1
T/1376/43.. számú
E G Y S É G E S J A V A S L A T
a büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló törvényjavaslatról
Dr. Vastagh Pál
Budapest, 1995. november 29.
A büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló
törvényjavaslat
I. fejezet
A büntetés-végrehajtási szervezet
jogállása, irányítása és vezetése
A büntetés-végrehajtási szervezet jogállása
1.§
(1) A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv.
szervezet) a külön törvényben meghatározott szabadságelvonással járó
büntetéseket, intézkedéseket, büntetõ eljárási kényszerintézkedéseket, a
szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság átváltoztatása folytán megállapított
elzárást, továbbá - törvény által megállapított körben - az idegenrendészeti
õrizetet végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.
(2) A bv. szervezet a feladatainak törvényes ellátásával járul hozzá
a közrend és a közbiztonság erõsítéséhez.
(3) A bv. szervezet részére feladatot törvény határozhat meg.
2.§
(1) A bv. szervezet mûködését a Kormány az igazságügyminiszter útján
irányítja.
(2) A bv. szervezet központi vezetõ szerve a Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság), élén a
büntetés-végrehajtás országos parancsnokával (a továbbiakban: országos
parancsnok).
(3) A büntetések és az intézkedések végrehajtása felett az ügyészség
- külön törvényben meghatározottak szerint - törvényességi felügyeletet
gyakorol.
(4) A bv. szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium
költségvetési fejezetéhez tartozik.
(5) Az Országos Parancsnokság, a büntetés-végrehajtási intézetek és
intézmények, továbbá a fogvatartottak kötelezõ foglalkoztatására létrehozott
gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban együtt: bv. szervek) jogi személyek.
A bv. szervezet irányítása és vezetése
3.§
(1) A bv. szervezet törvényes mûködéséért az igazságügyminiszter
felelõs.
(2) Az igazságügyminiszter
a) elõkészíti a bv. szervezetre vonatkozó, az Országgyûlés és a Kormány
hatáskörébe tartozó jogszabályok és egyéb döntések tervezeteit;
b) rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján
szabályozza a bv. szervezet tevékenységét;
c) a Kormány döntésének végrehajtása érdekében, illetve a feladatkörében
eljárva a bv. szervezet részére a törvényi keretek között feladatot határoz
meg, és egyedi utasítást ad;
d) ellenõrzi a gazdálkodást, jóváhagyja a bv. szervezet fejlesztési terveit;
e) dönt bv. szerv létrehozásáról, valamint megszüntetésérõl;
f) meghatározza az oktatás, a képzés és a továbbképzés irányait,
összehangolja az erre irányuló tevékenységet;
g) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló
személyekkel betölthetõ beosztásokat;
i) hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ
beosztásokat köztisztviselõi és közalkalmazotti jogviszonyban álló
személyekkel betölthetõ beosztásokká, köztisztviselõi és közalkalmazotti
jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat szolgálati jogvi-
szonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokká minõsíthet át;
j) rendszeresíti a bv. szervezetnél alkalmazható kényszerítõ eszközöket,
fegyverzeti, egyenruházati anyagokat, hír- és biztonsági rendszereket;
k) megsemmisíti vagy megváltoztatja az országos parancsnok jogszabálysértõ
intézkedését;
l) jogszabályban meghatározott esetekben felülvizsgálja az országos
parancsnok határozatait, kivéve ha a határozat a bíróság elõtt közvetlenül
megtámadható;
m) gondoskodik a bv. szervezet ellenõrzésérõl;
n) jóváhagyja az Országos Parancsnokság szervezeti és mûködési szabályzatát;
o) ellátja a jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.
(3) Az igazságügyminiszter a bv. szervezet részére egyedi utasítást
az országos parancsnok útján adhat.
4.§
(1) Az országos parancsnok a jogszabályok, az állami irányítás egyéb
jogi eszközei, és az igazságügyminiszter törvényben meghatározott jogkörében
hozott döntéseinek keretei között vezeti a bv. szervezetet. Az országos
parancsnok a bv. szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója,
illetve felettese.
(2) Az országos parancsnok
a) gondoskodik a bv. szervezet törvényes mûködésérõl;
b) elõterjesztést, javaslatot tesz az igazságügyminiszter részére;
c) jogszabály meghozatalát nem igénylõ kérdésben intézkedéssel állapítja meg
az egyes rendszeresen ismétlõdõ tevékenységek végrehajtásának szakmai,
technikai és eljárási szabályait;
d) meghatározott tevékenység, vagy feladat végrehajtására, illetve a
hivatásos állomány tagjaira vonatkozóan - egyedi döntésként - parancsot ad;
e) gondoskodik a bv. szervezet költségvetésében foglaltak megtartásáról;
f) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;
g) jóváhagyja a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények szervezeti és
mûködési szabályzatát;
h) meghatározza a bv. szervezetnél rendszeresített kényszerítõ eszközök,
fegyverzeti, egyenruházati, hír- és biztonsági rendszerek, illetve az egyéb
technikai eszközök típusát és készletnormáit.
