dr. Gál Zoltán Módosító javaslat megváltoztatása
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 103. § (3) bekezdése alapján a Közraktározásról szóló
T/1367.. számú törvényjavaslathoz benyújtott T/1367../10. módosító javaslatunkat
az alábbiak szerint
m e g v á l t o z t a t j u k :
Törvényjavaslat a közraktározásról
A törvényjavaslat elsõ rész I .fejezet 1.§-át elhagyni javasoljuk:
[Az Országgyûlés az áru- és pénzforgalmi viszonyok fejlesztése, a
termelés hiteligényeinek jobb kielégítése valamint a közraktári tevékenység
iránti közbizalom erõsítése érdekében, a közraktárak mûködése és a közraktári
ügylet korszerû szabályozásaként a következõ törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
A KÖZRAKTÁROZÁS INTÉZMÉNYEI
I. Fejezet
A közraktározás szervezeti és személyi feltételei
A közraktár fogalma
1.§
(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett
dolgok õrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.
(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett
vagy jelzõs alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelõ
gazdálkodó szervezet használhatja.]
Az elhagyni javasolt I. fejezet 1.§-a helyett új I. fejezet 1.§-a a következõ:
I. Alapvetô rendelkezések
1.§.E törvény hatálya kiterjed a belföldi székhellyel rendelkezô
közraktárakra, valamint azokra a belföldi és külföldi jogi személyekre, jogi
személyiséggel nem rendelkezô gazdasági társaságokra, továbbá egyéni
vállalkozókra és természetes személyekre, akik/amelyek a közraktárral
közraktározási szerzôdés alapján kapcsolatba kerülnek.
A törvényjavaslat elsõ rész I. fejezete 2. 3. 4.§-át elhagyni javasoljuk:
[Szervezeti és mûködési feltételek
2. §
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként mûködhet, amelyre a
gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A közraktárnak legalább ötszáz millió forint alaptõkével kell
rendelkeznie. Az alaptõke pénzbeli részének legalább ötven százalékát a
közraktári tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtásáig szolgáltatni
kell. A nem pénzbeli hozzájárulásként a részvénytársaság rendelkezésére
bocsátott, tehermentes ingatlannak szakértõ által megállapított értéke nem
lehet kevesebb kétszázötven millió forintnál. Az ingatlanra terhelési tilalmat
kell bejegyeztetni. Az e bekezdésben meghatározott alaptõke az alapítást
illetve az engedélyezést követõen nem csökkenthetõ.
3. §
(1) A közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki. A közraktár
igazgatósága köteles olyan részvénykönyvet vezetni, amely a névre szóló vagy
ideiglenes részvényekrõl tartalmazza
a) a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a
részvényes állampolgárságát;
b) a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját és a részvényhez
fûzõdõ jogokat;
c) a részvényvásárlásnak illetve a részvénykönyvbe történõ bejegyzésének
idõpontját, a részvény bevonásának és törlésének idõpontját;
d) közös tulajdonban lévõ részvények esetén a közös képviselõ nevét
(cégét) és lakcímét (székhelyét).
(2) A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett
tulajdonnal rendelkezõ személyek cégjogi adatait is.
4.§
(1) Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység folytatásához szükséges,
azzal közvetlenül összefüggõ pénzintézeti kölcsönt vehet fel, zálogjogot
kizárólag ennek biztosítására engedhet vagyontárgyain. A közraktár harmadik
személy tartozásának visszafizetéséért kezességet nem vállalhat.
(2) A közraktár által felvett kölcsön biztosítékául jelzálogjogot a 2.§
(2) bekezdése szerinti ingatlanra alapítani nem lehet.
(3) A közraktározáshoz felhasznált ingatlanaira a közraktár köteles az
ingatlanoknak és az azokban tárolható vagyonértéknek megfelelõ
vagyonbiztosítást kötni. A közraktár köthet felelõsségbiztosítást is, ha ezt
nem teszi, az általa kiállított közraktári jegyeken feltüntetett áruérték nem
lehet több, mint saját tõkéjének ötszöröse.
(4) A közraktár a nála elhelyezett áru tulajdonjogát közvetlenül a
letevõtõl, illetve közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem
szerezheti meg.]
A törvényjavaslat elsõ rész I. fejezet 2. 3. 4. §-a helyett az új I. fejezet
2.§-a a következõ:
2.§ E törvény alkalmazásában:
a/ Közraktár az a részvénytársaság, ahol bárki ( a továbbiakban :letevô)
- e törvényben ki nem zárt - árut közraktározás céljából szerzôdés alapján
megôrzésre letétbe helyezhet. A közraktár a közraktározáson kívül vállalhat
bértárolást is.
b/Közraktározási tevékenység: az áru közraktározási szerzôdés alapján e
törvényben meghatározott módon történô tárolása és ôrzése, az árura közraktári
jegy kibocsátása, valamint e törvényben meghatározott módon az áru
kiszolgáltatása.
c/ Közraktári jegy: közraktározási szerzôdés alapján letétbe vett áruról
kiállított rendeletre szóló értékpapír, mely a közraktár részérôl az áruk
átvételének elismerését jelenti, s e törvény rendelkezései szerinti
kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét bizonyítja. A forgalomban a
közraktárban elhelyezett áru helyettesítésére szolgál, és megtestesíti a
közraktárnál letett áruk feletti rendelkezés jogát.
d/ Bértárolás: raktározási szerzõdés alapján az áru közraktár által
történõ olyan õrzése, melynek során az áru letételekor nem bocsátanak ki
közraktári jegyet. A letevõ részére az áru átvételekor kiállított okmány nem
értékpapír, hátirattal nem ruházható át, azonban az áruk átvételének
elismerését jelenti és a közraktár kiszolgáltatási kötelezettségét igazolja. E
törvény rendelkezései a bértárolással kapcsolatos kérdésekben csak akkor
alkalmazhatók, ha e törvény erre felhatalmazást ad.
e/ Mûvi tárolás:A letevô - a közraktár által bérelt - raktárában történô
közraktározás.
f/ Áru: bármely forgalomképes ingó dolog , kivéve a pénzt és az
értékpapírt. E fogalom nem azonos a számvitelrõl szóló módosított 1991. évi
XVIII. törvényben használt "áru" fogalommal.
g/ Árufelvásárlás: árunak közvetlenül a termelôtôl, a letevôtôl, vagy a
közraktár által történô értékesítéskor továbbértékesítési céllal történô
megszerzése.
h/ Forgatás: a közraktári jegy vagy egy részének az átruházása a jegy
hátoldalára írt átruházó nyilatkozat és az átruházó (cégszerû) aláírásával.
i/Forgató: a közraktári jegy vagy egy részének az átruházója.
j/ Forgatmányos: a közraktári jegyet vagy egy részét megszerzô személy.
k/Forgatmány: az átruházó nyilatkozat.
l/Üres forgatmány: olyan átruházó nyilatkozat, ahol nincs meghatározva a
forgatmányos. A jegy birtokosa azt kitöltheti a saját nevére, vagy más
nevére, átruházhatja akár üres forgatmánnyal, akár más személy nevére, a
jegyet továbbadhatja anélkül, hogy az üres átruházást kitöltené és a jegyet
átruházó nyilatkozattal látná el.
m/ A befolyásoló részesedésre és a közvetett tulajdonra vonatkozóan a
módosított 1991. évi LXIX. törvény fogalmi meghatározásai az irányadók.
A törvényjavaslat elsõ rész I. fejezet 5.6.7.8.§-át elhagyni javasoljuk:
[A közraktári engedély
5.§
(1) A törvény rendelkezéseinek megfelelõen alapított közraktár e
tevékenységét akkor kezdheti meg, ha azt az ipari és kereskedelmi miniszter (a
továbbiakban: miniszter) engedélyezte és a közraktárat nyilvántartásba vette.
A közraktár vámszabadterületen való mûködéséhez erre vonatkozó külön engedély
is szükséges.
(2) A közraktári engedély iránti kérelemhez mellékelni kell
a) a részvénytársaság alapszabályát valamint a cégbejegyzésre irányuló
kérelem elõterjesztését igazoló okiratot;
b) a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló
okiratokat;
c) a közraktári tevékenységhez szükséges mûszaki feltételek meglétét
igazoló okiratokat valamint a szakhatósági engedélyeket;
d) a közraktár üzletszabályzatának tervezetét;
e) a használni kívánt közraktári jegy, letéti könyv (letéti szelvény)
nyomtatványainak mintáját két példányban;
f) a közraktárban tulajdoni részesedéssel rendelkezõ személyek cégjogi és
személyi adatait, ideértve az állampolgárságra vonatkozó tájékoztatást;
g) az ügyvezetõ, illetve a már mûködõ részvénytársaság köztartozásairól
szóló nemleges igazolást, valamint büntetlen elõéletét igazoló okiratot.
(3) A 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket a befizetést
igazoló pénzintézeti okirat illetve a tulajdonjogot igazoló vagy valószínûsítõ
(széljeggyel ellátott) tulajdoni lap bizonyítja.
(4) Ha a kérelmet hiányosan nyújtják be, a kérelmezõt megfelelõ
határidõvel hiánypótlásra kell felszólítani.
6. §
(1) Az engedély kiadásáról vagy annak megtagadásáról a miniszter a
kérelem beérkezésétõl számított hatvan napon belül köteles határozni.
(2) A miniszter az engedély kiadását akkor tagadhatja meg, ha
a) a kérelem hiányos, és a kérelmezõ a hiánypótlásra való felhívásnak
határidõben nem tett eleget, vagy
b) a kérelmezõ nem rendelkezik az e törvényben meghatározott szervezeti,
személyi és tárgyi feltételekkel,
Személyi feltételek
7. §
(1) A közraktár ügyvezetését megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ, a
közraktárral munkaviszonyban álló, legalább két személynek kell ellátnia.
(2) Ügyvezetõvé csak büntetlen elõéletû, felsõfokú iskolai végzettséggel
és legalább három év szakmai gyakorlattal rendelkezõ személyt lehet kinevezni.
(3) Kinevezése elõtt harminc nappal a jelölt személyérõl tájékoztatni
kell a minisztert a jelölt részletes szakmai önéletrajzának megküldésével.
(4) Nem lehet közraktárnál ügyvezetõ, akinek bírósági határozaton
alapuló köztartozása van.
8. §
(1) Közraktárban befolyásoló részesedést, illetve azt eredményezõ vagy
ahhoz kapcsolódó, jelentõs elõnyt biztosító megállapodást a miniszternek
elõzetesen be kell jelenteni.
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a kérelmezõ adatait, cégmásolatát, külföldi kérelmezõ esetén a saját
államában vezetett cégnyilvántartásba bejegyzett cégadatainak kivonatát
hiteles magyar fordításban;
b) a kérelmezõ által megszerezni kívánt részesedés mértékének
megjelölését;
c) a megállapodás tartalmát.
(3) A befolyásoló részesedés szerzése megtiltható, ha a szerzõ fél
tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyása a közraktár biztonságos
mûködését illetve kötelezettségei teljesítését veszélyeztetné. A befolyásoló
részesedésre, valamint a közvetett tulajdonra a pénzintézetekrõl és a
pénzintézeti tevékenységekrõl szóló 1991. évi LXIX. törvény fogalmait kell
használni.]
A törvényjavaslat elsõ rész II. fejezet 9.10.11.12.13.§-át elhagyni
javasoljuk:
[II. Fejezet
A közraktárak állami felügyelete
A felügyelet tartalma
9. §
(1) A miniszter évente ellenõrzi a közraktári tevékenység törvényben
elõírt feltételeinek meglétét, a közraktározás és a kölcsönnyújtás gyakorlatát
(általános ellenõrzés). A miniszter az általános ellenõrzésen kívül - egy-egy
részterületre kiterjedõen - további vizsgálatot rendelhet el.
(2) Az ellenõrzés során a közraktár köteles
a) ingatlanra vonatkozó, harminc napnál nem régebbi tulajdoni lapot,
b) éves beszámolóját, és a beszámoló óta eltelt idõszakról készült
jelentést,
c) közraktári ügyleteirõl és a kiállított közraktári jegyekrõl valamint a
közraktározott áru becsértékérõl vezetett nyilvántartását,
d) az általa nyújtott hitelekrõl készített kimutatást, továbbá
e) egyéb az ellenõrzéshez szükséges iratokat
a miniszter rendelkezésre bocsátani.
(3) Az egyes részterületek vizsgálatához a felügyeleti ellenõrzés során a
közraktártól be lehet kérni a szükségesnek tartott iratokat, amit a közraktár
köteles megküldeni. A vizsgálat során helyszíni ellenõrzés rendelhetõ el.
(4) A miniszter képviselõje az ellenõrzés során jogosult a közraktár
helyiségeibe belépni, az iratokba betekinteni s a közraktár
tisztségviselõitõl, alkalmazottaitól felvilágosítást kérni. A felvilágosítás
megadása nem tagadható meg. A miniszter elõírhatja a közraktár számára egyes
adatok idõszakonkénti jelentését.
(5) A felügyeleti vizsgálatról jegyzõkönyvet kell készíteni, amit a
közraktárral közölni kell, lehetõséget adva, hogy arra észrevételt tegyen.
Felügyeleti jogkörben hozott határozatok
10. §
(1) Ha a felügyeleti vizsgálat eredményeként jogsértést állapítanak meg,
annak súlyától függõen a miniszter
a) kötelezheti a közraktárat, hogy a megadott határidõn belül küszöbölje
ki a jogsértést, illetve tevékenységét a jogszabályoknak megfelelõen
végezze;
b) felfüggesztheti a közraktár tevékenységét;
c) visszavonhatja a közraktári engedélyt.
(2) Ha a közraktár az (1) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak az
abban meghatározott határidõn belül nem tesz eleget, a miniszter újabb
határozattal a közraktári tevékenység felfüggesztésérõl vagy az engedély
visszanonásáról határozhat.
(3) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseken kívül a
közraktár vezetõjére - a jogsértés mértékétõl függõen - egymillió forintig
terjedõ bírságot szabhat ki.
(4) A miniszter hatáskörébe tartozó ügyekre az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell
megfelelõen alkalmazni.
11. §
(1) Ha tevékenységét felfüggesztik, vagy engedélyét visszanvonják, a
közraktár - a határozatban megjelölt idõponttól kezdõdõen - újabb közraktári
ügyletet akkor sem köthet, ha a határozatot bíróság elõtt megtámadta.
Felfüggesztés esetén a korábban kötött közraktári ügyletekbõl eredõ
kötelezettségeket teljesíteni kell.
(2) A közraktári engedély visszavonása esetén a határozatban megjelölt
idõponttól kezdõdõen a közraktárhoz felügyeleti biztost kell kirendelni. A
kirendeléstõl kezdõdõen a közraktár közraktározási tevékenységgel,
kölcsönügylettel kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felügyeleti biztos
ellenjegyzésével tehet. Ha feltételezhetõ, hogy a közraktár a törvény szerinti
kártérítési kötelezettségének nem tud eleget tenni, a miniszter a közraktár
vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességét a felügyeleti biztos
ellenjegyzéséhez kötheti.
12. §
(1) Ha a közraktár a törvényes állapotot helyreállította, vagy a
felügyeleti biztos további munkájára nincs szükség, a miniszter a biztost
visszarendeli, egyben kötelezi a közraktárat a kirendeléssel kapcsolatos
költségek megtérítésére. A felügyeleti biztos javadalmazását az Ipari és
Kereskedelmi Minisztérium biztosítja.
(2) A felügyeleti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni,
amelyet a miniszter rendeletben határoz meg.
(3) A közraktári engedély visszavonásáról a miniszter értesíti az
illetékes cégbíróságot, s határozatát a Cégközlönyben is közzé kell tenni.
Bejelentési kötelezettség
13. §
A közraktár köteles a miniszternek haladéktalanul írásban bejelenteni,
a) fizetésképtelensége veszélyét, fizetéseinek vagy közraktározási
tevékenységének beszüntetését,
b) a közraktározási tevékenységgel kapcsolatos személyi vagy tárgyi
feltételekben bekövetkezett változást, illetve a tárgyi feltételek
megszûnését.
c) az alaptõke felemelésére vagy leszállítására irányuló szándékát,
d) cégadatainak megváltozását,
e) a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetének megváltozását,
f) az alapszabály, alapító okirat engedélyt nem igénylõ változását,
valamint
g) az üzletszabályzat módosítását.]
A törvényjavaslat elsõ rész II. fejezet 9.10.11.12.13.§-a helyett az alábbi
II. fejezet 12.rész 33.34. 35. 36. 37. §-t javasoljuk:
12.A közraktárak felügyelete
33.§ (1) A közraktárak felügyeletét az ipari és kereskedelmi miniszter látja
el,
feladata e körben a közbizalom érdekében a közraktározási tevékenység
engedélyezése, felügyelete, s a közraktár - e törvényben és a rá vonatkozó
egyéb jogszabályokban elôírt - kötelezettségei betartásának folyamatos
ellenôrzése.
(2) A felügyeletet ellátó miniszter a hatáskörébe tartozó ügyekben - az e
törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. törvény szerint - annak
értelemszerû alkalmazásával - jár el.
(3) A felügyeletet ellátó miniszter határozata ellen fellebbezésnek helye
nincs, de bíróság elôtt határozatait a kézbesítéstôl számított 15 napon belül
megtámadhatja az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz.
(4) A felügyeletet ellátó miniszterrel szemben - hatósági jogkörében hozott
határozata miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthetô, ha
megállapítható, hogy a felügyeletet ellátó miniszter határozata vagy
mulasztása törvénysértô és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elô.
(5) Abban a kérdésben, hogy valamely tevékenység e törvény értelmében
közraktározási tevékenységnek minôsül-e, vita esetén a felügyeletet ellátó
miniszter határozata irányadó.
A közraktározási tevékenység engedélyezése
34.§ (1) A közraktár a közraktározási tevékenységet csak akkor kezdheti meg,
ha - kérelme alapján - a felügyeletet ellátó miniszter a tevékenységhez az
engedélyt megadta és a közraktárat az általa vezetett nyilvántartásba
bejegyezte.
(2) A felügyeletet ellátó miniszter a közraktározási tevékenységhez az
engedélyt megadja, ha a kérelmezô a törvényben elôírt feltételeknek megfelel.
(3) A felügyeletet ellátó miniszterhez benyújtott közraktározási engedély
iránti kérelemhez mellékelni kell:
a/- a részvénytársaság cégbejegyzésérôl szóló bírósági végzést, mely
végzés tartalmazza a tevékenységi kör megjelölésnél a közraktározási
tevékenységet is,
b/- az alapszabályt, melybôl megállapítható, hogy e törvényben
meghatározott alapítói vagyonra vonatkozó feltételeknek a közraktár megfelelt,
c/- az alaptôke készpénz része 50%-ának befizetését igazoló pénzintézeti
igazolást
d/- e törvényben meghatározott ingatlan tulajdonjogára vonatkozó
tulajdoni lapot. Ha ezzel a kérelmezô még nem rendelkezik, a kérelméhez
csatolnia kell az apportálásra vagy adásvételre vonatkozó iratokat, az eredeti
tulajdoni lapot, és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzés iránti kérelmének
érkeztetett példányát. Az engedély addig nem adható ki, amíg a kérelmezô nem
csatolja a tulajdonában levô tehermentes ingatlanra vonatkozó tulajdoni lapot.
e/- az általa használni kívánt közraktári jegy, letéti könyv (letéti
szelvény) nyomtatványainak mintáját 2 példányban,
f/- a végezni kívánt közraktározási tevékenység részletes ismertetését,
g/- a végezni kívánt közraktározási tevékenységhez szükséges szakhatósági
engedélyeket,
h/- a tevékenységhez szükséges mûszaki feltételek fennállását igazoló
okiratot,
i/ - az üzletszabályzat vagy általános szerzôdési feltételek tervezetét,
j/ - a közraktárban tulajdonosi részaránnyal, szavazattal, befolyásoló
részesedéssel rendelkezô személyek cégjogi,vagy személyi adatait,
állampolgárságára vonatkozó tájékoztatást.
k/ minden olyan egyéb okiratot, melynek benyújtását a felügyeletet ellátó
miniszter a kérelem elbírálása érdekében szükségesnek tart.
(4) A felügyeletet ellátó miniszter az engedélykérelem beérkezésétôl számított
30 napon belül köteles határozatot hozni, vagy hiánypótlásra felhívni a
kérelmezôt.
(5)Az engedély iránti kérelem akkor utasítható el, ha
a/a kérelmezô nem rendelkezik az e törvény által elôírt szervezeti,
személyi és tárgyi feltételekkel,
b/a kérelem nem felel meg e törvény elôírásainak és a hiányokat -
felhívás ellenére - nem pótolták,
c/ a kérelem mellékleteibôl kitûnik, hogy az azokban foglaltak
ellentmondanak e törvény rendelkezéseinek.
A felügyeletet ellátó miniszter ellenôrzési joga
35.§ (1)A felügyeletet ellátó miniszter évente - az általa meghatározott
idôben - köteles a közraktár tevékenységét átfogóan ellenôrizni - különös
tekintettel a közraktározási tevékenységhez elôírt feltételekre -, vizsgálnia
kell a közraktározási tevékenységgel és a kölcsönnyújtással kapcsolatos
gyakorlatot. Amennyiben szükségesnek látja, az általános ellenôrzésen felül -
egy-egy részterületre vonatkozóan - további vizsgálatokat végezhet.
(2) A közraktár az évi vizsgálathoz köteles szolgáltatni
a/az ingatlanra vonatkozó - 30 napnál nem régebbi - tulajdoni lapot,
b/éves beszámolóját, a beszámoló óta eltelt idôszakról készült
jelentéssel együtt,
c/ kimutatást a közraktározási szerzôdésekrôl, a kiállított közraktári
jegyek számáról, a közraktározott áru becsértékérôl,
d/ kimutatást a közraktár által nyújtott kölcsönök nagyságáról, számáról,
e/ egyéb a felügyeletet ellátó miniszter által kért iratokat.
(3) Az évi vizsgálaton felül végzett részterületi vizsgálathoz a közraktártól
bekérhetôk a felügyeletet ellátó miniszter által szükségesnek tartott iratok,
amiket a közraktár köteles megküldeni .A felügyeletet ellátó miniszter az
iratok bekérésén kívül helyszíni vizsgálatot is végezhet a közraktárnál
(4) A felügyeletet ellátó miniszter megbízottja ellenôrzése körében jogosult a
közraktár helyiségeibe belépni, s közvetlenül felvilágosítást kérni. A
felügyeletet ellátó miniszter elôírhatja a folyamatos ellenôrzés megvalósítása
érdekében egyes adatok idôszakonkénti jelentését.
(5)A vizsgálatról jegyzôkönyvet kell készíteni, a jegyôkönyvet a közraktár
részére át kell adni, s lehetôséget kell nyújtani számára az észrevételek
elôterjesztésére.
A felügyelet körében hozott határozatok
36.§(1) A felügyeletet ellátó miniszter a vizsgálat eredményeként hozott
határozatában megállapíthatja azt, hogy a közraktár nem a jogszabályoknak
megfelelôen tevékenykedik.
(2)A felügyeletet ellátó miniszter a jogsértés nagyságától függôen -
a/ kötelezheti a közraktárat, hogy határidôn belül küszöbölje ki a
jogsértést, illetve a továbbiakban a jogszabályoknak megfelelôen végezze a
tevékenységét.
b/ felfüggesztheti a közraktározási tevékenységet,.
c/ visszavonja a közraktártól a közraktározási tevékenységhez szükséges
engedélyt.
Mindhárom esetben - a jogsértés nagyságától függôen - a közraktár vezetôje
személyében bírságolható.
(3)A közraktár vezetôjére kiszabható bírság összege 1.000 000 Ft-ig
terjedhet.
(4) Ha a közraktár a (2) bekezdés a/ pontjában foglaltaknak határidôben nem
tesz eleget, a felügyeletet ellátó miniszter a b/ és c/ pontokban foglalt
határozatokat hozhatja meg.
(5) Ha a felügyeletet ellátó miniszter az (2) bekezdés b/ pontjában
foglaltaknak megfelelôen határozott, akkor a közraktár - a határozatban
megjelölt idôponttól kezdôdôen - a korábbi közraktározási szerzôdéseibôl
származó kötelezettségeit teljesíteni köteles, de újabb közraktározási
szerzôdést a felfüggesztés tartama alatt nem köthet, akkor sem, ha a
határozatot a bíróság elôtt megtámadta.
(6) Ha a felügyeletet ellátó miniszter az (2) bekezdés c/ pontjában foglalt
határozatot hozta, a közraktár - a határozatban megjelölt idôponttól kezdôdôen
- nem köthet újabb közraktározási szerzôdést, még akkor sem, ha a határozatot
bíróság elôtt megtámadta. A felügyeletet ellátó miniszter a határozatában
megjelölt idôponttól kezdôdôen - a közraktárnál korábban közraktározásra
letett áruk tárolása, ôrzése, kiadása érdekében - felügyeleti biztost rendel
ki a közraktárhoz, s a kirendeléstôl kezdôdôen csak a felügyeleti biztos
ellenjegyzésével tehet a közraktár közraktározási tevékenységgel,
kölcsönügylettel kapcsolatos jognyilatkozatot .Amennyiben a felügyeletet
ellátó miniszter álláspontja szerint fennáll a veszélye annak, hogy a
közraktár a törvény szerinti kártérítési kötelezettségének eleget tenni nem
tud, abban az esetben rendelkezhet úgy is, hogy a közraktár vagyonával
kapcsolatos jognyilatkozatokat is csak a felügyeleti biztos ellenjegyzésével
lehet tenni.
(7) Ha a közraktár közraktározásból folyó kötelezettségeinek eleget tett, vagy
ha további munkájára nincs szükség ,a felügyeletet ellátó miniszter a
felügyeleti biztost felmenti és kötelezi a közraktárat a felügyeleti biztos
kirendelésével kapcsolatos költségek megtérítésére. A felügyeleti biztos
javadalmazását a felügyeletet ellátó minisztertôl kapja.
(8) A felügyeleti eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni,
amelyet a felügyeletet ellátó miniszter rendeletben határoz meg
(9) A közraktározási engedély visszavonásáról a felügyeletet ellátó miniszter
értesíti az illetékes cégbíróságot, s határozatát a Magyar Közlönyben is
közzéteszi..
Bejelentési kötelezettség
37.§ A közraktár köteles a felügyeletet ellátó miniszternek haladéktalanul
írásban bejelenteni,
a/ ha fizetésképtelenség veszélye áll fenn, fizetéseit vagy
közraktározási tevékenységét megszüntette,
b/ha a közraktározási tevékenységgel kapcsolatos személyi vagy tárgyi
feltételeiben módosulás történt, vagy a közraktározás tárgyi feltételeit
elvesztette.
c/az alaptôke felemelése vagy leszállítása iránti szándékát,
d/a székhely, telephely, fióktelep adatainak megváltozását,
e/a tulajdonosi szerkezet megváltozását,
f/az alapszabály, alapító okirat külön engedélyt nem igénylô
megváltozását.
