1
A Magyar Köztársaság Kormánya
T/1303/15.. számú
EGYSÉGES TÖRVÉNYJAVASLAT
az élelmiszerekrõl
Elõadó: Dr. Lakos László
Törvényjavaslat
az é l e l m i s z e r e k r õ l
E törvény célja, hogy meghatározza a közfogyasztásra szánt nyers,
félkész vagy feldolgozott élelmiszerek elõállításának, forgalomba hozatalának
feltételeit oly módon, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek,
valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét és segítse e termékek országok
közötti szabad áramlását.
Általános rendelkezések
1. §
(1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra
szánt, illetõleg forgalomba hozott élelmiszerek, élelmiszer- és dohány-
adalékanyagok (a továbbiakban együtt: adalékanyag) és dohánytermékek (a
továbbiakban együtt: élelmiszerek)
a) elõállítására és forgalmazására;
b)elõállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi
személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra
terjed ki.
(2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszereknek magánháztartásban,
saját fogyasztásra történõ elõállítására.
(3) E törvény rendelkezéseit a bor, a sör,a szesz, a szeszes ital, a
fûszerpaprika, a kávé, dohánytermékek, valamint a palackozott ivóvíz és
ásványvíz elõállítása és forgalmazása vonatkozásában a külön jogszabályokban
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2. §
Értelmezõ rendelkezések
A törvény alkalmazásában:
1) élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a
mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetû anyag, amely változatlan,
elõkészített, vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem
minõsül élelmiszernek a gyógyszer, gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású anyag
és készítmény, gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a
nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz;
2) élelmiszer adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges
anyag, - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem - amelyet
élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem
használnak, hanem az élelmiszerhez az elõkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a
csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból,
hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait
kedvezõen befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi, vagy eredményezheti, hogy
önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevõjévé válik;
3) dohánytermék: a nyers dohányból, vagy nyers dohány felhasználásával
készített, dohányzásra, rágásra vagy tüsszentésre szolgáló termék.
Dohányterméknek kell tekinteni a cigarettapapírt, a dohányfóliát és más, a
dohánytermékkel szorosan összekapcsolt anyagot, kivéve a füstszûrõt és a
szopókát;
4) dohány adalékanyag: minden a dohánytól eltérõ anyag, amelyet a
dohánytermékekhez az elõkészítés, a kezelés, a feldolgozás és a csomagolás
folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai,
fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezõen befolyásolja;
5) technológiai segédanyag: a berendezések és eszközök anyagának
kivételével minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyag,
amelyet valamely nyersanyag, élelmiszer vagy annak alkotó része gyártása vagy
feldolgozása folyamán az adott technológiai cél elérésére alkalmaznak, és
elkerülhetetlenül maradékok jelenlétét, vagy származékok keletkezését
eredményezi a késztermékben;
6) élelmiszer-elõállítás: a közfogyasztásra, vagy ilyen célú
továbbfeldolgozásra történõ élelmiszer tisztítási, osztályozási, elõkészítési,
feldolgozási, csomagolási, tárolási mûveletek összessége, vagy ezek
részmûveletei;
7) élelmiszer-elõállító: aki élelmiszer-elõállítási tevékenységet
folytat;
8) élelmiszer-elõállító hely: az a létesítmény, amelyben
élelmiszerelõállító tevékenységet folytatnak;
9) élelmiszercsomagolás: az a tevékenység, amelynek során az élelmiszert
a fogyasztó távollétében meghatározott mennyiségben úgy helyezik
csomagolóanyagba, hogy annak felnyitása, vagy megsértése nélkül a tartalom nem
változtatható meg;
10) élelmiszercsomagoló anyag: az élelmiszerrel érintkezõ, rendszerint
fogyasztásra alkalmatlan anyag, amely védi az élelmiszert a szennyezõdéstõl, a
tápérték- és minõségcsökkentõ hatásoktól;
11) élelmiszerforgalmazás: az élelmiszernek a viszonteladókhoz vagy az
élelmiszerfogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló szállítási, tárolási,
elõcsomagolási, kiszolgálási, értékesítési mûveletek összessége, vagy ezek
részmûveletei, függetlenül attól, hogy a vendéglátás, közétkeztetés vagy
kereskedelmi tevékenység keretében történik-e;
12) élelmiszerforgalmazó: aki élelmiszerforgalmazási tevékenységet
folytat;
13) feldolgozott élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amelyet az
élelmiszer nyersanyag eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-
elõállítási mûveletekkel hoztak fogyasztásra kész állapotba;
14) nyers élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amely eredeti állapotának
lényeges megváltoztatása nélkül alkalmas fogyasztásra;
15) élelmiszer nyersanyag:élelmiszer elõállítására alkalmas növényi-,
állati-, - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetû termék,
illetve termény, valamint az ivóvíz és az ásványvíz;
16) új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került olyan
élelmiszer, amely új érzékszervi, összetételi, vagy táplálkozási jellemzõkkel
rendelkezik annak következtében, hogy:
a) részben vagy egészben élelmiszer elõállításra korábban nem használt
anyagból, vagy
b) lényegesen megváltozott összetételben, vagy
c) a korábbitól eltérõ gyártási eljárással állították elõ;
17) különleges táplálkozási igényeket kielégítõ élelmiszer: olyan
élelmiszer, amely speciális összetétele, illetõleg különleges gyártási
eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektõl,
ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük,
fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérõ élelmiszert
igényelnek;
18) új termék: minden olyan élelmiszer, amelyet az adott belföldi
élelmiszer-elõállító az adott élelmiszer-elõállítóhelyen, és/vagy adott
összetételben és/vagy csomagolásban eddig még nem állított elõ, továbbá minden
olyan élelmiszer, amelyet az adott külföldi elõállítótól adott összetételben,
illetõleg csomagolásban eddig nem importáltak;
19) közfogyasztás: a nem saját célra elõállított élelmiszernek a lakosság
által történõ közvetlen fogyasztása, vagy ilyen célra élelmiszer-elõállító
által történõ továbbfelhasználása;
20) élelmiszerfogyasztó: az élelmiszer végsõ felhasználója;
21) élelmiszer minõség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége,
melyek alkalmassá teszik a rá vonatkozó elõírásokban rögzített és a fogyasztók
által elvárt igények kielégítésére;
22) élelmiszerhigiénia: az élelmiszer elõállításának,
forgalombahozatalának az emberi fogyaszthatóságra való alkalmassággal
összefüggõ követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedõ fertõzés és egyéb
ártalom megelõzése és elhárítása;
23) minõség-megõrzési idõtartam: az az idõtartam, amely alatt az elõírt,
illetve átlagos körülmények között elõállított, tárolt, szállított élelmiszer
fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzõinek meg kell felelniük
az elõírtaknak, illetve gyártmánylapjában rögzítetteknek;
24) gyártmánylap: az élelmiszer elõállításának módját, összetételét,
minõségi jellemzõit és jelölését tartalmazó leírás.
I. Fejezet
Az élelmiszerek elõállításának általános feltételei
3. §
(1) Élelmiszer-elõállító hely kizárólag ott létesíthetõ, ahol a dolgozók,
a termékek, valamint a környezet védelmérõl gondoskodnak, továbbá ahol a
helyiség és az alkalmazott gépek, eszközök, berendezések mûködésével
kapcsolatos építészeti, mûszaki, technológiai, környezetvédelmi,
közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai feltételek
biztosítottak.
(2) Az élelmiszer-elõállító hely létesítését, illetve az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek lényeges megváltoztatásával járó átalakítását
jóváhagyás céljából - a tervdokumentáció egyidejû bemutatása mellett - a
telepítés helye szerint illetékes megyei (fõvárosi) állategészségügyi és
élelmiszer-ellenõrzõ állomásnak (a továbbiakban: Állomás) be kell jelenteni.
(3) Élelmiszert elõállítani kizárólag mûködési engedéllyel rendelkezõ
élelmiszer-elõállító helyen szabad. A mûködési engedélyt - a vendéglátás
kivételével - az Állomás az érdekelt szakhatóságok egyetértésével adja ki,
illetve a feltételek megszûnte esetén vonja vissza.
(4) A mûködési engedéllyel rendelkezõ élelmiszer-elõállító helyen
elõállított valamennyi élelmiszert közfogyasztásra szántnak kell tekinteni.
