ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kapcsolódó módosító javaslat megváltoztatása
G á l Z o l t á n úrnak,
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n
T i s z t e l t E l n ö k ú r !
A személyi jövedelemadóról szóló, T/1571.. számon benyújtott
törvényjavaslathoz az általam benyújtott T/1571/75. sz., a T/1571/167.sz. és a
Nahimi Péter által benyújtott T/1571/74/7.. sz. módosító javaslatokhoz
kapcsolódva benyújtott kapcsolódó módosító javaslatomat az alábbiak szerint
m e g v á l t o z t a t o m :
A könnyebb áttekinthetõség és a döntési alternatívák jobb feltárása érdekében
a kapcsolódó módosító javaslatban szerepelt A/ ill. B/ változatot külön -
külön egységként kérem kezelni.
A / v á l t o z a t :
Megjegyzés: a javaslatok összefüggenek.
1. A törvényjavaslat 30. §-ához:
A T/1571/75. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 46.
A 30.§ rendelkezései helyébe az alábbiak kerüljenek:
"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0 - [150] 180 000 Ft 20 %
[150] 180 001 - [220] 260 000 Ft
[30] 36 000 Ft és a [150] 180 000 Ft-on felüli rész [25] 29 %-a
[220] 260 001 - [380] 700 000 Ft
[47 500] 59 200 Ft és a [220] 260 000 Ft-on felüli rész [35] 38 %-a
[380] 700 001 - [550 000 Ft] Ft-tól
[103 500] 226 400 Ft és a [380] 700 000 Ft-on felüli rész [40] 44%-a.
2. A törvényjavaslat 33.§-ához:
A T/1571/74/7.. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 48.
A 33.§ szövege maradjon el, helyébe az alábbi rendelkezések kerüljenek:
33.§ Ha a magánszemélynek az adóévben bérjövedelme van, számított adóját
adójóváírás csökkenti. Az adójóváírás mértéke a magánszemély által az adóévben
megszerzett bér 18 %-a, de legfeljebb 50 000 Ft.
3. A törvényjavaslat 46.§-ához:
A T/1571/167. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 75.
A 46.§ 2-4 bekezdése maradjon el, a továbbiakban pedig az alábbiak szerint
változzék:
"A munkáltató, a bér kifizetõje által történõ adóelõlegmegállapítás
46. § (1) A munkáltatónak, a bér kifizetõjének - a ([6]3) bekezdésben
meghatározott kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérbõl,
annak tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted
részét kell adóelõlegként levonnia.
[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét, ha a magánszemély
várható összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége, külterületi
termõföld bérbeadásából származó jövedelme együttesen
a) legfeljebb 960 ezer forint, akkor a (3) bekezdésben elõírt sávos kulcsok,
b) több, mint 960 ezer forint, akkor az összevont adóalap adójának
kiszámítására elõírt adótábla
szerint kell megállapítani.
(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következõk:
Ha az évi bér
a) nem több, mint 200 ezer forint, akkor adót nem kell számítani;
b) több, mint 200 ezer forint, de legfeljebb 300 ezer forint, akkor a 200 ezer
forintot meghaladó rész 27 százaléka az adó;
c) több, mint 300 ezer forint, de legfeljebb 600 ezer forint, akkor 27 ezer
forint és a 300 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka együttesen az
adó;
d) több, mint 600 ezer forint, de legfeljebb 960 ezer forint, akkor 132 ezer
forint és a 600 ezer forintot meghaladó rész 60 százaléka együttesen az
adó.
(4) A munkáltatónak, illetõleg a bér kifizetõjének a (2) bekezdés b) pontjának
rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható,
hogy a magánszemélynek az összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége és
külterületi termõföld bérbeadásából származó jövedeme együttesen várhatóan
meghaladja az adóévben a 960 ezer forintot. Ha a munkáltató, illetõleg a bér
kifizetõje nyilvántartásai alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2)
bekezdés a) pontjának rendelkezése abban az esetben alkalmazható, ha a
magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várható
összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége és külterületi termõföld
bérbeadásából származó jövedeme együttesen nem haladja meg a 960 ezer forintot
és, vállalja annak bejelentését, ha az említett értékhatárt túllépi. Ez utóbbi
esetben a bejelentést, illetõleg az említett összeghatár túllépését követõen,
a munkáltatónak, a bér kifizetõjének az adóév további idõszakában esedékes
kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az
adóelõleget megállapítania.]
([5] 2 ) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg megállapításánál
figyelembe veszi
a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását
b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt,
azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendõ egyszer,
annak megállapítását követõen igazolni,
c) a bérfizetést megelõzõen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba
fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után
járó kedvezményt,
d) a 33.§-ban meghatározott adójóváírás idõarányos részét.
([6] 3 ) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles
társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres
erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki
illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a
következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el
kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított
összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után [a
(2)-(5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót,
és annak] ki kell számítani a várható adót, ezután a 33.§ szerinti mértékû
adójóváírással csökkenteni kell, és az így kiszámított összegnek annyiszor
365-öd részét kell adóelõlegként befizetni, ahány napra a juttatás
vonatkozott.