A törvényjavaslat második rész III. fejezet 14.15.16.17.18.19.20.21.22.23.§-a,
valamint a IV. fejezet 24.25.26.27.28.§-a valamint az V. fejezet 29. 30.
31.32.33.34.35.36.37.38.39.40.41. §-a elhagyásra kerül.
[MÁSODIK RÉSZ
A KÖZRAKTÁRI TEVÉKENYSÉGRÕL
III. Fejezet
A közraktári ügylet
A közraktári ügylet fogalma
14. §
(1) Közraktári ügylet az a szerzõdés, amelynek alapján a közraktár
köteles a nála elhelyezett dolgot idõlegesen megõrizni és arról közraktári
jegyet kiállítani, a letevõ pedig köteles közraktári díjat fizetni.
(2) Ha a közraktár a letett dologról nem állít ki közraktári jegyet, az
ügylet a Ptk. szerinti letétnek minõsül.
A szerzõdés tárgya és tartalma
15. §
(1) A közraktári ügylet tárgya olyan forgalomképes ingó dolog (a
továbbiakban: áru) - ide nem értve a pénzt és az értékpapírt - lehet, amely a
személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más áruk
tulajdonosainak érdekeit nem veszélyezteti.
(2) Jövedéki terméket csak jövedéki engedéllyel rendelkezõ jövedéki alany
helyezhet el közraktárban.
(3) Ha az ügylet tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott áru, a
szerzõdésben meg kell állapítani annak minõségét is. A közraktár a szerzõdés
lejártakor azonos minõségû árut köteles kiadni a letevõnek. Ha a felek a
minõség meghatározását elmulasztják, a minõségre Ptk. 288. §-ában foglaltakat
kell irányadónak tekinteni.
16. §
(1) A közraktári szerzõdésben meg kell határozni a szerzõdés idõtartamát,
a teljesítés helyét, az áru mennyiségét, minõségét, értékét, a raktárban
történõ elhelyezésének és a raktározásának módját, valamint a közraktári
díjat.
(2) Közraktári ügyletet csak határozott idõtartamra, legfeljebb egy évre
lehet kötni, s annak idõtartamát nem lehet meghosszabítani. Ha a szerzõdés
lejártát követõen az árut nem értékesítik, a közraktári jegy birtokosa és a
közraktár új szerzõdést köthetnek. Ilyenkor a korábbi ügyletkor kiállított
közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell.
(3) A szerzõdés megkötésekor a közraktárnak és a letevõnek meg kell
állapítania az áru értékét és azt a közraktári jegyre valamint a letéti
könyvbe is be kell jegyezni. Eltérõ megállapodás hiányában az áru értéke a
könyvszerinti érték. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét
szakértõ állapítsa meg. Az áru szerzõdéskötéskori értéke az alapja a
kártérítési igénynek, valamint az áru kiváltásakor az általános forgalomiadó-
fizetési kötelezettségnek.
17. §
(1) A raktározható áruk körét, az áru közraktárban történõ
elhelyezésének, õrzésének, az áru kísérõokmányainak, a közraktári ügyletbõl
eredõ és az azzal kapcsolatos egyéb szolgáltatásoknak, az áru árverés útján
történõ értékesítésének szabályait, valamint a közraktári ügylet és az egyéb
szolgáltatások díjaira vonatkozó feltételeket a közraktár az üzleti és
díjszabályzatában határozza meg.
(2) A közraktár az üzleti és díjszabályzatot köteles az ügyfélforgalom
számára nyitva álló helyiségeiben közzétenni. A díjszabályzat változása a már
létrejött közraktári ügylet díját nem érinti.
18. §
(1) Az áru közraktári megõrzésre való átvételének ideje az, amikor az
árut a közraktárba beszállítják, a kiszolgáltatásé pedig az, amikor a
közraktár a jogosult részére az árut kiadja, függetlenül az áru
kísérõokmányainak átadásától.
(2) A közraktár az áru átvételét megtagadhatja, ha az áru kísérõokmányai
nyilvánvalóan nem valódiak. Egyébként a közraktár az okiratok valódiságát nem
köteles vizsgálni.
(3) Az áru beszállításának befejezésekor jegyzõkönyvet kell kiállítani, s
annak alapján a letevõ részére a közraktári jegyet ki kell adni. Ha az áru
beszállítása több részletben történik, minden részmennyiségrõl jegyzõkönyvet
kell felvenni és a beszállítás befejezésekor a jegyzõkönyvek alapján a
közraktári jegyet a teljes mennyiségrõl kell kiállítani.
A felek jogai és kötelezettségei
19. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut a szerzõdésben meghatározott
módon köteles megóvni a mennyiségi és minõségi változásoktól. Az áru
mennyiségében a szerzõdésben meghatározott mértéken (káló) felüli csökkenésbõl
eredõ kárt a közraktár viseli.
(2) A közraktár tulajdonában lévõ árut a közraktári ügylet alapján letett
árutól elkülönítve kell tárolni és nyilvántartani.
(3) A közraktár köteles a közraktári ügylet illetve a letéti szerzõdés
alapján elhelyezett árukat egymástól elkülönítetten raktározni; a különbözõ
áruk keveredésébõl származó kárért a közraktári felelõsség szabályai szerint
kell helytállnia függetlenül attól, hogy a kár melyik áruban következett be.
20.§
(1) A letevõ köteles tájékoztatni a közraktárat arról, hogy az áru milyen
különleges kezelést igényel. Az ennek elmulasztásából eredõ kárát a letevõ
viseli.
(2) Ha az áru tárolása a letevõ raktárában történik (mûvi tárolás), a
letevõ köteles a közraktár számára lehetõvé tenni, hogy az az áru biztonsága
érdekében szükséges intézkedéseket megtegye, az áru elkülönített tárolásának,
a készletek ellenõrzésének feltételeit megteremtse.
(3) A letevõ - ha az áru jellegébõl vagy a felek megállapodásából más nem
következik - csomagolva köteles átadni az árut úgy, hogy az ne károsodjék,
illetve más áruban kárt ne okozzon, a személy és vagyonbiztonságot ne
veszélyeztesse.
(4) A letevõ a közraktári díjat a szerzõdésben meghatározottak szerint
köteles megfizetni. A közraktári díjat - az egyéb szolgáltatások díjaival
együtt - a közraktári jegyen, valamint a letéti könyvben fel kell tüntetni,
kivéve ha azt a letevõ a szerzõdés megkötésével egyidejûleg megfizette.
(5) A meg nem fizetett közraktári díj valamint a közraktári ügylettel
összefüggõ egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául a közraktárat az árura -
minden zálogjogosultat megelõzõen - zálogjog illeti meg.
A közraktár egyéb szolgáltatásai
21. §
A közraktár külön szerzõdésben vállalhatja az áru általános kezelésén
felül egyéb szolgáltatások teljesítését is. Egyéb szolgáltatás lehet
különösen: az áru raktárban történõ elhelyezésének, fuvarozásának a letevõtõl
történõ átvállalása, az áru csomagolása, minõségi és mennyiségi meghatározása,
értékbecslése, vámkezelésének és egyéb hatósági vizsgálatának elvégeztetése. A
közraktár üzleti szabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk
tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelés körébe.
Közraktári felelõsség
22. §
(1) A közraktár felel azért a kárért, amely a nála elhelyezett áruban az
átvételtõl a kiszolgáltatásig keletkezik, kivéve ha az
a) a közraktár tevékenységi körén kívül esõ elháríthatatlan ok,
b) az áru belsõ tulajdonsága,
c) a csomagolás kívülrõl észre nem vehetõ hiányossága, vagy
d) a letevõ illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása
miatt következett be.
(2) A közraktár az árut idegen (bérelt) raktárban, illetve a letevõnél is
tárolhatja, de az esetleges kárért úgy felel, mintha az árut saját raktárában
tárolta volna.
23. §
(1) A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevõ tulajdonosa-e az
árunak, és nem felel azért, hogy a letevõ azonos-e azzal a személlyel, akit
a közraktári jegy letevõként megjelöl.
(2) A közraktár a bûncselekménybõl származó árut a büntetõeljárással
összefüggésben hozott jogerõs határozat alapján köteles kiadni a határozatban
megjelölt jogosítottnak.
IV. Fejezet
A közraktári jegy
A közraktári jegy fogalma és alakja
24. §
(1) A közraktári jegy rendeletre szóló értékpapír, amely az áru
átvételének a közraktár részérõl való elismerését, illetve az áru
kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettséget bizonyítja. A közraktári jegy
helyettesíti az árut, amelyrõl rendelkezni, amelyet megterhelni, illetve
amelynek kiadását kérni csak ennek birtokában lehet.
(2) A közraktári jegy a közraktár által idõrend és sorszám szerint
vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, azzal összefüggõ, de attól
elválasztható két részbõl, árujegybõl és zálogjegybõl áll.
(3) A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell
a) a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy) elnevezést az okirat
kiállításának nyelvén,
b) a közraktár megnevezését,
c) a letéti könyv sorszámát,
d) a letevõ nevét, székhelyét (lakhelyét),
e) a letett áru megnevezését, mennyiségét, minõségét és a közraktári
megkezdésekori értékét,
f) a szerzõdésben kikötött közraktári díjat és a közraktári ügylettel
összefüggõ egyéb szolgáltatások díjait,
g) a közraktári ügylet idõtartamát a lejárat pontos megjelölésével,
h) a raktározás helyét, továbbá
i) a kiállítás keltét és a közraktár cégszerû aláírását.
(4) A közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári jegyre, ha
azonban az a (2) bekezdésben meghatározott adatok bármelyikét nem tartalmazza,
nem tekinthetõ közraktári jegynek.
25.§
(1) Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban
elhelyezett áru feletti szabad rendelkezésre.
(2) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy
birtokosának, hogy az árut az üzletszabályzatban meghatározott hivatali idõben
megtekintsék, az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket azonban viselniük
kell.
A közraktári jegy átruházása
26. §
(1) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külön is átruházható.
Az átruházás a közraktári jegyre vezetett hátirattal (forgatmány) történik. A
közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggõ láncolata igazolja. Az
átruházás akkor is érvényes, ha a hátiraton a jogosultat nem nevezik meg (üres
forgatmány). A közraktári jegy átruházása nem közraktári ügylet.
(2) Ha a zálogjegy átruházása külön történik, az elsõ hátiratnak
tartalmaznia kell
a) a hitelezõ nevét, székhelyét, bankszámlája számát;
b) a kölcsön lejáratakor érvényesíthetõ határozott pénzösszeget, ami a
kamatot is tartalmazza;
c) a kölcsön visszafizetése esedékességének napját (lejárat);
d) az adós nevét, székhelyét.
(3) A zálogjegy elsõ átruházását és a (2) bekezdés szerinti adatokat az
árujegyre, valamint a letéti könyvbe be kell jegyezni. A bejegyzést a
zálogjegy minden késõbbi birtokosa is követelheti. A bejegyzés elmulasztásából
eredõ esetleges kárt a zálogjegy mindenkori birtokosa viseli.
27. §
(1) Közraktári jegy bármely részét óvadékként csak üres forgatmánnyal
lehet átadni.
(2) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külföldire történõ
átruházása esetén a külkereskedelmi valamint a devizajogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A közraktári jegyek átruházására a váltójogi szabályok irányadóak, az
abból eredõ igények érvényesítésére irányuló perre a Polgári Perrendtartásnak
a váltóperekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A zálogkölcsön
28. §
A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a rajta feltüntetett összeg
iránti pénzkövetelést testesít meg, és annak fedezetéül a zálogjegybirtokosnak
a közraktárban elhelyezett tárgyakon zálogjogot biztosít. Az árujegy magában
véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel
rendelkezik, s a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ad a
birtokosának.
V. Fejezet
A közraktári ügylet megszûnése
Az áru kiadása
29. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut - a közraktári ügyletbõl eredõ
követelései kielégítése után - annak köteles kiszolgáltatni, aki
a) az árujegyet és a zálogjegyet a részére visszaadja, vagy
b) az árujegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét
a közraktárnál letétbe helyezi.
(2) A közraktár a (1) bekezdés b) pontja szerint letett összeget köteles
elkülönített számlán kezelni, s az általa ismert utolsó zálogjegybirtokost két
napon belül a letétbe helyezésrõl értesíteni. Ha a zálogjegybirtokos a
zálogjegyet már átruházta, további két napon belül köteles az új
zálogjegybirtokost tájékoztatni a közraktár értesítésérõl, s ugyanez a
kötelezettsége az összes további zálogjegybirtokosnak is. E kötelezettség
elmulasztásával okozott kárért a zálogjegy átruházói felelõsséggel tartoznak a
zálogjegybirtokosnak.
(3) A közraktár nem jogosult vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak
valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggõ láncolata igazolja-e a
közraktári jegy birtokosát.
30. §
(1) A közraktár köteles az árut a közraktári jegy birtokosának kiadni, ha
az a közraktári ügyletbõl valamint azzal összefüggõ egyéb szolgáltatásokból
eredõ követeléseit kielégítette. Ellenkezõ esetben a közraktár az árut
értékesítheti, és magát a befolyt összegbõl kielégítheti.
(2) A közraktár a közraktári ügyletbõl eredõ követeléseit a közraktári
jegy illetve az árujegy birtokosával szemben érvényesítheti. A birtokos csak a
saját követelését érvényesítheti a közraktárral szemben, az elõzõ birtokos
követelését nem. A közraktár illetve a közraktári jegy birtokosa követelései
e körben egymásba beszámíthatók.
(3) A különvált árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a
közraktárból, hogy a zálogjegyet magához váltja. Ha a zálogjegy birtokosa nem
érhetõ el, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy
birtokosa a zálogjegyen szereplõ összeget a közraktárnál letétbe helyezheti és
a közraktár díjat kifizetheti. A közraktár ezután az árut köteles
kiszolgáltatni.
(4) Ha a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeget a lejáratkor nem
fizetik meg a zálogjegy birtokosának, az e tényt a lejárat napját követõ két
napon belül a zálogjegy elsõ átruházójának székhelye szerint illetékes
közjegyzõnél felvett óvással megállapíttathatja. Az óvás elmulasztása a
visszkereseti jog elvesztését eredményezi. Nem szükséges óvás ahhoz, hogy a
zálogjegybirtokos a közraktártól az áru értékesítését kérje.
Az óvás
31. §
(1) A zálogjegy birtokosa köteles az elsõ zálogjegyátruházót kétnapos
határidõvel a fizetésre felhívni. Ha a felhívás eredménytelen, vagy a felhívás
bármely okból meghiúsul, ezt a közjegyzõ óvás felvételével hitelesen
tanúsítja.
(2) Az óvásra egyebekben a váltóóvás szabályait kell megfelelõen
alkalmazni.
Az áru értékesítése
32. §
(1) Ha a lejáratot követõ három napon belül a zálogjegyen szereplõ
összeget a zálogjegy birtokosának nem fizetik ki, követelheti a közraktárnál
elhelyezett áru értékesítését és a vételárból történõ kielégítését.
(2) A zálogjegybirtokos a kölcsönösszeg valamint a követelése
érvényesítésével felmerült, igazolt költségei kielégítése céljából a
közraktártól kérheti az áru értékesítését. Értékesítés esetén a befolyt
vételárból a zálogjegyen szereplõ összeggel együtt, azzal egysorban kell az
óvás költségeit megtéríteni.
(3) Az értékesítésbõl befolyt összeget - ebben a sorrendben - a közraktár
közraktári tevékenységbõl eredõ követelésére, a zálogjegybirtokos
követelésére, a közraktár egyéb jogviszonyból eredõ követelésére kell
fordítani, a fennmaradó összeg pedig az árujegy birtokosát illeti. Ha ez
utóbbi ismeretlen helyen tartózkodik, a részére járó pénzt bírói letétbe kell
helyezni.
(4) Ha követelését kielégítették, a zálogjegybirtokos a zálogjegyet
köteles visszaadni a közraktárnak, amely azt érvényteleníti.
(5) Ha a vételár a zálogjegyre adott kölcsönösszeget nem fedezi, a
részletfizetésnek a zálogjegyre valamint a letéti könyvbe történõ bejegyezését
követõen a zálogjegyet a birtokosának vissza kell adni.
33. §
(1) Ha a közraktári ügylet alapján elhelyezett árut a szerzõdés lejártát
követõen nem váltják ki, vagy az ügylet idõtartama alatt az áru romlásával
kell számolni, a közraktár - a letevõ elõzetes felszólítása után - az árut
értékesítheti. Ha a letevõ a közraktári jegyet vagy annak részét átruházta,
kötelessége az õt követõ birtokosokat a közraktár felszólításáról két napon
belül tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradásából eredõ kárt meg kell téríteni.
(2) Az értékesítésbõl befolyt összegbõl az igényeket a 36.§ (4) bekezdése
szerint kell kielégíteni. Ha a közraktári jegy birtokosának tartózkodási helye
ismeretlen, az õt megilletõ pénzt bírói letétbe kell helyezni.
34. §
(1) Ha az árut értékesíteni kell és az a közraktárjegyen feltüntetett
adatok szerint megfelel a Budapesti Árutõzsde szabályzatában foglalt
feltételeknek, a közraktár az árut tõzsdei forgalomban, a közraktári áruk
kényszerértékesítésére vonatkozó tõzsdei szabályzat rendelkezései szerint
értékesíti.
(2) Ha az áru a tõzsdei forgalomban nem értékesíthetõ, illetve az
értékesítés hét egymást követõ tõzsdei napon nem sikerült, az árut árverés
útján kell értékesíteni.
(3) Mind a tõzsdei, mind az árverésen történõ értékesítéskor a vevõ akkor
is tulajdonjogot szerez, ha a letevõ nem volt az áru tulajdonosa.
(4) Az árverés lebonyolítására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi
LIII. törvény rendelkezéseit - az adós jogaira vonatkozó szabályok kivételével
- kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy az árverést a közraktár folytatja
le. Az árverés költsége a közraktárat megilletõ, közraktári tevékenységbõl
eredõ követelés.
A visszkereseti jog
35. §
(1) A zálogjegy birtokosát az áru értékesítése után fennmaradó
követelése erejéig az elõzõ zálogjegybirtokosokkal szemben visszkereseti jog
illeti meg. A követelésért az elõzõ zálogjegybirtokosok egyetemlegesen
felelnek. Nincs visszkereseti joga annak, aki az óvás felvételét elmulasztotta
illetve az áru értékesítését az óvás felvételétõl számított harminc napon
belül nem kezdeményezte.
(2) A zálogjegybirtokost a korábbi zálogjegybirtokosokkal szemben
megilletõ visszkereseti jog az óvás napjától számított egy év elteltével évül
el. A korábbi zálogjegybirtokosokat egymással illetve az elsõ
zálogjegybirtokossal szemben megilletõ visszkereseti jog attól a naptól
számított hat hónap elteltével évül el, amelyen a zálogjegybirtokos igényét
kielégítették.
(3) Ha a zálogjegybirtokos követelését nem teljesítették, és az a
kölcsön lejártát követõ hat napon belül nem kéri a közraktártól az áru
értékesítését, nem tarthat igényt késedelmi kamatra. Ha a zálogjegybirtokos
idõben kéri az áru értékesítését, a közraktárnak a késedelmi kamatot a polgári
jog általános szabályai szerint ki kell számítania, s azt az értékesítésbõl
befolyt összegbõl az alapösszeggel együtt ki kell fizetnie a zálogjegybirtokos
részére. Ha a befolyt összeg nem fedezi a követelést, a késedelmi kamatot az
elõzõ zálogjegybirtokosokkal szemben is érvényesíteni lehet.
Végrehajtás, csõdeljárás, felszámolás
36. §
(1) A közraktárba letett árut bírósági végrehajtás során - az áru vagy
zálogjegy birtokosának hitelezõi követelései alapján - lefoglalni nem lehet (a
bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény 96.§). A közraktárba
letett áru nem tartozik a csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
1991. évi IL. törvény (Cstv.) által meghatározott vagyonba. Az árujegyet és a
zálogjegyet azonban - mint értékpapírt - bírósági végrehajtás során le lehet
foglalni, és a Cstv. szerinti vagyon megállapításánál is figyelembe kell
venni. A bírósági végrehajtás során történõ értékesítéskor a végrehajtó által
készített jegyzõkönyv pótolja a forgató nyilatkozatot.
(2) Ha követelését nem elégíti ki a zálogjegy elsõ átruházója, a
lejáratot követõen a zálogjegybirtokos e törvény alapján az áru értékesítése
során befolyt összegbõl kérheti a kielégítést.
(3) A zálogjegy elsõ átruházójának csõdeljárása esetén a visszkereseti
jog tekintetében a fizetési haladék és a kényszeregyezség a
zálogjegybirtokosra is kihat. Az zálogjegy elsõ átruházójának csõdeljárása nem
akadályozza a zálogjegybirtokos õt megelõzõ zálogjegybirtokosok elleni
igényének érvényesítését.
(4) A zálogjegy elsõ birtokosának felszámolása esetén, ha az áru nem
nyújtott kellõ fedezetet a zálogjegy birtokosának kielégítésére, neki a
felszámolási eljárásban a letett áru értékesítését követõ harminc napon belül
be kell jelentenie közraktári jeggyel biztosított és ki nem elégített
követelését. A bejelentett igénynek nincs kielégítési elsõbbsége, azt a Cstv.
57.§ (1) bek. f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni. Ha a
zálogjegybirtokos az õt megelõzõ zálogjegybirtokostól kielégítést kap, ez
utóbbi jogosult a felszámolási eljárásban történõ igényei érvényesítésére.
(5) A zálogjegy birtokosának csõdeljárása és felszámolása az árujegy
birtokosának igényét nem érinti.
37. §
(1) A közraktár ellen indított felszámolási eljárásra a Cstv.
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a felszámolás kezdõ idõpontját
követõen közraktári ügyletet a felszámoló sem köthet, a közraktári szerzõdések
teljesítésére vonatkozóan pedig a közraktár tevékenységének felfüggesztésének
szabályai [10. § (1) bekezdés b) pontja és 11. § (1) bekezdés] irányadók.
(2) A közraktár felszámolása során kötendõ kényszeregyezség esetén az
adós egyezségi ajánlatához köteles elõzetesen megszerezni a miniszter
jóváhagyását. Ha a miniszter a jóváhagyást megtagadja és az adós a
hitelezõkkel egyezséget kötött, a miniszter a 10. § (1) bek. c) pontja szerint
jár el, és a 11. § (2) bekezdésében foglalt következményeket kell alkalmazni.
(3) Közraktár felszámolása esetén az ellene a közraktári ügyletbõl eredõ
kártérítés iránti követeléseket a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja szerint
kell besorolni és kielégíteni, a közraktár elleni zálogjogból és óvadékból
eredõ követeléseket megelõzõen.
Biztosítás
38. §
A közraktár - a letevõvel történt megállapodás alapján - az árut
biztosíthatja. Az áru- és zálogjegy birtokosát, valamint a közraktárat az áru
megsemmisülése, vagy károsodása esetében a biztosítási összegre vonatkozóan
ugyanolyan jogok illetik meg, mint az áru tekintetében.
A közraktári jegy megsemmisítése
39. §
(1) A közraktári jegy (vagy egy részének) elvesztése, megsemmisülése
egyben a követelés megsemmisülését is jelenti, kivéve, ha a közraktári jegy
megsemmisülését közjegyzõi határozat állapítja meg. Ebben az esetben a
követelés a közraktári jegy nélkül is érvényesíthetõ.
(2) A közraktári jegy vagy annak bármely része megsemmisítését a
közraktár székhelye szerint illetékes közjegyzõnél kell kérni. A közraktári
jegy (vagy annak bármely része) megsemmítését az utolsó birtokos valamint az
kérheti, akinek jogait vagy kötelezettségeit a közraktári jegy érinti.
(3) A közraktári jegy megsemmisítése iránti kérelemben meg kell jelölni
az értékpapír tartalmát s valószínûsíteni kell a kérelmezési jogosultságot.
40. §
(1) A kérelem alapján a közjegyzõ az illetékes bíróság székhelyén mûködõ
helyi bíróságnál, valamint a közraktárnál hirdetményt tesz közzé, amelyben
felhívja az értékpapír birtokosát, hogy az értékpapírt a hirdetmény
közzétételétõl számított egy hónapon belül mutassa be. A hirdetménynek
tartalmaznia kell a figyelmeztetést, hogy a bemutatás elmulasztása esetén a
közjegyzõ a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A hirdetmény
kibocsátásáról a kérelmezõt, a közraktárat, a letevõt és a zálogjegy elsõ
birtokosát is értesíteni kell. Az áru- és zálogjegy átruházói kötelesek az
utánuk következõ birtokosokat az értesítésrõl két napon belül tájékoztatni.
(2) A megsemmisítési eljárás megindítása után a közraktári jegy birtokosa
- biztosítékadás mellett - a jegyrõl másolat kiadására tarthat igényt. Ha a
biztosítékban a felek nem tudnak megállapodni, azt a bíróság határozza meg. Ha
a közjegyzõ a közraktári jegyet semmisnek nyilvánítja, a biztosítékot vissza
kell adni.
(3) Ha a hirdetményi határidõ alatt a közraktári jegyet bemutatják, a
közjegyzõ az eljárást megszünteti, míg a hirdetményi határidõ eredménytelen
elteltét követõen a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A határozatot a
kérelmezõvel, a közraktárral valamint az egyéb érdekeltekkel közölni kell.
Bírósági letét
41. §
(1) A bírósági letétbe helyezés iránti kérelmet a közraktár székhelye
szerint illetékes helyi bíróságnál kell elõterjeszteni.
(2) A letétbe helyezendõ pénzt a helyi bíróság székhelye szerint
illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára kell befizetni. A
befizetéskor meg kell jelölni az összeg rendeltetését, a letevõ nevét, azt,
hogy ki jogosult felvenni a letett összeget, valamint annak a bíróságnak a
megnevezését, amelyhez a közraktár a befizetett összegnek bírósági letétként
elfogadása iránti kérelmet benyújtotta. Ha a jogosult ismeretlen, erre utalni
kell.
(3) A letét elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell elõterjeszteni. A
kérelemben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett adatokat, továbbá a
letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket. Elõ kell adni és valószínûsíteni
kell a letétbe helyezés okát, vagy célját. A kérelemhez csatolni kell a pénz
befizetését igazoló okiratot.
(4) A közraktári jegynek vagy egyik részének birtokosa - ha a bírósági
letétbe helyezett összeghez hozzá akar jutni - köteles a közraktárnál az
értékpapírt bemutatni, s a közraktár - ha az e törvényben foglalt feltételek
fennállnak - a jegy érvénytelenítése után cégszerû aláírásával igazolja, hogy
a jegy birtokosa jogosult a letétbe helyezett összeg felvételére. Az igazolás
alapján a bíróság a letétet köteles kiutalni.]
