztosítékot az annak felszabadítását követõ tizenöt napon belül vissza

kell fizetni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142.

§ (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.

(3) A vámárut terhelõ zálogjogból eredõ igények érvényesítésekor - külön

törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelõzõ zálogjogi igények kielégítése,

a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági

zálogjogot követõ zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó

összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési idõn belül

a vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.

(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását követõ öt

munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.

(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára történt

befizetést befizetettnek kell tekinteni. Ez esetben a vámhatóság az ügyfél

utólagos rendelkezése alapján kamatmentesen intézkedik a befizetés számlák

közötti átvezetésérõl, ha a befizetés egyébként határidõn belül történt.

(6) Túlfizetés esetén, és amennyiben a befizetési bizonylatból nem

állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó

összeget elszámolhatja a vámfizetésre kötelezett korábbi vámtartozásaira.

Elõször a vámot, majd a vámkezelési díjat, statisztikai illetéket, fogyasztási

adót, és egyéb kötelezõ befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést

számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános

forgalmi adóra írja jóvá.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3),(5)-(6) bekezdések

alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget, a

(3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos

átvezetést, vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követõen a befizetéstõl

számított harminc napon belül kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidõn

túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában

meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni.

(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kisösszegû (száz forint

alatti) tételeket nem kell megfizetni, illetõleg visszafizetni.

(9) A számlavezetõ vámszerv a vámfizetési folyószámlák helyzetérõl

jogcímenként köteles negyedévenként zárlatot készíteni és az egyenlegrõl az

ügyfelet évente rendszeresen, külön kérésre harminc napon belül értesíteni.

(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlõen,

így különösen a terhelésnapi bankszámla kivonattal igazolja, a számlavezetõ

vámszerv a vámtartozásról az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni.

A vámteher helyesbítése

136. §

(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher

kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása

céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a

vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból

helyesbíteni kell.

(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget - függetlenül

attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli -

határozattal kell megállapítani.

(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési

kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító

határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc munkanapon belül kell

teljesíteni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. §

(1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.

(4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási

rendelete határozza meg.

A vámteher visszatérítése

137. §

(1) A befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók

kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha:

a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül a vámfizetésre

kötelezett igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut

az eredeti küldõ címére vagy rendelkezése alapján - a szerzõdés

meghiúsulása, illetõleg a szerzõdésen alapuló szavatossági és jótállási

igények alapján - külföldre kiszállította (külföldi tértiáru);

b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre

kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes

behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határidõ lejártáig

külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta;

c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétõl számított egy éven belül

igazolja, hogy vámmentességre, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezõbb

vámtétel alkalmazására jogosult;

d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportõr a vám esedékességétõl számított

két éven belül igazolja, hogy

1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt

áru ellentételeként - a behozatalt követõen - az azzal azonos vámtarifaszám

(kötelezõ alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a

belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint

az exportõr és importõr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a

kiszállított áruval azonos értékkel megegyezõ vámértékre kalkulált vám

vehetõ figyelembe;

2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott

csomagoló- és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre

kiszállította;

3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan

beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált), és az

exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további

feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelõ vám- és

adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportõr

belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetû

árut szerzett be, és ezt számlával igazolja;

4. az általa külföldrõl behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt

árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerzõdés alapján

külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörtént.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszatérítés nem

alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási igények érvényesítésével

kapcsolatban a 104. §-ban meghatározott vámmentességet igénybe vették.

(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történõ

kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály

elõírásainak megfelelõen, igazoltan vámszabadterületre, tranzitterületre

kiszállították, vagy közvámraktárba betárolták.

(4) A számlavezetõ vámszerv a visszatérítendõ vámot a visszatérítésrõl

rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül

köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidõt elmulasztja, a 142. § (1)

bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni.

(5) Az egyszerûsített vámvisszatérítési eljárást és feltételeit e törvény

végrehajtási rendelete tartalmazza.

A vámteher mérséklése, elengedése

138. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott

vámterhet, kamatot az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy

mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt

élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági

kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására

szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet és a szociális körülmények feltárása

érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.

(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt

kérelmére az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy

vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru

az állampolgárok széles körét érintõ közösségi, - így különösen szociális,

egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi,

településfejlesztési, nemzeti és etnikai kisebbségi - feladatok ellátását

szolgálja.

(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2)

bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru

legfeljebb három éves elidegenítési korlátozásához kötheti e törvény

végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.

(4) Az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy

mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmezõ szervezet gazdálkodási

tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább

ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább

harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása elõtt.

A vámteher elévülése

139. §

A vámhatóság által

a) jogerõsen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtõl;

b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakövetelésére vonatkozó

jog az esedékességtõl;

c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerûen

kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés

eredményének közlésétõl;

d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher követelési joga az

esedékességtõl számított

öt év elteltével évül el.

140. §

Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének idõtartama, a

vámtartozások megfizetésére adott fizetéshalasztás vagy részletfizetési

kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez

kötött vámmentesség ideje alatt.

V. Fejezet

Jogkövetkezmények, költségek

Vámigazgatási bírság

141. §

(1) Az e törvényben meghatározott

a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,

vagy

b) az átmeneti megõrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó,

valamint

c) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggõ kötelezettségek

megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.

(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik,

vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven százalékát szervezet esetében

legalább ötvenezer forintot, természetes személy esetében legalább ötezer

forintot kell kiszabni.

(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem

keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében százötvenezer forintig,

természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.

(4) Ha az EUR. 1 szállítási bizonyítványt, az EUR. 2 okmányt, vagy származási

nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévõ adatok

ellenõrzése céljából visszaküldi Magyarországra, és az utólagos ellenõrzés

során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportõr az eladási ár, annak

hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább ötvenezer, legfeljebb

kétszázötvenezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.

(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.

(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha e törvény rendelkezései

alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn, és a fizetendõ kamat magasabb a

kiszabható bírság összegénél, valamint ha természetes személy esetében a

kötelességszegés következtében szabálysértési eljárás indult.

(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos

teljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése elõtt tárja

fel a mulasztást, és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak

huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.

(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a

vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha

a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság

kiszabására nem került sor, és

b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli

hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a

szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.

Kamat

142. §

(1) Ha e törvény eltérõ rendelkezést nem tartalmaz,

a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegybanki alapkamat

kétszeresének 365-öd részét;

b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére,

valamint ha a feltételtõl függõ vámmentesség vagy vámkedvezmény

alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében

utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét,

kell naponta megfizetni.

(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidõ

lejártát követõ naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher

közlésének napjától az engedélyezett határidõ napjáig terjedõ idõszakra kell

felszámítani. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.

(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy

aktív feldolgozásban - a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével -

vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára

történõ vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a

visszaviteli határidõ lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot

kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot

nem nyújtottak.

(4) A 134. § (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben az e § (1) bekezdés a)

pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetni.

(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön) határozatban kell

kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhére az (1) bekezdés a) pontjában

meghatározott mértékben felszámításra kerülõ kamatot a vámfizetésre

kötelezettnek a visszafizetendõ vagy visszatérítendõ összeggel együtt,

hivatalból kell megfizetni.

(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 141. § szerinti vámigazgatási bírság

szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.

