1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/1641/22.. számú
EGYSÉGES JAVASLAT
a közúti közlekedésrõl szóló 1988.évi I. törvény
módosításáról szóló
törvényjavaslat zárószavazásához
Dr.Lotz Károly
közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter
Budapest, 1996. február
1996. évi ..... törvény
a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény
módosításáról
A közúti közlekedésrõl szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény (a
továbbiakban: Kkt.) módosítására az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
1. §
A Kkt. 9/A. §-ának (15) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(15) Azok a gazdálkodó szervezetek (Ptk. 685.§ c) pont), amelyek e törvény
hatálybalépését megelõzõen tömegközlekedést szolgáló jármûveket hatósági
engedély alapján üzemeltettek, e tevékenységüket 1996. november 30-ig
folytathatják. Ez idõ alatt a szolgáltatás nyújtásához használt autóbuszaik
számát nem növelhetik, tevékenységüket a járatok gyakoriságának
sûrítésével, vagy a járati útvonal hosszának növelésével nem bõvíthetik és
mûködésük során kötelesek megfelelni a koncesszióról szóló 1991. évi XVI.
törvény koncessziós társaságra vonatkozó rendelkezéseinek."
2. §
A Kkt. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, a § az
alábbi (4) és (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (4)
bekezdés (6) bekezdésre változik:
"(3) A közút területén, a közút felett és mellett tilos elhelyezni olyan
jelet, jelzést, egyéb tárgyat és berendezést, amely a közúti jelzésekkel -
azok alakjával, színével - összetéveszthetõ, láthatóságukat akadályozza, a
közlekedõk figyelmét eltereli, vagy a közlekedés biztonságát egyéb módon
veszélyezteti.
(4) A járdát, a gyalogutat és a kerékpárutat kivéve a közút területén és a
közút felett, továbbá külterületen - a 42/A.§ (1) bekezdésének a) pontjában
meghatározott távolságon belül - a közút mellett reklámtáblát,
reklámhordozót és egyéb reklámcélú berendezést elhelyezni tilos. Ez a
tilalom nem vonatkozik azokra a berendezésekre, amelyek a közlekedés
biztonságát elõsegítõ közérdekû tájékoztatást tartalmaznak.
(5) A közlekedési hatóság - a közút kezelõjének kérelmére - a (3) és (4)
bekezdésben megállapított tilalom megszegõjét a jel, jelzés, reklámtábla,
reklámhordozó, reklámcélú berendezés vagy egyéb tárgy eltávolítására
kötelezi."
3. §
A Kkt. 18.§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és a § az
alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Utánképzésen köteles részt venni az a jármûvezetõ, akit bíróság
közlekedéssel összefüggõ bûncselekmény vagy szabálysértési hatóság
közlekedési szabálysértés elkövetése miatt arra kötelezett. Vezetõi
engedélyét csak az utánképzés befejezését követõen kaphatja vissza.
(5) Nem kötelezhetõ utánképzésre az a jármûvezetõ, akit bíróság a
jármûvezetéstõl végleg eltiltott."
4. §
A Kkt. a következõ 24/A.§-sal egészül ki:
"24/A.§ A Kkt. 23.§-ának (3) bekezdésében említett és a közlekedési
hatóság által feljogosított belföldi gyártót, kereskedelmi forgalmazót,
illetõleg a Kkt. 24.§-ának (2) bekezdésében szereplõ, a jármûvek idõszakos
vizsgálatára feljogosított más szervet a közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter által rendeletben meghatározott hatósági eljárások díjának a
jogszabályban foglalt hányada illeti meg."
5.§
A Kkt. 29.§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és a § az
alábbi (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A helyi (kivéve a fõvárosi önkormányzat tulajdonában levõ) közutak
részét képezõ járdák és a gyalogutak építésének, korszerûsítésének és
megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a települési - a fôvárosban a
kerületi - önkormányzat jegyzõjének hatáskörébe tartozik.