A törvényjavaslat elhagyni javasolt második rész III. fejezet 14.-23.§-ai, a
második rész IV. fejezet 24.-28.§-ai, valamint a második rész V.fejet 29.-
41.§-ai helyett a következõ új II. fejezet 1. rész 3.-8.§-át, a 2. rész 9.-
13.§-át, a 3. rész 14.-15.§-át, a 4. rész 16.-17.§-át, az 5. rész 18.-20.§-át,
a 6. rész 21.§-át, a 7. rész 22.§-át, a 8. rész 23.-26.§-át, a 9. rész.27.§-
át, a 10.rész 28.-29.§-át, a 11. rész 30.-32.§-át javasoljuk:
II. Részletes rendelkezések
1. A közraktár
3.§(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként alapítható, melyre az 1988.
évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
/2/ A részvénytársaság csak akkor folytathat közraktározási tevékenységet, ha
a/- a közraktározási tevékenység megjelölésével együtt - a cégjegyzékbe
bejegyezték,
b/- a mûködéshez szükséges engedély (szakhatósági hozzájárulás) a
birtokában van,
c/- megfelelô nagyságú tôkével és raktárral ,valamint
d/- a közraktározási tevékenységre szóló engedéllyel rendelkezik.
4.§(1) Közraktár csak olyan részvénytársaság lehet, amely legalább 500 millió
Ft alaptôkével (jegyzett tõkével) rendelkezik. Az alaptôke készpénz részének
legalább 50 %-át a közraktározási tevékenység iránti engedélyre vonatkozó
kérelem benyújtásáig szolgáltatni kell. Az apportként bevitt, közraktározáshoz
felhasznált tehermentes ingatlan ingatlanforgalmi szakértõ által
megállapított értékének el kell érnie a 250 millió Ft-ot, e feltételnek a
közraktározási tevékenység alatt is folyamatosan fenn kell állnia.
(2) Közraktár kizárólag a közraktár mûködéséhez szükséges, a közraktározási
tevékenység folytatásával közvetlenül összefüggô pénzintézeti kölcsönt vehet
fel, zálogjogot kizárólag ennek a kölcsönnek a biztosítására engedhet
vagyontárgyain, kezességet harmadik személy tartozásának visszafizetéséért nem
vállalhat.
(3) A (2) bekezdésben foglalt kölcsönfelvételi és zálogjog alapítási lehetôség
csak az (1) bekezdésben megjelölt ingatlanon kívüli vagyontárgyak esetében
lehetséges, ezt a felügyeletet ellátó miniszter (33.§ (1) bekezdés) ellenôrzi.
/4/ A közraktár az esetlegesen bekövetkezô kárért való helytállása érdekében:
a/ köteles a közraktározáshoz felhasznált ingatlanaira az ingatlanoknak
és az ingatlanokban tárolható vagyonértéknek megfelelô vagyonbiztosítást
kötni, és
b/köteles felelôsségbiztosítást kötni, vagy
c/az általa kiállított közraktári jegyeken feltüntetett áruérték
folyamatosan nem lehet több, mint saját tõkéjének 5-szöröse.
5.§ (1) Cégnevében, levelezésében vagy bármely más módon a "közraktár"
kifejezést vagy e kifejezés bármely képzett, összetett vagy jelzôs alakját
kizárólag az e törvényben elôírt rendelkezések megtartásával alapított és
mûködtetett részvénytársaság alkalmazhatja. Nem vonatkozik ez a tilalom arra,
ha a használatból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a használó nem kelti
azt a látszatot, hogy közraktározási tevékenységet folytat.
(2) A közraktárnak a nem közraktározással kapcsolatos tevékenysége során
egyértelmûen fel kell tüntetnie, hogy nem közraktári minôségében jár el.
Személyi feltételek
6.§ (1) A közraktár vezetését jó üzleti hírnévvel rendelkezô és megfelelô
szakmai képesítéssel rendelkezô vezetônek kell ellátnia, aki a közraktárral
munkaviszonyban áll.
(2) Vezetônek az nevezhetô ki, aki
a/ büntetlen elôéletû
b/ felsôfokú iskolai végzettséggel és legalább 1 éves szakmai
gyakorlattal rendelkezik
(3) A közraktár vezetôjének kinevezése elôtt 30 nappal tájékoztatni kell a
felügyeletet ellátó minisztert (33.§ (1) bekezdés) a jelöltrôl és mellékelni
kell a kinevezni kívánt személy részletes szakmai önéletrajzát.
(4) Nem lehet a közraktár vezetôje olyan személy,
a/ aki ismételten vagy súlyosan megszegte e törvény rendelkezéseit, a
közraktári mûködésre vonatkozó más jogszabályi vagy hatósági elôírásokat,
illetve a közraktár szabályzatait,
b/akinek jogerôs bírósági határozattal megállapított meg nem fizetett
köztartozása van.
7.§ (1) Külföldi a felügyeletet ellátó miniszter elôzetes engedélyével
szerezhet tulajdont Magyarországon bejegyzett közraktárban, ha a megszerezni
kívánt tulajdoni részesedés a már korábban megszerzett részesedéssel együtt a
közraktár jegyzett tôkéjének 10 %-át meghaladja.
(2)A természetes vagy jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkezô szervezetek kötelesek bejelenteni a felügyeletet ellátó
miniszternek, ha a közraktárban befolyásoló részesedést kívánnak szerezni,
illetôleg ezt eredményezô vagy ehhez kapcsolódó jelentôs elônyöket biztosító
megállapodást kívánnak kötni.
(3) A felügyeletet ellátó miniszterhez benyújtandó bejelentésnek tartalmaznia
kell:
a/ a kérelmezô adatait, ha nem természetes személy a kérelmezõ, úgy
cégmásolatát, külföldi kérelmezô esetén a saját államában vezetett
cégnyilvántartásba bejegyzett cégadatainak kivonatát hiteles magyar
fordításban.
b/annak közlését, hogy mekkora az általa megszerezni kívánt részesedés,
c/a megállapodás tartalmát.
(4) A felügyeletet ellátó miniszter a bejelentés megtételétôl számított 15
napon belül megtilthatja a közraktárban a befolyásoló részesedés megszerzését,
ha a részesedést megszerezni kívánó tevékenysége, illetve a közraktárra
gyakorolt befolyása veszélyeztetné a biztonságos mûködést illetve a
kötelezettségek teljesítését.
8.§(1) A közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki.
(2) A közraktár igazgatósága köteles olyan részvénykönyvet vezetni, amely a
névre szóló vagy ideiglenes részvényekrôl egyértelmûen megállapíthatóan
tartalmazza
a/ a részvénytulajdonosok nevét(cégét),pontos lakcímét(székhelyét) ,a
részvényes állampolgárságát,
b/ a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját és a részvényhez
fûzôdô jogokat,
c/ a részvényvásárlás idôpontját,a részvényvásárlás részvénykönyvbe
történô bejegyzésének idôpontját, a részvény bevonásának és törlésének
idôpontját.
d/közös tulajdonban levô részvények esetén a közös képviselô nevét(cégét)
és lakcímét(székhelyét).
(3)A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal
rendelkezô személyek személyi vagy cégjogi adatait is.
2. A közraktározás
9.§ (1) A letevô és a közraktár a raktározás megkezdésekor közraktározási
szerzôdést kötnek, melyben megállapodnak a raktározás idejérôl, helyérôl, a
raktárba szállítás és raktározás módjáról, a közraktár által felszámítandó
díjakról.
(2) A közraktározási szerzôdést csak határozott idôre, maximum 1 évre lehet
megkötni. A közraktározás idõtartamát meghosszabbítani nem lehet, a szerzõdés
lejáratát követõen - ha értékesítésre nem kerül sor - a közraktári jegy
birtokosa és a közraktár új közraktározási szerzõdéssel megállapodhatnak a
további közraktározásban, ilyenkor a korábban kiállított közraktári jegyet be
kell vonni és azt érvényteleníteni kell.
(3) A közraktár az árut - a letevôvel történt megállapodás alapján -
tárolhatja:
a/ elkülönítve a többi árutól,
b/összekeverve a többi letevô azonos fajú helyettesíthetô áruival.
Az a/ pontban rögzített esetben a közraktárnak a közraktári jegy alapján a
letevô által letett árut kell kiadni, a b/ pont szerinti esetben a közraktári
jegy birtokosa a közraktártól a letett áru alapján megállapított és a
közraktári jegyen megjelölt minôségnek és mennyiségnek megfelelô áru kiadására
tarthat igényt .
(4) Közraktár vámszabadterületen is végezhet közraktározási tevékenységet, ha
a szükséges engedélyeket beszerezte.
A/ variáns
(5) A közraktár árufelvásárlást nem folytathat.
B/ variáns
(5) A közraktár folytathat árufelvásárlást is, ebben az esetben az árut
köteles a közraktározott árutól elkülönítve tárolni és könyveiben külön
feltüntetve nyilvántartani.
10.§(1) Nem lehet közraktárba letenni
a/sugárzó-, radioaktív- vagy hasadó anyagot
b/robbanásveszélyes, öngyulladó anyagot,veszélyes hulladékot, pszichotróp
anyagot,
c/olyan árut, amely fizikai tulajdonságainál fogva tárolásra nem
alkalmas,
d/élô állatot,
e/levéltári vagy múzeális anyagot,
f/melynek tárolását törvény, vagy hatósági rendelkezés tiltja.
(2)Közraktár nem köthet közraktározási szerzôdést olyan - a Polgári
Törvénykönyv szerint - forgalomképtelennek minôsülô árura, melynek ebbéli
minôségét felismeri, vagy az egyébként nyilvánvaló.
(3)Az /1/-/2/ bekezdés megsértésével létrejött közraktári szerzõdés semmis, az
átvett árukról kibocsátott közraktári jegy nem közraktári jegy, a
forgatmányosok felé kártérítési felelõsséggel a letevõ tartozik. A közraktár
az így hozzákerült árukat a felelõs õrzés szabályai szerint köteles õrizni
amíg az átadó át nem veszi, vagy a megfelelõ hatóság részére ki nem
szolgáltatja.
(4) Jövedéki terméket csak jövedéki engedéllyel rendelkezô jövedéki alany
helyezhet el közraktárban.
11.§ (1)A közraktár a nála elhelyezett árut - a közraktározási szerzôdésben
meghatározott módon - köteles megóvni mind a mennyiségi mind a minôségi
változásoktól. Az e törvényben szabályozott módon köteles eljárni, ha az árut
a megromlás veszélye fenyegeti, s viseli a felelôsséget, ha az áru
mennyiségében a közraktározási szerzôdésben meghatározott mértéken felüli
csökkenés következik be.
(2) Az áru tárolása ömlesztve, vagy csomagolva történik. A letevô - a
közraktározási szerzôdésben rögzített megállapodás alapján - köteles az árut
oly módon csomagolva átadni a közraktárnak, hogy az védve legyen a rakodás,
tárolás alatti sérülés ellen és ne veszélyeztessen másokat, illetve más
tároltató áruját. Az áru átvételekor a közraktárnak - csomagolva történô
tároltatás esetén - a jegyzôkönyvben rögzíteni kell a csomagolás állapotát.
(3) A közraktározási szerzôdés megkötésekor a letevô által a közraktár
részére átadandó kisérô okmánynak tartalmaznia kell:
a/ a feladás vagy kiadás napját és helyét;
b/ a letevô nevét, székhelyét, cégszerû aláírását,
c/ a letevô által megbízott átadó, illetve feladó nevét, székhelyét,
d/ a fuvarozó nevét, székhelyét,
e/ az áru megnevezését, ITJ.METJ számát
f/ az áru darabszámát - nem ömlesztett áru esetén - bruttó és nettó
súlyát, egyedi jelölését, csomagolási módját, szavatossági idejét és egyéb
jellemzôket árunemenként
g/ vasúton vagy közúton érkezô küldeményeknél az érkezési fuvarokmányt,
h/ minôségi tanusítványt, növényegészségügyi vizsgálati eredményt
/4/ A közraktár nem köteles vizsgálni az aláírások, a csatolt iratok
valódiságát, azonban ha nyilvánvalóan felismerhetô ennek hiánya, úgy az
átvételt megtagadhatja és kezdeményezheti a szükséges eljárás megindítását.
12.§ (1) A közraktár külön szerzôdéssel vállalhatja az áru általános kezelését
meghaladó egyéb szolgáltatások végzését. Az ilyen tevékenység nem tartozik a
közraktározási tevékenység fogalmába akkor sem, ha a közraktározásra letett
áruval végzik.
(2) Egyéb szolgáltatás lehet különösen: az áruk berakásának, kirakásának,
átrakásának a letevôtôl történô átvállalása, az áruk csomagolása, minôségi és
mennyiségi meghatározása, értékbecslése, vámvizsgálatának és egyéb hatósági
vizsgálatának elvégeztetése. A közraktár üzleti szabályzatában köteles
megjelölni, hogy az egyes áruk tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az
általános kezelés körébe.
(3) A közraktár a közraktározáson kívül vállalhat bértárolást is, ha azonban a
közraktározott és bértárolt áruk összekeveredésébôl kár származik, a közraktár
az e törvényben meghatározott feltételek szerint felel, függetlenül attól,
hogy a kár a közraktározott áruban. következett-e be.
(4) A közraktár a közraktározást végezheti saját tulajdonában levô raktárában,
illetve bérelt raktárban. Közraktárként mûvi tárolást csak abban az esetben
vállalhat, ha a letenni kívánt árut a letevô egyéb áruitól teljesen
elkülönítve, zárható helyen lehet raktározni.
(5)A mûvi tárolás megkezdésekor a közraktárnak át kell vennie a raktár feletti
felügyeletet és azt a közraktározás teljes ideje alatt biztosítania kell. Ezen
belül köteles gondoskodni a közraktározási szerzôdés szerint az áru ôrzésérôl,
kezelésérôl és rendszeres ellenôrzésérôl. Mûvi tárolás esetén a letevôt
illetve a közraktári jegy birtokosait ugyanazon jogok illetik meg, illetve
ugyanolyan kötelességek terhelik, mint abban az esetben, ha a közraktár
raktárhelyiségében történik a közraktározás.
(6) A letevônek kötelessége tájékoztatni a közraktárat az áru speciális
kezelési igényérôl. Ennek elmulasztása esetén a közraktár az ebbôl eredô
károkért felelôsséggel nem tartozik, illetve a károk megtérítését a letevôtôl
követelheti.
13.§(1)A letevô a közraktározási szerzôdés megkötésével egyidejûleg köteles
megfizetni a közraktárnak a raktározási idôre a megállapodás alapján
felszámítható díjakat. Amennyiben a letevô és a közraktár úgy állapodnak meg,
hogy a díjnak csak egy részét kell elôre kifizetni, a közraktári jegyre fel
kell vezetni a közraktározási szerzôdés alapján a közraktárat megilletô
díjhátralékot, külön felüntetve azt, hogy mekkora összeg származik a
közraktározási tevékenység, s mekkora az egyéb szolgáltatások elvégzése után
felszámítható díjakból.. A díjhátralék törlesztését a letéti könyvbe minden
esetben fel kell jegyezni, ha a letevô birtokában van a közraktári jegy, úgy
arra is fel kell vezetni.
(2) A ki nem fizetett díjhátralék és az elôre kifizetett díjon felül
felmerülô, a közraktározási szerzôdés megkötésekor elôre nem látható,
közraktározási tevékenységgel kapcsolatos díjak tekintetében a közraktárat a
nála elhelyezett tárgyakra mindenki mást megelôzôen zálogjog illeti meg. A nem
közraktározási tevékenységbôl származó díjköveteléseinek kielégítési sorrendje
tekintetében - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Polgári Törvénykönyv
szabályai érvényesülnek.
(3) A közraktár - közraktározás esetén - a nála elhelyezett árukról köteles a
közraktári jegyet kiállítani, más közraktár részére vagy saját árujáról nem
állíthat ki közraktári jegyet
(4) A közraktár üzleti és díjszabályzatát köteles közzétenni az ügyfélforgalom
számára nyitva álló helyiségeiben. A díjszabályzatnak tartalmaznia kell azokat
a díjakat, melyeket a közraktár a közraktározási tevékenység során az
elhelyezésért, a megfelelô kezelésért, ôrzésért, a közraktári jegy
kiállításáért felszámít, továbbá azokat a díjtételeket, melyeket a nem
közraktározási tevékenység alapján felszámít. Mindkét díjtétel esetében
rögzíteni kell azt is, hogy mekkora lesz a díj összege, ha a közraktározási
szerzôdés megkötésekor fizeti ki azt a letevô, illetve mekkora, ha utólagosan
kerül kiegyenlítésre.
(5) A közraktár által a letevôvel megkötött közraktározási szerzôdésben
rögzített díjak a díjszabályzat változásával nem módosulnak.
3.Kártérítési felelôsség
14.§(1) A közraktár felelôs azért a kárért, amely a nála közraktározásra
elhelyezett árukban az átvételtôl a kiszolgáltatásig teljes vagy részleges
elveszésbôl, megsemmisülésbôl, megromlásból vagy megsérülésbôl keletkezett,
kivéve, ha
a/a közraktár tevékenységi körén kívül esô elháríthatatlan ok
b/az áruk belsô tulajdonsága (természetes minôsége),
c/a csomagolás kívülrôl észre nem vehetô hiányossága,
d/a letevô, vagy alkalmazottai/munkavállalói okozták, illetve nem úgy
jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(2) A közraktárat terheli annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén
kívül esô elháríthatatlan ok okozta, a letevôt terheli annak bizonyítása, hogy
a kár nem az áru belsô tulajdonságaira vezethetô vissza. A csomagolás
hiányosságát a közraktár, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elô,
a letevô köteles bizonyítani. A letevô köteles bizonyítani, hogy maga vagy
emberei úgy jártak el, ahogy az általában elvárható.
(3) A bértárolás során bekövetkezett károk megtérítése tekintetében - ha e
törvény másként nem rendelkezik - a Ptk. szabályait kell alkalmazni.
(4) A közraktár felelôs azért a kárért, melyet az áru késedelmes
kiszolgáltatásával a jogos közraktári jegy (árujegy) birtokosának, illetve az
értékesítéskor tulajdonossá vált vevônek okozott.
(5)A közraktár ellen közraktározási tevékenységbõl eredõ kártérítés fizetése
miatt indított peres eljárásokban a Polgári perrendtartásról szóló többször
módosított 1952. évi III. törvény váltóperekre vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
15.§(1) Az átvétel ideje az az idôpont, amikor a közraktárba az árut
ténylegesen beszállítják, a kiszolgáltatás ideje, amikor a közraktár a
jogosult részére az árut teljesen vagy részben kiadja, függetlenül attól, hogy
az árut kísérô okiratok átadása mikor történik meg. Mind az átvételrôl, mind a
kiszolgáltatásról jegyzôkönyvet kell felvenni, s annak másolatát a letevônek
illetve a közraktári jegy birtokosának átadni.
(2) Egyedi áruk közraktározása esetén azon a napon amikor az árut a
közraktárba letették, betárolási jegyzôkönyvet kell kiállítani, s ennek
fejében a következô munkanapon a közraktári jegyet át kell adni a letevônek
(3)Tömegáruk közraktározása esetén, ha a betárolás több napig tart, akkor az
egyes részmennyiségek tekintetében a közraktárnak naponta a betárolás
befejezésekor jegyzôkönyvet kell felvennie az aznap betárolt áru
megnevezésével, mennyiségének és minôségének megjelölésével, és a jegyzôkönyv
egy példányát át kell adnia a letevônek. Ha a betárolás befejezôdik, a
letevônek a jegyzôkönyveket vissza kell adnia a közraktár részére és az ennek
fejében állítja ki a közraktári jegyet. A raktározásra történô átadással
kezdôdik a jegyzôkönyv felvétele.
/4/ A közraktár az e törvényben meghatározott iratokon kívül nem köteles
vizsgálni, hogy a letevô tulajdonosa-e a letenni kívánt árunak. A közraktár
nem tartozik felelôsséggel azért, hogy a letevô valóban azonos-e azzal a
személlyel, akit a közraktári jegy letevôként megjelöl. Ha a közraktárnak
bármilyen módon tudomására jut, hogy a letenni kívánt áru bûncselekménybôl
származik, köteles errôl az illetékes hatóságot értesíteni.
(5) Ha a közraktározási szerzôdést követôen derül ki, hogy a letett áru
bûncselekménybôl származik, akkor a közraktár - az illetékes hatóság
határozata alapján - köteles az árut a hatóságnak kiadni. A közraktár ebben az
esetben a közraktári jegy birtokosának nem tartozik kártérítési felelôsséggel.
4. A közraktári jegy
16.§ (1) A közraktári jegy a közraktár által idôrendben, folyószám szerint
vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi,és a letéti könyvben maradó
tôlappal azonos adatokat tartalmazó összefüggô, de egymástól elválasztható két
részbôl, árujegybôl(cedule) és zálogjegybôl(warrant) áll.
(2)A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell:
a/ a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy)elnevezést az okirat
kiállításának nyelvén,
b/ a közraktár megnevezését,
c/ a letéti könyv sorszámát,
d/ a letevô nevét. székhelyét(lakhelyét),
e/ a letett áruk megnevezését, mennyiségét (darabszámát, súlyát) és
minôségét,.
f/ az áru értékét a közraktározás megkezdésekor,
g/ a raktározás idôtartamát (a lejárat pontos megjelölésével)
h/ a közraktár részére ki nem fizetett díjhátralék összegét - a 13.§ (1)
bekezdés szerinti bontásban,
i/ a tárolás helyét - mûvi tárolás esetén ennek megjelölésével,
j/ a kiállítás idejét és a közraktár cégszerû aláírását.
Amennyiben az okirat a fenti adatokat nem tartalmazza, úgy nem tekinthetô
közraktári jegynek, de a közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári
jegyre.
(3) A közraktári jegy átruházása hátirat (forgatás) útján történhet
együttesen, illetve különválasztva, a közraktári jegy birtokosát a hátiratok
összefüggô láncolata igazolja, az üres forgatmányt érvényesnek kell tekinteni.
Nem közraktározási tevékenység a közraktári jegy forgatása.
(4) Az áru- és zálogjegy együttes birtoka jogot ad a közraktárban elhelyezett
áruk feletti szabad rendelkezésre.
(5)A közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával juthat kölcsönhöz, a
szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a zálogjegyen szereplô összeg iránti
pénzkövetelést testesíti meg, és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít
birtokosának a közraktárban elhelyezett tárgyakon.
(6)Az árujegy magában véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel
csökkentett értékkel rendelkezik, s a zálogjog által korlátolt rendelkezési
jogot ad a birtokosának.
17.§(1) Ha a zálogjegyet külön ruházzák át, az elsô hátiratnak a következôket
kell tartalmaznia:
a/ a kölcsönadó nevét, székhelyét, bankszámlája számát,
b/ a kölcsön lejáratakor érvényesíthetô határozott pénzösszeget, mely
tartalmazza a kölcsönadott összeget és a kölcsön lejáratáig számított kamatot,
c/ a kölcsön visszafizetése esedékességének napját (lejárat ideje),
d/ a kölcsönvevô nevét, székhelyét,
(2)Az (1) bekezdésben felsorolt adatokat és az elsô forgatást az árujegyen is
fel kell tüntetni, valamint a közraktár letéti könyvének tôlapjára be kell
jegyezni. A bejegyzést a zálogjegy minden késôbbi birtokosa is követelheti. A
bejegyzés elmulasztása esetén az ebbôl eredô esetleges károkat a zálogjegy
mindenkori birtokosa viseli.
(3) A zálogjegyen felüntetett pénzösszeg után a kölcsön tartamára kamat nem
érvényesíthetô.
(4) Közraktári jegyet óvadékként csak üres forgatmánnyal lehet átadni.
(5) A közraktári jegy illetve árujegy külföldire történõ átruházása esetén a
külkereskedelmi jogszabályok, a közraktári jegy, illetve bármely részének
külföldire történõ átruházása esetén a devizajogszabályok rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(6) A közraktári jegyek forgatásával kapcsolatban felmerült vitás kérdések
tekintetében - ha e törvény másként nem rendelkezik - a váltójogi jogszabály
rendelkezéseit kell figyelembe venni.
5.A közraktár közraktározással kapcsolatos jogai és kötelezettségei
18.§ (1) A közraktározási szerzôdés megkötésekor a közraktárnak és a letevônek
meg kell állapodnia abban, hogy a közraktározás megkezdésekor az áru értéke
mekkora, és ezt a közraktári jegyre fel kell vezetni, valamint a letéti
könyvbe is be kell jegyezni.
(2) Az értékelés alapja a letevô könyveiben az áru értékeként megjelölt
összeg, de a felek megállapodhatnak abban is, hogy szakértô állapítsa meg az
áru értékét. Ezen értéket kell figyelembe venni
- a kártérítési felelôsség megállapításánál, ha az áru teljesen vagy
részlegesen elveszett, megsemmisült,
- valamint az áru kiváltásakor az ÁFA fizetési kötelezettség megállapításánál.
19.§ A közraktár a nála elhelyezett árukra a közraktározási szerzôdés
megkötése és a közraktári jegy kiállítása után az áru értéke kétharmadának
erejéig kölcsönt nyújthat a közraktári jegy birtokosa részére, ennek
biztosítására a zálogjegyet a közraktárra kell forgatni. A közraktár ezen
tevékenysége nem minôsül pénzintézeti tevékenységnek.
20.§ (1) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy
birtokosának, hogy az üzletszabályzatban meghatározott hivatali idôben a
raktározott árukat megtekinthessék, az ezzel kapcsolatosan felmerült
költségeket azonban viselniük kell.
(2) A közraktár a nála elhelyezett árukat csak abban az esetben köteles
kiszolgáltatni - a közraktározási szerzôdésbôl eredô követelésének kielégítése
után - ha:
a/az árujegyet és a zálogjegyet is visszaadják a részére,
b/az árujegyet visszaadják, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét
a közraktárnál letétbe helyezik.
(3)A (2) bekezdésben felsorolt esetekben a közraktár a jogosulttal történô
megegyezés szerint, vagy ennek hiányában 8 napon belül köteles az árut a
jogosult részére kiadni.
(4)A közraktár a letett összeget köteles elkülönített számlán kezelni, s az
általa ismert utolsó zálogjegybirtokost 2 munkanapon belül értesíteni a
letétbe helyezésrôl.
(5) Ha a közraktár által ismert zálogjegybirtokos már továbbforgatta a
zálogjegyet, úgy 2 munkanapon belül köteles a forgatmányosát tájékoztatni a
közraktár értesítésérôl, s ugyanez a kötelezettsége az összes további
forgatónak is. A kötelezettség elmulasztása miatt bekövetkezô kárért a
forgatók felelôsséggel tartoznak a zálogjegybirtokosnak.
(6) A közraktár nem köteles vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak
valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggô láncolata igazolja a
közraktári jegy birtokosát.
6.Az áru kiváltása, a zálogjog érvényesítése
21.§(1) Ha a közraktári jegy mindkét részével rendelkezô, és a forgatmányok
összefüggô láncolata által igazolt közraktári jegy birtokosa a közraktárból az
árut ki akarja váltani, csak akkor köteles részére kiadni a közraktár, ha a
közraktározási és a szerzõdésbõl eredõ nem közraktározási, de azzal
kapcsolatban szükségszerûen felmerült követelését a közraktári jegy birtokosa
kielégíti.