(3) Az országos parancsnok törvény, illetve az igazságügyminiszter
eltérõ rendelkezése hiányában képviseli a bv. szervezetet.
II. fejezet
A bv. szervek, a bv. szervezet személyi állománya
Az Országos Parancsnokság
5.§
Az Országos Parancsnokság a jogszabályok, az igazságügyminiszter
döntései és az országos parancsnok intézkedései alapján
a) elõkészíti az országos parancsnok intézkedéseit, parancsait és
elõterjesztéseit;
b) felügyeli, ellenõrzi és szakmailag irányítja a bv. szervek szolgálati
feladatainak a végrehajtását, így különösen a fogvatartás biztonságával, a
fogvatartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával,
szállításával és nyilvántartásával kapcsolatos tevékenységet;
c) a bv. szervezet költségvetésének keretei között biztosítja a bv. szervek
feladatainak ellátásához szükséges feltételeket;
d) a fogvatartottak foglalkoztatását végzõ gazdálkodó szervezetek (a
továbbiakban: gazdálkodó szervezetek) mûködésével kapcsolatban ellátja az
igazságügyminiszter által meghatározott büntetés-végrehajtási feladatokat;
e) végzi a honvédelemmel, a polgári- és katasztrófavédelmi tevékenységgel, a
munkavédelemmel és a tûzvédelemmel kapcsolatos központi feladatokat;
f) együttmûködik a büntetések és az intézkedések végrehajtásában
közremûködõ, illetve a végrehajtást segítõ állami szervekkel és társadalmi
szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel, továbbá az
érintett nemzetközi szervezetekkel;
g) ellátja a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott egyéb
feladatokat.
A büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények
6.§
(1) A büntetés-végrehajtási intézetek (a továbbiakban: intézet) a
jogszabályok, az országos parancsnok intézkedései és parancsai, valamint a
szervezeti és mûködési szabályzatukban foglaltak alapján ellátják a büntetések
és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat, a fogvatartottak - köztük a
kóros elmeállapotúak - gyógykezelését, elmemegfigyelését és kivizsgálását.
(2) Intézet a büntetés és az intézkedés jellegére, a végrehajtási
fokozatra, a fogvatartottak életkorára, nemére és a végrehajtás egyéb sajátos
körülményeire tekintettel alapítható.
7.§
A bv. szervek anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány
oktatására, továbbképzésére, egyes szociális és egészségügyi feladatok
ellátására büntetés-végrehajtási intézmény (a továbbiakban: intézmény)
alapítható.
8.§
Az intézetet (intézményt) a parancsnok, fõigazgató fõorvos, igazgató
(a továbbiakban: parancsnok) vezeti, aki
a) felelõs az intézet (intézmény) feladatainak a törvényes végrehajtásáért,
annak rendjéért és biztonságáért;
b) gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló
jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebbõl eredõ
kötelezettségeit;
c) kapcsolatot tart a 13.§ (1) bekezdésben megnevezett szervezetekkel,
elõsegíti tevékenységüket és biztosítja az intézet részérõl ehhez szükséges
feltételeket;
d) felelõs az intézet (intézmény) gazdálkodásáért, a költségvetés
elõkészítéséért és végrehajtásáért, a számviteli rend betartásáért;
e) ellátja a hivatásos állománnyal kapcsolatos parancsnoki feladatokat,
jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogokat gyakorol a
személyi állomány tagjai felett;
f) képviseli az intézetet (intézményt).
A gazdálkodó szervezetek
9.§
(1) A szabadságvesztés végrehajtásának a célja elérése érdekében
létrehozott gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak.
(2) A gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységüket az érvényes
jogszabályok és az igazságügyminiszter rendelkezései alapján végzik. A
gazdálkodó szervezetek vagyonára az igazságügyminiszter zálogjogot alapíthat.
(3) A gazdálkodó szervezetek részére az elítéltek foglalkoztatásából
eredõ sajátos és indokolt többletkiadásokat - a mindenkori költségvetési
törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.
(4) A fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek beszerzéseiknél -
hasonló értékû, minõségû, árfekvésû ajánlat esetén - a bv. gazdálkodó
szervezeteinek ajánlatát elõnyben részesíthetik.
A bv. szervezet személyi állománya
10.§
(1) A bv. szervezet személyi állománya - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban (a
továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban
meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselõi jog-
viszonyban álló személyekbõl állhat.