(5) A fôvárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában levõ közutak
építésének, korszerûsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének
(elbontásának) engedélyezése a fôvárosi önkormányzat fôjegyzõjének
hatáskörébe tartozik.
(6) A fõvárosi önkormányzat tulajdonában levõ közutak építésének,
korszerûsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének
(elbontásának) engedélyezése a Fõvárosi Közlekedési Felügyelet hatáskörébe
tartozik.
(7) Ha a helyi közút építésével, korszerûsítésével a járda építése,
korszerûsítése összefügg, ez utóbbi engedélyezését a helyi közút építésének,
korszerûsítésének engedélyezésére hatáskörrel rendelkezõ közlekedési hatóság
végzi."
6. §
A Kkt. 32. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"32.§ (1) A közúthálózat országos közutakból és helyi közutakból áll. Az
országos közutak az állam tulajdonában, a helyi közutak, - beleértve a
kerékpárutakat is - a települési önkormányzatok tulajdonában vannak. Az
egyéb jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaságok, valamint a magánszemélyek tulajdonában álló területen levõ
utak: magánutak. Magánútnak kell tekinteni az állam, vagy az önkormányzat
tulajdonában álló területen levõ, közforgalom elõl elzárt utat is.
(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt utak forgalmi jellege (az út
jelentõsége, forgalmi terhelése, és a forgalom összetétele) megváltozik, az
e törvény 29.§-a, illetve 46.§-a szerint hatáskörrel rendelkezõ közlekedési
hatóság a közút kezelõjének - magánút esetében tulajdonosának - kérelmére
az országos közutat helyi közúttá, a helyi közutat országos közúttá, vagy
magánúttá, a magánutat helyi közúttá nyilváníthatja. Az utak tulajdonosai
ezt követõen az utak tulajdonjogának egymás javára, térítés nélkül történõ
átadásáról a változások ingatlannyilvántartáson való átvezetésére alkalmas
megállapodást kötnek."
7.§
A Kkt. 33.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"/1/ A közút kezelõi:
a) a koncessziós szerzõdés alapján mûködtetett országos közút
tekintetében a koncessziós társaság;
b) az a) pontban nem említett országos közút vonatkozásában a
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által a fenntartásra,
a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggõ üzemeltetésre ala-
pított közhasznú társaság (a továbbiakban: közútkezelõ köz-
hasznú társaság), költségvetési szerv, vagy az állam többségi
részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet;
c) a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat; a kon-
cessziós szerzõdés alapján mûködtetett helyi közutak és mû-
tárgyaik tekintetében a koncessziós társaság, illetõleg a 9/B.§
/3/ bekezdése szerint szerzõdés alapján azzal megbízott
gazdálkodó szervezet;
d) a magánutak tekintetében annak a területnek a tulajdonosa,
amelyen a magánút van; állami tulajdonban levõ ingatlanon
fekvõ magánút esetében tulajdonosnak az ingatlannyilván-
tartásba bejegyzett kezelõ (használó) tekintendõ.
/2/ Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt kezelõ szervek az
autópályák használatáért úthasználati díjat szedhetnek, amelyet az
autópályák építésére, fenntartására és üzemeltetésére kell fordítani. A díj
mértékét, a fizetés módját és feltételeit - a Kormány által jóváhagyott
elvek alapján - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a
pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
/3/ Az /1/ bekezdés b) pontjában megjelölt országos közutak kezelõinek
tevékenységét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium által
alapított gazdálkodó szervezet hangolja össze."
8.§
A Kkt. 34.§-ának /2/ bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A közlekedési hatóság - a közlekedés biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ
helyzet megszüntetése érdekében - a közút kezelõjét a forgalmi rend
felülvizsgálatára kötelezheti."
9.§
A Kkt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Ha a közutat nem közlekedési célból a kezelõ hozzájárulása nélkül, vagy
a hozzájárulásban foglaltaktól eltérõen vették igénybe, a közlekedési
hatóság az igénybevevõt az eredeti állapot helyreállítására, a
hozzájárulásban foglalt elõírások megtartására, illetve a közút állagának
védelme és a forgalom biztonsága érdekében szükséges intézkedések
megtételére és pótdíj fizetésére kötelezi.