Vámkezelési díj, statisztikai illeték

143. §

(1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2)

bekezdésben és e törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékû

vámkezelési díjat kell fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel.

(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén

vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a

73. § (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a

kiszabott vámkezelési díj két százaléka.

(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha a vámkezelés az e

törvényben meghatározott, vagy nemzetközi szerzõdésen alapuló vámmentesség

alkalmazásával történik.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is

alkalmazni kell.

(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a

vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak

nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

Szemledíj, költségtérítés

144. §

(1) A vámkezeléskor vagy utóellenõrzéskor felmerült szakértõi és más

vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költséget - a (2) és

(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a vámteherrel együtt, vagy a

vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.

(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi

vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint,

amelyet a vizsgálatot kérõ a többi költségtõl elkülönítve köteles

átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.

(3) A felmerült szakértõi és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérõnek

akkor kell megfizetnie,

a) ha a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságára

kerül sor;

b) ha a a jogorvoslati eljárás során kért szakértõi vizsgálat a vámhatóság

megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá;

c) az utóellenõrzés megszakítása miatt felmerült költséget, ha az

utóellenõrzés megállapítása rá nézve terhelõ adatot tartalmaz;

d) ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérõ

által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt

elvégezhetõ.

(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében

a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként ötszáz forint,

b) kereskedelmi áruforgalomban:

1. a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés

esetén vámkezelési bejelentésenként ezerötszáz forint,

2. az állandó vámfelügyeletet igénylõ szolgálat ellátása esetén megkezdett

nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer forint,

3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés

esetében vámkezelési bejelentésenként ezer forint,

4. munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés

esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett

óránként ötszáz forint szemledíjat kell fizetni.

A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási

rendelete tartalmazza.

(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal - a 2.

alpont kivételével - az eljárás megkezdése elõtt szabja ki és szedi be. A 2.

alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki

és szedi be.

(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezõnek

vagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás

után kezdhetõ meg, illetõleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni.

A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc)

után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési

költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje

az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért

eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz)

hiánya miatt nem végezhetõ el. Nem minõsül meghiúsult eljárásnak, ha a

fuvareszköz hiánya az eljárást kérõnek nem róható fel.

(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A

kérelmezõnek, illetõleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében

elõállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem

kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.

(8) A közúti jármûvek vámzár alatt történõ nemzetközi árufuvarozásra való

alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat eredményétõl függetlenül -

jármûvenként háromezer forint költségtérítést kell fizetni.

(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára

vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra

való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer

forint költségtérítést kell fizetni.

(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelõhelyeken végzett vámszolgálatért

- a ténylegesen felmerülõ költségek figyelembe vételével - a vámhatóság és a

határnyitást kérõ megállapodása szerinti díjat kell fizetni.

(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre

jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és

vámszolgálatot végzõ személyenként ötszáz forint költségtérítést kell fizetni.

(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vámhivatali vámraktárba

felvett áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint

költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.

(13) A jövedéki törvény elõírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki

termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy

levétele) esetén az ellenõrzést kérõ a (4) bekezdésben meghatározott

szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a

benyújtott kérelmet kell tekinteni.

VI. Fejezet

A vámigazgatási eljárás különös szabályai

Alapvetõ szabályok

145. §

(1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a vámmal kiszabásra kerülõ

statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is - az

államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szóban elõterjeszthetõ vámkezelési kérelmet nem kell jegyzõkönyvbe

foglalni.

(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és természetes

személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van arról

rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje,

valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok

illetnek meg, vagy kötelezettségek terhelnek.

(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a

vámteher helyesbítését és visszatérítését is - ha e törvény végrehajtási

rendelete eltérõen nem rendelkezik - elsõ fokú hatósági jogkörben az a

vámhivatal illetékes, ahol az áru vámkezelését kérik.

(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkereséseket és a külföldrõl

érkezõ megkeresésekre adandó válaszokat a vámszervezet központi szerve vagy az

általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.

(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidõ hatvan nap a következõ

esetekben:

a) vámszabadterület, tranzitterület engedélyezése;

b) magán- és közvámraktár engedélyezése;

c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához külföldi vámszerv

megkeresése szükséges.

(7) A (6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidõbe a külföldi

vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idõ nem számít bele.

Határozat

146. §

(1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni:

a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekrõl,

b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos egyéb kérelmekrõl,

c) a hivatalból indított eljárásokban.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a

raktározás, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a

vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minõsül.

(3) A vámhivatalnak a vámellenõrzés keretében tett - az (1) bekezdésben nem

említett - intézkedésérõl határozatot hozni nem kell.

Jogorvoslat

147. §

(1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok

elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól

szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint - az e törvényben

meghatározott eltérésekkel - végzi.

(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jogsértõ határozat a

felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott

elévülési határidõn belül megváltoztatható, megsemmisíthetõ, továbbá az ügyben

új eljárás lefolytatása rendelhetõ el.

(3) A vámteherrõl szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos

ellenõrzés kivételével, csak egy ízben - a 139. §-ban meghatározott elévülési

határidõn belül - módosítható.

(4) Az elsõfokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül -

végrehajtható:

a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;

b) az árunyilatkozat visszautasításánál;

c) a vámáru, áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;

d) jogszabályban meghatározott kötelezõ határidõk meghosszabbítására irányuló

kérelmek elutasításakor.

(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem

zárja ki a határozat újabb módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél

tartott utóellenõrzés megállapítása szerint a módosított határozat

jogsértõnek minõsül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenõrzés

megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes

jogorvoslattal lehet élni.

(6) A 128. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a

vámfizetésre kötelezett az elõírt határidõn belül akkor is köteles megfizetni,

ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása

esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a

szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha

a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani

szükséges.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 125. § (5) bekezdése alapján a

vámhatósági tévedésre, mint alapos okra hivatkozva a kiszabottnál kevesebb

vámterhet fizet meg, a 142. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot

kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a

vámhatóság eljárása jogszerûnek minõsül.

(8) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek

következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik,

a vámhatóságnak a visszafizetendõ összeg után, a befizetés napjától a 142. §

(1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetnie. A

vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési

kötelezettségre a 136. és a 137. §-ban foglaltak az irányadók.

Végrehajtási eljárás

148. §

(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy

nyilvántartó vámhatóság - a jogerõs vagy a 147. § (4) bekezdés a) pontjában

szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt

haladéktalanul intézkedik.

(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása elõtt jogosult a vámárun a 11. §

alapján fennálló törvényes zálogjogból eredõ igényei érvényesítésére, az e

törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történõ

kielégítésre nincs lehetõség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre

kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást

megindítja.

(3) A végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.

törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a

pénzkövetelés végrehajtásáról szóló elõírásait, illetve a végrehajtásnak a

pénzintézetnél kezelt összegre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra

vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott

eltérésekkel. A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követõ naptól

indítható.

(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértõ intézkedése

ellen vagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a

tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító

vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. Az ok bekövetkeztétõl

számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott

végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A

végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve

15 napon belül határoz.

149. §

(1) A vámtartozás behajtását a bankszámlával rendelkezõ vámfizetésre

kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési

megbízással, a bankszámlával nem rendelkezõ vámfizetésre kötelezett esetében

munkabérbõl vagy egyéb járandóságból történõ letiltással kell megkísérelni.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul

hosszú idõ múlva vezetne eredményre, a vámfizetésre kötelezett követelését,

továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.