(2) A gazdálkodó szervezeteknél alkalmazottak hivatásos szolgálati
jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, vagy munkaviszonyban állhatnak.
(3) Közalkalmazott, köztisztviselõ, illetve munkaviszonyban álló
személy csak olyan munkakört láthat el, amelyhez a hivatásos szolgálati
jogviszony létesítésének sajátos feltételei nem szükségesek.
(4) A bv. szervezet állománya olyan személyekbõl áll, akik
rendelkeznek a munkakör betöltéséhez szükséges - más jogszabályokban
meghatározott - személyi, egészségi, fizikai feltételekkel, megfelelõ iskolai
végzettséggel (szakképzettséggel) és azokkal a pszichikai adottságokkal, ame-
lyek alkalmassá teszik õket arra, hogy feladatukat a fogvatartott emberek
között emberséges módon lássák el.
(5) Az (1)-(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön
törvények szabályozzák.
III. fejezet
A bv. szervezet mûködésének általános szabályai
Az intézkedési kötelezettség és az intézkedések alkalmazásának közös szabályai
11.§
(1) A személyi állomány tagja a bv. szervezet feladatkörében,
szolgálati beosztásának (munkakörének) a jogszerû ellátása során a
jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult és köteles.
(2) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan
nem áll arányban annak törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas
intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása
mellett a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
(3) Az intézkedõ nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást,
embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles
megtagadni. A személyi állomány tagja az ilyen magatartás tanúsítóját a
cselekmény abbahagyására felszólítani, vele szemben intézkedni, vagy az
intézkedésre jogosult személynek jelentést tenni köteles.
(4) A személyi állomány tagja köteles megakadályozni, hogy a
fogvatartottak egymást bántalmazzák, sanyargassák vagy egyéb, az emberi
méltóságot sértõ magatartást tanúsítsanak.
(5) Az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az emberi
élet kioltását. Az intézkedésnél megsérült személy részére - amint az
lehetséges - segítséget kell nyújtani, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról,
kórházi elhelyezés esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban
álló személy értesítésérõl.
(6) A személyi állomány egyenruha viselésére kötelezett tagját az
intézkedése során az egyenruhája és az igazolványa, egyenruha viselésére nem
kötelezett tagját az igazolványa igazolja.
(7) Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogvatartottak
életének és testi épségének a megvédésére, a fogvatartás törvényes
biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására nem elegendõk, a bv. szerv
köteles más rendvédelmi szerv közremûködését kérni.
Titoktartási kötelezettség
12.§
A bv. szervezet személyi állományának tagja az államtitkot és a
szolgálati titkot, valamint a tudomására jutott magántitkot köteles
megtartani. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály, valamint jogszabály
felhatalmazása alapján, az abban megjelölt személy felmentést adhat.
Együttmûködési, tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettség
13.§
(1) A bv. szervezet a jogszabályok keretei között együttmûködik a
fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a
társadalomba való beilleszkedés elõsegítésére, a karitatív tevékenység
végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult
börtönmissziókkal és társadalmi szervezetekkel, az ilyen tevékenységet ellátó
egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel. Ha az ilyen szervezetek vagy
személy a bv. szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó jogszabályokat,
vagy a bv. szervezettel kötött megállapodásban foglaltakat megszegik, a bv.
szervezet az együttmûködést megszüntetheti.
(2) Intézet és gazdálkodó szervezet alapítása elõtt ki kell kérni az
érintett települési önkormányzat, Budapesten az illetékes önkormányzat
képviselõ-testületének a véleményét. Ugyancsak ki kell kérni e testületek
véleményét az intézet jellegének a megváltoztatásáról, a lakosságot érintõ
egyéb lényeges intézkedésekrõl pedig e szerveket elõzetesen tájékoztatni kell.
(3) A bv. szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és
vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az
intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére - a büntetés-végrehajtás
biztonságának a veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújt a közrendvédelmi
feladatok ellátásához. A segítség nyújtására kizárólag a bv. szervezet és az
intézkedésre jogosult szerv közötti megállapodás alapján, az abban foglaltak
szerint kerülhet sor.
(4) A személyi állomány tagja a szolgálati (munkaköri) feladatának
ellátása során - az illetékes hatóság intézkedéséig - a bíró, az ügyész,
illetve az eljárásban közremûködõ más hivatalos személy részére, az e
személyek életét, testi épségét, személyes szabadságát sértõ vagy közvetlenül
veszélyeztetõ cselekmények megakadályozása érdekében - feladata
végrehajtásának a veszélyeztetése nélkül - köteles a szükséges segítséget
megadni. A szolgálati feladat végrehajtásának elsõdlegessége mellett a
segítségnyújtás szükségességérõl a konkrét körülmények értékelésével a
személyi állomány jelenlévõ tagja dönt.