(3) Ha a közutat közmû építése vagy fenntartása céljából a kezelõ hozzá-
járulása nélkül vagy a hozzájárulásban foglaltaktól eltérõen vették igénybe,
az (1) bekezdésben meghatározott díjat meg kell fizetni és a (2) bekezdés
rendelkezéseit értelemszerûen kell alkalmazni."
10. §
A Kkt. 44.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"44.§ (1) A közúti közlekedés ellenõrzésének ki kell terjednie
a) a közúti közlekedés rendjére,
b) a közúti forgalom szabályozására,
c) a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti jármûvek üzemelteté-
sének szabályszerûségére, illetve a jármû üzemeltetésére vonatkozó elõíráso
k megtartására, ideértve az adott tevékenységhez elõírt ok-
mányok, engedélyek, jelzések, felszerelések ellenõrzését is,
d) a jármûvek mûszaki állapotára, közlekedésbiztonsági és környezetvé-
delmi megfelelõségére,
e) a jármûvek összeépítésére és átalakítására vonatkozó elõírások meg-
tartására, valamint a külön jogszabályban meghatározott alkatrészek
minõsége tanúsításának meglétére,
f) a jármûfenntartó tevékenység folytatása feltételeinek megtartására,
g) a közutak állapotára, tisztaságára, nem közlekedési célú igénybevéte-
lére,
h) a közút kezelõjének hozzájárulásához, vagy a közlekedési hatóság
engedélyéhez kötött jármûvek közlekedésére.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ellenõrzési feladatokat a közlekedési
hatóság és a külön jogszabályban meghatározottak szerint a rendõrhatóság (a
továbbiakban együtt: ellenõrzõ hatóság), külföldi jármûvek esetében a
rendõrhatóság végzi. A közlekedési hatóság közúti közlekedést érintõ
ellenõrzõ tevékenységét, annak feltételeit és módját a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszter - a belügyminiszterrel egyetértésben -
rendeletben szabályozza.
(3) Az ellenõrzõ hatóság jelzésére a jármû vezetõje a jármûvet köteles
megállítani, személyazonosságát igazolni, az ellenõrzéssel kapcsolatos
felhívásnak eleget tenni.
(4) A közlekedési hatóság a külön engedély alapján üzemeltetett jármûvek
esetében az (1) bekezdés c)-e) pontjaiban megjelölt ellenõrzéseket a jármû
telephelyén is végezheti, az f) pontban meghatározott jármûfenntartó
tevékenységet csak telephelyen ellenõrizheti."
11. §
A Kkt. 46. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) E törvény 29. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott kivételekkel
a közlekedési hatósági feladatokat az országos hatáskörrel rendelkezô
Közlekedési Fôfelügyelet és annak helyi szervei, a területi (megyei,
fôvárosi) közlekedési felügyeletek látják el.
(2) Azokban a közlekedési hatósági ügyekben, amelyekben elsõfokon a
települési önkormányzat jegyzôje - a fõvárosi kerületek esetében a kerület
jegyzôjeT/29.. § (4) bekezdése/ - jár el, a másodfokú hatóság a területileg
illetékes közlekedési felügyelet.
(3) Azokban az ügyekben, amelyekben elsõfokon a fõváros fõjegyzõjeT/29.. §
(5) bekezdése/ jár el, a másodfokú hatóság a Fõvárosi Közlekedési
Felügyelet."
12. §
A Kkt. 47. §-a a következõ r) és s) ponttal egészül ki:
"r) Kerékpárút: jelzõtáblával kerékpárútként megjelölt helyi közút.
s) Gyalogút: jelzõtáblával gyalogútként megjelölt, illetõleg olyan helyi
közút, amely kizárólag a gyalogosok közlekedésére szolgál és az
úttesttõl tartós fizikai akadály (árok, korlát, kerítés, sövény, stb)
vagy két méternél nagyobb távolság választja el."
