T/1489/5..szám
E G Y S É G E S J A V A S L A T
A magyar állampolgárok külföldi állampolgárokkal
történõ házasságkötésére vonatkozó jogszabályok módosításáról
Dr.Vastagh Pál
Budapest, 1995.november 23.
A magyar állampolgárok külföldi állampolgárokkal történõ házasságkötésére
vonatkozó jogszabályok módosításáról
szóló törvényjavaslat
1. §
(1) A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvénye-
rejû rendelet 38. §-a /1/ bekezdésének második mondata helyébe
a következõ rendelkezés lép:
"Az igazolás alól a területileg illetékes fõvárosi, megyei
közigazgatási hivatal vezetõje indokolt esetben felmentést ad-
hat."
(2) A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvénye-
rejû rendelet 38. §-a /3/ bekezdése helyébe a következõ ren-
delkezés lép:
"/3/ Ha magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó honta-
lan külföldön kíván házasságot kötni, a területileg illetékes
fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje tanúsítja,
hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya."
2. §
Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a név-
viselésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendelet 20. §-a
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"20. § /1/ A nem magyar állampolgár részére a nemzetközi
magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet 38. §-á-
nak /1/ bekezdése szerinti igazolás alóli felmentés a felmentés
kiállításának napjától számított hat hónapig érvényes.
/2/ A felmentés megadását az együttesen megjelenõ házasu-
lók a házasság megkötésére illetékes anyakönyvvezetõnél kérhe-
tik."
3. §
Ez a törvény a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba.
Rendelkezéseit a folyamatban levõ ügyekben is alkalmazni kell.
I N D O K O L Á S
a magyar állampolgárok külföldi állampolgárokkal történõ házas-
ságkötésére vonatkozó jogszabályok módosításáról szóló törvény-
javaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. Az elmúlt évtizedek emberi és állampolgári jogokat kor-
látozó intézkedéseinek egyike a magyar állampolgárok külföldi
állampolgárokkal történõ házasságkötésének megszorítása, ille-
tõleg indokolatlanul szigorú ellenõrzés alatt tartása volt.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV.
törvény 6. §-ának /2/ bekezdése annak idején kimondta, hogy "ma-
gyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötésé-
hez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának engedélye szükséges."
Az 1956. évi VI. törvény 1. §-ának /1/ bekezdése az ilyen há-
zasság engedélyhez kötését megszüntette, amikor úgy rendelkezett,
hogy "magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házas-
ságkötéséhez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának engedélye nem
szükséges. Ez a rendelkezés nem mentesíti a külföldi állampolgárt
annak igazolása alól, hogy a reá irányadó jog szerint a házasság-
kötés nem ütközik akadályba."
Már az 1952. évi IV. törvény 6. §-ának /1/ bekezdése kimondta,
hogy a külföldiekkel való házasság engedélyhez kötése mellett a
külföldinek igazolnia kell, hogy a házasság a reá alkalmazandó
jog szerint - ez általában az állampolgárság szerinti állam joga
- nem ütközik akadályba. Ez a törvény vezette be annak lehetõsé-
gét, hogy az igazolás alól az igazságügy-miniszter felmentést ad-
hat. Ezt az igazolási kötelezettséget, illetõleg e kötelezettség
alól az igazságügy-miniszter által történõ felmentés lehetõségét,
a házasságnak az Elnöki Tanács engedélyéhez kötését megszüntetõ
törvény is fenntartotta.
A külföldiekkel való házasságkötésnek ezt a rendjét a házas-
ságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
módosításáról és egységes szövegérõl alkotott 1974. évi IV. tör-
vény 6. §-a átvette, és lényegében változatlanul fenntartotta a
nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet
ma is hatályos 38. §-ának /1/ bekezdése is. E szerint: "Ha nem
magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, igazol-
nia kell, hogy a házasságkötésnek személyes joga szerint nincs
akadálya. Az igazolás alól az igazságügy-miniszter indokolt eset-
ben felmentést adhat."