Belépés a bv. szerv területére
14.§
(1) A bv. szerv területére belépõ személy köteles a bv. szerv
rendjére és biztonságára vonatkozó elõírásokat betartani.
(2) A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a
személyazonosságának és a belépés indokának a megállapítása céljából
igazoltatni kell.
(3) A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes
- külön jogszabályban meghatározott - tárgyak bevitelének a megakadályozása
érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható.
(4) A bv. szerv területérõl kilépõ személy ellenõrzésére a (2)-(3)
bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(5) A bv. szerv területére behajtó vagy onnan távozó jármûveket át
kell vizsgálni.
(6) Amennyiben az érintett a (2)-(5) bekezdésben foglalt
intézkedéseknek nem tesz eleget, a személy belépésének és a jármû behajtásának
az engedélyezését meg kell tagadni, a kilépésre és a jármû kihajtására csak a
szükséges intézkedések megtétele után kerülhet sor.
(7) A bv. szerv rendjére és a biztonságára vonatkozó legfontosabb
elõírásokról szóban, illetve a részletes szabályokról - ideértve a be nem
vihetõ tárgyak jegyzékét is - a belépni szándékozó személyeket írásban
tájékoztatni kell.
(8) A bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a
kilépés részletes szabályait, továbbá a bv. szerv területén hivatali
(szolgálati) tevékenységet végzõ személyekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket
külön jogszabály tartalmazza.
IV. fejezet
A kényszerítõ eszközök
A kényszerítõ eszközök alkalmazásának közös szabályai
15.§
(1) A bv. szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja
feladatának jogszerû teljesítése során - amenynyiben más intézkedés nem vezet
eredményre -, az e törvényben meghatározott kényszerítõ eszközök alkalmazására
jogosult és köteles.
(2) Ha a rendszeresített kényszerítõ eszköz nem áll rendelkezésre
vagy a használatára nincs lehetõség, más eszköz is igénybe vehetõ, amennyiben
a helyettesített eszköz alkalmazásának a feltételei fennállnak, és az alkalmas
az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására.
(3) Kényszerítõ eszközzel ellátni csak az alkalmazásra kiképzett
személyt lehet.
16.§
(1) A kényszerítõ eszköz alkalmazására az érintettet, - ha az eset
körülményei lehetõvé teszik - elõzetesen figyelmeztetni kell.
(2) Kényszerítõ eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel
szemben, - továbbá a testi kényszer és a bilincs kivételével - a terhes nõvel
és a gyermekkorú személlyel szemben, ha e körülményekrõl az intézkedõnek tu-
domása van, vagy azok számára nyilvánvalóan felismerhetõk.
(3) Csak testi kényszer alkalmazható a kényszergyógykezelttel, az
ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros elmeállapotúvá vált
fogvatartottal szemben.
(4) Nincs helye kényszerítõ eszköz további alkalmazásának, ha az
ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége enélkül is
biztosítható.
(5) A kényszerítõ eszköz alkalmazását a szolgálati elöljárónak
haladéktalanul jelenteni kell.
(6) A kényszerítõ eszköz alkalmazásának a jogszerûségét a bv. szerv
parancsnoka köteles megvizsgálni, majd álláspontjáról a kényszerítõ eszköz
alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a
kényszerítõ eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítõ eszközt a bv. szerv
parancsnokának az utasítására alkalmazták, annak jogszerûségérõl az országos
parancsnok foglal állást.
(7) A jogszerûtlennek minõsített kényszerítõ eszköz használatáról az
ügyészt nyolc napon belül, ha pedig a kényszerítõ eszköz használata testi
sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.
(8) Ha a kényszerítõ eszközt kényszergyógykezelttel, vagy ideiglenes
kényszergyógykezelttel szemben alkalmazták, a 16.§ (6) bekezdése szerint
kialakított állásfoglalásról az érintett személyen kívül értesíteni kell annak
törvényes képviselõjét és az ügyészt is.
17.§
(1) Kényszerítõ eszköz fogvatartottal szemben akkor alkalmazható, ha
a) a bv. szerv rendjét, biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ magatartást
tanúsít;
b) bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti, vagy
veszélyezteti;
c) bûncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.
(2) Kényszerítõ eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki
a) a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes
szabadságát, vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti;
b) a bv. szerv területén annak rendjét, biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ
magatartást tanúsít;
c) a bv. szerv, illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi
állomány tagját a feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre
kényszerít;
d) a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba;
e) a 13.§ (4) bekezdésében meghatározott magatartást tanúsít.