4. §
(1) Élelmiszer elõállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati,
- beleértve a mikroorganizmusokat is - ásványi eredetû anyagot, illetõleg
ivóvizet és ásványvizet lehet felhasználni, amely az emberi egészségre nem
káros és az elõírtaknak megfelelõ minõségû élelmiszer elõállítására alkalmas.
(2) Élelmiszer elõállítása során csak a népjóléti miniszter által
engedélyezett adalékanyagot, technológiai segédanyagot, élelmiszercsomagoló
anyagot, illetve mosó- és fertõtlenítõszereket lehet felhasználni. A
felhasználási engedélyt a népjóléti miniszter adja ki
a) az adalékanyagok és technológiai segédanyagok esetében a
földmûvelésügyi miniszterrel egyetértésben,
b) az élelmiszercsomagoló anyagok, a mosó- és fertõtlenítõszerek esetében
a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.
(3) Élelmiszer elõállítása, szállítása során olyan mûszaki, technológiai,
közegészségügyi és élelmiszerhigiéniai feltételeket kell alkalmazni, amelyek
biztosítják, hogy az élelmiszer megfeleljen a közegészségügyi,
élelmiszerhigiéniai és minõségi követelményeknek.
5. §
Élelmiszer elõállítással kizárólag olyan személy foglalkozhat, akinek
egészségi állapota megfelel a munkakörére megállapított követelményeknek és
aki rendelkezik a szükséges szakképesítéssel, vagy közegészségügyi,
élelmiszerhigiéniai, minõségügyi és környezetvédelmi alapismeretekkel.
6. §
(1) A különleges táplálkozási igényeket kielégítõ élelmiszer és az új
élelmiszer csak engedéllyel állítható elõ.
(2) A különleges táplálkozási igényeket kielégítõ élelmiszerek
elõállítását a népjóléti miniszter engedélyezi.
(3) Az új élelmiszer elõállítását a népjóléti miniszter egyetértésével a
földmûvelésügyi miniszter engedélyezi.
7. §
Engedély szükséges az élelmiszernek ionizáló energiával való kezeléséhez.
Az engedélyt a népjóléti miniszter egyetértésével a földmûvelésügyi miniszter
adja ki.
8. §
A 4. § (2) bekezdésében, valamint a 6. § és a 7. §-okban elõírt
engedélyeket közzé kell tenni a Földmûvelésügyi Minisztérium, és a Népjóléti
Minisztérium hivatalos lapjában.
9. §
Közfogyasztásra szánt, új terméknek minõsülõ élelmiszer - a vendéglátás
kivételével - csak úgy állítható elõ, ha gyártmánylapját az Állomás
határozatban jóváhagyja.
10. §
A hatóságok által kiadott engedélyek és az ezzel összefüggésben elvégzett
vizsgálatok díjkötelesek, a díjak mértékét külön jogszabály állapítja meg.
II. FEJEZET
Minõségi feltételek
11. §
(1) Az élelmiszer-elõállító számára az élelmiszerek kémiai, fizikai,
mikrobiológiai és érzékszervi jellemzõire vonatkozó elõírások betartása
kötelezõ.
(2) Az élelmiszer elõállítójának - a vendéglátás kivételével - termékei
minõségi jellemzõit gyártmánylapon kell rögzítenie.
(3) Az elõállított élelmiszerek minõségét az elõállító köteles
ellenõrizni. A szükséges vizsgálatokat saját laboratóriumában végezheti, vagy
más, erre alkalmas laboratóriumban végeztetheti.
12. §
(1) A hamisított élelmiszer elõállítása és forgalomba hozatala tilos.
(2) Hamisított az az élelmiszer, amelynek a vonatkozó elõírásban, vagy a
gyártmánylapban meghatározott minõségét szándékosan, a fogyasztó egészségét és
érdekeit veszélyeztetõ, illetõleg a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon
megváltoztatták.
A Magyar Élelmiszerkönyv
13. §
(1) A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) a nyers- és
feldolgozott élelmiszerekre vonatkozó kötelezõ elõírások és ajánlott
irányelvek gyûjteménye. A Magyar Élelmiszerkönyv vezetésének feladatait a
Földmûvelésügyi Minisztérium látja el.