([7] 4 ) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén [az (1)-(5) bekezdés
szerint] meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül,
valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell
levonni a nem rendszeres bér összegébõl. Így kell eljárni a munkáltató által
kötött olyan biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele
munkaviszonyban álló magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi
rendszerességgel fizeti a munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárba nem havi rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében
is.
([8] 5 ) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek
fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a
sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi
juttatás, a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás,
az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres
bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendõ adókülönbözet
összege nem növekszik.
([9] 6 ) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több
részletben fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az
adóelõleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés
során az ezen kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi
elszámolásig visszatarthatja.
([10] 7 ) A több havi rendszeres bér egyszerre történõ megszerzése esetén az
adóelõleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély
havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az
adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg béremelést.
([11] 8 ) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ
munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a
magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató
az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelõleget.
Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ munkáltató(k) által
már levont adóelõleggel.
([12] 9 ) A munkáltató, a bér kifizetõje, az adóhatóság által elõzetesen
engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelõleget az e §-ban
meghatározott szabályoktól eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén
elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E
rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó
kifizetõ esetében is.
([13] 10 ) E § értelemszerû alkalmazásával az összevont adóalap adójának
kiszámítására elõírt adótábla szerint kell az adóelõleget kiszámítani a társas
vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem
önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl, valamint a
szabadságvesztés-büntetése idején munkát végzõ, továbbá javító-nevelõ munka
vagy szigorított javító-nevelõ munka büntetését töltõ magánszemélynek az e
tevékenységbõl származó jövedelme utáni adóelõleg kiszámításánál."
B / v á l t o z a t :
Megjegyzés: a javaslatok összefüggenek.
1. A törvényjavaslat 30. §-ához:
A T/1571/75. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 46.
A 30.§ rendelkezései helyébe az alábbiak kerüljenek:
"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0 - [150] 185 000 Ft 20 %
[150] 185 001 - [220] 300 000 Ft
[30] 37 000 Ft és a [150] 185 000 Ft-on felüli rész [25] 32 %-a
[220] 300 001 - [380] 700 000 Ft
[47 500] 73 800 Ft és a [220] 300 000 Ft-on felüli rész [35] 40 %-a
[380] 700 001 - [550] 1 500 000 Ft
[103 500] 230 800 Ft és a [380] 700 000 Ft-on felüli rész [40] 44 %-a
[550] 1 500 001 Ft-tól
[171 500] 582 800 Ft és az [550] 1 500 000 Ft-on felüli rész [44] 47 %-a."
2. A törvényjavaslat 33.§-ához:
A T/1571/74/7.. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 48.
A 33.§ szövege maradjon el, helyébe az alábbi rendelkezések kerüljenek:
33.§ Ha a magánszemélynek az adóévben bérjövedelme van, számított adóját
adójóváírás csökkenti. Az adójóváírás mértéke a magánszemély által az adóévben
megszerzett bér 18 %-a, de legfeljebb 55 000 Ft.
3. A törvényjavaslat 46.§-ához:
A T/1571/167. sz. módosító javaslat sorszáma a 172. számú ajánlásban: 75.
A 46.§ 2-4 bekezdése maradjon el, a továbbiakban pedig az alábbiak szerint
változzék:
"A munkáltató, a bér kifizetõje által történõ adóelõlegmegállapítás
46. § (1) A munkáltatónak, a bér kifizetõjének - a ([6]3) bekezdésben
meghatározott kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérbõl,
annak tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted
részét kell adóelõlegként levonnia.
[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét, ha a magánszemély
várható összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége, külterületi
termõföld bérbeadásából származó jövedelme együttesen
a) legfeljebb 960 ezer forint, akkor a (3) bekezdésben elõírt sávos kulcsok,
b) több, mint 960 ezer forint, akkor az összevont adóalap adójának
kiszámítására elõírt adótábla
szerint kell megállapítani.
(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következõk:
Ha az évi bér
a) nem több, mint 200 ezer forint, akkor adót nem kell számítani;
b) több, mint 200 ezer forint, de legfeljebb 300 ezer forint, akkor a 200 ezer
forintot meghaladó rész 27 százaléka az adó;
c) több, mint 300 ezer forint, de legfeljebb 600 ezer forint, akkor 27 ezer
forint és a 300 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka együttesen az
adó;
d) több, mint 600 ezer forint, de legfeljebb 960 ezer forint, akkor 132 ezer
forint és a 600 ezer forintot meghaladó rész 60 százaléka együttesen az
adó.