(3) Az intézkedést elszenvedett személynek - függetlenül a 16.§ (6)
bekezdésben jelzett állásfoglalástól - joga van az intézkedéssel kapcsolatban
feljelentést, keresetet, bejelentést vagy panaszt tenni az illetékes
hatóságnál vagy szervnél.
Az egyes kényszerítõ eszközök
Testi kényszer
18.§
Az intézkedésnek ellenszegülõ személlyel szemben az ellenszegülés
megtörésére testi kényszer (megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi
fogás) alkalmazható.
Bilincs
19.§
Bilincs alkalmazható a fogvatartott támadásának, szökésének,
engedély nélküli eltávozásának és önkárosításának a megakadályozására, továbbá
az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.
Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot
20.§
A bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló
eszköz, illetve gumibot alkalmazható
a) az életet, a testi épséget, a személyi szabadságot, illetve a
vagyonbiztonságot közvetlenül sértõ vagy veszélyeztetõ támadás elhárítására;
b) az intézkedéssel szembeni aktív ellenszegülés megtörésére.
Szolgálati kutya
21.§
(1) Szájkosárral ellátott szolgálati kutya - pórázon vagy anélkül -
akkor alkalmazható, ha a testi kényszer alkalmazásának a feltételei
fennállnak.
(2) Szájkosár nélkül szolgálati kutya pórázon akkor alkalmazható, ha
az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztetõ csoportosulás
enyhébb kényszerítõ eszközzel nem oszlatható szét, vagy ha az a személyi
állomány tagjának az intézkedésével szemben tanúsított aktív ellenállás
leküzdéséhez szükséges.
(3) Szájkosár és póráz nélkül szolgálati kutya
a) személyi sérüléssel fenyegetõ támadás, illetve az életet vagy a testi
épséget közvetlenül fenyegetõ magatartás elhárítására;
b) az elzárást, vagy az idegenrendészeti õrizetet töltõ személy kivételével
a fogvatartott szökésének a megakadályozására, és a megszökött fogvatartott
elfogására;
alkalmazható.
Lõfegyverhasználat
22.§
(1) Lõfegyverhasználat a hivatásos állomány tagjának saját
elhatározásából, vagy az arra jogosult elöljáró utasítására történhet.
Kötelékben való fellépés esetén lõfegyver csak az elöljáró utasítására
használható.
(2) Lõfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés
minõsül. Nem minõsül lõfegyverhasználatnak a figyelmeztetõ lövés, továbbá a
tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.
(3) Ha más kényszerítõ eszköz alkalmazása nem vezet eredményre,
lõfegyver használható
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget vagy a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztetõ
közvetlen támadás elhárítására;
c) a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármû hatalomba
kerítése bûncselekményének megakadályozására vagy megszakítására;
d) bûncselekmény lõfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására
alkalmas más eszközzel való elkövetésének a megakadályozására;
e) lõfegyver, illetõleg robbanóanyag jogosulatlan, erõszakos megszerzésére
irányuló cselekmény megakadályozására;
f) a bv. szerv ellen elkövetett fegyveres támadás elhárítására;
g) a fogvatartott szökésének a megakadályozására;
h) a megszökött fogvatartott elfogására, amennyiben a fogvatartás oka
szándékos emberölés, vagy az alábbi állam elleni, illetve emberiség elleni
bûncselekmények elkövetése: az alkotmányos rend erõszakos megváltoztatása,
rombolás, kémkedés, népirtás, közveszélyokozás, terrorcselekmény, légi jármû
hatalomba kerítése, továbbá, ha a lõfegyverhasználat e törvény szerinti
egyéb feltételei fennállnak;
i) a fogvatartott erõszakos kiszabadításának a megakadályozására;
j) azzal szemben, aki a nála lévõ fegyvert, vagy más, az életre és testi
épségre veszélyes eszközt felszólításra nem teszi le, és magatartása annak
ember elleni közvetlen használatának szándékára utal;
k) az intézkedõ saját élete, testi épsége, illetve személyes szabadsága
ellen intézett támadás elhárítására.
(4) A bv. szervezetben rendszeresített robbanófegyverekre a
lõfegyverhasználat szabályait kell alkalmazni.
(5) A lõfegyverhasználatról a bv. szerv parancsnoka az illetékes
ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.
23.§
(1) Nincs helye lõfegyverhasználatnak
a) ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel
szemben a lõfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn;
b) ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhetõ;
c) fiatalkorú és nõi fogvatartottal szemben szökés megakadályozására,
illetve szökésük esetén elfogásukra;
d) az elzárást, vagy idegenrendészeti õrizetet töltõ fogvatartottal szemben
az intézet engedély nélküli elhagyása esetén.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik arra az
esetre, ha a lõfegyverhasználat a fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett
támadás, illetve ellenállás leküzdése miatt szükséges.