150. §

(1) Ha a 149. § szerinti végrehajtás eredménytelen, vagy abból a vámtartozás

nem egyenlíthetõ ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el

az ingatlanvégrehajtást.

(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelõ határozat ellen jogorvoslatnak van

helye.

(3) Ingatlan végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtartozás a százezer

forintot meghaladja, az említett, illetõleg annál alacsonyabb összeg esetében

pedig akkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem

minõsül aránytalanul csekélynek.

(4) A végrehajtást elrendelõ vámhivatal a jogerõs határozattal megkeresi az

ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése

végett.

(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló határozat jogerõre emelkedett, a

vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlõ határozatát - az ingatlan

értékesítése érdekében - az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági

végrehajtónak küldi meg.

(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhetõ be, a vámhatóságot a vámtartozás

erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán a vámtartozás megfizetéséig

jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése, szüneteltetése

151. §

(1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére felfüggesztheti -

felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti - a végrehajtást, ha a

vámtartozást elõíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.

(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha

a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetõleg a lefoglalt

vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;

b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást vagy

részletfizetést engedélyezett, illetõleg az erre vagy a vámtartozás

mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést még nem hoztak.

(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén

valószínûsíthetõ, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható,

illetve értékesíthetõ, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás

idõtartama eltelt, illetõleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését

elmulasztotta, vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság

jogerõs határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban elõterjesztett újabb

kérelemre a végrehajtás nem szünetel.

A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége

152. §

(1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség - így különösen az

alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség - a

vámfizetésre kötelezettet terheli, melyrõl a vámhatóság határozatban dönt.

(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított

költséget a vámtartozást megelõzõ sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás

során befolyt összeget ezt követõen a 135. § (6) bekezdésében foglalt

sorrendben kell elszámolni.

Vámtartozás törlése

153. §

(1) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított és a belföldi forgalom

számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15. §-ban meghatározott

fizetési kötelezettséget a vámkezelés idõpontjában - az adók kiszabása után -

törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru közvetlen önköltségében

a magyar hozzáadott érték (így különösen: belföldrõl beszállított és a

vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei) szerepel. A

vámkezelést kérõ a törlendõ értékrészt elkülönítetten, egy összegben is

tartalmazó közvetlen önköltség kalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru

esetében, amelynek vámszabadterületre való kiszállításakor vámvisszatérítést

vettek igénybe.

(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határozattal törli a

vámtartozást, és errõl a tartozást megállapító, illetõleg nyilvántartó

vámhivatalt tájékoztatja, ha a vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek

mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem vezetett

eredményre.

(4) A vámhatóságnak a behajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból

elõ kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a

vámtartozás behajthatóvá válik.

(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.

(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen

a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.

VII. Fejezet

Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem

Nyilvántartás, adatszolgáltatás

154. §

(1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a vámeljárással

kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereskedelmi statisztika alapjául

szolgáló adatokat is - a valóságnak megfelelõen és a vonatkozó jogszabályok

által elõírt módon kell feltüntetni.

(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletkezett okmányokat a

vámterhekre érvényes elévülési idõ elteltéig köteles megõrizni, és a

vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.

Vámtitok, adatvédelem

155. §

(1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos tény, adat,

körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására

jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam

pénzügyi, gazdasági érdekeit.

(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen

birtokába kerülõ adatokat - a személyes adatok, a szolgálati titok és

adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és a

külkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenõrzi, nyilvántartja,

feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes

elévülési idõ elteltéig megõrzi.

(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülõ

a) személyes és egyéb személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat

megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági eljáráshoz a

Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar

Nemzeti Banknak, folyamatban lévõ eljárásban, illetve bûnüldözés,

bûnmegelõzés céljából bíróság, ügyészség és bûnüldözõ szervek számára,

nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak,

adóellenõrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak, továbbá

hagyatéki eljáráshoz a közjegyzõnek;

b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes

személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak

minõsülõ - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak, és

egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelõs szervnek, közigazgatási és

hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és

ellenõrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti

Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg

összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggõ

feladatok ellátásához a Földmûvelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi

ellenõrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;

c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat

rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és

piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági,

vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi

Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek,

piacvédelmi elemzési célra a Földmûvelésügyi Minisztériumnak,

környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési

Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési

célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át.

(4) Az adatok átadásáról az érintettet az adatvédelmi törvény szabályai

szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti - kivéve a

statisztikai célú - adatátadást a törvény nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés,

vagy bûnüldözés érdekében korlátozhatja.

(5) A vámhatóságok együttmûködésére vonatkozó nemzetközi szerzõdések alapján a

vámhatóság - az államtitkot képezõ adatok kivételével - külföldre is

továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérõ vámszerv az

adatvédelem feltételeinek eleget tesz.

(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan

forgalmi adat, amely szervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.

(7) Az ügyfél jogosult a saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.

(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi

célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat

kell alkalmazni.

(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minõsülõ adat a

stratégiai termékekrõl, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról,

a nemzetbizonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a

forgalmazásban az exportõr, importõr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.

156. §

A vámeljárás során rögzítésre kerülõ adatok adatvédelemre, adatbiztonságra

vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõ kezelését és e törvény által

meghatározott céloknak megfelelõ feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési

rendszer mûködtetését a vámhatóság végzi, illetve felelõssége mellett

végezteti.

157. §

(1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak

felhasználásával a személyazonosító jel, illetõleg adószám alapján veszi

nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.

(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a

személyazonosításra alkalmas adatokat (név, lakóhely, születési év, hó, nap,

anyja neve, valamint az (1) bekezdésben meghatározott azonosító jel) tartja

nyilván, a vámkezelés adataival együtt.

(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar

természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti

személyazonosító jel, illetõleg adószám - az útlevélszám, valamint a "vám" szó

alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.

(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok

ellenõrzéséhez, a szervezet/személy és az áru azonosítása érdekében a

következõ nyilvántartások adatait használhatja fel:

a) a szervezet, természetes személy azonosítása érdekében a polgárok személyi

adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az

útlevélnyilvántartás, valamint a cégbírósági nyilvántartás;

b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjármûnyilvántartás, kötelezõ

gépjármûbiztosítási nyilvántartás;

c) a büntetett elõélet vizsgálata céljából a bûnügyi nyilvántartás;

d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.

(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték

meghatározás jogszerûségének és a vámteher befizetésének ellenõrzéséhez

pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.

158. §

A vámhatóságnak a jogszabályban elõírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy

az a vámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a

vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és

a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat

befolyásoló tényezõknek az ellenõrzésére alkalmas legyen.

159. §

(1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselõje vagy

közalkalmazottja - szolgálati vagy munkaviszonyának megszûnését követõen is -

továbbá a vámeljárásba és ellenõrzésbe bevont szakértõ és minden más személy

(ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az

adatszolgáltatás, a nyilvántartás, a feldolgozás, az ellenõrzés, vámterhek

beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e

törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során, feladataival

összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai

szerint megõrizni.