(4) A munkáltatónak, illetõleg a bér kifizetõjének a (2) bekezdés b) pontjának
rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható,
hogy a magánszemélynek az összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége és
külterületi termõföld bérbeadásából származó jövedeme együttesen várhatóan
meghaladja az adóévben a 960 ezer forintot. Ha a munkáltató, illetõleg a bér
kifizetõje nyilvántartásai alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2)
bekezdés a) pontjának rendelkezése abban az esetben alkalmazható, ha a
magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várható
összevont adóalapja, osztaléka, árfolyamnyeresége és külterületi termõföld
bérbeadásából származó jövedeme együttesen nem haladja meg a 960 ezer forintot
és, vállalja annak bejelentését, ha az említett értékhatárt túllépi. Ez utóbbi
esetben a bejelentést, illetõleg az említett összeghatár túllépését követõen,
a munkáltatónak, a bér kifizetõjének az adóév további idõszakában esedékes
kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az
adóelõleget megállapítania.]
([5] 2 ) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg megállapításánál
figyelembe veszi
a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását
b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt,
azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendõ egyszer,
annak megállapítását követõen igazolni,
c) a bérfizetést megelõzõen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba
fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után
járó kedvezményt,
d) a 33.§-ban meghatározott adójóváírás idõarányos részét.
([6] 3 ) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles
társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres
erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki
illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a
következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el
kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított
összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után [a
(2)-(5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót,
és annak] ki kell számítani a várható adót, ezután a 33.§ szerinti mértékû
adójóváírással csökkenteni kell, és az így kiszámított összegnek annyiszor
365-öd részét kell adóelõlegként befizetni, ahány napra a juttatás
vonatkozott.
([7] 4 ) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén [az (1)-(5) bekezdés
szerint] meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül,
valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell
levonni a nem rendszeres bér összegébõl. Így kell eljárni a munkáltató által
kötött olyan biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele
munkaviszonyban álló magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi
rendszerességgel fizeti a munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárba nem havi rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében
is.
([8] 5 ) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek
fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a
sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi
juttatás, a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás,
az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres
bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendõ adókülönbözet
összege nem növekszik.
([9] 6 ) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több
részletben fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az
adóelõleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés
során az ezen kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi
elszámolásig visszatarthatja.
([10] 7 ) A több havi rendszeres bér egyszerre történõ megszerzése esetén az
adóelõleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély
havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az
adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg béremelést.
([11] 8 ) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ
munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a
magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató
az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelõleget.
Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ munkáltató(k) által
már levont adóelõleggel.
([12] 9 ) A munkáltató, a bér kifizetõje, az adóhatóság által elõzetesen
engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelõleget az e §-ban
meghatározott szabályoktól eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén
elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E
rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó
kifizetõ esetében is.
([13] 10 ) E § értelemszerû alkalmazásával az összevont adóalap adójának
kiszámítására elõírt adótábla szerint kell az adóelõleget kiszámítani a társas
vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem
önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl, valamint a
szabadságvesztés-büntetése idején munkát végzõ, továbbá javító-nevelõ munka
vagy szigorított javító-nevelõ munka büntetését töltõ magánszemélynek az e
tevékenységbõl származó jövedelme utáni adóelõleg kiszámításánál."
I n d o k o l á s
A kormány által elõterjesztett adójóváírás számítása rendkívül bonyolult,
egyszerû állampolgár számára követhetetlen. Számítási anomáliákat tartalmaz,
igazságtalan, ezért alkotmányos aggályok merültek fel vele kapcsolatban. Nem
megengedhetõ, hogy hasonló anyagi helyzetben levõ állampolgárok között ilyen
mértékû indokolatlan különbségek legyenek az adózás terén.
A módosító javaslat szerinti adójóváírás ezzel szemben egyszerûen,
könnyen kezelhetõ. A korábbi években gyakorolt alkalmazotti kedvezmény
helyett adójóváírást alkalmaz a javaslat - ezáltal a bérbõl és fizetésbõl
származó jövedelem elsõ 180. ill. 185 ezer Ft-ját terhelõ adót egységesen 2 %-
ban határozza meg.
Az adótábla változása ezzel összefügg. Lényeges változás a
törvényjavaslat adótáblájához képest, hogy a módosító javaslat nagyobb
léptékekkel vált a sávok között, széthúzza azokat. Jobban figyelembe veszi azt
a választóvonalat, amely ténylegesen létezik az alacsony - közepes - magasabb
jövedelmek között. Az adójóváírás a bérbõl és fizetésbõl élõ kiskeresetû
rétegek érdekeit védi, a középrétegek anyagi helyzetének további romlását
pedig azzal igyekszik megakadályozni. Az A/ változatban a javaslathoz képest
nem alkalmaz a jelenleg hatályos 44%-nál magasabb adót, a B/ változatban ugyan
alkalmaz ehhez hasonló mértékû adót, de úgy, hogy a legmagasabb adósáv valóban
csak a legkiemelkedõbb jövedelmeket érinti, a javaslathoz képest
csökkentettebb mértékben.
B u d a p e s t , 1995. november 29.
Ungár Klára
SZDSZ