Amennyiben ezt nem fizeti ki, a közraktár az árut értékesítheti az e
törvényben meghatározott módon, és a befolyt összeget az e törvényben
meghatározott rendelkezések szerint kell szétosztania.
(2) A közraktár a közraktározási szerzôdésbôl eredô követeléseit a közraktári
jegy illetve az árujegy birtokosával szemben érvényesítheti, a forgatmányosok
csak a saját követelésüket érvényesíthetik a közraktárral szemben, az ôket
megelôzô forgatók követelését nem. A fenti körben van helye a közraktár és a
közraktári jegy birtokosai közötti beszámításnak.
(3) Ha a különvált árujegy birtokosa az árut ki akarja venni a közraktárból,
akkor a zálogjegyet magához kell váltania. Ha azonban a zálogjegy birtokosa
távol van, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni a visszafizetésben,
akkor az árujegy birtokosának a zálogjegyen szereplô összeget a közraktárnál
letétbe kell helyeznie, a közraktár felmerült díjait ki kell fizetnie s ebben
az esetben a közraktár a 20.§ (3) bekezdés szerint az árut köteles neki
kiszolgáltatni.
(4) Ha a zálogjegyen szereplô kölcsönösszeget a kölcsön lejáratakor nem
fizetik ki a zálogjegy birtokosának, a zálogjegy birtokosa köteles e tényt a
kölcsönt felvevô elsô zálogjegyforgatónál a lejárat napját követô második
munkanap végéig óvással megállapíttatni. Az óvást a zálogjegyre kell
felvezetni, vagy a kölcsönt felvevô elsô zálogjegyforgató székhelye szerint
illetékes közjegyzônél kell felvetetni. Az óvás felvételének elmulasztása a
visszkereseti jog elvesztéséhez vezet, de az óvás nem szükséges ahhoz, hogy a
zálogjegybirtokos a közraktártól kérje az értékesítést.
(5) Ha a kölcsönt felvevô elsô zálogjegyforgató a kölcsönszerzôdés lejárata
elôtt a kölcsönt visszafizeti, a zálogjegyet önmagában tovább nem
forgathatja. Amennyiben az elsõ zálogjegyforgató a közraktári jegy mindkét
részével rendelkezik, úgy ebben az esetben kérheti a közraktártól - a
közraktárral történt elszámolás mellett - új közraktári jegy kiállítását.
7.Óvás
22.§ (1) Közjegyzônél az óvás felvétele úgy történik, hogy a zálogjegy
birtokosa köteles a közjegyzôvel az elsô zálogjegyforgató székhelyére elmenni
és ott a forgatót a fizetésre felhívni. Bármilyen okból hiúsul meg a fizetés,
a közjegyzô ezt hitelesen írásban - az óvás felvételével - tanusítja. A
közjegyzô köteles a felvett óvásokról idôrendi sorrendben óváskönyvet vezetni,
melyben rögzíteni kell, hogy mikor, kinek az érdekében, ki ellen és mekkora
összegre vonatkozóan lett az óvás felvéve.
(2)Az óvásnak magában kell foglalni
a/ a zálogjegy szövegét, és minden rajta levô hátiratot s megjegyzést,
b/ annak a megnevezését, akinek a részére, és aki ellen az óvást
felvették,
c/ az óvatolthoz intézett felszólítást, ennek válaszát vagy annak
megjegyzését, hogy nem válaszolt, vagy nem volt megtalálható,
d/ a helyet, évet, hónapot és napot, melyen a felszólítás történt,
illetôleg amikor megkísérelték azt,
e/az óvatoló személy (közjegyzô) aláírását hivatalos pecsétjével.
(3)Ha nem a közjegyzô veszi fel az óvást, hanem a zálogjegyre jegyzik rá,
akkor annak a zálogjegy elsô forgatója és a zálogjegybirtokos cégszerû
aláírásán kívül a (2) bekezdés b/,c/ és d/ pontjában foglaltakat kell
tartalmaznia.
8.Értékesítés
23.§(1) Amennyiben a zálogjegybirtokos az óvást felvetetette, az ezzel
kapcsolatosan felmerülô költségeit is érvényesítheti a kölcsönösszeg
megfizetésére vonatkozó követelésével együtt. A közraktár részére a
zálogjegybirtokosnak be kell csatolnia - az értékesítés kérésével egyidejûleg
- az óvás költségeire vonatkozó számlát, s az értékesítést követôen befolyt
vételárból a zálogjegyen szereplô összeggel együtt, azzal egysorban kell az
óvás költségeit is kielégíteni.
(2) Ha a lejáratot követô 3 munkanapon belül a zálogjegyen szereplô összeget a
zálogjegy birtokosának nem fizetik ki, úgy jogában áll a közraktárnál a
raktározott áruknak az eladását és a vételárból való kielégítését követelni.
Ugyanezen jog illeti meg az elsô forgatót, ha ez a zálogjegyet beváltja, az
árujegy birtokosa ellenében. Az eladás - az áru természetétôl függôen -
történhet tôzsdei úton, vagy nyilvános árveréssel.
(3) A zálogjegy elsô forgatója - ha az árujegyet is továbbforgatta - köteles
az ôt követô árujegybirtokost 2 munkanapon belül értesíteni a fizetésre
történt felszólításról. Ugyanez a kötelessége az árujegy további forgatóinak
is.
(4) Az értékesítésbôl befolyt összeget a következô sorrendben kell kifizetni a
jogosultaknak:
a/a közraktár közraktározási tevékenységbôl származó követelése,
b/ a zálogjegybirtokos követelése,
c/a közraktár nem közraktározási tevékenységbôl származó követelése.
(5)A (4) bekezdésben felsorolt igények kielégítése után maradó vételárfelesleg
az árujegy birtokosát illeti, ha tartózkodása ismeretlen, akkor részére bírói
letétbe kell helyezni az összeget.
(6) Ha a zálogjegy birtokosa teljes kielégítést nyert, a zálogjegyet a
közraktárnak köteles visszaadni, mely azt érvényteleníti.
(7) Ha a vételár a zálogjegyre adott összeget nem fedezi, a történt
részletfizetést a letéti könyvbe be kell jegyezni és a zálogjegyre rá kell
vezetni, a zálogjegyet a birtokosának vissza kell adni.
24.§ (1) Ha a közraktározási szerzôdés alapján a közraktárba letett árut a
szerzôdés lejáratát követôen nem váltják ki, vagy ha az árut a szerzôdés ideje
alatt megromlás veszélye fenyegeti, a közraktárnak jogában áll - a letevô
elôzetes felszólítása után - a letett tárgyakat tôzsdén, vagy árverés útján
értékesíteni. Ha a letevô a közraktári jegyet továbbforgatta, akkor
kötelessége az ôt követô birtokosokat a közraktár felszólításáról 2 munkanapon
belül tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradása miatt felmerült kárért a
mulasztó fél felel.
(2) A vételárat a 23.§ (4)-(5) bekezdése szerint kell felosztani és kifizetni.
Ha a közraktári jegy birtokosának tartózkodási helye ismeretlen, a vételár ôt
illetô részét bírói letétbe kell helyezni.
25.§(1) Amennyiben a közraktárjegyen feltüntetett adatok szerint az áru
megfelel a Budapesti Árutôzsde szabályzatában foglalt feltételeknek, és e
törvény rendelkezéseinek megfelelôen az árut értékesíteni kell, a közraktár az
árut tôzsdei forgalomban értékesíti, a Budapesti Árutôzsde közraktári áruk
kényszerértékesítésére vonatkozó szabályzata szerint.
(2).Ha az áru a tôzsdei forgalomban nem értékesíthetô, illetve 7 egymást
követô tõzsdei napon sikertelen volt az értékesítés, az árut árverés útján
kell értékesíteni.
(3) Mind a tôzsdei, mind az árverésen történô értékesítéskor a vevô akkor is a
tulajdonjogot szerzi meg, ha a letevô nem volt az áru tulajdonosa.
(4)Az árverésrôl hirdetményt kell kibocsátani, melynek tartalmaznia kell:
a/ a letevô nevét, székhelyét(címét)
b/ az árverés helyét, idejét
c/az értékesítés indokát
d/ az árverésre kerülô áru fajtáját, mennyiségét, minôségét, különleges
jellemzôit, szakértô által megállapított becsértékét,
e/azt, hogy az árut az árverés elôtt hol és mikor lehet megtekinteni,
f/ az árverési biztos nevét.
(5) Az árverési hirdetményt
a/- ki kell függeszteni az árverést megelôzô 15 napig a közraktár
ügyfélforgalommal foglalkozó telephelyén, valamint azon a telephelyen, ahol az
árut tárolják,
b/- közzé kell tenni 2 országos napilapban, az árverést legalább 7 nappal
megelôzôen.
A közraktárnak a hirdetményt meg kell küldenie a letevô és az elsô
zálogjegybirtokos részére. Ezek kötelessége - ha idôközben a közraktári jegyet
továbbforgatták - hogy 2 munkanapon belül tájékoztassák az árverésrôl az
utánuk következô birtokost.
(6) Az árverést munkanapon, a közraktár hivatali idején belül kell megtartani.
(7) Az árverést a közraktár által felkért, a közraktártól, a letevôtôl és az
ismert zálogjegybirtokostól független árverezô vezeti.
(8) Az árverezô az árverés megkezdésekor
a/nyilvántartásba veszi a vevôként megjelenteket,
b/ismerteti az árverés szabályait,
c/közli az áru szakértô által megállapított becsértékét, ismerteti a
mennyiségi és minôségi jellemzôket,
d/felhívja a vevôket ajánlatuk megtételére,
e/az ajánlatokat rögzíti,
f/a megajánlott legmagasabb ár háromszori kikiáltása után közzéteszi a
legtöbbet ajánló nevét és megköti vele az adásvételi szerzôdést.
(9)Ha a felajánlott legmagasabb vételár nem éri el a becsértéket, az áru
megromlásának veszélye miatt történt értékesítés esetén az árverezô a
becsérték 50%-án, de legalább a legmagasabb ajánlati áron kiálthatja ki ismét
a árat, ha így sem sikerül az értékesítés, akkor a legmagasabb árat ajánló
vevô részére kell értékesíteni az árut.
(10) A zálogjegybirtokos által kért, illetve a közraktározási szerzôdés
lejárta miatt tartott árverésen, ha a becsértéken nem sikerül értékesíteni az
árut, akkor az árverést ismét meg kell hirdetni a legmagasabb ajánlati áron,
de legalább a becsérték 50 %-án, és meg kell tartani az elõzõ árverést követõ
30 napon belül.
(11) Az áru részmennyiségére tett ajánlatot is el lehet fogadni,
a/ha az áru a fennmaradó rész értékének csökkenése nélkül osztható,
b/ha az áru egészére arányosan számított legalább azonos értékû ajánlat
nem érkezett.
Ha csak az áru egy részét értékesítették, az értékesítés tényét a közraktári
jegyre és a letéti könyvbe fel kell jegyezni azzal a megjegyzéssel, hogy
milyen tartozások lettek a befolyó összegbôl kielégítve.
26.§(1) Az áru teljes értékesítése esetén az új tulajdonos részére az árverési
jegyzôkönyv egy példányát ki kell adni, s a vevô ezzel kérheti az áru
kiadását. Az árut helyettesítô közraktári jegyeket a közraktárnak be kell
vonnia és érvénytelenítenie kell.
(2) A közraktári jegy birtokosa az árverés lebonyolításához közjegyzô
jelenlétét biztosíthatja saját költségén, ezt a tényt azonban az árverésrôl
készült jegyzôkönyvben rögzíteni kell.. Amennyiben a közjegyzô - jelenléte
esetén - az árverezô által készített jegyzôkönyvet nem hitelesíti, úgy az
árverést meg kell ismételni.
(3) Az árverési költségek a közraktározási tevékenységbôl származó közraktárat
megilletô követelések közé tartoznak.
9. Visszkereseti jog
27.§ (1) A zálogjegy birtokosát, ha az áruk értékesítésébôl teljes kielégítést
nem nyert, a fedezetlen követelés erejéig a zálogjegyet ôt megelôzôen forgatók
ellenében visszkereseti jog illeti meg, a visszkereset ideje az árverés
(tôzsdei értékesítés) befejezésének napjától számítandó. A fedezetlen
követelés erejéig a zálogjegy elôzô forgatói egyetemlegesen felelnek a
zálogjegybirtokosnak. Nincs visszkereseti joga annak a zálogjegy birtokosnak,
aki nem fizetés esetén óvást nem vetetett fel, illetve az áruk elárverezését
(értékesítését) az óvás felvételétôl számított 30 napon belül nem
kezdeményezte.
(2) Az árujegy birtokosa a zálogjegy birtokosának illetve a zálogjegy
forgatóinak csak akkor tartozik felelôsséggel, ha ô volt a zálogjegy elsô
forgatója.
(3) A zálogjegy birtokos követelései a forgatók és az elsô forgató ellen egy
év alatt évülnek el az óvás keltétôl számítva. A forgatók visszkereseti
követelései a többi forgató és az elsô forgató ellen 6 hónap alatt évülnek el
attól a naptól számítva, amely napon a forgató a zálogjegy birtokosát
kielégítette.
(4) Amennyiben a zálogjegybirtokos - ki nem elégítése esetén - a kölcsön
lejáratát követô 6 munkanapon belül nem kéri a közraktártól az áru
értékesítését, nem tarthat igényt a lejáratot követôen felmerülô késedelmi
kamatra.
(5)Ha a megadott idõben kéri az értékesítést, úgy a közraktárnak a polgári
jogi szabályok szerint a jegybanki alapkamat kétszeresének összegével
megegyezõ mértékû késedelmi kamatot ki kell számítania, s az értékesítésbõl
befolyt összegbõl ezt az alapösszeggel együtt ki kell fizetni a részére,
függetlenül attól, hogy ki a zálogjegy birtokosa.
6)Ha az értékesítéskor befolyt összeg nem fedezi a követelést, akkor a
zálogjegybirtokos az ôt megelôzô zálogjegyforgatóktól a késedelmi kamattal
megnövelt összeget követelheti.
10.Végrehajtási eljárás, csôdeljárás, felszámolási eljárás
28.§ (1) A közraktárba letett árut bírósági végrehajtás során lefoglalni nem
lehet. A közraktárba letett áru nem tartozik a többször módosított 1991. évi
IL. törvény (Cstv.) által meghatározott vagyonba, maga az árujegy és a
zálogjegy azonban - mint értékpapír - bírósági végrehajtás során lefoglalható,
és a Cstv. szerinti vagyon megállapításánál is figyelembe kell venni. A
bírósági végrehajtás során történô értékesítéskor a végrehajtó által készített
jegyzôkönyv pótolja a forgató nyilatkozatot.
(2) Az árujegy birtokosának csôdeljárása esetén a zálogjegy birtokosára nem
hat ki a fizetési haladék és a kényszeregyezség. Ha követelését nem elégíti ki
a zálogjegy elsô forgatója, akkor a lejáratot követôen a zálogjegy birtokosa
ezen törvény alapján eljárva a közraktárban elhelyezett áru értékesítése során
befolyt összegbôl kérheti a kielégítést. A zálogjegyet elôször forgató
csôdeljárása a zálogjegyen alapuló követelés érvényesítését nem akadályozza, a
visszkereseti jog tekintetében azonban a fizetési haladék és a
kényszeregyezség a zálogjegybirtokosra is kihat. A zálogjegy elsô forgatójának
csôdeljárása nem akadályozza a zálogjegybirtokost megelôzô forgatók elleni
igény érvényesítését.
(3) Az árujegy birtokosának felszámolása nem akadályozza a zálogjegy
birtokosát, hogy e törvény rendelkezései szerint kérje a közraktártól az áru
értékesítését.
(4) Ha a zálogjegyet elôször forgató felszámolása indul meg, és az áru nem
nyújtott kellô fedezetet a zálogjegy birtokosának kielégítésére, a zálogjegy
birtokosának a felszámolási eljárásban az értékesítést követô 30 napon belül
be kell jelentenie közraktári jeggyel biztosított és ki nem elégített
követelését. A bejelentett igény nem élvez kielégítési elsôbbséget, a Cstv.
57.§ (1) bek. f/ pontjába kell besorolni. Ha a zálogjegybirtokos az ôt
megelôzô forgatótól kielégítést kap, a forgató a felszámolási eljárásban a
zálogjegybirtokos helyére lép, s ebbôl fakadó igényét érvényesítheti..
(5) A zálogjegy birtokosának csôdeljárása és felszámolása az árujegy
birtokosának igényére semmilyen hatással nincs.
29.§ (1) A közraktár ellen indított felszámolási eljárásra a Cstv.
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a felszámolás kezdô idôpontját
követôen a közraktár közraktározási szerzôdést nem köthet, a közraktári
szerzôdések teljesítésére vonatkozóan pedig ezen törvény 36.§-ának (2).
bekezdés b/ pontjában, valamint (5) bekezdésében foglaltak az irányadók.
(2)A közraktár felszámolása során kötendô kényszeregyezség esetén az adós
egyezségi ajánlatához köteles elôzetesen megszerezni a felügyeletet ellátó
miniszter jóváhagyását. Amennyiben a jóváhagyás hiányzik, de az adós a
hitelezôkkel egyezséget kötött, a felügyeletet ellátó miniszter ezen törvény
36.§-ának (2) bek. c/ pontjában és (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelôen
jár el.
(3)Közraktár felszámolása esetén a közraktár elleni közraktározási
szerzõdésbõl eredõ kártérítés fizetési kötelezettségeket a Cstv. 57.§ (1)
bekezdés b/ pontja szerint kell besorolni és kielégíteni, a közraktár elleni
zálogjogból és óvadékból eredõ követeléseket megelõzõen.
11.Biztosítás, a közraktári jegy megsemmisítése, bírósági letét
30.§(1) A közraktár - a letevôvel történt megállapodás alapján - a letett árut
biztosíthatja.
(2) Az áru- és zálogjegy birtokosát, valamint a közraktárat a közraktárban
letett áruk megsemmisülése, vagy megsérülése esetében a biztosítási összegre
vonatkozóan ugyanolyan jogok illetik meg, mint amilyennel a letett áru
tekintetében bírtak.
31.§ (1) A közraktári jegy (vagy egy részének) elvesztése, megsemmisülése
egyben a követelés megsemmisülését is jelenti, kivéve, ha a közraktári jegy
megsemmisülését közjegyzôi határozat kimondja. Ebben az esetben a követelés a
közraktári jegy nélkül is érvényesíthetô.
(2) Az elvesztett közraktári jegy, áru- vagy zálogjegy megsemmisítésére a
közraktár székhelye szerinti közjegyzô illetékes.
(3) A közraktári jegy vagy annak egyik része megsemmisítését annak utolsó
birtokosa, valamint az is kérheti, akit a közraktári jegy alapján valamely jog
illet meg, vagy kötelezettség terhel.
(4) A közraktári jegy megsemmisítésére irányuló eljárás megindítása iránti
kérelemben elô kell adni az értékpapír lényeges tartalmát és egyben
valószínûsíteni kell a kérelmezési jogosultságot is.
(5) A kérelem alapján - ha megfelel a fenti feltételeknek és egyéb akadálya
nincs - a közjegyzô hirdetményt bocsát ki, amelyben a közraktári jegyre
vonatkozó adatok feltüntetése mellett felhívja az értékpapír birtokosát, hogy
az értékpapírt a hirdetménynek a közraktár székhelye szerint illetékes megyei
bíróság székhelyén mûködô helyi bíróság hirdetôtábláján való kifüggesztéstôl
számított 1 hónap alatt nála mutassa be, mert ellenkezô esetben a közraktári
jegyet semmissé fogja nyilvánítani.
(6) Az (5) bekezdés szerinti hirdetmény kibocsátásáról a kérelmezôt, a
közraktárat, a letevôt és a zálogjegy elsô birtokosát is értesíteni kell, és a
hirdetményt a közraktár ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségében is ki kell
függeszteni. Az áru- és zálogjegy forgatói kötelesek az utánuk következô
forgatmányosokat az értesítésrôl 2 napon belül tájékoztatni.
(7)A megsemmisítési eljárás megindítása után a jegy birtokosa, ha kellô
biztosítékot nyújt, a közraktártól egy másolat kiállítását követelheti. A
biztosíték mennyiségét, ha abban a felek nem tudnak megállapodni, a bíróság
határozza meg.
Ha az elveszett jegyet a közjegyzô semmisnek nyilvánította, akkor a
biztosítékot vissza kell adni.
(8) Ha a hirdetményi határidô alatt a jegyet bemutatják, a közjegyzô az
eljárást megszünteti.
(9) Ha a hirdetményi határidô alatt az értékpapírt nem mutatják be, illetôleg
annak hollétére vonatkozó adatot nem jelentenek be, a közjegyzô a jegyet
semmissé nyilvánítja. Ezt a határozatot a közraktárral, a kérelmezôvel és az
egyéb érdekeltekkel is közölni kell.
32.§ (1) A bírósági letétbe helyezés iránti kérelmet a közraktár székhelye
szerint illetékes helyi bíróságnál kell elôterjeszteni.
(2) A letétbe helyezendô pénzt a helyi bíróság székhelye szerint illetékes
Bírósági Gazdasági Hivatal letéti számlájára kell befizetni, illetve oda kell
átutalni. A befizetési lapon, (átutalási okmányon) fel kell tüntetni az összeg
rendeltetését, a letevô nevét és azt, hogy a közraktári jegy vagy a jegy mely
részének birtokosa jogosult felvenni a letett összeget, valamint annak a
bíróságnak a megnevezését, amelyhez a közraktár a befizetett összegnek
bírósági letétként elfogadása iránti kérelmét intézi. Ha a jogosult
ismeretlen, erre utalni kell.
(3) A letét elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell elôterjeszteni. A
kérelemben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett adatokat, továbbá a
letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket. Elô kell adni és valószínûsíteni
kell a letétbe helyezés okát (célját). A kérelemhez csatolni kell a pénz (2)
bekezdés szerinti feladását igazoló feladóvevényt.
(4) A közraktári jegy (vagy egy részének) birtokosa - ha a bírósági letétbe
helyezett összeghez hozzá akar jutni - köteles a közraktárnál az értékpapírt
bemutatni, s a közraktár - ha az e törvényben foglalt feltételek fennállnak -
a jegy érvénytelenítése után cégszerû aláírásával igazolja, hogy a jegy
birtokosa jogosult a letétbe helyezett összeg felvételére. Amennyiben ilyen
igazolással a jegy birtokosa rendelkezik, a bíróság - további vizsgálódás
nélkül - a letétbe helyezett összeget köteles kiutalni a részére.
A törvényjavaslat harmadik rész VI. fejezet 42.43.44.§-át elhagyni javasoljuk:
[HARMADIK RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
VI. Fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések
Átmeneti szabályok
42. §
(1) Az e törvény hatálybalépését megelõzõen megkötött közraktári
ügyletekre a Kereskedelmi Törvény VI. címében foglaltakat kell alkalmazni.
(2) A törvény hatálybalépésekor mûködõ közraktár köteles a hatálybalépést
követõ harminc napon belül a miniszternél bejelentkezni. A bejelentkezéshez
mellékelni kell
a) az e törvény rendelkezéseinek megfelelõen módosított alapító okiratot,
b) a cégmásolatot,
c) az utolsó éves beszámolót az azóta történt változásokkal,
d) a közraktári ügyletekre vonatkozó összesítést (milyen árut, milyen
mennyiségben, hol közraktároznak, hány közraktári jegyet adtak ki , milyen
lejárattal)
e) a közraktár ellen, illetve általa indított perek listáját, megjelölve,
hogy milyen összegre és milyen jogviszonyból ered a követelés.
(3) A miniszter további adatokat és felvilágosítást kérhet a
közraktártól.
(4) A miniszter - a közraktár gazdasági helyzetétõl, általa megkötött
közraktározási szerzõdésektõl függõen - határidõt szabhat a közraktár részére,
hogy tõkéjét a törvény szerinti mértékre emelje fel, illetve alakuljon át. A
törvény hatályba- lépését követõ egy év elteltével közraktárként csak az e
törvény rendelkezéseinek megfelelõ részvénytársaság mûködhet.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti közraktár nem kíván közraktárként
mûködni, vagy a miniszter a közraktári engedély kiadását megtagadja, új
közraktári ügyletet nem köthet, de a már megkötött ügyletekbõl eredõ
kötelezettségeket köteles teljesíteni. Ha a már megkötött közraktári
ügyleteknek a létrejöttük idején hatályos jog (1875.: XXXVII. tc.) szerinti
teljesítése is veszélyben van, a miniszter a közraktárhoz felügyeleti biztost
rendelhet ki.
Módosuló jogszabályok
43. §
A törvény hatálybalépésével
a) az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és
forgalmazásáról szóló 1990. évi VI. törvény 2.§-a (2) bekezdésének b) pontja
helyébe a következõ rendelkezés lép:
/ Nem tartozik a törvény hatálya alá/
b) a csekk, a takarékbetétrõl kiállított okirat, a letéti jegy, a
szövetkezeti részjegy, célrészjegy és üzletrész, valamint a közraktári jegy és
a váltó forgalomba hozatala és forgalmazása."
b) az árutõzsdérõl és az árutõzsdei ügyletekrõl szóló 1994. évi XXXIX.
törvény 1. §-ának (2) bekezdése a következõ új d) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:
/E törvény alkalmazásában áru/
"d) a közraktárjegy illetve annak árujegy része;".
Hatálybalépés
44. §
Ez a törvény a kihirdetését követõ hatvanadik napon lép hatályba. Ezzel
egyidejûleg
a) a Kereskedelmi Törvényrõl szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk VI.
címe,
b) az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló, többször
módosított 15/1989. (IX.7.) KeM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése elsõ
mondatában a "továbbá közraktári tevékenységet" szövegrész, 2. §-a (3)
bekezdésének b) pontja, 2/A §-a (1) bekezdésében a "valamint közraktári
tevékenység" szövegrész és 2/C §-a, valamint
c) a szakképzésrõl szóló, a 2/1994. (I.14.) IKM rendelettel módosított
5/1990 (IV.5.) KeM rendelet 2. számú mellékletének 29. pontja
hatályát veszti.]
A törvényjavaslat elhagyni javasolt harmadik rész VI. fejezet 42.43.44.§-a
helyett a következõ III. fejezet 38.-40§.-át javasoljuk
III. Záró rendelkezések
Hatályba léptetô szabályok
38.§ (1) E törvény a kihirdetését követô 30. napon lép hatályba.
(2)Az e törvény hatályba lépését megelôzôen megkötött közraktári ügyletekre a
Kereskedelmi Törvény VI. címében foglalt rendelkezéseket - az ott nem
szabályozott kérdésekben azonban e törvény rendelkezéseit - kell alkalmazni.