(2) A (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség megszegésének

minõsül, ha a vámeljárás során megismert vámtitoknak minõsülõ adatot vagy

információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetõvé teszik,

jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.

160. §

Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan

olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztõ módon tesz

közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat

megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az államtitoknak nem minõsülõ -

valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek elõzetes meghallgatását

követõen.

VIII. Fejezet

Utólagos ellenõrzés

161. §

A vámhatóság által végzett utólagos ellenõrzés a vámfizetésre kötelezett

szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljeskörû felülvizsgálat,

amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett,

illetõleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a

vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az

utólagos ellenõrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru

vámellenõrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru

tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek

igénybevétele jogszerû volt-e, és az ezek alkalmazásához elõírt feltételeket

betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az

utólagos ellenõrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján,

a külföldi vámhatóság megkeresésére is.

162. §

Utólagos ellenõrzést kell folytatni a vámfizetésre kötelezettnél, ha annak

felszámolására vagy végelszámolására kerül sor, továbbá az Állami

Számvevõszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.

163. §

Az utólagos ellenõrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja a

vámellenõrzéshez szükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az

árut, valamint az eljárásban résztvevõk tevékenységének jogszerûségét.

164. §

A 162. §-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenõrzés lefolytatásának

szükségességét, gyakoriságát a célszerûség, a költségkímélés és az ellenõrzött

mûködõképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése

figyelembe vételével az illetékes vámhatóság vezetõje határozza meg. A

vámhatóság a már utólagos ellenõrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv

engedélyével, illetve a 162. §-ban foglalt esetekben folytathat ismételten

utólagos ellenõrzést.

165. §

(1) Az utólagos ellenõrzést annak megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal

írásban be kell jelenteni.

(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenõrzésrõl elõzetesen értesíteni,

ha fennáll a lehetõsége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat,

könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket,

megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.

(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzõkönyvben kell rögzíteni, illetve

a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat,

adathordozókat átvételi elismervény ellenében be kell vonni. Az átvételi

elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok,

adathordozók a hivatali helyiségben történõ tanulmányozás végett is

bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság

vezetõjének engedélyével és az ellenõrzött szervezet/személy egyidejû

értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenõrzött szervezet/személy a

bevont iratokról másolatot készíthet.

(4) Az utólagos ellenõrzés tárgyát képezõ ügyben az ellenõrzött a vizsgálat

idõszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait

és eredményét befolyásolhatja.

166. §

(1) A helyszíni utólagos ellenõrzést lehetõleg az ellenõrzött tevékenysége

folytatása idején (munkaidõben), más személyeknél napközben 8-20 óra között

lehet lefolytatni.

(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenõrzést a hivatali

idõben kell megtartani. A hivatali idõt úgy kell megállapítani, hogy az

érdekelt meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.

(3) Jogerõs határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan, helyszíni utólagos

ellenõrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja

végezhet, aki ellenõrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és

megbízólevéllel igazolni köteles.

(4) A vámhatóság utólagos ellenõrzést végzõ tagja az ellenõrzés

lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenõrzése alá

tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenõrzéséhez a szükséges

helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,

felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet, vagy egyéb

bizonyítást folytathat le.

(5) Ha az ellenõrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában

végzi, vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a

(4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére

történõ belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.

167. §

(1) Az utólagos ellenõrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni

és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett,

illetve az ellenõrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási

eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki

bizonylatok, számlakivonatok, szakértõi vélemények, a nyilatkozat, a

tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más

adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttmûködés

keretében beszerzett bizonyítékok.

(2) Az ellenõrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a

vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenõrzéshez

szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az

ellenõrzés, utólagos ellenõrzés során az ellenõrzött, megbízottja és

alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenõrzéshez szükséges felvilágosítást

megadja.

(3) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés során szakértõt vehet igénybe.

168. §

(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzést felfüggeszti, ha az ellenõrzött a

167. § (2) bekezdésében elõírt feltételeket nem, vagy csak hiányosan, illetve

a vámhatóságot megtévesztõ módon teljesíti.

(2) A megszakítással egyidejûleg a vámhatóság az ellenõrzés alatt állót -

határidõ megjelölésével - a 167. § (2) bekezdésében foglaltak biztosítására,

bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az

ellenõrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az ellenõrzött költségére - a

nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértõvel elkészíttetheti, vagy azokat és

más bizonylatokat beszerezhet.

169. §

(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés megállapításait jegyzõkönyvbe

foglalja.

(2) A jegyzõkönyv az ellenõrzött azonosításához szükséges adatokat, az

utólagos ellenõrzés által megállapított tényállást és az annak alapjául

szolgáló bizonyítást tartalmazza.

(3) Az utólagos ellenõrzés akkor fejezõdik be, amikor az ellenõrzés

megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzõkönyvet

kézbesítik. Az utólagos ellenõrzés következtében tett intézkedések

idõpontjaként a jegyzõkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.

170. §

(1) Az ellenõrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenõrzést végzõ

személy azonosságáról és az ellenõrzésre felhatalmazást adó megbízásról

meggyõzõdni, az ellenõrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a

jegyzõkönyvet megismerni, és a jegyzõkönyv átvételét követõ nyolc napon

belül írásban észrevételt tenni.

(2) Az ellenõrzés befejezésérõl a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott

határidõt követõ 8 napon belül dönt. Az ellenõrzést folytatni kell, ha az

ellenõrzött észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a

tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzõkönyvet kell

készíteni.

(3) Az ellenõrzött kérelmére a jegyzõkönyv átadásakor zárótárgyalást kell

tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenõrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó

szervezet képviselõje is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak,az (1)

bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell

számítani.

171. §

Az utólagos ellenõrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint

a) a hatáskörébe tartozó, szükséges eljárást megindítja, vagy

b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes

szervet.

172. §

A vámhatóság jogosult az utólagos ellenõrzési tevékenységéhez más hatóság

közremûködését kérni, illetve igénybe venni.

II. RÉSZ

VÁMIGAZGATÁS

I. Alapvetõ rendelkezések

173. §

(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a

pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.

(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyõrség

(a továbbiakban: vámszervezet) végzi.

(3) Új határátkelõhely megnyitása és a megnyitott határátkelõhelyek

megszüntetése, illetve a határátkelõhelyeken lebonyolódó forgalom

jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A

határátkelõhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény

végrehajtási rendelete határozza meg.

(4) A vámszervezetet e törvény hatálybalépése után csak törvény,

kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri vagy a

pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e

törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.

(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és

kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben

pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben

jár el.

(6) A vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ alsó-, közép-, illetve

felsõfoku szervekbõl áll. A szervezeti felépítésre vontkozó részletes

szabályokat és a vámigazgatási feladatok végrehajtását e törvény végrehajtási

rendelete szabályozza.