24.§
(1) A lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie
a) felhívásnak, hogy a felhívott személy az intézkedésnek tegyen eleget;
b) más kényszerítõ eszköz alkalmazásának;
c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztetõ lövésnek.
(2) A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések részben vagy
teljesen mellõzhetõk, ha az eset összes körülményei miatt ezek megtételére
nincs idõ, és a késedelem az élet közvetlen veszélyeztetésével járna.
Lõfegyverhasználat tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben
25.§
(1) Lõfegyverhasználatnak tömegben (csoportosulásban) lévõ
személlyel szemben csak akkor van helye, ha az egyes személy elleni
lõfegyverhasználat feltételei fennállnak. A lõfegyverhasználatnak az egyes
személy ellen kell irányulnia.
(2) A tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben a
lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie
a) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására, illetõleg a jogellenes
magatartás megszüntetésére irányuló felhívásnak;
b) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására irányuló egyéb kényszerítõ eszköz
alkalmazásának;
c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztetõ lövésnek.
(3) A tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben a
lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések mellõzésére az egyes személy elleni
lõfegyverhasználat szabályai az irányadók.
Kötelékben való fellépés
26.§
(1) A hivatásos állomány tagjai kötelékben alkalmazhatók
a) fogolyzendülés felszámolására;
b) terrorcselekmény felszámolására;
c) túszok kiszabadítására;
d) megszökött fogvatartott felkutatására és elfogására;
e) a bv. szervet, illetõleg eszközeit, jármûveit ért támadás elhárítására;
f) a bv. szervbõl, annak jármûveibõl való erõszakos kitörés
megakadályozására;
g) a bv. szerv biztonságát sértõ vagy ezzel közvetlenül fenyegetõ tömeges
vagy erõszakos cselekmények megakadályozására, felszámolására;
h) a 13.§ (3) bekezdésében meghatározott esetben.
(2) Kötelékben történõ fellépés esetén a hivatásos állomány tagja a
kötelék parancsnokának az utasítása szerint köteles eljárni.
Tömegoszlatás
27.§
(1) Ha a fogvatartás és a bv. szerv biztonságát közvetlenül
veszélyeztetõ tömeg a szétoszlásra, illetve a jogellenes cselekmény
abbahagyására irányuló felszólításnak nem tesz eleget, a 18-21.§-okban
meghatározott kényszerítõ eszközök használata mellett a következõ eszközök és
intézkedések alkalmazhatók
a) vízsugár;
b) pirotechnikai eszköz, riasztólövés;
c) ingerlõ vegyi eszköz;
d) kényszeroszlatás.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eszköz, illetve intézkedés
alkalmazására a tömeget elõzetesen figyelmeztetni kell.
(3) A tömeget a helyszínrõl való eltávozásában tilos korlátozni.
(4) Tömegoszlatásnál lõfegyverhasználatnak nincs helye.
V. fejezet
A fogvatartott nyilvántartása
28.§
(1) A fogvatartottról a fogvatartó bv. szerv helyi, az Országos
Parancsnokság központi nyilvántartást vezet.
(2) A nyilvántartás kiterjed
a) a fogvatartott személyazonosító adataira és fényképére;
b) lakcímére;
c) a végrehajtás során a büntetés-végrehajtás e törvényben meghatározott
feladatai ellátásához és a fogvatartott jogainak a gyakorlásához szükséges
adatokra, iratokra;
d) a büntetõ eljárásban, illetve a fogvatartottal kapcsolatos egyéb -
bírósági, ügyészségi, közjegyzõi, államigazgatási - eljárásban keletkezett
azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a bv. szervezet
részére meg kell küldeni.
29.§
(1) Az adatkezelõ szerv a nyilvántartott adatokról és iratokról (a
továbbiakban: adatok) teljeskörû tájékoztatást ad
a) az igazságügyminiszter;
b) a bíróság;
c) az ügyészség;
d) a rendõrség és az egyéb nyomozó hatóságok;
e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
f) az adatvédelmi biztos
részére.
(2) Az (1) bekezdésben nem említett állami szervek, nemzetközi és
egyéb szervezetek, továbbá az állampolgárok részére - jogszabályban
meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - a feladataik
ellátásához, illetve a jogaik érvényesítéséhez szükséges adatokról az
adatkezelõ szerv tájékoztatást ad.
(3) Az adatszolgáltatásra irányuló kérelemnek az adatkérés indokát,
jogszabályi alapját, illetve az adatszolgáltatáshoz fûzõdõ érdek igazolását
kell tartalmaznia.
(4) A fogvatartott adatai - személyazonosításra alkalmatlan módon -
statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.