2. A hatályos szabályok megfelelnek a fejlett
jogrendszerekben meghonosodott elõírásoknak. Az a követelmény
ugyanis, hogy az állampolgárság szempontjából vegyes házasság a
külföldi házasulandóra alkalmazandó külföldi jog szerint nem
ütközik akadályba, a korszerû jogrendszerek azon követelményének
felel meg, hogy különbözõ állampolgárságú személyek között
kötött házasság csak akkor érvényes, ha mindkét házasfélre
irányadó jog elõírásainak megfelel. A magyar jogban a nemzetközi
magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet ezt úgy
fogalmazza meg 37. §-ának /1/ bekezdésében, hogy ha a
házasulandók különbözõ állampolgárságúak, a házasság csak akkor
érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasulóra
alkalmazandó jog szerint megvannak. Természetes követelmény,
hogy e feltétel fennálltát a magyar állampolgárral házasságot
kötni kívánó külföldinek igazolnia kell; ugyanakkor az ilyen
igazolás alóli felmentés lehetõsége abból adódik, hogy vannak
esetek, amikor ilyen igazolás beszerzése az állampolgárság
szerinti államtól hosszadalmas vagy lehetetlen volna.
3. A hatályos jognak a magyar és a külföldi állampolgár házas-
ságkötésére vonatkozó rendelkezései egyetlen kivételtõl eltekint-
ve megfelelnek a jogállam követelményeinek. A kivétel pedig az,
hogy a jogszabály az igazságügy-miniszter kizárólagos hatáskörébe
utalja az igazolás alóli felmentés adásának a lehetõségét.
Korszerû közigazgatási viszonyok közepette elfogadhatatlan, hogy
ilyen funkciót az igazságügy-miniszter gyakoroljon. A házasság
megkötésében bármilyen minõségben történõ közremûködés nem igaz-
ságügyi feladat. A felmentés kiadása olyan egyszerû tények isme-
retén és megítélésén alapszik, melyhez ez a méretû központosítás
szükségtelen; ilyen például, hogy a külföldi võlegényre vagy
menyasszonyra irányadó külföldi jog szerint megvannak-e a házasság-
kötés anyagi jogi feltételei: az érvényes házassághoz megkövetelt
életkor, nincs-e házassági akadály pl. meghatározott fokú rokon-
ságban álló személyek között stb., illetve amelyhez a kellõ szak-
ismeretek az önkormányzatok által is megszerezhetõk.
4. Az alapvetõen megváltozott körülmények indokolttá teszik a
nemzetközi magánjogi jogszabály módosítását. A módosítást a már
ismertetett körülmények mellett az a gyakorlatias megfontolás is
nyomatékosan indokolja, hogy a magyar és külföldi állampolgárok
közötti házasságok száma az elmúlt években folyamatosan növek-
szik. Bár a jogszabály ma is lehetõvé teszi, hogy a házasulók a
felmentés iránti kérelmüket bármelyik anyakönyvvezetõnél elõter-
jesszékT/1982.. évi 17. törvényerejû rendelet 20. § /2/ bekezdé-
se/, gyakorlatilag e kérelmek elõterjesztése az Igazságügyi Mi-
nisztériumban történik, ami azt jelenti, hogy az érdekelteknek az
ország távoli pontjairól is a fõvárosba kell utazniuk, holott ezt
az ügy jellege nem teszi indokolttá.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû
rendelet 38. § /1/ bekezdése - ha a házasságkötést Magyarorszá-
gon tervezik - az igazságügy-minisztert, a 38. /3/ bekezdése pe-
dig - ha a házasságot külföldön kívánják megkötni - a tanácsi
szerveket jelölte meg eljáró szervként. Miután a politikai beren-
dezkedés gyökeres megváltozása folytán a különbözõ állampolgársá-
gú személyek házasságkötése is teljesen szabaddá vált, felesleges
az ilyen házasságokkal kapcsolatos ügyintézés jelentõs részének
centralizálása, és indokolt, hogy az ilyen házasságkötésekkel
kapcsolatos ügyeket a közigazgatási szervek intézzék.
A Javaslat 1. §-a szerint ezért a felmentési eljárás egysége-
sen a területileg illetékes fõvárosi, megyei közigazgatási hiva-
talban folyik majd.
A 2. §-hoz
A nemzetközi magánjogi törvényerejû rendeletnek a módosí-
tással érintett rendelkezései folytán értelemszerûen módosítani
kell az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névvi-
selésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendelet 20. §-át is.
A Javaslat szerint a házasulók a házasságkötéssel kapcsolatos
egyéb ügyintézésre is hatáskörrel rendelkezõ anyakönyvvezetõnél
nyújthatják be felmentés iránti kérelmüket.
A 3. §-hoz
A Javaslat szerinti 90 napos hatálybalépési határidõt az
indokolja, hogy a hatáskörátadással kapcsolatos adminisztrációs
teendõk elvégezhetõek legyenek, illetve a hatályba lépés idõ-
pontjában az érintett szervek felkészülten fogadhassák a kérel-
meket.