II. A vámszervezet feladata

174. §

A vámszervezet végzi

a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vám- ellenõrzését, a

vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;

b) külön törvényben meghatározott idegenrendészeti feladatok ellátását;

c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - termékek, termények,

áruk azonosságának (adózási szempontból történõ besorolásának, minõségének

és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát,

illetve a vizsgálat megtörténtének ellenõrzését;

d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenõrzését,

javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását;

e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenõrzött termékek és

technológiák forgalmának ellenõrzését;

f) az e törvényben meghatározott ellenõrzési és utólagos ellenõrzési

feladatok, valamint a különbözõ, feltételtõl függõ vámkedvezmények

elbírálásához szükséges ellenõrzési feladatok ellátását;

g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenõrzését és a bérfõzésben elõállított

pálinka és borpárlat adóztatását;

h) a büntetõeljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi

bûncselekmények megelõzését, felderítését, valamint nyomozását az erre

vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben

meghatározott és nemzetközi együttmûködési kötelezettségbõl adódó

felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bûncselekmények esetében

halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok

biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkezõ nyomozó hatóság

értesítésével;

i) a jogszabályban meghatározott pénzügyi (vám- és deviza, adó- és jövedéki)

szabálysértések megelõzését, felderítését és elbírálását;

j) meghatározott körben anyagi javak, értékek õrzését, kísérését;

k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenõrzési feladatok

ellátását;

l) a közúti határátkelõhelyek üzemeltetését, fenntartásukra és fejlesztésükre

vonatkozó feladatok végrehajtását;

m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminisztertõl kapott

felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatásokkal és nemzetközi

vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülõ vámszakmai feladatok

ellátását.

III. A vámszervezet hivatásos állományú tagjainak intézkedési és

szolgálati fellépési jogai és kötelezettségei

175. §

(1) A vámszervezet határátkelõhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati,

szabálysértési, vám- és jövedékellenõrzési, õrzésvédelmi, hatósági,

végrehajtási eljárási feladatai ellátását végzõ személyek, valamint mindezen

tevékenységek irányítását, felügyeletét, és ellenõrzését ellátó személyek (a

továbbiakban együtt: pénzügyõrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak,

egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.

(2) A vámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak,

a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.

(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet

szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult

a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket az államhatáron,

vámhatáron belül igazoltatni;

b) ellenõrizni a szállítás alatt levõ vámáruk, jövedéki termékek

biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetû

áruk vámkezelésének megtörténtét; megvizsgálhatja és igazoltathatja a

szállítás alatt levõ jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e

célból közutakon személyeket, jármûveket - a közúti közlekedés

szabályairól, szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával -

megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon,

repülõtereken tartózkodó, illetõleg vasúton, hajón, személyszállító

közforgalmú gépjármûvön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön

tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;

c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok

megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése,

mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges

intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton

kívül levõ pénzügyõrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levõ

pénzügyõr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levõ pénzügyõrt az

intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult

továbbá a büntetõeljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe

utalt bûncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bûncselekmények

elkövetésének megelõzésére, megszakítására, az elkövetõ kilétének

megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási

helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendõrségrõl szóló

1994. évi XXXIV. törvény 64.§-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott,

bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyûjtést végezni, a

rendõrségi törvényben meghatározott feltételek között;

d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bûncselekmény vagy szabálysértés

elkövetésén tettenért, illetõleg annak elkövetésével vagy abban való

részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani.

Evégbõl jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet

szerveihez vagy a rendõrséghez elõállítani. A feltartóztatás és az

elõállítás idõtartama a hat órát nem haladhatja meg.

(4) A jogszerûen fellépõ pénzügyõr intézkedéseinek az ellenõrzött személy

köteles alávetni magát.

176. §

(1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási

rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.

(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselõk

jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottakról

szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.

III. RÉSZ

A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZHATÓ

KÉNYSZERÍTÕ ESZKÖZÖKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Közös szabályok

177. §

(1) A pénzügyõr törvényben meghatározott jogszerû intézkedése elleni tettleges

ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet és

kényszerítõ eszközt alkalmazhat.

(2) A pénzügyõrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy

a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyõr nem visel egyeruhát, az

intézkedés megkezdése elõtt köteles pénzügyõri mivoltát szóban közölni, és -

ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati

igazolvánnyal igazolja.

(3) A kényszerítõ eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény

biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással,

sérüléssel vagy károkozással jár.

(4) A kényszerítõ eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi

sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhetõ legyen. Az intézkedés

következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget

kell nyújtani. A pénzügyõr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos

elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó errõl értesüljön.

(5) A kényszerítõ eszköz alkalmazása elõtt az ellenszegülõt - ha a körülmények

ezt lehetõvé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére és

figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítõ eszköz alkalmazására kerül sor.

178. §

(1) Testi kényszer kivételével kényszerítõ eszköz nem alkalmazható - a jogos

védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nõvel és a gyermekkorúval szemben.

(2) A kényszerítõ eszköz alkalmazását a pénzügyõr szolgálati elöljárójának

jelenti.

(3) A pénzügyõr kényszerítõ eszközt saját elhatározásából vagy utasításra

használhat.

II. Fejezet

Az egyes kényszerítõeszközök alkalmazásának szabályai

Testi kényszer

179. §

(1) A pénzügyõr jogszerû intézkedése elleni tettleges ellenszegülés

megtörésére testi kényszert alkalmazhat.

(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyõri erõfölény vagy

az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb

kényszerítõ eszköz alkalmazása nem indokolt.

(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyõr felhasználhatja az

önvédelmi fogásokat is.

Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz,

illetõleg más eszköz alkalmazása

180. §

(1) A pénzügyõr a szolgálatban kényszerítõ eszközként a rendszeresített vegyi

vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt

alkalmazhat

a) a saját testi épségét, illetõleg az õrzésére bízott vagyon biztonságát

közvetlenül veszélyeztetõ támadás elhárítására;

b) a jogszerû intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.

(2) A pénzügyõr által alkalmazható vegyi, elektromos sokkoló eszköz

rendszeresítésérõl a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben

rendelkezik.

Szolgálati kutya alkalmazása

181. §

(1) A pénzügyõr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy

anélkül - kényszerítõ eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer

alkalmazásának feltételei fennállnak.

(2) A pénzügyõr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve

alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.

(3) A pénzügyõr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a

személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül

fenyegetõ magatartás elhárítására.

Útzár telepítése

182. §

A pénzügyõr a büntetõeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet

hatáskörébe tartozó bûncselekmény felderítése, megakadályozása céljából

indokolt esetben az illetékes rendõrhatóságtól, határõrségi szervtõl útzár

telepítését kérheti.

Bilincs alkalmazása

183. §

(1) A pénzügyõr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni

kívánt vagy korlátozott személy

a) támadásának megakadályozására,

b) tettleges ellenszegülés megtörésére,

c) szökésének megakadályozására.

(2) A bilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és

egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni

kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor és a

bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más

hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell küldeni.

Lõfegyverhasználat

184. §

Általános rendelkezések

(1) A pénzügyõrt a lõfegyverhasználati jog e törvényben meghatározottak

szerint illeti meg.

(2) Ha e törvény szerint a lõfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyõr

lõfegyverként elsõsorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek

hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.

(3) A pénzügyõr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a

belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

(4) Lõfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minõsül.

Nem lõfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott

vagy a figyelmeztetõ lövés.

(5) A pénzügyõr a lõfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen

utasításra használja.

(6) Tilos a szolgálati fegyvert elõvenni, bárkire ráfogni, tüzelési

készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba

helyezni, ha a lõfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei

nem valósultak meg.

(7) A jogosulatlan lõfegyverhasználat büntetõjogi és fegyelmi eljárást von

maga után.