13. §
A Kkt. 48.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy
aa) az utánképzés részletes szabályait,
ab) a kombinált fuvarozási tevékenység szabályait,
ac) a közúti személyszállítási és árutovábbítási szerzõdések
szabályait,
ad) a közúti közlekedésbiztonság állami feladatainak teljesí-
téséhez szükséges pénzügyi forrásokat és azok
felhasználásának módját,
ae) a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti jármûvek
üzemben tartásának részletes szabályait;
b) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy
ba) a közúti személyszállítás és árutovábbítás szakmai
szabályait,
bb) az utak építésének és a forgalom részére való átadásá-
nak hatósági engedélyezésérõl szóló szabályokat,
bc) az utak forgalomszabályozásának és a közúti jelzések el-
helyezésének eljárási szabályait
rendeletben állapítsa meg."
14. §
(1) Ez a törvény 1996. március 15-én lép hatályba, a Kkt. 18.§-ának e törvény
3.§-ával megállapított /4/ és /5/ bekezdése kivételével, amelyek 1997. január
1-jén lépnek hatályba.
(2) A Kkt. 12.§-ának (3) és (4) bekezdésében meghatározott, a törvény
hatálybalépésekor már kihelyezett reklámtáblákat, reklámhordozókat és egyéb
reklámcélú berendezéseket e törvény hatálybalépése napjától számított egy éven
belül el kell távolítani. E határidõ eredménytelen eltelte után a
reklámtáblák, a reklámhordozók és berendezések eltávolítására a közlekedési
hatóság azok tulajdonosát kötelezi.
(3) A Kkt. 17-18.§-ai elõtt levõ alcím helyébe "A közúti közlekedés
résztvevõinek nevelése, oktatása, szakképzése és utánképzése" szövegrész lép.
Általános indokolás
A közúti közlekedésrõl szóló 1988.évi I. törvény 1988. július 1. napján lépett
hatályba. Az azóta eltelt idõszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvény
alapvetõ rendelkezései ma is helytállóak, azonban kisebb - a társadalmi-
gazdasági környezet és a jogrendszer mélyreható változásai által indokolt - a
gyakorlat igényeihez igazodó módosításokra, a törvény eddigi alkalmazása során
jelentkezett hibák, hiányosságok megszüntetésére, a komplementer szabályozásra
szükség van.
Ennek keretében meg kellett oldanunk a törvény hatálybalépése óta eltelt
idõszakban felmerült problémákat, így az engedély alapján végzett
tömegközlekedési tevékenység korábbi (1995.december 31.) határidejének
módosítását, az útügyi hatósági szervek hatáskörének megváltoztatását, a
jármûvezetõk utánképzése feltételeinek módosítását, az utak tulajdonjogának
szûk körben történõ megváltoztatását, az úthasználati díj szedése
lehetõségének kiszélesítését.
A törvényjavaslat elfogadásával a törvény eddigi alkalmazása során észlelt
hibák megszüntethetõk.
Részletes indokolás
Az 1.§-hoz
A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti jármûvek üzemben tartásáról
szóló, többször módosított 89/1988.(XII.20.) MT rendelet 1989.január 1.
napjától lényegében szabad piacra lépést tett lehetõvé a közúti
személyszállításban a gazdaság bármely szereplõje részére, hatósági, de
valójában formális engedélyhez kötve a tevékenység végzését, érdemi
követelményeket nem támasztva sem a személyi, sem a mûszaki és fõként nem a
gazdasági feltételek oldaláról. A liberalizáció eredményeként a vállalkozók
természetszerûleg a nagy forgalmú, magas jövedelem-tartalmú útvonalakon
jelentek meg, veszélyeztetve a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés
mûködõképességét és a hálózati rendszer fenntarthatóságát.