39.§(1). A törvény hatályba lépését megelôzôen létrejött közraktárak kötelesek
a hatályba lépést követô 15 napon belül jelentkezni a felügyeletet ellátó
miniszternél, és csatolni:
a/- az alapító okiratukat, módosításaival együtt,
b/- a cégmásolatot,
c/- az utolsó éves beszámolót az azóta történt változásokkal,
d/- a közraktári ügyletekre vonatkozó összesítést (milyen árut, milyen
mennyiségben, hol közraktároznak, hány közraktári jegyet adtak ki , mikori
lejárattal)
e/- a közraktár ellen, illetve általa indított perek listáját,
megjelölve, hogy mekkora összegre és milyen jogviszonyból ered a követelés
A felügyeletet ellátó miniszter további felvilágosításokat is kérhet a
közraktáraktól.
(2) A felügyeletet ellátó miniszter - a közraktár gazdasági helyzetétôl,
általa megkötött közraktározási szerzôdésektôl függôen - határidôt szabhat a
közraktár részére, hogy a törvényben foglaltaknak megfelelôen tôkéjét növelje
meg, illetve alakuljon át. A törvény hatályba lépését követô 1 éven belül ezen
közraktáraknak át kell alakulniuk, vagy közraktározási tevékenységüket be kell
fejezniük.
(3) Amennyiben a törvény hatályba lépésekor mûködô közraktár úgy nyilatkozik,
hogy a törvénynek megfelelôen nem kíván közraktárként mûködni, vagy a
felügyeletet ellátó miniszter nem tartja megfelelônek a közraktárat az ilyen
tevékenység végzésére, abban az esetben a közraktár új közraktározási
szerzôdést nem köthet, a már megkötött közraktári ügyleteket azonban - a
megkötésekor hatályban volt szabályok szerint - köteles lebonyolítani. Ha
elôre látható, hogy a már megkötött közraktári ügyletek Kereskedelmi Törvény
szerinti lebonyolítása is veszélyben van, abban az esetben a felügyeletet
ellátó miniszter e törvény szerint felügyeleti biztost rendelhet ki a
közraktárhoz, aki e törvénynek megfelelô jogkörrel köteles ott eljárni.
(4) Azon közraktárak esetében, ahol a felügyeletet ellátó miniszter határidôt
engedélyezett az átalakulásra, folyamatosan köteles figyelemmel kísérni,
sikeres-e a közraktár tevékenysége az átalakulás érdekében. Amennyiben úgy
látja, hogy a közraktár nem tud a törvényben foglalt követelményeknek
megfelelni, úgy felfüggesztheti a közraktározási tevékenységét.
Módosuló jogszabályok:
40.§ (188)A törvény hatályba lépésével egyidejûleg
a/ az 1979. évi 5.törvényerejû rendelet a Büntetô Törvénykönyvrôl szóló 1978.
évi IV. törvény hatálybalépésérôl és végrehajtásáról (Btké.) 24. §-ának (2)
bekezdés b/ pontja helyébe a következô rendelkezés lép:
"b/a kötvény, letéti jegy,a befektetési jegy, a részvény, a vagyonjegy, a
csekk és az utazási csekk valamint a közraktári jegy, feltéve, hogy a névre
szóló értékpapír átruházását jogszabály, vagy az értékpapíron feltüntetett
nyilatkozat nem zárja ki, vagy nem korlátozza."
b/ a közjegyzôkrôl szóló 1991. évi XLI. törvény 145. §-a kiegészül a következô
(3) bekezdéssel:
" (3)A közraktári jegy zálogjegy része óvásának szabályait a
közraktározásról szóló törvény határozza meg."
c/ Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
A/ 6.§-a kiegészül a következô (4) bekezdéssel:
"(4) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, amikor a
közraktári jegy alapján az árut a közraktárból kiszolgáltatják és a letevô
valamint a kiszolgáltatást kérô közr88aktári jegy birtokosa nem ugyanaz,
illetve ha a közraktár az árut értékesíti.."
B/ 7. § (3) bekezdése kiegészül a következô f/ ponttal:
" f/ a közraktári jegy vagy árujegy részének forgatása."
C/ 16.§-a kiegészül a következô (8) bekezdéssel:
88"(8) A közraktárba helyezett áru értékesítésekor fellépô adófizetési
kötelezettség a közraktári jegy alapján történô kiszolgáltatáskor, illetve a
közraktár által történô értékesítéskor keletkezik. Az adó alapja elsõ esetben
a közraktározásról szóló .... .évi ... törvény 16§ (2) f/ pontjában
meghatározott érték, illetve a közraktár által történõ értékesítéskor az
érvényesített eladási ár. Az így kiszámított ÁFA értéket a "Közraktári jegy
ÁFA-bizonylat" igazolja.
D/ 40.§-a kiegészül a következô (6) bekezdéssel:
"(6) -Az adót a kiszolgáltatást kérô közraktári jegy birtokos , illetve a
közraktár által történô értékesítéskor a vevô köteles megfizetni.
E/ 1. számú melléklete kiegészül a következô 120. ponttal:"
120.Közraktározás"
d/ Az adózás rendjérôl szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 25.§-a
kiegészül a következô (2) bekezdéssel, egyidejûleg a (2) és (3) bekezdés
számozása (3) és (4) .bekezdésre változik:
"(2)A közraktár az áru kiszolgáltatásakor a közraktári jegy birtokostól,
illetve a vevôtôl az 1992. évi LXXIV. törvény 40.§ (6) bekezdése alapján az
általános forgalmi adót köteles beszedni és azt haladéktalanul a letevô
részére kiutalni a Közraktári jegy ÁFA-bizonylat alapján. A letevõ a
Közraktári jegy ÁFA bizonylat alapján a számlát kiállítja, és ezt megküldi a
közraktári jegy birtokosának, illetve a vevõnek."
e/A tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerérõl rendelkezõ
9017/1987.(SK.10.) KSH közlemény 742 Egyéb gazdasági szolgáltatás alcíme
kiegészül a következõ meghatározással:
"7424 Közraktározási tevékenység
Közraktározási szerzõdés alapján történõ árutárolás és õrzés, és
ezen árura közraktári jegy kibocsátása.
f/A pénzintézetekrôl és a pénzintézeti tevékenységrôl szóló, többször
módosított 1991. évi LXIX. törvény 4.§-ának (2) bekezdése j/ pontja helyébe a
következô rendelkezés lép:
"j/a közraktározási tevékenység.
g/Az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról
szóló módosított 1990. évi VI. törvény 2.§-ának (2) bekezdésének b/ pontja
következôképpen módosul:
"2.§ (2) Nem tartozik a törvény hatálya alá.....
b/ a csekk, a takarékbetétrôl kiállított okirat, a letétijegy, a
szövetkezeti részjegy, célrészjegy és üzletrész, valamint a közraktári jegy és
a váltó forgalomba hozatala és forgalmazása."
h/Az árutôzsdérôl és az árutôzsdei ügyletekrôl szóló 1994. évi XXXIX.törvény
1.§-ának /2/ bekezdése kiegészül az alábbi d/ ponttal, a d/ és e/ pont
egyidejûleg e/ és f/ pontra változik:
"d/ a közraktári jegy, illetve annak árujegy része,"
(2)E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti
a/a 2/1994.(I.14.)IKM.rendelettel módosított 15/1989.(IX.7.)KeM.rendelet:
- 2.§ (1) bekezdés elsô mondatából a "továbbá közraktári
tevékenységet"szövegrész,
-a 2.§ (3) bek. b/pontja,
-a 2/A.§ (1) bekezdésébôl a "valamint közraktári tevékenység"szövegrész,
-a 2/C. §-a.
b/a 3/1994.(I.14.)IKM rendelettel módosított 5/1990.(IV.5.) KeM.rendelet 2.
számú mellékletének 29. pontja.
c/ az 1875. évi XXXVII. törvény VI. címe.
A törvényjavaslat indoklását elhagyni javasoljuk:
[Indokolás
a közraktározásról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kereskedelmi törvényrõl szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk volt
Európában az elsõ olyan törvény, amely a közraktározást kereskedelmi
ügyletként szabályozta. Ma is ezek a szabályok érvényesek a közraktári
ügyletre illetve a közraktárak tevékenységére. Ezen kívül ma a közraktárak
mûködési feltételeit egy 1989-ben kiadott, azóta többször módosított
kereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza.
Az elmúlt évtizedekben elõbb mûködõ piac hiányában nem volt igény a
közraktári tevékenység iránt, majd pedig - a piacgazdaság fokozatos
kialakulásával - a szabályozás nem követte a gyakorlatban kialakult helyzetet.
Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor színvonalán álló
szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás
fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is mûködõ közraktárak
nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak
mûködési feltételei valamint a közraktári ügylet korszerû szabályozását.
A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé
tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthetõ árukat raktározni kell,
amire a termelõnek általában nincs lehetõsége illetve nem is kíván ilyen
tevékenységgel foglalkozni. A késõbb eladható, feldolgozható árut közraktárba
lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minõségét
dokumentálja, s az errõl kiállított értékpapír, a közraktári jegy képes arra
is, hogy az árut helyettesítõ dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya
legyen. A közraktári ügylethez fûzõdõ legjelentõsebb elõny azonban az, hogy az
áru illetve az azt megtestesítõ értékpapír a termelés finanszírozása
szempontjából nélkülözhetetlen, rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent
biztosítékot.
A zálogjegy ellenében nyújtott kölcsön, illetve a hitelkínálat ezzel
történõ bõvítése ma különlegesen fontos gazdasági érdek elsõsorban a rövid
lejáratú hitelek iránt a termelés sajátosságaiból eredõen leginkább érdekelt
agrártermelõk számára.
Ahhoz, hogy a közraktári ügyleten alapuló hitelezés elterjedt és biztos
lehetõség legyen, szükséges, hogy a közraktárban elhelyezett áru biztos
zálogfedezetet jelentsen a hitelezõ számára. Ez akkor válik általánossá, ha a
közraktárak tevékenysége iránti bizalom maradéktalan a hitelintézetek
részérõl. Másrészt nemcsak megbízható, de gazdaságilag is stabil helyzetû
közraktárakra van szükség. Mindez olyan jogi feltételrendszert követel meg,
amely az érintett gazdasági szereplõk mindegyike számára biztosítékot jelent.
Jelenleg elsõsorban a bankok és a közraktárak közötti üzleti
kapcsolatokban szerzett tapasztalatok jelentik az alapját annak a bizalomnak,
ami a zálogjegyforgalmat illetve a hitelezést lehetõvé teszi, sokkal kevésbé
az, hogy ennek megfelelõ jogi garanciái vannak, amelyekre biztosan lehet
építeni. A közraktározás új szabályozása éppen ezeket a biztosítékokat kívánja
megteremteni, a bizalom erõsítése érdekében.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat e helyütt a közraktárak legáltalánosabb fogalmát határozza
meg, a további szabályokra hagyván a közelebbi meghatározást, amelyek már a
közraktárként való mûködés feltételeit, valamint a közraktározott áruk körét
is jelentik egyben. A jogbiztonság követelményét is szem elõtt tartja a
javaslat, amikor a fogalmi tisztaság érdekében a közraktár kifejezést csak
meghatározott körben, a javaslat szerint létrejövõ, illetve átalakuló
gazdálkodó szervezetek számára engedi használni.
A 2-3. §-okhoz:
A közraktárak mûködése iránti közbizalom megteremtése érdekében a
javaslat - figyelembe véve az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatait - a
közraktárak számára kötelezõ szervezeti formaként határozza meg a
részvénytársaságot és írja elõ a szükséges minimális alaptõkét, illetve az
alaptõke meghatározott szerkezetét. A javaslat abból indul ki, hogy néhány
nagyobb, magas saját tõkével rendelkezõ közraktár szervezi meg az országban a
hálózatát, s ily módon lehet biztosítani, hogy a letevõk, illetve a hitelezõk
nagyobb biztonságban legyenek. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a gazdasági
társaságokról szóló törvényhez képest speciális szabályokat állapít meg a
javaslat.
Az alaptõke csökkentésének tilalmát természetesen az induláskori
alaptõkéhez képest kell értelmezni, ezért nem áll ellentétben e rendelkezés az
alaptõke-csökkentéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség szabályával.
A javaslat - hasonlóan a pénzintézeti törvény megoldásához - a
részvénytársaság mûködésére jelentõs befolyást gyakorló tulajdonosok
megismerhetõsége érdekében írja elõ, hogy a részvénytársaság kizárólag névre
szóló részvényeket bocsáthat ki.
A 4. §-hoz:
A közraktár-alapítás és -fenntartás körében - a közraktár túlzott
eladósodásának megakadályozására - a javaslat megtiltja, hogy a közraktár
bármely, a tevékenységével össze nem függõ célra pénzintézeti kölcsönt vegyen
fel, továbbá hogy harmadik személy tartozásáért kezességet vállaljon. Ez az
indoka annak is, hogy a közraktár zálogjogot csak a közraktári tevékenységgel
felvett kölcsöntartozása biztosítékául engedhet a vagyontárgyain. Ez a szabály
kapcsolódik a közraktár felszámolásának szabályaihoz, miszerint a közraktár
zálogjoggal rendelkezõ hitelezõit megelõzné a közraktárral szemben a
közraktári ügyletbõl eredõ kártérítési igény. Kétségtelen, hogy ez a
közraktárak hitelhez jutását megnehezíti, de a hitelezõk védelme szempontjából
mindenképpen el kell kerülni a túlzott eladósodás lehetõségét.
Ugyancsak a biztonságos mûködés, illetve a közraktári jegybe vetett
üzleti bizalom indokolja azt, hogy a közraktár vagy felelõsségbiztosítást
köteles kötni, vagy a közraktári jegyek értéke nem lehet több saját tõkéjének
ötszörösénél.
A javaslat korlátozza a közraktár kereskedelmi tevékenységét azzal, hogy
a letevõtõl, illetve a közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal
nem szerezheti meg a nála elhelyezett áru tulajdonjogát. Ez a szabály elsõ
sorban a letevõk érdekét, illetve a helyzetükkel való visszaélések
megelõzését, s ezáltal a közraktárak iránti bizalom fokozását szolgálja.
Az 5-6. §-okhoz:
A közraktár létesítésének feltételei meghatározásán túl a javaslat a
közraktári tevékenység folytatását engedélyhez is köti, a jelenlegi
nyilvántartásbavétel helyett. A mûködés megkezdésének feltétele az ipari és
kereskedelmi miniszter által kiadott engedély, illetve a nyilvántartásbavétel.
A közraktári tevékenység folytatása valamennyi, a javaslatban meghatározott
feltételének meg kell lennie az engedélyezési eljárásban, s az engedély csak
így adható ki. Ez egyben a közraktár számára is garanciális jelentõségû,
ugyanis, ha a feltételekkel rendelkezik, az engedély kiadása nem tagadható
meg.
Az engedélyezési eljárásra - noha a javaslat ezt kifejezetten nem mondja
ki - az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni, amihez
képest csak a kérelem elbírálásának határideje jelent speciális szabályt.
A 7. §-hoz:
A javaslat - tekintettel arra, hogy a közraktárak a piac szerves részét
fogják képezni, s a szerzõdõ felek között megbízható partnerként kell
közvetíteniük - rendelkezik arról, hogy ki lehet a közraktár vezetõje. Mivel a
közraktárak a legkülönfélébb áruk tárolásával és kezelésével foglalkoznak, a
javaslat általában felsõfokú végzettséget és - emellett - legalább három éves
szakmai gyakorlatot ír elõ csupán, abból kiindulva, hogy a megfelelõ
képesítést nem lehet közelebbrõl meghatározni. A gyakorlati életben amúgyis
kialakul - illetve már ki is alakult - az a megfelelõ szakismerettel
rendelkezõ szakértõi kör, amelybõl a közraktárak vezetõi kikerülnek. A
személyi feltételek meghatározásánál a javaslat minden esetre felhasználta a
pénzintézetekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó jogalkotás
tapasztalatait, s arra törekedett, hogy ezekkel harmonizáló szabályokat
alkosson, s a közraktárak mûködésének szakszerûsége irányában hasson.
A 8. §-hoz:
A közraktárak nemzetgazdasági jelentõsége, s az általuk kibocsátott
értékpapír iránti üzleti bizalom szükségessé teszi a közraktár tulajdonosi
struktúrájának áttekinthetõségét. A befolyásoló részesedés megszerzésére,
illetve a jelentõs elõnyre vonatkozó rendelkezések a közraktározási
tevékenységnek a tulajdonosok által történõ, az üzleti forgalomra hátrányos
befolyásolásának lehetõségét kívánja kiküszöbölni, illetve a már megszerzett
befolyás vagy elõny gyakorlását ellenõrizhetõbbé tenni.
A 9. §-hoz:
A közraktárak mûködése iránti bizalom megteremtése érdekében a javaslat
nem elégszik meg azzal, hogy tevékenységük engedélyhez kötött legyen, s a
feltételek meglétét csak ekkor vizsgálják. Ezért a közraktárak mûködését a
javaslat állandó felügyelet alá helyezi, amelyet az ipari és kereskedelmi
miniszterhez telepít. E felügyeleti jognak a tartalma nem merül ki a
törvényességi felügyeletben, hanem lényegében folyamatos hatósági ellenõrzést
jelent, ami kiterjed mind a személyi és tárgyi feltételek meglétének, mind a
közraktár tevékenységének, az általa kötött közraktári ügyletek, a kiállított
értékpapírok jogszabályi feltételeknek való megfelelõsége vizsgálatára. A
javaslat a felügyelet folyamatos és zökkenõmentes ellátásának biztosítása
érdekében határozza meg a közraktárak számára az együttmûködés normáit.
A 10. §-hoz:
A felügyeleti eljárásra a javaslat speciális szabályokat határoz meg,
egyebekben pedig arra, illetve a felügyeleti jogkörben hozott határozatokra az
államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. A javaslat mind a
felügyelet tartalmi követelményeinek, mind pedig a közraktárak szempontjából
méltányolható garanciális igényeknek a szem elõtt tartásával határozta meg a
felügyeleti jogkörben hozható határozatok tartalmát. Az egyéni felelõsség
érvényesítése érdekében - a pénzintézeti törvény megoldásához hasonlóan -
került a javaslatba a közraktár vezetõje elmarasztalásának lehetõsége is.
A 11-12. §-okhoz:
A közraktári tevékenység felfüggesztése, visszavonása tárgyában hozott
határozatokkal összefüggésben rendelkezik a javaslat a közraktár folyamatban
lévõ szerzõdéseinek teljesítésérõl, valamint az új szerzõdések kötésének
tilalmáról. A közraktárak szabályszerû és folyamatos mûködéséhez, a forgalom
biztonságához fûzõdõ érdekekre tekintettel van lehetõség arra, hogy a
felügyeletet ellátó szerv felügyeleti biztost rendeljen ki a közraktárhoz.
A felügyeleti eljárásért nem illetéket, hanem igazgatási szolgáltatási
díjat kell fizetnie a közraktárnak. A javaslat a díj megállapítására az ipari
és kereskedelmi miniszternek ad felhatalmazást.
A 13. §-hoz:
A folyamatos ellenõrzés, illetve a szükséges felügyeleti ellenõrzések
idõben történõ megtétele teszik indokolttá, hogy a közraktárnak be kell
jelentenie minden olyan tényt, körülményt vagy cselekményt, amely a közraktár
mûködését veszélyezteti, illetve az engedélyezéskori állapot megváltozását
jelenti.
A 14. §-hoz:
A javaslat a közraktári ügylet fogalmának meghatározásánál lényegében a
kereskedelmi törvény fogalomalkotásából indul ki. Az úgynevezett bértárolástól
való - ami a Ptk. fogalomrendszerében a letét - elhatárolás teszi szükségessé
a közraktári jegy kibocsátása nélkül történõ raktározásra vonatkozó szabályt.
A 15. §-hoz:
A rendelkezés egyrészt meghatározza az áru fogalmát, szûkítve az 1.§-ban
használt dolog fogalmat és lényegében a számviteli törvénytõl független
terminus technicust alakít ki. Másrészt az üzleti élet szereplõire bízza, hogy
milyen áruk lehetnek a közraktári ügylet tárgyai, s csupán annyiban korlátozza
ezt, amennyiben azt a személyes vagyonbiztonság mindenképpen szükségessé
teszi. E keretek között fogja minden közraktár a saját üzletszabályzatában
kialakítani a közraktározható áruk körét.
A forgalombiztonság követelményei teszik szükségessé, hogy a fajta és
mennyiség szerint meghatározott áru minõségét a felek állapítsák meg a
szerzõdéskötéskor. Kisegítõ szabályként alkalmazza a javaslat ennek
elmulasztása esetére a Ptk. megfelelõ szabályát, nevezetesen, hogy minõségi
kikötés hiányában a forgalomban szokásos jó minõségû áruval kell teljesíteni.
A 16. §-hoz:
Az elõzõhöz hasonló indokok teszik szükségessé a szerzõdés kötelezõ
tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat szerint a közraktári ügyletet
csak határozott idõre, legfeljebb egy évre lehet kötni, aminek az az indoka,
hogy ily módon jobban biztosítható a közraktári jegy forgathatósága, s a
jeggyel kapcsolatba kerülõ szereplõk számára egyértelmû, hogy mikor állnak be
a kötelezettségeik, illetve mikor válik esedékessé a követelésük. Ugyanilyen
megfontolásból nem lehet a javaslat szerint meghosszabbítani a szerzõdés
idõtartamát, de ugyanakkor lehetõség van új szerzõdéskötéssel, új közraktári
jegy kibocsátásra. A visszaélések megelõzését szolgálja az, hogy ilyen esetben
a korábbi közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Ebbõl
következõen csak az köthet új közraktári ügyletet, akinek a közraktári jegy
mindkét része a birtokában van, illetve a zálogjegybirtokos követelésének
megfelelõ összeget - a javaslat szerinti módon - letétbe helyezte.
A 17. §-hoz:
Mivel a közraktározás kereskedelmi ügylet, szerzõdés, annak kereteit a
felek megállapodásának kell kitölteni. Másfelõl a raktározás biztonsága, a
közraktárak mûködése iránti bizalom megköveteli, hogy ez meghatározott keretek
között történhessék. A javaslat abból indul ki, hogy a törvény az ésszerû
kereteket csak nagy vonalakban képes meghatározni, a többi a közraktárak
kompetenciájába tartozik, közelebbrõl, hogy mire és milyen ellenszolgáltatás
fejében vállalkoznak. Ezeket a szerzõdési feltételeket hivatott magába
foglalni a közraktár üzleti és díjszabályzata. Bizonyos korlátokat ugyanis
nincs értelme törvényi szabályozás által állítani, mivel a közraktárak jól
felfogott üzleti érdeke, üzletpolitikai elképzelései úgyis kialakítják az
ésszerû kereteket.
A 18. §-hoz:
A javaslat meghatározza, hogy mit kell az áru átvételének, illetve
kiszolgáltatásának tekinteni. Ennek a kárveszélyviselés átszállása
szempontjából van jelentõsége. Ezen kívül az áru átvételéhez kapcsolódik a
közraktári jegy kiállításának a letevõ részére történõ kiadásának
kötelezettsége. A javaslat szerint a közraktárat nem lehet azzal terhelni,
hogy az áru kisérõokmányainak hitelességét vizsgálja, de indokolt számára azt
a jogot biztosítani, hogy ha azok nem valódiak, az áru átvételét
megtagadhassa.
A 19. §-hoz:
A javaslat a közraktárnak szerzõdésbõl eredõ kötelezettségei
meghatározása során figyelemmel van arra is, hogy a közraktár más ügylet,
például letéti szerzõdés alapján is tárolhat árut. A különbözõ jogcímeken
raktározott áruk keveredésébõl keletkezõ kárért való felelõsség szabálya erre
tekintettel került a szabályzatba. Amennyiben a törvény nem tiltja meg a
közraktárak számára a kereskedelmi tevékenységet - ide nem értve persze a
közraktári ügylet alapján elhelyezett árukkal való kereskedést - a közraktár
tulajdonában lévõ áruk elkülönített tárolásáról és nyilvántartásáról már csak
a közraktári tevékenység iránti bizalom érdekében is gondoskodni kell.
A 20. §-hoz:
A letevõ felelõssége körében foglalkozik a javaslat az úgynevezett mûvi
tárolás kérdésével, ami a letevõ raktárában való raktározást jelent, s amivel
- figyelembe véve a közraktárak elterjedtségét, illetve a már mûködõ
közraktárak tárolókapacitását - a jövõben is számolni kell. Az ilyen
közraktározás a letevõ részére keletkezteti azt a kötelezettséget, hogy az áru
biztonságos tárolásához szükséges intézkedéseket a közraktárnak engedje
megtenni.
A díjfizetés a javaslat szerint a felek megállapodásától függõen
esedékes. Ha azonban a felek úgy állapodnak meg, hogy a letevõ a díjat nem
elõre, a szerzõdés megkötésével egyidejûleg fizeti meg, a zálogjegyek és
árujegyek forgatását könnyíti, ha azok mindenkori birtokosa tisztában van
azzal, hogy a követelését másoknak milyen összegû igénye elõzi meg. Ezt
szolgálja az a rendelkezés, hogy a közraktári díjat ilyen esetben a letéti
könyvben, valamint a közraktári jegyen is fel kell tüntetni.
A közraktár díjkövetelésének biztosítékát jelenti a javaslat szerinti, a
közraktárban elhelyezett árura vonatkozó zálogjog.
A 21. §-hoz:
Az üzletszabályzatban, illetve a felek megállapodása szerint a
szerzõdésben részletesen meg kell határozni azokat a szolgáltatásokat,
amelyeket a felek a közraktári ügylet körébe tartozónak tekintenek. Emellett
azonban a javaslat célszerûségi megfontolásokat szem elõtt tartva lehetõvé
teszi, hogy külön szerzõdésben a felek további, a közraktározáshoz szorosan
nem kapcsolódó, de a közraktár által teljesítendõ szolgáltatásokban, illetve
ezek díjában is megállapodjanak.
A 22. §-hoz:
A javaslat a közraktár felelõsségét a kereskedelmi törvény közraktári
felelõsségi rendszere szerint alakította ki a fuvarozói felelõsség
szabályainak adaptálásával. A mûvi tárolás esetén - amelyet a javaslat inkább
eltûr, semmint preferálna - ugyanazok a felelõsségi szabályok érvényesülnek,
mintha az áru tárolása a közraktárnál történnék. A mûvi tárolás a közraktár
számára nagy kockázatot rejt magában, s ezt csak abban az esetben szabad
vállalnia, ha az áru a letevõ áruitól teljesen elkülöníthetõ, s erre a célra
szolgáló raktárat a közraktár tudja felügyelni.
A 23. §-hoz:
A javaslat szerint a közraktár nem köteles vizsgálni a letevõ tulajdonosi
minõségét. A közraktár ugyanis nem hatóság, így igazoltatási, ellenõrzési joga
sincs, s ha a törvény ilyen felhatalmazást adna is számára, nehezen lehetne
behatárolni azt a kört, amit még vizsgálhat. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy
valaki például megbízás alapján helyezzen el árut közraktárban. Ilyen esetben
a megbízó jogait is vizsgálni kellene, vajon tulajdonosa-e az árunak. A
közraktár saját belátása szerint dönt afelõl, hogy kivel szerzõdik, illetve
szerzõdik-e egyáltalán.