(2) A Magyar Élelmiszerkönyv
a) I. kötete az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült, a
Magyarországon elõállított, vagy forgalomba hozott élelmiszerekre kötelezõ
elõírásokat,
b) II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok
figyelembevételével készült, ajánlott termékleírásokat,
c) III. kötete - a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyûjtemény - az
Európai Közösségek jogszabályai alapján készült kötelezõ elõírásokat, továbbá
az ajánlott MSZ - EN szabványokat, valamint az egyéb hazai és nemzetközi
szabványokat, illetve ezek hiányában az e célra kidolgozott irányelveket
tartalmazza.
(3) A földmûvelésügyi miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság
javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv
a) kötelezõ elõírásait - az ipari és kereskedelmi miniszter, a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti
miniszter egyetértésével - rendelettel adja ki;
b) ajánlott irányelveit közzéteszi.
(4) A Magyar Élelmiszerkönyvet a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság
dolgozza ki. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket a
tudomány, a gazdaság, az élelmiszer ellenõrzés, és a fogyasztói érdekvédelmi
szervezetek, valamint a Földmûvelésügyi Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi
Minisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a
Népjóléti Minisztérium képviselõibõl - az ipari és kereskedelmi miniszter, a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti
miniszter egyetértésével - a földmûvelésügyi miniszter nevez ki.
(5) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság az egyes szakterületek elõírásai
és irányelvei kidolgozására a (4) bekezdésben foglaltak szerint külön
szakbizottságokat hoz létre.
(6) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagjai közül elnököt,
elnökhelyettest és titkárt választ, mûködési szabályzatát maga alakítja ki, és
azt - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével -
a földmûvelésügyi miniszter hagyja jóvá.
(7) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság mûködésével kapcsolatos titkársági
teendõket a Földmûvelésügyi Minisztérium látja el.
III. FEJEZET
A forgalomba hozatal feltételei
14. §
(1) Kizárólag olyan élelmiszer hozható forgalomba:
a) amelyet a közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai, és minõségvédelmi
elõírások megtartásával állítottak elõ,
b) amely legfeljebb a külön jogszabályok szerint megengedett mértékben
tartalmaz fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai és radiológiai
szennyezõdéseket,
c) amelynek minõségi jellemzõi a vonatkozó elõírásoknak, illetõleg a
gyártmánylapon meghatározott jellemzõknek és a jelölésének megfelelnek,
d) amelynek csomagolása megfelel a vonatkozó elõírásoknak és jelölése nem
megtévesztõ,
e) amelyre - új termék esetében - a kötelezõ elõzetes minõségvizsgálatot
a kijelölt intézmény elvégezte.
(2) A mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer
fogyaszthatóságának lejárati idõpontját követõen nem hozható forgalomba.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak meg nem felelõ, de a
fogyasztók egészségét nem veszélyeztetõ élelmiszer csak akkor hozható
forgalomba, ha annak jelölésén a "csökkent minõségû" feliratot feltûnõen
elhelyezték.
(4) A forgalmazás során olyan mûszaki, technológiai és személyi
feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetõvé teszik az élelmiszer
közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai és minõségi jellemzõinek megõrzését.
(5) Az élelmiszer forgalmazás során csak a 4. § (2) bekezdésében
foglaltak szerint engedélyezett csomagoló,- mosó- és fertõtlenítõszereket
lehet használni.
15. §
Feldolgozott élelmiszer kizárólag kereskedelmi tevékenység, vendéglátás
és közétkeztetés keretében hozható forgalomba.
16. §
(1) Külföldrõl hazai feldolgozásra, valamint forgalmazásra kizárólag
olyan élelmiszer-nyersanyag, valamint élelmiszer hozható be, amely megfelel e
törvény rendelkezéseinek, valamint az adott élelmiszer-nyersanyagra és
élelmiszerre vonatkozó egyéb elõírásoknak.
(2) A hazai elõállítású, de exportra szánt élelmiszerekre a megrendelõ,
illetve a célország elõírásai az iránymutatóak. A védett eredet-megjelölésû és
földrajzi jelzésû, illetve a speciális magyar élelmiszereknek meg kell
felelniük a mindenkori magyar elõírásoknak is.
IV. FEJEZET
A csomagolás
17. §
(1) A csomagolásnak védenie kell az élelmiszert a szennyezõdéstõl, a
tápérték- és minõségcsökkentõ hatásoktól és a csomagolóanyagoknak a fogyasztók
egészségére veszélytelennek kell lenniük.