30.§
(1) A fogvatartott adatait a bv. szervezet, illetve az adatokról
tájékoztatást kérõ szervek, szervezetek és állampolgárok kizárólag a
jogszabályban meghatározott feladataik törvényes ellátásához, illetve a
kérelemben említett jog érvényesítéséhez használhatják fel.
(2) A fogvatartott a róla nyilvántartott adatokat - a (3)
bekezdésben foglalt kivételekkel - megismerheti, kérheti a téves adatok
kijavítását és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését. A fogvatartott
ilyen kérelmét teljesíteni kell.
(3) Nem hozható a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát
érintõ azon adat, mely olyan intézkedéssel kapcsolatban keletkezett, amelyet a
fogvatartott törvényi rendelkezés következtében eltûrni köteles. A
fogvatartott szabadulásakor a szolgálati, vagy államtitkok kivételével -
kérésére - ezeket az adatokat is megismerheti.
(4) A fogvatartottnak az adataival való rendelkezési joga nem
sértheti a bûnüldözõ és igazságszolgáltatási szervek mûködéséhez, az állami és
az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges adatok használatához fûzõdõ
közérdek érvényesítését.
31.§
Az adatkezelõ szerv gondoskodik a nyilvántartott adatok védelmérõl,
az arra jogosultak megfelelõ tájékoztatásáról, az adatokhoz való illetéktelen
hozzáférés, közlés, megváltoztatás vagy törlés megakadályozásáról.
32.§
A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelõ szerv a büntetés,
intézkedés végrehajtásától, vagy a végrehajthatóság megszûnésétõl számított
huszonöt évig köteles megõrizni.
33.§
Az idegenrendészeti õrizetet bv. intézetben töltõ fogvatartott
nyilvántartására vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály állapítja
meg.
VI. fejezet
Záró rendelkezések
Értelmezõ rendelkezések
34.§
(1) E törvény alkalmazásában
a) a jogszabályon, a ruházaton, a csoportosuláson, a tömegen, a katasztrófán
és a rendvédelmi szerven a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97.§-
ának (1) bekezdésében meghatározott fogalmakat kell érteni;
b) fogvatartott: aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést,
büntetõ eljárási kényszerintézkedést, az elzárást, illetve az
idegenrendészeti õrizetet - az arra jogosult hatóság határozata alapján -
bv. szervnél tölti;
c) a gazdálkodó szervezetnél való foglalkoztatásból eredõ többletkiadásokon
különösen
1. a munkahelyekre telepített biztonsági berendezések üzemeltetésének,
javításának, felújításának;
2. a fogvatartottak betanításának, gyakori cserélõdésének, és a munkájuk
szakmai felügyeletének;
3. a munka termelékenységének és minõségének alacsonyabb szintjébõl eredõ
selejt, hulladék keletkezésének és a többlet anyag felhasználásának;
4. a nem megfelelõ képzettség, illetve a termelési eszközök gyakorlatlan
kezelése miatti javításoknak, karbantartásoknak, pótalkatrész
készletezéseknek;
5. a fogvatartottak jogszabályokban elõírt elõállításából és a
szállításából eredõ termeléskiesésnek
a kiadásait kell érteni.
(2) Az e törvényben foglaltakat - eltérõ rendelkezés hiányában -
valamennyi fogvatartottra alkalmazni kell.
(3) Ahol jogszabály fegyveres testületet, rendvédelmi szervet vagy
ezek tagját említi, azon a bv. szervezetet, illetõleg annak hivatásos
állományú tagját is érteni kell.
Felhatalmazó rendelkezések
35.§
(1) A gazdálkodó szervezeteknél való foglalkoztatásból eredõ sajátos
többletkiadások számbavételének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány
állapítja meg.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel
állapítsa meg
a) a bv. intézetek alapítását (kijelölését) és megszüntetését;
b) a bv. szervezet szolgálati szabályzatát;
c) a foglalkoztatás céljával összhangban a gazdálkodó szervezetekre
vonatkozó sajátos büntetés-végrehajtási feladatokat;
d) a bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés
részletes szabályait;
e) a fogvatartottak nyilvántartásának részletes szabályait.
Módosuló rendelkezések
36.§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször
módosított 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 2.§-
ának (2) bekezdése a következõ b) ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi
b) pont c) pontra változik:
((2) Az elítélt jogosult)
"b) a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára;".
37.§
A Bv.tvr. 20.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében -
jogszabályban meghatározottak szerint - az állami szervek közremûködnek. A bv.
szervezet a büntetés-végrehajtás feladatainak segítése érdekében más, nem
állami szervezetekkel és magánszemélyekkel együttmûködik.".
38.§
A Bv.tvr. 34.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép, és a 34.§ a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv
határozattal kötelezi, amely ellen a közléstõl számított harminc napon belül
keresettel fordulhat a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes
bírósághoz.