A lõfegyverhasználat esetei

185. §

A pénzügyõr - szolgálatának jogszerû teljesítése közben - lõfegyverhasználatra

jogosult

a) az élet elleni közvetlen fenyegetés, vagy támadás elhárítására;

b) a testi épséget súlyosan veszélyeztetõ közvetlen támadás elhárítására,

valamint

c) a büntetõeljárásról szóló törvény által a vámszervezet nyomozási

hatáskörébe utalt bûncselekmények megakadályozása érdekében a lõfegyverrel,

robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való

elkövetés esetén.

186. §

Nincs helye lõfegyverhasználatnak, ha

a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a

fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,

b) a lõfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is

elérhetõ.

187. §

A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések

(1) A lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie

a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,

b) más kényszerítõ eszköz alkalmazásának,

c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik,

d) figyelmeztetõ lövésnek.

(2) A lõfegyverhasználatot megelõzõ figyelmeztetést érthetõen, határozottan,

"a törvény nevében fegyvert használok" szavakkal kell megtenni.

(3) A figyelmeztetõ lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se

veszélyeztessen és lehetõleg kárt se okozzon.

188. §

(1) A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések részben vagy teljesen

mellõzhetõk, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelõzõ

intézkedésekre már nincs idõ, és a késedelem a pénzügyõr vagy más személy

életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.

(2) Ha a lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések valamelyikével a támadást

elhárították, lõfegyverhasználatra nem kerülhet sor.

Eljárás lõfegyverhasználat után

189. §

(1) Lõfegyverhasználat után a sérültet elsõsegélyben kell részesíteni és

lehetõvé kell tenni orvosi ellátását.

(2) A lõfegyverhasználatról a pénzügyõr haladéktalanul jelentést tesz

közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A

közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendõri szervet.

(3) A lõfegyverhasználat jogszerûségét a rendõrség vizsgálja.

IV. RÉSZ

RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTÕK

JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRÕL

I. Fejezet

Hatóságok, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek

együttmûködési kötelezettsége

190. §

(1) Vámtörvénybe ütközõ cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság

köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni.

(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása

során vámjogszabályt sértõ cselekményrõl szerez tudomást, köteles azt a

legközelebbi vámhivatalnál vagy rendõri szervnél bejelenteni. A rendõri

szervek a bejelentésrõl kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.

191. §

(1) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának

ellenõrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári

nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek

kötelesek hivatalos eljárásuk során együttmûködni.

(2) Az együttmûködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a

vámellenõrzés végzésére nem jogosítja fel, vámellenõrzést kizárólag a

vámszervezet szervei végezhetnek.

192. §

A vámszervezet nyomozószervei és a rendõrség bûnügyi szervei a büntetõ

eljárásról szóló törvényben, valamint a rendõrségi törvényben meghatározott

hatáskörükben eljárva kötelesek együttmûködni és kötelesek egymást a

bûnmegelõzõ és felderítõ tevékenység gyakorlása során támogatni.

193. §

(1) A vámszervezet vámellenõrzéssel nyújt segítséget a határõrségi feladatok

ellátásához.

(2) A Határõrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált

vámárut/árut és fizetõeszközöket köteles átadni a vámszervezet illetékes

szerveinek további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a

vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi

illetékes vámszervet kell tájékoztatni.

(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a

bûntetõ eljárás jogerõs befejezése után e törvény elõírásai szerint kell

rendezni.

(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a

mellékutakon a Határõrség biztosítja a határátkelõhely rendjének

fenntartását.

II. Fejezet

Fuvarozók, szállítmányozók és posta együttmûködési kötelezettsége

A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei

194. §

(1) A fuvarozó köteles

a) az állomásán, kikötõjében vagy repülõterén létesített vámhivatal

részére - térítés ellenében - megfelelõ iroda- és raktárhelyiséget

biztosítani, továbbá azok fûtésérõl és világításáról, valamint

karbantartásáról gondoskodni;

b) a nemzetközi forgalomban közlekedõ jármûvek vámhatáron való tartózkodási

idejének menetrendjét a vámellenõrzéshez szükséges idõ figyelembe

vételével megállapítani.

(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köteles a vámhivatal

részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni,

valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a

vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a

szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértõ cselekményeket a

vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó és a posta kötelesek

azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy ismételten

megszegi, a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára

kizárni.

(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más

azonossági jel megsérülésérõl, továbbá a fuvarozott vámáru bármilyen ok

miatt szükséges kirakásáról, illetõleg más jármûbe történõ átrakásáról a

területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.

Vasúti forgalom

195. §

(1) A vámterületre be- vagy onnan kilépõ valamennyi vasúti jármû érkezésérõl

és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.

(2) A vasúton közlekedõ utasok menet közben történõ vámellenõrzése esetén a

vasút köteles a vizsgálatot végzõk részére szolgálati fülkét, továbbá

díjtalan utazást biztosítani.

Hajózási forgalom

196. §

(1) A határvízen közlekedõ vízijármû - a kényszerkikötés esetét kivéve - csak

olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal mûködik, illetõleg csak ilyen helyen

rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be

személyeket.

(2) A határvízen közlekedõ vízijármû és annak személyzete sem menet közben,

sem éjjeli állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.

(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármû parancsnoka köteles a legközelebbi

vámhivatalt értesíteni.

(4) Ha a vízijármû olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem mûködik, a

jármû parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával

bejelenteni.

(5) Ha a vízijármû üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése

céljából köt ki a határvízi kikötõben, a vámhatóság eltekinthet a

vámvizsgálattól, a kikötõben tartózkodó vízijármû azonban vámhivatali

ellenõrzés alatt áll.

197. §

(1) A vízijármû készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet - a (2)

bekezdésben meghatározott eset kivételével - csak a vízijármû fedélzetén

szabad vámmentesen felhasználni.

(2) A vízijármûnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén - a

vízijármû parancsnoka kérésére - a vámhivatal a fedélzeti felhasználással

azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet idõarányos részének a

vámterületen történõ felhasználását.

Légiforgalom

198. §

(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vámterületre érkezõ

vagy onnan távozó légijármûnek - a kényszerleszállás esetét kivéve - csak

olyan repülõtéren szabad le-, illetõleg felszállnia, ahol vámhivatal mûködik.

(2) A vámterületre érkezõ vagy onnan távozó valamennyi légijármû érkezésérõl

és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülõtér üzemeltetõje köteles a

vámhivatalt értesíteni.

(3) A nemzetközi légiforgalomban közlekedõ légijármû kényszerleszállása

esetén a légijármû parancsnoka köteles errõl értesíteni a legközelebbi vám-,

rendõri vagy határõrizeti szervet. A bejelentésrõl az említett szervek

egymást kötelesek értesíteni. A légijármû parancsnokának gondoskodnia kell

arról, hogy a vámellenõrzés elvégzéséig a légijármûbõl ne rakjanak ki vámárut

és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és

vagyonbiztonságot. A légijármû csak a vámellenõrzés megtörténte után

folytathatja útját.

(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülõtéren külön engedéllyel

létesített tranzit váróterem és tranzit-terület vámellenõrzésére vonatkozó

részletes szabályokat - a 3. § (4) bekezdésének figyelembe vételével - a

kiadott engedélyben kell meghatározni.