(2) A csomagolóanyag legnagyobb tömege és térfogata nem haladhatja meg a
csomagolt élelmiszer minõségének védelme érdekében szükséges mértéket. A
csomagolóanyagnak alkalmasnak kell lennie az újratöltésre, vagy a hulladékként
való hasznosításra, illetve az ártalmatlanítása esetén a csomagolóanyag és
maradványai környezeti hatásának a lehetõ legkisebbnek kell lennie.
(3) Az élelmiszereket a Magyar Élelmiszerkönyvben elõírt módon kell
kiszerelési egységekbe csomagolni. Ha a csomagolásban az élelmiszer csak
részben látható, akkor az élelmiszer egészének egyeznie kell a látható
részével.
(4) Az élelmiszerek csomagolásának olyannak kell lennie, hogy
felnyitásuk, vagy megsértésük nélkül az élelmiszer ne legyen megváltoztatható.
A fogyasztók tájékoztatása
18. §
(1) A belföldi forgalomba kerülõ élelmiszer csomagolásán jól olvashatóan,
magyar nyelven, közérthetõ módon kell feltüntetni a fogyasztók
tájékoztatásához és az ellenõrzéshez szükséges jelöléseket.
(2) Jelölésnek minõsülnek az adott élelmiszerre vonatkozó szavak, számok,
védjegyek, képek, ábrák és jelek, amelyeket az élelmiszer csomagolásán,
címkéjén, gyûrûjén, fémrészén, gyûjtõcsomagolásán helyeznek el.
19. §
(1) Az élelmiszer jelölésének tartalmaznia kell:
a) az élelmiszer pontos megnevezését. A megnevezésben utalni kell az
elvégzett speciális kezelésekre és az eredetre, ha ilyen információk elhagyása
a fogyasztók érdekeit sérti, vagy megtévesztésükre alkalmas. A védjegy, a
fantázianév nem helyettesítheti a megnevezést;
b) az élelmiszer elõállítójának, vagy forgalmazójának nevét olyan módon,
amely lehetõvé teszi azonosítását;
c) az élelmiszer nettó tömegét, illetve térfogatát, a dohánytermék
darabszámát vagy tömegét;
d) az élelmiszer - a dohánytermék kivételével - elõállításához
felhasznált nyers- és adalékanyagokat csökkenõ mennyiségi sorrendben;
e) az élelmiszer minõség-megõrzési idõtartamának, illetõleg a
mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának
lejárati idõpontját;
f) a minõség megtartásához szükséges különleges tárolási feltételeket,
felhasználási javaslatokat, amennyiben az az élelmiszer minõség-megõrzési
idõtartamát, illetve felhasználhatóságát döntõen befolyásolja;
g) az energiatartalmat a különleges táplálkozási igényeket kielégítõ és
táplálkozási javaslattal ellátott élelmiszerek esetében;
h) a 6. § szerint engedélyköteles élelmiszerek esetében az
engedélyszámot.
(2) A jelölésnek olyannak kell lennie, amely nem vezeti félre a
fogyasztót. Ezért:
a) tartalmaznia kell az élelmiszer lényeges tulajdonságait, összetételét,
rendeltetését, eredetét, elõállítási, termesztési módszerét;
b) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer megelõz, kezel,
gyógyít valamilyen betegséget, ha a tudományos ismeretek szerint ilyen
tulajdonságokkal nem rendelkezik;
c) nem állíthatja, vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer valamilyen
különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha az a tudományos ismeretek szerint
ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik, vagy ha más hasonló élelmiszer is
rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, de azon a vonatkozó elõírások, vagy a
kialakult gyakorlat szerint ezek a tulajdonságok nincsenek feltüntetve.
20. §
Az élelmiszerek reklámozása során szolgáltatott, vagy sugallt
információknak összhangban kell lenniük a 19. §-ban foglaltakkal.
V. FEJEZET
A hatósági ellenõrzés
21. §
(1) A hatósági ellenõrzés célja annak megállapítása, hogy az
élelmiszerek, valamint az élelmiszer-elõállítás és élelmiszer-forgalmazás
során velük érintkezõ személyek, tárgyak, anyagok megfelelnek-e a fogyasztók
egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó
jogszabályoknak.