(3) Ha az elítélt keresetet nem terjesztett elõ, és a kárt önként
nem térítette meg, a határozatban megállapított kártérítés összegét a bv.
szerv az elítélt keresményébõl
- a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:
Vht.) vonatkozó szabályai szerint - levonhatja. Ha a levonás az elítélt
fogvatartásának az ideje alatt nem teljesíthetõ, a határozatot hozó bv. szerv
a kártérítési igény érvényesítésére keresettel fordulhat a székhelye szerint
illetékes bírósághoz."
39.§
(1) A Bv.tvr. 35.§-ának (1) bekezdésében "az Igazságügyi
Minisztérium felelõs" szövegrész helyébe "a bv. szervezet felelõs" szövegrész
lép.
(2) A Bv.tvr. 35.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél
terjesztheti elõ, ahol a kár bekövetkezett. A kártérítési igényt határozattal
kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstõl számított harminc napon
belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz
keresettel fordulhat."
40.§
A Bv.tvr. a következõ 36/A.§-sal egészül ki:
"36/A.§
A 36.§ (1) bekezdésének h) pontja értelmében
(1) A büntetés-végrehajtási intézetben minden elítélt számára
lehetõvé kell tenni, hogy az egyház lelkészének, illetõleg más képviselõjének
(a továbbiakban együtt: lelkész) gondozásában részesülhessen.
(2) Az elítélt számára lehetõvé kell tenni az egyházi
házasságkötést, a keresztelést és az egyházi temetést.
(3) Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtõl, ha
az a büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy a biztonságot veszélyezteti.
(4) Az istentiszteletre önként jelentkezõk részvétele - a (3)
bekezdés alapján eltiltottakat, valamint a magánelzárást töltõ elítélteket
kivéve - nem korlátozható. A lelkésszel való ellenõrzés nélküli találkozás
lehetõsége azonban ez esetben sem tagadható meg.
(5) A büntetés-végrehajtási intézet köteles elõsegíteni az egyház
szociális, gondozói tevékenységét, az elítéltnek a szabadulásra való
felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.".
41.§
A Bv.tvr. a következõ 37/A.§-sal egészül ki:
"37/A.§
(1) A büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogvatartás
biztonságát közvetlenül és súlyosan sértõ vagy veszélyeztetõ események
felszámolásának az idejére - legfeljebb öt napig - a büntetés-végrehajtási
intézet parancsnoka az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti
a 36.§ (1) bekezdésének b), c), d), j), k), m), n) és o) pontjaiban, a (3)
bekezdésben, továbbá az (5) bekezdés e) pontjában foglalt jogok gyakorlásának
teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés
idõtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendelésérõl vagy
meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az
intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát
megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.
(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok elõidézésében
vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetõvé kell
tenni."
42.§
A Bv.tvr. 45.§-ának (4) bekezdése a következõ második mondattal
egészül ki:
"Ha az elítélt munkavégzés helyett tanulmányokat folytat, ennek
idejére jogszabályban meghatározott mértékû pénzbeli térítésre jogosult."
43.§
A Bv.tvr. 118.§-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az elõzetes letartóztatást végrehajtó büntetés-végrehajtási
intézet parancsnoka a 37/A.§ (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának
az idejére - legfeljebb öt napig - az elõzetesen letartóztatottak
meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés d), e) és g)
pontjaiban, továbbá a (2)-(3) bekezdésben foglalt jogok gyakorlásának teljes
vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés
idõtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(5) A (4) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 37/A.§ (2)-
(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell."
44.§
A Bv.tvr. 122.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) Az elzárás végrehajtására az 5.§, a 19-22.§, a 25.§ (1) bekezdése a), b),
d) és e) pontjának, 28.§ a) pontja a rövid tartamú eltávozás kivételével, b)
és c) pontjának, a 33.§ (3) bekezdésének, a 34.§, 35.§, 36.§ (1) bekezdése a)-
b), d)-f) pontjának és a 43.§ rendelkezései irányadók azzal, hogy az elzárást
töltõt megfelelõen megilletik az elítélt részére biztosított jogosultságok.".
45.§
A Vht. 255.§-a a következõ e) ponttal egészül ki:
(A fõvárosi bírósági, illetõleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban:
megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó
követelés)
"e) a büntetés-végrehajtási szervezetet a fogvatartottal
- illetõleg a volt fogvatartottal - szemben illeti meg.".
Hatálybalépés
46.§
Ez a törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép
hatályba, egyidejûleg a Bv.tvr. 127.§ (5) bekezdése, valamint a büntetés-
végrehajtásnak az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezésérõl szóló 1963.
évi 24. törvényerejû rendelet a hatályát veszti.