Kapcsolódó módosító javaslat
dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 102. § (1) bekezdése alapján az adózás rendjérõl szóló,
1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban Art.) módosításáról szóló T/1548.. számú
törvény javaslathoz - a T/1548/33.., T/1548/59. és a T/1548/13..számon
benyújtott módosító javaslatokhoz kapcsolódva - a következõ
kapcsolódó módosító javaslatokat
terjesztjük elõ:
1. A törvényjavaslat 23.§-ban az Art 60. szakasza helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek
megfelelõ, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját
valószínûsíti.
(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a
feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok,
tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó
alapját valószínûsítik.
(3) Becslés alkalmazható:
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható
meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt
jelentõsnek tekinthetõ adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetõ,
hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési
támogatás alapjának megállapítására, vagy, hogy a magánszemély bevallásában
feltüntetett jövedelem elmarad a valóságostól.
[d) ha a magánszemély - a kizárólag nem önálló tevékenységbõl származó
jövedelemmel rendelkezõk kivételével - bevallott bevétele vagy jövedelme nem
éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelõzõen - az
illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított - rendeletben
közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.]
(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges
rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat
kell figyelembe venni és együttesen értékelni.
(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap
valószínûsíthetõ bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével,
próbagyártással, leltározással és más megfelelõ módszerrel.
(6) Ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, mert
sem a bevételekbõl, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem
állnak az adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos idõszakban hasonló
tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak
felhasználásával lehet megállapítani. Ilyen esetben a becslés alapján
számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania. A
pénzügyminiszter az adóév utolsó napjáig rendeletben közzéteszi az említett
összehasonlítás alapjául szolgáló adatok megállapításának irányát és
módszereit.
(7) Az állami adóhatóság a (3) bekezdés [d)] c) pontjában említett
magánszemélyt a bevallást követõen [arra kötelezi] felhívja, hogy [személyi
(családi)] az adóévet érintõ összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról
(kiadásáról, ráfordításáról, befektetésérõl), továbbá annak forrásairól tegyen
nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt
felhasználásra (kiadására, ráfordítására, befektetésére) a magánszemélynek
[(családjának)] a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendõ
fedezetet. Amennyiben a felhasználásra a bevallott jövedelem és egyéb forrás
nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön
felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlõen nem igazolja, az
adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan összegben állapítja meg, amely a
tevékenység jellegére, az eset összes körülményeire tekintettel
valószínûsíthetõ.
(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerzõ tevékenységet az
adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5)
bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az
ellenkezõjét nem bizonyítja - 12 havi mûködést vélelmezve átlagadó fizetésére
kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell
megállapítani."
2. A törvényjavaslat 31.§-a a következõk szerint módosul:
"31. § (1) Az állami adóhatóság azonnali ellenõrzést rendel el, ha a
bevallás alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének c) pontjában
szabályozott becslés feltételei fennállnak."
3. A törvényjavaslat 39. § (2) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben
szabályozza
a) [a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárokat;]
az összehasonlítás alapján történõ becsléshez szükséges adatok
megállapításának irányát és módszereit;"
A c) pont számozása értelemszerûen b) pontra változik.
Indokolás:
A javasolt kapcsolódó javaslat kiküszöböli a törvényjavaslat szövegében
levõ alkotmányossági és gyakorlati problémákat.
1. Nem tartalmaz negatív diszkriminációt az adózók egyes csoportjai
tekintetében.
2. Nem teremt jogbizonytalanságot azáltal, hogy - bár a bevallás teljesen
törvényes és megalapozott - egy miniszteri rendelettõl függõen, az érintett
adózók tekintetében, 5 éven belül bármikor kétségbevonható annak valódisága.
3. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot csak olyan
arányban sérti a becslés lehetõségének a kiterjesztése, amilyen arányban azt
az egyenlõ közteherviselés kötelezettségének érvényesítése indokolja. Vagyis,
nem mondja azt, hogy ha nem éred el a rendeletben megjelölt limitet, eleve
gyanús vagy és levizsgállak, ezért adj nyilatkozatot.
Azaz nem kötelezi a személyt, hogy az egész család teljes jövedelmérõl,
felhasználásáról adjon nyilatkozatot. Saját jövedelmének felhasználásáról és
annak forrásairól pedig csak akkor nyilatkoztatja meg a magánszemélyt -
azonnali ellenõrzés egyidejû elrendelése mellett -, ha a bevallás hitelessége
kétséges, valamilyen adat, tény, körülmény (pl. feltûnõen kicsi a bevétel más
azonos szakmát gyakorlóhoz képest). A javasolt módosítás szerint bárki, aki
bevallást adott, becsléssel levizsgálható.
Budapest, 1995. november 20.
Dr. Brúszel László Dr. Kristóf István
MSZP MSZP