Postaforgalom

199. §

(1) A vámterületre beérkezett, illetõleg onnan külföldre feladott

postaküldeményeket a Magyar Posta Rt. köteles a külföldi küldeményeket

kicserélõ postaszerv mellett mûködõ vámhivatalnak bemutatni, és a (2)

bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.

(2) Nem kell a vámkezelését kérni

a) a levelezõlapoknak, továbbá azoknak a zárt, vagy nyitott leveleknek,

valamint az olyan postaküldeményeknek, amelyek árut, vagy árumintát nem

tartalmaznak, beleértve a vakok részére vakírással készített levélpostai

küldeményeket;

b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyeknek kiviteli

eljárásban való vámkezelése a feladás elõtt megtörtént;

c) a tranzit küldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények

kivételével.

d) A vámhatóság kábítószer felderítés érdekében a (2) bekezdésben említett

árukat vámvizsgálat alá vonhatja.

200. §

(1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények

belföldi forgalomban való vámkezelését a Magyar Posta Rt.a feladó által

kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérheti.

(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiállított vámokmánnyal

köteles igazolni.

201. §

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelése

bármely vámhivataltól kérhetõ.

(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények külföldre történt

kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.

202. §

(1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények után

kiszabott és beszedett vámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy

alkalommal köteles megfizetni.

(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülõ, és kereskedelmi

áruforgalomnak minõsülõ küldemények vámkezelésére az általános elõírásokat

kell alkalmazni.

III. Fejezet

Vámügynök, Vámügynökség

203. §

(1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerûen végzõ egyéni vállalkozó

a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerûen végzõ természetes személyek

társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).

(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön

engedélyével (mûködési engedély) kezdheti meg és folytathatja, feltéve,

hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a cégjegyzékbe

bejegyezték.

204. §

(1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmezõ megfelel az alábbi

feltételeknek:

a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;

b) vámszempontból megbízható;

c) a létesítendõ vámügynökség belföldi székhelyû pénzintézet által kiadott

bankgaranciával rendelkezik;

d) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója), vagy - több

tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs

vezetõje vámszakértõi engedéllyel vagy felsõfokú vámügyi szakképesítéssel,

a szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;

e) határátkelõhelyre kért mûködési engedély esetében a vámügynök elhelyezése

és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;

f) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója), vagy - több

tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs

vezetõje legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi

tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezõnek nincs

vámtartozása.

205. §

A vámhatóság a mûködési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 204. §-ban

elõírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.

206. §

A mûködési engedélyt vissza kell vonni, ha a 204. §-ban írt feltételek

bármelyike megszûnik.

207. §

A vámhatóság a mûködési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre

megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha

õt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütközõ cselekmény ismételt

elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerõsen

elmarasztalta.

208. §

(1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közremûködik annak

végrehajtásában, a megbízója javára kezességvállalási nyilatkozatot adhat,

továbbá a székhelyén (telephelyén) - külön engedéllyel - vámraktárat tarthat

fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.

(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása elõtt meggyõzõdni a

vámkezeléshez szükséges feltételek meglétérõl, valamint a rendelkezésre álló

okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.

(3) A vámügynök öt évig köteles megõrizni az általa lebonyolított

vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az adatok - a hivatalos

bélyegzõvel és eredeti aláírással ellátott okmányok kivételével - mágneses

adathordozón, mikrofilmen is megõrizhetõk. Az adatok nyilvántartásakor a

titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelõen jár el.

V. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

209. §

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 4. hónap elsõ napján lép hatályba.

Rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a hatálybalépését

követõen végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál,

intézkedéseknél kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálybalépése elõtt végzett, vámáru jelleget meg nem

szüntetõ vámkezelés esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási

határidõ lejártáig mindaddig változatlan feltételek mellett maradhat

vámfelügyelet alatt, amíg más vámkezelésben való részesítését nem kérik.

(3) A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény -

e törvény kihirdetéséig hatályos -18. §-ában és a 31. § (3) bekezdéseiben

foglalt feltételekkel vámkezelhetõk azok a termelõeszközök, amelyek

behozatalára e törvény kihirdetése napját követõ 30. napig a Cégbírósághoz

bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak, vagy az alapítói vagyon

felemelésérõl szóló taggyûlési (közgyûlési) határozatnak megfelelõen, illetve

ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. tv. 31. § (3) bekezdése szerinti

devizaszámlára történt befizetésbõl (átutalásból) került sor.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt engedélyezett fizetési kedvezmények

(így különösen: fizetés-halasztás, részletfizetés, kamatmentesség) illetve

kivetett terhek (így különösen: kamat, késedelmi pótlék, bírság) az eredetileg

megállapított feltételek szerint vehetõk igénybe, illetve teljesítendõk.

(5) Az e törvény hatálybalépése elõtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a

törvény hatálybalépését követõen csak akkor tekinthetõk érvényesnek, ha e

törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezõbb

feltételhez köti. Amennyiben az elõzõ jogszabályok alapján kiadott engedély az

e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély

birtokosa az e törvény hatálybalépését követõ száznyolcvan napon belül nem

kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon

érvényét veszti.

210. §

(1) Az e törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet

folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig

köteles a mûködési engedély iránti kérelmet a 204. § (1) a), b), d) és f)

pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek

elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.

(2) A 204. § (1) c) pontja szerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától

számított egy éven belül kell teljesíteni.

211. §

(1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti a külföldiek magyarországi

befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. tv. 18. §-a és a 31. § (3) bekezdése.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 13.§-ának (2) bekezdése,

14. §-ának (5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából "és a

vámhatóság", a (2) bekezdésének elsõ mondatából "vagy a vámhatóságnál"

szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (4) bekezdése, 78. §-

ának (10) bekezdése, 81. §-ának (3) bekezdés c) pontja, a 96/A. § (3) -(4)

bekezdése és a 97. § z) pontja;

b) a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl szóló 1991. évi

LXXVIII. törvény 11. §-ának (8) bekezdése;

c) a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejû rendelet, és az

ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejû rendelet 7. §-a és az 1992. évi

XXXV. törvény 1-2. §-a;

d) a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.

törvény 47. § (1) bekezdés g) pontja.

(3) Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára

teljesítendõ befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a

jövedéki szabályozásra és ellenõrzésre, a bérfõzési szeszadóra, továbbá a

vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya

alá tartozó termékimportot terhelõ kötelezõ befizetésekre (adó, illeték,díj,

hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése,

végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenõrzése a vámhatóság

hatáskörébe tartozik."

b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális

adója, az iparûzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -

valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett

adót (kivetés)."

(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény

a) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A termékexporttal egy tekintet alá esõ termékértékesítésnek minõsül)

"a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a

vámhatóság vámszabadterületre, tranzitterületre, közvámraktárba (a

továbbiakban együtt: vámszabadterület) kilépteti;"

b) 31. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(Mentes az adó alól továbbá:)

"b) a jogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet

árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén

vámkezelnek."

c) 42. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem

szabályozott kérdésekben - az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény,

illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a

vámigazgatásról szóló 1995. évi ...... törvény rendelkezéseit kell

alkalmazni."

(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi

LXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban

az adózás rendjérõl szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a

vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi .... törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni."