Igy a "piac lefölözés" gyakorlatának megszüntetésére 1991-ben egyetlen út
kínálkozott: a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás koncesszió-
köteles körbe vonása, amely a vállalkozói szektor számára csak koncessziós
pályázathoz és koncessziós szerzõdéshez kötötten tette lehetõvé a tevékenység
végezhetõségét. E mûködési rend alapját a koncesszióról szóló 1991. évi XVI.
törvény teremtette meg, ágazatspecifikus szabályozása pedig az 1992. évi
XXXIX. törvény hatálybalépésével valósult meg.
A koncesszió-kötelezettség intézménye a már mûködõ állami cégek gazdasági
ellehetetlenítésének lehetõségét valóban megszüntette, de a vállalkozói
tõkebevonás szempontjából az autóbusz-közlekedés területén a rendszer nem
váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ennek oka, hogy a jól jövedelmezõ
vonalakat a területen mûködõ személyszállító társaságok - a gazdaságtalan
vonalak fenntartását biztosító keresztfinanszírozás érdekében - magától
értetõdõen mûködtetik. Esetenként, amikor a területen mûködõ személyszállító
társaságok egyes feladatokból vissza akartak vonulni, már a koncessziós
pályázat kiírási szándék jelzése is elég volt ahhoz, hogy ugyanezen társaságok
a gazdaságossági szempontokat mellõzve - törvényi elsõbbségi jogukkal élve -
vállalják az érintett vonalak további üzemeltetését, kizárva a konkurrencia
piacra lépésének lehetõségét. A nem kellõ jövedelmezõséget ígérõ vonalakra
pedig egyáltalán nem lehet vállalkozót találni.
Ezért a tevékenység új - a vállalkozói tõkebevonást ténylegesen lehetõvé tevõ
- törvényi szabályozást igényel. Az új szabályozás azonban elõreláthatólag
csak 1996. év folyamán születhet meg, mivel egyik oldalról ugyan sürgetõ a
tevékenység újraszabályozása, de másik oldalról a téma bonyolultsága, az
állami szerepvállalás mértékének problematikája, a támogatási rendszer,
illetve a területen meglevõ érdekellentétek következtében a konszenzuson
alapuló megalapozott szabályozást csak a jelzett határidõre lehet
felelõsséggel elkészíteni.
Ezért az új szabályozás hatálybalépéséig szükséges a hatósági engedély
alapján belföldi menetrend szerinti autóbusz-közlekedést végzõk mûködési
engedélyei határidejének 1996. november 30-ig történõ meghosszabbítása. Ennek
hiányában ugyanis az érintett vállalkozók ezt a tevékenységüket csak 1995.
december 31-ig folytathatják; ily módon a területen eddig eredményesen mûködõ
vállalkozói tõke is elhagyni kényszerülne a belföldi menetrend szerinti
tevékenységet. A javaslat ennek megakadályozását célozza.
A 2.§-hoz
A társadalmi-gazdasági viszonyok megváltozása az egyéni és társas
vállalkozások számának ugrásszerû megnövekedése a gazdasági verseny
kiélezõdéséhez vezetett, amelynek egyik nem kívánatos kísérõ jelensége a
közúti közlekedést is érintõ reklámtevékenység túlburjánzása, a legkülönfélébb
reklámhordozóknak (reklám- és hirdetõtábláknak, hirdetõ-berendezéseknek,
transzparenseknek, villogó és futó fényeknek, stb.) a közutak területén és
azok környezetében való tömeges elhelyezése. A közutak mûtárgyainak és
tartozékainak reklámcélokra való felhasználása sérti a közúti közlekedés
biztonságát, mert a berendezések elvonják a közlekedõk figyelmét, esetenként
akadályozzák a közúti jelzések láthatóságát, ezért a közutakat érintõ
reklámtevékenység visszaszorítása szükséges.
A javaslat 2.§-a ennek jogalapját teremti meg, egyben a közlekedési hatóság
részére szóló hatásköri felhatalmazással az eredményes fellépés feltételeit is
megteremti.