Ha a közraktárban elhelyezett áru bûncselekménybõl származik - amire
büntetõeljárás során derülhet fény -, a javaslat szerint az eljárás során
hozott jogerõs határozat szerint kell a közraktárnak eljárni.
A 24. §-hoz:
A közraktári jegy intézményét illetõen a javaslat a kereskedelmi törvény
rendelkezéseibõl indul ki, s azt a mai igények figyelembevételével
szabályozza. Megmarad az úgynevezett kétjegyes rendszer, mert ez nyújt
megfelelõ biztonságot mind az adós, mind a hitelezõ részére.
A közraktári jegyen feltüntetendõ adatokat a javaslat a kereskedelmi
törvényhez képest bõvíti, aminek a lényege, hogy szigorú formai szabályok
legyenek kötelezõek, s ha a javaslat szerinti bármely adat hiányzik az
okiratról, az ne minõsüljön közraktári jegynek. Fontos, hogy a közraktári
jegy, illetve az "árujegy" és "zálogjegy" megnevezés szerepeljen az okiraton,
ami a mai gyakorlat szerint is így van.
A javaslat a kereskedelmi törvényhez képest fontosabb tartalmi
feltételeket határoz meg, így pl. a letett tárgyak megjelölése helyett konkrét
megnevezést, illetve mennyiségi és minõségi megjelölést követelnek. Az áru
értékének meghatározása nem azért kerül a közraktári jegyre, hogy ezen
összeget úgy tekintsék a hitelezõk vagy forgatmányosok, hogy a közraktár ezért
felelõsséget vállal. Ennek kizárólag az áru esetleges megsemmisülése,
elvesztése esetén van jelentõsége, hiszen ez az összeg szolgál a kártérítés
alapjául. A mindenkori vevõknek, hitelezõknek meg kell gyõzõdniük, hogy
valóban ér-e annyit az áru, amennyiért a közraktári jegyhez, vagy annak egy
részéhez hozzá akarnak jutni. A raktározás tartama azzal van összefüggésben,
hogy - a korábbi szabályozástól eltérõen - közraktári ügylet csak határozott
idõre jöhet létre.
A 25. §-hoz:
A közraktári jegy olyan értékpapír, amely megtestesíti a közraktárban
elhelyezett árut, illetve - a jegy két részének együttes birtoklása - az áru
feletti rendelkezési jogot jelenti. Ezért köteles a közraktár a jegy bármely
részével rendelkezõ személy számára lehetõvé tenni az áru megtekintését.
A 26-28. §-okhoz:
A javaslat a kereskedelmi törvény szabályozását veszi át a közraktári
jegy átruházására vonatkozóan is. A közraktározást mint jogintézményt erõsíti
az a kettõs biztosíték, amit egyrészt az árufedezet, másrészt a felelõsségi
rendszer nyújt a hitelezõk részére. A személyes felelõsség a zálogjegyforgatók
elleni visszkereseti jogban testesül meg, ami eddig is jó megoldásnak
bizonyult, s ezért fenn kell tartani. Ebbõl következõen a javaslat a
közraktári jegyet forgatható értékpapírként határozza meg. Miután a
forgatással kapcsolatos vitás kérdésekben - ha a közraktári törvény másként
nem rendelkezik - a váltójogi rendelkezések az irányadók, felvetõdhet, hogy
meg lehet-e tiltani a forgatást negatív rendeleti záradékkal, mint a váltónál,
s mely esetben a váltó úgynevezett rekta-papírrá, s átruházása csak
engedményezés útján lehetséges. A javaslat nem ezt a megoldást választja a
közraktári jegynél, mivel ezzel a zálogjegybirtokost az egyik biztosítéktól
fosztaná meg, ha csak részlegesen is. A javaslat mindenesetre lehetõvé teszi
az üres forgatást, s így a közraktári jegy nem válhat névre szóló
értékpapírrá.
Egyéb jogszabályokra tekintettel mondja ki a javaslat egyértelmûen, hogy
a közraktári jegy forgatása nem közraktári ügylet.
A javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseit megtartva szabályozza a
közraktári jegy, illetve annak egyes részei birtokosának jogait. Lényeges
annak rögzítése, hogy a zálogjegy, ha külön ruházzák át, nem csak a zálogjogot
igazolja, hanem egyúttal a kölcsönadás tényét is, és ebbõl következõen az
átruházáshoz (forgatáshoz) nem szükséges az alapul szolgáló kölcsönszerzõdés
engedményezése az új zálogjegybirtokos részére, mint ahogy az eddig gyakorlat
volt. A zálogjegyen szerepelnie kell a legfontosabb adatoknak, amelyekbõl
megállapítható, hogy a kölcsönszerzõdést milyen összegre, milyen lejárattal
kötötték, szerepelnek a szerzõdéskötõ felek is, s miután a zálogjegy önmagában
is értékpapír, saját maga testesíti meg azt a kötelezettséget, ami rajta
szerepel. Ezen felül még a közraktárban elhelyezett tárgyon fennálló zálogjog
bizonyítékául is szolgál.
Ha az árujegyet különválasztva forgatják, az mint értékpapír csak
korlátozott jogokat biztosít a birtokosának (nem veheti ki az áruját a
közraktárból, csak ha kifizeti a zálogjegybirtokost), s ebbõl következõen az
áru értékéhez képest az árujegy értéke is csökkent, a zálogjegyen feltüntetett
kölcsönösszeggel.
A zálogjegy önálló átruházásánál - az értékpapír-jelleg, a forgathatóság
erõsítése érdekében - a javaslat kissé eltér a kereskedelmi törvény
szabályozásától. A kölcsönadó nevén, székhelyén kívül bankszámlája számát is
meg kell jelölni a közraktári jegy mindkét részén és a letéti szelvényen is,
hogy a teljesítés a számlaszám hiánya miatt ne szenvedjen késedelmet.
A javaslat a kereskedelmi törvénytõl eltérõen nem kölcsönadott összegrõl,
hanem a kölcsön lejáratakor érvényesíthetõ összegrõl szól a hátirat
tartalmánál. Elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a zálogjegyen csak
bizonyos tõke és annak járulékai szerepelnek. A mai mozgó kamatlábak mellett
azonban tisztázatlan, hogy végül is milyen összeget igényelhet majd a
lejáratkor a hitelezõ, s nehezíti a dolgot, ha a követelést más bankra
forgatja, amelynek más kamatlábai vannak. Ily módon bizonytalanná válik az
üzlet egyik eleme, ami megakadályozza a forgatás elterjedését. Ezért a
javaslat szerint a hitelezõnek és az adósnak meg kell állapodnia, hogy a
lejáratkor milyen összeget igényelhet a hitelezõ, s ezt rá kell vezetni a
közraktári jegyre.
A 29-30. §-okhoz:
A javaslat egyértelmûen rögzíti, mikor köteles kiadni a közraktár az
árut. Az elsõ feltétel, hogy a közraktári ügyletbõl eredõ követeléseit
kielégítsék. Ez a közraktári ügyleten kívül az ahhoz kapcsolódó
szolgáltatásokból eredõ igényekre is vonatkozik. Itt nem kielégítési
sorrendrõl van szó, hanem arról, hogy az árut el akarják vinni, tehát a
közraktár - esetleges nemteljesítés esetén - a zálogjogát érvényesítheti.
Zálogjoga e díjkövetelései tekintetében a javaslat rendelkezésein, míg egyéb
szolgáltatásai után fizetendõ díjak tekintetében a Ptk. szabályain alapszik.
Ha a közraktárnak járó összeget kifizették, az áru kiadásához vagy mind a
két jegyet át kell adni a közraktárnak, vagy az árujegyet annak birtokosa
visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett összeget pedig a közraktárnál letétbe
helyezik. Ebbõl következik, hogy csökkentett összeget - ha korábban akarja
kifizetni a letevõ, mint a kölcsön lejárata - nem lehet letenni, mert a
közraktárat nem terhelheti olyan kötelezettség, hogy a letett összeget
kamatoztassa. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a közraktárnak, illetve a
zálogjegy forgatóinak ilyen esetben értesíteni kell a zálogjegy
forgatmányosait. A közraktár nem köteles vizsgálni a hátiratok valódiságát,
csak azt, hogy a forgatók összefüggõ láncolatát meg lehessen állapítani,
aminek gyakorlata - akár a váltónál - ki fog alakulni.
A 31. §-hoz:
A javaslat szabályozza, hogy a zálogjegybirtokos a kölcsön lejáratakor
hogyan tudja érvényesíteni az igényét. Ha lemond a személyes felelõsségérõl,
óvás nélkül is fordulhat a közraktárhoz a lejáratot követõen, hogy az
értékesítse az árut, ekkor azonban a ki nem elégített követelései erejéig
elveszti visszkereseti jogát, tehát senki ellen nem fordulhat. Ha ezt a jogát
nem akarja elveszíteni, akkor az elsõ zálogjegyforgatóhoz (a kölcsönt
felvevõhöz) fordulhat, felszólítva azt a fizetésre. Ennek eredménytelensége
esetén lehet az óvás eszközével élni, amelyre a javaslat a váltó óvásra
irányadó szabályokat rendeli megfelelõen alkalmazni.
A 32-34. §-okhoz:
A javaslat szerint a lejáratot követõ három nap letelte után kérheti a
zálogjegybirtokos az áru értékesítését és kielégítését a közraktártól, akkor
is ha óvást nem vetett fel. Ha fizetésre felszólítás és óvás történt, a
zálogjegy elsõ forgatójának - illetve ha az árujegyet is tovább forgatta - az
utána következõ árujegyforgatók kötelessége az õt követõ forgatmányost
értesíteni a fizetésre történõ felszólításról.
A javaslat egyértelmûen meghatározza a kielégítés sorrendjét, s a
teendõket, ha a zálogjegybirtokos kielégítése megtörtént. Ha csak részlegesen
lehetett kielégíteni, a részletfizetést a jegyre fel kell jegyezni, hogy a
visszkereseti jogával a zálogjegybirtokos élni tudjon.
A javaslat felhatalmazza a közraktárat, hogy akkor is értékesíthessen, ha
a lejárat után nem váltották ki az árut, illetve ha annak romlásától lehet
tartani. Elsõ esetben a közraktár kapacitását köti le a lejárat utáni
raktározás, második esetben pedig a kárenyhítés indokolja az értékesítés
lehetõségét. Ilyen esetben azonban a letevõt értesíteni kell, mert általában
azt ismeri a közraktár, míg a valóságos birtokost nem biztos. A javaslat
szerint a letevõknek és a forgatóknak az õket követõket tájékoztatni kell a
közraktár értesítésérõl, hogy azok a szükséges intézkedéseket megtehessék.
Az értékesítés a javaslat szerint tõzsdei úton vagy árverésen történhet.
A gyorsabb és célszerûbb a tõzsdei értékesítés, hiszen ott koncentráltan
vannak jelen eladók és vevõk, s a tõzsdei árfolyam az aktuális piaci
árfolyamot jelzi. Az árverésen történõ értékesítés akkor kerül elõtérbe, ha a
tõzsdei értékesítés nem sikerül. Az árverésre a javaslat a bírósági
végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni, miután azok
adottak, s csak az értelemszerû eltérésrõl - nevezetesen hogy az árverést a
közraktár folytatja le - rendelkezik. A forgalombiztonság szempontjait szem
elõtt tartva rendelkezik úgy a javaslat, hogy az árverési vevõ mindenképpen
tulajdonjogot szerez, akkor is, ha a letevõ nem volt az áru tulajdonosa.
A 35. §-hoz:
A zálogjegybirtokos, ha nem teljes összegben elégítették ki követelését a
befolyt összegbõl, és a megfelelõ elõírásokat betartotta, az õt megelõzõ
zálogjegyforgatók ellen fordulhat további követelésével. A javaslat - a váltó
szabályaihoz hasonlóan - a forgatók egyetemleges felelõsségérõl rendelkezik.
A közraktári jegy és a közraktári ügylet konstrukciójából következik,
hogy az árujegy birtokosa a zálogjegybirtokosnak csak akkor felel, ha az
árujegyet nem forgatta tovább, azaz õ volt az elsõ zálogjegyforgató. Az
elévülés tekintetében a javaslat a váltójogi szabályokat vezeti be,
tekintettel a két jogintézmény hasonló jellegére és érvényesítési
lehetõségeire.
A javaslat szerint a zálogjegybirtokosnak minél hamarabb kell az igényét
érvényesítenie, azaz az áru értékesítését kérnie, mert a késedelmes
jogérvényesítésbõl eredõ következményeket nem viselhetik az õt megelõzõ
forgatók. Ezért a zálogjegybirtokosnak rövid határidõn belül kell kérnie az
értékesítést, amit ha elmulaszt, a zálogjegyen szereplõ teljes összegre ugyan
igényt tarthat, de a lejárat utáni késedelmi kamatot már nem követelheti.
A 36-37. §-okhoz:
A kereskedelmi törvény rendelkezéseit követve a javaslat mentesíteni
kívánja a végrehajtás alól a közraktárba letett árut, s csak a jegyek
lefoglalását engedi, hogy a közraktári jegy, illetve az árujegy birtokosának
vagyonába csak a jegy mint értékpapír tartozzék. Ez ugyan következik a
javaslat más szabályaiból, de a hitelezõk számára egyértelmûvé teszi a
rendelkezés a helyzetet.
A módosított 1991. évi IL. törvény szerint lefolytatott csõdeljárásban a
bíróság által biztosított fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési
kötelezettség nemteljesítéséhez, vagy késedelmes teljesítéséhez fûzõdõ
jogkövetkezmények nem állnak be, kivéve a kamatozást.
Az árujegybirtokos csõdeljárása - ha nem õ volt az elsõ zálogjegyforgató
- a konstrukcióból következõn nem hat ki a zálogjegybirtokosra. Ez ugyanis az
aktuális zálogjegybirtokostól nem követelhet semmit, ha nem õ volt az elsõ
zálogjegyforgató.
A zálogjegyet elõször forgató csõdeljárása a követelés érvényesítését nem
akadályozza, mivel a zálogjegybirtokos szempontjából érdektelen, hogy nem
akar, nem tud, vagy nem szabad [Cstv. 12. § (5) bek.] neki fizetnie, az óvást
felvezeti vagy sem, viszont az értékesítést kérheti a közraktártól. Ennek a
visszkereseti jog szempontjából van jelentõsége, mert a fizetési haladék és a
kényszeregyezség a javaslat szerint a zálogjegybirtokosra is kihat, de a
csõdeljárást nem akadályozza, hogy a többi egyetemleges kötelezett ellen
forduljon.
A felszámolási eljárás megindulása sem akadályozza a hitelezõ igényének
érvényesítését, csak a visszkereseti igénye tekintetében kell bejelentkeznie
az elsõ zálogjegyforgató felszámolásában, mivel a zálogjog alapján a Cstv.
szerint is [57. § (1) bekezdés b) pont] csak a zálogtárgy értékének erejéig
privilegizáltak a követelések, s ebben az esetben a zálogtárgy értékét a
zálogjegybirtokos már megkapta, követelése csak az egyéb követelések közé
sorolható.
A közraktár felszámolása is elõfordulhat, de ebben az esetben a
felszámolás kezdõ idõpontja megakasztja a további tevékenységet, új közraktári
ügylet kötését, de a már megkötött szerzõdéseket teljesíteni kell.
Ha a közraktár a felszámolás során felügyeleti engedély nélkül köt
egyezséget, a továbbiakban közraktározással nem foglalkozhat, mert az
engedélyt vissza kell vonni.
A közraktárakkal szembeni bizalom kialakítása és megtartása célját
szolgálja az is, hogy a közraktár felszámolása során az esetleges
közraktározásból eredõ kártérítési kötelezettségeiket a zálogjogon alapuló
követeléseket megelõzõen kell kielégíteni. Ez nyilvánvalóan behatárolja a
közraktár kölcsönfelvételi lehetõségeit, de a javaslat éppen a mértéktelen
eladósodást kívánja ezzel megelõzni.
A 38. §-hoz:
A javaslat lehetõvé teszi, hogy - a felek megállapodásától függõen - a
közraktár az árut biztosítsa. Ehelyütt nem felelõsségbiztosításról van szó,
hanem arról, ha az áru megsemmisülésében vagy károsodásában a közraktár
vétlen. A javaslat egyben rendelkezik az áru helyébe lépõ biztosítási összeg
sorsáról is.
A 39-40. §-okhoz:
A közraktári jegy mint értékpapír elvesztése azt jelenti, hogy a
követelés is megsemmisül, illetve csak akkor érvényesíthetõ, ha a
megsemmisülést közjegyzõi határozat állapítja meg. Jóllehet az értékpapírok
megsemmisítésére vonatkozóan van hatályos jogszabály, a közraktári jegy
specialitásai miatt a javaslat nem elégedett meg az utaló szabállyal, hanem
adaptálta a megsemmisítésre vonatkozó rendelkezéseket. A rövid határidõ miatt
mindenesetre széleskörû tájékoztatást (hirdetmény kifüggesztése, értesítési
kötelezettség) ír elõ a javaslat.
A 41. §-hoz:
Az elõbbi indokok alapján rendelkezik a javaslat a bírósági letét
szabályairól is részletesebben, noha ez is szabályozott terület. A javaslat
azonban abból indul ki, hogy feltétlenül rendelkezni kell arról, milyen
esetben kell a bíróságnak kifizetnie a letett összeget, mert a bizonytalan
meghatározások elnyújthatják a kifizetést, s magát az intézményt tehetik
kérdésessé.
A 42. §-hoz:
A javaslat megfelelõ idõt kíván hagyni az átmenetre, hogy a már mûködõ
közraktárak át tudjanak állni az új szabályok szerinti feltételek
teljesítésére. A közraktárak iránti közbizalom megteremtése indokolja, hogy
ennek során is érvényesüljenek a felügyeleti jogosultságok, s így a javaslat
szerinti mûködési feltételek garantálva legyenek.
A 43-44. §-okhoz:
A javaslat módosítani kívánja az értékpapírtörvényt is, mert az
eddigiekben gondot okozott, hogy a törvény hatálya alól kivett értékpapírok
között nem sorolták fel a közraktári jegyet.
Miután a javaslat mind a közraktári ügyletre, mind a közraktárak mûködési
feltételeire új szabályozást ad, szükségtelenné vált a kereskedelmi törvény,
illetve a közraktárak nyilvántartásbavételét is szabályozó KeM rendelet erre
vonatkozó része.]
A törvényjavaslat indoklása helyett a következõ indoklást javasoljuk:
Indoklás a közraktárról szóló törvényszöveg tervezethez
Az elmúlt évek gazdasági életben bekövetkezett változásai szükségessé
tették a közraktárra vonatkozó egységes törvény megalkotását, hogy ez a magyar
jogban csaknem másfélszáz esztendõs intézmény alkalmazkodni tudjon az új
jogszabályi, gazdasági környezethez. A közraktározás új törvényi szintû
szabályozását - egyebek mellett - a számviteli törvény, az értékpapírtörvény,
a pénzintézetekre és az árutõzsdére vonatkozó törvények hatályba lépése teszi
indokolttá.
A közraktárak tevékenységét ezidáig rendezõ 1875. évi XXXVII. tc .
(Kereskedelmi Törvény) még ma is hatályban lévõ VI. címe kielégítõen
fogalmazta meg a közraktárakkal szemben támasztott elvárások alapelveit, a
jogalkotás során létrejövõ újabb jogintézményekkel azonban már nem mindenben
tudott lépést tartani.
A Javaslat a közraktárakra vonatkozó szabályozás megalkotása során:
- tisztázza a kapcsolódó fogalmakat az egységes gyakorlat érdekében,
- a közraktárak alapításával, felügyeletével kapcsolatos részletes szabályokat
tartalmaz, a közbizalom megszerzése és fenntartása érdekében,
- rendelkezik a közraktározási szerzõdés megkötésérõl, a közraktár és a letevõ
jogairól és kötelezettségeirõl,
- tisztázza a közraktári jegy helyét, fogalmát, s önállóan szabályozza a
közraktári jegy átruházásával kapcsolatos teendõket,
- rendelkezik a közraktári jegy és egyéb jogintézmények - csõdeljárás,
felszámolás, végrehajtás viszonyáról.
Részletes indokolás:
I. Alapvetõ rendelkezések
A Javaslat meghatározza a törvény területi és személyi hatályát, s
megadja a jogalkalmazás és jogbiztonság érdekében a Javaslatban használt
fogalmak értelmezését. A mai polgári jog szerzõdéses rendszeréhez
kapcsolódóan a "közraktári ügylet" kifejezést a rendelkezések nem
tartalmazzák, helyette megfogalmazásra került a közraktározási tevékenység
fogalma.
A közraktári jegy rendeletre szóló értékpapírnak minõsül a Javaslat
szerint, hiszen az átruházása csak forgatással történhet.
Szükséges rögzíteni a bértárolás és a mûvi tárolás tartalmát, hiszen ezek
a közraktározással kapcsolatos lényegi fogalmak. Az egyéb - más jogszabályok
által már kimunkált - fogalmaknál csak visszautal a Javaslat a speciális
törvényre, de mivel a közraktár a Javaslat szerint kölcsönt is nyújthatna a
letevõ, vagy közraktári jegy birtokos részére - szükséges a pénzintézeti
törvény rendelkezéseinek a felhívása a befolyásoló részesedésre és a közvetett
tulajdonra vonatkozóan.
II.Részletes rendelkezések
1.A közraktár
A Javaslat a közraktár tevékenységéhez fûzõdõ közbizalom fokozása
céljából az 1988. évi VI. törvény rendelkezésein túlmenõen tartalmaz
szabályokat a közraktár létesitésére, illetõleg a közraktározási tevékenység
folytatására vonatkozóan. Közraktárat alapítani, vagy ilyen tevékenységet
folytatni kizárólag a Javaslatban elõírt feltételek együttes fennállása
esetén, a Közraktárt felügyelet miniszter engedélye alapján lehet, mely új
intézményként hivatott vizsgálni azt, hogy a közraktár alapításához szükséges,
a Javaslatban megkívánt feltételek együttesen, folyamatosan fennállnak-e.
A közraktár alapításának, valamint a közraktározási tevékenység
folytatásának részletes szabályozásakor a Javaslat figyelembe vette az elmúlt
évtizedek gyakorlati tapasztalatait, s ezért határozta meg kötelezõ formaként
a részvénytársaságot, s írta elõ a tevékenység folytatásához szükséges
alaptõke (jegyzett tôke) minimumot és az alaptõke Javaslatban meghatározott
szerkezetét.
A Javaslat abból indul ki, hogy néhány nagyobb, magas saját tõkével
rendelkezõ közraktár szervezi meg az országon belül a saját hálózatát, s
ilymódon biztosítja, hogy a letevõk, hitelezõk nagyobb biztonságban legyenek,
de természetesen elképzelhetõ más megoldás is.
A közraktár alapítás és fenntartás körében - a közraktár túlzott
eladósodásának megakadályozására - rendelkezik úgy a Javaslat, hogy kezességet
ne vállalhasson más tartozásáért, és a vagyontárgyain is csak korlátozottan
alapíthasson zálogjogot. Ez a rendelkezés kapcsolódik a közraktár
felszámolásánál írt szabályokhoz, miszerint a közraktár zálogjogos hitelezõit
megelõzné a közraktár elleni közraktározási szerzõdésbõl eredõ kártérítési
igénybõl fakadó követelés. Ez a közraktárak pénzhez jutását megnehezíti ugyan,
de a túlzott eladósodás sem lehet kedvezõ a hitelezõknek, ezért a közbizalom
megtartása érdekében célszerû ez a korlátozás.
A biztonságos mûködés és a közraktári jegybe vetett üzleti bizalom
fokozása végett a közraktár köteles vagyonbiztosítást kötni és
felelõsségbiztosítást, vagy nem állíthat ki saját tôkéjének ötszörösét
meghaladó áruértékre közraktári jegyet.
A közraktározásba vetett bizalom fokozása érdekében a cégnév védelmére
vonatkozó elõírások rögzítését is tartalmazza a Javaslat.
Személyi feltételek
A Javaslat - figyelemmel arra, hogy a közraktárak a piac szerves részét
fogják alkotni, s a szerzõdõ felek között megbízható partnerként kell
közvetíteniük - rendelkezik arról, hogy ki lehet a közraktár vezetõje.
Kötelezõen elõírja a "jó üzleti hírnevet", valamint a megfelelõ szakmai
gyakorlat mellett a felsõfokú iskolai végzettséget, s meghatározza azon
feltételeket, amlyek hiányában nem lehet valamely személy közraktár vezetõje.
A személyi feltételek meghatározásánál a Javaslat felhasználta a
pénzintézetekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó jogalkotás eredményeit,
tapasztalatait, s arra törekedett, hogy ezen folyamattal harmonizáló
szabályokat alkosson, ezzel is fokozva a közraktárba vetett bizalmat , a
közraktár mûködésének szakszerûségét.
A Javaslat 7-8.§-a a közraktározási tevékenységet folytató
részvénytársaságban történõ részesedés megszerzésének szabályait tartalmazza.
A közraktárak nemzetgazdasági jelentõsége, az általuk kibocsátott értékpapírba
vetett üzleti bizalom szükségessé teszi a közraktár tulajdonosi struktúrájának
áttekinthetõségét az arra jogosult szerv, a közraktári felügyeletet ellátó
miniszter részére.
A Javaslat nem kívánja korlátozni a közraktározási tevékenységet folytató
társaságban külföldi személyek tulajdonszerzését, de lehetõvé kívánja tenni
ennek ellenõrzését. A befolyásoló részesedés megszerzésére, vagy jelentõs
elõnyökre vonatkozó rendelkezések a közraktározási tevékenység tulajdonosok
által történõ, a nemzetgazdaságra, üzleti forgalomra hátrányos befolyásának
megszerzését kívánja kiküszöbölni, illetõleg a már megszerzett befolyás vagy
jelentõs elõny gyakorlását kívánja ellenõrizhetõbbé tenni.
Az ellenõrzés érdekében szükséges, hogy csak névreszóló részvényeket
bocsáthasson ki a közraktár, s legyen a részvénykönyv vezetése is szabályozva.
2. A közraktározás
A Javaslat a közraktározás, a közraktározási tevékenység kezdô
idôpontjaként a közraktározási szerzôdés megkötését tekinti, s mint az az
Általános rendelkezéseknél is kiderül, a Polgári Törvénykönyv elveinek
megfelelôen nem "ügyletrôl", hanem szerzôdésrôl beszél, ezzel igazodva a
polgári jog rendszeréhez.
Nagyobb tömegû áruk közraktározásának megkezdése elôtt a raktároztatni
szándékozónak elôzetesen a közraktárnál tájékozódnia kell, van-e szabad
kapacitása, s megfelelôek-e a feltételei. Ebben a periódusban a közraktár
elôzetes szerzôdéssel (pl. kapacitáslekötési szerzôdés) megállapodhat a
közraktároztatni kívánó ügyféllel, hogy mennyi ideig - esetleg milyen díj
mellett - tartja fenn részére a raktárkapacitást.
