Módosító javaslat!
dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján az
adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.)
módosításáról szóló T/1548.. számú törvényjavaslathoz a következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztjük elõ:
A törvényjavaslat 23. §-át teljes egészében elhagyni javasoljuk:
["23. § Az Art. 60. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek
megfelelõ, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját
valószínûsíti.
(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a
feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok,
tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó
alapját valószínûsítik.
(3) Becslés alkalmazható
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható
meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt
jelentõsnek tekinthetõ adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetõ,
hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési
támogatás alapjának megállapítására, vagy
d) ha a magánszemély - a kizárólag nem önálló tevékenységbõl származó
jövedelemmel rendelkezõk kivételével - bevallott bevétele vagy jövedelme nem
éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelõzõen - az
illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított - rendeletben
közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.
(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges,
rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat
kell figyelembe venni és együttesen értékelni.
(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap
valószínûsíthetõ bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével,
próbagyártással, leltározással és más megfelelõ módszerrel.
(6) Ha az adóalap megállapítására a (5) bekezdés szerint nincs mód, mert
sem a bevételekrõl, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem
állnak az adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos idõszakban hasonló
tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a
felhasználásával lehet megállapítani. Ilyen esetben a becslés alapján
számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania. A
pénzügyminiszter az adóév utolsó napjáig rendeletben közzéteszi az említett
összehasonlítás alapjául szolgáló adatok megállapításának irányát és
módszereit.
(7) Az adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a
bevallást követõen arra kötelezi, hogy személyi (családi) felhasználásáról
(kiadásáról, ráfordításáról, befektetésérõl), továbbá annak forrásairól tegyen
nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt
felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek
(családjának) a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendõ
fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás
nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a nyilatkozat valótlan adatokat
tartalmaz, hiányos, vagy a magánszemély a nyilatkozatban foglaltakat hitelt
érdemlõen nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan
összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset körülményeire
tekintettel valószínûsíthetõ.
(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerzõ tevékenységét az
adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5)
bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az
ellenkezõjét nem bizonyítja - 12 havi mûködést vélelmezve átlagadó fizetésére
kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell
megállapítani."]
Indokolás:
A jelenlegi hatályos Art. szöveg szerint a becslés olyan bizonyítási
módszer, amely az adó alapját valószínûsíti. Mint ahogy a jogintézmény
elnevezése is mutatja, a becslés akkor alkalmazható általában, ha a valóságos
adóalap megállapítása - döntõen az adózó hibájából - nem lehetséges.
Fogalmilag kizárt a becslés olyan esetben, amikor az adózó, eleget téve a
vonatkozó anyagi és eljárásjogi követelményeknek, pontosan és hitelesen vezeti
könyveit, kellõen alátámasztva bizonylatokkal. Ilyen esetben ugyanis az
adóhatóság még csak nem is vélelmezheti, hogy az adóalap nem tükrözi a
valóságot.
A törvényjavaslat azon módosítása, amely az Art. 60. § (3) bekezdését egy
új d) ponttal egészítené ki, áttöri a becslés, mint bizonyítási módszer
eddigi kereteit. Ez a rendelkezés ugyanis ipso iure nem fogadja el hitelesnek
az adóbevallást akkor, ha a bevétel vagy a jövedelem egy, a pénzügyminiszter
által rendeletben közzétett összeget nem ér el. Ez a tervezett rendelkezés
eleve feltételezi az adózó rosszhiszemûségét. Alkalmazása indokolatlan és
hátrányos megkülönböztetést jelentene az adózók csoportján belül egyes
csoportrok kárára..
A tervezett rendelkezés negatív diszkriminációt jelentene amiatt is, hogy az
adózók csoportján belül, csak külön, a magánszemélyek esetében - meghatározott
kivételekkel - azt vélelmezi, hogy egy bizonyos bevételi, illetve
jövedelemhatárt el nem érõ összeg esetén, a bevallásuk megalapozatlan. Ez a
rendelkezés sérti a jogegyenlõség alkotmányos elvét is.
Mindazonáltal az adóhatóság, meg sem várva egy esetleges ellenõrzés
eredményét, azonnal nyilatkozattételre kötelezi a magánszemélyt, amelyben az
gyakorlatilag egy teljes körû vagyoni számadásra kötelezett. Ez pedig olyan
arányú beavatkozást jelent az alapvetõ jogokba, jelesül a magántitok és a
személyes adatok védelméhez való jogba, hogy az alkotmányellenes.
Az újonnan javasolt Art. 60. § (7) bekezdése ütközik magának a személyi
jövedelemadónak a szabályozási szellemével, koncepciójával is, amikor a
magánszemélyt a c s a l á d i felhasználásáról és családjának
jövedelmérõl, vagyoni forrásáról kötelezi nyilatkozattételre.
A felhozott indokok alapján a törvényjavaslat hivatkozott rendelkezései
olyan alapvetõ alkotmányossági aggályokat vetnek fel, amelyek elfogadása
esetén, a törvény maga is alkotmányellenessé válna.
Budapest, 1995. november 8.
dr. Brúszel László dr.Kristóf István
MSZP MSZP