(2) A hatósági ellenõrzésnek ki kell terjednie minden belföldön
elõállított és forgalomba kerülõ élelmiszerre, függetlenül attól, hogy azt
hol állították elõ.
(3) A hatósági ellenõrzés kiterjed az élelmiszer-elõállítás, az országba
való behozatal és az élelmiszer-forgalmazás minden szakaszára.
22. §
(1) A hatósági élelmiszerellenõrzés e törvényben meghatározott feladatait
a) a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi feladatokat ellátó
szervezet,
b) a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó szervezet,
c) a megyei (fõvárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ állomás
látja el (az a -c) pontban felsorolt hatóságok a továbbiakban együtt:
élelmiszer-ellenõrzõ hatóság).
(2) Az (1) bekezdés a) - c) pontjaiban felsorolt szervezetek a külön
jogszabályban meghatározott feladatkörükben járnak el.
(3) Az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság eljárására az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. rendelkezései az irányadók.
23. §
Az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság az élelmiszerek elõállítására és
forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok megtartása érdekében ellenõrzi:
a) az élelmiszerek elõállításához használt nyersanyagokat,
adalékanyagokat, technológiai segédanyagokat, valamint a csomagolóanyagokat;
b) a félkész- és kész élelmiszert, függetlenül attól, hogy azokat hol
állították elõ, illetve azokat hol szándékoznak értékesíteni;
c) azokat a tárgyakat, amelyek rendeltetésszerûen az élelmiszerekkel
érintkezésbe kerülnek;
d) a mosó- és fertõtlenítõ anyagokat, eszközöket és eljárásokat, valamint
a kártevõk elleni szereket és alkalmazásuk módszereit;
e) az élelmiszerek elõállításához alkalmazott eljárásokat, az elõállítás
céljára szolgáló berendezéseket;
f) a csomagolás, jelölés megfelelõségét;
g) az elõállító, forgalmazó minõség-ellenõrzõ rendszerét.
24. §
(1) Az élelmiszerek hatósági ellenõrzését az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság
által felhatalmazott és szolgálati igazolvánnyal ellátott személyek végzik.
(2) A felhatalmazott személy az ellenõrzés során tudomására jutott
gyártási (üzemi) titkot, adatot köteles megõrizni és azt az erre vonatkozó
szabályok szerint kezelni.
(3) A felhatalmazott személyek az ellenõrzés során, feladatuk teljesítése
céljából, a vizsgálathoz szükséges mértékben, térítésmentesen mintát vehetnek
és azt elszállíthatják. Az ellenõrzött kérésére - a mikrobiológiai vizsgálat
céljára vett minta kivételével - ellenmintát kell venni. A mintavételrõl a
helyszínen jegyzõkönyvet kell készíteni.
(4) A hatósági ellenõrzések során elvégzett vizsgálatok - ha azok alapján
az élelmiszer az elõírt, illetve a gyártmánylapon meghatározott vagy a
jelölésében feltüntetett jellemzõket kielégíti - térítésmentesek. Amennyiben a
vizsgált élelmiszer az elõírt illetõleg jelölésében deklarált jellemzõket nem
elégíti ki, az élelmiszer elõállítója, kereskedelmi ellenõrzés esetén a hiba
okozója a vizsgálat és mintavétel költségeit köteles megtéríteni.
VI. FEJEZET
Hatósági intézkedések
25. §
(1) Minden olyan esetben, amikor az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság eljárása
során e törvényben és más jogszabályokban foglaltak megszegését észleli:
a) élelmiszer-elõállító hely, vendéglátó és közétkeztetõ hely,
élelmiszerforgalmazó egység, gép, felszerelés, berendezés mûködtetését,
nyersanyag, technológiai segédanyag, csomagolóanyag, mosó- és fertõtlenítõszer
felhasználását megtilthatja, az újbóli mûködést, használatbavételt,
használatbantartást további feltételhez kötheti;
b) élelmiszert közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minõségûnek
nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez
kötheti, megtilthatja, a környezetvédelmi elõírások betartásával történõ
megsemmisítését elrendelheti;
c) javaslatot tehet mûködési engedély visszavonására, illetve azt
visszavonhatja.