A közraktározási szerzôdésben minden - a raktározás és a felek
szempontjából lényeges - körülményben meg kell egyezniük, s a szerzôdés
megkötésével kezdôdik a közraktározás.
A Javaslat szerint a szerzôdést, csak határozott idôre lehet megkötni,
maximum 1 évre. A határozott idejû szerzôdés indoka az, hogy ilyen formában
jobban biztosítható a közraktári jegy forgathatósága, s a jeggyel kapcsolatba
kerülô összes szereplô tisztában van azzal, hogy mikor állnak be a
kötelezettségei, illetve mikor válik esedékessé a követelése.
Ugyanilyen meggondolásokból kell kimondani, hogy meghosszabbítani ne lehessen
a közraktári jegyet, de lehetôség legyen - a felek szabad akarata szerint -
ismételt szerzôdéskötéssel új közraktári jegy kibocsátására. A visszaélések
megelôzésére ki kell mondani, hogy ilyen esetben a korábbi közraktári jegy
kerüljön bevonásra, s érvénytelenítésre. Ebbôl következôen csak az köthet új
közraktározási szerzôdést, akinél a teljes közraktári jegy van, illetve a
zálogjegybirtokos követelésének megfelelô összeget - e törvényjavaslat
rendelkezései szerint - letétbe helyezte.
A Javaslat lehetôséget ad a közraktárak részére, hogy egyedi árukat és
tömegárukat is raktározzanak, s ennek megfelelôen elképzelhetô - és kívánatos
is lenne -, hogy a közraktárak specializálódjanak, legyenek meghatározott
árukat közraktározó s általános közraktárak.
Tömegáruk raktározása esetén - annak érdekében, hogy kialakuljanak a
tôzsdén értékesíthetô, szabványminôségû árufajták - lehetôséget kíván nyújtani
a Javaslat arra, hogy - elôzetes minôsítés alapján - a közraktár más árukkal
összekeverve ôrizhesse az árukat (természetesen a letevô engedélyével), s nem
is arra vállalna kötelezettséget, hogy ugyanazt az árut adja ki, amit
betettek, hanem ugyanolyan minôségût és ugyanannyit. Természetesen a
kiállított közraktári jegyeken feltüntetett árunak meg kell lennie a
közraktározás teljes ideje alatt, arra tehát nincs lehetôség, hogy a közraktár
idôközben eladja az árut, s csak a kötelezettség érvényesítésekor vásárolja
meg azt a tôzsdén. Elképzelhetô ilyen kereskedôtársaságok létrejötte is,
azonban az már nem közraktárnak minôsülne, s a közraktárba vetett közbizalom
megingásához vezethetne, ha ilyen tevékenységet végezhetne a közraktár.
Likviditási gondjai esetén ugyanis - esetleges rossz üzletmenet miatt - nem
tudná kielégíteni az ügyfeleit. A közraktározás célja ezt - a mai gazdasági
helyzetben - nem teszi lehetôvé. Maga az összekeverhetôség, és az együtt-
tárolás azonban költségcsökkentô és értékesíthetôségi szempontból is nagy
elônyt jelent.
A Javaslat lehetôvé teszi közraktár részére a vámszabadterületen
folytatott
tevékenységet is, azonban ehhez szükséges az egyéb megfelelô engedélyek
beszerzése.
Álláspontunk szerint a közbizalom megtartása érdekében célszerû lenne annak
kimondása, hogy a közraktár nem folytathat árufelvásárló tevékenységet.
Ha ugyanis ezt engedélyezik számára, akkor már nem a közraktározás lesz a fô
profilja, hanem mert tárolókapacitással rendelkezik, saját maga fog árut
vásárolni - kihasználva éppen a potenciális letevôk szorult helyzetét - s
hamarosan nem közraktárként, hanem kereskedôként fog tevékenykedni.
Ha közraktározási tevékenységét is megtartja, akkor pedig éppen a
közraktározás során történô kényszerértékesítéseknél lesz érdekelt az alacsony
árban, hogy saját maga felvásárolhassa az árut.
A 10.§ felsorolja azokat az árufajtákat, melyek ugyan ingó dolgok, de a
közraktározásból - különféle okok miatt ki kell zárni ôket.
A forgalomképtelen árut - ha a közraktár felismerte ilyen minôségét - nem is
veheti be, s ha mégis bevette, vagy a közraktározásból kizárt árukra állított
ki közraktári jegyet, akkor ezek az okmányok nem minôsülnek jogilag közraktári
jegynek, nem fûzôdnek hozzá azok a jogosultságok és kötelezettségek, amik a
szabályosan kiállítottakhoz.
A 11. § a közraktár felelôsségét általában mondja ki, mind a mennyiségi,
mind a minôségi változások tekintetében. A Javaslat azért kívánja részletesen
szabályozni, hogy mi a teendôje a közraktárnak az áru átvételekor, hogy a
késôbbi - esetleges - kártérítési perekben egyértelmû legyen, kinek a
felelôsségi körébe tartozott, hogy a kár bekövetkezett.
A Javaslat 12.§-ban lehetôséget kíván adni a közraktárnak arra, hogy a
nála letett árukkal kapcsolatosan a közraktározás ideje alatt - a
közraktározási szerzôdésben foglalt megállapodás alapján - egyéb tevékenységet
is végezzen a letevô érdekében , pl. csomagolja az árut, minôségi vizsgálatnak
vesse alá, stb. Tekintettel arra, hogy ilyen módon a letett áru
értékesíthetôbbé válhat, ezért az egy árukörre specializálódott közraktáraknak
érdemes ilyen tevékenységgel foglalkoznia. A Polgári Törvénykönyv szerint az
ilyen - vállalkozási tevékenységbôl eredô - követelése tekintetében zálogjog
illeti meg a közraktárat, e Javaslat szerint a közraktározási tevékenységbôl
eredô és a zálogjegyen szereplô összeg kifizetése után kielégítheti magát a
közraktár az értékesítésbôl befolyt összegbôl. Az ilyen hasznos tevékenység
beindulása után elképzelhetô, kifejezetten ezért közraktároztatják majd az
árujukat a letevôk, hogy ezt az egyéb tevékenységet elvégeztessék az egyébként
úgyis "pihenô" árujukon a közraktárban.
A Javaslat lehetôséget kíván nyújtani a közraktárnak arra, hogy szabad
kapacitásait bértárolásra is hasznosítsa. A közraktárba vetett bizalom
érdekében azonban , ha a közraktározott és bértárolt áruk összekeverednek -
esetleges kár bekövetkezése esetén - nem az enyhébb letéteményesi, hanem az e
törvény szerinti szigorú felelôsséggel tartozik a közraktár akkor is,ha nem a
közraktározott áruban keletkezett a kár.
A raktározás saját raktárban, bérraktárban és a letevô tulajdonában lévô
raktárban történhet. Az utolsó eset jelentett problémát az utóbbi idôkben, ez
az ú.n. mûvi tárolás. A mûvi tárolás gazdaságilag indokolható, hiszen
költségkímélô, nem kell az árut a közraktárba beszállítani, ugyanakkor a mai
gyakorlat óriási kockázatot rejt magába. A közraktárnak ezt csak abban az
esetben szabad vállalnia, ha az áru a letevô áruitól teljesen elkülöníthetô, s
a közraktár át tudja venni a felügyeletet a raktár felett, s azt folyamatosan
fenn tudja tartani. Tudomásul kell venni, hogy ez is közraktározás, az ilyen
tároltatás alatt bekövetkezett károkért a közraktár ugyanúgy felel, mintha a
saját raktárában ôrizte volna az árut, s nem hivatkozhat a közraktári jegy
birtokosával szemben arra, hogy az a letevô hibájából tûnt el. Ezért fontos,
hogy szigorú szabályok rendezzék a mûvi tárolás lehetôségét. A Javaslat
szerint a közraktári jegyen is fel kell tüntetni, ha mûvi tároltatott áruról
van szó, hogy az esetleges zálogjegybirtokos a kölcsön nyújtásakor tisztában
legyen a nagyobb kockázattal.
Ha a letett áru valamilyen speciális kezelést igényel, s errôl a letevô
tud, köteles ezt a közraktárral közölni, mert ha ezt elmulasztja, a közraktár
nem köteles az ebbôl eredô károkat megfizetni, illetve ha ezzel mások áruját
is károsítja, akkor követelheti a kár összegét a letevôtôl.
A Javaslat 13.§-a alapelvként rögzíti, hogy a közraktárnak a megállapodás
alapján felszámítható díjakat elôre kell kifizetni. Elôfordulhat, hogy erre a
letevô elôre nem képes, ebben az esetben azonban a közraktári jegyre
javasoljuk felvezetni az elôre megállapított, ki nem fizetett díjhátralékot.
Ebbôl két dolog következik. Elsôsorban, hogy a közraktárnak kell
megelôlegeznie valamennyi díjat a letevô részére, az azonban kiköthetô, hogy
ilyenkor más legyen a számítás módja, mintha azonnal elôre fizetnének. A
másik, hogy ha a Javaslat ilyen módon kerülne elfogadásra, ez a zálogjegyek és
árujegyek forgatását könnyítené, hiszen a mindenkori birtokos tisztában van
azzal, hogy az ô követelését mások milyen összegû igénye elôzi meg. Éppen
ezért külön kell választani a közraktározásból és az egyéb tevékenységbôl
eredô igényeit a közraktárnak, hiszen a zálogjegybirtokosnak egyáltalán nem
mindegy, hogy mekkora összegû követelés van elôtte. A törlesztést a letéti
könyvbe mindenképpen fel kell jegyezni, hogy a közraktári jegy új birtokosai a
közraktárnál tájékozódhassanak a tényleges tartozásokról.
A Javaslat meg kívánja tartani a Kereskedelmi Törvénykönyv kielégítési
rangsorát: elsôsorban a közraktár közraktározási tevékenységbôl eredô
követeléseit kell kielégíteni, a nem közraktározási tevékenységbôl eredô(pl.
vállalkozás) tevékenységre a Ptk. szabályait kell alkalmazni, s mint azt az
egyéb tevékenységnél jeleztem, erre is zálogjoga áll fenn a vállalkozónak,
azonban csak a zálogjegybirtokos követelése után kell - lehet - kielégíteni.
A közraktározási szerzôdéshez kapcsolódik a közraktári jegy kiállítása,
javaslatunk szerint azonban más közraktár részére és saját árujáról nem
állíthat ki, szintén a közbizalom fenntartása érdekében.
A közraktár köteles közzétenni díjjegyzékét a saját ügyfélfogadó
helyiségeiben, s lényeges kimondani azt is, hogy a már megkötött
közraktározási szerzôdésekben megállapított díjtételek utóbb nem változnak, ha
a díjszabályzat módosul. A közraktár saját érdekében olyan közraktározási
tartamban állapodhat meg a letevôvel, amilyenben tud, utóbb egyoldalú
módosításra nincs lehetôség, hiszen ez mások érdekeit érintheti.
3.Kártérítési felelôsség
A Javaslat 14.§-a foglalkozik a közraktár kártérítési felelôsségével. A
Kereskedelmi Törvény szellemében szabályozza a felelôsségi kört, a Ptk.
fuvarozó felelôsségére vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.
Bértárolás esetén bekövetkezett károkért - ha nem az áruk
összekeveredésébôl származik - a Ptk. szabályai szerint kell eljárni.
A gyors, hatékony érdekérvényesítés megköveteli, hogy - amennyire
lehetséges - a közraktár kártérítési felelôsségével kapcsolatos vitákat a
bíróságok minél gyorsabban döntsék el, ezért a Polgári perrendtartás
váltóperekre vonatkozó szabályai szerint kell a bíróságoknak a közraktár
elleni kártérítés fizetése miatt indított peres eljárásokban eljárni. Ez azt
jelenti, hogy az ilyen ügyeket soron kívül kell tárgyalni, a tárgyalást a
keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétôl számított nyolcadik napra kell
kitûzni, ha egyéb intézkedésre nincs szükség. A teljesítési határidô 3 nap és
a fellebbezési határidô is 3 nap.
A Javaslat szerint nem az összes, közraktározással kapcsolatos igény
esetében lépnének életbe ezek a rendelkezések. Felmerülhetne, hogy például a
visszkereseti jog érvényesítésénél is ezek a szabályok tegyék lehetôvé a gyors
érdekérvényesítést, azonban a visszkereseti jog tekintetében nem ugyanaz a
helyzet, mint a váltónál. A váltó esetében a váltóbirtokosnak nincs más
lehetôsége, mint az, hogy az ôt megelôzôk ellen fordul, míg a közraktározásnál
elsôsorban az áruból kell kielégítést keresnie, s csak másodsorban, a ki nem
elégített igények erejéig tartoznak a volt zálogjegybirtokosok felelôsséggel.
Természetesen lehetséges egy olyan szabályozás is, hogy az összes,
közraktározásból eredô követelés ilyen privilégiumokkal rendelkezzen a
bíróságokon.
A kárveszélyviselés átszállásánál rendkívül fontos az idôpont
meghatározása. A Javaslat a tényleges átadáshoz fûzi a következményeket,
függetlenül az iratok kiállításától. A késôbbi - esetleges - kártérítési
igények megállapításához szükségesek ugyan iratok - jegyzôkönyvek - , ezeknek
azonban az átadással egyidôben kell készülniük, s ha a kár bekövetkeztekor még
nincs közraktári jegy kiállítva, akkor ezen jegyzôkönyvek bizonyítják az áru
átadását.
A Javaslat szerint a közraktár nem jogosult vizsgálni a letevô
tulajdonosi minôségét, mert a közraktár nem hatóság, ilyen módon igazoltatási,
ellenôrzési joga sincsen, s ha a törvény erre fölhatalmazná, akkor is igen
nehezen lehetne behatárolni azt a kört, amit még vizsgálhatna. Nem lehet
kizárni ugyanis, hogy valaki pl. megbízásból közraktároztasson. A megbízási
szerzôdést aláíró jogosítványait kellene vizsgálni, vajon tulajdonosa-e az
árunak. Rendkívül bonyolulttá, nehézkessé tenné az eljárást, ha a közraktárnak
ilyen jogosultságot-kötelezettséget adna a törvény. Természetesen a tôle
elvárható gondossággal kell eljárnia, s a Javaslatban felsorolt iratokon kívül
egyéb iratokat is bekérhet. Dönthet úgy is, hogy nem köti meg a szerzôdést, s
mivel erre nem is köteles, még indokolnia sem kell a letenni szándékozó felé.
Ugyanakkor a letevôként szereplô azonosságát nem vizsgálhatja, és ezért
felelôsséggel sem tartozik, azonban ha tudomására jut, hogy bûncselekménybôl
származik az áru, akkor errôl az illetékes hatóságot értesítenie kell, s ezt
az árut- határozat alapján - ki kell adni a hatóságnak. Ilyen esetekben a
közraktár a közraktári jegy birtokosának nem felel, az az eredeti letevô ellen
fordulhat.
4. A közraktári jegy
A közraktári jegy intézményének szabályozásánál teljes egészében a Kt.
rendelkezéseit veszi alapul a Javaslat a mai igényeknek megfelelô
kiegészítéssel.
Megtartotta a bevezetett ú.n. kétjegyes rendszert, mert ez biztonságot
nyújt mind az adós, mind a hitelezô részére.
A közraktári jegyen feltüntetendô adatokat a Kt-hez képest kibôvítette a
Javaslat, s - a közhitelûség érdekében - szigorú formai szabályok kötelezôvé
tételét írja elô a kiállítására, tehát ha a Javaslatban szereplô adatokból
valamelyik hiányzik az okiratról, az ne minôsüljön közraktári jegynek.
Fontos, hogy a közraktári jegy elnevezés, illetve az árujegy-zálogjegy
megnevezés szerepeljen a papíron. A mai gyakorlat szerint ez így is van, s
következik a Kt. rendelkezéseibôl is, a teljesség érdekében ezt ki is kell
mondani.
A közraktár megnevezése, a letéti könyv sorszáma és a letevô neve,
lakhelye(székhelye) ugyanolyan módon van szabályozva, mint a Kt-ben, a letett
tárgyak megjelölése helyett azonban jobb a megnevezés és a minôségjelölés, a
mennyiség feltüntetésével együtt.
Az áru értékének a meghatározása nem azért kerül a Javaslat szerint a
közraktári jegyre, hogy ezen összeget úgy tekintsék a hitelezôk vagy a
forgatmányosok, hogy a közraktár ezért felelôsséget vállal. Mint a
késôbbiekbôl kiderül, ennek csak és kizárólag az áru esetleges
megsemmisülése, elveszése esetén van jelentôsége, hiszen ez az összeg szolgál
a kártérítés alapjául. A mindenkori vevôknek, hitelezôknek meg kell gyôzôdnie,
hogy valóban ér-e annyit az áru, amennyiért a közraktári jegyhez, vagy egy
részéhez hozzá akarnak jutni.
A Javaslat szerint a raktározás tartamát is rá kell írni a közraktári
jegyre. Mivel a Kt. lehetôvé tette a határozatlan idejû raktározást is, ezért
nem volt lényegi kelléke a közraktári jegynek az idôtartam, a Javaslat szerint
azonban csak határozott idôre lehet kötni a közraktározási szerzôdést, s ebben
az esetben feltétlenül kell tudni a lejárat idôpontját.
A közraktári jegyen fel kell tüntetni, mekkora összeggel tartozik még a
letevô. Ennek a javaslatnak a tényleges tartalma az, hogy tisztában legyenek
vele a szereplôk, mekkora összeg elôzi meg a zálogjegybirtokos követelését,
illetve az új közraktári jegy birtokosának mekkora összeget kell kifizetnie
ahhoz, hogy az árujához jusson. Ez a közraktári jegy értékének
meghatározásához szükséges.
A tárolás helye olyan információkhoz juttatja a potenciális vevôt, amibôl
el tudja dönteni, hogy megéri-e a közraktári jegy megvétele, illetve mekkora
kockázatot rejt a hitelezés. Ezért kell kötelezôvé tenni azt is, hogy a mûvi
tároltatást fel kell tüntetni a közraktári jegyen.
A közraktár - ha szükségesnek tartja, vagy a letevô ragaszkodik hozzá -
esetleg más adatokat is feltüntethet, de a felsoroltaknak feltétlenül
szerepelnie kell.
A Javaslat megtartja a Kt. szabályozását a közraktári jegy átruházására
vonatkozóan is. A közraktározást mint jogintézményt erôsíti az a kettôs
biztosíték, amit egyrészt az árufedezet, másrészt a személyes felelôsségi
rendszer nyújt a hitelezôk részére. A személyes felelôsség a zálogjegyforgatók
elleni visszkereseti jogban testesül meg, ezt a rendkívül jó megoldást fenn
kell tartani.
Ebbôl következôen ki kell mondani, hogy a közraktári jegy ipso
iure(törvény erejénél fogva) forgatható értékpapír. .
Egyéb jogszabályok miatt szükséges kimondani egyértelmûen - bár ez az
Általános rendelkezésekbôl következik - , hogy a közraktári jegy forgatása nem
közraktározási tevékenység.
A Kt. rendelkezését megtartva szabályozza a javaslat azt, milyen jogai,
illetve lehetôségei vannak a közraktári jegy, illetve annak egyes része
birtokosának.
Fontos rögzíteni, hogy a zálogjegy, ha külön van forgatva, nemcsak a
zálogjogot igazolja, hanem egyúttal a kölcsönzés tényét is, s ebbôl
következôen a forgatáshoz nem szükséges az alapul szolgáló kölcsönszerzôdés
átengedményezése az új zálogjegybirtokos részére( mint ahogyan ez eddig
gyakorlat volt.) A zálogjegyen szerepelnek az alapvetô adatok, melybôl
megállapítható, hogy a kölcsönszerzôdés milyen összegre, milyen lejárattal
lett megkötve, rajta vannak a szerzôdéskötô felek is, s miután értékpapír a
zálogjegy önmagában is, saját maga megtestesíti - egyéb papír bizonyíték
nélkül - azt a kötelezettséget, ami rajta szerepel.
Ezen felül még a közraktárban elhelyezett tárgyon fennálló zálogjog
bizonyítékául is szolgál - e Javaslat erejénél fogva.
Ha különválasztva forgatják az árujegyet, az mint értékpapír csak
korlátozott jogokat biztosít a birtokosának - nem veheti ki akárhogyan az
áruját, csak, ha kifizeti a zálogjegybirtokos igényét -, s ebbôl következôen
az áru értékéhez képest az árujegy értéke is csökkent, a zálogjegyen
feltüntetett kölcsönösszeggel.
A zálogjegy önálló átruházásánál a kölcsönadó nevén, székhelyén kívül a
bankszámlája számát is meg kell jelölni a közraktári jegy mindkét részén és a
letéti szelvényen is, azért, hogy a teljesítés a bankszámlaszám hiánya miatt
ne szenvedjen késedelmet.
A Kt. egyszerû megfogalmazása helyett a visszafizetendô összeget másképp
kívánja a Javaslat meghatározni. A váltószabályozáshoz hasonlóan nem a
kölcsönadott összegnek kell szerepelnie a közraktári jegyen, hanem a kölcsön
lejáratakor érvényesíthetô összegnek, azaz a visszafizetendô összegnek. Ebbôl
a megjelölésbôl azután vissza lehet diszkontálni azt az összeget, amiért a
zálogjegyet érdemes a lejárat elôtt megvásárolni. Elterjedt gyakorlat, hogy a
zálogjegyen csak az szerepel, hogy bizonyos tôke és járulékai. A mai mozgó
kamatlábak mellett azonban tisztázatlan, hogy végülis mekkora összeget
igényelhet majd a lejáratkor a hitelezô, s különösen keveri a dolgot, ha más
bankra forgatja, s annak más kamatlábai vannak. Ilyen módon bizonytalanná
válik az üzlet egyik eleme, ami megakadályozza a forgatás elterjedését. A
Javaslat szerint tehát a kölcsönszerzôdés idôpontjában a kölcsönadó és -vevô
megállapodnak abban, hogy milyen összeget igényelhet a lejáratkor a hitelezô,
s ezt vezetik rá a közraktári jegyre.
Természetesen lényeges kellék az esedékesség napja, itt pontos dátum
megjelölésére van szükség. Ennek a dátumnak késôbb az óvás szempontjából van
jelentôsége.
Jóllehet a kölcsönvevô általában mint aktuális forgatmányos szerepel a
közraktári jegyen, nem elképzelhetetlen azonban, hogy üres forgatmánnyal
ellátott közraktári jegyre vesznek fel kölcsönt, így szükséges a kölcsönvevô
megnevezése.
A közraktári jegy mindkét részére rá kell jegyezni a kölcsön adatait, s a
bejegyzést a közraktárnál is igényelheti a kölcsönadó, vagy ha ô nem kérte,
akkor a forgatmányosai. Ha ez nem történik meg, akkor az esetleg ilyen okból
felmerült károkat viselik.
A határozott összegben megjelölt kölcsön után a kölcsönszerzôdés
tartamára külön kamat nem érvényesíthetô, ugyanis az már az alapösszegbe be
van számítva. Óvadékként csak üres forgatmánnyal lehet letenni a közraktári
jegyet, hiszen egyébként , az óvadékból nem tudja kielégíteni magát a
jogosult, mert e Javaslat rendelkezései azt megakadályozzák.
A külkereskedelmi és devizajogszabályok betartása alól nem mentesít e törvény,
tehát a forgatás során ezekre is figyelemmel kell lenni..
5. A közraktár közraktározással kapcsolatos jogai és kötelezettségei
A közraktári jegyre feltüntetendô érték tekintetében a közraktár és a
letevô megállapodása kizárólag a kártérítési felelôsség szempontjából
irányadó, egyebekben sem a letevô, sem a közraktár nem felelôs azért, ha
végülis az áru nem ér annyit.
A Kt. "elôlegnek" nevezte a közraktár által nyújtható kölcsönt, s
bevezetésének indokául azt hozta fel, hogy akkoriban Magyarországon kevés volt
a bank. A lehetôség fenntartásának indoka ma elsôsorban az, hogy a közraktárak
részére ez a tevékenységi kör biztosíthatná a nagyobb hasznot, s ennek
segítségével lenne finanszírozható a közraktározási tevékenység, ki kell
azonban mondani, hogy kölcsönnyújtás esetén a közraktárra ugyanúgy rá kell
forgatni a zálogjegyet. ( Ez ugyan következett a Kt-bôl, de nem volt
egyértelmûen kimondva.)A Pénzintézeti törvény - az 1993. évi CXII. törvénnyel
történô módosítást követôen - 4.§ (2) i/ pontja szerint nem minôsül
pénzintézeti tevékenységnek a külön törvény alapján szabályozott és folytatott
hitelezési tevékenység, ha a külön törvény eltérôen nem rendelkezik.
Javaslatunk szerint - miután kizárólag a közraktározott áruk tekintetében,
azokra nyújt hitelt a közraktár - ezen tevékenysége nem minôsül pénzintézeti
tevékenységnek, azonban éppen ez a rendelkezés teszi feltétlenül szükségessé a
közraktárak felügyeletét.
Egyértelmûen rögzíteni kell azt, mikor köteles kiadni a közraktár az
árut. Az elsô feltétel, hogy a közraktározási szerzôdésbôl eredô követeléseit
kielégítsék. Ez mind a közraktározásból, mind pedig az egyéb tevékenységébôl
fakadó igényeire is vonatkozik, itt ugyanis nem a kielégítési sorrendrôl van
szó, hanem arról, hogy az árut el akarják vinni, tehát a közraktárnak a
zálogjogát - esetleges nemfizetés esetén - érvényesítenie lehet. Zálogjoga
keletkezik a közraktározásból eredô díjkövetelései tekintetében e Javaslat
erejénél fogva, míg egyéb szolgáltatásai után fizetendô díjai tekintetében a
Polgári Törvénykönyv szabályai szerint.
Ha kifizették a közraktárnak járó összeget, akkor az áru kiadásához vagy
mind a két jegyet át kell adni a közraktárnak, vagy pedig az árujegy birtokosa
a jegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett összeget pedig a közraktárnál
letétbe helyezi. Ebbôl a rendelkezésbôl következik, hogy csökkentett összeget
letenni - ha korábban akarja kifizetni a letevô, mint ahogy lejár a kölcsön
ideje - nem lehet, mert a közraktárat nem terhelheti olyan kötelezettség, hogy
a letett összeget kamatoztassa. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a
közraktárnak, illetve a zálogjegy forgatóinak ilyen esetben értesíteni kell a
zálogjegyforgatmányosokat.
A közraktár nem köteles vizsgálni a hátiratok valódiságát, csak azt, hogy
egymásból következzenek a forgatók. Természetesen ennek a technikája -
ugyanúgy - mint a váltónál - ki fog alakulni.
6. Az áru kiváltása, a zálogjog érvényesítése, visszkereset
A közraktár érvényesítheti közraktározási szerzôdésbôl eredô jogait, s ha
a közraktár nem kapja meg a neki járó díjakat, jogában áll az árut
értékesíteni, s a törvényjavaslat rendelkezései szerint a befolyt összeget
szétosztani.