(6) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"88. § Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így

különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelõsség megállapítására, a

tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás

engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történõ részbeni vagy

teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az

adózás rendjérõl szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a

vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény

rendelkezései irányadóak."

(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi .IV.

törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a

társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról

és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá

az adó, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha

jogszabály másként nem rendelkezik."

(8) A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.

törvény 46/A. § (2) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

(Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának

kötelezettsége nem áll fenn)

"k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének

ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat

végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal,

vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel"

(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...)

(9) Ahol egyéb jogszabály vám- és pénzügyõrség (VP), Vám- és Pénzügyõrség

Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei- vagy

területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet,

VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi

parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.

212. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit

kiadja.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza,

illetve közzétegye

a) a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szerveinek létesítését,

elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;

b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény

kihirdetése után alkotott Szakértõi Véleményeket, Magyarázatokat és

Magyarázó Jegyzeteket;

c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a

használatához szükséges kódok jegyzékét;

d) a vámúttá nyilvánított határátkelõhelyek jegyzékét;

e) a vámértékbevallás részletes szabályait;

f) a vámszabadterület vámügyi rendtartását;

g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;

h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó

szabályokat;

i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;

j) a vámszevezet által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési

rendjét;

k) a vámszervezet hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szolgálati

szabályzatát;

l) a vámszervezet hivatásos állományú tagjainak egyenruházatát, fegyverzetét

és jelvényét, továbbá ezek viselésének szabályait az egyéb rendvédelmi

szervek vonatkozó szabályaival összhangban.

(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel

egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintõ, a

vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.

(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a földmûvelésügyi miniszterrel

együttes rendeletben szabályozza:

a) a vámszervek, valamint a növény- és állategészségügyi hatóságok

együttmûködését,

b) a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállított áruk körét és

az átszállítás feltételeit.

1. számú melléklet a .... évi .... törvényhez

A nem kereskedelmi forgalom egyes szabályai

1. Nem kereskedelmi mennyiségû a vámáru behozatala, illetve áru kivitele a

természetes személy által külföldrõl behozott, külföldre kivitelre kerülõ,

valamint részére fuvarozó vagy posta közremûködésével külföldrõl

ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetõleg megbízásból - fuvarozó vagy

posta közremûködésével - külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülõ

alábbi mennyiségben:

- szeszes italok: 1 liter égetett szeszesital és

1 liter bor és

5 liter sör

- dohánygyártmány: 500 db szivarka vagy

100 db szivar vagy

500 gr dohány

- kávé, tea, kakaó továbbá valamennyi fûszernövény és keveréke, kivéve a

fûszerpaprika és keveréke 1-1 kg

- egyéb árukból: 500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db

2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db

5000 Ft egyedi értékig, fajtánként 2 db

5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1 db

- gépjármû: családonként 1 db/év

2. Az 1. pont szerinti mennyiség, valamint az e törvény végrehajtási

rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékû

áruk/vámáruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetõk,

ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselõ jogoknak

a kivitelérõl és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi

engedélyezésrõl szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket,

továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyéb

elõírások nincsenek hatályban.

Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes

vámterhet kell kiszabni.

3. A nem kereskedelmi forgalomban behozott gépjármûvet a kereskedelmi

forgalomban érvényes vámterherrel kell vámkezelni. Az e jogcímen vámkezelt

gépjármû ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség hatálya

alá, a vámkezelésnél azonban érvényesíteni kell a gépjármûimport

engedélyezés feltételeinek meglétét is.

4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott

értéket meghaladó értékû áruk - devizahatósági engedély hiányában - csak

ideiglenes kivitelben, visszahozatali kötelezettség elõírásával

vámkezelhetõk.

5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre

kerülõ áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a

részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza

meg.

2. számú melléklet a ..... évi ..... törvényhez

A fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak,

valamint a határforgalom lebonyolításában és

ellenõrzésében részt vevõk vámjogi kedvezménye

I. Külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzetének

vámjogi kedvezményei

1. A külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzete (beleértve a

hajóéttermi személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármû magyar

személyzete az 5. pontban meghatározott mennyiségû vámárukat vám- és

engedélymentesen hozhatja be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru

mennyisége az ott felsorolt mennyiséget, értéke pedig az e törvény 12. § (5)

bekezdése alapján meghatározott értékkeretet nem haladja meg.

2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében - az évi keret

terhére - a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj,

zsebpénz) ötven százaléka erejéig vásárolt, legfeljebb azonban az I/1..

pontban meghatározott évi értékkeret tíz százalékát meg nem haladó értékû

vámáru - beleértve az ezer forintot meghaladó egyedi értékû tartós

használati tárgyakat is - hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott

részére kifizetett járandóság összegét a vízijármû parancsnokának kell

igazolnia.

3. A 31-120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az

évi keret ötven százalékának megfelelõ értékû vámáru, 120 külföldön

eltöltött nap után pedig az I/1.. pontban meghatározott teljes évi keretnek

megfelelõ értékû vámáru hozható be vámmentesen.

4. Az I/2.. és az I/3.. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása

szempontjából lehetõség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az

összevonására.

5. Az I/1.. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes

áruféleségekbõl vámmentesen, havonta - a gépkocsi kivételével - az 1. számú

melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségû vámáruk vámkezelhetõk.

6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékû vámáruk vámfizetés mellett az 1.

számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetõk.

II. Egyéb fuvarozóvállalati és postai alkalmazottak

vámjogi kedvezményei

1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az

államhatárt szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépõ -

ideértve, az igénybe vett szállítóeszköztõl függetlenül, a

szolgálatteljesítésbõl történõ hazatérés esetét is - alkalmazottai által

behozott, nem kereskedelmi jellegû vámáruk, ha azok értéke havonta az I/1..

pontban rögzített évi keret öt százalékát nem haladja meg. E rendelkezés

alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak

tekintendõk a következõk:

- az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetõi,

a menetrend szerinti járatokon közlekedõ jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó

személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;

- a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezõkocsi személyzete; a MÁV és a

GYSEV alkalmazottai (vonatszemélyzet, vonat átvevõk, vonat- és

mozdonyvezetõk, kocsilakatosok, stb.);

- a mozgópostai alkalmazottak.

2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra - a IV/1..

pont kivételével - összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak

azoknak a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben

tényleges külföldi munkavégzés történt.

3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni.

A kiszabott vám megfizetésére a 128. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

III. A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen

végzõk vámjogi kedvezményei

A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen

végzõk a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetõeszköz fele összegét meg

nem haladó értékû, nem kereskedelmi mennyiségû árukat hozhatnak be

vámmentesen.

IV. Közös szabályok

1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására

akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét elõtakarékosság címén

befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény ötven százalékát

veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az

elõtakarékosság bejelentésétõl számított

a) legalább háromszázhatvanhat külföldi szolgálati nap esetén a Vámtarifa

vámtételeinek ötven százalékos mérséklésével,

b) legalább hétszázharmincegy külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen

vámkezelhetõ.

2. Az I-III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli

árunyilatkozattal kell kérni. Az I-III. pont alkalmazásában kereskedelmi

mennyiség fogalma szempontjából az egyes áruféleségekbõl az 1. számú

melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget kell évenként, illetõleg

tárgyhavonként figyelembe venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem

vámkezelhetõ árukat értékesítésre kell felajánlani.

Eleje Honlap