A 3.§-hoz
A közúti közlekedés szabályait sorozatosan, visszatérõen megszegõ jármûvezetõk
közlekedési magatartásának helyes irányba terelése érdekében a törvény
utánképzési kötelezettséget vezetett be. Az utánképzési kötelezettséggel
összefüggõ szabályokat azonban a törvény közvetlenül nem határozta meg, ezért
a jármûvezetõk utánképzésen történõ részvételével összefüggésben jogszabály-
értelmezési problémák merültek fel, amelyek szükségessé tették az utánképzésre
vonatkozó rendelkezések pontosítását.
A javaslattal egyértelmûvé válnak az utánképzésre való kötelezéssel
kapcsolatos rendelkezések, valamint az, hogy a jármûvezetõk mely esetekben nem
kötelezhetõk utánképzésre.
A 4.§-hoz
A törvényjavaslat megfelelõ szintre emeli az eddig a hatósági eljárások
díjáról rendelkezõ közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszteri rendeletekben
foglalt eljárásokat, nevezetesen, hogy a hatósági eljárások során a jármûvek
mûszaki megvizsgálásának végzésébe bevont (feljogosított) szervezetek is a
szolgáltatások ellenértékéhez juthassanak.
Az 5.§-hoz
A javaslat a települési önkormányzat jegyzõjének útügyi hatósági hatáskörét a
hatályos szabályozás alapulvételével ugyan, de célszerûségi, gazdaságossági és
törvényességi szempontokra is figyelemmel újraszabályozza.
A javaslat a fõváros eltérõ helyzete és jelentõsége miatt differenciált, és
csak az országos közutak funkciójával analóg fõvárosi utakra vonatkozó
engedélyezés tekintetében állapítja meg a közlekedési hatóság hatáskörét.
A 6.§-hoz
Az /1/ bekezdésben a javaslat meghatározza a közúthálózatot alkotó utak,
valamint a magánutak tulajdoni hovatartozását, a kerékpárutakat - funkcióiknak
és forgalmi jelentõségüknek megfelelõen - az önkormányzatok tulajdonába
utalva.
A hatályos törvény szerint - figyelemmel az önkormányzatokról szóló 1990.évi
LXV. tv. rendelkezéseire is - nincs lehetõség a közutak, illetve az utak
forgalmi jelentõségének megváltozása esetén sem az egyes útkategóriák
(országos közút, helyi közút, magánút) jellegének, tulajdoni formájának
megváltoztatására, ezért a javaslat a közúthálózat fejlesztése és a
közlekedési igényeknek megfelelõ alakítása érdekében lehetõvé teszi, hogy az
utak tulajdonjogának átadás-átvételérõl az érintettek egymással megállapod-
hassanak.
A közút tulajdonjogának átruházásához azonban - az állami és az önkormányzati
tulajdon fenntartásához, védelméhez fûzõdõ közérdek érvényesítése céljából - a
javaslat feltételként írja elõ a közlekedési hatóság elõzetes hozzájárulását.
A 7.§-hoz
A javaslat - összhangban az államháztartás tervezett reformjával - az állami
szerepvállalás csökkenésével, az állami szervek rendszerének átalakításával -
az országos közutak kezelõinek körét kibõvíti az e célra létrehozott közhasznú
társasággal.
A koncesszióról szóló 1991.évi XVI. törvény módosítása óta eltelt idõ alatt
szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a koncessziós társaságok jelentõs
állami hozzájárulás nélkül nem vállalkoznak olyan hosszban autópálya
építésére, amely a magyar közlekedési infrastruktúra kiépítésének stratégiai
célja lenne. Lehetõvé kell tenni ezért az állam számára azt, hogy az
autópálya-hálózat továbbépítéséhez, az autópályák üzemeltetéséhez és
fenntartásához a szolgáltatási színvonal további romlásának megakadályozása
érdekében - úthasználati díj szedésével - pénzügyi forrást teremtsen.