A forgatás joghatásaiból következik, hogy a közraktár a közraktározási
szerzôdésbôl eredô jogait érvényesítheti a közraktári jegy illetve az árujegy
birtokosa ellen. Az önálló zálogjegy birtokosa mint hitelezô szerepel, vele
szemben a közraktárnak követelése nincs. A közraktár követelését is az áru
biztosítja, ugyanúgy, mint a zálogjegybirtokos igényét, s a törvény megmondja
a kielégítési sorrendet. Ôk tehát nem egymással szemben, hanem egymás mellett
állnak.
A közraktári jegy forgatmányosai a forgatással a közraktári jegyen
szereplô, az abban megtestesült jogokat szerezték meg, tehát az ôket megelôzô
forgatók egyéb, közraktárral szembeni jogaival nem rendelkeznek, a
közraktárral szemben csak a közraktári jegybôl eredô és esetleges saját
követelésüket érvényesíthetik. Azért lényeges ennek kimondása, mert a
beszámítást célszerû ilyen körre korlátozni. (Elképzelhetô például a közraktár
kártérítési kötelezettsége és a ki nem fizetett díj közötti beszámítás)
Részletesen kell szabályozni, hogy az árujegy birtokosa hogyan veheti ki
az árut, illetve hogy kell azt kiadni a részére.
Lényeges kérdés, hogy a zálogjegybirtokos a kölcsön lejáratakor hogyan
tudja érvényesíteni az igényét. A Javaslat szerint - ha lemond a személyes
felelôsségrôl - óvás nélkül is fordulhat a közraktárhoz a lejáratot követôen,
hogy a közraktár értékesítsen, ekkor azonban a ki nem elégített követelései
erejéig elveszti visszkereseti jogát, tehát senki ellen nem fordulhat.
Ha ezt a jogát nem akarja elveszíteni, akkor az elsô zálogjegyforgatóhoz
- a kölcsönt felvevôhöz - a lejárat napját követô két munkanapon belül el kell
mennie, s fizetésre a zálogjegyforgatót felszólítani. Ha nem fizet, akkor
óvást kell felvenni, vagy felvetetni.
Ha a kölcsönszerzôdés lejárata elôtt a kölcsönt visszafizeti a
kölcsönvevô és a zálogjegyet visszakapja, ugyanarra a zálogjegyre már újabb
hitelt nem vehet fel még akkor sem, ha a közraktározási szerzôdés még nem járt
le. Ennek oka a visszkereseti jogban keresendô, hiszen ha a közraktári jegy
birtokosa ismételten ugyanavval a zálogjeggyel vehetne fel kölcsönt, akkor a
korábbi forgatók ellen visszkereseti joggal lehetne élni, hiszen összefüggô
láncolatot alkotnak a forgatás során.
7.Óvás
Jelenleg nincs hatályban jogszabály arról, milyen módon kell az óvást
felvenni, illetve felvetetni. A váltó tekintetében egy módosítás lehetôvé
teszi, hogy a számlavezetô bank rávezesse a nemfizetés tényét a váltóra, a
közjegyzô elôtti óvásra vonatkozóan azonban nincs hatályos rendelkezés.A
közjegyzôkrôl és egyes közjegyzôi eljárásokról szóló 1/1984.(II.29.) IM. számú
rendeletet - amely részletesen rendelkezett errôl - a közjegyzôkrôl szóló
1991. évi XLI. törvénnyel hatályon kívül helyezték, ezért szükséges
részletesen itt szabályozni ezt a kérdést
8. Értékesítés
Ha a zálogjegybirtokos rendelkezik óvással, az ebbôl eredô közjegyzôi
költségeit is érvényesítheti követelésével egysorban.
A Javaslat szerint a lejáratot követô három munkanap letelte után kérheti
a zálogjegybirtokos az áru értékesítését és a kielégítését a közraktártól, ez
akkor is így van, ha óvást nem vetett fel. Ha fizetésre felszólítás és óvás
történt, akkor a zálogjegy elsô forgatójának, valamint ha az árujegyet is
tovább forgatta, az utána következô árujegy forgatóinak kötelessége 2 napon
belül az ôt követô forgatmányost értesíteni a fizetésre történt
felszólításról.
Egyértelmûen tartalmazza a Javaslat a kielégítés sorrendjét, s a
teendôket, ha a zálogjegybirtokos teljes kielégítése megtörtént. Ha csak
részlegesen lehetett kielégíteni, úgy a részletfizetést a jegyre fel kell
jegyezni, hogy a visszkereseti jogával élni tudjon a zálogjegybirtokos.
A Javaslat felhatalmazza a közraktárat, hogy akkor is értékesíthessen, ha
a lejárat után nem váltották ki az árut, illetve ha a megromlás veszélye
fenyegeti a szerzôdés ideje alatt. Elsô esetben a kapacitását köti le a
lejárat utáni raktározás, második esetben pedig a kárenyhítés körében kell
lehetôséget adni részére az értékesítésre. A Javaslat szerint azonban ilyen
esetben is kell a letevôt értesítenie. Azért a letevôt, mert általában azt
ismeri a közraktár, magát a jegyek forgatását nem kell hozzá bejelenteni - az
elsô zálogjegyforgatást is csak lehet, de nem kötelezô- így tehát nem tudhatja
az aktuális birtokosok nevét.A Javaslat szerint a letevônek és a forgatóknak
az ôket követôket tájékoztatniuk kell a közraktár értesítésérôl, hogy a
szükséges intézkedéseket megtehessék.
A Javaslat kétféle letéttel dolgozik, egyrészt - a rövid idejû letétnél -
a közraktárhoz kell letétbe helyezni összeget, ha azonban várhatóan hosszabb
idôszakra kell letétbe helyezni, s a közraktárnak már nincs további teendôje,
akkor bírósági letétbe helyezésrôl rendelkezik.
A Javaslat szerint az értékesítés tôzsdei úton és árverésen lehet
értékesíteni. A gyorsabb és célszerûbb a tôzsdei értékesítés, hiszen ott
koncentráltan vannak jelen eladók és vevôk, s a tôzsdei árfolyam az aktuális
piaci árfolyamot jelzi.( A tôzsdén természetesen nemcsak maga az áru
értékesítése történhet, bekapcsolódhat a közraktári jegyek forgalmazásába is
.)
Ha nem sikerül a tôzsdei értékesítés, vagy az áru nem felelt meg az
ottani szabályoknak, árverésen kell értékesíteni. Mivel errôl sem rendelkezik
jogszabály, milyen módon kell lebonyolítani egy nem bírósági végrehajtás
keretében tartott árverést, ezért részletesen kell szabályozni ezt is, mint az
óvást.
Feltétlenül rendelkezni kell arról, hogy mind a tôzsdei, mind az árverési
vevô a tulajdonjogot szerzi meg, hiszen ha nem így lenne, akkor a
bizonytalanság miatt nem lehetne értékesíteni az árut.
A korábban oly nagy problémát jelentô "hiteles személy" megfogalmazást az
árverésnél elhagyta a Javaslat, helyette szakemberre kívánja bízni az
árverezést, természetesen lehetôséget nyújtva arra, hogy közjegyzôt igénybe
vegyenek a felek, ha kívánják.
Ha sikerül az árut értékesíteni, akkor a vevô részére nem a közraktári
jegyet kell kiadni, hanem az árverési jegyzôkönyv egy példányát, hiszen a
közraktári jegy funkciója az értékesítéssel befejezôdött, a továbbiakban már
csak a Javaslatban meghatározott lehetôségek szerint a befolyt összeg
felosztásánál mint igazoló jellegû okirat lép elôtérbe, de az árut már nem
helyettesíti, nem jogosít fel az áru közraktárból történô kivételére. Ezért
vagy az értékesítéskor, vagy amikor a jegybirtokosok jelentkeznek, a
közraktárnak be kell vonnia és érvénytelenítenie kell a közraktári jegyet.
9. Visszkereseti jog
A zálogjegybirtokos, ha nem teljes összegben elégítették ki követelését a
befolyt összegbôl, és a megfelelô elôírásokat betartotta, az ôt megelôzô
zálogjegyforgatók ellen fordulhat a ki nem elégített rész erejéig. A Javaslat
- a váltóhoz hasonlóan - a forgatók egyetemleges felelôsségét mondja ki. Ahhoz
azonban, hogy a zálogjegybirtokos a visszkereseti jogával élni tudjon, a
következôket kell tennie: a lejáratot követô 2 munkanapon belül óvást vetet
fel. A lejáratot követô harmadik és az óvás felvételét követô 30. nap között
kéri a közraktártól az értékesítést.
A közraktári jegy és a közraktározás konstrukciójából következôen az
árujegy birtokosa a zálogjegybirtokosnak csak akkor felel, ha az árujegyet nem
forgatta tovább, azaz ô volt az elsô zálogjegyforgató.
Az elévülés tekintetében a váltójogi szabályokat kívánja a Javaslat
bevezetni, tekintettel a két jogintézmény hasonló jellegére és érvényesítési
lehetôségeire.
A zálogjegybirtokosnak a lejáratot követôen minél hamarabb kell az
igényét érvényesítenie, azaz kérni az áru értékesítését, a késedelmeskedésébôl
eredô jogkövetkezményeket nem viselhetik az ôt megelôzô forgatók. A Javaslat
szerint ezért a zálogjegybirtokosnak a lejáratot követô 3. és 6. munkanap
között kell kérni az értékesítést, ha kicsúszik ebbôl a határidôbôl, abban az
esetben ugyan a zálogjegyen szereplô teljes összegre igényt tarthat, de a
lejárat utáni késedelmi kamatot nem követelheti.
10. Végrehajtási eljárás, csôdeljárás, felszámolási eljárás
A Kt. és a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseivel
összhangban a Javaslat kimondja, hogy a közraktárba letett áru mentes a
végrehajtás alól - csak a jegyeket lehet lefoglalni -, illetve a közraktári
jegy vagy árujegybirtokos vagyonába csak a jegy, mint értékpapír tartozik. Ez
következik az egész Javaslatból, a hitelezôk megnyugtatása érdekében azonban
egyértelmûen ki kell mondani.
A módosított 1991. évi IL. törvény szerint lefolytatott csôdeljárásban a
bíróság által biztosított fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési
kötelezettség nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fûzôdô
jogkövetkezmények nem állnak be - kivéve a kamatozást.
Az árujegybirtokos csôdeljárása - ha nem ô volt az elsô zálogjegyforgató
- a konstrukcióból következôen nem hat ki a zálogjegybirtokosra. A
zálogjegybirtokos ugyanis az aktuális árujegybirtokostól nem követelhet
semmit, ha nem ô volt az elsô zálogjegyforgató, akkor semmilyen kapcsolatuk
nem volt és nem lehet, mégis ennek egyértelmû kimondása szükséges.
A zálogjegyet elôször forgató csôdeljárása a követelés érvényesítését nem
akadályozza, a zálogjegybirtokos szempontjából ugyanis érdektelen, hogy nem
akar, nem tud vagy nem szabad neki fizetnie (nem szabad a Csôdtörvény 12.§ (5)
bek. alapján), az óvást felveteti vagy nem, de az értékesítést kérheti a
közraktártól. A visszkereseti jog tekintetében válik a kérdés érdekessé, mert
itt a fizetési haladék és a kényszeregyezség kihat rá is, de a csôdeljárás nem
akadályozza, hogy a többi egyetemleges kötelezett ellen forduljon.
Ugyanezen okok miatt a felszámolási eljárás megindulása sem akadályozza a
hitelezô igényének érvényesítését, csak a visszkereseti igénye tekintetében
kell bejelentkeznie az elsô zálogjegyforgató felszámolásában. Mivel a zálogjog
alapján a Cstv. 57.§ (1) bek. b/ pontja szerint is csak a zálogtárgy értékének
erejéig privilegizáltak a követelések - ebben az esetben pedig a zálogtárgy
értékét a zálogjegybirtokos már megkapta -, ezért követelése csak az egyéb
követelések közé sorolható.
Közraktár felszámolása is elôfordulhat, ebben az esetben azonban a
felszámolás kezdô idôpontja megakasztja a további közraktározási szerzôdések
elvállalását, de a már megkötött szerzôdéseknek eleget kell tenni.
Ha a közraktárakat felügyelô miniszter engedélye nélkül köt egyezséget a
közraktár a felszámolás során, akkor bár mint gazdálkodó szervezet
megmaradhat, de a közraktározást be kell fejeznie, mert a miniszternek az
engedélyt vissza kell vonnia.
A legnagyobb problémát a közraktárakkal szembeni közbizalom kialakítása
és megtartása jelenti. Ezt a célt szolgálja a tôkére vonatkozó rendelkezés, a
közraktárak feletti felügyelet létrehozása, stb. Ennek érdekében kell úgy
rendelkezni, hogy ha felszámolás alá kerül a közraktár, az esetleges
közraktározásból fakadó kártérítési kötelezettségei a zálogjogos
követelésekkel egy kielégítési pontban, azokat megelôzôen legyenek kielégítve.
Természetesen ez behatárolja a közraktár kölcsönfelvételi lehetôségeit, de
pontosan a mértéktelen eladósodást lehet megelôzni ezzel a rendelkezéssel. Nem
az a Javaslat célja, hogy lehetetlen helyzetbe hozza a közraktárakat, csak az,
hogy a pénzintézetek és a közraktárak is a lehetôségekhez képest adjanak
kölcsönt illetve vállaljanak kötelezettséget.
11.Biztosítás, a közraktári jegy megsemmisítése, bírósági letét
A közraktározással kapcsolatosan két biztosítási lehetôség merül fel. Az
egyik a közraktár felelôsségbiztosítása, mely alapján olyan esetekben, amikor
a közraktár hibájából áll be a kártérítési felelôsség, illetve e Javaslat
szerint neki kell helytállnia, akkor a közraktár helyett fizet a biztosító.
A másik biztosítási forma, ha olyan esetekben ígér fizetést a biztosító,
amiért nem felelôs a közraktár. A Javaslat 30.§.-a ez utóbbi lehetôséget adja
meg, és rendezi a befolyt összeg sorsát.
A közraktári jegy, mint értékpapír elvesztése azt jelenti, hogy a
követelés is megsemmisül, illetve csak akkor érvényesíthetô, ha a közjegyzô
hivatalosan kimondja a megsemmisülését. Jóllehet az értékpapírok
megsemmisítésére vonatkozóan van hatályos jogszabály, azonban a közraktári
jegy specialitásai miatt nem elég, ha csak utal rá a Javaslat, hanem ezen
intézmény jellegzetességeihez igazodva az egész idevágó jogszabályrészt be
kell venni a szövegbe.
Rendkívül széleskörû tájékoztatást (hirdetmény kifüggesztés, értesítési
kötelezettség) ír elô a Javaslat, figyelemmel arra, hogy rövid határidô áll
rendelkezésre.
A megsemmisítésre vonatkozóan írtak indokolják azt, hogy a bírósági letét
jogintézményét a specialitásokkal a törvényben szabályozzuk. Tulajdonképpen
kihagyható lenne nagy része - hivatkozva a jogszabályra - feltétlenül
rendelkezni kell azonban arról, hogy milyen esetben kell a bíróságnak
kifizetnie a letett összeget, mert a bizonytalan meghatározások (pl. majd ha
jelentkezik az ismeretlen árujegybirtokos, stb.) elhúzzák a kifizetést, s az
intézményt teszik kérdésessé. Egyértelmûen meg kell tehát határozni, mikor,
mit és milyen módon kell ellenôriznie a bíróságnak, s így gyorsítható az
eljárás.
12. A közraktárak felügyelete
A közraktárak felügyeletét ellátó ipari és kereskedelmi miniszter
eljárására, az általa hozott határozatok elleni jogorvoslatokra vonatkozó
rendelkezések összhangban állnak a többi - hasonló - felügyeleti
jogszabállyal, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályaival.
A miniszter állásfoglalása irányadó minden más szervre olyan kérdésben,
hogy mely tevékenység minõsül közraktározási tevékenységnek . E rendelkezéssel
a közraktározási tevékenység egységes megítélését kívánja elõsegíteni a
Javaslat.
A közraktározási tevékenység engedélyezése
A Javaslat a közraktározási tevékenység engedélyezése körében részletesen
felsorolja az engedély iránti kérelem szükséges mellékleteit, a bekérhetõ
iratokat, és az elutasítás lehetõségét.
A felügyeletet ellátó miniszter ellenôrzési joga
A miniszter ellenõrzési jogosultsága csak részben különbözik az
államigazgatás általános szabályaiban meghatározott hatósági ellenõrzés
rendelkezéseitõl, e részben eltérõ rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat 35. §-
a.
A felügyelet körében hozott határozatok
A felügyeletet ellátó miniszter alapvetõ kötelezettségeit a Javaslat
rögzíti, a konkrét felmerülõ ügyekben hozott határozatok tekintetében három
határozat-lehetõséget áll a miniszter rendelkezésére.
Az ellenõrzés eredményeként meghozott határozatában a miniszter a közraktárat
törvényes mûködésének helyreállítására kötelezheti, súlyosabb esetben
felfüggesztheti, visszavonhatja a közraktározási tevékenységhez adott
engedélyt, s egyidejûleg a közraktár vezetõjét bírsággal sújthatja.
A tevékenységi engedély felfüggesztése, visszavonása tárgyában hozott
határozatokkal összefüggésben kellett rendelkeznie a Javaslatnak a közraktár
folyamatban levõ szerzõdéseinek teljesítésérõl, valamint az új szerzõdések
megkötésének tilalmáról. A közraktár szabályszerû és folyamatos mûködéséhez
fûzõdõ nemzetgazdasági, üzleti érdek miatt a Javaslat alapján a miniszternek
lehetõsége van arra, hogy a közraktár szabályszerû, biztonságos mûködésének
helyreállítása érdekében közraktári biztost rendeljen a közraktárhoz.
A közraktári felügyeleti tevékenység gyakorlásáért igazgatási
szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyet a miniszeter külön jogszabályban
határoz meg.
Bejelentési kötelezettség
Ha a közraktár tevékenysége veszélybe kerül, vagy bármilyen okból
megváltozik az eredeti állapot, be kell jelentenie a miniszternek, s ez
amennyiben veszélyeztetve látja a közraktározási tevékenységet, eljárhat e
Javaslat rendelkezései szerint.
III.Záró rendelkezések
Hatályba léptetô szabályok
Részletesen kell rendelkezni az átmeneti idõszakról, de a közbizalom
érdekében itt is meg kívánja a Javaslat adni a felügyeletet ellátó
miniszternek az ellenõrzési jogot.
Módosuló jogszabályok
A Javaslat módosítani kívánja a Btké-t, ezzel a büntetõjogi védelmét is
biztosítaná a közraktári jegynek, valamint a közjegyzõi törvényt - az óvás
tekintetében.
Az ÁFA törvény módosítására a következôk miatt nagy szükség van:
Az ÁFA-fizetési kötelezettség kérdése azért érdekes, mert a forgatások miatt a
közraktári jegy, vagy annak részei többször gazdát cserélhetnek addig a
pillanatig, amíg kiveszik a közraktárból az árut, s miután az ÁFA-törvény
szerint a termék értékesítésekor kell az ÁFÁ-t fizetni, nem tisztázott a
jelenleg hatályos jogszabályok alapján, hogy a közraktározás esetén mi a
teendô.(Errôl jelenleg két APEH irányelv rendelkezik, s ezen irányelvek
alapján történnek az ÁFA- kifizetések, elszámolások)
Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény
6.§ (1) bekezdése szerint "termékértékesítés: a birtokba vehetô dolog
ellenérték fejében történô átengedése, mely az átvevôt tulajdonosként való
rendelkezésre jogosítja."
Ebbôl a meghatározásból ered aztán minden probléma, hiszen - éppen a
közraktári jegy speciális jellege miatt - azt kellene pontosan meghatározni,
ebben az esetben mi tekinthetô birtokba vehetô dolognak, a közraktári jegy
vagy az áru?
Az biztos, hogy a zálogjegy forgatása nem keletkeztet ÁFA-
kötelezettséget, hiszen a zálogjegybirtokos az áruval sosem találkozik, nem
juthat az áru birtokába, csak és kizárólag pénzhez, vagy úgy, hogy kifizetik a
követelését, vagy úgy, hogy a közraktár értékesítése után jut az igényelt
összeghez.
A teljes közraktári jegy, vagy az árujegy forgatása lehet tehát csak a
vizsgálat tárgya, illetve a közraktár által történô kényszerértékesítés.
Az adózás rendjérôl szóló 1990. évi XCI. törvény 97.§-a úgy rendelkezik,
hogy "e törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló
jogszabályok alkalmazásában ..o/ értékpapír:..a közraktári jegy.." Miután az
ÁFA-törvény egyáltalán nem rendelkezik a közraktári jegyrôl, ezért - a
fentiekbôl következôen - az ÁFA szempontjából is értékpapírnak minôsül. A 30.§
(1) bekezdése és a törvény 2. számú mellékletének 7. pontja szerint tárgyi
adómentes a hitelezôi, illetve tulajdonosi jogviszonyt kifejezô vagyoni értékû
jog átengedése. Ebbôl következôen tehát az értékpapír közraktári jegy
forgatása - akár a teljes, akár a részleges - tárgyi adómentességet élvez.
Ebbôl következôen nem a forgatáskor kell fizetni az ÁFÁ-t, hanem késôbb,
akkor, amikor valaki - nem a letevô - ténylegesen az áruhoz jut, vagy úgy,
hogy a közraktárból kiveszi, vagy pedig úgy, hogy a közraktár értékesíti. A
közraktárnak lenne a feladata ebben a konstrukcióban, hogy vizsgálja, egyezik-
e az áru letevôje és az, aki kéri a kiszolgáltatást. Ha igen, nincs ÁFA
kötelezettség, hiszen értékesítés sem volt. Ha más az igénylô, akkor a
közraktárnak kéne az ÁFÁ-t beszedni a közraktári jegy birtokosától, hiszen
neki jogában áll vizsgálni a birtokos és a letevô személyét. Az ÁFA-törvényt
módosítani kell mindenképpen, hiszen ebben a tekintetben egészen másképp
rendelkezik a törvény. Általában az eladó szedi be az ÁFÁt-t, s ô fizeti be
aztán, ebben a speciális esetben azonban a tényleges eladó akkor, amikor az
áru kivételére sor kerül, már nincs is benne a közraktári ügyletben.
Az utólagos, értékesítéskori, illetve kiszolgáltatáskori ÁFA-fizetésnek és
letevôhöz való utalásának az hátránya, hogy - jóllehet a közraktári jegy
forgatása már hónapokkal elôbb megtörtént - a letevô csak most jut
kompenzációs lehetôséghez, mégis a másik variáns, hogy a közraktár utalja
közvetlenül az adóhatósághoz az ÁFÁ-t, az a letevô részére még nagyobb
hátránnyal járna, hiszen az adóbeszámítás lehetôségétôl fosztaná meg.
A közraktározási tevékenységhez kapcsolódóan ki kell mondani, hogy akkor
keletkezik ÁFA-fizetési kötelezettség, ha a letevõ és a kiszolgáltatást kérõ
közraktári jegy birtokos, illetve árujegybirtokos nem ugyanaz, hiszen ezzel
termékértékesítés történt. Ugyanakkor magát a közraktári jegy és az árujegy
forgatást - mint értékpapírátruházást - ki kell venni tételesen is ebbõl a
körbõl, jóllehet már a mostani szabályozás sem terjed ki rá, hiszen tárgyi
adómentes a forgatás.
Az adófizetési kötelezettség keletkezését a kiszolgáltatáshoz, illetve
kényszerértékesítéshez kell - az elõzõek miatt - kötni, s ebbõl következik az
adófizetésre kötelezettek személye is.
A közraktározást - mint szolgáltatást - a raktározással azonos ÁFA körbe
kell helyezni, s a specialitásokból eredõen az adóigazgatási szabályok
módosítására is szükség van, a közraktárnak kell az adót beszedni, ha észleli,
hogy más a letevõ, mint a kiszolgáltatást kérõ, s a befolyt adót a letevõ
részére kell átutalnia.A letevõ számol el azután az adóhatósággal.
Ki kell egészíteni a TEÁOR-t is a közraktározási tevékenység fogalmával,
s módosítani kell a pénzintézeti törvényt, hiszen a továbbiakban közraktári
ügyletrõl nem lesz szó, tehát az egyébként jó szabály szövegén kell
módosítani.
Az értékpapírtörvény módosítását is tartalmazza a Javaslat, miután ez
eddig is gondot okozott az elméletben, hiszen a törvény hatálya alól kivett
értékpapírok között nem sorolták fel a közraktári jegyet.
Miután más alapokon, törvényi szinten kerül rendezésre a közraktár
alapítása és az ellenõrzés, szükségtelen a továbbiakban az IKM rendelet
szabályozása, ezért hatályon kívül kell helyezni az erre vonatkozó
rendelkezéseket.
------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------
Indoklás
A törvényjavaslat véleményünk szerint több fontos alapkérdést nem, vagy nem
pontosan tisztáz:
- Teljesen kihagyta a tervezet az ÁFA fizetés szabályozását.
- Nem teszi lehetõvé a zálogkölcsön nyújtását a közraktár részére.
- A közraktári jegy büntetõjogi védelmére vonatkozó elõírásokat nem
tartalmaz.
- Kimaradtak olyan jogintézmények, amelyeknek a rendezése mindenképpen
szükséges,mivel máshol nincsenek rögzítve (óvás, árverés szabályai).
- A tervezet téves feltételezésbõl indult ki: a forgató, forgatványos
jogi tartalma azonos a jegy birtokosának fogalmával.
Ha a tervezet jelenlegi szövegével kerül elfogadásra, akkor ahelyett.
hogy a gazdaságban a gazdálkodó szervezetek hitelképességét növelné (az
ingóvagyon biztosítékként történõ felhasználásával), az árutõzsde mûködését
segítené, és a gazdálkodók hitelhez jutását elõmozdítaná, elõre láthatóan
óriási jogértelmezési vitákhoz fog vezetni, s az alatt a 4-5 év alatt, amíg a
bírósági gyarkorlat kialakítja a törvény értelmezését, a helyes gyakorlatot,
addigra a közraktár fogalma lejáratódik, s ez a rendkívül jó jogintézmény
ismét a feledés homályába merül. A gazdálkodók ugyanis nem érnek rá arra, hogy
bírósági perek eldöntésére várjanak éveket. Nekik olyan törvényre van
szükségük, amely egyértelmûen rögzíti a feladataikat és kötelezettségeiket, s
ennek betartatásával a követeléseikhez rövid úton hozzá tudnak jutni. Ha ez a
közraktár segítségével nem tud megvalósulni akkor ki fogják kerülni.
A fenti elvárásnak megfelelõ törvény a koherenciát is biztosító módon
csak a módosító indítványoknak megfelelõ módon alakítható ki.
Budapest, 1995. október 17.
Keller László Dr. Toller László
MSZP MSZP
Dr. Orosz Sándor
MSZP