(2) Az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság a szabálysértésekre vonatkozó külön
jogszabályok alapján szabálysértési bírságot, illetve helyszíni bírságot
szabhat ki.
Minõségvédelmi bírság
26. §
(1) Ha a vizsgálat során az élelmiszer-ellenõrzõ hatóság megállapítja,
hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az
elõírt, illetve a jelölt minõségi jellemzõknek, vagy az engedélyezett szintet
meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, minõségvédelmi
bírságot szab ki.
(2) A bírság mértéke - a kifogásolt élelmiszer tételmennyiségétõl,
értékétõl és a hiba jellegétõl is függõen - a kifogásolt élelmiszer
kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata, de legalább húszezer
forint és legfeljebb egymillió forint. A minõségvédelmi bírság a 25. § (l) -
(2) bekezdésében foglalt szankciókkal együtt is kiszabható.
(3) A minõségvédelmi bírság megfizetésére azt az élelmiszerelõállítót,
illetve élelmiszerforgalmazót kell kötelezni, aki az élelmiszernek az (1)
bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minõségét elõidézte, vagy - ha ez
egyértelmûen nem állapítható meg - azt akinél az élelmiszert vizsgálat alá
vonták.
(4) A minõségvédelmi bírságot az azt kiszabó élelmiszer-ellenõrzõ hatóság
számlájára kell befizetni. A befolyt összeg felhasználásáról az élelmiszer-
ellenõrzõ hatóság vizsgálati és ellenõrzési módszereinek folyamatos
korszerûsítésére figyelemmel a felügyeletet ellátó minisztérium dönt.
VII. FEJEZET
Vegyes és záró rendelkezések
27. §
(1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg
a) az élelmiszerekrõl szóló 1976. évi IV. törvény, valamint az azt
módosító 1988. évi IV. törvény,
b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
szóló 1991. évi XX. törvény 136. §-ában az "ásvány, illetõleg" szövegrész,
c) a Magyar Élelmiszerkönyvrõl szóló 66/1994. (IV.30.) Korm. rendelet
hatályát veszti.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a
földrajzi jelzések és eredet-megjelölések oltalmát.
(4) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy - az ipari és
kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter,
valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel kiadja a Magyar
Élelmiszerkönyv kötelezõ elõírásait.
(5) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy az ipari és
kereskedelmi miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel, együttes
rendeletben szabályozza
- az élelmiszer-elõállítás, -forgalmazás feltételeit,
- a dohánytermékek elõállításának, forgalmazásának és ellenõrzésének a
jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó feltételeit,
- az ivóvíz és az ásványvíz palackozásának és forgalmazásának szabályait,
- az élelmiszerek megsemmisítésének feltételeit és módját a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.
(6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, a népjóléti
miniszter és a földmûvelésügyi miniszter, hogy együttes rendeletben
szabályozzák a vendéglátás és közétkeztetés keretében történõ élelmiszer-
elõállítás és forgalmazás feltételeit.
(7) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy a népjóléti
miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszer-elõállítás és
forgalmazás élelmiszerhigiéniai feltételeit.
(8) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy a
belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az ipari és kereskedelmi
miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben
szabályozza az élelmiszerek ellenõrzésének rendjét.
(9) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy az ipari és
kereskedelmi miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, valamint a
pénzügyminiszterrel együttes rendeletben szabályozza a szükséges engedélyek és
laboratóriumi vizsgálatok díját, valamint a díjak és a minõségvédelmi bírság
megfizetésének és felhasználásának módjait.
(10) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy az ipari és
kereskedelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a
mezõgazdasági termékek és élelmiszerek különleges tulajdonságának tanúsítását,
valamint a speciális magyar élelmiszerek körét, továbbá a friss fogyasztásra
szánt gyümölcs és zöldség ellenõrzését.
(11) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a földmûvelésügyi
miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszerek vegyi-,
mikrobiológiai- és radioaktív szennyezettségének és állatgyógyászati
készítmény maradványának megengedhetõ mértékét.
(12) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy a
földmûvelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az
élelmiszerforgalmazás rendjét.
(13) Az e törvény hatályba lépését megelõzõen már megrendelt, illetve
legyártott - a törvény jelölési elõírásainak meg nem felelõ - csomagolóanyagok
1997. december 31-ig felhasználhatók.