A 8. §-hoz
A közutak forgalmának szabályozását, a forgalmi rend megállapítását a hatályos
törvény a közút kezelõjének feladatkörébe utalja. A kezelõ e feladatainak
ellátásáért büntetõjogi, illetve polgári jogi felelõsséggel tartozik. A
hatályos törvény szerint azonban nincs lehetõség arra, hogy a közlekedési
hatóság - a kezelõnek a forgalom szabályozásával kapcsolatos esetleges
mulasztását észlelve - gyors, hatékony intézkedéssel (hatósági jogi eszközök
alkalmazásával) õt a fennálló forgalomszabályozási helyzet felülvizsgálatára
rábírja.
A javaslat ezt a lehetõséget teremti meg azzal, hogy kimondja: a közlekedési
hatóság - a közlekedés biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ helyzet
megszüntetése érdekében - a közút kezelõjét a forgalmi rend felülvizsgálatára
kötelezheti.
A 9.§-hoz
A hatályos törvény rendelkezéseihez képest a javaslat a közút - nem
közlekedési célból történõ - hozzájárulás nélküli vagy a hozzájárulásban
foglaltaktól eltérõ igénybevétele esetén alkalmazható szankciók körét (a
hatósági kötelezés tartalmát) kibõvíti; az eredeti állapot helyreállítására és
pótdíj fizetésére, illetve a közúti forgalom biztonsága, állagvédelme
érdekében szükséges intézkedések megtételére kötelezést is lehetõvé teszi.
A javaslat - a hatályos törvény eddigi jogalkalmazási tapasztalataira
figyelemmel - az új /3/ bekezdésben foglalt szabállyal egyértelmûvé teszi,
hogy az egyébként díjmentes tevékenység (a közmûvek építése vagy fenntartása)
esetén is pótdíjat kell fizetni, ha a közutat - nem közlekedési célból - a
kezelõ hozzájárulása nélkül, vagy az abban foglaltaktól eltérõen vették
igénybe.
A 10.§-hoz
A javaslat a közúti közlekedés ellenõrzésének feladatait a hatályos törvénynél
pontosabban fogalmazza meg, egyben - az ellenõrzési jogosultság deklarálásával
és tartalmának meghatározásával - megteremti az ellenõrzési jog és
kötelezettség gyakorlásának, teljesítésének jogi feltételeit.
A 11.§-hoz
A javaslat - összhangban a 4.§-ban javasolt módosítással - feloldja a hatályos
jogszabályokban meglevõ azon ellentmondást, mely szerint helyi közutakra
vonatkozóan a helyi önkormányzat hatóságként jár el saját ügyében. A
javaslattal a hatáskör (a fõváros sajátos helyzetére figyelemmel) az e célra
alapított központi közigazgatási szervhez kerül.
A 12.§-hoz
A javaslat aktualizálja a fogalmakat.
A 13.§-hoz
A javaslat pótolja a hatályos törvénybõl hiányzó felhatalmazást a Kormány
részére az utánképzés részletes szabályainak, a kombinált fuvarozási
tevékenység szabályainak, a közúti személyszállítási és árutovábbítási
szerzõdések szabályainak, a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti
jármûvek üzemben tartása részletes szabályainak, a közúti közlekedésbiztonság
állami feladatainak teljesítéséhez szükséges pénzügyi források és azok
felhasználása módjának, továbbá a közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter részére a közúti személyszállítás és árutovábbítás szakmai
szabályai, az utak építésének és a forgalom részére való átadásának hatósági
engedélyezésérõl szóló szabályok, az utak forgalomszabályozásának és a közúti
jelzések elhelyezésének eljárási szabályai megállapítására vonatkozó
rendeleteik megalkotásához.
Az állami feladatok körébe sorolt közúti közlekedés biztonságát szolgáló
állami feladatokhoz eddig a díjrendeletekben megalapozott forrás-
átcsoportosítás helyett a törvényjavaslat tervezete megadja a Kormány számára,
hogy ennek támadhatatlan jogalapját megteremtse.
A 14.§-hoz
E § a javaslat elfogadása esetén a törvény hatálybalépésével kapcsolatos
rendelkezéseket tartalmazza.